Re: Attilan (Atlanti-óceán)

by **Sarah** Pént. 16 Szept. 2011, 16:41

Bólintok rá hogy nem tud jobb szót, végül is az angol nem az anyanyelve, sőt így belegondolva csodálom hogy ő ilyen jól beszéli, végül is én semmit sem tudok a nyelvükön.
- Érdekes módszer, de gondolom hatékony. -~ És furcsa és...~ Sorakoznak a gondolatok.~ De ki vagyok én hogy ezt hangosan is kimondjam? ~ A kasztos dolog érdekesnek tűnik, de túl zártnak, legalább is nekem.
- Kicsit olyannak tűnik ez a dolog... Mintha... Hogy is mondjam? - Kérdem magamtól. - Szóval kicsit szűknek, tudja, ha valaki olyan munkát kap amit nem szeret csinálni és abban tölti le egész életét, hmm... Ebben az esetben van esélyük esetleg kérelmezni egy másik feladatot? - Nem becsmérelem természetesen a dolgot, ha működik akkor működik, csak szokatlanul zárt, főleg ahoz képest hogy nem katonaságról vagy ilyesmiről van szó hanem egy egész népről.

by **Ko-Rel** Pént. 16 Szept. 2011, 17:06

S jól gondoltam, hogy furcsa lehet neki az a rendszer, ami itt működött. Tudtam, hogy az embereknél gyakorta előfordul, hogy munkát váltanak, mert keresik önmagukat. De nálunk nem kellett, hiszen a képességünkkel saját magunk lehettünk. Kulturális különbségek, mik időnként túlságosan is hatalmasak tudnak lenni. A legtanulságosabb mese erre Lord Arcadius-é, mit minden embertelen gyermek szinte elsőként hall azóta, hogy a Genetikai Tanács vezetője nagykorú lett.
- De mindenki olyan munkát kap, amit szeretne – mondtam. – A képességünk saját magunk vagyunk, az igazi lényünk megtestesülése, még ha időnként oly nehéz is elfogadni. Gyakorta használjuk a képességünket a munkánk során, így igazából más feladatot nem is tudnánk ellátni. Huszonötezer éve működik ez a rendszer, s amióta Nagy Randac felfedezte a Terrigen-köd hatásait még inkább. Működik s nem tudok olyanról, hogy valaki kérte volna valaha is azt, hogy mást dolgozhasson, mint ami jutott neki. Talán csak a lázadozó kamaszok, kik frissen kapták a képességük s még nem fogadták el mindezt. Mert mást akartak.
Körbenéztem s a huzattól kissé megborzongtam.
- Elindulunk felfelé? – kérdeztem.

by **Sarah** Pént. 16 Szept. 2011, 18:24

Némán hallgatok miközben jobban belesek az egyik szerkezet bellsejébe, nem lépek be csak behajolok lélegzet visszafojtva a... Nos nem tudom mitől. Felé fordulok ismételten mikor felteszi a kérdését, majd helyeslően bólintok
- Indulhatunk. - S ezzel, bár induláskor kicsit bicegve, de el is indulok.
- Szóval mindenki elégedett, ritka. - Mondtam elismerően. Körbe néztem még egy kicsit menet közben.
- S az hogy lehet hogy itt élnek lent az óceánban, úgy hogy többségük nem tud a vízben lélegezni? - Mert valahogy csak fel kellett építeni ezt a várost. - S honnan van állandó oxigén ellátás? -~ És ez mért nem jutott eddig eszembe? Hmm, vajon lessz olyan kérdés amire nem tud majd válaszolni? ~ Tűnődök, de kétlem hogy lenne olyan kérdés, plussz nem is akarom próbálgatni.

by **Ko-Rel** Pént. 16 Szept. 2011, 22:14

Kissé megemeltem a ruhámat, hogy ne a földet söpörje s így felfele rendesen tudjak haladni a lépcsőn. Igaz most már csak a lábfejeim okoztak gondot. Nem néztem a férfira, csak mikor felértünk, magamat ismerve kész csoda volt, hogy nem estem orra a saját uszonyaimban s buckáztam vissza a földre. Ahogyan kiértünk felnéztem a fejünk felett levő óceánra a kérdés után. Néhány másodpercig csak csodáltam a gyönyörű kékséget s helyet, mit második otthonomnak érzek, s utána fordultam csak a férfi felé.
- Az alsóvárosban vannak a gyárak s generátorok – mondtam. – Azok kiszűrik az óceánból az oxigént, hogy azt tudjuk belélegezni s tisztítja is. utaltam rá, hogy a szervezetünk nagyon gyenge, a város területén semmilyen vírus vagy baktérium nincs. Úgymond teljesen steril környezet, ez kell a túlélésünkhöz. Az emberek között nem valószínű, hogy sokáig életben maradnánk tekintve, hogy minden betegséget egyből elkapnánk. Ez a hátránya sok előnynek, mikben jobbak vagyunk az embereknél s annak, hogy kétszer tovább élünk, mint ők.

by **Sarah** Szomb. 17 Szept. 2011, 01:23

~ Hehehe..hehe. ~ Nézem ahogy megy felfele a lépcsőn, bár én se lehetek komolyabb látvány, tisztára mint egy cirkuszban. Bár készülök valami olyasmire hogy ha esetleg le esne akkor valami elkapó manőver, de hála istennek ilyesmire nem kell hogy sor kerüljön, nekem ez azért is jó, mert bár egy dolog hogy elkapnám de ilyen állapotban mennék vele tovább jómagam is. De megvan a rossz oldala is, nem tudok hősködni, pedig megérné. Felérünk a lépcsőn, s egy kis hezitálás után válaszol is. A válasz kicsit meg is lep, de nem vészes, már hozzászoktam hogy ezen a helyen minden sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal... Furcsább..
~ Hát igen, mikor én meghalok te még csak szottyos vénasszony leszel. ~ Suhan át a fejemen mint derült égből villámcsapás.
- Óvatosan felség, a hosszú élet káros az egészségre. - Mosolyodok el, de abszolult komolyan gondolom amit most mondtam, bár nem vagyok benne biztos hogy ő is ugyan azt a mondanivalót fogja-e látni benne mint én.
- Mindenesetre is, mennyi mindenben tökéletesebbek az embereknél? -

by **Ko-Rel** Szomb. 17 Szept. 2011, 14:48

Végül a férfi is felért lentről, a szavaira csak ridegen néztem rá. Én sem viccelődtem azon, hogy mennyire mások vagyunk s miben különbözik a két faj egymástól. Soha sem értettem, hogy ezen mit tudnak egyesek oly nevetségesnek s mulattatónak találni. Talán a saját maguk értetlenségén s azon, hogy képtelenek másokat elfogadni? Vagy saját maguk tökéletlenségét s hibáit másokon óhajtják levezetni?
- Gyorsabbak vagyunk, a reakcióink s gyorsabbak, sokkal lassabban fáradunk, mint az emberek s erősebbek is vagyunk – feleltem még mindig kissé hűvösen. – Úgy hiszem lassan ideje lesz, hogy visszatérjen pihenni s addig beszélek Miller ezredessel, hogy a hazaküldését megoldjuk.
Megvakargattam Lockjaw fülét s elindultam az oldalán a palota irányába.

by **Sarah** Szomb. 17 Szept. 2011, 18:08

~ Úgy tudtam hogy ez lessz. ~ Vakargatom a tarkómat, elégedetten, de ez nem látszik, bár nem rossz indulatból mondtam, de nekem végül is bármelyik eredmény megfelel. Magyaráz arról hogy mennyivel jobbak mint mi, és a válasz valamiért nem lep meg. A pihenésre csak bólintok, bár nem volt valami hosszú séta, egyrészt mára már pont eleget láttam a tájból, másrészt egy kicsit azért kimerített, legalább is a fájdalom, a többi egész okés volt. Ó a harmadik ok pedig, nos van egy olyan érzésem hogy a nőnek is elég volt belőlem mára.
~ Ezután tuti nem fogsz itt lakni David. ~ Gondolom magamban egy elvétett mosollyal miközben az óceánt bámulom a fejünk felett.
~ Najó, indulás. ~ Majd meg is indulok a nő és a kutya... Lockjaw után, és kivételes alkalom hogy semmihez sincs hozzáfűzni valóm.

by **Ko-Rel** Szomb. 17 Szept. 2011, 21:19

Melissa és Lockjaw még visszakísérték Davidet a gyengélkedőre, majd magára is hagyták. Egy másik orvos vette kezelésbe a fiút, aki még kapott némi gyógyszer a nap hátra levő részére. Másnap reggel a fiú már sokkal jobban érezte magát, a tegnapi fájdalom is lassan teljesen elmúlt, csak némi izomláz vette át, hogy kissé megerőltette magát. Bőségesen kapott reggelit, különleges ételekkel, amilyeneket még nem evett, igaz főleg halakból állt, de remekül voltak elkészítve. Késő délután nyílt az ajtó és egy ismerős alak lépett be rajta.
Attilan (Atlanti-óceán) - Page 2 737001-ult_namor6_super

Attilan (Atlanti-óceán) - Page 2 737001-ult_namor6_super

Már láttad korábban is, igaz nem itt, de a fiatal férfi közismert média szereplő volt, főleg a nőügyeivel foglalkozó botrányokról híres. De az utóbbi időben arról is, hogy ő Atlantisz és Lemúria királya, Namor McKenzie, de talán, ami neked leginkább aktuális az az, hogy az X-men tagja is a férfi. A bokáin található kis szárnyacskákról és az átható rideg acélkék szemek teljesen biztossá teszik, hogy tényleg ő az. Ahogyan odaért hozzád a kezét nyújtotta.
- Namor McKenzie – mutatkozott be. – Az orvosod szerint rendben vagy, kiviszlek a szárazföldre New Yorkba. Gyere velem!
Ezzel már el is fordult, és elindult kifelé.

by **Sarah** Vas. 18 Szept. 2011, 19:52

Vissza kísérnek és tovább is álnak, nos nem csodálom, akarva-akaratlanul mindkettőnek sikerült kellemetlen perceket szereznem.
~Itt hagyott a hal.~ Húzom kicsit a szám. ~ Pedig kezdtem megkedvelni. ~ De jön még egy másik orvos, azonban már annyira nem vagyok ismerkedős kedvemben. Kapok még pár gyógyszert, fekszek még jópár órát, majd belefáradva a semmittevésbe inkább alszok.

Másnapra a fájdalom a múlté lett, csak az izmaimnak nem tetszett a tegnapi dolog. Adnak valami kaját, nos íncsiklandónak tűnik, bár nem rajongok a tenger gyümölcséért, de ez most igen finom. Jó ízűen falatozok, igazából már lassan az egész eltűnik, mikor nyílik az ajtó.
~ Ó, csak nem? ~ Nem, nem a hal lép be rajta, najó ez is hal de ez egy másik hal. ~ Nos ez is megteszi.. ~ Ismerős, láttam már valahol, de személyesen még nem ismerem, oda jön, kezet nyújt, melyet elfogadok és bemutatkozik.
- David Ethan. - Felelem, majd arra a kijelentésére hogy hazavisz, semleges érzelmekkel felkelek s indulok is utánna.

by **Ko-Rel** Hétf. 19 Szept. 2011, 10:48

David most már tökéletesen tudott járni, a tegnapi fájdalomnak tényleg semmilyen nyoma sem volt már. Igaz még kissé fáradékonyabb volt, mint amikor teljesen egészséges szokott lenni és a legjobb kondiban van, de ebben semmilyen meglepő nem volt.
- Az X-men bázisán már várnak rád – mondta séta közben. – Mind az Embertelenek, mind mi nagy kockázatot vállaltunk, amikor kimentettünk a tengerből és idehoztunk. Főleg, hogy Magneto emberei is kerestek.
Néhány szinttel lejjebb kísért téged, láthatóan a trónteremhez, az éppen üres volt, csak Lockjaw feküdt, ahogyan a páros belépett a kutya feltápászkodott.
- Ő visz ki, az a legbiztonságosabb. Készen állsz? – kérdezte.

by **Sarah** Hétf. 19 Szept. 2011, 14:42

Nos, a menetelésben hála istennek ténylegesen nem gátol semmi, csak ez a kevéske izomláz, meg egy jó adag fáradtság, bár heteken keresztül feküdtem. Mondjuk ettől függetlenül a tegnapi sétálás nem volt ennyire fullasztó, talán azért mert a nő nem ment gyorsabban mint én.
- Nos, köszönöm. - Válaszolom, és több hozzáfűzni valóm nincs. Még pár emeletnyi séta, s végül végre belépve az egyik terembe, valószínűsíthetőleg trónterembe... Megpillantok egy ismerős pofát.
- Szevasz Lockjaw! - Intek ,majd jobban körbenézek és kifújom kicsit magam.
~ Hogy fogok én ezután gyakorlatokat végrehajtani? Mint egy öregasszony, pont úgy. ~ Kellemetlen dolog de elég valószínű. A kérdésre közelebb sétálok a termetes négylábúhoz.
- Készen állok. - Válaszolok, majd még indulás előtt az ominózus kérdés. - Te jössz, nem jössz? - Nézek rá kérdőn, csak azért mert ha a válasz nemleges akkor. - Isten veled. - Elköszönés képpen.

by **Ko-Rel** Hétf. 19 Szept. 2011, 15:55

Namor kérdőn nézett a fiúra, amikor az érdeklődött, hogy nem megy-e ő is. Eddigre a halember már ott volt Lockjaw mellett és barátságosan veregette meg a kutya oldalát és a kezében egy adag gumicukrot adott a „kutyának”, amit az egyből élvezettel falt is be.
- Csak Mel… khm, a királynő meg ne lássa – mondta. – Nem szereti, ha túlságosan elkényeztetik. De megyek, van kint jó néhány elvégezni valóm és Lockjaw a legbiztonságosabb utazás szempontjából az utóbbi időben. Csak sokan nincsenek hozzászokva a teleportáláshoz és émelygést meg rosszullétet okoz.
Pár pillanatra még David-re nézett, hátha a fiatal fiú meggondolja magát és időt kér ahhoz, hogy várjanak egy picit az indulással. De annyi időt nem várt, hogy ténylegesen választ is lehessen kapni.
- Gyerünk Lockjaw!
Ezzel megint fehér fény vette körbe a két férfit és következő pillanatban már egy másik helyen volt.

//Folytatás: Főmágus torony//

by **Thorhalla** Szer. 28 Szept. 2011, 13:21

Reménysugár; Epilógus 1.
2046. szeptember 16. 16:25; vasárnap délután – Attilan
Résztvevők: Lady Melissa Boltagon, Namor McKenzie és En Sabah Nur – Apokalipszis

Hosszas tárgyalások után végül a Kéz, a SHIELD maradéka és a Bosszú Angyalok is egyezségre jutottak Apokalipszissel, hogy tényleg az ő ügyüket segítse. Azonban nem volt túl sok idő arra, hogy mindent most találjanak ki, Magneto emberei mindenhol ott voltak és az orvgyilkosa a börtönben kiszedte a csapat fejéből, hogy miért is érkeztek Wakandából, és miután Magneto tudtára jutott, hogy a csapat élve megúszta a történteket és Judy Huniver-Frost többé nem ért haza, nem volt nehéz összeraknia, hogy végül is sikerrel járt a terv, amit akartak az ellenállók. Ultimátumot adott a három királyságnak, a háromnak, akik még nem adták meg magukat, hogyha nem hódolnak be, akkor leigázzák őket. Azzal a létszámbeli fölénnyel, amivel rendelkezett még képes is lett volna arra, hogy mindezt megtegye. Így a három uralkodónak, hacsak nem akarták a népüket, és birodalmukat elveszteni, nem maradt más választása, mintsem fejet hajtsanak, amihez azonban a többiek már tervet is kieszeltek.

by **Ko-Rel** Szer. 28 Szept. 2011, 13:22

Namor és Melissa az Attilan-i trónteremben voltak s holoadáson át beszéltek Apokalipszissel. Már mind a hárman tudták az eredményt, hogy nincs más lehetőségük, bár a jelentős rész nem tőlük fog függeni, de ők hárman tették ki magukat a legnagyobb veszélynek.
- Ők nem alkalmasak arra a feladatra – mondta a nő.
- Ilyesmivel foglalkoznak, és nincs más lehetőség – fonta össze a mellkasa előtt a kezét Namor.
- Orvgyilkosságról beszélünk s nem pedig egy egyszerű mentsünk meg egy falut munkáról Namor, nem hiszem el, hogy ön is egyetért velük Apokalipszis.
- A maga birodalma lenne, amelyik elsőként elhullik a gyengesége miatt! – szólt En Sabah Nur. – Más esetben én is egyetértenék Mangeto-val, maguk nem mutánsok.
- Nincs más eset, csak ez és maga is a halállistán van velük együtt. Képességgel rendelkeznek, így Magneto elfogadja őket! És ezt kell kihasználnunk.
- Az öngyilkosságra alkalmas gyengékre bízni a feladatot – mondta megvetően. – Azt, amelyik megölte a társait nem akarom ott látni, én azt akarom, hogy az ellenség elbukjon, nem pedig, hogy győzzön! Ezért álltam veletek egyáltalán szóba.
- Meglátjuk, hogy mit tehet…
- Nem látjátok, teszitek! Vagy nem leszek többé a szövetségesetek és elbuktok gyengék módjára!
Mielőtt Namor visszavághatott volna a holokép eltűnt és a két halember egyedül maradt a trónteremben.
- Van másik feladat is, megoldjuk, ne félj Mel.
- Remélem Namor, nagyon – mondta a nő. – Ha nem, nem lesz ki szembeszállhatna Magneto-val…

A második epilógus és a történet zárása itt olvasható.

by **Ko-Rel** Hétf. 02 Jan. 2012, 15:51

Merénylet – Epilógus 1.
2046. október 7. Vasárnap késő délután – Attilan, Atlanti óceán
Résztvevők: Namor McKenzie, Lady Melissa Boltagon és En Sabah Nur – Apokalipszis

Ezen a napon tért vissza Melissa a birodalma élére, de máris egy rossz hírt kellett közölnie mindenkivel, ami a népének igazából jó volt. Nem voltak többé veszélyben. Attilan többé semmilyen formában nem támogatja a lázadókat és menedéket sem nyújt nekik.
- Mondtam, hogy távol kellett volna tartani azt a ficsúrt attól a helytől. Meg is halhattál volna! – a halkirály még mindig dühös volt.
- Rendben vagyok, s nem lett bajom – felelte Melissa gyengéden. – Csak a veszély hárult el a népem felől még úgy is, ha fejet kellett hajtanom nekik. Időlegesen.
- De ezek után bármiféle tárgyalást csak négyszemközt tartunk. És ezek után Apokalipszis maga gondoskodik róla, hogy az eszközök közül a használhatatlan kihulljon, örökre!
Ezzel a mutánsisten holoképe eltűnt az attilani trónteremből. A pár pedig magára maradt, Melissa aggodalmasan pillantott Namor-ra, míg végül a férfi magához ölelte és hosszasan csókolta meg, hogy pár percre elfeledhessék a kinti világ borzalmait és azt, ami következni fog mindezek után.

Vége.

by **Ko-Rel** Vas. 18 Aug. 2013, 11:53

2048. január 9. csütörtök – Attilan, Atlanti-óceán
Résztvevő: Amanda Cruz

Amanda az elmúlt hónapokban a legtöbb idejét Attilan-on töltötte. Amikor udvarhölgy lett, kapott megfelelő ruházatot és megfelelő szérumot, gyógy készítményt, hogy a szárazföldön is életben tudjon maradni és ne szoruljon állandóan a tengerhez. Noha kétéltű volt, de minderre szükség volt, hogy a víztől távol se legyen gyenge, hanem megőrizze a kondícióját. Szerencsére annak, hogy az embertelenek immunhiányosak voltak remekül értettek az efféle dolgokhoz és Amandának is hamar találtak megfelelő koktélt. Az egyetlen hátránya az volt, hogy mindezeket a gyógyszereket reggel és este adagolnia kellett magának. Vagy tabletta formájában, vagy pedig egy fájdalommentes injekció formájában.
Délután volt, és mint ilyenkor már tudta, hogy a királynő vagy a kertjében tartózkodott, vagy pedig a genetikai laborjában, mindkettő helyre egyedül ment, így neki és a másik három udvarhölgynek, társalkodónőnek is szabadideje volt és azt tettek, amit akartak. Ilyenkor voltak a legnagyobb pletykák is persze, és Amanda feladata is sokszor szóba került közvetve. Két embertelen és egy atlantiszi nemes lány volt Amanda társa itt, az atlantiszi szólalt meg.
- Vajon a király mikor választ szeretőt magának? – hangzott el a sokszor feltett kérdés. – Hiszen tudjuk, hogy nem élnek házaséletet. Régebben egy ideig együtt voltak, de a házasság már csak tényleg pusztán diplomácia…

by **Flyer** Csüt. 22 Aug. 2013, 15:24

//Előzmény: Genosha//

Valóban nem tévedtem. Az út cseppet sem volt rövidnek mondható, bár ha jobban belegondolok, az is lehet, hogy ez az egy óra csak nekem tűnt emberöltő hosszúságúnak, de nem tehetek róla. Kissé feszélyezve érzem magam Emily társaságában, ami már csak azért is fura, mert normális esetben az lenne a logikusabb, hogy pont az idegen diplomaták miatt lesz kényelmetlenebb a helyzet, pedig messze nem. Velük még jobban kijövök így is, hogy szinte az eddigi út alatt, miután beszálltunk, egyetlen szót sem beszéltem. Őket mondjuk még egy kicsit talán irigylem is, bár ezt természetesen nem mondom ki nekik, el ne bízzák magukat. Viszont ők folyamatosan úton vannak, most, hogy jobban kezdek belemélyedni ebbe, az is lehet, hogy számukra már egy ilyen attilani út megszokott, már-már természetesnek mondható. Hiszen ők mindig mennek valahová, világot járnak, mert a munkájuk része. Én meg mit csinálok? Malmozok és játszom a képességeimmel egy éven keresztül a szobámban. Meg néha eljárok komolyabban gyakorolgatni az erőmmel, hogy azért fejlesszem is magam olykor-olykor, de ennyi. Ők meg naponta mennek máshová, és hasznosítják a tudásukat, gondolom a világ minden táján szinte. De legalább most már az én részemről is véget rét az egy helyben ülés, és azt kell mondjam, még ha igyekszem is elrejteni, egy kicsit izgatott vagyok azzal kapcsolatban, hogyan is fog sikerülni ez az utunk. Mondjuk ezt leginkább arra fogom, hogy már jó régóta nem voltam komoly küldetésen, így az érzés is kicsit eltávolodott tőlem. Majd belerázódom, nem lesz gond.
Szerencsére a komp meglehetősen jól felszerelt, szinte már a luxus szintet is eléri. A kényelmes ülések, és a holotévé, na meg a minibár láttán már egy szavam sem lehetett. Sőt, hozzáteszem, hogy ezek a kényelmi tényezők azért nagyban segítettek és hozzá is járultak ahhoz, hogy kissé jobban leeresszek. Jó, azért inni nem ittam, nem tartottam tanácsosnak egy ilyen fontos tárgyalás felé tartva az italfogyasztást, szóval ezúttal inkább kihagytam. Nem akarok nagyapának csalódást okozni, meg aztán sosem árt egy ilyen úton a tiszta fej. Így aztán jobbára csak a holotévét vettem használatba, majd, hogy egy kicsit oldjam valamivel a hivatalosság okozta hűvösebb, feszültebb légkort, egy bátorító mosoly kíséretében az egyik diplomata mutáns felé fordulok.
- Maga hogy látja helyzetet? Megvédjük a hajóinkat? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, majd megengedek magamnak egy pillantást vetni Emily felé. Nem tudom, miért, de úgy érzem, mondanom kéne valamit, hisz az mégse normális, hogy néma csendben ülünk egymás társaságában, viszont halvány lila gőzöm sincs róla, mit mondhatnék, így aztán inkább csak pár pillanat után zavartan lekapom róla a tekintetem, és más merre nézek.
Az éles fény eltűnte után aztán már a szemem elé táruló látvány miatt hallgattam el, amikor megpillantottam az óceán mélyén fekvő Attilan városát burokba véve az energiapajzsuk által. Lassan irányba állunk, és bejutunk a pajzs mögé, a város egyik dokkjába, melynek látványát még mindig emésztem. A többiekhez visszafordulva várok, hogy készen állnak-e az indulásra.

by **Cardas** Pént. 23 Aug. 2013, 13:03

A téma a szokásos, másról nem is lehet igazán beszélgetni. Ha az ember eltölt egy csomó időt ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazon a helyen, egy idő után ahogy látom, monoton lesz, és csak ugyanazokat beszélik, kérdezik. Ez a "Mi újság?" és "Semmi különös..." tipikus példa rá. Ez esetben a király és a királynő viszonya egy mindig felkapott szöveg, mert a csend az kínos vagy nem tudom, és egyikünk mindig megtöri, általában ezzel felhozakodva. Nekem már megvan rá a bevett válaszom, amit mindig másképp fogalmazok meg, ahogy most is:
- Hát, igen - adok igazat neki. - De lehet, hogy már most is van neki, csak még nem tudódott ki... szerintem gyanúsan hosszú ideje nem választott szeretőt, szóval lehet, hogy csak jól titkolják.
Mindig élvezem, ha egy kicsit feszültebbé tehetem a helyzetet azzal, hogy aggodalmat keltek bennük. Bár nem tudom, hogy valamelyikük aggódik-e eztán, lehet nekik jobb pletykaforrásaik vannak, és tisztában vannak vele, ha történik valami. Általában azt meg is osztják velem, hiszen itt csak csevegéssel lehet elütni az időt.

by **Ko-Rel** Szomb. 24 Aug. 2013, 12:34

2048. január 9. csütörtök – Attilan, Atlanti-óceán
Résztvevő: Amanda Cruz és Haward Maximoff

Amanda épp a lányokkal beszélgetett, amikor a testőrség egyik tagja érkezett meg oda a lányokhoz.
- Azonnal készülődjetek, öt perc múlva mindenki legyen a dokkban, diplomáciai küldöttséget fogadunk! – mondta ellentmondást nem tűrően.
A többi lány, aki ott volt Amandával be is fejezték, amit csináltak és indulásra készen voltak. Még megvárták a társnőjüket és ha ő is készen volt, akkor indultak el. Ha egyből indulnak, akkor még időben érkeznek le az egyik dokkba, a királynő és a testőrsége is ott volt már. Éppen most dokkolt egy emberinek tűnő tengeralattjáró komp, rajta pedig egy össze nem téveszthető szimbólum. Magneto házának szimbóluma.

Hawardék számára az utazás nyugodtan telt el és az erre a helyre való megérkezés után negyed órával már a dokkolás zajlott. Közben válaszoltak a kérdésre is.
- Attól függ, hogy mennyire érzik még sértettnek magukat azért, amit ön tett nagyúr – felelte diplomatikusnak. – Egyelőre patt helyzetben vagyunk. Valószínűleg azaz oldal nyer majd, aki jobban tud blöffölni.
- Megérkeztünk nagyúr – állt fel Emily.
Ő nem szólt tényleg senkihez, a többi diplomata egymás közt elbeszélgetett, de a nő végig mintha meditált volna. haward nem tudja pontosan, hiszen annyira nem ismerte a teleptákat, hogy tudja, hogy miket szoktak tenni.

A testőrök léptek ki elsőként a kompból, utána következett Emily és a szabályok szerint vele együtt Haward és a sort a diplomaták zárták. A dokk másik felében pedig a királynő a testőrségével, illetve az udvarhölgyeivel várakozott már.

by **Cardas** Szomb. 24 Aug. 2013, 13:07

Igen, végre valami érdekes történik - reménykedem, és nem is kell megvárjanak társnőimnek, én is nyomban befejezem, amit csinálok, és indulok. Vajon kik érkezhetnek?
A többiekkel együtt kiérünk a dokkhoz, ahol már a királynő is várakozik. Nem lehet nem észrevenni a kompon lévő szimbólumot. Ez érdekes lesz, nagyon is. Egy pillantást vetek a többi udvarhölgyre, hátha leolvashatom az arcukról, miként vélekednek az érkezettekről.
Ekkor nyílik meg a komp, és kilép egy férfi és egy nő. Uh... az ott a telepata. Kiráz a hideg a gondolatra. Nem igazán szeretem amúgy sem a telepatákat. Mások mint a többi képességgel rendelkezők, félelmetesek.
Vajon mit akarhat egy a küldöttség, milyen ügyben érkeztek?

by **Flyer** Vas. 25 Aug. 2013, 10:41

Végül véget ért az út, nem is volt olyan vészes, mint amitől tartottam, hogy lesz, bár tény, hogy részemről így is elég feszült volt a dolog, tekintve, hogy alig szólalt meg valaki az út során, ez pedig főleg Emily-re igaz, aki meg mintha teljesen jól elmeditált volna magában, vagy én nem is tudom. Lehet, hogy ez a telepatikus képességeivel lehet összefüggésben? Mindegy is... a lényeg, hogy ezen is túl vagyunk, bár a velünk utazó diplomáciai mutánsok sem voltak igazán bőbeszédűek, sőt, van egy olyan érzésem, hogy ha én nem szóltam volna az egyikükhöz, még az sem szólalt volna meg az egész utat. Én viszont utálom a feszült csendeket, szóval, még ha csak erre az egy-két mondat erejére is, de örülök, hogy legalább egy valakit sikerült szóra bírnom, bár a válasz így is elég diplomatikus volt, valahogy azért mélyen reménykedtem benne, hogy ennél azért valamennyivel derűlátóbb lesz a kolléga, de végül is a válaszában van némi igazság, így aztán csak elfogadóan bólintottam egyet. Végtére is, igaz, hogy eléggé nehéz lehet tárgyalni azok után, hogy elraboltam az Embertelenek királynőjét, így elég könnyen meglehet, hogy egy szavunk sem fogja majd érdekelni őket, bár, nem is tudom. Azért ezek a diplomata mutánsok sem tűnnek kispályásoknak, ha elég jól blöffölnek, talán tényleg van esélyünk, és juthatunk valamire, plusz az is biztos, hogy Emily is érti a dolgát, hiszen nagyapa nem őt küldte volna egy ilyen roppantul fontos tárgyalásra, ha egyszer nem így lenne. Tehát a zord, és néma külső sok mindent takar, jóllehet ezt valamiért ő igyekszik magának megtartani, minden jel szerint.
- Reméljük, nem túl sértődős fajták. - zárom rövidre a témát a válaszommal a diplomata fickó felé, aztán a csendben megvárom, míg végre ledokkolunk, majd amikor Emily felhívja a figyelmem arra, hogy megérkeztünk, csak némán bólintok egyet. Most szólt hozzám először, meglepően hosszú idő óta, úgyhogy egyelőre nem szeretném eljátszani, ezt az átmeneti "bizalmat" azzal, hogy esetleg beszélgetést kezdeményezek, így aztán csak csöndben megvárom, míg kilépnek a kompból a testőreink, aztán Emily oldalán magam is így teszek. Valamennyivel azért jobban érzem magam most, hogy megérkeztünk, mint a komp belsejében. Hátrapillantva figyelem, ahogy a többi diplomata is kiszáll, majd megpillantom a dokk másik végében a királynőt a maga testőrségével, meg néhány nővel az oldalán. Van egy sanda gyanúm valamiért, hogy nem lesz sétagalopp ez a tárgyalás, de attól még határozott arccal Emily-re pillantok, aztán megindulhatunk vele az oldalamon.

by **Ko-Rel** Vas. 25 Aug. 2013, 11:52

2048. január 9. csütörtök – Attilan, Atlanti-óceán
Résztvevő: Amanda Cruz és Haward Maximoff

Ahogyan mindenki kiszállt Emily indult előre és a fejével intett Haward-nak, hogy kövesse. Egészen közel értek akkor állt meg a nő és pukedlizett az illemnek megfelelően.
~ Köszöntsd a rangjának megfelelően ~ hallotta a fiú a telepatikus parancsot. ~
- Köszönjük a meghívását felség. Engedje meg, hogy bemutassam Haward Maximoff herceget, Lord Magneto örökösét – mondta hangosan.
A királynő megvárta, amíg a fiú megejti az illemet és utána biccentett neki úgy, mintha még soha sem látta volna, pedig nehéz volt elfeljteni azt, ami történt közöttük korábban.
- Üdvözlöm Attilanon, mindannyiukat – köszöntötte a diplomatákat is. – Amanda!
Szólt anélkül a lánynak, hogy hátranézett volna. Amanda már tudta, hogy ilyenkor előre kell lépnie fejet lehajtva. Amint megtette mindezt a királynő akkor folytatta.
- Az udvarhölgyem elkíséri a herceget a szállására s amennyiben igényli megmutatja neki a várost s kultúránkat, amíg itt tartózkodnak.
- A herceg minden bizonnyal él a lehetőséggel – bólintott Emily.
~ Használd ki a rangodat és tudja meg mindent, amit egyébként nem tudnánk megtenni diplomáciával ~ adta ki a telepatikus parancsot is a nő. ~

by **Cardas** Szer. 28 Aug. 2013, 14:08

Már megszokhattam volna, hogy magas rangú személyek közt tengetem a mindennapjaimat, királynők, királyok, meg tisztviselők, mégis nagyon izgatott vagyok, de nem éppen jó értelemben. Olyan illető, akinek az apja megváltoztatta és átformálta a világot. És éppen engem pécéztek ki, hogy körbevezessem és bemutassam neki a várost. Szuper. Persze már megtanultam mindenhez jó képet vágni, vagy éppen pókerarcot, mert ugye udvarhölgyként nem mindig szabad tükröződjön a saját érzelmeinknek.
Előrelépek az illemnek megfelelően, jelezve, hogy indulhatunk, ha pedig még várna valamire, megszólalok, hogy "Erre tessék, Őméltósága."
Először a szállás, a vendéglakosztály felé veszem az irányt, mivel ilyen sorrendbe mondta a királynő is.

by **Ko-Rel** Pént. 06 Szept. 2013, 10:58

2048. január 9. csütörtök – Attilan, Atlanti-óceán
Résztvevő: Amanda Cruz és Haward Maximoff

A páros végül megindul a helység felé, ahova kell. Amanda az utcán, egy hosszú úton vezeti végig a fiút, ahol mindkét oldalon hatalmas szobrok helyezkedtek el, egészen a királyi palotáig. Amanda már tudta, hogy a korábbi uralkodók szobrai voltak, az utolsót pedig Haward is megismerte, mert az a halkirálynőé volt. A vendégek is a királyi palotában kaptak szállást, az egyik alacsonyabban elhelyezkedő emeleten. Felérve a megfelelő szintre Amanda volt az, akinek feltűnt egy dolog, nem volt itt senki, se szolgáló, se más személyzet, pedig kellett volna, hiszen minden szinten dolgoztak effélék és még éjszaka sem voltak a folyosók üresek, mindig volt valaki, akinek szólni lehetett, ha valaki akart valamit. Haward-nak természtesen nem tűnt fel semmi ilyesmi, révén ő nem volt itt soha sem korábban.
Ha a lány bevitte a fiút a szobába, már tudta, hogy melyiket szokás kiadni efféle magas rangon levőknek, akkor egy gyönyörű hatalmas nappali fogadta őket, modern felszerelésekkel, nagyobb terasszal, ami a városra nézett. Szolgáló idebent sem volt, pedig Amanda tudta, hogy kellene lennie.

by **Cardas** Hétf. 09 Szept. 2013, 20:05

Elvezetem a vendéget a lakosztályáig. Út közben, fura mód nem találkozok senkivel a szinten, egy lélek sem bóklászik errefelé, ahogy a lakosztályban sem találok szolgálót. Mi történt, elnyelte őket a föld? Vagy ennyire próbálják kerülni Maximoff jelenlétét? - tanakodok magamba, de nem adom jelét zavartságomnak a vendég felé. Én megállok az ajtóban, míg hagyom, hogy Maximoff körülnézzen a helyiségben, megmondhassa, milyen és véleményezze, ha úgy óhajtja, de nem távozok, mert ha meg kívánná tekinteni a várost, én leszek az idegenvezetője, és mivel senkit nem látok, nekem kell kiszolgálnom és intézkednem, ha kérne valamit.
Közben a folyosót is lesem, hogy felbukkan-e valaki, mert tényleg fura ez a kihaltság...

by Ajánlott tartalom