Erdők

by **Cerebro** Csüt. 12 Jún. 2014, 14:48

A környéken található erdők.

by **Thorhalla** Pént. 01 Aug. 2014, 10:15

Murderworld: Nyitány
Résztvevők: Alicia Havana, Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. augusztus 6. (szerda) (5 naponta, ha korábban írtok, előbb kaptok)

Még mindig nyári szünet volt, révén augusztus eleje volt csupán, ennek ellenére sok diák most is az iskolában tartózkodott és kiélvezte azt, hogy végre nem a nagyvárosban vannak, hanem egy kellemes vidéki helyen. Itt sokkalta nagyobb szabadsága volt mindenkinek, mint New Yorkban. Itt sokkalta könnyebben és szabadabban lehetett használni az iskola járműveit is, és bármikor ki lehetett menni Salem-be szórakozni, kávézni, mozizni, strandolni és még sorolni lehetett a megannyi lehetőséget. Az egyetlen kellemetlenség az iskola védőpajzsán kívül lebegő öt darab Őrszem volt csupán, amik Osborn elnök jóvoltából voltak itt, elméletileg a diákok és az X-men saját biztonságát szolgálva. A diákok külön engedéllyel New Yorkba is bemehettek használva az alagsorban levő teleport készüléket, ami a SHIELD főépületébe vitte őket.
Augusztus első napját egy hidegfront döntötte romba, vagy éppen hozott felüdülést mindenki számára. Végre nem harminc fok felett volt a hőmérséklet, éjjel hatalmas vihar volt, ami kisöpörte a rekkentő hőséget és most olyan húsz fok körüli idő volt borongós, felhős. Napközben bármit lehetett tenni, estére azonban újra esni kezdett, dörgött és villámlott, így inkább megkérték a tanárok a diákokat, hogy ne menjenek sehova, hanem feküdjenek le és maradjanak a szobáikban. Éjjel, már mindenki aludt, amikor végül egy villámlásra ébredtek és riadtak fel. Most már nem esett az eső, azonban kellemetlen hideg szél fújt, ők pedig a hálóruhájukban voltak kint az erdőben. A következő pillanatban X-men egyenruhában volt, egy furcsa zene csendült fel és reflektorfénybe került a társaság, ami elvakította őket, egy alakot kitudtak venni
- Kedves hölgyeim és uraim! – mondta az alak. – Ezennel szeretném felreprezentálni az új tévéműsorom első számát! A célkeresztben, mint láthatják az X-men és diákjai állnak, ők lesznek a főhőseink, akik mindenféle küzdelemben részt fognak venni és önök egyenes adásban tekinthetik meg mindezt, reklámok és egyéb effajta baromságok nélkül. A nevem Arcade, de a legtöbben még az AIM időkből Halloween néven ismerhetnek, azóta profilt váltottam és a show műsorban van a pénz. Örülök, hogy a régi X-men után a fitalabb generációt is megismerhetem. És akkor kezdődjék a show! Hölgyeim és uraim köszöntök mindenkit a Murderworld első adásában!
A fények halványultak így az alak is látható volt végre.
Erdők 2753092-gorgeous_man._hai

//Ha a szín nem látszik szóljatok és keresek egy másikat helyette.//

by **Night** Pént. 01 Aug. 2014, 12:41

// Nekem nem látszik jól, de kijelölve mindenki el tudja olvasni szerintem. Smile

//

Nyár, azt hittem volna a kúriában alig lesz egy lélek is, de szerencsére tévedtem, sok diák lakott itt, így nem unatkoztunk nyáron sem. Bár az évszakhoz híven kánikula tombolt a múlt héten, szerencsére tegnap éjjel zuhogott és kellemesebbé vált az idő. El nem tudom mondani, mennyire örültem neki, hogy nincs harmincon fok, bár a ma esti vihar kicsit erős volt már, ezért az összes diákot összetereltük az x-menekkel és aludni küldtük őket. Én személy szerint kiélveztem a nyugalmat és elmentem aludni, végül is ez most sokkal könnyebben ment, mint a múlt héten, amikor a melegtől nem bírtam aludni sem sokáig.
A villámok sem zavartak egészen sokáig, de mikor megéreztem a hideg szelet az arcomon, éreztem, hogy valami nem stimmel elvégre, az ablakot bezártam. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy már nem a szobámban vagyok hanem kint az erdőben.
~ MI a fene? Álmomban teleportáltam volna?
Teszem fel magamnak a költői kérdést, de mikor meglátom a többi diákot pizsamában, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy valaki más felelős a történtekért. Eléggé fáztam eleinte, mivel nekem a hálóruha annyiból állt, hogy szimplán gatyában aludtam. Szerencsére hamar elmúlik ez a probléma is, mikor megjelenik rajtam az x-ruha.
Ezek után felvillan egy reflektor és egyenesen ránk világít, el is vakít egy kis időre, de egy alakot látok körvonalazódni az éles fényben, aki elmondja, nagyjából miért is kerültünk ide. De még mindig itt van a nagy kérdés: mi lesz ha nem vállaljuk a szerepet. A cím alapján jobb ha nem tudom meg. Mindenesetre maradnom kell, ha másért nem akkor azért, hogy védjem a diákokat. Közben lejjebb veszik a reflektort és láthatóvá válik az alak, akinek a jóvoltából itt lehetünk. Nekem nem mond semmit a név még, ezért elgondolkodom, hátha halottam már róla korábban, ha nem ugrik be semmi akkor a többi x-menre nézek kérdőn, hátha ők tudnak valamit, amit én nem.

by **Laura Slyen** Pént. 01 Aug. 2014, 13:23

Nyár van még, de én már visszaértem a kúriába. A nyár nagy részét a szüleimmel töltöttem, de azért néha kicsit sok már belőlük is. Mégis jó érzés visszatérni a kúriába, elvégre ez lenne a második otthonom. A kánikula egy kis időre elmúlt a tegnapi eső miatt, így legalább nem dogunk megfőni idebent. Örülök, hogy a suli átköltözött, így legalább nem lesz olyan zűrös az élet és még szabadabban is mászkálhatunk majd Salemben. Nemrég vagyok még itt, de elég kellemes ez a környék, úgyhogy szerintem hamar meg fogom itt szokni.
Ma este hamar ágyba zavartak minket, a vihar miatt, így ugrott az esti programom, de nem baj, amióta Rejtőző Medve meghalt, azóta nem igazán volt sok kedvem kimozdulni, persze voltak rajta kívül más haverjaim is, de valahogy mégse jött össze, hogy a srácokkal csak úgy elmenjünk valahova. Mondjuk még van egy hónap a nyárból, talán még összejöhet a dolog.
A szobámban agyaltam csukott szemmel ezeken a dolgokon, mikor feltűnt, hogy hirtelen túl hideg lett és fújt a szél. Kinyitottam a szemem és feltűnt, hogy már nem a szobámban vagyok, hanem az erdőben, hálócuccban az osztálytársaimmal és tanáraimmal együtt. A ruhám megváltozik és immáron x-men szerkóban állók a sötét erdőben. Ekkor valami furcsa zene szólal meg és egy reflektor vakít el minket. Egy férfi magyarázza, hogy miért is vagyunk itt, bár fogalmam sincs ki lehet a tag, de nekem attól még ez nagyon nem tetszik.
~ Ebbe én marhára nem egyeztem bele.

by **Zed is dead** Kedd 05 Aug. 2014, 01:00

Nagy nehezen egy kis zenehallgatásos segítséggel sikerül álomba szenderülnöm. Végre kényelmesen belesüppedek a párnába, a virrasztás nem az én műfajom. Szeretem a nyolc órám az ágyban, párnák közt. Édes, semmiség, punnyadás...
Hirtelen kint ébredek az erdőben, hevesen kalapáló szív, körbe pillantok a társaságon, de a homályban csak azt látom, hogy az ágyból szedhettek ki mindenkit a sok lenge öltözet alapján. De máris megvakít a reflektor fény és érzem a rám feszülő kezeslábast. Takarom az arcomat a fény elől és hallgatom a hangot miközben a szemem szokja a körülményeket.
Amint elhalványulnak a fények megkeresem a szememmel Tonyt és megpróbálok felé hátrálni, oldalazni. A legkevésbé sem szeretnék feltűnni és eszem ágában sincs szerepelni egy gyenge Battle Royal másolatban. Még, hogy kiköltöztünk a békesség kedvéért. Nem kellett egy hónap se és már visszasült. Hiába vagyunk az erdőben megpróbálom fellelni a közelben lévő gépeket, hátha valamit fel tudok használni. A reflektorok irányítása kezdetnek nem lenne rossz, de leginkább használható telefon kéne. ~Mégis mi értelme volt fellőni ide öt őrszemet ha azok meg se tudnak védeni?
Ennyit a nyugodt vidéki nyárról, mentem volna a családdal Európába.~

by **Danny Long** Kedd 05 Aug. 2014, 03:06

Július nagy részét otthon öltöttem Párizsban. Persze a családommal beszéltem év közben Skype-on, és a szünetekben is hazajártam, de azért jó volt hosszabb időt tölteni otthon. Meglepő módon viszont egy hónap után már elkezdtem visszakívánkozni a suliba. Mielőtt ide kerültem, el se tudtam volna képzelni, hogy ilyen akár megforduljon a fejemben, és persze most sem a tanulás hiánya húzott vissza. Minden durva dolog ellenére, ami történt, az elmúlt két évben mégis csak itt éltem az életem nagy részét, és itt történtek az izgalmas dolgok. Itt lettek barátaim, míg az otthoni haverokkal egyre kevésbé maradt meg a kapcsolatom. Persze beszéltem velük néha, és találkoztunk is, amikor hazamentem, de ők csomó olyan élményt éltek át, ami összekovácsolta őket, én meg kimaradtam belőle, így nem igazán éreztem már magam a csapat tagjának. Persze nekem meg másokkal voltak ilyen élményeim, így én is eltávolodtam tőlük. Szóval a lényeg az, hogy Salemben akartam eltölteni a nyár utolsó hónapját Alex-szel, Aliciával és a többiekkel, remélhetőleg a csomó védelemnek meg a kiköltöztetésnek hála nyugisan.
Már itt vagyok pár napja, és jól is érzem magam. Szerencsére elég szabadon kijárhatunk a városba, és elég sok dolog van is ott, szóval nem unatkoztunk, de ma este elég rossz volt az idő, szóval a kúriában maradtunk. Nem sok minden történt itt sem, szóval viszonylag hamar lefeküdtem.
Egy villámlásra ébredek, és azonnal észreveszem, hogy valami nincs rendben. Egy szál alsónadrágban vagyok kint az erdőben, és nagyon nem értem, hogy mi van. Álmodom? A következő pillanatban viszont már X-men egyenruha van rajtam, és reflektorfény vakít el. A fény miatt csak egy alakot látok, hosszú, lobogó hajjal. Mi a fene ez? Ahogy beszélni kezd, egyre inkább úgy érzem, hogy ez biztosan csak valami rémálom lehet. Hogy rabolhattak volna el minket a rohadt jól őrzött kúriából egy ilyen műsorhoz? De ahogy próbálok felébredni, csak nem sikerül, és lassan rájövök, hogy bizony ébren vagyok, bár még mindig nem értem, hogy hogy lehetséges ez. Lassan elkezd enyhülni a reflektor fénye, így már látom is az alakot. Hosszú vörös haj, fehér öltöny és őrült arckifejezés. Pontosan annyira néz ki őrült tömeggyilkosnak, mint azt a beszéde alapján vártam. A többiekre nézek, és rögtön észreveszem, hogy Alex elkezdett felém mozogni. Aliciáról is tudom, hogy a suliban van, úgyhogy őt is keresni kezdem a tekintetemmel. Szerencsére a többség otthon van, szóval ők nem kell részt vegyenek ebben az őrületben, de nekünk sikerült a legmélyebb szarba tenyerelnünk. Sehogy nem lehet elérni, hogy legyen egy olyan hónap, amikor nem kerülünk életveszélybe? Mi lesz, ha most nem ússzuk meg? Hogy lehet a múzeumban történtek után akkora rés a védelmen, hogy ilyen előfordulhat?! Tényleg, lehet, hogy ez a figura is Apokalipszis embere?
Semmi ötletem sincs, hogy mit csináljunk, de az biztos, hogy én nem akarok itt nekiállni harcolni egy műsor kedvéért. Senkivel sem, de a barátaimmal és iskolatársaimmal pláne nem.

by **King Raten Chromixen** Kedd 05 Aug. 2014, 23:17

Kellemesen aludtam az ágyamban, ahogy szoktam, ruha nélkül, egy vékony kis lepedővel takarózva csupán, a kellemes melegnek hála másképp nem is volt kényelmes a szendergés. Igaz, mostanra kicsit lehűlt a levegő, nem volt olyan kánikula, de attól még este se ment a hőmérséklet 16 fok alá, a szobában pedig még ennyire se csökkent le. Épp boldogan motyogva, mosollyal a számon fordultam oldalra, amikor villámlott egyet. Ösztönösen kinyílt a szemem a hirtelen hanghatásra, és felültem volna, ha nem veszem észre, hogy már állok - szerencsére csak a lábamon. Épphogy végignéztem magamon, amint egy száll fszban virítok a fák között, már x-men egyenruhában is voltam. Ez csak azért volt tényező, mert nem voltam egyedül, többeket láttam itt az iskolából.
Egy vörös hajú csávó kezdett beszélni, érdekes volt amit mondott, álomnak túl összetett, túlságosan a helyén volt minden részlet. Na, akkor ez a valóság. Hát, szopás. Mikor befejezte, felemeltem a hangom, és odakiabáltam.
- Azt ebben nekünk mi a pálya, tesó? Valami nyeremény, fődíj, akármi? A jó showhoz motiváció is kell! - kiabáltam oda, miközben kinyújtóztam. Először a fejem fölött tartottam ki a kezem, majd hátul, végül dőltem is párat. Hadd lássák, hogy benne vagyok a dologban, nem kéne, hogy lelőjenek csak azért, mert azt hiszik elbaszom a műsort. Továbbra is az motivált, hogy túléljek, de azért reménykedtem, hogy nem kell ölre mennem diáktársaimmal. Lehetne ilyen akadályverseny, meg csapatversenyek, satöbbi.
- Meg gondolom lesznek instrukciók is, valami tutoriál, hogy mit vártok el tőlünk, nem basztok be egyből a mély vízbe, hogy nesze bazdmeg, halljatok meg két perc alatt, aztán nem kerestek rajtunk semmit.

by **Jack Gammer** Szer. 06 Aug. 2014, 01:37

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #1 - 2025.08.01

Kalandokat ígértem a bemutatkozó bejegyzésemben és tartom is magam ahhoz, amit mondtam. Itt egy sztori, amit biztosan imádni fogtok. Júliusban ugyebár otthagytam a szüleimet és beiratkoztam a Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek nevet viselő mutáns suliba, Salembe. Meg kell mondjam, ez a hely maga volt a Paradicsom. Sose voltam még kollégista, de maga a megtestesült álom. Ez az egész hely egy főnyeremény volt. Lévén nyári szünet volt a tanítás sem kezdődött még el, tulajdonképpen az új sulimba nyaraltam. Ez furcsán hangozhat, de remek hely volt ez a suli. Kellemes vidéki hangulat uralkodott, sosem éreztem magam ilyen szabadnak. Tele volt lehetőségekkel az egész környék és én igyekeztem ki is használni őket. Szórakozóhelyek, kávézók, mozik, strandok, új ismerősök, ami csak kell egy jó vakációhoz. Már ezért megérte lelépni otthonról. Mondjuk az iskola védőpajzsán kívül szotyizó öt darab Őrszem, amiket a mélyen tisztelt elnök úr elméletileg a mutánsok biztonságából helyezett ide, kicsi aggodalommal töltöttek el, akárhányszor feléjük tévedt a tekintetem. De ez nem sűrűn történt, tényleg jól éreztem magam és ami még fontosabb, felszabadultan. Azt nem tudtam mi lesz, ha ténylegesen is elkezdődik majd a tanítás, akkor is ilyen király lesz-e a hely, vagy veszít a varázsából, de őszintén szólva nem tudott foglalkoztatni ez a probléma, ki kellett élvezni a nyarat, amíg tartott.

Hát ez az augusztus 1. szépen közbeszólt. Éjjel hatalmas vihar volt, ami kisöpörte a harminc fok feletti hőmérsékletet és a hőséget a kukába. Többen örültek a szünetelő melegnek, de én nem voltam köztük. Mindig is a nyár volt a kedvenc évszakom, imádtam a meleget és a napsütést, így szomorúan és búskomoran töltöttem el a felhősre és borongósra sikerült napot. Nem volt hideg, olyan húsz fok körül lehetett, de hiányzott a Napocska. Estére pedig még jobban romlott a helyzet. A tanárok elrendelték, hogy senki nem megy sehova, irány a szoba és alvászat. Nem mintha bármit lehetett volna odakint csinálni. Esett az eső, dörgött az ég, villámlott, zajlott az égi háború, francnak volt kedve odakint bóklászni. Így kell elvesztegetni egy napot az értékes nyári szünetből. Kedvetlenül átöltöztem az alvócuccomba, ami egy kinyújtott, régi póló és hasonló állapotban lévő short kombinációból állt és ágyba bújtam. Becsuktam a szemem, az életemet megváltoztató rubinkvarc szemüvegemet letettem az éjjeliszekrényemre, kényelmesen elhelyezkedtem és próbáltam elaludni. Nagyon bíztam benne, hogy ez a vacak időjárás csak amolyan rövidke kis átmeneti időszak volt, mert ha még napokig, vagy hetekig ez maradna, az bizony oltári gáz. Franc se gondolta volna, hogy az estének még korán sem volt vége.

Mindig utáltam viharban aludni, utáltam az esőt, utáltam a dörgést, utáltam a villámlást. Sosem tudtam rendesen aludni ilyen időben és ez most sem volt másképpen. Szerencsére már sikerült megtanulnom, néhány szerencsétlen baleset után, hogy akármikor felriadok vagy felébredek, ne nyissam ki ösztönösen a szemem, hanem vagy keressem meg a szemüvegem, vagy ne nyissam ki a szememet egyáltalán. Ezek olyan problémák voltak, amikkel optikai sugarakat lövöldöző mutáns tinilányoknak sajnos minden egyes nap meg kell birkózniuk. De hát ez van. Már sokadszorra riadtam fel egy villámlásra, de az előző néhánnyal, meg úgy általában a többivel ellentétben most valami nem stimmelt. Kellemetlen hideg szél fújt, esőszag terjengett a levegőben és mintha erdei hangok ütötték volna meg a fülemet. Arról nem is beszélve, hogy nem voltam egyedül, mintha mások is matattak volna a közelemben. Már nem a szobámban voltam, erről hamar megbizonyosodtam, mert ugyan talpra ugrottam és tapogatóztam, a szemüvegemnek nyoma sem volt. Nem kicsit kezdtem el pánikolni, szépen magamban. Láttam én filmeket emberrablásokról, meg mutánsrablásokról, de hogy a megérkezésem után alig pár héttel már ez legyen, az nem kicsit kellemetlen. Már azt fontolgattam, hogy teszek az egészre és megsütök mindent magam körül, mint anno az öcsémet, csak hogy legalább lássam mi a szitu, mikor jött a következő furcsaság.

A következő pillanatban történteket meg se tudom magyarázni. Egyik pillanatban az alvó göncömben ácsorgok, a másikban pedig már nem. Egy pillanat alatt ruhát váltottam, úgy hogy észre se vettem, de nem is ez volt a legfurcsább. A fejemen ugyanis éreztem valaminek a súlyát, kitapogatva valamiféle vizor volt. Hát, sok veszítenivalóm nem akadt, így tettem egy próbát, és föld felé nézve apró résnyire kinyitottam a szemem. Ugyanaz a vöröses látkép fogadott, mint amikor a szemüvegem van rajtam. Ahogy kinyitottam a szemem, az első amit megláttam, az az új szerkóm volt. Kék és sárga kombináció, egy X-Men emblémával a mellkasi részén. Úgy is nézett ki, mint az X-ek egyenruhája, de én még nem kaptam ilyet, honnan a fenéből kerülhetett rám, gőzöm sincs. De egy tükröt elfogadtam volna, hogy megnézhessem, hogyan is áll. Feszes volt, a színe tetszett, annyira nem állhatott borzalmasan. Miután megállapítottam, hogy biztosan jól áll, végre a körülöttem lévő dolgokat is szemügyre vehettem. Erdő. Rühelltem az erdőt, a kirándulásokat és magát a természetet se csíptem túlságosan. Mármint tudom, fák meg minden, jaj de jó, de az egész tele volt undorító rovarokkal, köszi nem. De hát itt voltam, ráadásul nem egyedül.
- Ehm...helló...mindenkinek...azt hiszem.
Kicsit híján voltam a szavaknak a helyzetből adódóan, de azért üdvözöltem a számomra merőben ismeretlen bandát bátortalanul, de láthatóan mindenki teljesen össze volt zavarodva. A többiek is X-egyenruhában voltak és láthatóan nem kevésbé lepődtek meg, mint én. Vagy csak nagyon jól titkolták, hogy tudják mi folyik itt. Egyikük sem tűnt ismerősnek, talán a folyosókon összefutottunk itt-ott, de név szerint meg nem mondtam volna, ki kicsoda. A kék bőrű démonkát például már tuti láttam legalább egyszer, őt azért nehéz lenne elfelejteni. Nem én voltam az egyetlen csaj, de azért eléggé virslifesztivál szaga volt a társaságnak. Minden esetre mindannyian kábé annyira meglepettnek tűntek, mint én. És a meglepetések sora még nem ért véget.

Felcsendült valami cirkuszi zene, majd valamiféle reflektorfény vakított el. A nagy vakításban csak egy alak körvonalait tudtam kivenni, aki azonnal szónokolni is kezdett. Valami tévéműsorról beszélt, amiben mi voltunk a főhősök, élő egyenes adásban, a Murderworld. Nagyjából ennyi, amit értettem a hablatyolásából. A fények halványultak és végre szemem elé tárult a Arcade névre hallgató alak, aki valami AIM időkben még Halloween-ozni járt. A pasasról már első, de tényleg a legelső pillantásra lerítt, hogy gyogyós. Bevallom, itt kicsit elfogtak a kétségek arról, én nem vagyok-e az. Átfutott az agyamon mindenféle dolog. Persze, lehet bediliztem, sok minden történt mostanában. A legvalószínűbb eshetőségnek az tűnt, hogy álmodom, de hiába csipkedtem magam, fájni fájt, de nem történt semmi. Akkor maradt az egyetlen logikus magyarázat.
- Oksa, ez valami gólyaavató cucc, ugye? Mert akkor kitettek magukért a szervezők, tényleg le a kalappal. Én aztán nem vagyok semmi jónak az elrontója, mit kell csinálnunk?
Ez tűnt az egyetlen logikus magyarázatnak. Persze azon kívül, hogy elraboltak minket és belekerültünk valami szürreális valóság showba. De hát ez lehetetlen, nem? A környék azért elvileg eléggé biztosítva volt, hogy ilyesmi ne történhessen meg. Bármennyire is örültem volna, ha egy reklámok nélküli valóságshow sztárja lehetek, azért ez elég valótlannak tűnt nekem. Talán ez nem is erdő volt. Igen, hallottam valamiféle virtuális valóság teremről a suliban, talán oda dobtak be minket a felsőbb évesek. Vagy tényleg ki az erdőbe, és mindjárt jön valami pudingfürdő. Ezek a mutánsok aztán megadják a módját.

Azért a egyik diáktársam eléggé beleélte magát a dologba. A többiek viszonylag csöndbe voltak, vagy motyogtak, hitetlenkedtek, de ő már ott tartott, hogy mi a főnyeremény. Szent igaz, nincs jó show, megfelelő motivációk nélkül. Instrukciók sem ártanak, anélkül nem lehet mulatni. Bőszen bólogattam a kolléga felvetéseire.
- Ahogy mondja, halljuk azokat a szabályokat. arra senki sem kíváncsi hogy mi csak így ácsorgunk bambán és azt se tudjuk mi a szitu, tessék minket ellátni instrukciókkal.
Más kiutat nem nagyon láttam a helyzetből, mint belemenni ebbe a furcsa játékba. Senki sem szereti az ünneprontókat, se az ilyen partik szervezői, se a valóság showk nézői. Áh, még mindig túl abszurdnak tűnt ez a mese. Klassz sztori, de biztos csak valami komolytalan, de elismerésre méltóan részletes vicc részeseivé váltunk. Legalábbis nagyon remélem. A felsőbb éves iskolatársainkkal azért könnyebb lehet szót érteni, mint a mutánsrabló valóságshow tulajdonosokkal. Azt hiszem legalábbis. Egyik típussal se beszélgettem még túl sokat. Talán majd most.

Nos, vagy így, vagy úgy, de amíg nem tudjuk mit kell csinálni, nem fogunk előbbre jutni. Minél hamarabb elmondja ez az Arcade, mi a túrót kell véghezvinnünk ezen a borongós augusztusi estén, annál hamarabb végzünk. Ki tudja, talán még élvezni is fogom. Voltak itt aranyos srácok, talán még ismerkedésre is jó lesz ez a kis kaland, vagy nem is tudom minek nevezzem. Azt minden esetre nem állíthatom, hogy unalmas lenne itt a suliban az élet. Pedig a tanulásnak még a közelébe sem jártam. De hát nem is erről szól a iskola, nemde? Mondjuk jelenleg a nagy rejtély az volt, miről szól ez az egész Muderworld-ösdi, de volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan megosztja velünk a házigazda. Egy kis szórakoztatásba és show műsorosdiba még nem halt bele senki. Ugye?

by **Thorhalla** Szer. 06 Aug. 2014, 08:44

Résztvevők: Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. augusztus 11. (hétfő)

Alex próbált kapcsolatba lépni a közelben levő gépekkel, de 10 méteres körzetben egyet sem érzékelt, senkinél sem volt se mobil, se tablet, se ehhez hasonló, még a férfinél sem. A reflektorok pedig vagy kijjebbről jöttek, mint a 10 méter, vagy pedig nem tudni hogyan adtak fényt magukból. Antoine-nak sikerült kiszúrnia Alicia-t is, ő is itt volt nem messze tőlük. A reflektor fényében mindenki szabad tudott mozogni ez egy olyan hat méter átmérőjű kör volt, azon kívül egyelőre nem tudtak kimenni, mintha energiafal lett volna az egész. Egyelőre ketten voltak csak, akik megszólaltak. Az egyik Rachel, aki próbálta kellően jól kezelni a dolgokat az őrülttel szemben és Ralf, akinek ezt az oldalát már ismerte Alicia és Alanian már ismerte a múzeumból.
- Természetesen mindjárt elmondom, csak úgy tűnik van valaki, akinek nem volt elég jó a show eddig. Te ott, te kis szendécske – mutatott Alicia-ra. – Gyere csak, gyere bátran!
Mivel Alicia nem mozdult odament hozzá és odaterelgette Ralf elé.
- A fiatalember szeretne egy kis ösztönzést. Legyen, amit szeretne.
Mosolyogva nyúlt oda Alicia arcához, mintha megsimogatná, a következő pillanatban csontok törését, hús és inak szakadását lehetett hallani. Alicia egyszerűen felrobbant és a darabjai mindenkit beterítettek.
Erdők 5yagj6

- Azt hiszem, hogy ez kellően ösztönző volt, nem igaz? – kérdezte az alak vigyorogva. – Ah, a nézettség pedig azonnal felugrott 212 ezer főre! Nagyszerűen alakul minden. Játékszabályok? Még nem is ismer titeket a nagyközönség!
Csapta össze a kezét mire nem messze a fiataloktól egy pódium emelkedett ki a semmiből.
- Sorban, szépen sorban tessék felfáradni oda és mindenki mutatkozzon be és mondjon magáról néhány szót, tudjátok, hogyha elérkezünk a kiszavazáshoz a nézők a kedvencüket védhessék, és akit utálnak attól szabaduljanak meg.
A kezével színpadiasan intett a pódium felé, hogy induljon valaki és kezdje meg a sort.

by **Night** Szer. 06 Aug. 2014, 10:48

Ralf meg is kapja a kérdésére a választ, minek hatására, egy diák meghal nekem meg majd felforr az agyvizem.
~ Menten kinyírom ezt a csávót, ha ezt még egyszer megismétli.
Fújtatok párat, majd Arcade elé teleportálok, de annyira messze, hogy pont ne legyek kartávolságban.
- Ide figyelj Arcade! Kössünk egy üzletet. Én adok a műsorodnak elég izgalmat és fordulatot, rajtam ez ne múljék, de cserébe azt kérem, hogy ne nyírd ki egy diákomat sem, főleg nem ösztönzés céljából. Világosan fogalmaztam?
Mondom a férfinak kissé ingerült hangnemben. Elvégre csak két perce vagyunk kint az erdőben, de máris elvesztettem egy diákot. Ha pedig így halad a dolog, akkor lassan tanakodom azon, hogy teleportálgatással fogom menteni a fiatalokat, még ha többen is vagyunk, mint az én kapacitásom.
Választ kis hatás szünetig várok, de azt nem várom meg, hogy kezével vagy bármivel megérintsen. Akár a válasz után akár a dramaturgiai szünet után, teleportálok fel a pódium tetejére, hogy megkezdjem a bemutatkozást.
- Majd én megkezdem a sort. A nevem Zack Blue más néven Night. x-men vagyok, bár ezt szerintem nem volt nehéz kitalálni. A külsőm lehet démoni kissé, és talán ezért ijesztő, de attól még én teljes mértékben mutáns vagyok. Értek a vezetéshez, szereléshez, és a lopakodáshoz. Még az AIM uralma alatt sokszor segítettem be a rendőrségnek, tudtukon kívül. Ma pedig már x-menként tevékenykedem. Remélem elég érdekesre sikerült Arcade.
Mondom, miközben szúrós tekintettel nézek a férfira, miközben kimért léptekkel haladok lefelé a pódiumról.Pont mikor leérek odaintek Peternek, hogy jöjjön. Legalább rajta tudo segíteni, hogy érdekesebbnek tűnjön majd a közönség számára és így meghosszabbítsam az életét itt.
Mikor odaér mellém és elindul fölfele a fejére teszem a kezem, hogy lemásolhassa a képességemet. Ezután odasétálok a többi diákhoz, hogyha kell nyugtassak valakit.

by **Laura Slyen** Szer. 06 Aug. 2014, 11:03

Alig hiszek a szememnek mikor látom mit tesz Arcade. Szegény lányt egyszerűen felrobbantotta.
- Hogy tehetted ezt szegény csajjal? A világon nem ártott se neked se senkinek.
Mondom, de a szavaim szinte észre se vehetők, mivel Night kissé bepöccen. Meg is értem. Elvégre ő felel most értünk, vagyis hát ő a rangidős, neki kellene.
Night bemutatkozása után int nekem, én pedig veszem a lapot és megindulok felé. A pódiumra lassan fellépdelek, de Night előtte még a fejemre teszi a kezét. Sejtem mit akar elérni így hagyom is, hogy a testem befogadja a képességet és a testi elváltozásokat. Mire kiérek a pódium közepére, már egészen úgy nézek ki, mint egy barna hajú változatú Zack.
- A nevem Peter Calm, mint látják, érintés alapú képességmásoló vagyok. Aminek, most az a hátránya, hogy az ördögfarok, most marhára, nyom az x-men egyenruha alatt. Négy nyelven beszélek, az ötödiket meg csak tanulom. Elég jó vagyok a sportok terén és három hangszeren játszom. Hogyha le akarja cserélni ezt a furcsa zenét, csak adjon egy gitárt vagy zongorát és én máris feldobom egy kicsit. Ez minden.
Mondom, majd lemegyek a pódiumról. a többiekhez, közel maradok Nighthoz elvégre ki tudja mikor kel újratöltődnöm a képességéből. Már többször is gyakoroltam vele ezért nem nehéz irányítanom azt, de azért nem akarom a véletlenre bízni a dolgokat.

by **King Raten Chromixen** Szer. 06 Aug. 2014, 11:39

Csóri csajt rángatja hozzám a kérdésem utána, mire felvonom a szemöldököm. Mire készül? Ismerem a csajt, ő volt aki cigivel kínált minket coney islanden. Jól beszoptuk mindketten... sőt, Anthonie is itt van. Na, majdnem teljes a banda, csak Heki hiányzik. Közben ideérnek a csajjal, és még pofázik a díszpipacs, persze, a jó showt el is kell adni. Úgy tűnik, hogy jobb lesz ha én is belemegyek a játékba. Felrobbantotta Aliciát. Igen, elég biztos, hogy bele kell mennünk a játékba.
-Woah, tesó, WOAH! Ez igen! Látták ezt, hölgyeim és uraim?! Gyerekek, ezért kell megadni mindenkinek a tiszteletet, sosem tudhatjátok, hogy mikor robbantja fel anyucit egy jól öltözött, megnyerő külsejű őrült, nem igaz, R? - lovalom bele magam hirtelen a dologba, hevesen gesztikulálva, színészkedve, és persze kissé vigyorogva. Nem mintha annyira örülnék neki, hogy meghalt a társunk, de azzal, hogy én is a sorsára jutok, már semmin sem segítek. Arcade nevéből az R-t pedig ar-nak ejtem, mintha egyszerűen rövidíteném. A kékkel nem törődök, valami x-men már a tag, de ránézésre sík hülye. Nekiáll pattogni Arcadenek. Gratulálok. Inkább elindulok a pódium felé, miközben lazán törölgetem magamról a vér, agy, és csontdarabkákat. A beszédem óta folyamatosan számítok rá, hogy valamelyik társam nekem támad. Ha szintén xdiák, akkor egyszerűen hárítani próbálom a támadást, miközben a mozdulatot egy visszakezes pofonba viszem át. Amennyiben viszont Zack jelenik meg előttem, hogy megdorgáljon, egyszerűen kap egy jobb egyenest. A nézők úgyis szeretnének egy kis konfliktust, és ha ilyen szavazós lesz a dolog, akkor nem is baj, ha hatunk rájuk.
- Ralf Shaw vagyok. - kezdem a bemutatkozást a pódiumon. - Meglepő módon mutáns. A hajam születésem óta ilyen színű, ez a természetes hajszínem, a szüleim sose ismertem, és egy árvaházban nőttem fel kisbaba korom óta. Az élet szopás, alig pár hónapja néztem végig, ahogy kinyírják pár sulistársam egy múzeumban Apokalipszis lovasai, most pedig itt vagyok. Ha van otthon egy mutáns gyereke, és nem tudja hogy beírassa-e, tovább ne gondolkodjon. k-rva nagy buli ez a hely, csak túl kell élni.

by **Jack Gammer** Csüt. 07 Aug. 2014, 21:10

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #2 - 2025.08.01

A büdös picsába, úgy tűnik már az elején rossz irányba mentem el, mint maci a málnásba. Meg voltam róla győződve, hogy ez az egész hajcihő csak gólyaavató buli és teljesen ártalmatlan. Egy nagy francot ártalmatlan, valakinek a darabkái terítették be az egész környéket. Nem vagyok éppenséggel az a parázós fajta, de azért hoppá van, most kicsit megállt bennem az ütő. Azért ez most sokkolt, picit. Tök gáz ez az egész szitu. Alig néhány hete voltam a Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek című mutáns suliban, a nyári szünetnek hála rendes órán még részt se vettem, erre tessék, ilyesmik történnek. A baj valahogy mindenhová követ. Hiába tűnt nyugisnak ez a hely, hiába éreztem magam remekül, hiába az a rengeteg óvintézkedés, valahogy mégis itt kötöttünk ki. Egy erdő közepén ácsorogtunk, ahová fogalmam sincs hogy kerültünk, egy olyan szerkóban, ami bár rendkívül előnyösen mutatott rajtam, még sosem láttam, nemhogy viseltem. Amikor Arcade megjelent, nem tűnt olyan komolynak ez az egész. Csinálta a hangulatot, teljesen ártalmatlannak tűnt a szitu. Aha, meg egy nagy frászt.

Hamar választ kaptam saját és mint most már tudom, Ralf Shaw kérdéseire az instrukciókat illetően. Na nem túl kielégítőt, mert rohadtul nem mondott semmit, de azt mondta fog, egyelőre be kellett érnünk ennyivel. A játékmester fontosabbnak tartotta, hogy kiszúrja rajtam kívül az egyetlen női csapattagot magának. Hát már itt láttam, hogy ennek nem lesz jó vége, de ami ezután jött, az tényleg vitte a pálmát. Odaállította Ralf elé és az ösztönzésről papolt. Nem értettem, mit simogatja itt a csajszit, de utána valami olyat láttam, amit nem hiszem hogy egyhamar el fogok felejteni. Csontok törése, hús és inak szakadása, ilyen és ehhez hasonló borzalmas hanghatások közepette a lány egyszerűen darabokra robbant, majd a darabjai mindenkit beterítettek. Ösztönzés, na az megvolt. Nézettség, na az is lesz, ha ez így megy tovább. Miközben Arcade vidáman bemutatkozásra sarkallt minket, bennem még mindig nem indult újra a rendszer. Azért erre nem voltam felkészülve. A vizor ugyan takarta az arcom nagy részét, de még így is látható lehetett, hogy kábé leesett az állam. Hiába szagoltam a kezemre és még sok máshová is került vért, nem lett kevésbé vér szaga, igazi volt. Ez nem egy tetves játék, ez valóban egy nem kevésbé tetves valóságshow és ez az alak rohadtul nem viccelt. Ennyit a biztonságról. Tényleg bekerültünk egy olyan játékba, ahol az életünk a tét, hacsak nem vagyunk elég szórakoztatóak. Remek, tényleg már csak ez hiányzott, hogy keresztbe tegyen a remekül alakuló nyári szünetemnek. Így belegondolva, annyira már nem is vagyok meglepve.

Míg a kék démonsrác, akinek a neve elképesztően kreatívan hangzott, csakúgy a Zack Blue, mint a Night, elkezdett alkudozni a játékmesterrel, Peter Calm hasonlóan megbotránkozott, Ralf Shaw pedig jól adta a figurát és már idő előtt benyalt a helyi nagymenőnek, én igyekeztem szépen összeszedni magam. Na jó, a felállás nem változik, ugyanúgy játszani kell a játékot, csak éppen nem dorgálás lesz a vége ha elszúrjuk, hanem robbanás. Végzetes, látványos és elképesztően mocskos robbanás. Ami a furcsa, hogy egyedül Ralf tűnt úgy hogy velem hasonlóan tisztában van a szituval. Itt nem mi dirigálunk. Itt kicseszettül nem mi dirigálunk. Itt mi vagy szót fogadunk és játszunk, szórakoztatóak leszünk, vagy felrobbanunk. Vége az egyenletnek. Nem egy agysebészet megfejteni. Szóval ez most baromira nem az a helyzet, ahol nagyképűsködni kéne, kékfiú. Persze, mindenkit sokkolt ez a kis erődemonstráció, de ha nem akarunk még egyet, akkor sodródunk az árral. Talán démonkának is leesett ez a dolog, mert végül is csak odalépett a pódiumhoz. Hozzá is láttunk a bemutatkozáshoz, hogy megismerjenek minket a nézők.

A kiszavazás megemlítésétől kezdve ez már nem csak egy szórakoztató valóságshow volt, hanem harc a túlélésért, ahol talán csak egy maradhat meg, vagy egy sem. Elgondolkodva fürkésztem az egyenként bemutatkozó csapat társaimat, akik ugyanúgy az ellenségeimmé is válhattak pillanatok leforgása alatt. Nem voltam az az agresszív fajta, de itt senkit nem ismertem és senki nem ismert engem. Olyan szempontból ez jó volt, hogy ha le kell durrantani valakinek a fejét, akkor azt nyugodtabb szívvel teszem meg, mintha ismerném. Nem, nem akarok én bántani senkit, de cafatokra robbanni se lehet olyan jó érzés. 15 évesen azért várna még rám egy két apróság ezen a világon. Nem fogom ezt sutba dobni néhány olyan srác miatt, akiket még csak nem is ismerek. Ők se fognak máshogy gondolkodni, ha odáig fajul a helyzet. Zack Blue volt tehát az első. Az ijesztő külsőre no comment, inkább hasonlított egy kék manóra, mint valami démonra. Már megint ez az AIM, valami vészcsengőt mindig behoz ez a betűkombináció, de fogalmam sincs mit és nem is érdekel jelenleg. Ez a kékség inkább emlékeztetett egy kiscserkészre, mint egy X-Menre, de majd meglátjuk, hogyan teljesít, eddig nem győzött meg. Jó, tudott teleportálni, nagy cucc. Hacsak nem tud minket elvinni innen, akkor sok hasznát nem veszi ennek most. Zack és Peter elkezdenek tapogatózni, de mielőtt bármi más felmerülne, kiderül, miért. Peter valami másológép, pontosabban érintés alapú képességmásoló mutáns. Plusz nyelvész, zenész, sportoló. Hát ez egy egyetemi felvételin biztos lenyűgöző lenne, egy valóság showban annyira talán nem. Most jött Ralf. Az ő képességéről semmit sem sikerült megtudnom, kétlem, hogy a zöld haj lenne az. Nem játsza ki a kártyáit egyből, okos és talán ostoba lépés is egyben. Okos, mert így nem tudjuk mire számítsunk tőle, nála lehet a meglepetés ereje. Az például hamar kiderült, ha Peter közelében nincs mutáns, akkor sokra nem képes, konkrétan semmire. Ralf azonban ezzel a nézőket is tudatlanságban tartja, ami akár visszafelé is elsülhet. Sajnos ő érti, miről szól ez az egész. Lelkes, gúnyos, szemtelen, de pont az elfogadható keretek között, hogy inkább szórakoztató legyen, mint pimasz. Azt mondja amit kell, játssza a játékot, ahogy az annak rendje és módja. Ha valakivel problémák lesznek, ha túlélésre megy a dolog, akkor az ő lesz. De még itt vagyok én is.

Még volt hátra két srác, de elegem volt a várakozásból, így amikor egyikük sem indult el Ralf után a pódium felé, én tettem azt meg. Elhelyezkedtem „szembe” a közönséggel és hozzáláttam a szórakoztatáshoz, amennyire tőlem telt.
- Enyje Uraim, általában a hölgyeké lenne az elsőbbség, igazán tanulhatnának egy kis illemet. Mondjuk jól jött ez a kis idő, amíg prezentálható állapotba hoztam magam. Micsoda kirobbanó kezdés.
Miközben ezt mondtam, kicsit megigazítottam az újdonsült hacukámat és látványosan kiszedtem egy ott maradt hús cafatkát a vörös hajamból és elpöcköltem a távolba. Remélhetőleg ezzel a belépővel mindenki észreveszi, hogy tulajdonképpen én maradtam itt az utolsó csajszi, akinek szurkolni lehet. Vagy aki ellen, ki hogy érez ilyenkor. Minden esetre a bajba jutott kislány szerepe most elhanyagolható volt, ide valami más kellett.
- Mit is mondhatnék, fura ez a helyzet. A nevem Rachel Burrows és még csak pár hete vagyok a mutáns suliban, szóval nézzék el, ha kicsit még meg vagyok illetődve. Nincs izgis előtörténetem, a többiekkel ellentétben nekem volt gyerekszobám, abból is egész tűrhető. Aztán kiderült hogy mutáns vagyok, leamortizáltam pár szobát és a sulimat, kicsit megpörköltem a szemtelen kisöcsémet, a szüleim kábé elkergettek otthonról, szóval fordult egyet a világ és most itt vagyok. Jah, és a képességem. Na ez már érdekesebb. Engedjék meg, hogy én is bemutassam.
A szavak nagyjából sosem olyan hatásosak, mint a tettek. Eljött az ideje egy kis demonstrációnak. Mindent vörösbe láttam, mint mindig, szóval a képességeink elvileg nem voltak leszabályozva, így nyugodtan megmutathattam mit tudok, mint a többiek is. Hamar megtaláltam az új vizoromon a nyitás funkciót és ha nem kevert le a DJ vagy a játékmester, akkor nem haboztam használni az optikai sugaraimat. Természetesen nem tettem offenzív mozdulatot és egyértelműen a föld felé céloztam, nehogy még azt higgyék, szökni akarok. Akarnék, de kétlem, hogy értelme lenne. Mintha láttam volna valami energiapajzsot vibrálni körülöttünk, de lehet hogy csak optikai csalódás volt. Minden esetre a szökési kísérletnek valószínűleg újabb bummm lenne a vége, szóval egyelőre tényleg csak demonstrálni akartam. Így tehát a föld felé néztem, megnyomtam a nyitó gombot és lőttem egy vöröslő sugarat a pódium elé nem sokkal, egy jól látható helyre. Nagyjából közöltem és a csapattársaimmal és a azzal a 212000 fővel, mire számíthatnak tőlem. Az átlagos néző szereti a robbanásokat, a lövöldözést, az agressziót, szóval ez jó kiindulási alapnak tűnt, hogy „belőjem” magam a szívükbe. A meglepetés erejét én ugyan elvesztettem, de kétlem hogy sokáig titokban maradt a fejemen lévő vizor célja. De ha ez még mindig nem lett volna elég hogy „megszeressen” a nép, azért még búcsúzóul hozzátettem pár gondolatot.
- Egyébként, és ezt főleg az itt vagy a képernyő előtt lévő gáláns uraknak mondom, jelenleg szingli vagyok.
Ezt mindenki úgy érthette, ahogy akarta, nem kellett ragoznom és mivel más nem jutott eszembe, átadtam a terepet a következő lelkes próbálkozónak. Csábos pillantásokra nem nagyon volt lehetőségem a vizorom miatt, de ez az új hacuka biztos dobott valamit az amúgy sem rossz összhatásomon. Azért nem vagyok én beképzelt, de kifejezetten rendben néztem ki kívülről. Én legalább nem hasonlítottam egy kék koboldra. Ezt azért nem mindenki mondhatta el magáról itt.

Nagyon reméltem, hogy elértem a kívánt hatást. Ha tényleg lesznek itt kiszavazások, akkor nem árt kihasználnom, hogy én maradtam az egyetlen csaj, károm biztos nem származik belőle. A kedves urak csak nem akarnak megszabadulni a vörös hajú hölgyikétől, a hölgyek pedig talán mutatnak valamiféle szolidaritást. Egyelőre az is elég volt, hogy Arcade megtartandónak talál, egy csajt már kilőtt, remélhetőleg itt meg is áll. Végül is mekkora virslifesztivál lenne itt, ha belőlem is darált húst csinálna. Az bizony nem tenne jót a nézettségnek. Egy csaj azért kell, szerencsére egyelőre úgy tűnt, csak én vagyok kéznél. Kíváncsi vagyok hogy a jelenlévő mutánsok közül ki érzi majd szükségét annak, hogy márpedig neki meg kell védenie a kislányt. A kislányt, amelyik vörös lézereket lövöldöz a szeméből. Na igen, fura lenne. De hát ilyenek a férfiak. Ha nőt látnak, egyből rájuk jön a lovagi kór. Legyenek csak lovagok, mit bánom én, annyival egyszerűbb dolgom lesz. Amelyik meg nem lesz elég lovag, majd lerobbantom a fejét. Na jó, nem, bocsánat, ez csúnya volt. Kicsit elszaladt velem a ló, de baromira nem szeretnék itt megdögleni, ez csak nem olyan nagy kérés. Persze a kérésekkel nem megyek semmire, azért tenni is kell. Szórakoztatónak kell lenni, de ami még fontosabb, találékonynak. Egyelőre még éltem, ami megint csak nem volt mindenkire jellemző. Szegény csaj. Azt se tudom hogy hívták. Talán jobb is így. Így is megcsapott kicsit, ami vele történt. Hát még ha ismertem volna. Lehet hogy számító dögnek tűnök, de én csak szeretnék kikeveredni ebből a nagy gödörből, amibe beleragadtunk, az más kérdés, hogy ezért kábé bármit megteszek. Mit nem adnék ha most előugrana egy csomó felsőbb éves mutáns diák, hogy átvertek minket. Nagy balekok lennénk, de jelenleg ez is jobb forgatókönyv, mint hogy tényleg az életünkért küzdünk. Pedig nagyon így néz ki a dolog. Életre-halálra megy a buli, na meg persze a nézettségért. Amennyire kíváncsi vagyok, miről szól ez az egész, annyira félek is tőle. Tényleg csak egy őrült lenne, aki valóság showhoz elrabol mutáns diákokat, hogy szórakoztass a közönséget? Ki tudja, hamarosan több is kiderül majd, ha végeztünk a bemutatkozással. Hosszú este elé néztünk, az fix. De addig jó, amíg hosszú az este és nem ér véget nekünk is ilyen hamar, mint az első kiesőnek. Legalábbis nekem. Hú de nem szeretnék felrobbanni, ez sose volt a félelmeim hosszú listáján, de most nem hogy rákerült, de határozottan az eleje tájékán állapodott meg. Jaj, mik lesznek még itt. Csak éljem túl valahogy.

by **Zed is dead** Vas. 10 Aug. 2014, 02:05

Egy pillanatra megnyugszok mikor összekerülünk a srácokkal, majdnem előadok egy gyenge, oldó hatású viccet a múltkori estéről, arról a kis bálunkról. De ekkor hozzánk jön az- az állat. Elhívja Aliciát, még fél kézzel nyúlok is felé mikor...
A lány darabokra szakad és Ralf megkapja az ösztönzését, a hirtelen történéstől, meglepetéstől és kétségbe esés pillanatnyi gyengítő hatása alatt a térdemre zuhanok. Pár másodpercig nem kapok levegőt, mintha megakadt volna vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg. Az egész helyzet lesz egy pillanatra kétségbe ejtő, majd kiáll Mr. Blue a pódiumra. Valami bemutatkozás, mindenki elismeri az érdemeit és nagyon elb.szottak. Rémisztőek a reakciók, esküszöm... nem értem.
Megcsóválom a fejemet, Antoinre nézek még egyszer mielőtt kimennék. A lépések közben leveszem a szemüvegemet és a ruhába kezdem törölgetni amennyire lehet. Mindannyian kaptunk valamit a lányból, pár értelmes ember egyike volt a híg fos tengerében. Az egyik akinek volt célja azon kívül, hogy bulizzon és képességével parádézzon.
Felfordul egy kicsit a gyomrom, de idő kell míg rájövök tudok-e jobbat tenni, mint játszom a szabályok szerint.
- Alex Wilder, Alicia barátjának tartottam magam. Nem én leszek a komikus a mai műsorukban, nem. Viszont én leszek a nyertes, én leszek a veszély, akiről majd találgathatnak. Talán ismerik a szokásos horror filmeket a kocka sráccal aki összejön a rendes lánnyal a végén. Na ez most nem az a helyzet és remélem, hogy ha szavaznak tudják, hogy fel fogom keresni önöket... - Fáradt, keserű mosoly ül az arcomra miközben lassan mondom a magamét a szemüveget nézve amiről nem hozza le a vért az x-man szerelés. Majd az utolsó mondatnál felnézel arra amerre a kamerákat sejteném, kicsit körbe, hogy életszerűbb legyen és a végén felteszem a szemüvegemet ahogy van.
- Egy tanács: attól féljenek akinek van mit veszítenie. Ne a bohócoktól... - Ezzel szépen én is arrébb sétálok, még egy pillantás a legjobb barátom felé, biztatóan, remélem nem próbál túl hamar ellenkezni és megöletni magát mielőtt rájönnénk, hogy mit tehetnénk. Talán az lenne a legegyértelműbb reakciók az előbb látottak után. De rá is több vár ennél, sokkal több, ő fog minket képviselni majd. Élére vasalt öltönyben, ízléstelen nyakkendőben és tenyérbemászó mosollyal egy csomó hasonszőrű között. Egy hamiskártyás bűvészként az ENSZben, meg EU parlament ki tudja még. Egy pillanatra félmosoly kerül az arcomra, pedig körbe tekintek a tájon.

Eddig tartott ezektől távol a szerencse...

by **Danny Long** Vas. 10 Aug. 2014, 23:57

Nem kell sokáig keresnem Aliciát, hamar megtalálom a tekintetemmel. A lényeg az, hogy legalább hárman próbáljunk meg együtt maradni, egymásra még talán tudunk vigyázni. A következő pillanatban meghallom Ralf hangját. El is felejtettem, hogy ő is itt van. Ez még jobban bonyolítja a helyzetet, mert ő talán az egyetlen a suliban, akiről tudom, hogy ha tényleg harcolnunk kell, nem fogja vissza magát. Nem igazán értem, hogy mit akar a dumálással elérni, talán jobban tenné ha csendben marad. Ahogy beszél, eszembe jutnak a múzeumban történt események. Azóta egyszer beszéltem csak vele, amikor megpróbálta nekem beadni, hogy normális. Ha még valamennyit el is hittem abból, ez most eléggé lerombolja. Persze lehet, hogy csak színészkedik, de úgy tűnik, hogy ő tényleg játéknak tekinti ezt az egészet. Annyiból kicsit irigylem, hogy úgy látszik, annyira nem veszi komolyan a dolgot, hogy nem is fél. A következő megszólaló egy vörös hajú kislány, aki valami fura szemüveget visel. Nem láttam még, valószínűleg új lehet, valamelyik alsóbb osztályban. Rossz hallgatni, ahogy kicsit magát is nyugtatva próbálja magyarázni, hogy ez biztos csak valami gólyaavatás. Szegénykém. Nem indul neki valami jól az itt töltött idő...
Amikor a műsorvezető megszólítja Aliciát, kihagy egy ütemet a szívem. Amikor kimondja, hogy az ösztönzés következik, már tudom, hogy nagyon nagy baj lesz, de nincs időm semmit tenni, épp csak egyet tudok lépni Alicia felé. A következő pillanatban az arcához ér, amitől Alicia cafatokra robban. Teljesen kiürül az agyam, csak annyit érzek, hogy forogni kezd velem a világ és hányni akarok. Néhány pillanatig - vagy lehet, hogy percekig- azt se veszem észre, hogy Alicia vére borítja az arcomat és az egyenruhámat. Amikor realizálom, iszonyú erőfeszítésbe kerül, hogy ne hányjam el magam tényleg. Miért?! Miért kell mindig ennek történnie, miért kell mindig meghalnia valakinek?! És miért pont ő?! Nem is tudom, hogy kit gyűlölök jobban, Arcade-et, mert ezt tette, Ralfot, mert ő kért ösztönzést, vagy magamat, mert nem tudtam megmenteni. Ralf nevet. Már megint nevet. Nem tudok megmozdulni, pedig egy pillanatig újra rá akarok támadni, de rájövök, hogy nem érek el vele semmit. Ő nem fog megváltozni, és Alicia nem fog feltámadni. Újra azt a fásultságot érzem, amit a múzeumban, miután megtámadtam Ralfot csak most sokkal kínzóbb. A halál üldöz, és végül utolért. Szinte remélem, hogy nem én leszek az utolsó, hogy ne kelljen végignéznem, ahogy mindenki meghal.
Akkor veszem észre, hogy van velünk egy X-man is, amikor Night megszólal. Ő csak tehetett volna valamit! Bármit! Neki kéne vigyáznia ránk, nem?! El is teleportálhatta volna! Miért nem tette?! Miért csak szavakkal próbál megvédeni minket?! Fájdalmasan tehetetlennek érzem magam, legszívesebben sírva fakadnék, de tudom, hogy nem tehetem. Könnyeimmel küzdve hallgatom végig Night bemutatkozóját, aki úgy látszik belement a játékba. Nagyon szeretnék haragudni rá emiatt, de belül tudom, hogy én is ezt fogom tenni. Nem akarok meghalni. Van egyáltalán más választásunk? A következő Peter Calm, aki még próbál jópofáskodni is. Hogy képes erre, miután látta Aliciát meghalni? Utána Ralf jön. Nem akarom hallani, amit mondani fog, de nem foghatom be a fülem. Ahhoz képest, amire számítottam tőle, nem is durva amit mond. És abban, amit a suliról mond, nagyon igaza van. Ha ezek után nem megy tönkre ez az egész rohadt intézmény, akkor soha. Nem mozdulok, így a kislány jön. Elkerekedik a szeme, amikor elkezd beszélni. Még mindig nem érti? Még mindig azt hiszi, hogy ez csak egy játék? Ha nem, akkor őrültebb, mint Ralf! Végül már csak ketten maradtunk, Alex és én. Ő lép fel előbb a pódiumra, így én maradok utolsónak. Kicsit ijesztő, amit Alex mond. Látom rajta a fájdalmat, és az elszántságot. Ő már csak ilyen. Ha valaki túl fogja élni akkor ő lesz az. Amikor lejövet rám néz, magamra erőltetek valami halvány mosolyt. Ha ő képes összeszedni magát, akkor nekem is muszáj. Túl kell élnem. Próbálom nem Aliciára gondolni, már amennyire lehetséges úgy, hogy a darabjai borítják a ruhámat. Persze ettől csak még rosszabb lesz, és megint kis híján elhányom magam. Tényleg kedveltem. Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy egyszer legyen köztünk valami. Próbálok másra koncentrálni. Próbálom meggyőzni magam, hogy még nincs vége, hogy küzdenem kell és túlélni. A többiek még élnek, őket is ki kell menteni innen. És még annyian vannak, akikért tennem kell majd. Nem lehet ez a vége! Annyi mutáns van Európában, akik nem lehetnek szabadon azok akik! Ha másért nem őértük kell túlélnem. Azért, hogy egyszer majd képviselhessem őket, és megküzdhessek értük a bigott elit ellen. Nem törhetek most össze! Felérek a pódiumra és szembefordulok a többiekkel.
- A nevem Antoine Alanian! Aki ismer, tudja, hogy mire vagyok képes, aki nem, az majd meglátja. A rejtély hozzám tartozik. A műsor a meglepetésekről fog szólni.
Annyi mindent mondanék még. Arról, hogy nem fogom hagyni, hogy több barátom meghaljon, hogy nem fogok megtörni, vagy hogy bosszút fogok állni Arcade-en, de tudom, hogy egyiket sem mondhatom ki. Csak felhergelném ezt az őrültet, ami további életekbe kerülhet. Így hát egyszerűen csak lemegyek a színpadról, és remélem, hogy elég volt, amit mondtam. Közben egy gondolat jár a fejemben.
~ Arcade! Teszek róla, hogy ez legyen az utolsó műsorod!

by **Thorhalla** Hétf. 11 Aug. 2014, 08:20

Résztvevők: Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. augusztus 16. (szombat)

Mindenki képes volt használni a képességét idebent, csak ha a fényen kívülre próbáltak hatni, akkor ezt nem tudták megtenni, se ki teleportálni, se kintre vinni a képességüket. A fény valamilyen energiamező is lehetett. Ahogyan Zack odateleportált Halloween elé a férfi csak mosolyogva hallgatta a férfit, majd mindenki mást is, ahogyan elmondták a bemutatkozást. Minden elmondott bemutatkozás végén a megszokott amerikai showkból megszokott taps hangzott fel, míg ha valaki vicceset is mondott, akkor még az alávágott nevetés is hallható volt. Ralf és Rachel esetében még a Arcade is tapsolt, láthatóan ők nyerték el eddig a legjobban a tetszését már csak azért is, mert ők nem próbáltak kötekedni és fenyegetőzni, burkoltan sem. A végén megköszörülte a torkát és Zack-re nézett.
- Úgy tűnik, hogy valaki nem értette meg a szabályokat – mondta a férfi. – De, hogy nyomatékosítsam, itt én vagyok az ISTEN! Ti meg a porszemek!
Csettintett egyet, Zack erős fájdalmat érzett a szájában, a többiek látták a belőle kiszakadó füstöt, majd a vért, ami kirobbant a szájból a lerobbant nyelvvel együtt. Az egészből ömlött a vér és Zacknek hihetetlen erős fájdalmai voltak, beszélni most már egyáltalán nem volt képes, a súlyos sérülés miatt pedig koncentrálni sem a képességhasználathoz. Arcade összecsapta a kezét, hogy mindenki figyelmét magára vonja.
- Nos, akkor, hogy tisztáztunk minden szabályt, az első műsorban kedves hölgyeim és uraim a játékmenet úgy fog kinézni, hogy újdonsült játékosainknak közösen kell megdolgozniuk a szabadságért és a túlélésért. Jelenleg hajnali egy óra van, napkeltéig kapnak arra időt, hogy legyőzzék… őt!
A kezével oldalra intett és újabb fények jelentek meg, beborítva a nyolc méter magas őrszemet, aminek a külseje mindenki számára ismerős volt, az AIM is ezeket használta.
Erdők 202296-165678-sentinels

- Akkor kezdődjék a játék! – nevetett fel.
Újra csettintett és eltűnt a fényből, a következő pillanatban a fények kialudtak a diákokról és az őrszemről is, aminek vörösen izzott fel a szeme és a fejét a társaság felé fordította.

by **Night** Hétf. 11 Aug. 2014, 10:40

A szavaimra csak mosolyog, így én ezt jó jelnek tekintem a dolgot. A bemutatkozásoknál van akinél tapsol, majd a végén felém fordul.
~ Rossz előérzetem van.
A szavaiból pedig egyre csak felerősödik bennem az érzés, aztán megérzem, miért is. A számból dől a füst és érzem, ahogy a nyelvem szétrobban, a szó szoros értelmében vért köpök, és a saját nyelvem is megpillantom a vértócsában.
~ Azt a q*rva életbe.
Még jó hogy ne fulladtam bele a saját vérembe. Arcade ezzel eléggé feldühített, de ezt hangoztatni se tudtam volna a jelek szerint soha többé. Mutogatni pedig nem volt kedvem, mert a végén még távolról felrobbant. Jut is eszembe, ezt jó lett volna tudni, mármint, hogy nemcsak érintésalapján megy a robbantgatás.
Az őrült folytatja műsorát, én pedig a vért törlöm le a számról közben gyilkos tekintettel kísérve a férfi tetteit szavait. A fájdalom nagy és gyanítom, hogy így még teleportálni is képtelen lennék, viszont nem adom meg neki azt az örömöt, hogy összegörnyedve nyüszítek, mint egy kiskutya, akit orrba rúgtak.
A feladat hallatán szörnyű érzés fog el. Főleg nem magam miatt, a srácok közt van aki csak most került ide, és így necces a csapatmunka. Én már dolgoztam Peterrel csapatban, veszélytermi gyakorlatokon, de a többiekkel nem igen. Ha valamelyik srác ütőképes ötlettel állna elő, akkor megpróbálom róla, vagyis inkább a kivitelezésről elterelni a robot figyelmét. Bár beszélni, kiabálni nem tudok, de integetni hevesen, meg még igen. Fürgének, meg elég fürgének tartom magam, ahhoz, hogy kitérhessek a támadásai elől, még teleportáció nélkül is. Főleg mivel még mindig sajog a szám és sérülten nem is lenne célszerű képességet használni.

by **Laura Slyen** Hétf. 11 Aug. 2014, 10:54

- Ütős!
Ennyivel dicsérem a csajszi bemutatkozását. Bár semmi hátsó szándékom nincs, mégis csúcs, hogy ilyen ereje van.
A bemutatkozások után Arcade elég szépen elintézi, hogy Night ne pofázhasson neki vissza többet, aki a szó szoros értelemben kiköpi a nyelvét.
- Dúrva. De tiszteletet parancsoló.
Jegyzem meg szinte csak magamnak, majd mikor meglátjuk halljuk a feladatot, hát nem fog el a jókedv. Gyorsan felmérem a terepet, amíg még égnek a reflektorok hogy látok -e esetleg egy baromi hosszú kábelt, amivel Dávid és góliátot tudnék, e játszani az őrszemmel, vagy pedig valami normál hosszút ami áram alatt van.
Mivel nemrég esett, biztosan tele van pocsolyával ez a hely, vagy legalábbis remélem, ha az őrszem egy ilyenben áll és van áram alatt lévő dolog, esetleg mikrofon, vagy valami könnyen mozdítható, akkor ahhoz futok és az őrszemet érintő pocsolyába dobom azt, hátha vezeti annyira az áramot az őrszem, hogy valami hatása legyen műveletnek.
Ha ez kivitelezhetetlen, akkor és van olyan hosszú kábel, hogy többször körbefussam vele az őrszem lábát, akkor ezzel próbálkozom, miközben azért figyelek, arra is, ha esetleg az őrszem engem támadna. Ha sikerül a gyors körbefutás, akkor megpróbálom összehúzni a kábeleket, és ha ez nem lenne elég, akkor az őrszem figyelmét felhívni, és rávenni, hogy a saját mozgása miatt elbillenjen, persze ez azzal jár, hogy arra is figyelnem, kell, hogy ne essen rám, se másra az őrszem.
Ha az egyik se lehetne kivitelezhető akkor egyenlőre védekezek és tovább fürkészem a tárgyakat, amiket felhasználhatnánk persze, már sötétben, elvégre mivel a műsorvezető eltűnt így a fények is kialudtak.

by **King Raten Chromixen** Szer. 13 Aug. 2014, 03:10

Szép lassan bemutatkozik mindenki, köztük a fura szemüveges csaj is, aki valami pusztító sugarat tud lőni a szeméből. Ne most én azt tudom, hogy velem nincs minden rendben, de az, hogy ezt szexisnek találom, az kifejezetten megijesztett. Alakra se volt rossz, mondjuk az is emelte a fényét, hogy ő maradt az egyetlen nőnemű tag, ráadásul elég értelmesnek is tűnt. Igazából csak azt hiányoltam, hogy a seggét riszálva vonuljon le a pódiumról. Hát igen, ha a szavazáson múlik, akkor döntős a kiscsaj, nem is rossz taktika ez a kurválkodás. Kár, hogy nekem nincsenek nagy melleim, de legalább ugyan úgy van formás seggem. Már ha ez számít valamit, amit kétlek. Mindegy, amúgy is én már a flegma hülyegyereket kezdtem el adni, túl éles váltás lenne átmenni képernyőn át csajozósba, mármint ennyire agresszívan, ahogy a… izé… Rachel teszi. Esetleg ha valami álrománc-baszást tudnék vele alkotni, azt szokták szeretni. Csak az is kétélű fegyver, simán kiszavaznak a gecibe csak hogy műsor legyen, meg a csaj is szingli maradjon. Szopás, ez se jött be. Közben Bluenight – mi a péló ez a név? - érzékeny búcsút vett a nyelvétől – valahogy nem tudom sajnálni. Tényleg, régen is ennyit káromkodtam? Mindegy, közben Ar vázolja az első feladatunkat – első, mert valahogy úgy érzem, hogy ha többen éljük túl ezt a szart mint ketten, akkor lesz még próba. Szóval, Őrszem. Az a rohadt nagy baszás, ami elvileg Apokalipszis lovasaitól véd minket. Aha, mi lenne, ha inkább nem esnénk neki mint a retardált hegyikecskék? Nem mintha ez a kékgeci haverját nagyon zavarná, ahogy nézem valamit már nagyon keres, de valahogy érzem, hogy túl retardált ötlet ahhoz, hogy belemenjek.
- Van valami ötleted? – kérdezem a Rachel nevű csajt, ha sikerül a közelébe férkőzzek. Jó lenne, ha Tony és a feka haverja is elfogadnák a spontán brainstorming meetingem – illetve a robot remélem eljátszadozik Kagylópéterrel. Vagy Csendpéter? Mindegy. Amennyiben mégis nekünk támad az a szar, akkor próbálom épp bőrrel megúszni, és kiabálva kérdezem a többieket, hogy milyen építő jellegű javaslattal tudnának a problémához állni – igen, ilyen szép választékos nyelvezettel. A nézők szeretik az intelligens embereket, akik nyakig a szarban is képesek kissé szarkasztikus, csípős nyelvű, mégis higgadt beszédstílust felvenni. Egy poént még bedobhattam volna hozzá, de már mindegy, csak túlerőltetném ha még rákontráznék.

by **Jack Gammer** Csüt. 14 Aug. 2014, 06:38

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #3 - 2025.08.01

Úgy áll a helyzet, hogy jól áll a helyzet. Mármint nem jól, mert még mindig pocsékul, de jobban, mintha még pocsékabbul állna. Értitek, na. Mondjuk úgy, nem én jártam a csapatból a legrosszabbul. Aki csak most kapcsolódott volna be, az marha gyorsan olvassa el a korábbi bejegyzéseimet. Oké, ari leszek, a lustábbaknak itt van egy rövidke összefoglaló. De ebből nem csinálunk rendszert. Vagy mégis kéne? Mindegy. Na szóval, eddig tök jól telt a nyár, élveztem hogy koleszos mutáns lehetek a Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek nevet viselő intézményben. Jah, eddig élveztem, mert senki sem próbált meg megölni. Most már mintha kicsikét más lenne a helyzet. Egy borongósabb nap után lefeküdtem aludni és hoppá, itt ébredtem, valami erdőben. Megint hoppá, rajtam volt ez az X-Men egyenruha és egy új vizor, amik kábé az egyetlen jó pontja eddig az estémnek, mert tényleg csípem ezt a szerkót. De ami a többit illeti, ajjaj, bajban a haza. Sötét erdő, magam körül csupa ismeretlen diák, akik hozzám hasonlóan nem értették mi van, ekkor lépett be ő, a játékmester, az egyedülálló, a megismételhetetlen, Arcade. Vörös hajú, öltönyös, mosolygós fickó. Murderworld, ez a játék nevek, legfőbb célunk a szórakoztatás. Azt hittem először, hogy ez valami gólyaavatós fiaskó, mekkora ötlet már, ezek a mutánsok aztán tudnak bulizni. Hát baromira nem erről volt szó. Mielőtt megtudtuk volna a szabályokat, Arcade fogta magát és felrobbantotta a csapatból a másik csajt. Mikor beterítettek a darabkái, na az kicsit lesokkolt. Nem vagyok az a megbotránkozós fajta, de azért mégis, ez durva volt. És még el se kezdődött az igazi „móka”. Én nem akartam úgy járni, mint a csajszi, szóval eldöntöttem, hogy én aztán belemegyek a játékba, nem fogok itt keménykedni, akar a franc felrobbanni. Fel lettünk szólítva a pódiumhoz bemutatkozásra, és oh srácok, én aztán bemutatkoztam. Persze a többiek is, de én azért beleadtam, amim volt. Úgy tűnik be is jött, de a következő probléma már itt is van a látóhatáron. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak szépen sorjában, mik is történtek.

Nézzük először a bemutatkozásokat. Kezdjük az enyémmel, ha már én vagyok a mesélő. Vicceskedtem, feltűnősködtem, ringyóskodtam egy kicsit, ahogy azt utolsó bent maradt hölgyként elvárta tőlem a közönség. Úgy tűnt, a szavaim megtették a hatásukat. A szavaim, és persze az optikai sugarak, amikkel vájtam egy kisebb lyukat nem sokkal a pódium elé. És bár a bemutatóm fő célja a figyelemfelkeltés volt, az legalább kiderült, hogy nem csak a teleportálgatós és képességmásolós srácok képessége működött, hanem az enyém is. Mondjuk ezt már abból sejtettem, hogy szokás szerint mindent vöröses fénybe láttam az új vizorom mögött, de azért biztosra mentem, kipróbáltam, működött. De volt egy sanda gyanúm, hogy így is körülvett minket valamiféle blokkoló energiamező, különben talán még a kékségnek is lett volna annyi esze, hogy megpróbál eltűnni erről a helyről arcoskodás helyett, bár ki tudja. Minden esetre a beszédem és a bemutatóm sikeresnek volt mondható. Még alávágott nevetést is kaptam, illetve a végén vastapsot a nemlétező közönségtől. Ez mondjuk sokat nem jelentett, hiszen a többiek is kaptak ilyen, de ami inkább érdekelt, hogy Arcade is tapsolt nekem. Rajtam kívül csak Ralf kapott ilyen elismerést. Nem különösebben lepődtem meg ezen, még mindig úgy voltam vele, ha szórakoztatásra megy a játék, akkor kettőnk között fog eldőlni a dolog. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna az egész, de sajnos nem így volt. Sokkal nehezebb dolgok vártak ránk, mint hittem volna. De én legalább még nem robbantam fel és még a nyelvem is megvolt. Jah, tényleg, erről is kéne még mesélnem.

A többiek bemutatkozásának is szentelnék pár szót. Kezdjük rögtön démonkával, ha már ő volt az első. Zack Blue, alias Night. Vagy ahogy én nevezem, „ostoba teleportáló hegyes fülű kék cirkuszi démon manó”, ha így jobban tetszik. Mégis mi a fenét gondolt, hogy ő itt fenyegetőzik? Ha az összes X-Men ilyen, akkor köszönöm, én máris kiszállnék ebből az egészből. Jó, persze, a jó szándék vezérelte és csak meg akart védeni mindenkit. Hát ügyesen csinálta, mit ne mondjak. Jól meg is kapta a magáét. Arcade egyáltalán nem olyan fazonnak tűnt, akivel lehet szórakozni a saját kis műsorában, ezt pár percen belül már másodszorra nyomatékosította. A csajt anno felrobbantotta, ehhez képest a kék démon manó egész jól megúszta. Egy csettintés Arcade-tól és Zack nyelve...fúj. A srác nyelve lerobbant, majd némi vér és füst társaságában távozott a szájából. Hát ez bizony baromira fájhatott. A gyomrom ugyan fordult egyet, de kívül ebből csak annyit mutattam, hogy undorodó pofát vágtam. Ennyit a kékségről, tőle se hallunk már sokat egy darabig. Na lássuk a többieket. Peter Calm, az érintésen alapuló képességmásoló. Az ő beszéde jobban illett volna egy tehetségkutatóba, mint egy ilyen műsorba, de neki legalább volt annyi esze, hogy nem fenyegetőzött a játékmester irányába. Sőt, még a bemutatkozásom is tetszett neki. Plusz külön meg is dicsérte Arcade nyelvlerobbantó mutatványát, talán már ő is kezdte kapiskálni, mi kell itt a túléléshez. Ralf Shaw, ő bizony tudta jól mik kellenek hozzá. Ahogy már említettem, mindig tudja hogy kell reagálni Arcade szavaira és a nézők felé is elég szórakoztató a viselkedése, a flegma hülye gyerek. Na most vagy tudta, hogy versenytársra akadt bennem, vagy hatásosabban adtam elő magam, mint gondoltam, mert valamiért nagyon bámult, mikor végeztem a kis bemutatkozásommal. Szerencsére a vizorom mögött se a gáláns urak, se Arcade, se a nézők nem láthatták, éppen mikor merre sasolok, így nyugodtan fürkészhettem a konkurenciát. Mit tudhatott Ralf? Mármint képességileg. Az eszét tudta játszani, de az az elkövetkezendőkben édes kevés lesz. Utánam jött a pódiumon Alex Wilder és Antoine Alanian. A megmaradt két srác cimborák lehetnek, mert nagyon fürkészték egymást. És jóban voltak a felrobbantott csajszival is. Alicia, így hívták, legalább már ezt is tudtam, szegényke. Mindkettő srác beszélt, de semmit se mondtak, ha szabad így fogalmaznom. A rejtélyeskedés nem rossz dolog, de ha túlzásba viszik szórakoztató helyett csak idegesítő. És szerintem azzal senki se jár jól, ha felidegesíti Arcade-ot, vagy a nézőit. Majd kiderül. Nem mintha nagyon érdekelne az életük, de a képességeiket szívesen meg tudtam volna. Persze, meg volt rá az esély hogy egymásnak ugrasztanak minket, de annak is, hogy együtt kell dolgoznunk. Ez a titokzatoskodás előbbi esetben előny, utóbbi esetben hátrány. És mint pár perc múlva kiderült, most az utóbbi eset állt fent.

Megvolt a bemutatkozás és az erődemonstráció, így Arcade elkezdte ecsetelni a szabályokat. Nem volt belőlük sok és elég egyértelmű volt minden. Közösen kellett megdolgoznunk a szabadságért és a túlélésért. Többszörösen is megkönnyebbültem. Mondjuk nem hangoztattam, de nem szívesen mentem volna ölre az öt férfiú ellen a végső győzelemért. Lehet hogy tudok szórakoztatni, vagy közelről megsütni egyet-kettőt, de azért nem voltam az a nagy harcos alkat, hogy is lettem volna, 15 éves kislány vagyok, a fenébe is. És ezek szerint volt innen kiút, csak végre kellett hajtanunk a feladatot és akkor el is vagyunk engedve. Fair ajánlatnak hangzott. Egészen addig, míg ki nem derült a feladat. Hajnali egy óra volt és napkeltéig kaptunk időt az ellenség legyőzésére. Ez körülbelül úgy négy órát jelentett. Ki lehet olyan kemény, hogy órákig kelljen püfölni? Hamar kiderült. Arcade oldalra intett, újabb fények jelentek meg, beborítva egy nyolc méter magas Őrszemet. Kicsit leesett az állam. Mi hatan egy Őrszem ellen? Alig ocsúdtam fel a meglepetésemből, mikor Arcade jókedvűen elindította a játékot. Indítás után csettintett megint, eltűnt, majd a fények kialudtak körülöttünk, az Őrszem szeme pedig vörösen izzott fel, a fejét pedig felénk fordította. Ralf is felém fordult, és érdeklődött, hogy van-e valami ötletem. Őszintén szólva pár pillanatig azon dolgoztam a gépezet felismerése után, hogy ne pisiljem ott helyben össze magam, de ez hamar megvolt, kemény csaj vagyok, úgy bizony, huh, semmi baj, nyugalom, higgadtan, relax. Mi a jó fészkes fenét csináljunk???
- Dolgozom rajta.
Mondtam határozottan és nyugodtan Ralfnak, bár belül nem éppen így éreztem magam. Hát nem volt ígérkezett egy könnyű feladatnak. Ezt aligha lehet külön szórakoztatóan megcsinálni, egyelőre annak is örültem volna, ha túléljük a kis akciózást. Sajnos az Őrszem nem fogja magát elintézni, legalábbis furcsa lenne, így valamit rendkívül gyorsan ki kellett találnunk, lehetőleg közösen.

Férfiállatok, most kell ám keménykedni, nem a bemutatkozás közben. Szép kis slamasztikában volt a csapat, ráadásul fogalmam se volt ki mire képes, leszámítva a teleportálót, a másolót és persze magamat.
- Hát srácok, kezdésnek megoszthatnátok velünk mire vagytok képesek, mielőtt megsüt minket ez a bádogdoboz.
Bárcsak én tudtam volna megsütni azt, de sansztalannak tűnt. Ahogy elnéztem, az optikai sugaraim talán, ismétlem talán, ismétlem nagyon talán, de képesek lennének áttörni az Őrszem páncélját. De csak én kizárólag akkor, ha úgy 5 méteren belül, közvetlen közelről próbálnám megsütni, azon kívül esélytelen és még úgy se tuti. A baj ott kezdődik, hogy mire én 5 méteren belülre érnék ehhez a vacakhoz, már rég kilapított, vagy ő sütött meg engem. De a srácikák közül talán valaki tudott valami használhatót. Sajnos erre nem alapozhattam, így kénytelen voltam azzal dolgoznom, amim volt. Ami kábé semmi. A gép egyelőre nem csinált semmit, de nem is akartam egy helyben megvárni, hogy csináljon. Ha senki sem terelte el a figyelmét megfelelően és a csoportosulásunk felé kukucskált még mindig, akkor felvetek egy gyors ötletet a figyelemelterelésre.
- Oszoljunk, minden irányba, de senki se menjen túl messze. Mindenki keressen fedezéket, egyszerre nem tud hatunkat üldözni. Amíg valaki lefoglalja, a többiek kisütnek valamit.
Nem maradhattunk együtt, míg nem választott célpontot, mert így egyszerre többünket is megtámadhatott. Valakinek le kellett foglalnia és ha ez megvolt, utána összegyűlhetett ismét a csapat. Sajnos ennél jobb ötletem egyelőre nem volt az időnyerésre, legalábbis amíg nem tudtam, mink is van. Egyelőre a legjobb tervem az volt, hogy amíg valaki lefoglalja, megpróbálok a közelébe férkőzni és kilőni a gép lábát, hogy földre terítsem és onnan már simább az ügy. Esetleg Zack vagy Peter felteleportálnak a a lábához. Vagy akkor már rögtön a fejéhez és ott rögtön a gépezet fején próbálom ki az optikai sugaraim hatásosságát. Vagy oda teleportál, ahol ennek a gépnek a vezérlő egysége található, bárhol is legyen az, és azt próbálom kilőni. De jobban örültem volna egy kevésbé kockázatos tervnek, ami nem tartalmazza azt, hogy nekem ennek a bádogdoboznak a közelébe kelljen mennem. Ha nem jut jobb eszünkbe természetesen kénytelenek leszünk azzal próbálkozni, de valami jobb csak volt a láthatáron. Csak nem véletlenül kaptunk erre az akcióra ennyi időt, nem eshettünk rögtön neki a gépnek, ki kellett okoskodnunk valamit.

Egyelőre maradt tehát a puhatolózás. Ha a többiek hajlandóak valami használhatót mondani az erejükről, okosabbak leszünk. Akárhogy is, a több irányú megközelítés tűnt a legműködőképesebbnek. Hat irányba csak nem tudott lőni ez a vacak. Egybe biztos, de abba az irányba nem szerettem volna én lenni. Szóval ha még nem terelődött el a gép figyelme, akkor ideje gyorsan feloszlani, mielőtt mindannyiunkat egyszerre sütne meg. Eddig valamilyen tisztáson voltunk, így egyből megkerestem a legközelebbi fát és ha nem érkezett időközben jobb ötlet, akkor futva megindultam afelé. Közben a többieket is szemmel tartottam, remélhetőleg mindenki választott magának egy irányt és nem egyedül indultam el valamerre, mert az túlságosan rám vonhatja a gép figyelmét. Nem volt vesztegetni való időnk megbeszélésekre, a gép bizonyára nem volt túl barátságos, így előbb-utóbb elkezdett ránk lőni valamit. Kidobósban egész jó voltam mindig is, bár azt mondjuk sose életre-halálra játszottuk. Minden esetre ha a gépezet elkezd ránk tüzelni, főleg ha elkezd rám tüzelni, akkor igyekszem kitérni a lövedékek, vagy lézerek, vagy labdák elől, bármit is lő felém és próbálok eljutni a legközelebbi fedezékig. Ha engem üldözne a gép, akkor megszívtam, futás tovább, nincs megállás, valahogy le kell rázni. Elvileg ezek a cuccok érzékelték az X-gént, vagy mi a csuda, így bujkálni nem nagyon lehetett előle, ha kinézett magának. A fények és energiamezők eltűntek már, így határa aligha volt a menekülésnek, kivéve ha elkap. Onnantól meg nincs miről beszélni, game over. Ha nagyon közel kerülne megpróbálhatom én is meglőni, de jobban örülnék neki, ha inkább nem kerülne túl közel. Sőt, ha nem is engem üldözne. Zack és Peter elég feltűnően kezdtek el ténykedni, plusz ők tudtak teleportálni is a szorult helyzetben, így erősen bíztam benne, hogy közülük valaki vonja magára a gép figyelmét. Ha az Őrszem lefoglalásra került valaki által, aki nem én vagyok, akkor először is kicsit megnyugszom, majd újra megkerestem a többieket. És amíg valaki bohóckodik a géppel, addig mi kifőzhetünk valami terv féleséget. Mondjuk ha valaki már az elején magára vonja a gép figyelmét, akkor nem is erőltetem ezt a szétválós történetet, hanem mi többiek rögtön ugorhatunk a tervezéshez, hiszen nincs közvetlen veszély a csoportosulás felé. A lényeg, hogy a gép le legyen foglalva egy valaki által, míg a többieket békén hagyja és nyugodtan megtervezhetik a következő lépést. Jah, és hogy ne én foglaljam le. Nem akarom lefoglalni, engem hagyjon békén. Sőt, minél messzebb helyezkedem el attól, aki lefoglalja. Foglalja csak le valamelyik gáláns úr. Lehetőleg egy teleportálgató.

Sokat most nem tudok tenni. Az öngyilkos akciókhoz még korán volt, időnk volt bőven, akkor bizony meg kell tervezni a dolgot. Valakinek le kellett foglalnia a gépet, lehetőleg a teleportálók közül valaki, aki ép bőrrel meg is tudja úszni az üldözést. Ha ez megvan, akkor jöhet a tervezgetés. Először is, le kellett tisztáznunk, kinek mije van. Én már kiterítettem a lapjaim, Zack és Peter is, most a három másik férfiún volt a sor. Persze lehet hogy ők se tudtak semmi hasznosabbat felmutatni az Őrszem ellen, de ezt nem tudhatom előre, majd a felviláogsítás után megmondom. És ha megvan, milyen arzenállal rendelkezünk, utána tervezgethetünk és nekimehetünk a gépezetnek. Addig marad az elterelés valaki által. Ha az nem jönne be és a nyomunkba, pontosabban az én nyomomba eredne, akkor bizony sok idő nincs a gondolkodásra, menekülni kell, ki kell valahogy cselezni, le kell rázni, meg kell lőni, vagy bármi, csak ne tudjon elintézni idő előtt. Remélhetőleg nem fajul ez ideáig a dolog, hiszen nálam sokkal szemrevalóbb célpontok is akadtak. Persze a szemrevalóbbat most nem úgy kell érteni. Szemrevalóbbak mutánsgyilkoló Őrszem szempontból, mondjuk csak így. Szóval ilyen szempontból jó esélyeim voltak, hogy ne engem akarjon megsütni először, hiszen nem én vágytam a legjobban a figyelmére, az inkább Zack volt, ahogy láttam. Kapja is csak meg, jó mulatást, mi pedig addig kisüthettük, hogyan is kéne leteríteni a bádogdobozt és túlélni ezt az egészet. Minden esetre visszavonom amit az elején mondtam, ez a helyzet nagyon messze áll attól, hogy jónak nevezzem. Lehetne rosszabb is, de ez már amúgy is borzasztó. Egy Őrszem, nem hiszem el, alig vagyok itt pár hete és máris az életemért kell küzdenem egy nyolc méter magas robottal. Tényleg baromi jól áll a helyzet, mit ne mondjak.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Aug. 2014, 09:21

Résztvevők: Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. augusztus 21. (csütörtök)

T-240 perc a napfelkeltéig

Zack tudna „beszélni”, bár jellemzően jelenleg a fájdalomtól hörgést és a folyamatos vérzés miatt bugyogást lehetne csak hallani belőle. Peter pocsolyák után nézett, de eszébe juthat, hogy teljesen felesleges lenne, az AIM időkben láttak tengerből kiemelkedő őrszemet is, mert védve vannak és egyszerűen a víz nincs hatással rájuk. Pocsolyából egyébként kevés volt, ezaz erdő volt, a talaj homokos volt és mivel eddig hetekig hőség volt a vizet a növények szinte azonnal beitták. Ami a kábeleket illette, a reflektor fények valahonnan jöttek, nem voltak oszlopok, nem volta eszközök ehhez, egyébként is egy ilyen őrszem több tonnás súllyal rendelkezett, a kábelt észre sem vette volna, hogy a lába körül van. Ez egy erdő volt, hacsak Peter nem tudott több méteres fákat kitépni a helyükből, vagy hegyeket dobálni, nem igen volt semmi, amit használhatott volna, főleg, hogy az őrszem az összes fa mögé magasasodott. A fiatalok tudták, eszükbe juthat, hogy milyenek voltak ezek az őrszemek, noha fiatalok voltak az AIM időben, de ennek ellenére a hírekben benne voltak, fejlődő energiamezővel rendelkeztek, azaz ha valamivel egyszer eltalálták, akkor arra már immunis volt, ugyanez igaz volt a rá ható támadásokra is, tudnak a hatalmas méretük ellenére repülni, képesek kiszúrni a mutáns gént, blokkolni az X gént, illetve lézerrel hatalmas pusztítást végezni. Ezeken felül elektromos hálóvetőt kilőni.
Zack, Peter, Rachel és Ralf úgy nagyjából próbáltak odébb mozogni, ezt sikerült is megtenniük mire az őrszem odafordult, az pedig gépies hangon szólalt meg.
- Ha X génnel rendelkező egyén bemérve. Elsődleges feladat, elpusztítani őket.
Mindkét kezét emelte és azokból magával szemben 120 fokos szögben úgy, hogy mindenki beleessen a területbe lézerrel lőtt rájuk, nem egy-egy kis lövéssel, hanem hosszúval, hogy felperzselje az egész környéket és esélyt se adjon a hat mutánsnak.

//Ne várjon senki Gami-ra, mert jelezte inaktívan is, hogy nem fog tudni írni.//

by **Laura Slyen** Kedd 19 Aug. 2014, 15:49

Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt nem fogom előadni a Dávid és a Góliát estét, ugyanis kábel sincs bár nem sokat érne ez ellen a monstrum ellen, de az hogy vízálló is, hát nem könnyít meg a dolgunkat. Eszembe is jut, hogy a pajzsa fejlődésre képes, így egyszer támadhatjuk csak meg egyféleképpen.
- Remélem hamar lesz valami terv.
Mondom mikor hallom az őrszem szavait. Futásnak eredek és igyekszem a terv szerint távolabb menni. Elég gyorsan futok és akadályugrásban is jó vagyok így remélem nem lesz gond, de ha vészhelyzet lenne, akkor egyet tudok teleportálni, ha erre szükség lenne akkor próbálok fedezék mögé teleportálni vélhetőleg úgy, hogy ne a lézer haladási irányában legyek.
~ Fúú de messze van még a hajnal.

by **Night** Kedd 19 Aug. 2014, 15:54

Terv az nincs, gáz az annál inkább. Szétválás mint terv, így vadásznak le minket egyesével. Nem a legjobb taktika, de jelenleg nincs más mód.
Az őrszem szavaira már érzem a vég közeledtét.
~ Ez nem lesz jó.
A lézer elől tigrisbukfencben vetődöm félre, majd onnan próbálok feljutni az egyik fára és megbújni a lombok közt, ha ez nem jön be mert a szenzorai kiszúrnak, vagy csak felém irányítja a lézert, akkor fáról fára leszek kénytelen ugrálni, miközben agyalok egy működőképes terven, ami egyelőre még nincs.
~ Add, hogy legyen valami ütőképes tervem. Nem futhatunk hajnalig, túl sok idő van még addig.
Agyalok miközben lapulok vagy éppen menekülök.

by **Danny Long** Kedd 19 Aug. 2014, 18:11

Arcade nem elégszik meg annyival, hogy megölte Aliciát. Minden ellenkezést kegyetlenül megtorol. Nem tetszett neki, hogy Night megpróbált alkudozni vele, úgyhogy szétrobbantotta a nyelvét. Hogy lehet ekkora hatalma ennek az őrültnek? Kezdem úgy érezni, hogy semmit sem tehetünk ellene, mert a legkisebb ellenállásra is így reagál. De valamit muszáj! Nem hagyhatjuk, hogy kedvére játsszon mindenkivel, akivel csak akar! Nem bírom nézni, ahogy Night szenved, inkább elfordulok. Neki sem tudok segíteni, ahogy Aliciának sem tudtam...
Arcade bejelenti, hogy az első feladatban együtt kell majd működnünk. Legalább nem kell megölnünk egymást. Most még biztos nem. Viszont amikor meglátom az ellenfelünket, rögtön elfelejtem a megkönnyebbülésem. Egy Őrszem! Elég sok időt kaptunk arra, hogy kiiktassuk, de esélyesebbnek tűnik, hogy az végez velünk néhány perc alatt, minthogy esetleg kifussunk az időből. Ráadásul én itt teljesen hasztalan vagyok, mivel ennek a gépnek nincs agya, amit átverhetnék. Az illúzióim semmit sem érnek. De valahogy hasznossá kell tennem magam. Harcolni nem tudok, eszem viszont van. Ki kell találnom valamit. Alexre nézek, és ekkor beugrik. Hiszen ő technopata! Talán az Őrszemmel is tud kezdeni valamit. Legalább meg kell próbálnunk.
- Alex! Tudsz vele kezdeni valamit?
Elég bonyolult lehet az őrszem technológiája, szóval könnyű biztos nem lenne, de ha ő nem, ötletem sincs, ki tudna bármit is tenni ellene. Közben a kislány - Rachel - kérdésére kicsit hangosabban felelek.
- Én gépek ellen semmit sem érek. De tervem viszont alakul.
- Segít, hogyha feljutsz a fejéhez? - kérdezem Alextől.
Megvárom a válaszát, és ha az pozitív, megosztom a tervem a többiekkel
- Peter! Te most tudod használni Night képességét, ugye? Fel tudod vinni Alexet a vállára?
Jobban érezném magam, ha Night vinné föl, neki több gyakorlata van a teleportálásban, de most csoda, hogy egyáltalán talpon van, ha megpróbálná használni a képességét, az csak rosszul sülhetne el.
Viszont hirtelen sokkal sürgetőbb dolgunk is akad, mert a gép támadásba lendül. Nem aprózza el a dolgot, egyértelmű, hogy semmi esélyt nem akar nekünk adni. Egy csapással akar minket elpusztítani. Megpróbálok kitérni a sugár elől futva, majd szükség esetén tigrisbukfenccel is. A robot felé haladok, hiszen valószínűleg inkább növelni fogja a támadás szögét, mint csökkenteni, majd megpróbálom jobbról kikerülni a lábait, még mielőtt túl közel érnék. Szerencsére kitartja a kezét, mielőtt lőne, így tudok számolni azzal, hogy milyen szögben fog érkezni a lövés, tehát lehet esélyem időben kiérni a tűzvonalból. Gyorsnak kell lennünk. Nem fogjuk sokáig bírni a menekülést.

by **Zed is dead** Szer. 20 Aug. 2014, 01:41

Mikor a műsorvezetőnk eltűnik és helyette megjelenik az őrszem már minden tiszta. Istenem és átkozom magam, hogy nem tudtam egyből. Nevetséges hülye barom vagyok, de legalább rájöttem mivel jár a műsor tönkre vágására tett kísérlet. Nem kürtölhetem szét amire rájöttem, műsort fogunk szolgáltatni a beteg idiótáknak akik a figyelmükkel támogatják ezt a félcédulást.
- Szétkapjuk! - Válaszolok gyorsan és megindulok vele a sugárt nagy ívben kerülve a lábai felé. Mindig arra figyelek, hogy szinte csak lábujjhegyen közlekedjek, gyorsan, hajlékonyan, mindig készen a kitérésre.
- Ahogy Logan tanította, mindenki! - Hirtelen nem tudom, ki járt harccal és anélkülre szerdánként, de én nem hiába maradtam bent délután. A túlélés a fontos pubik és ha már a kék nem tesz semmit felnőtt fejjel akkor én viszem a bandát. Dögölne meg aki kitalálta a veszélytermet.
- Veszélyterem. - Közlöm halkan Tonyval, ha átértünk a sugár monstrum felőli oldalára. Egyre biztosabb vagyok benne. Ha nem tüntették el a forma nyomait az előző felbukkanása óta akkor halottunk volna ilyen nagy hatalmú valóság manipulálásról. Márpedig azzal lenne a legegyszerűbb mindezt prezentálni. Ha viszont nem, még én is produkálhatok egy ilyet a veszélyteremben.
Tony felé határozottan nézek, még egy fél kézmozdulattal azt is jelzem, hogy maradjon csöndben. Ha a többiek megtudják még a végén valami olyat tesznek amitől feldühödik ez az állat és kinyír minket fáradtság nélkül.
- Kék 42-es , tartsátok! - Még elkiáltom magam, mintha valami rendszere lenne a mozgásunknak. Minél többen hiszik el, hogy veszélyesek vagyunk annál jobb. Beleértve a többi diákot is, kell nekik az erő. De látszik, hogy annyira ezt nem erőltettük órákon. Így marad a foci szleng.
Nem tudom az őrszem tényleg itt áll-e előttünk, de a határozottságom példázva megpróbálok kapcsolatba lépni a veszélyterem valamelyik gépével, szegről végről ismerem már őket. Talán sikerülhet. Közben figyelek, hogy a monstrum ne lepjen meg minket, agyontaposás a legvalószínűbb ha itt toporgunk, de készen állok elugrálni ha úgy hozza. Ha véletlen nem érem el a veszélytermet akkor pedig talán sikerülhet helyi lekapcsolást elindulnom. Valószínűleg a központi operációs rendszer sokkal jobban van védve annál mint amennyire én be tudom magam dumálni.

by Ajánlott tartalom

Erdők

Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők

Re: Erdők