Argentína (Dél-Amerika)

- A terepmunka a ti dolgotok. Én maximum innen a fal tövéből meghackelem a biztonsági rendszert. Feltéve, ha nyílt hálózat. Ha zárt akkor előbb egy kis jeladót kell beiktatnotok az egyik fő áramkörbe.
Mondom immár két harapás közt. Hisz végre táplálékhoz jutok. Az agyam pedig energiához. Amíg a fiúk a központtal beszélgetnek, addig az egyik szőke avatarommal fellépek valami illegális játékba. "Adatokat gyűjteni". Valójában, ha a S.H.I.E.L.D. úgyis törli az előzményeim, akkor ez még belefér. Kicsit lövöldözöm meg akrobatikus mozdulatsorokat végzek. Ha már élőben ülök a formás hátsómon és pizzával tömöm a képem, akkor legalább az avatarom maradjon jó kondiban.
- Megtaníthatnátok egyszer élőben is lőni. Ez a lézerstuki poén.
Vigyorgok teli szájjal és tripla szaltóval bevetődök egy doboz mögé. Majd amikor a fedezékem felrobban pörgök tovább. Kezdek belejönni a hentelésbe.

Oszlató elolvasta a válaszüzenetet és értette, hogy teljesen szabad kezet kapott. A szabadság jó volt, de magára is maradt. Storm jól jött volna egy emberrablásban, de most kint volt valahol a városban. A hacker épp az előbb közölte, hogy ő nem avatkozik bele szemtől szemben. Muszáj lesz elvinni.
- Sajnálom, úgy nem lehet. Asszisztenst fogsz játszani. Először elraboljuk a gyereket és elrejtjük egy biztos helyre, utána szerzünk neked elegáns ruhát, mert így nem jöhetsz.
Az ex-vámpír elvárta, hogy Fox048 megfeleljen az elvárásoknak. Kényszerített helyzetben volt, nem volt más választása. Együttműködik vagy megy a börtönbe. A kiképzésre Charles nem válaszolt. Ha a S.H.I.E.L.D. elégedett lesz és úgy gondolja, majd kiképzi a nőt. Ez nem az ő feladata volt. Az újabb üzenet miatt sürgette a nőt.
- Edd meg és indulunk. Sietni kell. A háznál tiéd a biztonsági rendszer, ha nyílt. Jeladóra nincs idő.
Charles biztos volt, hogy Storm másik ajánlatot fogadott el. Már megszokta társként a bérgyilkost, de érezte rajta, hogy képes hátba szúrni, ha érdeke kívánja. Lehet, hogy most ezen dolgozott. Sietni kellett és ha a nővel dűlőre tudott jutni, mentek is elrabolni Özil gyerekét.

Charles-nak és Fox048-nak a betöréshez szüksége volt egy maszkra és álruhára is. Túl jellegzetes volt a mostani kinézete és a nőnek sem lett volna érdemes igazi arcát adnia a gyerekrabláshoz. Óvatosan kellett eljárni, hogy Özil ne sejtsen összefüggést, lehetőleg meg se tudja, hogy a gyereke már más kezeiben volt. Útközben ha lehetett, még megpróbált szerezni ilyeneket. Akár a szemétből, az utcán eldobált holmikból is, de jobban örült volna egy rendes cuccnak. A nővel végre nem volt gond, a pizzával megnyugtatta. A szakértelmének köszönhetően meglett a birtok. Oszlató megnézte és a lehetséges utakat vizsgálta. Más körülmények között arra gondolt volna, hogy átugorja vagy átmássza a kerítést, de most volt egy hackere kéznél, akit használhatott az elektronikus kapu ellen.
- Ki tudod nyitni, visszazárni és megint kinyitni, ha elmegyünk? A gépeddel kell jönnöd... - mondta a nőnek. Az ablakokból, a függönyök színéből próbált rájönni, melyik lehetett a gyerekszoba. A mellékút melletti részen akart menni, hogy ne lehessen rájuk látni legalább addig, amíg kint voltak. Ha már közel értek, az őrséget is próbálta kiszagolni.

Oszlatónak sikerült szereznie álruhát, álarcot és Fox048-nak is, mindent felvettek. Igazi kódnév volt ez, ami mögött az igazi személyt csak az Őragy és a magasabb rangúak ismerhették. Dialinnek mindegy volt, hogy hívták a nőt, amíg tette a dolgát. 
A hacker küzdött, de percek után elmondta, mennyire nehéz feladat volt, amit kapott. A legmodernebb védelmet alkalmazták itt, amit csak a legnagyobbak érhettek el. Nem csak blokkolták a támadást, hanem vissza is támadtak. Dialin nem tudta pontosan, hogy a hacker a veszélytől ijedt meg vagy nem találta a megoldást.
- Nincs egy hét. Ha most meg tudod oldani, rövid időn belül, akkor csináld. A pénzt nem sajnáljuk, nem csak pizzára telik. Ha viszont lehetetlen...
Dialin gondolkodott. A legjobb egy gyenge pont, egy lyuk, egy rés lett volna a kerítésen. Ő talán át tudta volna ugrani, de a hacker nem, neki egy ilyen nyílás kellett volna. Vagy legalább egy átásás. Ha erre is gondoltak, a kerítés lefelé is folytatódott és ott is volt védelem. Földalatti menekülő útvonalnak kellett lennie, de azt nem tudták meghatározni. Megvárta a hacker válaszát és ha ez az volt, hogy nem megy a feladat, akkor így szólt hozzá:
- Szorítsd a laptopodat és próbálj talpraesni...
Megfogta a könnyű testet, ha tudta, hogy magasra feldobja a levegőbe úgy, hogy átessen a kerítésen és legyen ideje megfelelően helyezkedni, hogy ne törje ki semmijét. Utána ő is elrugaszkodott, hogy átugorja a kerítést a vámpírerejével.

Oszlató gyorsan cselekedett és nem várta meg, hogy a sokat beszélő hackernő ellenkezzen. 
~Gyerekrablást nem tárgyalással kell intézni. Meggyűlik még a bajom ezzel a nővel.
Az ex-vámpír picikét aggódott, hogy mit várhat Fox048-tól. Sajnos nem sok mindent várhatott. Még annyit sem, hogy csöndben maradjon. Sikított, pedig arra semmi szükség nem volt. Most már látta, hogy kár volt magával hoznia, csak akadályozni fogja. A géppel pedig nem tudott segíteni a nő. A sikítás mellé látta a láb kifordulását és tudta, hogy ebből nem lesz futás. Ő is átugrotta a kerítést és egy gyors pillantással felmérte a lehetőségeket.
- Törölj le minden adatot. Ha elkapnak téged, így kevesebbet kell magyarázkodnod.
A tabletre és a holopántra mutatott. A parancs az volt, hogy ne hagyja egyedül a nőt. Most viszont Charles nem tudott ezzel foglalkozni. Menekülni esélytelen volt Fox048-nak, de a figyelem elterelésére még fel lehetett használni. Meg is ölhette volna, de élve tovább tudta a nő bonyolítani a dolgokat. Oszlató azt remélte, hogy nem köpik be. Ott hagyta a nőt és vámpírgyorsasággal elrohant az épületig. Próbált rájönni, melyik ablakon lehet a legkönnyebben beugrani. Figyelt és ha őröket látott, akkor elbújt valahol és megpróbálta észrevétlenül megkerülni őket a bejutáshoz.

A hacker azt hihette, hogy minden a parancs szerint fog menni. Sajnos nem úgy sikerült. Nem kaptak pontos információkat a ház védelméről, a biztonsági rendszerről és eltűnt a bérgyilkos, az igazi profi. Charles vámpírként sokszor vadászott, de nem így. Sokkal egyszerűbb helyeket keresett, eldugott pincéket, útmenti részeket, ahol kiszívhatta az emberek vérét és nyugodtan megölhette őket. A S.H.I.E.L.Dnél kapott valamennyi kiképzést. Nem volt elég. Fox048 csak nyűg volt a nyakán. Most legszívesebben agyonlőtte volna a panaszkodó nőt. Még rosszabb lett, ahogy távolodott. Fox048 ár sikítozott. Charles gyógyíthatott volna valamennyit a bokán, de nem volt elég idejük. Már elfutott, mikor az ostoba hacker mindent elkövetett a pánikolással, hogy felfedezzék őket. Nem csak őt, hanem Charlest is. A védelmi rendszer aktiválódott és egy hadsereg kellett volna, hogy ezen átjusson.
~Ha ezt túléled, én öllek meg, te hülye liba. Még reménykedtem, hogy őt látják meg és őt vallatják, addig én kutathatok. Nem jött össze...
Charles az életét nem akarta eldobni. Követte az utasításokat. Eldobta a fegyverét, a sugárfegyvert és feltette a kezeit. Lassan összekulcsolta azokat a tarkóján és letérdelt. Térdelésből kicsúszott oldalra és a könyökén megtámaszkodva vette fel a hasrafekvő pózt. Egyszerűbb lett volna előbb lefeküdni és utána tarkófogást csinálni, de ha így volt programozva a robot, ezt kellett követni, hogy Oszlató ne legyen agyonlőve. Abban még reménykedett, hogy beviszik a házba vallatni és onnan kiszabadulhat. Vagy gyerekkel vagy anélkül el fog szökni. Őt már nem küldhetnék Özilhez ezek után, mást kell majd kitalálni. Először viszont túl kellett élni, így várta a földön fekve, hogy mi lesz.

Charles követte a biztonsági protokollt és megismerhette annak következő lépcsőfokát is. A székben ülve jött rá, hogy először Fox048-ba vezették bele az áramot, aztán belé is és behurcolták egy kihallgató szobába. A kötelek feszegetését próbálva érezte, hogy elvették az erejét. Az érzékei sem mutattak többet egy ember érzékeinél. Még nem élt át ilyet, amióta Lerois megharapta és vámpírrá tette. Zavarta, hogy nem tud szabadulni, de egyben jó is volt. Teljesen embernek érezte magát, nem többnek, nem kevesebbnek. Régóta vágyott erre, hogy ne érezzen mindent, ne érezzen magában sokkal több erőt, hanem az a férfi legyen, akinek családja volt, felesége és gyereke, akik mára mind halottak.
A kezdeti jó érzések hamar elmúltak, ahogy végiggondolta a lehetőségeit. A sokkos állapotú hacker valószínűleg kitálalt és a gépén is sok mindent találhattak. Ez utóbbiban nem volt biztos, mert feltételete, hogy egy hacker biztonságos tabletet használ. Az adatok törlésére viszont nem volt képes és ha találtak olyan tudásút, mint a nő, akkor mindenhez hozzájuthattak.
Körülnézett és a szobában puritán berendezést látott. Még egy lápma és egy szék volt, nyilván a helyi vallatónak és semmi egyéb. Nem érzett pókot a falon, semmit. Nem voltak meg a képességei. Nézte a nyíló ajtót, a folyosót és tervezte a menekülés lehetőségeit. Oszlató nem kezdett hazudozásba. Nem tudta, mit mondott Fox048, de olyasmit képzelt el, mint amikor Storm és ő beszéltek vele. Csak sokkosabb állapotban. Nem akart ellentmondó tényeket előszedni, mert hamar lebukott volna. Ő nem volt sokkos, tudott ésszel gondolkodni. Magas szintű volt a védelem, automatizált, a fegyverek is és ez az android is. Megpróbált információt adni és kérni egyben.
- A nevem Charles Dialin. Mr. Özil veszélyben van. Olyan kincs jutott a birtokába, aminek a tulajdonságaival nincs tisztában és beszélnem kellene vele. Ön tudja értesíteni, Ms...hogy szólíthatom?
Az eredeti tervet ki lehetett dobni a kukába. Ezek után tárgyalásról már nem lehetett szó. Oszlató mással próbálkozott, figyelmeztetéssel, a tények ismertetésével. Nem az androiddal akarta megbeszélni. Özilt akarta idehívni.
- A nővel mi van? Él még? Ugye nem ölték meg? - kérdezte.
Nem bánta volna, ha meghal a hacker, de tudni akarta, hogy mire jutottak vele.

Charles semmit nem tudott meg a nézelődés alatt. Puritán szoba, puritán folyosó. Kint sem volt jele a biztonsági rendszereknek, amíg működésbe nem léptek. Az android a tett okával foglalkozott, rámutatott, hogy lehetett volna egyszerűbben is intézkedni. Oszlató úgy gondolta, hogy a rádióját már vizsgálták és Fox048 gépét is. Nem akart ezeknek ellentmondó állításokat mondani. Végre megtudta a nő vezetéknevét is. Az nem tudhatta az övét, mert Charles nem mutatkozott be és felismerni sem biztos, hogy felismerte akkor a hacker, mivel máshogy nézett ki, mint korábban.
A hatóságok emlegetésére lehetett volna nyugodtabb, de mégsem. A S.H.I.E.L.D. árnyéktagozatához tartozott, a black ops egységhez, a névtelen hősökhöz, akikért a szervezet nem igazán állhatott ki, ha nem akarta felfedni magát. Tehát börtön várt rá, esetleg elmeosztályi kezelés.
- Nyugodtan várakozok - mondta a robotnak.
- Ha engem elvisznek, nem lesz, aki megmondja Mr. Özilnek, hogy az a különleges valami, amire rátette a kezét, nem ereklye, nem simán egzotikus élőlény, hanem olyan valami, ami egy nagyobb rendszer része és a világunk élhetetlenné tételét célozza meg. A másik Föld az égen, onnan származik. Ha nem állítjuk meg, sem Mr. Özil, sem senki más nem lesz több vacsoránál a másik univerzum számára. Én is a Pokoltűz Klub tagja vagyunk és a világ nem marad a miénk, ha nem figyelünk oda erre.
Charles arra gondolt, hogy ha egy olyan lény volt itt, ami életerővel táplálkozott, akkor egy ilyen androiddal lenne a legjobb megközelíteni. Egy gépből nem tud életet kiszívni, arra nem veszélyes. Oszlató az információ forrását nem jelölte meg, rákente a Klubra, hogy onnan tudja. A tagok nem mindig ugyanazt tudták, mindenkinek mások voltak az informátorai. Remélte, hogy amit mondott, elég lesz a további tárgyaláshoz.

Charles beszélt, sok mindent elmondott, eredmény nélkül. Az android hallgatott. Az ex-vámpír biztosra vette, hogy Özilnek el lesz mondva minden, amíg őt elvitték a rendőrök. Elég rosszul alakult a terv. Tíz kínos perc telt el hallgatással. Oszlató csendben tűrte az elhurcolást. Eddig is beszélt, annak sem volt értelme, az intézkedőkkel már nem is akart beszélni. Ki fogják hallgatni, ott majd beszélhet, gondolta.
Eddig nem volt még bilincsben, furcsa és nagyon rossz érzés volt neki. A világot megmenteni ilyen nagy bűn tehát. A módszer nem volt törvényes, csak a cél, az pedig senkit nem érdekelt egyelőre és nem is hitték el. A zsák ráhúzása előtt megnézte a négy férfit is, a testalkatukat, a fegyvereiket, minden jellemzőjüket, amit a kommandós ruhában látni lehetett.
Igyekezett figyelni az úton, a hangokra, a lépések távolságaira. Azt megállapította, hogy ahol eddig tartották, az nem volt messze a bejárattól. Járművel vitték negyed órányi távolságra. Amíg bevitték, jellegzetes hangokat keresett, harangot, vonatkürtöt, bármit, amiből rájöhetett, merrefelé volt.
A szobában nagyot lélegzett, mikor levették róla a zsákot. Pislogott és körülnézett. A blokkoló még rajta volt, csak az eszére számíthatott és az üzletemberi képességeire, tapasztalatára. Ha ezt elrontja, nem lesz többet üzletember, legális módon nem. A Pokoltűz Klub sem állna ki mellette, mivel egy másik tagot próbált meg zsarolni.
Suarez szavaiból kiderült, hogy Dellamorte vagy beszélt vagy a gépén találtak adatokat. Valószínűleg mindkettő. Nem volt értelme tagadni, mellébeszélni. Charles nézegette a férfit, hogy hasonlított-e arra az Eli Suarezre, akivel Guyanában találkozott. Ezt a szálat el lehetne kapni, hogy javítson a helyzetén, gondolta magában.
- Charles Dialin, üdvözlöm! - mutatkozott be Oszlató, mert az illendőség megkívánta akkor is, ha már mindent tudtak róla az örsön.
- Az androidnak elmondtam, de gondolom, nem adta a tudtukra semmilyen formában, miután engem behoztak. Tehát Mr. Özilnél van egy különleges valami, amit ő eladnivalónak szán, de a világ pusztulását okozhatja, ha nem iktatjuk ki azt a valamit. A másik Földről származik. Arra gondoltam, hogy egyszerű tárgyalással Mehmet nem lesz hajlandó ezt elfogadni, ezért próbálkoztunk olyan módszerrel, amit most már látok, hogy nem volt jó. Nem kívántunk senkinek ártani, csak azt akartuk elkerülni, hogy élhetetlenné váljon a világunk, mint a másik, ami kezd idefurakodni.
Charles tartott egy kis szünetet és a nyomozó szemeibe nézett.
- Eli Suarez az Ön rokona? Nemrég találkoztam vele.

Az argentin rendőrök és kommandósok jól fel voltak szerelve és profin csinálták a dolgukat. Az irányt Charles csak félig tudta megállapítani. A nyomozó nem hitt neki. Számíthatott volna erre. Azt hitte, nem volt véletlen, hogy ez is Suarez volt és a guyanai halász is Suarez, akivel találkozott. Remélte, hogy ez lesz a kivezető út. Nem is hasonlított a két férfi.
Oszlatónak nem volt sok lehetősége. Jó lehetősége sem volt.
~Álljak a nyilvánosság elé és fedjek fel mindent, akkor pedig örökre elveszítem a birodalmamat, amit kiépítettem és az üzleti hírnevemet is? Mivel foglalkoznék utána? Mit tenne a S.H.I.E.LD? Ha ebbe a játékba nem megyek bele, akkor lecsuknak és ez végleges.
- Uram, amit mondtam, nem vicc volt. Imádkozom, hogy legyen más megoldás és ne kelljen meglátnia se magának, se senki másnak, hogy tényleg nem a humorbonbonokkal adagoltam túl magam. Elfogadom Mr. Özil nagylelkű ajánlatát és vállalom a nyilvános nyilatkozatot. Hogyan tovább?
Az ex-vámpír gyomra görcsbe állt attól, amit tennie kellett. Megint rendezhette át az életét, más területre kellett eveznie, akár földrajzilag is. Egy lehetőséget kapott az élettől, mikor újra ember lett, most egy másikat kapott, hogy ne börtönben töltse az emberi életét. Elrontotta a küldetést. A S.H.IE.L.D. talál mást, biztosan talál és vele nem fognak már szóba állni, hacsak nem kopogtatnak egyszer, hogy ők csukják le a zsaruk helyett. Nem volt ez jó sehogy sem...

Charles nagyon kezdett gyötrődni. Belement az alkuba, mert nem volt jó választása, csak a kisebbik rosszat választhatta.
~Megbélyegzem magam a nyilvánosság előtt. Ezután velem nem fognak üzletelni. Még akiknek ez bele is férne a módszerek közé, azok is azt fogják látni, hogy dilettáns vagyok és ostoba, aki nem fél alantas módszerekhez nyúlni és elrontja. Charles Dialint most húzom le a vécén...
Az aggasztotta legjobban, hogy mennyire lehet biztosra venni a nyugalmat, amit ígértek. Özil nagy üzletember, bármit megtehet Charles ellen. A S.H.I.E.L.Det nem fogja megemlíteni, eddig se tette, miért a mikrofonok előtt tenné? Elég így is, hogy elszúrta az akciójukat és ha mást küldenek a titokzatos ereklyéért, az is gyanús lehet, tehát a jövőben is lesznek gondok abból, amit csinált. Ha úgy gondolják, beviszik és elzárják, hogy tudjon senkinek beszélni? Megtehetik. Lerombolja a jó hírnevét, besározza magát, ezután már csak az alvilág fogadja be. Oda pedig nem szívesen menne, de lehet, hogy muszáj lesz.
A belsejében kavargó indulatokat próbálta leplezni, üzletemberként, megfontoltan akart viselkedni.
- A bilincset le lehet már venni? - kérdezte, mert szívesebben állt volna ki a nélkül.
Ha nem vették le, akkor is ment Suarez után. Meglátta a sajtót és azt rgötön tudta, hogy senkinek nem fog semmire válaszolni. Bejelentést tesz és elmegy, hetekre, hónapokra, nyalogatni a sebeit. Élete legnehezebb pillanata lesz ez, úgy érezte.
Odament a mikrofonhoz, megkopogtatta, hogy szól-e és amikor szólt, Charles beszélni kezdett:
- Üdvözlöm Önöket! A nevem Charles Dialin. Üzletember vagyok és nem titok, hogy az üzletemberek a hasznot keresik. Nem minden üzletember használ azonos módszereket, nem mindenki hajlandó minden áron a profitszerzésre. Sajnos én elkövettem egy nagy hibát és belementem egy olyan próbálkozásba, amiben nem csak leültünk volna tárgyalni Mr. Mehmet Özillel. A nyilván már szállingózó híreket sajnos meg kell erősítenem. Gyermekrablás és zsarolás volt készülőben egy nagy értékű üzlet lebonyolítása érdekében. Rendkívül sajnálom, hogy erre majdnem sor került. Mr. Özil nagylelkű volt és hálás vagyok azért, hogy meg tud bocsátani eme múló gyengeségem miatt! Köszönöm! Ígérem, hogy hasonlót nem fogok megpróbálni és Mehmet Özilt és a családját semmilyen formában nem keresem. Sok egészséget, boldogságot, sikeres életet kívánok neki és a családjának! Köszönöm a figyelmet!
Charles a beszéde befejezésével azonnal távozott, ha Suarez lehetővé tette. Az első dolga volt hazarepülni és a cég vezetését másra bízni. Szülői örökség volt ez, amit nem akart tönkretenni azzal, hogy egy bűnözőnek kikiáltott alak legyen az élén. Inkább eladta, megvált a teljes tulajdonrésztől, persze a megfelelő összegért és más helyen próbált szerencsét. Talán úgy kéne próbálkozni, ahogy az Szürke Eminenciás, aki megharapta és vámpírrá tette őt. Évszázadok óta a háttérből mozgatta az üzleteit az az alak. Charles-nak is ezt kellene tennie. Oszlató pedig a múlté. Nem fogja használni ezt a nevet.

2048. február 16. vasárnap – Mar del Plata, Argentína, Dél-Amerika
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató

Ahogyan Charles belegondolt az aggodalmakba, hogy emiatt milyen bajba kerülhet, eszébe juthat, hogy sokan jobban jártak az ilyen bocsánatkéréstől. Nem egy politikus volt, akit erre köteleztek, megtették és a népszerűségük tovább nőtt amiatt, hogy kiállt a nyilvánosság elé és beismerte a hibáját és nem hazudott. Ezekben az időkben az emberek az őszinteséget, még ha csak elhitetve van velük is szokták díjazni, főleg, amikor megacégek és uralkodók szabják meg az életüket. Vagy éppen a másik eshetőség, ami még előfordult és Charles is látott effélét, hogy valaki azért tett ilyesmit, mert megzsarolták és nem volt más lehetősége. Ez a két eshetőség volt, amit az átlagember belelátott, főleg, hogyha befolyásos ember, vagy cég ellenében kellett megtenni a bocsánatkérést. Így ha Charles ügyes, akkor még újabb üzleti lehetőségeket is szerezhet a történtek által, már csak azért is, hogy a gonosz Özilt mások tönkretegyék. Ahogyan kérdezte, hogy a bilinccsel lehet-e kezdeni valamit a nyomozó bólintott és levette róla.
- A képességblokkoló marad, remélem megérti – szabadkozott a férfi.
Azt egyébként el lehetett tűntetni úgy, hogy ne látszódjon, csak kissé feljebb kellett húznia a felsőt, olyan volt, mint egy nyaklánc, bár az ideális ehhez egy garbó lett volna. A bejelentés után természetesen a riporterek még hallani akartak az ügyről, de Charles már nem nyilatkozott. A rendőrség maga kísérte ki a reptérre, ahol egy átöltözés után távozhatott is az országból. Mire hazaért megkapta a híreket, hogy Özil maga jelentkezett a SHIELD-nél, mert megkapta a híreket arról, hogy mit akart Charles tenni és miért, a lényt, ami ott volt elpusztították. Úgy tűnt, hogy a sokszori győzködés és a folyamatos erőlködés, hogy ezt az abszurd történetet mondta a férfi meggyőző volt. Amikor a cégénél le akarta adni a vezetést az elnökség nem engedte, révén hat új igencsak gazdag befektető jelentkezett, hogy részvényeket vásárolna, illetve nem kevés pénzzel szállna be az üzletbe, mert nem hitték el a rágalmakat, amikkel Argentínában megvádolták Charles-t. Valószínűsíthetően Özil maffia kapcsolatai miatt. Úgy tűnt, hogy a fiatal férfi mégis jól jött ki az egészből.

//A történések fényében nem vettem biztosra, hogy eladja a részét Charles, ha szeretne a tervein ennek fényében módosítani, akkor nyugodtan megteheti még.//

Charles rögtön a legrosszabból indult ki. Sokan valóban jól jöttek ki az ilyen megnyilatkozásokból, de ezt nem lehetett mindig készpénznek venni. A bilincs levételével már megkönnyebbült és a felsőjét fejjebb húzta, hogy a blokkoló ne látsszon. Charles úgy érezte, elég őszintére és megnyerőre sikerült a beszéd, igyekezett így előadni.
Szerencséjére az újságírók nem tudtak hiénaként lecsapni, megúszta őket. Nagy örömmel öltözött át és a repülőn már aludni is tudott. Nem volt túl nyugodt az álma, sokszor felébredt és nem is aludt mélyen. Az otthonába belépve nyugodott csak meg. Leheveredett az ágyra és megnézte az üzeneteket. Az események jobban alakultak, mint ahogy számított rá. Mosolyt csaltak az arcára azok a történések, hogy Özil szerzeményét sikerült elpusztítani. A világ kapott még egy esélyt és így talán a török üzletember is elássa a csatabárdot. Amúgy is nagylelkű volt és nem vette komolyan a fenyegetést, aztán mégis beláthatta, hogy olyan dologról volt szó, ami nem játék. Charlesnak meg sem kellett említenie a S.H.I.E.LDet, bár ezek után már feltételezhetik, hogy annak dolgozott. Feltételezni persze sok mindent lehet. Bármit, bármikor.
Dialin vett egy nagy zuhanyt, megebédelt és bement a vállalathoz. Konkrét szándékkal érkezett, a tanács tagjai viszont meglepték jobbnál jobb hírekkel. Új befektetők, új bizalmasok és akik Özilben ellenfelet láttak, azok zsarolást sejtettek, olyan zsarolást, amiben Charles áldozat volt, nem elkövető. Hát bejött a mártírszerep és a nyilvános beismerés. Dialin üzletemberként nem tudott ellenállni a haszonnak és a lehetőségnek, hogy folytassa, amihez értett és amit épített. Vállalta, hogy leül tárgyalni a befektetőkkel és a tőkeinjekciót arra akarta fordítani, amit már Bard és Lorna esküvőjén is tervezett: terjeszkedni a Negatív Zóna felé, olyan ékszereket közvetíteni, amiket asgardiak nem gyártanak, modernebbeket, amik mégis megfelelhetnek az uralkodó pár és az ottani nép igényeinek. Mellé az édességeket is bevonni, amikben csak részvényes volt, de a Klubon keresztül lehetett befolyása. Így pedig szélesíteni a kapcsolati körét az Özil Industrieshez hasonló kiterjedt bázist kiépíteni szépen lassan, megfontoltan. Ezek voltak az üzleti tervei. Emberileg, civilként pedig vissza akart szokni a nappali, humán életmódba és újra emberként élni, élvezni az ízeket és kapcsolatokat teremteni.

//Akkor végeztél, kérek néhány napot, amíg kitalálok valami kalandot Neked. Addig is nyugodtan a megfelelő részen nyiss magadnak egy helyszínt, leírással, ami a céged központja.//