Re: Álomsík

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 07 Feb. 2017, 08:38

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, Niteris/dr. Marwyn Meinhard Malburg

és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. február 11. (szombat)

”… és akkor elkezdhették meglátni a valódi arcát…”
- Felicia Paran, a Kártyák Mestere

Álomsík - Page 4 00120

Niteris próbált volna alámászni a másik bőrének, de nem sikerült mozdulnia. A többiek ereje is elfogyott lassanként. Ahogyan egyre gyengébbek lettek, egyre több fekete füst hagyta el őket és ez kezdett mindent behálózni. A falakat, a talajt, a tárgyakat, minden rohadni, rothadni kezdett körülöttük egyre gyorsabban terjedt át mindenhova. Hirtelen azt vehették észre, hogy a legnagyobb félelmük, rémálmuk eltűnt a szemük elől. A vérszomj és a harag kiveszett belőlük, csak az elemi rettegés volt ott mindenkiben. A helység közepén pedig a rohadás közepén egy alak ült egy székben és őrült hangon kacarászott.
Álomsík - Page 4 996855-34_doctor_voodoo__avenger_of_the_supernatural_4

Álomsík - Page 4 996855-34_doctor_voodoo__avenger_of_the_supernatural_4

Sakura korábban őt látta egy pillanatra, de most így sokkal félelmetesebbnek hatott. A többiek is, ahogyan ránéztek még nagyobb félelem költözött a szívükbe, a nevetésétől akaratlanul is összerezzentek.
- Soha sem szabadultok – kacarászott tovább.

//De akkor még nem az ellenségnek nézett ki, és nem tudjátok, hogy ki lökött el, mert csak egymást téptétek.//

by **Adrian Sommerfield** Csüt. 09 Feb. 2017, 13:54

Ahogy eddig sem kereste a dolgok értelmét Sam most sem teszi. Nem tudja mi történik körülötte. A füstöt sem érti, hogy micsoda. Eddig észre sem vette vagy csak nem foglalkozott vele. Most pedig jön ki belőle és nem tudja mi az csak annyit sejt, hogy rossz és teljes testében reszket. A füstből pedig valaki olyasvalaki lesz akit nem ismer, de nem is akar mert már csak attól ahogy az a fickó kinéz a hideg rázza főleg ahogy nevetgél mint valami zakkant. Nem tudja, hogy egyáltalán valóság-e amit lát csak annyit, hogy meg akar szabadulni tőle. Elege van ebből az egészből. Az sem érdekli már, hogy mi lesz a vége csak jöjjön el. Nem akar többet félni. Nem akarja, hogy tovább játszadozzanak vele. Elfáradt. Nem bírja már tovább. Csak fekszik ott és nyöszörög.
-Ne. Hagyjál már békén. Nem akarom. Elég legyen. Hagyd abba.

by **Niteris** Csüt. 09 Feb. 2017, 20:15

A RÉMÁMOK URA

NiterisHordozó: Nincs

Niteris ereje lassan elfogyott, ami szokatlan érzés volt számára. Általában a saját energiája soha nem merült ki, mert mindig csak a hordozóját kellett támogatnia, akinek a fáradtsága nem érintette ennyire személyesen.
~Uh... az élet nehéz lehet szimbionták nélkül... Hogy bírják ezek ki? Mi van, ha én is mindig ilyen maradok?~
Miközben eképpen rémüldözött, észrevette, hogy erősen füstölög.
- Segítség! Elszublimálok!- kiáltotta, amíg a világ szépen elrohadt körülötte, és egy furcsán kacarászó fickó tűnt fel. Habár a cudar mutáns többé nem fenyegette Niterist, a helyzetet továbbra is meglehetősen nyomasztónak találta. És még hordozója sem volt, hogy ezt elpanaszolja neki! És ha még ez sem lett volna elég, a nevetgélő fickó hirtelen kijelentette, hogy örökre itt fognak maradni, ami sok idő.
- Nem maradhatok itt!- ellenkezett - Ki kell engedned innen! Nekem... családom van, és... nagyon hiányolnának engemet. Megteszek neked bármit. Hozhatnék például neked valaki mást, csak engedj ki!

Rémálmok:

by **Ammon Einarson** Pént. 10 Feb. 2017, 10:37

Nem tudok szabadulni bármennyire is próbálkozok és érzem ahogy egyre jobban elhagy az erőm is és egyre feltűnőbb fekete füst száll ki belőlem. Ez egészen addig folytatódik ameddig nem tűnik el Apokalipszis előlem, a vérszomjasságom és dühöm is kiillan belőlem és csak a kellemetlen féllelem érzése maradt meg bennem. A szoba és abban minden be van lepve ezzel a feketeséggel és minden rothadni kezdett körülöttünk. A kacagó férfire felnézek, rövid ismerősség üt meg, nem rég mintha megláttam volna már itt a szobában apokalipszis helyén.
Kacarászik és kijelenti, hogy nem fogunk innen kijutni sosem.
- Na persze!
Nem fogom élvezni a vendégszeretetét tovább mint kéne és azt már rég elhagytuk! Ezt az egészet ő műveli a fejünkkel? Rohadt elme játékok ha igen. Megfogom a fejemet két oldalánál közben mormogva magamban, hogy ébredjek fel végre! Repülőgép lezuhanás, fegyveresek üldöztek minket majd zombik minden közül! Zombik! álltak neki széttépni aztán meg Apokalipszis maga folytogatni. Ez egy iszonyatos rémálom amiből már nagyon fel akarok ébredni!

by **Szürke Eminenciás** Pént. 10 Feb. 2017, 22:35

Hanna a földön volt, annyira elgyengült. Lassan minden megszűnt körülötte, óriási füstben párolgott el minden. Elszállt vele a düh is, a félelem maradt meg. Féltette a családját, a gyermeke életét, jövőjét, a férjét. nem akart egyedül maradni, mint ahogyan itt volt. Nem akart ennyi halált látni. Rohadt a vlág, minden pusztulni kezdett, érezték és látták. tudta, hogy a többieknek is látniuk kellett. A rémálmok eltűntek. Hanna szeretett volna biztronságos helyre menni, hogy a romlás ne terjedjen át rá. Meglátta az alakot, akit ez éltetett, a félelem, a pusztulás. Démonnak gondolta, bár nem úgy nézett ki. A lemmingoid most úgy érezte, hogy elrabolták őket és egy ismeretlen helyre hozták, de már nem tudta, minek higgyen, kinek higgyen. Egy börtön volt ez, csak nem tudta, hol.
Igyekezett körül nézni, kiutat keresni, valamilyen kijáratot. Meg nézte, voltak-e szolgálói a démonnak vagy bármi, ami formát öltött rajta és a széken kívül és nem rohadt. Hanna nem szólalt meg. Itt többen voltak, akik sokat beszéltek, ő nem tartozott közéjük. Fedezéket keresett, ha tudott.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 11 Feb. 2017, 09:24

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, Niteris/dr. Marwyn Meinhard Malburg

és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. február 15. (szerda)

”Ezzel elérkezett a rémálmok kora.”
- Rémálom

Álomsík - Page 4 00120

Sam továbbra is szenvedett csöndesen, nyöszörögve, Niteris nekilátott könyörögni, hogy az alak engedje ki innen, Sakura azzal próbálkozott, hogy valahogyan felébressze magát, míg Hanna egyelőre csöndben várakozott és félt, fedezék már nem volt, hova bújhatott volna, így szabadon kellett maradnia. Kiút nem volt, azt látta, hogy a kinti erkély véget ért és ha ágaskodott, akkor láthatta, hogy nagyon mélyen vannak épületek is, nagyon magasan voltak jelenleg.
- Gondolom már mindenki rájött, hogy hol is van valójában – mondta az alak. – Ez az álomsík, az álmok dimenziója. Én pedig Rémálom vagyok, újdonsült ura e mesés helynek.
A kezét széttárta és ennek nyomán újabb és újabb fertőzések indultak és láthatóan rágták magukat bele magába a dimenzió szövetébe is. Senki sem értette, hogy miként látták, de látták, hogy így történt, és a saját testükben is fájdalmat éreztek, ha a bőrükre, külső felületükre néztek, akkor láthatták, hogy ez a rothadás beléjük beléjükmászott és megfertőzte őket.
- Minden próbálkozás hiába, itt haltok meg, elenyésztek és örökké részei lesztek a rémálomnak, ami a teljes síkotokra kihat, a mai naptól kezdve nincsenek többé szép álmok, csak rémálmok, minek mindegyike engem fog erősíteni! HAHAHAHAHAHAHA!
Visszahuppant a székére.
- Üljetek és várjatok, már nem tart sokáig…

by **Dr. Zield Jones** Vas. 12 Feb. 2017, 08:46

Hanna is nagyon szenvedett, fedezéket nem lelt és minden csak egyre rosszabb lett. Meg figyelte, mit csináltak a többiek. Az ember csak szenvedett, nyögött, a szimbionta már alkut kötött volna. Az sem érdekelte ezt a nagyurat. A negyedik, a nő a fejét passzírozta.
A lemmingoid látta, hogy nem volt kiút, túl magasan voltak. Ez rádöbbentette, hogy más módszert kellett keresnie. Túl akarta élni. Nem akart egy álomban ragadni, meg halni és áldozatul esni ezeknek a fertőzéseknek. Álmában ritkán érzett fájdalmat, most érezte, hogy rothadt a bőre. Az egész világ pusztult ettől.
Először sipítani kezdett a legmagasabb hangon, amivel eléggé fülsüketítő zajt tudott csinálni. Számított arra, hogy ez csak a sorstársait idegesítette. Hozzájuk szólt:
- Mind haza akarunk menni. Fogjunk össze, gyertek!
Mivel kiút nem volt és a várakozás után is csak rosszabb dolgokat helyezett kilátásba a rém, a sarokba szorított állat ösztönével támadt a nő. Meg próbált a trónhoz rohanni és elvágni a férfi lábát, aztán ahol csak érte. Igyekezett úgy helyezkedni, hogy mindenki más is hozzáférjen, ha jöttek. A túlélésért harcolt, azért, hogy ne olvadjon bele ebbe a világba és ne ártson a családjának a rém.

by **Niteris** Vas. 12 Feb. 2017, 20:23

A RÉMÁMOK URA

NiterisHordozó: Nincs

Minden rettegés ellenére Rémálom hülyeségei nem maradhattak megválaszolatlanul.
- Rosszul mondod- okoskodott Niteris- A klyntarok soha nem álmodnak. ÉN soha nem álmodom, ennélfogva ez nem lehet egy álom. De ha mégis az lenne, akkor sincs olyan, hogy 'Álomsík'. Az álmok az alvó tudatalattijából fakadnak, és ezt megfelelő műszerek nélkül nem befolyásolhatod.
Sajnos eddigre már a szimbionta is sikeresen megfertőződött, és a fájdalom hatására hirtelen nem maradt ideje a helyzet valótlanságával, vagy akár a társai idétlen ötleteivel törődni.
~Na jó~gondolta~HA ez tényleg egy álom, akkor elméletileg az fog történni, amire én számítok. Tehát... ha megfordulok, nyilván egy... nagy zacskó csokiskexet fogok találni~
Ettől a remek ötlettől vezérelve Niteris leellenőrizte, hogy megjelent-e a rendelése a háta mögött. Ha megjelent, örvendezve nekilátott az elfogyasztásának, és mindenkit megkínált (még Rémálmot is).
Ha nem jelent meg, morcosan Rémálom felé fordult, és szokásához híven mutogatni kezdett felé.
- Tudtam én, hogy ez nem egy álom -kiabálta a szimbionta- Ha nem mondod el most azonnal, hogy mi folyik itt... én... én... ellátom a bajodat.
Beszéd közben megkísérelt felmászni a trónoló nagyúrhoz, hogy ledobja onnét, és elfoglalja a helyét.

Rémálmok:

by **Ammon Einarson** Kedd 14 Feb. 2017, 15:43

A felébredés nem jön össze, nem így működik ez és a megjelent alak tisztázza a helyzetünkket teljesen. Álomvilág, és ő itt az új góré is és nagyon jól elszórakozik a rémálmaimmal. Veszek egy mély levegőt és próbálom magamt megnyugtatni. Az hogy így tisztázta azt, hogy ez nem az igazi realitás és ő cseszekedik a fejünkkel azért segít a helyzeten, így már minden világos. Hihetetlen, hogy mint egy kislány rohangáltam betojva mindentől! Tudhattam volna, hogy ez az egész nem lehet valóság. Persze a pánik és a fájdalom elég valós volt, úgy minden érzés elég valós volt szóval ez ott van. És ha már a fájdalomnál tartunk az a fekete rothadás már rám is rám kúszik és nem csak a környezetünkket eszi. Mi lenne a legjobb lépés? Az ő világa ez a hely, ez nyilván való hiszen úgy tépkedte ki a rémálmaimat a fejemből és tette valóságossá amit puszta találgatással vagy hazukságokkal nem lehet elérni. Szóval a kérdés áll, mi lenne a megfelelő mód, hogy megszabaduljak ettől a helytől. Várni és untatni? Nem reagálva amennyire csak tudok a környezetre amit teremt. Akkor nem szórakoztatná a jelenlétem, de ez pontosan az ellentétjét is kifejthetné, hogy rátesz egy lapáttal a helyzetemre. Vagy épp hogy ezzel a várakozással teszek neki jót. Valaki viszont neki ugrani látszik az alaknak. Remek, nem nekem kell tesztelnem, hogy bármilyen...fizikai... teste van-e az alaknak itt vagy csak annyi mint amennyi a mi horror képeink voltak. Bármi legyen most még csak megvárom, hogy mi történik miután nekiugrott valaki.

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 15 Feb. 2017, 00:00

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, Niteris/dr. Marwyn Meinhard Malburg

és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. február 19. (vasárnap)

” Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.”
- Fekete István

Álomsík - Page 4 00120

Elsőként Hanna kezdett éles hangon vonyítani, visítani, amit még, ha nem is akarta a többi társának is igencsak erős fájdalommal járt, különösen Niterisnek, akinek ki is szaladtak a „lábai” alóla és újra pocsolyaként zuhant össze a fájdalomtól. A többieknek is vérezni kezdett a fülük a hangtól, mindez addig tartott, amíg Hanna abba nem hagyta és rendes hangon meg nem szólalt. Ekkor támadásra buzdította a csapatot és ő meg is kezdte mindezt. Ezalatt tudta Niteris összeszedni magát és próbálkozott a csokoládét létrehozni, de amikor megfordult, akkor nem volt ott, amit szeretett volna.
Közben Hanna megérkezett Rémálomhoz és próbálta megkarmolni a lábát, de egyszerűen átsiklott a karma a férfin. Azonban a férfi képes volt őt a bundájánál megragadni és magához rántani. A kezével a nő mellkasába nyúlt bele, mire Hanna képeket kezdett látni, ezúttal nem a szimbionták darabolták és kaszabolták a szeretteit és nem azok ettek belőle, hanem ő maga, az egész látványtól azonban nem felfordult a gyomra, hanem éhes lett, tetszett neki a látvány. A következő pillanatban a férfi mellkason rúgta és a nő a földön kötött ki úgy két méterre Rémálomtól.
Ezen idő alatt kérte ki magának Niteris, amit akart, de láthatóan nem törődtek vele, így támadni készült. A csápjai, ahogyan az előbb Hanna karmai átsiklottak a férfin, de az képes volt a szimbionta csápját is megragadni. Niteris ekkor azt kezdte látni, hogy magas hangú helységbe zárja be magát és fel is gyújtja önmagát, csak azért, hogy fájdalmat okozzon önmagának, mert a fájdalom jó és ő élvezi mindezt. A következő pillanatban Rémálom hanyagul elhajította a tróntól Hanna mellé.
- Komolyan azt hiszitek halandók, hogy bármelyikőtöknek is hatalma van felettem a saját birodalmamban?! – nevetett fel.
A többiek várakoztak csupán, nézték, hogy mi lesz az eredmény, testükben közben áradt szét a „fertőzés” és már a bőrükön is meglátszott a feketeség az ereknél.

//5 kör van mielőtt teljesen szétárad a testetekben.//

by **Ammon Einarson** Szer. 15 Feb. 2017, 15:58

A többiek közül ketten is megpróbálták megtámadni az alakot semmi sikerrel. Egyszerűen csak átsiklottak rajta ő meg utána könnyedén megragadta őket és csinált velük valamit. Én ezt az élményt inkább kihagynám főleg, hogy ezzel csak tisztázódott, fizikálisan nem fogjuk tudni megközelíteni ezt a helyzetet. Még is csak ezen az álomsíkon lehetünk vagy micsodán. Az viszont dereng valamennyire, hogy mielőtt ez az egész megkezdődött volna volt valami sokkolás szerűség ami ért. Mintha nem egyszerűen az álmomba mászott volna bele hanem előtte még tett azért, hogy ne tudjak felébredni. Viszont valahogyan fel kell ébresztenem magamat ebből az álomból, ez a fekete rothadásos valami egyre jobban csak kúszik, terjed szét rajtam és nem akarom kideríteni, hogy mi történik akkor, hogyha ez teljesen belep, se azt sem, hogy ha kilibbenek a halálos zuhanásba az erkélyről akkor az kiránt-e az álomból vagy megöl. Vagy csak szimplán, heh, szóval szimplán csak itt kötök ki megint ő meg röhögcsél tovább. Az ilyen alakok idegesítése se szokott sok jóra vezetni de egyenlőre nincsen jobb ötletem.
- Rémálmok nagyura, heh, érdekelne, hogy még is miért jelent meg akkor csak így előttünk hiszen eddig remekül bevettük mindannyian, hogy ez igazi. Aztán csak így megjelenik. Már akkor is megláttam magát amikor egymásnak estünk. - ha eddig nem állított meg valahogy, hogy szövegeljek akkor fojtatom, ha mozdulna vagy csinálna valamit akkor próbálok kitérni esetleg ha van elég időm reagálni arra amit csinál, ha nem történik semmi akkor csak fojtatom a beszédet - Én a maga helyében csak néztem volna tovább ahogy itt kínlódunk a rémeinkkel tudatlanul, ahelyett, hogy csak így előállok és felvilágosítok mindenkit, hogy ez csak egy rossz álom.
Ezt az egészet tényleg nem is értem. Teljesen valóságos volt minden, a fájdalom is, a helyzetek. Nem akarom beismerni, hogy bekajáltam a helyzetet gond nélkül, hogy féltem de azzal, hogy így kipattant ide elénk bármit is fog kihúzni, hogy rám rémisszen nem fog sikerülni már neki és lehet, hogy nem tudok felébredni de ott van az úrnőm is aki meg biztos észre veszi ha komoly szarba kerül az elmém.

by **Dr. Zield Jones** Szomb. 18 Feb. 2017, 07:46

Hanna végre talált egy módszert, ami a szimbionták ellen jó volt. Ennek máskor nagyon örült volna, most nem pont ezért csinálta. A többieknek nem akart volna ennyire ártani, hogy vérezzen a fülük.
Egyenlőre egyedül rohant neki rémálmok urának. Mint egy álmon, úgy siklott át rajta a karmai támadása. A lény mégis meg tudta őt fogni. Mint egy kísértet, olyan volt. Belenyúlt Hannába, a szívébe, valahogy tudta, hogy ott járt a keze. Elérte vele, hogy Hanna azt lássa, ő eszi a szeretteit, ő lett az, amitől félt. Egyesült a félelemmel. Tetszett neki, nem volt ijesztő és nem volt furcsa. Nagyon fájt neki a rúgás és elrepült, ebből rájött, hogy nem volt jó a módszere. MAgára nézett és a mellé esett Niterisre, meglátta, hogy kór fertőzte meg őket. Gondolkodni kezdett, hogy lehetett volna a nagyurat kivinni ebből a birodalomból, hogy ne övé legyen a hatalom. Felébredni már próbáltak, az nem sikerült. A mutáns nő beszélni kezdett. Hanna nem szólt bele, csak gondolkozott tovább. Leütötték vagy sokkolták, elrabolták és most ilyenekkel kínozzák. Arra gondolt, hogy a teste valójában szereknek lehetett ki téve vagy egy gépnek, ami ilyen hatásokat ért el nála. Ha meg próbál megnyugodtani és szép dolgokra gondolni, ami nem lesz könnyű, mivel a pusztulás fertője már benne volt, akkor lehet, hogy változni fog valami. Fel sem kelt, csak behunyta a szemeit és arra gondolt, hogy otthon volt, kezében a gyerekkel, mellette a férje mosolygott rá és az állatok járkáltak a lábainál. Larry, a kakadu odaröppent a vállára és a fülét kezdte játékosan csipkedni. Ezzel próbálta magát jobb hangulatba hozni.

by **Niteris** Szomb. 18 Feb. 2017, 14:23

A RÉMÁMOK URA

NiterisHordozó: Nincs

A fájdalom ellenére megnyugtató volt egy időre újra folyékonnyá válni. Eddig Niteris azt hitte, hogy örökre szilárd állapotban marad, de az eset után már kezdte úgy vélni, hogy a jövőben akár majd váltogathat is a két forma között, ami egy jelentős előrelépést jelentene.
A csokiskex sajnos nem jelent meg a háta mögött, ezért a támadás mellett döntött, de Rémálom a csápjain keresztül sajátos látomásokkal árasztotta el. Ez megint csak természetesnek hatott, a klyntarok közt az érintés általi információátadás egyáltalán nem számított furcsának vagy ijesztőnek. Bár a képek egy kicsit abszurdnak tűntek, nem rémisztették meg a szimbiontát sőt, egészen annyira összezavarták, hogy szinte élvezte, amikor Hanna mellé csapódott, és elgondolkozott azon, hogy szerezhetne egy rockzenész hordozót. Rémálom remek úton haladt, hogy tönkretegye Niteris rémálmait. A fertőzés azonban továbbra is ott volt, ezért amíg Sakura beszélt, Niteris elmélkedni kezdett.
~A rémálmos szöveg még mindig valószínűtlen... de... lehet, hogy ez egy Hydra teszt arra, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel. Bizonyára aggódtak, hogy a jövő katonáit tűzzel és zajjal el lehet ijeszteni, ezért találták ki ezt~
A szimbionta ettől felbátorodva összeszedte magát, és megpróbált visszamászni Rémálomhoz.
Ha ez sikerült, újra kinyújtotta felé a csápjait.
- Na, mit tudsz még mutatni? - kérdezte- A tűzzel és a zajjal alaposan elbántál. Maradt még valami?

Rémálmok:

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 19 Feb. 2017, 00:00

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. február 23. (csütörtök)

” Sok ember sokkal jobban megrémül az álmaitól, mint bármi mástól, amit éber állapotban tapasztal.”
- Carl Sagan

Álomsík - Page 4 00120

Sakura-nak fogalma sem volt róla, hogy mi történhet akkor, hogyha kiugrik innen, ugyanúgy fel is ébredhetett, ahogyan belehalhatott, vagy éppen újra itt találná magát. Eléggé orosz rulett volt az egész. Megpróbált beszélni ezek után az entitással, aki felé fordította a fejét.
- Így sokkal szórakoztatóbb, és majd kiderül, hogy miért – mondta még mindig vihogva.
Sam még mindig csak rettegett és csöndben volt, neki és Sakura-nak továbbra is ugyanúgy terjedt a testén a fertőzés. Közben Niteris úgy döntött, hogy kiáll magáért és nem hagyja annyiban a dolgot, ismét megtámadja, vagy fenyegeti Rémálmot. Az a Sakura-val való beszélgetés közben unottan fordult a szimbionta felé, ezúttal szándékosan a felé meredező csápok felé indult és ragadta meg őket. Az ajkain kegyetlen mosoly jelent meg.
- Eluntalak, ég veled! – mondta.
Az utolsó, amire emlékezett Niteris az mérhetetlen fájdalom volt, majd csak a többiek látták, ahogyan milliónyi darabra robbant a szimbionta a véres cafatai pedig beterítették a három túlélőt.
Közben Hanna valami teljesen mást próbált meg, mint az eddigiek, szép emlékeket és álmokat próbált felidézni magában. Mindezt minden gond nélkül megtudta tenni és azt vehette észre a szép képek közepette, hogy a fertőzés terjedése szinte teljesen megállt.

//Niteris, itt számodra véget ért a kaland, a kaland végén megtudod, hogy mi lett a sorsod. Egyébként a visszaszámlálás a kaland végét is jelzi, így már csak 4 kör van hátra, hacsak nem előbb végeztek vele Smile

//

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 23 Feb. 2017, 00:00

//3 kör van hátra, Sakura és Sam testén tovább terjed a tertőzés, Hanna-n újra indult a fertőzés. Hétfőn lesz új kör.//

by **Ammon Einarson** Pént. 24 Feb. 2017, 15:40

Mindkét fülembe belenyulok az ujjammal és kijátszom belőle a vért amit a nő sipítása okozott miközben ennek a síknak az ura válaszolt nekem, hogy ez így sokkal érdekesebb. Szórakoztatóbb mi? Engem sem hagy hidegen mások szenvedésének a látványa, sőt még az ellenkezője, de roppantul rühhellem ha velem szórakoznak így. A szimbióta tovább próbálta támadni az alakot és az megunva, megölte? Valószínűleg ez a legjobb válasz rá, legalább egyel kevesebb szaros szimbióta maradt.
A földön kucorodó emberre nézek, szánalmas egy látvány. Elvigyorodok, ha már ő csak nézi ahogy mi itt szenvedünk, hogy nem tudunk kijutni innen és ez a fekete szar csak terjed rajtunk tovább..legalább elszórakoztatom magamat én is. Nem mintha bárki is felróhatná, hogy mit teszek álmomban. Nem mintha érdekelne az életben sem külömb, egy ilyen szép lehetőséget kihagyni bűn lenne. Oda lépek a földön fekvőhöz és megragadom a hajánál fogva és elkezdem felhúzni annál fogva, hogy a feje térdmagasságban legyen már.
- Ezt mindig is ki akartam próbálni!
Majd ezt kijelentve betérdelem a csávó fejét amennyiben még mindig nem reagált semmit. Megpróbálom nem elengedni a haját közben, hogy jól ellent tartsak így a térdelésnek és remélem be is töröm az orrát ezzel.

by **Dr. Zield Jones** Szomb. 25 Feb. 2017, 06:11

Hanna próbálkozott azzal hogy szép dolgokra gondolt és a fertőzés lassan kezdett is múlni. A szimbionta halála, a Rémálmok Urának beszéde ki zökkentette és amikor már nem koncentrált, akkor újra elkezdte el önteni őt a fertőzés. Lenézett a testére és a másik emberre, akit a mutáns nő kegyetlenül kezdett meg támadni.
- Kérem, ne! Rájöttem! Ha szép és vidám dolgokra gondolunk, akkor meg úszzuk a fertőzést. Meg próbálja, hölgyeM?
Hanna is tele volt vérrel, a szimbionta darabjaival. Meg próbált most nem foglalkozni ezzel, becsukta a szemeit és megint a családot idézte fel. Ezzel kockázatos lépést tett, a nő meg támadhatta, de azt nem tartotta olyan veszélyesnek, mint a fertőzést. Az itteni hely urától jobban tartott, mint egy másik személytől, akit erőszakkal hoztak ide. MEgint a gyermekét képzelte el, ahogy átölelte és a férjét a másik oldalon. A boldog család együtt lehetett és az állataik védelmezően vették körbe őket apró zajokkal. Erre gondolt, ahogy a sarokban meditált be csukott szemekkel.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 27 Feb. 2017, 08:20

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. március 3. (péntek)

”Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle.”
- Stephen King

Álomsík - Page 4 00120

Sakura úgy dönt, hogy furcsa módot választ a feszültsége levezetésére, azaz nekitámad Sam-nek, aki még mindig csak a földön fetreng és szenved. Hanna próbálta szép szavakkal meggyőzni, hogy ne tegye, de valószínűleg hasztalan volt. Inkább nekilátott annak, hogy újra szép emlékeket idézzen fel. Mindezt újra megtudta tenni a testén a fertőzések pedig ismét megálltak és nekiláttak visszahúzódni, eltűnni. Közben Sakura betörte Sam orrát, amiből dőlni kezdett a vér. Rémálom minderre hangosan kezdett nevetni és még tapsolt is.
- Ez az, gyerünk! – bíztatta a nőt. – Öld meg mind a kettőt és szabad lehetsz, nem halsz meg abban, ami terjed rajtad és még kitüntetést is kapsz! És természetesen azt is engedem, hogy végre felébredj.
A kezeivel közben Sam-re és Hanna-ra mutatott bíztatóan, hogy tegye meg nyugodtan mindazt a nő, amire kérte.
- Persze megölhetném én is… de abban hol lenne a szórakozás? – kérdezte.

//2 kör a végéig.//

by **Ammon Einarson** Kedd 28 Feb. 2017, 15:38

Még jobban fest az eredménye a csávó fejének a betérdelése mint vártam volna. Egyetlen térdeléssel már betörtem az orrát is rögtön és a vére csak úgy terítette be a fejét. Felröhögök miközben elengedem a haját és ahogyan esik a feje le bele rúgok abba mintha csak egy focilabda lenne arra várva, hogy bikázva megküldjék a kapuba.
- He?
Fordulok egy pillanatra a világ ura felé el. Mintha beszédet hallottam volna, de jobban lefoglal a tétlen csávó aki csak arra vár, hogy szétverjem a fejét így vissza is térek ehhez ahogy most viszont megfogom a lábát, nadrágjának a szárát és elkezdem a teraszhoz húzni. Amint oda érek a fazonnal pedig megpróbálom áttornászni őt a korláton, hogy így lelökjem a végtelennek tűnő zuhanásba. Amint megindult lefelé akkor kihajolok és lenézek utána, hogy látó távolságban van-e az érkezése is. Ha nincsen akkor vissza fordulok be a szobába a helyi főnökre nézve majd ki vissza a semmibe tűnő mélységbe. Úgy megnézném, hogy néz ki az érkezése. Biztos jól széttaccsant odalent, festői lehet.

by **Dr. Zield Jones** Szer. 01 Márc. 2017, 21:42

Hanna nem akart újra a félelemnek áldozatul esni. Az előbb nem tudott magán uralkodni és ez rettenetes érzés volt. Amit most a mutáns nő tett, azt szánt szándékkal tette, szándékosan, saját akaratból. Hanna saját akaratból nem követte. A szavakra nem is figyelt a nő, aki meg támadta a férfit. Hanna nem azt látta jónak, hogy harcolt a társával. Folytatta ezt a sajátos meditációt, maradva a szép emlékeknél, egyre több részlettel, egyre közelebbről felidézve őket. Ki akrta zárni a külvilágot. Hallotta a Rémálmok Urának parancsát és átfutott az agyán, hogy baja eshetett. Azt hallotta, hogy a másik nőnek életet ígért a nagyúr, neki pedig halált. Ő nem hitt ebben, manipulációnak gondolta. A fertőzéstől akarta megóvni magát. Folytatta, amit eddig csinált, de már nem szólt semmit. Itt senki nem hallgatott rá. Kockáztatott, mert ha támadás érte, nem tudott védekezni. Mégis ezt látta jónak. Úgy érezte, meg érzett valamit a rémálmok világának törvényeiből. Ha nem, akkor nagyon meg járta.

by **Adrian Sommerfield** Csüt. 02 Márc. 2017, 10:32

Sam teljesen maga alatt van. Csak annyit fog fel, hogy itt mind meg fognak halni és ez ellen nem tehetnek semmit. Ő nem így akart meghalni. Nem is gondolt soha a halálra úgy, hogy biztos eljön. Persze mindig veszélyben volt hisz olyan társaságban volt, de sosem foglalkozott vele. A drogok segítettek felejteni is. Most is sokat megtenne érte, hogy beállhasson. A letörtségéből az zökkenti ki, hogy húzzák a haját. Ez váj neki és nyög is. Ezek után egy térd landol a képében és valami reccsenést is hall és fájdalmat érez. Ezek után már nem nagyon gondolkozik. Teljesen bekattan. Elengedik a haját ő pedig nekiugrik a nőnek aki megrúgta. Megpróbálja földre dönteni és ott ütni ahol csak éri. Nem kapott harci kiképzést, de vett már részt bunyókban és most teljesen el van szállva az agya. Csak üvölt és igyekszik ütni a nőt ahol csak éri.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 03 Márc. 2017, 08:06

Kree Invázió – Prológus / Rémálom

Résztvevők: Samuel McShuibhne, Hjuchia Sakura, és Hanna Jones-Rider

Következő körváltás: 2017. március 7. (kedd)

Hanna tovább meditált, bár picit nehézkes volt mindez, főleg, hogy hallotta beszélni Rémálmot is, és a verekedés zajai is el-el vonták néhány pillanatra a figyelmét. Azonban érezte, hogy abbahagyja azt, amit csinál akárcsak egy pillanatra is, akkor is újra terjedni kezdett a fertőzés. De így, hogy tette, amit elgondolt sikerült teljesen visszaszorítania azt.
A másik két fél valóban nem hallgatott Hanna-ra, igaz szegény Sam nem is tudott volna, főleg, hogy Sakura éppen őt verte. A nő nem is figyelt oda arra, amit Rémálom mondott neki, de most már Sam is megemberelte magát és észhez tért a kiadós verés közben. Sakura pedig nem is feltételezte, hogy a másik ellenállhat, vagy visszatámadna neki, így nem is állt szándékában védekezni. Sam kiszabadított a lábát és nekiugrott a nőnek, akit sikerült a földre döntenie, az esés közben beverte a fejét, amiből ömleni kezdett a vér, jelenleg mind a két fél duplán látott a saját agyrázkódása miatt, de éppen Sam volt felül és elborultam ütlegelte Sakura arcát, akinek betört az orra is és az ajka is felrepedt, ezekből pedig dőlt a vér.

//Utolsó kör.//

by **Ammon Einarson** Pént. 03 Márc. 2017, 17:36

Nem számítottam rá, hogy a csávó reagálni fog valamire is. Annyira igen, hogy szenved de arra semmiképpen sem, hogy hírtelen nekiáll vissza csapni. Váratlanul is ért és a földre is estem miatta, a fejemet oda vertem rendesen a földhöz és a kettős látás be is ütött ahogy éreztem a fájdalom mellett azt is, hogy elkezdett fojni valami a nyakamon is ami valószínű, hogy a vérem volt. Kaptam még az arcomba is és az orromat viszonzásban eltörte és ahogy a földön voltam felém is került és ütlegelni kezdett.
Felkaptam a kezeimet védekezően, hogy ne tudjon tovább szabadon ütlegelni majd az egyik ütését oldalra sodortam el két kézzel kerezdbe, hogy a saját kezét a teste előtt vigyem el, hogy a másik kezét is akadályozzam ezzel. Ha ez sikerült akkor megragadtam a vállánál a ruháját, hogy jó fogásom legyen rajta és elrántottam oldalra közben követve saját magam is fordultam. Az egész célja az volt, hogy megfordítsam a helyzetet és ő kerüljön alulra, de legalább le rólam.
Ha sikerült kikerülnöm alulról akkor viszonzom a kedvességét és viszonozni kezdem az ütlegelést, főleg halántékát célozva. Remélve közben, hogy a kettős látásból az igazit kiválasztva ütöm majd.
Amennyiben nem tudom lelökni magamról akkor védem a fejemet tovább miközben felhúzom a térdemet és megpróbálom lábbal letolni magamról a csávót, ha tudom még meg is rúgva közben vagy teljes erővel amivel tudom csak taszítani el, hogy hátra essen és kapjon még egyet a fejére. Remélhetőleg egy térdelés és rúgás után ha még egyszer odaveri a fejét akkor végre kifekszik.

by **Thorhalla** Kedd 07 Márc. 2017, 08:09

//Mivel nem írtatok szombaton lesz a zárás.//

by **Adrian Sommerfield** Kedd 07 Márc. 2017, 17:17

Sam úgy látszik meglepte azt a nőnek nevezett cafatot és sikerült földre is vinnie. Fölé kerülve pedig igyekszik kinézetben is olyan cafattá tenni mint aminek a viselkedésével mutatta magát. Nem gondolkozik semmit csak üti a másikat ahol tudja. Már ha sikerül eltalálnia hisz van belőle vagy kettő, de Sam jelen állapotában ezzel sem törődik ahogy a röhögő fickóval sem. Ha már nincs hátra az életéből semmi akkor is utolsó erejével agyon tervezi verni ezt a nőt mindenért ami vele történt. Azért mert lezuhant egy repülővel, azért mert négerek támadtak rá, azért mert meg akarta ölni apokalipszis, azért mert nincs drog és azért is mert még a valódi világban az a csaj nem volt hajlandó egy kis ágytornázásra Sam-el. Szóval a másik egy dühös, elvonási tünetektől szenvedő, ír fickóval áll szemben.
~Dögölj meg! Dögölj meg! Dögölj meg! Dögölj meg! Dögölj meg!~

by Ajánlott tartalom