Czerka-teszttelep (Mygeeto)

A Czerka Corporation egyik bázisa teszttelepe a bolygón. Főleg kísérleteket folytatnak itt, droidokon, fizetett statisztákon tesztelik a legújabb titkos projectjeiket. illetve bányászati tevékenységet folytatnak, lefúrtak a jégmező alá és onnan bányásznak. Ezenfelól a hajónak kinéző dómokban növényeket termsztenek. (Amika képen hajóknak tűnnek, azt épületeknek vegyétek)


A bázis -1. szintjének alaprajza:

A bázis -2. szintjének alaprajza:

Heiwanna Miin Klodov

Furcsa volt az egész helyzet, ahogy az is, hogy nem csak úgy belebotlottunk ebbe, hanem felsőbb körökből jött a kérés, hogy jöjjünk ide. Vagy nevezzem inkább sugallatnak? Annyi biztos, hogy Tyrr is kissé erőteljesebben kért meg, hogy menjek oda, azaz úgy, mikor nem akar ellenvetést hallani. Néha tényleg úgy tud viselkedni, mintha teljes mértékig az övé lennék még mindig, de ez van. Korra pillantottam, aki azt nem tudta, hogy nem opcionális lehetőségként jöttünk, hiszen Tyrr üzenetét töröltem. Jobb is, így is érzem, és tudom, hogy nem rajong azért ő se, hogy a nyakörvemet hordom, de tiszteletben tartja eme döntésemet, legalábbis egyenlőre.
-Lehet csak üzem avar, de lehet támadás, vagy betegség is. Ami jobban zavar, hogy az információ hiányából kiindulva szerintem a vállalat emberei ugyan úgy, vagy még jobban tanácstalanok. De mindegy is. A lényeg, hogy Főkancellár is minden bizonnyal szeretné, ha megoldódna eme helyzet zökkenő mentesen, ahogy számunkra is az lenne a legjobb. – fejtem ki a véleményem kicsit hosszabban, miközben lerakom a gépet az állomás egyik dokkjában, majd megindulok kifelé a kis csapat élén. A hajót azért lezártam, és úgy mentem át ara a helyre ahol majd tovább indulunk. Még két személy csatlakozik hozzá, akik erőérzékenyek, de jobban megnézve őket inkább lehet használók lehetnek, de hogy milyenek pontosan, azt nem tudom. Jó az egyikükről látszik, hogy a Jedi rend tagja, hiszen felismerem az öltözéket a sok látogatás után, de az azért nem mond el sokat a rangjáról. Ugyan akkor kétlem, hogy magas rangú lenne, vagy lehet Morwen Mester is a fülemet. Kitudja. A lényeg, hogy nem volt zökkenőmentes az utunk lefelé, de egy darabban azért sikerült megérkeznünk. Lassan felhúzom a kabátomat, hogy jobban védjen és ezzel nyakörvem is berejtsem a ruhám alá, hiszen nem fog megártani, ha a nyakam is melegen lesz. Hogy ha elég jó idő lesz, akkor majd leveszem, de egyenlőre biztos ami biztos tartson melegen, mert nem volt kedvem belassulni, kábának lenni a hűs levegőtől. Ezek után felállok, majd kiszállás után Kor azt teszi amin meg se lepődők. Fegyverrel előre és felméri a terepet. Lassan felhúzom azért a csuklyámat, aztán könnyed lassú léptekkel utána ballagok, majd a puskájára helyezem a kezem és rá nézek.
-Ha lehet fegyvert a talaj felé. Nem tudjuk mi történt. Ha támadást kaptak és túlélték, akkor jó eséllyel ha újabb fegyverest látnak készen létben lévő fegyverrel akkor lehet előbb lőnek aztán kérdeznek. – jegyzem meg csendes nyugodt hangon, majd a géphez lépek és a pilóta felé szólok.
-Zárja le a gépet és ne engedjen fel senkit, még az itt dolgozókat se ha előkerülnek, csak szóljon nekünk. Bármi is történt jó az óvatosság. – ezzel a hajó körül körbe nézek. Minden itt van látszólag, azaz legalábbis nincs olyan nagy hely ami azt jelezné, hogy hiányozna valami nagyobb jármű. Kicsit hátborzongató.
-Szerintem sincs nagy esély arra, hogy itt találunk bárkit is, azonban ez jó helynek tűnik másra.... TMAT... keress csatlakozókat és töltsed le minden mozgás és hőérzékelő adatot amit csak találsz. – szólok a droid felé, majd a többiekre nézek.
-Ha szerencsénk van hőjelekből és mozgásokból következtethetünk, hogy merre érdemes megindulni és talán közelebb visz minket a válaszhoz, ami megmondja, mi is történt itt. – hangom szokásosan csendes nyugodt, amit nem kell Kornak bemutatni, mert hallott már elégszer beszélni olyankor is, mikor nem csak ketten vagyunk, hanem idegenek közt.
Van ami sosem fog változni, és ha lehet akkor békésen oldanám meg itt is a dolgokat, és csak végszükségben lövöldözni, de akkor meg Koré lesz a fő szerep ebben, bár lehet a két társunk se fog ilyesmiből kimaradni akkor, ahogy én se.

”Felszerelés”:

Mint a hajó biztonsági szolgálatosa, minden bejövő és kimenő üzenetet lehallgatok. Bár én nem nevezném lehallgatásnak, csupán óvintézkedésnek. De már az üzenet érkezésekor fel keltette a figyelmemet, hogy miért akarja bárki is, hogy a Száműzött csillaga legénysége ide jöjjön, az viszont jobban zavart, hogy nem tudtam visszakövetni az üzenet feladóját a rendszerben, s majd pár perc múlva a hajóról valaki törölte is az üzenetet. Így nem ért meglepetésképpen, amikor irányt váltottunk, s irány a Mygeeto. Szerencsémre út közben megálltunk feltölteni a készleteket, azonnal ki is használtam az időt egy kis adatgyűjtésre. Sokan szidják az óriás vállalatokat, mint a CEC mert, hogy egy életre lekötik az alkalmazottakat. Pedig nagyon is jók. Gyere el dolgozni hozzánk, hozd a családodat, asszonynak is találunk munkát, s a gyereked is tanulhat a mi iskoláinkban, ahol a mi dolgozóinkat képezzük ki. Az egyetlen baj, hogy így olyan belső köröket alakítanak ki, amik megnehezítik az ipari adatok kiszivárgását avval, hogy hőséges alkalmazottakat nevelnek.  Szóval a megállóban gyorsan lekértem a nyilvános adatok közül, hogy kik a Czerka építész tanulói, majd kiválasztottam a 3 legáltalánosabb nevűt, s a nevükhöz hasonlatos holonet elérést regisztráltam. Ezek után a maradék hallgatókat háromfelé szedtem, s egy – egy azonosítóról üzentem nekik, hogy lemaradtam az „építészet tervezés” óráról, küldjék már át a tananyagot tartalmazó holokönyvet. Tudom, hogy a könyv nem kész épületeket mutat be, hanem csak irányelveket fog tartalmazni a leendő építészek számára, hogy miként csinálják. pl.: Az étkezőknek minimum 130 méterre kell lenniük veszélyes üzemektől. vagy a Szellőztetést úgy kell kialakítani, hogy az egyes szektorok elzárhatóak legyenek. Nem kész térkép, de a helységek felmérésével hasznos támpontokat lehet kapni, ha ezek alapján csinálták. Ha nem akkor csak felesleges adathalmaz. A könyv beszerzése mellet letöltöttem az elmúl 5 év nyilvános statisztikáit, amik a Czerka-val kapcsolatosak. Persze ezeket az információkat nem osztottam meg a hajó többi tagjával, majd ha eljön az ideje akkor felhasználom.
A legnagyobb meglepetésemre, viszont nem a saját hajónkkal megyünk le a bázisra, hanem egy másik szállítóhajóval visznek le minket. S nem csak minket. A többi utasra csak gyors pislantást vetek, hogy felmérjem őket, majd csatlakoztatom magam, hogy megkapja a szükséges térképet a bázisról. Amint meg van, 4x3 egyenlő zónára osztom fel, s mindnek a közepébe elhelyezek egy digitális jelölést magamnak, majd neki állok az egyes pontokból kiszámolni a leggyorsabb menekülési útvonalat. S pihenek a landolásig.

>Házvezető protokol aktiválva<

-Kor Gazdám. – szólítom meg miután kiszálltunk a hangárban egy harmincas férfi hangján – Kérem vegye figyelembe, hogy az ön fajának optimális szükségletei, nem felelnek meg a bolygón uralkodó körülményeknek. Többek között a legnagyobb veszélyforrás a hőmérséklet. Önnek 27,3 °C os hőmérséklet az ideális, ami ezen a bolygón jócskán az átlag hőmérséklet felett van. Ez az öltözet, amit most magán visel, maximum 0,7 es hőfogó tényezővel rendelkezik. Így ha ki kellene mennie a kinti hőmérsékletbe, akkor perceken belül átfagyna.
Ravohra megjegyzésére, hogy bármi is okozta itt a problémát, de a dolgozók idáig nem jutottak el, az felkelti az érdeklődésemet. Mennyi az esélye annak, hogy egy ekkora bázison senki nem jut el a hangárhoz.  1 a 17 vagy 18 millióhoz? Ha csak szándékosan nem vágták el azok útját, mert akkor már több. De nincs időm ezen számolgatni, mert Miin máris parancsot ad nekem. A felső két modulom azonnal fordul 60 fokot, s aktivizálódik a biztonsági protokol.
-Bip. Bii-bip. – adok választ immár sárga szemmel, s kezdek nekiállni csatlakozót keresni, de nem csak azokat az adatokat akarom lekérni, amit az orga mondott. Erős a gyanúm, hogy hangár első termináljáról nem fogok biztonsági rendszereket elérni, mint például a mozgásérzékelők, vagy az infrakamerák. De a az általános egészségügyi, illetve környezeti hatások állapotát igen. Így amint találok csatlakozót, lekérem a lélegezhetőségi adatokat (van e olyan hely amely nem ajánlatos normál légzéssel rendelkezőknek, vagy olyan helyek amelyek időlegesen lezártak légzési nehézségek miatt), a zónák hőmérsékleti adatait. Illetve a karbantartási alap adatokat is lekérem, meghibásodások, vészjelzések. Ha ezek meg vannak, akkor jöhet 3 személy elérhetőségeinek lekérdezése. A biztonsági főnök, illetve a biztonsági szolgálat. A  dokk szerviz vezetőjének elérhetősége, és a létesítményvezető elérhetősége. Nem csak a holo elérhetősége érdekel, hanem hogy személyesen mely helységekben lehet/lehetett felkeresni.

Felszerelés:

Heiwanna Miin Klodov

Figyelek a többiekre és a Droid viselkedésére, is, azonban Kor reakciója egy kicsit másabb kategória most. Megadóan emelem fel a kezem, majd színpadias mozdulattal előre engedem magam elé.
-Ahogy óhajtod – teszem hozzá, talán a szokásosnál kissé rövidebben, aztán figyelem ahogy előre halad, majd utána megindulok. Figyelem a fagyos folyosót, majd az étkezőt, amint betudok menni mert Kor végig mérte elég alaposan
-Kor, a Biztonság kedvéért nézz be minden asztal alá is – jegyzem meg egy ártatlan kis mosollyal, nyugodt hangon, ahogy rá nézek. – És tény, szavak nem állítottak meg lövedéket soha, de megelőzték, hogy az a lövedék meginduljon.
Ezzel az asztalok közt lépkedek, nézve a tárgyak elhelyezkedését nem nyúlva semmihez egyenlőre, mert kitudja mi is történt, mert valami történt, és ha itt voltak aztán nem kifelé indultak meg, akkor a baj forrása felé kellett menniük. Se energia, se fűtés. Ez kicsit problémássá tette a dolgot számomra, mert jobban kellett ügyelnem, mit is csinálok, mennyi hőt veszthetek.
A Datapad-ot elővéve nézem a rajta lévő infókat, majd az ajtó felé indulok, ami egy hosszabb helységbe kellett volna vezetnie, aztán teszek egy próbát a konzollal, de semmi, be van fagyva.
-Lehet fel kéne feszíteni, de ahhoz kicsit több meleg se ártana számomra. – jegyzem meg csendesen, miközben kesztyűs kezemmel megkocogtatom a fagyott ajtót, majd kicsit erősebben ütök rá, hogy ettől vajon megreped e a jég, meg más célom is van vele, főleg ha kong kicsit, és megütöm ismét, majd várok.
-Minden esetre ez nem jó előjel, mert ha itt voltak és nem kifelé rohantak, akkor valami beljebb történt a bázison, ami miatt oda mentek segíteni eléggé sietősen, a jelek szerint... Talán generátor probléma és ezért nincs itt mondjuk rendes hőmérséklet? – vetem fel ötletelésnek, annyi biztos, hogy itteni jelek nem utalnak még támadásra, vagy hasonlóra, hiszen annak több nyoma lenne, sokkal több kárral, kupival, azaz bármi is történt itt az nem ezen a részen volt, és nem is olyan helyzet, amitől rögtön menekülnének.
-TMAT... ha végeztél, akkor keress rá, ha még tudsz, arra, hogy mi van eme ajtó mögött, továbbá olyan részlegeket ahol még van kellő energia, azt hiszem maradunk egy darabig és akkor jó lenne egy hely ahol legalább a hőmérséklet barátibb – hangom továbbra is nyugodt, majd igazgatok kicsit a ruhámon, kicsit összehúzva magam. De közben próbálok úgy viselkedni, hogy ne tűnjön fel ez senkinek, Koron kívül aki amúgy is tudja, hogy a hideggel nem ápolok túl jó viszonyt.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Kort elnézve kicsit betaláltam a szavaimmal, de azért kicsit jogos is volt. Az ajtóhoz visszaballagok a hangárba, és keresgélni kezdek, és felkapok egy ajtó feszítésre alkalmas eszközt, amivel visszaballagok. Ha addig nem nyitották ki akkor azzal állok neki felfeszíteni, úgy, hogy Kor ha kell tudjon tüzet nyitni befelé.
Eddig nem válaszoltam a feltett kérdésre, de most már megteszem.
-Heiwanna Miin Klodov vagyok, örvendek a találkozásnak – mosolyodok el kedvesen – De általában csak Miin-t használják, egyszerűbb – teszem hozzá, aztán az ajtó felé pillantok.
Akár így akár úgy, ahogy bejutunk körbe nézek, majd élvezem kicsit a melegebb időt, mielőtt jobban bemennék kutakodni, a dobozok és tárolók tartalmába bele pillantva, aztán megindulok kifelé. Kort kissé félre tolom, majd csendesen megszólalok ránézve.
-Furcsa érzésem van a hellyel kapcsolatban, nézz körül, ha támadás lett volna felforgatják a helyet, és nem rendben hagynak mindent – szemeimmel a sisakja szemrészét nézem, majd ellépek tőle és kifelé ballagok lassan, a két erőhasználóra pillantva.
-Szerintem elsőre derítsük ki, miért nincs energia, utána jöhet az élvezetesebb rész, ha nem találkozunk senki mással és átnyálazhatjuk a teljes biztonsági naplózást és mindent amit csak találunk vagy ha ez se segít akkor szobáról szobára az egész állomást. – mondom eléggé nyugodt hangon, bár egyenlőre nagyon úgy fest a dolog az első jelek alapján, hogy max jóval bentebb találunk valakit is, mert a dolgok helyzete, és a küzdelem nyomának hiánya, valamint, hogy semmi nem hiányzik a hangárból arra utal, hogy beljebb mentek a bázis belseje felé.
-Ha nincs ellenvetés akkor szerintem induljunk meg, mármint Kor lelki nyugalma érdekében ő megindul mi meg követjük. Azért közben keressünk olyan helyet is, ahol meghúzhatjuk magunkat pihenés céljából is, ha ez elhúzódna nagyon, bár nagyon remélem, hogy ennyire nem fog elhúzódni eme küldetés, és csak valami technikai probléma a dolog forrása. – mondom csendesen, talán kicsit több dolognak is hangot adva gondolataim közül, de mindegy. Közben rápillantok TMAT-ra is.
-Ha végeztél, vagy túl kevés az energia akkor gyere utánunk, és jelents csendesen. – beszélek hozzá, majd, ha mindenki egyetért, hogy előre, akkor követem Kort az ajtó kifeszítésére használt eszközt a kezemben cipelve.

”Felszerelés”:

Sejtettem, hogy nem fogok előre sok információt megtudni, de egy próbát megért. Túl szigorú előírások, túl jól védett hálózatok. De ha valamiről nem kapunk semmi információt, az is egy fajta információ. Fő a pozitív hozzá állás, bár amikor a bázis adatbázisát próbálom átnézni, már kissé zavaró az, hogy nincs információ. Se adatok, se protokollok, se előírások, se naplózások, se törlések. Aggasztó, ezek után már csak az kellene, hogy egy pusztán mechanikus felvonók legyenek. Próbálom elemezni a kapott nem létező információkat, de nem áll össze. Vagy valaki nagyon jó munkát végzett, vagy még nem is létezik a rendszer. Annyira el is merülök az elemzésben, hogy csak megyek némán a többiek után, s amikor ők átmásznak a lyukon, én csak koppanok annak az alsó peremén. Mert hát sok mindenre alkalmas vagyok, de a lépcsőzés illetve peremek mászása nem tartozik azok közé.  Három görgőn közlekedek. Ugyan van egy gyenge repulzorom, hogy ugrás szerűséget hajtsak végre, de az sok energia, és nem túl stabil. Már mint oké, hogy elrugaszkodom, oké hogy kiszámolom a körülbelüli pályát. De akkor is túl nagy a baleset veszélye. Legutóbb is, amikor használtam, akkor arccal előre érkeztem meg, s onnét aztán én nem kelek fel egyedül sehogyan.
-Elnézést. - szólítom meg őket egy kisgyerek hangján, miután a felső testem ismét fordult egyet, s az információs protokollhoz tartozó kék szemmel nézek rájuk.
Ha átemelnek, akkor természetesen megköszönöm nekik, de ha nem akkor kénytelen vagyok más módszerekkel haladni. Neki megyek az ajtónak, mintha esélyem lenne belökni az ajtót.
Ha bejutottam, akkor gyors terepszemle. Raktár. Helyes. Ha van itt láda, akkor kell lennie, valami iratnak is róla lennie, illetve a láda datapadján valaminek, de mielőtt rá néznék bármelyikre is még oda gurulok Miin mellé.
-Miin gazdám. – szólítom meg kisfiús hangomon. – Nagy bajban vagyunk. 1,37 a 39,64 -hez az esélye, hogy csapdába csaltak minket, vagy legalább is csúnyán átvertek. Kérem, nézzen meg véletlenszerűen 2-3 tároló ládát, hogy mit talál benne, amíg én megpróbálok egy leltárt lekérdezni, hogy biztos legyek a dolgomban.

Ha valaha volt is itt bármi, akkor a leltári jegyzéken szerepelnie kellene. Mint minden raktárban, vagy legalább is a logikusan megépítettekben, kell lennie valami raktári panelnak, ahonnét a rakodó droidok lekérhetik a pakolási terveket. Ha találok, akkor óvatosan megközelítem, s gyorsan felmérem a helyezettet, hogy a többiek mennyire figyelnek engem. Csatlakozok, s lekérdezem a leltárt, ha egyáltalán van valami féle rendszer.  Nem a leltár érdekel igazából, hanem hogy van –e rendszer, de olyat nem kérdezhetsz egy komputertől, hogy helló, van rendszered?

Heiwanna Miin Klodov

-Igen, ezzel egyetértek, hogy ezért vagyunk itt, és ennek megfelelően kell cselekednünk is. Jó lenne azért valami kiindulási alap, ami segít, hogy ne vonjunk le téves következtetéseket a helyzettel kapcsolatban – mondom csendesen Kornak, azonban kezd a helyzet kicsit komolyabbá válni, mikor TMAT kissé zavaros beszédéből is leesik, hogy nem nagyon talált semmit, vagy csak épp használhatót nem, de lehet akár program hibás is, azonban az biztos, hogy egyre jobban érlelődik bennem azon nem túl kellemes gondolat, hogy nagyobb gondok is lehetnek itt, és nem biztos, hogy annyira könnyű dolgunk lesz, mint megkeresni a személyzetet.
Ezek után még egy pár dobozba belenézek, majd sorolok pár dolgot a droidnak, mielőtt megindulnék kifelé, és Kor mögött haladok, a következő helység felé elgondolkozva, mikor elérjük a következő nagyobb helységet és olyan zajokat hallok amiket eddig nem, akkor a levegőbe szimatolok, és kipillantok a sötétbe Kor mellett és felmérem jobban a helységet, amiben nem nagyon látok messzire, mert eléggé gyérek a fényviszonyok, de mintha a sötétből valaki rám nézne és figyelne is, legalábbis nagyon ez az érzés jár át, majd mintha látnék valamit.
-Nagyon rossz érzésem van Kor – suttogom csendesen neki, hogy csak ő hallja, ami nem csoda, mert közel se nyugodt a hangom. Kor ismert annyira, hogy elég jól uralom a legtöbb érzelmemet, most mégis némi félelem jelenik meg a hangomban egy pillanatra, amit egy kicsit talán nagyobb levegővétel követ, majd a háta mögül jobban körbe nézek, hogy látok e bármi mást a bent lévő pár nagy konténeren kívül. Legalábbis bármi olyasmit amiről meg tudtam állapítani, hogy biztosan láttam e ott valamit, akár csak mozgást is.
-Oksi, maradok – egyezek bele, bár most tényleg eszem ágában se volt előre menni csak úgy meggondolatlanul, mert az azért már tőlem is túl nagy meggondolatlanság lenne, ráadásul egyenlőre még mindig nem tudunk semmit, hogy mi is történt.
Kicsit jobban rámarkoltam az előző ajtó felfeszítésére használt szerszámra, majd nadrágom zsebébe nyúlva kihúztam a zseblámpámat, aztán bekapcsolva elkezdtem végig pásztázni a fényével azt a részt, amerre Kor célozott, és aztán a falak, padlót, plafont, konténereket, ha nem látok ott semmit, azonban ha valami van ott, akkor próbálom a lámpával megvilágítani. Az azonban biztos, hogy jó lenne, ha energiához jutna a létesítmény, hogy legalább a látási viszonyok jobbak legyenek. Ha közben a többiek is közelebb jönnek akkor csendesen megszólalok.
-Mintha láttunk volna valamit… - hangom nyugodt most már, bár nem annyira, mint kicsit korábban, de nem akarom nagyon kimutatni, az érzéseimet. Jobb a nyugalom egy ilyen helyzetben, főleg ha még nem látjuk, hogy mivel is van dolgunk vagy kivel, ha egyáltalán tényleg láttunk valamit és nem mondjuk a sötétben lévő felvillanó visszajelzők fényét láttuk csak, vagy nem tudom.

”Felszerelés”:

Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy miért teremtett engem a gazdám, pedig sokszor végig gondoltam már, de ha logikusan gondolkoztam, ahogy kell, akkor mindig ugyan arra a következtetésre jutottam, ami nem helyes, hiszen ha valami teóriát akarunk megvizsgálni, akkor legalább három féle megközelítés kell, három végeredménnyel. Miért? Mert ha valahol hibáztunk a teória felállításában az ismeretlenek miatt, akkor még mindig van 2 lehetőség a megoldásra. De bármelyik teória felállításhoz információkra van szükség, minél több. Amíg kevés információ van, addig nem lehet az adatokat megszűrni, hiszen nem tudjuk, mi a fontos, és mi a nem.
Miin a kérésemre kinyit pár ládát, bár a leltárt nem tudom letölteni hozzá, hogy össze tudjam őket hasonlítani. De az újabb csatlakozás, újabb információ. De ott helyben nem tudom elemezni, mivel megyünk is tovább.
-Köszönöm, Miin Gazdám. – mondok köszönetet, ahogy a program megköveteli tőlem. Majd felsorakozom Miin mögé, persze ez nem csupán protokolláris felzárkózás, hanem óvintézkedés. Hiszen nem akarok az utolsó lenni a sorban, hogy ha valami hátulról lecsapna ránk.
>Adatok összegzése<
>Adat 1: Izolált bázis (természeti körülmények)<
>Adat 2: Fél-önellátó bázis (energia)<
>Adat 3: Éltek organikusok (Étkező)<
>Adat 4: Zsákmányolás (felvágott, üveg italok)<
-Miin Gazdám, számításaim szerint 1:7-hez az esélye, hogy egy, de legalább 3 értelmes organikus létforma lehet a közelünkben. Illetve 1:11,74-hez az esélyes hogy rémült, agresszív. –magyarázom neki a fontosnak tartott információkat. Hiszen, ha az étkezőben rengeteg a kaja, akkor miért jönne valaki a raktárba felvágottért, és pár italért? Az ajtó zárva, szóval tudnia kell használni az ajtót, legalább is felfeszíteni, és utána vissza csukni. S ha minden ajtót nyitnia, csuknia kelljen, akkor nagyon lassan haladhat, nagy erőfeszítés árán. Ha vadállat dúlta volna fel a ládát, akkor a törött üveg darabjai ott lettek volna mellette, de legalább is nem hagyta volna ott a többit érintetlenül. Logikus, hogy valaki a vészhelyzet után magának és a pár társának jött zsákmányért. Persze egy civil, sem egy katona nem menne túl messzire a biztonságtól, ha nem muszáj.
>Adat 5: Vészhelyzet (Étkezőben hagyott tányérok, ételek)<
>Adat 6: Elvágott/megszakadt energia ellátás (ajtók, terminálok)<
Hirtelen megállok az elemzésben, s a közlekedésben is, mint ahogy egy ember tenné, amikor leesik neki, hogy valami nagyon fontosat nem vett figyelembe. S egyből a világító testeket kezdem el figyelni, hogy mi adott fényt, illetve mi az, ami most nem ad nekünk, nem figyelve az előttünk a hangra, sem a szempárra. Hogyhogy van/volt világítás, de a terminálokban nincs áram? Sem az ajtókban? Valaki csak a biztonsági rendszerhez kapcsolódó vezetékeket rongálta meg? A létfenntartó is rosszul üzemel, hiszen nem lehet, hogy ilyen hőmérsékletre lett beállítva ilyenre, amit most mérek. Ha csak a vészfunkciók működnének, akkor logikus lenne az állapot, a hőmérséklet, illetve a világítás, de az ajtók üzemképtelensége nem.

Heiwanna Miin Klodov

Kor háta mögül világítok a zseblámpámmal, mikor sikerül ráakadni a szempárok tulajdonosaira, aminek részben örülök is, de részben nem. Elsőre eléggé vadállatoknak tűnnek és azokból se a békésebb fajtáknak, azonban valami mégis kicsit furcsa bennük, a szemükön, ahogy közelednek. Kicsit jobban előmerészkedve figyelem őket TMAT üzenetére egyenlőre nem reagálva, majd veszek egy mély levegőt, ahogy hallom amit mondanak, és nem nézek bele a szemükbe, hanem csak úgy rájuk. Furcsa a kettősség, amit érzek most, hiszen egy részt inkább választanám azt, hogy Kor és a többiek intézkedjenek, de annak a végeredménye nem lesz más, mint vérfürdő, ami vonzza magával a másik érzést, hogy mégis csak értelmesnek tűnő lények vannak velünk szembe, akik „állatok” ahogy csak én is, valójában, akármennyire is másnak látszok jelenleg. Én se vagyok sokkal másabb, mint ők. Jó bennem nagyobb az önkontrol is, meg lehet az intelligencia is, de ebben nem lehetek biztos egyenlőre…
Korra pillantok, aki azt teszi amire számítok és harcot kezdeménye a „legjobb védekezés a támadás” elven, de talán most nem az lenne a legjobb, legalábbis úgy gondolom, jelenleg és ennek lehet mély sebei is lesznek, de akkor is meg kell próbálnom, hátha sikerül. Ha nem akkor úgy is céllövölde lesz ebből a teremből, aztán hallgathatom Kortól, hogy nem vagyok normális.
-Nem – mondom csendesen, majd lassan lépek ki Kor mögül, és ahogy ellépek mellette jól hallható, a fémes csörgés, ahogy elengedem a rudat amit használtam az ajtóhoz, és az a padlóra ér, miközben teljes hidegvérrel és nyugalommal nyúlok oldalra Kor elé jelezve szándékomat, hogy nem támadunk, de már szóban nem erősítem ezt meg felé, csak a két lényhez szólok.
-Talán nem szükséges, hogy egymás torkának essünk – kezdek bele nyugodt hangon, kedvesen, miközben ránézek a nagyobbikra úgy állva, hogy ne legyen semmi fenyegető vagy kihívó a testtartásomba. – Azonban talán egymás hasznára is lehetünk, mielőtt mindannyian folytatjuk saját utunkat békésen, egészben. Ha lehetséges, akkor szeretnénk elkerülni az összecsapásokat, de ez nem azt jelenti, hogy ha szükséges, akkor nem fogjuk megvédeni magunkat, azonban, mivel önök is értelmes lények, és mi is, remélem, nem szükséges a primitívebb ösztöneinknek utat engedni, mert az egyik oldal számára se lenne veszteségektől mentes. – belül tisztában vagyok vele, hogy ők előnyben vannak velem szemben, mert bírják a helyi viszonyokat, de egyenlőre mi többen vagyunk. Azonban ez se ad okot arra, hogy elbízhassam magam, mert valahogy kétlem, hogy csak ők ketten lennének itt, szóval ha lehet, akkor meg kéne tudnunk tőlük pár dolgot amit csak lehet.
-Amennyiben békésen folytathatjuk, akkor kérem jelezzen a társának, hogy ne legyen fenyegető, és egyúttal én is jelzek a társaimnak ugyan ebből a célból – ha így tesz, akkor felemelem a kezem és jelzek Kor felé, hogy eressze le a fegyvert. De ha mind ez zsákutca lenne, és rám ront valamelyik akkor kitéréssel próbálkozok, majd amilyen gyorsan csak lehet kiugrani a tűzvonalból, hogy Kornak legyen helye lőni és ne legyek útban egy kicsit se.

”Felszerelés”: