Manhattani S.H.I.E.L.D.-központ

- Vagy nem – felelte Lyesmith Ramirez szavaira. – Semmit sem tudunk erről a világról, így tényleg annyival biztosabb, hogy itt kevesebb a veszély? Kezdve azzal, hogy ez a világ a látottak alapján technológiailag alulfejlett. Bárki megtudja, hogy itt vagy máris a mi világunk technológiáit és egyebeit akarja majd. Odahaza ismerjük az ellenséget, itt mindenki az.
Redbow szavaira nem felelt, ha nem mentek volna a SHIELD-hez, akkor kénytelenek lettek volna lopni és ehhez hasonlókat tenni, hogy elvegyülhessenek, előbb vagy utóbb pedig úgyis rájönnek, hogy itt vannak, hacsak nem lapulnak meg, az pedig roppant kellemetlen lett volna mindenkire nézve. főleg, hogy akkor jobban rájuk mondhatták volna, hogy kémkednek. A lány megrázta a fejét Melissa szavaira.
- Nem, ott határozottan nem éltem, hanem egy lélek voltam – mondta. – Most élek, fizikai testben vagyunk. Nincs olyan szerencsénk, hogy meghaltunk volna.
- Ha nem jöttünk volna a SHIELD-hez, akkor csak jobban megvádolhattak volna minket kémkedéssel, amiről szó sincs – mondta. – Mi csupán segítséget akarunk abban, hogy hazajussunk. Semmi többet, nem akarjuk megváltoztatni a világot, sem befolyásolni jobban, mint hogy idekerültünk.
Többet egyikőjük sem mondott már, már így is jócskán többet mondtak el, mint amit kellett volna és ezt is csak azért, hogy King végre visszajöjjön, hogy lássa, hogy együttműködnek, mert tudják, hogy lehallgatják őket.

Azt hiszem mindenki megfelelően elemezte és mérlegelte a helyzetet a saját szemszögéből. Kivéve Redbowot, ő még mindig kissé le van maradva. Kell neki néhány akció, mire felnő a feladathoz. De ami késik nem múlik! A helyzetet tekintve mindenkinek igaza van részben és senkinek sincs igaza. Ez ilyen egyszerű. Türelmesen, nyugodtan hallgatok végig mindenkit. Lysmith még külön ki is tér rám. Mosolyogva válaszolok.
- Vagy nem. Ez benne van a pakliban. Szeretek kockáztatni.
Észérveket nem nagyon hoznék fel ellene, megvan a saját őrült énközpontú logikája és ahhoz tartja magát. Így nekem is megvan a sajátom. Miller ismét logikus dolgokat mond el, azokra bólintok, ha ez még számít valamit. Valóban, úgy tűnik a helyi SHIELD szereti alaposan intézni a dolgokat, nem szakítanak félbe, hagyják hogy társalogjunk és kivárnak. Vagy egyszerűen fogalmuk sincs mit csinálnak! Ehehehehehehehe!
- Egyébként felettébb vicces lenne, ha tényleg olyan bénák lennének, hogy nem hallgatnak le minket. Csak várják, hogy mikor vagyunk kész.
Mondom el a saját gondolatom és várok türelmesen, mosolyogva. Ha lehetne még egyet fordulnék is a széken körbe, de ez nem olyan típus, így csak nyugodtan ülök tovább és várakozok. Nem alakul unalmasan a helyzet, az egyszer biztos.

Redbow zavartan nézelődik körbe.
- Hát.. persze... miért is nem gondoltam erre....
Mondja teljesen értetlenül. Az ajtó még pár percig nem nyílik ki majd Shan visszaérkezik. Öt össze gém kapcsolt papír köteget és egy-egy tollat oszt ki.
- Remélem a maguk világában is vannak szerződések és ügyvédi hacacárék. Ez egy egyszerű kis alku. Nem beszélnek csak velem és egymással arról, ami itt történik. Engedélyt kapunk fizikai és pszichikai felmérésre. Ha átadnak nekünk információkat technikáról, akkor azzal tudjuk Richards segíteni, hogy befejezze a térkapuját, ha sikeresen kaput nyit magukhoz akkor visszaengedjük önöket és természetesen tárgyalunk a világuk vezetőivel. Nem hadi titkokat akarunk maguktól, hanem technológia ismereteket. Tovább a "szuperhős" klauzula. Ha végveszély van akkor engedélyt kapunk, hogy képességeik és adottságaik szerint bevevessük magukat szuperhumán eseményeknél, ha ténylegesen nincs más, akihez fordulhatnánk. Ez pontosan azt jelenti, amit hisznek: maguk a shield új szuperlény black opsja. Ameddig itt vannak addig segíteniük kell. Nem tartok a shieldnél ingyenélőket.
Majd a nő elkezd kigurulni.
- Ó... és mivel köteleztek rá... van ott egy rubrika a szerződés végén, ha be jelölik akkor beleegyeznek, hogy a világunk első alternatív világ migránsai legyenek. Üdvözlöm önöket a kívülállók világában.
Ezzel a nő kigurul és ott hagyja őket olvasni.

Nem is kellett már sokáig várniuk ahhoz, hogy visszaérkezzen King. Bár ameddig húzták az időt még úgy vélte, hogy az is reális lehetett, amit Ramirez mondott, hogy nem tették meg, hogy lehallgatták őket, bár eléggé kizártnak tartotta. A nő pedig egy adag szerződést adott nekik oda tollakkal.
- Nem létezik teleport technológia a realitásunkban – mondta. – Ami van, az is mágia. Legalább is, amit Lyesmith és én használtunk Thor révén. Az, hogy mivel közlekedik Kovacs az N zónába és vissza nem tudjuk, de mivel ott van Amora… mágia. A saját asgardijaikat kellene megkérdeznie, mert mi nem tudunk segíteni ebben.
Kivételesen talán, ha lett volna olyan technológia, amit felhasználhattak volna a hazajutáshoz, akkor azt még el is mondta volna, hogy haza menjenek, de ilyesmi nem volt. amint a nő távozott nekilátott átolvasni a szerződést ő maga is. Ha nem volt benne semmilyen sértő, vagy hátrányos megkötés, akkor ő maga is alászignálja a nevével a szerződést.

Nem is olyan sokára megérkezett, ahogyan kimondta, hogy nem kér államtitkot, csak technológiát gúnyosan nevettem fel.
- Nem meg mondtam, hogy rögtön technológiát akarnak? – kérdeztem gúnyosan. – Úgy tűnik, hogy erre nincsenek olyan sci-fik, hogy mi történik akkor, ha egy alulfejlett civilizáció a fejlettebbtől kap azt. Fegyvernek használva elpusztítják először az ellenségeiket, majd magukat.
Meg mintha olyan sok technológiai tudást adtak volna át nekünk, a mindennapos használati eszközöket ismerhetjük, Miller és hajas baba esetleg többet is, de mások? Esetleg még Ramirez, mert eleget volt Starknál, de itt vége is volt a mesének.
- Nah jah a Mjölnirrel utaztunk Asgard romjaihoz és vissza. Más nincs csak mágia – mondta. – Ami felteszem roppant rossz hír számunkra.
Ahogyan távozott én is átfutottam a lapot, majd ha nincs benne semmi ami korlátozná a személyiségi jogainkat, vagy az, hogy tehetnek velünk, amit akarnak, akkor alá is írom. Csak engedjenek már ki innen végre.

Most már nem tudok mit tenni, mint csendesen várni és magamban mosolyogni a helyzet alakulásán. Nevetséges az egész, olyan elemi szinten szarkasztikus és humoros, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. Hahaha. Szép új világ! Mintha egy tapasztalatlan kisgyerek lenne a mi világunkhoz képest. A SHIELD igazgatója hamarosan visszaérkezik és szerződéseket hoz, ez már tetszik.
~ Szerződések? Na ez már kezd érdekes lenni. Mintha már tudtak volna más világokról és számítottak volna látogatókra. Okos.
Megvárom, amíg mindenki elmondja amit akar. Steph szavain elmosolyodom, a csapatból két jelenlévő között mindenki tudna számukra komolyabb technológiát átadni, már ha akarna. Senki nem tenné ingyen.
- Nagyon sok ügyvédes sorozatot néztem. Most végig fogom olvasni az egészet, és lefotózni a fejemben laponként. Remélem nincs olyan pontja, hogy kísérletezhetnek rajtunk. Annál felkészültebbek vagyunk.
Nem mintha lenne választásunk, hehe, de azért jó helyre tenni a helyzetet. Kezembe veszem a szerződést, magam elé fogom és elkezdem végigolvasni. Az elejétől a végéig elolvasom minden lapot és még az apró betűt is. Az elmémből törlök videókat, videojáték montázsokat elsősorban, olyanokat, amiket láttam, helyette próbálom a szerződést minden oldalát elmenteni a fejemben. Ha nincs benne feltűnően gyanús pont, olyan hogy hogyan élhetnének vissza az elmémmel vagy a testemmel, akkor abban az esetben aláírom és bejelölöm azt is, hogy migráns vagyok.
- Vicces kis black ops lesz.
~ Hmmm... rég játszottam a Black Ops II-vel.

Ha Ramirez nem mondja el senki se veszi észre, hogy a férfi az itt maradást választotta. A papírokat elveszik majd kivezetik őket. A bilincseket leveszik róluk és kérik, hogy öltözzenek át. Kapnak egy női és férfi öltözőt, a jelmezeket pedig speciális tárolókba rakják, hogy megtudják vizsgálni milyen energia nyomokat találhatnak rajtuk. A ruháik standard shield egyenruhák. Majd bevezetik őket a laborba és mindenkitől vesznek vér és nyál mintát. Melissától engedélyt kérnek, hogy a hajából kapjanak párszálat vizsgálatra.
Kapnak vacsorát majd elvezetik őket egy egyértelműen régebben barakként szolgáló helyre. A terem ki lett ürítve és egy nagy kanapé és két fotel került be, középre egy asztal rajta pár klasszikus könyvvel. (Moby Dick, Lír Király, Dante Pokla, stb) érthető módon semmi tévé vagy hír magazin, ami információt adna a világról jelen helyzetében. A szobából a bejárattal öt ajtó volt. Egy női és egy férfi háló szoba. Mindkettőben ágyak és mellettük egy-egy asztal székkel. A férfinál az egyik ágy emeletes és mindkét végében volt egy-egy asztal és szék. Továbbá két fürdő- és zuhanyzó helység.
- Kérem jelezzék, ha még valamire szükségük van. Persze, jelenleg csak ételt és italt hozhatunk önöknek.

A szervezkedésnek és a szerződés aláírásának vége. Következhet a nehezebbik része. Átvezetnek minket egy másik terembe, követem a többieket. Amikor mintát kell adni, természetesen csak a doktornőre bízom rá magam, ő elég gyakorlott ahhoz, hogy normálisan vegyen vérmintákat tőlünk. Kellemetlen érzés ugyan, de sokkal rosszabb volt, amíg rehabilitáltak. A felszerelésünket is le kell adni, várható módon.
- Vigyázzanak a fegyvereim, mindegyik egyedi és sok ölésem volt már velük...
Régen nem értettem miért kell mindenféle szervezetnek leadni a felszerelést, ha olyan helyzetbe kerülök, de mára már világos. Az egész után SHIELD egyenruhákat kapunk, és mehetünk vacsorázni. Pótlom az elveszett energiát, hogy ne legyek semmiképpen rosszul. Végül barakkokban kapunk szállást. Első dolgom, hogy lezuhanyzok. Körülnézek a helyen, ahova be vagyunk osztva, megvonom a vállam és leülök az egyik fotelbe. Koncentrálok és a képességemet használva, tökéletesen előhívok egy mentet emléket a fejemből. Egy filmet akarok megnézni a HUD-on keresztül. Persze ez nem hasznos információ, de a zenék sem azokat, amiket fejben hallgatok, mégis jól jönnek. Leülök és mereven nézek magam elé, amíg a filmet figyelem.
- Filmet nézek... a majmok bolygóját.
Ezzel bele is kezdek a vetítésbe.

Redbow a napja nagy részét zavartan ülte végig az egyetlen ember, aki nem kezeli idiótaként Melissa, aki órák óta levegőnek nézi. A srác zavartan evett, leült nézte a többieket. Néha fordult Melissa felé, aki ezért elment zuhanyozni és aludni. Ő még kényelmetlenül felemelt egy könyvet, de nem olvasta csak nem tudta mi a francot tehetne. Órákkal később ő is elment aludni, ahogy idővel mindenkit elnyomott a fáradtság. Reggel ébredtek, már amennyire a belső óráig alapján reggel lehetett.
Egy félórával később kaptak reggelit. Kávét, tojást, narancslevet és palacsintát. A kutyának természetesen kutyaeledelt hoztak. Az után egy félórával felkísérték őket egy tárgyalóba. Ez már egy kerekasztalos igazi katonai tárgyaló volt. Semmi bilincs vagy felügyelet. Shan King békésen begurult a szobába és a csapathoz fordult.
- Hölgyeim, uraim. Remélem az újdonsült lakhelyük megfelelő és az ellátásuk kifogástalan volt. Kezdjük a lényeggel. Az alkunk egyszerű volt. Mától a Richards-féle térkapu, ami napokra áll az elkészüléstől elsődleges célja az, hogy magukat haza juttassa. Addig is... maguk mit tudnak nyújtani a mi világunknak?

Unalom, unalom és még több unalom. Komolyan nem volt mit csinálni ezen a helyen. Főleg, hogy a csapatunk nagy része egyrészt nem ismeri, és nem is kedveli egymást. Soha sem hittem volna, hogy hiányozni fog Stark hülyesége és hét hónap után egyedül lefeküdni is pocsék volt. Ébredés után még edzeni is mentem, majd zuhanyozni, nem akartam ellustulni. Legalább reggelit kaptunk és jé még őrség sem volt, amikor elkísértek minket az egyik helységbe, ahol már megint a nyomorék várt minket.
- Ja, roppantul, amikor Magneto majdnem mindent elpusztított a világon utána sem unatkoztam ennyire – feleltem nyűgösen. – Maguknak igencsak furcsa elképzelése van a megfelelő és kifogástalan szóra.
Mit tudunk nyújtani a világuknak? Felnevettem, ez volt ám az évszázad vicce. Persze mi nem látunk semmit, nem mondanak semmit, de azért mi áruljunk el mindent. Na persze, nem most jöttünk le a felvédőről.
- Aha… persze – mondtam. – Kezdjünk el dalolni, technológiáról, a védelmünkről… hogy aztán anélkül, hogy mi tudnánk bármiről mindenre azt mondhassa, hogy itt is van és így még többet áruljunk el. Mígnem végül mindent megtud, amit akar. És ha készen van a kapu… aztán a fejünket küldje át, vagy egy inváziós egységet. Ha meg fejlettebbek vagyunk, ami esélyes abból, amit láttunk, akkor pedig hoppá, hát végül mégsem jutunk el oda, hogy az tinédzser fiú bármit is feltaláljon és akkor lényegében bármeddig itt tart minket.

Jon elég sokáig fent volt, a többieket többször is ellenőrizte az éjszaka folyamán, hogy rendben vannak-e, történt-e velük valami. Már igencsak későre járt, mikor lefeküdt aludni, mégis hajnalban ébredt, mint mindig, a nappal egyszerre. Igaz most csak tippelte mindezt. Reggel szokásához híven még edzett is a fő részben, ahol Lyesmith-t is megtalálta. Ezek után tusolás, valószínűleg a borotválkozást most passzolnia kellett, mert nem remélte, hogy erre volt esély. A reggeli után ő maga is átment a másik helységbe, ahol King várta őket. Steph volt, aki elsőként szólalt meg, mire Miller csak a fejét csóválta meg, bár nem tudott a lány egy-két érvével vitatkozni.
- Valamiben igaza van, ezt maga sem tagadhatja – mondta. – Anélkül, hogy tudnánk bármit is igencsak nehéz mondani valamit maguknak. Mondja el legalább azt, hogy mire jutottak a felszereléseinkkel, telefonjainkkal. Annak fényében tudunk segíteni. Bár valószínűleg belátja, hogy nekünk is érdekünk inkább csak olyan információval szolgálni, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek magukra mintsem technológiai tudást átadni, révén azzal játszi könnyedséggel boríthatnánk fel a világuk fejlődését.
Ezzel a nőre nézett, hogy mit is fog mondani, bár volt egy olyan érzése, hogy nem fog neki tetszeni, amit hallott.

A fotelban ülve nézem végig a filmet, de a végén már érzem, hogy ez a jóéjt film. Elmosolyodom, amikor megjelenik a homokos parton a szabadságszobor rozsdás maradványa. Még mindig nagyon tetszik ez a film. A fáradtság és az álmosság keveréke még a fotelban elnyom, úgyhogy félálomban csak annyit teszek, hogy kinyújtom a végtagjaim, alvás közben kár lenne elgémberedni. Felébredek, a szemeim kipattannak. Felállok, nyújtózkodok és nyújtok. Elgémberedtem, de ezt kompenzálom. Első utam a fürdőbe vezet, letusolok és felkészülök bármi is történik ma. Ahogy érkezik a reggeli elmosolyodom. A fejemben végtelenítve kezd el játszódni, egy klasszikus zene, Jingle Jangle Jingle. Az elején a tapsolásokat csettintésekkel utánozom, közben pedig táncolok is a zenére, a karjaimmal, a fejemmel meg a lépteimet is sétálás és tánc keverékére váltom. A szöveget már nem éneklem és a csettintéseket is abbahagyom, ahogy a zenében abbamarad. Mást nem akarok zavarni vele. Leülök reggelizni, kávét nem fogyasztok mert az tudatmódosító és továbbra is pontosan olyan beállításon van szükségem a reflexeimre, mint a mostani.
~ It's very far from wrong.
A tojás kifejezetten finom, de én kissé sósabbra csináltam volna. Egyébként egész jó a körülményekhez képest. Fél óra alatt teljesen végzek és fogat is mosok. Az utat is végig táncolva sétálom a másik teremig. A tárgyalóban megállok és végighallgatom a párbeszédeket. Némileg visszafogom a mozgásom.
~ Jingle, jingle, jingle...
Egy ideig csak állok és várok. Nem akarok semmit elsietni a beszéd terén, megvárom amíg Miller intézkedik. Amikor a doktornő összeesik, felé fordulok. Azonnal mozdulok, odasietek hozzá. Azonnal ellenőrzöm a pulzusát és a légzését, remélem van és nem túl gyenge. Próbálom finom pofonokkal felébreszteni. Ha ez nem sikerül, akkor felkapom kézbe és megtartom.
- Le kellene pihennie a gyengélkedőn.
~ Oh I've got birds...