Knowhere

- Nem bírom, nem bírom, megsütöm ezt a kis dumagépet! - mondta Kam, hogy magát nyugtassa.
Hiába adott egy választ, Yalvis még többet kérdezett és beszélt. A kymmelian nem volt jó kedvében, amióta a börtönbe került. A nyála is folyt, emiatt szégyenkezett és csupa gyökérrel volt körülvéve. Most már nem, mert amennyi eszük volt, olyan gyorsan haltak ki mellőlük és a megmaradtak már értelmesebbek voltak. A foxiai is, csak a szövege idegesítette a lótestűt. 
Az őrök sok mindent mondtak, biztatót is, nem túl biztatót is. Keveset tudtak a katasztrófa után kialakult helyzetről. Kam inkább már nem is mondott többet a természetfilmekről. Nem kellett sok, hogy nekiálljon áramot vezetni a rókába. Az esze kellett a csapathoz, ezért nem tette meg. Tőle távolabb helyezkedett és belebokszolt a falba csak olyan erővel, hogy ne verje szét a kezét. A termben igyekezett ellátni a saját sebeit, mint valószínűleg mindenki, utána pedig megnézte, csatlakozott-e valahová ez a hely, volt-e térkép vagy más használható. Az injekciós tűk között keresett olyat, amiben ártó anyag volt vagy nagy mennyiségben ártó szert töltött egy ilyenbe és fegyverként vette magához. Amit lehetett, betömött a zsebébe a fel nem használt gyógyszerek, kötszerek közül. Az üvegek még dobófegyvernek jók lehettek, azokból kettőt hozott, lehetőleg olyan folyadékkal, ami csíp, mar vagy megzavarja, sebzi azt, akihez hozzávágja. Egy rövid időre lefeküdt az egyik ágyra, hogy pihenjen néhány másodpercet.

- Hát, nem elég fejlett a mi szintünkhöz? Én kicsit csalásnak érzem, hogy évezredek fejlődését ugorjuk át. Bár Miller ezt biztos tudja, én nem szólok bele. És szerintem elsőnek az irányítótermet foglaljuk el.
Mondta Jelly meghallgatta Miller válaszát, utána pedig megnézte, hogy milyen képet küldtek az életjel tulajdonosáról. A következő pillanatban tátva maradt a szája. Meglepődött volna azon, hogy egy tipikusan földi tárgyra talál itt, az univerzum szélén.
Azonban, hogy egy angol rendőrségi vészhívófülke az, ráadásul pont az űrben, a semmiből. Hátrasimítja a haját. Miller kijelentése továbbra is zavarba hozza.
- Jó, ezt... ezt... nem hiszem el.
Ahogy a férfi is. A ruhái, a külseje. Azonnal a társaihoz fordul.
- Jó, hölgyeim és uraim. Akit a képen látunk, ő a Doktor. A Gallifrey nevű bolygóról jött, és az a kék fülke ott az időgépe a TARDIS. Valószínűleg belül nagyobb, mint kívül. Mivel fejlett időúr technológiával jött létre. És... és... bármennyire is utálom ezt mondani, de nem is szabad itt lennie. Ez  a fickó csupán csak a sorozat univerzumába létezik. És nem tudom, hogy ha ez egy android, egy klón vagy egy alakváltó skrull, akkor miért pont az Első Doktor, az az William Hartnell alakját vette fel. És miért nem az aktuális inkarnációét, aki... basszus nem néztem a sorozatot. Jó, bocs, hogy ennyit pofáztam, menjünk és kérdezzük ki a... a... Doktort.

Miután meggyőződtem róla, hogy a TARDIS-nak semmi baja, visszatértem a vezérlőhöz és az érzékelőkkel átnéztem a helyet, ahol landoltam. S miután megbizonyosodtam róla, hogy a környezet élhető, az is kiderült, hogy ezen a helyen az életjelek szerint számos fajból, közülük ismertebb, vagy kevésbé ismert létformákkal... Továbbá az érzékelők azt is kimutatták, hogy egy űrállomásra kerültem ami egykoron egy élőlény volt. Ekkor jutott eszembe, hogy már hallottam erről korábban...
~ Hogy is volt...? Áh már meg is van! Ez a hely egy Celestial része volt. ~
Jutott eszembe, majd azon töprengtem miért keveredtem ide az univerzum egy távoli pontjába. Ráadásul egy egykori élőlényből létrehozott űrállomásra kerültem. Majd a monitor segítségével rácsatlakoztam az állomás kameráira, vagy ehhez hasonló biztonsági rendszereire, hogy vizuális képeket is kapjak a helyről több szemszögből. S a képeket elnézve valószínűleg a múltba kerülhettem. Viszont eme titokzatos hely felcsigázta az érdeklődésemet, így úgy döntöttem körülnézek, mielőtt tovább állok. Viszont bölcsebbnek találtam, ha nem kóválygok el túl messze a TARDIS-tól, tekintve, hogy még nem láttam el rendes védelmi rendszerekkel... Így hát előkerestem egy lámpát és elindultam körülnézni. Kilépve a hajómból, bezártam azt a kulcsommal, hátha az segít valamit a védelem terén. A folyosón, melyre parkoltam, amint elindultam, csak pár zárt ajtót találtam. Kicsit szemügyre vettem egyet-kettőt, de energia híján nem tehettem velük sokat. Ráadásul a falak felől furcsa kaparászó és kopogó hangokat lehetett hallani. Persze mindez nem volt épp bizalom gerjesztő, így jobbnak láttam, ha nem időzöm itt túl sokat... Nagyából húsz méterrel később egy elágazáshoz értem. Jobbról volt egy járható út és szemből folytatódott tovább a folyosó, persze mindkét irányban félhomály volt érzékelhető a számomra. Még jó hogy volt nálam lámpa. Közben szemből mintha égett szagot éreztem volna, míg jobb felől mintha mozgást érzékelnék.
- Remek, már megint belecsöppentem valaminek a sűrűjébe... - kicsit elkezdtem hátrafelé hátrálni, vissza az űrhajómhoz. Kezdett ez a hely egyre inkább unszimpatikussá válni. Bár maga a tény, hogy ez a hely valaha egy élőlény feje volt, mégis kíváncsivá tett... Csupán reménykedhettem, hogy ép bőrrel megúszom ezt az újabb kalandot.

Kisebbfajta csodának számított, hogy a Doktorhoz szinte zavartalanul, mindenféle incidens nélkül feljutottak. Az ifjú mutáns szíve szinte a torkába dobogott, mikor arra a szintre értek Szinte minden pontos volt.
A TARDIS alakja, a barikád ami mögött ott állt a valószínűleg "a belül nagyobb, mint kivül" időgép, amit épp egy rendőrségi vészhívónak álcáztak. Ahogy a viktoriánus ruhákba öltöztettett  férfi is.
Akit az előbb Nestor épp felszólított arra, hogy lépjen el a Tardistól. Őrület, Jelly már épen magába akart csipni, hogy igaz e ami lát. Remélte, hogy ebbe az epizódba nem ők a rossz fiúk.
- Üdvözlöm Doktor. Nos, bizonyára különös lehet az ön számára, hogy a nevén szólítjuk. A Földön, arról a bolygóról, ahol én jöttem a maga kalandjairól egy televizíós sorozat készült. A nevem Carl Morrow és...
... hatalmas rajongója vagyok.
- Szóval,  a maga kalandjairól film készült, és mi felénk egy kitalált karakternek számít, vagy legalábbis hasonlít önre. Talán véletlenül. Szóval, mondd magának valamit az név hogy... Gallifrey? Dalek? Skaro? Foreman? Esetleg Rose vagy Susan? Csak semmi gond, békével jöttünk. Sőt, ha segíteni jött, akkor mi is segítünk önnek. Esetleg van olyan eszköz magánál, amit úgy hívnak, hogy szónikus csavarhúzó?

Nestor jelzi, hogy társaságunk van. MIvel egyedül jött az csak két dolgot jelentett, vagy azt, hogy nagyon ostoba vagy azt, hogy nagyon veszélyes. Bár Jelly szavai utn inkább egy harmadik opciót hozok fel magamban.
~ Vagy csak marha nagy pechje van.
Közben kiderül, hogy a drónokat Miller nem képes irányítani a felsőbb szinteken így a túszokról se tudja, hogy egyáltalán élnek -e még.
Végül megindulunk az új jövevény felé, útközben meg Jelly áradozik arról, hogy ki is lehet az újonnan érkező.
~ Remek sok hasznunkra lessz egy filmfigura,aki a jövőbe érkezett.
Ahogy közelebb érünk égett fahalmot találunk a folyosón. megkerülve azt kijotottunk végül a hajóhoz, persze ha kellett az oxigén szabályzót beindítottam, hogyha a nyílt űrbe mennénk akkor ne érjen meglepetés.
Megpillantjuk a  hajót majd a hajó tulajdonosát is. Valóban fura fazon, Nestor megálljt parancsol, jelly meg beszél hozzá, ha a tag pedig futni kezd, akkor nem fog sokáig tartani, hogy utolérjem főleg most, hogy felépültem.

~Végre befogta ez a kis görcs!~gondolta magában Kam.
Az idegesség legszélső határát nem lett volna szerencsés nála túllépni. Mikor legutóbb megtörtént, olyat tett, ami miatt börtönbe került. Egy egész családot sütött meg. Az orvosi szobában először ellátta a sérüléseit, mint Yalvis is. Feküdt egy keveset és utána öntögette a löttyöket. Olyan üvegbe igyekezett tölteni, amit hogyha hozzávág egy ellenfélhez, szét is törik rajta. Próbálta a legkártékonyabb anyagot összehozni és két üvegcsényit mért ki belőle, ha lehetett. Több száz éves gyógyszereknél ez nem is tűnt olyan nehéznek.
~Akiket ide hoztak, azokat ezekkel kezelték, ha megsérültek? Szép bánásmód, még jó, hogy nem itt kell leélnem az életemet. Remélem, nem itt kell.~gondolta magában, amíg feküdt.
Most megpróbálta a szemeit is lehunyni és egy kevés nyugalmat találni. Megpróbált nem figyelni az őrök szöszmötölésére, a foxiaira, csak relaxált. Végig gondolta, miken ment keresztül és mi volt még várható. Az az elköthető űrhajó jó lett volna. Ilyen reményeket nem éltetett magában, tudta, hogy nem volt ilyen. A készleteket kellett megszerezni a nehézfiúktól és megvárni, amíg életre kel a Celestial. Azzal talán lehet majd beszélni, hogy tegyen értük valamit és tudhat is. A folyosóról jött zajra leugrott az ágyról. Gyorsan keresett szikét vagy valami rúdszerűt, amit ütésre használhatott.
- A Badoon az? - kérdezte dühösen, hogy megint megzavarták és közelgett egy újabb harc. - Ezek jóban vannak a kreekkel nem? Próbáljatok már meg hatni rá, ha még eszénél van! - mondta az őröknek.

Miközben visszafelé tartottam a TARDIS-hoz, elmentem pár ajtó mellett is, s közülük rá találtam olyan helységre, ami teljesen üres volt. De a méretéből ítélve talán raktár épület lehetett, a megítélésem szerint. Miután a kis szemlémet befejeztem, folytattam utamat a hajóm felé. Mire oda értem, és épp nyitottam volna ki az ajtót, hirtelen megjelent négy személy, az égett szagú folyosó irányából. Feléjük fordultam és elkezdtem végighallgatni, amivel rám förmedtek. Az egyikük, akinél lőfegyver is volt, felszólított, hogy lépjek el a TARDIS-tól, s a nevemen is szólított.
~ Nocsak, ez egy nem várt és érdekes fordulata az itt létemnek. Máris találkozom négy olyan személyek, akik úgy fest, tudják ki vagyok... Bár én még sosem láttam egyiküket sem. De az is meglehet, hogy az én szemszögemből a találkozás vagy e személyek megismerése, még csak később történik meg. Minden esetre érdekesnek ígérkezik ez a kis beszélgetés. Viszont az a hangnem és stílus, amivel felszólítottak, hogy lépjek odébb, cseppet sem volt örömteli. Ha azt várják el, hogy barátként tekintsenek és ne ellenségként, talán nem mindjárt úgy kéne lerohanniuk egy idegent, mintha egy ellenségük lenne! Persze tudom, a látszat megtévesztő is lehet, még esetemben is. Na de ez már akkor is abszurdum! Ez mindig is csak azt juttatja, eszembe miért is utálom, vagy gyűlölöm a katonákat és zsoldosokat is. ~
Futottak át a fejemben ezek a gondolatok, a helyzet kapcsán. Pár pillanattal később végül arra is fény derült honnan is tudták meg a nevem. Persze a magyarázat kissé meglepő volt a számomra, bár nem teljesen, hiszen azt már egy jó ideje tudtam, hogy a Földieknek bizonyos tekintetben eléggé élénk a fantáziájuk. Mindez akkor vált egyértelművé előttem, mikor Carl Morrow a bemutatkozása után kiderült, hogy rólam valamiféle film és sorozat készült.
~ A Földön én egy kitalált személy vagyok? film és sorozat? Mi ez az egész, ők honnan ismerhetnék az összes kalandom? Vagy talán ez is az Univerzum egy tréfája akarna lenni? S honnan tud Gallifreyről és Susanról, az unokámról? Bár ő még mindig otthon van a szülei mellett... ~
Merültek fel bennem ezen gondolatok, amikor Mr Morrow előadta a meséjét.
- Először is szép napot önöknek! Micsoda neveletlen társaság! Másodszor, szögezzük le, mielőtt lövöldözni kezdenének. Jó, ha tudják és jól az eszükbe vésik, nem vagyok az ellenségük. Ha az volnék, most bizonyára nem társalgással ütnénk el az időt uraim és hölgyem. Többet vártam azoktól, akik a Galaxis Védelmezőjének nevezik magukat. Még jó hogy nem lőttek le. - mordultam kicsit rájuk förmedve, tekintve, hogy nem rajongok az efféle fogattatásokért, főleg, ha a "nem ártószándékkal jöttünk" dumával jönnek elő, s mégis úgy jön ki, mintha az ellenkezőjét tennék... Majd Carl-ra szegeztem a tekintetem és neki feleltem.
- Gallifrey, nagyon is sokat mond, ahogy a Susan név is. De a többiről, amiket felsorolt, nem hallottam, vagy találkoztam eddigi utazásaim során. Feltéve persze, ha léteznek-e egyáltalán... Bár nem tudom mit ért film és sorozat alatt, de nagy valószínűséggel, az ön által felhozott Doktor és köztem vannak különbségek is. Mindazon által biztosíthatom, hogy én valóban a Doktor vagyok. A Vallitriusi fajhoz tartozom, s a Kasterborous csillagképből és a Vallitrius nevű bolygóról származom, azon bellül a fővárosunkról Gallifreyről jöttem.

Be kell valljam magamnak, hogy abszolút nem tudom hova tenni az újonnan érkező alakot. Szinte már megszoktam, hogy minden második esemény, a Földhz kötődik, nem ezen akadok fenn, de hogy egy szórakoztató műsor szereplője bukkanjon föl egyszercsak a semmiből, az már túl van egy határon. Ezt még Jelly is furcsállja, akitől azt várnám, hogy nem lepődik meg a földi furcsaságokon. Gyanakodva indulok el a többiek után, és csak azért nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez csapda, mert semmilyen logikát nem látok, ami szerint ez lenne a legjobb módja annak, hogy odacsaljanak minket valahova. Bár beválik...
A folyosón, ahol megtaláljuk, egy barikád füstölgő roncsain, és persze a fickón meg az űrhajóján kívül nem találunk semmit. A kis, kék fülkéhez hasonlót sosem láttam még, és elképzelésem sincs, hogy hogyan működhet. Ráadásul Jelly szerint ez nem is egyszerű űrhajó, hanem időgép. Furcsa véletlen lenne, hogy pont most érkezik egy másik időutazó is Miller után, ráadásul ennyire földi kötődéssel. Szinte biztos vagyok benne, hogy van köztük valamilyen kapcsolat. Lemaradok egy lépéssel Nestor és Jelly mögött, hagyom hogy ők beszéljenek. Ezúttal nem tudok mit hozzászólni, abból sem értek semmit, amit Jelly mond.

//Mivel csak Tao írt és a többiek jelentős része jelezte, hogy nem lesz/meghalt a gépe stb így vasárnap lesz körváltás.//

A Doktor teljesen jogosan kiakadt Nestorékra. Persze a többiek reakciója is értelmes, hisz a fickó csak úgy hirtelen megjelent egy hatalmas lény letépett fején, ahol bűnözők vadásztak egymásra.
Meg persze egy jövőbeli fickó próbálta átvenni az irányítást a dolgok felett. Aztán az időúr, vagyis inkább a vallitriusi neki is válaszol. Kiderült, hogy a bolygója valóban a Kasterborous csillagképben van, és tényleg egy Gallifrey nevű városból származik, valamint hogy ismer egy Susan nevű valakit.
Azonban a dalekek és a Skaro név semmit se mondd neki. Carl ettől egy kicsit megnyugodott. Nem kell az őrült embertelenek császárok, az egymással acsargó shi'ar trónörökösök és természetesen az ármánykodó skrullok mellé még a xenofóbiás sószórók armadái is.
Jelly még kérdezett volna, mikor Nestor szkennerén egy újabb életjel jelent meg. Valahogy fel kellett oda jutni.
- Hát, ez még ijesztőbb is mint az előző. Van köztük és köztünk életjel? - kérdezte, utána a Doktor felé fordult. - És a TARDIS mennyire működőképes most? Tudnánk vele teleportálni?

Yalvis hamarosan már jobban nézz ki mint új korában. A sebeit sikeresen leápolta, ahogy az égési sérüléseit is. Miután mindennel végzett, indult volna hogy megnézze a komputerkonzolt, de a következő pillanatban fáradtan zuhant le a falhoz.
Aztán elaludt, tizenöt percet pihenhetett csak, mikor kintről hangos csattanás jött, utána pedig döngő léptek zaja. Feltápászkodott és körbepillantott az őrökön. Azok pedig elkezdték tervezni, hogy hogyan kapják el a badoont. Hamarosan személyeskedés lett a vége, és Yalvis nem tudott úgy a fal mellett gubbasztani, hogy ezek épp összevesznek.
- Jaj, a nagy hős kree-k és a nemes shi'arok - csattant fel a foxiai, felállt és közéjük lépett. - Komolyan, én már azon gondolkodtam, hogy titeket kellene kidobni annak a mutáns badoonak, vagy a kísértetnek, vagy tudja a fekete lyuk, hogy mindek, de aztán eszembe jutott hogy ti és a stukkerjeitek nélkül mi se jutnánk tovább. De az biztos, hogy ha továbbra is itt veszekedtek, akkor az a badoon bejön és bedarál minket scalasalátának! És befog!
Körbepillantott a kórteremben, hátha talál valami dolgot, amit fegyverként használhatnak, valamint valami komputer konzolt is, amit talán működésbe hozhatna valahogy.
- Na, gyerünk! - förmedt rájuk, mikor keresésre indult. - Szerintem ha legközelebb kinyitjátok az arcotokat, akkor az a terv legyen. Világos?

Végig hallgatva a négy férfit kicsit elgondolkoztam. Ráadásul ők is hasonlóan reagáltak rám, mint én rájuk. Persze az is érthető, hiszen én is a semmiből kerültem elő...
~ A jelek szerint megint érdekes helyre keveredtem, bár jelen esetben eme különleges helyen kialakult szituáció az az, ami érdekesen alakulni. De jobb kérdés, miért kerültem én ide? S mit tehetnék itt én? Elvégre ez egy katonai helyzet, amiben én nem sokat tehetek, főleg, hogy nem rajongok értük. Talán az se véletlen, hogy itt kötöttem ki éppen ebben az időben? ~
Mután elkezdtem végig gondolni, miért is vezetett ide a sors... Majd Nestor sorban bemutatta mindannyiukat, s aztán elmondta hol is vagyunk és ők miképp keveredtek ide és mire ez a nagy felhajtás. Persze nekem már nem kellett bemutatni, hol és mikor vagyunk, hiszen ezt már én is tudtam. Végül Nestor és Jelly szavai után válaszoltam én is.
- Nos örülök, hogy megismerhetem magukat. Köszönöm a felvilágosítását Nestor, de tisztában vagyok azzal, hova kerültem. Ami a helyzetüket illeti, sajnálatos. De, ha segíthetek, akkor csak önök után... - majd Jelly felé fordultam és az ő kérdésére válaszoltam.
- Igen, a TARDIS a körülményekhez képest jó állapotban van és képes utazni térben és időben is. Esetleg vigyem el önöket valahová. - persze miközben beszéltem mindenre oda figyeltem, s persze engem is zavart az a szokatlanul nagy életjel is. E kapcsán Nestornak is szóltam pár szót.
- Ha gondolja az én hajóm érzékelőivel is megpróbálhatjuk meghatározni az életjel pontos értékeit.

Addig, amíg Nestor és Jelly a Doktorral tárgyalnak, továbbra is csöndben figyelek - csak akkor biccentek egyet, amikor Nestor bemutat -, de azonnal felélénkülök, amint Nestor jelzi, hogy újabb életjel jelent meg ráadásul nagyon nagy.
- Merre van? - kérdezem. Ha megkapom a választ, kicsit megnyugtat, hogy lejjebb, de van egy olyan gyanúm, hogy hosszú távon nem fogjuk tudni elkerülni. Legkésőbb lefelé találkozunk ezzel a valamivel akármi is.
- Jelly, lépj kapcsolatba Millerrel, ő talán az állomás érzékelőivel többet tudott meg erről a valamiről!
Közben úgy tűnik, hogy a Doktor kész nekünk segíteni, és a hajója tulajdonságai igencsak hasznunkra lehetnek, bár attól tartok, hogy ezúttal csak a szenzorok, mivel nem tudom, hogy mennyire képes kis távolságra teleportálni egy ekkora eszköz. Bár ezek csak feltételezések, hiszen nem értek a teleportációs technológiához, így fel is teszem a kérdést:
- Képes felteleportálni a legfelső szintre?
Ha nemleges választ kapok, akkor Nestorra nézek, hogy döntse el, akar-e időt szánni arra, hogy a TARDIS segítségével kiderítsük, miféle lény van alattunk, vagy rögtön továbbindulna.

A doki láthatóan nem örül nekünk, bár én egy szót se szóltam, azért le lettem én is oltva a többiekkel együtt. Nem volt köztünk hölgy de mivel az én fejemen sisak volt megpróbáltam a sötétítést kikapcsolni rajta, hogy látszódjon én is férfiból vagyok én is, még ha a legfiatalabb is a jelenlevők között.
A többieket figyelmesen hallgatom és nem szólok közbe. Amikor Nestor mondja, hogy gáz van, arra azért már én is jobban felfigyelek.
~ Hatalmas?! Rosszat sejtek.
Már kérdezném is, hogy merre van, de Vron már feltette előttem a kérdést.
Aztán felmerül, hogy a doki gépe tud teleportálni és azzal is mehetnénk. Nestor szavaira várok, hogy mi legyen és a szerint cselekeszem, ha teleportálásra kerül a sor, akkor én készen állok.

Ahogy sejtettem, a teleportáció, nem igazán járható út, így marad a gyaloglás. Közben Jelly az utasításaimnak megfelelően felveszi a kapcsolatot Millerrel, aki valóban tud hasznos információkkal szolgálni, de ez nem okoz sok örömet. Nem elsősorban az aggaszt, hogy egy Celestial technológiával összeolvadt badoonnal állunk szemeben, hanem a tábornok reakciója. Eddig azt tapasztaltam, hogy minden itteni életformával szemben igen komoly fölényben van, tehát ha valami így megrémíti, az igencsak rossz jel. Tekintve, hogy mi már a komolyabb képességekkel bíró rabokkal is alig tudtunk mit kezdeni, ez nem sok jóval kecsegtet.
Fölfelé haladva egy darabig sikerül ugyan elkerülnünk minden ellenállást, de a celestial-badoon szintjén nem úszhatjuk meg a találkozást. Pusztításának zaja messziről árulkodik, hogy merre van, és végül egy sarkon kinézve meg is pillantjuk. Ronda egy dög, az már biztos. Elképzelésem sincs, hogy hogyan jöhetett létre ez a lény, de talán most ez a legkevésbé érdekes. Azonnal elkezdenek a legkülönbözőbb tervfoszlányok keringeni az agyamban. Gyanítom, hogy ezt a lényt közel lehetetlen elpusztítani, de ha nem vagyunk rá képesek, aligha lehet esélyünk Annihilussal szemben.
A kozmikus sugarai valószínűleg kevesek lennének ahhoz, hogy kivégezzék, ha egyszerűen a fejét célzom, de talán precízebben használva őket, elérhetek valamit. Villám képességének is hasznát vehetjük, számolhatok a dróntámogatással is, de Nestor sajnos jelen pillanatban csak egyszerű katonaként van jelen. Jelly pillanatnyilag kevéssé hasznos, ha csak nem talál ki valami nagyon okosat.
A lény valószínűleg nem túl intelligens ebben a formában, úgy tűnik, egyszerűen mindent elpusztít, amit ér. Ezt ki lehet használni.
- Vannak még életjelek ezen a szinten, igaz? Hol? - kérdezem halkan Nestort. Nyilván rabok de ebben a helyzetben nekik is érdekük az együttműködés. Persze ahhoz, először valahogy el kéne jutni odáig, és még Villám sem elég gyors ahhoz, hogy észrevétlenül elfusson a lény mellett. De talán a drónok segíthetnek. Millernek teszem föl a következő kérdést:
- Lehetséges valahogy kapcsolatba lépni a szinten bujkáló rabokkal? Akár a drónokon keresztül, akár máshogy.
Ha két oldalról támadjuk a lényt, talán lehet esélyünk.

A teleportációt úgy tűnik fújhatjuk, de úgy túl könnyű is lenne az utazás nem igaz? A csapatunk tehát Nestor tervét követve siet a megadott koordinátákra, persze közben elkerülünk minden létformát amit Nestor láthat a szkenneren. Persze nem sok kedvem lenne a felesleges bunyókhoz a továbbiakban sem, de a halottak alapján ezt a furcsa Celestial és Badoon hydridet nagyon is ki kell iktatni, hogy finoman fogalmazzak.
Sikeresen el is jutunk a helyhez, ahol a szkenner szerint a szörny és még további hét személy tartózkodik, bár egyelőre nem láthatjuk őket, mert takarásban vagyunk.
Nestor várja a javaslatokat és én is, mert jelenleg fogalmam sincs mihez kezdhetnénk ezzel a döggel. Mindenesetre nem szeretném még egyszer szétzúzatni ma a bordáimat, így elvetem a taroljuk le elméletet.
Vron terve nem rossz, bár nem tudom, hogy mennyire lesznek együtt működőek.
- Talán ráküldhetnénk a drónokat elterelésként, míg mi hátulról támadjuk meg a badoont.
Teszem fel halkan az ötletet, hogy a szörny ne hallhassa meg.

Mielőtt indultunk volna pár szinttel feljebb, vissza mentem a TARDIS-ba. A vezérlőkhöz érve, átnéztem még egyszer a hajó állapotát. S általánosságban mindent rendben találtam, leszámítva, hogy a földet érés miatt a meghajtó rendszerek forróbbak a szükségesnél, de még nem érték el a kritikus szintet, így nem volt szükség a bejáratására, hogy levezessem a fölös energiákat. De mégsem ez okozta a dematerializáció és a re-materializáció megvalósításának akadályát. Hanem a Celestial technológia okozta interferencia is zavarta a TARDIS hajtóművének normál működését. Így eléggé kockázatos lenne vele próbálkozni. Már már abban is csak reménykedhetem, hogy valamikor el tudjak innen menni vele... Így előkerestem a sétabotomat, amit magamhoz vettem, majd kisétáltam, az eközben végig nyitva levő fülke ajtaján. Melyet be is zártam a kulcsommal. Aztán közöltem a többiekkel, hogy egyenlőre ez a terv nem fog működni.
- Nos uraim, sajnos a TARDIS-al egyenlőre nem megyünk sehová. A Celestial technológia keltette interferencia zavarok miatt a tér-idő hajtómű működése rendellenes. Így nem javasolt vele utazni, egy ideig. - közöltem velük, majd nem sokkal ezután elindultam a csapattal a felsőbb szintek irányába. Mert idő közben , míg én el voltam foglalva a vezérlőben, ők egy hatalmas életjelet észleltek. Ami mint kiderült egy Celestial Badoon életjele volt.

Amint felértünk a kérdéses szintre, a szituáció adott volt. Volt egy "kiborg szörny" és hét  élőlény, akiket feltehetően el akart tiporni... Végig hallgattam az eddig elhangzott elképzeléseket a helyzetünk kapcsán. Majd elgondolkoztam a továbbiakon is.
~ Szép kis kalamajkába keveredtem. Ráadásul meg kell fékeznünk egy tomboló gépiesített szörnyet, aki mindent eltipor, ami az útjába kerül. Mint azt Mr. Villám is mondta itt elterelésre lesz szükség, majd semlegesítésre. Jelen helyzetben talán ha elcsalnánk egy távolabbi pontra, azzal elég időt nyerhetünk, míg a hét személyt biztonságba nem helyezzük... ~
Sajnos a megfelelő információk hiányában és a szegényes környezet híján ezúttal nem tudtam sok használható ötlettel előhozakodni, ami rendkívül bosszantott és zavart is. Hiszen ez esetben szinte teljesen tehetetlennek bizonyultam. Minden esetre azért elmondom az elképzelésemet a többieknek is.
- Uraim. Talán ezzel nem sokat segítek, de Villámnak igaza van. Itt elterelésre lesz szükség. S javaslom, hogy csalják el, egy stratégiailag kedvezőbb pontra, majd esetleg omlasszák rá a mennyezetet. Vagy esetleg, a drónokkal vonjanak köré erőtereket. De akár ha elég létszámú drónunk is van, akkor talán egy keresztezett nagy frekvenciájú hang vagy lökés hullámok keresztezésével a szerves részeire elegendő nyomást tudnánk gyakorolni, hogy megbénítsuk, vagy kiüssük egy időre. - még ha az elképzelésem nem is működne, de legalább megpróbáltam kihozni valamit ebből is.