Polgárháború

Alternatív realitás, ahol egy katasztrófa kirobbantotta a Polgárháborút. A csatározás során a legtöbb szuperhumán szétszéledt, börtönbe került vagy elhunyt. Az itt szereplők az utolsó résztvevői a csatának! Hüvös tavaszi este...

Kap bázisa, New Yorki földalatti bunker:
A bunkerben ülök a megszokott napjukat töltik amikor a Kapitány belép a terembe.
- Figyelem!
Parancsolja Rogers enyhe fáradtsággal a hangjában.
- Kifogytunk a lehetőségekből. Ez lesz az első és utolsó nyílt támadásunk Stark ellen. Ha ma este nem sikerül ledönteni a kis trónjáról akkor befejeztük. Mivel létszámfölényben vannak így olyan tervvel kellett előállnom, amire nem vagyok büszke, de így is csakis egy lövésünk lesz. Jól figyeljetek arra, amit mondok, mert ezen múlik a világ szabadsága.
A Kapitány elkezdi elmagyarázni a tervét. /Amit itt nem fedek fel, de kaland közben érteni fogjátok nyugalom /

Stark Torony, Staten Island:
Az egyik nagy bárszerű teremben ülnek a legtöbben amikor Stark és Dr. Csótány bejönnek.
- Jó hírem van srácok!
Mondja Stark örömtelien összecsapva az olajos kezeit.
- A gépezet ma elkészül!
Mikor megkérdeznék a többiek miféle gép felvezeti őket egy szinttel a laborba, ahol egy furcsa üvegkabint látnak sok gépezettel körülötte.
- Ez a visszafordító a Doki és minden eddigi feltaláló alkotása. Az AIM csinált hasonlót, de hogy rossz szóviccel éljek: nem gondolkodtak elég kicsiben. Bocsi Dokikám. A lényeg, hogy ha ma összerakjuk képesek leszünk bármilyen képességgel rendelkező lényt emberi szintre "lefokozni". Nem számít mi az megvonja a képességeitől dns-i szinten örökre. Ez viszont azt jelenti, hogy ma Kap mindent megfog tenni, hogy leállítson minket. Legyetek a sarkatokon. Őrizni kell ezt a szépséget, mert nem tudunk még egyet csak úgy építeni. Még ez sincs igazán kész... Érthető voltam?

Ad' nem akart túl sokat az élettől. Egy kis békét, tisztességes munkát és normális életet. Erre megharapták és ha ez az egész nem lenne minden még ez az új törvény katonát is akart belőle csinálni. Ahhoz pedig, hogy ezt megelőzze katona lett belőle a föld alatt. Hát ez eléggé ellentmondás és sokat is szenved emiatt az egész miatt. Viszont a regisztráció akkor sem tetszik neki. Kétségei vannak és bizonytalan. Hiszen még emberi évekkel nézve is fiatal. Nem egy ősvámpírról van szó. Ma a kapitány összehívta őket. Ő is fáradt mint mindenki. Arra, hogy nyíltan megtámadják a Stark tornyot Ad' szeme elkerekedett. Valahogy ezt egyáltalán nem akarta. Nem is hitte volna, hogy ez az egész ideáig fajul. Őszintén szólva félti az életét. Bár ez talán természetes is.

Jó fej dolog volt a Kapitánytól, hogy engedte, hogy a bázisra hozzam Félixet, mondjuk ha nemet mond akkor se hagytam volna annyiban. Mintha nem lenne nagyon bajunk egyébként....Ültünk a bunkerben, ahogy általában, én konkrétan egy asztalon, ha van rá lehetőség, ha nem akkor a föld is megteszi, az ölemben a bundás döggel, aki összegömbölyödve élvezi a simit és már eléggé alvóra áll a szeme. Jót tesz hogy itt van, nyugtat és lefoglal, meg fel se fogja szerencsétlen hogy mi folyik körülötte, mintha érezné a feszültséget ami a levegőben terjeng de mégis olyan békésen el van, ha nem pihengetne az ölemben valszeg idegbetegebb lennék. Közben felnézek Michaelre is, aztán körbe a teremben, mindenki kezd már belefáradni a csatározásba, ezt Kap hangja is erősíti. Nem kéne feladnunk, de tényleg ők vannak többen és jobban fel vannak szerelve mint mi, de van nekünk valamink, mi nem kötelességből harcolunk ezen az oldalon így lelkesebbek vagyunk...na jó, nem épp most, de az elején nagyon is azok voltunk és ha arról van szó akkor megint azok leszünk, csak ez a várakozás, ez valami gyilkos dolog. Viszont ez az utolsó esélyünk, ezen dől el az egész, úgyhogy nagyon oda kell majd tenni magunkat, ha szabadságot akarunk. Amennyire tudtam, minden figyelmemet oda irányítottam, még Félix is felemelte a fejét és hegyezte a füleit, végülis valahol a csapat része ő is. Lehet hogy kicsit alattomos a terv de valahogy ki kell játszanunk a hátrányunkat, amúgy is van egy ilyen mondás hogy háborúban mindent szabad, nem?

~Dr. Peter Symus~
Stark oldalán sétáltam be, és legalább olyan feldobott voltam, mint ő. Hamarosan kész lesz a találmányunk, és mindketten izgatottak voltunk, egyrészt mert nagy kihívás volt a dolog, és mi pedig szinte a szülei voltunk hamarosan megszületendő kis gyermekünknek, ami egyenlőséget hoz majd a világunkba. Engem pedig az hozott igazán izgalomba, hogy bevonulhatok a történelembe, mint vezető tudós, aki létrehozta ezt a kis gépezetet. Egy szóval alig vártam hogy kész legyen, és bár tudtam, hogy most van időnk a többiekkel beszélni, mint egy kisgyerek inkább mentem volna vissza, hogy a karácsonyi ajándék mellett toporogjak, hiába tudtam, hogy még nem bonthatom ki. A gondolataim is össze-vissza cikáztak, kergették egymást, még meg se fogalmazódott egy gondolat, már másra gondoltam, bár ez a munkában nem zavart, ilyenkor gyakran vettem észre magamon, hogy beszélgetni nem tudok, vagy nehéz követni amit mondok. Ettől függetlenül válaszoltam a nő kérdésére Stark helyett is, ha hagyta.
- Negatív, véleményem szerint a gépezet kritikus stádiumban van, a hirtelen mozgatás nem tudhatjuk, hogy milyen hatással lenne rá, vagy az általunk kívánt hatásra. Ezen kívül úgy vélem, hogy a hibahatáron belül is csak akkor maradunk, ha a gép nem hagyja el a negyedet, de persze Stark kijavíthat, ha ebben tévedek. - mondtam, és a telefonom kezdtem nyomkodni, újabb számításokat végezve. - Valójában úgy gondolom, bár ez csak az én véleményem, hogy ha most az egészet átköltöztetjük, az ön által említett helyre, akkor további legalább egy hét munka várna ránk, mire mindent megfelelően kalibrálnánk újra. Persze hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, és Tony máris kijavít, ha tévedek. - tettem hozzá.

felszerelés:

Starkt Torony

Soto napok óta egykedvű volt. Egy ideje semmi dolguk nem akadt és bár gyűlölte a közhelyeket, a jelenlegi állapotot ő maga is "vihar előtti csendként" aposztrofálta. Nagyjából be is jött neki amire számított. Az aktuális esti eligazítást a katonai fegyelem helyett a szokásos "Starkos lazaság" töltötte meg. Nem is lepődik meg azon, hogy a tökösebb Miller felkapja ezen a vizet. Mint ahogy azon sem, hogy az asszony egyetért a feleségével. Ő maga azonban nem osztja teljesen az aggodalmaikat. Azt mondjuk szeretné tudni, hogy a kapitány miért és hogyan szereztek tudomást erről a csodálatos gépről. Ami nagyon sok gondjukat megoldaná. A rengeteg szuper bűnöző és a kontrollálatlan erejű, ellenőrizhetetlen személyek. Amint működésbe helyezek az eszközt megszűnne a vadnyugat. De amíg nem "hatástalanítanak" mindenkit aki nem hajlandó együttműködni a rendszerrel, addig nem érhet véget a háború. Amikor átmegy Jonathan nyílt farok méregetésbe azért kénytelen megszólalni.
- Ha átírja a biztonsági protokollokat, akkor azt nekünk is újra kell tanulni. Ez csak csökkentené a működésünk hatásfokát egy esetleges támadás esetén. - Az aggodalmára csak ráerősített azon véleménye, hogy miszter Miller erősen alábecsülte a létesítményt. Ha Stark épületének szerkezetét olyan könnyű lenne megrongálni, mint ahogy azt feltételezi akkor már akkor bukásra voltak ítélve, amikor elkezdték az egészet.

Felszerelés:

Theon gyúrt. Amióta a "föld alá" vonultak vagy gengszteresebben "matracokra", azóta szabadidejében nagyon mást nem tud csinálni. Furcsa úton-módon beszerzett fegyvereit tisztítja, gyakorol velük: elővétel különböző pozíciókból és célra tart, közelharci szituációkban veszi elő és teszi el őket. Meg gyúr. Ő azok közé tartozik, akik nem fásulnak bele a napi rutin okozta szürke egyhangúságba. Katona volt aki a harctéren élt igazán és amíg azon kívül létezett, a harctérre való felkészüléssel töltötte az idejét. Valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy azon az oldalon harcolt ahol több szükség volt katonákra mint technikára. Most is így állt. Bár nem volt mutáns, a Kapitány mellé állását azzal indokolta, hogy "ma a mutánsok, holnap a beültetettek". Nagyon sok ismerőse rendelkezett kibernetikus beültetéssel vagy egyéb protézissel amik a mai technika mellett komoly előnyt...már-már "ember feletti erőt" jelentettek számára. Így ezt teljesen jogos oknak látta. Meg háborúzhat, az meg "mindig vicces". Amikor a Kapitány belép abbahagyja a téglával és fémhulladékkal megpakolt molnárkocsi húzogatását és tologatását, majd egy törölközővel a nyakában csatlakozik a terv részletes bemutatásának hallgatóságához.
- Ez még működhet is Kapitány...vagy mind meghalunk...igaz, ha nem működik akkor is véget ér a játék. - Nyugtázza az elhangzottakat majd elmegy zuhanyozni és összekészíti a felszerelését.

Felszerelés:

A toronnyal szembeni Yumusha Torony:
A csapat tudja, hogy az első fázisa tervnek betörni ebbe az épületbe. A céljuk, hogy kiüssék a portán üldögélő pocakos bácsit, vagy valahogy elkerüljék őt és bejussanak a liftbe azzal X /Titkos terv / emeletet menjenek fel majd ott nyissák fel a sporttáskát, amit Michael kezébe adott a kapitány. A cégépület pontosan olyan, mint bármelyik másik. Nagy porta sok kamerával és jobbra egy beléptető rendszer, amin túl van egy lépcső és három lift. Az őrt csak azért kell kiütni, mert ő tudja lenyomni a riasztót. más ilyenkor nincs az épületben és az utólag nem számít, hogy a csapat rajta lesz e a kamerákon vagy sem.

Stark Torony, Staten Island:
Stark nyugalomra inti a csapatot.
- Megértem az aggodalmatokat, de a gépezet nem szállítható és higgyétek el nekem Rogers nem fog semmi olyat tenni, amivel ártatlanokat sodorhat veszélybe. Talán hülye, de sose bántana civileket. Nem fog egy épületet kidönteni, amiben emberek vannak főleg nem New York közepe... szélén. A teleport jó ötlet, de a gép érzékeny, nem tudom hogy reagálna a másik realitás külső hatásaira vagy azoknak a hiányaira. Ez még egy prototípus és mondhatni törékeny állapotban van. Tévedhetek is persze, lehet, hogy Rogers semmit sem fog megpróbálni. Békésen ül a hátsóján és máskor trükközik majd. Mégis örülnék ha ma 11-esre tekernénk az érzékelőket. Rendben?

//Nos ez ritka rövid lett a részemről, köszi a játékot.//

Helyszín: Yumusha torony

Svarog a többiek nyomában, tőlük lemaradva indul meg a torony felé. A testét bő ballonkabát takarja, a szárnyait szorosan a hátához kötözte.
Az arcának alsó részét a kabátja gallérja takarta, míg a szemei elé arcának felső felét teljes egészébe takaró napszemüveget rakott.
Michael kezébe adták az aktatáskát, ami olyannyira fontos Rogers tervébe. Dragunov elhúzta a száját erre.
Soha nem gondolta, hogy Rogers, a címlapfiú zászlaja alá fog beállni ebben a konfliktusban. Tudta, hogy nem néz ki valami emberien, és nem is akarta, hogy regisztrációba vegyék.
Nem az ő stílusa volt a folytonos ellenőrzés, és gyűlölte, hogy ha ellenőrzik. Körbefordul a teremben, és közben elkezdi kocogtatni a combját.
A terve az, hogy előrelép, ledobja a ballonkabátját, és közben leállítja az időt, és egy merész szökkenéssel átrepül a termen, és az őr előtt terem, persze mikor az a riasztó felé menne.
Hogy ha sikerül a dolog, és a biztonsági őr újra mozgásba lendül, akkor teljes erőből állon csapja, ezzel remélve, hogy az ájulásba küldi.
Persze ez csak elmélet, a gyakorlat mindig más.

Ad' elől ment hisz sokféle képessége kicsit menőbbé tette mint a kiborgok és mutánsok akik ott voltak. Persze nem legelöl hisz mégiscsak egy kölyök mindezek ellenére, de előrébb. Egy mintátlan fekete hosszú ujjú póló volt rajta, fekete katonai nadrággal, acélbetkós csizmával és egy rendőrségi maszk. A maszk valamiért megnyugtatta. Mintha nem ő lenne itt és nem neki kéne egy ilyen halálközeli dolgot csinálnia. Első dolguk pedig az őr elintézése. Persze nem a kamerák miatt hanem, hogy nehogy riassza Starkot. Amúgy is Ad'-et valószínűleg nem is lehet lekamerázni mert vámpír. Az idegesség látszik rajta mint mindig. Ezt sosem tudná megszokni és az sem javít ezen, hogy valószínűleg ez az utolsó ilyen akció ami mindent eldönt.
~Üsd csak ki nagy gyík! Ne hibázz lécci. Basszus Ad' nyugodj már meg. Miért vagy ilyen beszari? Csináld már gyík!~

A toronnyal szembeni Yumusha Torony:
Svarog egy pillanatra megállítja az időt mikor belép. Az őr már ugrik, de a sárkány egy szökkenéssel érkezik és a földre viszi őt. A férfinél egy teaser pisztoly és egy tonfa van csak. A többiek belépnek utána, de addigra Svarog már az őr felett állt. Az még próbál felugrani és mégis elérni a gombot.

Stark Torony, Staten Island:
Stark ámulva nézi az elteleportálókat.
- Mindig jól ment nekik a drámai és nagy műsorozás...
Mondja majd vállat von.
- Ha még valakinek van hasfájása mondanám, hogy ott az ajtó, de erre felé csak kiteleportálnak emberek. Én a bezárt bunker laborban leszek tücsök dokival, addig vigyázzatok a házra!
Ezzel Stark belép a laborba és az hatalmas ajtó bezárul majd több koppanással megannyi zár kapcsolódik össze.

// Yumusha Torony //

A terv első fele hogy bejussunk a toronnyal szembeni toronyba, ami annyira nem hangzott nehéznek. Egy csomagot kell feljuttatni egy bizonyos emeletre, de úgy hogy nem bukunk le kapásból, ehhez csak a bizti bácsit kell megakadályozni abban hogy lenyomja a csúnya piros gombot...legalábbis gondolom piros.  Gondoltam a gyorsaságom miatt bedobom hogy vállalom a portás kiütését de  hamarabb akadt rá alkalmasabb ember, nem mintha annyira hadakoztam volna a feladatért, annyira nem fair, de kényszer, törvényt bont vagy mi. A sárkány szerű pasi, megtudja állítani az időt tán, valami ilyesmit tud, ő megy először és már csak annyit látunk hogy a pasi felett áll aki azért próbálkozik elérni a gombot, legszívesebben rá kiabálnék hogy "csapd már le, bmeg!", de nem szép úgy beszélni szerencsétlenről mint egy légyről és a káromkodást se nagyon értékeli a Cap, bár óhatatlanul kicsúszik néha, "néha".
Ha látom hogy az óris hüllő nem tartja kézben a dolgokat, akkor oda ugrok én is és lecsapom én az őrt, azért úgy hogy ne törjön semmije, csak ne legyen magánál, aztán gondolkodom.
- Lehet nem kéne így hagyni, mi van ha felkel közben? -dobom be az ötletet, aztán vagy kikötjük valahova messze a gombtól vagy nem, és  szerintem lenyúlom a kis sokkoló pisztolyát, sose lehet tudni mire lesz jó.
Aztán mehetünk tovább a liftekhez, de lehet nem ártana valakinek maradni figyelni már ha nincs feltétlen szükség itt mindenkire egy csomag felszállításához, de majd kiderül.

Felszerelés:

~Dr. Peter Symus~

Tony megerősíti amit elmondtam, hogy az eszköz nem mozgatható anélkül, hogy a sikert kockáztatnánk, ami itt van a kapuban. Miss Picsa és a férje ezt nem így gondolják, jön a szokásos blabla, amivel mindig akadályozzák a tudomány útját az átlagemberek. Nem mernek nagyban gondolkodni, kockáztatni. Einstein is megmondta, nem készíthetsz rántottát anélkül, hogy feltörnél néhány tojást. Végül a nő fogja a cuccait és a Papucsát, és köd előttük, köd utánuk, már itt sincsenek. Lenyűgöző egyesek arroganciája, hogy milyen reakciókra képesek ha valami nem úgy megy, ahogy ők akarják. Mint egy elkényeztetett tinilány.
Végül Starkkal együtt visszamegyünk a laborba, az ajtóból még megemelem képzeletbeli kalapomat a többiek felé.
- Ha minden jól megy, nemsokára nem lesz miért védjenek minket, mert elkészül a szerkezet, és az egész harcnak vége. Ne feledjék, hogy miért harcolnak, haza, egyenlőség, testvériség. Szép napot! - lelkesítem kicsit a katonákat, mielőtt bezárulna mögöttünk az ajtó, majd a zárak koppanása közben Starkhoz fordulok, megkérdezném hogy szerinte elegek lesznek-e a kapitány ellen, de nem teszem. A laborban ismét a tudós leszek, nincs idő felesleges kérdésekre, egy technológiai áttörés előtt állunk.

felszerelés:

Ad' önző okokból van itt mint mindenki más, de átlátja a helyzet hátterét is ami erre az egész akcióra kényszeríti őket. Talán azért mert ő régen normális volt. Bár tudja, hogy a mutánsok is normálisak egy ideig, de akkor is ez jut valamiért az eszébe. Jobban bele tud saját maga szerint látni az emberekbe egy vámpír harapás által "szörnnyé" válva mint eredetileg is annak születve. Pont ezért vagy akkor mikor Michael agyonlövi az őrt vagy akkor mikor a csonttörést felajánlja felháborodva felszólal.
-Ember te normális vagy? Pont azért vagyunk ebben a helyzetben mert veszélyesnek látnak minket. Rohadtul csak olaj a tűzre ha ilyesmi történik.
~Azt a rohadt! Néhányakat tényleg le kéne csukni vagy megfigyeltetni. Az ilyen alakok is csak azért vannak szabad lábon mert rájuk is szükség van, hogy a normális nem normálisak normális életet élhessenek. Mi? A lényeg, hogy ha átlátnák ezt az egész helyzetet akkor visszacsinálnának mindent. Bárcsak visszacsinálnának mindent.~

felszerelés:

Svarog manővere sikerül, de az őr még mindig eszméleténél van. Próbál felugrani, hogy elérje a riasztót. A sárkány azonnal kapcsol, és megpróbálja egy erős, jól irányzott bal horoggal kiütni a férfit.
Csak annyira, hogy eszméletét veszítse, hogy ha sikerül, akkor a vállára veszi, és az előtér a riasztótól legtávolabbi sarkába viszi a fickót.
- Ja, meg kellene - mondja Dragunov Jennának, és elkezd valami bilincset keresni a férfi övén, hogy ha nem talál, akkor annak az egyenruhájából próbál csíkokat tépni, és azzal jó szorosan összekötni a kezeit és a lábait, valamint bekötözni a száját.
- Mondjuk a csonteltörés jó ötlet, de... nem gondoltam volna, hogy egyszer is a jó hírem miatt aggódom.
Mielőtt jó útra tért volna, egyszerűen felgyújtotta volna az őrt és kéjes vigyorral nézi, ahogy elég. Most pedig megkötözi. Talán arra gondol, hogy szerencsétlen fickónak családja van, esetleg barátai akivel esténként egy sör mellett szurkolnak a kedvenc csapatuknak vagy egy szerető barátnője.
Nem lett volna jó, hogy ha ez a nyavalyás háború ennyire sok, ártatlan áldozatot szedne, akik csak ott voltak.

Carl magára öltötte a nova egyenruhát, és belépett a védendő terembe. Ránézett a technikai eszközre, jól tudta, hogy milyen hatása lehet a képességekkel rendelkező emberekre.
És rájött, hogy nem tetszik neki. Mutáns volt, jól tudta, hogy sokan, a társai közül szinte egyek voltak a képességeikkel. És ezzel mintha levágnák a karjukat. Félemberek lesznek.
És volt egy olyan érzése, hogy Amerika Kapitány is így gondolkodik, ezért is fordult Stark ellen.
Viszont a Nova énje azt gondolta, hogy minden Steve Rogersre jut egy Vörös Koponya, és igen is jó ötlet így visszazárni Pandóra szelencéjét.
Tehát ezért kellett itt lennie a visszafordítót védelmezők között, és nem a támadóknál. Tehát várt.
- Azt olvastam Rogersről, hogy jó taktikus, biztos valami terve, hogy minél kevesebb áldozat legyen - mondja a társainak. - És annyi biztos, hogy ha ilyesmiről van szó, nem lehet vele tárgyalni. Nekem is ellenérzéseim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban.