Erdők

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 30 Jún. 2017, 13:44

A hold eredejei, ahova a Fellegvár Csillaga lezuhant, az erdők megannyi titokzatos romot is rejtenek.
Erdők Panoramica_tikal_crp%2050

by **Ammon Einarson** Vas. 02 Júl. 2017, 23:12

- Q’ayem Kor -

Nem volt semmi az égő roncsok között ami hasznos lehetett volna nekünk és itt maradni sem vinne minket semmire. Végül a javaslat is feljött arra, hogy menjünk tovább innen. A közelben már egy erdő kezdődött, ott sokkal több esélyünk van már valami túléléshez is szükségeset találnunk és bár már kialvás közelében voltak a lángok, ki tudja mikor gyulladhat ki valami ismét vagy robbanhat fel. Láncreakció és hasonlók, hiába a roncsok biztos hasznosak lennének ha arra kerül a sor, hogy menedéket építsünk magunknak a roncsok elég hosszan elnyúlnak, hogy ne kelljen oda vissza mennünk ahol felébredtünk.
A javaslattal egyetértettem így elindultam a többiekkel, akik még, hogy menjünk az erdőbe le. Így magasabbról ereszkedve lefelé tudtunk találni egy ösvényt amin könnyen tudtunk haladni le. A gravitációhoz is fokozatosan hozzá szoktam így mire leértünk a hegyről teljesen megfogom szokni. Lefelé pedig sok minden nem történt de annál többet láthattunk. Nyomok, állatoké feltehetőleg, különböző gyümölcs szerűségek, némelyikben még harapás nyomok is voltak bár a látványuk nem igazán keltett fel semmiféle érdeklődést bennem, hogy úgy nagyon nekiálljak gyűjteni bármennyit is vagy bármi ilyesmit. Jobban lekötötte a figyelmemet az, hogy az ösvény melletti részeket figyeljem, mivel voltak nyomok már amik nem a mijeink voltak nem akartam ha váratlanul érne ha nekünk rontana bármi így itt az erdőben de végül semmi féle fennakadás nélkül telik az idő és a nap is lefelé kezd múlni már mikor leértünk egy patakhoz, a csobogását már messzebbről lehetett hallani.
A víz már jobban érdekel. Körülötte is van elég hely, hogy akár tábort verjünk az estére. A víz nem tűnik veszélyesnek első ránézésre de meg se tudnám mondani, hogy mitől tűnne annak. Minden esetre a talajt nem befolyásolja rosszul így elnézve, már, hogy zöldes körülötte a növényzet azért letörök egy ágat és a patak széléhez sétálok, leguggolok mellé majd némi filózás után beledobom a gallyat a vízbe és nézem, hogy most elolvad-e vagy csak elúszik a víz tetején.

külső:

by **Michael Nikostratos** Hétf. 03 Júl. 2017, 10:46

Qui Genua Non

Sikerült találjak egy megfelelő fegyvernek való tárgyat, amit egész magabiztosan próbálgattam. Úgy ítéltem jó lesz, azonban hamar szembesültem az első problémával, kézben kell hoznom, és ez nem túl opcionális. Ahogy lassan visszatérnek az emlékeim, úgy a túléléssel kapcsolatos tudásaim is bővültek, tudom hogy mit kell keressek. Bólintok, hogy a romok felé vegyük az irányt, van olyan jó cél mint bármi más, ráadásul magaslati helyen van, jól belátható onnan a hely. Út közben szerezhetünk táplálékot, vizet, mindent amihez szükségünk lehet. Ha elindulok, akkor a többiekre hagyom az alapvető feladatokat - a korábban említett élelem és víz, főleg hogy nem ismerem a helyi környezetet, nem lennék magabiztos a gyűjtögetésben. Inkább olyan nagyon vékony faágszerű növényeket keresek, amikből tudom hogy kötelet lehet fonni, és ezeket próbálom gyűjteni, minél többet. Egész nap ezzel foglalkozom, ha minden jól megy egy komoly ölre valót szedek mire letáborozunk, már ha természetesen nő errefelé ilyesmi. Ha nincs, akkor más, indaszerű növényt keresek, vagy valamit, amit ugyan erre használhatok. Amint letelepedünk, nekilátok hogy gyártsak ezekből egy kezdetleges kardhüvelyt, ami tarthatja helyettem a szerzett vasat, és próbálok nem gondolni a korgó gyomromra. Remélem, hogy a többiek találtak valamit amit ehetünk, ha nem, akkor próbálok minél több folyadékot inni, amennyiben ihatónak tűnik, ezzel verni át a belső szerveimet. Mivel korábban élővilág nyomait találtuk - madárcsicsergés, és a többi - ezért nincs okom azt feltételezni, hogy mérgező lenne, hacsak erre nem ad okot valamiféle szagokkal vagy környező állattetemekkel. Természetesen ettől függetlenül jó lenne először felforralni a vizet, de sajnos nem úgy tűnik, hogy erre lehetőségünk van, nem nagyon találtunk a hajónál semmi erre alkalmas tárgyat ahogy figyeltem.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 03 Júl. 2017, 14:43

Solam

A társaság nagyobb része jó ötletnek tartja az erdei kirándulást, ami kicsit megnyugtat. Egy ideig próbálom megjegyezni, hogy melyik irányba kell mennünk, mert a sűrű erdőben már nem láthatjuk könnyen a romokat, de igazából van köztünk, aki szányaival felrepülhet, és megmondhatja, jó irányba tartunk-e. Úgyhogy le is teszek a próbálkozásról.

Kicsit gondolkodom, hogy mit kéne reagálnom Heiwanna bocsánatkérésére, nem egészen értem, miért kér elnézést. Nem is azért mondtam neki, hogy sokat beszél, mert zavar, csak talán tanulhat belőle. Végül inkább nem megyek bele ebbe, csak bólogatok a szavaira.

-Biztos könnyen megy a kommunikáció majd - válaszolom neki.

Az erdőben sétálva az élelemszerzésre koncentrálok, de látom, hogy nem mindenki ilyen lelkes. Ezt ugyan nem egészen értem, de nem is érezném jól magam, ha meg kne nkik mondani, hogy mit csináljanak. Főleg, hogy a legtöbbjükkel egyáltalán nem beszéltem még, talán nem olyan barátságosak. De persze az is lehet, hogy nekik nincs szükségük élelemre.

Én mindenesetre próbálok minél több gyümölcsöt gyűjteni azok közül, amiket az állatok is láthatóan jobban kedvelnek. Mivel nincs semmi praktikus táskám, ezért először a bendőmet töltöm meg ezekkel a gyümölcsökkel, aztán a kezeimet. Ha esetleg találok valami olyan növényt, aminek nagyon nagy levelei vannak, és elég erősnek tűnnek, akkor megpróbálok abból egy rögtönzött batyut csinálni, hogy kényelmesebben vigyem magammal az élelmet, és többet elbírjak. Szerencsére úgy tűnik, hogy elég bőséges a termés ilyen gyümölcsökből, úgyhogy valószínűleg nem kell majd éheznünk.

-Én gyűjtök gyümölcsöket estére, amennyit tudok - közlöm a többiekkel, amikor találok időnként egy nagyobb bokrot. - Valaki szed gyújtóst?

Nagyobb ágakat cipelni nem túl jó ötlet, meg aztán azt bárhol találhatunk, de kisebb, gyújtósnak való ágakat érdemes lehet gyűjteni, hogy gyorsan tüzet rakhassunk este.

Mikor elérünk egy patakhoz, már jócskán kezd lemenni a nap, a sűrű fák közt hamar sötétedik majd. Mivel a romok még messze lehetnek, talán jobb ötlet itt megmaradni estére.

-Ez jó táborhely lehet - állapítom meg, és keresek egy kisebb sziklát, vagy követ, amire lepakolhatom a gyümölcsöket. Elmegyek a patakhoz, megnézem, tisztának látszik-e, aztán ha semmi veszélyes nem tűnik fel, akkor megmosom a vízben a kezem. Mivel nincs semmi eszközünk, amiben vizet tarthatnánk vagy forralhatnánk, legfeljebb remélhetjük, hogy tiszta és iható ez a víz. De az eddig látottak alapján állatok is élnek errefelé, akik valószínűleg isznak ebből a patakból. Különben is, ez egy teljesen normális erdő, szóval miért ne lenne épp a patak normális?

Megmosom az arcomat is a vízben, ha a kezemmel nem csinált semmi rosszat, majd a gyümölcsöket is egyenként megmosom az út porától, aztán kirakom megint a kőre őket.

-Egyetek ebből - javaslom a többieknek, márha eddigre még nem érzem úgy, hogy gyomorrontást kaptam volna a korábban megevett daraboktól. Akkor persze nem kínálgatom, de nem is cipelem magammal eddig.

Ezután gondolkodom egy darabig, és végül úgy döntök, hogy a víztől talán hasmenésem lehet, ami kiszáradáshoz vezethet, de a víz nélkül is kiszáradhatok, szóval nem sok lehetőségem van. Belemerítem a kezemet a vízbe, és egy pár kortyot iszom belőle. A gyümölcsökből nyert folyadék, és ez már együtt elég, hogy ne legyen baj. Remélem tiszta.

Ha valaki gyűjtött fát, akkor az most vélhetően fel is használja tűzrakásra, én addig valami fekhely kialakításán gondolkodom. Nagyobb levelű növényeket próbálok keresgélni a közelben, hogy a levelekből csinálhassak egy kis ágyat. Nem sok, de a föld éjszaka hideg lesz, úgyhogy egy kevés szigetelés is sokat segíthet. Hm, tényleg sok időt tölthettem régen a természetben, hogy ennyi mindent tudok. Azért arra is figyelek, hogy lehetőleg nagyobb rovarokat vagy állatokat ne zavarjak fel, nehogy valami bolyba rakjam a fészkemet.

Keresgélés közben dúdolgatni, és énekelgetni kezdek. Nem igazán tudom, hogy mit, dalszöveg nincs a fejemben, csak dallamok, amik illenek most a hangulatomhoz. Nem vagyok benne biztos, de talán ezek is régi emlékek lehetnek.

by **Adrian Sommerfield** Hétf. 03 Júl. 2017, 15:43

Claye Yaro

-Ej, nagylány te csak mész az orrod után. Szerintem voltunk elég feltűnőek ahhoz, hogy megérje megvárni hátha érkeznek megnézni vagyunk-e.
Persze egyedül ottmaradni meg rosszabb lenne mint nekivágni az erdőnek úgyhogy velük megyek. Azt azért megjegyzem, hogy a többieket nem érdekeli a megmentőnk sorsa. Ez elég rideg tőlük. Azért a roncstól még valami hegyes fémrudat viszek magammal, hisz jól jöhet még. Út közben figyelem a környezetem. Próbálok szétnézni, hogy látok-e madarakat. Ha látok és még fészket is az annál jobb. Meg is próbálok felmászni és megnézni hátha találok pár tojást. Persze lehet, hogy a többieknek nem tetszik ez az akrobatikázgatásom. Valahogy az itteni gyümölcsökben nem bízok. Ezt szóvá is teszem.
-Nagylány! Te tudod mik ezek? Mert ha nem akkor talán nem kéne enni belőle.
A folyóhoz érve megnézem magamnak a helyet. A vízzel kapcsolatban sincs jó érzésem.
~Inni és enni márpedig valamit majd kell hisz elgyengülhetünk. A fene bele! Súlyos információhiányban szenvedünk.~
-Én megpróbálok tüzet csinálni. Azt hiszem tudom, hogy kell.
Talán ez előtt voltam hasonló helyzetben, hogy tüzet kellett csinálnom. Akkor nem csak hajón dolgoztam? Nem tudom. Valahogy olyan üresnek érzem a fejem ahogy a múltra próbálok gondolni. Inkább a jelennel foglalkozok.
-Szerintem most beszéljük meg ha valakinek valami külön problémája van. Vannak köztünk hidegvérűek. A tűz körül ők lehetnének és az éjszakai őrséget megúszhatnák. Mert ugye szerintetek is kell majd valami őrség hisz nem tudhatjuk milyen lények élnek itt az erdőben és ha sikerül akkor mit vagy kit vonzz ide a tűz. Ezen kívül? Például van aki nem eszik gyümölcsöket vagy egyáltalán nem eszik mert fotoszintetizál vagy mérgező számára valami ami nekünk nem vagy ilyesmi? Jobb ha tudjuk. Közösen kéne megbeszélni ezt hisz jelenleg egymásra vagyunk utalva. Én melegvérű vagyok. Mind növényeket, mind húst egyaránt képes vagyok elfogyasztani természetesen utóbbit nem nyersen. Szükségem van oxigénre és az itteni levegő számomra megfelelő. A vízből az oxigént nem tudom felvenni vagyis ott megfulladok. Önmagamat fel tudom húzni párszor és körülbelül 40 kg-ot meg tudok mozgatni.

by **Ervin Bludheim** Hétf. 03 Júl. 2017, 18:11

~Silenus~

Elég sokan elindulunk az erdő fele. Kicsit megnyugtat a csapat. Mégiscsak nagyobbnak és erősebbnek tűnünk, ha többen vagyunk. Találunk egy ösvényt, ami levezet minket a hegyről, így még a sétánk is kellemes. Közben eszembe jut, hogy mi Desmond baja. Egy igen ismerős fajba tartozik. Kree. Nekik több nitrogén kell, de elméletileg túl él így is. Elég szomorú, hogy minden elveszett a hajóról. Biztos volt egy csomó nitrogén palack vésztartaléknak, de mind elveszett. Bár talán túlélte pár palack. Nyitva kell tartani a szemünket. Közben Solammal együtt elmegyek gyümölcsöket szedni. A fejem tele van növényekkel kapcsolatos tudással, akár használhatom is ezeket. Megnézem, hogy látok-e rajtunk valami furcsát. Milyen az erezet a leveleken. Milyen illata van a virágoknak. Csak ilyen felszínes dolgok, úgy érzem fontos dolgok hiányoznak a rendes vizsgálathoz. Most egyébként is fontosabb a gyümölcs és hasonló étel. Ahogy elkezd lemenni a nap elérünk egy kis patakhoz. Rögtön a vízhez lépek és megszagolom. Ha jól értelmezem a tudás foszlányaimat, akkor az első utalás a bakteriális fertőzésre a szag. Ha biztonságosnak ítélem, akkor iszok belőle. Úgy is úgy érzem, hogy nagyon kell a víz. Ezután segítek tábort állítani, de a tábortűztől távol maradok. Nem tudom miért, de nincs sok jó érzésem a tűzzel kapcsolatban. Nem csak a lezuhanás miatt, úgy egyébként is.

by **Shadow** Hétf. 03 Júl. 2017, 19:02

Heiwanna Miin Klodov

Lassan ballagok Solam után, ahogy a banda jóó része is, ha nem mindenki. Lassan hozzászokok a gravitációhoz, ahogy haladunk lassan lefelé. Tekintetemmel a romokat figyelem a messzeségben, majd haladok tovább a környezetet figyelve. Aztán Solam eszegetni kezd, van aki kaját szedni, én meg neki állok fákat gyűjtögetni és cipelgetni. Ahogy haladunk egyre többet és többet szedek az egyik kezemmel tartva a hónom alatt, hogy másik kezemmel tudjam szedni és bedugni karom és testem közé az egyre jobban gyűlő tüzi fát, de azért arra figyelek, hogy ne terheljem túl magamat, mert kitudja meddig megyünk, nem kéne korán se kidölni. Ahogy elérünk a patakhoz lepakolom a tűznek valót.
-Ennyi talán elég lesz egy kis ideig, de lehet még kéne, kitudja milyen hosszú az este. – mondom csendesen, majd a gyümölcshöz megyek, megszimatolom, aztán a vízhez és azt is.
Egyenlőre nincs túl sok egyéb választásom nekem se, mert szükségem lesz élelemre, vagy nagyon gyorsan kimerülök. A víz partján guggolva bele merítem a kezem, majd némi vizet ajkaimhoz emelve bele kortyolok ízlelgetve egy kicsit, majd inkább felkapok egy gyümölcsöt ahogy felkelek és azt majszolgatva nézek körbe. egy kicsit, majd vissza ballagok a víz mellé. Felmerül, hogy meg kéne beszélnünk dolgokat. Kezemre pillantok, majd tükörképemre. Jól tudom, hogy hogyan is néznék ki, csak azt nem tudom, hogy erről még tudniuk kellene e a többieknek, vagy inkább jobb ha nem.
-Ha lesz tűz, akkor a hidegvérüek is tudnak őrködni – nézek hátra. – Nem szeretném ezért kihúzni magam ilyesmiből. – majd a parton elfekszek a vízbe lógatva farkamat – különben hidegvérüségemen kívül, szokatlan eme gravitáció, minden bizonnyal kisebbhez szoktam életem során, de talán túl sok problémát nem fog okozni ez se. Légzéssel nincs bajom, hogy az ételekkel se. De hogy itt mi mérgező és mi nem rám nézve, azt nem tudom. – az eget kezdem el nézni közben. farkammal körket rajzolva a víz felszínén.
- Nem vagyok harcos, az biztos, és inkább a békésebb utakat keresem, új kultúrákat próbálok megismerni, megfigyelni. Talán ezért is jöttem erre az útra – oda pillantok, hogy hogyan halad a tű, majd felkelek és oda ballagok, és leülök ott, megpróbálni, a tűzrakást, ha épp nem menne a Claye-nek.
- Elég sokan vagyunk, talán kéne több tűz is, csak az jóval több fát is jelent akkor. De lehet kéne csinálnunk valami háló félét is, hátha a patakban van valami hal féle, amit lehetne sütni is. Főleg, mert személy szerint az idegen bolygón sötétben vadászatot kitudja mire azért nem javasolnám, annak ismerete nélkül, hogy mekkora ragadozók lehetnek itt. – fejezem be végül, miközben egy nagyobb botnak támasztok egy kisebbet és lassan de erőteljesen kezdem dörzsölni őket egymáshoz, hogy kezdjenek melegedni. Közben azért Solamra pillantok mit is csinál, és a többiekre is, hogy ha valami gond van, azért tudjak rá én is reagálni, vagy ha épp becsatlakoznak a beszélgetésbe és mondanak valami fontosat, akkor abból tanulhassak róluk egy keveset, ami későbbiekben hasznos is lehet a túlélésünk szempontjából főleg.

by **Niteris** Hétf. 03 Júl. 2017, 19:26

- Tasu -

A séta alaposan kifáraszt. Úgy terveztem, hogy a társaság közepén fogok maradni, de egyre gyakrabban maradok le. A beszélgetésekhez már szinte hozzá sem tudtok szólni, csak csendben reménykedem, hogy nem fogunk tovább menetelni. Végül az erdőben szerencsésen megállunk, hogy tábort verjünk.
Ahogy elnézem, Solam ért a legjobban a természethez, ő el is megy ételt gyűjteni. Én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálnom. Mindenki tele van hasznos információkkal, amíg nekem csak furcsa gondolatok jönnek elő. "Baleset, vagy kalóztámadás?", érkezik a legújabb emlékem. Biztosan fontos volt annak idején...
De a tétlenségnél minden jobb, ezért csak elmegyek gallyakat gyűjteni. A nagyobbakat ha lehet, inkább másokra hagyom, én a kisebb ágakat és száraz leveleket halmozom fel. A tűzrakással is megpróbálkozom. Van egy olyan érzésem, hogy korábban ilyet még nem csináltam...
Ettől meg is szomjazok, de a vizet és a gyümölcsöket még inkább elkerülöm. Ha senki nem lesz rosszul tőlük egy órán belül, akkor én is megpróbálkozom velük. Igazából még akkor sem lehetek teljesen biztos benne, hogy nekem sem árt... de azért remélem nem vagyok olyan hülye, hogy gyenge immunrendszerrel szálljak hajóra, hogy felfedezzem az ismeretlen űrt.

by **Lanka Raved Hock** Hétf. 03 Júl. 2017, 22:09

Adrasteia

Azonosítatlan növények. A víz sincs ellenőrizve, simán lehet benne olyan vegyi anyag, ami halálos. És az a hozzáállás is idiotizmus, hogy "rajtunk kívül úgy sincs itt senki". Van lélegezhető légkör. Márpedig ilyenben okvetlenül kialakulhat valamilyen életforma és nem tudjuk, hogy a törzsfejlődés melyik szakaszánál jár. Egy 20 méteres gigantoleharapomalábadtőbőlszaurusz ártalmas az egészségre, főleg, ha golyóálló és helyből rajttal lefut. A dzsungelkutatónak is az volt az utolsó mondata, hogy itt nem élnek kannibálok, aztán milyen finom volt utána roston, krumplival...
Magamban duzzogva, amiért leugatták a katonai dumámat elindulok én is a többiek nyomában az erdőbe, azzal a határozott gondolattal, hogy az első bennszülött rajtaütésnél egy Énmegmondtamelőre! lesz a csatakiáltásom.
Mivel a növényi mérgek egy része lassan fejti ki a hatását, csak akkor fogyasztok helyben szedett táplálékot, ha eltelt pár óra és a többiek még élnek. Ugyanígy a vízzel és az esetlegesen elejtett állatokkal. A tífusz és a vérhas pont az a kettő, amit soha nem akartam elkapni. A fertőzött víz a hadseregben is használatos biofegyver...
Ha találok valami rugalmas indát, rugalmas botot és bármilyen más növényt, amiből lehet íjat és húrt eszkábálni, akkor azzal foglalom le magam. Meg nyilak gyártásával és pattintható kövekből kés vagy bármilyen közelharci fegyver előállításával. Röviden próbálok felfegyverkezni. Mert attól még, hogy paranoiás vagy, még nyugodtan lőhetsz mindenre, ami mozog.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 04 Júl. 2017, 00:00

Little SW - Prológus

Ismeretlen világ

Résztvevők: Solam, Qui Genua Non, Adrasteia, Desmond, Yiros, Ja'ar Heins, Silenus,

Nerus, Tasu, Q’ayem Kor, Claye Jaro, Abi és Heiwanna Miin Klodov

Következő körváltás: 2017. július. 8. (szombat)

”Az alkalmazkodás a túlélés záloga”
- Clone Wars animációs sorozat

Erdők 00120

Q’ayem a haladás közben figyelte az extra nyomokat is, és azt, hogy rájuk ront-e valami, de semmi efféle nem történt meg. Már a parton a férfi tört egy kisebb gallyat és beledobta a vízbe, de az fenn maradt, ekkor vehette észre, hogy a vízben halszerű lények is úszkálnak, amik szétrebbentek az ágnak hála, amikor az beesett a vízbe.
Qui talált ágakat és olyan növényt, amit akart, majd neki is tudott látni a kardhüvelykészítésnek, bár ez elég sok időt fog időbe venni, mire elkészül. Ő volt az, aki elsőként ki merte próbálni a vizet. Ahogyan belenyúlt a kezével kellemes hűvösnek érezte, az első kortyok után pedig ismerős volt a víz íze, vagyis az a minimális ami van neki, teljesen átlagos hűvös víz volt. Nem lett tőle rosszul, se semmi, de a szomját legalább csillapítani tudta. Így eközben számára is feltűnhettek a halak a vízben, amik ott úszkáltak.
Solam még a haladás közben evett azokból a gyümölcsökből és növényekből, amiket láthatóan az állatok is kedveltek. Jó néhány savanykás volt, más édes, a harmadik pedig furcsa ízű – leginkább a mogyoró és dió keverékére hasonlít – de ezt érezte Solam a leginkább táplálónak és laktatónak ez magszerű termés volt. Talált nagyobb leveleket is, azokba be tudta csomagolni ezeket és még olyan nagyot is, amibe ezeket a kis tasakokat, amikben a gyümölcsök voltak be tudta tenni. Így akár három-négy kilót is össze tudott szedni és elvinni a táborhelyig. A víz tiszta volt és üdítő a kóstolás után és Solam is láthatta a halakat benne, köveket talált, amire kitudta tenni az élelmet és megkínálni másokat. Ágyat is tudott magának a fiatal lány csinálni.
Claye Yaro út közben a madarakat is figyelte, látott is néhány fészket a fákon, így felmászott több fára és nagyjából másfél tucatnyi tojást össze tudott szedni. Eléggé vegyes kinézetűek és nagyságúak voltak, a legkisebb körömnyi nagyságú, a legnagyobb egy gyerektenyérnyi. Noha ő maga bizalmatlan volt a többiek kevésbé és ők ettek, ittak, a férfi pedig végül sikeresen tüzet rakott a hozott dolgokból.
Silenus Solammal tartott, azonban a növényismerete ezúttal csődöt mondott, egyik növény sem volt ismerős a számára, ennek a holdnak a faunája teljesen más volt, mint amiket ő maga ismert. Bár azt ő maga is tudta, amit társnője is megállapított, hogyha az állatok eszik, jó eséllyel nem mérgezőek. Mivel teljesen ismeretlen fauna, így minden furcsa, de semmi olyat nem lát, amiről tudja, hogy mérgező. A virágok illata finom, kellemes, nem túl erős. Az erezet hasonlatos, mint amiket látott, de a levelek formája ismeretlen, a gyümölcsök, bogyók is. A táborhelyen a víznek nem volt semmilyen illata, csak friss patak illat, így Silenus is tudott belőle inni.
Miin is tudott cipekedni a tábornál enni és inni is, semmilyen baja nem lett ebből, azonban amikor a farkát a vízbe lógatta, akkor egy idő után érezte, hogy egész testében kezd fázni, a víz azért hideg volt.
Adrasteia útközben talált olyan indát és faágat, amiből tud íjat készíteni, így ő maga, amíg a többiek a táborveréssel voltak elfoglalva fegyvert gyártott.

Ami a tüzet illette sikerült megrakni, volt élelmük hála Solam-nak és Claye-nek hála, akin semmi sem látszott, hogy rosszul lenne, pedig elég sok fajta növényt és gyümölcsöt megkóstolt az út során. A víz friss és tiszta, üdítő. Így legalább szomjan és éhen nem fog halni a társaság reggelig. A Tasu által diktált egy óra alatt senki sem lett rosszul, így ő maga is bátran megpróbálkozhatott az evéssel és ivással.
A békét valószínűleg Miin riadt sikoltása töri meg, amikor a vízbelógatott farkánál hirtelen éles fájdalmat érzett, ha kirántotta a vízből, akkor egy nagyobb jó félméteres halszerűség harapta a farkát továbbra is fogas szájával és nem akarta elengedni azt.

Közben teljes mértékben besötétedett, szerencsére a bolygó miatt nem volt olyan sötét, eléggé jól bevilágította a fénye a helyet a narancssárgás fénnyel. De ettől függetlenül látszottak több helyen is a fényes csillagok, de senki számára nem voltak ismerősek ezek. A hely továbbra is egész nyugodt volt, bár valami furcsa zavaró érzés mindenkibe beköltözött, nyugtalanság, némi félelem, amin nem segített, hogy a messzi távolból, de minden irányból furcsa állatias üvöltések voltak hallhatóak. Mindezek senkinek sem voltak ismerősek, olyan állatok lehettek, amikkel még senki sem találkozott korábban. A hőmérséklet kezdett hűlni, még a nem hidegvérűek is érezték, hogy a hajnal azért kellően csípős hideg lehet, hogyha nem tudnak mindannyian a tűz közelében maradni. Noha arról egyelőre senkinek sincs fogalma, hogy mennyire lehet hosszú, vagy rövid itt egy éjszaka.

template nélkül:

by **Godlaw / Tao** Kedd 04 Júl. 2017, 13:27

Solam

A tábor egész szépen alakul, többen is tűzrakással foglalkoznak, a víz iható, a gyümölcseink finomak, és nem mérgezőek. Ami még jó hír, hogy a patakban halak is vannak, a húsuk tápláló lehet, reggel majd megpróbálhatunk kifogni egy párat. Most azonban az éjszaka átvészelése a cél. A tüz mellé ülve hallgatom Yaro szavait az őrködésről. Ő korábban nagylánynak nevezett, és egy kicsit talán bátornak gondol, amiért ittam a vízből, és ettem a gyümölcsből. Talán igaza van, de lényegében vagy a bátorság, vagy az éhezés... Azért jól esik, hogy nagylánynak hív.

-Igen, az őrködés jó ötlet. A legtöbb vadállat fél a tűztől. Elég sokan vagyunk, hogy váltsuk egymást, és éjszaka valaki mindig táplálja. Akkor nem lesz félnivalónk.

Ezt nem annyira magabiztosan mondom, mert a távolból hallható állati vonyítások és bőgések azért nem kecsegtetnek sok jóval. De a tűz akkor is megvédhet minket. Csak egy éjszakát kell kibírnunk itt, aztán elérünk a romokhoz holnap, ahol már sokkal jobb feltételek lehetnek. Addig viszont veszélyben lehetünk.

-Gyűjtsünk minél több fát, hogy két-három tábortűzzel melegen tarthassa magát mindenki - javaslom a többieknek, és amíg teljesen be nem sötétedik ezzel is foglalatoskodom. Aztán, mikor már rosszak a látási viszonyok, és kicsit ijesztő egyedül sétálni az erdőben, én is az egyik tábortűz mellé ülök.

Amikor este összeülünk, hogy megosszuk egymással a legfontosabb információkat magunkról, akkor kivárom a soromat, és én is elmondok néhány dolgot.

-Én sem tudok harcolni, de úgy gondolom, sokat tudok a betegségekről, a gyógymódjaikról. Tudom, hogy Desmondot nitrogénszomj gyötri. De itt nincsenek gyógyszerek, és a növényeket sem ismerem, hogy azokból készíthessek valamit - teszem hozzá kicsit szomorúan. - Én is melegvérű és mindenevő vagyok, egyedül a gravitáció zavar itt. A pár kiló gyümölcs cipelése is elég fárasztó volt egész nap. És szívesen vállalom a tűz őrzését elsőként, aztán majd felébresztek valakit, ha elálmosodom.

A levelekből készített fekhelyemet az egyik tábortűz közelében helyezem el, de nem túl közel, nehogy felgyulladjon. Aztán végighallgatok mindenkit, és amikor az emberek elkezdenek lepihenni, én a vállalásom szerint elsőként, akár másodmagammal együtt felügyelem a tábortüzet vagy tüzeket. Nem tudom, mennyire jó az időérzékem, de az a tervem, hogy 1-2 óra után, vagy amikor már nagyon álmos vagyok, akkor felébresztem a következő jelentkezőt. Ha nem volt ilyen, akkor csak úgy kiválasztok valakit, mondjuk Kort.

by **Ammon Einarson** Pént. 07 Júl. 2017, 20:54

- Q’ayem Kor -

A víz tisztának néz ki, áttetsző és nem zavaros. A gally amit beledobtam a vízbe a tetején úgy úgy megmarad, a kis csobbanása pár halat el is zavar. Élővíz lesz ez. A meder normálisnak fest és a fa se viselkedett furcsán a vízben, halak is vannak benne. Nem sok indokot látok ezen a ponton, hogy ne tegyek meg egy próbát vele. Bár mások már neki is álltak a próbálkozásnak ez sokat nem tesz senkinek se, hogy más miképpen reagál rá. Mindenki a saját teszt majma lesz ebben a környezetben hiszen még saját igényeinkben sem vagyunk biztosak a pár kivétellel akiknek van némi tudása a harcászaton kívül. Végeredményben én is bele iszom a vízbe és megmosom az arcom és a kezemet utána benne. A nap már lemenőben van, nem tudom mennyire száradtunk meg de mostmár levenni, hogy kitegyük száradni őket nem is érdemes mert ki tudja milyen hideg lesz. Sokan is vagyunk, szóval tényleg fogjuk tudni váltani egymást az éjszaka folyamán és kettesével is fenn lehetünk, igény szerint ha kell. Persze tábor tűzből is többet kellene rakni, hogy többen lehessen ahhoy hozzá férve melegedni.
Még körbe járom a területet ahol így letáboroztunk és össze szedek némi tüzelőt én is amíg a többiek a tűzrakással foglalkoztak, jó, hogy van aki ezt is tud tenni. Az egész nyugodtan is telik amíg nem felsikít az egyikőnk ami bár semmi jót nem sugall mikor vissza siettem és megláttam a probléma forrását -amennyiben kirántotta a farkát a vízből és látszik - csak félhangosan felkacagok rajta és leteszem a tüzifát egy kupacba ahonnan majd könnyű adagolni azt.
Végül az egyik tűzrakásnál én is leülök és elkezdem megmelegíteni magamat és közben figyelem a többieket. Feljön a kérdése az őrködésnek és, hogy ki miben jártas emlékeik szerint. Várok egy kicsit míg Solam befejezi majd magamhoz veszem a szót.
- Én bizonyára katona vagyok, ami az idáig való menetelést illeti nem fárasztott ki annyira mint páratokat lehet igen. Szintén meleg vérű és csak folyadékra van szükségletem.- jelenleg legalább is, remélem nem fog rám törni más igény a későbbiekben- Az őrködésben javaslom, hogy ne egyedül tegyük és főleg ne olyanok legyenek egyedül akik nem harcképesek. Ezzel vállalom is, hogy fenn maradjak első körben én is. Mint hogy te ismersz gyógyászatot ellene vagyok, hogy kifáradt legyél vagy bármi veszélynek ami őrködéskor felmerülhet.
Bár lehet, hogy csak túl reagálom az egészet de más indokom is van rá, hogy fenn maradjak őrködni. Bármennyire egy szobában ébresztett fel minket az MI nem feltétlen lehet mindenki barát és inkább megfigyelném az alvókat is mielőtt még rábólintok, hogy bárki is őrködjön én felettem.

külső:

by **Shadow** Pént. 07 Júl. 2017, 22:01

Heiwanna Miin Klodov

A heverészés a folyóparton nem indul rosszul, bár a hideg víztől megborzongok, de úgy jól is esik a sétafika után, azonban egy idő után már kezdett túl hideg lenni, ami már kezdett kicsit kellemetlen lenni, de nem pattantam fel, talán jobb lett volna, de inkább beszéltem, a többieket figyeltem, aztán hirtelen élesebb fájdalmat éreztem a hideg mellett, ami kissé meglepett.
Hirtelen és hangosan vonyítok fel, majd szó szerint fekvő helyzetből pillanatok alatt megfordulva hasra indulok meg a vízzel ellentétes irányba elsőre négykézláb, majd felegyenesedve, hogy csak néhány nagyobb szökkenő lépéssel később álljak meg, mikor nem nagyon akar a fájdalom enyhülni és nézem meg nagy szemekkel a méretes halat ami a farkamba harapva csüng róla. Elkapom a farkama rágcsáló halat ahogy előre lendítem a farkam.
-Engedd el.... köpd ki... auuuuu... azaz én farkam, nem kaja... - közben próbálok úgy fogást találni rajta, hogy szét tudjam kicsit feszíteni a száját, hogy a fogai közül kijuthasson a farkam.
Nem mondanám túl kellemesnek ezt az egészet, miközben próbálok higgadtan viselkedni a helyzethez képes. Azonban ez nem könnyű feladat, így sziszegve megyek a tábortűzhöz és ha addig nem jött össze, akkor ott a melegebb helyen próbálom a halat végre leszedni, hogy utána kicsit jobban szemügyre vehessem farkamat.
-Azt hiszem meg van a hús is erőgyűjtésre, de azt hiszem jobb horgász technika is kéne, mert bár elég hatékonynak látszik eme megoldás, azért nem túl kellemes, ha valaki csócsálja a farkam – jegyzem meg, ha már sikerült levakarnom a dögöt és már csak a tűz mellett van a talajon. Azért egy kézzel tartom a halat, ha még ugrálni akarna, majd a többiekre nézek.
-Valaki eltudja jól készíteni, hogy tudjunk enni belőle? nem érzem azt, hogy túl jó lennék a főzés téren, így ha van nálam tapasztaltabb, akkor szívesen átengedem a lehetőséget, de ha nincs, akkor neki állok, így csatlakozok az első őrködőkhöz, de ha lenne más, akkor a tűz mellett aludnék egy kicsit, de következő körre már önként jelentkeznék – teszem hozzá a végén és várok.
Ha nincs senki aki vállalná a sütést, akkor keresek egy hosszabb botot és a halat rátűzöm, megölve ezzel és a tűz mellé szúrok két olyan ágat, amin van kis kiálló rész, amire rá tudom támasztani azt amin a hal van, hogy úgy sütögethessem.
-A romoknál lehet akkor egy kicsit komolyabb szállást kéne létrehoznunk, ha holnap eljutunk addig, hogy ne legyünk ennyire kiszolgáltatva az elemeknek – jegyzem meg a tüzet nézve egy kis ideig.
A zajokat hallgatom, körbe-körbe nézek, hogy mi is történik. Hogy a halra mennyire figyelek az csak azon múlik, hogy nekem kell e csinálnom vagy sem. Ha nem akkor ahogy sötétedig úgy fekszek le, és húzom össze magam elég kicsire farkam átölelve, hogy minél kisebb helyen elférjek a tűz közelébe, és lehetőleg senki ne lépjen rám, miközben alszok egy kicsit. De ha én vagyok az aki csinálja, akkor csak összehúzva magam ücsörgök és próbálom nem oda égetni a kaját.

by **Niteris** Pént. 07 Júl. 2017, 22:52

- Tasu -

Igen, a tábortűz! Arra emlékszem. Körbe fogunk ülni, sütögetünk valamit, és vicces történeteket fogunk megosztani az életünkből. Bár ez egy kicsit most nehéz lesz... Ebben az esetben ijesztő történeteket kéne mesélnünk, lehetőleg a romokról, amiket éppen meg akarunk közelíteni. Persze ezt sem csinálom meg, a többiek nem hiszem, hogy értékelnék.
Hasznos információkkal még mindig nem tudok szolgálni ("A skrullok hosszú fegyverszünetre számítanak"), de legalább már tudom, hogy ki miben jó. Solam valóban érthet a természethez, a gyümölcsei bennem sem tettek kárt. Így amíg az erdőben vagyunk, amolyan vezető szerepet fog betölteni. A fekhelyemet próbálom az övéről mintázni. Q'ayem Kor jelezte, hogy ő katona lehetett. Ezzel valószínűleg nincs egyedül.
A hal megsütésére sajnos nem merek vállalkozni. Valószínűleg ha levágnám a fejét, és kiszedném a belsejét, egy nyársra tűzve megsülne, de nem szeretném tönkretenni mindenki ételét. Csak akkor vállalkozom erre, ha a többiek látványosan nem tudnak birkózni meg a feladattal.
Lassan mind megnyugodunk, és a tábortűz körül terveket kezdünk szőni. Most már nem szeretnék kimaradni a dolgokból.
- Én is melegvérű vagyok. Nem vagyok katona, de már lehettem extrém helyzetekben - mondom határozottan, majd amikor az őrködésről esik szó, még hozzáteszem - Akkor Heiwannával őrködünk másodjára, oké?

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 08 Júl. 2017, 00:00

Little SW - Prológus

Ismeretlen világ

Résztvevők: Solam, Qui Genua Non, Adrasteia, Desmond, Yiros, Ja'ar Heins, Silenus,

Nerus, Tasu, Q’ayem Kor, Claye Jaro, Abi és Heiwanna Miin Klodov

Következő körváltás: 2017. július. 12. (szerda)

” A kompromisszumkészség erény, nem pedig megvetendő gyengeség.”
- Clone Wars animációs sorozat

Erdők 00120

A még extra fa gyűjtése sikerült, elég sok volt a közelben. Ahogyan a társaság végre letudott ülni a tűz körül és megszabadítani Miin-t is a haltól mindenki érezhette, még ha hangosan nem is vallották be, hogy nagyon elfáradtak. A halat még megtudták sütni és megenni, ha akarták. De azért mégis 600 standard évet voltak sztáziban, ezen idő alatt elkerülhetetlen valamilyen szintű izomsorvadás, meg ez mégsem volt alvásnak tekinthető.
Végül is szépena lassan mindenki elaludt, még az is, aki őrségben volt, a fáradtság, a nagyobb gravitáció és minden végül is legyőzte a társaságot. Nagyon hosszú idő után most először volt igazi alvásuk, amiben pihenni is tudnak. Az éjszaka végül nem volt olyan hideg, senki sem ébredt fel arra, hogy fázna, még a hidegvérűeknek is kellemes volt a hőmérséklet. Szerencséjükre egyetlen vad sem támadta meg őket, nem jött olyan közel, hogy arra bárki felébredne.
Már világos volt, amikor több iszonyú hangos dörrenésre, süvítése riadt fel mindenki és arra, hogy remeg a föld alattuk. A hangot mindenki megismerhette, ez pontosan olyan volt, mint amikor nagytestű hajó lép be a légkörbe. Hirtelen sötétebb is lett, ha felnéztek maguk fölé, akkor láthatták, hogy valóban valami hatalmas takarja el a bolygó és a nap fényét. A közelben volt némileg famentesebb emelkedő, ahonnan ismét rá lehetett a romokra látni – onnan lehetett este belőni, hogy nagyjából milyen messze vannak – ha valaki, vagy valakik odamennek, akkor a következő látvány tárul a szemük elé.
Erdők Star_wars___star_destroyer_f___attack_on_yavin_4_by_bb22andy-da2xe9w

Erdők Star_wars___star_destroyer_f___attack_on_yavin_4_by_bb22andy-da2xe9w

Nem egy, hanem egyből három hatalmas űrhajó volt a romok felett. A félelmük, hogy valaki észlelhette a hajójuk lezuhanását valóra vált. Ami talán még ijesztőbb és kétségbe ejtőbb lehetett ebben a pillanatban az az volt, hogy a hajókon semmilyen ismerős vonás nem volt felismerhető. Márpedig az a tudásukból megvotl, hogy a nagy birodalmak hajói évezredek óta változatlanok voltak az univerzumuk saját ismert zugában.

template nélkül:

by **Ammon Einarson** Szomb. 08 Júl. 2017, 09:36

- Q’ayem Kor -

Mindent amit szerettünk volna meg tudtunk tenni még teljes sötétedés előtt. Sokan még nem beszéltek magukról párunkon kívül de sebaj. Az első őrködésben akkor besegítettem de aztán hamar elaludtam magam is. Fáradtabb voltam mint gondoltam volna. A hibernálás amiből felkeltettek minket nem volt épp a leg pihentetőbb de as este alatt kényelmesen ki tudtam pihenni magam alvással. Évszázadok óta az első igazi alvás. Jól is esett és bár az este folyamán nem volt már olyan hideg se más probléma sem támadt fel, a reggeli ébresztőt kissé másképpen képzeltem el.
A légtérbe lépő hajók zaja megrázta az egész teret körülöttünk és még a földet it, fel is riadtam rá azonnal és értetlenül kaptam körbe a tekintetemet elsőre. Hatalmas sötét árnyék vetült ránk. Bármi is érkezett, a lezuhanás miatt tehette. Már az időzítés alapján csak ezért jöhettek de ha nem is, a szándékaik az elsődlegesek, hogy mik is.
Ki sietek a kis emelkedőre a közelben ahonnan rá tudtunk látni a romokra is, hogy talán rálássak a történésekre. Oda kiérve persze szép kilátás nyílik és ijesztő is egyben. Nem egy hanem három űrhajó érkezett meg. Se alakra, se jelzésre, semmire sem hasonlítanak amit ismernék.
Bár nem félre téve azt a tényt, hogy teljesen ismeretlen csatahajók érkeztek meg, legalább is csatahajónak kinézőek, még is mekkora lehetett a hajónk, hogy ha amiatt érkezett három is? Remélni tudom csak, hogy némileg segítőkészek lesznek mert tegnap estére már kiderült, hogy bármennyire is vannak közöttünk katonák, mindannyian kimerültek és erőtlenek vagyunk. Nem mintha három hajónyi legénységgel egy maréknyi ember szembe tudna szállni akiknek még az emlékeik is ködösek.
Minden esetre fenn maradok ott ahonnan rálátok a hajókra és figyelem azokat, hogy most mi lesz. Jobb híján remélve, hogy legalább nem lelőnek minket elsőre aztán kifosztva a roncsokat el is mennek.

külső:

by **Bishop** Vas. 09 Júl. 2017, 23:37

Abi

Abi nem tudott sokat segíteni az erdő tisztább részén való letáborozásban, nem is igazán értett azzal hogy álljanak meg. Ő szívesebben ért volna el először a romokhoz, hogy ott keressenek menedéket. Éjszaka a sötét erdőben való egyedül sétálás gondolata nem zavarta, ez furcsa volt, de mintha már kellett volna ilyet csinálnia. Végül mégis maradtak a tisztább részen. Ameddig mások a különböző feladatokat látták el, a tüzelő és az élelem szerzését és egyebeket. Ha volt rá lehetősége ezalatt a túlélő csapat tagjait vizsgálgatta és próbálta felidézni emlékeiből melyik fajra mi jellemző. Későbbi túlélésükhöz fontos lehet, hogy tudják ki micsoda és mire képes. Nem is tudja mikor aludt el, csak a nagy zajra ébred. Először csak hallgatózik majd felmászik egy fára és onnan figyel. Nagy fekete szemeivel a hajókat kémleli és próbálja megállapítani mit csinálnak.

by **Niteris** Hétf. 10 Júl. 2017, 01:00

- Tasu -

Nagyon jó ötlet volt másodikként jelentkezni az őrségre. Egyáltalán nem kellett csinálnom semmit, és még csak nem is tűnik úgy, mintha rosszul végezném a dolgom. Valószínűleg én is elaludtam volna, de ez most már mindegy. Élünk, kipihentek vagyunk, és még csak meg sem haltunk az éjjel.
Szerencsénkre valaki észrevette, hogy lezuhantunk itt, és el is küldte a felmentő seregét. Feltápászkodok a helyemről, és alaposabban szemügyre veszem a hajókat.
Nem ismerem fel őket, de hadihajóknak tűnnek. Nem meglepő. Ha egy ismeretlen eredetű hajó landol a bolygódon (vélhetőleg egy történelmi jelentőségű helyen), nem csoda, ha nagy túlerővel érkezel.
De a mi esetünkben nem hiszem, hogy csatára kerülne sor. Nem hódítani jöttünk. Vagy ha mégis, akkor szörnyen elszámoltuk magunkat.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 10 Júl. 2017, 20:43

Solam

Az esti beszélgetés után nyugovóra és őrködni térünk, aztán nem is emlékszem, hogy sikerült-e felkeltenem valakit, vagy engem is elnyomott hamar az álom, őszintén szólva könnyen megeshet, hogy elbóbiskoltam. Reggel viszont felébredek, ami jó hír, mert akkor nem ettek meg a vadállatok. Helyette valami nagyon hangos dörgésre riadok fel, és rögtön az eget nézem, hogy vajon esni fog-e. Kell néhány másodperc, hogy felismerjem, ez nem vihar, hanem űrhajó. Méghozzá érkező űrhajó, ha minden igaz. A többiekkel együtt feltápászkodom, és kisétálok a tisztásra, hogy jobban körül tudjak nézni az égen. A felbukkanó űrhajók elég nagyok, de nem tűnnek ismerősnek. Valójában nem tudom, felismernék-e úgy általában űrhajókat, de ezek különösen ismeretlennek tűnnek valamiért. Végül vállat vonok, és a többiekre nézek.

-Úgy tűnik, megjött a felmentő sereg - állapítom meg. - Megyek, teszek valamit a tűzre, hogy észrevegyék a füstöt.

Ezzel vissza is sétálok a tábortűzhöz, és valami nedvesebb fát meg leveleket dobálok a tűzre, aztán kicsit legyezem is. Ennek elvileg nagyobb füstöt kell csinálnia, ami áthatol a fák lombkoronáján, és hamar észrevehetnek. Gondolom persze, hogy ezeken a hajókon vannak érzékelők, amikkel feltűnhet nekik, hogy itt vagyunk, de nem árt felgyorsítani a dolgot, és eloszlatni a kétségeket, hogy vannak-e túlélői a becsapódásunknak.

Közben azon gondolkodom, hogy mire számíthatnak ők, akik jöttek. Egy hatalmas űrhajót láttak lezuhanni, amiben rengeteg ember lehetett volna, így logikus, hogy ők is nagy hajókkal jöttek. Talán csalódottak lesznek, hogy csak páran éltük túl, de ők is hamar láthatják majd, hogy az űrhajó jelentős része teljesen megsemmisült a zuhanás után. Hát remélem, azért velünk barátságosak lesznek.

by **Lanka Raved Hock** Kedd 11 Júl. 2017, 13:49

Adrasteia

Na, ennyit arról, hogy a hold lakatlan és, hogy én vagyok a paranoid idióta. Ugyanakkor ennyit az íjamról is. Azt senki ne várja tőlem, hogy egy DIY összeeszkábált íjjal űrhajóra vadásszak. Az az egyetlen mázlink, hogy orbitális pályára állva nem kezdték transzformálni a bioszférát. Valószínűleg rabszolgaként vagy hadifogolyként fogjuk végezni, így már csak egyetlen dolgot tehetek: meg kell győznöm őket, hogy hasznosabb vagyok gladiátornak, mint kőbányában vagy egy vörös lámpás negyedben. Kizárt, hogy érteném a nyelvüket és kizárt, hogy lenne türelmük a jelbeszédhez. Én viszont lusta vagyok a gerillaharchoz, a társaim nagyképűek és használhatatlanok és, ha be is veszem magam az erdőbe nincs semmim, ami kibírna egy közvetlen találatot egy kisebb plazmaágyúból. Nyilván tudják, hogy itt vagyunk, tudják hol és hányan vagyunk és nyilván perceken belül elindul a felderítőcsapat, ami ellen annyi esélyünk van így fegyverzet híján, mint egy szarvasnak egy távcsöves puska ellen. Na jó, tényleg pesszimista vagyok...
- Ez nem a felmentő sereg. Közvetlenül utánunk jöttek és még, ha gyorsabb is a hajtóművük, mint a mienk, ennyi idő alatt nem változik ennyit az űrfegyverzet. Ezeket a típusokat nem ismerem fel tehát nem az általunk ismert rendszerekből jöttek. És nem is felderítő hajók, szóval ezek kolonizálni fognak.
Azzal elindulok a hajók irányába látványosan felemelt kézzel.

by **Ervin Bludheim** Kedd 11 Júl. 2017, 18:50

~Silenus~

Nem meglepő módon nem ismerek fel egyetlen növényt sem az úton. Úgy tűnik majdnem mindent újra kell majd tanulnom. Szerencsére úgy tűnik még itt is ugyanazokat a szabályokat követte az evolúció, mint nálunk. Nem tudom hogyan fogjuk elhagyni a holdat, de utána remélem találunk valami adatbázist. Bár valószínűleg azt se érteném. Hm, ez nagyobb probléma lesz, mint gondoltam. Most, hogy elképzeltem az életünket itt, eléggé kétségbe esett a helyzetünk. Mondjuk, ha ilyen fauna van a holdon, talán van élet is. Remélem.
Az esti beszélgetésben nem veszek részt. Nem igazán tudok semmit sem mondani magamról, csak a biológiai és kémiai folyamatokat tudom leírni. Bármi más az csak spekuláció a részemről. A helyzethez képest eléggé jól aludtam. Nem keltett fel semmi, igazán jól tudtam aludni. Főleg, hogy szabad ég alatt vagyok a bezárt konzerv után. Reggel egy hatalmas durranásra ébredtem, többekkel együtt. Szinte rögtön kirohantuk a tisztásra, hogy megnézzük mi is történik. Három darab űrhajó. Nagyok és ismeretlenek. Mondjuk logikus, hogy ismeretlen növényekhez ismeretlen értelmes fajok tartoznak és ők ismeretlen hajókat csinálnak. Mondjuk talán annyira nem fognak tőlünk különbözni. A fauna szén-alapú, az erezet is hasonló. Még akár az is lehet, hogy jelbeszéddel megértjük egymást. Mindenesetre úgy sem tudunk elmenekülni. A legjobb, ha megvárjuk mire megtalálnak minket.

by **Shadow** Kedd 11 Júl. 2017, 22:11

Heiwanna Miin Klodov

Egy kellemes vacsora, ami a hal volt. Hát ez a feladat úgy a nyakamban maradt, de sikerült ehetőre megsütni, majd némi kaja után eldőltem szem pihentetésre, csak egy pár perc erejéig. Vagy legalábbis ez volt a tervem úgy elsőre, ami a jelek szerint annyira nem jött össze.
Hát igen, egy igazi alvás messze másabb, mint az amiben eddig voltunk. Álmatlan természet ellenes álom, ami sokkal másabb, mint az mikor a fáradtság dönt le és azért is alszunk el. Senki se keltett fel, vagy csak ennyire mélyen elaludtam volna, hogy nem tűnt fel? Bár ha a hőmérséklet leesett, akkor azért se sikerülhetett, mert nagyon elnyomott a hűvös, vagy talán mindenki elaludt akár csak én? Lehetséges, nem tudom, hogy mi is történhetett, csak annyi biztos, hogy csendes, nyugodt éjszakánk lett a jelek szerint, ami alatt sikerül némileg kipihenni magamat, azaz jobban, mint eddig.
A reggel kicsit zajosan indult, amire ijedten pattantam fel, hogy mi is történik körülötte. Igen erőteljes robaj, ami még a talajt is rázza alattam. Ösztönösen ugrok fel, majd keresem a zaj forrásait. Mikor a többiek megindulnak, akkor én is a közeli magaslati tisztásra megyek, és figyelem az elém táruló látványt, a nagy hajókról, amikhez foghatót nem láttam még életemben, mert nem igazán emlékszem még csak formára se, hogy ismerős lenne akár csak egy kicsit is.
Ezek után csak arra leszek figyelmes, ahogy Solam megindul, hogy jelezzen nagy füsttel az érkezőknek, Adrasteia pedig, felemelt kezekkel.
-Solam, várj! – Szólok utána, miközben lépek egyet és karjánál megragadva visszahúzom Adasteia-t. – Előbb nézzük meg messziről kik is jönnek és mennyi fegyveres. Utána még ráérünk jelezni nekik, vagy oda menni, talán kevésbé félre érthetően, mert ha így megindulunk arra mindannyian, az lehet nem azt sugalja egy idegen népnek, hogy megadjuk magunkat. - teszem még hozzá, miközben visszatartom, majd elengedem, ha látom, hogy hajthatatlan, vagy megértette amit mondani akarok.
Ezután részemről megindulok vissza a táborunk felé a többiekhez, mert jó eséllyel beletelik egy kis időbe, mire megindul egy felderítő csapat majd azoktól a hajóktól, és elsőre úgy is a füstölő roncsok felé indulnak meg, mert az látványosabb, mint egy kis csapat egy patak parton.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 12 Júl. 2017, 00:00

Little SW - Prológus

Ismeretlen világ

Résztvevők: Solam, Qui Genua Non, Adrasteia, Desmond, Yiros, Ja'ar Heins, Silenus,

Nerus, Tasu, Q’ayem Kor, Claye Jaro, Abi és Heiwanna Miin Klodov

Következő körváltás: 2017. július. 16. (vasárnap)

” Néha nehezebb elfogadni a segítséget, mint felajánlani.”
- Clone Wars animációs sorozat

Erdők 00120

Abinak az este folyamán nagyjából sikerül megállapítania azt, hogy ki melyik fajba tartozhat, ebben nagy segítségére van az is, hogy sokan elmondják, hogy mire is képesek.
Reggel a többség úgy döntött, hogy a legjobb az lenne, hogyha bevárnák azokat, akik a hajókkal jöttek, úgysem nagyon tudnának elbújni, vagy elmenekülni előlük. Miin sikeresen visszatudta tartani Adasteia-t, hogy előrerohanjon és üdvözölje a közeledőket. Hamarosan vadászgépek is kirepültek a hajókból, illetve siklók is, amikkel egységeket lehetett a földre levinni. A vadászgépek alacsonyan repültek, nem csak a roncsok közelében, hanem olyan helyen is, ahol nem voltak ilyenek, egyértelműen túlélők után kutattak és hamarosan ki is szúrták a társaságot, mert két gép kezdett azon környék felett repkedni, ahol a túlélők voltak. Mindebben valószínűleg Solam füstje is szerepet játszott. Hamarosan a fák között több különböző páncélos személy is feltűnt, mind a páncélok, mind pedig a rajta levő szimbólumok – Birodalom, Köztáraság és Hutt Kartellek – ismeretlenek voltak, de határozottan látszott, hogy három különböző frakció tagjai voltak. Mivel senki sem akart különösebben harcolni, sem meglógni, így hamar körbevették a csapatot és valamilyen idegen nyelven is beszéltek a társasághoz, amit a fordítógép nem tudott lefordítani. Gyorsan rájöttek mindannyian, hogy nem értik egymást, így maradt a mutogatás, hogy kövessék őket.
Az egyik csapatnál, teljesen fekete, vagy épp teljesen fehér páncélok voltak, a másiknál fehér és narancssárga színűek. Mind humanoidnak tűntek, bár a teljes testet fedő vért miatt ezt nem lehetett tudni. A harmadik csapat sokkal lazább volt, könnyű páncélok főleg és sok különböző külső, amit még a genetikához, vagy exobiológiához értő fajok sem tudták megmondani, hogy milyenek lehetnek. Az idegenek nem voltak ellenségesek, hacsak a társaság tagjai sem. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a romok felé kísérik a társaságot, úgy 1 óra séta lehetett mindez, immáron köves talajon, így jól tette a társaság, hogy nem éjjel vágtak neki, mert súlyosabb sebeket is összeszedhettek volna. A romokhoz időközben egy nagyobb gép is leszállt és már egy rögtönzött tábort is felállítottak a társaságnak. Amint odaértek a katonák három felé oszlottak szét, a fekete és fehér páncélosok egy fekete csuklyás és vörös-fekete sisakos alakhoz mentek oda, aki mellett több zöld határozottan tiszti egyenruhás alak is volt. A narancs-fehér páncélosok egy furcsa, de elegáns öltözetű nőhöz, a harmadik társaság pedig egy hatalmas lárvára hasonlító lényhez mentek. A csuklyás alaknak nem csak a megjelenése volt talán ijesztő, de mindenkinek furcsa rossz érzése támadt tőle. A nő volt az, aki odafordult a társasághoz és próbál kommunikálni, beszélni a tárasághoz. Legalább öt percig próbálkozott, majd az egész végén felsóhajtott, a katonáihoz fordult és nekik mondott valamit, a mondatainak utolsó felét pedig már értette mindenki.
- … segítsen elmagyarázni nekik, hogy nem akarunk rosszat és… hozzon valaki egy protokoll droidot a hajóról, hátha azzal sikerült közös nyelvet találnunk.
Ekkor észlelhette mindenki, hogy nem csak őt értik, de mindenki mást is, akik idegesen súgtak össze, hogy kik vagy mifélék lehetnek a társaság tagjai. Legalább már tudhatta a társaság, hogy a fordítógépeik is tökéletesen működnek, csak valami teljesen idegen nyelv volt, amit ezek beszéltek és idő kellett mire a fordítógép képes volt arra, hogy megértse azt.

a képek:

//Már mindenki az ideiglenes táborba írjon. Köszönöm! //

template nélkül:

” Néha nehezebb elfogadni a segítséget, mint felajánlani.”
- Clone Wars animációs sorozat

Erdők 00120

Abinak az este folyamán nagyjából sikerül megállapítania azt, hogy ki melyik fajba tartozhat, ebben nagy segítségére van az is, hogy sokan elmondják, hogy mire is képesek.
Reggel a többség úgy döntött, hogy a legjobb az lenne, hogyha bevárnák azokat, akik a hajókkal jöttek, úgysem nagyon tudnának elbújni, vagy elmenekülni előlük. Miin sikeresen visszatudta tartani Adasteia-t, hogy előrerohanjon és üdvözölje a közeledőket. Hamarosan vadászgépek is kirepültek a hajókból, illetve siklók is, amikkel egységeket lehetett a földre levinni. A vadászgépek alacsonyan repültek, nem csak a roncsok közelében, hanem olyan helyen is, ahol nem voltak ilyenek, egyértelműen túlélők után kutattak és hamarosan ki is szúrták a társaságot, mert két gép kezdett azon környék felett repkedni, ahol a túlélők voltak. Mindebben valószínűleg Solam füstje is szerepet játszott. Hamarosan a fák között több különböző páncélos személy is feltűnt, mind a páncélok, mind pedig a rajta levő szimbólumok – Birodalom, Köztáraság és Hutt Kartellek – ismeretlenek voltak, de határozottan látszott, hogy három különböző frakció tagjai voltak. Mivel senki sem akart különösebben harcolni, sem meglógni, így hamar körbevették a csapatot és valamilyen idegen nyelven is beszéltek a társasághoz, amit a fordítógép nem tudott lefordítani. Gyorsan rájöttek mindannyian, hogy nem értik egymást, így maradt a mutogatás, hogy kövessék őket.
Az egyik csapatnál, teljesen fekete, vagy épp teljesen fehér páncélok voltak, a másiknál fehér és narancssárga színűek. Mind humanoidnak tűntek, bár a teljes testet fedő vért miatt ezt nem lehetett tudni. A harmadik csapat sokkal lazább volt, könnyű páncélok főleg és sok különböző külső, amit még a genetikához, vagy exobiológiához értő fajok sem tudták megmondani, hogy milyenek lehetnek. Az idegenek nem voltak ellenségesek, hacsak a társaság tagjai sem. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a romok felé kísérik a társaságot, úgy 1 óra séta lehetett mindez, immáron köves talajon, így jól tette a társaság, hogy nem éjjel vágtak neki, mert súlyosabb sebeket is összeszedhettek volna. A romokhoz időközben egy nagyobb gép is leszállt és már egy rögtönzött tábort is felállítottak a társaságnak. Amint odaértek a katonák három felé oszlottak szét, a fekete és fehér páncélosok egy fekete csuklyás és vörös-fekete sisakos alakhoz mentek oda, aki mellett több zöld határozottan tiszti egyenruhás alak is volt. A narancs-fehér páncélosok egy furcsa, de elegáns öltözetű nőhöz, a harmadik társaság pedig egy hatalmas lárvára hasonlító lényhez mentek. A csuklyás alaknak nem csak a megjelenése volt talán ijesztő, de mindenkinek furcsa rossz érzése támadt tőle. A nő volt az, aki odafordult a társasághoz és próbál kommunikálni, beszélni a tárasághoz. Legalább öt percig próbálkozott, majd az egész végén felsóhajtott, a katonáihoz fordult és nekik mondott valamit, a mondatainak utolsó felét pedig már értette mindenki.
- … segítsen elmagyarázni nekik, hogy nem akarunk rosszat és… hozzon valaki egy protokoll droidot a hajóról, hátha azzal sikerült közös nyelvet találnunk.
Ekkor észlelhette mindenki, hogy nem csak őt értik, de mindenki mást is, akik idegesen súgtak össze, hogy kik vagy mifélék lehetnek a társaság tagjai. Legalább már tudhatta a társaság, hogy a fordítógépeik is tökéletesen működnek, csak valami teljesen idegen nyelv volt, amit ezek beszéltek és idő kellett mire a fordítógép képes volt arra, hogy megértse azt.

a képek:

//Már mindenki az ideiglenes táborba írjon. Köszönöm! //

by Ajánlott tartalom

Erdők

Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők