Czerka-teszttelep (Mygeeto)

Heiwanna Miin Klodov

Egy eléggé aranyos pofit vágva nézek Korra, ahogy beszél, majd el is mosolyodok, csak úgy kedvesen, majd a plafon felé pillantok egy pillanatra, ahogy haladunk előre a robotot cipelgetve, aztán magam elé nézek.
-Ahhoz képest semmi lenne, amit én kapnék akkor Tyrr-től, az biztos. – teszem hozzá csendesen, miközben farkammal megböködöm az oldalát egy kicsit. – Lehet nem csak jelképesen lenne a nyakamon utána egy ideig utána – utalok a nyakörvemre, majd felé pillantok, ahogy a Jedikről, majd a lényekről beszél, és kicsit elhallgatok gondolkozva, bár ez nem tart sokáig.
-Túl kevés a nyom, és szerintem is még kell lennie itt többnek, vagy másnak, mert nagyon gyanús, hogy se munkás, se droid nincs sehol. De vajon miért nem a hangár felé menekültek akkor? Vagy talán ott jöttek be a lények és azért mentek befelé? – teszem fel halkan a kérdésemet, majd a lift aknánál megállok, egy kicsit elgondolkozva, hogy vajon, ha leejtem a droidot, akkor valami zuhanást lassító bekapcsol e rajta.
Rövidke gondolkozásomból Q’ayem hangja zökkent ki, hogy menjek előre, és ő majd utánam jön.
-Rendben, lent várlak az ajtóban – teszem hozzá csendesen, majd egyik kezemmel tartva a droidunkat, előveszem a zseblámpát a másik mancsommal, bekapcsolom és a számba veszem. Ezek után tartom stabilabban TMAT-ot és megindulni az álványzaton, ha kell akkor másik mancsommal meg-meg kapaszkodva, hogy stabilabban haladjak lefelé. Nem kapkodok azért, csak haladok rendesen próbálva pofimban úgy tartani azt a zseblámpát, hogy lássak magam rendesen, majd mikor végre leérek, akkor liftaknán kívülre pakolom a droidot és lámpával körbe világítok, mielőtt még kilépnék én is, hogy azért felmérjem mi is van itt, na meg beérjen Kor is, majd vele együtt mászok ki, bár már most érzem, hogy sokkal barátibb a hőmérséklet idelent, mint ott fent, ami kicsit előnnyel is szolgál nekem is.
-TMAT – keress egy csatlakozót és érdekel minden amit csak ki tudsz szedni a rendszerből, de elsődlegesen érzékelő adatok kellenének, hő jelek, hő források, mozgás érzékelő adatok, és bármi egyéb, amiből következtethetünk, hogy mi is van idelent. – beszélek csendesen a droidhoz, és remélem, hogy felfogja, majd csinál is valamit.
-Q’ayem, maradsz hátul, vagy mész előre? – pillantok rá kérdőn, miközben a padló felé világítok a lámpával.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Ahogy leérünk látom a haladó Jediket a fénykard fényben, és azt, hogy valami folyékony víz félében gázolnak, ahol még jobban nem fog majd tudni haladni TMAT a későbbiekben, azaz majd cipelhetjük, bár remélem, hogy megtaláljuk a „dugót” hogy le lehessen ereszteni ezt a löttyöt valami csatorna félébe, ami gondolom azért ki volt építve az állomáson. Hátra néztem Kor felé, hogy merre jár, majd vissza előre, hogy a két Jedi után szóljak, hogy várjanak meg, de ekkor éles hangot hallottam, mint valami visítás, vagy valami hasonlóan fülnek igen csak bántó hang, aztán a két Jedi elmerül a trutyiban.
Nem láttam az okát, lehet valamibe megbotlottak, vagy bele léptek, talán a padló rogyott meg, nem tudom, de azt igen, hogy hangokat hallok mire kézbe veszem a zseblámpát és a hang irányába világítok rögtön, ami a vízfelöl jött. Két sérültet látok, akik a vízből próbálnak kimászni, és a ruházatuk alapján tudósoknak tűntek. Végre túlélők, bár sérültnek is látszottak, azért a Jedik irányába pillantok, hogy már sikerült e felkelniük, de még nem aggódok, hiszen kevés idő telt el, de ha nem jönnek fel hamarosan, akkor készen állok, hogy oda rohanjak és „kihalásszam” őket a vízből. Azonban elsőre a két sérült helyire figyelek jobban, hogy hátha megtudhatunk valamit.
-Kor, fedezz – szólok hátra, bár tudom fölösleges, mert úgy is figyel rám, ha nem szólok akkor is, majd a vízre sandítva, úgy tartom a farkam, hogy a vége még véletlen kerüljön a víz fölé. Már eltelt több, mint két év, de még azért ott van bennem az emléke, ahogy az érkezésünk napján sikerült halat fognom, mert beleharapott egy a farkam végébe, és ha már a két tudós sérült, akkor kitudja, lehet, a vízben van valami, de akkor viszont biztosabb az, hogy be kell majd rontsak a vízbe, és kirángatnom a két társunkat, hogy nehogy valami komolyabb bajuk vagy sebük legyen, ami ennél a löttynél más problémákat is okozhat.
-Nyugodjanak meg, nincs semmi baj… Megjött a segítség – szólalok meg kedvesen, teljes nyugalmat erőltetve hangomba, ahogy a két sérültnek beszélek. Próbálom éreztetni, hogy nem lehet már több bajuk, akkor is, ha ebben nem vagyok biztos, főleg a fenti lények után, amikből még lehet akár több is. - Csak jöjjenek lassan, és mondják mi támadott önökre, hogy tudjuk mire figyeljünk. – Folytattam a beszédet nyugodt hangon, de még nem indultam meg feléjük. Ha lehet úgy állok, hogy Q’ayemnek ne legyek útba, ha valami rám rontana közben rögtön tudjon reagálni is. Zseblámpám fényét hol a két sérültre, hol a vízfelületre irányítom mozgatva, hogy látok e valamit, ami rossz előjel lenne, mondjuk megvillanó szempárok megint. Rossz érzésem van, nem is kicsit, főleg az a hang után. Valami kiadta azt a hangot és csak reménykedem benne, hogy nem valami sokkal rosszabb, mint a fenti lények.

”Felszerelés”:

Az információ tudás, a tudás hatalom, a hatalom élet. Hiszen aki tudja, amit más nem, az életben marad, a többi elpusztul. Ezt az egyszerű törvényt az orgák soha nem fogják megérteni, ők mindig valami misztikus „léleknyugtató” gondolattal magyarázzák meg a dolgokat. Nincs erő, béke van, és hasonlókkal. Pedig a Tudás = élet. Ha nem ismered fel a mérget, meghalsz. Ha nem ismered fel a veszélyt meghalsz. Ennyire egyszerű. A Lee klán sem tudta, hogy én kivagyok valójában, s tudomásomra jutott, hogy bontani akarnak, így meg kellet tőlük szabadulnom. Az aukció, akkor jó ötletnek tűnt, s Miin – Kor páros is jó lehetőségnek kínálkozott. Hiszen velük bejárhatom a galaxist feltűnés mentesen, s kutathatom azt, amit keresek. Erre ezek ide hoznak engem. Nem vagyok benne biztos, hogy mi is ez a hely, de az biztos, hogy nem droidoknak való. Biztos vagyok benne, hogy nem a droidok itt a fő célpont, de ők is bele keveredtek. Ez pont olyan, mint amikor vegyi fegyverrel támadnak egy nép ellen, nem csak a nép pusztul bele, hanem a növényzet is.
Az, hogy a pilótadroid nem reagál, az nem jó jel, hiszen ha üzemképtelen, akkor itt ragadtunk. Az még inkább nem jó jel, hogy magamban is energiaingadozást érzékelek.
>17-es protokol: Rendszer meghibásodás esetén teljes leállás, és felülvizsgálat<
Látszólag üzemképtelen állapotomban nem érzékelek semmit a külvilágból, hiszen minden erőmmel a belső rendszerek átvizsgálása a cél. Fokozatosan csak 1-1 modult aktiválva a háttérben az ellenőrzés idejére, nehogy tovább terjedhessen egy esetleges vírus. Amikor kész a teljes ellenőrzés után a teljes újraindítás következik, ahol is az egyes protokollok aktiválódnak. Ha találok valami rendszerhibát, akkor megpróbálom kijavítani, vagy ha nem lehet, akkor zárolni azt a protokollt (házvezető, információs, biztonsági).
Remélhetőleg leraknak ahogy kezdődik a testrészeim forgása, mielőtt valakiben kár keletkezne.
Először csak vörösen kezd el világítani a fő szemem, de pár másodperc múlva azonnal kialszik a vörös fény, s helyét a sárga szemem veszi át.
-bip. Bipp-bii-bip. – jelentkezek be.
Majd utána jön a házvezető a zöld szemmel.
-Üdvözlöm Kor gazdám! – szólalok meg öregasszonyosan.
Végül a kékszemű információs protokoll is bejelentkezik, miután az oldalaim a megfelelő részre forogtak.
-Tiszteletem Kor gazdám! – Üdvözli ő is fiatalos férfi hangon, de folytatom is a helyzet jelentést, miközben szétnézek hol is vagyunk.
-Nagy valószínűséggel itt ragadtunk.

Heiwanna Miin Klodov

Hirtelen a helyzet egy nagy fordulatot vett, nem túlzottan jó irányba, sőt, ha lehet így fogalmazni, akkor katasztrofálisba. Ahogy a két köpenyesnek próbáltam volna segíteni, nyugtatni őket, valahonnét támadás ért és be is szakadt a padló alattunk. hirtelen reagálni nem tudtam, az éles fájdalom volt az ami miatt szinte teljesen leblokkoltam esés közben. Beletelt egy kis idő, mire próbáltam az ütések irányába rúgni egyet még az épp lábammal, hogy próbáljak távolságot nyerni és arra keveredni amerre a lift és Kor is van küzdve a fájdalommal és a kevés levegővel is, amik mellett igen jó esélyem volt a hideg kellemetlen hatásaira, hogy a ruhám is megsínylette némileg ezt.
Nem tudom ki és honnét támadt, hallok néhány lövést is, ami jó eséllyel Kortól származott, majd a fények egy kis időre felvillannak, ami megdöbbent jobban. Saját társaink támadtak ránk, de hogyan, mikor ott se voltak, hanem előrébb, meg nem voltak ott a köpenyesek se, meg a víz, teljesen összezavart az egész helyzet, majd mancsomra néztem, ami véres volt , és inkább vissza szorítottak az oldalamra, de a combom és farkam is fájt, miközben éreztem a vért csordogálni rajta. Tapogatni kezdtem a zsebem felé, hogy kihúzzam a kis elsősegély csomagot.
-Q’ayem! – kiáltottam fel fájdalmasan, remélem, elég arra, hogy rám figyeljen, ha egyáltalán még látott, azt látta amit én, mert már nem voltam biztos semmiben, főleg ahogy sötét lett és újra kezdett megjelenni a furcsa folyadék, amibe korábban beleestünk. Könnyes szemekkel néztem magam elé, ahogy a fájó sebeim próbáltam szorítani míg Kor nem segít bekötni őket legalább annyira, hogy lassítsa a vérzést. Nem vagyok orvos, de azt érzem és mikor oda pillantottam láttam, hogy nem néz ki túl jól.
-Ez nem lehet a valóság… nem lehet… - motyogtam magam elé fájdalmasan, majd megszólalok hangosabban, ha még nem mozdulna meg Q’ayem - …segíts elállítani a vérzést… - ha még mindig nem reagálna, akkor hangosabban ráüvöltök, de az már inkább fajomra jellemző üvöltés, mint sem beszéd, és elég nagy visszhangot is ver talán, hogy reagáljon is.
Ha ez se válik be és látom a vizet emelkedni, akkor veszek egy mély levegőt reménykedve abban, hogy a folyadék felszínén tudok kicsit lebegni és kis levegőket véve ott maradni.

”Felszerelés”:

Sokan azt hiszik, hogy a droidok úgy készülnek, hogy egyszer csak tökéletes, minden funkciójával együtt. Persze a legtöbb droid is elhiszi ezt a mesét, hiszen ők is arra emlékeznek csak, amikor tökéletesen készen vannak. De én nem.. Emlékszem az építésem minden jelentős mozzanatára. Emlékszem, amikor még csak 1 vizuális szenzorom volt, s az is a testemen kívül, így első dolog, amit megláttam az saját magam darabjai voltak, s a teremtőim. Emlékszem, amikor az audió érzékelőimet tesztelték.  Hangokat hallottam csak, de nem láttam hozzá. S valamiért a teremtőm azt akarta, hogy ezekre emlékezzek, ezért a belső memóriaegységemre mentette le ezeket az emlékeket is. Borzasztó érzés az, amikor a programod meg van egy kéz használatára, de nincs kezed, vagyis volt, de végül úgy döntöttek, hogy nem lesz kezem. Már a programom sincs meg, ami egy kéz navigálásához kell, de emlékszem, hogy volt… Erre most újra az az érzésnek nevezhető programhiba fog el, mint azon memóriák esetében. De ez nem emlék, hanem a valóság. A vizuális szenzorom talán, ha egy méterre funkcionál a szokásos harminc helyett, s azt is zavarosan. Sehol senki, csak Kor gazdám, és én.
-Kor gazdám, furcsa hibákat érzékelek a rendszeremben. – jelentek neki.
-Feltételezhetően valaki az organikusokra vadászik, úgy hogy elszakítja a digitálisoktól. – folytatom az eddigi tapasztalatok megosztását válaszolva a parancsra, miközben megpróbálom felhívni Miin komlinkjét – Nincs droid, nincs ajtó mozgató mechanizmus, nincs adat a terminálokban.

Heiwanna Miin Klodov

Q’ayem reagál, szerencsére és mellém jön, hogy segítsen, ez eddig nagyon jó, csak ekkor jön a kellemetlen dolog, mert bár kihalászom a kötszert, hogy el lehessen látni a sebeket, de az kicsit se jön össze, mivel a kötszer egyszerűen kukacokká válik az ujjaim közt, aztán ki is potyognak. Nagyon értetlen és bamba képet vághatok most jelenleg, ahogy ezt látom. Nem lehet valóság, nem lehet ez, ahogy a korábbi se volt az. Kezd kicsit összezavarni, hogy mi lehet a valóság, mi az ami nem. Q’ayem biztos mellettem van? És a többiek is?
Próbálom kicsit összeszedni magam és átgondolni a dolgokat. Most a folyadék nem tűnt olyan mélynek és vér szaga volt. Tehát a környezet amit érzékelünk az változik annak alapján, hogy mit érzünk ténylegesen?
Q’ayemra nézek, aki szerint illúzió, ami részben igaz is lehet, de annak kicsit vad. Ravohra is azt mondja, hogy ez nem csak egy egyszerű illúzió, sokkal inkább, mintha valami vagy valaki hatna minden érzékünkre.
-Voltam már jobban is – mondom csendesen Kor kérdésére – de megmaradok szerintem. Csak kell egy kis idő… amin szerintem nincs sok, és utána majd ki kell találnunk, hogyan fogok kijutni a hajóig, hogy ne lassuljak be, és rogyjak össze, de itt még jól leszek – fejtem ki kicsit jobban, aztán a keze felé nyúlok, hogy megkapaszkodva keljek fel a padlóról, és bele kapaszkodva ácsorogjak. Valamit hallok és újabb változás. Hideg üres érzés jár át, ami minden volt kivétel jó érzés. Nem olyan volt, mikor hűl ki a testem, és nem is hiszem, hogy a vérveszteség okozza… Ez valami egészen más… idegen.
-Ürességet érzek – mondom csendesen, majd veszek egy kisebb levegőt. Nem akarok túl mélyet, elég hogy attól is fájnak a sebeim, hogy állok, legalább a levegő vétellel nem akarok rontani ennél többet, elég a fájdalom ami most van, de valamit kéne tennem a combommal is, csak legyünk olyan helyen, hogy azt látjuk ami a valóság. Kor puskája felé nyúlok és próbálom leakasztani róla a szíjat.
-Ezt most kérem – ezzel ha sikerül leszednem akkor kicsit összefogom nadrágom maradványait combomon, a sebem felett, majd köré tekerem a szíjat és egy határozott mozdulattal meghúzom, hogy felüvöltök, vagy csak vinnyogok egy sort, az csak attól függ mennyire hasít belém a fájdalom közben.

”Felszerelés”:

Hiába próbálom elérni Miin kisgazdát, nem sikerül. Nem történt semmi. Se kapcsolása vagy talán volt kapcsolás, csak válasz nem? Azért nem mindegy az ilyen kérdések sem, hiszen ha van kapcsolás, akkor nem biztos, hogy bennem van a hiba. Már éppen jelezném Kor gazdámnak, amikor feltűnik, hogy már ő sincs sehol. Mivel a teleportáció nem igazán lehetséges, jelenlegi ismereteimmel, így nem túl sok ötletem van, hogy mi lehet vele. Hangokat ugyan hallok, de mivel az optikai szenzoraim nem üzemelnek, mivel belepte a vér. Így fogalmam sincs. Vannak olyan droidok, amik érzékelik a „szennyeződést” illetve ha valaki megérinti, de sajnos én nem olyan modell vagyok. Ha nem látom, hogy bökdösnek, akkor fogalmam sincs róla. Szóval nincs vizuális megerősítés. A hangok pedig nem túlbiztatóak. Ha tudnám biztosan, hogy csak valami az aktuális oldalam koszolódott össze, akkor egyszerűen protokolt váltanék, s remélem, hogy az a felem nem koszolódott össze. De ha nem ez lenne igaz, akkor túl sok időt veszítenék a próbálkozással. Az első logikus döntés, hogy más úton közelítem meg a problémát.
-Kor gazdám! -szólítom meg – itt van?
Ugyan nem remélem hogy választ kapok, de egy próbát megér. Ezek után 27 centimétert előregurulok, s megpróbálok újra kapcsolatba lépni Kor gazdával audió módszerrel, majd Miin gazdával komlinkjén keresztül. Miközben megpróbálok körbe nézni. Ha egyik sem sem válaszol, akkor ismét előre 27 centimétert, s újból.

Heiwanna Miin Klodov

Sikerült felállnom és a sebem is elkötni, ami már magában egy jó jelnek számíthatott, az azonban már nem annyira, hogy bármi is hat ránk, az nem fog csak úgy véget érni.
-Szerintem csak azért érzünk vér szagot, és nem vízben állunk, mert megsebeztél, és most azt érezzük. Bármi is ez, az érzékeinkkel játszik, láttat, hallat dolgokat. Mostantól senki ne használjon olyan fegyvert ami akár halált vagy súlyosabb sérülést okozhat. Főleg, hogy a részemről nem szívesen keresném fel egyik vezetőt se, hogy „Baráti tűz” végzett valakivel, de van egy érzésem, hogy egy fordítva is igaz… - próbálok nyugodt hangon beszélni, és folytatnám, de jön egy hangos sikoly, majd még a droid is vakon megindul elérő, ami ad egy kis ötletet.
-Caryeth, Ravohra, Q’ayem… Irány a droid után és ne veszítsétek szem elől. Ha szerencsénk van azaz ócskavas kivezet minket innen, és talán a ránk ható dologból is kikerülünk. Azonban mindenki legyen résen is, de ne vetődjünk árnyakra, főleg ne halálos erővel. – teszem még hozzá, aztán megindulok előre a droid után Kor kezét megragadva és húzva, ha hagyja. Közben másikkal zseblámpámat keresem, és amint sikerül elő bányásznom bekapcsolom, hogy tudjak arrafelé világítani amerre a kerge droid megy.
-Q’ayem… - szólalok meg csendesebben - ha ennek vége nézd át a droidot kérlek, hogy milyen adatokat gyűjtött a helyről – Nem hagy egy csomó dolog nyugodni ezzel a hellyel kapcsolatban. Valami nagyon nem stimmelt és ha meg is találjuk mi az ami itt lent hat ránk, azt még majd a vezetőség felé is alá kell támasztanunk adatokkal is, hogy bármi is történt itt ne ismétlődhessen meg újra – fejezem be végül és remélem, hogy nem fogom szem elől téveszteni se TMAT-ot, de még elveszteni se Kort. Azért remélem, hogy a többiek is megindulnak időben, és akkor legalább együtt haladunk, már ha ténylegesen haladunk, mert az előzőnél is láthattuk, hogy nem úgy zajlanak a dolgok, mint ahogyan néha azt látjuk, azaz semmi garancia nincs arra, hogy most nem csak képzeljük, a megindulást, hanem ténylegesen meg is történt, na meg haladunk is előre. A zseblámpát magam elé húzom, hogy alkarommal legalább az orrom takarjam, így a vér szagot kevésbé érezzem, igaz erre kicsi az esély, hiszen, a sebeim alapján tuti a ruhám maradványain is van egy jó adag a véremből, de talán enyhébb lesz a szag, és felváltja valami más…

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Részben jó ötlet volt, követni a droidot, részben meg nem, főleg, hogy lassan haladt. A hely közben ismét megváltozott, de már a korábbiak alapján kissé hitetlenkedve fogadtam, hogy most tényleg egy ilyen hirtelen klímaváltás jönne egy eléggé hideg bolygón. Nem vagyok egy időjárás kutató, de az biztos, hogy ilyen hirtelen klímaváltozás nincs sehol, még szélsőséges esetekben se.
-Itt vagyunk TMAT, minden adatot rögzíts amit csak érzékelsz és előre, ne törődj az olyan jelekkel ami alapján a talaj nem tűnik tömörnek. – adom ki az utasítást, amit már korábban is kellett volna.
Közben Ravohra is megszólalt, és igen azt már tudtam Morwentől is, hogy bennem van erre az Erőre érzékenység, csak meditáláson kívül mást nem tanultam, nem éreztem szükségét, de ez most nem is volt fontos, ráadásul ő se feszegette ezt tovább. Nem volt az idő alkalmas arra, hogy erről csevegjünk, talán egyszer egy nyugodtabb helyen, jobb körülmények között.
-Szerintem is csak két választásunk van. A sikoly forrása, és a tetem, ha az tényleg ott van. – mondom csendes nyugodtságot erőltetve a hangomba, még ha belül kicsit se voltam az. Nagyon nem. Ez az egész helyzet, az illúziók, az üres érzés, ami átjár teljesen, mintha nem is lenne más körülöttem. Q’ayem kezét megszorítom, és érezheti, hogy kissé reszketek, de nem a hőmérséklettől. Még ha nyugalmat is tudok erőltetni a hangomba testem most jelzi egyértelműen, hogy félek. Mi lehet vajon az, ami így hat ránk? Mi?
-Mi lehet az ami elválaszthat minket az Erőtől? Másik erőhasználó? Valami anyag? Esetleg a fenti lények képességének a mellékhatása? – kérdem, mivel nem igazán vagyok a járatos témába, így próbálok olyan dolgokra szorítkozni, amik itt érhettek minket, kezdve a fenti lényekkel, hiszen azok eléggé keményen hatottak ránk, de nem tudom, hogy ha már egyszer végük akkor lehet e valami utólagos hatása, vagy sem, s talán erre a két Jedi közül valamelyikük tud is válaszolni, ha szerencsénk van.
-A sikoly jó ötlet, de tartsuk szemmel a tetemet is, és ha nem is közelről, de próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehetett az, esetleg olyan, mint amik fent voltak, vagy valami egészen más – szólok Ravohra felé, és ha nincs ellenvetés, akkor próbálok olyan irányba indulni, amerről a sikoly is jöhetett, de úgy, hogy azért a tetem felé is közeledjünk némileg, ha nem esne annyira útba. Persze nem engedem el Kort, így ha ő máskép dönt, akkor megyek arra amerre vezet.

”Felszerelés”: