Wakanda (Afrika)

Bólintok Bastet szavaira. A lény nem Wakandában van, ennek örülök, de azt jól gondoltam, hogy nem a semmi közepén kell keresni, ahol könnyen elbújhat, ellenkezőleg. Ott kell lennie, ahol sok életerő, ember van. Ez már könnyíti a feladatot, a furcsa jelenségek, amik körülveszik csak még inkább segítenek. Tovább hallgatom az istennőt és még több fontos információra derül fény.
~ Együtt erősek csak, ha egyet levadászunk már meggyengítjük őket. Itt nem örökéletűek, kicsi és gyengék, sebezhetőek és szükségük van egymás segítségére is. Van esélyünk végezni azzal az eggyel és ezzel az egész bolygón segíteni. Remek.
A hozzám lépő nőre pillantok és némán várom, hogy elmondja amit akar. Összefűzöm a mellkasom előtt a karjaim és végiggondolom a helyzetet, hogy mit is kellene tenni. Ezután, amikor döntésre jutok, biccentek ismét a harcosnőnek.
- Köszönöm. Arra mindenképpen szükségünk lesz, hogy felderítsük a lényt.
Abban még egyelőre nem vagyok biztos, hogy el kellene küldenem, vagy engedélyt adnom a lelépéshez, maradjon ha akar. Bastet felé fordulok teljes testtel végül.
- Meg fogom találni és végzek a lénnyel. Ezt megígérem, ha ez az akaratod.
Most már egészen biztos vagyok magamban, ennyi segítséggel sikerülnie kell, isteni parancsnak nem mondhatok ellent. Még megvárom, hogy akar-e ezen felül valamit tőle, mert mintha még éreznék valamit a szavai mögött, de ebben nem vagyok biztos, csak türelmesen várok.

Bastet enyhébb viselkedése és biztató szavai meglepnek kissé. Sokkal szigorúbbnak és merevebbnek tűnt eddig, mint az akivel a jövőben találkoztam és kijelölt erre a feladatra engem. Most viszont teljesen meggyőz arról, hogy ő ugyanaz a személy, akit ott láthattam és beszéltem vele. A maszk alatt elmosolyodom, és magabiztosan, tisztelettel tekintek rá. Válaszolnék, de addigra eltűnik, egyszerűen mintha itt se lett volna. Ez kevésbé lep meg mint a szavai, egy istennőtől nem várhatok mást.
- Köszönöm a bizalmat.
Mondom immár magam elé a levegőbe. A nőre tekintek, aki a parancsnoknak tűnik. A többi harcos már távolabb van, azt hiszem csak rám várnak és nem szeretném váratni őket. Bólintok a kérdésre és teszek is előre egy lépést.
- Igen szeretném látni, minél előbb. A bázist.
A végén leginkább magamnak javítom ki, nem a bázisom, a bázis. Furcsa még ez a szerep, hogy embereim vannak akiknek parancsolhatok és egy bázisom. Nem tekintem ezeket tulajdonomnak, sem eszközöknek, inkább segítségnek. De ez a segítség felelősséggel is jár, ha rosszul döntök, lehet valaki meghal. Megrázom a fejem és próbálok nem erre gondolni. Ha a nő mutatja az utat akkor követem őt, a szoros menetet is felveszem, de a képességem nem aktiválom, nem akarom őket lefutni. Várom, hogy hová megyünk és figyelek minden apró mozgásra amit nem mi okozunk. Menet közben felteszek egy kérdést ugyanannak a nőnek, akivel eddig s beszéltem.
- Megkérhetem, hogy mutatkozzon be és mutassa be a csapatát?


6000. ^^ - Nefi

A romos épületek között megyünk végig, közben figyelem az utat, a környezetet, a volt várost, hogy később is eltaláljak a rejtekhelyre, már magamtól is. Szerencsére az egem kísérő harcos, valamivel beszédesebb mint a többi és néhány fontos információt meg is tudok tőle, amit rögtön meg is jegyzek, későbbiekben erre emlékeznem kell.
- Értettem Kem. Mindenkit nővérnek fogok szólítani, hacsak nem mutatkoznak be. Mióta él itt ez a csapat?
Beljebb megyünk az egyik épületbe, aminek a részleteit ugyanúgy megjegyzem, mint kint a nekropoliszt korábban. A titkos lejáró különösen érdekesnek tűnik, tényleg biztonságos még Apokalipszis uralma alatt is. Az alagsorban is jól látom, de nem sietek túlzottan előre, megvárom, hogy a nő vezessen végig, ahogy eddig. Látom én is az ajtót, de illetlenség lenne csak úgy odarohanni. Amint beérünk a közös étkezőbe jövök rá, hogy megzavarhattam őket az érkezésemmel. Megvakarom a halántékom és kissé bocsánat kérően nézek Kemre.
- Sajnálom, ha megzavartam valamit. A lehető leggyorsabban jöttem.
Csöndben hallgatom a bázis részeit, már magam előtt összefűzött karokkal. Kivételesen felkészültnek tűnnek, nagyon fejlett felszerelésük van és teljesen nem is értem, hogy miként tudnak mindent előállítani, talán celestial gépeik is vannak. Ezen nem gondolkozom sokat, úgyis választ fogok rá kapni.
- Először az edzőtermeket nézném meg, utána a fontosabb részeket, a monitorozót talán.
Nyugodtan követem, ha mutatja az utat. Nem akarok még egyből mindennek a közepébe vágni és úgyis sok időt töltök az edzőteremben, elsőnek megfelelő lesz azt megnézni.

Hallgatom Kem beszédét, amíg az edzőterem felé haladunk. A végén csak bólintok neki, ezeket a nőket kisgyermekkoruktól fogva itt nevelték más nővérek, nekem méltónak lenni hozzájuk és egyáltalán nem fordítva, de ezt nem akarom kimondani, csak megjegyzem magamnak. Az edzőtermen végignézek és a lehető legjobban felmérem. Minden megvan benne, ami kell, a súlyokon és különböző gépeken kívül a futópadot ellenőrzöm elsőnek, egyelőre csak távolról. Órákat szoktam megállás nélkül futni rajta nagy sebességgel, bírnia kell. Némán fordulok meg és követem tovább kísérőm a monitorozó felé.
- Tiszteletreméltó a teljesítményük. Én segítség nélkül közel annyira sem lettem volna képes mint maguk.
Nem beszélek többet a kelleténél. Kissé még mindig meglep, hogy Bastet katonái ennyire modernek és felszereltek, inkább mágikus és misztikus dolgokra számítottam, de kellemes ez a tévedés. A monitorozóban összefűzöm a mellkasom előtt a kezeim és végignézek az összes képen. Elkezdek magamban gondolkodni, de a gondolataimból azonnal Heka hangja ránt ki. Azonnal megfordulok és szembenézek vele.
~ Éppen az előbb gondoltam rá, hogy hívni kellett volna magammal! De... azt hittem Tian-ban van és mágiát tanul, onnan nem egyszerű kijutni. Most mégis itt áll és nem tudom, hogy mit mondjak neki.
Valószínűleg minimálisan elvörösödök, ahogy meglátom, de ez szerencsére a maszk miatt nem látszik, még nem vettem le. Zavartan vakarom meg a tarkóm és nagyon örülök annak, hogy ő kezd el előbb beszélni. A kezét határozottan de nem túl erősen szorítom meg.
- Heka - biccentek neki - Én is szintúgy örülök. Úgy tudtam eddig, hogy Tianban vagy. Mégis itt?
~ Eddig jó vagyok. Nyugalom.

A dicséretre csak egy legyintést kapok és Kem megpróbál nyugtatni, ők sem mindent maguktól tesznek, ő mögöttük is van segítség. Kimérten bólintok erre, jelezve, hogy megértettem. Heka megjelenése jobban zavarba hoz mint hittem, persze örülök neki, de nem számítottam rá itt és most. Köszönöm és felteszem a kérdésem, de nem kapok rá választ. Általában nem jelent gondot, de most nem bírom a kínos csöndet. Zavaromban elkezdem ismét a tarkóm vakargatni egyik kezemmel, majd gyorsan Kem felé fordulok, amikor hozzánk szól.
~ Ez most kifejezetten jókor jött. Már ha mondhatok ilyet a Rákunivezum szörnyeinek támadására.
Figyelek Kemre, minden információt megjegyzek, bármi fontos lehet. Végignézek a térképen és gyorsan felmérem a helyzetet. Utasításra számítok, de azonnal rájövök, hogy most én vagyok vezető pozícióban, egyelőre még szoknom kell. Hekára nézek, majd vissza a térképre. Átgondolom a helyzetet és próbálok dönteni.
- Koncentráljunk a feladatunkra. Egyedül az Afrika területén lévő zöld körökre kell figyelnünk, ha lehetséges beleközelíteni, akkor az segítene. Öt kör van, és azt is tudjuk, hogy a lénynek amit keresünk lakott környezetre van szüksége. Szerintem zsúfolt helyen lesz, ahol sok az ember. Emellett furcsa jelenségeket okoz és örök életet, halhatatlanságot szór szét. Olyan pontot kellene keresnünk, ahol különös történések vannak, élőholtak vagy valami hasonló. Jobb ötletem nincs.
Mondom ki minden gondolatom és jelzem is Kemnek, hogy próbálja megoldani a kereséseket és a beleközelítést, amit kértem. Közben figyelek másra is, hátha feltűnik még valami a monitorokon, vagy eszembe jut még valami információ. Oldalra pillantok Hekára, hogy lássam akar-e valamit mondani.

A képeket nézem, a megjelenő városokat, az ismeretlen eredetű romokat és a földalatti komplexumok helyét. Próbálom mérlegelni az esélyeket és a lehető legjobban mérlegelni, de egyelőre nem sikerül, kissé tanácstalan vagyok, túl sok a lehetőség és túl keveset tudunk. A nekem szóló kérdésre révedek fel a gondolataimból.
- Változó méretű. Ha még kicsi és gyenge, akkor olyan mint amit az AIM komplexumban láttunk Hekával. Az a csápos lény elfért Aian karján, ellenben a Rákuniverzumban láttam emeletes ház nagyságúnak ábrázolva. Meg kell találnunk és el kell pusztítanunk mielőtt túl késő.
A helyzet egyáltalán nem reménytelen, de mégis tartok a következményektől, ha mégsem sikerül időben megölni. Még egy pillantást vetek a meglévő információkra és hírekre, hátha eszembe jut valami és koncentrálok is, hogy bármi hasznos, amit a másik világban láttam eszembe jusson és fel tudjam használni.
~ A két város, ott kell lennie, nagy a lakosság és sok embert képes a maga módján fertőzni. Az ősi romok is gyanúsak, akár ott is lehet, de a két földalatti komplexumot sem szabad kizárni, bár azokat nehéz ellenőrizni és még nehezebb lehet bejutni. Egyszerűen bárhol lehet. Ennyi felé nem szakadhatunk.
A kérdésen meglepődök, nem hittem, hogy ennyire felkészültek, még saját vadászgépül is van, amit képesek üzemeltetni és repülni vele. Azzal elég gyorsak lehetünk, hogy időben akár több helyre is odaérjünk, de akkor is döntést kell hoznom, szerencsére nem egyedül.
- Rendben van, készüljenek fel és készítsék a gépet. Gyorsnak kell lennünk. De előtte döntsünk el, hova is megyünk először. Én magam részéről az egyik városra tippelik, az előbb már elmondtam miért, azt azonban nem tudom, hogy északon vagy délen lehet. Az ismeretlen romok is gyanúsak, ha a semmiből tűntek fel, talán azok is a Rákuniverzumból vannak. A két földalatti komplexumot nehéz ellenőrizni és bizonytalan mit is találnánk ott. Mégis bárhol lehet a lény. Heka, Kem mi legyen?
Nem akarom rájuk hagyni a tervet, én is elmondtam a véleményem, azt támogatom, de ha jobb ötletük van, akkor aszerint haladunk tovább.