Los Angeles

Vishanti könyve


Résztvevő: Stephanie Millier
Helyszín: Los Angeles, Los Angelesi Közkönyvtár
Időpont: január 15.


Amióta a Darkhold a birtokodba került, hiába tartod elzárva, a gondolataidból nem tudod kiűzni. A könyv ereje elég nagy ahhoz, hogy a világ fenyegetéseit megállítsa, de ugyanekkora veszélyt is jelenthet, ha rossz kezekbe kerül. Márpedig néhány oldal hiányzik belőle, és még az a pár lap is elég lehet hozzá, hogy a világ egy kellemetlenebb hely legyen. Ezért kezdted el kutatni a Darkhold "ellenszerét", az egyetlen dolgot, ami képes megállítani a pusztító mágiáról szóló könyvben leírt varázslatokat: Vishanti könyvét. Hosszas kutatómunka árán is csak annyira sikerült rájönnöd, hogy Vishanti könyve lényegében a Darkhold ellentéte, amelyben minden olyan tudás fellelhető, ami az ártó mágia kivédésére használható. Egyes forrásokból még találtál arra is utalást, hogy maga a könyv is képes mágiát törni, illetve feltételezték néhányan, hogy a könyvet ártó szándékkal nem lehet használni.
Arról azonban, hogy hol lehet a könyv, semmilyen információt nem sikerült összekaparnod. Az egyetlen kapaszkodód azoknak az embereknek a listája, akik írtak a könyvről, de nem meglepő módon a legtöbb forrásod írója már réges régen halott. Végül azonban szerencsédre találsz egy húszadik század elején írt tanulmányt, ami csak részben tér ki ugyan a védőmágiára, de itt több utalást is tesznek Vishanti könyvére. Az író pedig, egy bizonyos III Aberforth Kenneth Willoughby, még mindig életben van. Rövid internetes keresés útján megtudod róla, hogy a digitális lábnyoma csaknem a nullával egyenlő, semmilyen közösségi médiában nincs ilyen nevű felhasználó. Úgy tűnik, az interneten nincsenek fenn publikációi, nem írtak sem róla sem vele cikket, és a tanulmány, amire rátaláltál, nem szerepel a könyvtárak jegyzékében sem. Épp amikor a könyvtárak után kutakodsz, mintegy véletlen botlasz bele a nevébe: a Los Angelesi Közkönyvtár alkalmazottainak listáján találod meg. Az alapján, hogy a 20-as években írta tanulmányát, már aggastyánnak kell lennie, de úgy tűnik, még mindig aktívan dolgozik. Bár fénykép nincs feltöltve róla, és a munkaköre is csak egy szó: "könyvtáros"; jobb híján ez az egyetlen kiindulási pontod.


Így kerültél Los Angelesbe, a reptérről pedig egy 45 perces taxiút után a közkönyvtár impozáns épülete elé.

Bár az ideúton egész jól megúsztad az aláírások osztogatását, és a reptéren is csak négyszer kértek közös szelfit, mostanra valószínűleg elfogyott a szerencséd. Talán azért lehet, mert egy könyvtárhoz értél, ahol könnyebben ismerik fel a híres írókat, de persze az is benne van, hogy a BA tagság buktatott le téged. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor belépsz az épületbe, rögtön többen is felfigyelnek rád. A könyvtár nincs zárva, és ebédszünet sincs éppen, kedd délután 4 óra felé jár az idő, emiatt pedig elég sokan vannak a könyvtárban. Az előtérben sok asztalt látsz, ahol diákok, egyetemisták üldögélnek, beszélgetnek, tanulnak. Az előtér végében egy recepciós pult áll több ügyintézővel, mellette pedig a beléptető kapu a könyvtár belső részéhez.
Ahogy egy recepciós ügyintézőtől érdeklődsz, rögtön látod az arcán a felismerőst, a hátad mögött pedig feltűnik egy biztonsági őr is.
-I-igen, tudom ki maga - válaszolja habogva a huszonéves fiatal nő a pult mögött, aki idegesen igazgatja szemüvegét. - Esetleg lehetne... Szabad... - Dadogja zavarban a nő, és közben telefonját veszi elő a zsebéből.
-Elnézést, Mrs Miller - szólít meg ekkor hátulról a biztonsági őr, egy ötvenes éveiben járó, enyhén pocakos pasas őszülő halántékkal, és tömött bajusszal. - Nem kaptunk értesítést az érkezéséről, és nem készültünk külön biztonsági protokollal - magyarázza a munkáját roppant komolyanvevő férfi. - Ezt így mégse lehet csak úgy egy könyvtárban, hacsak... Hacsak nincs épp vészhelyzet itt a könyvtárban! Csak nem azt mondja, Mrs Miller, hogy a Bosszú Angyalai egy szuperbűnözőért jöttek ide? Az áldóját, ki kell üríteni a helyet, itt harc lesz! Mit mondott, hogy hívják a gazembert?
Már amúgy is néztek téged páran, és egy-egy telefon is előkerült, hogy videók és képek készülhessenek. De az őr szavai aztán igazán megzavarják a könyvtár nyugalmát. A sorban állók, ügyintézők és üldögélők mind feléd fordítják a tekintetüket, páran pedig máris pakolnak, hogy elhagyják a helyet, mielőtt kitör a káosz.

A biztonsági őrt nem könnyű lenyugtatni, de miután kifejezetten hangsúlyozod, hogy nincs gazfickó, és tényleg csak beszélgetni szeretnél valakivel, lassan visszavesz a hevességéből. Az emberek is inkább hallgatnak rád, mint az őrre, így a sietős távozás megszakad, de azért továbbra is figyelnek téged, és az eseményeket.
-III Aberforth Kenneth micsoda? Ó, az öreg Abe-re gondol? Ez biztos valami félreértés. Tuti, hogy jó nevet adtak meg önnek? - Kérdi hitetlenkedve a biztonsági őr, miközben a recepciós még mindig megilletődve néz.
-De hát ha őt keresi, ezen ne múljon. A harmadik emeleten elmegy a lépcsőtől balra a folyosón, a mosdó után meg jobbra fordul, nem lehet eltéveszteni. Ott lesz bal kéz felé az ajtó, a 318-as, ki is van rá írva, hogy restauráció - magyarázza az őr.
-Suzy, te meg mire vársz? Hát adj már egy látogató kártyát Mrs Millernek, hogy bemehessen, vagy talán olvasójegyet akarsz vele váltatni?
A recepciós zavarba jön a leszidás miatt, aztán gyorsan elővesz egy kártyát, és átadja neked.
-Ezzel tud bemenni, a végén majd hozza vissza Suzynak - adja az instrukciókat a biztonsági őr, aki már annyira belelendült, hogy szinte úgy viselkedik, mint az egész helyet igazgatja.
Suzy, a recepciós azért még összeszedi bátorságát, mielőtt elviharzanál, és a telefonját a kezében szorongatva szólal meg kisegér hangon.
-Szabad esetleg egy k-képet?

Suzy kézségesen bólint a feltételedre, és a szelfi után már neki is vághatsz a lépcsőháznak. A harmadik emeleten főképp olvasótermeket találsz, néhány számítógép van a folyosón, amivel a katalógusokban lehet keresni, és több iroda is itt kapott helyet. Az útmutatást követve eljutsz végül a 318-as szobához, amin valóban a restauráció szó szerepel. A kopogás után halk, fojtott válasz érkezik az ajtón túlról.
-Tessék!
Benyitva egy zsúfolt, kicsiny helyiségbe jutsz, a falon körbe polcok helyezkednek el, rajta réges-réginek tűnő könyvekkel. A polcok által közrefogott szobában, amit ledlámpák világítanak meg, több asztal is van ötletszerűen elhelyezve, rajtuk rengeteg könyv felhalmozva, különféle állapotban. Sok könyv bekötetlenül hever, sérült gerinccel, vagy szakadásokkal itt-ott, kilógó lapokkal a közepén. Az ablaktalan helyiségben az ajtóval szemközti fal előtt egy nagy asztal áll, rajta különféle szerszámok, üvegek ismeretlen folyadékokkal, és egyéb eszközök, amik minden bizonnyal a könyvek restaurálásához kellenek. Ennél az asztalnál ül a hanghoz tartozó férfi, az ajtónak háttal görnyed az egyik könyv fölé. Hajlott hátú öregembernek tűnik, kezén kesztyűt, arca előtt porszűrő maszkot visel. Munkás köténye alatt kockás ing és kord nadrág látszik, viseltes cipője pedig egy szép napon még fekete lehetett. Kopasz, ráncos fejéről nehéz lenne megítélni, valóban elmúlt-e száz éves, de annyi biztos, hogy fiatal. Jöttödre sem fordul meg, folytatja teendőit, úgy szól hozzád.
-Tegye csak az asztalra - magyaráz, és a válla fölött a melletted lévő asztalra mutat. Kezében ecset, azzal kenegeti épp egy bekötetlen könyv oldalát, ahová majd a gerinc kerül.
-Mennyire sürgős? Jövőhétre ráér? - Kérdi a maszkon keresztül fojtott hangon.

Az öreg valóban hátranéz válla felett, mikor kiderül, hogy nem könyveket hoztál, és először arcodat nézi értetlenül, majd végigmér téged tetőtől talpig, amikor a könyvet említed. Utána visszafordul az asztalhoz, leteszi az ecsetet a ragasztós üvegcse mellé, és leveszi a jobb kesztyűjét, hogy elfogadhassa a kézogásodat.
-Örvendek, Dr Miller - válaszolja, és most már te isjobban szemügyre tudod venni a férfit. Arca ráncos, szemöldöke bozontos, kis tokát eresztett, de jól borotvált. Szemében értelem és elevenség csillog, mégha teste valóban egy jó hetven éves férfiénak is látszik.
Ezután kezével int, és hellyel kínál téged, jobb híján egy támlátlan, bárszékszerű alkalmatosságot tud felajánlani, hasonlót ahhoz, mint ami az ő asztalánál is van.
-Igazán megtisztelő, Dr Miller, hogy ilyen sok fáradtságot vállalt, hogy találkozhasson velem - mosolyog kedvesen az idős úr. - Mindazonáltal attól tartok, el kell keserítenem magát: minden bizonnyal nem tudom megadni azokat a válaszokat, amiket hallani szeretne tőlem.
Másik kesztyűjét is leveszi, és leül a maga székére, a kesztyűket pedig az asztalra teszi. Végigsimítja kötényét, aztán mintha észbekapna, ismét rád néz.
-Ha megtalált engem, akkor bizonyára nagyon alapos kutatómunkát végzett, és most azt szeretné, ha még többet mondanék annál, mint amennyit olvasott tőlem. Talán azt hiszi, hogy az igazán fontos információmorzsákat megtartottam magamnak, és csak az arra méltóknak mondom majd el, akik felkutatnak, mint egy... Orákulumot. De még ha így is lenne... - Gondolkodik el, majd mintha jó ötlete támadt volna, felderül az arca. - Miből gondlja, hogy ön, Dr Miller, épp a méltók közé tartozik?
Mosolya mögött játékosság bújik meg, kezeit pedig most ölében nyugtatja.

A férfi békés arccal hallgatja végig az érvelésedet, miért is lenne megfelelő helyen nálad a könyv, és miért van szükséged rá. Miután befejezted, a földet nézi maga előtt elgondolkodva, és csak nagysokára szólal meg.
-A Darkhold és Vishanti könyve... A két nagy nemezis, a mindent elpusztító, és a mindent megóvó... A megállíthatatlan erő és az elmozdíthatatlan akadály... Nos? - Néz fel hirtelen, mintha csak kiragadta volna valami az elmélkedésből. - Ön tehát meg akarja szerezni a könyvet, hogy az Amerikai Egyesül Államok elnökének gonosz terveit megakadályozza. Ez épp úgy hangzik, mint egy feladat a WAND vezetőjének, a főmágusnak, Dr Miller. De gondolom nem szívesen kopogtatnának be a Fehér Ház ajtaján, hogy felelősségre vonják az elnököt, nem igaz? Azzal sérülne a látszat, hogy van bárki is a világon, aki erősebb, mint egy maroknyi szuperhős.
Magában mosolyog az általa felvázolt valóság komikusságán, de mielőtt válaszolhatnál, felemeli a kezét.
-Kérem, bocsásson meg, nem úgy értettem - szabadkozik mosolyogva, és feláll a székéről. Az egyik könyvkupachoz sétál és a könyveket kezdi nézegetni. - Tudja, egy öreg ember hablatyol mindenféléről. Nézze el nekem, már régen volt, hogy ilyen dolgokról kellett gondolkodnom. Manapság inkább nyugodt elfoglaltságokat keresek. Mint a könyvek javítása.
Kinyit egy könyvet, ami ránézésre régi térképek, atlaszok gyűjteménye lehet, néhány oldalt átlapoz, majd visszacsukja azt.
-Szóval tudni szeretné hol van Vishanti könyve... De a helyes kérdés az, hogy kinél van? Ugye tudja, hogy a könyvnek van egy őrzője, aki nem fogja csak úgy kiadni a kezéből?

A Thorhallát illető szavakra nem nagyon reagál az idős férfi, mintha túl sok lenne neki, egyszerűen elhessenti magától a gondolatot, hogy istenekkel foglalkozzon. Hasonlóan viselkedik, mikor Shieldről, Xavier intézetről és a csápokról beszélsz, bár mintha a féltündér szónál még figyelt volna. Úgy tűnik, ezek a témák vagy nem izgatják Willoughby-t, vagy tudatosan próbálja magát távol tartani tőlük. Akárhogy is, az utolsó szavaidra már figyelmesebben néz feléd, és ezúttal válaszol is. Amikor rákérdezel, hogy nála van-e a könyv, elneveti magát bohókásan.
-Hogy nálam lenne? - Kérdi jót mosolyogva a dolgon. - Nem, ugyan. Én nem tudnám megvédeni azoktól, akik kezében veszélyt jelenthetne a könyv. Nem-nem, én sosem őriztem a könyvet. De egyszer volt alkalmam a kezemben tartani, és beleolvasni. Ez már nagyon régen történt, akkoriban, mikor az ön által említett könyvet írtam. Igen, az már nagyon régen volt...
Figyelme mintha ismét elkalandozna, és a régi könyvek egyikén nyugtatja a kezét.
-Sokat mesélt nekem a könyvről az őrzője, ezt a tudást használtam fel az írásomhoz. És amikor nálam volt a könyv, megtanultam belőle egy varázslatot, csak egyetlen egyet! Mint főmágus nyilván tisztában van a varázslatokkal, a működésükkel, a módszereikkel. De Vishanti könyve más... Abban nem varázslatok vannak, hanem költészet - magyarázza csillogó szemmel az idős férfi, ami mintha elérzékenyült volna az emlékek miatt. - A rész, amit én láttam, megtanított néhány dologra, de ezt nyilván már észrevette. Elvégre nem sokan tartják ilyen jól magukat közel a 170 éves korhoz, nem igaz? - Kérdi hamiskás mosollyal Willoughby, és visszasétál a munkaasztalához, ahol a ragasztós tégelyre rátekeri a fedelét. Mozgása aprólékos, pontos, ahogy rendet tesz a szerszámok közt, keze nem remeg, mozdulata határozottak. Végül hlkabban, fáradt hangon szólal meg ismét.
-Szóval valóban nagy a baj, ha jól értem. Azt hiszem, talán az lesz a legjobb, ha elviszem hozzá... Mármint az őrzőhöz. Ő tudni fogja, hogy a szándékai tiszták-e, és ha jónak látja, az ön rendelkezésére bocsátja a könyvet. Bár nem kétlem, hogy ön sok érdekes emberrel találkozott már, azért nem árthat előre szólnom: az őrző nem hétköznapi, és sokakban riadalmat vagy irtózatot kelthet. Én magam régóta nem találkoztam vele, de gyanítom, azóta a hatás csak fokozódhatott.
A rejtélyes leírás után az idős férfi végez az asztalán való pakolással és feléd fordul, majd leveszi a kötényét.
-Le merném fogadni, hogy mielőbb szeretné megtalálni.

Az idős férfi elmosolyodik a szavaidra a korával kapcsolatban, és csak bólogat arra, hogy a magad fél évezredével megtanultad a helyén kezelni az emberek külsejét és belsejét.
-Ha arra várnánk, hogy végezzek a könyvekkel, sosem indulnánk el! - Válaszolja félig panaszolva, félig viccelődve. - Amint végzek egy adaggal, mindig újak kerülnek elő. De minek is panaszkodjak? Inkább örülök, hogy szkség van még az olyan régimódi emberekre, mint én, ebben a digitális korban.
A kötényét a széke karfájára teszi, majd a sarokban, egy székről leakasztja a kabátját, és a vállára kanyarítja.
-Különben is jó, ha igyekszünk - állapítja meg, miközben karórájára pillant. - Lassan fél öt, egy óra múlva már sötét lesz, és addig még hosszú utat kell megtennünk.
Az ajtóhoz lép, kinyitja azt, majd udvariasan előre enged téged kifelé menet. A recepción a biztonsági őr ismét fontoskodva közelít hozzátok, ám ezúttal a könyvkötő és restaurátor megelőzi őt, mielőtt belekezdhetne beszédébe.
-Ma korán el kell mennem, Ben, hogy segítsek Dr Millernek valamiben. Az irodát nyitva hagytam, kérem, zárja majd be!
-Hát persze, Abe. Dr Miller, ne felejtse el... - Kezdene bele az őr, de Aberforth már segít is neked kijönni a forgókapun a belépőddel, amit kaptál, aztán a recepciós pultra dobja azt sietősen, és a kijárat felé veszi az irányt.
-Szép estét, Ben! Viszlát holnap, Suzy! - Köszön el, és ha követed, együtt értek ki a Los Angeles kora estéjébe, ami ezen a téli napon egészen hideg lett. Aberforth, vagy Abe, ahogy a biztonsági őr szólította, most összehúzza a kabátját, és egy régi típusú, amerikai gyártmányú autóhoz sétál.
-Jöjjön, kikocsikázunk egy kicsit.
Az idős férfi beül a volán mögé, és ha te is beszállsz, elindítja a pöfögő járművet, ami még a nyolcvanas évekből maradhatott itt. Lassan kigördül a járda mellől, és elindul a sötétedő utcán.
-A könyv őrzője nem gyakran tartózkodik a mi világunkban. Ha fel akarjuk kelteni a figyelmét, el kell végeznünk egy kis rituálét, és azt jobb, ha a városon kívül tesszük. Csak pont ez a baj Los Angeles városával: néha olyan, mintha sehol sem érne véget - magyaráz vezetés közben, a rádióban pedig klasszikus zene szól.
-De azért nem ennyire drasztikus a helyzet, csak ki kell mennünk a San Antonio hegy felé. Ott nem keltünk feltűnést. Közben megállunk majd egy benzinkútnál, beszerzünk néhány dolgot, úgyhogy ha éhes lenne, ott ehetünk majd.
Az út nagyjából 45 percig tart, és különösebb izgalmak nélkül telik. A külvároshoz közelítve valóban útba ejtetek egy megállót, ahol Willoughby vesz egy darab vontatókötelet, némi motorolajat, gyufát és egy üveg bournbon whiskeyt is. Ha éhes vagy, a szemközti hot dog standot ajánlja, ahol ő maga is megvacsorázik gyorsan, aztán haladhattok tovább. Ha útközben van kérdésed, amit feltennél neki, vagy információd, amit megosztanál vele, erre természetesen van lehetőséged, és Abe válaszol is a maga elkalandozós, megfáradt módján.
Máskülönben az eseménytelen autózás végén kiértek a városból, és egy darabig még egy földúton haladtok egy erdő irányába, ami mögött látod az említett San Antonio hegyet is havas csúcsával, háromezer méterrel a tengerszint felett magasodni. A lemenő nap utolsó sugarai vetülnek az erdőre, ahol végül egy kisebb tisztáson áll meg a kocsival Abe.
-Így belegondolva elég ijesztő is lehetne a helyzet. Egy vadidegen autójába ül, aki elviszi az erdőbe éjszaka... És még a kötél is! - Teszi hozzá, elnevetve magát. - Ha valaki most látna, azt hihetné, épp elrabolom magát, nem igaz? - Kérdi viccelődve, miközben kikászálódik a kocsiból. - Ha megkérem, hozná a vásárolt holmikat? - Int a hátsó ülésen lévő bevásárlózacskó felé.