Queens-i S.H.I.E.L.D. központ

A régi topic

A nemrégiben alakult S.H.I.E.L.D. központja. Laborok, börtönök, irodák, de még lakónegyed is található a hatalmas nemrégiben épült komplexumban. Folyamatosan őrzik katonákkal és kamerákkaé. Ebben a központban kaptak szállást maguknak azok a hősök is, akik Brooklynban megfékezték Namor-t és így az ország leghíresebb személyei lettek.

A régi topic

#2 2010-02-06 00:05:02
Shadow
Majd egy hét telik el, s azóta nem mozdultam ki az új lakásomból. Legalábbis ha volt bent elég étel, ha nem, akkor annyiért kimentem, de semmi több. Azonban most kicsit jobban érzem magam, így ruhát vadászok. Kapucnis pulóvert, s hosszú farmer nadrágot veszek elő, na meg edzőcipőt. Felveszem az emberi alakom, s felöltözök. A mobilt amit kaptunk zsebre vágom, s a kapucnit a fejembe húzom... ezután kimegyek a lakásomból, majd a lifttel le a földszintre, ahol a portánál lévőre pillantok. Előhúzom a mobilt és felmutatom...
- Valakinek hiányoznék, akkor ezen a vackon elér... A városban leszek valahol, s nem mondok konkrét helyet... ha bármilyen riporter keresne, akkor a szobámban vagyok és nem mozdultam ki... - ezzel zsebre vágom a mobilt, s megindulok kifelé. Azt képtelem, hogy a riporterek felismernének így, más meg úgy se külső alapján keresne... vannak jobb módszerek is... Durván egy hetem van még addig az átadóig, s friss levegőn akarok agyalni, hogyan válok köddé utána egy időre... Bár nem is az új munkaadó elől akarok, hanem a riporterek elől... Ha nem tart fel senki, akkor kisétálok az épületből, ha igen, akkor nemes egyszerűséggel felhívom Spartant, hogy egy kicsit levegőzni akarok egyedül... sehol sincs a szeretnék... ez nem alkudozási tárgy... vagy itt sétálok ki, vagy egy emeleti ablakon repülök ki, nekem kb mindegy... Főleg, hogy úgy is tudom, hogy Spartan lerakhatja a nagy esküt is, hogy senki se fog követni, úgy is követni fognak, szóval, mobil zsebre és irány kifelé az utcára elvegyülve a tömegben egy kicsit. Fegyvert nem szereztem még, így az nincs nálam, sőt, csak a régi irataim lapulnak nálam, s semmi más.

#3 2010-02-07 04:56:11
Shadow
Lassan sétálgatok az utcán nézelődve. Tudom, hogy megfigyelnek, hogy követnek, de nem igazán mutatom ki, hogy zavarna a dolog. Azonban ez csak látszat, s az első adandó alkalommal lemegyek a metróba, hogy aztán ott bemenjek egy nyilvános WC-re. Nincs ott dolgom, csak az érdekel, hogy követ e valaki... azonban egyúttal körbenézek, hogy van e bent valaki, akinek a külsejét lemásolhatom később... ezután lehúzom a csuklyát a fejemről, s az egyik tükör elé állok. Belenézek, majd pedig megmosom az arcom. Ezután kimegyek a mobilomat elővéve, majd pedig lekapcsolom, s az aksit kiveszem belőle, hogy aztán úgy csúsztassam a zsebembe vissza. Körbe nézek, s megnézek magamnak még egy-két embert, majd a kiszálló emberek közé furakodok, hogy látszólag beszálljak, de nem... alakot váltok, s a kiszálló tömeggel együtt sétálok ki, mintha most szálltam volna ki. Azonban nem kifelé tartok, hanem az alagútba, ami árnyékolja a jelet, s az egyik szerelő részhez megyek, ahol leülök, s a falnak támaszkodok... magányra vágyok... semmi másra. Remélem, hogy békén hagynak egy kicsit, bár ha Spartan nagyon akarja, akkor úgy is fognak keresni, de remélem, hogy egy kis ideig legalább egyedül lehessek. Nem érdekel, hogy Spartan, vagy a Shield megérti vagy sem, de jól esik olyan helyen lenni, ahol nincs se kamera, se poloska, még akkor se, ha nem a legkényelmesebb. Előhúzom a Shieldes mobilt, s az aksit, hogy majd kicsit később összerakjam, de még nem most... lehunyom a szemeim, s eredeti alakom veszem fel lassan... Figyelem a léptek zaját, s esetlegesen sötétebb részre húzódok be halkan. Voltam már itt lent, s tudom mennyire jól tudok elrejtőzni, bár akkor egy jelentést is írtam aztán róla, s Natali asztalán kötött ki, s ő lehet tovább adta végül. Bár csak azért írtam meg anno, mert Natali kíváncsi volt, hogy milyen helyeken tudnék szerintem pihenni, lazítani, s az irat lényege, hogy olyan helyen, ahol nem figyelnek meg. Spartan tuti olvasott mindent már rólam, vagy beszerezte, így, ha meghallja, hogy elvesztettek azonnal beleolvas.

#4 2010-02-10 03:18:07
Shadow
//Az egyik S.H.I.E.L.D. épülethez közeli metróállomástól nem messze az egyik alagútban//

Ülök a sötétben, nem is olyan messze húznak el a metró szerelvények, melyek utasok sorát szállítják anélkül, hogy akár csak sejtenék, hogy valaki ücsörög itt. Elgondolkozva nézek magam elé, s a múlton töprengek. A közel, s távoli múlton egyaránt, ahogy azon is, hogy mennyire döntöttem jól, mikor Spartan ajánlatának engedtem. Bárhogy is nézem, szinte mondhatom szó szerint azt, hogy a saját magamra tettem rabláncot ezzel... pontosabban egy újabbat, hiszen biztosan más is a tulajdonának tekint, vagy épp el akar tüntetni. Az már mellékes teljesen, hogy az élők sorából is, vagy csak egy laborba, mint kísérleti patkány. Natali talán most az egyetlen személy, akiben meg is tudnék bízni valamennyire, hiszen ő foglalkozott velem mindig is. Most azonban Spartanban kéne megbíznom, de ez nem megy, miután kilökött a sajtó elé, ráadásul eredeti külsőmben, így már meg se jelenhetek úgy, mert valaki tuti nekem támad vagy szó szerint, vagy csak kérdések sorával támadna le. Bőven elég lesz azt az átadót kibírni, s lehet ott nyilatkozok, hogy egyenlőre, még pihennem kell, s nem vagyok olyan állapotban, hogy kiálljak a sajtó elé. Ezt is csak azért vállalom, mert nem akarom azt az örömöt okozni Spartannak, hogy bezárat valahova kicsit gondolkozni,

Árulás

Hőseink mind a saját speciális börtönében vannak,a mikből csak egymást látják. A jobb oldalt A-val jelölik a balt pedig B-vel. Innen kezdve végig vannak számozva. (minél nagyobb a szám annál beljebb van a sor) A sor végén van még egy cella, de oda nem lehet belátni. A legvégén a folyosónak van egy ajtó, aminek a kinyitásához hatalmas rangú személy ujj lenyomata és szeme nyitja ki az ajtót. A cellák:

A1
Jonathan elfogása után ember lett és most a kezét fémbe rakták és a száját bekötötték, hogy ne tudjon kézmozgással vagy varázsszavakkal átalakulni. Ők még nem tudják mitől lesz Millerből Einar így mindenre felkészültek.
B1
Bishoptól elvették a felszerelését és egy egyszerű cellába rakták, de naponta egy órás kínzással próbálják kiszedni belőle, hogy pontosan honnan jött, mivel és hogyan.
A2
Melissa haja van egy gép által lefogva.
B2
Sarah is meglett bilincselve, de a farkát külön bilinccsel fogták le.
A3
Zack egy speciális áram vezető kesztyű bilincset kapott, aminek hála nem tudja használni az erejét.
B3
Walter egy karbon börtönbe van bezárva, amit még Magnetonak készítettek elő.
A4
Sav szimplán bilincsben van a száján is béklyó van egy furcsa saválló vezetékkel így hiába próbálkozna a férfi a savat csak elvezetik.
B4
Constantine vissza alakult emberibb formájába és most mind ő, mint Tao állandó drog alatt vannak, hogy ne tudjanak a képességeikre koncentrálni és tisztán gondolkodni.
A5
Mint fentebb le lett írva a kiborg Tao állandóan drog hatás alatt van és a végtagjai elektromosságát állandóan leszívják.
B5
Tyler speciális. A gép agyába rengeteg vezeték van újabb és újabb programokkal próbálják feltörni és leállítva tartani őt, de sajnos mivel az android tudata gyorsan felül írja ezeket ezért óránként egy emp hullám kikapcsolja őt, hogy lassítsa az ellenállását.
A6
Tao melletti cella fém ajtó mögött van és folyamatosan gépies búgás hallatszik csakis belépőkártyával lehet oda belépni.
B6
Egy újabb karbon cella, amiben egy fehér hajú fiatal fiú unottan olvas könyveket.

A cellák között végig sétálnak a katonák és egy shield ügynök, aki komoran és lenézően nézi a rabokat. Majd megállnak Zack cellája előtt.
- Ma is?
Kérdezi a több ütéstől még mindig lila és kék arcú férfi.
- Minden nap ameddig nem kapjuk meg a választ, Mr Morsus.

Sötétség...lassan fény szűrődik be a felnyíló szemhéján keresztül. Egy újabb EMP csapás után van, szemben vele, egy ordibáló fogoly. Még mindig képtelen mozogni, és nemsokára újra megpróbálják feltörni a tudatát. Eddig nem sikerült nekik, ezért újra és újra kiütötték. Most azonnal megpróbál ellentámadást indítani, mielőtt még újra megtámadnák a programjaikkal. Készített egy alapvetően primitív program sorozatot, aminek a célja visszakövetni az őt feltörni próbáló programokat, és észrevétlenül sokszorozódni, majd ha elérte a kellő időt, a legtöbb kárt okozni a SHIELD rendszereiben, főleg az ide irányuló rendszerekkel kapcsolatban. Mintha egy kézzel eszkábált bombát robbantana a SHIELD rendszereiben. Egy kifinomult programmal semmire nem menne, de egy ilyen egyszerűre talán nem számítanak, és képes áthatolni a tűzfalakon. Ezután újra felkészül a védekezésre a tudata ellen irányuló támadásokkal szemben. A számításai szerint a tervének van némi esélye a sikerre....

Bágyadtan bámulok ki a fejemből. Már rég feladtam a próbálkozást. Nem tudok elég tömény savat kiválasztani a bőrömön, hogy átmarja a béklyóimat. Túl vastag és nyílván saválló. Fő fegyveremet, pedig egy egyszerű, és számomra felettébb kényelmetlen megoldással semlegesítették. Ezzel az átkozott szájpecekkel még beszélni sem tudok.
Mit tehetek hát? Megbilincselve járkálhatok fel-alá és dühösem meresztgethetem a szemeimet az őrökre. Rágódhatok a történteken és gyárthatom az összeesküvés elméleteket.
Ó, igen. Meg nézegethetem a szembe szomszédomat. Megismerem. Ő az, akit a Roby’s biztonsági felvételén láttam, amikor Sheppard kikérdezett. Constantine. Ott volt a kikötőben is. tehát ő is mutáns, vagy valami hasonló.
Sheppard. Sheppardsheppardsheppard… Így bízz meg egy zsaruban. Tudhattam volna, hogy a bőrömre játszik. Persze lehet, hogy csak paranoiássá váltam a bezártságtól. Ez túl jelentős akció volt. Nem rólam szólt. Talán csak rosszkor voltam rossz helyen. Nekem eléggé úgy tűnt.
Vagy Hellstorm gógyisabb, mint gondoltam. Felhergeli minden ellenségét, főleg ezt a Morsus fickót, aki erre mindenkit összegyűjt, egy helyre, akinek csak szuperereje van a Nagy Almában. Aztán kiprovokál egy balhét és leadja a drótot a S.H.I.E.L.D.-nek. Egy rakás közveszélyes szuperember csépeli egymást a kikötőben. Én is erősen csaptam volna oda, ha én igazgatnám ezt a bagázst.
Mondjuk, én azért kihallgatnám a foglyokat, felvenném a vallomásokat, vagy valami. De ezek csak hagynak itt pácolódni minket a saját levünkben. Itt rohasztanak meg minket.
Hellstorm. Ha benne van a kezed, van pár válogatott kínzásom a számodra.
Hmmm. Talán övé az egész szervezet. Zseniális! Egy bűnöző megalapítja a világ elsőszámú bűnüldöző szervezetét, hogy azzal fedezze magát.
De először Sheppardot kapom el. Csak dugná ide a szőrös, sebhelyes képét. Olyan új sebhelyeket kap tőlem, hogy az anyja is elhányná magát a látványtól.
Fenébe! Talán Hellstorm és Sheppard egy és ugyanaz a személy. Talán egy alakváltó. Talán telepata és most is olvas a gondolataimban. Talán… talán kezdek begolyózni…

Nem vagyok jól egyáltalán, naponta puhítanak kínzásokkal és a hely se a legkellemesebb, a cellákban mégis valahogy a legjobb, semmi extra csak egy sima börtön szoba, de hiába nem vagyok én szuperhős. Ami igazából nagyon de nagyon nem tetszik, hogy így kevesebbnek érzem magam, mintha én csak valami kis lemaradott lennék, hát az is vagyok, úgy, hogy nem kellene, hogy emiatt aggódjak. A másik dolog pedig, hogy amit kérdeznek tőlem, na azt tényleg nem tudom, honnan jöttem, hát valahonnan ahol ilyen nagy fekete bogarak szaladgálnak hogyan és mivel... fogalmam sincs.
~ Nem értem miért nem hoznak valakit aki a fejembe lát, telepatát vagy kötnek rá egy gépre, rögtön kiderülne minden, de lehet akkor már nem kellenék... egyenlőre jó így.
Sikerült pár tervet kidolgozni, hogyan is szökhetnék meg, de a baj az, hogy maximum csak a cellán kívül jutnék kis szerencsével, utána meg semmi esély.

Jon meg tanulta az őrök járását. Most, hogy a rabot hozzák senki se figyel rá, csak a cellája kamerája van ráirányítva de az mindig. A vállát kitudja akasztani,d e a keze nem lenen tőle szabad. Neki már feltűnt, hogy az őrök nem érintik a nyakörveket valószínűleg ráz, ha nem megfelelő kéz fogja meg őket. Melissa a nyakörvet érintve kicsi rázást kap tőle. Úgy néz ki a szerkezet automatikusan be van állítva arra, hogy védje magát. Rorschach érzékeli, hogy a fém tö9méseket eltávolították a fogaiból. Tyler próbálja a programot felül írni, de az nem nagyon sikerül.
- Rabot hoznak!
Üvölti az egyik őr és elkezdik az A7 ajtaját nyitni. Az ágyon betolt eszméleten Steven Stormot saját lakásában lőtték le altatókkal és most ide hozzák.
- Egész szép gyűjteményetek lesz fiúk.
Mondja Zack mire a parancsnok pofán vágja. Zack vérző szájjal nézi a földre hulló cseppeket.
- Egész héten nem vált be, de talán most... - súgja halkan. - Ébredj, ÉBREDJ, ÉBREDJ!
Morsus Varázs szavaira a mutáns felriad az ágyon. Látja az egész őrült helyszínt, ahogy éppen az A4 és B4 között tolják befelé. Az őrök észre se vették, hogy felébredt, de ő azonnal észre veszi a SHIELD lógóját a vállukon, ez volt a katonákon akik rátörték az ajtót és lelőtték szó nélkül.

A kanapén ülve bámultam a tv képernyőjét. Be volt kapcsolva, de épp nem volt adás. Már fél óra is eltelt, hogy elment, de fel se tűnt. Nem igazán érdekelt. A gondolataim túlságosan lekötöttek. A gondolatok, amik attól a naptól fogva kísértenek, hogy meghalt.
~ Az én hibám.. Nem lett volna szabad hagynom, hogy egyedül dolgozzon.. Még nem állt készen.. Az én hibám.~ Egy hirtelen reccsenés térített magamhoz. Az ajtó felé fordultam és láttam néhány katonát, akik közül az egyik épp rám lő. Éreztem, hogy eltalálnak, de furcsa volt. Nem volt olyan fájdalmas mint régen, ha eltalált egy töltény. Azonnal felpattantam a kanapéról, ám ahogy felálltam már térdre is rogytam, majd minden elsötétült.

~ÉBREDJ!~ A szavak azonnal magamhoz térítettek bár nem ismertem fel hogy kitől eredhet. A szemem rögtön kipattant, ám ennél több jelet nem mutattam arra, hogy ébren vagyok. Egy két pillanatig eltartott mire rájöttem, hogy hol vagyok és feltehetőleg mi történt. Egy gyors szemre vételezéssel megnéztem az őrt, aki tolta a kocsim, hogy van-e valamilyen fegyver az oldalán, egy gumibot, sokkoló vagy kés, esetleg egy pisztoly. Egy gyors pillantást veszek a folyosóra is.
~Ha szerencsém van nem számítottak arra, hogy már most felébredek.~ Amikor elég közel érünk a folyosó végéhez, hogy a folyosó egyik végét teljesen letudjam bénítani a képességemmel, vagy ha megállunk még az előtt, hogy oda érnénk, akkor megpróbálok mindenkit ledermeszteni 25 m-es körben. Akár sikerül, akár nem egy gyors rúgással arcon rúgom azt, aki tolja a kocsit, aztán hátra bukfenccel leugrok a kocsiról, végül pedig azt felborítva fedezékként használva a hátam mögött lévő dermedt vagy nem dermedt katona felé rohanok, hogy a testét pajzsként használhassam, valamint megszerezhessem a fegyverét.

A nő válasza nem tetszik, mindig kb ez a válasz, és sosem tudok rá semmi érdekeset mondani... Hacsak.
~ Igen?.. Így állunk? Megint nem vagy beszédes kedvedben? Inkább hagysz engem itt unatkozni he? Te mocsok, akkor csak azért is beszélgetni fogunk, megértetted? ~Nézek nagyon, nagyon csúnyán, majd a tekintetem átvált normálisra, illetve gyerekesre, ettől a hosszas bezártságtól kezdek becsavarodni... Úgy érzem magam mint kiskoromban...
- Különleges fajok? Én is különleges faj vagyok, bár lehet nem tűnt még fel, és igen végül is honnan tűnhetett volna fel neked? Látod ezt itt? - Mutatok a speckó bilincsre, amely a farkincámon van.
- Ez kérlek szépen az egyetlen dolog ami megakadályoz abban hogy kijöjjek innen, ja meg persze ez. - Mutatok a nyakamban lévő izére.
- Tudod te hogy ez a bilincs itt a derekamon mit fog le? Egy cuki, édes, hosszú tömeggyilkos eszközt, ami nem más, mint egy farkinca, egy démon farkinca... Tudod miért démon farkinca? Ó már biztosan kitaláltad az okos genetikás fejeddel, hogy én... - Mutatok mindkét kezemmel magamra, a fejemet kissé lehajtva, gyermeteg képet vágva. -... Egy démon vagyok, úgyám, nem vicc, de nem bizony de még mennyire hogy tutira hogy nem poénkodok.- Hangomban semmi sértő vagy hasonló sincs, csak tiszta gyermeki őszinteség.
- És mivel én itt vagyok, egészen biztosra veheted hogy vannak angyalok is, és félvérek, és egyéb igen érdekes dolgok, mivel... - Ám nem tudom befejezni amit mondani akartam, mert zajra leszek figyelmes. Kíváncsian várom hogy kit hoznak, ki a következő szerencsétlen aki idekerül mellénk, a választ megkapva pedig le esik az állam.
- Buksi... BUKSÍÍÍÍÍ! - Iszonyatosan régen láttam, és már nagyon kezdett hiányozni, valamikor amúgy is meg akartam már látogatni. Bár úgy tűnik őt is eléggé erősen kiütötték, mert nem reagál a szavaimra, szóval csak lemondóan nézek utána.
~ Rohadék mocskok hogy az ember családját sem... ~S ekkor dulakodás hangjára leszek figyelmes, bár nem látom hogy mi történik, de ha jól sejtem, és nagyon remélem hogy jól sejtem, akkor Steven alkot éppen valamit.
- Üsd ki őket bátyúúúúúús! - Kiáltok ki jókedvűen, ki tudja, lehet hogy meglehetősen jó dolog fog kisülni ebből az egészből, ez legalább ad egy kis reményt... És remélem hogy nem fogják lelőni, az gáz lenne.

Egyre jobban lesújt, hogy fogalmam sincs, John él-e, vagy sem. Talán volt annyi a S.H.I.E.L.D. ügynökeiben, hogy megmentsék az életét, ha másért nem, azért, hogy őt is bezárhassák. Persze lehet, hogy hagyták elvérezni, és leírták járulékos veszteségként.
- Rabot hoznak!
Az őr kiáltása kizökkent az aktuális melankóliából. Egy kerekes hordágyon hozzák az újfiút. Nem foglalkoztatna különösebben a dolog, hiszen nem tudok rajta segíteni. de a fickó hirtelen elszabadul. Az őrökre támad. Feltámad bennem a remény és lelkesen figyelem az eseményeket. Szemben, rabtársam szóval próbálja segíteni. A szájpecek miatt én erre sem vagyok képes. Várom a harc végkimenetelét és remélem, hogy a fickó győzelem esetén, az azonnali menekülés helyett kiszabadít minket is.

Valami szokásostól eltérő történik, rabot hoznak, ide, gondolom ő is volt SHIELD-es. Közben látom, hogy a velem szemben lévő cellában Miller szervezkedni kezd, nem tartom jó ötletnek, de hát nem hagyom egyedül. Egyenlőre csak nyugisan felállok ha tudok és megnézem a cellám, hátha valahogy ki lehetne könnyen és gyorsan jutni. De nem teszek semmi gyanúsat, csak a szemmel vizslatom a lehetőségeket, hátha lesz itt még valami különlegesség.

Steven fagyasztása nem csak a katonákat, de Savat és Constatinet is ledermesztik. Könnyed mozdulattal leugrik lerúgja a katonát és megszerzi a fegyverét.
Morsus cellájában csak egy katona maradt magánál, aki értetlenül néz körbe.
- Mi történt?
- Én nem tudom kedves egyedül lévő katona úr!
Üvölti Zack ezzel jelezve Stevennek, akit így már nem ér felkészületlenül, amikor a cellából kihajol a shieldes, hogy felmérje mi történik. Fegyverét automatikusan Stevenre emeli, de ekkor Melissa felszakítja a nyakörvet és a hajával a gépet egyszerre. A gép szikrázva szakad szét és a nő üvölt a fájdalomtól. Az elektromos sokktól a hangja egyszer csak eláll és mögötte a gépezet felrobban. Melissa félig aléltan csapódik a plasztiknak. A haja foltokban kiszakadt a háta égett és az ujjait felvágta a nyakörv. A folyosó vörösbe borul és a riasztó üvölteni kezd. Steven így egy pillanatnyi előnyt kap. Jon első mozgására az áram azonnal megcsapja. Walter ép elméjét elveszítve kezd el üvölteni. B6 cellában a fehér hajú huszon éves fiú leteszi a könyvét és felállva kényelmesen hátra rakja a kezeit, hogy az ajtóhoz sétáljon.