Re: Wakanda (Afrika)

by **Ammon Einarson** Kedd 06 Szept. 2011, 17:35

Hirtelen az események pörögtek, támadási kényszer és sikeres támadások sora után, víz által a rácsoknak ami majdhogynem széttépő fájdalmat plántál minden tagomba. Mintha órák telnének el az alatt a pár másodperc alatt... Mikor vége sötétség borul a helyre, saját sípoló lélegzet vételem és a fájdalom elnyomja a környezetet. Térdelve támaszkodok a földre, próbálom felfogni egyáltalán, hogy hol is vagyok megint. A mágia miatti fájdalom ami még a karomban motoszkált észrevehetetlen ahhoz képest amit a rácsok okoztak. Ökölbe szorított kézzel nézek el oldalra, minden teljesen homályos de mindenkit szinte füstölögve a földön, mozdulatlanul látnék, egyedül egy valaki van még észnél, legalábbis mintha hallanék még egy sípoló szuszogást.
Az égett hús szaga hányingert gerjeszt, az egész levegőt megtölti és nem most fogok inkább kevesebbet levegőt venni, örülök minden egyes vételért amire rá tudom venni magamat.
Remélem, hogy a gyógyulási sebességem ismét bebizonyít valami olyasmit mint amikor rámrobbant az az ajtó. Hálás lennék érte ha nem megfulladnék egy ilyen áramütés túlélése után.

by **Dr. John Huniver** Szer. 07 Szept. 2011, 10:25

Judy továbbra is nagy lelkesedéssel tart Remussal be a palotába. Csodálata egyre csak növekszik, ahogy megláthatja az ősi egyiptomi tárgyakat. Mintha csak múzeumban lenne, de itt nincs megtiltva, hogy a látogatók a tárgyakhoz érjenek. A füstölő tömjén illata kellemes számára, a gyümölcs pedig evésre csábít. Picit korog is a gyomra. Mielőtt azonban bármihez is hozzá nyúlhatna, fegyveres őrök jelennek meg és veszik körül őt. Judy nagyon meglepődik, hirtelenjében nem is tudja mire vélni a dolgot.
- Remus! - kiáltja fel a férfi nevét.
- Hogy micsoda? - nézz bambán a vádakra.
- Hogy csinálhattam bármit is, ha csak ma érkeztem? Én turista vagyok! - tiltakozik a felhozott vádak ellen. Szemeivel Remust keresi, a biztonságot, de a férfi eltávolodik tőle. És végre elárulja foglalkozását.
- Hogy kié? - pislog újfent meglepetten. Nem ismeretlen előtte a név, de inkább mesének, legendának gondolta.
Mikor az idősebb szőke férfi megdicséri Remust, teljesen világossá válik számára, hogy a férfi végig csak áltatta és csapdába akarta csalni. Harag fogja el.
- Ezt még megfogod bánni, Remus! - fenyegeti meg a férfit. Egyenlőre azonban vert helyzetben lévőnek látszik. Judy szerencséjére elég nagy a fény a teremben. Halványan elmosolyodik.
- Addig is, tiltakozom a letartóztatásom ellen! - dobja le magától fehér kabátját. Gyémánt bőrével a terem fényét a körülötte lévőkre tükrözi, annyira, hogy mindenkit elvakítson. Ezt követően nekiiramodik és elkezd kifelé futni a palotából. Bízik abban, hogy elég időt nyer a meneküléshez.

by **Serena Davidson** Szer. 07 Szept. 2011, 10:49

Lorna még egy gonosz mosolyt is megengedett magának, ahogyan eltalálta és megsebezte Freyr-t. ahogyan a fiú térdre rogyott már akarta bevinni a halálos szúrásokat a fiú mellkasába, amikor a víz találta el. A háta valami keménynek csapódott a rács volt az, és ebben a pillanatban rázta meg az áram is. A lány felsikoltott fájdalmában és csak üvöltött másodpercekig, a saját és a többiek égett szagát érezte, ami a fájdalom ködén jutott el hozzá. Végül minden sötét lett, de nem számára, hallotta a saját fájdalmas lélegzetvételét, ahogyan levegő után próbált kapkodni a kezét látta, ahogyan az egész fekete az égéstől. Egyszer már járt így, így legalább azt tudta, hogy mi jön a folytatásban, fájdalmas gyógyulás, ahogyan az égett bőr visszanő és az ínak és izmok is újra megnyúlnak.
Bármennyire is fájt, próbált mozdulni, főleg, hogy lássa, hogy még ki lehet életben, mert Freyr-en kívül még valakit hallott szenvedni.

by **Thorhalla** Szer. 07 Szept. 2011, 14:37

2046. szeptember 1. 19:30; szombat este – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson és Hjuchia Algernon

Hamarosan Freyr zseblámpák fényét láthatta meg, ahogyan többen közeledtek, még mindig ramaty állapotban volt, vérzett és fájt mindene, miközben Al és Lorna lassanként fájdalmasan gyógyulni kezdtek a földön fekve. Az őrök bejöttek, Freyr pedig láthatta, hogy ahogyan az ajtó kinyílt a teljesen sértetlen orvgyilkos eltűnt a helységből, mintha ott sem lett volna korábban. Mivel Freyr volt az egyetlen, aki nem volt összeégve az egyik őr őt ragadta meg a torkánál.
- Mit műveltél te korcs?! – kérdezte angolul. – Mit műveltél és hol az utolsó fogoly?!

2046. szeptember 1. 19:30 szombat este – Wakanda
Résztvevő: Judy Huniver-Frost és Remus Woodson

Judy elvakítja az ott levőket és futni kezd kifelé, a szeme sarkából láthatja, hogy Slade int a katonáknak, hogy ne támadjanak. Judy pedig ahogyan ért az ajtóhoz, valaminek nekiment és éles fájdalom hasított a gyomrába. Ha lenézett oda, vért látott, a bőre átszakadt és a lány vérzett, a seb szerencsére nem volt túl mély, sem halálos, csak fájdalmas és erősen vérzett. Egy kardra futott rá, amit valaki kitartott. Egy magas alak lépett be az ajtóba a fémszárnyai elállták a kiutat. Remus felismerte az alakot, Roy volt az, Apokalipszis legfőbb lovasa és azoknak vezére, Halál.

Wakanda (Afrika) - Page 4 1895709-warren14

Wakanda (Afrika) - Page 4 1895709-warren14

A szárnyait kitárta annyira, hogy minden fényt eltakarjon a helységben és a lányt a nyakánál fogva emelte fel.
- Vidd le a cellába, hamarosan társakat is kap – mondta Slade, majd Remus-hoz fordult. – Neked el kell menned a városi börtönbe, ahova bevittek néhány foglyot, En Sabah Nur-t is érdeklik ezek. Hozd el őket ide, nyugodtan vidd el valamelyik autót kintről.
Ezzel Remus-t már el is bocsátották, Halál pedig elindult az alaksorba Judy-val.

by **Henry White** Szer. 07 Szept. 2011, 19:29

Mindent átható csend, csak Lorna és Al lélegzését hallom. Az áram elment, ironikus, itt lenne a lehetőség a szökésre....
Hirtelen fénycsóvát pillantok meg, fájdalmas nyögések közepette arrébb fordítom a fejemet. A férfi eltűnt a másik cellából. Fájdalmasan felnyögök, ahogy a torkomat szorítja meg az őr. Fuldokolva és vért köpködve válaszolok, már amennyire a törött állkapcsom engedi.
-Magneto embere...khh...rám uszította a társaim.....én csak védekeztem.....-
Testükre pillantva elakad a szavam, csak fuldokolva lógok az őr kezei között.

by **The Prof** Szer. 07 Szept. 2011, 22:33

Remus gondolt rá, hogy a kislány a csillogó bőrét fogja bevetni védekezésül, ellenben a kis csaj arra nem gondolt, hogy Roy a közelben van. Mindig is csodálta a fickót, hogy milyen erős és, hogy képes volt kiérdemelni a lovas címet. Neki is nagy vágya ez a rang, talán egyszer sikerül elég erőssé váljon ahhoz, hogy lovassá nevezzék ki. Azonban nincs ideje töprengeni, mert Slade elküldi őt a börtönben, van ott néhány fogoly akik után érdeklődik az istenségük.
- Értettem. -feleli a férfinak.
Elindul a kijárat felé. Kint az egyik terepjáróba ül be és azzal indul el a börtön felé. Reméli az őrök képesek voltak kordában tartani a foglyokat.

by **Serena Davidson** Csüt. 08 Szept. 2011, 11:09

Még mindig a földön feküdt, a hideg föld kellemesen jóleső érzés volt a fájdalom mellett. Nem próbált mozdulni, múltkorról már tudta, hogy igencsak rossz élményei lesznek, ha megteszi mindazt. Az izmai még mindig rángatóztak az áram utóhatásának köszönhetően, már, ahol még volt olyan izma, ami ezt megtehette és nem sült meg mindegyik. Fájdalmas húzódásokat is érzett, amiket annak köszönhetett, hogy már gyógyulni kezdett és a friss bőr és hús kezdett megjelenni. Az őrök és Freyr hangját is hallotta, noha nem próbálta a fejét felemelni, hogy megnézze. Most örült volna egy nagy adag fájdalomcsillapítónak, még ha csak percekig hatott volna akkor is, vagy üssék le, amíg rendbe jön, addig sem érezné legalább a fájdalmat.

by **Ammon Einarson** Csüt. 08 Szept. 2011, 14:16

A fájdalom nem enyhül de elkezdek gyógyulni lassanként. Legalább lassanként. Nem tudom hova tenni magam, megmozdulni is fáj de mozdulatlanul várni, hogy meggyógyuljak is fájdalmas. Csak erőszakos sípolást hallatok ahogy a levegőt szedem. De jó lenne ha legalább elájulnék. De hálás lennék érte, meg szűnne a fájdalom is biztosan.

by **Dr. John Huniver** Csüt. 08 Szept. 2011, 15:48

Nagyon ritkán fordult elő élete folyamán, hogy vérzett. Az is jószerével még gyermek korában. Szülei ugyanis gondos orvosi vizsgálatoknak vetették át, többek között gyémánt bőrének ellenállása kapcsán. Ez a vizsgálat évről évre nehezebb volt, ami biztos jele volt annak, hogy bőre vastagszik, erősödik. A jelek szerint azonban még nem eléggé.
Az intenzív fájdalomtól összezavarodik. Meglepetésszerűen érte a döfés és a szárnyas lény megjelenése. Kék szemeivel félelemmel telten tekint a szinte már minden emberiességtől megfosztott elfogójával.
Ahogy megragadja nyakát, úgy kezd el ösztönösen kapkodni levegő után. Judy vert helyzetben érzi magát, lelki erejét még sem veszítette el teljesen. Hiszen nem erre nevelték. Kezeivel a nyakát fogó kart kezdi el szorítani, gyémánt körmeivel karmolászni. Közben lábaival is hadonászik. Igyekszik a férfinak tűnő mutánst megrúgni férfiasságánál.

by **Thorhalla** Csüt. 08 Szept. 2011, 16:08

2046. szeptember 1. 19:35 szombat este – Wakanda
Résztvevő: Judy Huniver-Frost

Miközben a lány kapálózik az őt fogva tartó kezén megjelent a karmolásnak hála jó néhány seb is, de amikor tökön próbálta rúgni Halált, a férfi a fémszárnyait csapta maga elé és a lány csak ebbe tudott belerúgni, viszonzásul pedig a férfi a szárnyakat felrántva egy vágást okozott a lány lábán, ami úgyszintén vérezni kezdett. Amennyiben a lány tovább küzdött, akkor Roy megismételte ezt és újabb sebeket okozott a gyémántbőrű lányon.
Végül így hadakozva értek le a cellákhoz, ahol fény sem volt, majd még mindig a vérző sebbel hajította be az egyik cellába és hagyta magára a lányt.

2046. szeptember 1. 19:35; szombat este – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson, Hjuchia Algernon és Remus Woodson

Remus igen hamar érkezett meg a börtönbe, ahol az őrök vezetője már várt rá, hogy lekísérje a börtönbe a foglyokhoz. Ahogyan beléptek az épületbe ott sötétség fogadta a fiatal férfit az kesernyés szagú égett emberhúsról nem is beszélve.
- Az egyikre rátámadtak a társai, az meg megölte őket – magyarázta kelletlenül a férfi. – Csak a gyilkos élte túl és két társa, akik már gyógyulni kezdtek. Ahogy néztük őket, holnapra valószínűleg kihallgatható állapotban lesznek… és ezt Mr. Sladne-k küldjük.
Ezzel átnyújt egy pergament. Ahogyan leért Remus már ő is meglátta a szénné égett holtakat és a sérült Freyr-t, Algernon és Lorna nem sokban különböztethető még meg a társaiktól. Mikor az ajtóhoz ért az őr és Remus a férfi intett az őröknek, akik a három túlélőt egy-egy mozdulattal ütötték le a könnyebb szállítás érdekében. Így ezekkel térhetett vissza Remus a palotába.

2046. szeptember 1. 19:50; szombat este – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Judy Huniver-Frost és Remus Woodson

Judy olyan negyed órát lehetett egyedül, amikor is kinyílt az ajtó és három további személyt hajítottak be, az egyik egy fiú volt, törött állkapoccsal, és négy mély sebbel a combján. Őt felismerhette, Freyr Johnson volt, az Ifjú Bosszú Angyalok egyik tagja. Mellette még két szinte szénné égett, de élő testet, egy nőét és egy férfiét. Pár perccel ez után egy fiatal afrikai lány jött be a helységbe műanyag pohárral a kezében és néhány tablettával.
A zsebéből kivett egy injekciós tűt és valami szert adott be Freyr-nek, majd a tablettákat és a vizet Judy felé nyújtotta.
- Regenerációs gyógyszer – mondta szép angolsággal. – Rendbe hozza a sebeidet, ők jól lesznek, reggel a Nagy Apokalipszis akar veletek beszélni.
Ezek után kisétált a helységből.

Közben Remus mehetett a dolgára, amint leadta a foglyokat és a papírt, azt csinált az este és az éjszaka folyamán, amit akart. Csak annyit hagytak meg neki, hogy másnap reggel ő is legyen a kihallgatáson.

2046. szeptember 1. 06:00; vasárnap regge – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Judy Huniver-Frost és Remus Woodson

Másnap reggel a kihallgatás előtt ébresztik fel Remus-t, hogy lassan ideje lenne felébredni és készülődni.
Kora reggel volt odalent, Algernon, Lorna és Freyr most ébredeznek, akárcsak Judy is, ha aludt. Ha élt a gyógyszerekkel, akkor már teljesen rendben van a sebei begyógyultak csak a gyémánt kissé vékonyabb még a sérült részeken és picit fáj még ahol a sebeket kapta. Most már Lorna-t is felismeri, hogy ő is a BA tagja. Freyr-nek csak a hegek vannak meg a combján és még kissé heges a seb. A feje igaz fáj, akárcsak az állkapcsa, de már rendesen tud beszélni és a lába is megtartja. Algernon és Lorna pedig meztelenek, egy-két égési seb még mindig sebes, de a jelentős részük már szinte teljesen rendbejött a fél nap gyógyulás alatt, azonban az égések miatt mind a ketten teljesen kopaszok. A cella szélébe éjjel tett be valaki ruhákat, így mindenki fel tud öltözni, aki akar.
Végül kinyílik az ajtó és kintről lámpa fénye vakítja el az eddig sötétben levő négyest.
- Kifelé mindenki! – dörrent egy mély hang. – Apokalipszis elé mentek!

by **The Prof** Csüt. 08 Szept. 2011, 22:22

Hamar odaért a börtönhöz, ahol már várta az őrök vezetője. Biccentett neki, a papírt elvette, majd lement a cellákhoz. Az éget hús szaga tényleg borzasztó volt, de ki kellett bírnia. Csak három túlélő volt ami nem a legjobb arány, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Miután leütötték a három foglyot, Remus kicipeltette őket az őrökkel a kocsihoz. Csak odakint látta, hogy milyen fiatalok, a két megégett testen nem látszott annyira, de alapos szemrevételezés után már lehetett látni. Miután leadta őket, betették a foglyokat Judy mellé a cellába, kicsit talán sajnálta a lányt, de annyira nem, hogy eszébe jusson segíteni rajta vagy a pártfogásába venni. Ezek után elmehetett. Az éjszakát egy csinos fekete hajú lánnyal töltött, kellemes este volt. Másnap reggel azonban fel kellett kelnie és el kellett mennie a kihallgatásra. Nem bánta, mert legalább láthatta urát, Apokalipszist.

by **Henry White** Pént. 09 Szept. 2011, 13:22

Zúgó fejjel ébredek, az izmaim merevek, de a sebeim nagy része begyógyult. Lassan felülök az ágyon. A kezeimbe temetem az arcom, a nem rég történtek még mindig a fejemben élnek. Beleégtek a szemembe, a többiek haldoklása.
Ahogy belépnek a terembe felállok, kerülve Lorna és Al tekintetét kifelé indulok a hang felé, hogy találkozzunk Apokalipszissel.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 10 Szept. 2011, 09:11

Judy lelkesedését fokozta a látvány, hogy gyémántkörmeivel képes sebet ejteni a monstrumon. Még ha csak apróbbakat is. Annál kellemetlenebbül érintette, hogy viszont az is fájdalmas sebet tud őrajta ejteni szárnyaival. Okos lány, így a kapálózást és karmolást az első szárnycsapás után abba hagyta. Bele törődött, hogy ellenfele túlságosan erős hozzá képest.
Egy börtöncellába hajítja be. Pihegve marad fenekén. Tudja, hogy gyógyulnia és erősödnie kell, hogy el tudjon menekülni és elkaphassa Remust. Megvizsgálja sebeit és ruhájából csíkokat tép le, azzal köti be lábát és hasát. Nagy fájdalmaitól egyenlőre mozogni sem mer.
Nemsokára fogolytársak érkeznek és egy fogvatartó. Judy gyanakvón méregeti a nőt, ahogy injekciózza az egyik foglyot, neki meg gyógyszert és vizet add, mondván, hogy meggyógyul tőle. Gyanakodva veszi át, de egyenlőre nem veszi be. Megszagolgatja, ujjai közt forgatva nézi, vizsgálgatja, hogy vajon biztonságos-e a gyógyszer. Hiszen eddig semmi jó sem érte. Végül vállat von, hogy ennél rosszabb már nem jöhet és beveszi. Aztán az alvás mellett dönt. Látja, hogy társai is ramatyul vannak, így inkább későbbre halassza az ismerkedést.
Másnap éles fényre és kiabálásra ébred. Elsőként az tűnik neki, hogy alig fájnak sérülései. Úgy látszik még sem hazudtak neki. Leveszi kötéseit és látja gyógyulófélben lévő bőrét. Egyenlőre érzékeny és vékony, de Judy már tudja, hogy sokkal ellenállóbb lesz, ha begyógyul. Mint embereknél a csont.
Látja, hogy társai is ébredeznek. Odaszól az ismerős sráchoz.
- Hé! Te nem Freyr Johnson vagy? - faggatja, miközben maga is fel kell. Nem igazán siet kifelé, de azért el fog indulni.

by **Serena Davidson** Szomb. 10 Szept. 2011, 10:05

Még láttam valakit közeledni magam felé, majd mindent átvett a sötétség. Mikor magamhoz tértem szinte semmim sem fájt, csak az izmaim tiltakoztak a mozgás ellen. Mozogni kellett volna, amíg azok gyógyulnak, fájdalmas felismerés hasított belém, amikor eszembe jutott a többiek látványa, a dühtől és kétségbeeséstől üvöltöttem fel, majd zokogtam fel. A társaim, a barátaim, a fiú, akit szerettem. Mind halottak, a kezemmel tapogattam csak ki a ruhát a sarokban és bújtam bele, mert anélkül hideg volt idebent. Láthattam volna idebent, ha megerőltetem magam, de nem tettem, úgyis tudtam, hogy kik vannak itt, a szagok elárulták, bár a negyediket nem ismertem. A fényre azonban elkezdtem hunyorogni, őrök, és Apokalipszis elé visznek minket. Nem ért meg ennyit az egész, vártam, hogy Freyr rám nézzen és mondjon valamit, de nem tette meg. Ha kiértünk a cellából és meg tudom tenni, akkor az őrök között elmozdulva megragadom Freyr torkát és a falhoz nyomom miközben a karmaimat és kiengedve a torkának szegezem.
- Megérte?! – üvöltöttem rá sírva. – Megérte az hatalmas egódnak? MEG?! Mert többre tartod magad és mindenkibe bele kell kötni ennek jogán?! Shywa-t a sírba vitte ez a viselkedés, te meg a többieket küldted oda! Igen már több vagy, egy nyomorult gyilkos, egy féreg, és nem is ismerlek nem érdemelt egyikőjük sem halált…
Sírva lépek hátrébb miközben a karmaim is visszahúztam, majd ha engednek az őrök, akkor megyek tovább arra, amerre vezetnek minket.

by **Ammon Einarson** Szomb. 10 Szept. 2011, 15:00

Kissé végszóra megkönnyebbülésemre elsötétül minden és elmúlik a fájdalom is ami az egész testemet bombázta.
Mikor felébredek már több dologra is tudok úgymond feleszmélni. Fáj a mozgás még de már sokkal jobb állapotban érzem magam mint azelőtt. Az első dolog amit a folyamatos fájdalom elmúlása után észlelek, hogy hideg van és nem kéne mindenhol éreznem a legkisebb szellőt is. Ruhák vannak a sarokban hát felöltözöm. Sziszegek ahogy mozgok, kellemetlen az öltözködés. Épp hogy sikerül a sötétben befejezni mikor erős fény vakít el és egy morgós hang szól hozzánk, hogy kifelé és Apokalipszis elé megyünk. Király... Sokkal jobban örülnék neki ha nem égtem volna majdnem halálra. Még erősen kábán támolygok arra amerre vezetnek minket. Megemlíteném az őröknek, hogy elnézést az áram lecsapásáért de szerintem egyik fél sem vevő jelenleg a poénokra. Mikor Lorna kiborul csak csendben nézem. Nem avatkozom bele, nem próbálom vigasztalni sem utána. Úgy se tudnék mit mondani neki és a vállra kéztételt nem értékelné. Ezért inkább csendben megyek az őrök után és próbálok egy nem éppen összetörő gyermeki képpel sétálni aki jelenleg inkább gubózna a sarokban és zokogna az eseményeken és az élményeken amit átélt.

by **Thorhalla** Vas. 11 Szept. 2011, 09:59

2046. szeptember 2. 06:05; vasárnap reggel – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Judy Huniver-Frost és Remus Woodson

Lorna ki tudott törni és falhoz nyomni Freyr-t, akiről aztán az őrök rángatták le a lányt. Az út többi része csöndben telt. Remus a trónterem bejárata előtt csatlakozhatott a négy fogolyhoz, akit az őrök kísértek. Mostanra látta, hogy mindegyik teljesen rendben volt és szinte egyiken sem volt. a trónterem ajtaja kinyílt és az eddigi jól megszokott ókori Egyiptomi külső helyett egy ultramodern gépekkel teli helységbe lépett be a négyes. Remus sem volt itt bent eddig, így ez számára igencsak nagy kiváltság volt. Roy lépett előre és vette át a foglyok vezetését és az őrök pedig távoztak, csak Remus maradt bent a többiekkel. Halál meghajolt az uralkodója elé, majd a kardjával vert mindenkinek a térdhajlatára, hogy térdeljenek le az uralkodó előtt.
- Mester, a foglyok itt vannak – mondta.
Apokalipszis felpillantott, majd talán kissé unottan nézett végig a négy rabon.
- Csak azért vagytok itt, mert ti voltatok a legerősebbek és túléltétek – mondta. – A saját törvényeim szerint ezt pedig nem hagyhatom figyelmen kívül. Ki és miért küldött ide titeket?

Apokalipszis
Wakanda (Afrika) - Page 4 690799-apocalypse_throne

Wakanda (Afrika) - Page 4 690799-apocalypse_throne

by **Henry White** Hétf. 12 Szept. 2011, 19:40

-Azt hiszed ezt akartam?! Megölni a barátaimat és a társaimat? Üvölts csak, hibáztass érte, üss meg! Csináld, nem csak neked fáj ami történt....-
Ordítom vissza könnyes szemmel, miközben újra és újra lejátszódik a jelenet a fejemben. Szinte öntudatlanul sétálok tovább, amerre az őrök vezetnek. Térdelve pillantok fel Apokalipszisre. Jó ideig meg sem tudok szólalni, s a legszívesebben üvöltve támadnék rá a megjegyzése miatt. Legerősebb? Közel sem én voltam a legerősebb, a többiek nem érdemelték ezt a sorsot, a kezem által. Bárcsak én haltam volna meg helyettük, bárcsak...
Képtelen vagyok megszólalni, talán már nem is akarok. A többiek nélkül már nincs értelme az egésznek....nem, nem igaz ők sem akarnák, hogy feladjam....meghalni sem akartak...
-Egy ajánlatot hoztunk, s az egyik leszármazottad hordozza az üzenetet....-
Nyögöm ki végül, zavarodottan, többet nem is vagyok képes mondani.

by **Dr. John Huniver** Hétf. 12 Szept. 2011, 20:27

A jelek szerint láthatatlanná és hallhatatlanná vált, legalábbis a három újdonsült rabtárs szemében, hisz az őrökön kívül senki se veszi észre, hiába is beszél. Üsse kő, Judynak se hiányzik senki se, hogy megvédje.
Meglepő változáson ment keresztül a palota. Több ezer éves múlt külseje helyet a jelen, sőt a jövő világának dizájnja díszeleg a teremben. A jelen lévők közül csak kettőt ismer fel. A szárnyas fickót, aki jól megbökte. Remegni is kezd tőle a félelemtől, mert nem szívesen kerülne vele szembe. De félelmét rögvest eluralja a bosszú dühe, mikor Remust veszi észre kék szemeivel.
- Megöllek! - nézz feléje és suttogja, hogy szája mozgásából azért le tudja olvasni mit is mond.
Igazából őt nem kell ösztökélni a letérdeplésre. Tudja, hogy mi jár azért, ha szembeszáll Royjal.
Meglepődik azon, hogy holmi túlélő shownak tartja az a fura kinézetű mutáns, aki a jelek szerint itt a parancsoló, az ő jelenlétét és küzdelmét. Végső soron valóban örülhet, hogy túlélte Royjal a harcot. Főleg, hogy nem egy súlycsoportba tartoznak.
- Hát, én csak úgy ideutaztam, mint egy turista. - szólal meg a maga vékony, csengő hangján, némi szőke beütéssel.
- Nem gondoltam, hogy valami megméretetésbe kerülök. De örülök, hogy túléltem és méltónak bizonyultam a folytatáshoz. - fecseg tovább, s közben tekintete Apokalipszisről újra Remusra vándorol.
"Addig örülj, amíg itt van a Szárnyas! Mert ha elmegy, garantáltan végzek veled!" - fogadkozik magában. Közben megfigyeli, hogy mennyi és milyen erősségű fényforrások vannak a teremben.

by **The Prof** Hétf. 12 Szept. 2011, 21:28

A foglyokat pár őr, Halál és Remus kísérik, de a trónteremben már csak ő és a lovas léphetnek be. Út közben Judy odasuttogja neki, hogy megöli.
- Parancsot teljesítek, nem gondoltuk, hogy ilyen agresszívan fogsz reagálni, nem volt a tervben. - suttogja oda a lánynak.
Mikor belépnek a trónterembe nagyon örül, hogy végre láthatja az istent akit szolgál, pont olyan mint aminek elképzelte, hatalmas és tiszteletet ébresztő. Neki nem kell senki semmit mondjon, magától meghajol, hogy ezzel tiszteletét fejezze ki Apokalipszis felé.

by **Serena Davidson** Kedd 13 Szept. 2011, 11:25

Teljesen komolyan néztem rá, az őröktől legalább nem kaptam egy újabb ütést, mert akkor még őket is kibeleztem volna. Hogy úgy gondolom direkt tette? Nem fog örülni a válasznak, de hát mi másért tette volna. Még a legelvetemültebb barom, azaz én sem kötök bele másokba, hacsak nem azt akarom kiprovokálni, hogy támadjon, vagy tegyen valamit.
- Igen pubi, pontosan azt! – mondtam komolyan. – Sokkal egyszerűbb lenne, ha megütnélek és kibeleznélek, nem igaz? Nem kapod meg ezt az örömöt! Nem teszem könnyebbé!
Végül beértünk Apokalipszis elé, pontosan olyan ronda volt, ahogyan apa mesélt róla, utoljára ők ölték meg és Thor adta oda Hela-nak a lelkét. Nos, ezt nem lehetett volna most is bejátszani? Felmordultam, amikor hátulról térdhajlaton csapott valaki. A kérdésre nem szóltam semmit sem, Freyr már elmondta és ettől kezdve igazából már Algernon-é a terep, ő a rejtélyes és titkos „örökös”, oké leszármazott. Mi megtettük, amit kellett, itt voltunk.

by **Ammon Einarson** Kedd 13 Szept. 2011, 12:06

Egyenesen Apokalipszis elé vezetnek minket. Frey el is mond pár szót ami inkább zavaros így hirtelen. Az én jelenlétem a bebocsátást tette volna esetleg lehetővé de ez most már mindegy, nekem kell felvezetnem az egészet. Térhajlatba kapunk egy ütést ami térdre kényszerít. Fáj a csapás de nem szisszenek rá. Felemelem a fejem és Apokaliszisre nézve kezdek bele a mondandóba.
- A neven Hjuchia Algernon, egy családfa szerint leszármazottad vagyok ezért kérlek, hogy hallgasd végig kérésünk amiért jöttünk hozzád. Szövetség, közös ellenségünkkel szemben hisz mindenkinek csak a hasznára válik és lehetőséget nyújt eltörölni azt ki mindkettőnknek ellensége.

by **Thorhalla** Kedd 13 Szept. 2011, 12:33

2046. szeptember 2. 06:05; vasárnap reggel – Wakanda
Résztvevők: Lorna Howlett, Freyr Johnson, Hjuchia Algernon, Judy Huniver-Frost és Remus Woodson

Judy nagy bánatára kevés fény volt a helységben, igazából csak annyi, amennyi ott Apokalipszisnél, a többi néhány gépből áradt csak, ahogyan a gombok, vagy a kezelőfelület világított. Túlságosan is kevés volt ahhoz, hogy rendesen tudja azokat használni ahhoz, hogy megvakíthasson bárkit is.
Apokalipszis közben a kezébe vett egy papírt, amit végignézett, majd Remus-ra pillantott.
- Ez volt az a papír, amit tőlük vettek el? – kérdezte.
Még megvárta a választ, majd utána nézett csak a térdelő négyesre.
- Szóval egy időben van a városomban Emma Frost lánya, az Asgardi királyi család több tagja, a Bosszú Angyalai, Magneto unokája és a Kéz embere, aki a saját vérem, illetve a legutolsó gyilkosaim egyikének a lánya… és Magneto két orvgyilkosáról ne is beszéljek.
Jegyezte meg kissé unottan, mintha számára teljesen mindennapos lenne, hogy ennyien keresik fel.
- Turista – mondta. – Tizenöt évesen. Remélem tudsz róla, hogy anyád már Magneto-nak hajtott fejet és vele kerestet. Miért is ne a fejedet küldjem nekik vissza? Neked mivel indokolta ittlétét? – az utolsó kérdést Remus-nak szegezte.
Ezzel a másik háromra nézett.
- A leszármazottam és a testőrei, megfogva – folytatta. – Érdekes, hogy az ellenségeim végül mégis hozzám jönnek segítségért esedezve. Folytassátok és mondjatok el mindnet!

by **Dr. John Huniver** Szer. 14 Szept. 2011, 16:54

Nincs elég fény. Az baj. Nem mintha bármit is tervezett volna, de jó felmérni a terepet. Így azonban sokkal rosszabbak esélyei.
Széles, kamaszosan zavart vigyor jelenik meg arcán, mikor Apokalipszis anyja nevét említi. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen lenyomozzák őt. A mosoly azonban lerohad arcáról, mikor hallja, hogy anyja keresteti. Hogy fejét vennék az már csak hab a tortán.
- Hát... öhm... izé... szóval nem szóltam anyunak, hogy eljövök. Sem apunak. - nyöszörgi nagyokat nyelve közben. Nagyon is el tudja képzelni, hogy a szárnyas mutáns képes lenne elvágni a nyakát. Ha már hasfalát is átszúrta. Erre a gondolatra remegni kezd. A félelem kezdi uralma alá temetni.

by **The Prof** Szer. 14 Szept. 2011, 19:54

Apokalipszis első kérdését rögtön Remushoz intézi, ez meglepi a fiút, hirtelen azt sem tudja mit válaszoljon, de összeszedi magát.
- Igen uram. -mondja tisztán és érthetően.
Ezután csak hallgatja mit felel a többieknek. Amikor hallja, hogy Judyt az édesanyja Magnetoval keresteti, s, hogy a lány fejét kéne visszaküldeni. Ez megrémiszti egy kicsit, mert neki nincs baja a lánnyal és egyáltalán nem tűnik rossz szándékúnak a kis aranyos szőkeség.
- Nekem is azt mondta, hogy turista. - válaszol a kérdésre, majd lesüti a szemét egy pillanatra, utána azonban megint felemeli és ránéz Apokalipszisre. - Uram, ha megengeded, hogy szóljak. Szerintem a lány elég erős mutáns ahhoz, hogy megérdemelje az életet. Katonáiddal is szembeszállt, s képessége is különleges.
Miután befejezi mondandóját újra lehajtja a fejét, hogy nehogy tiszteletlenségnek vegye En Sabah Nur. Ekkor egy pillantást vet Judyra, egy kicsit elkezdett aggódni a lány miatt, tudta, hogy elfogják, de a halálát nem kívánja.

by **Serena Davidson** Csüt. 15 Szept. 2011, 22:07

Szóval tökéletesen tudta, hogy kik vagyunk, igaz ezen olyan sok meglepődni való nem volt. minden tele volt velünk korábban, az Ifjú Bosszú Angyalok. A mellettünk levő lány egy gyerek, aki elszökött otthonról. Mintha Zyro-t hallanám csak épp gyémánt kiadásban a kéksége helyett és lányban a fiú helyett. Ő volt, aki elindult otthonról, hogy világot lásson. Lehetséges, hogy otthon kellett volna maradni, ahogyan jó néhányan akartak, akkor még mindig élne mindenki. Bár az, hogy Magneto-hoz mentek a keresésével nem volt jó jel, nos ezért kinéztem volna ő szürkeségéből, hogy megöli a lányt. És maradtunk mi, hogy mi mit is keresünk itt.
- A feladatunk az volt, hogy a leszármazottadat kísérjük a színed elé és védjük meg, hogy elmondhassa, hogy mit akar tőled En Sabah Nur – morogtam. – Minden bizonnyal egy szövetséget velük és velünk Magneto ellen, mert egyedül úgysem boldogul egyik fél sem elenne… igazam van Al?
Sandítottam felé, nagyon reméltem, hogy ő is hasonlót akar mondani, mert az ő szájából valószínűleg hihetőbb, mint az enyémből.

by Ajánlott tartalom