Re: Németország (EU)

by **King Raten Chromixen** Vas. 05 Okt. 2014, 02:26

Miközben továbbra is a többieket fedezem, azok lassan kiszabadítják a nőt, hogy csatlakozzon hozzánk. Nem értek egyet a döntéssel, de nem vagyok vezetőkari tag, nincs jogom beleszólni a főnök döntéseibe. Épp ezért próbálom kivonni magam az akcióból, és továbbra is arra koncentrálni, hogy semmi ne lephessen meg minket, miközben gondolatban németül káromkodom. Mi lesz, ha a nő indirekt illúzióval támad, amire nem készülünk fel? Leveri a főnök szemüvegét, aztán ránk uszítja, vagy bármi? Mi van akkor, ha nincs is rajtunk semmilyen eszköz, csak azt hisszük? Amennyire tudjuk, ugyan úgy lehetünk a sokadik illúzióban, mint a valóságban. Elég frusztráló érzés, amikor nem tudod, hogy most álmodsz, vagy ébren vagy.
Érzem, hogy önkéntelenül is megfeszülnek az izmaim, ahogy erre gondolok. Kellemetlen, zavaró érzés, mintha viszketne a testem, és nem tudnám megvakarni, csak még annál is rosszabb. Az elmém viszket, és bizonytalan vagyok. Mostantól egész életemben ez lesz? Sose fogok megnyugodni, minden reggel azzal a gondolattal kelek fel, hogy lehet ez az egész meg sem történt? Hogy lehet egy rohadt üvegkoporsóban lebegek, és kísérleteket végeznek rajtam, miközben én azt hiszem, hogy a boldog életemet élem? Rohadjon meg Scarlet!

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 05 Okt. 2014, 16:50

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami), George Ethan / Mr. Smiley és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. október 9. (csütörtök)

Amíg Hershel nekiállt kihallgatni a lányt, addig Arnold a rendszerrel foglalkozott. A hacker felszereléssel néhány perc alatt feltudta törni a rendszert. Annyira nem volt védve, korábban jobban volt, ennek nyomait megtalálta a férfi, de most már úgy tűnt, hogy nem volt szükség arra, hogy jobban védjék a helyet, mert elhagyták, így a védelmet is leszedték, nehogy magát a biztonsági rendszer keretét is ellophassa valaki. Az adatok mentésének nekiállt a rendszer, és ahogyan a mentés történt, úgy törölte is a program az adatokat. Ez legalább fél órát fog igénybe venni, de nem is volt vele több dolga vele Arnoldnak, ez ettől kezdve teljesen automatikus volt. közben megtalálta a biztonsági kódokat is, amikkel kijuthatnak innen, négy darabot kellett megjegyeznie, ezeket fel is írhatta. Sajnos a másik fickóról nem voltak adatok, arról mindent letakarítottak és ügyeltek arra is, hogy véletlenül se lehessen helyreállítani. Azonban talált adatokat a kancellárról. A férfi nem az volt, akinek mondta magát Klaus Enrich volt a neve, amin kancellárként futott, de a valódi neve az Arnim Zola volt, az 1900-as évek elején született Németországban, Hitler egyik vezető tudósa volt, szövetségben állt és együtt dolgozott a Hydra fejekkel, Vörös Koponyával, Zémó báróval – még az eredetivel, nem a mostanival, aki annak a fia volt – Strucker báróval. Csak éppen Zola Hitler bukása után különvált a többiektől és ellopta az adataikat, és azokkal dolgozott tovább. Mind a mai napig életben volt ezek szerint és így elég nagy fenyegetést jelentett. Mindezeken felül sikerült Arnoldnak aktiválni a kommunikációt is, mind a külsőt, mind a belsőrendszert. A külsővel pedig amennyiben Hershel engedélyt ad majd neki, akkor a saját frekvenciájukon át tudnak üzenetet küldeni bármelyik. Hydra bázisra, nem csak az Új-Zélandira, de a többire is, amik a világon voltak.

Amíg Arnold a gépekkel foglalkozott, addig Hershel a lányt faggatta, Bérmajom még mindig a lépcsőházaknál volt és Joseph pedig a főnökét fedezte nem messze tőle és a csarnokot is szemmel tartotta. A lány zavartan nézett fel Goblinra, mint aki nem igen akarta elhinni, hogy élő személyt lát. Mivel angolul szóltak hozzá, így ő maga is ezen a nyelven szólalt meg, de erős német akcentussal. Azt Joseph és Arnold is tudta, hogy az AIM által használt klónnak nem volt akcentusa, hanem tökéletesen beszélte az angolt, ahogyan valószínűleg az eredeti is, akit kiküldtek hamis emlékekkel.
- Én… én… - kezdte. – Azt hiszem, hogy Riana Watson.
A hangja bizonytalan volt kissé, de a pupillái nem tágultak ki, így nem hazudott.
- Nem tudom, hogy hol vagyok… nincs… nincs emlékem ez előttről…
Zavartan nézett körbe, közben Goblin láthatta, hogy nincs változás körülöttük, minden ugyanolyan, mint volt korábban. Most nem használta a lány a képességét.
- Van néhány kép, emberek a tartályon kívül, de semmi több… kik maguk és hol vagyok? – kérdezte.

by **Bishop** Hétf. 06 Okt. 2014, 00:02

A nő kiengedése semleges eredményt hoz, nincs pozitív vagy kiemelhető negatív hatása. Harcképtelen és információ kiadásra képtelen állapotban van. Ha nem tudatosan hazudik, tudat alatt teszi, felesleges rá időt és erőforrást pazarolni. A kiengedése nem volt rossz próbálkozás, de nem hozott eredményt. Figyelem a magam körül történő eseményeket és gondolatban illesztem össze a kép darabkáit. A küldetésnek itt a vége, ennyi volt Hydra technológiát és adatot nem lehet egy osztag képességeivel kivinni. Braun információi egyértelművé teszik a helyzetet. Itt az ideje a kivonásnak.
- Maradjon itt Rianna, ne mozduljon, ne beszéljen, ne tegyen semmit.
Hátat fordítok neki és közelebb sétálok a konzolhoz. Hiba lenne ezt máskor megtenni de most bízom Reynolds képességeiben akinek most mögötte kell lennie a klónnak, így fedezve vagyok. A konzolt és az egész rendszert én magam is felmérem mielőtt a kommunikátorral kiadom a további parancsokat.
- Bérmajom, jelentkezzen, szükség van arra, hogy mindegyik emeletet felfelé felületesen ellenőrizze, megnézze, ehhez megfelelőek az adottságai, mást kifárasztana a lépcsőzés. Soltzbauer térjen vissza az első terembe és hozza ide Smileyt. Reynolds biztosítsa az itteni részt. Braun küldje azonnal az üzenetet mindegyik elérhető Hydra bázisnak. Jelentsenek, ha valami nincs rendben.
Az utasítások után részletesebben is átnézem a rendszert. A képzettségem ezen a téren elviekben az ügynök felett áll, aki hibátlanul ellátta a feladatát, de biztosra akarok menni. Tudni akarom hogy tudták az egész osztagot elrabolni.

by **Danny Long** Szer. 08 Okt. 2014, 14:05

Alaposan körülnézek a lépcsőházban, de nem találok semmit, ami nyugtalanító lenne, csak az utat felfelé. A por mennyiségéből ítélve a lépcsőházat nem használják, ez is csökkenti a támadás valószínűségét. Persze mindig figyelni kell egy lépcsőház bejáratát, de úgy ítélem meg, hogy itt elég lesz csak fél szemmel. Mikor végzek a felderítéssel, sietve visszatérek Goblinhoz, hogy jelentést tegyek, de azonnal látom, hogy ennél sürgősebb dolgok is vannak. Kinyitották az egyik tartályt, amelyikben a nő van. Az Riana Watsonként mutatkozik be. A név nem mond nekem semmit, de ez nem is csoda. Kíváncsi lennék, hogy mit derítettek ki, amíg én a lépcsőházban voltam, de annak majd eljön az ideje. Most még a feladatra kell koncentrálnom.
- Értettem. - felelem, amikor Goblin kiadja az utasítást. A feladat kissé feleslegesnek tűnik, mivel látjuk a kamerák képeit is, de jobb a biztonság. Nem szabad azon bukjon a küldetés, hogy nem néztük meg tüzetesebben az utat. Pláne, hogy a kamerák képe manipulálható.
Felveszem az éjjellátót, hogy átlássak az esetleges illúziókon, majd elindulok felfelé. Nem számítok igazán ellenségre, de azért óvatosan haladok, jobb kezemben pisztollyal. Minden emeleten körülnézek egy kicsit, megpróbálom felmérni, hogy mi van azon a szinten.

by **King Raten Chromixen** Csüt. 09 Okt. 2014, 05:38

Miközben fontos feladataim látom el - mint az életen való filozofálás, meg a többiek fedezése - megkapom az új parancsot is. Menjek vissza Smileyért, oda, ahonnan jöttünk. Fasza. Bérmajom, te menj lépcsőzni, másokat kifárasztana, de az undorító lény cipelése tökéletes feladat lesz Soltzbauernek. Úgyis olyan sportos, mármint itt a nő, akinek növelt az ereje, meg regenerál, meg megölhetetlen atomszuper-duper megaszuperhumánizé, de nem, küldjük az egyik közkatonát, hátha lelövik miközben egy izével a vállán próbál visszatalálni hozzánk. Jó, persze, nem láttunk semmilyen ellenséget, de azért leptek már meg minket a semmiből előtűnő élőhalott ninják is, és ezek itt volt hydrások, olyanok mint mi, szóval azért én félek kicsit. Mindegy, ez nem kívánságműsor, ha azt mondják indulj Dzsihádra, én csak annyit kérdezhetek, hogy hova.
Kibiztosítottam hát a fegyverem, és visszacseréltem a pisztolyra - azt legalább el tudom majd sütni Smileyval a vállamon is - majd elindultam vissza az útvonalon amin jöttünk.
Próbáltam alapos lenni, nagyjából figyelni arra, hogy mi van körülöttem, és hogy ne lepjenek meg, de azért siettem is. Ha visszaérkeztem a szobába, akkor először megfogtam Smiley lábát, és húzni kezdtem a földön - ez valahogy kényelmesebb volt, és jobban tudtam fedezni is magam, ráadásul ha megtámadnak, elég elengedtem a lábát, és fedezékbe vetődjek. Az út nagyját így terveztem megtenni, és csak akkor veszem fel a vállamra, ha már a többiek közelében vagyok. Végül, ha sikerül visszaérnem, egy elegáns mozdulattal ledobom a földre - erős fickó, mit árt neki egy kis esés.

by **Jack Gammer** Csüt. 09 Okt. 2014, 06:21

HYDRA AKTA #69472 - 18. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Célegyenesbe értünk a küldetést illetően. Úgy éreztem, bevettük az utolsó kanyart is. Persze még mindig volt idő kellemes és kellemetlen meglepetésekre, de egyelőre úgy tűnt, már csak annyit kellett tennünk, hogy áthaladtunk a célvonalon. Hosszú egy küldetés volt, annyi szent. Sokkal hosszabb, mint elsőre bárki tervezte volna. Repül az idő, ha illúziók fogságába esik az ember. Sajnos most ugyebár ez volt a helyzet. Az egész azzal kezdődött, hogy a Hydra kiutalt az új csapatomhoz, mint helyi erősítés. Az első közös küldetésünk előkészületei rendben zajlottak, aztán elment mindenki aludni és jött a képszakadás. A valóságban illúziók fogságába estünk, de odabent ebből semmit nem érzékeltünk jó darabig. Mi butuskák azt hittük, különösebb gond nélkül elindultunk a küldetésre, vagyis visszaszerezni néhány fontos dokumentumot a német kancellártól. Aztán jöttek a furcsaságok, az ál világ nem volt egészen tökéletes. Időbe telt, de sikerült felismernünk a logikátlanságokat, ami végső soron az illúzió széteséséhez vezetett. Felébredtünk, immáron a valóságban és rá kellet jönnünk, hogy bizony szépen elkaptak minket. Tartályokban lebegtünk, egy ismeretlen helyen, méghozzá hosszú távú fogságra berendezkedve, mert a testünkből mindenféle csövek voltak bedugva, amik elláttak minket különböző tápanyagokkal. Most hogy felébredtünk, körülbelül 2 hónapnyi fogság után, ideje volt kimászni a slamasztikából. Reynolds kitört a maga tartályából és kiengedte a csapatot. Hershel Shepherd, azaz Goblin parancsnok gyorsan kézbe ette a helyzetet és aktivizálta a csapatot. A technológiának hála a hosszú fogságot pár perc után már meg sem éreztük, így gond nélkül folytatódhatott a küldetés. Illetve volt egy kis gond, Smiley nem ébredt fel, így őt abban a teremben kellett hagynunk, de nem fenyegette veszély, hiszen az egyetlen odavezető utat mi tartottuk ellenőrzésünk alatt. A felszerelésünk is ott volt a teremben, mindenfajta hiány vagy szabotázs nélkül, így felszerelkezhettünk és megkezdhettük az épületkomplexum felderítését.

A páncélozott formációt alkalmaztuk az előrehaladáshoz, vagyis a parancsnok és Reynolds mentek elől, mi többiek utánuk, hiszen az ő páncéljaik ellenállóbbak voltak a mieinknél, így egy esetleges támadás esetén az egész csapatnak védelmet nyújtottak volna. Óvatosan haladtunk előre a szinten, gyanakodva, hiszen elég gyanús volt az őrök hiánya. Sőt, addigra már előkerült egy név is, bizonyos Scarlet Widow, hála a tartályos terem számítógépének. Egykori halálangyal, ráadásul a legerősebb fajtából. Képessége illúziók és realitástorzítások létrehozása hatalmas területen. És ha ez nem lenne elég veszélyes, még meg is őrült, elfogták, és kivégezték. Mégis, volt valaki ebben ezen a helyen, aki hasonló képességekkel rendelkezett. És miközben szétvált a csapat, hogy egészében felfedeztük a szintet, bele is futottunk a következő illúzióba. Egy éjszakai sivatagi terepen találtuk magunkat, ami természetesen lehetetlen volt. Nem volt olyan drasztikus módszerekre szükség, mint amire a parancsnok gondolt először, az öngyilkosság, erre ő is hamar rájött. Pusztán alkalmaznunk kellett a Hydra egyik alapelvét, miszerint a technológia felsőbbrendű bármiféle mutációval szemben. A hőlátóink tökéletesen alkalmasnak bizonyultak arra, hogy átlássanak az illúzión. Sőt, miközben a parancsnok a másik csapatrész segítségére sietett, én újabb módszert találtam az illúzió legyőzésére. Felidéztem magamban azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek a múltkori illúzió megtörésénél kerültek elő, és láss csodát, szépen eltűnt az álca és megjelent ismét a fémfolyosó. Nem gondoltam volna, hogy sikerülhet puszta akarattal áttörni a manipulációt, de hozzá kel tenni, hogy egyszerűbb helyzetbe voltunk, mint azelőtt, hiszen tökéletesen tisztában voltunk vele, hogy amit láttunk, az nem lehetett valóság. Tovább haladtunk, a csapat két fele egy-egy oldalról kerülte meg a szint közepét képző termet, amely egy felfelé tartó lépcsőnek bizonyult. Immáron ismét egyesülve haladt felfelé a csapat, mikor végre szintet léphettünk.

Egy hatalmas terembe jutottunk, legalább akkora volt, mint az előző szint maga. Először is, biztosítottunk minden ki- és bejáratot. Soltzbauer a biztonság kedvéért ellenőrzése alatt tartotta az útvonalat, amin idejutottunk, hátha eltévesztettünk egy titkos járatot. Bérmajom a lépcsőházat vizsgálta át. Reynolds a lifteket ellenőrizte, de hamar visszatért, mert tartalék energián nem működtek a felvonók, így arról nem kellett meglepetésekre számítani. Így egyetlenbe útvonalunk maradt, de a távozás még messze volt, hiszen a teremben sok finomság várt minket. Volt itt rengeteg gépezet, Hydra technológiák, régebbiek és újabbak egyaránt. A legtöbbjük második világháborús darab lehetett. Egyik sem közelítette meg a szervezet mai szintjét, de figyelemreméltó gyűjtemény volt. Két, mieinkhez hasonló tartály is volt a teremben. Az egyikben egy Hate-Monger nevű férfi volt, akiről csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy egy másik realitásból származott és a mentális állapota instabil volt. A másikban pedig egy Emily Zola nevű nő volt, Scarlet Widow klónja. Bizonyára ő manipulálta az agyunkat, minden jel arra mutatott, hogy Scarlet Widowéhoz hasonló képességei voltak. Egyik tartálylakó sem tűnt éppen biztonságosnak, én mégis azt javasoltam, engedjük ki őket. Minden segítség jól jöhetett és nyilván nem véletlenül raboskodtak ott, ahol mi is. Világéletemben az ellenségem ellensége a barátom taktika híve voltam, most se volt ez másképpen. A parancsnok részben egyet is értett, egyelőre csak a nő kiengedését hagyta jóvá, ez is valami. Reynolds láthatatlanul elhelyezkedett, hogy biztosítson, ha valami probléma lenne, én pedig rábírtam a számítógépet, hogy ébressze fel és engedje ki a nőt. A folyamat pontosan ugyanúgy zajlott, mint anno nálunk. Hamarosan a nő már kint is volt, a földön térdelve köhécselt és kapkodta a levegőt, miközben Goblin parancsnok hozzálátott a kihallgatáshoz. A lány nagyon zavartnak tűnt, mint aki nem akarta elhinni, hogy élő személyeket lát maga körül. Angolul válaszolt a kérdésekre, de majdnem olyan német akcentusa volt, mint nekem, sőt, talán még erősebb is. Fogalma sem volt hol van, még abba se tűnt biztosnak, ki is ő. Azok alapján, amiket olvastam róla, ezen nem is tudtam csodálkozni. Ilyen állapotban nem lehetett a segítségünkre, de egyelőre úgy tűnt, nincs is már a nőre szükség. Hála a számítógépnek, a küldetés így is haladt a maga módján. Minden esetre a nő később még nagyon hasznos zsákmánynak bizonyulhat, hiszen nem akárkiről volt szó. A férfiról nem tudtam nyilatkozni, róla nem volt elég információnk, de biztosan vele is lehet kezdeni valamit. Egész kis kincseskamra volt körülöttünk. Na de ne szaladjunk ennyire előre, most jön a legizgalmasabb rész, a kis hackerkedésem.

A parancsnok rám bízta a teremben található számítógép üzemelését. A rendszer nem volt bonyolult, de német nyelven volt, ahhoz pedig úgy tűnt, én értettem itt a legjobban. Ezt kombinálva a megfelelő szintű technikai ismereteimmel, egész sokat tudtam kihozni a helyzetünkből. Ahhoz képest, hogy szinte nulláról indultunk belépésnél, eléggé megrakodtam magunkat információkkal. Már a tartályokat is innen kezeltem, de a java csak ezután jött. Hozzáférésem volt a biztonsági rendszerekhez, a kamerákhoz, a térképhez, a kommunikációs rendszerekhez, az adatbázisokhoz, körülbelül mindenhez. Az elején gyanakodtam, ezért óvatosan kutakodtam. Nem akartam a nyakunkra húzni az őrséget, ha már eddig kibírtuk anélkül. Hamar kiderült, hogy is sikerült eddig kihúznunk észrevétlenül. Nem igazán volt senki, aki észrevehetett volna minket. A hely már egy ideje elhagyatottnak tűnt, csak mi voltunk a bunkerban. Ennek ellenére a biztonsági rendszerek és a kamerák ugyanúgy üzemeltek, szóval azért az óvatosság nem ártott továbbra sem. De emberi ellenállással úgy tűnt, nem kellett már számolnunk. Többször is ellenőriztem, semmi. Ahogy feltételeztük, a német kancellár birtokán voltunk, ahová az eredeti küldetés alapján indultunk volna. Igazi titkos bunkernak tűnt a hely, könyvtár, laborok, hangár, tesztelésre fenntartott területek, szállás, mindez a kúria alá beépítve. A nagy kutakodás közepette ráakadtam az adatokra is, amiért ide küldtek minket. Sajnos egyértelműnek tűnt, hogy a kancellár rendelkezett a saját másolataival is, de legalább mi is megszerezhettük a dokumentumokat, ez se volt olyan rossz, bár az ideális az lett volna, ha sikerült volna közben minden forrásadatot törölni, erre azonban nem volt mód. A tartályos hölgyeményről szép hosszú irományokat találtam. Pontosabban a neki fabrikált életről, amelyből ezek szerint egy árva szó sem volt igaz. Hamis emlékek, hazugságok, füst és tükrök, nem csoda, hogy teljesen meg volt zavarodva a lány. Kemény agymosási procedúrákon mehetett keresztül. Mindezek mellett a kommunikációhoz is sikerült hozzáférést szereznem, ezzel módunkban állt üzenni a bázisainknak a helyzetünkről. A körülnézés megvolt, most jöhetett az igazi móka. De előbb minden megtalált apróságról tájékoztattam is a parancsnokot, ha volt valami hozzáfűznivalója, akkor helyet adtam rá, de tisztában voltam a feladataimmal. Nem is kaptam semmi újdonságot, pusztán annyit, hogy tájékoztassam a Hydrát a helyzetünkről.
- Értettem Uram.
És már bele is vetettem magam a talált dolgokba. Illetve belevetettem volna magam, de egy aprósághoz még hozzá kellett szólnom előtte. A parancsnok a többieknek is kiosztotta feladatokat. Soltzbauer feladata volt Smiley összeszedése az alsóbb szintről. Bérmajom dolga pedig a kiút megtalálása volt. Ehhez pedig volt némi hozzáfűznivalóm, mielőtt elindult volna.
- Bérmajom, várjon egy pillanatot. A bázis elméletileg elhagyatott, de a biztonsági rendszer még üzemel. Itt vannak a biztonsági kódok, amikkel már nem lesz gondja idebent.
A képernyőre hoztam számára a négy darab biztonsági kódot, amit találtam a biztonsági rendszer leszereléséhez. Plusz a térképet is megmutattam neki, hogy a lehető legrövidebb, legegyszerűbb és legbiztonságosabb utat tudja biztosítani majd a csapat számára kifelé, illetve hogy tisztában legyen azzal, milyen területeket is kellene átnéznie. Nem gondoltam volna, hogy kifelé olyan brutális biztonsági protokollokkal találkozott volna, de jobb volt biztosra menni. Miután átadtam neki az épület biztonságos átkutatásához szükséges információkat, visszatértem a saját feladatomhoz, az adatbázis lecsapolásához.

A rendszer feltörése túlzottan is egyszerű volt, mielőtt még elszálltam volna magamtól, hamar ki is derült, miért. Nem különösebben volt védve már a rendszer, ami nekünk itt maradt, az már csak a selejt volt. A biztonsági rendszer keretét leszedték a tulajok távozásnál, így már egy alapszintű védelemmel kellett számolnom, ami nem volt nagy kihívás. Sikerült rácsatlakoztatni a rendszerre az adathordozót és el is indult a letöltés. Ami adat mentésre került, annak az eredetije törlődött is. Egy fél órás munkának ígérkezett, de bizonyosan maradtak még érdekes, átnyálazandó adatok a rendszerben. Innentől ezzel nem volt munka, automatikusan zajlott. Ugyebár megtaláltam a biztonsági rendszer leszeléséhez szükséges 4 kódot is, amelyeket tovább adtam a felderítést végző Bérmajomnak, de azért magamnak is megjegyeztem a biztonság kedvéért. Sajnos a tartályban lévő férfiról nem sikerült semmi használhatót találnom, mindent töröltek róla, helyreállíthatatlanul. Amiről találtam adatokat, az a kancellár volt. Eredetileg azért keresgéltem, hátha találok valami Emily Zola féle huncutságot, esetleg titkos projekteket és kutya legyek, ha nem akadtam rá a nagy titokra. Klaus Enrich kancellár nem éppen az volt, akinek a nagyvilág hitte. A valódi neve Arnim Zola volt, az 1900-as évek elején született Németországban. A második világháború idejében Hitler egyik vezető tudósa volt. Több akkori Hydra fejjel is szövetségben állt és együtt dolgozott, olyanokkal, mint Vörös Koponya, Zémó báró, Strucker báró, más szavakkal, igazi legendákkal. De a háború elvesztése után elárulta a társait, különvált tőlük, ellopta az adataikat és azokkal dolgozott tovább egymaga. Kíváncsi voltam vajon a Hyda vezetői tudtak-e róla, hogy a kancellár nem az áruló leszármazottja volt, hanem maga az áruló. Volt egy olyan érzésem hogy igen, csak a mi orrunkra nem kötöttek egy ilyen információt. Ha viszont nem tudták, akkor ez nagy fogás lehetett. Ez a fickó már egy évszázada rontotta itt a levegőt, szennyezte egy a gyönyörű országot, az olvasottak alapján bizony elég nagy fenyegetést jelentett a Hydra számára. Ennek a történetnek még nincs ezzel vége, fogunk mi még erről a fickóról hallani, ebben teljesen biztos voltam.

Természetesen a nagy adatmentés közepette nem feledkeztem meg az elsődleges feladatomról sem. Sikerült hozzáférnem a kommunikációhoz. Az engedélyem megvolt, a terep biztonságos volt, ráadásul volt itt bőven begyűjteni való cucc, ideje volt hívni a lovasságot. Röviden összefoglaltam egy üzenetbe a helyzetünket. Megadtam az azonosító kódjainkat, megemlítettem a 2 hónapos fogságot, illetve hogy a küldetésünk késve ugyan, de sikeres volt. Írtam egy pár szót a kancellárról, a tartályban talált nőről és férfiról, illetve a körülöttünk sorakozó gépezetekről, valamint a szerzett adatokról. Konkrétan mindenről, ami kicsit sarkallta az üzenet címzettjeit, hogy minél hamarabb küldjék az erősítést, hiszen volt itt begyűjteni való bőven. Kellett egy begyűjtő csapat a bázison lévő dolgokhoz, na meg persze egy fuvar, ami minket is visszaszállít egy Hydra bázisra. Mikor meg volt az üzenet, a Hydra egyik saját rejtett frekvenciáján keresztül elküldtem az általam ismert német bázisainkra, lehetőleg először a legközelebbinek, majd így haladva a távolba minél többnek. Szokásos kódolást használtam, ha rossz kezekbe kerülne, akkor azoknak nem jelentett volna sokat, de ha egy hozzám hasonló Hydra tag olvasta, akkor minden betű értelmet nyert. A jelentés elment, már csak idő kérdése volt, hogy megérkezzen az erősítés.
- Uram, elküldtem az üzenetet, hamarosan meg kell érkeznie az erősítésnek.
Egyelőre csak ennyit mondtam, a többi talált adatról bőven volt időnk beszélgetni később is, hiszen volt belőlük egy pár, amit eltartott volna egy ideig lefordítanom a csapat számára. Persze ha érdeklődtek, gyorsan összefoglaltam a lényeget. De úgy döntöttem, hogy egyelőre ez nem volt sürgős, bőven ráért majd a bázis felé, a bázison, vagy akár csak a jelentésben, de mindenképpen akkor, amikor végre elhagytuk ezt a helyet. Persze időnk még volt, mint a tenger, hiszen ellenőriztem, elméletileg nem fenyegetett minket semmilyen veszély, katonák nem voltak a közelben, önmegsemmisítő rendszert nem találtam, a biztonsági rendszer kódjai pedig a birtokunkban voltak. A maradék időt igyekeztem hasznosan tölteni, tovább böngészgetni az adatokat, hátha megakadt a szemem valamin, ami eddig elkerülte a figyelmemet. A parancsnok maga is szerette volna ellenőrizni a rendszert, így mikor végeztem a saját dolgaimmal, átadtam neki a lehetőséget. Ha igényelte a fordításaimat, természetesen segítettem neki bármiben. Ha nem, akkor várakoztam. Várakoztam, készenlétben álltam és közben futó pillantásokat vetettem Emily Zola felé. Vagy Riana Watson felé. Ahogy tetszik.

Veszély nem fenyegetett minket, persze a szokásos reflexeim és ösztöneim, mint minden küldetés közben, most sem pihentek, de egyelőre nyugalom volt, az egész épület a miénk volt. A feladatomat elvégeztem, talán még többet is, úgy tűnt nekem már csak várnom kellett, míg megérkezik a begyűjtő brigád. Reynolds figyelt a tartályból kiengedett nőre, de azért én is oda-oda pillantgattam felé. Szívesen elmagyaráztam volna számára a helyzetet, kicsit beszélgettem volna vele, megnyugtattam volna, de a parancsnok csendre intette, nem akartam az utasításai elleni cselekedésre sarkallni. Így hát csöndben vártam a következő parancsot. Ami valószínűleg az lesz majd, ha végre valahára megérkezik a felmentő csapat, hogy hagyjuk itt végre ezt az istenverte helyet, ahol már legalább 2 hónapja raboskodtunk. Még ha nem is emlékeztünk erre. Rám fért már egy borotválkozás. Bár az is megfordult a fejemben, hogy meghagyom. Nem döntöttem még el, erre volt időm később is. Egyelőre szerettem volna végre eltűnni az ellenséges területről. Akármennyire is kihalt volt, ahhoz kevesen voltunk, hogy teljesen biztosítsuk a területet. Szívesebben lettem volna egy biztonságos Hydra bázison, leadtam volna már a jelentéseimet a sikeres küldetésről, valamint ezt a sok információt, a gépezeteket, na meg persze a két tartályban talált személyt. A Hydra mindig talált módot rá, hogy bármiféle zsákmányból hasznos eszközt, fegyvert vagy igazából bármit kovácsoljon, tudtam, ez most sem lesz másképpen. Már majdnem készen voltunk, tényleg már csak egy kis kitartás kellett. Legalábbis remélem. Jó buli volt, mint mindig, de azért a legjobbaknak is meg kell egyszer szakadnia. Így volt ez a küldetésekkel is. Akció közben éreztem magam mindig a legjobban, mikor fegyvert fogtam a Hydra nevében, de azért a pihenést sem vetettem meg soha két küldetés között. Ez a küldetés látszólag sikerrel zárult, lassan ideje volt begyűjteni az elismeréseket és beváltani a jól megérdemelt pihenést.”

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 09 Okt. 2014, 09:15

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami), George Ethan / Mr. Smiley és Reena Reynolds

Goblin a feladatok kiosztása után nekiállt annak, hogy megkeresse azt, hogy miként tudták őket elrabolni. Még mielőtt ez megtörténhetett volna egy koppanást hallott a földön, ahogyan a klón elterült ott, Reena egyszerűen leütötte őt, hogy ne legyen gond a lánnyal a későbbiekben sem. A kerítéshez érésig minden a legnagyobb rendben volt, csak éppen a műholdak azt a fontos tényt nem jelezték, hogy máshol is voltak érzékelők, nem csak a kerítéseken, de a környező erdőben, úton is. Így Zola emberei pontosan tudták, hogy a csapat merre jár, attól kezdve, hogy földet értek, amint a kerítésnél voltak a levegő már tele volt hallucinogén és altatószerekkel, amik voltak olyan erősek, hogy még a regenerálódó Reynoldsot is kiütötték egészen addig, amíg be nem tudták tenni őt is a tartályba a többiekkel együtt.
Bérmajom elindult felfelé a lépcsőházban miután megkapta Arnoldtól a biztonsági kódokat, a sebességének hála gyorsan tudott mozogni és hamar ellenőrizni tudott mindent, pontosan ugyanazt látta odafent is, amit a kamerák képén lehetett. Minden nagyjából üres volt néhány üres konténer, irodalmi könyvek és ehhez hasonló jelentéktelen dolgok maradtak csak itt, a por pedig ami megült a helységekben nagyjából másfél-két hónaposnak volt mondható. Ami egybeesett a csapat elfogásával, azaz Zola nem bízta a véletlenre a lelepleződést, hanem tényleg tovább állt mindennel együtt erről a helyről.
Joseph visszament Smiley-ért, akit egyébként nem bírt volna el, hiszen majdnem 150 kg volt a férfi, szerencsére talált egy négykerekű eszközt, amire szállítmányozáskor is pakolják a nehéz súlyokat, hogy könnyebb legyen őket átvinni egyik helyről a másikra, ezzel már könnyedén tudja ő is a társát mozgatni és visszaérkezni ide minden gond nélkül. Csak az utolsó részen a lépcsőkön kellett ténylegesen cipelnie Smiley-t és mire felért vele a többiekhez már erősen izzadt és fáradt volt. Az elegáns ledobás ennek ellenére is sikerült.
Arnold még elvégezte, amit akart, majd elküldte az üzenetet a Hydra bázisra. Ott valóban, ahogyan többen is számítottak rá, tényleg nagy meglepetés volt, hogy a társaság jelentkezett, keresték őket, de nem találták, így elkönyvelték a teljes csoportot halottnak. Roppant kellemes csalódás volt az, hogy mégsem így történt. Azonnal megerősítették azt, hogy küldenek egy egységet a csapatért. Mindez nagyjából pontosan arra az időpontra volt tehető, hogy Bérmajom körbejárta a többi szintet és Joseph is visszaért. A Hydra katonák teleportálással érkeztek meg és hangos „Hail Hydra!” üdvözléssel köszöntötték a társaságot. A terepet biztosították annak fényében, hogy a társaság valószínűleg lejelenti, hogy nem találtak semmit sem itt, nincs emberi mozgás rajtuk kívül. A küldetést két hónapos csúszással ugyan, de sikerrel teljesítették és még két plusz személyt is tudtak szerezni a Hydra számára. A kötelező orvosi vizsgálatot mindenkin itt végezték még el, valódi volt mindenki, nem klónok, semmilyen titkos fegyver, vagy vírus nem volt a szervezetükben, így teleportálással vissza is vitték őket az Új-Zélandi bázisra, annak, hogy Smiley miért volt még mindig kómában nem találtak magyarázatot így hirtelen.

//Még egy záró reagot kérek szépen mindenkitől, aztán majd epilógus is jön, ha SF-ben végzett Gami, Danny és Saku. Köszönöm a játékot mindenkinek, Raten pedig most már megkapja Joseph-et ajándékba, tedd ki az NJK-k közé.//

by **Bishop** Vas. 12 Okt. 2014, 01:24

Az aktív kommunikáció fényében a dolgok leegyszerűsödnek. Az osztag szétválik és egyéni feladatokba kezd, nincs már szükség a biztonságos egységre, hamarosan véget ér a küldetés. Bérmajom ellenőrzi az emeleteket, Soltzbauer visszahozza Smileyt, Reynolds leüti a nőt, aki hasznavehetetlen volt, Braun elintézi az üzenet küldetését. Egyelőre a műveleteket felügyelem és a számítógépet is ellenőrzöm. Az üzenet elküldése után várható módon azonnal válasz érkezik. Nem meglepő, hogy máris veszteségként írták le az osztagot, két hónap túl hosszú idő. A megjelenő Hydra ügynököknek viszonozom a köszöntést.
- Hail Hydra!
A küldetés most ér véget. A helyszín teljes biztosítása megtörténik, az osztag tagjainak átvizsgálása és kihozása. Két hónap telt el az eredeti küldetés elkezdése óta. A körülményeket tekintve hatalmas szerencse kellett, hogy ezt bármelyikünk is túlélte. A most talált információk használhatók lehetnek, ha Zola nem szándékosan hagyta ezeket hátra, amire nagy az esély. Az egyetlen aminek igazán örülök, hogy a birtok körüli erdőben volt az a pont, ahol a csapdába ejtés történt és nem a Hydra bázison. A szervezet önmaga még mindig biztonságos. Összegezve nem tudom hová tenni a történteket. Ezek talán már a jelei, hogy hamarosan egy rendkívül nagy visszaesés, sikertelen küldetés következhet be. Nem voltam elég felkészült és nem érzem magam megfelelőnek jelen állapotban a csapásmérő egység operatív vezetésére, túl sokszor hibázok. Lehetséges, hogy hamarosan értesítenem kell erről a Hydrát, mindenki érdekében.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 13 Okt. 2014, 00:01

A Hydra felemelkedése 5: AIM Birodalom epilógusok

Epilógus 1. – Németország
A Hydra alakulata nagyon hamar megérkezett és a még ott levő dolgokat kategorizálni. A klón leányzót visszatették sztázisba, hogy majd abban tudják elszállítani innen. Az ügynökök valamit találtak, ami miatt még magának Vörös Koponyának is ki kellett jönnie a helyszínre. A helyszín biztosítását végző tiszt a két tartályhoz vezette, ahol Arnim Zola lánya Emily Zola egyik klónja volt, illetve az adatok szerint egy Hate-Monger nevű másik realitásból származó személy. A Hydra egyik fejének egy pillanat elég volt, hogy tudja, hogy kit is rejt a Hate-Monger név.
- Mein Führer! – mondta áhítattal.

Epilógus 2. – Salem
Az Asgardok és az istenek királya, Thor Odinson személyesen ment Sakura és Apokalipszis gyermekével Salembe, az X-menhez, hogy rájuk bízza a gyermeket, hogy vigyázzák és rejtsék el a mutáns isten elől. Einar is ott volt vele, amikor a gyermeket átadták. Mindenki tudta, hogy az X-ment ezzel nagy veszélynek tették ki, de sehol Midgardon nem lett volna jobb hely erre, mintsem itt. Az egész esemény egy régi emléket idézett fel az istenek királyában, annak idején, amikor ő és Odin vitték el Thorhalla nevelőszüleinek a kislányt és adták át, hogy ők vigyázzanak rá. Az egyetlen, amit remélhetett, hogy a teljesen hasonló eset nem okoz ugyanolyan következményt, mint az annak idején.

Epilógus 3. – New York
A helyi rendőrség a Staten Island-i víz alatti bázishoz még az AIM-et is kénytelen volt kihívni az ott levő MI miatt. A kutatások és vizsgálatok a Mutáns Növekedési Hormont illetően igencsak kellemetlenek voltak, az utcára már kikerült a szer. Egyre több olyan eset történt, ahol farkasember, vagy éppen bundát növesztett mutáns követett el megvadultan támadásokat emberek, vagy éppen épületek ellen. A bázisban történtek miatt már tudták, hogy mi okozza mindezt, de sajnosa a drogdílerek elleni harc mindeddig kudarcra volt ítélve a rendőrség által, tehetetlenek voltak az Orvgyilkosok ligája által behozott új drog elleni harcban, már csak azért is, mert képtelenek voltak arra, hogy ilyen nagyszámú szuperhumán ellen vegyék fel a küzdelmet.

Epilógus 4. – Barbuda
Az AIM vezető tudósai, kutatói foglalkoztak a vírussal, ami Chromix-landet támadta meg nem is olyan régen. Noha azt már igencsak hamar megállapították, hogy mesterséges, azt még nem sikerült kideríteni, hogy ki is volt, aki készített. Abban mindannyian egyetértettek, hogy olyan vírusokból készült, amihez csak a legnagyobb gyógyszer gyártók és a Járványügy férhetett hozzá, de a biztonsági rést nem találta meg senki, hogy honnan is tűnhetett el. Annyit lehetett tudni, hogy egy orosz tudós volt, aki beadta a magzatnak a szert és egy amerikai férfi volt, akivel együtt működött – ő volt, aki a gyermek apja volt. Ezt a férfit azonban a SHIELD és az AIM közös nyomozása után sikerült megtalálni:
- Az érintett férfi New Yorkban található jelenleg – mondta Mason őrnagy.
- Értesítsék a SHIELD-et őrnagy – mondta Johanne. – Velük együtt közösen megyünk utána!

Epilógus 5. – Nagy-Britannia
Az öreg sziget, megannyi ősi misztikum, faj és egyéb lények miatt a kormány úgy határozott, hogy muszáj nekik is felvenni a harcot ellenük. A SHIELD, avagy itt Angliában a STRIKE nem igen foglalkozhatott külön ezzel a dologgal, ennek következményeképpen a Brit kormány úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. A Brit hadseregben szolgáló speciális személyeket gyűjtötték össze és létrehoztak egy szervezetet a kormányon belül, ami csak az Avalonból érkező veszélyekkel fog foglalkozni semmi mással. A Brit miniszterelnök együttesen hívta össze a Parlament alsó- és felsőházát, hogy bemutathassa az új ügynökeit.
- Hölgyeim és uraim, bemutatom a koronánk új ékszerét, a kormány új speciális ügynökeit az MI:13 csoportját – mondta.

Epilógus 6. – Mexikóváros
Vér, mutánsvér ez volt az ára annak, hogyha valaki be akart Mexikóvárosban térni egy kaszinóban. Dél-és Latin Amerika egyelten városa volt, amit az Orvgyilkosok ligája nem kebelezett be. A város maffiavezetője droggal fizetett a Ligának a város függetlenségéért. Egy teljesen egyedi és olyan droggal, amit sehol máshol nem készítenek/gyártanak. A Mutáns Növekedési Hormont. Saját maguk mindenfélét gyártanak, hiszen megannyi mutáns vérét összegyűjtötték, de kintre csak egyet adnak el, a sajátjukét. Farkasvért. Ez volt az oka annak, hogy New Yorkban is a Liga ilyen drogot terített. A szer hatása ugyan csak időleges, de Mexikóváros igazi urai ők voltak, a farkasok.

by **Jack Gammer** Kedd 14 Okt. 2014, 21:21

HYDRA AKTA #69472 - 19. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Látom már mindenki elfáradt a mesében, kicsit én is, de ígérem, már nagyon közel van a vége. Amúgy is, maguk akarták, hogy minden eseményt kimerítő részletességgel meséljek el, azt hiszem ennek a parancsnak tökéletesen eleget tettem. Ha már eddig kitartottak, ne most adják fel, ez már tényleg a vége. Na szóval, a németországi küldetés fináléja. Hát nem gondoltam volna, hogy így alakulnak majd az események, amikor beutaltak az új csapatomhoz, mint helyi erősítés. Behatolási akciónak indult, de tulajdonképpen azzal nem volt gond, később a kijutás volt nehézkes. A küldetés előtt minden rendben zajlott, megismerkedtünk, felszerelkeztünk, tervezgettünk, aztán némi pihenés után indulhatott a küldetés, legalábbis azt hittük. Hát nem jól hittük. Jól elraboltak minket, sztázisba kerültünk két egész hónapra és egy illúzióban raboskodtunk. Azt hittük odabent, hogy zajlott az akció, pedig semmi sem volt belőle igazi, minden csak a fejünkben játszódott. Örökre ott maradhattunk volna, ha nem ismerjük fel a körülöttünk lévő ál világ logikátlanságait. Amint ezekre rájöttünk, azonnal felébredtünk. Egy személyes tartályokban lebegtünk, egy számunkra ismeretlen helyen, a testünkben rengeteg csővel, amelyek feladata a szervezetünk ellátása volt. Reynolds segítségével kijutottunk a tartályainkból és pár perc múlva már ismét küldetésre készen álltunk. Smiley nem tért magához, őt hátra kellett hagynunk, de mi többiek folytathattuk a küldetésünk, hiszen már akkor gyanítottuk, hogy pont ott voltunk, ahova készültünk. Több gyanús jel is utalt arra, hogy valamiféle csapda várt minket az épületkomplexum felderítése közben. A felszerelésünket hiánytalanul és szabotázs mentesen megtaláltuk a börtönükként szolgáló teremben. Őrök sehol. És persze Scarlet Widow, akinek a neve a terem számítógépén került elő. Egykori nagy hatalmú halálangyal, képessége illúziók és realitástorzítások létrehozása hatalmas területen, aki megőrült, elfogták és kivégezték, ha lehetett hinni a szóbeszédnek. Valaki minden esetre volt a környéken, aki az agyunkkal próbált szórakozni. El is indultunk, a jól bevált páncélozott formációban, amely azt takarta, hogy Hershel Shepherd, azaz Goblin parancsnok és Reena Reynolds ügynöknő haladtak a csapat elején, míg mi többiek mögöttük, így egy esetleges összecsapás során a különlegesen ellenálló páncéljaik az egész csapatnak védelmet tudtak nyújtani. A szint felderítése során fizikai támadás nem ért minket, mentális támadás viszont annál inkább. Alig váltunk el a felderítés során, máris belefutottunk egy éjszakai sivatag illúziójába. A parancsnok majdnem öngyilkos lett, de szerencsére hamar felismerte az elképzelés fölöslegességét, hiszen találtunk egy sokkal jobb módszert. Ahogy a Hydra alapelve is megmondta, a technológia bármiféle mutáció felett állt, ez most se volt másképp. A hőlátók segítségével könnyűszerrel átláttunk az illúzión. Amíg a parancsnok elment segíteni a csapat többi részének, addig jómagam egy másik kiutat is megleltem. Próba szerencse, igyekeztem felidézni azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek az előző illúzió megtörésénél törtek elő. És láss csodát, sikerült is, az illúzió elmosódott, a valóság előlépett. Persze ez alkalommal sokkal könnyebb volt a kijutás, hiszen már tudtuk, mivel is volt dolgunk. Folytatódhatott is a felderítés. Két oldalról felderítettük a fémfolyosókat, körbejárva egy központi termet, ami egy lépcsőt rejtett magába. Ezen felhaladva, szintet lépve, eljutottunk a küldetés végét jelentő állomásra.

A terem körülbelül akkora volt, mint az előző szint egésze. Voltak itt kincsek szép számmal, de kezdjük a legfontosabbal, a terem biztosításával. Soltzbauer a biztonság kedvéért védte az útvonalat, ahonnan jöttünk, hiszen nem volt rá garancia, hogy nem tévesztettünk el valamiféle titkos járatot. Bérmajom a lépcsőházhoz ment, Reynolds pedig a liftekhez. Az ügynöknő hamar visszatért, jelentve hogy a felvonók nem működtek a tartalék energián, így az egyetlen útvonal, amelyről számíthattunk bármiféle meglepetésre, az a lépcsők voltak, de azt is biztosítottuk, amennyire lehetett. Így bármiféle megzavarás nélkül felfedezhettük, mit is találtunk. Gépek tömkelege vett minket körbe, Hydra technológiák, de elavultabb típusok, legtöbbjük még második világháborús darab. Pont mint a tartályok, amikből itt is találtunk kettőt, egy férfival és egy nővel a belsejükben. Előbbi neve Hate-Monger volt, egy másik realitásból származott és mentális állapota instabil volt, ennyit tudtunk róla, egyelőre. A nő pedig Emily Zola, Scarlet Widow klónja, aki vélhetően felelős volt a minket sújtó illúziókért. Nem tudtam először kik lehetnek az alakok, de a kiengedésüket javasoltam. A klasszikus ellenségem ellensége a barátom taktika híve voltam, ez most se volt másképpen, akármekkora kockázattal is járt volna a dolog. A parancsnok csak részben értett velem egyet, csak a nő kiengedését engedélyezte. Eleget is tettem a parancsnak, a férfit bent hagytam, és elindítottam a nő felébresztéséhez és kiengedéséhez szükséges programokat. Nem volt túl eredményes a tőle való információgyűjtés. Reynolds mögötte állt, láthatatlanságba burkolózva, míg a parancsnok kihallgatta, de semmi különös nem történt. A nő meg volt zavarodva, az emlékei zavarosak voltak, nem tudott nekünk segíteni. Hamarosan vissza is került a sztázisba, de erről majd később, ahogy a férfiról is. Megéri várni, elhihetik. De ott, abban a pillanatban semmit sem tudtunk meg a tartályok lakóitól. A számítógép ennél már sokkal segítőkészebbnek bizonyult.

A parancsnok rám bízta a számítógép kibelezését, persze csak képletesen szólva. A technikai ismereteim talán nem nekem voltak a legjobbak, de a csapatból bizonyosan én beszéltem a legjobban németül, így rám hárult a megtisztelő feladat, hogy a technikából kihozzam a legtöbbet. Először nem voltak nagy elvárásaim a kutatással kapcsolatban. Óvatosan kezdtem hozzá, nem akartam elindítani semmilyen biztonsági intézkedést, ha már eddig megúsztuk. Gond nélkül sikerült felébreszteni a tartályban lebegő Emily Zolát és további hasznos menüpontokat is találtam. A belső biztonsági rendszer, a kamerák, a térképek, a belső és külső kommunikációs csatornák, az adatbázis, mintha minden csak arra várt volna, hogy kiaknázzam, így hozzá is láttam a munkához. A kamerák és a biztonsági berendezések aktívak voltak, így az óvatoskodással nem lőttem mellé. De látszólag nem volt senki más a bunkerben rajtunk kívül. Immáron biztossá vált, hogy a kancellár birtokán voltunk, a kúria alatt. Minden megvolt, ami egy titkos bázishoz kellett, könyvtár, laborok, hangár, tesztelésre fenntartott területek, szállás, már csak a tulajdonosok hiányoztak. Az adatbázisban megleltem az adatokat, amiért ideküldtek minket, sajnos az eredetik még mindig a kancellár tulajdonában lehettek, de kezdésnek ez is megtette. A tartályban lévő férfi kiléte továbbra is rejtély maradt, Emily Zoláról azonban rengeteget olvastam. Agymosások, beültetett emlékek, fabrikált személyiségek, nem lehetett csodálkozni, hogy nem volt neki odabent minden rendben. Érdekes kis olvasmány volt, az biztos. A képességei alapján veszélyes fegyvert kovácsolhat belőle a szervezetünk. És nem ő bizonyult az egyetlen érdekes zsákmánynak, de erről majd később.

Jelentettem a felfedezéseimet a parancsnoknak, aki kiadta a következő utasítássort. Soltzbauer feladata volt Smiley felhozatala. Nem irigyeltem, az azóta is eszméletlen csapattag nem tűnt éppen egy könnyű esetnek. Nem is igazán tudom, hogy cipelte fel Soltzbauer egyedül ideáig, jó erőben lehetett a férfi. Amikor felértek és ledobta a súlyt a földre, az körülbelül mindent elmondott erről a parancsról. De hát valakinek ezt is meg kellett csinálni. Bármajom kapta az épület biztosítását, neki nem cipekedni, hanem rohangálnia kellett. Az ő munkáját kicsit tudtam segíteni azzal, hogy megadtam neki a rendszerben talált négy darab biztonsági kódot, amelyekkel már nem lehetett problémája idebent. Nem is ütközött semmilyen ellenállásba, az egész hely lakatlan volt, ahogy azt már láthattam a számítógépen. A tulajdonos nem bízott semmit a véletlenre, egy ideje már továbbállt erről a helyről. Nekem jutott a legkényelmesebb feladat, tovább ügyködtem a gépen, illetve üzenetet kellett küldenem a Hydrának. Azért, ha már itt voltam, a szorgalmi feladataimat is elvégeztem. Ügyködés közben rájöttem, miért volt ilyen egyszerű dolgom. A hacker felszerelésem és tudásom nem volt éppen csúcstechnológia, de így sem ütköztem nagyobb problémákba, ki is derült, miért. A biztonsági rendszer keretét leszedték a tulajdonosok, mikor kiköltöztek, már csak a maradékok üzemeltek itt, amelyeket nem féltettek a kíváncsiskodóktól. Ez nagyjából ki is zárta, hogy bármi eget verően lényegeset találhassunk, de ezekből is ki lehetett hozni ezt-azt, nem bíztam a véletlenre. Az adattárolót sikerült gond nélkül felcsatlakoztatni és megindítani az adatok lementését, amellyel egy időben a program törölte is az eredeti adatokat a számítógépről, nehogy más is kezébe kaparinthassa őket. Ez a folyamat körülbelül fél órát vett igénybe, de közben sikerült elfoglalni magam. Például a kancellárról is találtam pár érdekességet. A férfi neve nem Klaus Enrich volt, mint eddig gondoltam én és az egész világ, hanem Arnim Zola. Ezek szerint ő volt Emily Zola apja is és még sok minden más. Az 1900-as évek elején született Németországban, Hitler egyik vezető tudósaként szolgált és olyan legendás Hydra fejekkel dolgozott együtt, mint Vörös Koponya, Zémó báró és Strucker báró. A háború elvesztése után azonban elárulta társait, ellopta az adataikat és azokkal folytatta a munkáit. Ha a férfi tényleg azóta is élt és tevékenykedett, akkor bizony komoly fenyegetést jelentett a Hydra számára. Hát leesett az állam, ahogy ezt a történetet olvastam, és elfogott a kíváncsiság, vajon bölcs vezéreink mennyit tudtak a kancellár tevékenységéről. Tudták-e egyáltalán. Vagy csak nem híresztelték. Akárhogy is, számomra komoly információ volt.

A nagy olvasgatás közben természetesen nem feledkeztem el a feladatomról sem. Aktiváltam a külső kommunikációs rendszereket és üzenetet küldtem a környező Hydra bázisok felé. Próbáltam az üzenetet röviden és lényegre törően megfogalmazni, de nehéz volt ez ennyi mondanivalóval. Természetesen igazoltam magunkat, alkalmaztam a Hydra kódolást, védett csatornát használtam, tehát minden előírást betartottam, amit a szervezet megkívánt. Az üzenet tartalma főleg arról szólt, hogy meggyőzzem a címzetteket, hogy minél hamarabb küldjék a begyűjtő egységeket és a fuvart. A 2 hónapos fogság, a kancellár, a két tartályban lévő fogoly, az adatok, a gépezetek, minden, ami hasznos lehet. Az üzenet megvolt és az elküldéssel sem volt semmi gond, először a legközelebbi bázisra, majd onnan haladva a távolabbiakra is, lehetőleg minél több felé, ők majd eldöntik, honnan küldik az egységeket. Remekül megfogalmazhattam a helyzetet, ugyanis azon nyomban érkezett válasz. Hatalmas meglepetést okoztunk a jelentkezéssel, az eltűnésünk óta hiába kerestek minket, így már elkönyveltek minket veszteségként. Enyhén szólva kellemes csalódást okoztunk a meglétünkkel és természetesen azzal, hogy a küldetés mégiscsak sikeres volt. Küldték is a csapatot, csak várnunk kellett. Tekintve, hogy ellenségnek nyoma sem volt, ez nem jelentett problémát. Még párszor átfutottam a rendszert, biztosan nem szalasztottam el jó lehetőséget az információgyűjtésre, de úgy tűnt mindent kifacsartam, amit lehetett. Oldalra léptem és hagytam a parancsnokot is érvényesülni egy kicsit. Én addig csöndben figyeltem, ahogy Reynolds leütötte a tartályból kiengedett nőt, bizonyára hogy ne legyen vele gond, amíg megérkezik az erősítés. Közben néha-néha Goblin parancsnok tevékenységére is figyeltem, hátha igényelte a segítségemet, de a fordításaim nélkül is jól elboldogult. Ha jól vettem észre, az elfogásunk körülményeit vizsgálgatta. Nem a pihenő időszakunkban kaptak el, ahogy addig hittem, hanem már a küldetés elkezdése után. A kerítésig érésig minden rendben zajlott. Sajnos a műholdjaink nem jelezték, hogy az odáig vezető úton is voltak érzékelők az erdőben. Így a kancellár emberei pontosan tudhatták a helyzetünket és csöndben csapdát állíthattak nekünk. Mire megközelítettük a birtokot, a levegő már tele volt erős hallucinogén- és altatószerekkel, amelyek kiütöttek minket, amíg elhelyeztek a tartályokban. Hogy mik voltak velünk a céljaik, arra nem jöttem rá. Talán csak vizsgálatok, kísérletek és hasonlók miatt tartottak minket életben. Rejtély, miért hagytak minket ott, mikor elköltöztek. Talán későbbre tartogattak minket, abban a tudatban, hogy úgysem találhat meg minket semmi. Talán csalinak szántak minket később. Talán egyik sem és valami teljesen másról volt szó. Akárhogy is, a rémálom, a fogság és a küldetés is véget ért. Mindannyian elvégeztük a kijelölt feladatainkat és ismét együtt voltunk a teremben, mire az erősítés megérkezett, ezzel hivatalosan is lezárva a mi részünket az akcióból.

- Hail Hydra!
Talán még sosem mondtam ki ekkora lelkesedéssel ezeket a szavakat, mint akkor. Minden bizonnyal az volt életem eddigi legnagyobb "Hail Hydra!"-ja. A teleportálással megjelenő Hydra katonákat köszöntöttem ezzel kitörő örömmel. Mintha pár ismerős arcot is felfedeztem volna közöttük. Természetesen ezt nem jeleztem, hiszen szolgálatban nem voltak arcok, csak számok és maszkok. Minden esetre jó volt tudni, hogy végre vége ennek a káosznak. Nem csoda hát, hogy az üdvözlésem a szokásos megszokottnál egy fokkal lelkesebb volt. A terem biztosítva volt, mi is és a zsákmány is teljes biztonságban volt. Ennek fényében már a helyszínen elvégezték rajtunk a szokásos vizsgálatokat. Sehol egy klón, titkos fegyver vagy vírus, ennek örültem, ezek szerint nem trükkből hagytak minket itt, mindenki tiszta volt. Ezek szerint nem volt akadálya, hogy végre elhagyjuk ezt a szörnyűséges helyet. Illetve volt még egy apróság, ami borzasztóan nem apróság és muszáj megemlítenem. Az erősítés, miután velünk végzett, hozzálátott a katalogizáláshoz. Átadtuk a gépeket, az adatokat és a tartályban talált foglyokat is, mindent, amit találtunk idebent. Valami nagyon fontosra akadhattunk, ugyanis megütötte a fülemet, hogy találtak valamit, amiért a Vörös Koponyának személyesen kellett kijönnie a helyszínre. Nem voltam útban, nem szóltam semmi, nem tettem semmit, csak a távolból figyeltem, ahogy egyik példaképem megérkezett, a tartályokhoz vezették és…és…és…micsoda? Tényleg azt mondta „Mein Führer”? Nem hittem a fülemnek. Pedig ezt mondta, egészen biztos. Hate-Monger maga lett volna a Führer, egy másik realitásból? Elképesztő. Ámulattal néztem, ahogy a Vörös Koponya a tartályt bámulja, amiben a Führer lebegett. Két ilyen személlyel találkozni egy nap alatt, mégiscsak megérte abban a tartályban rohadni két hónapig. A jelenet mintha örökké tartott volna, maradandó pillanat, amelyet sosem fogok elfelejteni. De mint minden jó, ennek is vége kellett szakadnia. Ideje volt távozni. A zsákmány, a csapat és én is különböző irányokba mentünk. A kincsek célját nem osztották meg velünk, nem is ránk tartozott. A csapat többi része, ha minden igaz egy új-zélandi bázisra ment. Az én teleportációm pedig ide vezetett, vissza a bázisra, ahonnan indultam a küldetésre. Mikor megérkeztem, azt mondták jó is hogy megkerültem, legalább lesz mit mesélnem majd a 2025-ös nyári ellenőrzésen mesélni, amit a fogság miatt elmulasztottam. Én sóhajtottam egyet és elindultam jelentést tenni.

És most itt vagyunk. Ez volt az én nagy napom. A nap, amikor én, Arnold Braun, a Hydra egy ágyútöltelék kiskatonája a nagy ligában játszhatott. A nap, ami 2 hónapig tartott. A nap, amikor egy élő és egy halott legendával is találkoztam. A nap, amikor úgy teljesítettük a küldetést, hogy egyetlen egyszer is elsütöttem volna a fegyvereimet. A nap, amikor megismertem az új csapatomat. Van még kérdésük? Nem, persze hogy nem, hogy is gondoltam. Ha ezek után van még kérdésük, akkor nem igazán figyeltek arra, amit mondtam. Igazából, ennyi volt. Nem tudom, mit mesélhetnék még a küldetésről. Elmehetek? Borzasztóan fáradt vagyok. Végre, köszönöm. Találkozunk a téli ellenőrzésen, azt hiszem. Egészen megkedveltem magukat, remélem legközelebb is önök lesznek itt, próbálok újabb érdekes történeteket összeszedni, nehogy itt unatkozzanak, amíg itt mesélek. Addig is, minden jót. Hail Hydra!”

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 15 Okt. 2014, 10:56

A Hydra felemelkedése 6: Versenyfutás
Résztvevők: Bérmajom / Daniel Long, Tiger Greyson / Blokk (Zield), Arnold Braun (Gami), Benjamin Fry / Mumus (Tobi) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. október 20. (hétfő) (5 naponta)

A társaság minden tagját személyesen értesítettek, hogy ismét a Németországi bázisra kell menni, Bérmajom és Arnold már jártak ott, míg Tiger-t és Fry-t pedig most érkeztek ide elsőként. A bunker továbbra is Pforzheim városához közeli helyen volt a város mintegy százötven ezer lakosú volt, és most már a kancellártól sem kellett tartani, mert az elfoglalt birtok ismét a Hydra kezébe került. Egy nagyobb eligazítóban volt a négyes, a többség nem ismerte egymást személyesen, de Tiger és Fry is tudta, hogy a másik két személy Strucker báró személyes csapásmérő egységének a tagja. Úgy tíz percet kellett várakozni, amikor az eligazító ajtaja kinyílt és a megszokott fekete páncéljában ismét feketére festett hajjal Reena Reynolds lépett be. Tiger és Fry őt is csak látásból és hallomásból ismerik, de még nem találkoztak személyesen.
- Uraim! – biccentett a négyes felé. – Ahogy látom mindenki megérkezett. Mindenkit személyesen Goblin válogatott össze a legújabb feladatra.
Az ő neve is ismert volt, hogy a csapásmérő csapat vezetője.
- A mai napon ő nem tart velünk, mi öten fogunk menni. A feladatunk, hogy levadásszuk Arnim Zola-t. Goblin kiküldött kémei megtudták, hogy hol rejtőzik, egy kastélyban Németország déli részén közel a határhoz. Odamegyünk, elfogjuk élve és hazahozzuk. A feladat vezetését Goblin Bérmajomra bízta amennyiben vállalja a parancsnokságot. Felszerelést, mint mindig természetesen most is kap mindenki. De mielőtt elindulnánk, ha van kérdés, akkor most tegyék fel.

//És egy kérés a végére, mindenki spoiler tag-be tegye be a reagja végébe, hogy milyen felszerelése van. Ez nektek persze a fegyverkezés után változik, de addig is ami most van nálatok írjátok fel.//

by **Dr. Zield Jones** Szer. 15 Okt. 2014, 12:17

Tiger nyugodtan állt az eligazítóban. Ha lehetett dohányozni, akkor egy hamutartó egység mellett keresett pozíciót, szívta a cigijét, nyugodtan, higgadtan. Ez mindig jellemző volt rá. Megnézte a többieket, akik nála fiatalabbak voltak. A majmot nem tudta volna korban besorolni, őt és Braunt hírből ismerte. A báró végrehajtói, csapásmérői voltak, többekkel együtt. Blokk a mutánsra nem nézett jó szemmel. A vezetés látott valamit ebben a korcsban, ő pedig nem kelt fel ez ellen, nem lázadozott. Annyit tudott, hogy a kötelezőnél többet nem fog megtenni, ha a majom kerül életveszélyes helyzetbe. Csak egy mutáns, akkor is, ha felvette a Hydra egyenruhát és megtanult németül, mint Tiger is, amióta a kötelék tagja volt.
Ismerkedésre nem pocsékolta az idejét, várta a parancsokat és a feladatot. Katona volt, ezt vállalta. Megérkezett az egyetlen nála is idősebb tag, a Hydra körein belül híres és elismert Reena Reynolds, a majomék csapatának főnöke, fő csapásmérő, egykori Kéz ügynök, regenerációval és szuperpáncéllal rendelkező képzett katona.
Tiger visszabiccentett vagy ha itt kellett tisztelegni, akkor azt tette. Figyelte a többieket, hogy kitől mit várhatott, hogy viselkedtek. A részleteket elraktározta a fejében. Dél-Németország, kastély közel a határhoz. Arnim Zola rejtekhelye, nyilván ellátva hi-tech védelemmel és agymosott, genetikailag feljavított őrökkel, személyzettel. Annak nem örült, hogy a majom alá fog tartozni. Elfogadta, nem árulta el az ellenérzéseit. Kérdése volt:
- A kémek jelentettek a kastély védelmi és kommunikációs rendszeréről bármit? Ahhoz mérten vinnék felszerelést - mondta az informatikai szakértő.
A szerepe nyilván az lesz, hogy kiiktassa a védelmi, megfigyelő és gátló biztonsági rendszert, ezért akart előzetesen tájékozódni.

Felszerelés:

by **Jack Gammer** Vas. 19 Okt. 2014, 19:27

HYDRA AKTA #69472 - 2. Küldetés - 1. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös téli ellenőrzés során hangzottak el.)

„Hail Hydra! Nocsak, kit látnak szemeim, ismét összegyűltünk, mint a múltkor. Lefogadom, már alig várták, hogy én kerüljek sorra. Sőt, szerintem külön kérvényezték, hogy maguk hallgassanak meg engem. Ez igazán megtisztelő. Rég láttuk egymást, annyi szent, elrepült már egy pár hónap. Tudom ám, melyik sztorira kíváncsiak, de nem könnyítem meg a dolgukat. A két küldetés között azért elrepült egy kis idő. Furcsa volt, mert minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Ismét az ismerős arcokkal dolgoztam, kisebb küldetések a gyönyörű Németországban, de úgy éreztem, a polca kerültem. Nem csoda, hiszen nem mindennapi dolgokon mentem keresztül a múltkori küldetésen. Emberrablás, agymosás, két hónapnyi öntudatlan fogság, nem meglepő, hogy egy darabig jegeltek. Megszaporodtak a vizsgálatok, de nem volt semmi bajom, utóhatások nélkül kerültem ki a dologból. Az időm tehát inkább a képességeim fejlesztésével és kulimunkával telt, mintsem éles bevetésekkel. Az előző nagy akció részletei természetesen magas titkosítást kaptak, egy bizonyos pont után még előttem is. Azóta se tudtam meg mi történt a Vörös Koponyával, Hate-Mongerrel, Emily Zolával, az adatokkal, a gépekkel, a kancellárral, vagy akár a csapatom többi tagjával. És mivel kikötötték, hogy ne kérdezősködjek a dolgokkal kapcsolatban, úgysem kaphatok kielégítő választ rájuk, több eszem volt annál, mint hogy elkezdjek a magam szakállára kutakodni. Ha már szakállnál tartunk, erről is mesélek egy picit. Azelőtt sose terveztem, hogy meghagyom, általában teljesen leborotváltam, hogy sima legyen az arcom. Mégis, miután két hónapot töltöttünk a tartályban és megmaradt, valahogy megtetszett. Persze a küldetés vége, a hazaérkezés és a jelentés után az első útjaim egyike a borbélyhoz vezetett. A hajamat visszavágattam rövidre, ahogy azt már megszoktam, de a szakálltól nem tudtam többé megválni. Igazíttattam rajta, mégse legyen olyan ápolatlan, de megmaradt, ahogy láthatják. Nem túl hosszú, nem túl rövid, szerintem pont ideális. Mit szólnak hozzá? Tudtam én, hogy maguknak biztos tetszeni fog. Na jó, ennyit bevezetőnek, úgyis tudom miről akarnak velem beszélgetni. Bizony, nem volt nehéz kitalálni. A kancellár ellen indított küldetés részleteire kíváncsiak, eltaláltam? Naná, hogy eltaláltam. Az ilyen egyértelmű dolgok és a célpontok eltalálásában általában jó vagyok. Lássuk csak, hol is kezdjem. Meg is van.

Biztos voltam benne, hogy a mi kis kalandunknak, amivel borsot törtünk a német kancellár orra alá, előbb-utóbb lesz folytatása. Türelmesen vártam és végső soron bizony igazam lett. Értesítést kaptam, hogy részt kell vennem egy újabb akcióban. A részleteket nem osztották meg velem az elején, de a behívás kísértetiesen hasonlított az előzőhöz, így sejtettem, miről lehetett szó. Ismét egyedül indultam el a már megszokott bázisomról, természetesen a kísérőimet leszámítva, de ők nem tartoztak a küldetéshez. Úti célunk is ugyanaz volt, mint a múltkor, a körülbelül százötvenezer lakosú Pforzheim város közelében lévő bunker. Még a hűvös őszi levegő is jobban esett, most, hogy eltakarítottuk a kancellárt a közelből, az itteni birtoka pedig a Hydra kezére került. Immár ismerősként baktattam végig a bázis folyosóin, egészen egy nagyobb eligazítóba. Csöndben ültem és vártam a fejleményeket. Kicsit furcsálltam az összetételt. Négyen gyűltünk össze az eligazítóban, de csak Bérmajom volt ismerős, akit külön üdvözöltem is, persze csak szép visszafogottan, mint egy kollégát. A többiek felé csak biccentettem, esetlegesen bemutatkoztam, vagy kezet fogtam, de egyikük sem tűnt egy szociális alkatnak. Nem mintha én nagyon az lettem volna, de azért új társaságban illet bemutatkozni, vagy ilyesmi. Talán majd arra is sor kerül. Vagy nem. Nem különösebben foglalkoztatott a dolog. Igazán nem akartam rájuk erőltetni az ismerkedést, pedig az együttműködéshez valami minimális ismeretség azért nem ártott volna. A tíz perces várakozás szokatlanul kínos csöndben telt el. De a végén fellélegeztem kicsit, ugyanis egy újabb ismerős arc csatlakozott a társasághoz. Reena Reynolds ügynöknő lépett be az eligazítóba.

A nő ugyanazt a különleges páncélt viselte, mint a múltkor, a haja pedig azóta ismét be lett festve teljesen feketére. Mint legutóbbi találkozásunkkor, a hozzá intézett üdvözlésemet megtoldottam egy kézcsókkal is. Első kézből ismerve a nő képességeit, máris sokkal nyugodtabban vártam az akció részleteit, tudva, hogy ő is velünk tartott. Ezek szerint ez az ötös képezte a csapatot. Se Hershel Shepherd, azaz Goblin parancsnok, se Smiley, se Joseph Soltzbauer. Három ismerős ki, két ismeretlen be, elég rossz arány volt, de bele kellett törődnöm. Az ismeretség hiánya ritkán állt a profizmus útjába, pláne a Hydrán belül, hiszen amíg az akció tartott, senki nem ismert senkit, csak maszkok és számok léteztek, arcok és nevek soha. A küldetés igen érdekesnek ígérkezett. A feladatunk nem kevesebb volt, mint a német kancellár, Arnim Zola levadászása, elfogása és visszahozása. A kémek jelentése szerint egy dél-németországi, határhoz közeli kastélyban tartózkodott. Már ezen információk alapján igyekeztem belőni, körülbelül merre vezetett az utunk, hiszen nem lenne túlzás azt állítani, hogy kívül-belül ismertem csodaszép hazámat. A felszerelkezés a múltkorihoz hasonlóan fogjuk lebonyolítani, ez várható volt, hiszen mindkét alkalommal szóltak, hogy nem kell magamnak cuccokat hoznom, ellátnak itt mindenféle földi jóval. A dolog iróniája, hogy a múltkori küldetésen végül egyetlen igazi golyót sem kellett elhasználnom, hiszen a csata csak a fejünkben zajlott, és mire a valóságba visszatértünk, az ellenségnek már hűlt helye volt. Érdekesség, hogy Bérmajom lett a kijelölt parancsnok. Érdeklődve vártam, hogy miféle hozzáfűznivalója lesz a kinevezéshez. Talpraesett fickó volt, eddig mindig jól végezte a dolgát, nem aggódtam, hogy most az ő kezébe került az irányítás. Sőt, érdeklődve vártam, miféle különbségek lesznek majd a Goblin parancsnok által vezetett akcióhoz képest. Reméltem, hogy jó embernek adta át a staféta botot.

Egyelőre még nem tudtunk eleget az akcióról ahhoz, hogy túlzottan sok kérdés felmerüljön részemről. Az egyik újonc, azt hiszem Tigernek hívták, érdeklődött védelmi és kommunikációs rendszerekről. Ha jól emlékeztem, ő valami informatika szakértő volt, így nem csoda, hogy ez érdekelte a legjobban. Engem is foglalkoztatott a feltett kérdés, de én inkább más vizeken eveztem.
- A kérdés jogos. Jó lenne pontosan tudni, mik várnak ránk arrafelé, különben megint csapdába sétálhatunk, mint a múltkor. Mondjuk, engem az se lepne meg, ha már számítanának az érkezésünkre, szóval fokozottan óvatosnak kell lennünk. Ismerjük a birtok, a kastély és az őrség paramétereit? Miféle meglepetéseket tartogathat nekünk a kancellár? Éjszaka vagy nappal megyünk? Szerintem rátérhetünk a behatolási tervre és a küldetés részleteire, azok ismeretében egyszerűbb lenne összeállítani a felszerelést.
Nem esett jól megint angolul beszélni, de hát itt nem német katonatársak vettek körbe, így alkalmazkodnom kellett a körülményekhez. Az újaknak is gyorsan leeshetett a származásom, ha eddig nem jöttek volna rá, akkor most, a borzasztóan érződő német akcentusomból kitalálhatták a nagy titkot, hogy helyi voltam. Egyelőre nehéz volt bármi hasznosat kérdeznem a küldetéssel kapcsolatban, amíg nem kaptuk meg a jelentéseket a környékről és a részletekről, amik alapján összeállíthattuk a stratégiánkat és a felszerelésünket. Maga az akció teljesen világos volt, élve el kellett fognunk a kancellárt és hazaszállítani. Hogy miért, az már nem is tartozott rám. Sose kérdőjeleztem meg a parancsaim létjogosultságát. Tudtam, hogy hozzáértő emberektől származtak mindig, semmi jogom nem volt kételkedni az akcióim okaiban. Egyébként meg volt rá tippem, azok alapján, amiket a kancellárról olvastam a múltkor. Információszerzés, bosszú, vagy szimplán egy ellenség leszerelése, esetleg valami egyéb, talán mindezek összessége, rengeteg oka lehetett ennek a küldetésnek, és ezekből aligha tartozott rám bármelyik is. Csak tettem, amit kellett, kérdések és panaszok nélkül, mint mindig.

Pillanatnyilag nem volt egyéb tennivaló. Ültem, vártam és hallgattam. Már így is többet engedtem meg magamnak, mint a múltkor, amikor még újnak éreztem magam. Mostanra konkrétan csak Reynolds és Bérmajom voltak a csapatban nálam régebben, így már kicsit több terem volt kibontakozni. Furcsa, hiszen még nekem is csak a második bevetésem volt itt. Bele se mertem gondolni, mekkora rotáció lehetett ebben a csapásmérő egységben. Persze logikus is, hiszen nem éppen egyszerű feladatokat osztott ki Strucker báró az ő kis személyes alakulatának. Ez se tűnt annak, de a részletek még hátra voltak, amiket türelmesen vártam. Arra pedig nagyon kíváncsi voltam, Bérmajomnak milyen hozzáfűznivalója volt mindehhez. A kinevezéséhez, az újoncokhoz, magához a küldetéshez és hasonlók. Teljesen más akciónak ígérkezett ez, mint az előző, több szempontból is, de nem bántam, kellett a változatosság. De az indulás még messze volt, egyelőre a felkészülésé volt a főszerep. Méghozzá alapos és részletes felkészülésé, mert nem akartam megint hónapokig fogságba esni, vagy még rosszabbul járni megint valami tervezési, felkészülési vagy felderítési hiba miatt. Egyszer bőven elég volt, még sok is. Tehát nem szabadott elsietni ezt a folyamatot sem. De nem én irányítottam az eseményeket, hanem az újdonsült parancsnok, Bérmajom és az információforrásunk, Reynolds. Én, mint az utánuk következő a rangsorban egyelőre csak annyi tudtam tenni, hogy segítettem a munkájukat, amiben tudtam, most és a küldetés alatt is. Érdekesnek ígérkezett a dolog, az biztos. Többé nem én voltam az új fiú, hanem a két újonc, de azt nem szabadott elfelejtenem, hogy én tulajdonképpen továbbra is a Hydra ágyútöltelék kiskatonája voltam. Ebből a szerepből nehéz kinőni, és bár megtettem az első lépéseket, messze volt még a megváltás. Ez a küldetés megfelelő alkalomnak tűnt a következő lépések megtételéhez. Remélem, hogy kényelmesen ülnek, mert bizony hosszú mese tartozik ehhez a küldetéshez is. Kezdjünk is hozzá.”

Felszerelés:

by **Danny Long** Hétf. 20 Okt. 2014, 01:21

A pforzheimi bázis eligazítójába rendeltek ismét. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Zola-ügy újabb fejleményei indokolják ezt az akciót. A szobában azonban nem a megszokott csapat vár. Arnold Braun az egyetlen, akit ismerek, de sem Goblin, sem Soltzbauer, sem pedig Reynolds nincs jelen. Smiley hiánya nem lep meg, hiszen az újabb változata nem bizonyult túl hasznosnak legutóbb. Goblinra viszont nem jellemző a késés. Rossz ellőérzetem van. Két ismeretlen férfi is várakozik a teremben, akiket csak egy biccentéssel üdvözlök. Többször volt rá példa, hogy új tagokkal bővült a csapat, így ez önmagában nem különleges. Az eligazítás során nyilván többet tudunk majd meg róluk.
Végül Reynolds is megérkezik, hogy ismertesse a feladatot. Biccentek neki is, de nem húzom az időt. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Goblin nem vesz részt az akcióban. Ez teljesen egyértelművé válik, ahogy a nő beszélni kezd, de néhány mondat után már ez a legkisebb probléma, ami foglalkoztat. Azt egy profitól elvárható módon kérdés nélkül elfogadom, hogy Goblin nem lesz jelen. Ahhoz viszont komoly erőfeszítésre van szükségem, hogy elrejtsem a döbbenetemet, amikor meghallom, hogy engem jelölt ki arra, hogy helyettesítsem. Bizonyos szempontból persze érthető. Tisztában vagyok vele, hogy Goblin elismeri a képességeimet, és megbízható munkatársnak tart, inkább az lep meg, hogy a szervezet engedélyezi ezt. Nem elég, hogy nem tartozom hivatalosan a szervezet kötelékéhez, de ráadásul még mutáns is vagyok. Elég jól fizetnek ahhoz, hogy ignoráljam a látható undort, ahogy a szervezet egyes tagjai mutatnak az irányomba, de sose gondoltam volna, hogy ilyen komoly feladatot bíznának rám. A Hydra egyik legnagyobb ellenségének kézrekerítése... Felmerül bennem a gondolat, hogy öngyilkos küldetésre küldenek. De megéri nekik feláldozni a világ egyik legjobb bérgyilkosát csak azért, mert mutáns? Ha tényleg Goblin van a feladat mögött, ezt alig hiszem. Akárhogy is, jobb ha óvatos vagyok.
- Arányos bérezés fejében természetesen vállalom a feladatot. - mondom.
- Valóban hasznos lenne egy részletesebb eligazítás a helyszínről és a várható ellenállásról.
A legutóbbi akcióban -akármennyi is volt valós belőle- hatalmas hibát követtünk el azzal, hogy nem terveztünk elég alaposan. Ez most nem fordulhat el.
- Nem is beszélve arról, hogy nem tudok semmit a csapat feléről, akiket vezetnem kéne. Legjobb lenne, ha kapnék egy aktát mindenkiről, de ha erre nincs idő, akkor legalább szóban ismertessük az adottságainkat. Fontos, hogy mindenki tudja, hogy mire számíthat a többiektől. Ez lesz a siker kulcsa.
Csak egy pillanatot várok, amíg végignézek a csapaton. A reakcióikat figyelem, amikor átveszem az irányítást. Határozottan kezdem el a bemutatkozást.
- A nevem Bérmajom. Bérgyilkos és mesterlövész vagyok, a csendes behatolás és végrehajtás szakértője, a jelenlevők közül Goblin csapatának legrégebbi tagja. Itt és most meg fogom hallgatni a véleményüket, de a terepen teljes engedelmességet várok. Szokatlan lesz, hogy én vagyok a felettesük, de ha életben akarnak maradni, és sikerre akarják vinni ma a HYDRA-t, úgy teljesítik a parancsaimat, mintha azok Goblintól érkeznének!

Felszerelés:

A szokásos enyhén páncélozott öltöny, és két karbonszálas 9mm-es teli tárral.

by **Ayye Captain!** Hétf. 20 Okt. 2014, 02:17

Miközben a csapat szépen megtalálja a nagy eligazítót én megülök a hátsó asztalfőnél és a kis felszereléses táskából előkapom az alapanyagokat és elkezdem gyártogatni a kézi bombáimat. A megszakító áramkörrel, ami beindítja a detonációt, így könnyen használható dobásra. A kis bicskámmal porciózom a robbanó anyagot és egy előre forrasztott áramkörrel kötöm be az egészet. A megszakító részt egyelőre erősen rögzitem, hogy ne szabadulhasson el a pokol amíg nem muszáj. Majd a csapat összetételét meglátva még széthúzgálom a robbanószert és az áramkörket is, hogy csak külön külön legyenek meg. Amíg nem érkezik meg mindenki különben is ráérek. Csak erőteljesen kérődzök egy tuttifruttis rágón és kényelmesen hallgatom a bemelegítő válogatásom egyik számát.
Lassan viszont megleszünk és kapunk egy villám eligazítást, valóban gyorsan végig szaladunk rajta és kicsit úgy érzem magam mint mikor az iskolában volt közös szervezés felelőssége valakire ráverve. A furcsa külsejű arc se nagyon rejtegeti, hogy nem lett felvilágosítva előre és ahogy látom nem is kapott több adatot mint mi. De érzem magamban a kezdeményezést, így a vezetőnk bemutatkozása után én is megigazítom a fizimiskámat, és azt asztalon hagyva a felszerelésemet kisétálok valami prezentációs lehetőség elé, hogy mondhassak pár szót.
Németország (EU) - Page 5 SGY-003496

- A Mumus szolgálatára. - Enyhe, karikatúrisztikus meghajlás a hasam elé tett jobb karral. A bérmajom elnevezés után kicsit túlzásnak éreztem volna, ha Fry ügynökként mutatkozok be. De utána a számba veszem a filctoll végét és lepattintom a kupakot.
Lassan vázolok egy négyszögletű épületet, kerítéssel, a főkapuhoz vezető bejárattal. Hagyom a kerítésen belül helyes a szárnyaknak,átalakításoknak, hátha nem kell az egészet törölni.
- Bár még nem ismerem a pontos tervrajzot vázolnám az én ötleteimet. - Lelkesen elkezdem felfirkantani az egység mozgásokat és közben fent tartom a szót is hozzá.
- Nagy hangzavarral érdemes berohanni a főkapun párunknak. Én ajánlok egy lopott kisbuszt és egy pár kiló C4et, de ennyitől csak összezárnának. Kell imitálnunk egy kis sorozat tüzet is. Ajánlom, hogy két ravaszabb az egységből pár percig valóban tartózkodjon ott, miközben... Én és segítőim pár méter robbanószerrel töltött kábelt és fojtó lemezt felszerelünk az oldalsó kerítés falra, átrobbantjuk, harminc centisnél sokkal többre nem kell számítani, majd ugyanezt az oldalsó fal hátsó része felé. Persze egy kis időt hagyunk, hogy mindenki előre rohanhasson, de annyit nem szabad, hogy a professzorral túl biztonságos helyre érhessenek a zsoldosok. Ezek után a biztonsági rendszer segítségével tudjuk annyira monitorozni valószínűleg a mozgásukat, hogy a két csapatunk közé mozogjanak és könnyen kiszedhessük őket. Sajnos valószínű nincs nagy nyüzsgés a közelben szóval a nagy balhé a legegyszerűbb, amellett, hogy milyen veszélyes is. Továbbá kevesen vagyunk, így a két oldalú behatolás a leghasznosabb egy ilyen nagy méretű objektum esetében. Azonos okok igényelik a kamerák átállítását is. Ha van esetleg tehetségünk akkor a közelben használható járműveket ajánlatos az első robbantással nagyjából egy időben kiiktatni. - Végig asszisztál a tol, de aztán megállok, leteszem a tollat és elkezdek kicsomagolni egy nyalókát.
- De persze a ház tervei alapján csak ötletelek... - Közlöm még kicsit talán csalódott hangon, majd leülök, félig a társaság felé fordulva. Közben már háttérben a becsült számítások mennek a fojtó robbantáshoz.

Felszerelés:
Pár házi robbanó anyag, kézzel gyártott füst gránát, robbanó gránát és sonkás szendvicsek

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 20 Okt. 2014, 09:00

Résztvevők: Bérmajom / Daniel Long, Tiger Greyson / Blokk (Zield), Arnold Braun (Gami), Benjamin Fry / Mumus (Tobi) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. október 25. (szombat)

Ha valaki tisztelgett Reena felé, akkor ő maga is viszonozta mindezt az illető felé megadva a kellő tiszteletet. Arnold kézcsókja az előző találkozás után már nem lepte meg a nőt, csak egy halovány mosollyal biccentett ekkor még felé.
- A helyről kívülről vannak jelenlegi és aktuális műholdképek, illetve a kastély belsejéről 1940-es évekbeli tervrajzok. A frisseket nem hozták nyilvánosságra, hogyha volt is átépítés benne.
A többi kérdésre is nekiállt felelni.
- Hogy mikor akarjuk az akciót Goblin ránk bízta, hogy mi döntsük el mindezt. Ami a védelmet jellemzi, ugyanaz a külföldi zsoldos csapat, ami legutóbb is szembe kellett volna, hogy jöjjön ott lesz. 180 katona zsoldos, ha tartja a korábbi módszereket 60 fős őrség egyszerre és nyolc órás váltásokban. Nemzetközi személyek, profi katonák mindannyian.
Bérmajom kérésére egy kisebb tabletet csúsztatott a férfi elé az asztalon, vagy ha közel állt hozzá, akkor nyújtott felé, ebben elolvashatta Tiger és Mumus rövid aktáját. A bérezésre a nő elmosolyodott.
- Goblin sem kapott érte plusz pénzt, ön sem fog valószínűleg.
Majd Arnold és Ben felé fordult.
- Felszerelésnek alapból a fehéret javasolnám és az autó sajnos nem megoldható, a helyszín csak a levegőből, vagy a magasból megközelíthető. Ha végzett az olvasással Bérmajom visszakaphatom a tabletet?
Amint ez megtörténik egy holografikus képet vetített ki a kastélyról, ahova mennie kell a csapatnak.
Németország (EU) - Page 5 Wunxvo

- A régi kialakítások szerint az egész kastély legbelsejében van a védelmi rendszer központja, a kastély nagy része magába a hegybe is benyúlik végig a kastély teljes területén. Legalább húsz különböző szint van benne az 1940-es tervek alapján, magában a kastélyban jellemzően azok szerint lakrészek voltak, de valószínűsíthető, hogy mára ezek változhattak is. A biztonsági rendszerről az előzőek alapján tudunk tippelni, hogy roppant fejlett lehet. A tervet pedig, mint minden egyes esetben magunknak kell összeállítani és eltervezni.

by **Dr. Zield Jones** Kedd 21 Okt. 2014, 19:02

Tiger nem akarta bemutatkozással tölteni az időt. Goblin összeválogatta a csapatot, a vezetés Bérmajomé, a közlegények végzik a dolgukat a parancsok szerint, amik ki lesznek osztva egyértelműen. A Hydránál eddig nem volt panasza a szervezetlenségre, tökéletesen megszerveztek minden akciót, amiben ő részt vett. A biccentéseket viszonozta. Ő is tudott már annyit németül, amennyit minden hydra katonának kell, a fő parancsokat így is megértette.
Nem várta, hogy a mutáns nem kapott infókat a csapatáról. Rayndols megadta neki. Blokk szerint jobb lett volna, ha előre felkészül és nem most kell kitalálnia mindent. Egy pocsék vezető miatt mindenki belehalhat a küldetésbe. Minden akció veszélyes, ha a vezető nincs felkészülve, még nagyobb a kockázat. Blokk muszáj volt elmondja, mi az ő szerepe, hogy ennyivel segítse a feladatot. A saját túlélése és sikere érdekében.
- Tiger Greyson vagyok, röviden Blokk. Katonai informatikus a szakmám. Az AIMnél szolgáltam, a Bukás óta a Hydra kötelékében blokkolok, védek vagy török fel rendszereket, műszaki berendezéseket. Vélhetőleg itt is ez lesz a szerepem.
A katonai képzettsége miatt a fegyverekhez is értett, a gépekhez, műszerekhez viszont jobban. A Mumums előállt egy konkrét tervvel, amit Reynolds szavai alapján meg kellett gondolni a vezetőnek és Blokk is gondolkodott. Megnézte a tervrajzokat, mikor a nő kivetítette vagy mutatta azokat és a műholdas képeket is. Az elmondottak szerint már kezdte összerakni, milyen felszerelésre lesz szükség.
- Ahogy Mumus is mondta, a kis létszámra való tekintettel legfejjebb két oldalról hatolhatunk be. Alapvető hegymászó eszközök és álcázók mindenképpen kellenek. Ha van bejárat a hegy másik oldaláról, azt javasolnám másodlagos útnak, amin az egyik egység kezdheti kiiktatni a védelmi rendszert.

by **Danny Long** Pént. 24 Okt. 2014, 12:41

A bérezéssel kapcsolatos megjegyzésemre Reynolds kissé lekezelő mosollyal válaszol. Tudom, hogy nem kezdhetek el itt, a csapat előtt tovább vitatkozni az anyagiakról, de nem érzem igazságosnak, hogy a nehezebb feladatért nem fizetnek többet. Azt elhiszem, hogy Goblint nem zavarta, de hiba lenne elfelejteni, hogy őt teljesen más fajta lojalitás köti a Hydrához, mint engem. A dolog nem azért fájó, mert annyira szükségem lenne még pár százezer dollárra, az eddigi bérem nagy része is megvan még. Ez a munka megbecsüléséről szól, ami az én szakmám alapja. De most nem lenne bölcs dolog ezzel húzni az időt. A vége valószínűleg az lenne, hogy lerombolom a tekintélyem a csapat előtt, Reynolds pedig a báróhoz irányít, hogy vele alkudozzak. Az meg nem szerepel a közeljövőre vonatkozó terveim között. Nem jelzem ugyan a beleegyezésem, de nem is vitatkozom Reynolds-szal.
Közben meglepődve veszem észre, hogy az egyik új csapattagom plasztikbombákat kezd el gyártani az asztal végén. Az, hogy van egy robbantási szakértőnk, az komoly előny lehet, viszont az, hogy ennyire felelőtlenül bánik a bombákkal, már kevésbé. Viszont amennyire látom jól vannak biztosítva, így nem teszem szóvá a dolgot. Nem tenne a legjobbat a tekintélyemnek, ha kisiskolás tanár módjára kivitetném vele.
Ő az első, aki utánam bemutatkozik, és a Mumus nevet használja. Mind a nevében, mind a gesztusaiban van valami komikus, aminek láttán nem tudom nem megkérdőjelezni az alkalmasságát. Az ilyen emberek többnyire kiszámíthatatlanok, ami az ellenségnek kétségtelenül hátrány, de nekem is. Az nyugtat csak meg kissé, hogy Goblin személyesen választotta őt, akinek bízom az ítélőképességében. Bár igazság szerint, ő volt az, aki Smiley-t is rendszeresen bevetette... Mumus nem tétlenkedik, rögtön el is kezdi vázolni a behatolási tervét, anélkül, hogy kaptunk volna bármiféle információt. Ez a túlbuzgóság nem erény. Ennek ellenére végighallgatom. Az rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy tipikus tűzszerész, aki mindent robbantással akar megoldani. De az én vezetésem alatt ilyet nem csinálunk.
- Köszönöm. - mondom. - Kérem, hogy legközelebb várjon meg egy kicsit több konkrétumot, így talán kevesebb változtatásra lesz szükség a tervben. Azt viszont előrebocsátom, hogy nem tervezem ilyen zajosan megoldani a behatolást. Túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy esélyünk legyen, ha a legelején felfedjük magunkat. Remélem precíziós robbantásoknál is számíthatok önre. Előreláthatólag olyanra lesz többször szükség.
Ezzel jelzem a másik újoncnak, hogy ő is mutatkozzon be. Elégedetten hallom, hogy egy másik specialistát is kaptam Goblintól, aki ráadásul jóval fegyelmezettebbnek tűnik, mint mumus. A Blokk fedőnevű ügynök katonai informatikus, amire olyasvalaki ellen, mint Zola, mindenképpen szükség lesz. Az AIM-es tapasztalat ráadásul elég jó ajánlólevél. Ő is kifejti pár mondatban a véleményét a behatolás lehetőségéről, de sok konkrétat nem mond, így nem érzem szükségét, hogy rögtön kommentáljam.
- Köszönöm.
Mindketten felvetették, hogy osszam ketté a csapatot. Számba veszem ezt a lehetőséget is, de első gondolatra nem szívesen darabolnám fel az így is elég kicsi egységemet.
Az újoncok bemutatkozása után Reynolds elkezdi az eligazítást, és rögtön egy nehezítő tényezővel kezd. A kastély tervrajzai az 1940-es évekből származnak, tehát az elmúlt 65 évben bármit változtathattak rajta. Akárhogy is, legalább valamiféle iránymutatással szolgálhat, láthatjuk, hogy hogy helyezkednek el a szintek, de nem építhetjük erre az akciót. Blokkhoz fordulok.
- Ha sikerül egy benti informatikai rendszerre kapcsolódnia, mindenképpen szerezzen egy naprakész tervrajzot. Nem akarok anélkül behatolni az épület belsejébe.
A védelmet ugyanaz a csoport látja el, akiknek a szimulált változataival az előző akció során szembekerültünk, csak ezúttal jóval kisebb területen és jóval kevésbé átláthatóan oszlanak el. Nem lesz könnyű feladat, de a célpont ismeretében nem is számítok másra.
Reynolds egy tabletet ad, amin át tudom futni a két újonc aktáját. Ez alapján érthető, hogy miért is választotta őket Goblin, mindketten a Hydra legjobb specialistái közé tartoznak. Különösen mumus aktájában olvasok rendkívüli tudásról, a világ egyik legjobb robbantási szakértőjének tartják, és nincs feljegyezve, hogy kezelhetetlen lenne. Ez kicsit megnyugtat. Amikor a nő kéri, vissza is adom neki az eszközt, aminek segítségével kivetíti a kastély holografikus képét. Az első gondolatom az, hogy ez az erőd gyakorlatilag bevehetetlen. Függőleges sziklafalba épült, nincs olyan út, amin meg lehetne közelíteni. Nem túl jók a kilátásaink, és ez enyhe kifejezés. Egyértelmű, hogy nem tudjuk a teljes biztonsági rendszer kiiktatásával kezdeni, de talán lokális szinten el tudjuk fedni a haladásunkat Blokk szakértelme révén.
- Kezdjük az elején.- mondom. - A behatolásnál nem lesz könnyű dolgunk. Ha a kastélyt közvetlenül akarnánk a levegőből megközelíteni valamilyen repülőgéppel vagy helikopterrel, azzal rögtön felhívnánk a figyelmet az érkezésünkre. Ugyanakkor, ha mászni akarnánk, azzal az életünket kockáztatnánk, és még ha fel is érnénk, addigra halálosan kimerülnénk. Az ejtőernyő jobb ötletnek tűnik, de még az is feltűnő lehet, nem is beszélve arról, hogy lassú.
Reynoldsra nézek.
- Az első ötletem az, hogy személyi repülő eszközökkel, jetpack-kel vagy hasonlóval közelítsük meg az épületet. Tud a Hydra rendelkezésünkre bocsátani ilyet?
Ha megkapom a választ, a többieknek is felteszem a kérdést:
- Ellenvetés vagy más ötlet?
Haladjunk szép sorjában, a továbbiakkal ráérünk foglalkozni, ha már megvan, hogy hogyan jutunk oda.

by **Ayye Captain!** Szomb. 25 Okt. 2014, 00:34

Kicsit lehet elhamarkodtam a terv prezentálását, de hirtelen úgy éreztem a bemutatkozás hatására, hogy bizonyítanunk kell. Zavaromban el is kezdem feltűrni az ingujjaim, majd megkapjuk a szükséges információk egy részét, egy kicsit több is kiderül a csapat összeállításáról. Kapunk pár paramétert, meg egy kérdés is eljut hozzám. Úgy tűnik itt az ideje, hogy megvédjem a tekintélyem. Kiveszem a másik fülhallgatót is a fülemből egy észre vétlen mozdulattal. Vigyázat csalok! Ugyanabban a tempóban a jobb csuklómmal kicsapok egy tanári pálcát, teleszkópos, alumínium.
- Ha azt feltételezzük, hogy Zola vár akármi féle támadást akkor manapság már nem kerülne sokba az a csöpp háztartási eszköz amivel kiszúrhatja ha valamilyen szerkezettel érkezünk, még elhanyagolható keresztmetszetnél is mióta mindennapiak a páncélosak. Valamint a manőverezés miatt frontálisan behatolni egy ilyen szerkezettel nem tudnánk elég gyorsan. Fenn áll a veszélye, hogy előbb szednek le. De ha siklóruhát vagy ernyőt használnánk és egy kisebb lavinával fedeznénk magunkat talán gyorsan, halkan jutunk be. Még ha a gyanút nem is sikerül elkerülni. Ez esetben viszont együtt kell mozognunk ahogy azt ön mondta. De a kijutás a csomaggal különösen veszélyes lehet egy iylen környezetben. - Egy pár másodpercre csöndben maradok elgondolkozva, de még mielőtt eszembe jutna a megoldás még megszólalok.
- Mellesleg én csak precíziós robbantásokkal dolgozok. De tudja néha kell az a bizonyos füst is a egyenletbe. - Kedvesen el mosolyodok hozzá a végén miközben a kis pálcával reflexből megsimítom a bajszomat, majd vissza nézek a hologramra.
- A kijutás talán már megoldható a jetpackel... - Mondom szinte csak magam elé, de még átszámolok pár eshetőséget. Illetve elgondolkozok a terhelhetőségen, a HYDRA múlt alapján, mellesleg találati és hibásodási esélyeken. Nehéz biztosra menni ennyire diverz társaság esetén. De úgy vélem, hogy egy ennyire elszigetelten strukturált védvonal mögött hatalmas paranoia burjánzhat. Akkor pedig igen alapos kamera rendszer segíthet minket is, ha az emberünk elég jó, valamint a vezetőnk nem tett volna egy informatikust a csapatba ha nem hasonlóan gondolkozott volna. Ahogy én is most kerültem be, így robbanószert is bőven kell majd pakolnunk. Úgy hiszem sok zárt szoba vár majd minket.

by **Jack Gammer** Szomb. 25 Okt. 2014, 06:52

HYDRA AKTA #69472 - 2. Küldetés - 2. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös téli ellenőrzés során hangzottak el.)

„Egy lelkes kis csapat állt össze erre a küldetésre, az biztos. Tudják, miket is beszélek, bizonyára jól tudják, szóval itt a Hydránál sosincs abból gond, ha idegenekkel kell dolgozni. Tulajdonképpen akció közben nincsenek is ismerősök, nincsenek nevek, nincsenek arcok, csak maszkok és számok. Talán ezért sem zavart, hogy ennyire megváltozott a csapat összetétele. Mert nagyon megváltozott, annyi szent. Pedig a két küldetés nem is tért el annyira egymástól. Alig pár hét telt el azóta, hogy elfoglaltuk a német kancellár birtokát, ezt az időszakot a polcra téve töltöttem, de ez a szakasz véget ért. Ugyanúgy hívtak be, ugyanúgy szállítottak el és ugyanúgy érkeztem meg a Pforzheim városában lévő rejtett bázisra. Teljesen biztos voltam benne, hogy a kis kalandunk folytatása következett, újabb fejezete az Arnim Zola elleni hadjáratnak és nem is tévedtem. Az egyetlen, ami megváltozott a múltkori óta, hogy volt egy szép és ápolt szakállam. Na jó, nem csak ennyi. Tulajdonképpen a fél csapat kicserélődött. Smiley, Soltzbauer és Goblin kiszálltak, a régiek közül csak én, Reynolds és Bérmajom maradtunk. De kaptunk cserébe két új fickót, egy robbantgatóst meg egy kockát. És Bérmajom lett a főnök. Zavaros, ugye? Engem is sorban értek ezek az információk. Új vezető, új csapattársak, új feladat, új helyszín, új felszerelés, új környezet, minden új volt. Teljesen más jellegű küldetésnek ígérkezett ez, mint az előző. Pedig már az előzőből se az kerekedett ki, amit elsőnek elterveztünk. Bele se mertem gondolni, mi lesz ebből most. De menjünk csak szépen sorjában.

Az eligazítóban ücsörögtünk, én, Bérmajom meg a két új fiú. Tényleg csak köszönések és röpke bemutatkozások hangzottak el, semmi más. Senki sem volt éppenséggel túlbuzgó szociális típus, senki sem kezdeményezett beszélgetést, senki nem szólt egy szót sem. Úgyis tudtuk, hogy eljön majd a beszéd ideje. Az egyik fickó annyira unatkozott, hogy elkezdett bombákat szerelgetni. Nem tudtam hová tenni ezt a tevékenységet, de végül is mindenkinek van egy hobbija. Valaki bélyeget gyűjt, valaki pusztító robbanószerekkel játszik a szabadidejében. Nem kellett sokáig várnunk, befutott Reena Reynolds is, szokásos fekete páncélban, ismét teljesen feketére festett hajjal, de még mindig ugyanazzal a gyilkos aurával. A kézcsókon már meg sem lepődött, csak halvány mosollyal biccentett, azt hiszem kezdett hozzászokni. Úriember vagyok, nincs mit tenni. És szó, ami szó, örültem az ügynöknő jelenlétének. Még emlékeztem a gyilkos mutatványaira, az illúzióban és a valóságban is, sokkal nagyon biztonságban éreztem magunkat, ha ő is velünk tartott. De azok alapján, amit mondott, ennyi volt a csapat. Goblin személyesen rajta össze a csapatot erre a különleges feladatra. Arnim Zola elfogása volt a feladatunk, aki egy dél-németországi kastélyban rejtőzött. Bérmajom lett az újdonsült parancsnok. Ez egy részről rendben volt, hiszen már ismertem annyira hogy tudjam, értette a dolgát. És egy részről aggasztó is volt, hiszen ez neki is új információ volt, így nem készülhetett fel rá rendesen. Legalább kiderül, hogy tud rögtönözni. Csak nehogy rossz vége legyen. Kérdés idő volt és fel is tettünk párat. Az egyik új fiú a kastély védelmi és kommunikációs rendszeréről kérdezett. Én is ráálltam erre a témára, de én még emeltem is a téteket. Gyorsan kikötöttem, hogy nem terveztem még egyszer 2 hónapot tölteni egy tartályban valami tervezési vagy felderítési hiba miatt. A részletek érdekeltek, a kastély, az őrség, ezeket tudnunk kellett, ha ütőképes tervet és felszerelést akartunk előállítani. Bérmajom, az újonnan kinevezett parancsnok egyetértett a kérdéseimmel, több információra volt szükségünk a szervezésről. De mielőtt hozzákezdett volna, gyorsan indított egy bemutatkozós kört. Az engedelmességgel részemről biztosan nem lesz probléma, az életem a feletteseim parancsainak követéséről szólt, akárki is volt az egyén. A parancs, az parancs. Csak úgy lehet rend, ha követjük a parancsokat. A robbantós, bizonyos Mumus kicsit túlzottan is belelendült a tervezési folyamatba, hiszen még nem is tudtuk, mivel is álltunk szemben. Nem is tudtam követni minden lépését. Illetve tudtam, csak nem láttam értelmét ekkora részletességgel tervezni, amikor még semmit se tudtunk a helyszínről. De a robbantás és a robbanószer szavak sokszor szerepeltek az elképzelései között. Ez tuti. nem számoltam, de biztos. Szerette a robbanószereket, ez is biztos. Én pedig nem akartam felrobbanni, ez meg aztán tutira biztos. Nem ártott vigyázni ezzel a fickóval. Ez az első kör elég érdekesen zajlott. De a kérdések, ötletek, elképzelések elhangzottak és Reynolds ügynök hamar reagált is rájuk.

Kezdésnek azonnal kaptunk pár műholdképet az emlegetett kastélyról, illetve egy 1940-es tervrajzot, sajnos frissebb nem akadt a kezünkbe. Ezekkel sokra nem mentünk, maximum egy vázat kaptunk a helyről, biztosra vehető volt, hogy azóta akár többször is átépítették már. A biztonság kedvéért azért megnézegettem őket, míg Reynolds a többi kérdésre is felelt. 180 zsoldos katonára kellett számítanunk, 60-60-60 fős őrségek nyolc órás váltásokban. Nemzetközi személyek, profi katonák, zsoldosok. Lényegében azok az emberek, akikkel az előző küldetésen is megütköztünk volna. Úgy tűnik az akkor előkészített golyók végül is csak célba találnak majd. Amíg Bérmajom átnyálazta az újoncok aktáit és a fizetési besorolásán agyalt, addig én a fejemet vakargattam, mikor kiderült, hogy a kastély szinte bevehetetlen volt. Tulajdonképpen csak a levegőből volt megközelíthető. Igazából nem is volt érdemes vitatkozni a küldetés többi részletén, amíg egyáltalán az odajutás problémáját meg nem oldottuk. Persze azért a többi információt is elraktároztam magamban, bár azok csak a régi tervrajzokon alapultak. A kastély legbelsejében a védelmi rendszer központja. Az épület nagy része a hegy belsejében volt. Legalább 20 szint. Fejlett biztonsági rendszer. És ez csak nagy vonalakban volt vázolva, hogy mik is várhatnak ránk, ha egyáltalán bejutunk. Lehetetlen, én mondom. Természetesen nem volt az, csak nagyon nehéz. De ez nem szeghette kedvünket, a parancs az bizony parancs volt és teljesíteni kellett.

Bölcsen hátradőlve és a szakállamat simogatva ültem a székemben, miközben a többiek megkezdték a következő kört. Nem siettem sehova, az ötletek bőszen kavarogtak a fejembe, kellett idő, míg rendet tettem. Addig az újoncok bemutatkoztak. Tiger Grayson, vagyis Blokk. Ő volt az újdonsült informatikai szakértőnk. Ennek örültem, legalább nem nekem kellett ezekkel foglalkoznom. Persze, én is értettem hozzájuk a magam módján, de múltkor is inkább a német nyelvtudásom miatt kezeltem én, mintsem kiemelkedő szaktudásom miatt. Jó, hogy volt velünk egy szakértő. Ez egy sokkal keményebb biztonsági rendszernek ígérkezett. És persze Mumus, a robbantónk. Bummm-bummm-bummm. Meglepően sokat beszéltek mindketten, ahhoz képest, hogy ez volt az első bevetésük a csapattal. Persze ez nem volt rossz dolog, mondtak rengeteg jó elképzelést. De egyszerre mondtak sok furcsaságot is. Szerencsére ezek fölött nem az én tisztem volt ítélkezni. Az most Bérmajomnak jutott, illetve néha Reynoldsnak. Előbbi hozzá is látott az ötletek gyors összegzésének. Annak örültem, hogy nem akarta elsietni a dolgot, egy ilyen akcióhoz roppantul precíz tervezés kellett, Szépen, lépcsőfokról haladtunk lépcsőfokra. Az első állomás a bejutás volt. A repülőgép és helikopter túlságosan feltűnő volt. A mászás veszélyes és fárasztó. Az ejtőernyő szintén feltűnő és lassú. Jetpackek és egyéni repülő eszközök merültek fel lehetséges bejutási módszernek. Nem volt könnyű eset, nagyon nem volt. De hát valahol el kellett kezdeni.

Bérmajom végzett és átadta nekünk a szót. Én kivártam, amíg rám került a sor, majd előredőltem a székemben és hozzáláttam a saját ötleteim vázolásához. Illetve előtte volt még egy apróság és utána jöhettek az ötletek.
- Először is, üdv még egyszer az újaknak. Arnold Braun, de a küldetés alatt szólítsanak nyugodtan Botfülűnek. Lényegében én vagyok a helyi erősítésük, német Hydra katona és ez a második küldetésem a csapattal. Ennyit a formalitásokról. Egyet értek Bérmajom parancsnokkal, egyelőre ne lovaljuk bele magunkat az akció részleteibe, először is találjuk ki, hogyan jutunk be észrevétlenül és egészben. Előre sejtem a választ, de azért megkérdezem, a teleportálós módszert gondolom nem használhatjuk. A mászás valóban túl fárasztó és veszélyes, nem igazán éri meg a kockázatot. De valahogy az őrségváltást is megoldják. Nincs valamiféle útvonal a hegyen belül, amit használhatnánk? Biztos őrzik, de talán azzal könnyebben megbirkózunk, mint a magassággal. Esetleg egy titkos járat, ilyesmi jól jönne, bár biztosan nincs ilyan szerencsénk. Viszont ha feltétlenül a magasból kell támadnunk, akkor szűkösek a lehetőségeink. A jetpack, a repülőgép, a helikopter és hasonlók nem mérhetőek be a radar által? Nem szabad elfelejtenünk, hogy valószínűleg számítanak ránk és modern a biztonsági rendszer. Akármivel is megyünk, álcázó berendezésre biztosan szükség lesz. És nem lehet lassú, valami gyors és pontos kell. Tudom, hogy őrültségnek fog hangzani, amit mondok, de nekem álcázóval ellátott emberi torpedó módszer ugrott be, ahogy néztem ezt a kastélyt. Vagy valami ugró kapszula szerűség. Valami gyors szerkezet, ami álcázható és gyorsan, de ami még fontosabb, élve célba tud minket juttatni a magasból. A közelben landolunk, lehetőleg nem szétkenődve a sziklafalon, majd észrevétlenül bemászunk. Mindig is ki akartam próbálni egy olyan vackot. De félretéve a gyerekkori álmokat, esetleg még a siklóruha az, ami működhet. Elszállítanak minket egy magasabb pontra, mi pedig ugrunk és bemanőverezünk. Vagy tényleg marad a mászás. Az utóbbi kettővel sajnos nagyon kiszolgáltatjuk magunkat az elemeknek. De ezek mind működhetnek, talán, megfelelő előkészületekkel. De a többit túl feltűnőnek, lassúnak vagy használhatatlannak látom. Persze ez csak az én véleményem.
Most aztán tényleg mondtam én is, ami eszembe jutott. Ötvöztem a saját ötleteimet és azokat, amik már elhangzottak, de úgy éreztem, nem jutottunk előrébb. Nem tűnt egyszerűnek ez a bejutás dolog sem már, nem hogy a küldetés. Nem is volt érdemes elkezdeni megvitatni a többi részletet, amíg ezt meg nem oldottuk. És erre is kellett volna 2-3 ütőképes javaslat, hiszen nem volt rá garancia, hogy az első próbálkozásunk azonnal beválik. Volt egy olyan érzésem, hogy ha azt akartuk, hogy ez az akció sikeres legyen, akkor még egy darabig a tervező asztalnál kellett ülnünk.

És mi ültünk is, gondolkodtunk és terveztük. Minden általam reálisnak, vagy akár irreálisnak tartott ötletet megemlítettem, hátha ezzel beindítottam valakinek a fantáziáját és valami használható kerekedhet belőle. Vagy fölöslegesen téptem a szám, nem én lettem volna az egyetlen, úgyhogy most nem zavart. Nehéz feladat állt előttünk, tényleg nehéz. Minden egyes apró részletet tökéletesen meg kellett komponálnunk. Bérmajom rátermett vezetőnek tűnt, Reynolds profi volt, az újak is okésnak tűntek, magamban meg muszáj volt bíznom. Azért fura, nekem nem volt kifejezetten specialitásom, én egy kicsit mindenhez értettem a terepen. Semmihez sem vérprofi szinten, de minden téren elboldogultam éppen eléggé. Én amolyan vegyes felvágott voltam ebben a csapatban. Na meg a német fickó. A fantasztikus akcentusom még mindig remekül kiemelt a tömegből és szórakoztatással fűszerezte meg a beszélgetéseimet. De hát ez van, borzasztó egy nyelv volt az angol, de többségében amerikaiakkal dolgoztam, ehhez kellett alkalmazkodnom. De eddig rendben volt a csapat. A lelkesedés megvolt, úgy éreztem a mögötte rejtőző szaktudás is, nem láttam itt problémákat, ütőképes alakulat volt ez is, mint a múltkor. De a feladat nehézsége már változott, kifejezetten nőt. Ez azonban nem szeghette kedvünket, a parancsaink teljesítésre vártak, szóval nem lankadhatott a lelkesedés, tervezni kellett tovább. És mi így is tettünk.”

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 25 Okt. 2014, 08:48

Résztvevők: Bérmajom / Daniel Long, Tiger Greyson / Blokk (Zield), Arnold Braun (Gami), Benjamin Fry / Mumus (Tobi) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. október 30. (csütörtök)

Először Tiger mondja el, amit szeretne, majd Bérmajom vette át a szót és vázolta fel a tervet.
- Láthatatlanságot okozó páncélok és technológia eléggé személyre szabott és csak személyeknek külön gyártják, így effélét nem tudnak adni. Még Goblin sem rendelkezik effélével. Igen a repülő, helikopter, vagy inkább egy repülő autó, ami sokkalta csöndesebb megoldható – mondta. – Engedelmével uram – kért szót Bérmajomtól és uramnak hívta, mert ő volt a parancsnok jelenleg, ha szót kapott folytatta csak. – Az adottságaim miatt jelentkeznék, hogy én magam hegymászó felszereléssel pár perccel önök előtt érkezzem meg a kinti kiugró, erkélyes részre, hogy azt a terepet megtisztítsam és biztosítsam az önök biztonságos megérkezése céljából, uram. Ezen esetben eltudok helyezni zavarókat is odakint, hogy a megérkezőket ne észlelje a rendszer.
Mikor Mumus mondja a terveket főleg a kijutással kapcsolatban, akkor Reena is megszólalt.
- A kijutást nem kell megszervezni – mondta. – Ha megvan a báró és biztosítottuk a kastélyt, visszaszólunk ide a bázisra és jönnek, ha addigra a feltételezett teleportálás gátló pajzsokat, egyéb eszközöket kiiktatjuk, akkor fél percen belül ott lehet a Hydra Zola-ért. Feltehető, hogy ugyanúgy megtartják a kastélyt, mint Zola korábbi birtokát is.
Ezekben a szavakban már benne volt a válasz Arnold számára is, hogy miért nem működik a teleportáció. Aki értett is egy kicsit hozzá, az tudhatta, ha így próbálnak beletelportálni, hogy valóban van védőmező, zavaró rá, akkor jobbik esetben csak más helyre dobja ki őket a pajzs, a saját hatókörén kívülre löki ki őket, rosszabb esetben belehalnak. A legeslegjobb esetben pedig nem történik semmi, mert nem tudja a megadott koordinátákat bemérni a rendszer és nem is jön létre a teleportáció.
- A zavarók, amiket eltudok helyezni teljesen biztosak, mostanra pedig kapott a páncélom is egy fejlesztést, így a gépek sem érzékelik, hogyha láthatatlan vagyok, ahogyan a hőlátás sem – mondta megnyugtatásnak. – Ezért javasoltam, hogy előre megyek, kiiktatom az őrséget és elhelyezem a zavarókat, önök pedig kényelmesen fel, vagy éppen letudnak jönni, attól függően, hogy az ugrást, vagy pedig fentről mászást, illetve lentről csáklyázást használnak.

//Felszerelésben, ami kreditbe fájna, olyat nem kaptok (eddig sem kapott a csapat soha), csak olyat, ami megvehető lenne dollárból is a rendszer szerint.//

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 27 Okt. 2014, 19:36

Blokk meghallgatott mindenkit és a terveket, infókat összevetette a tervrajzokkal. Elavultak voltak, jobb nem állt rendelkezésükre. Bérmajom elképzelése a behatolásról szerinte is jobb volt. Egy komplett hadsereg megtehette volna, hogy berobbanjon és lerohanja az épületet, a Hydra viszont öt embert küldött. Ez nem lehetett véletlen, diszkréten akarták végrehajtani az ügyletet. Blokk a parancsot akarta teljesíteni, a feladatát és nem villogott, nem a tudása csillogtatása volt a cél.
Bólintott, hogy ha bejut a rendszerbe, szerez és továbbküld mindenkinek egy pontos, jelenlegi tervrajzot, amennyiben megoldható. A teleportálás lett volna a legjobb megoldás, ha az nem, akkor a személyi repülő eszközök, amiket a mutáns mondott. Értette a dolgát. Braun is jó ötletekkel állt elő, részben olyannal, amit Tiger is mondott vagy gondolt.
A sok ötlet közül néhányat Reynolds eleve kiszórt. Annyira nem volt megbecsülve és kiemelten kezelve a csapat, hogy személyre szabott eszközöket kapjanak. Feláldozhatónak voltak titulálva. A nő szavaira Tigernek ismét ötletei támadtak.
- Támogatom Reynolds javaslatát. Azt kell felmérnünk, hogy mennyire mehetünk közel, hol várakozzunk, meddig terjedhet a védelmi pásztázó és észlelő rendszerük. Ott a mi egységünk várakozhat repülőautóban. Tiszta és biztonságos összeköttetésre lesz szükségünk, amivel Reynolds jelezheti, hogy ha kitisztíttotta a terepet és elhelyezte a zavarókat. Ha fentről ugrunk, zavaró ide-oda, az ablakokon keresztül megláthatnak. Lentről érdemes felcsákylázni, akármilyen fárasztó. Amennyiben nincs bejutási lehetőségünk a hegybe hátulról, oldalról, rejtett járatról, barlangról.
Eddig nem volt megerősítés ilyenről, pedig már ketten is mondták a lehetőséget és a tervrajzokat nézve sem látott ilyet Tiger.
- Amikor bejutunk, a védelmi és információs rendszeren kívül az őrség kommunikációs berendezését is érdemes megszerezni, hogy használjuk vagy átalakítsuk. Elrendelhetünk téves intézkedéseket, hogy megtisztítsuk az utunkat, átirányítva az embereket máshova, amennyiben ezt kivitelezhetőnek látjuk és nem keltünk gyanút. A térképet igyekszem majd megszerezni és átadni, aszerint könnyebben haladhatunk majd.
Tiger is egyetértett Braunnal, hogy először a tervet kell kidolgozni, a stratégiát és ha kész, működőképesnek tűnik, ha nincs logikus, jól indokolt ellenvetés, akkor kell felszerelkezni. Az ötleteit elmondta, de ha értelmesen meg tudták indokolni, hogy valamelyik része nem volt jó, el tudta fogadni.. Több agy jobban gondolkodik, mást lát meg a hibákból. Együtt fogják kitalálni, mi lesz a jó megoldás.

by **Danny Long** Kedd 28 Okt. 2014, 23:04

Braun ötletét is meghallgatom, de eléggé a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik az álcázott ugrókapszula ötlete. Sokszor teljesen irreálisnak tűnő ötletekből születnek a legjobb megoldások, de az az érzésem, hogy most nem ez a helyzet.
- Az ugrókapszulát nem tartom reálisnak, de a siklóruhás elképzelés jó lehet. - mondom.
Braun álcázással kapcsolatos ötletét Reynolds töri le azzal, hogy ilyen személyre szabott technológiát nem tud nekünk nyújtani a Hydra. Való igaz, hogy ha tudna (vagy akarna), már rég használnánk. Meg kell elégednünk hát azzal, amit Reynolds tud tenni a páncélja segítségével.
Ez viszont, mint kiderül ezúttal meglehetősen sok. Megadom neki a szót, amikor kéri, ő pedig elmondja, hogy be tud hatolni előre és meg tudja tisztítani a terepet. Néhány kérdésem azért felmerül.
- Honnan szeretne mászni? Mint mondtam, nem szeretném, ha bárki túlságosan kimerítené magát. Ha meg tudja oldani enélkül, akkor természetesen menjen. - mondom.
Én a mi bejutásunkhoz a fentről való ugrást preferálnám leginkább, de Blokknak igaza van abban, hogy így nagyobb esély van rá, hogy meglátnak. Nem lehetünk elég óvatosak.
- A csáklyázás járható útnak tűnik, csak valóban tudnunk kell, hogy mennyire lehet repülő autóval megközelíteni az épületet anélkül, hogy észrevennének.
Ezek után Blokk tovább halad a tervezésben, és én is úgy érzem, hogy továbbléphetünk. Egyet is értek azzal, amit mond.
- A legfontosabb az lenne, hogy tudjunk a Reynolds által kiiktatott őrség helyett hamis jelentéseket küldeni. Nem sokat érünk a csendes behatolással, ha a bentiek észreveszik, hogy kiiktattuk az őrséget. Az viszont probléma lehet, ha valamilyen azonosító kódot használnak.
Itt Reynoldsra nézek.
- Az esetleg segíthet, ha kihallgat egy jelentést, mielőtt elintézné őket.

by **Jack Gammer** Szer. 29 Okt. 2014, 17:00

HYDRA AKTA #69472 - 2. Küldetés - 3. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös téli ellenőrzés során hangzottak el.)

„Haladt ez a tervezés, a maga tempójában. Nem siettük el a lépéseket és egy így volt rendjén. A múltkori akciónál inkább Goblin elképzelései valósultak meg, most azért nagyobb ötletbörzét tartottunk. Bár a múltkori küldetésünkön hosszasabb tervezés után is elfogtak volna minket, hiszen olyan tényezők zavartak be, amik nem feltétlenül a mi irányításunk alatt voltak. De az előző küldetés már a múlt volt, új csapat volt, új parancsnok, új feladat, erre kellett koncentrálnom. Pár relatíve eseménytelen hét telt el, mióta megrohamoztuk kancellár birtokát, de tudtam, hogy annak a küldetésnek még biztosan lesz folytatása. Igazam is lett, hamarosan ismét Pforzheim város közelében találtam magam, a titkos Hydra bázison. Csöndben ücsörögtünk az eligazítóban, én, Bérmajom, és két új arc, Kocka Blokk és Robbantós Mumus. Szótlanul teltek a percek, egyikünk se volt túlzottan szociális alkat, úgyis tudtuk, hogy majd az eligazításon lesz bőven időnk hallatni a hangunkat. Jómagam amúgy sem szerettem beszélni, legalábbis angolul biztosan nem. Rémes egy nyelv volt, sose nőhetett fel a német nyelv bársonyos és simogató hangzásához. Előbb-utóbb a világ is belátja majd ezt, csak győzzem kivárni. Furcsálltam, hogy se Goblinnak, se Soltzbauernek, se Smileynak nem láttam nyomát. Utóbbin csodálkoztam a legkevésbé, hiszen mikor utoljára láttam, még mindig eszméletlen volt. Ugyan számítottam némi rotációra az osztagon belül, de azért nem a fél csapatra rögtön. Furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy én vajon kinek a helyére jöhettem? Hány küldetésen vehetett részt az elődöm? És mi történt vele? Megválaszolatlan kérdések tömkelege, amik csak addig foglalkoztattak, míg Reena Reynolds ügynöknő be nem lépett az eligazítóba. A veszélyes fekete páncél a veszélyes fekete hajú nőn. Merne-e férfi nem kézcsókkal köszönteni egy ilyen kivételes képességű fegyvert? Mert ez a nő egy járkáló fegyver volt, erről már megbizonyosodtam egy küldetés alatt is. Határozottan megnyugtató volt, hogy ő is velünk tartott. De ennyi volt, öten voltunk a csapatban, senki mást nem vártunk már. Goblin válogatta össze a csapatot, de a parancsnokságot Bérmajomra bízta, ez egy érdekes változtatás volt. A feladat ismét a német kancellárral kapcsolatos volt. De vége volt a finomkodásnak, a mostani küldetésünk egyenesen rá irányult, el kellett fognunk. Egy határ menti dél-németországi kastélyban bujkált, ami enyhén szólva is keményen biztosított volt bármiféle behatolással szemben. Csöppet sem ígérkezett könnyű feladatnak, de hát ezért bízták ránk, azt hiszem. Hozzá is láttunk hát a hosszú tervezési folyamatnak.

Az újoncok lelkesek voltak, ez jó, több ötletből válogathattunk. De mielőtt nagyon belemerültünk volna, még szükségünk volt némi információra. Blokk bölcsen egyből a kastély védelmi és kommunikációs rendszereiről kérdezett. Ezek valóban létfontosságú információk voltak az észrevétlen behatoláshoz. Jómagam nem bonyolódtam a részletekbe, egyből a kastély, az őrség és a küldetés részleteiről érdeklődtem, amíg a rendelkezésre álló információkkal nem voltunk teljesen tisztában, addig úgyis csak vaktában tervezgettünk. Bérmajom is egyetértett ezzel, miközben a teljesség kedvéért elindított egy ismerkedős kört is, hogy jobban tisztában legyen azzal, mi is van az arzenálunkban. Ráadásként még a parancsnoklási módszereit is vázolta, teljesen fair leírás volt, a tervezgetés alatt lehetett ötletelni, de a terepen a feltétlen engedelmesség volt a bevett út. Nem is szándékoztam vitatkozni a kijelölt felettesemmel, sose tettem és soha nem is akartam. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a Hydra elég hozzáértő szervezet volt ahhoz, hogy rátermett vezetők dolgozzanak benne, akik bizonyosan jobban tudják a dolgokat, mint én magam, egy egyszerű ágyútöltelék kiskatona. Bérmajom is ilyen volt, régebb óta volt a csapatban mint bármelyikünk, kézenfekvőnek tűnt, hogy feltétel nélkül követjük a parancsait. Ezután meghallgathattuk az iskola példáját annak, miért is kell az igazi tervezgetés előtt meghallgatni a részleteket. Mumus ugyan kreatívan gondolkodott, főleg olyan téren hogy építsen minél több robbantást egy behatolási tervbe, de ötletei többsége nem volt megvalósítható a kastély környékén. De sebaj, repkedtek az ötletek és ezt remek volt látni, hallani, érezni. Egy roppantul nehéz feladat állt előttünk, elejétől a végéig, így szükségünk is volt elrugaszkodott ötletekre, mert a bevált forgatókönyvek itt már aligha váltak be. A tervezgetés további része is hasonlóan zajlott.

Reynolds az érdeklődésünk hatására újabb információkat húzott elő a kalapból. Műholdképeink voltak egy rakással, de tervrajzunk sajnos csak 1940-ből, azóta pedig már biztosan fel lett újítva egy párszor a placc. Nem kevés ellenállás várt minket odabent, az előző helyszínről átmentett 180 fős őrség, 60-as műszakváltásokban. Nemzetközi személyek, profi katonák, zsoldosok, az illúzióban láthattuk, hogy náspángoltak volna el minket, ennél jobban kellett most teljesítenünk, ez már a kemény valóság volt. Újdonsült parancsnokunk megvitatta a fizetését és olvasgatott egy pár aktát az újoncokról, addig mi átnyálazhattuk a jelentéseket a kastélyról, már amink volt. A holografikus képből már jól játszott, milyen megközelíthetetlen is volt valójában a hely. A kastély nagy része bele volt építve a sziklafalba, amennyi kilógott, az csak a levegőből volt megközelíthető. Ráadásul a roppant fejlett védelmi rendszer központja természetesen odabent volt, a legjobban védett területen, szinte hozzáférhetetlenül. Legalább húsz különböző szinten várt minket odabent móka és kacagás. Jobb híján elkezdtem morfondírozás közben most már rendszeresített szakállamat simogatni, hogy ebből is bölcsességi energiákat nyerjek. Nem láttam olyan elképzelést, ami teljességgel zökkenő mester lett volna. Blokk prioritása a védelmi rendszerhez való eljutás volt és tulajdonképpen igaza is volt. Ha egyszer bejutottunk, akkor mindenképpen hozzá kellett valahogy férnünk a rendszerhez, hogy a dolgok mélyére hatolhassunk és kideríthessük a kancellár tartózkodási helyét. Ez azért egy elég nagy terület volt ahhoz, hogy ne szintenként vizsgáljuk át mi öten, miközben több tucat zsoldos lohol a nyomunkban. Ez mindenképpen egy megjegyzendő részlet volt, be kellett törni a rendszerbe. Szerencsére ez már nem az én dolgom volt. Az előző küldetésen se a kiemelkedő szaktudásom, csak a német nyelvtudásom juttatott engem a számítógéphez. Ott ugyan jól végeztem a dolgom, de alig ütköztem ellenállásba. Itt azonban már keményebb biztonsági rendszer várt minket, ezért különösen örültem, hogy velünk tartott egy igazi informatikai szakértő. Bérmajom mérlegelt minden addig elhangzott ötletet, de teljesen érthető módon inkább szisztematikusan akart haladni a tervezéssel. Igaza volt, amíg a bejutással se boldogultunk, fölösleges volt továbbiakra tervezgetni. Erre pedig kevés naprakész megoldást tudott ő is. A repülő eszközök feltűnést keltőek, a mászás fárasztó, az ejtőernyőzés kiszámíthatatlan és lassú volt. Jetpack is felmerült, de gépi eszköz lévén azt is kiszúrhatták messziről. Mumus inkább a halkabb módszerekre harapott rá, az ernyőre és a siklóruhára. Én csöndben vártam, hogy ezúttal utolsóként felszólalhassak, majd egy rövid bemutatkozás után az újak irányába én is elmondtam a saját elképzeléseimet. Én is eléggé elrugaszkodtam a szokásos, földhözragadtabb megközelítésektől, de reméltem, hogy valamiféle szikrát csak beindítanak az ötletek. Persze legjobban a teleportációnak vagy egy titkos hegyi alagútnak örültem volna, de ha ezek rendelkezésünkre álltak volna, aligha beszélgettünk volna ennyit a bejutásról. Tehát a levegőből kellet támadnunk. Ehhez valami álcázó berendezés jó lett volna, mert anélkül bármilyen úton módon, hangos vagy csöndes, lassú vagy gyors, de kiszúrhattak minket. Mondtam mindent, ami eddig elhangzott és a magam extrémebb ötleteit is, elsoroltam az előnyeiket és hátrányaikat, tulajdonképpen tartottam egy gyors összesítést azokból, amiket eddig összeszedtünk. Magát a szemmel láthatóságot nem tartottam annyira fontos problémának, hiszen ha este támadunk, vagy egy letelepedő felhő, esetleg köd kisegített minket, akkor ez a gond gyorsan el is hárult. Inkább a külső védelmi rendszertől tartottam, hiszen manapság már bármiféle repülő szerkezet kiszúrására gyártottak radarokat. Kár lett volna rögtön az elején lebukni, mint anno az illúzióban. A nagy ötletbörze tehát lezárult, ideje volt kiértékelni az eredményeket.

Reynolds végezte az összesítést. Az eredmények meglepően kedvezőek voltak. Na nem az ötletekből, azok nagy része azért eléggé kivitelezhetetlen volt, de elindítottak valamit, amiből kovácsolhattunk egy használható tervet. Az álcázó technológiák eléggé személyre szabottak voltak, így ezt se magunkra, se a szállító járműveinkre nem tudtuk felszerelni. Ellenben itt volt nekünk Reynolds. A páncélja fejlesztéseken esett át. Se gépek, se éjjellátók, se hőlátók, se semmi hasonló nem tudta már érzékelni, ha láthatatlanná vált. Ijesztő, de hasznos apróság. A nő tehát vállalta, hogy ezzel az álcázó berendezéssel és hegymászó felszereléssel megközelítse a kastélyt, pár perccel előttünk. A kiugró erkélyes részt így meg tudta tisztítani, majd zavaró berendezéseket helyezhetett el, hogy kényelmesen és észrevétlenül megérkezhessünk lentről vagy fentről. A bejutás tehát vázlatosan meg is volt. A kijutást pedig nem kellett különösebben megtervezni. Elég volt annyit tennünk, hogy elfogtuk a kancellárt, biztosítottuk a kastélyt, lekapcsoltuk a teleportálást gátló pajzsokat, onnantól pedig a Hydra már küldhette az erősítést és miénk volt a helyszín, mint anno a birtok is. Bizony, jól tippeltem, túl egyszerű is lett volna a dolgunk, ha simán be teleportálhattunk volna. Nagyjából tudtam hogyan is működnek ezek a védőmezők. Vagy lepattan róla a teleportálás, vagy szimplán megöli az oda teleportálni akaró emberkéket, vagy egyszerűen el sem kezdődik a teleportációs folyamat. Egyik kimenetel se volt éppenséggel kellemesnek mondható, ezért előbb be kellett jutnunk, hogy kiiktathassuk ezt a mechanizmust. Reynolds tehát elmondta az lehangzott ötletek alapján, ő hogyan is képzelte el a dolgot és teljesen rendben is volt a bejutási stratégia. Blokk elsőként erősítette meg a dolgokat, valóban, a lehető legközelebb kellett jutnunk és ott várnunk. Ha pedig bejutottunk, minden információ számított. Térképek, belső kommunikációk, belső védelmi rendszerek, itt most egy teljesen aktív és funkcionáló rendszerrel kellett megbirkóznunk, de Blokk tényleg szakértőnek tűnt. Reméltem, hogy a látszat nem csalt. Bérmajom is támogatta a megközelítést, Reynolds behatolását, majd a mi későbbi csatlakozásunkat. Ezzel tehát nagyjából el is dőlt. Persze miért is ne dőlt volna, ez tűnt a legjobban járható útnak. Igaz, Reynolds elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy egyedül bement, de ha valaki, akkor ő tudta kezelni az ilyesfajta helyzeteket. Legalábbis reméltem, nem éri odafent kellemetlen meglepetés.

Nos, akkor ezzel a bejutás problémáját úgy, ahogy megoldottuk. Illetve volt egy biztos elképzelésünk, már csak az apró részleteket kellett a helyére tenni és természetesen utána megvitatni, hogyan is tovább. Mivel senki nem szólt, így magamhoz vettem a szót ismét.
- Akkor a bejutást meg is beszéltük. De legyen óvatos, Reynolds ügynök, amíg nem ad jelet hogy tiszta a terep, nem tudunk önnek segíteni. Egyébként eszembe jutott egy apró kérdés. Ha elhelyezi azokat a zavarókat, az ugye nem fog feltűnni a rendszerben? Mert ha valamilyen radart vagy ilyesmit kikapcsol, az majdnem olyan rossz, mintha szimplán jelezne minket, hiszen feltűnést kelt. Remélem csak annyi ezeknek a hatása, hogy nem látszódunk a monitoron és feltűnés nélkül érhetünk be a kastélyba. Csak a biztonság kedvéért kérdezem, nem akarok megint egy tartályban kikötni, vagy ilyesmi. Mivel még nem bontottuk ki a kérdést, felvetem, mikorra időzítsük az akciót? A múltkor is megbeszélt és alkalmazott éjszakai időpont működne szerintem itt is. Olyan időben, ami azért még távol van az őrségváltástól, egyszerre csak egy turnussal kelljen számolnunk, de azért már eléggé benne van az estében ahhoz, hogy az őrök érzékei kicsit tompuljanak már. A sötét az észrevétlen bejutásunkat is segítheti. Természetesen vinnünk kell éjjel- és hő látó felszerelést. És ezek szerint mászó szerszámokat is. Meg még sok más apróságot. Ha bejutottunk, onnan hogyan tovább? A kancellárt nem lesz egyszerű megközelíteni. Blokkot olyan helyre kellene juttatnunk, ahonnan bevarázsolhat minket a központi rendszerbe. Kétlem, hogy kívülről feltörhető lenne, persze egy próbát megér, de fel kell készülnünk arra, hogy manuálisan kell rácsatlakoznunk, ahhoz pedig be kell hatolnunk a kastély mélyére. De ha egyszer bejutottunk a rendszerbe, onnan már rendelkezésünkre állnak a térképek, a kamerák, a védelmi rendszer, a célpont tartózkodási helye, a teleport blokkolók, lényegében minden. Azt javaslom tehát, hogy azt próbáljuk először megközelíteni, ha ez lehetséges.
Megint szokatlanul sok mindent mondtam, de ha már tervezgettünk, akkor tényleg szerettem volna, ha alaposak vagyunk. A bejutás nagyjából már tényleg megvolt, nekem egyedül ez az apróság furdalta az oldalam, a zavarók működési módja, de biztos voltam benne, hogy csak túlbiztosítom a dolgokat, Reynolds nem javasolta volna ezeket, ha felhívnák ránk a figyelmet. A nagy időpont kérdést jó lett volna megvitatni, hiszen ez döntő befolyással lehetett arra, milyen ellenfelekkel találjuk szembe magunkat. Odabent annyira nem számítottak a fényviszonyok, tényleg inkább az őrök ébersége volt a nagy kérdés. A felszerelés szépen lassan összeállt. Ideje volt tovább építgetni a tervet, onnantól hogy megérkeztünk a kastélyba. A központi rendszer feltörése jó kiindulási pontnak tűnt, hiszen onnantól minden máshoz is hozzáférhettünk volna. Ha már volt egy informatikusunk, illet volna ki is használni. Vagy a roppantónkat, ha nem boldogultunk volna a gépekkel, még mindig szétkaphattuk az egészet, minimum a teleportálás gátlókat az is elintézhette volna. De mégis, jobb lett volna inkább a saját hasznunkra fordítani a belső rendszereket. Ez azonban nem volt olyan egyszerű feladat, hiszen a kastély mélyén rejtőzött a rendszer magja, oda pedig rögös út vezetett. De ennek legalább nagyjából tudtuk a helyét, nem úgy mint a kancellárét, aki az általunk ismeretlen felépítésű kastély bármelyik rejtett részén lehetett. A rendszerbe való bejutás tehát számomra jó kiindulási pontnak tűnt, persze csak ha kivitelezhető volt. Minden esetre felvetettem és érdeklődve vártam a többiek véleményét.

Alakultak a dolgok, de még messze volt ez egy kidolgozott tervtől. A lépések sorban követték egymást, épülgetett a stratégia a kósza ötletek tárházából, formálódtak a dolgaink. Csak idő kérdése volt, hogy olyan kombináció álljon össze, amelyet mindannyian működőképesnek találunk, hiszen eddig kifejezetten jól haladt ez a közös ötletelés. Ez bizakodásra adott okot. Eddig se tartottam tőle, hogy ismeretlennek dolgoztam együtt, a Hydránál ez megszokott volt. Bevetésen se nevek sem arcok nem voltak, csak maszkok és számok. Nálunk egymásnak idegenek is tudtak profin dolgozni, hiszen a közös cél egybekovácsolta az egyéneket. Nagyon reméltem, hogy ez a közös megbeszélősdi volt az előjáték, a terepen pedig még ütőképesebben fogunk csapatként dolgozni, hiszen minden adott volt hozzá. A kivitelezés pedig csak rajtunk múlott. Én tettem továbbra is a dolgom, szórtam a magam ilyen-olyan ötleteit, így reméltem, hogy hasznosan hozzá tudtam adni a magam részét a formálódó tervhez.”

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 30 Okt. 2014, 10:02

Résztvevők: Bérmajom / Daniel Long, Tiger Greyson / Blokk (Zield), Arnold Braun (Gami), Benjamin Fry / Mumus (Tobi) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. november 4. (kedd)

Blokk tudta, hogy nem voltak feláldozhatóak, minden Hydra katona, mint a katonaságnál közös felszerelést kapott, ezen felül speciális dolgokat, csak a speciális ügynökök kaptak, vagy pedig azok a személyek magas rangon szerepeltek. Az eddigi küldetései során sem kapott indokolatlanul kiemelkedő felszerelést, de most ez a csapat jó lehetőség volt arra, hogy így legyen majd a későbbiekben. Azt is tudta, ami közismert volt, hogy itt a csapaton belül a korábbi küldetéseken is csak Goblinnak volt egyedi felszerelése, mert azt maga a férfi tervezte és gyártotta le magának. Illetve Reynoldsnak, akit miután a Kéz elrabolt és kísérleteztek vele a Hydra ezt a csapásmérő egységet küldte utána, hogy kiszabadítsák, ő valamiért roppant fontos volt a Hydra-nak, csak éppen ezen okok nem voltak ismertek. Ő volt, aki kapott egy olyan high-tech páncélt, ami képes láthataltanná tenni, de ennyi, ez is személyesen neki készült. Más egyéb felszerelést ugyanazt kellett használnia, mint bárki másnak. Egyébiránt az itt kapott felszerelések még egy átlagos gyalognak is sokkal fejlettebbek és jobbak voltak, mint amit a világban lehetett használni, így közel sem voltak elavultak. A Hydra egyenruhák védtek a hőtől, savtól, tűztől és még golyóállóak is voltak, a fegyverek a legjobb minőségűek voltak, illetve energiaalapú fegyver is kérhető volt, amivel sokkolástól kezdve halálos sérülést is lehetett okozni. Persze nem lehetett vele sorozatban lőni, mint egy gépfegyverrel, de azért hatásos volt. így ebbe belegondolva Blokk már láthatta, hogy közel sincsenek olyan rosszul tartva és nem feláldozhatók. Azok a klónok voltak. Blokk kérésére Reena kivetítette holografikusan a környéken, tele volt több másik hegycsúccsal, bármelyik csúcs, vagy épp hegyvonulat mögött könnyedén ellehetett bújni úgy, hogy az esetleges rendszer ne érzékelje őket.
Bérmajom kérdésére Reenna felé fordult.
- Természetesen felülről – mondta. – Az odajutást is megoldom majd, velem nem kell számolniuk, amint pedig kész vagyok jöhetnek.
Azt Blokk tudta, hogy a hamis jelentés megoldható, főleg, ha ad a nőnek megfelelő eszközöket arra, hogy a kinti jelentéseket felvegye és így szinkronizálni lehet a jelentést adó hangját, ettől kezdve ha rádióba szól a társaságból valaki, akkor a felvett hangon fog megszólalni. Reena pedig bólintott, hogy ezt ki fogja figyelni. Ezek után szólalt meg még Arnold is.
- Nem lesz észlelhető – nyugtatta meg a férfit. – Ami a napszakot illeti, önök döntik el, a bejutásra pedig, a legegyszerűbb az lenne, hogy a lekapcsolt és kiiktatott emberek öltözékét, mágneskártyáit vegyék át önök és abban haladva be lehet jutni valószínűleg biztonságban a belsőbb részekre.
Itt egy pillanatra Bérmajomra nézett, hogy ő támogatja-e mindezt és mit gondol erről.

by Ajánlott tartalom