Knowhere

//Mivel csak ketten írtatok, nincs értelme kört váltani, legkésőbb szerdán kaptok új kört. Kira, nem volt szó embertelenekről, Miller-ék emberek, ez is volt mondva //

Az anyja, hatezer év körüli.
Ízlelgette magában a fickó válaszát Jelly, és magában elgondolkodott, hogy mi vár még az emberiségre. Ezer kérdése volt még, de a következő pillanatban Nestor rászólt, hogy indulhatnának már, és ott hagyott egy másolatot, hogy maradjon Millerel. Carl kibiztosította a lézerfegyverét, és követte Nestort. Előtte azonban ő is jó látható helyre rakta az igazolványát. Odaszólt az embertelenek.
- Amúgy gondolkodtam, mi van hogy ha azzal, hogy Miller beszélt nekünk a jövőről, az invázióról, ilyesmiről azzal nem rondított bele a saját idővonalába? - kérdezte ha elhagyták a termet. - Legalábbis ha mi túléljük ezt. Vagy ez a történelem része, hogy miénk lesz az állomás. Hisz gondolj bele, nagyon gyorsan beadta a derekát a fickó.

Kam a logikus gondolkodástól most eléggé messzire került. Yalvis beszédjét hallotta, kétszer is végig kellett gondolnia, hogy leessen a nagy lövöldözés közben, hogy miről is volt szó. A rabok fogytak, elmenekültek, az őrök és Kam maradtak a foxiain kívül. Az ellenségesek, a nehézfiúk nagy sebeket kaptak, a gránáttól is és fegyverektől is.
A kymmelian tartott egy kis szünetet és leállt, visszament az őrök mellé. Most kezdett gondolkodni, mikor kitombolta magát.
- Nem tudom, mennyire úgy van ez, de mi is idegenek vagyunk a szervezet számára, nem ide tartozunk. Yalvis, előttünk a felfegyverzett rabokból még egy pár, mögöttünk a drónok. Menekülni nem tudunk, a te ötleted az egyetlen használható.
Kam hajlandó volt abbahagyni a tüzelést, még a fegyvert is letette és várt, hogy mi fog történni. Lehet, hogy ez lesz az utolsó órája, de lehet, hogy a túlélés útjára lépett. Szerette volna, ha nem itt kell meghalni hosszas sínylődés után, amit eddig töltött a hajón.

//Mikor lesz a körváltás? Az a sor félbemaradt:)

// Nem hittem volna, hogy még egyszer kéne írnom az előző körben. Remélem nem gond. XD //

A dolgok a tervek szerint alakulnak, legalábbis eleinte. Halkan sietünk a helyszínre mindenki fegyverben, aztán a többiek megállnak előttem és nem mennek tovább. Nestor viszont elöl volt és tovább haladt előre egyedül.
~ Ez így nem lesz jó.
Felzárkózom a többiekhez és várok Nestor pedig felénk fordul, de látom rajta, hogy valami nincs teljesen rendben, látom a tekintetében, aztán felemeli a fegyverét és Jelly felé tartja.
~ Banyek...
Jegyzem meg gyorsan magamban, majd amilyen gyorsan csak tudom arréb rántom Jellyt, hogy ne találják el a lövedékek, majd azzal a lendülettel oldalról próbálom megközelíteni Nestort és oldalra lökve a kezét(hogy a többieket se találhassa el a művelet közben)próbálom meg kikapni a kezéből a fegyvert.
- Megőrültél?!
Teszem fel neki a kérdést mindezek után.

Senki nem válaszolt a kérdésére. Carl már hozzászokott ehhez, hogy jobb híján inkább átnéznek rajta. Magába megvonta a vállát, nem akadt fent ezen. Inkább végezte tovább azt a feladatot amit kapott.
Magában még továbbra is az időutazás későbbi idővonalra gyakorolt hatásait vizsgálgatta. Egyenleteket állított fel, ok és okozati összefüggéseket hozott össze. Amiket pillanatok alatt elvetett.
Azonban nem sokáig folytathatta a vizsgálódást. 
A következő folyosón újabb aranyos látvány tárult a szemük elé. Két macskaszerű mephistoid és egy skrull épp ebédeltek, az előttük lévő tetemekből. Végül is ezekről említette Miller, hogy embereket marcangolnak szét. Jelly nem sokáig csodálkozott, már emelte a fegyverét.
Mikor Nestor hirtelen őt vette célba.
~Azért ennyire nem dühíthettem fel! ~ gondolja magába, ahogy hirtelen jobbra vetődik, és ha kikerül az embertelen fegyverének tűzvonalából, próbálja elkábítani Stratost.

//Mivel a társaság fele nem írt, így nem igen tudok/van értelme írnom. Legkésőbb csütörtökön kaptok új kört, de örülnék, ha tudnék előbb, mert mindenki pótolt.//

Valami nem működik jól. Készen állok a támadásra, de mégis túl későn reagálok, ahogy Villám és Jelly is. Össze kell szednünk magunkat, de már lehet, hogy túl késő. Nestor egyedül lép be, és tüzet nyit, de csak egy pillanatig lő befelé. Két lövés után megfordul, és Jellyre kezd tüzelni. Rögtön egyértelmű, hogy valamiféle befolyásolás áldozata lett, vagy irányítják, vagy hallucinál. Villám szerencsére gyorsan reagál, de ha még sikerrel is jár, a következő belépőt valószínűleg ugyanúgy megzavarják majd. Ha szükséges, egy gyengébb sugárral megpróbálom kiütni Nestort, de remélhetőleg ezt nem kell megtennem. Remélhetőleg Villám el tudja intézni Nestort, a sebessége előnyére válhat. Akárhogy is, nekem maradnak a rabok.
- Jelly, fedezz! - kiáltom, majd akcióba lépek.
Gyorsan kell cselekednem, így nem is húzom az időt, hanem kilövök az ajtó felé, és nagy sebességgel besuhanok a terembe, majd azonnal elkezdem lőni a bent levőket. A kozmikus energiáim védelme és a meglepetés ereje talán elég időt ad ahhoz, hogy leszedhessem őket. Egyébként sem terveztem kímélő lövésekkel dolgozni - most a manipuláció megszüntetése a legfontosabb - de amikor meglátom a vérengző szörnyetegeket, már a legkevésbé sem zavar a gondolat, hogy megölöm őket. Ha minden jól megy, legalább kettőnek azelőtt vége, hogy felfognák, mi történt, és a másik kettőnek sem lesz ideje érdemben reagálni. Ha gyorsabbak, mint gondolnám, a védelmem, talán akkor is elég lesz, amíg kiiktatom őket. Ha nem, akkor még mindig ott kell legyen a hátam mögött Jelly. Bár azt jobban szeretném, ha nem az ő rátermettségén múlna az életem...

// Hű nem hittem volna, hogy ennyire erős vagyok XD Bocsi Jelly. //

Sikerült kirántanom a lövés útjából Jellyt, de szegény szerencsétlenül esett és jól bevágta a fejét a falba.
~ Úúú. Nagyon nem ezt akartam.
Ezek után sikerült lefegyverezni Nestort, de olyat kaptam a gyomromba, hogy a szomszédos falig repültem én is. Szerencsére megvédett a páncél így sérülésem nem lett, de így sem volt kellemes a dolog. Alig eszmélek fel, látom, hogy Nestorból már kettő lett és Acélra támadt a mása, míg az eredeti felém lendült. Próbáltam a gyorsaságomat kihasználva elkerülni őt, felkapni az imént földre vert fegyverét és egy gyors mozdulattal a férfi háta möé kerülni és tarkón vágni a puskatussal, hogy az megszédüljön, vagy jobb esetben elájuljon, de nem akarok neki nagyobb kárt okozni, mivel a társam, így a cél csak az ártalmatlanná tétel.
Ha ez sikerült, akkor Acélon próbálok segíteni és megpróbálom fejbe verni a klónt is a tussal, majd lerángatni Acélról.

A kymmeliannek már könnyebb volt a lelke, amióta durrogtatott nagyokat a fegyverekkel és lemészárolt néhány rabot a lövöldözéssel. Égési sérülésekkel még mindig tele volt, próbált a fájdalomra nem figyelni, a túlélés esélyeit keresni most is, mint eddig. Az őrök kiabálása és a foxiai beszédje megint idegesíteni kezdte. Ugyanarra jöttek rá, hogy meg kell mutatni, nem jelentenek veszélyt, kis veszélyt sem. Letette a fegyverét már az előbb, most csak várt és a nyála csorgott, mert azzal nem tudott semmit kezdeni, hiába akarta, hogy ne folyjon, az bizony folyt. Nem szólt senkihez, a kis társa úgyis bőbeszédűbb volt mindenkinél. Ott állt és várta, hogy megérkezzenek a drónok. Már nagyon várta őket, mert az végre egy erős, végleges eredmény lesz, ha beszkennelik őket és nem lőnek. Ha lőnek, az még véglegesebb, de legalább már biztosat fognak tudni. 
A fegyverek elrepülésére nem számított. Szemével követte, hová repültek. Meglátta a badoont, aki felállt a lövések után és tudta, mit kellett tennie. Az ártatlanságot mi mással bizonyíthatnák jobban, minthogy elfutnak az elől, akire rárepültek a drónok. Megmutatják, hogy egy oldalon állnak a kis robotokkal és ez jó lesz. Szóban nem akarta mondani, mert ha Yalvis szavait értették, akkor azt is megértik, amit ő mond és ha kiderül, hogy csak megjátszák az ártatlant, már kapják is a mindent miszlikbe aprító lövéseket a drónoktól. Tehát nem tett mást, mint elfutott biztos helyre, fedezékbe a badoon elől és meghagyta a drónoknak az intézkedést, ahogyan a foxiaival megbeszélték.

A gyanúmat, hogy irányítják, Nestor szavai is megerősítik, de ez nem sokat segít. Villám túl erősen rántja el Jellyt a lövedék útjából, és a falhoz vágja. A mozdulata olyan volt, mintha frissen kapta volna a gyorsaságát, és még nem tudna bánni vele. Nevetséges. Most azonban nincs időm az ő teljesítményét értékelnem, fel kell mérnem a helyzetet, és villámgyorsan cselekednem kell. Az biztos, hogy Jelly bár láthatóan túlélte a becsapódást, legjobb esetben is jópár percre kiesett, de valószínűbb, hogy órákra. Az biztos, hogy most nem számolhatok vele. Villám második akciója egy fokkal sikeresebb, ugyanis sikerül lefegyvereznie Nestort, de az ellentámadásként érkező rúgástól hátrarepül. Szerencsére Nestor ezzel nem tekinti elintézettnek az ügyet, így vele nem kell számolnom. Remélem Villám elég ideig fel tudja tartani. Nem akarom bántani ha nem muszáj, hiszen később nagy szükségünk lesz rá. Épp elég baj, hogy a sérült Jelly hátráltat majd minket.
A következő pillanatban olyan csapást kapok a tarkómra, amitől megszédülök. Nestor egyik másolata az, ezt egy fél pillantással megállapítom. Nem hittem, hogy ekkora erővel képes tarkón vágni, hogy minden védelmem ellenére megérzem. De ez most részletkérdés. Megpróbálom megragadni a klónt, és kihajítani a folyosóra. Ez zavaró tényezőnek tökéletes lesz, amíg én újra megpróbálkozom a már eltervezett támadással.
Ha nem sikerül kidobnom a Nestor-másolatot, akkor fejlövéssel próbálkozom. Nem akarok komoly kézitusába kezdeni vele, mivel meglepően nagy a fizikai ereje.

//A fél társaságra ismét nem tudok kört váltani... pénteken kaptok új kört, remélem addig mindenki ír.//

Jelly-t derült égből villámcsapásként érte az űrlovag akciója. Először támadásnak vélte, aztán rájött, hogy ez bizony a mentőakció volt. Persze az a vállába és a könyökébe hasító fájdalommal jár, ahogy azok kiugrottak.
Ez még nem is tűnt olyan nagy bajnak, ahhoz képest hogy beverte a fejét a fémfalba. A világ forgott körülötte, a fejéből csak ömlött a vér. A következő pillanatban el is hányta magát. Aztán azon kezdett el gondolkodni, hogy ezek az űrlovagok hol tanultak fizikát, vagy mi a fene van. Próbálta magát kivonszolni magát.
Két Nestort látott, aztán rájött, hogy a férfi megkettőzte magát. Persze eszébe jutott egy ötlet, de előbb elvonszolta magát a harcolók közeléből, aztán megpróbálta előkotorni a kommunikátorát, reménykedve, hogy az működik.
Fel kell hívnia a jövőbeli Millert, ha a vele lévő Nestor másolat még úgy mond jól van, akkor akár el is küldheti. Ha az adóvevő még egyben van, akkor hívja az irányítótermet.

- Franc egye meg a terveket, itt nem lehet tervezni! Robotok jönnek a falból, beleolvadnak egy badoonba, ki számít ilyenre? 
Kam nem tudott mást tenni, mint futni. A kree őrök, akiket annyira gyűlölt és legszívesebben mindet megölte volna. lettek a társai és a foxiai. Senkit nem szeretett itt, mindenki csak idegesítette. A többi rab elfutott már valahova. Az irányítótermet Kam hasztalannak vélte volna. Onnan indult minden támadás, a drónok is arra voltak. Lejjebb kellett inkább menni. Ez a sok rohangászás és az égési sebek meg az idióta ellenfelek vagy társak pengeélen táncoltak az idegein. Úgy érezte, megint közel állt a robbanáshoz, hogy kiakadjon és nekiessen annak, akit épp talál. A lépcsőházat közelítette meg, akár egyedül is, ha a többiek másfelé futottak. Először csak benyitott és várt egy kicsit, hogy nem lőttek-e rájuk. A lény lassan haladt mögöttük, ennyire még futotta az idejükből. A nehézfiúk vagy a többi szint drónjai még előkerülhettek lenn is, ha ott is megsérült a fal vagy a berendezés. A kymmelian nyála pedig csak folyt és folyt, húzva a kondenzcsíkot maga után futás közben... Ha támadás érte, fedezékbe próbált húzódni vagy elugrani, egyébként a lépcsőházban indult meg lefelé és körülnézett, hogy mit lehetett ott látni.

Jelly nem volt az a nagy bulizós típus. Nem nagyon bírta az italt, mindig ha ivott, akkor nem ismerte a mértéket. Ennek következtében nagyon illuminált állapotba szokott kerülni, másnap pedig fejfájás.
Emlékezett, amikor egy bulin hirtelen SMS-est akart írni egy lánynak, akibe egykor szerelmes volt. Emlékei szerint egy verset írt, de aztán kiderült, hogy valami kvantummechnaikai egyenletet küldött neki.
Hogy ez jött ide? Hát, most is így érezte magát, ahogy vonalat nyitott Millerhez, és közelebb hajolt a kommunikátorhoz. Még mindig rohadtul szédült, a látása homályos volt. És eldöntötte, hogy Szellemmel számolni fog. Bár inkább nem szerette volna bántani, hisz az űrlovagok közül csak ő volt vele úgy ahogy kedves. Nyelt egyet, és miután megnyitotta a vonalat, beleszólt.
- Miller - felpillantott, és meglátta Nestort, ahogy felépillant. Az agyán ülő homályos leplen egy pillanatra átütött a félelem. A gondolataiban lázasan kutakodott, hogy mit is mondhatna. A férfi szemein látta, hogy aggódik. - Itt van egy kis gond, tudnál küldeni valakit, magad helyett. Mondjuk... mondjuk... azt a fickót ott veled az irányítóteremben. Amúgy vigyázzál, hajlamos visszapofázni - nyögte végül.
Jobbat nem tudott, amúgy is a hányingerrel küzdött.

Sikeresen felkapom a fegyvert, de további támadásra, már nincs esélyem, mivel Nestlé jordán rúg és a levegő beszorult a tüdőmben.
~ A fene. Alíg kapok levegőt.
A szemem is elkezdett könnyezni, de azt még azért észleltem, hogy Nestor a fejemre készül támadni. Maradék erőmmel ès gyorsaságommal igyekeztem kitérni a rúgás elől lehetőleg ùgy hogy ne áljak Nestor ùtjában mikor elesik a lendülettől. Közben pedig próbáltam normalizálni a légzésem, feltápászkodni, majd ellentámadást indítani, persze mindezt a lehető leggyorsabban. Édes ha kellett kitèrek az elkövetetkező tàmadások elől, feltéve, ha eljutok idáig.