Dzsungelek

A bolygó dzsungelei, ezekben találhatóak elszórva főleg a férfi és női testvériség települései.

Heiwanna Miin Klodov

Útvonal tervezgetés közepette, gondolkozok nagyban, hogy merre is menjünk, mikor Dathomir elém kerül ismét, de már nem csak a bolygó felfedezése és a rajta élők kultúrájának megismerése miatt. Egy kis diplomáciai csapat indul még oda, kutató csapatokat ért támadások miatt.
-Q’ayem – szólalok meg a datapad-ot tanulmányozva. – Dathomir lesz a kövi állomás ahogy nézem. Lehet nem csak könyv alapanyag fog ott rám várni – ezzel felé nyújtom azt a kevés infót amim egyenlőre van a támadások puszta tényéről. – Lehet csak olyan helyre mentek, ahova nem kellett volna, vagy nem szabadott volna a helyi őslakosság figyelmeztetései, vagy figyelmeztető jelei ellenére, és ebből lett a baj. De lehet kiprovokálták az összetűzést. De ez csak előzetes elmélet, az alapján, hogy egyes törzsek és zártabb közösségek van hogy hevesebben védik a számukra kulturális, vagy vallási okokból fontosabb területeket - magyarázom talán hosszabban, mint kéne és untatva is eléggé.
-A lényeg, hogy itt ha lehet ne fegyverrel a kézben sétálgass, és csökkentsük a lehető legminimálisabbra a provokáció lehetőségének mértékét is. – neki dőlök az egyik falnak, miközben Kort nézem, egy kicsit elhallgatva, hogy mit is mond.
Ezek után, megindultam a pilóta fülke felé, ha Kor jött velem, akkor beszélgetve, de ha mégse, akkor egyenlőre egyedül, és irányba álltam új úticélunk felé.
Az utazás ideje alatt azért próbálok amit csak lehet még összeszedni a bolygóról, hogy egy minimális ismeretem legyen a hellyel kapcsolatban, főleg, hogy mire is készülhetünk, akár csak időjárás terén is. Annak már alapból örültem, hogy most nem a fagy vár ránk, hanem egy elég kellemes hőmérsékletű bolygó, ami számomra is ideálisnak tűnik így elsőre. Talán ha maradunk többet lesz lehetőségem kicsit jobban megnyújtóztatni a tagjaimat, azonban első a feladat lesz. próbálok térképeket is szerezni, ha lehet minél frissebbet.
Amint megérkezünk, már jelentkezek is be, és irányítom a gépet arrafelé amerre kapok engedélyt a landoláshoz is. Hát az időjárás arra amerre majd menni akarunk kicsit necces, ezért nem tudom sehogy se azt megtenni, hogy közelebbre kérjek engedélyt, mint a kikötő, de most az is jó lesz, legalább ott biztonságban is lesz a hajónk is. A leszállás után leállítom a hajtóműveket, és a rendszereket, majd szobámba megyek egy kis felszerelés magamhoz venni, na meg átöltözni, hogy kényelmesen legyek, ugyan akkor el is férjen nálam minden ami csak kellhet, de azért nem esek túlzásba se. Ahogy végzek és készen állok akkor próbálok aranyos pofit vágva nézni Q’ayemre, aki már jó eséllyel az életét kezdi megunni míg arra várt, hogy elkészüljek.
Ezek után nem volt más hátra, mint előre, bár most semmi nem fedte a nyakamat, így a nyakörvem szépen látszott is ennek köszönhetően, így jó eséllyel lesz aki jobban felfigyel ránk, de ez most nem túl lényeges dolog számomra, csak az, hogy fuvart szerezzek egy külső táborhoz, ahonnét aztán irány a nem túl járható ismeretlen terület. Ez azért a könnyebb dolog volt, a hírek alapján a neheze majd onnét fog jönni, szóval lelkiekben, kicsit készültem a sok gyaloglásra is.
-Lehet legközelebb rá kéne kérdeznem Tyrr-re, hogy van e ismeretsége az adott helyen, hogy már valami várjon minket. – jegyzem meg csendesen Kornak az út alatt, miközben nézelődök kicsit. Majd érkezés után már pár ismerős arcba is sikerül belebotlani igen hamar.
-Avenay mester – biccentek felé – Részemről is nagy öröm, hogy ismét találkozunk. – hangom nyugodt és kedves, miközben lágyan elmosolyodok a nőre nézve, majd tekintetem átsuhan a másik ismerős arcra.
-Ravohra, örülök, hogy újra látlak téged is – biccentek felé is. – Köszönöm kérdésed, jól, és remélem, hogy most eme találkozás jobb körülmények közt fog zajlani, mint a korábbi. – nézek rá kedvesen mosolyogva – remélem, hogy te is jól vagy teljesen – teszem még hozzá, majd a másik csapat harmadik tagjára pillantok.
-Azt hiszem mi még nem találkoztunk, legalábbis bemutatkozásra minden bizonnyal nem került sor. – pillantok a fiatal padawanra - Heiwanna Miin Klodov vagyok, de mindenki csak Miinnek hív, örülök a találkozásnak – mutatkozok be kedvesen, majd a kis párbeszédre figyelek.
-Köszönjük a kedves invitálás és azt hiszem élnénk is a lehetőséggel. Részemről a helyi lakosságot jöttem tanulmányozni, de hallottam a támadásokról is, ezért ha nem bánjátok akkor annak is utána járnék, hogy ha esetleg a helyi őslakosság által kirakott figyelmeztető jelzéseket értették félre, vagy nem ismerték, esetleg szóbeli figyelmeztetések nem lettek volna eléggé területre pontosak, akkor ezeket feljegyezhessem, és segíthessek abban, hogy ilyen esetek ne nagyon fordulhassanak elő újra. Nagyon remélem, hogy békés, diplomatikus úton lehet eme eseményeket rendezni és mindkét fél számára előnyösen. – könnyed, nyugodt hangon beszélek, majd elhallgatok, hogy a többieket is hagyjam szóhoz jutni. Mondjuk Kor már megszokhatta tőlem, hogy ilyen vagyok, Morwen számára se annyira újdonság már ez és talán Ravohra is az előző kis találkozás alkalmával rájött, hogy igen, van mikor elég sokat beszélek.

”Felszerelés”:

Éppen a napi meditációs gyakorlatomat végeztem, amikor Avenay mester megzavart. Egy érdekes küldetésre választottak útitársnak mellé. Ennél nagyobb megtiszteltetést el sem tudtam volna képzelni, egy szenátorra kell vigyáznunk, ráadásul még a Tanács egyik tagja is velem lesz. Talán van még némi esély, hogy bebizonyítsam a Tanácsnak, hogy igen is képes vagyok győzedelmeskedni a sötét oldal felett. A találkozó ponton találkoztunk a szenátorasszonnyal, aki felajánlást is tett, hogy az ő hajójával menjünk.
- Szenátor - egy meghajlással fejezem ki tiszteletem.
El is fogadjuk az imént tett felajánlás. Szerintem is sokkal kényelmesebb így utazni, hiszen legalább nem kell vezetnem.
- Igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Köszönöm kérdését.
A köztársasági táborhoz tudnak minket szállítani, de tovább nem, hiszen szinte az egész bolygón elektromos vihar tombol. A táborban a mester és a szenátor számára ismerős személyekkel.
- Örülök a találkozásnak. Én Dendarid Tefle vagyok.
Én a bike-okat jobban szeretem, de én nem ismerem olyan jól ezt a bolygót.
- Elnézést a kérdésért, de ön is kutató lenne, kedves Miin?

Felszerelés:

Igazán mesésnek éreztem mikor Dathomir felé vettük az irányt. Innen származik az a bogyó amit már egyszer emlegettem is Miin nek, amiből egy jó italt készítenek. Helyi készítésűt pedig majd beszerezni mindenképp jó lenne a későbbiekre. Mikor persze említette az uticélt Miin elsőre elmerengtem így pár szaváról lemaradtam de a lényeg megvolt. Csak sóhajtottam egyet.
- Majd meglátom mit tehetek. - válaszoltam neki majd mikor már közel értünk a bolygóhoz én elmentem felszerelésbe kerülni, emiatt én persze hamarabb is lettem kész immáron az új, kijavított, és már teljesen páncélnak is minősíthető páncélomban pedig a hajó lejárójánál vártam míg megérkezik ő is.
Miután megvolt pedig jött a szokásos cammogás arra amerre épp ő kitalálta így csak követtem, nézelődtem és megbizonyosodtam arról, hogy ha kell közbe tudjak lépni bármi lenne. De végül nyugadalomban ültünk le egy táborba ahova kituttuk magunkat vitetni. Csak azt reméltem, hogy nem akarja túl vállalni magát, és hogy nem felejti ell az italt meg kell vennünk távozás előtt.
Némi idő után pedig előbukkantak ismerős és ismeretlen arcok is. A beszéd stílusukból és öltözködésükből, úgy már ránézésre is jedik voltak, meg padavan vagy mi. Én csupán biccentettem vissza feléjük. Jelenleg a megjelent rossz előjelnek számítanak. Eddig csak Miin akarta beletúrni az orrát valami helyi balhéba szóval nem vetten nagy dolognak, de hogy most még a Jedik is előbukkantak...A biztonság kedvéért amíg ők beszélgetnek én a fegyveremmel bíbelődök, ellenőrzöm, hogy minden jó legyen rajta.

Heiwanna Miin Klodov

Kedvesen mosolyogva hallgatom a padawan bemutatkozását, majd a kérdését is, de egy kis nem várt közjáték kicsit késlelteti a válaszom, lévén az ahogy a hátasnak szánt állatok viselkednek. Hát igen, ők többet is megéreznek, mint azok akik csak a szemüknek hisznek, és ennek hála jobban ragadozónak éreznek, ami.. hát fajomat tekintve igaz is teljes mértékig, csak ugye amit ők nem tudnak és ismernek fel, hogy már a fajtám nem ösztönből cselekvő primitív ragadozó, hanem, kissé modernebb társadalomban élők közössége.
Azonban ez nem jelentett semmi olyan dolgot, ami nagy problémát jelentene, hiszen, mint Ravohra hamar rámutat, egyikünk se olyan, hogy egy kis séta gondot okozna, ami nem is sejti, hogy mennyire igaz is.
-Nem hiszem én se, hogy gondot okozhatna eme kis túra – jegyzem meg, miközben Q’ayem felé pillantok, aki a fegyverét ellenőrzi. Oda szólnék neki, de ekkor Morwen szavait hallva feléjük nézek.
-Nyugodtan tegezhetsz – szólok kedvesen a padawanhoz, majd Morwenfelé bólintok – Nem téved, Avenay Mester. Lenyűgöz a világuk faji sokszínűsége és kultúrájának változatossága. – akaratlanul is játszok egy kicsit ujjaimmal a nyakörvemmel - Közben árút szállítók Kor társaságában, aki mint testőr vigyáz rám, de ha éppen nem azzal foglalatoskodik, hogy védjen, akkor segít amiben tud. Azonban… - egy pillanatra Ravohra felé pillantok, majd aztán Dendaridra nézek kedvesen - …erre nem is olyan egyszerű válaszolni. Szüleimhez hasonlóan én is diplomatának tanultam, csak hát engem kicsit jobban érdekelni kezdtek a fajok kultúrája és viselkedésének megismerése, mint csak ékes szólással próbálni meggyőzni a háború határán lévő feleket, hogy talán van békés út is, így ebbe az irányba folyattam a tanulmányaimat, így mondhatni az is vagyok, de én jobban szeretem ezt úgy csinálni, hogy tiszteletben tartsam az őslakosság szokásait, tiltott területeit. Ezért is vagyok most itt én is. De ha most nem bánod szerzek be még egy néhány dolgot indulás előtt én is. Beszélgetni meg tudunk utána is – hangom végig nyugodt és kedves, de némileg laza, könnyed is, hiszen ez inkább baráti csevegés, mint hivatalos beszélgetés vagy ilyesmi.
Ezzel gyorsan meg is indultam, kérni még egy kis plusz felszerelést, mint például sátor, de abból is olyat ami inkább három-négy személyes, már ha kisebbek, hogy Q’ayem is kényelmesen elférjen, de én is. Ezen felül még három napra elég élelmet és vizet is szereztem, mindkettőnk számára, hogy legyen tartalékunk is, hátha tovább tart eme kis túra. Nem bajra, vagy másra számítottam, legalábbis nem olyan téren, hogy veszélyes lenne, hanem, hogy az őslakosok vezetőivel való megbeszélés nyúlhat el hosszabbra, mint előre gondoljuk.
Ahogy meglett minden, akkor hátizsákot is szerzek hozzá, majd a hátamra veszem, aminek a súlya meg se kottyan, s úgy megyek vissza a többiekhez.
-Részemről készen állok az indulásra – pillantok a többiekre, és ha nekik is jó, akkor megtudjunk majd indulni

”Felszerelés”:

Sajnos az állatok elégé félnek tőlünk, még a mester sem tudja megnyugtatni őket teljesen, így képtelenség, hogy hátassal folytassuk utunkat. Esetleg a többiek felszerelését hozhatják majd.
- Oh, értem. Természetesen ráérünk később is beszélgetni, hiszen hosszú lesz az út, de még nekem is be kell szereznem néhány dolgot.
Érdekes hivatás lehet kutatónak lenni, de veszélyes is. Gyorsan el is indulok, hogy magamhoz vegyek valamit ami elég erre az útra. Leginkább ételt és italt pakoltam, de természetesen néhány egyéb dolgot is amire szükségem lehet az út során. Mire visszaérek a többiekhez úgy látszik, hogy indulásra készen állnak. Nem bízom rá az állatokra a felszerelésem, hiszen bármikor megijedhetnek valamitől és elrohanhatnak mindenki felszerelésével, így én inkább nem kockáztatok. Kibírom ezt az utat táskával a hátamon is, legalább fejlődik az erőnlétem. A csoport legvégén megyek, hiszen ha bármi hátba akarna támadni, akkor talán én hamarabb megérzem, mint a többiek. Még egyszer megnézem, hogy minden megvan-e a sátorozáshoz és az utazáshoz, de úgy tűnik minden rendben.
- Én is készen állok!
Esetleg, ha úgy van akár az állatokat is rám bízhatják, bár akkor nehezebb lesz figyelni a hátunk mögé, de szeretnék minél hasznosabb tagja lenni a csapatnak, így próbálok ott segíteni, ahol lehet.

Felszerelés:

Lassan mindenki visszaérkezik az indulási ponthoz, így hamar el is indulhatunk a célunk felé. Az időjárás kimondottan kellemes ehhez a kis túrához. A táj is igazán érdekes, bár a fejünk fölött csapkodó villámok elég ijesztőek, legalábbis nekem, hiszen még sosem találkoztam élőben ilyen jelenséggel. A terep sem volt szélsőséges, így a haladás nem okozott gondot. Meglepően zökkenőmentes utunk van a dzsungelig. Személy szerint én kissé elfáradtam a táskával a hátamon. A dzsungel előtt kicsit leülök, hogy kifújjam magam, de amint a többiek indulnak én is megyek utánuk. A sűrű, növényekkel benőtt hely elég aggasztó, hiszen a vihar miatt segítséget se tudunk hívni, ha esetleg arra lenne szükség, bár én bízok a mester és a többiek képességeiben. Remélem, hogy minél problémamentesebben sikerül teljesíteni a küldetésünket.
- Mester, biztosan nem lesz gond az állatokkal a dzsungelben? A növények miatt a haladás még számunkra is nehézkes lehet, nem, hogy még az állatoknak. Másrészt elég félénkek és ha valami ragadozót éreznek az összes felszerelésünkkel elrohanhatnak.
Szeretném megvitatni a Avenay mesterrel az aggodalmaimat, ha időt szakít rám. Úgy érzem jobb lenne szétoszlatni a félelmeim, hogy jobban tudjak koncentrálni a küldetés sikerére.

Heiwanna Miin Klodov

Ahogy eljutottunk addig, hogy mindenki készen állt az indulásra, meg is indultunk két málhásnak használható állat kíséretében. Azért fő a békesség, inkább úgy haladtam, hogy előttük, szem előtt legyek. Emellett azért próbáltam úgy haladni, hogy közel legyek akkor, ha belefutunk az őslakosságba, vagy jelzésbe, de nem akartam megelőzni Kort se. Jól tudtam, hogy jobban érzi attól magát, ha könnyebben képes megvédeni, ha szükségét érzi. Így inkább mellette haladtam, az út alatt, addig míg Morwen látványosan nem kezdett el lemaradni, hogy Kor mellé jöjjön ő is. Q’ayemre pillantottam.
-Azt hiszem, kicsit elbeszélgetek Ravohraval – mosolyodtam el, majd oda mentem a jelenleg szenátorként érkező Cathar leányzóhoz.
-Múltkor nem nagyon tudtunk beszélgetni, azonban egyenlőre úgy néz ki, most ha gondolod akkor tudunk egy kicsit, míg ilyen nyugodtak a körülmények. – kezdek bele egy kedves mosollyal, miközben felveszem a tempóját. – Érdekes, most kísérettel látni téged – jegyzem meg nyugodt hangon, kicsit utalva a korábbi találkozásunkra burkoltan – Bár jól tudom, hogy a diplomáciai küldöttség, az már csak külsőségekben is sokkal másabb, hiszen teljesen más benyomást kell tenni. – teszem hozzá, mintha csak egy Coruscanti találkozás után lennénk.
- Mindig is politikai pályát szerettél volna, vagy csak az élet hozta így, hogy arra léptél rá? – tettem fel a kérdésemet érdeklődve tekintve rá, ahogy haladtunk az utunkon, majd figyeltem a válaszát és azt, hogy ő mit kérdez esetleg.
Mikor elérjük a Dzsungel határát, akkor végig nézek a többieken, majd Morwenre mosolygok kedvesen.
-Amennyiben a többiek szeretnének pihenni, akkor megállhatunk Avenay Mester, egyenlőre én nem érzem ennek szükségességét, talán majd később, ha már elértük a tábort, vagy ha azt nem találnánk, akkor miután tábort vertünk egy megfelelő helyen – beszéd közben, sejtettem, hogy nem igazán lesz aki ennyitől már pihenni szeretne, hiszen a kis csapatunk egyik tagja se volt olyan, hogy keveset mozgott volna korábban és most ez a kicsit hosszabb táv már kiütné. Főleg, hogy a bolygó adottságai, köztük a gravitációja és a hőmérséklete is megfelelő volt ahhoz, hogy jól érezzem magamat rajta, így még az se volt, hogy esetlegesen hideg idő miatt lassú lennék, és így terhet jelentenék a csapat számára, akit várni kell, vagy esetleg cipelni, ha annyira leesne a hőmérséklet.
Egyenlőre minden úgy nézett ki, hogy ez egy könnyed túra lesz, és onnét kezdődnek majd a nehézségek, hogy a helyiek felbukkannak, de reménykedtem benne, hogy az is csak diplomáciai nehézség lesz, semmi több.
-Azért innét már figyeljünk, hogy látunk e figyelmeztetést, vagy jeleket. Hátha a korábbi tábor egy szenthelyen, vagy annak szomszédságában volt. Sokkal jobb helyzetből indulunk, ha ilyesmire figyelünk és nem sértjük meg ezzel a helyieket még a tényleges találkozás előtt. – jegyzem meg, még mielőtt tovább indulnánk, aztán megigazítom a felszerelést a hátamon, és ahogy tovább indulunk, megindulok, ha még szeretné, akkor Ravohra mellett, de azért közel Korhoz is.

”Felszerelés”:

Heiwanna Miin Klodov

Ravohra nem ellenkezik a kis beszélgetés ellen, sőt eléggé hamar kiderül, hogy ha van rá esélye, akkor őt se kell félteni attól, hogy nem tudna megszólalni. Szóval szenátor is, azon felül, hogy erőhasználó, de már egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem a rend tagja akkor, mert akkor más lenne a kapcsolat Morwen és közte. Ezen kívül mosolyt csal kicsit az arcomra, hogy ő is úgy lett nevelve, hogy kövesse az előd hivatását. Ráadásul ő szereti is azt amit csinál és tesz. Aztán következik a kérdés, amire már számítottam ezek alapján.
-Egy több generációs diplomata család tagja vagyok – szólalok meg nyugodt hangon kérdésére válaszolva – És a neveltetésem is erre irányult, ahogy, az is, hogy mikor idősebb lettem, már szüleimet kísértem én is az ilyen diplomáciai utakra, hogy jobban tanulhassam, és tapasztalhassam azt az utat, amire engem is szántak. Gondolom nálad is ez volt, hogy Édes apád vitt magával, vagy a közelében lehettél, hogy ne csak az elméleti dolgokat ismerd, hanem a valóságot is. – magam elé tekintek egy kicsit – Ahonnét jöttem, a fajom diplomatáit szerették hívni a vitás kérdések döntésénél segédkezni, vagy épp békés utat találni a háború elkerülése végett, mivel bár fizikai erőben az erősebb fajok közé tartozunk, azonban ennek ellenére béke pártiak vagyunk és a békét keressük, nem a háborúskodást és a hódítást ahogy tették mások. – Majd újra Ravohra nézek. – Azonban engem elkezdtek jobban érdekelni a fajok, történelmük, kultúrájuk, aminek ismerete amúgy is kellett, hogy szót érthessek esetleg velük és megértsem az indokaikat, érveiket, filozófiáikat, testi adottságaik, de mégis jobban kezdett el ez érdekelni, mint hogy szavaimmal próbáljam elejét venni egy konfliktusnak. Természetesen nem akartam csalódást se okozni szüleimnek, így nem hagytam abba a diplomata tanulmányaimat se, hanem csak úgy mellette tanultam ezeket. Amúgy se volt jobb dolgom, mert fajtársaim közt csak tudásommal voltam képes mindig versenyre kelni, mert erőben messze elmaradtam mindig is a kortársaimtól… – kicsit zavartan játszadozok a nyakörvemmel - …és igen, az önvédelmi képzéseken igen gyakran vágtak úgy padlóhoz, hogy szinte pattantam is párat, de az iskolákban a legjobbak közt voltam. – mesélek nyugodt hangon, majd egy kicsit elhallgatok, majd körbe nézve indulok meg, a kis pihenő után én is.
-Ha jól sejtem a szenátorok többsége semmilyen harci vagy önvédelmi képzést nem kap. Vagy tévedek? – teszem fel a kérdésemet.
Továbbra is beszélgető partnerem mellett maradok, aki egy kérdést tesz fel, ami kicsit furcsa volt, legalábbis nem sokan voltak akik erre rákérdeztek és nem könyveltek el rögtön rabszolgának, vagy épp Kor tulajdonának kérdezés nélkül. Bólintok egyet lassan.
-Természetesen kérdezhetsz róla nyugodtan. – válaszolom egy kis mosoly kíséretében, ahogy ballagok tovább, és figyelem, hogy mire is irányul a kérdése ezzel kapcsolatban.
Ahogy megérkezünk azonban a látványtól egy kicsit leblokkolva, ledöbbenve állok, majd Morwen szavai rántanak kicsit vissza. De egy kis időre kikapcsolom a fordítót és úgy szólalok meg anyanyelvemen kissé morogva.
-[Rohadék Barbárok… ezek után sírva hisztizve rohannak haza beállítva magukat ártatlannak, és az ilyenek után takarítsuk a sz@rt amit itt hagynak maguk után…] – majd még morgok valamit az orrom alatt, de azt már eléggé halkan anyanyelvemen, mielőtt visszakapcsolnám a fordítót, s veszek egy mély levegőt, hogy nyugodt hangon szólaljak meg.
-Ha azok akkor örülhetünk, hogy a jelek szerint nem konfliktus keresők, vagy már támadás ért volna minket. Q’ayem… - nézek Korra - …Óvatosan, még figyelhetnek minket. És semmi provokatív mozdulat, mert ezt nagyon óvatosan kell megjátszani innentől kezdve. – kicsit a pofim tenyerembe temetem, a fejem fogva.
- Avenay Mester, Ravohra, javasolnám, hogy nézzünk gyorsan körbe, de táborhelyet ne itt alakítsunk ki, hanem inkább keressünk egy tisztást, mert talán akkor jobb benyomást kelthetünk a helyieknél, hogy inkább környezethez közelebbi helyen töltjük az éjszakát és nem egy ilyen letarolt, pusztított helyen. – élek egy javaslattal, miközben nézelődők erőteljesen visszafogva magam, hogy ne azon dühöngjek, hogy hogyan lehet ilyen akármilyen tudós. Ez minden csak nem az, ami ahhoz kell, hogy a helyieket meglehessen figyelni, megismerni, kulturáikat felfedezni. Ez inkább kolonizációs bolygó foglalásnak hat, az őslakosság figyelmen kívül hagyásával.
- Q’ayem, lehet körbe kéne nézni, hogy mivel is foglalkoztak itt ténylegesen.

”Felszerelés”:

A mester szavai igazak és megnyugtatók. Valójában rávilágított az imént felsorolt problémáimnak a jó oldalára. Vagyis sokkal nagyobb hasznot hoznak nekünk mindenképpen ezek az állatok. Most már azt hiszem sokkal jobban fogok tudni koncentrálni, ha a közeljövőben szükség lenne az erőmre.
- Azt tanultam, hogy hogyan kell befolyásolni egy másik lény tudatát. Viszont még nem vagyok túl járatos benne - jegyzem meg mellékesen. - Sajnos azonban azt tanultam, hogy pontosan, hogyan kell egy állatot lenyugtatni.
Remélhetőleg, elmagyarázza, majd nekem a mester, hogy miként kell alkalmazni egy ilyen technikát. Ha ismét megállunk pihenni, talán meg is kérem őt, hogy mutassa meg. Amikor megérkezünk egy kis bázishoz, meglepetten tapasztalom, hogy micsoda pusztítás történt itt. A csodálatos látványt nyújtó dzsungel fáit kivágták és ezáltal az itteni élet is eltűnt erről a helyről, mintha egy robbanás történt volna.   Az már csak hab a tortán, hogy a bázis teljesen üres, legalábbis látszólag. Valószínűleg támadás történhetett, bár ez után a pusztítás után nem csodálkozok, ha rájuk támadtak a helyi őslakosok vagy állatok.
- Azonnal, mester!
Le is ülök és megpróbálok összpontosítani, hogy érezzem a közelben, majd a távolban lévő dolgokat. Az elmúlt időszakban elég sokszor gyakoroltam ezt, sőt szinte nem is foglalkoztam mással, így bízok benne, hogy sikerrel járok.

Heiwanna Miin Klodov

Elmosolyodom Ravohra szavain, mikor a fajtámat a Jedikhez hasonlítja, majd figyelmesen hallgatom, mikor magáról beszél, kicsit csodálva, és hitetlenkedve, hogy ilyen tudást hogyan is tudhatnak összesedni ilyen kevés idő alatt, de úgy fest, hogy megy nekik. Minden bizonnyal jóval célirányosabbak a képzések és kevesebb az általános, vagy épp extra dolog, s inkább speciálisan egy területre vonatkozó képzések lehetnek, miközben ott van számára a másik oldal is, amit tanulhat mellette.
-Igen, igazad van, nem könnyű elképzelni, ahogy számom az Erő ilyen, ugyan amerről én jövök ott rendelkeznek érdekes képességekkel rendelkezők, különleges hatalmakat uraló, azonban azaz Erő, ami nálatok van, ami átjár benneteket, az számomra különleges és hihetetlen, talán még felfoghatatlan is lenne, ha csak olvasnék, vagy hallanék róla. – beszélgetek nyugodtan, figyelve társam szavaira, majd a nyakörvemhez nyúlok elmosolyodva, mikor rákérdez, miért is hordom és próbálok nem felnevetni a második kérdés Korra való utalásán.
-Egy fiatal Cathar férfi, Tyrr Tin… - kicsit megváltozik a nézésem, ahogy Tyrr nevét kimondom, ahogy a hangom is. Érezhető, hogy nem félelemmel, rettegéssel gondolok rá, sokkal inkább örömmel, kedvességgel - …rabszolgája voltam egy ideig, és tőle kaptam. Nem kell rossz ra gondolni, előtte is neki dolgozgattam már akkor alkalmanként, csak ugye Coruscanton lakni alkalmi munkákból, megfelelő tőke nélkül és éhen se halni, hát nem egyszerű. – kicsit kényszerű mosoly jelenik meg az arcomon. Hát igen, most már ezt megtudnám tenni könnyebben, de valahogy hiányozna, hogy ott a lakásom, ahol én vagyok, azaz a hajóm. – Azóta bár megváltottam a szabadságom és szabad akaratomból dolgozok neki, szállítom a rakományok egyik bolygóról a másikra, mikor épp nem írok, vagy vállalok el más munkákat, de eme nyakörv rajtam maradt több okból is. – Morwen felé tekintek, majd vissza Ravohra – Többek közt egy jeladó van benne, hogy ha bajba kerülnék, akkor kihúzhasson belőle, bár ugyan ezen okból van mellettem Q’ayem is. De különben már fel se tűnik sokszor, hogy a nyakamon van. – Ravohrara mosolyogok – Bár gondolom eme kicsit egyszerűsített válasz sok kérdést vet fel benned.
Ezután figyelmem Morwen felé fordul ismét, aki megró a kis dühkitörésem miatt, ezért meghajlok felé, és nyugodt hangon szólalok meg..
-Igen is Ayenay Mester, jobban ügyelek a gondolataim tisztaságára
Ezután Kor megjegyzéseire bólintok, és kicsit gyerekesen kidugom a nyelvem, mikor megindul. Azonban nem szólok vissza, hanem engedelmesen maradok a többiekkel.
-Mester, szerintem nem lesz gondunk akkor, ha csak a lehullott ágakat használunk és köveket szedünk össze, és mindehez nem használunk fel szükségtelenül sokat se. Legalábbis remélem. Számomra is fontos, hogy békésen és biztonságosan tudjuk kezelni a kialakult helyzetet. – teszem még hozzá teljesen nyugodtan, miközben Kor portyázgat. Amikor visszajön, akkor figyelem amit mond elgondolkozva, aztán mikor oda súg nekem akkor mélyen a „szemébe” nézek.
-Q’ayem… - szólalok meg csendesen, hogy csak ő hallja - …te mondtad, hogy harc nyomait látod, és még sincs áldozat. Ha most én neki állnék lövöldözni, vagy pusztakézzel végig söpörni a terepen, szerintem utánam maradnának áldozatok, főleg, hogy csak tudósokról beszélünk elvileg. Kérlek légy türelemmel, míg ki nem derül, ki provokálta ki ezt az egész harcot aminek a nyomai itt vannak. Köztársaság részéről se egy hadsereg jött, hanem ők… - beszélek csendesen, végig úgy, mintha látnám a szemeit a sisakon keresztül is. - …Kérlek. – teszem hozzá, majd a többiek felé nézek.
-Akkor mit tudunk az itteni eseményekről, mert ahogy nézem, lényegében semmit se. És ennek a fényében nem tudom melyik a jobb ténylegesen, ha megyünk, vagy maradunk éjszakára. Az itt lakók számára mindegy, mert helyileg ismerik ezt a bázist és a kinti dzsungelt is, és szerintem tisztában is vannak vele, hogy itt vagyunk éppen. A dzsungelben viszont kérdéses, milyen ragadozók vannak, amik nem úgy reagálnak Ravohra, vagy az én közelségemre, mint a hátasnak szánt állatok, és esetlegesen nem kerülnek el minket. Azonban most kellene erről meghoznunk a döntést, mert a táborhely találás és felhúzása idő, de ha maradunk akkor itt is felkéne mérni, hogy találjunk egy olyan helyet, ami megfelel arra, hogy az éjszakát itt töltsük. – nyugalommal beszélek, majd hallgatok el a végén, várva, hogy ki mit is mond erre, és mi lesz a döntés. Mindkettőben látok kockázatot, és biztos, hogy őrködés is kelleni fog. Azonban az is kérdéses, hogy a kapcsolatfelvételt hogyan lehetne velük elérni, anélkül, hogy probléma lenne belőle.

”Felszerelés”: