Felföld

A festői környezetű felvidék, tele gyönyörű és hatalmas rétekkel, vízesésekkel, folyókkal.

Egyik nap Jivi-t magához hívatta a mestere és beszámolt egy furcsa eseményről mégpedig, hogy ősi romok bukkantak fel a Naboo-n amiknek a kora az előtti, hogy a bolygót hivatalosan benépesítették volna. Jivi érdekesnek találta a dolgot mikor pedig megtudta, hogy őt is odaküldi a mestere, hogy segítsen a rend régészeinek és kutatóinak akkor egy kicsit fel is pörgött. Tetszett neki a feladat. A mestere pedig néhány tanáccsal  még ellátta. Az odaút előtt és közben is Jivi igyekezett minél inkább belemélyedni Naboo történelmébe. Nem tudta mit segíthet a történészeknek, de igyekezett hasznosnak lenni. Naboo pedig tetszett neki. A romok is érdekesek voltak és a kutatók munkája iránt is érdeklődött. Szívesen tanult. Akár arról is, hogy az adott korban mi volt jellemző a helyi művészetre és mire kell figyelni a leletek vizsgálatánál. Méghozzá Miin-el is itt volt. Örült a lánynak még úgy is, hogy ő volt a felügyelő, aki figyelte a munkát amit itt végeznek. Bespin után a barátjának gondolta őt. Szívesen ismert meg új embereket, de a régieknek is örült. Pár nap után az egyik hatalmas kapu vizsgálatára lett kiküldve egy igen szimpatikus társasággal. Ami, fura volt, hogy a beküldött droidok tönkrementek. Szóval logikusa volt, hogy együtt menjenek. Jivi még kért egy kis sugárzásmérő berendezést a helyi orvosoktól nehogy aztán valami meglepetés fogadja őket ott. Miután elkészült a megbeszélt találkozási pontra is sietett, hogy ne kelljen rá várni.

Felszerelés:

Erőhasználat:

Faji adottságok:

Heiwanna Miin Klodov

Naboo, egy olyan hely, ahol már megfordultam átutazóban, szállítás ügyben, ahogy egy jó pár helyen az évek alatt, vagy írás, vagy szállítás miatt. Ez se volt elsőre nagyon másabb, hiszen a történelem egy újabb darabjával foglalkozhatok, ráadásul úgy, hogy ez most lehet újdonságot is hoz a helyieknek. Hála a Főkancellár asszonynak itt lehettem, vagy lehet csak úgy a közelébe se engedtek volna, ha csak nem könyörgöm ki Avenay mestertől, hogy ide jöhessek én is. Ennek azonban meg volt azaz ára, hogy nem örültek igazán a jelenlétemnek, hiszen a Főkancellár asszony szeme és füleként tekintettek most rám. Igaz, ez részben igaz is volt, hiszem nem csak magamnak jegyzeteltem most, és tanultam, hanem küldtem a haladásról is jelentéseket, hogy nyugalom meglegyen Coruscanton is.
Naboon ennek ellenére próbáltam jól érezni magam, és minél többet segíteni és tanulni is amennyit csak tudtam. Most is két padwan volt velem, az egyikük Jivi, a másik egy twi’ilek lány, akit Aeyaj’gamunak hívnak. Ő is fiatal, akár csak Jivi. Lassan telnek a napok, ahogy figyelem az eseményeket és tanulok is közben, meg persze próbálok azért az ott lévőkkel enyhíteni a kapcsolatom, hogy ne nézzenek úgy rám, mint egy „kémre”. Jivi eléggé örült nekem és így nem volt annyira rossz. Mikor egy ajtót találunk, akkor úgy tűkön ülve várom, hogy kinyissák, és mi is lehet mögötte. Sajnos a várakozások némileg hiábavalóak, mert a droid igen hamar tönkremegy és nem is látunk így semmit. Lejelentem, hogy mit találunk, mire a válasz az, hogy menjek én is mindenképpen le, ami csak puskaporosabbá teszi a helyzetet jó eséllyel, de engedelmeskednünk kell. Az ott lévő katonai egységtől fénylő rudakból kérek egy jó adagot, de nem csak magamnak, hanem mindenkinek, hogy ha az elektronika bemondja lent az unalmast a zseblámpákban, akkor legyen valami amivel tudunk világítani is. Azonban az biztos, hogy más elektronikát nem nagyon akarok vinni lefelé, így se a fordítóm, se a holoprojectort, de még az adattáblámat se viszem le, csak a cuccaim közt hagyom, és csak egy kis élelmet, innivalt viszek magammal a fényrudakon kívül, meg egy zseblámpát. Mikor végzek, akkor csatlakozok a csapathoz. A doki csatlakozása hozzánk nem lepett meg, hogy ő jön, és nem valamelyik embere, hiszen a harctéren is ott volt, a sivatagos bolygón, N’Zothon.
- Ha mindenki készen áll, akkor indulhatunk, de óvatosan, bár mi lehet itt, akár csapda is. – mondom, miután mindenkinek már itt volt, és megindultam a többiekkel a barlang felé, ha senkinek nem volt kifogása ellene.

”Felszerelés”:

A twi'lek lány is hamar szimpatikussá vált Jivi számára is. Őszinte tekintete volt és mosolygott. Jobb csapatba saját megítélése szerint nem is kerülhetett volna. Felkészült rá, hogy felfedezzék a barlangot és hihetetlen dolgokat találjanak és végre egyszer talán úgy menjen haza, hogy a mesterének utána nem kell szégyenkeznie az eredményei miatt. Majd Dorat főhadnagyasszony hamar ki is oktatja őket. Jivi-nek tényleg eszébe se jutott ilyesmi, hogy bányász felszerelés, de neki okkal. Bizonytalanul ki is fejti a dolgot.
-De...Nekem van ilyenem.
Mutatja a kis karmos tappancsait amikkel ahogy a mesterével való gyakorlatozások során is kiderült remekül tud mászni szinte bármilyen felületen. Szóval még sosem volt szüksége mászó felszerelésre. Persze ha a főhadnagy erősködik akkor lesunyt fülekkel bólint.
-Értettem.
Majd elbattyog a mászó felszereléséért. Már ha van olyan, ami jó neki és nem szakad meg csak a hátizsák alatt. Ez a lehető legcikibb kezdése egy küldetésnek. Ha Je mester itt lenne akkor biztos ki is nevetné. Kicsit dühös is magára. Csak az lenne cikibb ha ő lenne az egyetlen akinek nem jutott volna eszébe.

Heiwanna Miin Klodov

A főhadnagyra nézek, mikor megállít minket, és kérdőn pillantok rá, majd mikor elmondja mi a gondja, akkor megeresztek egy kis sóhajt. Igen ő se tudja mire vagyok képes, ahogy más se.
- Teljes mértékig igaza van, szükség lehet rá – mondom nyugodt hangon, kicsit könnyedebb csevegős hangvételben, majd megindulok vissza a táborhoz, bár kicsit szaporább léptekkel, hogy keresgéljek még némi felszerelést. Elsőre egy hámot, majd a kis táskámból átpakolom a felszerelést egy arra rögzített kis táskára, ezután egy hátizsák, belepakolva köteleket, kampókat. A sátramból még egy melegítős felsőt bele rakok a táskába, hogy hátha hűvösebb lesz, mint ami nekem jól is esne hosszabb távon, hiszen nem lenne jó, ha egyszerűen elaludnék. Még fel kapok egy-két apróságot, jegyzeteléshez, mivel azért jól jöhet. Megigazítom a ruházatom, és megindulok vissza a csapat találkozóhelyre.
- Azt hiszem meg vagyok – mondom, mikor oda érek még a cuccaimat igazgatva főleg a hámot, hogy kényelmesebb legyen, és kellően szoros is, hogy a ráaggatott táskák se mozoghassanak ha kell mászni akkor se.
- Ha valakinek sok cucca lenne, akkor a táskámban még van hely, csak szóljatok és bepakolom azt is. – nézek a többiekre egy kedves mosoly kíséretében, miközben teljes nyugalommal beszélek. Egyenlőre még rejtély, hogy mi is vár ránk bent, de talán semmi más, mint régi leletek és tudás, meg kissé rosszabb minőségű régi levegő, esetleg valami technológia, amit nem szívlelnek a mostani dolgok. Annyi biztos azonban, hogy most egy olyan túra ígérkezik ahol előre láthatóan olyan sok gond nem lehet, legalábbis nem olyan ami valakinek is az életébe kerülne. Főleg, hogy nem is kell sietnünk, azaz lehetünk óvatosak is.

”Ruházat és Felszerelés”:

Talán nem tervezte kioktatónak szánni, de Jivi számára eléggé úgy hangzott. Igy csak bólintott a padawan.
-Értettem.
A mestere is mindig, azt mondja, hogy tanul meg egyre ügyesebb, de ő eddig ennek nem sok nyomát tudta felfedezni. Igazán örülne ha végre nem az lenne, aki alapvető hibákat követ el és akinek például vissza kell mennie a táborba mászófelszerelésért. Szívesen lenne inkább olyan mint a mesterek akikre lehet számítani és akik segítenek másoknak és akik már ránézésre is olyan menők. Persze ezzel most igyekszik nem törődni. Mikor visszaér akkor a feladatra szeretne koncentrálni. Mikor bemennek a barlangba akkor, ami számára jó hír, hogy a kis mérete most előny ezeken a kis folyosókon. Igyekszik figyelni a környezetére. Mikor a falakon domborműveket lát amiket megpróbál lefényképezni és elküldeni a kint lévő kutatóknak. Nem a legjobb állapotban maradtak fent, de talán valamit meg tudnak róla állapítani. A sziklaperemhez érve meglepetten állapítja meg, hogy tényleg szükség lesz a mászó felszerelésre. Bár csak azért, hogy biztosabban haladhassanak.
-Szerintem a legjobb az lenne ha összekötnénk magunkat, hogy ha valaki leesik akkor a többiek megtarthassák.  Mert kell lennie egy hídnak valamelyik oldalt. Nem?
Pislogott kíváncsian a többiekre. Saját magát egyelőre nem féltené mert nem hiszi, hogy leesne, de inkább a többieket. Főleg mivel eddig egy kiküldetése se volt áldozat nélküli.

Felszerelés::

Heiwanna Miin Klodov

Visszaérkezés után megindulunk, és figyelek arra, hogy behúzzam a nyakam jó pár helyen és lehajoljak, mert hát nem vagyok túl magas, de akkor is a járat nem épp mondható olyan nagynak, amiben csak úgy kényelmesen lehet mászkálni is, leszámítva persze, ha valaki apró termet, akár csak Jivi. Mondjuk nem okozna gondot egy akkora forma nekem se, de a felszerelések cipelése és az öltözködés már problémásabb lenne. Ezen felül a többiek nincsenek tisztában a képességemmel, és ez egyenlőre jó is így. Mikor meglátok valami mesterségesre utalót, mint a járat fala, vagy domborművek maradványai, akkor jobban megnézem őket, hogy valamire ráismerek e azokból amiket eddig olvastam, vagy csak hasonlóra, amit esetleg más bolygón láthattam korábban, ami arra utal, hogy melyikkel lehet még kapcsolatban. Persze azért nem kalandozok el sokat, hogy tudjunk haladni is.
Mikor elérjük a peremet, akkor átnézek a túloldalra elgondolkozva, és a fejem vakargatom, miközben a többiek gondolkoznak, hogy hogyan tovább.
- A túloldalra át lehetne dobni a kötelet – mutatok át a szembe lévő részre – de nem vagyok bene biztos, hogy elég stabilan megakadna, hogy át is lehessen rajta menni – mondom nyugodt hangon elgondolkozva, majd lepillantva, a szakadékba, előhúzok egy rudat, megtöröm, megrázom, majd leejtem, hogy lássam mennyire is mély.
- Számomra fizikai erővel nem okoz problémát megtartani valakit, leengedni, vagy épp felhúzni – pillantok Jivire, majd a többiekre, miközben letérdelek és a hely méreteit próbálom felmérni, és azt, hogy mennyire mélyen landolt az első fényrúd, vagy épp látok e valamit lent, aztán felállok és előveszek még egy rudat, hogy megtörjem, majd a túloldalra megpróbáljam áthajítani, hogy ott is legyen némi fény. Jivinek igaza lehet, hogy lehet itt valami leszakadt híd maradvány is, csak az is kitudja milyen állapotban lehet.
- A hídépítés nem rossz ötlet, könnyebb lenne a haladás nekünk, de ha olyat találunk akkor a régészeknek is – mondom csendes nyugodt hangon, miközben próbálom felmérni ha látok belőle valamit, hogy milyen az a rész, ahol majd fel kell vissza mászni ebbe a magasságba a túloldalon.
- Lehet két személy kéne, akik mennek, hogy biztosítani tudják egymást mászás közben. – teszem még hozzá teljes nyugalommal.

”Ruházat és Felszerelés”:

//Bocsánat, nem vagyok jól, este korán is mentem, gondoltam írok most reggel gyorsan, de még mindig lázas vagyok. Szerdán lesz új kör.//

A mestere természetesen elmondta, de Jivi akkor is szeretne hasznosnak lenni. A barlangban arra, hogy képeket készítsenek nincs idejük és lehetőségük sem. Ami érdekes volt és közölte is a többiekkel.
-Nektek se működik a holoprojectorotok vagy a kommlinketek? Fura.
El is gondolkozott rajta, hogy mi okozhatja ezt. Talán az a gond, hogy ott a barlangban vannak? Vagy valami kőzet okozhatja? Azt, nem hiszi hogy valami zavaró berendezés lenne. A falakon lévő domborművek is érdekesek Jivi számára. Például az-az idegen faj. Alaposan megnézi azokat is. A szakadékhoz érve pedig ötletelni kezdtek és pár próbálkozás is megtörténik a jobb látás érdekében amik nem sok eredményt hoznak. Jivi kérdésére a főhadnagyasszony egy a padawan által is logikusnak vélt ötletet vet fel. Amire rá is bólint.
-Semmi gond. Vállalom. Megbízok önben.
És hagyja is, hogy rögzítsék. Hogy merre menjen ahhoz megpróbálja az erő segítségével felerősíteni a látását, de ha nem használ a többiekre bízza magát. Ha neki kell döntenie akkor óvatosan balra indulna el. És nem csak azért, hogy sikertelenség esetén, azt mondhassa, hogy"Ennél már csak jobb lehet."

Heiwanna Miin Klodov

Jivi észrevételére ellenőrzöm a zseblámpám, majd elgondolkozva nézek kötrbe.
- Szóval az egyszerűbb eszközök mennek, de az összetettebbek már nem igazán. Érdekes vajon természetes, vagy mesterséges dolog okozhatja. – hajamba túrva megvakarom a fejem, majd rápillantok a padawanok fénykardjaira.
- Remélem, hogy nem zavar be a fénykardjaitok működésébe – kezdek bele nyugodt hangon elgondolkozva – nem igazán tudom mennyire bonyolult lehet a belseje leegyszerűsítve, mint eme zseblámpa, hogy csak energiaforrás, összeköttetés, hogy penge legyen, vagy mint az adattábla, droidok, társaik, hogy sok összetett valami van benne… - pillantok Jivire, majd Aeyajra. Igen, csak hallomásból tudok nagyon keveset eme fegyverekről. Nem nagyon érdeklődtem jobban utána Morwennél se soha, mint, hogy ez az erőhasználók által használt fegyver, meg talán Erő is kell az összeállításához, vagy ilyesmi. Igen, ez is egy olyan dolog ami eléggé rejtélyes, és ha csak nem jutok el olyan szintre, akkor maximum ködös utalásokat hallhatok rá, de annál többet nem hiszem. Igaz eddig nem gondoltam nagyon a fegyverekre, hogy használjam, ellen is álltam mindig mikor Kor felvetette… de az idők változnak… Kor nincs mellettem, csatatéren is jártam, és érzem a szükségét, hogy ha más nem annyira értsek hozzá, hogy megvédhessem magam, főleg, hogy nem tudom továbbra se, mi történt Tyrr-rel. Talán elfogták és börtönben van, de lehet akár más is, mondjuk egy másik banda, félre ment üzlet, de lehet akár régi ügy is, mikor még vele voltam, így azért jobban kéne tudnom vigyázni magamra is. De most ez lényegtelen volt itt és most, mert ezzel a feladattal kellene törődni, foglalkozni.
A főhadnagyra pillantok a felvetésére.
- Lehetséges, de nem egy civilizáció van, akik mai szemmel nem túl modern eszközökkel is nagy dolgokat alkottak. – jegyzem meg, miközben lecsatolom a hátizsákom, majd megforgatom a szemeim.
- Egy szóval se mondtam, hogy ész nélkül vágjunk bele – teszem hozzá teljes nyugalommal, miközben kicsit hátul feljebb húzom a toppom, és míg a többiek azzal foglalkoznak, hogy Jivi menjen előre, addig elgondolkozva szemlélem a túloldalt, és lefelé, amerre a két fényrúd ment és aludt ki igen hamar.
- Csak óvatosan Jivi – pillantok a kis padawanra egy szelíd mosoly kíséretében, majd nem készülök többre, mint annyi alakváltásra, hogy szárnyaim előjöjjenek, de nem készülök semmi olyanra, ami a ruházatom rovására menne, max a hámot igazgathatom utána, hogy ne zavarjon. Ahogy megvagyok vele, veszek egy mély levegőt nyújtózkodás közben, majd a peremhez sétálok. elővéve a zseblámpát.
- Szerintem megnézem a perem szélét jobban, és akkor talán könnyebb lesz megtalálni az átjárót, és elkerülni a nem túl erős részeket. Ha nincs senkinek se ellenvetése, esetleg másabb ötlete… – hangon nyugodt, kedves, mintha mi se történt volna, és bekapcsolva a zseblámpám világítok el két irányba és felfelé, hogy felmérjem a helyet onnét, hogy ha nincs ellenvetés, akkor csak el kell rugaszkodnom, vagy jobb ha lendületet veszek, előre ugrok a táskám egyenlőre ott hagyva a többiek mellett. Csak utána széttárva szárnyaim vitorlázva fordulok vissza, és néhány erősebb csapással kezdek el lebegni, hogy a párkány szélét végig világíthassam a zseblámpámmal lassan oldalazva, keresve a veszélyesebb pontokat Jivi előtt vagy épp a híd ezen oldalának a végét. Ha csak nincs erre valakinek felvetése, akkor maradok a szakadék ezen oldalán, hogy ráakadjunk a biztonságos átjáró ezen felé. Ha meg van, de innét nem aktiválható, akkor B terv, s megnézem a túloldalt, hogy ott van e valami.

”Ruházat és Felszerelés”:

//Csütörtökön lesz új kör.//

Heiwanna Miin Klodov

Aeyaj válasza annyira tömör és egyszerű amennyire csak lehet, és csak bólintok rá. Nem számoltam sokkal többre, és el is fogadtam, hogy vannak titkaik a Jediknek, amiket még egy jó ideig nem fogok megtudni, vagy lehet épp sohase. Azért talán jó felvetés volt, és érdemes volt, hogy ellenőrizzék. Jiwi megindul közben, amit figyelek, hogy hogyan is halad egy kis ideig. A Főhadnagy válasza kicsit fagyos volt, de katona, amit fel se rovok neki, csak nyugodtan bólintok neki, hogy megértettem.
- Értettem – mondom nyugodt hangon.
Elrugaszkodok, ha már nincs ellenvetés, és próbálok körbe nézni, de ekkor jön a feketeleves úgy mond, hiszen valami aktiválódik a túloldalon. Csak engem vesz célba és végig is mér, amire meglepődők, de nem annyira, mint azon amit utána hallok. Anyanyelvemen próbálok megszólalni, hirtelen, hogy nem vagyok Skrull, de gyorsabban kapom az intézkedést eléggé hideg formájában, és bár próbálok tenni annyit, hogy vissza repüljek a többiekhez, de gyorsabban hűlők ki, mint, hogy tenni tudjak bármit és sötétül el minden.

”Ruházat és Felszerelés”:

Jivi szedte a kis lábait. Egyiket a másik után és figyelt rá, hogy le ne essen. És ezt jól is csinálta. Majd megállapította, hogy rossz irányba indult el. Ettől nem jött zavarba. Tudta, hogy ezek szerint a másik lesz az. El is indult óvatosan visszafelé mikor érdekes dolgot tapasztalt. Mégpedig, hogy egy zöld fény végigpásztázta Miin-t egy gép mondott valamit olyan nyelven amit Jivi nem ismert és hideg lett. Még Jivi is beleborzongott pedig neki bundája is van. És ekkor látta a kis padawan ahogy Miin leesett. A kis szíve egyből el is kezdett dobogni és elindult a többiek felé. Sietett, de arra azért figyelt, hogy ne essen le. Ha visszaért akkor el is kezdett talán egy kicsivel a kelleténél idegesebben beszélni. A hirtelen ijedtség nagy része ide úton eltűnt, de annyi még maradt benne, hogy a kelleténél kevésbé gondolja át amit mondd.
-Le kell mennünk érte! Lehet, hogy megsérült. Biztos is. Nem látom, hogy ennek hol az alja. Ha él még akkor mennünk kell segíteni neki. Le kell másznunk. Szögeket a falba verni vagy lemászni. Ha volna elég kötél akkor én vállalnám, azt is hogy leengedtek.