Az aréna

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Prológus:
A végjáték elérkezett, mostanra minden Erőhasználó és Erőérzékeny is minden nap a Lángmadárral álmodott. De még azok is, akiknek nem volt köze az Erőhöz. Mostanra mindenki érezte azt, amiről a korábbi látomások, holonetes hírek szóltak. Mindenki tudta, hogy az Eshal-on történni fog valami. Mondani sem kell, hogy a korábbi – történelmi és legendákban szereplő – adatok miatt elég nagy pánik és félelem uralkodott a Csillagködben. A korábbi egyensúly az Erőben megbomlott és a sötétség felé határolódott a teljes Csillagködben. A világos oldaliak érzékét és képességeit erősen csökkentve.

A Jedik pedig továbbra sem tettek semmit, a Köztársaság bezárkózott, mindent teljes mértékben a Birodalomra hagyott. A Huttok féltve a saját üzletüket felajánlották a segítségüket és zsoldosaikat a Birodalomnak. A Chiss-ek és a Mandaloriaik természetesen segítettek, hiszen szövetségesek voltak. Az Örök Birodalom is szövetségre lépett ezen ügyben a Sith Birodalommal. Az FRK fele droidokat küldött és segített, akik a Birodalom felé hajlottak, a másik fele bezárkózott a Köztársasággal együtt.

Ezeket nem nézve is rengeteg dolog történt, hogy legalább azt a részt el lehessen kerülni, hogy Rhand visszatér – már akit érdekelt – mert több Erőhasználó szerint az Erőlátomások nyomán az áldozás sem kell a Lángmadár ébredéséhez, az csak az egykori Sötét Nagyúr visszatéréséhez kell. A Birodalom többségét nem érdekelte Lord Rhand ügye, bár voltak, akiket igen, hiszen a túlvilágról/Netherworld-ről is elég hatalmat gyűjtött össze az élők világában, hogy befolyásolni tudja Csillagködöt ilyen szinten. Mi lenne, ha itt lenne?

Már csak ezek miatt is elég sokan voltak – pont a Birodalom nem, ők nem aggódtak – akik végre eltörölték volna a Köztársaság Végzetét és a Rhand Varázslóit a föld színéről. Mire a hajók és a flották megérkeztek a Kessel rendszerbe, ugyanis az Eshal ennek a rendszernek a bolygója volt az egész rendszer igencsak túlzsúfolt volt. elég nehéz volt manőverezni és a feketelyukat körülölelő kis csillagködön is át kellett mindenkinek verekednie magát. egyenesen oda nem lehetett beugrani a hiperűrből, túlságosan veszélyes volt.

Bent pedig a gravitációs hullámok, törmelékek és minden más ilyen gondokat okozott. A Birodalom mind a tizenhárom darab szuper-csillagrombolója jelen volt, ilyen soha sem fordult elő korábban. Ezeken felül minden más frakció is a flottája javát hozta el ide, ahogyan a KV is, amik között ott Kessel Run réme, az ionágyúval felszerelt hatalmas hadihajó, ami számtalan Csillagromboló elpusztításáért volt felelős már. Eddig nem lehetett tudni, hogy kié a hajó, most már kétség sem férhetett hozzá, hogy kinek a zászlóalja alá tartozik.

Az űrben kialakult gigászi csata közben – amekkorát Rhen Var óta nem látott senki – a kisebb hajóknak, kompoknak elég könnyű volt a felszínre jutni, mert az űrben a nagy hajók és vadászrajok vívtak brutális háborút egymással. Éppen emiatt mindenki könnyedén le tudott szállni a bolygón, már akinek le kellett és nem ott volt már eredetileg is…

---

Nem csupán ezek a dolgok történtek, még volt néhány apró fontos kis esemény, amik idevezették a különböző személyeket. Mint amikor Xeth-nek meg kellett győznie Keth-t, hogy muszáj a császár parancsára az Eshal-ra menni, a két férfinak pedig még a feleségüket i meg kellett győzniük, hogy nem, rhys nem akar velük menni az Eshal-ra, hanem marad a hátsóján biztonságban. Ami a Dromund Kaas-i császári börtönt jelentette, hogy biztonságban tudják. Szerencsére végül a Hármak is jelezték, hogy vigyáznának a nőre, így Rhys a Malachor V-re ment és a két férfi onnan ment az Eshal-ra.

A másik roppant kellemetlen és talán kényelmetlen, hogy Morwen mit sem törődve a Tanács maradékának döntésével elutazott az Eshal-ra. Nem tehetett mást annak fényében, hogy a Kv elrabolta Parsha mestert is, ahogyan az a látomásokban volt. Morwen tettét Nemic Rix, Kes’vora és Su mesterek fedezték, hogy a tanácsbeli társukat fedezzék és alibit biztosítsanak neki. A nő már akkor érkezett meg, amikor a csata tartott az űrben. Morwen is megjárta Rhen Var-t, ahogyan ott volt Mandalore ostrománál is, de ekkora csatát még életében nem látott.

Sikeresen lejutott a bolygóra és ott nem volt túl nehéz megtalálnia azt, hogy merre is található a Sötét Tanács, a Császár és a kompániája. A nő elfogatta magát a Birodalmiakkal, akik révén Avenay a Jedi Tanács egyik tagja volt a rituáléra készülő kompánia elé vitték. Éppen a császár beszélt valamiről, amibe a nő – bármiféle félelem nélkül – vágott bele.

- De van, akit feltudnak áldozni, ostobaság azt hinni, hogy nem – mondta, a nő szavaira Xeth és Keth fordultak meg azonnal. - Megnyugodhatnak, nem ő. Parsha mester az… őt készülnek feláldozni, míg minden más elrabolt személyt le fognak mészárolni.

- Az nem a mi ügyünk Avenay mester és már nem is a magáé. Ön jelen pillanatban a Birodalom fogja és ennek fényében örülnék annak, ha kivenné a részét a rituáléból, ha még kitart amellett, hogy meg akarja menteni a Csillagködöt – mondta a császár a nőnek.

Ezalatt valahol a bolygón, ahol a tényleges áldozás kezdődik meg hamarosan a korábban a látomásokban is látott kamaszkorúnak tűnő fiatal lány álldogált a félhomályban, nem is olyan messze tőle egy a húszas évei elején járó nő állt és a lányt figyelte, aki éppen az áldozást készítette elő. A teremben megannyian voltak csuhákban, térdeltek az oltár körül, vagy éppen a félhomályba. A fiatal lány végül odafordult a sárga ruhában levő vörös hajú aranyszemű nőhöz.

- Mi itt tudjuk a dolgunkat, te is menj és készülj a sajátodra. Amint feltámad a Lángmadár, téged kell megtalálnia és neked kell az egyedüli gazdatestnek lenned! – mondta. A másik nő erre meghajolt és távozott…

---

A bolygóra elég könnyű volt lejutni, ott pedig a korábban a látomásban is látott égkép fogadta a megérkezőket. Miin-t, Alt’or-t és Fiwi-t az egyik fenti hajóról erre a pontra irányították, mert a beazonosítás alapján itt a helyi arénában kellett lennie a foglyoknak, akiket a Köztársaság Végzete és a Rhand Varázslói közös erővel raboltak el. A környék, ahol az aréna volt, nem volt épp a legkellemesebb. Hatalmas sziklák voltak errefelé, amik a magasba törtek. Ezen sziklákon voltak különböző épületek.

Az épületek az adott szikla teljes egészét elfoglalták, utána pedig rögtön mélység következett, legalább 200-300 méter mély hasadékok. Lent elég sötét volt, így nem nagyon lehetett lelátni, de szkennerekkel megállítható volt, hogy odalent volt növényvilág és elég hely ahhoz, hogy a gépeket le lehessen tenni. Fent a sziklákat pedig helyenként híd is összekötötte. A hely természetes volt, direkt építkeztek korábban felülre, nem később omlott le a hely és tette ilyenné a környéket.

Ami még látszott és a szkennelés is megmondta, hogy az épületek nem biztos, hogy elbírnák azt, hogyha a hajóval, vagy siklókkal/kompokkal rájuk szállnának, de az legalább segítség volt, hogy a sziklákon belül volt lépcső, lépcsőház és még lift is. Az ugyan kétséges volt, hogy működnek-e, de legalább biztosan volt feljutási lehetőség az épületekbe. A három – vagy attól függően, hogy ki kivel érkezik – hajó nagyjából egyszerre érkezett meg a területre, egyelőre rajtuk kívül semmilyen ellenséges, vagy baráti mozgás nem volt a környéken, a szkennerek nem mutattak semmi ilyesmit.

Ami pedig a landolást illette, vagy azt, hogy miként jutnak az arénához, azt ettől a pillanattól kezdve nekik kellett megoldani…

Felszereléslistát, mint mindig írjatok. Én pedig a kör végén fogok írni, mint általában.
A hozzátok tartozó header, használjátok nyugodtan, ha szeretnétek a reag elején

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/rhO8edL.png[/img]</center>

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/R1bh4JM.png[/img]</center>

---

Fiwi is megérkezett a rendszerbe, ahol hatalmas harcok fogadták, szerencsére megtudta kerülni mindezt és olyan helyre menni, ahol nem támadták meg, és így be is ért a bolygó légkörébe. A megkapott koordináták felé haladt, a környék nem volt éppen olyan, aminek örült. A látvány, amit már a Samorah bolygón látott látomásként most itt megelevenedett az orra előtt. Kirázta a hideg a látványtól, ahogyan attól is, hogy mi fogadta itt. Az aréna megvolt, amit feltehetőleg láttak, de nem tudhatta pontosan, hiszen csak a belsejét látták, a külsejét nem, de ez is fedett volt, így remélhette, hogy tényleg ez az a hely. Leszállni nem lehetett a látottak alapján, ahhoz lent a völgyben, vagyis inkább a kiálló sziklák lábánál kellett volna landolni, ahonnan mire feljut, már ha feljut egy év lett volna. amíg körözött a környék felett, vagyis igyekezett körözni, mert remélte, hogy nem fognak rálőni, rájuk lőni, addig is gondolkodott, hogy mit kellene tenni, mit lehetne tenni. Roppant sajnálatos módon azonban csak egyetlen egy dolog jutott az eszébe.
- Az Erő essen belé! – morogta az orra alá.
Nem a feladattal volt baja, mert szerette a kihívásokat és részben adrenalin függő volt, de ezt még ő is kissé őrültségnek tartotta. Nem tudta, hogy a két droidja mennyire lesz képes vezetni a hajót ehhez úgy, hogy ne zuhanjon le. A szelet sem ártott volna tudni. Fiwi felsóhajtott. A hajóval igyekezett az egyik olyan szikla tetejéhez manőverezni, ahol kellően nagy tér volt és a hajója is le tudott ereszkedni pár méternyire a talajtól. Ezt még igyekszik ő kivitelezni, ha sikerül, akkor utasítja a droidokat, hogy tartsák ezt a pozíciót, mert ő kiugrik, utána keressenek egy landoló helyet addig, amíg nem szól nekik, hogy jöhetnek érte. Szóval, ha sikerült kiválasztani a megfelelő szikla csúcsot és a rámpa is kinyílt, akkor kinyúlt az Erőbe és annak a segítségével próbál kiugrani, és tompítani az esésén, hogy ne sérüljön meg túlságosan és igyekszik körülnézni.
Ha azonban nem tud ilyesmivel élni, akkor marad, hogy valamelyik szikla tövében keres leszállóhelyet magának és ott próbál landolni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin és Alt’or is úgy döntöttek, hogy leszállnak a sziklák tövéhez és onnan mennek fel. Közben láthatták, hogy volt egy harmadik hajó is, de annak esze ágában sem volt landolni, hanem az egyik tetőn levő épületegyütteshez manőverezett. Többet már nem lehetett látni a landolás miatt. Alt’or számára megígérte a klán társa, hogy marad és megvárja, amíg visszaérkezik. Így ő és Miin is kiszállhattak. A szkennelés a korábban látott eredményt hozta, azaz voltak lépcsőházak és liftek a sziklákon belül, amik megkönnyítették a feljutást.

Amennyiben élőlények felderítése céljából ment mindez, akkor állatokat és madarakat lehetett észlelni, humanoid létformák, vagy nagyobb személyek, élőlények csupán az aréna belsejében voltak. azokból pedig több tucat is volt, a korábbi látomás alapján, amit a Samorah bolygón látott Alt’or ez stimmelt is. A kiszállás után az ősz hajú férfi és a zöldbőrű nő találkozott, mert mind a ketten ugyanoda mentek annak a lépcsőházába, vagyis ajtóhoz, ami az arénához vezetett. Közben láthatták, hogy a harmadik hajó is, amit láttak odafent nem messze landolt itt lent, ám abból senki sem szállt ki.

Az ajtó egy egyszerű szabvány bárhol megtalálható fémajtó volt, ami mellett oldalt egy panel is volt, ami a nyitásért, zárásért, illetve az ajtó lezárásáért, vagy épp benti részre való üzenetküldésre szolgált. Ahogyan közelebb értek, láthatták, hogy ez nem volt túl régi, működött és a szabvány feliratok voltak rajta aurebesh betűkkel, azaz galaktikus standard nyelven. Bárki is építette az jócskán a bolygó eredeti lakóinak eltűnése után volt, mert viszonylag modern – maximum pár száz éves – dologról volt szó, ami működött is.

Fiwi első dolga az volt, hogy olyan helyet keressen, ahova tökéletesen ki tud ugrani. Szerencsére talált egy ilyet, az egyik „platform” ugyanis olyan volt a szikla tetején, hogy a széleken ugyan házak voltak, de középen egy nagyobb tér volt. egykor ott is épületek állhattak, de mostanra csak az alapjaik voltak meg, így bőven volt arra hely, amit a nő ki akart vitelezni. Odafelé ő maga vezette a gépet, amit megtudott tenni, majd K-2SO és Cutie innen vették az irányítást.

A szél ugyan elég erős volt, de mivel csak pár méter választotta el a földtől, így Fiwi ki tudott ugrani és leérkezni az elég sima talajra az Erő segítségével, így meg sem sérült. Amint leért láthatta, hogy egyelőre egyedül volt, olyan negyven-hatvan méterre előtte pedig itt volt a híd, amin keresztül el lehetett jutni arra a tetőre, sziklára, amelyiken az aréna is volt. innen, hogy ott volt-e ellenség, vagy hasonló nem lehetett látni. A Nagoon Fénye feltudott szállni és nem is olyan messze az érintett szikla lábánál.

---

Fiwi veszélyes terve végül sikerrel járt és megérkezett arra a részre, amit kinézett magának. Közben látta, hogy a másik két hajó leereszkedett a lenti részre. Mondjuk nem csodálkozott azon, hogy nem próbáltak meg úgy feljutni, mint ő. Ha nem lett volna kissé adrenalin függő, akkor ő sem próbálta volna meg. azt elégedetten nyugtázta, hogy a két droid is elindult lefelé azok után, hogy ő földet ért. Azonnal felmérte a terepet, érezte a szelet, ami azért annyira nem volt erős. Kellemetlen lett volna, ha lesodorja innen. Lehet, hogy kellett volna egy hátirakétát szereznie az ilyen alkalmakra? Mondjuk azért titkon remélte azt is, hogy nem sűrűn lesz több ilyen alkalom, mint ez a mostani. Igyekezett körülnézni, elsőre azt látta, hogy senki sem volt itt, azért a kézi szkennerét is igyekezett aktiválni és megnézni azon, hogy tényleg így van-e, vagy téved. Amennyiben mégiscsak lennének mások a közelben, akkor próbál észrevételenül haladni, ha nem, akkor biztosabb léptekkel, legalább is ami a hidat illeti. Amikor oda érkezik, akkor próbálja felmérni a helyet jobban, hogy miként lehetne átmenni rajta, kellően stabilnak tűnik-e, a másik oldalon, ahol az Aréna van rá lehet-e látni a hídra. Az Erőre! A világért sem szerette volna azt, hogy félúton lelövik, amíg próbál átmenni. Azonban, ahogyan megállt nem messze a hídtól és próbálta felmérni a terepet, nem érzékelt senkit sem kívül. Még az aréna sem volt kifejezetten olyan, hogy kívül bárhol meg lehetett volna lapulni. Az egész sziklafalat beépülte a hely. Ez most neki nagyon jól jött, amennyire látta a híd után pár méter út jött és azok után következett a bejárat, ami láthatóan zárva volt. A híd nagyon hosszúnak tűnt, nem nagyon akart úgy elindulni, hogy nem volt benne biztos, hogy élve átjut. Szóval egyelőre még vizsgálódik és nézelődik, aztán ha majd úgy ítéli meg, hogy minden biztonságos és nem lesz kellemetlen sugallata sem az Erőnek, akkor fog elindulni. És már most megfogadta, hogy valóban szüksége lesz  egy háti rakétára, hogyha ez túléli és nem omlik össze az ismert világuk a Lángmadár ébredése után.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

A páros találkozott nagyjából félúton és be is mutatkozott egymásnak Miin ebben az alakban nem volt felismerhető, így nem lehetett túl meglepő az sem, hogyha Alt’or a külseje alapján nem tudta, hogy ki. Az majd más kérdés, hogy névről megismeri-e a Csillagköd egyik leghíresebb személyét – onnan híres, hogy egyike volt azoknak, akik a Fellegvár Csillagával jöttek, nem is beszélve arról, hogy a írónő. Mind a ketten minden gond nélkül megérkezhettek az ajtóhoz, amit Alt’or meg is próbál kinyitni.

Közben próbált a férfi ráhangolódni az Erőre is. valószínűleg nem volt túl meglepő, ha meglehetősen sötét szürke, már-már sötét oldali volt. bár ez igaz volt a teljes csillagködre is az utóbbi hónapokban. Hihetetlen erős félelmet, rettegést, fájdalmat érezhetett az Erőben és azon keresztül. Azt, hogy honnan eredt a „gócpont” nagyon találgatni sem kellett, érzés nélkül is megmondható volt, hogy ez az Aréna volt. Ami pedig az ajtót illette az nem kért kódot, így könnyedén kitudta nyitni Alt’or.

Ezek után Miin volt az, aki elindult, felhasználva azt a tudást, amit a vőlegényétől szerzett – vagyi amit a férfi nem túl finoman tanított meg neki az elmúlt hónapokban. Szerencsére azonban semmitől sem kellett tartani itt, ugyanis nem látszott senki sem, és hangok sem utaltak arra, hogy bárki lett volna itt lent. Ha valaki Erővel is ellenőrzi ugyanezt, akkor az eredmény ugyanaz, sehol senki. Odabent egy hagyományos, teljesen standard folyosó fogadta a párost, ami úgy húsz-harminc méter mélyen vezetett előrefelé.

Itt ezen táv után + alakban ágazott el, azaz három irányba is lehetett menni. jobbra és balra egy-egy turbólift látszott, előre felé pedig egy lépcsőház, keskeny lépcsővel csiga alakban haladva felfelé a közel két-háromszáz métert, ami a legfelső szinthez vezetett. Ami még azonnal látszott, hogy beléptek – hacsak nem történt meg korábban az Erővel való ellenőrzés – hogy itt lent nem volt senki, és energia is volt az épületben, mert a liftek láthatóan működtek, ahogyan a fények is világítottak a folyosón.

Fiwi mesélői részét a saját reagjában ejtem meg, amíg nem találkozik veletek, így kényelmesebb nekem

---

Fiwi ismét körbenézett és megbizonyosodott a szemei és a szkennere segítségével, hogy tényleg nem fog senki sem rátámadni, mert nincs senki a közelben. De akkor is… a híd kellően masszívnak és stabilnak tűnt, olyannak, ami nem fog leszakadni a súlya alatt. Végtére is nem volt nehéz, de akkor is kellett volna az az átkozott háti rakéta, nem akart innen leesni. Az adrenalint szerette, de főleg repülés közben és nem így, ott tud korrigálni, ha gond van, itt ha leesik, akkor nem sok marad belőle a becsapódás után. Mindegy, nem lesz gyáva, főleg úgy nem, hogy repülés közben számtalan dolgot szokott csinálni, ami veszélyesebb. És nem mutatna jó példát az unokahúgainak és öccseinek, ha gyáva lenne. Mondjuk kételkedett abban, hogy azzal jó példát mutatna, hogy mire készül, de erről nem kell mesélnie nekik, ahogyan a szüleinek sem. Végül felállt és odasétált a híd széléhez, még eléggé egyben volt, de vigyáznia kell. Még szerencse, hogy ennyire tudta használni az Erőt, hogy az segítsen neki. A szél is elég erős volt ilyen magasságban, de amennyire itt érezte nem veszélyesen erős és nem fogja lehajítani a hídról. Egy mély levegő után elindult, hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit, bár a lába alatt igencsak masszívnak érezte a fém és kőhidat. Nem nyikorgott, nem repedezett, nem adott ki magából olyan hangot, ami arra utalna, hogy le akarna zuhanni, vagy éppen szakadni. Szerencsére nem is volt túl nehéz, így ettől sem kellett tartani, hogy nagyon megterhelné a tartószerkezetet. A híd sokkal nehezebb volt nála. Mindazonáltal, nem akart túl sokat a hídon maradni, így futásnak eredt. Már-már a szemeit is lecsukta, mert tényleg hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit. A megfelelő helyekre lépett, amikor kellett, akkor ugrott. A szél hideg volt és metsző, szinte Fiwi csontjáig hatolt, nem ilyen időre volt öltözve, emiatt pedig eléggé kellemetlenül érezte magát és fázni kezdett. Noha az Erő vezette a lépteit, meglehetősen óvatosan és lassan haladt, éppen emiatt jó néhány percbe tellett mire átért a másik oldalra. Ezen idő alatt kellően átfagyott, de végre valahára szilárd talaj volt a lába alatt…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

A páros a bemutatkozás, részletesebb bemutatkozás és a terep felmérése után úgy döntöttek, hogy lifttel fognak felmenni. Talán tényleg ez volt a legjobb megoldás, mert azért pár száz métert felfelé gyalogolni nem igazán lehetett kellemes és nagyon sokáig is tartott volna. Persze Miin kint fel is repülhetett volna, az talán a leggyorsabb módszert lett volna. Szóval maradt a lift. A kettőből az egyik itt volt a földszinten, így hívni sem kellett.

Itt látszott, hogy nem voltak földalatti szintek, mert csak felfelé lehetett menni. A lift pedig a turboliftek megszokott sebességével haladt felfelé. Ami még látszott, hogy nem voltak köztes szintek csak a földszint és a legmagasabb emelet. Nem vitték túlzásba az építkezést ezt illetően, bár az talán kicsit meglepő lehetett, hogy a lift belül volt és nem kívül a fal mellett. A legtöbbször ez a helyzet szokott fennállni.

Miközben a lift haladt felfelé mind Miin, mind pedig Alt’or érezhették az Erőben azt a megszokott érzést, amit akkor sugall, hogyha nyíltan veszélybe mennek és valami rossz dolog fog történni. Az Erő ezúttal sem hagyta őket cserben. Pár perc felfelé liftezés után a lift végül megállt a legfelső emeleten és elkezdett kinyílni az ajtó. Ilyenkor általában az ember – és egyéb létforma – meglátja, hogy mi is van odakint. Most azonban nem ez történt…

A párosnak esélye sem volt arra, hogy lásson bármit is, mert a résnyire kinyílt – és lassanként folyamatosan táguló – liftajtón keresztül csak a feléjük záporozó vörös, kék és zöld lézerlövedékeket láthatták, amiket a folyosóról, vagy ki tudja milyen helység volt az odakint, szóval onnan lőtték rájuk…

---

Fiwi megérkezett az aréna oldalához, aminek nagyon örült, mert legalább itt volt és nem zuhant le. Most már csak meg kellett találnia a módot arra, hogy bejusson. Mivel maga az aréna a teljes tetőt befedte, nem nagyon tudott másfele menni, itt kellett bejutnia. Vagy körülnézni az egész tetején, amihez azonban nem igazán volt felszerelése. Szóval maradt az, hogy itt pórbál bejutni. Egyelőre nem akart a drasztikus módszerhez folyamodni, azaz ahhoz, hogy fénykarddal vágjon ajtót magának ezen a helyen, szóval odalépett a falhoz, ahol a panel is volt. azon nem csodálkozott, hogy kódcilinder híján nem nyílt ki az ajtó. Az azonban kellemes meglepetés volt a számára, hogy a konzol és panel viszont működött és volt benne energia. Így sokkal könnyebb dolga lehet mintsem energiacellákat rákötni, vagy valamilyen energiaforrást, hogy kinyithass az ajtót. Neki is látott annak, hogy megnézze milyen nyelven íródott és kellemes csalódás volt, amikor kiderült, hogy az egész közös nyelvre van lefordítva. Akkor ez a hely fiatalabb volt, mint a bolygón levő romok. Bár most ezzel nem nagyon volt ideje és lehetősége foglalkozni, mert teljesen más miatt volt itt. Szóval végigtúrta a panelt, hogy mire is fog jutni, kellemes csalódás volt, amikor kiderült, hogy még csak le sem volt védve, így nem volt szüksége semmilyen droidra sem, hogy kinyissa az ajtót. Elég nehéz is lett volna Cutie-t felhozni ide a lenti hajóból. Az furcsa volt, hogy nem volt levédve, lekódolva, de Fiwi nem panaszkodott, ennél jobban nem is járhatott volna. Mivel így egyszerű volt, néhány gombnyomás után ki is nyílt az ajtó. Egy üres folyosón találta magát a mirialan. Vagyis annak bejáratánál, látta a végét, ahol egy újabb ajtót látott. Itt már kinyúlt az Erőbe, hogy érez-e a közelben másokat, nem akart meglepetést, hogy esetleg az ajtó mögött várják. Közben pedig még a kézi szkennerére is rápillantott, hogy az esetleges droidokat. Aztán majd ennek az eredményétől függően szándékozott tovább folytatni az útját, vagy épp nem folytatni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

A terv sajnos csak addig a pillanatig működött, amíg az ajtó nyílt, ugyanis nem volt olyan rész az oldalán, ahova be lehetett volna húzódni, a lift pont olyan széles volt, mint a folyosó, ez volt ugyanis a tökéletes szabvány. És az ajtó alig három-négy másodperc alatt vissza is húzódott a falba. Miin még beszélt, amikor a liftajtó teljesen kinyílt, Alt’or pedig koncentrálni próbált, de ebben a helyzetben ez nem igen volt kivitelezhető.

Miin volt a feltűnőbb, így többen arra lőttek, még csak egy fejjel ment összébb, amikor három lövés találta telibe – kettő oldalba, egy pedig az arca fél oldalán az összemenés miatt – , amitől eszméletlenül terült volna el a földön, ha a megszakadó alakváltása miatt nem nyeri vissza az eredeti alakját. Az egész liftet néhány pillanattal később egy folyamatosan nagyobbodó sárkány töltötte meg.

Ez volt az, ami megmentette valószínűleg Alt’or életét, még akkor is, hogyha elég fájdalmasra sikeredett. Miin alakváltása miatt a lövések megakadtak, és a sárkány szó szerint a falhoz passzírozta a férfit. Annyira nem szerencsére, hogy megölje, de a férfit eléggé nyomta minden, ahogyan a falhoz szorult egy sárkányfenéknek köszönhetően. A gránátjai, a fegyverei mind belepréselődtek a bőrébe, mert nem volt páncélja.

Az egyetlen pozitívum, hogy legalább már nem lőttek rájuk, így Miin sem sérült tovább. Hallani lehetett, hogy közelednek többen a folyosón, több lépésnek fémes hangja volt, mintha droid lett volna az illető. Végül egy férfihangot lehetett hallani, ahogyan bekiabált, a hangja alapján eléggé megdöbbent azon, amit itt látott.

- Akkor most vagy megadják magukat, vagy gránáttal felrobbantjuk az egészet! Kiabálják ki a választ! – kiabált.

A lift ekkor rándult egyet és nyikorgott, Miin túlságosan nehéz volt eredeti alakban és a fémfalai is kezdtek megrepedni, szétnyílni a rá feszülő erőhatásoktól és épp emiatt Alt’or-nak is kezdett egyre kellemetlenebb lenni, hogy a falhoz van szorulva.

A kockák nem szerettek titeket, sem a liftet (a liftet a szabvány SW-s lift képek sem, hogy nincs olyan része, amire ne lehetne belátni kintről, szóval nincs bennük fal rész, ami mögé be lehet húzódni).

---

Az Erő egy személy jelenlétét „mutatta” Fiwi-nek a folyosón, a kézi szkennere 0 droidot, semmi pajzsot és mozgást sem. Szóval az Erővel érzékelte, hogy a másik folyosón van egy személy, nagyjából húsz méterre a mirialan jelenlegi helyzetétől. Azt sajnos ugyan nem tudta, hogy milyen is lehet a folyosó, hogy a másik a folyosón van-e, vagy egy másik ajtón túl, ilyenre sem a technológiája, sem pedig az Erő tudása nem terjedt ki. De muszáj volt mennie, mert ki tudja, hogy mennyi ideje lehet. erős zavart érzett az Erőben, de nem tudta, hogy mi, vagy ki okozhatta mindezt, de kellemetlen volt. A sugárpisztolyát a kezébe vette és vett egy utolsó mély levegőt. Remélte, hogy nem lesz túl hangos az, amikor kinyílik az ajtó, nem akarta, hogy egyből már megtudják, hogy itt van. Bár annyira nem volt naiv, hogy ne tudja, hogy valószínűleg már úgyis tudják, mert a hajója és a leugrása eléggé feltűnő lehetett. A fegyvert kibiztosította és kinyitotta az ajtót, mert ezt sem védte semmilyen kód, vagy efféle. Egyre jobban úgy tűnt a nőnek, hogy nem is igazán foglalkoztatta a Köztársaság Végzetét és a Rhand Varázslóit az, hogy védjék a helyet, bár azt is lehetségesnek találta, hogy nem is az övék volt eredetileg, hanem csak elfoglalták. Végtére is a KV nem volt olyan régi szervezet, a RV-ről meg nem tudott semmit, de a hely nem illett egy káosz szektához, amik ezek voltak. ajtó kinyílt és becsúszott a falba, meglehetősen halkan szerencsére, de azért az üres folyosón hallani lehetett nagy bánatára. Óvatosan nézett ki az ajtón először abba az irányba, ahonnan korábban érezte a jelenlétet. A másik személynek, bárki is volt feltűnt, hogy Fiwi megérkezett, mert amint a lány kinézett az ellenfele azonnal felé lőtt, így nem nagyon tudta megnézni, hogy kivel is áll szemben, mert azonnal be kellett rántania a fejét, néhány szívdobbanásnyi múlva pedig a lövedék pont oda csapódott be, ahol ő volt korábban. Gránátja sajnos nem volt, így azt nem dobhatott ki, maradt az alternatív lehetőség. Kiugrani a folyosó másik felére és a lövés alapján behatárolni, hogy merre is lehet a másik és mielőtt az még lelőhetné őt, addig neki megtenni. a behatárolás nagyjából megvolt, maradt a többi rész. Még megvárt egy-két lövést, addig is próbálta jobban meghatározni az ellenfél helyzetét, majd utána fog elindulni, hogy végrehajthassa, amit szeretne.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Alt’ornak tényleg egyre nehezebb volt levegőt vennie, még hallotta, hogy kintről a megadására mondanak valamit, de azt már nem tudta kivenni, hogy micsodát. Az egész ilyen hosszan, elnyúlva hallatszott, mint amikor a kazetta szalagja megnyúlik és emiatt minden érthetetlen. A következő pillanatban ő is elvesztette az eszméletét, amivel valószínűleg jelen helyzetben ő is jobban járt.

Így legalább nem érezte azt, ami azzal járt, hogy éppen most készült belőle palacsintát lapítani Miin. Azonban hamarosan, vagy épp ki tudja, hogy mennyi idő múlva mind a ketten ébredezni kezdtek. Alt’ornak eléggé fájt minden, de szerencsére nem érezte azt, hogy eltört volna bármije is, mindenét tudta mozgatni, kissé fájt ez ugyan, főleg a tüdeje és a légzés, de semmi sem korlátozta a mozgásban. Miin azonban rosszabbul volt.

A páros egy hatalmas cellában volt, ami inkább szoba szerűség volt, kő falakkal, az ajtó fémből volt, ahogyan több helyen rácsok is abból, amivel így ki lehetett látni a folyosóra. Miin még mindig sárkány alakban volt, az egyik lövés az arcán találta el, a jobb szemére így nem látott, az egész teljesen égett volt az arcával együtt. A jobb bordái körül volt a következő sérülés, és az alatt a gyomornál a harmadik. Ezek átkozottul fájtak neki.

Nem voltak megbilincselve, azonban a felszerelésük nem volt náluk. Ketten voltak a cellában, odakint nem hallatszott semmi sem, és át lehetett látni a folyosó másik oldalán levő cellákhoz, amik teljesen üresek voltak, az ajtók nyitva, de bent senki. Ahogyan őrök sem, a folyosón pedig talán furcsa, de sima mezei fáklyák világítottak a plafonon levő elektronikus technológiai dolgok nem működtek, így azok nem adtak fényt.

Ami a cella másik három falát illette, ott csak falak voltak, nem volt kifelé ablak, így a cellák helyzetét nehéz volt megmondani, hogy hol lehetett egészen pontosan. Azonban, ha fülelnek hangokat továbbra sem lehetett hallani, így az kellően pozitívnak tűnhetett, hogy senki sincs a közelben és teljesen magukra hagyták őket, vagy éppen nem hagyták valószínűleg lezuhanni őket a lifttel együtt…

---

Fiwi még vett egy utolsó mély levegőt, majd hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit és úgy vetődött ki a folyosóra. Nagyjából sikerült meghatároznia, hogy merre is lehet az ellenfél, azt sajnos azonban nem láthatta, hogy fedezék mögött van-e, vagy sem, de azért próbálkozott. A folyosó szemközti falához vetődött ki, azonnal pattant fel a gurulás után és több lövést adott le abba az irányba, amerről a lövések rá érkeztek. Arról fogalma sem volt, hogy eltalálta-e az ellenfelet vagy sem, de az biztos, hogy fedezékben volt, mert lövés valami másnak csapódott, ami egy hatalmas robbanással adta meg magát. Az egész mondani sem kell, hogy nem volt kellemes. Fiwi próbált még visszajutni a folyosóra, de erre már esélye sem volt. Az egész folyosó megremegett, az, aki a fedezék mögött volt valószínűleg darabokra szakadt, mert égő és égett húscafatok terítették be a folyosót mindkét irányban, így még a mirialanra is jutott nem kevés ezekből. A robbanás szele a lányt is a falhoz vágta, a forróság eléggé kellemetlen volt, a füle csengett a robbanástól és minden fájt, ahol nekicsapódott a falnak. Ha ez azonban nem lett volna elég, akkor a teljes folyosó ebben a pillanatban megadta magát és leszakadt a lány alatt. Hiába próbált megkapaszkodni, mindez nem sikerült és jó pár méterrel lejjebb landolt a törmelékeken. Az előzőek után még itt is megütötte magát és megzúzta, a fejét is beverhette valamikor, mert a homloka felszakadt és vérzett. Meg sem próbált felállni most még csak köhögött a portól, minden lélegzetvétel fájt, nem tudta, hogy a robbanástól, vagy mert eltörtek a bordái, de nem volt kellemes. Ahogyan oldalra fordult cellákat látott, az egyikben pedig egy igencsak érdekes párost. Őket nem látta a korábban a látomásban, de attól még a gonosz szervezet börtönében voltak és remélhetőleg többen többre mennek, amikor ki akarják szabadítani a foglyokat.
- Azt hiszem, hogy én vagyok a felmentő sereg – vigyorodott el mielőtt elvesztette volna az eszméletét.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin valóban nem tudott ebben az alakban beszélni, csak telepatikusan kommunikálni. A fájdalom valamennyire jobb lett Alt’or részére, bár ez inkább annak volt köszönhető, hogy mozgott, mintsem a gyakorlatnak. A zár nem volt modern és ez inkább fizikai erővel való megoldásért ordított, mintsem a misztikus Erőért, mivel az egész fából volt és némi fém kerettel. Láthatóan erősebb lökéssel is belehetett volna törni, kidönteni.

Ám mielőtt ehhez nekifoghatott volna Alt’or, vagy Miin, felülről egy hangos robbanás hallatszott, majd a teljes helység megremegett. A következő pillanatban a folyosó feletti plafon beomlott és a fémes, köves folyosó és plafon leszakadt a padlóra. Egy szétrobbant tetem maradványai is leérkeztek, majd a törmelékeken egy mirialan lány is ott feküdt, aki még megjegyezte, hogy ő az erősítés. Ezek után pedig elájult. Aki ismertebb a logisztikai cégek között, akkor az megismerhette, hogy a lány a Fry szállítmányozás tulajdonosa és vezérigazgatója.

Ezek után, ha Alt’or pusztán fizikai erővel próbálta kinyitni az ajtót, akkor sikerrel járt ezzel, nem kellett Miin segítsége sem. Miin egyébként tudott telepatikus üzenetet küldeni, ha akart, bár elég megterhelőnek érezte mindezt, bár ezen Miin nem fog kiférni, mert annál sokkal nagyobb. Neki ahhoz a rácsokat – amik úgyszintén nem voltak túl erősek és strapabíróak – kellett kidönteni, amihez elég volt csak nekifeszülnie és kitörtek a helyükről. Így mindenki könnyedén kijuthatott a cellából.

Mire ezt sikerült a párosnak kiviteleznie, Fiwi is kezdett magához térni, csak pár pillanatra veszítette el az eszméletét. Egyébként a robbanásra és arra, hogy a folyosó leszakadt sem érkezett senki sem. Továbbra sem lehetett annak a hangját hallani, hogy bárki közeledett volna, még mindig úgy tűnt, hogy nem igazán érdekelték azokat, akik elfogták a párost, hogy mit is csinálnak itt. Ha még egyáltalán volt valaki a bázison, vagy az Aréna alatt.

---

Fiwi lassanként kezdett magához térni, még mindig remélte, hogy csak álmodta a dolgokat, de amikor levegőt vett és mindene, köztük a tüdeje is fájni kezdett felköhögött. Először még valószínűleg homályosan látott, így igyekezett pislogni, minden olyan lassúnak tűnt körülötte, ahogyan általában az ájulás után mindez történni szokott. Szerette a filmeket, amikor mindenki csak felpattan és rohan tovább eszméletvesztés után, de a valóság nem volt ilyen. A feje is fájt, próbált felülni, remélve, hogy mindez sikerül neki. Ugyanott volt, mint korábban. Fogalma sincs, hogy mennyi idő telhetett el, de az biztos, hogy akiknek a megmentésére igyekezett, azok megoldották a szabadulást nélküle is.
- Azt hiszem pocsék mentőakció voltam – mondta lassan. - Maguk érkeztek a két másik hajóval? Csak mert a látomásból nem emlékszem magukra a foglyok között…
Ha korábban nem sikerült felülnie, akkor megpróbálja megint, aztán fel is állni. Ha ez sikerült, annak már nagyon örült volna, akkor igyekszik körülnézni, hogy mi is van itt, merre lehet kijárat, ami persze nem a feje felett van, ahonnan érkezett. remélte, hogy nem veszített sok időt és van arra ideje, idejük – ha tényleg jól gondolta és ezek ketten is a jófiúkkal vannak – akkor megmenteni a rabokat és a foglyokat. De ha ők a jófiúkkal voltak, akkor nem volt kellemes, hogy máris fogságba estek. Lehet, hogy kellettek volna katonák, vagy zsoldosok. De próbált egyelőre nem ilyen komoly dolgokon gondolkodni, mert még a feje fog belefájdulni mindebbe. Ha a fegyverét elejtette, akkor igyekezett megkeresni azt, nem akart fegyver nélkül maradni, ha pedig elindulnak, akkor lassan, de biztosan igyekszik követni a párost és arra ügyelni, hogyha támadás érné őket, akkor próbál az elől kitérni, vagy valamilyen fedezékbe ugrani. Nem lenne túl kellemes, ha a mentőakciót is még jobban menteni kellene…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin könnyedén kitudta dönteni a rácsokat és kimenni rajta a folyosóra, ezt Alt’or is megtehette. Tényleg nem volt túl nagy mutatvány mindez, egy erősebb nekidőlés elég volt a nő részéről ahhoz, hogy a rácsok megadják magukat. Nagyon nem arra az erőkategóriára volt tervezve a rács, amivel Miin rendelkezett. Közben Fiwi is magához tért, bár egyelőre láthatóan nem nagyon fogta fel azt, hogy sárkányt lát, vagy nem akasztotta ki.

Amíg ő próbált felállni, addig Alt’or nekilátott annak, hogy felmérje a terepet és körülnézzen előrefelé a folyosón. Balra fal volt, véget ért a hely – ha abból az irányból nézték, ahogyan kijöttek a cellából – így a jobb oldali irány maradt, mint lehetséges kijutási lehetőég. A folyosó végég egyforma széles volt, ami volt olyan széles és magas, hogy Miin is elférhetett rajta, így ha nem is tud visszaváltozni, akkor is tud közlekedni.

Az egész folyosó olyan volt, mint amit láttak korábban, nem igazán volt itt rendes elektronika, minden inkább fáklyákból állt, archaikus módon. Két oldalon végig cellák, de mindegyik üres volt, bár a kinézetük alapján nemrég még használhatták őket. amekkora volt ez a szint akár száz, vagy százötven fogoly is kényelmesen elférhetett ezen a helyen. Őröknek, vagy biztonsági intézkedéseknek azonban nyoma sem volt.

Mire Fiwi-nek sikerült felállnia, addigra Alt’or elérhetett a folyosó végére, ahol egy terminál nélküli zárt fémajtót talált. Itt a záró falak is fémből voltak a korábbi kőfalakhoz képest. Az ajtó pedig csukva volt és nem nyílt ki arra, hogy a férfi megérkezett.