Attilan

Hála Nestor beszédének, és valószínűleg egy jó adag segítségnek, komolyabb verbális erőfeszítések nélkül engedélyezik nekünk hogy, nos konkrétan hogy dokkoljunk és a Csúcs fedélzetére lépjünk. Ott át esünk a szokásos bemutatkozósdin, majd pedig egyenesen a teleport szobához vittek minket, ahonnan egyhangúan mindenki Attilanra ment. Egy rövidke kép kiesés, majd pedig egy másik szobában találom magamat, bár elsőnek úgy érzem mintha ugyan ott lennék, de sikerül felfedeznem pár apró különbséget, melyek segítségével sikerül meggyőznöm magam hogy igenis otthon vagyok. Elégedetten szívok egy nagyot az itthoni levegőből, régen jártam már itt, és igencsak hiányzott ez, s bár igaz csak levegő.. „ Csak „ levegő, de mégis… Más, kellemes, s valamiért úgy érzem mintha szabályosan édeskés illat terjengene benne. Valószínűleg ezzel csak én vagyok így, hiszen mást mi köt ehhez a helyhez? Semmi, de nekem itt van a családom, a barátaim, na meg persze az eredeti munkám, tehát ha lehet így mondani az életem, plusz a múltam meghatározó része. Nestor szavaira felé fordulok, majd megvakarom az államat.
- Tökéletesen értettem. - Mondom a tőlem megszokott hangnemben, azaz nyugodtan, majd a szoba kijárata felé fordulok, és… Nos nem tudom hogyan tovább, valószínűleg lesz fogadó bizottság, ám ha mégsem, akkor úgyis tudom hogy mi hol és hogy merre.

- Elsőre is értettem Nestor kapitány, de remélem nem gondolta, hogy én részt vennék a dologban. A csapatnak csupán vendége vagyok... - Kicsit erőlteti a kapitányuk ezt az árulás dolgot és tudom, hogy nem tudom, majd kimagyarázni magamat belőle. Egységes elbánásban részesülnénk. De úgy tűnik elnapoljuk a kérést, megérkezünk Attilanba.
- Jelly, kérem moderálja magát, most pont úgy viselkedik ahogy azt egy embertől várják... - Jegyzem meg ember társamnak, miután közelebb mentem hozzá. Próbálok diszkrét lenni vele. Nem akarom a csapat előtt megalázni a mondandómmal. De a vendégségbe úgy illik menni, hogy viseljük magunkat és nem karikatúra mintára viselkedünk.
Az ilyen kirohanások után kelletlen eszembe jutna a lehetőségek az egyén viselkedésével kapcsolatban. Jellyé arra vall, hogy a földön valami olyat hagyott amit nem akar viszont látni. Hisz a csapatban van egy ideje, de az először jön a Földre vissza.
talán az emberi gyengeség maga amitől fél vagy, hogy a csapata szembe kerül a régi csapatával. Kezdem úgy érezni, hogy a csapat széthullását szemlélhetem majd az elkövetkező küldetésükön...
Lehet Attilanon kéne maradnom.
- Örvendek Ko-Rel százados, Jonathan Holmes, állok rendelkezésére. - Jelentem kimérten, majd készen állok követni a királynőhöz.

Nem kell sokat várni, és megérkezik a fogadóbizottság, ami igazából csak egy személyből áll, és vele sem találkoztam még ezelőtt, s így olyan érzés fog el, hogy ezt betudhatom egy " ennek is eljött végül az ideje " pillanatnak, bár sosem terveztem hogy találkozok majd a nővel, de ettől függetlenül ilyen és kész. Biccentek felé amolyan köszönésképpen, és továbbá csendesen állok és figyelek, a beszédes részét ráhagyom másokra, és igazából azon gondolkodom hogy vajon lesz-e időm meglátogatni pár itteni személyt, például apámat, vagy éppen pár barátomat... A fegyverleadással igazából nem lesz problémám, hacsak nem várják el hogy kitépjem a körmeim, és kiszedjem a fogaimat, s az itthoni rendszert ismerve nem várják... Szóval röviden és tömören nincs mit leadnom, ezért engem továbbra sem érint szerencsére ilyesfajta óvintézkedés, így van időm még nézni az ablakon keresztül a várost, és igazából amíg nem indulunk addig ezt teszem. Ha megindulunk végül kifelé, akkor séta közben az ajtóban álló két őrt is jobban szemügyre veszem, hátha felismerem valamelyiket, bár nem hiszem, de hátha.

- Én veletek vagyok egy bizonyos határig, de ha ártatlanokat vagy a Földet kezdi veszélyeztetni a tevékenység, akkor esküszöm kilépek - mondja Jelly. - De ezen belül minden szempontból veletek vagyok.
Ekkor előlép Kor-el. A Föld egyik hőse, Jelly szégyeli magát előtte egy kicsit, hogy milyen járatban van.
- Üdvözletem százados - mondja hangosan. Tyrára egy képességgátlót helyeznek. Jelly nem irigyli, régen ettől félt a legjobban, még az AIM idők idején.
Odasúg Holmesnak.
- Mutáns vagyok, tudja. Tudom milyen érzés megbélyegzettnek lenni. A Földön azért néztek rám furcsán, mert mutáns vagyok. Az űrben pedig mert ember. Ki érti ezt?

Nos, valahogy úgy történt a két őrrel ahogy gondoltam, nem olyan személyek voltak akiket ismertem, bár ezzel nincs probléma, hiszen sejthető volt. Kiérve a városba sok szép emlék csap meg hirtelen, olyan erővel mintha csak egy rakomány szállító űrhajó talált volna telibe, ámbár nem fájdalmas, sőt, sokkal inkább felszabadító! Emlékszem, apám mesélt itt nekem sokat egy-egy uralkodóról, habár nem ez volt a szakterülete, egész jól értett hozzá, s ért is, ha csak nem történt vele valami, amit azonban erősen kétlek. Lényeg a lényeg, nem volt erre a tudásra szüksége, csupán csak érdekelte, s ez egy nyomós indok arra hogy felnézzek rá, hiszen úgy szánt valamire időt s energiát, hogy tudta, valószínűleg sosem lesz sem értékelve, sem pedig hasznára a tudása. Míg Gladiátor beszél, én finoman Jelly vállára rakom a kezem, amolyan jelzésként szánva ezt, nem intő jelzés, nem figyelmeztetés, csak hogy ne érje hirtelen hogy beszélni kezdek hozzá.
- Ne aggódj Carl, nem azért vagyunk itt hogy bárkinek is baja essen, ezt te is tudod, csupán a bandázs tulajdonosáért jöttünk. - Bár lehet hagynom kéne, kisebbségi komplexusa van talán, de ideje lenne hogy felfogja: senki sem akar se neki, sem a földnek, se bármelyik embernek ártani, legalább is a csapatból egészen biztosan nem. Intrikák, kellemetlen dolog, néha már undorító hogy mire képesek vele egyesek, de szerencsére, ez az ő dolguk, és nem az enyém, s így nem kell miattuk fölöslegesen mérgelődnöm. Ko-Rel szavain szívesen elmosolyodnék, mármint azon hogy akit keresünk, már amúgy is börtönben van.
- Ez igencsak megkönnyíti a dolgokat. - Mondom egyhangúan, majd belépek a trónterembe a nő után, s realizálom hogy egész kellemes kis tömeg gyűlt össze, végül is mindenki itt van aki most számít. Elhelyezkedek a többiekkel egy vonalba, majd mivel ugyebár itt most királyi vérűekről van szó, ismételten térdre ereszkedem, a mai napon másodjára, és várom hogy mi lesz, kell-e kézcsók vagy sem, s hasonló dolgok. Alap esetben, ha még itt élnék, ha jól emlékszem elég lenne egy meghajlás is, de inkább biztosra megyek, hiszen régen nem voltam már itthon, és ki tudja hogy felőlem miben változtak a dolgok, lehet már nem vagyok a testőrség tagja, s már valaki más betöltötte a helyemet.

A trónterem előtt még megigazítom magamon a ruhát, hogy ne nézzek ki oly módon, mintha csak valami űrkalóz szolgálója lennék vagy hasonló. Rendbe vágom magam, lehetőleg varázslatos segítség nélkül. De még a belépés előtt próbálok válaszolni Reptile megjegyzésére.
- Nem értek egyet önnel ezen a téren... - Eresztem meg, hogy legyen ideje elgondolkozni ezen a többiekkel együtt, mikor bemegyünk a trónterembe, hogy ismét lefussuk a tisztelet köröket.
Belépve a terem közepéig sétálok és egyenesen a királynővel szemben térdelek le, miután meghajolgatok mind a két oldal uralkodói felé.
- Üdvözlöm Boltagon királynő! Megtiszteltetés újra találkozni. - Próbálom gyorsan, szürke hangon közölni a mondandóm és remélem, hogy a csapat követi a példám. illetve hogy a nem várt tömeg felé is illendően reagáltam. Nem számítottam mindenki jelenlétére.

Jelly végighallgatta az egészet. Intrika áldozatai lettek, nem lehet igaz. Apró bábuk voltak egy galaktikus méretű sakktáblán, kicsit megnyugodott ilyen téren, de hogy egy ilyen intrikus tanács felügyeli a galaxis rendjét, ez kicsit durva volt.
Tyler Jackson pedig X-Men volt, nem véletlenül választották be annak idején a csapatba. Carl jó embernek ismerte, nem tudta elhinni, hogy valami ilyesmit hordozz magában.
- Tizenkét embert megölt? - kérdezte Jelly döbbenten. - Ismertem Tyler Jacksont, tudom, hogy ő nem gyilkos. Talán rátudom beszélni, hogy velünk jöjjön. Régen én is az X-Men tagja voltam.
Meglátta a trónterem ajtaját, rögtön elhallgatott, és emlékezetébe idézte az etikettet. Amikor beléptek ő is letérdelt, került a szemkontaktust, majd megszólalt.
- Üdvözlet, Boltagon királynő.
Látta, hogy a terem tele van Embertelenekkel, akik őket figyelik. Szinte érezte, ahogy átdöfi a tekintetük őt.

A fószer börtönben ül, mind a kettő. Így elég nehéz létrehozni a hibát. Bár ki tudja, hogy ez hogy is működik egyáltalán. A nyakörv enyhén irritál, de nem teszem szóvá. Az egész udvartartás fogad, minket s meg is adják az engedélyt amire vártunk. Az üdvözlésen kívül, nem szólalok meg, csak hallgatom a többieket. A politika hidegen hagy, a feladatunkra koncentrálok inkább. Hamarabb megtaláltuk a fickót, mint gondoltam volna. Első utunk hozzá fog vezetni. Remélem minél hamarabb letudjuk ezt az ügyet zárni.

//Most tényleg nem kötekedésből, de miért kell kicseszni velem? Nem azért nem hajolok meg, ég üdvözlöm rendesen akit kell, mert direkt. Hanem mert nem tudok írni, ezért maradok ki a körből,nem szándékosan csinálom, te meg állandóan azt írod a reagokban, hogy Tyra bunkózik:-D//

//Ha 1 körből maradtál volna ki, azt írom, hogy letérdelsz, de ez a 2. kör volt amiben nem írtál, azért vettem egy. - Nef //

Simán megy a dolog, hihetetlen mennyit tanul a banda egy űrút alatt. Vagy csak sokaknál az otthon hatása. De akárhogy is, most nem kell annyira szégyenkezni a banda miatt. Persze kivételek mindig vannak. Egy pillantást vetek rá. De utána figyelem a dolgok menetét. Meglepően könnyen megy. Semmi győzködés semmi mellébeszélés. De amilyen egyszerű az itteni munkája a védelmezőknek olyan komplikált lesz a tanáccsal kapcsolatos diplomáciai fiaskó. Magamban feljegyzem, hogy Reptilet meg kell kérnem mit ne adjon át a császárnak, ha nem akarja megkockáztatni a háborút és, hogy a csapat idő előtt döntsön melyik oldalra áll. Kényelmetlen kezd lenni ez a kis etikai oktató poszt, már most viszket a nyelvem egy kis oktató szövegre azzal kapcsolatban, hogy miként nem érdemes háborút kirobbantani a galaxis feletti tanáccsal egy kis városként.

Szinte mindenki teszi amit kell, és a csapat nagy része térdre borul, a baj csak ott van hogy ez csak a nagy része, és aki állva marad, az pont Kree. Egy pillanatig végigfut rajtam a hideg, s kezdi el piszkálni a fantáziámat, hogy vajon ki lesz-e dobva a trónteremből, vagy sem a tiszteletlenségéért? De végül úgy tűnik, hogy úrnőm... Függetlenül attól hogy sokkal érettebb lett, ugyan olyan... Megbocsájtó? vagy inkább elnéző, a lényeg hogy mindenki marad idebent, s végül is ez valamilyen szinten rendben is van így, nem egészen... De most így van és kész. Tisztelettel tekintek Melissára, a viselkedése, a megjelenése, a szavai, eddig is tiszteltem, de most valamiféle büszkeség is elönt, egyrészt hogy ilyen uralkodó keze alatt élhetek, mint embertelen, másrészt pedig büszke vagyok úrnőmre is, hiszen jelentősen pozitív irányba változott, és nem is valami túlságosan sok idő alatt, igazi uralkodó lett belőle. A nekem címezett szavaira hirtelen nem tudok reagálni, egyrészt meglep, másrészt pedig zavarba hoz, ám pár másodperc után megemberelem magam... Micsoda kifejezés, a lényeg hogy:
- Megtiszteltetés, Boltagon királynő. - Eztán pedig csak figyelek, mint mindig, s várom hogy mi fog történni, s talán most a tekintetemben látszana lenne valami... Nem átlagos, de arcmimikám még mindig nincs, s továbbra se bánom mindezt.

Lord Ronan esete felettébb érdekes, illetve a háttere már egyre inkább. Sok lehetséges történés van, de nem hiszem, hogy átállt volna a tanácshoz, túlságosan bízik benne a birodalom. Ez esetben viszont valószínű, hogy elfogták, mert megtudott valamit vagy kámforrá vált, mert megtudott valamit... Kezdem úgy érezni, hogy itthon ér minket a háború. Kiélesedő paranoiám az is mutatja, hogy rögtön gyanakszom az előlépő Kallistratera, akinek rögtön alibit nyújtanak, egyenesen a királynő, de azért én elraktározom az információt. Nem értek a Bandázsok hatalmához oly nagyon, de nem tudom az uralkodó mennyivel okosabb ilyen téren. Talán pont a lány jövetele nyitotta a portált, de mivel kizárjuk most a szándékosságot nem is hozzuk fel a témát, kínosan érintené az ügyünket. De emlékeztetem magam, hogy el ne felejtsem ha kezembe kerül még néhány darab...
Apropó következő darab... ~ Ko-Rel gyermeke, elhagyta volna a földet? Anélkül, hogy szólt volna jó anyjának, de persze azért mert nem önként tette. Ronan kiejtve, egy zsarolható Nova a zsákban. Mi pedig hírnökei a káosznak, betörünk a Raftra, mert a tanács azt akarja. A S.H.I.E.L.D. nagykutyái egyből ránk szegezik a tekintetüket... A világ lehet túl hatalmas, ez eddig túl könnyű.~ Miközben gondolkozom, szembe kerülünk az ifjú csuklyással, nekem bele telik egy kis időbe, csak az arccal ismerem fel.
- Az utolsó darabka? - Ejtem ki zavaromban az állam leesésével. De utána rögtön féltérdre ereszkedem. Csak most jut eszembe, hogy lehet nem kéne elmennünk Attilanról mielőtt itt hagyok pár darabkát, hátha segít az ittenieknek... De lehet megint csak a káoszt verném fel...

Jelly követte a társait. Ahogy gondolta, a Raftra nem lehet csak úgy besétálni, hogy megszerezék a bandázst, pedig fontos lenne. Nem tudta elhinni, hogy Tylert csak úgy bekasznizták.
Valamint tényleg egy hordozó, de ezek szerint tényleg az. Odalép Nestorhoz, majd félrehívja.
- Valahogy ki kell hozni, a diplomáciai módszernek már nem vesszük hasznát. Úgy kell megoldani, hogy ne legyenek halálos áldozatok, csak bizonyos számú sérült. Van egy ötletem, azon a helyen a legelvetemültebb bűnözöket tartják ott, régen pedig az AIM ellenségeit. Kis híján én is oda kerültem. Szóval be kell juttatni egy vírust a rendszerbe, ami miatt a rabok kiszabadulnak, majd valahogy be kell jutni. A vírus megírását bízzátok ide, de minden segítséget kérek... A bejutást rátok bízom.
A tekintetében eszelős bátorság bujkál. Meg kell szerezniük a bandázst, majd kiszabadítani Tylert.
- Tyler a csapattársam, ugye nem fog semmi baja esni?
Ekkor meglátta a shiar nőt, akiben a császárnőt ismerte fel. Jelly azonnal meghajolt, majd csak ennyit mondott.
- Bocsásson meg felség, csak elkapott a hév, hogy újra a szülővilágomon lehettek.
Elvileg meghalt, akkor hogy lehetett itt?

Feltűnik egy ismeretlen nő köztünk, úgymond köztünk, aki úgyszintén nemesi származású, mint ahogyan később az kiderül, nem is akármilyen, s bár úrnőm szavai alapján, ő is vádolható lehetne a hibával kapcsolatos dolgok miatt, mégsem vádolható, s ez most így furán lett összetéve, de a lényeg az hogy Melissa biztos benne hogy ártatlan, és igazából nekem nem is kell tovább ragozni efelől a dolgot, úgy értem hogy a királynő csak önmagában egy megbízható, és őszinte személy, én pedig úgy érzem, mint hű szolgája, s embertelen, hogy nem kérdőjelezhetem meg a szavait, s nem azért mert ő az uralkodó, hanem mert tudom hogy milyen, s nincs okom rá hogy szavahihetőségében bármi kételyem legyen. Végül elbocsájtanak minket, ami egyáltalán nem probléma, tekintvén hogy sietnünk kell, bár jó, belátom, még van egy hetünk, ha jól emlékszem, de mégis úgy érzem, hogy jobb ha minél hamarabb letudjuk. Kint Ko közli velünk hogy nem beszélhetünk a gyanusítottal, ami pedig elég nagy gond, s tartok tőle, hogy csúnya dolgokhoz fog mindez vezetni, de remélem hogy tévedek. Jobban belemerülnék magamban a dolgoknak, ám észbe kell kapnom, hiszen egy vélhetőleg.. Lány, Gladiátornak veti magát, a pozitív értelemben, tehát úgy néz ki hogy nagyon örül neki, már ez magában is meglepő, hát még az hogy ki is ő.
- Hogyan?... - Csúszik ki eme meghökkent kérdés a számon, s nem tudom hirtelen hogy mitévő legyek, talán le kéne térdelni? Lehet, most elkezdem emiatt Kallarkot figyelni, s ha ő is teszi akkor jómagam is letérdelek tiszteletteljesen, nem is tudom hogy miért pont így, talán ez a helyzet túlságosan összezavaró.