Az aréna

---

Amiatt, amit Fiwi a levegőbe látott, nem is nagyon fogta fel, hogy Miin mit üzent neki telepatikusan, természetesen hallotta, hogy a másik beszél a fejében, de az értelmét nem igazán értette. Nem sokat lehetett ugyan látni, mert a lyuk a tetőn nem volt túl nagy, de attól még magával ragadó volt. Nem tagadhatta le azt sem, hogy rabul ejtette a látvány, hogyan azt sem, hogy félt a látványtól. Különösen akkor, amikor megérezte azt, hogy Lángmadár kinyúlt az irányába. igazából tudta, hogy nem is felé, hanem minden felé, de akkor is, érezte, hogy… finoman szólva is megérintette a hatalom. Az a hatalom, ami könnyedén korrumpált meg bárkit, aki nem vigyázott. Nem tagadhatta azt, hogy örült volna annak, ha jobb erőhasználó és nagyobb hatalommal rendelkezik, de nem akarta tudni az árat, hogy mit kellene ezért fizetni. És éppen ezért nem is akarta többet. Nem akart fizetni érte, nem akarta megfizetni az esetleges árat érte. Volt egy olyan érzése, hogy az túl sok lett volna, talán saját magát is fel kellett volna áldozni és valaki mássá válni. Szerencsére a Lángmadár vijjogása a lehető legjobbkor érkezett és megzavarta Fiwi-t. Ettől a hangtól erősen összerezzent, még mindig nem tudta megszokni a hangot, pedig ő is elég régóta ezzel álmodott. Ebben a hangban benne voltak az ébren töltött éjszakák, ahogyan nem akart és nem mert aludni, nehogy ezzel az entitással álmodjon, mert nem akarta. Nyomasztotta, amit látott látomásként és még lehetett volna sorolni az egészet. egyetlen dolgot akart, na jó, két dolog szeretett volna. Az egyik kijutni innen a korábbi foglyokkal, a másik pedig az, hogy túlélje ezt a napot a Csillagköd jelentős részével együtt. azonban arra még nem volt képes, hogy a tekintetét elfordítsa az égről, így a gondolatai közben továbbra is a Lángmadarat figyelte, remélve, hogy hamarosan vége lesz ennek az egésznek…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

~ Közjáték ~
A bolygó egyik elhagyatottabb részén a rituálé, amit Rhand Varázslói folytattak tökéletesen végbe ment. Ennek az ára jelen pillanatban nem a tényleges Benûwia volt, hiszen az ő gazdateste a Malachor V-n volt biztonságban, helyette a Jedi tanács tisztavérű urdrarr tagját áldozták fel, ez volt a lehető legjobb alternatíva, amit találtak. A többi rab csak elterelés volt, bár a mentőcsapat érdemeiből nem von le semmit, hiszen megölték volna őket. így nagyon, de nagyon sok életet mentettek meg.

A rituálé után végre valahára megnyílt a kapu a Netherworld-be, vagyis túlvilágba, aminek a módját egészen eddig csak Lady Ireria és Lady Benûwia ismert. Noha a rituálé félresikerült és nem volt tökéletes, mert az utolsó, a Kane családnál levő holocron még hiányzott, ennek ellenére sikerült, amit akartak. Az, hogy ennek lesz-e később bármilyen következménye, még nem lehetett tudni. A férfi a kezeit az égbe emelte.

A Lángmadár ugyanebben a pillanatban tárta ki a szárnyait és vijjogott egy újabbat. A szárnyai akkorára tárultak és ő is olyan nagynak tűnt, mintha az egész bolygót el akarná nyelni, eltudná. Végül lecsapott a bolygóra. Vagyis nem a bolygóra, mert valaki más volt rajta, akit ő kiszemelt magának, egy fiatal lány, egy umbarai ősökkel rendelkező feljavított génszerkezettel rendelkező fiatal nő.

Valakit, akit a Rhand Varázslói arra neveltek és hoztak létre, hogy egyszer a Főnix gazdateste legyen. A hatalmas telepatikus potenciállal rendelkező fiatal lány pedig felkeltette a Lángmadár figyelmét, aki bele is költözött a testébe. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt Rhand Varázslói akarták. Csak egyvalamivel nem számoltak, hogy a Császár sikeresen szerzett egy olyan személyt, akit egész életében a faja miatt arra készítettek fel, hogy a Lángmadár ellen harcoljon.

Ezek az események közel történtek az ősi templomhoz, aminek az oldalán ekkor egy hatalmas karddal rendelkező férfi, Qui-Genua Non, a Fellegvár Csillagával érkezettek egyike robbant ki és pillanatokkal később, egy teleportálás után megérkezett a fiatal nőhöz, aki csak elmosolyodott.

Túl régen esett itt csapdába a Lángmadár, így sem ő, sem pedig az új gazdateste nem foghatta fel, hogy mivel is állnak szemben. Qui pedig elsújtott…

---

Mindenki továbbra is az eget figyelte, legyen szó ex-rabokról, vagy éppen a felmentő seregről. Eközben a háttérben is történtek az események, amiről a triónak nem lehetett fogalma, de az egyik olyasvalami volt, ami nekik is kedvezett. Ez pedig az volt, hogy a Lángmadár lecsapott a bolygóra. Ezt ők is látták, hogy közeledett, hiszen mostanra már csak ő volt az égen látható.

Majd eltűnt; ahogyan korábban feltűnt az égen most úgy tűnt el. Az ereje még mindig tökéletesen érezhető volt mindenhol, de legalább már nem látták sehol. Ez viszont tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy végre eltudják fordítani a tekintetüket az égről és ne zavarja őket a látvány, ne vonja el a figyelmüket.

Most azonban következett a némileges zavar, látható és érezhető volt kiszabadított személyek zavarodottak voltak. Esemény szerencsére nem történt, mert az elkábított személyek még mindig nem voltak képesek arra, hogy mozogjanak, így még mindig béke volt. Amint kezdték magukat a kiszabadított személyek is összeszedni a három megmentőjükre – vagyis kettőre, mert Miin-t inkább kihagyták – sandítottak, hogy mi lesz.

- Ömmm, most mi fog történni? – kérdezte végül egy férfi. – Mármint nem az elhagyjuk ezt a helyet, amit támogatnék… hanem azzal ott kint. A mítoszok és legendák alapján ez nem ennyi…

Igen, a mítoszok és legendák is írják, hogy a Lángmadár meghal, mert a fizika törvényei széttépik, de előtte a lény még tömeges kihalásokat, államok pusztulását és fajok eltűnését, felemelkedését indítja be. Ehhez képest eddig ebből semmi sem érződött. Nem mintha bárki és bármi tudná, hogy minek is kellene ekkor lezajlania…

---

- Öööö hajó minek? – kérdezte zavartan. - Bőven elég az a három, ami itt van.
Nem volt olyan sok túsz, akit megmentettek és igazából a hajók létfenntarartását sem kellett félteni, mert csak addig kellett kitartania, amíg felérnek az űrbe. Ennyi idő alatt pedig nem fogy el. Lehet, hogy az emberek a folyosókon fognak ülni, esetleg a raktérben, de nagyjából hatvan, hatvanöt személyt kellett olyan helyre felvinni, amin hat ember alapból kényelmesen elfér több tonna rakománnyal. És abban Fiwi valahogy kételkedett, hogy rakománnyal érkeztek volna a többiek. Ő bizonyosan nem, az ő hajója teljesen üres volt a három személyt kivéve. Szóval úgy vélte, hogy csak innen kell kijutni, ehhez pedig kellett egy lift, vagy bármi, lépcső, amivel lemehetnek. A kérdésre megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs, hogy mi fog történni, hogy mi lesz a hatása ennek – ismerte be.
Valahol szerette volna tudni, valahol nem. Ha minden igaz a bilincseket már leszedte korábban, mert az emberek eltudtak húzódni Miin útjából, így legalább ezzel nem kellett fáradni.
- Szerintem keressünk egy kijáratot, ami levisz minket a talaj szintig – javasolta.
Úgy vélte, hogy a páros is valami ilyesmin került fel, mert nem látott semmilyen repülő dolgot odakint, amivel felvihették volna őket és ők voltak azok, akik vele együtt érkeztek meg.
- Vagyis keressük meg azt, amin önök feljöttek, ott le is tudunk menni, nem? – kérdezte.
Így, ha senkinek nem volt kifogása, akkor elindult kifelé.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A Sorsok fonala





Az Aréna, Eshal

---

~ Közjáték ~
A fiatal nő, akinek a testét jelenleg a Lángmadár is használta csak felnevetett, amikor Qui megérkezett és csapásra emelte a fegyverét. Őket Rhand varázslói magának Rhand-nak szánták, mint királynőt, vagy ehhez hasonló rangon. De nem számoltak azzal, hogy a Császár azért jócskán többet tud annál a Lángmadárról, mint amit másokkal megosztott. Sokkal-sokkal többet. Qui-val együtt.

Ugyanis nem tudhatták, hogy a férfi által forgatott kardhoz nincs fogható. Legalább is a Csillagködben, mert a Shi’arok már alkottak egyet, igaz más módon. A kard nagyon is hasonlatos volt az ősrégi Sith kardokhoz. Csak éppen ez nem az Erő sötét oldalával, hanem teljesen semleges Erőből készült, azaz lényegében olyan volt, mintha a Lángmadár esszenciájából. A gazdatest és a lány közösen nevette fel.

A kard pedig ekkor érte el őket. Nem lehet tudni, hogy mire számított a Főnix, vagy a lány, de a kard könnyedén vágta őket félbe. A lány arcán meglepettség volt látható és furcsa módon nem félbeszakadt, hanem egy hatalmas, ember nagyágú tojásként omlott a földre. Qui és a Császár tudta csak, hogy ez a normális folyamat, a Lángmadár halott volt. azonban olyasvalami történt, amit még ők sem ismertek.

Egy hatalmas kék színű robbanás…

---

- Ugye tudod, hogy senki sem hajlandó leszállni itt, mert az a valami itt van a bolygón? – kapta Alt’or üzenetbe a hajón levőktől. – Egyébként ez a három hajó, ami itt van lent elég, csak gyertek le.

Miin bármelyik teherszállító hajó rakterébe befért, a sajátjába, vagy Fiwi-ébe is, nem volt olyan nagy alakja sárkányként szerencsére. Így szerencsére Alt’ornak emiatt nem kellett, hogy fájjon a feje. Mindenkinek az utaztatása meg volt oldva annak ellenére is, hogy senki sem akart lejönni most ide.

Ami a foglyok kiszabadítását a bilincseket illette, azzal már nem kellett fáradni, mert korábban Fiwi sikeresen leoldotta azt, ezért is tudtak Miin elől elhúzódni, hogy a sárkány nehogy a közelükbe mehessen. A válaszon igazából senki sem nyugodott meg, hogy nem tudni, hogy mi következik. Mert a mentőakció folytatását mindenki biztosra vette, csak a nagy dolgokat nem lehetett tudni.

A felvetés után, hogy keressenek egy liftet és induljanak el az „emberek” így is kezdtek tenni, nagy ívben kikerülve továbbra is Miin-t, akitől láthatóan még mindig féltek. Odakint pedig zajlottak az események, amiből a társaság csak annyit észlelt, hogy hirtelen egy kék robbanás történt odakint és mindannyian elveztették az eszméletüket.

---

~ Végjáték ~
A robbanásnak ez a bolygó, ez a hely csak a központja volt, ugyanis az egész szétterjedt a teljes Csillagködben. Mindenhol látszott, mindenkit elért. Ugyan a Császár és Qui megakadályozták azt, hogy a Lángmadár mindent elpusztítson, de a lény halálával járó folyamatosak nem lehetett megakadályozni. Azok az események ugyanúgy lezajlottak. A Lángmadár a halálával pedig biztosította, hogy továbbra is maradnak Erőhasználók a Csillagködben és a Galaxisban.

Azonban, mint mindig történik valami, tizenötezer évvel ezelőtt az Ismeretlen Régió lezárult, ezúttal az ott levő Sorompó/Határ felnyílt, felfedve azokat, akik ott éltek. Ezeken felül még a déli peremvidéken több helyen képesek voltak azok bejutni a Csillagködbe. Ironikus módon ezek ugyanazok a lények voltak, a Rakaták, akik az előző ciklusban uralták a Csillagködöt. Most visszatértek.

Ahogyan a látomásban is mindenki láthatta korábban ismeretlen és furcsa hajók özönlötték el a Csillagködöt inváziószerűen. A Végtelen Birodalom visszatért, hogy visszaszerezze a hatalmat az egykor általuk uralt Csillagköd felett.Ezzel pedig egy új világrendet hoznak létre a Csillagködben.

Vége az első korszaknak.

Akkor köszönöm a játékot. A pontok és creditek a spoiler tagben. Minden karakter és játékos a saját frakciójának megfelelő (aki kalandon váltott frakciót, annak az új frakció értendő ez alatt) hajón ébred fel, minden felszerelésével, éppen hazafelé tartva. Akinek saját hajója is van, az is ott van a fedélzeten.
A bővítés 3 hónap (június utolsó napjától), az, hogy ebben 3 hónapban a Csillagködben mi történt, nagyvonalakban az új korszakkaland topicjában. Térképeket és hasonlókat terveim szerint a hétvégén kaptok, ahogyan az új frakciók leírását is.