Re: Wakanda (Afrika)

by **Sarah** Kedd 31 Júl. 2012, 14:20

Ahogyan közelítek, a hölgyemény ugyan úgy távolodik, legalább is két lépést, ez persze engem nem igazán érdekel, vagy állít meg, ha nem akar velem társalogni, vagy csak véletlenül lenne itt, akkor úgyis vagy távolodik tovább, vagy elrepül, de az is meglehet, hogy egyszerűen oldalra áll, így elhúzódva az útból, ez esetben én pedig, mivel egyértelműen érteném a célzást, haladnék is tovább és tenném a magam dolgát... De mint mondtam, két lépés után megáll, én pedig így, miközben beszél, egyszerűen beérem, mivel nem állok meg, persze túlzottan közel nem megyek, csak egy ilyen tisztes távolságba, ami úgy az embereknél szokásos, mivel mindenkinek van egy magánszférája, és csak remélem hogy jó szót használtam... Szóval egy ilyen bizonyos terület, amin belül mások tartózkodása meglehetősen zavaró lehet, én pedig, nos nem akarok ellenségesnek tűnni. Amúgy úgy tűnik, hogy ismer, vagy legalább is tudja, hogy ki vagyok, ez pedig nem túl jó, ha most elhitetem vele a szépet és jót, akkor később már nem hiszem hogy sok bizalmat fogok kapni a nőtől, ami pedig nem túl jó mert egy eléggé csinos darabról beszélünk, de ugye mindenkinek áldozatokat kell hoznia az életében, nekem is, szóval igen, akármilyen pocsék is ebbe belegondolni.
- Tulajdonképpen egy véletlen baleset miatt kerültem ide, valami meghibásodott, vagy legalább is gondolom, mivel nem vagyok egy műszaki zseni, villanás aztán meg odakint találtam magam. - Bökök nagyjából abba az irányba, amerről jöttem, és igen, ez az első dolog, ami az eszembe jut arra amit mondott.
- Mivel ez volt az egyetlen város a közelben, így ide jöttem, most pedig igazából... Nos nem tudom mit csinálok, lenyűgöző hely és gondoltam körbenézek. - Remélem hogy eléggé élethűen adtam elő, mindenesetre is amolyan " lazaság " megtalálható benne, de csak a szokásos, és lazaság alatt inkább azt értem, hogy nem feszengős hangsúlyban beszélek, inkább csak mint akit annyira nem érdekel a dolog, és így belegondolva ha tényleg így történt volna, valószínűleg tényleg nem érdekelne, mert így vagy úgy de visszajutnék. A kérdésére megvakarom a tarkómat.
- Sajnálom de nem tudom, hogy kiről beszél. - Valóban nem, annyi rémlik, hogy hárman kimentek valakiért a reptérre, de most hogy sikerrel jártak, avagy sem, nos fogalmam sincs, így hát többet nem is fűzök a dologhoz, már így is zavar, hogy ebből kiindulva valószínűleg meg fogják az otthoniakat kérdezni, és ha ott van az a bizonyos, én pedig azt mondom hogy nincs, akkor az eléggé cinkes lenne, és amúgy azt hiszem, hogy ennyi válasszal is beéri.

by **Thorhalla** Szer. 01 Aug. 2012, 09:27

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A lány kissé zavartan nézett Davidre a szavai után, önkéntelenül is elpillant abba az irányba, amerre a fiú mutatott, majd nézett vissza Davidre. Láthatóan elsőre nem igen tudta, hogy mit tegyen, vagy mit mondjon ebben a helyzetben, de az teljességgel nyugtalanította, hogy nem tudni arról, hogy a páros megérkezett-e oda, ahova kellett. Vagyis az, hogy a fiú nem tudta mindezt.
- Körbenézni? – bukott ki belőle a kérdés végül.
Kissé idegesen piszkálta meg a saját haját, ahogyan sok más lány is szokta, ha zavart állapotban van, míg végül feltette a kérdést, ami talán leginkább elvárható volt ebben a helyzetben.
- Szeretnéd, hogy segítsünk? – kérdezte. – Ha szólnánk New Yorknak, hogy itt vagy, vagy segítsünk hazajutni?

by **Sarah** Szer. 01 Aug. 2012, 23:46

Látszik a hölgyön, hogy meglehetősen ideges, valószínűleg nem amiatt, hogy itt vagyok, sokkal inkább a két, korábban említett személy miatt, akikről fogalmam sincsen, szóval igen, a lényeg hogy ideges, ami pedig egy kicsit engem is azzá tesz, bár engem más okból, de egyenlőre nem vészes, elfojtom. A kérdésére kissé megvakarom a tarkómat.
- Igen, tudod... - itt már tegeződök, nem tudom hogy korábban miért magázódtam mikor valószínűleg nem sokkal lehet idősebb nálam, már ha idősebb - ... az ember nem mindennap mozdul ki otthonról, amikor konkrétan egy mániákus paraszt uralkodásának hála lépten-nyomon üldözik, szóval gondoltam élek a lehetőséggel. - Azt hiszem elég konkrét válasz, persze ez egy eléggé nagy kamu, de valamilyen szinten igaz, annyi a különbség, hogy az ellenség küldött ide, de legalább biztonságban vagyok, persze ha ide teleportáltak volna is biztonságban lennék, azt hiszem. Ahogyan beletúr a hajába... Kissé elmosolyodom, valahogy így " aranyos " volt, hogy így fejezzem ki magam, ez nem a legmegfelelőbb szó erre, de más nem jutott rá eszembe és ez is tökéletesen megfelel, csak remélem hogy nem hiszi, hogy viccesnek találom a helyzetet, mert nem, nem találom annak. Felajánlja, hogy segítenek hazajutni, és tulajdonképpen... Ez annyira nem lep meg, számítani lehetett rá, és így belegondolva...
~ Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy faképnél hagyjam őket?... ~ Igen, nem tudok róla, hogy lenne bármi is, ami felügyelne, és gondoskodna arról, hogy végrehajtsam amit mondtak nekem, eddig legalább is nem tűnt fel ilyesmi, szóval igen.
- Igen, megköszönném ha vissza tudnátok juttatni. - És remélem hogy addig be mehetek a palotába, mert nem vagyok benne biztos, de gondolom ott lesz a célszemély, mert hát tulajdonképpen én még sosem jártam itt, egy kis világlátás is jól jönne, aztán majd elmondhatom, hogy jártam itt is, persze lehet ezzel később még gondok lesznek, aztán ha kiderül hogy mégis felügyelet alatt vagyok... Akkor fogom a lányt és meglépek, csak ki tudnak hozni valami teleporttal.

by **Thorhalla** Csüt. 02 Aug. 2012, 09:58

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A hazugságra a lány megértően bólintott.
- Teljesen megértelek – mondta. – Hasonló cipőben járok, mint te. Igaz nekem az egyetemi éveim alatt már volt időm megszokni a helyet. Csak éppen haza nem mehetek Magneto miatt. Milyen most New York?
Mikor David mondta, hogy örömmel venné, hogyha hazajuttatnák, akkor a lány intett a kezével, hogy kövesse. Ha megtette, akkor a főbejáratig mentek el, ami innen már igencsak nem volt messze. Az ajtóban levő őrök azért megállították a párost, de a lány mondott nekik valamit wakandai nyelven, mire az őrök beengedték őket a birtok területére.
- Gyere – mondta. – Nem sokan mondhatják el magukról, hogy bejutnak ide. Úgy tudom, hogy a párducok idejében sem nagyon lehetett ide bejárni, főleg nem Apokalipszisnél. A balesettel szerencséd volt, hogy ide jutottál és nem pedig valami olyan helyre, ahol Magneto uralkodik…
Tette még hozzá, mialatt a kikövezett úton vezette Davidet a palota felé.

by **Sarah** Csüt. 02 Aug. 2012, 11:06

Nos eddig jól haladok, és továbbra is az a kép él bennem, hogy egyszerűen semmi sem akadályoz meg a távozásban a testvériségtől, igaz, ígéretet tettem... Hmm, viszont ez a lány pedig szimpatikus, nagyon is szimpatikus, és nem tudom, hogy lesz-e szívem megtenni, már így pocsékul esik, nagyon pocsékul, hogy hazudnom kell valakinek, az egy dolog, hogy eddig jól megy, de erre nem vagyok, és valószínűleg nem is leszek soha sem büszke, ráadásul, ha úgy alakul, hogy meg kell tennem... Nos két dolgot remélek, az egyik az, hogy ennek ellenére elnézi a dolgot, bár ő nem tudja, hogy az életem forog kockán, a másik meg... Konkrétan ugyan ez, csak más megfogalmazásban, nem szeretem ha a nők rossz szemmel néznek rám, ha egy hapsi az, akkor oké kit érdekel? De mint mondtam, most nőről van szó. Kérdez New Yorkról, és erre hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, megvakarom kissé a tarkómat, majd pedig megpróbálok valami épkézláb választ adni neki, bár nem tudom hogy erre mit nyöghetnék ki, úgy értem tudom, városleírást, de nekem az a város " természetes " így nem tudom mit mondjak elsőnek.
- Hát... New Yorkos? - Ez az első dolog ami az eszembe jut. - Hogy is mondjam... Olyan mint régen, forgalmi dugók és sok, nagyon sok ember, igazából nem tudom mit mondjak még neked róla. - Tényleg nem. Végül int, hogy kövessem, nekem pedig nem is kell több, megindulok utána, és csak csendben sétálok, kicsit ideges vagyok, nő a belső feszültség, de még mindig a tűrhető határon van, valószínűleg majd ha élesedik a helyzet... És valamiért úgy érzem, hogy hamarosan döntenem kell, tartom magam az ígéretemhez és megpróbálok meglépni a lánnyal, vagy pedig az " ész és szív " kombinációra hagyatkozva, hagyom az egészet és haza küldetem magam... Utálom az ilyen helyzeteket, miért nem kell inkább lelőni valakit? Beh... Amúgy meg mi van akkor, ha meghalok? Úgy értem... Pokolra kerülök persze, ott meg ott van Mephisto és mit tudom én mi van még ott, tulajdonképpen azon a terepen még nem jártam, de csak nem lehet olyan szörnyűséges. A lényeg, hogy nem tudom mi legyen, a tetteimért különösebb hálát úgysem kapnék senkitől sem, ezektől azért nem, mert nem tudnak a dologról, ha tudnának pedig akkor sem kapnék, a másik féltől meg... Nos a mágneses bábui nagyrészt, és ha tennék is nekik szívességet... Végül is cserébe nem végeznek ki, de lehet hogy cserébe kikérhetném, hogy passzívan hagyjanak békén? Hogy nyugisan járhassak a világban... Kétlem, hogy bele mennének. Nem tudom, szar egy helyzet és ezt nagyon utálom. Mindenesetre is mire észbe kapok, ismételten hozzám szól, én pedig követem, megint, persze be a birtokra, é pedig felvázolja hogy mennyire szerencsés volt az a bizonyos baleset, erre pedig el kell mosolyognom, bár ez nem igazán egészséges mosoly.
- A párducok idejében? - Kérdem érdeklődve, el akarom terelni a figyelmem mert különben ezzel a hülyeséggel megemésztem magam és akármit teszek csak rosszul fogom érezni magam tőle, én pedig azt gyűlölöm, nagyon.

by **Thorhalla** Pént. 03 Aug. 2012, 09:32

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

- Akkor minden a régi – felelte a lány. – Három éve nem voltam otthon már a suli miatt, aztán meg… úgyis tudod.
A vírus, és az utána következő állapotok. Odabent a parkban haladva nem látszottak őrök, persze lehetséges, hogy itt bent is voltak, de ha ezt tették, akkor igencsak jól tették. Kellemes virág és friss fű illat volt itt, a fák, a fű és a virágok meseszépek. Ha nem tudta volna David, hogy éppen egy afrikai városban van, akkor talán meg sem tudta volna mondani mindezt. Hamarosan meg is pillanthatta a palota mellett álló hatalmas párducszobrokat is.
- Az eredeti uralkodócsalád, akiket Wakanda védőistene a nagy Párduc választott ki és ruházott fel hatalommal, lényegében az uralkodók istenük avatárjai voltak. Az utolsó uralkodó még régen egy New Yorki merényletben halt meg 2016 körül. Utána Apokalipszis uralkodott, majd őt Thor ölte meg, míg végül a vírus megjelentével együtt újra En Sabah Nur vette át az ország irányítását.
Eközben a páros megérkezett a palotába és beérve a hatalmas főcsarnokba, amit ókori egyiptomi leletek díszitettek mindenhol. A csarnok közepén egy nagy asztal volt és ott egy számítógép felett ülve David egy lányt látott meg, a kislány – révén látszott róla, hogy talán 14 vagy 15 éves – gyémánt bőre és szőke haja pedig kétséget sem hagyott a felől, hogy kiről is lehet szó.
Wakanda (Afrika) - Page 7 Whitequeen14

by **Sarah** Hétf. 06 Aug. 2012, 14:06

Haladunk és persze kiderül pár dolog, bár annyira nem számottevőek, vagy legalább is az első része nem az, hogy a lány három éve nem járt New Yorkban, nem tudom eldönteni igazából, hogy most vágyik-e vissza, vagy csak érdeklődött, hisze belegondolva, itt eddig sokkal jobbnak látszik a helyzet, mint odahaza, bár ki tudja, annyira nem vagyok jártas ebben és csak az első látszat alapján ítélkezem, lévén hogy még csak most járok itt először. A kertről meg kell említeni, hogy gyönyörű, bár én nem vagyok a növények nagy rajongója, tényleg az, ha nem tudnám hol vagyok, akkor teljesen mást feltételeznék, vagy lehet nem is feltételeznék semmit, még csak nem is találgatnék, ki tudja, amíg nem kerülök abba a helyzetbe, addig nem mondhatok semmit se biztosra, különben még a végén hülyeséget kezdek állítani - magamról magamnak, ez pedig nem vezethet jó felé, mint ahogyan ez az egész helyzet sem, amibe keveredtem, valahogy nem érzem úgy, hogy bármi jó kisülhet ebből. Ó igen, és itt őröket sem látni, vagy nagyon jól el vannak rejtőzve, vagy pedig itt tényleg nincsenek, ha a második... Akkor vagy nagyon bíznak a kint járőrözőkben, ami nem lepne meg, vagy pedig van valami védelmi berendezés a kertben, amiről nem tudok, igazából mindkettő eléggé reális lehetőség. A párducszobroknál kapok egy kisebb felvilágosítást, amire hirtelen csak bólogatni tudok, végül is asgardi istenek meg görög istenek is vannak, meg van sátán is, szóval miért ne lehetne rajtuk kívül bármiféle isten? Tutit hogy a kereszténységnek is létezik az istene, max nem az áll minden felett, csak számukra, erős túlzással, vagy legalább is így tűnik logikusnak.
- Hogy lehet, hogy ez a bizonyos isten nem választott új uralkodót? Oké gondolom a népek még mindig bálványozzák, de akkor is, tudod, olyan személyt aki a leghűbb hozzá. - Lehet hülye kérdés, de bennem akkor is felmerül, mert egy isten avatárja... Nos nem vagyok teljesen tisztában Apokalipszis erejével, de egy isten csak fel tud ruházni valakit olyan erővel, hogy az vissza vegye tőle a trónt, nem? Amúgy meg nem várom, hogy a lány bármi értelmes választ is adjon erre, értelmes alatt pedig olyasmire gondolok, ami ténylegesen válasz lenne a kérdésemre. Közben már be is értünk a palotába, egy hatalmas terem, és nekem fel sem tűnt, eléggé lefoglalta a figyelmemet az, amit mondott és ez ma már másodjára történik, mármint, hogy észre sem veszem azt, hogy valahova bementem, bementünk... Ez az egy hét kicsit elcseszte a figyelőképességem, majd javítok rajta. Díszek, egyiptomi díszek, vagy legalább is ott láttam ilyesmiket... Nem pont ott, hanem inkább a tévében, mit tudom én milyen régészeti film volt az, ja meg persze még a suliban, és ezek a formák és díszek azért annyira nem mindennaposak, az ember könnyedén meg tudja jegyezni. Egy hatalmas asztal, mögötte egy apró gyerek, annyira nem apró csak ez most jól hangzott, szóval... Alaposan megnézve két dolog realizálódik bennem, avagy talán inkább három, az első, hogy igencsak fiatal, ami annyira nem egy nagy dolog, a második, hogy gyémánt bőre van és szőke haja, ami azt hiszem egyértelművé teszi a dolgot, a harmadik, hogy nem tudom milyennek tituláljam... Úgy értem most mondanám hogy " elmegy, csak az a baj hogy fiatal ", nem mintha én hű de öreg lennék azzal a huszonhárom évemmel... Nem baj, hagyom a témát, fölösleges ezen gondolkodni. Amúgy meg azt hiszem, hogy már találkoztam vele korábban, a főmágustoronyban, azt hiszem, még mielőtt Mephisto kitalálta, hogy Rachellel randizik, vagyis még úgy az esemény előtt. Aztán azóta igazából nem hallottam felőle, és annyira mély nyomot nem is hagyott apró szívecskémben, persze arra emlékszem hogy valamit magyaráztam neki... Azt hiszem talán, hogy a csendes ölésről? Nem tudom már régen volt, és az elmémben sem volt túlzottan maradandó, igazából nem gondoltam, hogy valaha még látni fogom. Egyenlőre nem akarom zavarni, csak ha felnéz biccentek neki köszönésként, mint ahogyan kb. mindenkinek szoktam, de nem teszek semmit, mert mégis mit kéne ugye. Amúgy ha felhívják a tornyot, és megkérdik hogy miféle baleset volt... Hát az fincsi lesz... Miért pont ebbe kellett belekeverednem? Bármi más sokkal egyszerűbb lenne, valószínűleg... Túl könnyen beadom a derekam egy szőke amazonnak, aki persze megint csak kihasznál... Nők, csak a baj van velük.... Na jó csak szinte... Miért változik ilyen gyorsan a véleményem? Várjunk csak, ez még csak most tűnik fel nekem?... Nem ezt már sokkal korábban is észrevettem, akkor rendben vagyok, úgyis szeretem őket, főleg azokat akikkel tényleg jóban is vagyok, vagy érdekesnek találok, szóval igen, úgyse változik semmi.

by **Thorhalla** Kedd 07 Aug. 2012, 10:30

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A kérdésre a lány megvolt a vállát.
- Nem tudom – mondta. – Lehet, hogy mert az uralkodócsalád kihalt, nem volt olyan másik méltó, aki kiérdemelte volna ezt. Azonfelül Apokalipszis nem pusztít el semmit, a Párducistenség szobrait sem, így lehetséges, hogy ezért nem zavarja, hogy ő van uralmon.
A lány végül megtorpant és körbenézett a helységben, mintha egy picit nem tudta volna, hogy mit is tegyen és hogyan lépjen tovább.
- Ülj le nyugodtan, egyél és igyál – mutatott az asztalra.
Azon végig gyümölcstálak, gyümölcsök és szendvicsek voltak kitéve, ásványvíz, kávé és gyümölcslevek is. A lány végül egy narancsot kapott fel és utána nézett vissza Davidre.
- Néhány perc türelmet kérek, szólok az illetékeseknek, hogy értesítsék a tieidet, hogy itt vagy és nincs semmi bajod. Mindjárt jövök vissza.
Ezzel el is indult az egyik ajtó irányába, ami valószínűleg az épület belseje felé vezetett.

by **Sarah** Szomb. 11 Aug. 2012, 14:25

- Végül is korrekt. - Jegyzem meg az istenséges dologra, mert végül is van benne valami, egy istennek kell, hogy bálványozzák, vagy legalább is azok alapján, amit én tudok, persze nem hiszem hogy sokan bálványoznák a görög isteneket, vagy az asgardiakat, de... Na jó mit tudom én, a lényeg hogy megvannak a szobrai és valószínűleg ezért nem zavarja, hogy Apokalipszis uralkodik, bár ki tudja, lehet amúgy zavarja, csak nem tud mit tenni, annyira nagyon nem szeretnék bele menni ebbe a dologba, mert választ rá valószínűleg soha sem fogok kapni rá konkrétan, és életem végéig gondolkodhatnék rajta... Na jó ha valami csoda történne, akkor lenne rá válasz, de csak így.. Nem lesz. Egy kis megtorpanás, majd pedig... Nos a hölgy úgy néz ki, mint aki nem tudja, hogy most mi legyen, pedig nekem kissé egyértelműnek tűnik, végül is ez nem lényeg, ehetek és ihatok, ami mit ne mondjak rám fért már, végül is az ígért ebéd elmaradt, így hát nincs ellenemre, és ezt úgy veszem, hogy megkínáltak, bár nem értem amúgy, hogy miért van itt ennyi kész kaja, ha úgysem engednek ide be senkit, vagyis általában.
- Eléggé sok kaja van itt ahhoz képest, hogy kb. senki sem jöhet be. - Ezt meg kellett jegyeznem, csak úgy érdekességként. Figyelem ahogyan elvesz egy narancsot, majd pedig távozik azzal, hogy értesít valakit, ami oké végül is, csak lassan érzem a vesztemet, bár ha úgy alakul, hogy magyarázkodnom kell, akkor még talán ki tudom magam vágni valamivel. Mikor távozik, felkapok egy szendvicset, majd pedig, mivel leülni nincs kedvem, lévén nem érzem magam fáradtnak, sem pedig lehangoltnak, csak egy kicsit idegesnek, inkább megközelítem a lányt, aki miatt elvileg itt vagyok. Miután elég közel mentem...
- Szia Judy. - Köszönök neki, mert ugyebár ez egy alap követelmény a társadalomban, legalább is a legtöbb helyen, és igen, tudom a nevét, mert már találkoztam vele régebben.
- Mi az ábra feléd? Régen találkoztunk. - Eztán pedig beleharapok a kiszemelt " áldozatomba " és várok valamiféle választ.

by **Thorhalla** Vas. 12 Aug. 2012, 11:16

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A megjegyzést már nem hallotta a lány, addigra kiért a helységből, helyette Judy viszont igen, aki az általában felsőbbrendű arcával tökéletesen idiótának nézte Davidet.
- Mivel csak körülbelül kétszázan élnek itt, az Akkaba klán tagjai – mondta affektálva az elkényeztetett lányok nyávogós hangján.
Utána fordult is vissza ahhoz, amit eddig csinált. Csak akkor nézett fel újra, amikor a fiú ráköszönt. Ekkor nézte meg alaposabban, hogy ki is lehet, láthatóan nem ismerte fel David-et.
- Ki maga és honnan tudja a nevemet? – kérdezte ezúttal már élesebb hangnemben. – Hazudik, soha sem találkoztunk. Nekem mennem kell…
Ezzel gyorsan kapta fel az asztalon levő leginkább modern ipadra emlékezető szerkezetét és indult ki a helységből.

by **Sarah** Vas. 12 Aug. 2012, 17:06

Választ már nem kapok, vagyis nem attól a személytől, akinek szántam a kérést, helyette a szőkeség reagál rá, persze nem valami kedvesen, de nem is vártam, hogy az legyen, ez a beszéd stílus pedig... Nos nem tudom, úgy tűnik hogy el van kényeztetve, vagy legalább is ha jól tudom, az elkényeztetett lányok így viselkednek, avagy beszélnek, és egyenlőre nem zavar a dolog, akkor sem, ha idiótának néz, már pont egy tizenéves tudatlan lyuk véleménye fog érdekelni? Ugyan. Szóval fel sem veszem a dolgot, csak úgy vagyok tovább. Közben persze közelebb is mentem, ahogyan akartam, és meg is szólítottam, de úgy tűnik, hogy nem emlékszik, ezen pedig annyira nem csodálkozok, és miért nem? Szőke, rikító szőke, és ez nem csak hajilag, hanem agyilag is, ez már az első megszólalásánál sütött róla és régebben is bizonyította egy-két megszólalásával.
- A szőke fejedben elhelyezkedő mogyoró méretű habszivacstól nem is vártam el, hogy bármi emlékezőképességgel bírjon. - Jegyzem meg kissé cinikusan, tipikusan az a személy a hölgyemény, akivel lehet így beszélni, mert vagy túl cifra neki és nem érti meg, vagy pedig vissza felel valami szerinte sértővel, amit megint csak nem fogok felvenni, max egy jót mosolygok rajta. Persze ő máris indul kifele a szobából, én pedig... Nos utána megyek, mert miért ne? Bár próbálom óvatosan követni, nem akarom hogy észrevegye, hogy utána megyek, vagy hogy másoknak feltűnjön, és végül is ha ilyen, akkor... Hát vegyük úgy, hogy az anyja megérdemli a társaságát, persze az anyjával nincs bajom, de valakinek meg kéne nevelnie, és az meg kétlem, hogy hagyná ilyennek. Vagy mégis? Nem tudom nem is érdekel, most döntöttem el, a lány hazamegy. Szóval próbálom követni, ha kell, akkor megszabadulok a ruházatomtól is, kivéve persze a páncélt, és úgy követem álcázva, persze a ruhákat próbálom valami olyan helyre rakni, ahol nem veszik észre, vagy legalább is nehezebben. Ha úgy alakul a helyzet, nincs kamera, nem látja senki, és ő sem vesz észre, akkor igazából megpróbálom egy, a tarkó tenyér éllel mért ütéssel kiütni, hogy sokáig csendben maradjon, és ne akadályozzon. Ezt egyből próbálom, amint alkalmam van rá, ha úgy adódik, persze nem biztos, hogy ez jó ötlet, de nem hiszem hogy magától ki fog sétálni a palotából, én meg nem fogom tudni kicsalni, szóval ki kell vinnem innen... Amúgy meg még mindig nem tudom, hogy miként akarnak engem innen kiteleportálni, ha se rádió, se pedig másfajta összeköttetés nincs... Gyanús, nagyon az, de mit is tehetnék? Az is megfordult a fejemben, hogy nyomkövetőt raktak a ruhába, és azt várják, hogy haza teleportáljanak, és akkor megtudják, hogy hol van a torony...

by **Thorhalla** Hétf. 13 Aug. 2012, 11:25

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A lány kiért a szobából és David pedig követte volna, de a kellemetlenségére már az ajtóban is volt egy őr, aki ott állt. Így mindezt nem tudta megtenni, így kénytelen volt a nagy csarnokban levetkőzni páncélig, szerencsére volt itt jó néhány pálma a sarokban, ami mögé be lehetett dugni a ruhákat, de mire ezt sikerült megtennie és kilépni újra a folyosóra, amire a lány is ment, Judy már teljesen eltűnt. A folyosó szerteágazó volt, így a fiúnak fogalma sem volt arról, hogy merre mehetett Frost lánya. Azonban, ami kellemetlenebb volt, hogy a falakon észrevett szkennereket és csapdákat. Ami igencsak kellemetlen lehetett számára, ugyanis David is tudja, hogy mit bányásznak ebben az országban egyedül a világon, verbániumot. És azt is, hogy annak mi a különleges képessége, az elektromossággal működő tárgyakat, gépeket, páncélokat rövidre zárni, így David páncélját is, ha belefut ebbe.

by **Sarah** Kedd 14 Aug. 2012, 01:09

Haladnék én a lány után, de szokás szerint megint nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellenének, hiszen az ajtóban is áll már egy őr, és miatta nem tudom követni, így pedig kénytelen vagyok lekapkodni a dolgaimat, és elrejteni őket, csak úgy, hogy azért könnyedén elő tudjam kaparni, ha úgy adódik. Szóval a lényeg hogy követem arra, amerre ment, de itt megint probléma adódik, egyrészt sokfelé mehetett, és sehol sem látom, másrészt pedig alaposan végignézve a falakat, és egyéb dolgokat, felfedezek pár csapdát és szkennert, amiknek kifejezetten nem örülök, mert ezek tipikusan olyanok, hogy ha egyet most el is kerülök, egy másikba biztos, hogy bele fogok sétálni, mert kizárt, hogy az összeset észrevegyem, és nem tudom azt sem, hogy mekkora a hatótávolságuk, vagy a " szélességük ", hogy így mondjam. Így hát belátva, hogy ez most reménytelen, csendesen vissza hátrálok a terembe, majd pedig a ruháimért indulok, és remélhetőleg még azelőtt kiszedem őket a pálmák mögül, hogy valaki észrevenne, avagy a repülő hölgy visszatérne, nincs kedvem magyarázkodni, persze valamit össze tudnék hordani, teszteltem a felszerelést, hogy a teleportálásban nem sérült-e meg, és bamba voltam, trehányságból adódóan sarokba dobáltam a cuccokat és akkor tűnt fel, hogy növényzet is van ott, szóval igen, valamit majd gyorsan összehordok, ha úgy alakul, de remélhetőleg nem lesz rá szükség, és azelőtt ki tudom szedni a ruhákat, és vissza venni, valamint az álcázót is lekapcsolni, mielőtt még valaki jön... Miért veszem ezt ennyire komolyan? Nem tudom, valószínűleg jobban kéne zavarnia annak, hogy a lány eltűnt, de ez valahogy nem idegesít, utána menni akkor sem tudok, túl kockázatos, és ha úgy elkapnak, akkor sehogy sem tudnám magam kimagyarázni belőle, így megelőzöm a problémát. Aztán csak reménykedhetek innen, hogy még útba esik a lány, aztán lesz alkalmam arra, hogy vissza küldjem, vagy vigyem magammal, persze nem mintha oly fontos lenne ez számomra, de mint korábban mondtam, egy kis nevelés igazán ráférne, és hátha az anyja szorosra fogja a pórázát. Tulajdonképpen ez az egyetlen ok, amiért vissza akarnám vinni... Azt hiszem, vagy nem tudom, lehet inkább csak azért, mert túl sokáig néztem Frostot, és a meglepő kedvessége, plusz a megjelenése túlzottan magával ragadott, ki tudja... Nekem kéne, de én sem tudom.

by **Thorhalla** Kedd 14 Aug. 2012, 12:47

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

David visszaért a terembe, még szerencséjére senki sem volt ott, így vissza tudott öltözni a ruhájába azelőtt, hogy valaki ott lett volna, legalább is így gondolta, mert a helység üres volt. a fiúnak jó néhány plusz percet kellett várakoznia addig, amíg újra megérkezett a lány, aki bekísérte. Most némileg gyanakodva nézett a fiúra, majd jó pár méternyire állt meg tőle.
- Kezdjük az elején – mondta. – Nem volt baleseted… Teresa és Ghost megérkeztek New Yorkba egy hete. Te és a társaid eltűntetek, mindenki titeket keres…
Itt kivárt néhány pillanatot, hogy levegőhöz jusson, kicsit kapkodta a levegőt, láthatóan ideges és némileg feldúlt volt.
- Hogy kerülsz ide, mit akarsz, és hol vannak a társaid?
Tette fel a kérdéseket, David tudja, hogy egy ennek egy része valószínűleg nem a sajátja, hanem a felnőtteké New Yorkból.

by **Sarah** Kedd 14 Aug. 2012, 18:00

Nos sikerül visszaöltöznöm, szerencsére, nem igazán jár erre senki jelenleg, vagy csak én nem vettem észre, a lényeg az, hogy van időm rá, és még pár plusz percbe is beletelik, mire valaki jön, és az a valaki nem más, mint a lány aki korábban bekísért, persze nem meglepően idegesnek tűnik, gyanakvó tekintet, levegő kapkodása, és persze máris kezdi a szöveget. Szóval igen lebuktam, bár ez nem meglepő, tudtam, hogy ha megkérdezik a tornyot, azok nem fogják tudni, hogy miről beszélek, és ez egyből a bukáshoz vezet, de ez van, ő és pár kérdés, talán a legutolsó, vagy utolsó kettő... Csak nem sorrendben, nos nem tartom kizártnak, hogy nem a sajátjai. Sóhajtok egyet, elegem van már így ebből, a hazudozás nem az én sportom, megvakarom még a tarkómat is, mielőtt belekezdek.
- Jó rendben, először nyugodj le és ígérd meg, hogy türelmesen végighallgatsz. - Csak amint erre rábólint, csak akkor folytatom.
- Egyrészt nem tudom, hogy ki az a Teresa, és azt sem hogy ki Ghost. Másrészt pedig egy héttel ezelőtt az egyik társammal elmentünk egy kórházba, ahol sikeresen belebotlottunk a testvériségbe, egy gyerekért mentek oda, mi pedig nem hagyhattuk, hogy magukkal vigyék. Itt jön a teleport baleset, a gyereket akarták elteleportálni onnan, viszont mivel más választás nem volt már, fejbe lőttem a nőt aki képes volt rá, és így minket is magukkal vittek Vadföldre, ahol meglepő módon a többiek is ott voltak. Nos ott... Fogalmam sincs, hogy mi történt, a többiekről nem tudok semmit, annyit tudok hogy fogságba estem, és egy hete ott rothadok valamelyik börtönben, holnapra tervezték a kivégzésem, de ma meglátogatott egy nő szabadságot ígérve azért cserébe, ha elviszem neki a lányát, Judyt. Eddig érthető? - Itt veszek én is végre levegőt, pár nagyobbat mert már lassan kezdtem kifulladni. Ha jelez hogy érti, akkor folytatom.
- Szóval ide teleportáltak, nem túl messze, onnantól gyalog jöttem, mint tudhatod, körbe néztem hogy be tudok-e jutni valahol, és ekkor jöttél te, és veled együtt a lehetőség ennek az egésznek az elkerülésére. Úgy gondoltam hagyom az egészet, ti úgyis vissza tudtok vinni a toronyhoz... Szóval igen, ennyi, és bocsi hogy korábban hazudtam, mint ahogyan már rájöhettél eléggé egyszerűen, de nem hiszem, hogy segítettél volna, ha azzal kezdek hogy miért is küldtek ide... - Igen, ennyi volt, nem érdekel már a dolog, úgysem számít, és ebből nem tudnám kihúzni magam, nem mintha azt tenném, ha lenne már rá lehetőségem, mint mondtam, nem érdekel, vissza akarok jutni és kész.

by **Thorhalla** Szer. 15 Aug. 2012, 17:47

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

A lány bólintott, majd ahogyan David nekiállt mesélni érezte, hogy a feje egyre és egyre jobban fájt, ahogyan haladt a mesélésében. Nem tett semmit a lány, csak döbbent arccal állt és hallgatta, hogy mit is mond neki David. A mese közben a nyitott ajtóban egy árny is megjelent, nem látszott, hogy ki lehet, csak megállt, mintegy erősítésként.
- Szóval azt mondod, hogy a testvériségnek dolgozol?! – kérdezte kifakadva a lány.
Igazából csak amolyan költői kérdés, mert a válasz teljesen nyilvánvaló volt. ekkor a lány még hátranézett kissé riadtan, mire az árny, aki eddig ott volt mozdult.
- Halál ne! – sikoltott fel a lány.
De már túlságosan is késő volt. Odakint a folyosón egy velőtrázó sikolyt lehetett hallani, majd mintha késsel vágták volna el, úgy elhallgatott. Eddigre David már szédölgött és az orrából is vér folyt. A fémszárnyas vörös szemű Halál ekkor ért vissza és vágott valamit hozzá a fiúhoz, aki azt könnyedén kapta el bármi is volt az. A lány oldalra fordult és egy hatalmasat okádott, ha David lenézett a kezeibe, Judy feje volt az, a nyakából még a vér is folyt mindenfelé, annyira friss volt a halálos sérülés.
- Itt van a boszorkány lánya, visszaviheted – mondta Roy kegyetlen ridegséggel.

by **Sarah** Csüt. 16 Aug. 2012, 03:30

Szóval a lány igazolja, hogy türelmesen végig hallgat, én pedig bízván a józan ész és az őszinteség erejében, akármi is legyen az, mondom is a sztorit, ami most legalább igaz, bár érzem, hogy ahogyan a sztoriban haladok, a fejem egyre jobban fáj, a lány reakciója... Az pedig igazából nem tér el nagyban attól, mint amire számítottam, amúgy meg ez a fejfájás... Nem lehet véletlen, hogy minél többet beszélek erről, annál élesebb, és azt hiszem, hogy értem már... Valahogy figyelnek, messziről, és van is rá ötletem, de igazából nem merném biztosra mondani, de így legalább tudom, hogy nem a ruhában van az, ami vissza fogna, de ez, a fejfájás túl kevés ahhoz, hogy megállítson, ha már belekezdtem, végig mondom. Közben egy árny is megjelenik az ajtóban, de nem látom igazán, hogy ki az, nem igazán arra koncentrálok. Jön egy kérdés, ami eléggé erősen a költői kérdés irányába húz, de ettől függetlenül válaszolnék rá, mivel meg akarnám erősíteni a tényt, hogy ha lehet elkerülném a dolgot, mármint hogy konkrétan őket segítsem, de a lány nem kezeli túl jól a stressz helyzeteket, eztán pedig... Történik valami. Nem látom biztosan, de mozgás, sikoltás, majd pedig csend, ennyit érzékelek igazából belőle, mert igazából jobban lefoglal a szédülés, és hogy valami kellemetlenül meleg folyadék ömlik az orromból, amiről eléggé hamar sikerül meggyőződnöm, hogy vér... Hát az igazságnak ára van, én pedig nem vagyok képes hazudni, sosem próbáltam, így igazából nem értem, hogy mit is vártak, nem az én sportágam, maradjon meg annak az istennőnek. Valami felém repül, igazából nem is igazán látom hogy mi, csak reflexszerűen nyúlok érte és kapom el a levegőben, majd pedig össze szedem magam valamilyen szinten, és azután veszem csak vizsgálatra. Egy levágott fej, Judy feje, és valaki éppen okád... Jó kevesebb mint öt perc alatt eléggé elfajultak a dolgok, bár nem értem hogy ennek így igazából mi értelme volt.
- Hát, nyugodj békében. - Azt hiszem, ezzel pedig leteszem a fejet, nem taperolok hullákat, az a szememben valahogy a legalja, hacsak nem a végtisztességet adja meg az ember, vagy rá nem kényszerítik.
- Nem értelek titeket... Nem akartam elvinni a lányt... Csak a toronyba akartam visszajutni... - Nyögöm ki nagy nehezen, igazából a szédülés és a fájdalom miatt, és már inkább meg is támaszkodom egy felületen, mert kétlem, hogy ez az állapot alábbhagyna. Az ittenieknek valami eléggé nagy baj van a felfogásával, vagy a türelmével, nem tudom melyik lehet pontosan a kettő közül, de már lassan inkább remélem, hogy az orromon keresztül itt és most vérzek el, mert ezek után kétlem, hogy vissza jutok a toronyba, Vadföldre meg... Hát oda nincs sok kedvem így visszamenni mert vagy előre hozzák a kivégzésemet, vagy pedig.... Hát hogy is mondjam, megvernek, megkínoznak? Nem tudom. Bár mint már korábban mondtam, mindenkinek megvan a maga ideje a Földön... Én meg így már valahogy nem bánnám, ha az enyém úgy a következő percben lejárna, elegem van, kikészültem, ez így hirtelen túl sok, az egészet el akartam kerülni, őszinte voltam és... Valahogy úgy érzem, hogy semmit sem értem el vele... Egy csapat idiótával vagyok körülvéve, megint! Ettől az egésztől pedig elment hirtelen az életkedvem is.

by **Thorhalla** Csüt. 16 Aug. 2012, 10:27

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

Davidnek végül csak sikerül összetennie a rosszullét mellett, hogy a lány miért szólt a férfi után, hogy ne és az miért tette, amit. Az alak nem volt más, mint Roy, azaz Halál, Apokalipszis lovasa, aki igazából soha sem ismerte a kegyelmet és mindig örömmel ontotta ki mások életét. A legkisebb ok is elég volt számára és most megadta az okot erre. Ahogyan David kimondta, hogy a toronyba vitte volna a lányt, tudta, hogy ez hazugság. Vadföldre akarta volna vinni az anyjához, és nem a sajátjaihoz. Valószínűleg valóban soha sem jutott volna el a toronyig vele, még ha ezek oda is próbálják vinni, de nem volt teleporter mutánsuk. Hiszen az alelnök lányát is repülővel küldték. Érezte, hogy Judy-t vissza akarta volna vinni az anyjának Vadföldre és ez lett volna a legfontosabb. De mindezt már nem tudta megtenni. Roy közelebb lépett és az adamantium-verbánium ötvözetű kardját emelte David fölé, ha minden igaz volt, ez az alak végezte ki Freyt-t is, Zyro legalább is ezt állította, most megölte a magatehetetlen lányt is és David volt soron.
- Tíz másodpercet kapsz, hogy elhagyd a palota környékét – mondta ridegen halál.
Ez a tíz másodperc ahhoz is kevés lehetett, hogy a fiú a szobát elhagyja, mert minden annyira forgott vele a fájdalmon felül, hogy az kész csoda volt, hogy még állni képes volt.

by **Sarah** Csüt. 16 Aug. 2012, 14:55

Valahogy a fájdalom és a szédülés mellett összeáll a kép, hogy miért is történtek úgy a dolgok, ahogyan, mármint azt hiszem, és ahogyan jobban rá koncentrálok az alakra, nevezetesen halálra, meg is merek róla győződni, hogy igazam lehet. Hallottam már meséket, hogy így mondjam, róla, és egyik sem volt szép vagy boldog, ezt az alakot csak az érdekli, hogy ölhessen, és elég neki a legkisebb indok is, ha csak le nem állítják, az pedig feltételezem, hogy meglehetősen ritka, mert az előbb is kivégzett csak úgy valakit és tulajdonképpen senki sem szólt egy szót sem. Hozzám lép, és tíz másodpercet ad a menekülésre, amin ha nem lennék ilyen állapotban, vagyis testileg, akkor még el is mosolyodnék, amolyan " kit érdekel? " stílusban, nekem már így is meg úgy is végem van, most akkor nem mindegy hogy itt halok meg és ma, vagy egy másik helyen holnap? Abból a tíz másodpercből hármat már elcsesztem azzal, hogy az arcomra próbálok erőltetni valamiféle hamis pozitív érzést, amiből végül semmi sem sikerül, eztán indulok meg, és haladok meglehetősen lassan a falnak támaszkodva, mert máshogyan nem tudok, és az indulással egy időben kénytelen vagyok az egészhez hozzáfűzni, hogy:
- Jó... - Ehhez nem is igazán lehet mást mondani, vagy ha mégis, akkor csak nekem nem jut az eszembe, lévén hogy nem vagyok olyan pszichés állapotban. Mondhatni már beletörődtem a dologba, talán már egy kicsit régen, túlságosan régen, a túlvilágon meg úgy is tudom, hogy mi vár rám, vagyis sejtem, lehet hogy rohadtul fájni fog, lehet, viszont tulajdonképpen próbáltam elkerülni egy rossz végkifejletet, ami viszont ahhoz vezetett, hogy rosszabb lett... Így hát végül is az egésszel több kárt okoztam, mint kellett volna, vagy egyáltalán mint amennyit akartam... Végül is a semminél könnyű többet okozni. A lényeg most, hogy a falnak támaszkodva botladozom kifelé a teremből, mivel mást nem tudok tenni, vagyis tudnák, de mozognom kell.

by **Thorhalla** Pént. 17 Aug. 2012, 11:24

2046. december 6. csütörtök – Wakanda
Résztvevő: David Ethan

David tántorogva indul el kifelé, de már ekkor is tudja, hogy elkésett ezzel. Még normál állapotban sem lenne képes talán ennyi idő alatt kiérni a helységből, nemhogy ebben. sikerült néhány lépést megtennie, amikor minden erő kifogyott a lábaiból és elterült a földön.
- Az idő lejárt – mondta hátulról Halál.
Neki csak tényleg néhány lépés volt, hogy megérkezzen David-hez, megragadta a hajánál fogva és úgy húzta fel a fiút a földről. Egyáltalán nem finomkodott, és még látni lehetett a megvillanó véres pengét. Az utolsó, amit a fiú érzett a hideg acél és a pillanatig tartó éles fájdalom és utána semmit sem, minden elsötétedett.
Néhány pillanattal később hasogató fejfájással, vérző orral a saját hányadékában ébred David a vadföldi cellájában.

by **Thorhalla** Vas. 11 Május 2014, 00:38

2048. február 16. vasárnap – Wakanda
Résztvevő: Andrew Ramirez

Andrew teljesen jól volt a hazaérkezése után már egyből, sajnos a célpontjai meglógtak, őket nem találták meg Marokkóban, a pontos dátumot is megtudta, hogy mikor érkezett haza, január 20-n. A következő majdnem egy hónapban bárhova mehetett a világban, ahova szeretett volna, bár Victoria szívesen marasztalta egy időre még Marokkóban. Bármit is tett, bárhol is volt Andrew Szehmetet nehéz volt kivernie a fejéből, a másik Szehmetet a Rákuniverzumból. Éppen Valentin nap volt, mikor megérezte a hívást, ugyanazt a jelenlétet, mint amikor annak idején a jövőben találkozott először Bastettel, a párduc istennővel. A hívás egyértelműen Wakandába szólt, sürgetően. Az országba, ami még mindig Apokalipszis kezén volt könnyedén be tudott jutni, de a hívás mégsem a fővárosból érkezett. Nem a fényes városba, hanem a semmiből. A szavannáról, ahol semmi sem volt, még akkor sem látta, amikor megérkezett, csak a naplementében tűnt fel neki maga körül egy hely, már benne járt és minden körülötte jelent meg. Egy romos város, szinte látta maga előtt, hogy milyen volt a város aranykorában, noha régies, de ugyanolyan fenséges, mint a mostani város. Egy aréna szerűség volt éppen körülötte, távolabb még további romok, amik egy palotához tartoztak. Az aréna másik feléről egy kecses mozgású lengén öltözött macskanő sétált be.
Wakanda (Afrika) - Page 7 2usvhx4

Noha így ilyen alakban még nem látta őt Andrew mégis egyből megismerte őt, Bastet volt, Wakanda párducistennője és védelmezője.
- Üdvözöllek a Nekropoliszban, köszönöm, hogy eljöttél – mondta. – Mi még személyesen nem találkoztunk ebben az idősíkban. Wakanda a segítségedre szorul, haldoklik Apokalipszis uralma alatt, a holtak háborognak. Minden katasztrófába fordul, ha nem lelünk megoldást.

Nekropolisz:
Wakanda (Afrika) - Page 7 Necropolis

Wakanda (Afrika) - Page 7 Necropolis-fucked

//Majd szokásost ejtsd meg kérlek, néhány mondatban foglald össze, hogy a köztes időben mit is csinált a karaktered.//

by **Bishop** Vas. 11 Május 2014, 14:38

A Rákuniverzumból rövid úton hazatérhettünk, hála az androidnak. Végső soron az ottani ellenállás mégis hazajuttatott. Nem akartam illetlen lenni, ezért egy hetet még maradtam Marokkóban, de kényelmetlennek éreztem, hogy a két célpontot nem sikerült elkapnom és letartóztatnom. Még ha el is kábítottam vagy leütöttem volna őket, egyszerűen máshová kerültek, gondolom Magnetóhoz vagy Apokalipszishez, esélyem se lett volna elkapni őket, nem is tudtam mi következik, ahogy senki a csapatból. Marokkóban elsősorban pihentem és a baráti kapcsolatokat erősítettem, még megkerestem az ismeretlen hercegnőt is, hiszen én küldtem vissza, tudni akartam, hogy nem esett-e baja emiatt, azt nehezen viselném. Egy hét után visszatértem New York-ba, a toronyban lévő lakásomhoz. Természetesen elmondtam mi történt a Rákuniverzumban, és hogy mire lehet onnan számítani, ezután én tájékozódtam a jelenlegi helyzetről és hogy mi történt addig, amíg nem voltam. Ha találkoztam Hekával, akkor egy számomra nagyon kínos és zavarba ejtő beszélgetés során elmondtam neki, hogy mit csináltunk két héten keresztül az anyja ottani, alternatív énjével. Ez kellett, ahhoz hogy később gond nélkül tekinthessek rá, és visszasegíthessem amivel tartozok, anélkül, hogy kínos lenne nekem. Ha nem találkoztam vele, akkor ez a beszélgetés még várat magára. Miután bepótoltam a lemaradásaim, mindent megtudtam és elmondtam amit fontosnak találtam a mindennapjaimat szokásos hosszú testi edzéssel töltöttem. Elsősorban formában tartás céljából, emellett még sok közelharci fegyverrel gyakoroltam, hogy azok használatában is otthonos legyek, majd pihentem. Kellett egy új párduc jelmez is, azt megpróbáltam újra csináltatni, ha más nem karmok nélkül, de a megjelenése legyen azonos. Már hozzászoktam az idők során és megszerettem, pedig soha nem gondoltam magam jelmezesnek. Sajnos ezek a dolgok mégsem foglaltak le eléggé, és nem tudtam kiverni a fejemből Szehmetet, kénytelen voltam rá gondolni. Az egész helyzet bonyolult, mert fogolyként semmiképp nem maradtam volna, de mégis, ráadásul előtte egy nő se érdekelt, testileg se, szóval bonyolult. Néha szeretnék arra gondolni, hogy eszébe jutok neki is és örülne ha ott lennék, és nem csak kihasználta az éppen adódó helyzetet, de ez csak egy ábránd amiben ringatom magam, ezt én is tudom. Valentin napkor nem túl kellemes gondolat. Ekkor éreztem meg Bastet hívását. Összeszedtem magam és szóltam Hoodnak, hogy hova és miért megyek, majd elindultam.
Most a romok között sétálok. A hívás egyértelmű volt és engedelmeskedtem neki, könnyen be is jutottam Apokalipszis birodalmába, nem volt nehéz, de kezdetben azt hittem csapdába csaltak, mivel nem találtam semmit a szavannában. Most mégis megjelennek a romok körülöttem. Besétálok az arénában és velem szemben megpillantok egy macskanőt. Azonnal felismerem, Bastet az. Fejet hajtok előtte és ha kívánja, akkor féltérdre is ereszkedem. A szavaira egy pillanatra lesütöm a szemem, majd felnézek rá.
- Tudom istennő, a jövőben a saját szemeimmel láthattam. Bocsásd meg az eddigi tétlenségem, de egyelőre nem tudtam semmit tenni. Nem csak azért, mert más feladataim voltak. Gyengének érzem magam Apokalipszis és a mutánsai ellen, eddig nem láttam rá reális esélyt, hogy bármit tehessek anélkül, hogy megölessem magam. De a parancsodra megteszek mindent.
Közlöm tisztán a gondolataimat, mindenfajta ferdítés nélkül, teljesen őszintén, tisztelettudó hangon. Várom, hogy meghallgasson és válaszoljon valamit. És csak most jut eszembe, hogy ehhez eredetileg pont Heka segítségét akartam kérni, de elfelejtettem, kellemetlen. Lehet Bastet nem is akarná, hogy itt legyen, legalább akkor ez nem jelent gondot.

by **Thorhalla** Vas. 11 Május 2014, 18:17

2048. február 16. vasárnap – Wakanda
Résztvevő: Andrew Ramirez

Andrew-nak sikerült a hercegnőt megtalálnia Marokkóban, valóban az volt, akinek mondta magát és ott lakott a palotában. Miután visszament New Yorkba Hekát sajnos nem találta ott, Tian-ban volt mágus mivolta miatt, Daniel Hamiltonnal együtt ment oda és nem jöttek vissza január eleje óta onnan. Elég sok változás volt, nehézkes volt bejutni a városba, időközben ostrom terület lett és elfoglalta a várost Mr. Sinister, Kanada kormányzója és a világ képe is erősen megváltozott. Tian nagyobb lett, Oroszország elszakadt és újra kikiáltotta függetlenségét Putyin vezetésével, Sinister északra tovább terjeszkedett. A Holnap gyermekei kiűzték az őket vigyázókat teljes Franciaországból. Ausztrália pedig megszavazta a függetlenségét hála annak, hogy a vírus elmúlóban volt arrafelé. Az Indonéz szigetvilág és környéke pedig megalapította a SEAR-t és ők is elszakadtak Madripoor vezetésével, azaz, ha hinni lehet a pletykáknak az egész régió Hydra uralom alá került. Magneto súlyos érvágásokon ment keresztül, a térkép pedig lassanként egyre jobban hasonlított arra, amit Andrew 2076-ban is látott. Az AIM megkaparintotta a teljes Karib környéket és AIM birodalomnak nevezik már magukat. Igazából annyira nem volt meglepő mindez látszott már az elmúlt egy év során is, hogy megfognak történni ezek. Az induláskor Hood sok szerencsét kívánt. Már Wakandában Bastetnek elég volt a fejhajtás, ha Andrew le akart térdelni, csak intett, hogy ne tegye meg. Korábban csak a ruhát sikerült megcsináltatnia a fiúnak, a karmokhoz a vibránium nem volt beszerezhető, mert mindet Apokalipszis birtokolta. Ekkor már az istennő előtt ruhához tartozó karmok ismét megjelentek a ruhán a semmiből szinte, kiegészítve a fiú öltözetét az eredetire.
- Nem is kérem, hogy olyan feladatot láss el, ahol meg kell halnod – mondta. – Egykor ez volt Wakanda fővárosa – mutatott körbe. – Ma a holtak lakják, egy bejárat a túlvilágra. Ha méltó leszel a holtak is téged szolgálnak majd, szövetségeseid lehetnek. Ahogyan mások is. A város annak ellenére, hogy halott még mindig képes az élőket kiszolgálni, a romok között az egykori palotában még mindig élni lehet és ez a hely.
A palota romjai felé nézett, ami meglehetősen jó állapotban volt.
- Ez a hely az otthona Wakanda őrzőinek, elit női harcosaimnak, akik mind a mai napig az országot védik. Te vagy a parancsnokuk mostantól.
Ahogyan ezt kimondta egy csapat felfegyverzett nő tűnt fel, akik szalutálva köszöntötték Andrew-t.
Wakanda (Afrika) - Page 7 Fwr2pv

- A másik világban, ahol jártál, úgy hiszem Rákuniverzumnak nevezik magukat… - folytatta Bastet. – Megtudtál egy fontos dolgot, ami a mi világunkat is fenyegeti. Azt kell elsőként semlegesítened ezen a kontinensen.

A friss világtérkép a leírtakhoz:
Wakanda (Afrika) - Page 7 Qz26gg

by **Bishop** Csüt. 15 Május 2014, 00:53

Az istennő közelében a ruhámra egyszerűen visszateremtődnek a karmok, lenézek a kezeimre és végigmozgatom az ujjaim, végre újra érzem a karmokat. Nem kell letérdelnem, maradhatok állva, kihúzom magam és tiszteletteljes testtartást veszek fel. Bastet szavaira végignézek a romos nekropoliszon és megpróbálom meglátni benne, amit mond nekem. Ő az, akinek a szavait feltétel nélkül elfogadom és megértem, bármit is mondjon. Tehát ez a város a maga módján még mindig él, a benne lévő holt lelkekkel együtt, akik befogadják az élőket is, érdekes.
~ Érezhetően a holtak istennője, ahogy beszél róluk és utal az élők és holtak kapcsolatára. Nem sokan látják így a világot és ez is egyfajta képesség, ajándék, ha egyszer valóban képes leszek megtanulni.
Most kezdem csak felfogni, hogy mit jelent ez a feladat számomra, amit önként vállaltam. Mivel nagyon rövid időre elkalandozok gondolatban, a megjelenő női alakok zökkentenek ki. Egy pillanatra meglepődik, amikor tisztelegnek előttem. Most embereket kaptam magam alá, nem csapattársakat, katonákat. Soha nem voltam vezető alkat igazán, Zyro és Yusuf az, én megteszem ha szükséges, és most erre van szükség. Nagy felelősség ez, ami most rám nehezedik, de nem jelent gondot alkalmazkodni. Nem érzem úgy, hogy szalutálnom kellene, nem vagyok katona, nem is voltam soha, ezért egy tőlem megszokott határozott biccentéssel jelzek az irányukba. Lelkiekben már felkészültem a feladatra. Egy kis idő kell, hogy megértsem mit is akar pontosan Bastet, mert nem mondja ki, csak utal rá, de a kontinensen szó elárul minden.
- Rendbe, értettem. Megtaláljuk és eltávolítjuk a lényt. - mondom határozottan, majd visszanézek a női katonákra - Wakandában van és ezért olyan sürgős a feladat vagy a kontinens más részén?
Nem vagyok benne biztos, hogy tudja-e pontosan vagy elárulja-e, ez a hangomon is érződik. Eddigi tapasztalataim alapján az ősi lényt nem valahol a sivatagban, a semmiben keresném, hanem meglepő módon olyan helyen, ami valami miatt fontos. De ez bárhol lehet, mégis van egy megérzésem, hogy ott van. A válaszra várva gyorsan felmérem a harcosok felszereltségét. Bizalommal tölt el amit látok, erősnek tűnnek minden téren.

by **Thorhalla** Csüt. 15 Május 2014, 12:27

2048. február 16. vasárnap – Wakanda
Résztvevő: Andrew Ramirez

A női harcosoknak elegendő volt az, hogy biccentéssel köszönjön nekik Andrew. Ők amíg a fiatal férfi az istennővel beszélt hátrébb maradtak és nem jöttek be a stadion homokjának közepére. Azok után, hogy kimondta Andrew, hogy a lényt Bastet bólintott neki, valóban arra gondolt és a kérdésre is azonnal felelt.
- A lény nem Wakandában van, de Afrikában az egyik – mondta. – A többi a világ több másik pontján. Egy közös pont mindannyiuk van.
Kivárt néhány pillanatot mielőtt folytatta volna.
- Még nem örökéletűek. Még csak most kezdenék el megfertőzni a világunkat a halhatatlansággal, mint ahogyan a rák is beteg gócokat okoz az emberek szervezetében. Csak együttes erővel lennének képesek hamar elérni, amit akarnak. Ha elvesztik a társaikat a cselekvésük lelassul. Most még szükségük van sok életerőre, így élettel teli területen kell keresni őket. Az Amerika déli részén levő lény tart a legtovább. Az ő ténykedése nyomán indult a járvány és fertőzés, ami visszahozza a holtakat az élők sorába. Ez a világ más, mint ahonnan származnak, a saját világuk közelsége okozott ilyen extrém hatásokat és nem azt, amire számítottak. Úgy vélem, hogy máshol is történhetnek hasonló esetek, más nem várt események, amik jelezhetik azt, hogy hol rejtőznek ezek.
Itt ismét elhallgatott, ekkor az egyik harcos nő megköszörülte a torkát, hogy megkapja Andrew figyelmét, ha ez megtörtént, akkor szólalt meg.
- Uram, rendelkezünk a palotában a legmodernebb felszereléssel és titokban csatlakozni is tudunk a SHIELD műholdjaihoz, úgy vélem ez segíthet a feladatában.

by Ajánlott tartalom