Az aréna

---

Fiwi-nek sikerült felállnia, bár még mindig nem érezte magát jól, de azért már lassanként kezdte valószínűleg felfogni a dolgokat normális tempóban. Tényleg nem szerette, hogyha elájul, mert elég sok idő az, mire újra rendben fogja érezni magát. Emiatt nem szerette a holofilmekben sem azt, hogy mindenkire olyan hatással volt ez, mintha csak alvásból kelt volna fel. Pedig nem. Miin… gondolkodott el a telepatikus üzeneten. Ismerős volt a név, de nem tudta hova tenni jelen pillanatban.
- Fiwi Fry, a Fry szállítmányozás CEO-ja – mutatkozott be. – Azt hiszem tudok járni. Már láttam repülő bálnákat az űrben, ha annál furcsábbat mutat, vagy egy csillagfajzatnál, majd meglepődök.
Igyekezett ezzel próbálkozni, ha tudott magától akkor az remek volt, ha nem, akkor a falba próbált kapaszkodni, vagy a cellákba, hogy így jusson előrébb. A háta mögött ugyanis csak egy fal volt. Ha sikerült megérkezni a másik ajtóhoz, valószínűleg akkor kapja majd meg a kérdést a férfitól. Úgy tűnt, hogy nem tud átmenni az ajtón, a sugárpisztolyával valószínűleg nem is fognak, a másikat pedig nem fogja illetlen kézbe adni, egy olyan személynek főleg nem, akiről nem tud semmit. Talán csak Jonathannak és Drexer-nek adta volna azt a pengét.
- Felesleges nincs, de talán át tudok jutni azon az ajtón – mondta.
Ebben az esetben előveszi a fénykardját és próbálja aktiválni. Ha sikerül, akkor közelebb lép az ajtóhoz és mielőtt nekilátott volna annak, hogy lyukat vágjon bele, még a másik két főre néz.
- Ha kérhetem, szurkoljanak, hogy ne legyen benne cortosis, vagy phirkt. Phirkt lehet, akkor a falat próbálom átvágni, de ha cortosis… akkor fénykarddal nem megyünk sehova – mondta.
Ezek után, ha sikerültek a korábbi tettei, megpróbál az ajtón egy lyukat vágni, ha másnak nem is, legalább magának és a férfinak első körben.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin bemutatkozott Fiwi-nek is, de láthatóan a lány még nem volt olyan állapotban, hogy felfogja, hogy ki is ő valójában. Mindenesetre megtudott állni a lábán és haladni is. Így Miin és ő is hamarosan megérkeztek a folyosó végére Alt’orhoz. Ők is pontosan ugyanazt láthatták, amit nem sokkal korábban a férfi is, amikor odament, hogy végigjárja a folyosót, az ajtóra pedig nem talált megoldást.

Szerencsére azonban nem volt a csapat fegyverek nélkül, köszönhetően annak, hogy a megmentőjüktől ezeket nem vették el. Fiwi aktiválni tudta a sárga színű pengés fénykardját, majd egy rövid kérés után neki is látott annak, hogy kivágja az ajtót. Szerencsére sima egyszerű fémből készült, így minden gond nélkül lehetett akkora lyukat vágni, amekkora kellett ahhoz, hogy ő és Alt’or kiférjenek.

Odaát egy nagyobb szekrényekkel teli helység volt, amiből hatszög alakú terem volt, további három kijárattal, a maradék falakon pedig a szekrények jó hat-hét méter magasságig. Itt már minden fémből volt, ahogyan az összes fal is. Bentről ugyan kőfalnak tűnt az egész, de kívül már volt fém megerősítése, így lehet, hogy jobb is volt, hogy Miin nem próbálta meg áttörni, bár az ő átjutása emiatt még nem megoldott.

Odaát a helységben azonban semmilyen ellenség, vagy droid sem volt látható, viszont a terem közepén volt egy asztal is, amire tárgyak voltak ledobálva, Alt’or és Miin pedig a saját felszerelésüket láthatták rajta…

---

Sikerült az ajtót kinyitnia, kivágnia, ami kellemes meglepetés volt, akkor talán mégsem annyira jól védett a hely. Vagy nem készültek fel erőhasználóra. Azonban egy kérdés felmerült benne is, nem volt másik kijárat, csak ez. A sárkány hogyan fért be? Itt kívül fémborítású volt a fal, azaz nem bonthatták el csak úgy, hogy bevigyék, majd tették vissza. Főleg nem alig pár perc alatt. Csak szekrényeket látott, illetve három kijáratot. Némi felszerelést és szekrényeket.
- Fogalmam sincs, hogy miként hozzuk ki, a falak erről az oldalról fémből vannak – mondta.
Mivel arra nem látott esélyt, hogy akkora lyukat tudjon vágni, ami elég lenne a sárkánynak, így nem nagyon tudott mit tenni. inkább nekilátott annak, hogy megnézze, hogy mi lehet a szekrényeknél, ki lehet-e őket nyitni, van-e bennük valami. Az asztalon levő felszerelésekre csak egy pillantást vetett, de utána már nem törődött velük. Ha a szekrények nem nyithatóak és nem látható, hogy mi van bennük, akkor nem érdekelte. azonban egy dolog zavara, nem tudta, hogy merre kell menniük, a rabok nem voltak a helyükön, azaz nagyon kevés idejük volt. Bár a sárkányt sem hagyta volna hátra, de itt láthatóan biztonságban volt. Alt’or kérdésére megrázta a fejét.
- Nem, egy ekkora lyukat nem tudok vágni. Fel sem érem. Elnézést, hogy ezt mondom, nem szeretnék senkit sem megbántani, de nem nagyon van időnk arra, hogy megoldást keressünk miként juthatna ki Miin – mondta. – A KV nem fog ránk várni a rabok kivégzése miatt, én pedig szeretném megmenteni a barátomat. Miin itt biztonságban van, így szerintem én megyek tovább és majd később visszajövök segíteni...
Tényleg nem szeretett volna ebből gondot és úgy érezte, hogy meg kell magyaráznia, hogy miért is menne már tovább, miért hagyná itt a sárkányt. Ha nagyon nincs itt semmi, akkor tényleg elindul óvatosan ki a helységből azon ajtó irányába, ami pont szemben van azzal, amin beérkeztek ebbe a helységbe. Óvatosan, felkészülve arra, hogy támadás érheti és védekezni tudjon.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Amíg Alt’or össze tudta szedni a saját felszerelését, addig Fiwi megnézte a szekrényeket, azok nyitva voltak, de nem igazán volt említésre méltó bennük. Ruhák, használati tárgyak, pénz, ékszerek. Fegyverek, páncélok és efféle dolgok nem. lehet, hogy az elraboltak dolgai voltak. A mirialan Alt’or kérdésére megrázta a fejét, hogy nem tuja megtenni és idejük sincs erre.

Igazából volt benne valami, tekintve, hogy itt már fém is volt a falban nem csak olyan vékony ajtó volt. plusz Miin három méter magas volt marmagasságba, azaz jó 3,5 magas a feje búbjáig és legalább két, de inkább három méter széles is, a tizenkét méter magassághoz. Plusz a szárnyak a vállánál. Mire ezzel végeznének valószínűleg az elraboltakért már nem is kéne utána menni, mert nem lennének életben.

Közben Miin az ajtót ki tudta törni az erejével, mert meg tudta fogni olyan helyen, ahol nem volt forró. De így is egy másfél méter széles és két méter magas hely volt csak nyitva, ezen felül mindenhol máshol közel fél méter vastag kő és fém fal fogadta a nőt. Ami pedig még szerencsétlenebb volt, hogy választ kaphatott arra, hogy miként jutott be ide. Amint kitörte az ajtót a talaj szétnyílt a lábai alatt. Lefele működő csapóajtó volt.

A talaj eltűnt Miin alatt és a sötétségbe zuhant, amint lekerült a talaj alá, a csapóajtó visszacsukódott. Ezt Alt’or is látta. Miin olyan három-négy métert zuhant lefele majd egy félhomályos nagy csarnokba érkezett, amin csak azt látta, hogy minden iránya a sötétégbe veszik és a feje felett becsukódott az ajtó…

---

Fiwi számára úgy tűnt, hogy ezen a napon semmi sem akar összejönni. Amikor Miin megpróbálta kidönteni a falat, akkor lezuhant és a padló összecsukódott alatta, mármint felette. Ennek a sajnálatos ténynek nagyon nem örült. Volt egy olyan érzése, hogy a férfi meg akarja majd menteni, de a másik oldalon ott volt, hogy nagyon sokan vártak valakire, aki megmenti őket. kit kellett volna választani? Tény, hogy a sárkány itt volt a közelben, de ő a sérülései ellenére sem tűnt olyan elveszettnek, másrészt pedig ott volt, amit a látomásban látott, hogy a falhoz bilincselve fogják őket agyonlőni, aminek nem akart a részese lenni azzal, hogy nem segít. Még ha az életét is veszti, de legalább úgy, hogy megpróbálta és nem pedig egy valakit próbál megmenteni. Ha tehetné, akkor egyszerre mentene mindenkit, de erre fizikailag képtelenek voltak.
- Mennünk kell, ha nem akarjuk megvárni, hogy mindenkit megöljenek – próbálta sürgetni a férfit.
Így, vagy úgy, de nem fog itt maradni és várni, muszáj volt menniük most már. Az előbb megakadályozta a távozásban Miin lezuhanása, de most már tényleg igyekezett elindulni. Szerencsére a férfi is egyetértett vele, ami kellemes meglepetés volt és még Miin is üzent, hogy rendben van. Bármennyire is segítene, sajnos erre most nem volt lehetősége. Így megint ugyanabba az irányba próbál haladni, amerre korábban is menni akart. Azaz pont szembe azzal a hellyel, amelyiken át bejöttek. Ha elérkezik az ajtóhoz, akkor próbál kinézni rajta, ha pedig nem volt rajta ellenség – amit remélt, de soha sincs nagy szerencséje – akkor elindul rajta előre. Ha van, akkor pedig előtte muszáj lesz valamilyen módon majd az ellenséget megtámadni, leszerelni. Azonban arra mindenképpen igyekszik figyelni, hogyha őt támadás érné, akkor próbál kitérni a támadás elől.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin tudott üzenni a többieknek, hogy menjenek és Alt’or vigye a holmiját, addig is ő nekilátott annak, hogy kijáratot keressen innen. Ahogyan körbenézett, körbejárta a helységet semmilyen kijáratot nem talált a falakon, azonban a padlón talán négy különböző helyen is csapóajtókat. Ezekhez ugyan nem látott sehol sem panelt, vagy konzolt, de mindegyik elég nagy volt ahhoz, hogy ő maga bőven átférjen rajtuk.

Az egyik nagyjából pont az alatt volt, ahol az előbb lezuhant. De a többi is nagyjából úgy helyezkedett el, amik eléggé arra utaltak, hogy egymás alatt és felett húzódó folyosókhoz tartozhatnak, vagy ki tudja, lehetséges, hogy lejjebb is hasonló helység van, mint amibe most került Miin. Erre nem volt semmi utalás. Ahogyan arra sem, hogy a helyiséget mire használhatták. Csak annyi, hogy ez még a régi építés része lehetett, mert itt lent csak az ajtók voltak fémből. Minden más a padló és a falak is ugyanolyan kőből, mint a börtön.

Ezalatt odafent Alt’or összetudta szedni Miin dolgait, és közben Fiwi határozott léptekkel már előre indult. A férfi éppen csak végzett a felszerelés összeszedésével, mire a nő már ki is nyitotta az egyik ajtót, azt, ami azzal volt szemben, amivel bejöttek. Ki tudott ekkor nyúlni az Erőbe, de az nem súgott semmit sem, a fent történő dolgok mindent mást elnyomtak. Az elég nagy zavart és sötétséget keltett, hogy az Erő ne súghasson semmit sem.

A korábbiak fényében valószínűleg nem volt túl meglepő az, hogy ezen a folyosón sem volt senki, ez már fémből volt és eléggé újnak tűnt. A folyosó végén egy lezárt lift volt és egy csigalépcső vezetett felfelé mellette. A csigalépcső volt a régebbi, az még a börtön szintjével egyforma technológiai szinten volt. Amennyiben a páros felmegy, akkor úgy nagyjából egy-másfél perc felfele való haladás után egy rövidke folyosóhoz értek – öt-hat méter hosszú –, aminek a végén

Ez a fémajtó részben nyitva volt, így Alt’or és Fiwi kiláthattak rajta. A látomásban látott aréna volt az, a foglyokkal együtt. A KV és RV emberei pedig most álltak neki annak, hogy elkezdjék a hozzáérős részt, amikor mindenkit megérintenek a hatásért…

---

Szerencsére a férfi utána jött és így ebből nem volt gond. Minden túlságosan csöndes és nyugodt volt. túlságosan is nyugodt, ami nagyon nem tetszett neki. csak remélte, hogy nem fognak elkésni, mert nem szerette volna a barátja halálát. Ami azt illeti nem csak az övét, de senki másért sem. Végül nagyon sok lépcsőt is kellett mászni. Örült annak, hogy nem letnről jött, mert akkor már elege lett volna ezekből. Végül felértek az egész tetejére, ahonnan már látni lehetett az arénát is. Igyekezett kinézni, de nagyon nem tetszett neki az, amit látott. Szereznie kellett volna gránátokat, hogy azzal tudjanak valamit tenni. igyekezett körülnézni, hogy kiket lát itt. Ha sikerült felfedeznie a hiányzókat, akkor ezt meg is jegyzi nagyon halkan a másiknak.
- Nem látom a Jedi mestert, sem a köztársasági pilótanőt, sem egy vörös bőrű urdrarr férfit azok közül, akik ott voltak a látomásban korábban – suttogta.
Most a korábbiak miatt eszébe sem jutott a telepatikus üzenetküldés, nem tudta, hogy már képes lenne-e rá. Fogalma sem volt, hogy mit lehetne tenni. Hacsak, bár az nagyon veszélyes volt, igaz ez a helyzet meglehetősen veszélyes és húzós volt ahhoz, hogy ne próbálkozzanak semmilyen akcióval.
- Lent van a hajóm, felhívhatom és meglőhetik az aréna azon felét, ahol nem veszélyeztetnek senkit. Ezzel talán sikerül mindenkit meglepni bent és akkor lecsaphatunk. Mit gondol? Sajnos nincs gránátom, hogy eltudjuk máshogyan terelni a figyelmüket.
Sajnos tényleg nem volt, azonban, ha a férfi majd igent mond erre az ötletre, akkor az egyik első tette az lesz, hogy értesíti K-2SO-t és Cutie-t, hogy hajtsanak végre egy ilyen elterelő hadműveletet. Hátha számít majd valamit és ér valamit. A túszok miatt nagyon remélte, hogy fog és nyernek egy kis időt vele. Feltéve, ha a férfi beleegyezik mindebbe.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Odafent Fiwi és Alt’or is könnyedén körül tudott nézni, Fiwi valóban észrevehette a hiányzókat, és miután ezt megemlíti már a férfi is láthatta, hogy három személy tényleg hiányzik. Mind a ketten észrevehették a saját rokonukat, barátjukat is. az ellenség nagyjából tíz fő volt. Nem voltak sokan valamilyen oknál kifolyólag. De ez most szerencse volt nekik.

Sajnos fedezék nem volt, az egész aréna sima volt, a talaj ugyan homokos, de semmi törmelék, vagy ehhez hasonló. Ahogyan a korábbi látomásban is volt. szanaszét állt az ellenség. A tíz fő, akit láttak könnyű pisztolyokkal, vagy rohampuskával voltak felszerelve. Könnyű páncéllal, vagy még az sem volt rajtuk. Nem voltak túl felszereltek. Négyen jártak körbe a raboknál, a másik hat fő őket figyelte. Mindenki háttal volt a bejárathoz. És Fiwi felhozott egy javaslatot is, hogy mit lehetne tenni…

---

Miin nekilátott annak, hogy megpróbálja a csapóajtókat kinyitni a súlyával, de úgy, hogy megakadályozza azt, hogy lezuhanjon, mert nem tudta, hogy hova is kerülhet. Az elő kettő, ami beljebb volt nem igazán akarta a súlyának megadni magát. Ez azonban nem volt igaz a harmadikra, ami a negyedikkel együtt már a hely szélén volt.

Itt is odatudott menni, amikor ránehezedett, nem csak a fémajtó adta meg magát, hanem az a köves rész is, ahol ő maga volt. Így bekövetkezett az a legrosszabb forgatókönyv, amitől tartott. Ez pedig még hatványozódott is akkor, amikor megpillantotta, hogy semmi sincs alatta. a hely egy olyan részén volt, ahol itt csak a levegő fogadta és nagyjából kétszáz ötven méterrel később a talaj.

Amiben talán szerencséje volt, az az, hogy ha megpróbál életben maradni és repülni, ugyan a fél szemére még nem látott Miin és minden fájt, de legalább repülni képes volt.

---

Fiwi sikeresen felvázolta a tervet Alt’or-nak, bár a férfi nem válaszolt minderre. Tudta, hogy túl kevés idejük van, de örült volna, ha a férfi nem gondolkodik a válaszon sokat. Nem tudta, hogy mennyire szeret a férfi sokat gondolkodni valamin, de erre most nem volt idő. Általában a nő is megfontolt szokott lenni, de mint erre gondolt is korábban, meg ki is mondta, most nem volt idő. ebben a helyzetben improvizálni kellett, nagyon is improvizálni.
- Hallgatás beleegyezés! – mondta végül.
Remélte, hogy lesz elég idejük és nem akarta, hogy véletlenül is észrevegyék, vagy meghallják őket, így jó pár lépést hátrált, hogy biztosan ne hallják meg később. Elővette a komlinkjét és azon keresztül felvette a kapcsolatot K-2SO-val és Cutie-val. Azaz a saját hajójával. Pillanatokkal később a két droid be is jelentkezett, az egyik szavakkal, a másik pedig csipogva, ahogyan az egy protokoll droidhoz illik. Ha ez, vagyis amint ez megtörtént, akkor halkan szólalt meg.
- Fel kéne jönnötök és a hozzám felöli oldalon belőni az aréna tetejét a hajó ágyúval. A lehető leggyorsabban! – sürgette a két droidot.[/b] - Ha sikerült, akkor landoljatok vissza a földre.
- Vegye úgy úrnőm, hogy el van intézve! – válaszolta a droid.
Akkor idefent Fiwi-nek nem volt más dolga, mintsem megvárni, hogy a droidok tegyék, amit tenni kell. Odalent a hajón a két droid pedig igyekezett azt tenni, amire az úrnőjük utasította őket. E szerint igyekeznek felemelni a hajót – aminek elvileg minden gond nélkül mennie kell – utána pedig elindulnak felfelé. A hajó rendszereivel próbálják bemérni azt a helyet, ahol Fiwi volt és ahhoz közeli részen próbálják majd ez a részen belőni az aréna tetejét a korábban kapott instrukciók alapján. Ezt addig próbálják kivitelezni, amíg nem sikerül, ha sikerült, akkor utána leszállnak a földre, ahogyan a parancs szólt.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

A repülés szerencsére annyira nem volt fájdalmas Miin számára, így könnyedén ki tudta vitelezni. A következő pillanatban egy erősebb szélhullám kapta el, ahogyan az egyik korábban földön levő hajó elrepült mellette. Pontosan abba az irányba, ahova ő is tartott. Ez volt Fiwi hajója, mert nem a sajátja és nem is az, amelyikkel Alt’or érkezett. néhány pillanattal később Miin is felért az aréna tetejére.

Itt láthatta, amit már fentről is, hogy nem volt lyuk a tetőn, így egyelőre nem tudott berepülni. Ellenben az YT úgy helyezkedett, hogy rá tudjon lőni az arénára. Amit meg is tett. Az aréna teteje azon a részen be is szakadt, nagy törmelékek hullottak le bentre az egész végén pedig egy nagyobb lyuk tátongott odafent, amin már Miin is befért. Lent, ahogyan számítani lehetett erre, kitört a káosz, most jöhetett el a páros ideje.

Mivel Miin számára minden létező feltétel teljesült, amit számításba vett, hogy megfog tenni és berepül az arénába. Most ezt ki tudta vitelezni, odalent amúgy is már káosz volt, de azok után, hogy egy kisebb – a többi élő sárkányhoz mérten aprócska – sárkány megérkezett mindez fokozódott. Hirtelen az itt levők azt sem tudták, hogy mihez kezdjenek.

Ezt Alt’or, Miin és Fiwi is tökéletesen láthatta. Ha le akartak csapni, akkor arra most volt itt a tökéletes pillanat mielőtt az ellenségeik összeszedik magukat.

---

Fiwi megörült annak, hogy a droidok tették, amit kellett és még sikerült is a homlokzatot belőniük tökéletes mértékben. Azonban még a lány is meglepődött, amikor végül Miin is megérkezett. A sárkánynak ezzel nem csak a lentieket sikerült még jobban meglepnie, hanem Fiwi-t is. az első néhány másodpercben azt sem tudta, hogy mit kellene tennie, vagy, hogy hol van. Szerencsére látta, hogy nem csak ő van ezzel a helyzettel így, hanem azok is, akik odabent vannak. igyekezett a lehető leghamarabb összeszedni magát, hogy még azelőtt újra önmaga legyen, hogy a többiek magukhoz tértek volna odabent. Ha ez sikerült, akkor nem is volt jobb időpont arra, hogy támadjon, remélhetőleg a férfival együtt. Szerencsére a rabok nagyon jól elkülönültek a nem raboktól, így biztos volt, hogy nem fogja őket véletlenül sem lelőni. De még ennél is biztosabbra szeretett volna menni, ha eltéved a lövés se okozzon senkiben sem kárt, így a fegyverét átállította kábítóra. Utána is meglehet kötözni a túszejtőket, vagy kibilincselni arra a helyre, ahol a rabok voltak jelenleg. Ugyanis a nő nem akarta hidegvérrel lelőni azokat, akik le voltak bénítva. Vagyis le lesznek, ha szerencséjük van. ezek után azonban már igyekezett cselekedni is. Egyelőre innen fedezékből igyekezett azokat megtámadni és lelőni, akiket látott. Mivel nem kellett halálos találatot bevinnie, csak eltalálni az ellenfeleket, így annyira próbált célozni, hogy a legnagyobb felületen – ami valószínűleg a felsőtest – próbálta meglőni őket. Egy lövés, egy ellenfél, mert nem igazán látott páncélt rajtuk. Ha volt, akkor pedig a bénítással amúgy sem valószínű, hogy túlságosan is sokra menne. Így próbált ténykedni, egy lövés, egy személy. Ha valaki nem dőlt ki, akkor is célpontot vált, maximum később visszatér. Ha valamiért nagyon nagy szerencséje lenne, akkor majd próbál kijjebb menni, hogy a jelenleg takarásban levő ellenfeleket is tudja majd támadni, vagy esetleg fedezze Alt’ort, vagy Miin-t. Ha pedig a kultisták rálőnének, akkor igyekszik visszahúzódni a fedezékbe.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Miin is sikeresen megérkezett és tényleg megzavart mindenkit. láthatta, hogy Alt’or és Fiwi egyetlen helyen lehentek, mert egyetlen bejárata volt a homokos talajjal rendelkező arénának. És valóban hamarosan onnan indultak a lövések Fiwi részéről és ekkor Miin is beszállt a harcba. Szerencsére ő fenyegetőbbnek tűnt, mint a lövések – amik egyébként csak bénítók voltak – így inkább ellene védekeztek.

Miin is eltalálta őket a szárnyával, mancsával és a farkával. Mondani sem kell, hogy az ő ütései, csapásai halálosak voltak, tűzzel pedig inkább hosszú és sokáig tartó csóvával tudta nagyjából az aréna nagy részét felégetni és közben az ellenség jelentős részét is. A hely egyébként is sötét oldallal volt tele, másrészt a fájdalmai is elég jó tápanyagot adtak erre. Fiwi-nek igazából alig adott munkát, nem is kellett a lány segítsége.

Alig egy percen belül három személy kivételével minden KV/RV tag halott volt. csak az a három személy élte túl Miin tombolását, akiket Fiwi tudott lelőni, elkábítani a fegyverével. A többiek vagy halálra égtek, vagy szétszakadtak egy-egy erősebb csapástól, ütéstől, vagy épp a falon kenődtek szét ennek hála. A végére pedig a sötét oldal is eltűnt belőle, hogy megnyugodott és kiadta a dühét.

Más kérdés, hogy az aréna nem nézett ki a legszebben ezek után és a foglyok nagy része is rettegve nézte a jelenetet…

---

Az igazat megvallva Fiwi-nek végül nem is nagyon lett munkája. Talán, ha három személyt le tudott lőni, bénítani egészen pontosan. Nem nagyon volt lehetősége számolni, mert minden olyan gyorsan történt. Arra nem is kellett készülnie, hogy az ellenség őt is próbálja lőni, mert erre azoknak ideje sem maradt. Miin megérkezett és mindenkit lemészárolt. Azzal a ténnyel a fiatal mirialan nő nem nagyon tudott vitatkozni, hogy a módszer effektív volt-e, vagy sem, mert átkozottul az volt, de mindenki holtan feküdt a helységben. Ő is ölt már, muszáj volt rohamosztagosokat, amikor próbálták elfogni, de lehetőség szerint igyekezett ettől távol tartani magát és csak kábítani valakit. Illetve nem szerette a mészárszéket, ez pedig az volt, annak tűnt. Ő azon a véleményen volt, hogy a felesleges mészárlást azonban el kellene kerülni. Ez pedig az ő szemében nem volt más, mint az. Így, amikor már minden csöndes és nyugodt volt, akkor eléggé elsápadt arccal, szörnyülködő tekintettel jött elő az arénába. A fegyverét még mindig az ájultak felé szegezte, bár tudta, hogy nem igazán lesz szüksége a fegyverre most egy ideig.
- Erre tényleg szükség volt? – kérdezte megrökönyödve Miin-t.
Ezek után, ha tudott, akkor odafordult a rabokhoz, hogy próbáljon beléjük is lelket önteni, nem tudta, hogy mennyire lenne szükségük erre azok után, amit most láttak, de lehet, hogy kelleni fog.
- Fiwi Fry vagyok, a Fry Szállítmányozás vezérigazgatója. Azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk magukat, most már mindannyian biztonságban vannak. mindjárt megoldjuk azt is, hogy szabadok legyenek. A bolygó körül több flotta is van, mindenkit el tudunk juttatni oda, amelyikkel haza tud jutni. Most már megnyugodhatnak!
Remélte, hogy használ, így igyekezett rögtön keresni valamit, amivel ki lehet engedni a rabokat. Legyen ez valamilyen terminál, vagy bármi, ami halottaknál van, amivel ez könnyedén kivitelezhető. Ha nincs, akkor marad a manuális módszer és az egyesével való megoldás.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

Fiwi már azelőtt nekilátott annak, hogy nyugtassa az elrablottakat mielőtt Miin mondta neki. nem igazán használt, de a mirialan legalább talált egy gépet, amivel egyszerre ki lehetett az összes bilincset oldani és minden rab szabad lett. Miin megtalálta azt, akit keresett és elindult felé, ami nem feltétlen volt a legjobb ötlet. ahogyan az elrablottak felé haladt azok mind igyekeztek elmenekülni előle.

A többség civil volt és ha addig nem is kaptak sokkot, a brutalitástól, amit a sárkány mutatott attól igen. hirtelen vöröses fény tört be a beszakadt tetőn az arénába. Több kiszabadult is arra mutatott, az arcokon újra félelem látszódott. Igazából teljesen jogosan. Az égen ismét vörös fény jelent meg. Mintha maga a realitás szövete kezdett volna szétnyílni és odaát minden vörös volt. A csillagköd jellemzően kék volt a rengeteg kék csillag miatt, de odaát minden vörös. Szép és ijesztő látvány volt egyszerre.

A következő pillanatban a Lángmadár vijjogását lehetett hallani és a hatalmas lény feltűnt a hasadéknál és elkezdett átpréselődni rajta. A környéken a Sötét oldal ereje söpört végig, csak ebbe valami más, a halál vagyis inkább a túlvilág ereje is benne volt. Valami visszatért onnan, valami nagyon hatalmas. A Lángmadár pedig továbbra is szépen haladt át a hasadékon. Látszott, hogy odafent a csata abbamaradt, ahogyan a földön is. mindenki ezt figyelte.

A végjáték elkezdődött…

---

Sikerült kinyitnia a bilincseket, szerencsére egyszerre meg lehetett oldani az egészet és nem kellett egyesével bíbelődni ezekkel, ez nagyban megkönnyítette a dolgot. Közben Miin is válaszolt neki, miután igyekezett megnyugtatni az ittenieket, nem túl nagy sikerrel. Igazából továbbra sem hibáztatta őket azért, hogy így éreztek, fordított helyzetben ő is így érzett volna. Ebben teljesen biztos volt.
- Nem szabad hagynia, hogy a sötét oldal uralkodjon magán, érezni lehetett a sötétséget maga körül. A mestere nem tanította meg erre? Az ilyen lépések vezetnek a Sötét oldalra – mondta.
Ironikusnak találta, hogy pont ő magyaráz az Erő sötét oldaláról bárkinek is, aki kibukott a Jedi Rendből és a Sith Rend Naboo ostrománál megpróbálta megölni, mert közéjük is kevés volt. közben ő is odament ahhoz, akihez ő jött, vagyis ment volna, mert a fényekre, amik beszűrődtek a droidjai által okozott résen megállásra késztette. Visszafordult és kinézett a résen, ahol egy határozottan nem mindennapi látvány fogadta. Egyszerre találta a mirialan ezt gyönyörűnek és félelmetesnek. A látomásokban és álmokban a Lángmadár messze nem volt ilyen csodálatos és félelmetes.
- Ez meseszép! – suttogta.
Az egész olyan hatást keltett, mintha épp megszületni készült volna az az entitás. Fiwi-nek fogalma sem volt róla, hogy mi fog következni, mi lesz velük ezek után. Látta a látomást, annak fényében semmi jó. Még az is lehet, hogy most meghalnak mind. Nem tudta, hogy ez azt jelentette, hogy a Császár és az emberei elbuktak-e, vagy épp most járnak sikerrel. A többieket nem is hallotta, vagyis igen, csak a szavaik értelmét nem fogta el, mert teljesen beleveszett a Lángmadár nézésébe.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

A rabokkal és minden egyéb gonddal csak néhány pillanatot lehetett foglalkozni, mert valami más vonta magára mindenki figyelmét. A Főnix. Egyszerűen vonzotta a tekinteteket. A rabok szerencsére jól voltak, csak sokkot kaptak többen, meg meg voltak ijedve, de egyébként kutya bajuk sem volt szerencsére. Alt’or üzenetet küldött a hajójának, de egyelőre annyi választ kapott, hogy a hajóján is mindenki le volt blokkolva és mondták neki, hogy azt nézze, ami az égen van!

Innen már nem is kellett sok ahhoz, hogy a Főnix átférkőzzön a való világunkba, hatalmas volt, soha életében nem láthatott senki akkora lényt, vagy entitást, mint ez volt. az űrben volt, mégis gigantikusnak hatott. Igazából, ha valakiben felmerült, akkor félelmetes gondolat lehetett, hogy odakint mekkorának láthatják azok, akik a hajókon vannak. Hogy mit élhetett át odafent az, aki ott volt.

A lény a bolygó fölé magasodott és széttárta a szárnyait. Hihetetlen hangosan visított fel, szinte meg lehetett tőle süketülni, nem is beszélve arról, hogy a kék lángok, amik kicsaptak előle mindenhova leértek. Meglepő módon azonban nem égettek, de pillanatokra úgy érezhette mindenki, mintha a világ összes hatalmát birtokolni lennének képesek az Erőn keresztül. Félelmetes ereje volt ennek a teremtménynek.

Az Erő maga, amivel rendelkezett nem lehetett ezek után azon csodálkozni, hogy képes lehet mindent eltörölni tizenötezer évente és az Erőhasználók csak a hamvait használják fel a saját hatalmukhoz. Az egész feltámadó gondolatok és a látvány is, egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. És még mindig nem lehetett tudni, hogy mi fog következni…