Álomsík

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Prológus:
”Kacagásra, nevetgélésre ébredtem, vér szagára és arra, hogy hallom csöpögni… az első dolgom az volt, hogy elővegyem a kártyákat és megnézzem, hogy mit is kell tudnom. A háború kunyhójának hírnöke, vagyis hírnökei voltak azok. Láttam, ahogyan megannyi álomkép jelenik meg a kártyán, majd ezek betörnek az álmok közé. De nem az álmok érdekelték őket, hanem valami, ami nagyon, de nagyon régen elvolt zárva az álmok világába. Valami, ami a rémálmokat, a rossz álmokat okozza, az egész dimenzió legmélyében, valami ami körül minden romlott volt. A hírnökök, a sötét istenek a hatalmukkal feltörték a börtönt, hogy kiengedjék az elzártat. Amint a börtön meghasadt, ők elhagyták az álmok síkját és hagyták, hogy az a valami előtörjön. Még nem szabadult ki teljesen, de a börtönből sötét fekete és beteg zöld csápok nyúltak ki és burjánzottak végig be mindenki álmába. Az egész gyönyörű környezet egyszerre lett beteg, romlott, mellé őrült kacagás párosult. Olyan volt, mint maga a rémálom…”
- Felicia Paran, a Kártyák Mestere



Előző nap mindenkinek teljesen átlagos napja volt, említésre méltó dolog nem igen történt benne, csak egy nap a szürke hétköznapok között. Estére – ahol éppen és este lett neki – már fáradt volt mindenki, így egy idő után szépen álomba is szenderültek. Az alvási fázis az éjszaka közepéig teljesen ugyanúgy történt, ahogyan korábban is, amikor azonban mindannyian teljesen leizzadva, zihálva és reszketve ébredtek fel. Niteris esetében dr. Malburg. Amint már ébren voltak motoszkálást hallottak a lakrészüknél, majd hirtelen erős fájdalom érte a testüket, minden izmukat, ahogyan ez lenni szokott sokkolás esetében, a világ pedig újra elsötétült körülöttük.

Mikor legközelebb magukhoz tértek, mindenük sajogott, bár mindenkinek sokkalta nagyobb gondja is volt…

Niteris és Fuchida megkötözve valamilyen törzsi nyelvre ébredtek fel. A kezeik és lábaik hátra volt kötve, a szájuk kipeckelve. Még hét másik férfi is volt mellettük a vályogház talaján, hasonló körülmények között, mint ők. Fuchida megismerte őket, mindannyian a harcostársai voltak, egytől egyig fehér férfiak, a Techno Légió emberei. Valamilyen oknál kifolyólag Niteris is tudta ezt. Odakint pedig néger felfegyverzett emberek, akik a furcsa nyelven beszéltek. Ekkor érezhették meg mind a ketten a benzin illatát, ők maguk is le voltak öntve vele. Az egyik szomáliai lázadó ekkor egy gyufát ejtett le és az egész helység lángra kapott, pillanatok kellettek csak addig, hogy a Niteris és Fuchida párost is elérje és a rajtuk levő benzin miatt ők is lángra gyulladjanak.

Sakura és Samuel arra riadtak fel, hogy lefejelnek valami keményet, és süvítő hangot hallattak, ahogyan sikoltozást is. Mind a ketten egy repülőn – ugyanazon – ültek. Ha kinéztek az ablakon, akkor láthatták, hogy egy fél-sivatagos/szavannás tengerpart felé zuhannak, a közelben pedig egy vályogházas település is volt. De most ez mellékes volt, ugyanis alig lehetett fél perc maximum addig, hogy becsapódjanak. Mind a ketten be voltak kötve jelenleg a székükbe a biztonsági övvel és Samuel kezét és vállát a mellette ülő bundás fiatal lány szorongatta.
- Ugye nem fogunk meghalni, ugye nem?! – kérdezte a pániktól magas hangon.
Sakura ott ült a lány másik oldalán, ő ült a sor legszélén, a bundás lány középen, az ablaknál bent pedig Sam.

//Felszerelés senkinél sincs, így lista nem kell, ellenben a rémálmotokat írjátok fel ide is kérlek a felszerelések helyett, hogy ne kelljen mindig a kalandtopicba mennem, hogy megnézzem mi az Köszönöm! //

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Vannak olyan álmok, amelyekből nem lehet felébredni.”
- Anthony Ryan



A repülőn Sam-nek sikerült egy idő után kikapcsolnia a biztonságiövet, de nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet volt. Azonnal nekicsapódott így az előtte levő széknek és eltörte az orrát, amiből ömleni kezdett a vér. A mellette ülő macskanő is sikoltozott, a maszkot próbálta az arca elé feltenni, ahogyan azt tanácsolni szokták. Így, hogy most Sam kiszabadult össze-visszadobálta a zuhanó repülő, hol lefejelte a széket, hol visszazuhant a sajátjába, hol nekiesett a falnak, ami a nővel ellentétes oldalán volt. A tenger pedig egyre jobban közeledett odakint…

A földön a kunyhóban Fuchida nekilátott visítozni, mint a disznók vágáskor, Niteris is ugyanígy tett, majd ő próbált szabadulni. Úgy tűnt, hogy az elfogói nem tudhatták, hogy szimbionta, mert így a kötél nem sokat számított. A kiszabadulást túlbonyolította, elég lett volna egyszerűen a csápokkal letépni a köteleket, a pusztán fizikai erőtől csak jobban szorultak. Azonban nem tud megjelenni Malburg-on Niteris, mert a szobában már ég minden – e nélkül is tudja őt irányítani, nem kell látszani hozzá - de így is ki tudott szaladni vele. A falon át távozott, aminek következtében odakint a forró homokos talajra zuhant fél térdre, a vályogház pedig nem volt túl stabil és egyszerűen ráomlott a bentiekre. Ez szerencsére megakadályozta azt, hogy Fuchida lángra lobbanjon, de maga a vályog is tűzre kapott, így most ugyan nem égett, de a forróság mindenhol ott volt körülötte és fulladozott az épület romjai alatt. Odakint Niteris sem volt jobb helyzetben, mert lövések dördültek, mind a két combját átlőtte egy-egy golyó, aminek köszönhetően a földre zuhant most már hasra és a fegyveresek közeledtek felé.

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”The Nightmare has corrupted dragons, gods, and legends. Your downfall will be simple and swift!”*
- Xavius
(2:07-től néhány másodperc ilyen hangon képzeljétek, a link rögtön oda visz, nem kell tekergetni.)



A repülőn Sam-nek sikerült átvergődnie a „dobálás” közben a kinti részre át a bundás nőn és a másik nőn, aki ott ült a sor legszélén. Így most kikerült a középen futó úgymond folyosóra, ami nagy hiba volt. Látta, hogy mindenki pánikol, sikoltozik, senki sem tűnt teljesen embernek, mindenkin voltak külső elváltozások, csak mutánsok és egyéb természetfeletti lények voltak. Magán és azon a nőn kívül, aki a sorának szélén ült nem is látott normális embert. Azonban így, hogy kijutott ide a folyosóra a lába alatt kezdett megszűnni a talaj és a levegőben repülve kezdett zuhanni a repülő eleje felé.
Sakura-nak kellett egy kisebb idő, hogy felfogja mi történt és hol van, akkor tért magához, amikor a testes Sam átgázolt előtte és nekiment, hogy kiérkezzen mellé a folyosóra. A férfi előrefelé zuhant el mellette, Sakura pedig arcon csapta magát, nem ébredt fel, sőt olyasvalami történt, ami álomban nem igen, az arca és a keze is sajogni kezdett a csapás után. Néhány pillanattal később a lábába hasított fájdalom, ahogyan a mellette ülő macskanő véletlen az ő lábába kapott bele és a karmaival felsértette a combját, ami vérezni kezdett. Nagyjából ekkor fordult hátra, a gép nem szakadt szét, egyben volt és az ablakon kinézve láthatta, hogy pillanatokra vannak a becsapódástól.

A földön Fuchida próbálkozott azzal, hogy kioldozza magát, de nem sikerült megtennie, a kötelék túl erős volt és erősen belevágott a kezeibe. Ahogyan nagyon mocorgott kezdte érezni, hogy mind a két csuklója vérzik a próbálkozástól. Egyre jobban kezdett a füsttől és a szénmonoxidtól fulladozni, ettől köhögni a száján levő pecektől pedig öklendezni is. Egyre fáradtabbnak érezte magát, álmosodni kezdett, a tagjai ólomból kezdtek lenni a tűz pedig ekkor terjedt át a felette leve vályogrészre, így pillanatok alatt legalább ötven fok lett ott bent, ahol most volt. Az égő hús szagát és a fájdalmas sikolyokat hallotta az épület többi része felől.
Niteris is hallotta a sikolyokat, érezte az égő hús szagát, a sebeket betudta vonni, ahogyan kilökni a golyókat is. Mi több az égen láthatta a zuhanó repülőgépet is, ami hamarosan becsapódik a tengerbe, ami nem messze volt tőlük. A kérdést feltudta tenni, mire nem lövés érkezett, hanem egy rúgás, ami fejbe találta a doktort. Nem csak maga a rúgás volt fájdalmas, hanem az, hogy a férfi lába égett és ez külön fájdalmat okozott.
- Nem kaptál engedélyt fehér féreg ahhoz, hogy megszólalj! – mondta, amelyik fejbe rúgta tört angolsággal.
Ekkor egy másik lenyúlt a doktorért, megragadva a torkát, úgy emelte fel a párost, ez is égető, fájdalmas volt, a néger férfi egész karja lángolt.

//Niteris, továbbra sem kell használnod a gazdatest száját, hogy beszélj, hacsak nem akarod azt, hogy úgy tűnjön, hogy ő beszél //

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Semmilyen rémálom sem lehet rosszabb gondolat, mint a kegyetlenség, mely körülveszi, akárcsak a levegő, amit belélegez.”
- Maria Ángels Anglada



Odafent a Sam éppen repült végig a folyosó részen, majd az úgy öt-hat méter zuhanás után a repülő falán csattant összeszedve jó pár zúzódást magán. Szerencsére innen már nem tudott tovább esni. Sakura magában mormolta, hogy legyen vége az egésznek végre, ám nem ez történt. A repülő néhány szívdobbanásnyi idő múlva becsapódott a földbe. A repülő eleje teljesen megsemmisült, a páros a turistaosztályon volt, ez mentette meg őket, a repülőgép fara valamiben csattant, a víz volt az, ez látszott. Sakura is kizuhant, a székével együtt repült előre és ért földet Sam mellett. Egy hangos robbanás rázta meg a gép hátulját, a robbanásokat látták is, mert a belső részen is látszott, az egész turistaosztály lángra kapott, a sérült, félig magánál levő emberek pedig lángra kaptak, a párost még elkerülte a tűz, de előbb vagy utóbb őket is elfogja érni.

Odakint próbált hátrafelé kúszni Niteris, de erre újra oldalba rúgták és a lángoló cipővel léptek a hátára. Próbált savat köpni, de mindez nem sikerült neki. Nem a fájdalom miatt, csak egyszerűen nem. Ebben a pillanatban a repülő, amit odafent látott az égen becsapódott félig a tengerpartba, férfi az óceánba. A lökéshullám ereje pedig ledöntötte az őt támadókat a földre, így átmenetileg szabad volt Niteris.
Az épületben erről Fuchida semmit sem tudott, a csattanást ugyan hallotta, de ez most a legkisebb gondja volt, ebben a pillanatban ugyanis teljesen lángra kapott a ruhája az egész testén. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kötelékei elpattantak a lángtól.

//De megjelennie sem kell a beszédhez a bőrön… révén önálló létforma. Csak annyit kell eldöntenie, hogy honnan akarja, hogy hangozzék, amit beszél.//

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Sötétben az álmok mindig fenyegetőbbek.”
- J. D. Robb



A repülőn mind Sam, mind pedig Sakura nekilát annak, hogy meneküljön. Szerencséjük volt, ugyanis ott elől volt az ajtaja a repülőnek, ahol ők is voltak, így ketten együtt megfeszített erővel kitudták nyitni. Mivel víz alatt voltak, így a víz elkezdett beáramlani, az nagy erővel jött, így a páros egyelőre nem tudott kijutni a tengerbe. Meg kellett várniuk, amíg a víz kellően magas lesz itt bent, ez pedig percekbe is telhetett. Közben a lángok már ott voltak körülöttük, ha lebuktak a víz alá, akkor azok elkerülték őket. Nagyjából két percet kellett eltölteniük a víz alatt mire annyi került a repülőbe, hogy kiúszhassanak a törzsből. Nem volt mélyen, a part közel volt, így volt annyi levegőjük, hogy feljussanak a felszínre, bár eddigre már igencsak rosszul voltak mind a ketten az oxigénhiánytól.

Odalent Niteris nem tudott felállni, csak anélkül mutogatni és beszélni, mindezt az hallgatatta el, hogy az egyik fickó elunta a beszédet, ő fel tudott állni és közvetlen közelről mellkasa közepébe lőtte Malburg-ot, a lövés a tüdőt is érte, a doktor azonnal a saját vérében kezdett fulladozni.
A házban most már teljes mértékben átterjedt a tűz Fuchidára, már nem csak a ruhája, de a bőre, húsa és a haja is lángolt.

//Azért nem sikerült, amit Niteris akart, mert semmi feltételes mód nem volt a reagban, hanem tényként közölve lett minden. Ha feltételesben lett volna írva, akkor sikerült volna szinte minden.//
//Bocsánat, hogy ennyire rövid, csak most nekem volt elfoglaltságom este és mivel későn kaptam az utolsó reagot nem volt időm munka után napközben megírni…//

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”At last! I am made flesh! No longer must I skulk about in mortals' dreams. Now their reality bends to my will. Now Nightmare has come to Earth!”
- Rémálom (Marvel)



Niteris-nek szerencséje volt, a sérülése kellően súlyos volt ahhoz, hogy az őt támadók úgy ítéljék meg, hogy már haldoklik, így úgy döntöttek, hogy megnézik a lezuhant repülőt, hátha volt túlélő. Mindebben persze az is nagy szerepet játszott, hogy eljátszotta a saját halálát, ami láthatóan jól sikerült. A sebet betudta vonni a szimbionta, így a vérzést némileg elállította, de azt érezte, hogy nagyon súlyos a sérülés, nagy a roncsolódás és ehhez saját maga kevés, nem tud vele mit kezdeni. Azonban legalább már nem akarta megölni senki éppen. Közvetlen közelében a beomlott épület már teljes egészében lángolt, odabent Fuchida elvesztette az eszméletét a fájdalom közepette és ezek után már percek alatt ropogósra sült – szó szerint – és így lelte halálát.

A páros egyedüliként jutott ki a gépből, senki más nem úszott fel, így neki is láttak annak, hogy kijussanak a partra. Azt most már sokkal jobban láthatták, mint fent a gépen, hogy tényleg volt egy település itt. Vályogházakból állt és jelenleg elég sok lángolt belőlük. Éppen ezért mozgás is látható volt, de furcsa mód egy fehérbőrűt sem láttak, csak négereket. A tenger kellemesen meleg volt, a levegő úgyszintén és ezek nem a lángoló géptől voltak ilyenek. Úgy két-három perc alatt mind a ketten a parthoz tudtak úszni nagyjából pár méter volt csak a páros között. A boldogságuk azonban nem tartott sokáig, alig értek ki a partra féltucat fegyveres tűnt fel akik fél kör alakban közeledtek feléjük, azaz úgy, hogy minden irányban voltak, hogyha a páros menekülni akarna, akkor csak a víz felé tehessék meg mindazt.

//Fuchida kiesett a játékból, mert halálra égett. A kaland végén megtudja, hogy mi is lett a sorsa.//
//Alapvetően tudnál mozogni, de mivel még mindig harci szituáció van, így ezért kell a feltételes mód. Ez nem körök, ez hetek/hónapok lesz, ugyanis életveszélyes seb, azzal meg Niteris semmit sem tud kezdeni, maximum azt megakadályozni, hogy elvérezzen, de a mozgással és mindennel csak a gazdatest élete van veszélyeztetve.//