Álomsík

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Sötétben tapogatózunk. Mindent megteszünk, hogy legyőzzük a gonoszt, különben elpusztít bennünket. Ha azonban az ember jelleme a sorsa, akkor ez a harc nem választás, hanem küldetés. Olykor ettől a súlyos tehertől mégis megbotlunk és felborul tudatunk törékeny rendje. Ekkor győzedelmeskedik bennünk a szörnyeteg és magányosan a szakadékba bámulunk az őrület groteszk vigyorgó ábrázatába.”
- Fox Mulder; X-akták film



Niteris nem volt képes arra, amit akart, erre hamar rájött, amikor a befedéssel és a vér eltávolításnál újabb sebeket ejtett Malburg-on. Az egyik rossz mozdulattal verőeret is elvágott, egyik pillanatról a másikra érezte a testével – mivel nem látja fizikailag a részt, ahol dolgozik – hogy a vér teljesen betelítette a tüdőt. Malburg fulldoklot, nagy adag vért hányt ki, hányt is, ennek a kettőnek a keverékében fuldoklott. A füstös levegő volt a legkisebb ebben a pillanatban, ami foglalkoztathatta őt. A doktor teljes ruhája átvérzett, nagyobb tócsa gyűlt alatta, ekkor már hiába próbálkozott Niteris, alig egy perc múlva azt érezhette meg, hogy a doktor meghalt… megfulladt, vagy kivérzett, ezt nem tudta, csak azt, hogy halott.

Eközben a tengerparton, ahol Sam és Sakura úgy döntöttek, hogy inkább nem kockáztatnak és mind a ketten – vagyis Sakura – visszafutnak a tengerbe, Sam pedig követte a nőt, mert ezt látta nem túl okos révén egyetlen lehetőségnek. Valójában ez egy remek döntés volt, ugyanis, ahogyan megfordultak a nem túl kedves újdonsült „barátaik” valóban tüzet is nyitottak rájuk. Szerencséjükre kellően hamar betudtak menekülni a mélyebb vízbe és bebukni alá, hogy ne találják el őket. Azonban a gond az volt, hogy nem igen volt innen hova menni. A repülő egésze már lángolt, így a part közelében is érződött a forróság, még a víz alatt is, ahol most voltak. Az egyik irányt ez szinte teljesen elzárta a másikon irányba pedig könnyedén követhették őket a fegyveresek… arról nem is beszélve, hogy a víz alatt sem maradhattak örökre.

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.”
- Stephanie Meyer (asszem, neten talált idézet, gugli szerint ő volt)



Előző nap Hannah-nak teljesen átlagos napja volt, említésre méltó dolog nem igen történt benne, csak egy nap a szürke hétköznapok között. Estére már fáradt volt, így egy idő után szépen álomba is szenderült, valószínűleg a férje mellett. Az alvási fázis az éjszaka közepéig teljesen ugyanúgy történt, ahogyan korábban is, amikor azonban mindannyian teljesen leizzadva, zihálva és reszketve ébredt fel. Amint már ébren voltak motoszkálást hallott a lakrészüknél, nem az állatok voltak azok és nem is Zield és nem is a fia, majd hirtelen erős fájdalom érte a testét, minden izmát, ahogyan ez lenni szokott sokkolás esetében, a világ pedig újra elsötétült körülötte…
Mikor legközelebb magukhoz tért, mindene sajogott, bár ennél sokkalta nagyobb gondja is volt…

Niteris megpróbált visítozni, bár nem volt túl hangos, esélyes, hogy nem hallotta meg senki Malburg halála után. Ekkor azonban valami nagyon furcsa dolgot észlelt, a doktor teste egyszerűen elfolyt körültötte, mintha fagylalt lett volna és megolvadt volna, úgy folyt el ő is. Mire felfoghatta volna, hogy mi is történik ugyanott volt, ám már volt gazdateste, valamilyen bundás szerzet, egy nő, egyelőre benne volt, nem pedig a bőrén/szőrén szétterülve…
Hannah a földön feküdt, forróságot, égett hús szagát érezte. Ha kinyitotta a szemét, egy füves, homokos helyen volt, a nap sütött az égen, a földön alatta a forró homok, amiben feküdt égette őt. A távolban egy lezuhant, éppen süllyedő és lángoló repülőgépet látott, a tengerparton fegyveres néger férfiakat. Maga mellett nem sokkal egy vályogból épült falut, amiből a hozzá legközelebbi épület összeomlott és lángolt, az égő hús szaga ebből terjengett…

Sam és Sakura még mindig a vízben voltak. Sakura azon gondolkodott, hogy mit is tegyen, végül úgy döntött, hogy a roncsok felé fog elindulni és arrafelé úszik. Mindezt megtudta tenni, de nagyjából 10-15 másodperc telt el, éppen csak feljött levegőért, amikor ő és Sam is érezte, hogy valami rámarkolt a bokájukra és mind a kettejüket mélyen a víz alá rántotta. Láthatták, hogy emberek, holtak azok, akik azonban mégis élnek, sokan voltak és őket próbálták víz alatt tartani, majd pedig széttépni.

//Mi mindig úgy játszottuk, hogy a szemén lát át, ahol az a folt van a fejükön. Ha gazdatestben van, akkor pedig úgy, hogyha rácsatlakozik a látóidegekre, révén a bőr alatt nem látna semmit. Így, mivel ez van évek óta, én ehhez tartom magam, bocsi.//

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Ébren a tudat tisztában van az álom mibenlétével, de az alvó számára ismeretlen az ébredés, a való világ, az ép elme fogalma; csak az álom jajsikolyos eszelőssége létezik.”
- Stephen King



Niteris nem kapott választ Hanna-tól, és ellenállásba sem ütközött, így könnyedén áttudta venni a test felett az irányítást. Hanna, ha mozdulni próbált, vagy bármit tenni, akkor jöhetett rá arra hogy a teste egyáltalán nem mozog és nincs az irányítása alatt. Niteris már eltervezte, hogy megy és bosszút áll a fegyvereseken azért, amit vele és a doktorral tettek. Azonban arra sem maradt ideje, lehetősége, hogy elinduljon, mert hirtelen egy másik szimbionta jelenlétét érezte meg, majd az érintett „személy” elő is lépett az egyik közeli vályogház mögül.

szimbionta:

A csápok miatt megnövekedett ujjain vér csöpögött és béldarabok lógtak, amennyire kivehető volt, kegyetlen mosolyra húzta ajkait.
- Azt hiszem, hogy ez így roppant szórakoztató lesz! – mondta kegyetlen hangsúlyban. – A szőrös nőszemély vajon olyan finom, mint aminek látszik?
Ezzel már lendült is a Hanna/Niteris páros irányába, sokkal gyorsabban, mint amilyen gyors Niteris volt.

Többieknek ugyanaz.

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Semmit sem tehettek, itt minden úgy történik, ahogyan én akarom!”
- Rémálom



Hanna feltette a kérdést a másiknak, de az nem felelt semmit sem, úgy tűnt, hogy a szimbionta a nőn teljes mértékben megakadályozta azt, hogy a gazdatest beszélni tudjon. Niteris védekezni próbált, sikerült ugyan hátrébb lépnie a reflexeinek hála, de a csápok, amikkel próbálta odébb lökni a támadót az egyszerűen a karmaival leválasztotta Niteris csápjait, ami nagyon fájdalmas volt a számára. Külön ehhez párosult, hogy Hanna ebben a pillanatban kezdett el éles hangon visítani, ami az ellenfelükre láthatóan nem volt hatással, azonban Niterisnek nagyon erős fájdalmat okozott annyira, hogy össze is esett Hanna-val és elvesztette felette az irányítást. Hanna érezhette, hogy már képes mozogni és visszanyerte az irányítást a teste felett még akkor is, ha ő maga is érezte a szimbionta fájdalmát a visítás miatt, bár határozottan Niterisnek volt ez fájdalmasabb, hogy csak vonaglani tudott tőle. Azonban az ellenfelük nem adta fel, újra támadásba lendült, melléjük állt és felülről megkeményített jó 20-25 centis borotvaéles csápokkal szúrt lefelé a páros felsőtestének irányába.

Sakura a víz alatt lényegében elkezdett hadonászni és rugdosódni, hogy leszedje magáról az őt fogó karokat, hogy ne tudják lerántani még mélyebbre. Sikerült is megtennie ezt egyelőre és újra a felszínre jutnia, hogy levegőt vegyen, a part már kellően messze volt, hogy megtudják őket lőni, azonban néhány pillanattal később ismét érezte a kezeket a lábán és újra lerántották a víz alá miközben fájdalom is hasított mind a két vádlijába, ahogyan a körmükkel végig karmolták a lábát, a sós víztől pedig erősen csípni is kezdett mindez.
Sam sem járt jobban, elsőre még a csapkodás közben ő maga is kitudott szabadulni a lerántó karokból és levegőért feljönni, de itt Sakura-hoz hasonlóan újra lerántották a víz alá, ezúttal már végigkarmolták a lábát, ami vérezni kezdett és a sós vízben erősen csípett és lüktetett a seb.

//Erm Zield, Te keversz valamit, a karid soha sem találkozhatott Vérontóval, ugyanis évek ezelőtt Ko-Rel megölte, még az előző oldalon, aztán utána nem is került többé a Földre, ezen az oldalon meg az űrben Tyranis végzett vele végérvényesen. //

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”Minden álomnak, rémálomnak sok-sok szintje van, és előfordul, hogy nem az ébredés irányába haladsz felfelé, hanem egyre és egyre mélyebbre.”
- Ismeretlen személy



+18

Niteris visszaadta az irányítást Hannah-nak, de a nő nem mozdult. Ugyan megkeményítette magát a nőn, de ettől a fájdalmat érezte, de legalább nem haltak bele a támadásba. Elkezdett újra beszélni, de az ellenfelét nem érdekelte mindez.
- Visszabújsz a bőre alá és ott maradsz, nem teszel semmit! – mondta.
Niteris arra eszmélt, hogy engedelmeskedik és megtette, amit kért. Ellenállni sem tudott neki, ezzel jöhetett rá, hogy a másik nőn levő szimbionta a felmenője. Azok voltak képesek arra, hogy az utódaikat irányítsák, amikor csak kedvük tartja, azok pedig ellenállni sem tudnak neki.
- Méltatlan vagy a nevemhez és ahhoz, hogy létezz! – sziszegte.
Mind Hanna-nak, mind Niterisnek az volt az utolsó emléke, hogy a nő lecsap és roppant fájdalmasan, hosszasan cincálja őket szét, amíg meg nem halnak…

Sam és Sakura is küzdöttek az élőholtak ellen, azonban egyre többen értek fel oda, ahol ők voltak és így hiába szabadultak ki egy pillanatra, a következőben újabb és újabb kezek fogták le őket. Már a fogaikkal is harapták a zombik őket, lassan végig a lábukon, majd felértek a hasukig, ahol a körmeikkel belevájtak a gyomorba, elkezdték kitépni a beleket és lényegében szinte teljesen kettőbe tépték a vízben és a saját vérében megfulladó párost…

Mindenki hirtelen egyszerre riadt fel, Sam és Sakura még mindig teljesen vizesek voltak, Hanna bundája tele volt homokkal és Niteris pedig még mindig ott volt a nő bőre alatt. Most is kellemesen meleg fogadta őket, de ezúttal sokkal jobb körülmények fogadták őket. Egy ókori egyiptomi helységben voltak.

a helység:

A földön feküdtek jelenleg, a távolabb levő pálmafákon látszott, hogy fúj a szél, de itt bent nem lehetett érezni mindez. Egyelőre úgy tűnt, hogy egyedül vannak, csak egy árnyék volt, ami kintről bevetült, ami arra mutatott, hogy a kinti részen álldogálhat valaki az oszlopok takarásában.

//Az állatok nincsenek ott a szobában, se a madár, se a teve, se a kroki.//

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

”I'll remake this world in my image -- just as I'll remake you! As you sought to make me bow to you -- you shall be my slave -- for all the days of your life!”
- En Sabah Nur / Apokalipszis



Az ébredés után Hanna azonnal fedezék után nézett, amiből meg kellett állapítania, hogy nem volt sok. Volt egy heverő bent – az a régi amiket az egyiptomi és ókori római/görög domborműveken és fennmaradt dolgokból is ismert – márványból, e mögé lehetett bújni, illetve a két-két szélső oszlop közötti alacsony „korlát” – lásd a képen – mögé lehetett csak bebújni. Bármelyik mögé elbújhatott a nő, ezalatt pedig Niteris szája be sem állt gondolatban, hanem csak beszélt és beszélt a nőhöz.
Sam teljesen összeomlott és jelenleg csak nyöszörgött a földön fekve, és Sakura sem volt jobb állapotban, hanem köhögött és levegő után kapkodott. Kellően hangosan az, hogy Hanna elbújási terve is dugába dőljön, mert már egészen biztosak lehetett a kinti alak abban, hogy van bent valaki.
Az alak, akinek az árnyéka látszódott megmozdult, megfordult, lesétált a lépcsőn és bejött a helységbe úgy, hogy mindenkit tisztán látott és őt is láthatta, illetve felismerhette mindenki…

az alak:

… Apokalipszis.

//Ott nem jelent meg személyesen Vérontó, vele csak azok találkoztak, akik ott voltak a kalandon Anti-Grendel tornyában, Times Square-n csak sima szimbik voltak, amiket kiküldött Vérontó oda ott voltam a kalandon, emlékszem ^^ //