Olimposz

Ahogy megsimogatja a fejemet, elkezdek kissé szégyenlősen nevetgélni, csak finoman és gyengéden, mint akinek nem sokat van ilyenben része... Így belegondolva tényleg nincsen, találnom kéne már egy olyan házat ami árva, vagy mi a csoda, ott biztosan kellenék valakinek, vagy lehet hogy James hajlandó lenne hazavinni? Ó őt annyira szeretem és olyan kedves, talán rá tudnám venni hogy vigyen magával jó meleg és kellemes otthonába, és talán még varrni is tud hogy össze varrja a sebeimet minél gyorsabban, mert azt hiszem kezdek megszáradni, vagy mégsem? Nem tudom, ezért elkezdem vizsgálgatni magam, ha valóban kezdek az már kissé necces, mivel akkor elkezd a szivacs is kipotyogni, az pedig lehet hogy cuki dolog, de úgy igazából nem, és egy idő után nekem se jó.
- Tud itt valaki varrni? - Kérdem bármiféle témához vágó hozzáfűzni való nélkül, én most csak egyben akarok lenni és lehetőleg nem elveszteni ami mozgásképessé tesz. Az hogy ez a helyzet megoldódjon úgy érzem nem az én dolgom, a többieknek úgyis jobb beszélőkéje van, nem? Vagy oldják meg úgy ahogy én tenném... Öljenek meg mindenkit és lopják el ami kell, az is egy egész jó megoldás lehet az esetek nagy részében hogy ha nagyon nem akarnak verbálisan megnyílni az emberek, és az emberek nagy mocskok. De azért vannak akiket tényleg nagyon szeretek, mind Jaaaaaameeeees....
- Óóóóóóóó. - Nézek a távolba elégedett fejet vágva ahogyan magamban gondolkodom, ha lenne nyálam talán nyáladzanék is. Aztán kissé magamhoz térve, ha lehet Jamesre vetem magam és...
- Vigyél hazaaaaaaaaaaa! - Mondom hosszan elnyújtva.

Svarog dühösen hallgatta végig a vitát. Nem hitte el, hogy az a több tonnás pikkely és hústömeg kint garázdálkodik a küszöbön, jó hogy nem már oda pisál, hogy megjelölje a területét, és ez itt hitetlenkedik. Különös volt, hogy pont megelevenedtek a görög mitológia lényei, és ezek tényleg semmi kiürítés, tényleg mintha csak Justin Bieber jött volna a városba.
~Ja igen, akkor is pánik lenne.~
Észrevette, hogy a nő milyen rosszul nézett Thorhalla említésére. Talán, hogy ha elindulna ezen az úton. Esetleg felhergelné, mert Baltinak igaza van. Elvileg ő a keresztély kultúrkörhöz tartozik, és elég rossz bőrben van. Ez a bizonyíték, belépett a másik által körbepisilt területre.
- Már megboccsáson, de a SHIELD-et én képviselem, ja és régen Angyal voltam, tehát most önhöz fordulok segítségért.Hát igen Nagy Almában mostanában elég sűrű volt az élet. Lásd a Ködöt, a démonokat, itt volt a skrullok is. Galactus. Ja igen ott voltam a démonos balhénál. Thorhalla is ott volt, ha meg a férje Einar. Micsoda durva eset volt, majdnem ott hagytam a fogam. Fura, hol lehetnek az asgardiak? Általában ha valami hasonló balhé van, általában itt vannak. Vagy lehet beszartak? Milyen már, hogy a viking világ istenei talán látják az itteni balhét, de még sem tesznek semmit, de önök pont itt teszik a dolgukat.
Odafordult az egyik minotauruszhoz, megnézi jobban.
- Teddy, mit gondolsz? Igazi vagy sem. Bizonyítékot akarok, hogy maguk nem görög istenek. Levennéd a maszkod haver? Elég fura, hogy ilyen szar helyzetben is beöltözösdit játszol.

Mióta megérkeztünk a háttérben meghúzódva figyeltem az eseményeket, nem szóltam senkihez, csak néztem, hogy körülöttem mi is történik. Elsőre segítőkésznek tűntek, de az erős tagadás, hogy bármi közük is lenne a most történtekhez… Ezt valahogy nehezemre esik elhinni. Ami pedig az alkalmazottakat illeti, megeszem a kalapom, ha ez csak úgy néz ki, mint egy minotaurusz. Túlságosan is tagadják, hogy bármit is tudnának, vagy tettek volna, ez szinte egy vallomásként is felfogható. De bármit mondani felesleges lenne, az ő otthonuk, az ő szabályaik. Jelenleg menekültek vagyunk, akárhogy is nézzük… A hidrához nem fűlik a fogam, egyszer már kipurcantam, s nem hiányzik még egy last minute a pokolba. Egyszer már visszarángatottak onnan, de nem vagyok olyan szerencsés, hogy még egyszer visszahozzon valaki. Így egyszerűen a falnak támaszkodva várok, hogy mi történik. Sok mindent akkor se tehetnék, ha próbálkoznék, hisz a többiek már mindent elmondtak, amit tudunk. Az egész ügy kezd kusza lenni, mindenfelé görög dögök, mi épp az oroszlán szájában vagyunk, valószínűleg az istenek előszobájában. Ha pedig ennek a nőnek köze van a kinti dolgokhoz vajmi kevés az esélye, hogy segíteni fog abban, hogy megállítsuk a káoszt. Végül is ez olyan lenne, mintha hátba szúrná saját magát. Egy fikarcnyit sem bízom meg bennük… Hangoztatják, hogy segítenek, de tisztán érezni, hogy titkolóznak. Ahogy folyik a vita egyre jobban gyűlik a feszültség, végül a gyíksrácban elpattan valami, valószínűleg egy fontos alkatrész, mert spontán verbális erőszakot követ el a házigazdáink ellen. Emellett más istenek felhozását se kockáztattam volna meg. De talán csak én vagyok túl óvatos, ez majd eldől…

Svarog halálra váltan nézte Teddy műtétéjét. Számított arra, hogy a plüssállatot valahogy így kell gyógyítani, de úgy hogy most így élőbe is látja. Kicsit bizarr, gondolta ezt a szárnyas, hüllőszerű sárkányember. Meghallotta, hogy Balti azt mondja, hogy segíteni kell a görög lényeknek beilleszkedni az ő világukba. Svarog valami egész másra gondolt velük kapcsolatban, mikor az a dög kishiján széttépte az utcán. Jó bár biztos vannak normálisak, de ameddig azok ilyen aggresszívan viselkednek.
- Zavarodottak, szerintem a diplomácia most szart sem ér már megbocsáss. Felhergeltük a hidrát, nem tudom hogy lenyugszik e újra - ekkor magától fellobban az egyik fáklya. Svarog is odanézz. Kintről, mellette kampók és láncok is vannak. - Fiúk ez lehetséges, hogy az a tűz ami most kell nekünk?

- Ja, már semmit. Feláldozuk magunkat a hidrának - válaszolja Svarog szomorúan, majd követi a többieket. Az utcasarkon megjelenik a hidra. Még rondább mint volt, jegyzi meg magának. Odapillant Baltira, aki kiadja az ukázt, hogy röppenjenek fel. Svarog úgy tett, próbált kikerülni a hidra látóteréből. Azon gondolkodott, hogy hogyan fogják a hidra közelébe vinni, közelebb repül Baltihoz.
Egy farúd végét kellett volna meggyújtani, hogy ezzel létrehozzanak egy fáklyát, esetleg egy nyílvessző hegyét. Hogy pont ilyenkor nincs itt Solyómszem amikor kellene.
Csikorgatta Svarog a fogait.
- Balti, oszt hogy visszük a hidra közelében? Esetleg odateleportáljuk, vagy valahogy megvuduzuk, vagy mi a fene?

Kissé sikerült elgondolkodnom most így magamban... Hogy min? Ó azt ne kérdezze senki, én sem tudom, mert lássuk be, mégis min gondolkodhat egy fiatal, fress, és ilyen nagyon jóképű, és cseppet sem egoista plüssmaci mint én? Valószínűleg azon hogy az előbb felsoroltak közül csak a fiatal igaz rám, ami vicces, mert azt sem tudom hogy esetleg hány éves lehetek, senki sem nyomott még naptárat a kezembe hogy " Na nesze ekkor születtél, vagy csináltak... " Vagy akárhogy is készültem... " És nesze ennyit írunk most aztán osztán legyél boldog, öreg medve. " Vagy legalább is valami ilyesminek képzelem el. Végül azon kapom magam hogy elkezdenek össze varrni, és beugrik hogy mi is történik éppen körülöttem, ami jelenleg egész kellemes, és bár már dolgozik rajtam, úgy érzem kénytelen vagyok így megkésve is válaszolni.
- Óh nem-nem, megszáradok így is, meg úgy is, csak összevarrva jobb. - Mosolygok mellé kedvesen, s miután végzett, még egy vigyort... Ami az esetemben nem valami szépséges... Szóval egy vigyort hozzácsapva megköszönöm a dolgot, na nem mintha valóban olyan hű de nagyon hálás lennék, de mi rossz történhet? Végül James kap el, és így alaposabban megnézve már nem néz ki olyan pocsékul mint ahogyan eddig kinézett, és ez pedig jó! És főleg hogy későbbi varrat cseréről beszél, ami pedig mégjobb!
-Akkor haza viszel? - Kérdem tőle érdeklődve, csak hogy biztos lehessek benne hogy így értette. Kinyitják az ajtókat, és mehetünk is, s úgy érzem hogy a sebek és sérülések ellátásán kívül nem nagyon segédkeztek nekünk semmiben, bár meggyullad valamiféle tűz, és a többiek elkezdenek kifele sorakozni, én személy szerint inkább maradok bent Jamessel, mert ő se hiszem hogy ilyen lábakkal megy valamerre, még akkor sem ha jobban érzi magát... Bár ki tudja? Ha mozog akkor mozgok vele.

Továbbra is csendesen, rezzenéstelen arccal figyelem az eseményeket, nincs semmi kedvem belefolyni egy egyértelműen értelmetlen vitába, ahol a felek egyike sem akar és fog engedni a saját álláspontjából. Bár amikor a nő felhozza a hidra elfogását, és megnyugtatását kissé még én is meglepődök. Már a megölése is hihetetlen nehézségeket okozna, nem hogy a lefogása. De ettől függetlenül még nem fogok belefolyni a kis bájcsevejbe. Nem sokkal később a nő egy gyors rádióbeszélgetés után elsietett tőlünk, és csak a lányok maradtak itt, hogy kiengedjenek minket az épületből. Odakint hírtelen egy fáklya lángra gyúl az egyik szobor kezében, és a szobor mellett kampókat és láncokat is látni lehetett. Ekkor beugrott az, amit a hidráról mondott „lebilincselni, lekötözni”, talán most egy kis segítséget kaptunk ezekhez a műveletekhez, ezen eszközök képében? A lényeg az, hogy valamit tennünk kell vele… A többiek láthatólag a tűzre összpontosítanak, bár megvan az esélye annak, hogy ez az a tűz, amire szükségünk van a megöléséhez, de ebben nem lehetünk biztosan. Amint a többiek elindulnak én is utánuk megyek, nagy szerencsénkre a hidra is feltűnik. Gyors tempóban elindulok, hogy fedezék mögé kerülhessek, mielőtt a lény ideérhetne. Lehetőleg a láncok és kampók közelében keresem ezt a helyet, hogyha a kivárás terve mégse lenne az igazi minél gyorsabban reagálhassak, amolyan „b” terv alapján.

Svarog észrevette, hogy a hidra bizony nem a fáklyára pályázik, hanem sokkal prózaibb okkal közeledik feléjük. A vérszagra jön, és bizony nagyon kajás szegényke. Svarog már kezdi sajnálni, és azon gondolkodik, hogy most bizony megváltozott a haditerv. A hidra inkább a vérre pályázott, meg persze a kajára amit jelentett. Jelen esetben Jamesre és Horatiora.
Így ők ketten szabadon ténykedhettek, persze egy megadott időkereten belül. Svarog elkezdte magában számolni, hogy mennyi időbe tellene a dögnek lecsapni, majd felfalni a társaikat, és hogy a fáklya lángját, hogyan lehetne a közelébe vinni. A fenébe két lehetőség volt, és az ebből az egyik etikátlan.
Svarog csak ekkor veszi észre, hogy mennyire túlbonyolította. Odaröppen a szoborhoz, majd kiemeli a fáklyát a kezéből.
- Balti! Addig foglald le Godzillát!
Kiáltotta, hogy ha sikerül a kezébe kaparintania a cuccot, akkor közelebb repül a mutáns dinoszauruszhoz, és becélozza a bestia hátát, majd megpróbálja rádobni a hátára a lángot. Persze reméli, hogy Balti addig eltereli a figyelmét.

Miután a lehető leggyorsabban kerestem egy rejtekhelyet a kampók és láncok mellett és elrejtőztem ott figyeltem a lény reakcióit. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy látványosan a tudtunkra adja, hogy nagy ívben lesajnálja azt a kis fáklyát és jobban érdeklik a friss vérszagot árasztó sérült társaink. Ennek kicsit sem örülök, és mivel a többi harcképes csapattag, vagy olyan magasra repült, hogy nem is lássa őket a lény, vagy pedig messze vannak innen, ezzel a tényösszegzés egyértelműen arra mutat, hogy cselekednem kell. Ugyan még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez a tűz el fogja intézni a lényt a lehető leggyorsabban megkaparintom és a hidra felé indulok vele. Hisz a láncokkal való lefogása sokkal időigényesebb lenne, mint amennyi jelenleg adatott. A sebesség létfontosságú, mivel nincs idő arra, hogy egyeztessek a többiekkel, ha a fáklyát már a kezemben tartom, gyorsan megindulok vele a lény felé, és a gyorsaság képességemet ismét használva a lény mellet próbálok teremni. Ezután nemes egyszerűséggel jó erősen az oldalába vágni az égő fáklyát, ha sikerült a terv és ez valóban a görög istenek tüze, akkor a lény már nem fog rám fenyegetést jelenteni, ha viszont mégsem jön össze a tüzes akció, akkor gyorsan próbálok eltávolodni a hidra mellől.

Svarog megint a kaszinó környékén járt, persze esze ágába sem volt bemenni. Unka nem nézheti a Herkules maratont a tévében, baj-nem baj, de Svarog kicsit rühelni kezdte a görög mitológiát. Csak erre sétált, amikor ismerős alakokkal akadt össze.
- Nahát titeket is látni? - Svarog meglátta a kutya hátán lovagoló plüssmackót, felvonta a szemöldökét. - Szegény blöki.
Persze Horatioval gyakran találkozott, összehaverkodott a gyerekkel két hónap alatt. Két hónap alatt, amikor szar sem történt. Nem támadtak sem az Asgardok, sem a démonok. Nem teleportálták el Svarogot, semmilyen más dimenzióba...
Fehér villámok kezdtek el cikázni, Svarog felnézett, majd csak ennyit mondott.
- Na ne, mi van már?
Egy fehér villanás, és már egy másik helyen találta magát.

//Előzmény:????//

Sok idő telt el azóta, amióta utoljára itt jártam a... Mi ez? Kaszinó?.. A lényeg hogy itt, és azóta tanultam pár hasznos trükköt, például hogy hogyan kell befogni egy kutyát! Így itt járni újra, mármint egy kutya hátán, és főleg hogy tetszik a fiatalságnak, nos úgy teszek mintha egy büszke plüssmackó lennék, na jó talán van is benne valami mert valóban az vagyok. Amúgy így belegondolva tök véletlen hogy ismételten itt vagyok, mivel nem tudom hogy néz ki a város amiben élek, mert ugyebár én ilyen jól tájékozott vagyok, szóval csak véletlenszerűen járkálok, lehetőleg minél kevesebb feltűnést keltve, vagyis a felnőttek terén... Mármint úgy értem hogy mi van akkor ha a fiatalság látja hogy nem vagyok átlagos? Náááh! Semmi! Mert ki hisz nekik? Azok az ostoba emberek még az idősebbeknek is nehezen hisznek, nem hogy még a fiatalaknak, szóval előttük aztán nagyjából csinálhatok amit akarok, csak a felnőttek meg ne lássák mert akkor bukta van... Ez a része egészen jól sikerült eddig, és akik tudják hogy milyen vagyok, azok jobb ha megtartják maguknak ezt a... Titkot. Bár lehet nem, kitudja, lehet hogy hót híres lehetnék, be lennék itt terítve hírességgel, így csorogna itt rólam lefele azt csavargathatnám ki magamból... Gondolom... Valamiféle hihetetlen csoda folytán összefutok a " többiekkel ", már akivel, páran hiányoznak, például James... JAAAAAAAMEEEEES!!!! Miért is nem mentem vele? Egyáltalán hogy lettem tőle elszeparálva? Kezd megkopni a memóriám, de ne húzzam már sokáig a szót, itt vannak páran és hát nem mondhatom hogy örülök hogy találkoztam velük, de azt se hogy nem, mert igazából tök semlegesek.
- Sziasztok! - Köszönök végül, egy perc hezitálás után, és igyekszem minél kedvesebbnek tűnni. Valamelyik még a kutyás trükköt is megdícséri, amire végül egy mosolyt erőltetek a képemre.
- Óh köszi! Pont ideje volt hogy munkára tudjam fogni ezeket a semmirekellő ostoba dögöket... - Nézek végül le a kutyára, majd kedvesen megpaskolom a hátát.
- Rohadék. - A villámokra felkapom a fejemet persze, már megint történik valami, és megint eltalálnak, meglep ez valakit? De komolyan, valaki? Nem? Bár igaz olyan gyors mindez hogy én nem tudom felfogni, de akkor is na.

//Folytatás: Avalon - Átjáró a Földre//