Re: Németország (EU)

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 21 Júl. 2014, 09:01

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 26. (szombat)

A társaság elindult a kerítés felé, amikor Goblin kiadta erre a parancsot. A kerítésen levő kamerákat nem is próbálták elrejteni, látszottak, hogy ott vannak, ezek szerencsére nem igen pásztázták a környéket, csak magát a kerítést és annak két méteres körzetét, így egészen közel tudott jutni a csapat. Azonban az kellemetlenebbnek rész az volt, hogy a kamerák teljesen lefedték egymást, így pontosan a kerítéshez nem lehetett menni, noha voltak fák a kerítés mellett is, nem volt átívelő füves terület, ami a csapatnak volt előnyös, de a kamerák rendszere úgy volt kialakítva és a fák is úgy voltak megnyírva, hogy a kamerarendszert ne akadályozzák. A patakhoz ment a társaság, itt látszott, jobban mint a műholdfelvételről, hogy a patak igencsak alacsony vízállású volt, alig tíz-húsz centi mély, a kerítés bele sem ért a vízbe, csak felette futott el és így tudott az áram megmaradni ebben is, alulról pedig energiafal szigetelte és tartotta fent a rendszert, hogy ne lehessen ott sem bejutni, kiásni esetleg azt a részt. Az őrök éppen nem voltak ezek a részen szerencsére, így most volt itt az ideje annak, hogy a csapat lépjen. Ha nem volt senki, aki megbirkózott volna az érintett kamerákkal, amik láthatták volna a társaságot – két darab volt ilyen – illetve a kerítés semlegesítésével sem, akkor Renna kérdőn nézett Goblin-ra és miután a fegyverzetét letette maga mellé láthatatlanná válva közelítette meg a helyet. Noha hőlátással látható volt, teljesen hangtalanul és kecsesen mozgott, mint egy ninja, senki sem halhatta meg. Ezen esetben még jelezte, hogy készüljenek, mert a riasztó bizonyára megszólal azzal, hogy kiesett a védelmi rendszer, majd kiiktatja azt és egy szikrázással látható, ahogyan az áram is elmegy a kerítésből.

by **Bishop** Hétf. 21 Júl. 2014, 15:26

A kerítés megközelítése viszonylag egyszerű lépés, amit egységesen végre is hajtunk. Egyelőre ellenőrzöm, hogy mindenki megfelelően, jól végzi-e a kijelölt feladatát. Szükség van a két őrszemre, Smileyra hátul, Bérmajom éles érzékeire, Reynolds képzésére és tapasztaltságára. Ha nem működünk megfelelően együtt és nem kontrollálom helyesen az együtt működést, akkor az egység megbomlik és sebezhetővé válik. Az akció szempontjából ezt létfontosságú elkerülni. A kerítéshez és a kamerák látómezejéhez közel érve, előveszem a bekészített zavaróeszközt. Már a terv összeállításakor is megemlítettem, most jött el az idő, hogy kipróbáljam. Elméletileg zavarnia kell a kamerák képét is, de nem tudhatom a rendszer milyen védelemmel van ellátva. Természetesen a zavarás is maga gyanús, de mindenképpen jobb ha nem látják az érkezésünket közvetlenül a kamerákon keresztül, nem mérhetnek fel minket olyan mértékben. Mielőtt Reynolds az elektromos kerítéshez lépne, katonai jelekkel intek neki, hogy ne tegye. Hátralépek Smiley-hoz és minden fajta hozzászólás nélkül előveszem azt az elektromos felszerelést, amit a kerítéshez készítettem elő. Mint a zavaró esetében, ennél sem tudhatom, hogy biztosan működni fog-e, sikerül-e a riasztót kijátszani vagy egy részen megszüntetni a feszültséget, de ha ki se próbáljuk, az nullára csökkenti ennek az esélyét. Átadom a szerkezetet a nőnek, még mindig némán kézjelekkel jelölök ki a kerítésen egy részt, közvetlenül a patak befolyása mellett pár méterrel. Az tűnik sebezhető pontnak. Rámutatok, hogy a szerkezetet kábeleit a karmaira vagy a kerítésre is csíptetheti. Innentől saját belátása szerint dönt.
Felveszem az alapállást, aktiválom az éjjellátót, a hangtompítós SCAR-t a vállamhoz emelem és várom, hogy Reynolds cselekedjen.
- Mindenki figyeljen. Amint az átjutás lehetséges, nem habozunk, indulunk, a megbeszélt formációban. Ha a riasztó megszólal minél gyorsabban, a lehető legnagyobb lendülettel hatolunk be az erődbe, a kutyáktól és az őröktől távol eső pont felé haladva, majd ott módosítjuk az irányunkat és haladási formánkat, lelassítunk, megpróbálva elkerülni az ellenséget, amíg lehetséges. Ha nincs riasztó, fő a diszkréció és észrevétlenség, egyesével lépünk be a területre és már az első lépéstől figyelünk az észrevétlenségre. Senki ne tüzeljen feleslegesen.
Elmondom a legfontosabbakat, amit mindenki tud már, de megerősítem, elismétlem a gondolataikat. Feszült idegekkel várom a pillanatot és saját szavaimnak megfelelően cselekszem. Vagy csendesen kell beosonnunk vagy az első pillanattól kezdve rohannunk. Az első jobb alternatíva, de nem tudom mire számítsak, mindenre készen kell lennem, eddig nem okozott problémát.

by **Sarah** Csüt. 24 Júl. 2014, 02:55

Néma csendben közelítjük meg még elfogadható távban a kerítést, amin nem rejtették el a kamerákat, érthető módon. Már itt a csapat mögött helyezkedem el, készen arra, hogy ha esetleg tüzet kéne nyitni valamire vagy valakire, de úgy tűnik, hogy egyenlőre nem ez a helyzet. Ezért ameddig Goblin intézkedik, kihasználom a vihar előtti csendet és rohamosan kezdem fejleszteni az izomzatomat, hogy a korábbi tervezésnek megfelelően a plusz felszerelés súlya ne okozhasson semmilyen problémát, igaz igyekszem ezt úgy megoldani, hogy ne legyen fölösleges méret növekedés, ami legrosszabb esetben az izomszerkezet átalakításával lehetséges, de nem hiszem, hogy ekkora bónusz súly lenne rajtam. A legnehezebb része az egésznek az talán a löveg. Ahogyan Goblin belekezd a mondandójába tisztává válik, hogy lassan eljön az éles cselekvés ideje, így azon a ponton befejezem a koncentrálást és pár másodperc alatt áttekintem a felszerelésem, majd pedig aktiválom az éjellátót és megfeszített izmokkal várom az indulásra vonatkozó parancsot, minek elhangzása után annak eleget téve indulok meg a kerítés felé, ám azon utolsónak, vagy ha valamilyen okból kifolyólag szükséges utolsó előttinek lépek át, figyelve az egész csapat hátát és a környezetet, nem túlzottan görcsölve a dolgon, mivel valóban nem lenne jó valamire fölöslegesen tüzet nyitni. Természetesen a hangtompítóval rendelkező pisztolyt tartom a kezemben elsődlegesen, nem pedig a géppuskát, az a későbbi tűzharchoz lesz majd szükséges.

by **King Raten Chromixen** Pént. 25 Júl. 2014, 11:50

Mikor elég közel érünk, Goblin azonnal megállítja a csapatot, kiadja a szükséges parancsokat, majd int, hogy mehetünk tovább. Reynolds láthatatlanná válik, és megközelíti a helyet, miközben felemelem az éjjellátót, és a homlokomra csúsztatom. Nem akarom túl korán felvenni, még a fényben, hiszen az zavarhatja a látásomat, de azt akarom, hogy könnyen elérhető legyen, és bármikor felhúzhassam a szememre. Ellenőrizem még a hangtompítós smg tárát, a daewoo a hátamon, minden könnyen elérhető, és nem zavaró. Készenlétbe helyezem a fegyverem, és várok az indulásra. Ahogy mehetek, előre osonok, át a kerítésen, és megpróbálom felvenni a megbeszélt pozíciót. Ügyelek rá, hogy azon az "ösvényen" haladjak, amit Goblin kijelölt, és tartsam a formációt is. Próbálom kihasználni a terep előnyeit, takarásban haladni, és nem csapni zajt. Figyelek arra is, amennyire tudok, hogy hova teszem a lábaim, miközben a környezetem kémlelem. Ez a legnehezebb rész, észrevétlen maradni. Ha nem kapcsol be a riasztó, akkor tartom a formációt, és a többiekkel együtt haladok, nem előzve meg a csapatot, de nem is lemaradva tőlük. Ha a riasztó megszólal, akkor egy pillanatra Goblinra nézek, parancsok várok, és ha érkezik, akkor annak megfelelően cselekszem. Ha nincs ilyen, akkor továbbra is az észrevétlenség az egyik legfőbb tényező, miközben a legnagyobb veszélyforrásokra tüzelek, ha szükséges. Tehát ha például elindul egy őrjárat felénk, és eleresztik a kutyákat, akkor a kutyával kezdem, majd az őrrel. Ez esetben a mobilitás is tényező, minél előbb akarok haladni, rohanni a csapattal együtt, de továbbra is védve a seggem.

by **Danny Long** Szomb. 26 Júl. 2014, 00:45

Ahogy közel érünk a kerítéshez, rögtön látszik, hogy nem bízták a véletlenre a védelmet. A kamerákat, amik a kerítés egész hosszát lefedik, nem rejtették el, nyilvánvalóan ezzel is jelezni akarják az esetleges betolakodóknak, hogy nem lehet észrevétlenül behatolni. Mivel egy kieső kamera azonnal felhívja ránk a figyelmet, az elrejtése nem is lenne indokolt. Az áramot vezető kerítés a patak felett energiafallal van kiegészítve, így - nem meglepő módon - ezt a lehetséges gyenge pontot is kiiktatták. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem fogunk tudni bejutni a birtok területére anélkül, hogy felhívnánk magunkra a figyelmet. Goblin eszközei nem nyújtanak teljes biztonságot, de legalább egy kis esélyt adnak a csendes behatolásra. Miközben előkészítik a zavarót és a kerítést deaktiváló eszközt, figyelek, hogy nem látok-e bent mozgást. Eddig legalább annyiban szerencsénk volt, hogy éppen nem voltak őrök azon a részen, ahol be készülünk hatolni. Remélhetőleg ez egy darabig még nem változik, de ha igen, akkor azt nekem kell észrevennem.
Előveszek két pisztolyt, amikre már fel van szerelve a hangtompító és várok, készen arra, hogy szükség esetén azonnal tüzet nyissak. A továbbiakban már csak várhatok, hogy mi történik. Akár megszólal a riasztó, akár nem Goblin utasításaink megfelelően haladok a csapattal, miközben feszülten figyelek a környezetemre. Ha bent vagyunk, azt is felmérem, hogy hogy helyezkednek el a fák a birtokon belül, hogy szükség esetén tudok-e a lombok közt haladni.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 26 Júl. 2014, 08:11

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), George Ethan / Mr. Smiley, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. július 31. (csütörtök)

Reena elhúzta a száját a sisakja alatt, hogy rá maradt a munka, miközben ő direkt kivárt, hogy más menjen. Nagyjából tudta mindenki, hogy miért. A vibránium karmok nem csak itt fogják lecsapni az áramot, hanem az egész rendszert megszakítják és le fog kapcsolni, valószínűleg ha a kamerák is rá vannak kötve a rendszerre, akkor azok is kikapcsolnak, azaz mivel senki sem merte bevállalni, lefognak bukni azonnal. Ezzel pont Goblin nincs tisztában, mert az ő világában nem létezik vibránium, de mindenki máséban van. Goblin csak annyit tud, hogy a nő egyszer mondta, hogy a karmaival a teljes elektromos körforgásokat tudja megszakítani. Reena még egyszer reménykedve nézett hátra a többiekre, hogy hátha elvállalja valaki a feladatot helyette. Mikor kiderült, hogy mégsem vállalja el senki, először angolul, majd németül, aztán francia, spanyol és végül japán nyelven kezdett szitkozódni. Amikor Shepherd odaakarta nyújtani a drótokat megrázta a fejét.
- Teljesen felesleges uram – mondta halkan. – Mindent kisütök itt kint a kamerákat, a védelmi rendszert, mivel ezek közül a cserkészfiúk közül senki sem vállalja a feladatot azzal kezdünk, hogy lebukunk. Pedig biztos, hogy tudják, hogy mivel jár a vibránium az árammal szemben.
Még néhány másodpercet ad a csapatnak, hogy végre valahára kezdjenek profi módjára taktikázni és gondolkodni és nem pedig agyatlan baromként várjanak a sült galambra ami a szájukba repül. Még egyszer Shepherd-re majd megvonta avállát, a karmai megjelentek a páncél alól és odalépett a kerítéshez, majd egy vágó mozdulattal a kerítést is felhasította. A riasztó nem szólalt meg, ellenben ezen a helyen először kiment a világítás a kamerák leálltak, majd a kerítésnél is látszott, hogy elindul két irányban, hogy megszakadt az áram. A kerítéshez kötött lámpák végig kialkudtak mindenhol és a külső védelem leállt. Bentről kiabálások hallatszottak, mindenki tudta, hogy megérkeztek.
- Ezek után remélem megértené uram, ha itt kint várakoznék, mert nem bíznám a hátamat ezekre – mondta némileg durcásan Goblin felé. – Csak önök után!

by **Bishop** Szomb. 26 Júl. 2014, 14:15

A történések és általánosan a csapat irányítása, parancsok kiadása és végrehajtása átmenetileg mintha kicsúszna a kezemből. Egyszerűen úgy alakul a helyzet, mintha külső szemlélőként lennék jelen és kénytelen vagyok elfogadni az események sorozatot. Nem tudom megállni, enyhén nyílt szájjal és meglepett tekintettel figyelem az eseményeket, egyetlen szerencsém, hogy a páncél sisakja tökéletesen takar. A csapat többi tagjának nem tűnhet fel ez. Az egész teljességgel elfogadhatatlan és tarthatatlan. Nekem kell kontrollálni a csapatot, még ha mindenki bizonyos szinten egyenlően is van kezelve, és számítok a tőlem független lépéseikre, ez nem jelenti azt, hogy mindenki a saját akarta szerint hajthat végre műveleteket. Annak végzetes következményei vannak. Nem értem miért ne használhatná Reynolds a karmait, tökéletes az elektromos hálózatok kiiktatásához és a szerkezet a riasztást is megakadályozza. Láthatóan a többiek sincsenek tisztában a problémával. Miután Reynolds végrehajtja a kért műveletet minden külső védelmi rendszer lekapcsol. Meglepetten húzom fel a szemöldököm és próbálom kitalálni mi történt.
~ Nem lehetséges, hogy egy hálózaton legyen minden, minimum három különböző bekötés... áh. A karmok kisütötték az egész külső hálózatot. A francba! A terv első része innentől érvénytelen, tudják hogy jövünk, éjjellátókkal és hőkeresőkkel fognak pásztázni és az összes kutyát szabadon engedik. Tűzharci zónává fog válni az erdő ha konfrontálódunk az áthaladás során. Az épület bevétele így még sokkal nehezebb lesz.
Ökölbe szorítanám az egyik kezem, de megérzem a páncél ellentartását és azonnal tudom, hogy ez a többieknek is feltűnhet. Teljesen higgadtnak kell maradnom, a mozdulataimban és a gondolataimban is. Ha most hagyom maguktól folyni az eseményeket, az akciónak máris vége.
- Valamelyikük igazán tájékoztathatott volna, akár maga is.
Válaszolok röviden. Nem akarom a saját hibámat palástolni, de itt senki nem moshatja a kezeit a többiek miatt. Már a tervezéskor ki kellett volna derülnie egy ilyen hibának. Máskor megtörtént, most nem, sokkal kevésbé volt konstruktívan együttműködő a tervezés. Mostmár mindegy. Azonnal aktiválom az éjjellátót és próbálom rávetíteni a képre az erősebb hőjeleket is.
- A külső védelmi rendszer teljesen kikapcsolt. Ez részben előnyt jelent. Ellenben most már tudják, hogy itt vagyunk. Valószínűleg éjjellátókkal és infrákkal keresnek minket, pár kutya kivételével az összeset szabadon engedhették. Most azonnal behatolunk és a lehető leggyorsabban eljutunk az épületig. Fedezékről fedezékre haladunk, nem állunk meg, az utunkba kerülő őröket együttesen, gyorsan likvidáljuk. Oda kell érnünk az erősítés megérkezése előtt. Reynolds, ha nem akarja másra bízni az életét, rendben van, maga lesz hátul. Bérmajom számítok az egyedi megoldásaira most is. Smiley nincs már szükség a túlzott óvatosságra, előre jön velem, Soltzbauer és Braun marad a két szárnyon. Ha lehetséges tüzelés előtt jelezzenek. Mozgás!
Én megyek előre ezúttal. Ha még nincs átvágva a kerítés vagy nem elég nagy részen akkor azt megteszem. Felmérem a területet és a lehető legrövidebb vagy legbiztonságosabb utat határozom meg. A fák között haladva, folyamatosan lehetséges fedezékeket keresve megyek elől. Egyelőre annyi előnyünk van, hogy nem tudják pontosan hol vagyunk. Szét fognak szóródni. Figyelek az őrök és a kutyák mozgására. Nem tüzelek azonnal minden ellenséges egységre, megvárom, hogy keresztezik-e a kijelölt utat vagy van-e kockázata hogy észrevesznek. Nagy eséllyel ugyanolyan technológiát használnak. Ha én látok egy őrt, ő is láthat engem, ezzel tisztában vagyok és úgy számolok. Gyors tempót próbálok meg diktálni. Abban még mindig nem kételkedek, hogy a csapat többi tagja megtesz majd mindent. Az ő érdekük is, hogy javítsunk a helyzeten. Ha muszáj lövéseket leadni az őrök kiiktatásához azt összehangolva, időzítve és jelt adva, precízen próbálom meg kivitelezni, Braun és Joseph tűzerejét is bevonva. Utoljára a merénylet során csúszott félre ennyire a terv az akció elején, katasztrofális következményei voltak.

by **King Raten Chromixen** Szer. 30 Júl. 2014, 21:52

Reynolds hisztizik amiatt, hogy neki kell elvállalnia a munkát. Igaz, nálam is van drótvágó, de a nő karmai jobbnak tűnnek ez ügyben. Lenyomják a kamerákat is, nem csak a kerítést vágják át, és közben láthatatlanul lopakodhat oda, tökéletes választás. Valamit még beszél a vibráinumról is, meg hogy az árammal kapcsolatban csinál valamit. Mi vagyok én, villanyszerelő, vagy katona?
Átvágja a vezetéket, kisül minden. Szóval ezért húzta a száját. Mindegy, rá fognak jönni hogy merről jöhetett a leállás, mert szépen folytonosan kapcsol ki minden. Még meghallgatom a főnök parancsát, miközben kibiztosítom a fegyverem, és felveszem az éjjellátóm, majd átmegyek a kerítésen, és jobb oldalt elhelyezkedem a formációhoz híven. Haladás közben ügyelek hogy fedezékben legyek, leginkább jobbra és előre figyelek, miközben folyamatosan tüzelésre készen tartom a fegyverem. Ha úgy látom észrevettek, azonnal lövök, mielőtt konkrétan felfedhetnék a pozíciónkat, illetve ha ellenséges mozgást látok, azt mindig halkan suttogva tudatom a rádión a többiekkel. Ha úgy látom hogy őrjáratba botlanánk, akkor jelzem mielőtt tüzelnék, vagy ha több ellenség is egy helyen van, akkor segítséget is kérek, hogy egyszerre teríthessük le őket. Közben tartom a tempót a csapattal, nem akarok lemaradni.

by **Danny Long** Csüt. 31 Júl. 2014, 01:03

Egy pillanatra kiül az arcomra a döbbenet. Egyáltalán nem értem, hogy Reynolds miért teszi azt, amit. Ahogy kimondja, hogy a vibrániummal való átvágás milyen következményekkel jár, rájövök, hogy igaza van. Ez eddig nem jutott eszembe - végtére is én magam nem használok vibrániumot - de most realizálom a helyzetet. Aztán eszembe jut az is, hogy Smiley-nak viszont megvan az adottsága. Nem vagyok még hozzászokva az új Smileyhoz, az előzőt csak őrjöngeni és golyót fogni láttam. Akárhogy is, ő bizonyára jobb választás lenne. Reynolds ennek ellenére, mintha megsértődött volna, a lebukást kockáztatva előremegy és átvágja a kerítést a vibránium karmokkal. Az arcomon is látszik az értetlenkedés. Mi oka van erre? Csak azért mert nincs kedve neki kiiktatni a kerítést, gyakorlatilag tönkreteszi az akciót?! Goblinra nézek, de rajta szokás szerint nem látszik semmi érzelem. Az arcára azért kíváncsi lennék.
őszintén szólva nem tudom mennyivel vagyunk rossz helyzetben, mintha csak kilőttük volna a kamerát és aztán vágjuk át a drótot. Így a behatolás helye nagyjából behatárolható ugyan, és hamarabb is felfigyeltek ránk, mintha az információ átfutott volna egy megfigyelőközponton, így viszont a zavart kihasználhatjuk. Más részről, viszont valószínűleg ezzel a módszerrel egy pillanat alatt csatateret csináltunk az egész birtokból. Valószínűleg az egész haderőt azonnal mozgósítják, mert sokkal nagyobb támadásra számítanak, mint amilyen valójában jön. Goblinnak igaza van, mindenképp el kell érnünk a kúriát, mielőtt megjönne az erősítés.
Az első gondolatom, hogy a fáról fára haladva fedezzem a csapatot fentről, de a levelek közt haladva valószínűleg felhívnám magamra a figyelmet. Goblin egyedi megoldásokra számít tőlem, de ezeket csak rögtönözni tudom majd. Így hát csak bólintok a vezetőnknek, jelezve, hogy értettem.
Amikor belépünk a kerítésen, Reynolds még tovább fokozza a feszültséget. Ez a nő teljesen instabil! Csak remélni tudom, hogy nem ölet meg minket, amikor legközelebb úgy ítéli meg, hogy hibáztunk. Bár talán már meg is tette. Nem nézek rá, amikor elhaladok mellette, csak bemászom a kerítés résén. A többiekkel együtt haladok fedezékről fedezékre, kezemben két pisztollyal a sor közepén haladok, főleg oldalirányba figyelek, hiszen elöl ott van Goblin, hátul pedig Reynolds.

by **Jack Gammer** Csüt. 31 Júl. 2014, 04:01

HYDRA AKTA #69472 - 5. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott, de tényleg már órák óta tartogattam ezt az adagot. Köszönöm kedves türelmét. De ha belegondolunk, nem hibáztathat. Azt hittem ez is egy olyan szokásos heti, pár perces ellenőrzés lesz, nem kell elmesélnem a fél életemet újra. Vagy az egészet. Ha azzal kezdi, hogy ez a nagy nyári ellenőrzés, akkor úgy is készülök. Még szerencse hogy mindig ilyen összeszedett vagyok. Biztos a kiképzés teszi. De azért vannak szükségleteink, mégiscsak emberek vagyunk, vagy mi a szösz. Igen, tökéletesen jól vagyok, minden kijött, aminek ki kellett jönnie, folytathatjuk. Hol is tartottam? A németországi fiaskóról beszéltem. Megérkeztem a bázisra, ahol csatlakoztam Strucker báró személyes csapásmérő csapatához. Itt mindenek előtt meghallgattam az eligazítást a küldetésünkről. A feladat behatolni a mostani német kancellár Pforzheim városához közeli vadászkúriájába és visszaszerezni néhány titkos okkultista és tudományos iratot, ezekről majd mesélek, ha eljön az ideje. Rendben lezajlott a csapattal való bemutatkozás is, beilleszkedtem a csapat hierarchiájába, mint az ifjú zöldfülű ágyútöltelék kiskatona. Gond nélkül felszerelkeztünk a feladathoz, majd az egész csapat visszatért az eligazítóba a tervkidolgozás folyamatából kifolyólag. Az események ettől a ponttól kezdve kicsit felgyorsultak. Innentől venném fel ismét a történetem fonalát.

A tervezési folyamat sokkal gyorsabban lezajlott, mint elsőre hittem volna. Nem volt szükség ötletelésre, megbeszélésekre, vagy szavazásra. Hershel Shepherd, kódnéven Goblin, az osztagparancsnok egy lenyűgöző kis monológgal ajándékozott meg minket. Ittam minden szavát, a figyelem és a koncentráció szinte kiült az arcomra. Igyekeztem megjegyezni mindent amit mondott, ami nem volt egyszerű, a mennyiség és a borzalmas angol nyelv miatt sem, de nagyjából sikerült mindent a fejembe vésnem. Ő is az éjszakai támadást pártolta, amit Bérmajom (és mellesleg én is) felvetett már az elején. Reynolds ügynök volt az egyetlen, aki felszólalt az éjszakai akció ellen, de a parancsnok már döntött. Az ügynöknő ugyan logikus érveket hozott fel az este hátrányaival kapcsolatban, de a nappali támadás se volt kevésbé problémás, éppen csak más okokból kifolyólag. Így teljes mértékben megérthető, hogy Goblin a kisebbik rosszat igyekezett választani a két megoldás közül. Az időpont tehát megvolt, éjszaka, lehetőleg kicsit messzebb őrségváltástól, de annak a környezetében már, mikor a katonák kicsit ellaposodtak, elkényelmesedtek, elfáradtak. A behatolási terv egyszerűnek és hatékonynak tűnt, persze rengeteg ismeretlen volt benne. Természetes, hogy az északi részen terveztük a behatolást, hiszen a déli területeken túlságosan sok kidolgozott őrhely volt található. Északon az erdő, a folyó és a tó megfelelő körülményeket biztosított a lopakodáshoz, vagy egy esetleges tűzharchoz. Végül az északnyugati behatolás mellett döntöttünk, amivel nem feltétlenül értettem egyet, de nem szóltam ellene sem. A patak miatt elképzelhetőnek tartottam, hogy egyszerűbb körülmények helyett inkább nehezebbekkel találkozunk, mint az északkeleti részen, de ez csak megalapozatlan feltételezés volt, semmi több, így nem adtam neki hangot. Ki tudja, a patak talán jó behatolási pontot nyújtott, csak nekem voltak rossz előérzeteim vele kapcsolatban. Áramtalanítás, kamerakikapcsolás, kerítésátvágás, más szavakkal a birtokra való bejutás. Itt már kicsit rezgett a léc az észrevétlenséget illetően. Hiszen akár kiiktatjuk, akár csak zavarjuk a védelmi rendszert, az feltűnést kelthet. Egyre csak szaporodtak a nehezítő körülmények, és még alig jutottunk be a birtokra. Haladás az erdőben, egészen a kúriáig, zárt formációban. Goblin maga mellé osztott be, Joseph Soltzbauer cyborg társaságában, mi képeztük a terv szerint a csapat magját, Reynolds és Bérmajom oldalt, Smiley hátvéd. A kúria lenne a következő megmérettetés. Mivel itt már tisztogatásról volt szó, az észrevétlenség bizony egyre haloványabbnak tűnt. De a bejutás utáni terület biztosítás járható útnak tűnt. Ha sikerül megszereznünk a kúriát, onnantól magunk oldalára állíthattuk volna a biztonsági rendszert, amíg utat nem találunk a kijutásra, természetesen a megszerzett dokumentumok társaságában. A terv nem tűnt rossznak, de azért nem megyek bele a részletekbe, mert nagyjából az elején felborult minden, majd mesélem, hogyan. Lényeg a lényeg, érkezett még pár adalék a tervhez, mint például hogy Smiley jelentkezett hordárnak a plusz teherre, Soltzbauer pedig valami taszító és szonikus sugarakat ajánlott fel. A parancsnok minden felvetésre reagált, majd pihenőidő következett. Így visszagondolva, talán futhattunk volna még néhány kört a tervező asztalnál, mert ami hamarosan jön, arról kevés jót fogok tudni mondani.

A támadást éjjelre időzítettük és mivel még csak délelőtt volt, mindenki kapott némi pihenőidőt. A felszerelésemmel együtt elfoglaltam a számomra kijelölt szobát, megszabadultam minden magamra aggatott cucctól és elhelyezkedtem az ágyba. A pihenő újdonsült társaimnak bizonyára jobban eshetett az időeltolódás miatt, de én se panaszkodhattam. Engedtem magamnak pár óra alvást, csak hogy teljesen éber lehessek majd az éjszakai bevetés során, majd a fent maradó időt igyekeztem hasznosat tölteni. Átmozgattam az izmaimat, felkészítettem a testemet a rá váró megpróbáltatásokra. Nem erőltettem meg magam, véletlenül sem akartam elfáradni, de némi mozgásra szükségem volt, hogy mindenem megfelelően működjön. Vettem egy zuhanyt is, kitisztítottam az elmémet, majd mikor közeledett az indulás ideje, ismét felszerelkeztem. Többször is ellenőriztem a felszerelésemet, hogy minden rendben van-e, tudtam hogy elég problémánk lesz majd az ismeretlen tényezőkkel, az ismertekkel kár lett volna bajlódni némi felkészülési figyelmetlenség miatt. Készen álltam az indulásra és teperős új fiúhoz méltóan az elsők között voltam az indulás helyszínén teljes menetfelszerelésben, kipihentem, készen nagyjából bármire, ami ránk várt. Persze akkor még nem tudtam, mi is várt ránk pontosan.

Egy kisbusz vitte ki változatos csapatunkat az erdő határába. A Nap már határozottan lemenőben volt, megkezdődött a sötétedés folyamata, közeledett az idő a cselekvésre. Kitettek minket az erdő szélénél, ahonnan egy 20 perces gyalogtúra után megérkeztünk egy magasabb dombra, ahonnan megpillantottuk a birtok területét. Már itt megszaporodtak a nehezítő tényezők. Reflektorok, sűrű őrjáratok, és átkozott rottweiler, valamint németjuhász kutyák is segítették őket. Ezek a dögök nem csak a lopakodásunkat nehezítették, de az esetleges tűzharcban is bármikor a nyakunkba ugorhattak volna. Gyűlölöm a kutyákat és ez a küldetés csak még jobban mélyítette ezt bennem. Bevallom, eszembe se jutott hogy kutyák elterelésére is felkészüljek, pedig logikus lépés lett volna. Becsomagolhattunk volna néhány elterelő szalámi rudat. Mondjuk egy kis magyar Pick szalámit, azt biztosan csípték volna. A viccet félretéve, nehéznek tűnt a terep. Egyre halványodott az észrevétlenül való bejutás esélye, már magára a birtokra is, nemhogy a kúriába. Ettől függetlenül meg kellett próbálnunk, mert azért ekkora túlerő ellen öngyilkosság lett volna frontálisan támadni. Goblin gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, nem vesztegettük az időt, formációban indultunk is a patakhoz közeli kerítés felé. Soltzbauer volt az egyik oldalsó őrszem, én a másik. A közeljutás nem volt probléma. A kamerák nem voltak rejtve, láthatóak voltak mind, ahogy a kerítést és annak két méteres körzetét tartották felügyelet alatt. Sajnos ennek a könnyű közelkerülésnek az volt az ára, hogy a kamerarendszernek nem volt vakfoltja, még a fákkal dúsított területen se. A patak felett futott a kerítés tovább, alatta pedig energiafal vibrált, ahogy az már a műholdfelvételen is látszott, szóval ott se volt egyszerűbb a helyzet. Én végeztem a dolgom, bőszen pásztáztam a területet. Hangtompítóval felszerelt pisztolyom a kezembe pihent, az SMG a vállamon. Előbbit az esetlegesen arra tévedő őrök leszedésére szántam a lopakodási fázisban, utóbbit pedig a tűzharchoz tartogattam. A csizmáimba rejtett apróságnak csak elfogás esetén szántam szerepet. Egyelőre azonban nem volt semmi gond, az őrök szerencsére távolabb pásztáztam, intettem is a társaimnak, hogy itt az alkalom a cselekvésre. Itt jött el az a pont, hogy nem egészen vagyok vele tisztában, mi is zajlott le csapattársaim között.

Mi is volt itt a helyzet? Nem sokkal előttünk, körülbelül 3-4 méterre helyezkedett el egy kerítés. Áram volt benne, nem kellemes hozzáérni. Két kamera pásztázta a területet, amin be szerettünk volna jutni. Persze, ha ezeket az akadályokat eltakarítjuk az útból, az biztos feltűnik valakinek, gyanakszanak majd, talán riadót is fújnak. De hogy ezen apró útvonal biztosításából hogyan jutottunk el odáig, hogy körülbelül a teljes külső védelmi rendszer ki lett sütve. Na ez már bizony mindenkinek feltűnik. Beismerem, nem egészen vagyok tisztában a körülményekkel. A parancsnok utasításait követve az oldalamat pásztáztam, a saját szemem, a hőlátó és az éjjellátó szemüvegek segítségét is olykor-olykor segítségül hívva. Eközben a többiek vitatkoztak. Legalábbis azt hiszem. Reynolds ügynöknő lett kijelölve az út biztosítására, ami nem teljesen volt tiszta nekem. Persze a lopakodási képességei jól jöttek a feladathoz, de a bele ültetett vibránium csontváz és karmok legjobb tudásom szerint mindent elintéztek volna, ami erre a rendszerre volt kötve. A parancsnok említette a riasztós illetve a nem riasztós szituációkat is, így már végképp elvesztettem a fonalat, hogy mi a fenére is készülünk. Az észrevétlen bejutást fejben szépen eltemettem, virágot tettem a sírjára és szomorúan elsirattam. Reynolds ügynöknő hangot is adott aggodalmainak a vibrániummal kapcsolatban, de mivel senki más nem vállalkozott, megadóan elindult a kerítés felé. Megfordult a fejemben hogy lelkes önkéntesként előlépek, de haboztam. Először is, még mindig az oldalunkat figyeltem, ha már lebukunk, legalább legyen egy ideig tiszta utunk. Másodszor, nem egészen voltam vele tisztában, mire is készül a parancsnok. Harmadszor, a zöldfülű ne ugráljon. Negyedszer, kétséges hogy észrevétlenül el tudtam volna jutni a kerítésig és áramtalanítani tudtam volna. Talán megfelelő felszereléssel igen, de azzal én speciel nem rendelkeztem. Se a megfelelő képességekkel. És ötödször...na bummm, áramszünet.

Reynolds a kerítéshez ment és vibránium karmaival felhasította a kerítést. Mindent elintézett idekint, a teljes külső védelmi rendszert kikapcsolta. Hát ennyit a csendes behatolásról. A riasztó legalább nem szólalt meg, ez adhatott nekünk némi időt, kihasználni a kavarodást. A világítás kiment, a kamerák leálltak, a kerítés áramtalanítódott. Az út kitisztult, de talán túlzottan nagy volt az átjutás ára, már itt az elején. Az erdő felől kiabálások jelezték, hogy a meglepetés ereje elhagyott minket. Az ügynöknő durcásan hátrakéredzkedett. Megértettem min húzta fel magát, de most nem volt se ideje, se helye az effajta viselkedésnek. A parancsnok hamar jelezte, hogy nem éppen erre a következményre számított. Bár a sisakja miatt nem lehetett látni az arcát, fogadni mernék rá, hogy nem vágott szép arcokat. De eső után köpönyeg, kiöntött tejen kár siránkozni, utánunk a vízözön, nem volt vesztegetni való idő, most már pláne nem. A parancsnok gyorsan egybekapta magát és változtatott a felálláson. A cél a gyors behatolás és eljutás a kúriáig, tiszta sor. Fedezékből fedezékbe, megállás nélkül, minden utunkba kerülő őr likvidálásával. Ha sikerülne elfoglalnunk a kúriát, akkor azt megfelelő helyezkedéssel megtarthatjuk egy darabig az érkező túlerő ellen. Persze ehhez először el kellett oda jutnunk. Ami egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak.

Az SMG-t még továbbra sem vettem kézbe, azt akkora tartogattam, ha a tűzpárbaj már valóban elkerülhetetlen. Egyelőre maradtam a hangtompítós pisztolynál, hátha mégiscsak sikerül észrevétlenül elbotorkálnunk a kúriáig. Fegyver kibiztosítva, lőszer csurig, az ujjam pedig már viszketett. Az éjjellátóm is a helyén volt és már újra pásztáztam a területet. Figyelnem kellett, ha újra áram alá helyezik a védelmi rendszert, semmiképpen se vakítsanak el a hirtelen bekapcsoló reflektorok, ebben az esetben maradna a szabad szem, vagy a hőlátó kukker. Menetre készen beilleszkedtem az adott formációba. Soltzbauer került a jobb oldalra, így én a bal oldalt foglaltam el. Goblin és Smiley haladtak elől, mi nem messze mellőlük oldalról biztosítottunk, Bérmajom szabad kezet kapott, Reynolds pedig átvedlett hátvédbe, már ha hajlandó volt egyáltalán továbbra is velünk tartani. Nem volt idő morgásra, nagyon kicsi ablaknyi lehetőség adódott előttünk a védelmi rendszer kiesésével, ha ezt sikerülne kihasználnunk, nem lenne probléma. A kerítésen való bejutás után fedezékből fedezékbe igyekszem haladni a csapattal együtt, tartva a helyemet, ahogy Goblin utasításba adta. Igyekszem gyorsan haladni a csapattal, de közben a környezetemre is figyelni. Megbotlani vagy aknára lépni elég kellemetlen lenne, az erdei terep amúgy se könnyű, figyelni kell, hová lépek. És természetesen figyelnem kell a körülöttünk lévő terepre is, hiszen bármikor beleakadhatunk az első őrjáratba. Ha ez megtörténik, akkor jön a türelem játék. Ha nem vesznek minket észre és nem akadályozzák a továbbjutásunkat, valamint nem kerülhetnek a hátunkba, akkor mehetnek tovább a dolgukra. ha azonban észrevesznek minket, vagy kiiktatásuk elengedhetetlen a továbbhaladáshoz, a kérésnek megfelelően jelzem a tüzelést, majd lövészi képességeimet kamatoztatva tüzelek az illető felé. Nincs felszólítás az ellenség felé, a kúriában nem voltak szövetségeseink, aki az utunkba állt, annak vesznie kellett.

Nem tudok nagyon mást mondani erről az egészről. A terv, a felszerelkezés, a felkészülés megfelelőnek tűnt. A kivitelezés sajnos nem volt az. Eleve esélytelennek tűnt, hogy teljesen észrevétlenül behatoljunk a birtokra, de talán megoldhattuk volna másképpen is, mint hazavágni az egész külső védelmi rendszert. De ez nem egy videó játék, nem lehet betölteni egy korábbi mentést, ha rosszul alakul valami, ez egy valódi, éles bevetés, és a helyzetnek megfelelően kell alkalmazkodnunk. Ki tudja, talán pont az adódó lehetőségből sikerül eljutnunk a kúriáig viszonylag simán, szlalomozva az összezavarodott őrök között. A valószínűbb sajnos az, hogy hamarosan a hangtompítós pisztolyom mellett már az SMG-re is szükség lesz, egy nyílt és kíméletlen tűzharcban, mikor már édesmindegy, ki mit hall a környéken. Egyelőre nem volt helye az agyalásnak, csak a cselekvésnek. Némán követtem Goblin parancsait, remélve, hogy nem lesz több galiba. Persze tudtam, a gondok még csak most kezdődtek. De hiába tudtam, mentem tovább. Ügyeltem magamra, ügyeltem a társaimra, ügyeltem a környezetemre, amennyi mindenre csak tudtam. Igyekeztem végig fedezékben haladni, tartani a formációt, csak akkor tüzelni ha muszáj, meg ilyenek. Nehéz ezt szavakkal leírni, ez egy érzés, mikor az ember ott van, elkezd benne dolgozni az adrenalin és tudja, hogy bármikor véget vethet az életének egy eltévedt golyó, ha hibázik vagy balszerencsés. Mint kiskatona, az esélyeim igen rosszak voltak ebben a helyzetben, de akkor sem terveztem könnyen adni az irhámat. A halálomig hűséges akartam maradni a Hydrához, még ha ez azt is jelenti, hogy érte halok egy sötét, ellenségekkel teli németországi erdőben. Persze az ember inkább élne és úgy szolgálná az igaz ügyet, de néha ez nem választás kérdése. Én minden esetre készen álltam, hogy legjobb tudásom szerint mindent megtegyek az életben maradásomért, a csapatért és a küldetés sikeréért, nem feltétlenül ebben a sorrendben."

by **Sarah** Csüt. 31 Júl. 2014, 04:46

Reynolds reakciójára egy szemöldökömet felvonva irányítom pár másodpercre felé a figyelmem. Megvallom őszintén, hogy nem nagyon értem a női hisztéria okát, hiszen jelenleg ő tűnik a leglogikusabb választásnak, mivel velünk ellentétben képes észrevétlenül eljutni a kerítésig és feltételezhetően magával vinni a szükséges felszerelést, lecsökkentve ezzel az időt amit kamerák előtt kell töltenie a vizuálisan könnyedén bemérhető többségnek. Nem szólok semmit, a fölösleges sértések és hisztis megjegyzések nem törnek csontot, nem úgy mint egy nagyobb kaliberű lövedék, így inkább némán figyelem tovább a kerítést és az annak másik oldalán lévő mozgásokat egészen addig, amíg a kerítésből szépen egy pontból kiindulva el nem megy az elektromosság... Azt hiszem értem mi volt az előbbi probléma, de őszinte leszek, nem nagyon tudom, hogy mi fán terem a vibránium, alap dolgokat tudok, mint világtörténelem, de az ásványoknak még nem volt időm alaposabban utána nézni... Ásványoknak, vagy fémeknek, most hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy melyik lehet a kettő közül. Mindenesetre is jön még pár kelletlen hozzáfűznivaló, melyeket úgyszintén hagyok elmenni a füleim mellett és inkább Goblinra tekintek, aki azonnal elő áll egy rögtönzött változtatással a tervhez képest. Némán bólintok a szavaira, még egyszer rátekintek a felszerelésemre, aktiválom az éjellátót majd pedig Goblin után indulok másodikként, folyamatosan figyelve a környezetet. Azonnal felveszem az új helyem a pozíción belül és pásztázni kezdem a környezet rám eső felét éjjel és hőlátás váltogatásával, egyenlőre továbbra is a hangtompítóval rendelkező pisztoly markolatát szorítva, készen arra, hogy szükség esetén megfelelő jelzés után tüzet nyissak néhány ellenfélre, igaz addig nem amíg ez nem szükséges, nem lenne kifejezetten jó ötlet azonnal felhívni magunkra a figyelmet, pontosabban jobban felhívni magunkra a figyelmet. Amint megkezdjük a haladást igyekszem fedezékről fedezékre haladni a leggyorsabb, ugyanakkor lehetőleg legcsendesebb módon amit ismerek, ha pedig valakinél látom a jelzést és úgy ítélem meg, hogy lövés esetén szükséges a támogatás a részemről, azzal megpróbálok nagyjából egyszerre támadni a kijelölt irányban, ahogyan feltételezem, hogy ők is tennék ha nekem lenne szükséges jelezni, de remélhetőleg valamilyen csoda folytán elkerülhető az azonnali tűzharc és el tudunk jutni az épületig csendesen. Minimális esélyt látok rá de legalább nekem is a remény hal meg utoljára.

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 31 Júl. 2014, 08:54

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), ~~George Ethan / Mr. Smiley~~, Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. augusztus 5. (kedd)

- Akkor engedelmével uram, most megteszem. A klónunk képes hálózatokat feltörni és csatlakozni rájuk – mondta ezúttal már visszanyerve a nyugalmát. – Egyszerűen nem annak kellett volna a feladatot végrehajtania, aki lebuktatja a társaságot, hanem annak, aki észrevétlenül be tudta volna a csapatot vinni, uram.
Ahogyan a csapat elindult Reena ismét láthatatlanná vált. A csapat végül is átért, még nem volt idejük fedezékbe vetődni, rohanni, amikor az ellenséges erők már tüzet is nyitottak rájuk. Goblin ment elől, így neki a páncéljáról lepattantak a lövedékek, a vért, mint mindig most is remekül funkcionált. Joseph és Arnold még időben betudtak vetődni egy fedezékbe, Bérmajmot meg valaki lerántotta a földre, ott ahol a férfi felsőteste volt az előbb, most a láthatatlan páncélról pattant le jó néhány lövés. Smiley-nak azonban a túl sok felszerelés miatt nehézkes volt a mozgása és nem tudott olyan gyorsan reagálni, mint a többiek. Először golyók csapódtak a golyóálló mellényébe, majd egy mesterlövészpuska lövedék a fejébe csapódott és hátul robbant ki belőle, a férfi mint egy homokzsák dőlt el egyszerűen a földön. Ezt követően vált nyilvánvalóvá, hogy miért ment a golyózápor egyből, egy rakétavető lövedéke csapódott be a társasághoz közel, hogy ne tudják még mindig viszonozni a tüzet. Ez mindenkit ledöntött a lábáról, noha már a széthúzás miatt fedezékben voltak, így sérülni nem sérült senki, de vértől nedves homok lepte be őket mindenhol a testükön. Néhány másodperccel később legalább egy tucatnyi kutya csaholását lehetett hallani, ahogyan közeledtek azokra a pontokra, ahol jelenleg a csapat tagjai meghúzták magukat. A lövések átmenetileg szüneteltek a katonák részéről.

//Ez ismét az a helyzet volt, hogy vagy mindenkit megölök egy ember miatt és vége a kalandnak, vagy pedig csak azt, aki miatt meghalt volna a csapat és próbálom megoldani azt, hogy ne ez a kör legyen a kaland vége…//

by **Bishop** Pént. 01 Aug. 2014, 00:00

Azzal számoltam, hogy akár az első pillanattól kezdve lelepleződhetünk és akkor a helyzet igen élessé válhat. Minden jó tervező számol ezzel, a tervének alapvető megdőlésével, annak okaival és a lehetséges megoldással. Mégis meglep, ahogy elszabadul a pokol. Azonnal erős tűz alá kerülünk több irányból, mindenki fedezékbe helyezkedik, közük én is. A páncélzatról lepattannak a golyók, ezzel erősítve az anyagot, de nem hiszem hogy túl nagy támadásnak egyelőre ellenállnék. Ez sokkal nagyobb tűzerő annál, amire számítottam elsőre. Hiba volt. Következik egy robbanás, néhány pillanatra kiesik minden, mire feleszmélek mindenem véres homok borítja. Az események csak úgy pörögnek körülöttem és egyáltalán nem állok a helyzet magaslatán, se a csapat bármelyik tagja. Idegesen szorítok rá a pisztolyomra.
~ Nem engedhetem meg, hogy egy ilyen hibának köszönhetően a teljes terv megdőljön, és sikertelenül zárjuk az akciót. Meg kell tennem, amire képes vagyok.
A helyzet kritikussá vált, nincs értelme tovább szépíteni. Egészen addig nem fogom úgy ítélni, hogy túl nagy a veszteség amíg valóban nem tarthatatlan a helyzet. Gyorsan lezárom a páncél hallórészét, egy manuális mozdulattal, aztán a kommunikátorban szólok.
- Smiley kiesett, halott. A megmaradt nála lévő felszerelésre szükségünk lehet. Maradjanak fedezékben és védjék a fülüket. Soltzbauer a szonikus fegyvert. Én használok fénygránátot.
Smiley halott, ezt mindenki tudja, de az ha kimondom tisztázhatja a fejekben lévő helyzetet. Még elég közel vagyunk a kerítéshez, vissza tudunk vonulni ha a helyzet tarthatatlan, de másra számítok. Amíg beszélek előveszek egy fénygránátot, kibiztosítom és tartom. Ha jól számolom, mire befejezem a kutyák elég közel lesznek. Kihajolok a fedezékül szolgáló fa mögül, a hőlátóval próbálom bemérni a kutyákat és a lehető legtöbb közé behajítom a fénygránátot. A villanáson kívül erős hanghatással is kell járnia, ami kikészíti az állatokat. Természetes módon a fa mögé visszahúzódva védem saját érzékeim. A bénult kutyákat egyesével, a pisztollyal célzom be és likvidálom. Bármilyen hiba esetén közvetlen közelről is lelőhetem az állatokat, a páncél kellő mértékben véd a harapástól. A döntésemnek egyszerű oka van. Jelenleg én vagyok az egyik legkevésbé sebezhető, amikor a fedezékből kihajolok, én vagyok elöl, átlátom a helyzetet, és a kutyákat kell először kiiktatni, azok nem csak fizikai de szellemi csapást is mérnek. Az ellenséges katonákra, lőtávon belül, ha tiszta célpontok szintén tüzet nyitok, mellkast célozva. Egyelőre rögtönözöm a lépéseim. Megteszem amit meg tudok.

by **King Raten Chromixen** Hétf. 04 Aug. 2014, 21:52

Ahogy átérünk, egyből lőni kezdenek. Tudják hol vagyunk! Ösztönösen fedezék mögé vetődök, ahol az oldalamra erősítem az smg-t, és villámgyorsan előkapom a Daewoo-t. Ennyit a hangtompító funkciójáról, jöhet a hangoskodás. Közben elrepül egy rpg, ami becsapódik mögöttem, de szerencsére nem tesz kárt bennem. Lenézek azért a testemre, hogy meggyőződjek róla, minden csupa vér és homok, de áttapogatva a testemet megnyugodok, hogy nem az én vérem. Az adrenalin tombol a testemben, minden felgyorsul. Az egyik kezemmel gránát után nyúlok, míg a másikkal a daewoot próbálom kibiztosítani. Nem megy, egy kézzel nem vagyok rá képes.
~Szedd össze magad Joseph! Mit művelsz? Harctéri sokkhatás, nem kerülhetsz a befolyása alá. ~ ösztönösen a kiképzőm hangján ordítok önmagammal a fejemben, az a néger tuskó mindig is tudott hatni rám. Kitisztul a fejem valamelyest, épp akkor, amikor Goblin hangját hallom a rádión.
- Mindenki fogja be a fülét. - mondom, és bekapcsolom a fegyvert, pont akkor, amikor élesen villan valami. Tippre egy fénygránát lehet, nem baj, ráerősítek a szonikus fegyverrel, bár így nem értem, hogy mi értelme van mindkettőt használni. Akit kiütött a flash, arra már nem igazán hat a szonikus, akit pedig nem, azt ez után se hiszem, hogy ki fogja ütni. Mindegy, puding próbája az evés. Mivel nem hallok semmit a fülemet lezáró technika miatt, ezért azt se tudom, ha közeledik valami, a fedezékből viszont nem kívánok kibújni, mert a mesterlövészek elég messze lehetnek ahhoz, hogy ne érezzék közvetlenül a gránát és a szonikus hatását. Fenébe, vissza kellene vonulnunk, de a két támadásunknak hála - főleg a saját fegyverem - a kommunikációnak is annyi. Teljesen szeparált állapotban vagyunk, nyakig a salakanyagban. Egyelőre a fedezék mögött várom, hogy elüljön a szar.

by **Danny Long** Kedd 05 Aug. 2014, 01:35

Az őrök gyorsabban és pontosabban bemérték, hogy hol vagyunk, mit gondoltam, és azonnal ide is értek. Éppen csak átértünk a kerítésen, máris kapjuk a tüzet, alig tudunk eltávolodni. Látom, hogy az előttem levő Goblin páncéljáról pattognak le a lövedékek, így ő legalább az első rohamot minden bizonnyal túl fogja élni, de nekem nincs ilyen védelmem. Nincs azonban időm a helyzetem reménytelenségén merengeni, mivel hirtelen a földre zuhanok, mintha valami vagy valaki lerántott volna. Az első dolog, ami bevillan a fejembe, a láthatatlannak tűnő ellenfelünk a reptéren, de amikor a felém tartó golyók lepattannak a semmiről, rögtön kapcsolok, hogy Reynolds mentette meg az életemet. Az előző akciója ellenére ezért hálával tartozom neki, bár elcserélném ezt a megmentést arra, hogy ha korábban egyszerűen csak rászólt volna Smileyra, hogy tegye a dolgát. De ezen most már fölösleges elmélkedni. Nem húzom az időt, rögtön kúszni kezdek egy lehetséges fedezék felé, nem kísértem a szerencsémet. A káoszban nem látom, de mászás közben hallom, hogy Smiley meghalt. Ez a változat se húzta sokáig. Ez vajon azt jelenti, hogy a többiek élnek? Úgy tűnik, legalább Soltzbauer biztosan. Ha sikerül fedezékbe húzódnom, és az utasításnak megfelelően védem a fülem. Itt nagyobb tűzerő kell, így nem tudok mit hozzátenni a dologhoz, hagyom, hogy Goblin és Soltzbauer megpróbáljanak felszabadítani, és reménykedem, hogy sikerrel járnak. Közben azon jár az agyam, hogy innen hogyan tovább. Ha működik a terv, a bénult vagy zavarodott, de még életben levő katonák és kutyák leszedésében természetesen én is részt veszek, precíz, pontos lövésekkel, mint mindig. Ha szabad a fejük, oda célzok. Egy golyót sem szabad elpazarolnom. Minden lövés után visszabújok a fedezékem mögé, és csak a következő lövés erejéig bújok elő újra. Igyekszem fedezni Goblint, és próbálom biztosítani, hogy az ő vonalán már ne jusson túl az ellenség.

by **Jack Gammer** Kedd 05 Aug. 2014, 06:00

HYDRA AKTA #69472 - 6. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Ha egy egyszerű szóval kéne jellemeznem és körülírnom ami zajlott már a küldetés legelején, a káosz volna a legmegfelelőbb. Mi németek nem igazán vagyunk oda a káoszért. Ha az ellenségről van szó az egészen más, de ha a soraink között zajlik ez a fajta fejetlenség, azért fel szoktuk kapni a vizet. Pláne, ha a saját kezünk is benne van a dologban. Precíz, pontos, számító nép vagyunk mi, akik se a társaiktól, se maguktól nem tűrik a fegyelmezetlenséget, a cselekvésképtelenséget és a hasonlókat. Nem így indult a dolog. Mikor megérkeztem a németországi bázisra, ahol csatlakoztam a Strucker báró személyes csapásmérő alakulatához még egészen más elképzeléseim voltak a dolgok alakulását illetően. Az eligazításon kiderült, hogy a küldetés helyszíne a mostani német kancellár birtokában lévő, Pforzheim városához közeli vadászkúria. A feladat sosem tűnt egyszerűnek, titkos dokumentumokat kellett visszaszereznünk a Hydra számára egy birtokról, ahova a bejutás sem tűnt egyszerűnek, nem is beszélve a hatalmas túlerőről. Ezen a ponton már erősen megkérdőjeleztem, egyáltalán eljutunk-e a kúriáig. Pedig minden olyan simán ment az elején. Összeismerkedtünk, felszerelkeztünk, tervezgettünk, pihentünk majd elindultunk. És most, nem sokkal később már ott tartunk, hogy hullik a csapat. Igen, veszteségeket szenvedtünk, már a kerítésnél. Magam sem tudom hogy hoztuk ezt össze, mint már említettem hatalmas volt a káosz, de megpróbálom rekonstruálni az eseményeket.

A kerítés, az a fránya kerítés, a legelső akadály és az osztagunk konkrétan be se jutott még, már lebukott. Nem tudom, abszurd az egész. Persze nem volt egyszerű akadály. Hiába tudtunk eljutni pár méteres távolságba a kerítésig, a kamerák mindent lefedtek, így ezen a ponton szinte elkerülhetetlenné vált a lebukás. Persze az ideális az lett volna, ha valaki megfelelő felszereléssel odamegy a kerítéshez, kiiktatja amit kell. Bár a biztonsági rés bizonyára figyelemfelkeltő lett volna, a mi belépőnknél aligha lett volna figyelemfelkeltőbb. Esetleg fölötte is megpróbálhattunk volna átjutni. Vagy teljesen más pontját a birtoknak. Késő bánat, eb gondolat, de ha már így döntöttünk, akkor azt a szerencsétlen kerítést legalább olyan intézte volna el, aki nem kelt ekkora feltűnést vele. Reynolds ügynök ugyan sikeresen oda tudott jutni az akadályhoz és bizonyos szempontból semlegesítette is azt. De hála a vibránium csatájának az áram ellen, a teljes külső védelmi rendszer lekapcsolt. Na ez bizony határozottan figyelemfelkeltő. Pedig akár még észrevétlenül is bejuthattunk volna, ha mondjuk Smiley próbálkozik, Rémlett valami arról, hogy képes a saját testét manipulálni, gépekre csatlakozni és minimálisan irányítani azokat, illetve egyszerűbb rendszereket is fel tudott törni. Hogy hogyan, arról fogalmam sincs és őszintén szólva nem is az én dolgom tudni. Nekem az is új információ volt, hogy Smiley klón volt. Legalábbis feltételeztem, hogy róla beszél Reynolds. Félreértés ne essék, eszembe sincs kivonni magam a felelősség alól. Az egész fiaskó alatt igyekeztem ellátni az őrszem feladatait és figyelni a történésekre is, de jómagam is beavatkozhattam volna. A megfelelő felszereléssel talán én is eljutottam volna a kerítésig és ki is iktathattam volna azt, de most tényleg a zöldfülű újonc kiskatonának kellene ezt megtennie? Rég volt hogy ilyen státuszt töltöttem be, talán sokat felejtettem, de úgy emlékszem az én feladatom még egy darabig csak az, hogy életben maradjak és ne kerüljek fel a járulékos veszteségek listára, miközben legjobb tudásom szerint segítem a csapatot. Hát ami ezután jött, ott bizony minden segítségre szükség volt.

A kerítés nem éppen feltűnésmentes kiiktatása után Hershel Shepherd, a már sokat emlegetett Goblin kódnévre hallgató parancsnokunk gyorsan igyekezett alkalmazkodni a merőben megváltozott körülményekhez. Az elképzelés jó volt, felvettük a formációt és áthaladtunk a kerítésen vágott lyukon. A terv az épületig való gyors és feltűnésmentes eljutás lett volna, miközben az őrök még próbálják kitalálni, mi is történt. Fedezékből fedezékbe haladtunk volna, a lehető leggyorsabban, valószínűleg sokunkat ez az alapelképzelés mentett meg a következő rohamtól. Alaposan fenékbe rúgott minket a fogadóbizottság, ha finoman akarok fogalmazni. Reynold láthatatlanná vált, mi pedig a kiadott formációban átjutottunk a kerítésen. Ezután rögtön elszabadult a pokol. Még el se indultunk az első fedezék felé, mikor lerohantak minket. Eldördültek az első ellenséges lövések, pontosan tudták, hol vagyunk. Goblin parancsnok ment elől, telibe is találta néhány lövés, amelyek szerencsére lepattantak a páncéljáról. Valószínűleg annyi is lett volna nekünk azonnal, ha a parancsnokunkat az első offenzíva kilövi. Soltzbauer és jómagam még éppen időben vetődtünk fedezékbe, lévén mi lettünk volna a két oldalsó szárny, így mi voltunk a társaság szélén, legközelebb a biztonságot nyújtó fedezékekhez. Bérmajom elképesztő sebességgel vetette magát a földre a felé tartó lövések elől, mint később néhány levegőben lepattanó lövésből kiderült, Reynolds segítségével úszta meg a dolgot. De ennyien voltunk szerencsésebbek. Smiley, talán a túl sok felszerelés miatt, de már nem tudott időben reagálni és neki már nem volt ott senki, hogy megmentse. Golyók csapódtak a golyóálló mellényében, ez lett volna a kisebbik baj, de a következő pillanatban egy mesterlövész tökéletesen célozva fejbe lőtte. Ebből bizony kevesen álltak fel a történelem során, Smiley nem tartozott közéjük, homokzsákként terült el a földön és ott is maradt. De nem volt idő gyászolni, minket sem kímélt az ellen.

A golyózápor hatásosan földhöz szegezett minket és hamarosan ki is derült, mi célból. Egy rakétavető lövedéke csapódott be a közelünkbe, így továbbra sem tudtunk visszatámadni, sőt, mindannyian a földre kerültünk. Néhány pillanatra szükségem volt, mire összeszedem magam. Éltem, ebben biztos voltam. Meg volt mindenem, ebben majdnem biztos. Mármint minden végtagom. A robbanás nem volt a közvetlen közelemben, valószínűleg akkor nem úsztam volna meg így, de azért kaptam rendesen abból, ami valószínűleg egykor Smiley lehetett. A vértől nedves homok szabályosan beterített, ha még nem lett volna elég nehéz dolgom amúgy is a gondolataim rendezésével. És ha még a golyózápor, a robbanás és Smiley kiesése nem lett volna elég, legalább egy tucatnyi kutya csaholása ütötte meg a fülünket, ahogy közeledtek felénk. Nehéz volt visszarántanom magam a valóságba. Minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatban még semmi, másikban pedig már földhöz szegezve várjuk a véget. Nem volt rózsás a helyzet, ezt a szervezetem érzékelte és reagált. Az adrenalin dolgozott rendesen a túlélésért, a fogaskerekek zakatoltak, a test mindent megtett, hogy életben tartsa a veszélyes helyzetbe került kiskatonát. Tudtam, ha nem szedem össze magam, ennyi volt, vége, game over. Rövid pálya lett volna az osztag tagjaként. Már ha marad eyáltalán az osztagból valami. Nem akartam ezt. Tenni akartam ellene. A testem és az agyam is tenni akart ellene. Életben akartam maradni.

Eljött a mi időnk a cselekvésre. A hangtompítós pisztoly ideje lejárt, mielőtt elkezdődhetett volna, ezen a ponton már teljesen fölösleges lett volna csendeskedni, itt már az volt a jó, minél nagyobbat szól valami. Golyózápor és rakétavetők között már én se maradhattam el, így a pisztoly a tokjába, az SMG pedig a kezembe került, amint ismét alkalmas voltam a cselekvésre a robbanás után. Fedezékben voltam, ez előnyt jelentett, de most a kutyák támadtak, így a golyózápor pillanatnyilag szünetelt. Ez volt a tökéletes alkalom az offenzívára, ezt Goblin parancsnok is tudta és ki is adta a parancsot. Smiley halálát nem kellett túlzottan ecsetelni, szerintem mindenki tisztában volt a helyzettel, de így kimondva talán jobb volt, könnyebben visszahangolódtunk a küldetésre és emlékeztetett minket a helyzet súlyosságára. A felszerelés most egy kisebb problémának tűnt, a túlélés volt az elsődleges. A parancs szerint fedezékben kellett maradnunk, védeni a fülünket, míg a parancsnok egy fénygránátot, Soltzbauer pedig a szonikus fegyvert használja. Ez a kutyák ellen megfelelő taktikának tűnt, a fény és a hang együttes hatása könnyen leteríthette őket, akkor pedig már könnyű célpontok. Nem is nagyon lett volna időm vitatkozni, az akció elindult, én pedig nem akartam sem parancsot szegni, sem hőst játszani, szóval tettem, amit mondott Goblin. Nem tudtam mire számítsak, de amit lehetett és kellett befogtam, hogy az akció ne hagyjon engem is vakon és süketen. Éppen elég nehéz helyzet volt ez ilyen hátrányok nélkül is.

Ha sikerült az akció, akkor elméletileg volt ismeretlen számú megzavarodott kutyánk, akiknek a likvidálása már nem jelenthetett nagy gondot. Ha nem jött be a dolog és nekünk rontanak a kutyák, akkor nem szándékozom könnyen adni a bőrömet, lövöm-rúgom-ütöm őket, remélve hogy a páncélom nehézséget jelent nekik a harapások terén. Ha a kutyák megvannak, vagy így vagy úgy és nem végezzük az ebédjükként, akkor sem mehettünk még tovább. A következő problémát a katonák jelentették, akik nem csak nagy tűzerővel de pontossággal is rendelkeztek, bizonyára mesterlövésszel. A kutyák után bizonyosan számíthattunk újabb golyózáporra. Igyekeztem végig fedezékben maradni, ahogy a parancsnok mondta, nehogy engem is leszedjenek. De mindeközben az éjjellátó, vagy a hőlátó funkciók közül a hatékonyabbat bevetve igyekeztem felmérni, mekkora ellenséges erő érkezett a fogadásunkra. Vélhetően túlerőben voltak, de talán még nem értek ide olyan sokan, lehetett esélyünk a kiiktatásukra. Mivel Goblin volt elől, rá maradt a munka oroszlán része, a kutyák és a katonák terén is. Én igyekeztem bal oldalról, a kiosztott pozíciómból, a fedezékemből segíteni őt mindenben. Ha támadott abban, ha védekezett abban. Ezt főleg jól irányzott és időzített lövésekkel terveztem, de ha nagyon eldurvulna a helyzet, akkor kész voltam robbanó gránátot is bevetni az ellenség visszaszorítására. Viszonylag sűrűn voltak a fák, így pontosan kellett céloznom. Ha be kell vetnem a gránátot a parancsnok megsegítésére, mindenképpen igyekeztem úgy dobni, ha meg is pattan valamin, messze elkerülje Goblint, és lehetőleg minél közelebb jusson az ellenséges harcálláshoz. Nem is az a lényege, hogy feltétlenül megölje őket, csak megzavarja őket, amíg levegőhöz jutunk és mi kerülünk kicsit előnyösebb helyzetbe. Igazán ránk fért volna már. Ha nincs lehetőségem, nincs kínálkozó alkalmam, vagy egyszerűen nincs szükség a gránátra az offenzíva során, akkor marad az SMG-vel való tisztogatás és fedezés, amennyire a fedezékem engedi.

Nem volt egyszerű a helyzet, mondjuk így. A kerítésen való átjutás után kitört a káosz. Megadásra vagy visszavonulásra nem nagyon jutott lehetőség, nem is állt szándékunkban. Bár a helyzetünk rossz volt és sok dolog félresiklott, a végső kudarc még távol volt. A kutyák kiiktatására a parancsnok működőképes tervet szőtt, bíztam benne, hogy működött is. Az utána esedékes golyózáportól féltettem, de bizonyára tudott vigyázni magára. Ő volt elől, ő volt a legveszélyesebb helyzetben, de ez egy parancsnokban bizony becsülendő volt. Persze ha túléli. Ha bármelyikünk túléli. Ha nem, akkor nincs nagyon mit becsülni a halottakon. Ami a magam részét illeti, a parancsnak megfelelően igyekszem fedezékben maradni és védeni magamat a saját akciónktól, vagy az ellenségétől. Mikor megvagyunk, próbálok hasznosan hozzájárulni az ellentámadáshoz, már ha adódik rá lehetőség egyáltalán. Akár az SMG-vel, akár gránáttal, ahogy csak tudom, segítem a csapatot, akár támadásban, akár védekezésben, amire éppen szükség van, hogy kimásszunk a csávából. Káosz uralkodott, mielőbb rendet kellett tennünk, ha élve akartunk kikerülni ebből a slamasztikából. A küldetés teljesítése pedig már egy más dolog, az egy másik probléma már, amivel ráérünk akkor foglalkozni, ha az ellenség már harcképtelen. Hogy erre lesz-e lehetőségünk, vagy beüt a következő probléma, az már nem rajtunk múlott, hanem a kutyákon, az ellenséges katonákon és bármin, ami még ezen az átkozott birtokon várt ránk. Németország csodálatos hely, de ez ellen a hely ellen voltak fenntartásaim. Persze minden jóban van valami rossz, de ez azért már kicsit túlzás. Káosz volt ez, ahogy mondtam.”

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 05 Aug. 2014, 09:09

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. augusztus 9. (szombat)

A csapat a káoszban és a rossz helyzetben nekiállt ugyanúgy együtt dolgozni, mint ahogyan eddig is sikerre vitték az akcióikat. Goblin páncélja kapott még jó pár lövést, aminek hála és az előző robbanásnak is tovább erősödött, most már valószínűleg nagyobb támadást is kibírja és alkalmazkodna hozzá. A kiáltását és a parancsát mindenki hallotta és így is tett. Joseph a szonikus támadással indított, mire a csaholó kutyák hangja fájdalmas nyüszítésbe ment át, és ezek után következett a vakítógránát. Amint az leért és felrobbant néhány pillanatra csend lett teljesen, utána mivel a csapatból senkinek sem csengett a füle, mert mindenki befogta hallani lehetett a német, angol, olasz és francia nyelven jövő káromkodásokat, ahogyan a katonákat kidöntötte a gránát. Most már mindenki feltudott nézni, a kutyák igencsak közel voltak most már, mind nagyobb testű juhász, vagy őrző-védő állat, ezeket így már játszi könnyedséggel tudták agyonlőni. Távolabb a sötétben a bokrok és fák között megfelelő technikai eszközöket használva egy tucat katona volt látható, akik a közelben voltak már ideértek, a többi valószínűleg úton van. A tizenkettőből a csoport nyolcat látott, a többi takarásban volt. annak ellenére, hogy ezek is viseltek testpáncélt most nem tudtak védekezni a csapat ellen és mivel jó lövészek is voltak itt, így mire a szemük kezdett javulni és a fájdalmuk is múlni mind a nyolcat képes volt leszedni a társaság. Bérmajom hármat, Goblin kettőt, Joseph és Arnold másfelet-másfelet, a második és utolsó célpontba egyszerre lőttek bele és végezték ki. A másik négyből kettőt, aki egymás mellett közel állt egymáshoz még látták átvágott torokka, a másikat leszakadt fejjel kizuhanni a fa mögül, Reynolds is akcióba lépett. A nőtől jelenleg tíz méterre lehetett – mivel senki sem látja – a másik kettő, akik ekkor tántorogtak ki a saját fedezéke mögül, így az egyik Bérmajomnak a másik a két németnek adott tökéletes célpontot. A távolban pedig hallani lehetett, hogy újabb kutyás katonák közelednek.

//Igen jól látszik a dátum, ha nem zavar senkit áttértem 4 napos körökre.//

by **Bishop** Kedd 05 Aug. 2014, 19:09

A helyzet kritikus és tarthatatlan ebben a pillanatban is. Az átmeneti ablaknyitás illúziója nem tereli el a figyelmem az egész helyzet és az akció kivitelezésének veszélyfaktoráról. Több ez az egész annál, hogy most nem lőnek ránk közvetlenül, ezt látnom kell. Ha a húszas éveim végén járó őrmester lennék, talán végzetes pillanatok lennének a mostaniak, szerencsére az évtizedek gyakorlatára egy ilyen helyzetben is hagyatkozhatok. A kezdeti idegtépő érzés után egészen hideg gondolkodásra vagyok képes. A szonikus fegyver és a fénygránát beváltják az elvárt eredményt. A kutyák és a katonák egyaránt megbénulnak. Kihasználom a páncélom erősödését, biztonságtudattal lépek ki a fedezékemből. Most nem ölthet meg egy eltévedt golyó. A közelben lévő kutyák felé fordulok, féltérdre ereszkedem, mindegyiket halálos pontokon célzom meg és amíg szenvednek próbálom az összeset kivégezni. Fedezettel és segítséggel ez sikerül is. Az ellenséges emberi egységekre nagyobb hatással volt a gránát mint vártam, Bérmajom és a két ügynök azonnal elintéz összesen hat katonát a látható nyolcból, a maradék kettőt én likvidálom. Tiszta lövések, szívtájékra a SCAR-al. Ha nincs rajtuk különleges fém és kerámia lapos mellény nem félek attól, hogy ne halnának bele, ezt a puskát a különleges erőknek tervezték. A kiáltásokra észrevehetetlenül mosolyodom el a maszk alatt.
~ Elit katonák, a világ minden részéről, zsoldosok, nemzetközi társaság. Erősek, képzettek, felszereltek, mégis meglepetés érte őket.
Mindig is jobban kedveltem az egységes osztagokat, de a miénk sem az, és az hogy személyesen nem támogatom, nem jelenti azt, hogy statisztikailag nem effektívebb. Fontos az akcióra koncentrálnom, nem hagyom hogy a hasonló gondolatok eltereljék a figyelmem. Reynolds likvidál még két személyt, kettő most lép ki a fedezékből. Azonnal felmérem a környezetet és döntök. A kommunikátort használom most is, mindenkinek hallania kell a parancsot, megfelelő módon.
- Bérmajom, Soltzbauer! Most lép ki kettő ellenség a fedezékből, szedjék le őket! Reynolds ne álljon meg velük foglalkozni, haladnunk kell tovább. Braun fedezzen. Ha a két őr halott, utánam.
Rövid szavakkal, a lehető leggyorsabban de érthetően mondom el a tervet. Előveszek egy robbanó gránátot, kezembe fogok, ismét kilépek a fedezék mögül. A hőlátót használom arra, hogy lekövessem a most felénk érkező következő őrcsapatot. Bemérem a pozíciójukat, ha ez megvan, felmérem az útba eső akadályokat, illetve, hogy mikor vehetnek észre minket. A gránátot alacsony a környezetre figyelve próbálom eléjük hajítani. Természetesen előtte élesítem. Az éjszakai terep előnyét próbálom kihasználni, az éjjellátók, hőlátók nem biztosan jeleznek egy alacsony dobott vagy nagyon erősen gurított gránátot. Úgy hajítom hogy jó eséllyel az érkezők egyenesen a robbanásba vagy annak irányába haladjanak. A pusztítás mellett az elterelés és a zavar is a cél. Biztonsági kérdésben csak arra ügyelek, hogy a gránát semmilyen módon ne pattanhasson vissza a helytelen dobásom következtében, inkább fél méterrel tévesszen célt az elképzelttől. A robbanó gránát várható detonációja után azonnal ugyanabba az irányba hajítok egy füstgránátot is, szintén élesítés után. Ha jól számoltam, ebben a percben már Soltzbauernek és Bérmajomnak végeznie kellett.
- Jobbról megkerüljük őket, mozgás. Figyeljenek a fedezékekre.
Elindulok, első sorként. A fák fedezékét keresem és ívesen próbálom felvenni a haladási irányt. A füst talán gátolja a mesterlövészt, a robbanás talán elég időt nyert. Hatalmas szerencsével egyáltalán nem vagy csak nehezen fognak tudni követni és tűz alatt tartani. A kis kerülő ellenére próbálom a kúria irányát tartani. Braun fedezem, a saját épségem magam kevésbé aggódok. Nem csinálok meggondolatlanságot, figyelek minden egyes lépésnél és ha kell fedezékbe húzódom, az esetlegesen közelben megjelenő őröket tűz alá veszem, pontos egyes lövésekkel. A célom azonban a haladás. Ha nem változtatunk gyorsan pozíciót és lerohannak, máris elvesztettük a küzdelmet, ezt próbálom elkerülni a lehető leggyorsabb módon. Arra az esetre is felkészülök, ha az őrök szórtan érkeznek, akkor kénytelen vagyok a legnagyobb ellenséges csoportosulást kijelölni és ahhoz képest meghatározni az új irány. Azonban a tervem és a kivitelezése ugyanaz marad.

by **Jack Gammer** Csüt. 07 Aug. 2014, 23:07

HYDRA AKTA #69472 - 7. Jelentés

(A következő sorok az alanyon lefolytatott 2025-ös nyári ellenőrzés során hangzottak el.)

„Hihetetlen, de sikerült kikeverednünk a slamasztikából. Persze nem teljesen, de a rendkívüli közvetlen életveszély már nem fenyegetett minket annyira, mint előtte néhány pillanattal. Eddig ez a küldetés egy hullámvasúthoz volt hasonlítható. Egészen jól kezdődött, az elején konkrétan minden rendben ment. Beválogattak helyi erősítésként Strucker báró saját csapásmérő alakulatába, ennél jobb kezdést nehéz lenne elképzelni. A bemutatkozás, felszerelkezés, tervezgetés folyamata is remekül ment. Gond nélkül megérkeztünk a német kancellár birtokához, ahol a megszerzendő fontos dokumentumokat tárolták, de a bejutásnál minden felborult. A kerítés olyan akadálynak bizonyult, ami végül is lebuktatott minket. Pedig nem volt nehéz akadály. Gond nélkül a közelébe férkőztünk, de a kamerákkal lefedett és árammal töltött kerítés kiiktatására nem éppen a megfelelő tagot küldtük. Reynolds vibránium karmai nem csupán a célpont részt, de körülbelül az egész külső védelmi rendszert kiiktatták, ami bizony szemet szúrt minden erdőben bóklászó őrnek. Igyekeztünk kihasználni azt, ami még maradhatott a meglepetés erejéből, átvágtunk a kerítésen, felvettük az alakzatunkat, de ekkor érkezett a könyörtelen áldás. A golyózáport többségben megúsztuk, kivéve Smileyt, aki a fejébe kapta a kivégző találatot. Pár pillanattal később biztosra ment az ellenség, mikor egy rakétavető lövedéke csapódott be közénk, apró darabokra szabdalva a holttestet és minden bizonnyal a nála lévő összes felszerelést is. Ahogy a hirtelen és elsöprő roham földhöz szegezett minket, a katonák abbahagyták a tüzelést és ránk uszították a kutyáikat, hogy azok fejezzék be a munkát. Nem éppen egy kellemes helyzet. De megoldottuk a dolgot, úgy ahogy.

Ki kell emelnem, hogy a csapat a legkétségbeesettebb helyzetben állt talpra. Amennyire amatőr és meggondolatlan lépések vezettek bele a galibába, annyira profi és szakszerű megoldás született rá. Az akció szempontjából kár, hogy nem ilyen hozzáértően láttunk neki az egészhez, rengeteg problémától megkímélve magunkat, de késő ezen rágódni, azzal kell dolgoznunk, amink van, illetve amink maradt. Hershel Shepherd, akarom mondani Goblin parancsnok kihúzott minket a csávából. A körülményekhez mérten hamar összeszedte magát és megfelelő ellenlépéseket tett az ellenséges roham megfékezésére. Már sikerült összeszednem magam a golyózápor és a robbanás után, de még nem támadtam vissza, hanem Goblin parancsait követtem. Soltzbauer utasítást kapott a szonikus fegyver használatára, én pedig nem szándékoztam megsüketülni, így a mondottaknak megfelelően befogtam a fülemet. Ahogy repült a vakító fénygránát, a biztonság kedvéért a szememet is becsuktam pár pillanatra, a látásom se sérüljön. Mivel követtem a parancsokat, minden érzékszervem tökéletesen megúszta a fiaskó ezen részét, nem úgy mint az ellenség. Megfelelő lépés volt várni az ellencsapással, ugyanis a hang-fény kombináció elsöprőnek bizonyult és nem volt ok a sietségre. Pár pillanatig néma csend honolt, majd hallhattuk az eredményeket. Az addig csaholó kutyák fájdalmasan nyüszítettek, a kevert etnikumú katonák pedig bő szókincsről tettek tanúbizonyságot. Csak a német és angol káromkodásokat értettem, de az olasz és francia darabok se lehettek túl szépek. Mondjuk sokszor megkaptam már külföldiektől, hogy német nyelven körülbelül minden káromkodásnak hangzik. Ostoba bolondok, nem ismerik fel a német nyelv csodálatos csengését és hangzását. De mi sem hallgattuk sokáig a káromkodást, eljött az ideje az ellentámadásnak.

Mivel mindannyian megfelelően fel voltunk szerelve éjjellátó és hőlátó szerkezetekkel is, nagyobb gond nélkül kiszúrhattuk az ellenséges csapatokat, most hogy enyhült rajtunk a nyomás. A nagyobb testű, éppen szenvedő kutyák már közel voltak, az ellenséges katonák a háttérben bújtak meg a bokrok és a fák között. Mindenki készen állt már az ellentámadásra, így én is. A robbanás után, mikor már összeszedtem magam ugyebár egyből fegyvert cseréltem, a kisebb és halkabb pisztolyt leváltottam a hangosabb, hatásosabb és halálosabb SMG-vel és végre eljött az idő, hogy kamatoztathassam lövészeti ismereteimet. A közelben szenvedő kutyák így már nem jelentettek nagy kihívást, rekordsebességgel lőttük őket agyon. A katonák már nehezebb falatnak bizonyultak. Egy tucat ellenséges őr tartott minket nyomás alatt, de most fordult a kocka. Négyen még maguknál voltak annyira, hogy takarásban maradjanak, de nyolcan bőven kilógtak a fedezékükből, őket is sorban iktattuk ki. Bár idővel már több ellenállást mutattak, itt-ott vissza is lőttek, de esélyük sem volt minket eltalálni a fedezékeinkben. Nem úgy mint mi az ellent, akik sorban hullottak el. Bérmajom hármat, Goblin parancsnok kettőt szedett le. Én és Soltzbauer egyet-egyet iktattunk ki, majd az utolsó szabadon maradt célpontot pontosan ugyanabban a pillanatban szedtük le. Ezt egy halvány mosollyal honoráltam, bár szinte biztosra vettem, hogy a kolléga nem láthatta ezt, hiszen a formáció két szélén helyezkedtünk el, ő a jobb, én a bal oldalon. Minden esetre szép kombináció volt. Úgy lefogyasztottuk az ellent mindenfajta nagyobb ellentámadás nélkül, hogy újabb gránát bevetésére nem volt szükség. De azért volt egy olyan érzésem, hogy később kelleni fognak még a tartalékok. Vittem magammal egy párat, de nehéz helyzetekben gyorsan fogy az ilyen kincs. A négy fedezékben lévő ellenség közül kettő szintén holtan terült el, egyikük átvágott torokkal, másikuk pedig fejetlenül, amit bizonyára Reynoldsnak tudhattunk be. Ez bizony már az a csapatmunka, összhang és hatékonyság volt, amit egy ilyen kaliberű csapattól elvárna az újonc kiskatona.

A két megmaradt ellenség is kitántorodott a fedezékük mögül, egyikük tökéletes célpontot nyújtva nekem. Be is fogtam a célkeresztbe, miközben Goblin parancsnok mondta az újabb instrukciókat. A maradék kettő őr Bérmajom és Soltzbauer feladata volt, Reynoldsot visszarendelte a csapat közelébe, én pedig fedező feladatot kaptam. Azért a biztonság kedvéért ezt az őrt nem hagytam kárba veszni. Ha Soltzbauer a parancsnak megfelelően leszedte, akkor nem vettem el előre a könnyű célpontot. Ha viszont a társamnak valami gondja adódott, esetleg nem tud időben reagálni, vagy nincs olyan jó rálátása az ellenségre, mint nekem, akkor azonnal magamra vállalom a kiiktatását és leszedem. Az ilyen tökéletes célpontot kár veszni hagyni. Akár az én feladatom, akár nem, addig úgysem haladtunk tovább, amíg a két őr nem került el az utunkból. A másik őrre nem volt olyan rálátásom, mint Bérmajomnak, de ha neki akadtak gondjai, akkor oda is megpróbálok besegíteni egy pontosabb célzással. Tehát ha szükséges, segítek a társaimnak a két megmaradt őr kiiktatásában, de ez valószínűtlen, hiszen ők is képzett lövésznek bizonyultak. Azért fő a biztonság. Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor indulás tovább, a parancs szerint.

A távolból újabb katonák és kutyák közeledése ütötte meg a fülemet, bizonyára társaimét is. Szerencsére most kaptunk némi levegőt, de ez nem adott okot arra, hogy kiengedjünk. Legjobb esetben is az őrség négy ötöde még köztünk és a célunk között állt, és ahogy sorban érkeztek, úgy ígérkeztek egyre nehezebb falatnak is. Arról nem is beszélve, hogy a mi számunk és felszerelésünk is megcsappant Smiley elvesztésével. A sentry gun nélkül kisebb esélyünk volt a kúria megtartására a rohamok ellen, de egyelőre még el se jutottunk odáig, kár volt ilyesmin agyalni. Minden esetre nem szabad elfelejtenünk, hogy bár eddig jól szerepeltünk tűzpárbajban, a készleteink gyorsan kifogyhatnak, bármennyire is felkészülten érkeztünk. Már valószínűleg az erősítés is úton volt a birtok felé, így az esélyeink minden perccel romlottak. Nem volt hát vesztegetni való időnk, ezzel a parancsnok is tisztában volt.

Nem vártuk be az ellenséget, hanem megelőző csapást mértünk rájuk, de nem a likvidálás volt a cél, hanem a megkerülés. Újabb remek gondolat, remélhetőleg be is fog válni. A parancsnok először egy robbanó gránátot, majd egy füstgránátot vetett be a közeledők felé, pont olyan óvatossággal, amilyennel jómagam is terveztem ezt a mozdulatot az előző offenzívában. Nem baj ha nem pontos, a lényege nem is az, hanem az elterelés, a megzavarás, amíg mi lépünk. Az egyetlen lényeges pont a célzással kapcsolatban, hogy nehogy visszapattanjon ránk és minket hátráltasson, akkor inkább legyen minél távolabb. Veszélyesek ezek a gránátok, de mint láthattuk, hozzáértő kézben eldönthetnek egy ütközetet. Goblin parancsnoké ilyen volt, így mikor ismét dobáshoz készülődött, nem aggódtam, hanem felkészültem a továbbhaladásra. Ha a gránátok megteszik a magukét és érkezik a parancs a továbbhaladásra, megindulok én is. Ahogy azt mondta Goblin, fedezékből fedezékbe haladok, hiszen a mesterlövész még mindig ott lehet a fák túloldalán valahol. Arról nem is beszélve, hogy bármikor ránk zúdulhat egy újabb golyózápor, vagy robbanás. Ezesetben ugyanaz a taktika, mint az imént, meghúzni magam amíg jön egy lehetőség, majd amikor eljön, ellentámadás. Egyelőre azonban az lett volna a legjobb, ha elkerüljük a következő tűzpárbajt és beolvadunk az erdő sűrűjébe. A szélső pozícióm az utasításnak megfelelően kicsit lemaradva átváltom egy fedező pozícióba. Nem szakadok el a csapattól, viszonylag szorosan haladok Goblin mögött, pár nagyobb lépéssel mögötte, kicsit továbbra is a bal oldala felé, hogy ha elé kéne tüzelnem, semmiképpen se kerüljön a célkeresztembe. Haladás közben megpróbálok figyelni mindenre, ami egy ilyen félig lopakodós, félig csatateres helyszínen szükséges. Óvatosan lépkedek, ügyelve a csapdákra és hogy ne csapjak zajt, hátha sikerül megkerülnünk az új ellenséges csapatot jobbról. Ha sikerülne, akkor sem veszíthetjük őket szem elől, hiszen bármikor a hátunkba kerülhetnek, vagy oldalba kaphatnak minket, ilyenkor az én feladatom lenne azonnal figyelmeztetni a többieket és fedező tüzet szolgáltatni. És amúgy is, ha bárki ellenséggel akadna össze előttem, annak azonnal igyekszem segítséget nyújtani. A parancsnok megkért hogy fedezzem, így igyekeztem eleget is tenni a kérésének, jobban koncentrálva a környezetemre, társaimra és magamra, mint eddig talán bármikor.

Kikeveredtünk a rendkívül szorult helyzetből, ez mindenképpen pozitívum. Sajnos veszteségünk is volt már, de nem volt idő gyászolni. Nem nagyon ismertem Smileyt, nem törődhettünk most az elvesztésével és amúgy sem biztos, hogy mi kikeveredünk az egészből élve. Akkor meg kár búslakodással tölteni az időt. Haladni kell, eléggé pocsékul sikerült az akció eleje, volt mit behoznunk. Az első tűzpárbaj viszonylag sikeres volt, de nem bízhattuk el magunkat, nagyon messze volt még a vége. Igyekeztem minden parancsot megfelelően követni, Goblin parancsnok tudta mit csinál és egyben tartotta a dolgokat a legnehezebb helyzetben is. Fedezékből fedezékbe haladtam, ügyeltem a környezetemre és a mozgásomra, az esetleges ellenségekre azonnal reagáltam, figyelmeztettem társaimat és ha kellett, egyből tüzeltem is. Nem hagyhattam, hogy még több csapattag vesszen oda, legyek az én, vagy akárki más. Együtt jól teljesítettünk a bajban, maradjon is így. Ha minden jól megy, kikerülve a támadókat megközelíthetjük a kúriát, visszatérve kicsit az észrevétlenség ölelő karjaiba, de eddig kevés dolog ment jól a küldetésen. Annyit tehetünk hogy óvatosan, körültekintően és meggondoltan haladunk és cselekszünk. Így is beüthet a baj, de legalább megfelelően tudunk majd reagálni rá. Az első akadályt nehézkesen, de csak-csak vettük, de még mindig alig hatoltunk be a birtokra, nagyon sok minden várt még ránk ezen a küldetésen, már ha egyáltalán eljutunk odáig. De hát el kell, mégiscsak mi vagyunk a Hydra. Mi sosem veszítünk, maximum stratégiailag feladunk egyes pontokat. Ez most nem olyan volt, itt csak a siker volt elfogadható eredmény. Azért viszont még meg kellett küzdenünk.

by **Danny Long** Pént. 08 Aug. 2014, 02:40

Végre úgy tűnik, hogy újra kezd olajozottan működni a gépezet. Mindenki pontosan elvégzi a feladatát az akcióban. A szonikus fegyver és a fénygránát is időben lép működésbe, így lépéselőnybe kerülünk a katonákkal szemben. Hallom a kutyák nyüszítését, és az őrök káromkodásait. Ilyen helyzetben mindenki az anyanyelvén káromkodik, és most nem egy nyelv szólal meg. Ezeket az embereket Európa minden részéről válogatták össze, valószínűleg igen nagy gonddal. Éppen csak egy gondolatnyi időt pazarlok el erre, majd minden figyelmemet az ellenség kiiktatásának szentelem. Nem hibázhatok, és nem is teszem. A kutyák könnyű célpontok, gyorsan le tudjuk teríteni az összeset. Szinte meg se várom, hogy egy golyó becsapódjon, máris a következő célpontra tartva húzom meg a ravaszt. Néhány pillanattal a kutyák után máris az emberek következnek. A megzavarodott katonák nyolcan vannak nyílt terepen. Elég jól sikerül beosztani a célpontokat, nem kell fölösleges golyót kilőnöm. Három fejlövést osztok ki, amíg a többiek elintézik a másik ötöt. A fák mögül újabb két katona dől ki Reynolds tevékenysége következtében. Feszülten figyelem, hogy hol lép elő újabb ellenfél, hogy ha akár egy pillanatra is célpontot nyújtanak, azt kihasználjam. Goblin figyelmeztet, de nincs szükség rá, egy pillanat késlekedés nélkül újabb célzott lövést adok le fejre, amikor a kilépő katonát észreveszem.
Ha az én ellenfelem, és a másik, közben megjelenő őr is halott, Goblin rögtön ki is adja az egyértelmű parancsot. Indulnunk kell tovább, hiszen már jön is az újabb ellenséges csapat. Goblin nem bízza a véletlenre, gránátokkal próbálja nehezíteni az ellenség haladását. Én inkább a precizitás híve vagyok, de egyre inkább azt érzem, hogy nekem is jól jönnének néha gránátok. Vezetőnk elől halad, páncéljával remélhetőleg felfogva az esetleges meglepetésszerű támadásokat, de semmilyen páncél nem funkcionálhat egy egész csapat számára fedezékként, így óvatosan kell haladnunk, fedezékről fedezékre. Sereghajtóként haladok, figyelve arra, hogy nem kerülnek-e esetleg túl közel az üldözőink. Ha ez lenne a helyzet, azonnal figyelmeztetem a többieket, és igyekszem fedezni a hátukat, miközben szükség esetén fedezékbe vetődöm.

by **King Raten Chromixen** Pént. 08 Aug. 2014, 21:24

Támadok a szonikussal, repül egy vakító... van itt minden. Ahogy elül a hang, és az automata beépített rendszer újra "megnyitja" hallójárataim, nyüszítő kutyák hangját hallom. Ez jó jel. Meg káromkodást, ami szintén megnyugtató, elértük a kívánt hatást. Kinézek a fedezékből, és gépiesen lövök. Jó érzés ismét ölni, boldogan húzom a ravaszt, a Daewoo hátrarúgása mint egy szerető masszírozza a vállamat. Egy igen durva, halálos, hideg szerető. A legjobb fajta. Közben az újra működő kommunikációs hálózaton hallom Goblin parancsát. Tehát nem akar visszavonulni. Hogy rohadt volna ketté az anyja méhében. A vegyes érzelmektől eltekintve teljesítem a parancsot, kihajolok a fedezék mögül, becélzom a nekem kijelölt ellenfelet, és lövök. Ez után gyorsan visszahúzódok, és újratárazok. Ha hallom Goblin gránátjának a robbanását, akkor ez után én is kibújok a fedezékből, és a legközelebbi felé indulok, sietős léptekkel, próbálva ügyelni arra, hogy ne legyek könnyű célpont egy esetleges mesterlövésznek. Persze ez valamelyest felesleges, ha felrobban a főnök által eldobott füstgránát. Ha könnyű célpont adódik, lövök. Ha nem, akkor a fedezék az elsődleges prioritás, és az, hogy a csapattal együtt haladjak. Nem állok meg lövés közben, maximum egy kicsit lassítok. A daewoon egy ujjmozdulattal tudok váltani apró puskagránátra, ha szükséges, és ha nagyobb csapatot látok, akkor ezt lövöm be az irányukba. Az intelligens rendszerű lövedéket nincs időm programozni, a becsapódás esetén azonnali robbanásra állítom. Nem álltatom magam azzal, hogy ki tudnék szedni vele egy több fős csapatot, de a társuk felrobbanó teste, illetve az esetleges szilánkok azért összezavarhatják, sebezhetik a kis csapatokat. A kutyákat is azelőtt próbálom leszedni, hogy közel érnének.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 09 Aug. 2014, 00:02

Résztvevők: Hershel Shepherd / Goblin, Joseph Soltzbauer (Raten), Daniel Long / Bérmajom, Arnold Braun (Gami) és Reena Reynolds
Következő körváltás: 2014. augusztus 13. (szerda)

A csapatnak szerencséje volt, úgy tűnt, hogy annak ellenére, hogy profikkal volt dolguk tényleg el voltak némileg kényelmesedve, nem volt rajtuk semmilyen speciális vért a katonákon, csak a megszokott golyóálló mellény, ilyesmire pedig nagyobb kaliberű fegyverekkel készültek a Hydra küldöttei, így azok átvitték ezt a védelmet. Aki átváltott hőkamerára az nyomon tudta követni Reynolds mozgását is, aki azok után, hogy Goblin kiadta, hogy ne várjon haladt előre. Most is látszott, hogy mennyire gördülékenyen, ruganyosan mozgott, szinte alig érintve a talajt, semmi hangot és minimális, vagy annyi nyomot sem hagyva maga után.
Az éjjellátóval látszott, hogy honnan is érkeznek az őrök, észak-nyugat, északkelet, illetve keleti irányból, a csapat a keletre levő őrséget szedte le a megérkezés után. mindhárom irányból egyelőre hat-hat őr érkezett négy-négy kutyával. A nyugati őrség van a legmesszebb, ők legalább 1 perc kell, hogy megérkezzenek a jelenlegi pozícióhoz, az északnyugati úgy 40-45 másodperc, míg az északkeleti csoporthoz úgy 10-15. amennyiben mindenki halad a megfelelő irányba távolodva a közeledőktől, akkor a megérkezési idő és a lőtávjuk is később éri el a társaságot.
Németország (EU) - Page 2 Eld4w3

A két német ellenfelének még volt ideje lőni és a lövedék végigsúrolta a Joseph vállát, de a páncél miatt sérülést nem szenvedett, ezek után Arnold és Joseph ismét közösen leszedte azt és Bérmajom is a sajátját. A csapat pedig jobb oldali irányba indult, Goblin a közeledőkre még egy gránátot is dobott, az főleg a kutyákat szedte le, a hőkép a robbanás miatt nem megbízható, de még az is lehet, hogy két embert is elkapott. A lényeg, hogy a következő úgy száz métert gyorsan megtudta tenni a csapat és a fák között már látszott a hatalmas kúria is. A csapat mögött a távolban ezalatt a két és fél üldöző csapat egyesült és úgy indultak a társaság utána a zajokból ítélve.

by **Bishop** Szomb. 09 Aug. 2014, 19:46

Az ügynökök teszik a dolgukat. Szándékosan nem utalok ki magamnak aktív részvételt követelő feladatokat, másra kell koncentrálnom, úgy mint a csapat vezetője. Bérmajom, Soltzbauer és Braun megteszik a dolgukat, időben likvidálják az őröket, és nem túl sok időt veszítve képesek követni a két fős gerincet. A hőképen figyelem Reynolds mozgását, annak nem különösebben foglalkoztat a technikai része, amely rendkívül jól kivitelezett, de jelen helyzetben lényegtelen, nekem a mozgásának gyorsaságát és az irányvonalát kell figyelnem. Fejben számolok, próbálok egy működő menekülő, félmenekülő taktikát összeállítani a lehető legkisebb veszteséggel, mind ember, mind muníció és idő tekintetében. Hátranézve felmérem az ellenséges erők mozgását, a megbízhatatlan és nem túl pontos hőkép helyett az éjjellátóra támaszkodom. Elsősorban két főbb pontot próbálok teljesen felmérni, az egyesült őrcsapat nagyságát, kiterjedését és irányát. Ha együtt mozogva, a mi nyomvonalunkat követve haladnak az azt jelenti, pontosan tudják merre haladunk, ha némileg szétszórtabban, ernyőszerűen állnak fel, az több mindent jelenthet. Az egyesült csapaton kívül egy harmadikat is keresek, illetve szemmel tartok ha már befogtam, a szimulált taktikájuk szerint oldalról vagy szemből kellene még egy csapatnak érkezni, hogy beszorítsanak. Ennek a két pontnak a realitására támaszkodom. Ha hasonló helyzetet látok kialakulni, azonnal bevetem a felállított lépés tervét. Kijelölök magamban egy kúria felé haladó irányt, amely az érkező őrök vonalától távolodik, lehetőleg sok fedezéknek használható objektummal. A mögöttünk lévőknek végig egyenes vonalban kell lennünk, hogy tudjanak követni. Összességében ez az ami a kulcs lesz a tovább jutáshoz. Ha fejben megalkottam a vázlatot, nyúlok a kommunikátorhoz.
- Letérünk jobbra, jó tíz fokkal. Mindenki tartsa a lépést. Rövid ideig lelassítok, valaki fedezzen.
A puskám átmenetileg a hozzá tartozó szíjjal a vállamra rögzítem és lassítok a futólépésen. A nálam lévő precíziós robbanószerek közül egyet veszek elő. Megpróbálom kivitelezni a kábelezést, előveszem a detonátort és aktiválom azt is, előkészítem az egy egység robbanószert, élesítem még kézben. Futás közben rendkívül kockázatos ezért koncentrálok minden mozdulatra. Ha a mögöttünk lévő őrök még mindig követnek, akkor egy pillanatra megállok, a robbanóanyagot egy fa tövéhez vagy magára a törzsre tapasztom, nem túl feltűnő helyre. Mintha csak átmeneti zavar lenne, azonnal futok tovább, a detonátort kézben tartva. Ha a minket követő csapat terv szerint eléri a telepített robbanószer pontját, akkor detonálom a bombát. Még egy ellesett trükk, ami lassítja az ellenfelet, ha nem figyelnek fel rá eléggé. Védelemként ezúttal teljes egészében a páncélomra és az egyik ügynök fedezetére hagyatkozom. Amennyiben bármilyen ok miatt nem kivitelezhető a tervem, az előkészített bombát már csak tartogatom. Remélhetőleg ha mindenki teszi a dolgát és nem ér váratlan meglepetés, még közelebb kerülünk a kúriához kikerülve az ellenséges vonalat, átmenetileg. Nem bocsátkozok nyílt harcba az ellenséggel, a megzavarás és veszteségokozás a gyors mozgás érdekében szükséges csak. Minél előbb stratégiailag fontos ponthoz kell érni, mielőtt az erősítés megérkezik, ez az elsődleges szempont.

by **Danny Long** Kedd 12 Aug. 2014, 09:11

Goblin trükkjével sikerül egy kis előnyre szert tennünk, de az őrök nem adják fel ráadásul ahogy haladunk, a három különböző irányból érkező csapat egyesül. Az egyiket ugyan jócskán meggyengítette a gránát, de még így is kellemetlenül nagy az üldözőink létszáma, mind emberek, mind kutyák tekintetében. Ezekkel valamit kezdeni kell, mert egy tűzharc már ennyi ellen nagyon kockázatos. Egy embert sem veszíthetünk már el.
Amikor Goblin kiadja az utasításokat, intek valamelyik páncélos ügynöknek, hogy fedezze. Most ők nagyobb biztonságban vannak, mivel én nem tudok hova fedezékbe húzódni. Amíg Goblin és (remélhetőleg) az ügynök lemaradnak, én helyet váltok, és a másik ügynök mellett haladok tovább. Goblinék remélhetőleg tudják fedezni a hátunkat, én inkább arra készülök, hogy amikor rátérünk a kúriához vezető úthoz, valószínűleg a birtok másik felén állomásozó őrök is megérkeznek. Ezt, ha már sikerült a robbanószert elhelyezni, meg is osztom, de addig nem akarom megzavarni a többieket.
- Jobb lenne, ha a kúriáig a fák között haladnánk. Nyilván várnak minket a másik oldalról, és nagyon jó célpontot nyújtunk, ha kimegyünk az útra.
Remélhetőleg a robbantás megteszi a hatását, és legalább a mi oldalunkról érkezőket sikerül megakasztanunk. Ha két tűz közé kerülünk, az könnyen az akció végét jelentheti.

by **King Raten Chromixen** Kedd 12 Aug. 2014, 14:32

Bár az egyik golyó súrolja a vállamat, úgy tűnik ma jól fekszem az isteneknek, mert a golyóállót végigszántva száll tovább a golyó, szinte csak gyengéden megsimítva a vállam. Lekapjuk az ellenfelet, és indulunk tovább, elég olajozottan működik a gépezet, a kezdeti nehézségektől eltekintve. Továbbra is próbálom felmérni az ellenséges támadókat, kiiktatni a túl veszélyes egyedeket amennyiben szükséges, illetve tartani a tempót lehetőleg fedezékben.
- Uram, ez csak egy elég erős tipp, de csak nekem tűnik úgy, hogy nincs éjjellátójuk? Nem lőnek ránk, csak a kutyákkal kerestetnek, és próbálnak utolérni minket, semmi komolyabb ellenséges tűz. Nem lenne jó egy Rauchgranaten... füstgránát, ami elfed minket? - vetem fel az ötletet haladás közben, hogy én is hozzátegyek valamit a csapat gondolkodásához. - Vagy csak kibaszni az útra, miközben a fák között haladunk tovább... hátha megzavarjuk őket vele. - mondom, és már nyúlok is a gránát felé. Azzal, hogy kidobom az útra, nem ártok senkinek, főleg ha nem arra megyünk, hanem Bérmajom javaslatának megfelelően a fák között osonunk tovább, mint az űzött vad.

by Ajánlott tartalom