High Bridge

Mily „megnyugtató” volt látni, hogy a SHIELD munkatársai, kiknek kötelességük lenne ezt az alakot börtönbe juttatni észre sem veszik, hogy egy mészárossal állunk szemben s csak nyugodtan s békésen hagyják csacsogni, mintha csak egy győztes háborúról beszélnének, mint a jégóriások ellen arattunk.
- A múltban megpróbáltál megfojtani egy SHIELD ügynököt, egy másikat lelőni. Rendőrök tucatjai végezték a kezed által – néztem rá undorodva. – De mindezt nézzük el, mert te nem ártasz senkinek?
Ezen alaknál még az orgyilkosi múltam is tisztább volt.
- Ó drágám, nem ismered a szenvedést – feleltem. – Igazságosztó? Az aktákban szereplő elmebeteg sorozatgyilkos sokkal inkább illik rá.
Miközben mindenki az elméleteket várta a gépember nézett körbe, s a számlálóra tévedt a tekintetem. Egy pillanatra gúnyosan mosolyodtam el, ennyit a halandók félelméről, ez most kellemetlen lesz. Elkezdtem varázsszavakat suttogni, hogy a robbanás okozta tüzet képes legyek felfogni s irányítani, hogy senkinek se legyen ettől baja.

Szóval nem csak magát Hellstorm-ot kellett elfogni, hanem még csatlósai is voltak, s a férfi szerint nem is kevesen. Bólintottam, a többiek beszédébe inkább nem szóltam bele, bár igencsak érdekes volt számomra, hogy kettőnkön kívül senki sem óhajtotta a tényleges feladatát elvégezni, pedig négyen is voltunk itt a SHIELD-től, ötödiknek meg még Constantine is. Tyler-re néztem, miközben elindult valamerre s egy ponyvát levett a helyéről.
< - Az átokba! >
Mondtam, mikor megláttam a csökkenő számokat, láttam, hogy Halla nem próbál menekülni, hanem varázsláshoz készülődik, ez volt az, mit nem szándékoztam hagyni, hogy végigcsinálja, hiszen még időnk sem volt minderre. Mozdultam felé, majd ebből a mozdulatból felkapom s ugrok egyet kifelé a fal felé, az ugrás közben a fejszével vágok egyet a falba, hogy kiutat készítsek magunknak s innen még egyet ugrok teljes erőmből, hogy a lehető legtávolabb juttassam a menyasszonyomat a robbanás elől s így védjem meg őt ettől.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Jobb már nem is lehetne…Hellstorm profi gyilkosokat fogadott. Ezek szerint számított rá, hogy egy ilyen csapat összeverődik ellene. Kemény éjszakának nézünk elébe.
Kezd zavarni, hogy a Playboy cica, akit már így második pillantásra felismerek az újságból, csak a bűvészkedő fickót szeretné elfogni, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálna. Hellstorm kiiktatására.
A vita végül nem zárul le köztük. A szedett-vedett társaság egyik tagja egy ponyvával letakart halomhoz lép és lerántja azt. Egy pillanattal később a nagydarab baltás viking felkapja a szexbálványt és „hősiesen” a falnak rohan. Ha ők menekülnek, valami nagy baj van.
A korábban Quentine néven bemutatkozó férfi is a nyomukba ered. Ennyi nekem elég.
- John! Jobb lesz lelépni!
Ezzel meg is fogom a dokit és a menekülők után tolom, hogy mi is kijuthassunk, ha nekik sikerül áttörniük a falon.

-Több személy és már Magneto képessége is a birtokában van, igazán érdekes....-
Nem különben veszélyes is, de ezt már nem teszi hozzá, hisz hirtelen furcsa érzés fogja el. Mintha fájna a feje, vagyis nem mintha. Tényleg ezt érzi, ami szinte lehetetlennek tűnik. De mintha külső forrásból eredne. Ahogy közelebb lép a polchoz egyre erősödik, s egyre biztosabb benne, hogy onnan ered a forrása. Megragadja a plédet és egy mozdulattal lerántja azt. Ahogy meglátja a bombát, azonnal mozdul. A számításai alapján Einar van hozzá legközelebb így arrafelé lendül, ha van ablak a közelben akkor azon keresztül ugrik ha nincs akkor az Einar ütötte lyukon keresztül veti magát ki az épületből.

Hallának nem tetszik a helyzet, megértem. De összességében, mindenki úgy gondolja érdemes lenne elkapni Hellstormot. Hamar kiderül nem lesz az olyan egyszerű menet, bérgyilkosok is vannak a képben.
~ Remek, ez sem lesz egyszerű menet, ráadásul legális sem, se támogatás se semmi... Mi ez a nagy mozgolódás? Bomba?
/Elnézést, nem tudom rajtam van-e a pancél/
Ha rajtam van a páncélom, akkor annak segítségével próbálok ajtón/falon át menekülni, közben a taszító sugarat a bombára irányítani.
Ha nincs akkor a legközelebb kijáraton át távozni, legyen az akármi.

- Bérgyilkosok... Ennél jobb már nem is lehetne... - morogja a doki nemlétező bajusza alatt. Eddigi naivságból eredő bátorsága immáron semmivé vált. Ő, egy tudós, mit tudna tenni egy halom bérgyilkos ellen? Esélytelen. Még jó, hogy itt van David, az ész, aki vigyáz rá. Az izomcsávókról és csajokról nem is beszélve. Most is épp faltörősdit játszanak. Már épp készül beszállni, mikor David ideges hangját hallva kapcsol, hogy nem véletlenül teszik azt amit.
- Jó! - kiállt vissza Davidnek válasz gyanánt, ahogy az jobbját fogva futásra készteti. Szedi is lábait, bármi is legyen a veszély forrása.
- Tán csak nem már itt is vannak azok a bérgyilkosok? - kérdi közben, azt gondolván előlük kell gyorsan menekülniük.

Raktár:
Thorhalla varázsolni próbál, de Einar megakasztja és felkapja. Szellemlovas és Einar egyszerre törik ki a falat, felettük egy ablakokon pedig Bishop repül ki a páncéljában és Tyler az új testében ugrik ki.
00:02
00:01
A bomba robban. A csapat egy durranást hall majd semmit és mind érzik a forróságot.

Hajó:
Ziltor és Sarah folytatnák kis "táncukat", amikor a raktár mellettük felrobban. A robbanás mindkettejüket a földre dönti.
Mikor felkellnek akkor ébred fel Einar, Thorhalla, Szellemlovas és Tyler. Huniver él, de eszméletlen. Sav hátán a ruha ég és nincs magánál, ez igaz Zackre is. A legrosszabb állapotban Rorschach és Murlock van. Valószínűleg ők voltak a leglassabbak. Mindketten lángolnak még. Sarah társait is elkapta a robbanás, halottak.

Az Einar ütötte lyukon veti ki magát, még épp időben. A robbanás szele így is elkapja, és elveszti az eszméletét vagyis egy időre kikapcsol, ez helyesebb megfogalmazás. Mikor újra felébred, már az utcán fekszik, felül s azonnal Sav-hoz siet és a saját pulóverével megpróbálja eloltani a lángoló hátát, majd ha sikerül akkor ezt teszi a másik kettővel is, hacsak más meg nem előzi. ez esetben Zackhez lép és megpróbálja felébreszteni. Egy-két pofonnal is hogy ha szükséges, és nincs nagyobb baja.

Még arra sem volt időm, hogy a varázslatomat végigmondjam, mivel meg tudtam volna akadályozni a robbanást, legalább is így véltem, mikor Einar felkapott s én a nyakába kapaszkodtam. Rendben van, hogy a testőröm s vigyázóm, de nem kellene ennyire túlzásba vinnie mindezt. A falnál, mikor odaértünk kissé összehúztam magam, hogy ne tegyen bennem kárt az átütése. Odakint a forró levegőt éreztem s mintha valami megütött volna. Kissé fejfájással tértem magamhoz s még egy aurát éreztem meg a közelben, mi nem Einar-é volt, s nem hasonlított ahhoz sem, mit atyám Thor, leendő apósom Skurge közelében éreztem. S ahhoz sem, kivel egyszer találkoztunk, de csak halandó énben volt. körbenéztem, Einar rendben volt a halandókat a gépember már nekilátott rendbe hozni, így az Asgardi felé fordítottam a tekintetem. Atyám küldte őt testőrnek, vagy tán nagybátyám a fejemért? A hátamról előhúztam a kardomat s abba az irányba fordultam merről az aurát éreztem s még egy griffet is megpillantottam.
< - Ki vagy idegen? – kérdeztem hangosan. – Jöjj elő s mutasd magad s mond, hogy melyik urat szolgálod! – hangom parancsoló s uralkodói, nem mutathattam az előbb történtek ellenére sem gyengeséget. >

A kijutás még szerencsére sikerült, de nem jutottunk túl messzire, mintha valami keménnyel vágtak volna hátba, azt éreztem még utoljára, mikor Halla is kiesett a karjaimból s én is a földre kerültem. Egy fejrázással tértem magamhoz, de nem voltunk egyedül. A többiek is itt voltak, akárcsak egy másik Asgardi a közelben. Teljesen biztosra vettem, hogy ő is megérzett minket. Idegesen néztem körbe s ragadtam meg a csatabárdot.
- Nem vagyunk egyedül – suttogtam a többieknek. – Van itt még egy Asgardi.
Nem tudtam, hogy mire számíthatok, számíthatunk, hogyha megtudták, hogy életben van, akkor minden bizonnyal olyanok jönnek utána, akik meg akarják ölni. Mivel nem ismertem fel a közelben levőt, így erre gondoltam, hogy ellenünk lehet. Halla pedig már hívta is, hogy jöjjön elő, a hátasát már így is láttam, a griffet. A körülöttünk levőkre néztem.
- Hívd a gyógyítókat! – szóltam Tyler-re s a páncélosra. – Itt ők a leghasznosabbak s jussunk le innen.
Körbenéztem azon a helyen, hol voltunk, hogy kik s mik voltak még itt. Nem bízhattam abban, hogy nem jönnek ellenőrizni, hogy élünk-e még.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Nagyot repül, padlót fog és aztán semmi. Az adás megszakadt. Ha lángolt is, nem érezte. Ha eloltották lángolását, azt sem érzi. Mivel őt még nem pofozták fel, így csak fekszik ott, akárhol is, eszméletlenül.

Sikerül még időben az ablakon át távozni, de ugyanúgy érzem a hőhatást, és tudtam ennek nem lesz túl jó vége éppenséggel.
Próbálom magam összeszedni és megnézni, hogy mennyire vagyok egyben. Ha rendben vagyok akkor foglalkozok a többiekkel, ha nem akkor meglátom mit tehetek. Ezután rögtön kapom is a feladatot.
~ Gyógyítót? Orvost vagy mi? Orvos kell tuti!
Ezután akkor teljesítem a parancsot és próbálok találni egy orvost. Közben azért ha nagyobb csata vagy ilyesmi lenne, inkább ott próbálnék segíteni, legalább letesztelem a taszító sugarat.

A vikingeknek sikerül áttörniük a falon. Lököm is utánuk Johnt és magam is ugrom. Ekkor csap meg a forróság és taglóz le egy ellenállhatatlan erő.
Arra eszmélek, hogy valaki tapogatja a hátamat. A fejem zúg. Nem igazán tudok tisztán gondolkodni. A fájdalomnak mindenesetre örülök. Ez bizonyíja, hogy még életben vagyok.
Erős füstszag tölti meg az orromat. A hátamon még érzem a forróságot. Szerencsére szervezetem, savas révén jobban ellenáll a szélsőséges hatásoknak, mint egy átlagemberé. A lángoktól így nem tartottam, ezért is fedeztem Johnt a hátammal, de a lökéshullám végezhetett volna velem. én már csak ilyen mázlista vagyok, a francba is.
- John, Jól vagy? – nyögöm, miközben megpróbálok feltápászkodni.

Tyler lassan magéhoz téríti Zacket, aki kábultan néz fel. Sav képes eloltani a tűzet Huniveren és felébreszteni a férfit. Einar és Ziltor egymást mérik fel. Bishop zavartan nézi honnan szerezhetne orvost, de semmit se lát a közelben csak ködöt és füstöt. Szellemlovas, a bőrkabátos lángoló csontváz indul meg Sarah felé. Thorhalla nagy hanggal szólítja fel támadójukat, hogy fedje fel magát. A válasz egy velőtrázó durranás. Thorhalla vérző fejjel zuhan a földre. A landolás szinte mindenkit sokkol. Ahogy a hatalmas istennő teste a földre omlik az felér a szabadság szobor leomlásával, egyszerűen elképzelhetetlen. Bishop az első, aki tudja mit is jelent ez, de a többiek is hamar rájöhetnek: mesterlövészek.

S végre felfedte magát, szóval hát nem a nagybátyám küldte utánam, mert volt merszem elárulni. Dörrenés, meglepetten kaptam fel a fejem, mibe ekkor fájdalom hasított s mindent átvett a sötétség.
~ Thorhalla! – sikoltottam, ahogyan a földre kezdett dőlni.
Azonnal térdeltem le mellé és próbáltam volna megrázni, hogy ébredjen fel, ha képes lettem volna rá.
- Nem halhatsz meg! Ébredj! – kiáltoztam vele pánikolva. – Ha meghalsz, én is veled halok! ÉBREDJ!

//Folytatás: Thorhalla tudata//

Az előlépő asgardit mértem fel alaposan. A neve ismerős volt, mintha már hallottam volna, egy harcos, kit szinte csak dicsőítettek. Szinte biztosra vettem, hogy minket ismer, de az illem úgy diktálta, hogy megejtsem a bemutatkozást.
< - Az úrnő Thorhalla Thordottir, Asgard hercegnője, Lady Sif s Thor Odinson gyermeke. Én Einar Skurgeson vagyok – mutatkoztam be. – Jotunheim herceg, az úrnő testőre s jegyese, uraink Odin s Thor áldásával. >
Igaz a királyban nem voltam teljesen biztos, de Thor-t tudtam, hogy támogatta a jegyességünket is. felkaptam a fejem a lövésre. A mellettem álló kedvesem kezdett a földre omlani.
< - HALLA! – üvöltöttem. >
Azonnal néztem körbe, a lövés távolról jött, lövészek, ugrottam a kedvesemhez s óvatosan a fejét is tartva emeltem fel a földről, majd azonnal próbáltam fedezékbe jutni vele, valamilyen doboz, esetleg konténer, vagy hasonló mögé. Ha sikerült azonnal a mellkasára tettem a kezem, hogy megnézzem életben van-e még s a leheletét ellenőriztem. Ha él, indultam volna, hogy megkeressem, ki ezt tette.
~ Nem hagyhatod itt! ~ mondta Miller. ~ Ha megteszed mindketten meghalnak! ~
< - Mégis mit tegyek?! – mordultam fel idegesen miközben Jon-ra néztem. >
~ Hidd el, én sem örülök neki, de nincs más lehetőség! Csak egyvalaki van, aki ki tudja innen vinni biztonságban és eljuttatni őket Blake-hez. Aki hozzád hasonlóan valószínűleg az életét adná érte. Ott van a nyakában a jelző, hívd ide a halkirályt! ~
Dühösen néztem rá néhány pillanatig, de igaza volt, nem volt más lehetőség, ha itt marad lehet, hogy meghal, de lehet, hogy már a segítség is késő. Előhalászom a nyakából a jelzőt és Miller útmutatása alapján aktiválom. De ha csak átverés volt a hal részéről az egész… akkor nagyon meg fogja bánni. Egyelőre nem mozdulok csak a testemmel védem a kedvesemet, bízva, hogy a segítség pillanatokon belül megérkezik s utána mehetek elintézni, ki ezt tette vele.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

//Aki még nem játszott velem, Jon és Steph nincsenek jelen, azért vannak dőlttel írva a beszédrészeik. Őket csak a saját asgardi oldaluk látja és ők tudnak velük társalogni, más aktuálisan nem. Thor képregényekben volt az efféle verzió, aztán mivel jópofa volt out-ra átvettem, nem mintha máshol lenne olyan asgardim, akinek van halandó fele…//

Sikerül Zacket valahogy eszméletre pofoznia, s ha képes a férfi fel állni, akkor felsegíti a földről. De ebben a pillanatban, lövés dördül, s Thorhalla át lőtt fejjel, zuhan a földre. Szinte mindenki megfagy, s ő is ledermed egy pillanatra, majd Zacket felkapva, a lehető legközelebbi fedezékbe ugrik. Ha sikerül előkapja a pisztolyát, és megpróbálja kiszámolni, kideríteni, hogy hol helyezkedik el a lövész.
-Ha jól sejtem ezek a bérgyilkosok akikről beszélt. Van sejtése kik lehetnek?-
Miközben a fedezék mögül kinézve próbálja kiszúrni a lövöldözőt.

Orvos az nincsen, a közelben legalábbis egy sincs. De nincs időm ezen bosszankodni, ugyanis van nagyobb baj is azon kívül, hogy a fele társaság sérült... Thorhalla egyik pillanatról a másikra a földre kerül, közben fülemben visszhangzik a moraj.
~ Mesterlövész(ek?) nagyon nem jó.
Rögtön a levegőbe emelkedek ha lehetséges, és onnan próbálom bemérni, hogy hol lehet a lövész. Ha ez nem lehetséges akkor fedezékbe vonulok, és onnan próbálom kiszúrni a lövészt.

Enyhén éget hússzag csapja meg az ébredező John orrát.
- Mi... volt... - nyöszörög, ahogy lassan pillái feltárulnak, s meglátja az ismerős David arcát.
- David... hát még élek? - húzódik vékony mosolyra arca.
- Megint jól belekeveredtem a lecsóba. - tápászkodik fel fájó végtagokkal. Alig hogy sikerül mindez, hatalmas dörrenés rázza meg érzékeny fülét.
- Lőnek! - rezzen össze nagy ijedtségében.
- Most mi lesz? Most mi lesz? Most mi lesz? - pörög nyelve, mint egy felakadt lemez.
- Hogy bérgyilkosok? - más nem is kellett az ijedt doki rohamához.
- Akkor én tűntem! - futna el, de látva a fejen lőtt nagydarab nőt és hasonlóan nagydarab társát elfogja a részvét és a segítségnyújtás hajlama.
- Engedj! Segítek! Doktor vagyok! - ha Einar oda engedi Hallához, akkor letérdel mellé és megvizsgálja a sebet.
- A golyót gyorsan elkel távolítani mielőtt további károsodást okozna az agyban! - mondjuk ezt a vak is látja és tudja. Csak a módját nem, hogyan is tegye. John előkapja zsebkendőjét és igyekszik megtisztítani a sebet a vértől, hogy jobban lássa a golyó bemenetét, ha még az bent van a nőben. Ha megtalálja, akkor elkezd koncentrálni, hogy mutáns képességével dezintegrálja a golyót.