Tábor utcai Gimnázium, Erdély

Aradi kis gimnázium. Nincsen a legjobb állapotban, de úgy fest előbb zárják be mintsem, hogy felújítsák. Sokak szerint a falakat már csak az oda ragasztgatott rágók tartják egyben.

A matek órának lassan vége a csöngetés után szinte megőrül az iskola. A diákok kiáradnak a folyosókra és a tanárok próbálnak visszajutni a tanáriba. A folyosókon zsibongás van, de ez érthető hisz a nyári szünet egy hét múlva jön és a suliban fullasztó a meleg. Lélekben már senki sincs itt. Szinte mindenki a szünetidőre készülő terveit forralja. Roxána nem érzi túl jól magát. Egész nap vacakul volt. Nem tudja, hogy a hőség csapta meg ennyire vagy tényleg baj van e, de úgy nem érzi jól magát a saját bőrében és nincsen étvágya. Sőt... szinte émelyeg a szagoktól.

Egy újabb átlagos nap, ezen az órán is gyakoroltam a nyitott szemmel alvás művészetét de még mindig fáradt vagyok, csoda hogy reggel feltudtam kelni, nagyon ramatyul érzem magam. Lehet most kezd kijönni az kialvatlanság, le kéne szoknom az éjszakázásról de hajnali 2-nél hamarabb sose tudok elaludni, de az is lehet hogy mentálisan vagyok már hulla, szerencsére már csak egy hetet kell kibírni sztem az utolsó napokra be se jövök, felesleges. Az eszmefuttatásom a csengő hangja töri meg, a szabadság hangja, rombolok is ki a teremből. Olyan meleg van hogy úgy érzem bele halok, csoda hogy nem olvadozik az épület, ez csak rá tesz a hülye közérzetemre, talán az étkezőben nincs ilyen pokoli meleg...hát tévedés, leültem a szokásos asztalomhoz, de már a kaja látványától is elundorodtam, amikor vissza vittem a konyhás megjegyezte hogy fal fehér vagyok. Alapból fehér a bőröm, talán az egész suliban én vagyok a legsápadtabb úgyhogy ezzel nem mondott semmi újat. Mindegy is, unom ezt a napot, inkább lemegyek a suliorvoshoz és ha lehet kihagyom a nap többi részét. A folyosón keverednek a szagok, kezdek szédülni, faltól falig haladok, borzalmas. Alig várom már hogy végre haza menjek és magamra zárjam a hűs szobám ajtaját.

A lány lassan dülöngél a folyosón pár osztálytársnője megy oda hozzá.
- Jól vagy?
Kérdezik, de a sok dezodor és illatosító úgy megcsapja a lány gyomrát, hogy akaratlanul is elhányja magát. Még köpködi az utolsó maradékát a reggelijének amikor meglátja, hogy az alkarján vastag és sűrű szőr gyűlt össze. A gerince elkezd lüktetni és fájni. A bokája ropog. Egyre többen jönnek oda megnézni mi a baj.

Már majdnem ott vagyok, elszántan megyek a cél irányába amikor egy ismerős hang töri meg a koncentrációm, megálltam, a falnak támaszkodok hogy egyenesben tudjak maradni és válaszolni tudjak a kérdésre hogy -annyira nem, de nincs gáz-,de ez csak gondolat maradt, a forgó gyomrom megadta magát és kipakolt mindent, eddig is zavarta az orrom az a sok illatos vacak meg kence amit magukra pakolnak de most egyszerűen kikészített és nem tudtam magamban tartani a véleményem. Ahogy ott szobroznak és mereven néznek rám érzem hogy gyűlik a tömeg, legszívesebben elküldenék mindenkit a francba de mielőtt bármit mondhatnék valami fájdalom nyílal a hátamba és összegörnyedek.a térdemre támaszkodok. Szokásos morgásom hallatom amikor valamibe bele rúgok vagy fáj, ekkor veszem észre hogy a karom is egyre szőrösebb és ropogni kezd a csontom. Nem tudom hogy mi a fene történik velem, kapkodom a levegőt és kezdek pánikba esni ahogy a körülöttem lévők is legalábbis a hangokból ítélve.

- Biztos terhes!
Szól valakia tömegből.
- Hívjatok tanárt.
- Lehet, hogy lenyelte a nyelvét!
- De seggfej vagy!
- Hívj mentőt!
- Mi is a számuk?
- Hívj te!
- Lépjetek hátrébb nem kap levegőt!
Az üvöltések lüktetnek a fejében, kegyetlen migrént generálva, ami késként hatol az agyába. Szólni próbál, de csak állati hörgés szökik ki a szájából. A cipője szétszakad az arca elkezd kihúzódni, a fogai csak növekszenek.

A tömeg sikoltva ugrik hátra.
- Mi az isten ez?
Kérdik többen és a telefonok csattogva és vakuzva kezdik vakítani a lányt. Fájdalmas, mintha szurkálnák a szemét.

A hülye megjegyzéseket már vártam , de majd a kezébe adom a protkóját amelyik kavar később. Most épp azzal vagyok elfoglalva hogy egy farkasemberes horror bontakozik ki a folyosón, elfutnék ha nem én lennék aki átváltozik, de a többiek csak itt állnak és sápítoznak amitől szét szakad a fejem, kezd kikapcsolni az agyam is, rájuk szólnék de csak egy morranást sikerül kicsikarni magamból. Még is mi a franc? mikor szedtem össze valamit vagy hogyan történt? Remélem hogy ez csak valami hülye álom és nem sokára felébredek, fáradt voltam egész nap, lehet hogy mikro-alvásom van. Kezdtem magam meggyőzni amikor még nagyobb lett a pánik és a feszültség a levegőben körülöttem, már csak a fotózgatás hiányzott amit alapból utálok, így is szét esik a fejem, még a villódzás is segít neki, nem tudom már sokáig tartani a kontrollom, úgy érzem mintha egy bestia akarna kitörni belőlem és néhány tekintetből ítélve a hozzá illő külső már megvan.

A lány ösztönösen emeli fel a karját az arca elé a vakító fények elől.
- Támadni akar!
Üvölti az egyik fiú és belerúg a patkánylányba. Az érzi, ahogy a levegőt kinyomja a lengőbordáit érő rúgásnál. Lüktet és hasít a tüdeje. A teste minden része azt mondja: menekülj. A tömeg egyre rémültebb lesz és már egy tanár is megérkezik, aki férfi létére sikoltva ugrik hátra a látványától. A lány érzi a szagaikat, a lány, ital, parfüm, mindenkit megtud különböztetni az illatuk alapján.
- Ez egy mutáns! - ismeri fel őt az egyik diáklány
A fiú viszont készül újra megrúgni őt, hogy védje a társait.

Nemelég hogy mindenem fáj, majd megvakulok még egy rúgást is kapok ami túl hirtelen ér, ez alapjáratom feldühít úgyhogy a második rúgásnál elkapom a lábát és bedobom a tömegbe, bennem lett volna hogy megsorozzam párszor de az csak rontana a helyzetemen és erőm se nagyon van hozzá. "Mutáns" üti meg a fülem egy szó, itt nem nagyon tolerálják az ilyesmit, itt konkrétan semmit nem tolerálnak ami nem felel meg a itt élők felállított szánalmas kis normáinak, alapból különc vagyok, kilógok innen most kiderült hogy még mutáns is vagyok, ez egy dolgot jelent, mi hamarabb le kell lépnem innen mert ha mindenki fellázad nem akarok egy hivatalos golyót kapni a fejembe csak úgy ajándékba. Amíg a repülő diákra figyelnek áttöröm a tömeget, hát nem hiszem hogy józan eszű ember most elé áll, főleg ha morogva megindulok kifelé mint egy rögbijátékos csak bazi karmokkal, remélem nem sérült meg senki, a srác meg...hát nem az én gondom, puhára akartam dobni, ha nem kapták el nem én tehetek róla. Rontok ki a suliból, egy csendes nyugis helyre ahol senki se jár, mondjuk egy elhagyatott épület pincéje vagy tök mindegy, van itt pár hely de a megszokottakat mellőzöm, a barátaim ott keresnének először és most magányt akarok.

A patkánylány rohamozva megindul a folyosó vége felé az ablakon kitörve egy hatalmas ugrással landol a szomszédos háztetőn. Még vagy hat házról házra ugrik. A mozgása könnyed, a súlyát lazán emeli és a körmei úgy kapaszkodnak meg, mint soha. Az egyik csendes ház tetőablaka nyitva van ott bemászva egy fiatal lány szobájába jut be. A ház üres, valószínűleg mindenki suliban és melóban van. A szekrényben talál friss pólót, bár nadrágból nem talál a megfelelőt a farka miatt. Az íróasztalon még egy nagyobb tükör is van ahol először megnézheti magát.

Miután kijutottam nagyon király érzés volt az egész "menekülésem", úgy ugrálhattam házról házra mint amire vágytam. Szívesen fojtattam volna ég az utam de nem kéne hogy meglássanak, hatalmas tömeghisztéria alakulna ki az egészből, szerencsére a legtöbben dolgoznak vagy fásultan baktatnak az utcán. Jéé egy ablak, be is ugrok jobb híján, itt tuti nem keres senki, egy csaj szobájába kötök ki, nem hiszem hogy ismerem és a stílusunk sem igazán egyezik. Jobban örültem volna valami srác szobájának mert ott tuti van valami nagy és kapucnis amibe elrejthetem magam, mindegy, nem válogatunk ez is valami. Próbálom nem összetúrni a szobáját és nyom nélkül el távozni innen, ha valaki így bemenne a szobámba meg keresném és megásatnám vele a saját sírját majd élve eltemetném, de ilyen helyzetben talán meg szánnám, vagy még sem. A cuccai közt keresek valami szerintem kulturáltnak mondható holmit, találtam is egy pólót, az egyetlen feketét az egész ruhatárából ami nem flitteres, de legalább van, nadrágból elsőre nem gondolom hogy nehéz lesz választani, szerencsére szereti a farmert, sikerült is fogni egy darabot, a baj csak az hogy valami nem hagyja hogy felvegyem, ja hogy ez hozzám tartozik, MI A FRAC, VAN FARKAM?!!, kicsit leesik az állam majd gyorsan kutatok egy tükör után hogy lássam magam, hát enyhe kifejezés hogy kiakadtam.
-egy...patkány? tényleg ezt érdemelném, ennyire senkivel nem voltam rohadék...-mielőtt kezdenék törni zúzni ahogy szoktam amikor ideges vagyok, megállok és próbálom szokni a tükörből visszatekint vadállatot.
-büdös franc most mit csináljak...?
leülök az ágyra és gondolkodok, aztán észre veszem hogy nagy a csönd, gondoltam bepróbálkozok egy másik szobánál is ruha ügyileg. Elindulok kifelé olyan halkan ahogy csak tudok, egy macska is megirigyelne vagy egy betörő, profin megy a lopakodás, csak ne verjek le semmit a plussz végtagommal amit nehezen tudok még irányítani.
Azért eléggé reménykedek hogy hamarosan vissza kapom a saját arcom, valahol vagány ez a képesség de valami más állatnak jobban örültem volna, patkány...bakker.

A lánynak szerencséje van. A másik szoba ugyanis egy rocker fiúé ehet, kiindulva az ac-dc, metalica poszterekből és a két gitárból. Itt már talál kapucnis pólókat sőt egy elégé szakadt hosszú bőrkabátot is, ami így tavasz végén dög meleg, de eltudja rejteni a legtöbb vonását. De a szülők szobájában is találhat pár ruha darabot, amik viszont kicsit nagyok rájuk. A konyhában ételt és italt. Sok más hasznos dolgot nem igazán talál, de hallja a szirénákat és láthatja az ablakból, hogy rendőr autók száguldanak a sulija irányába.

Jackpot! A tesójába szorult az értelem nagy része, egy ideig csak bámészkodok mire lekoppan hogy haladnom kéne. Amikor meglátom a gitárokat olyan nehéz ellenállni, kezembe venném a kicsikéket de az nagy zajt csap, időhúzás és még észre is veszik hogy itt járt valaki. Akkor ruha vadászat újra, végül találtam nadrágot egy fekete gyakorló amibe beleférek bőőven, plussz egy bő póló, nem együtteseset veszek el, tudom hogy egy olyan elvesztése trauma lehet, így ez egy egyszerű halálfejes cucc, megfelel és egy tipikus kellék, a szakadt bőrkabát, hát ezt is elviszem. Az biztos hogy ezekben a cuccokban élve fogok megsülni de valamit valamiért. Amikor öltözök hallom ahogy rendőrautók száguldanak, gondolom a suli felé, akkor nincs más, a sok gyökér köpni fog, kapom magam pár cuccom és az összekaszált pénzem és lelépek, sose tudtam miért gyűjtöm, ezek szerint a megérzés, igazán nagy úr. Na épp haladnék elfelé amikor észre veszem hogy hiányoz az öltözékem, mezítláb csak nem mehetek el, mázli hogy nincs olyan kicsi lábam de a gond hogy a srácnak sem, nem baj, bohócképzőset játszunk, túl...kell...élni...ezt...a sz@rságot! Még felkötöm a hajam és a kabát alá rejtem, ez a kabát kicsit olyan mint egy szektás köpeny de legalább takarja a fejem a kapucni. Amikor kiérek az utcára felveszek egy hülye testtartást így is elég trógernek nézek ki de amíg senki nem ismer föl vagy sikít rám addig nem baj, és most iszkolás....őőőő hova is? Haza kéne, de ott fognak suli után keresni először, viszont ha kint császkálok akkor meg összefuthatok a ruhák gazdájával, mondjuk ha nekem jönne érte nem is tudom ki lepődne meg jobba, hehe, visszafogom a kuncogást ahogy elképzelem az arcát. Akkor keresek a házunk közelében egy jól takart kis zugot, ha a jard elment és nyugi lesz otthon, esetleg lelép a család, felmászok a szobámba az erkélyen keresztül, az ablakom mindig nyitva van szerencsére, majd cuccot fel és zsatar. Így kicsit egyszerűbb lesz a tervet végrehajtani, most jobb képességeim vannak mint fél részegen, ééés akkor most jön az a rész amit rühellek, a várakozás.

Minél tovább vár az egyik szomszéd lomos hátsó kertjében a lány egy ideig még valamelyik másik kerti kutya is ugatja, de szerencsére a sok rozsdás és felesleges vacak között senki se látja őt. A rendőrök ott vannak a lakásuknál majd lassan elmennek. Mikor már nyugodtabbnak tűnik a hely a lány könnyedén átmászik a kerítésen és fel az erkélyén. A mozgása egyre könnyebb, sosem volt ennyire sportos, mindent könnyen csinál. A szaglása nagyon erős, minden élőlényt felismer szélirányból. A szobájában érzi milyen ételeket csinált az anyja, felismeri a saját dezodorjait és parfümjeit, a ruháiról a saját szagát. Szinte vakon tudna közlekedni csak a szaglására bízva magát. Ekkor a gyomra kordul meg. Órák óta nem tudott enni semmit.

Nyugisan, megtalálom a tökéletes helyet, erre az a mocskos dög elkezd sivítani, tőlem fél és sose mer ugatni, biztos nem ismer föl, na mindjárt teszek róla, az első kő vagy valami kisebb tárgy ami a kezembe akad repül is az állat felé.
-Hallgass el! -félhangosan suttogva kiabálom oda neki, iszkol is befelé, jó kutya, felismeri a démont.
Egy rendőrautó a felhajtón, haladhatna már vissza a munkájához, még a végén nem lesz ki bírságolja az utcán piáló suhancokat, oda lesz a móka, nyűvednének meg.
Kicsit lehunyom a szemem, pihenés képen, félek hogy elalszok de annyira nem vagyok fáradt, már épp kezdtem volna elmerülni amikor a villogó fénye átvilágította a szemhéjam és kipattant a szemem, a tekintetem követte az elhajtó yardot. Amikor már a fények teljesen eltűntek a szemem elől, kikászálódtam kicsit csörömpölve a hulladék közül majd iramodok a kert felé. Meglepően könnyen át ugrom a kerítést. amúgy sem nagy kihívás de most még annyira se kottyant meg, az erkélyre való feljutásról nem is beszélve, nem is olyan rossz patkánynak lenni, kezdek hozzá szokni és megszeretni a pozitív hatásait. Ledobom a ruhákat és ledőlök az ágyamra és elmerengek egy kicsit, most akkor én tulajdon képen olyan vagyok mint egy farkasember csak patkányba, a farkasembereknek is van emberi formájuk tehát nekem is kell hogy legyen, valahogy vissza kéne változni, talán ha koncentrálok rá vagy relaxálok, ami persze sose volt az erősségem, kivéve ha gitározok vagy rajzolok. Aaaha, meg van, választok egy tevékenységet, a gitár hangos tehát kilőve a ceruzát meg hááát ilyen körmökkel nem valami leány álom de próba cseresznye. Éppen szenvedek a cerkával a földön ülve a sketch füzetemmel előttem, erre hallok lent valami zsennyegést, tudom hogy rólam beszélnek, egy pillanatig mereven ülök és próbálok hallgatózni. Kémkedés közben a gyomrom is megkordul, ez zökkent vissza, jaaaj hamarosan vissza kell változnom mert éhen halok, ma még itthon szeretnék pihizni elég lesz nekem holnap nyakamba kapni a világot, amúgy sem tudom hova menjek még, talán áll még az ajánlat a bronxi haveromtól "ha baj van hozzá mehetek", bár nem igazán bízok meg benne más most nincs.

Jenna mindent megpróbál, de nem tudja levetni a formáját. Pihenés, koncentráció, akarás, bármi, de semmi sem hat. Patkány marad. Mikor megindul lefelé az éhségtől kicsit bizonytalanul teszi. Az érzékeit picit furcsán jeleznek, de úgy érzi a helyzet biztonságos. Lemegy a lépcsőn egészen a hűtőig és ott kiveszi, amit akart, de mikor megfordul látja meg, hogy a szülei dermedten állnak, mint a szobrok a nagy szobában.
~ Roxánna, kérlek ne rémülj meg.
Szólítja meg valaki egyenesen a fejében. Egy tolószékes kopasz férfi gurul be.
~ A nevem Charles Xavier. Egy iskola vezetője vagyok, ami olyan különleges adottságú fiatalokkal foglalkozik, mint te. Bocsáss meg, de még tanulom a nyelveteket így addig kénytelen vagyok telepatikusan szólni hozzád.

Megalkotottam egy a tükörben látotthoz hasonló patkányembert ami még csak egyszerű vonalakból áll, el is feledkezek közben az új külsőmről és szokásomhoz híven, letrappolok a konyhába,feltépem a hűtő ajtót, kiveszem az első jól kinéző dolgot a hűtőből és megfordulok hogy leüljek éééés ekkor szembesülök a szüleimmel akiknek majd ki ugrik a szemük a döbbenettől. Koppan hogy nem, nem sikerült a koncentráció és nem, nem változtam vissza és igen, csak most kezdődik a fekete leves amit már alig várok. Már elképzeltem a cellám is egy vándor cirkuszban sőt már azt is tudom milyen koporsóm lesz, azért tök nyugodt vagyok, nem kezdek el ugrálni, amúgy sem szokásom csak unottan, haláli nyugodt fejjel nézem őket.
-A bánatba.....amúgy hali, ja, haza jöttem. -Kedvesen rá mosolygok főleg a nevelő anyámra, tudom hogy utál minden nemű rágcsálót, mielőtt távozok szét terrorizálom hogy lelki rokkant legyen örök életére és kiessen végre a rózsaszín cukorfelhők közül. Ekkor hallok meg a fejemben egy hangot, amitől hirtelen úgy megijedek hogy összerezzenek és a földhöz vágom a, szerencsére műanyag,tálat, persze darabokra repül az egész cucc, elejtek egy gyors b*sszameg-et és fickóra nézek dermedten.
-Iskola, adottság...mi vaan? eeez bazira nem adottság és nagyon nem jókor szórakozik velem a sors...ja és -gyorsan a szüleim felé fordulok- nem vagyok terhes, mielőtt az egyik paraszt mondott volna valami baromságot a suliból.
Majd megköszörülöm a torkom és visszafordulok a rokkant pasihoz.
-Mégis miféle iskola ez, hol, milyen elvárásokkal, milyen ööö....? Szóval kérek egy rövid bemutatást a suliról mielőtt eldöntöm, hogy oda szándékozok e menni. Ha nem gond...
Karba teszem a kezeim közben.

A lány csak most kezdi érzékelni, hogy angolul kérdezett a férfitól.
- Bocsáss meg, de vettem a bátorságot és átadtam neked a nyelvi ismereteimet. A Charles Xavier iskola Különleges Tehetségeknek, egy iskola a mutánsoknak, amilyen te is vagy. Itt az átlagos iskolai képzésen kívül kapsz képzést a képességed használatában és hozzád hasonlóan különleges adottságú fiatalok között lehetsz. Tudom, hogy mindez rémisztő. Hidd el, egy korú voltam veled, amikor először meghallottam mások gondolatait. De ez nem kötelező, nem foglak elrabolni vagy bántani. Bármikor távozhatsz. Én csak egy esélyt kérek, hogy segíthessek.
Ezzel a professzor a kezét nyújtotta a lánynak.

-Hát köszönöm, de amúgy is tudok angolul.
Sóhajtok, nem hiszem hogy van választásom úgyhogy adok esélyt a dolognak, ha nem tetszik max elhagyom az iskolát, de egyenlőre ez az egyetlen "egérút" nekem, itt tuti felkoncolnak.
-Rendben van, elmegyek magával az iskolába, de nem ígérem hogy ott is maradok, egyenlőre csak ki próbálom,....már ha ilyet lehet.
Elfogadom Xavier ajánlatát de nem vagyok ez az érzelgős, kézelfogadós típus, úgyhogy nem fogom meg a kezét csak közelebb sétálok mellé.
-Amúgy erre a külsőre van valami gyógymód? Jobban tetszett az eredeti arcom, tudom hogy egyesek szerint most találóbb ez az ábra de attól még szeretném a régit, ja és remélem a tetoválás meg a hasonló "lázongó" dolgok nem tiltottak.
Mutatom az alkaromon díszelgő tetkót, a szőr ellenére látszik, nem olyan élesen de kivehető. Most izgatottnak kéne lennem és más kiugrana a bőréből az örömtől biztos, de nekem ez csak egy újabb megpróbáltatásnak számít, az is lehet hogy rá unok a sulira és tényleg Bronxban fogok kikötni, ki tudja, marad a nyugodt ábrázatom, azért sajnálom hogy a barbit nem lesz alkalmam ijesztgetni.

Xavier csak kedvesen és megnyugtatóan mosolyog.
- Persze, hogy lehet. Nem fogom semmire sem kényszeríteni. Az iskola azért van, hogy segítsünk. ha úgy érzed nem érzed jól magad haza hozzunk a családodhoz biztonságban.
A tetoválásra elmosolyodik.
- Ugyan, az iskolánkban vannak gyerekek, akik megtudják fagyasztani a levegőt egy kis rajz nem fog senkit se megbotránkoztatni. Az alakváltásod nehezebb kérdés vizsgálatokat kell hozzá végeznem. Lehet, hogy ez a végleges formád, hogy még alakulsz, bármelyik opció lehetséges. Ezt megnézhetjük orvosilag és mentálisan, de igazán az idő fogja eldönteni. De csak, ah te is így szeretnéd.

"Rajz", hát jó, lényegében egy sírkő van az alkaromon de ha ez csak egy kis rajz, akkor jól van.
-Oké, benne vagyok a vizsgálatokban meg a többi velejáróban, és akkor mennék is pakolni.
Fordulok is és sietek a szobámba, út közben azért kicsit elmosolyodok.
~Vissza a családomhoz, mi? meg a tököm!
Kapom a bőröndömet, jó nagy, a lényeges cuccaim beleférnek, villám gyorsasággal összepakolok mindent ami kell, a gitáromat is a hátamra csapom, a pénzem is át kell majd váltamon amint ki érek, még mázli hogy euróba váltottam és úgy tároltam mindig hogy ne tudjam elkölteni amikor csak úgy kipattant a fejemből, így ez annyira nem lesz necces, rajzcucc minden meg van. Gyors búcsú a szobámtól, így elég üres szegény, csak a farka kanyarintott rajzaim maradnak és a bútorok, egy nagy sóhaj és haladok is lefelé és a lépcső alján lerakom a bőröndjeim, hát még sem volt elég egy de remélem ez nem gond.
-kész vagyok, van még valami elintézni való vagy mehetünk már?
Szabadulni akarok már innen, egész kíváncsi lettem arra a helyre.

Mikor a lány leért Charles leültette őt a szüleivel. Mivel azok nem bírták feldolgozni az új külsejét így telepatikusan visszaadta az eredetit, hogy a beszélgetésig nyugodtak legyenek. Amennyire a szülők tudják a lány valamilyen speciális tehetsége miatt, amit egy iskolai teszten bizonyított esélyt kapott, hogy ingyenese az amerikai állam által fizetve élhessen és tanulhasson egy jó hírű amerikai magániskolában, amibe persze azonnal belementek és nagyrészt még igaz is. Ezek után Xavier egy repülővel elhozta a lányt Amerikába.

/Az előtörténetedet kérem vagy az njk. vagy a jk előtörténetek közé a képességed leírásával (embernél tízszer jobb szaglás, karmok, szőrzet, farok, ami megtart téged és patkányszerűség, ne csak szó szerint ezt írd be hanem, amit a kaland során láttál erőnek ) Utána jelentkezz az Ezüstkor kalandra!/