Re: AIMville

by **Morsus** Vas. 22 Jan. 2012, 21:00

Spartan mosolyogva bólint a nő szavaira.
- Örülök, hogy máris egy dologra gondolunk.
Mondja kedvesen majd a karórájára néz és a zsebéből elővesz egy nőit, amit átad.
- Ezzel eltud minket érni, bármikor.
Majd szépen hátra lép és a saját órájára pillant ismét.
- Öröm volt önnel üzletet kötni hölgyem.
Jelenti be és a férfi egyszerűen eltűnik.

by **Sandman** Vas. 22 Jan. 2012, 23:48

Egy fekete Cadillac Deville gurul az AIMVille Corporation főépülete elé. Az első ülésen terpeszkedő, megtermett testőrök közül, az anyósülésen ülő kipattan a feltáruló ajtón keresztül. Mozgása meghazudtolja termetét. A jobb hátsó ülésen helyet foglaló férfi még simít egyet a kék szövetnadrágján, mielőtt kiszáll az autóból. Majd nagy levegőt vesz és a bőrcipőjének a talpa már finoman rá is simul hideg aszfaltra. Luther hosszú lába után felsőteste is elhagyja az autót. Kicsit igazít a zakóján, majd elindul az épület bejárata felé. A testőrei tudják, hogy meg kell várniuk, még csak jeleznie sem kell nekik. Miközben sétál, kicsit még húz jobb ingujján, hogy szimmetrikusnak tűnjön a ballal. Így megvillantja szenátusi mandzsetta gombjait is. Már rég nem tagja a felső háznak, viszont szereti hordani ezeket a szimbólumokat. Az ok nélküli meghurcolására és bebörtönzésére emlékeztetik. Egy helyre, ahova vissza akar jutni. Illetve most éppen azon dolgozik, hogy feljebb lépjen.
Miután belép az épületbe, valamilyen recepció szerű pultot keres, ahol bejelentkezhet. Amint megtalálja tekintetével, lábaival is oda sétál s megszólítja az éppen nagyon elfoglalt hölgyet avagy urat.
- Jó napot kívánok. Luther Eastwood vagyok és Johanne Jones Taot keresem.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Jan. 2012, 10:34

Johanne átvette az órát Spartan-tól, amit az felé nyújtott és bólintott. Mire szólni akart volna a férfi már nem volt az irodájában. A nő csak remélte, hogy nem fogja megbánni azt, amit most tett.

Luther meg is találta szemben a bejárati ajtóval a recepciót, amit keresett. Ahogyan odalépett egy csinos titkárnő nézett fel, aki éppen most is valamilyen telefonhívást fejezett be, mert lenyomta a készüléket.
- Üdvözlöm Mr. Eastwood – köszönt. – Azonnal megkérdezem, hogy befejezte-e már a tárgyalását és ráér-e önt fogadni.
Ezzel máris nyúlt a telefon után, ismét beszélni kezdett, ezúttal hallhatóan valóban a kérdezett személlyel, mert alig fél perc után be is fejezte a hívást és újra Luther-re nézett.
- A vezérigazgató helyettes azonnal fogadja önt – mondta. – A lifttel menjen fel a 16. emeletre a folyosó végén a lifttel szemben van Ms. Jones irodája.
A liftet pedig könnyű volt megtalálni, jobb oldalra volt alig tíz méterre a recepció bokszától.

by **Sandman** Hétf. 23 Jan. 2012, 13:04

- Köszönöm. - válaszolja röviden a kedves, mély hangján. Aztán határozott, hosszú léptekkel indul el a mutatott lift felé. Útközben megcsodálja a hallt. Mint mindig, most is sandán tekint a multinacionális vállalatokra, hiába van most szüksége egyre. Még mindig a lokális kis és középvállalkozásban hisz. Ugyanakkor kénytelen elismerni, hogy az AIMVille Corporation közügyekben érdekelt. Főleg az élelmezés terén, ami Luther szerint naggyá teheti az egyesült államokat újra. Sőt, tovább megy ennél néhány bakugrás méretű gondolattal, de ezeket most elhessegeti.
A liftben felfelé utazva még gyorsan megigazítja a nyakkendőjét. Makulátlan külsővel szeretne megjelenni. A tiszta rendezett ruha, még tisztábbá és rendezettebbé teszi a kommunikációját is.
A tizenötödik emeletnél közel lép az ajtóhoz, hogy amikor megérkezik a következő szintre határozottan tudjon megérkezni. A feltáruló ajtón belép, azaz kilép a liftből, s körülnéz. Megpillantja a folyosó végén helyezkedő ajtót, ami igazán úgy néz ki, mint egy vezérigazgató helyettesé. Kimért távolságokat lép, de meglehetősen határozott mozdulatokkal indul el. Ha találkozik valakivel, aki feltartaná, akkor annak illedelmesen bemutatkozik és felvilágosítaná jövetele céljáról, azaz arról, hogy találkozóra jött missz Tao-hoz. Semmi többet nem árulna el azonban jöttéről...akárkinek. Amint eléri az ajtót, bekopog.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Jan. 2012, 14:14

Luther nem egyedül utazott a liftben, még két tudós ment vele, de azok egymás között beszélgettek valamiről, amivel szerintük a mezőgazdaságot lehetne hatékonyabbá tenni úgy, hogy a módszer teljes mértékben még környezetkímélő is. Ők két szinttel korábban szálltak ki, mint a férfi, aki végül felért a 16. emeletre. Ott nem találkozott senkivel sem a folyosón, de ahogyan végighaladt rajta mindenfelé irodákat látott, leginkább az osztályvezetők, igazgatók és ilyen magasabb rangú személyeké voltak ezen a szinten. Egyetlen egyet nem lehetett csak itt megtalálni, az pedig a vezérigazgatóé, azaz Susan Jones-é. Még pár lépésre volt Johanne irodájától, amikor az ajtó kinyílt és a keresett nő már ott állt az ajtóban.
- Üdvözlöm Mr. Eastwood – mondta. – Kérem fáradjon be.
Mutatott befelé az irodába, majd ott az egyik székre, hogy foglaljon helyet a férfi.
- Miben lehetek a segítségére?

by **Sandman** Hétf. 23 Jan. 2012, 15:31

Luther meg sem lepődött azon, hogy missz Tao szinte várt rá. A párt PR szakértői gyakran felhívták a "dolgozó" politikusok figyelmét a kis rejtett kamerák előnyeire, a jó benyomás keltésében. Azon a véleményen volt, hogy azóta figyelte őt a vezérigazgató helyettes, mióta kilépett a liftből. Így pontosan kiszámolhatta, hogy mikor ér az ajtóhoz. Maga a fogadtatás előzékenységet és udvariasságot sugall. Luther pedig fürdött ennek a fényében egy kicsit. Ennek mondjuk köze volt ahhoz a különleges képességéhez, hogy minden helyzetben megtalálta a pozitívumot. Most éppen csak egy fél percre áltatta magát azzal, hogy fontos ember. Persze ettől nem lett elbizakodott. Csupán magabiztos.
A felkínált helyet készségesen elfogadta, abban az esetben, ha Johanne is leült. Jól nevelt déli fiúként addig nem ült le, amíg egy hölgy áll a szobában. Egyelőre még nem került olyan magas pozícióba, hogy ezen etikett szabályt áthágja.
- Nos a legelején kezdeném. Luther Eastwood vagyok, jelenleg Texas állam képviselőtanácsának tagja. Korábbi szenátor. A Republikánus párt maradványaiban elég nagy támogatottságot élvezek ahhoz, hogy elinduljak az elnöki pozícióért. Ellenben ez most kevés. Szükségem van egy komoly támogatóra, egy olyan nagy multinacionális vállalatra, amely profiljával lehetőleg egybevágnak gazdasági terveim. Jelenleg úgy érzem, hogy az AIMVille corporation ilyen vállalat. Első kérdésem valójában az lenne, hogy hajlandóak-e támogatói szinten belefolyni a politikába és áldozni egy elnökjelöltre? Amennyiben igen, ki is fejteném, hogy miben hasonlíthatnak az elképzeléseim és az önök törekvései.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Jan. 2012, 16:30

Johanne végül leült a saját székébe, és onnan figyelte a férfit, aki lassan bele is kezdett a beszédébe. Néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mennyire lenne ez normális, hogy őt támogassák és nem pedig a Hydra jelöltjét, akit kellene. Igaz ő nem AIMville segítségét ajánlotta fel, hanem a sima AIM-ét. És még azt sem tudta, hogy a férfinak mi is az elképzelése. A politikába való beleszólásra csak elmosolyodott, révén Tao volt a PR igazgató és igazgatósági tag, ő pedig ott volt rangban, ahol.
- Mr. Eastwood, New York First Ladyje vagyok, a polgármester is képviseli magát a cégben, így úgy vélem a kérdése felesleges és már tudhatja a választ is.
Bólintott, valóban kíváncsi volt arra, hogy mivel is állhat majd elő a férfi, főleg, hogy a gazdaságot említette.
- Természetesen kíváncsi vagyok arra, hogy mik az elképzelései arra az időre, hogyha megnyerné a választásokat, és milyen programmal óhajt indulni rajta.
Érdeklődő tekintettel figyelt a férfira, hogy kezdjen bele a beszédébe, ő nem volt olyan nagy hal, mint a Hydra, így óvatosan igyekszik majd kissé a férfi fejébe is belekukkantani, amikor a terveiről beszél, azt fogja keresni a gondolatai között, hogy mennyire hazudik, mekkora a különbség az eredeti tervei és azok között, amiket ki is mond hangosan.

by **Sandman** Hétf. 23 Jan. 2012, 19:29

Luther megenged magának egy félszeg félmosolyt, Johanne cseppet sem kioktató, pusztán informáló válaszára. Természetesen tisztában volt a cégen belüli szereposztással és a vezetők lokális politikai kapcsolataival. Ugyanakkor átlátta, hogy egészen más pálya a helyi politika és a "nagybani", országos játék. Abban is biztos volt, hogy amennyiben esélyt kapnak rá, kapnak az alkalmon. Csak azt nem tudhatta, hogy megkereste-e már őket valaki vagy esetleg ők kutattak-e már fel olyan elnökjelöltet, akit támogathatnak.
- Nézze. Republikánusként hiszek abban, hogy az államnak felügyelő szerepet kell betöltenie, míg a gazdaság valódi mozgatórugói a kis és középvállalatok felett, a multinacionális cégek. Ebből adódik, hogy a gazdaságpolitikám mindenképpen kedvező lehet egy olyan cég számára, mint az AIMVille Corporation. Emellett van egy álmom.- Itt tart egy lélegzetvételnyi hatásszünetet. - Szeretném ha az Egyesült Államok területén senki sem szenvedne hiányt olcsó élelmiszerben a következő elnöki ciklus végére. Sőt. Tovább megyek! Szeretném megalapozni azt, hogy nyolc év múlva az Egyesült Államok lássa el a föld lakosságát élelmiszerrel vagy élelmiszer alapanyag termesztésére alkalmas vetőmaggal, feldolgozáshoz szükséges eszközökkel. Tisztában vagyok azzal, hogy az AIMVille Corporation petricsészéiben hasonló, bár nem biztos, hogy ilyen nyíltan kimondott céllal keverednek a vegyületek. Ezért gondoltam úgy, hogy a jelentős, hosszú távú terveim miatt élvezhetném az önök támogatását. Tudom, egy így grandiózusnak és megalománnak tűnhet. Ellenben nem szabad elfelejteni, hogy egy tucat fokpiszkálóért nem érdemes nekiesni az ezer esztendős fák törzsének.
Egy nagyobb hatásszünetet tart. Az elméjének letapogatása közben Johanne azt tapasztalja, hogy már-már fanatikusan ragaszkodik ehhez a tervéhez. Persze rengeteg apró mozzanat kapcsolódik ehhez a gerincoszlophoz. Külpolitikai célok, az ENSZ felerősítése és az amerikai befolyás növelése. Újraválasztási kampány, a föld amerikai képviselete az univerzumban...
- Persze tudom, hogy ezzel a céllal még csak meg sem lehet jelenni a nagyközönség előtt. A kampányban felhozott terveim egyszerűek. A hadsereg létszámának csökkentése és átszervezése a belügyi szervek javára. A közcélt megvalósító cégek és vállalkozások adókedvezménye. Ilyen közcél például az élelmiszer ipari fejlesztések is. A mezőgazdaság és az ipari termelés élénkítése, megcélozva a külföldi piacokat. Az oktatási rendszer reformja, a megváltozott X génű gyermekek igényeihez mérten. A megváltozott X génnel rendelkező fiatalokat oktató intézmények állami támogatása. A rendfenntartó szervek átszervezése a megváltozott X génű személyek és szuperhumánok nagyszámú megjelenésének tükrében. Továbbá támogatnám a megváltozott X génnel rendelkezők általános integrációját.
Luther a választási programjának, pontszerű felsorolása alatt kissé előre hajolt. Most, mikor végzett, kényelmesen hátra dőlt és nagy levegőt véve megadta magát.
- Továbbá szívesen veszek javaslatokat a programom kiegészítésére, potenciális támogatóimtól.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Jan. 2012, 19:50

A nő megnyugodott, amikor sikerült a férfi elméjéből kivenni, hogy nem hazudik és tényleg ezeket akarja megtenni, amiket itt mondott. A legjobb helyen volt, révén a cég is pontosan ugyanezekért küzdött, élelmiszer a szegényeknek, ezért hatékonyabb mezőgazdaság, környezetszennyezés nélkül. Merész vállalkozás volt, hogy élelmiszer-nagyhatalmat akart faragni az országból.
- Ön is tudja, hogy nem csak az USA területén segítünk a rászorulóknak, hanem a világ minden táján, így nekünk is érdekünk, hogy a világon megszűnjön az éhezés – mondta. – Így igazán szimpatikus az, mit említ.
Aztán következett a katonaság csökkentése, igaz arra ott volt manapság a SHIELD is, a legjobbak. Az iskolára felvonta a szemöldökét, szóval akar további olyan intézményeket, mint itt az intézet, a Mutáns gimi, ahogyan hívják a New Yorkiak az intézetet. Ez határozottan jó ötlet volt, régen nekik is hatalmas szükségük lett volna ilyesmire, de akkoriban még nem volt, megoldható.
- A mutáns ügyeket mi magunk is támogatjuk – mondta. – Szoktunk közösen dolgozni és támogatjuk is az X-ment, illetve a Charles Xavier intézetet is, ahol már létezik egy ilyen iskola a mutánsoknak. Igazán dicséretes, hogy a mutánsokra is gondol, hiszen a számuk megnövekedett és az előző kormányban is már nem egy mutáns kapott fontos szerepet.
Néhány pillanatra elgondolkodott, most jött el a pillanat, hogy rákérdezzen azokra a dolgokra, amik még nem hangzottak el.
- A SHIELD-hez miként áll hozzá? Illetve még szeretnék egy-két szót hallani a külpolitikáról, hogy arról miként vélekedik és mik a céljai? Természetesen csak annyit, amennyit megosztana velem – mosolyodott el. – Washington nyomán pedig érdekelne még, hogy a terroristákhoz és az ők okozta veszéllyel miket tenne? Legyenek azok emberek, vagy szuperhumánok.

by **Sandman** Hétf. 23 Jan. 2012, 22:51

Luther már nem csak ültében, de az elméjében is kényelembe helyezheti magát. Már nem csak érzi, de tudja is, hogy jó helyen jár. Innentől beszédstílust vált. Már nem rámenősen, nyomulósan beszél. Inkább barátain, csevegő hangvétellel folytatja a kommunikációt. Mivel úgy érzi, hogy nyeregben van, nem akarja túlzott rámenősséggel elijeszteni a potenciális támogatóját, akinek a cégének terveivel, azonosak a szándékai.
- Nézze. Az a helyzet, hogy disszonáns érzéseim vannak a SHIELD-el kapcsolatban. Jelenleg jól működnek...de mi lesz később. Persze kifejezetten hasznosak, de lassan eljön az a pillanat, amikor a jövőre kell gondolnunk. Pontosabb képet akkor tudok felállítani, ha személyesen találkoztam a vezetőikkel. - Ezt követően kissé elgondolkodik. - A külpolitika már egy más kérdés. Nekem a külpolitika azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni más nemzetek problémáit. Ha ezen túl vagyunk, akkor pedig megpróbálhatunk segíteni nekik. Továbbá a huszadik század elejétől kezdve úgy tekintett a világ Amerikára, mint a föld csendőrére. Most szeretném ezt sokkal barátibb képre váltani. - A következő téma előtt már nem gondolkodik, csak egyből belevág. - Mint említettem, a hadsereg leépítésével párhuzamosan a felszabaduló fegyveresek a belvédelemhez szerveznénk át. Így megnövekedett potenciállal védekezhetnénk a terrorizmus ellen. Egyelőre nem tennék különbséget az emberi és a nem emberi terroristák között, hiába mondják sokan, hogy a hatalom felelősséggel jár. Viszont a terroristák halálbüntetésében, amennyiben bűnösségük bebizonyosodik, hajthatatlan vagyok.

by **Thorhalla** Kedd 24 Jan. 2012, 11:18

A nő továbbra is figyelte a férfi minden szavát, hogy az mit is mond neki. Kényes helyzetben volt. Igazából jó lett volna tudni, hogy az illető mennyire befolyásolható, hogy a későbbiekben mennyire lenne vele könnyű dolguk, ha ő nyerne. Igaz nem volt túlságosan jó munka az USA elnökeinek lenni az utóbbi időben. Az elmúlt három évben hármat is megöltek. Először a Szövetséges Államok ölette meg Barack Obama elnököt, majd a Szövetséges Államok kivégeztette az utódát Keneth Irons elnököt és ezzel újra egyesítette az USA-t és ezzel Ozwell Spencer lett az „új” helyreállított USA elnöke. Akivel pedig a közelmúltban Fájdalom végzett. Johanne a terroristákra leginkább az atlantisziak miatt kérdezett, meg a Hydra természetesen, de a férfi szavaiból már látta, hogy mire akar kilyukadni. Végül lassan bólintott a férfi felé, ha még saját maga nem is értene egyet jó néhány ponttal, akkor sem volt nagyon más választása, mert a céget kellett szem előtt tartania és az álcát fenn kellett tartani, nem bukhatott le.
- Rendben van Mr. Eastwood, sikerült meggyőznie, megkapja az AIMville Corporation támogatását az elnökválasztáson – mondta a nő. – Ha megválasztják, remélem tartja is magát ahhoz, amiket most elmondott nekem.
Még egy mosolyt is megengedett újra magának, persze, ha a férfi végül el akarna ettől térni, még ő maga is megtudná tenni, hogy a helyes útra terelje őt.

by **Sandman** Kedd 24 Jan. 2012, 13:01

- Örülök, hogy sikerült meggyőznöm önt. Ami pedig az ígéreteimet és azok betartását illeti...ha nem tennék meg mindent azért, hogy kielégítsem önt, azaz a támogatómat politikai téren...- Tart egy kis hatásszünetet és még el is mosolyodik egy hangyányit. - Akkor hogyan ülhetnék itt az újraválasztásomkor, hogy újra a támogatását kérjem? Én ugyanis hosszú távon tervezek. Remélem ön is. - Letörli arcáról a korábban felöltött mosolyt, majd feláll. - Ha nincs más, akkor távozok. A többi részletet gondolom a kampányirodám és az önök PíáR osztálya rendezi. Lenne még egy kérdésem. Mennyire publikus a megállapodásunk? Csempésszem bele minden interjúmba és kampánybeszédembe vagy elég, ha jótékony homály fedi a cége támogatását?
Amennyiben megkapja a választ s tovább nem marasztalják, kedélyesen elbúcsúzik.
- További szép napot kívánok és köszönöm a segítségét. - Mondja, majd elhagyja az irodát és az épületet is, ugyan azon az úton, amelyen érkezett.

by **Thorhalla** Kedd 24 Jan. 2012, 13:18

A mosolya megmaradt a férfi vicce után is, négy év nagy idő. Addig ki tudja, hogy mi fog történni, a közelmúlt éveit nézve, lehetséges, hogy Föld sem lesz már akkora. Vagy ki tudja, hogy hova fognak jutni.
- Legyen így, hogy négy év múlva megint hasonló témáról beszélgetünk majd – felelte barátságosan. – Igen, mi is hosszú távra tervezünk.
A publikusság, valójában remek reklám lenne a cégnek, még több támogatót is tudnának szerezni, révén leginkább nonprofit cégként igencsak szükségük volt minderre. De a politika nem volt ennyire könnyű, mint ahogyan a kérdés hangzott. Csak némi megfontolás és merengés után válaszolt.
- Lehet teljesen publikus, de önre bízom, hogy miként tudnak nagyobb befolyásra szert tenni és, hogyan kívánja meg az adott helyzet a cég említését.
Még kikísérte az ajtóig a férfit, majd, ha a férfi viszonozta kézfogással búcsúzott el tőle.
- Önnek is további szép napot Mr. Eastwood!
Ezzel, ahogyan a férfi távozott Johanne visszatért a saját munkájához, hogy azokkal foglalkozzon.

by **Sarah** Szer. 25 Jan. 2012, 23:48

Hangosan kopácsolva lépdelek az egyik épület folyosóin, bár próbálok minél óvatosabban lépkedni, annyira szokatlan hogy ilyen zajt csapok pusztán csak azzal hogy sétálok, pluszban az is szokatlan a számomra, hogy ilyen cipőt hordjak... Ilyen, hogy is fogalmazzam? Ízlésesen megfelelő sarkú magassarkú, amiben még éppen lehet normálisan lépkedni, és nem gusztustalanul magas a sarka. Szóval lényegében nekem iszonyatosan szokatlan, hiszen ÉN soha sem használtam ilyen cipőt, de az " örökölt " dolgoknak hála mégis probléma nélkül megy, s ez valamilyen szinten büszkeséggel tölt el, valamint kellemes, és sokkoló is egyben, és kíváncsiságot is ébreszt bennem, mert vajon mennyi ilyen cuccos lesz még? Úgy értem, értek hozzá, de mégsem, de mégis. Be kell látnom: Jó és alapos munkát végzett az öreglány. Nem mellékes azt is megemlítenem, hogy az egész utazásom alatt, amelyet mint már fentebb is megemlítettem, de valahogy kénytelen vagyok így is elmondani, lábbusszal tettem, konkrétan végig csak ámuldozva nézelődtem, mert az egy dolog hogy ott van a fejemben a tény, hogy ismerem ezt a helyet, és a többi, meg hogy már láttam róla képeket, de így élőben mégiscsak sokkalta lenyűgözőbb. Ezt természetesen nem feltűnően csináltam, hiszen elviekben én meglehetősen régóta itt dolgozok. Végül sikerül elérnem az irodám, és nem is olyan sok emberrel futottam össze, szerencsére, akivel meg mégis annak csak egy biccentéssel köszöntem, és mentem is tovább. Belépek, bezárom magam mögött az ajtót, majd jobban szétnézek, és miután realizálom hogy jelenleg senki sem tartózkodik bent rajtam kívül, amit el is várok... Szóval végre kicsit megkönnyebbülök, úgy értvén hogy egy nagyon picit eresztek a tartásomból, és a légzésemet is igyekszem jobban helyre állítani, eddig egy picit erőltetetten egyenletes volt, felettébb kellemetlen dolog.
~ Ez a hely lenyűgözőbb mint gondoltam... Igen valóban, de nem tudom, jobban tetszene ha nem kényszerből lennék itt, bár lehet hogy majd egyszer talán élvezni fogom a munkát. Jah-jah csak mozogjunk is már valamerre légy oly kedves, tudod, munkamánia, gyerünk. ~ Ezzel a rövidke gondolatmenettel ülök le az asztalomhoz, ahol egy pohár gőzölgő kávé fogad, ami valahogy pont úgy van elkészítve ahogy szeretem, pedig életemben nem ittam még kávét, de mégis érzem hogy nagyon jól fog esni, és persze egy nagy halom összekötött papír. Unottan az asztal felé hajolok, és egy fáradt sóhaj keretében megdörzsölgetem a homlokom.
- Átkozott fejfájás... Remélem egy idő után nem lesz ennyire bizarr ez az egész. - Motyogok magamban, majd pár erőltetett pislantás után lekortyolok egy kicsit az italomból, és elkezdem "átnyálazni" az iratokat, amiket meglepő módon meglehetősen tisztán értek, hiába van benne jópár igencsak csavaros szakszó... Ezt sohasem fogom tudni megszokni, és talán feldolgozni sem teljesen, vagy talán mégis... Vajon megérte ezért a tévében szerepelni?... Talán.

by **Thorhalla** Csüt. 26 Jan. 2012, 12:12

Sarah igencsak hamar beletudott jönni a munkába, azok után, hogy rendbe szedte, szedi a gondolatait és felidézi azt, amik ehhez a munkához kellenek teljesen ösztönösen képes ezzel foglalkozni, mintha csak egész életében ezt csinálta volna, mint az, akinek a testét és emlékeit kapta meg. Csak egy picit gyakorolni kellett, főleg, ha a kémcsövekkel és hasonlókkal akart foglalkozni, de néhány perc gyakorlás után arra is ráállt a lány keze. A kollégáknak egyelőre semmi sem tűnt fel, amúgy sem nagyon társalogtak a nővel, révén, hogy tudta, hogy ő rideg és munkamániás, és szinte csak a munkájáról tudott beszélni, így nem éppen a legjobb társalgópartner volt idebent, csak ha feladatokat osztogatott, akkor beszélt másokkal szinte, vagy ha éppen valamilyen előadást tartott.
Lassan közeledett az első nap vége, majdnem délután négy óra volt, amikor valaki kopogtatott az iroda ajtaján, majd választ sem várva belépett a helységbe. Johanne Jones Tao volt, New York First Ladyje és az AIMville Co. vezérigazgató helyettese.
- Jó napot Ms. Parker – köszönt. – Válthatnánk néhány szót?

by **Sarah** Csüt. 26 Jan. 2012, 13:26

Végül munkához látok, és pár próba után egészen jól megy, és hé! Senkinek sem tűnik furcsának amit csinálok, mármint úgy értve, hogy azért gondolkodnom kell minden előtt, mielőtt belevágnék a dolgokba, de végül is problémám úgy igazán nem adódik, sőt, meglehetősen jól is megy, még a kémcsöves bűvészkedés is. Komoly felnőtt embernek érzem magam, életemben talán most először, és be kell látnom.
~ Hiányzik a régi életem... ~ És persze a családom, s így belegondolva, azt tudom hogy mi van Stevennel, börtönben van, hallottam a rádióban, de azt nem tudom hogy mi van apával, ha jól emlékszem, ő még életben van... Talán fel kéne keresnem egyszer, beszélgetni vele egy kicsit, aztán leütném, megvárnám hogy felébredjen, félholtra kínoznám, és hajnalok hajnalán felakasztanám egy nyilvános helyre... Elhagyott minket, és miután anya meghalt és az árvaházba kerültünk, meg se próbált minket megkeresni, megérdemelné. De így belegondolva, lehet hogy nagyobb büntetés lenne ha csak az életét tenném tönkre, ha ezalatt az idő alatt nem csúszott le. Bár nem igazán emlékszem rá hogy hogyan nézett ki, vagy hogy ki is ő, de tuti hogy utána tudnék nézni családi fotókon, vagy valahol megkereshetném a családfámat.
~ Munka, koncentrálj a munkára! A családod ráér majd ha haza értél! ~ Igen, ezt teszem, de olyan szinten pocsék így egész nap egyedül lenni, senkivel sem beszélek, bár ezt tudtam hogy ilyen lesz de akkor sem kellemes. Kemény nap volt a mai, s már a végét várom nagyon, de természetesen ez csöppet sem látszik rajtam, hiszen most is aktívan jegyzetelek az asztalomnál ülve, s közben azon gondolkodom:
~ Vajon, létre tudnék hozni itt egy élőlényt? Valami, kutyafélét? Hátha megtarthatnám háziállatnak, és az legalább ott lenne körülöttem munka közben. ~ Ezen gondolatra kicsit felemelem a fejem és elgondolkodva nézek a messzeségbe, majd ismét visszatérek a dolgomhoz, majd kiderül. A kopogásra nem reagálok semmit, valahogy sejthető hogy úgyis bejön aki be akar, szóval fölöslegesnek látom, a köszönésre viszont már kénytelen vagyok mondani valamit.
- Üdvözletem Ms. Johanne. - Viszonzom a köszönést. - Még sok dolgom van, de természetesen tudok rá időt szorítani. - Válaszolok tárgyilagosan, majd befejezem az írást és felveszem a tekintetét. Kissé zavarban vagyok, bár nem mutatom ki, próbálok úgy viselkedni ahogy el van tőlem várva.
- Miről lenne szó? -

by **Thorhalla** Csüt. 26 Jan. 2012, 15:50

A válasz után, hogy van ideje a nőnek Johanne beljebb lépett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Az asztalhoz sétált és kérdés nélkül ült le Parkerrel szemben. Valószínűleg a nő legszebb álmát fogja elmondani neki, hiszen ismerte őt valamennyire, hogy csak a munka és a munka létezett számára. A lehető legjobb körülmények között és a legjobbakkal. Ehhez pedig most készült számára mindent megadni. Roppant sajnálatos és kellemetlen volt, hogy Miss Sakura-ról kiderült, hogy Apokalipszis egyik lovasa lett és így a cégnek meg kellett válnia tőle, sőt a nő még elnökségi tag volt, így helyettest kellett találni. Sok jó tudós került a szeme elé, és végül hosszas mérlegelés után Parker lett a választott.
- Bizonyára ön is hallotta, hogy a gyógyszergyártó-, tudományos- és orvosi részleg igazgatói címe megüresedett és betöltetlen lett a közelmúltban. Akárcsak így ezen pozíció elnökségi tagsága is.
Néhány másodperc hatásszünetet tartott, hogy a nő megemészthesse, amit eddig mondott, majd utána folytatta.
- Hosszas mérlegelés után úgy határoztunk, hogy önnek ajánljuk fel ezen igazgatói posztját az itt nálunk elért kiváló munkássága alapján. Persze, ha csak érdekli önt mindez.

by **Sarah** Csüt. 26 Jan. 2012, 19:14

Érdeklődve hallgatom végig a nőt, és a szavai végén pedig akaratlanul is elkerekedik a tekintetem, ez nem lenne meglepő, de a legzavaróbb az egészben hogy ez nem az én érzelmeim miatt történik... S nem sokkal később kénytelennek érzem, hogy enyhe mosolyra húzzam a számat, ez a hír valahogy olyan szintű boldogsággal tölt el, amit nagyon régen éreztem utoljára, és valójában nagyon régen, talán amikor megkaptam a vérdíjat Magnetóért.
- Mi sem tenne boldogabbá. - Ezen rövid mondatommal fejezem ki, hogy természetesen elfogadom ezt a cseppet sem kicsi ajánlatot, és valahogy úgy érzem, hogy ez már igencsak ki is járt nekem, pedig ÉN igazából semmit sem tettem értem, ma jöttem be először dolgozni, ha máshol is ennyire könnyű lenne, valószínűleg nem lenne egy saját nightclubbom, hanem inkább valahol máshol tölteném az időt talán tisztességes munkával. Próbálnék még rá mást mondani, de hirtelenjében semmi sem jut az eszembe, kellemetlen és mégis felettébb kellemes helyzet ez most számomra.

by **Thorhalla** Pént. 27 Jan. 2012, 11:33

Johanne egy pillanatra elmosolyodott a nő válaszán, ismerte, hogy már ez is hatalmas valami volt tőle, hogy ennyit mondott. Bólintott a szavaira, majd felállva a kezét nyújtotta neki.
- Ez esetben gratulálok a kinevezéséhez doktornő – mondta. – Bízom benne, hogy a későbbiekben is hasonló töretlenséggel és energiával fog dolgozni a cégnél, mint eddig tette. És ezek után, mint tudja az elnökség egyik tagja is ön lett, így ne felejtse el ezen kötelezettségeit sem.
Még megvárta a nő válaszát, de már nem ült vissza a helyére, jelezve, hogy nem akarja tovább feltartani a nőt a munkájában, ha az úgyis kifejtette az elején, hogy nem volt sok ideje. A válasz után elindult kifelé az irodából, az ajtóban még megállt egy pillanatra.
- Még egyszer gratulálok és további szép napot!
Ezzel már tényleg kilépett a helységből és az ajtót is becsukta maga mögött magára hagyva az újdonsült igazgatónőt.

by **Sarah** Csüt. 02 Feb. 2012, 17:44

A kéznyújtást elfogadom, pontosabban viszonzom, közben fel is állok a székből, csak hogy jelezzem a tiszteletem, majd természetesen vissza is ülök és a papírokra terelem a tekintetemet.
-Természetesen. - Mondom egyhangúan, majd elkezdem futtatni is a tekintetem, mintha komolyan olvasnék is.
~ Hát, ez érdekesen alakult, azt hiszem.. Nézd a jó oldalát, még több munka, boldogak lehetünk. Igen mondhatom nagyon boldog vagyok, így is kínszenvedés itt egész nap eljátszani hogy mennyire boldoggá tesz az amit csinálok, de NEM! Vissza akarok menni és költeni a pénzem mindenféle szenny italra, és ki akarom fizetni Steven... Nem jut eszembe micsodáját, bár nem tudom hogy a SHIELD börtöneiben van-e erre lehetőség, hogy pénzért elengedik, de mindenesetre is megpróbálnám, a baj csak ott van hogy így, hogy nem lehetek önmagam, még csak esélyem sincs rá, mert mégis miért tenné egy olyan ember mit én? Egy erős indok kéne pusztán, az pedig nincsen.. ~ Hosszú gondolatok, bár nem látszik rajtam hogy ezekre koncentrálnék.
- Viszlát. - Jegyzem még meg, majd miután az ajtó végleg bezáródott, egy fáradt és csalódott sóhajt megengedek magamnak. Innentől kezdve, ha csak nem akar valaki ismét felkeresni, befejezem a mai napi munkát s haza veszem az irányt.

by **Thorhalla** Csüt. 10 Május 2012, 20:09

Johanne az irodájában volt éppen és próbált kényelmesen elhelyezkedni a székében. Mostanra igencsak nehézkes volt mindez, már a terhesség ötödik hónapjában volt és igencsak meglátszott rajta mindez. Emiatt szinte mindenhogy kényelmetlen volt számára, főleg az ülés az irodai székében. Aggódott, Jet nem jött haza éjszakára és nem is jelentkezett, még James sem tudott róla semmit sem, hogy merre lehet. Belekortyolt a kamilla teájába, ezt itta, hogy nyugodt legyen és kipihent. A telepatikus képességét használta, hogy elérje Tao-t, mert eddig ez sem sikerült, legalább is tegnap este már nem sikerült. Ami pedig tényleg aggodalomra adott okot, mert ő maga építette Jet mentális pajzsát és folyamatosan kapcsolatban kellett volna tudnia maradni vele, de nem ez történt meg. Egy pillanatra végül azonban mégis sikerült, jeges ridegséget érzett felőle, olyan negatívumokat, amik még őt is megrémítették. A következő pillanatban az tűnt fel neki, hogy a teája felborult és ő maga pedig sűrűm kapkod a levegő után. Erről értesítenie kellett őket, mára meg sem lepődött, hogy a Hydra fejei jutnak elsőre eszébe. Az órájához nyúlt, hogy azon hívja, értesítse Spartan-t. közben felkelt és bezárta az irodája ajtaját, hogy senki se zavarhassa.
- Mr. Spartan – szólt a kommunikátorba. – Itt Madame Hydra, beszélnünk kell, azonnal!

by **Thorhalla** Pént. 01 Jún. 2012, 08:31

A sötétség és a tűz kora

New York felett hála a sötét világból érkezett Einar Thorsonnak hatalmas viharfelhők léptek el mindent. Villámok cikáztak mindenfelé, mikor mindenki a városban hatalmas morajlást hallott, aminek a hatása egy nagyobb földrengés volt. Minden beleremegett, ez volt az a pillanat, amikor Einar elvesztette az uralmát a vihar felett és visszaszerezni sem volt azt immáron képes, mert már valaki más, nála sokkalta erősebb uralta a természet erőit. A fekete felhők vörössé váltak és egész New Yorkban és a környékén New Jerseyben és természetellenes eső kezdett belőle zuhogni. Valaki pontosan ezt a hatalmas erejű Asgardi mágiát használta ki ahhoz, hogy a tervét végrehajtsa. Immáron másodszor használta fel az illető a Mjölnir hatalmát ugyanarra, egyszer korábban a Vipers pályán és most újra. Az első az ő idejövetelét segítette, a második pedig a hadaiét.
AIMville - Page 2 30190222450a063ddf8f

Már a vihar is kellően furcsa volt, ugyanis égetett, akinek a bőréhez ért azon hólyagokat és égési sebeket hagyott, a növények az eső miatt elfonnyadtak és az esőnek hála a városban is melegebb lett. Ha mindez még nem lett volna elég, egy újabb nagyobb rengés rázta meg a két említett helyet, az ARMOR még működő számítógépei is kiakadtak, megannyi térkapu és portál nyílt más dimenziókból, amikből szörnyűséges teremtmények érkeztek át a Földre, hogy elfoglalják azt. Démonok, bukott angyalok, vámpírok és egyéb természetfeletti lények hat Asgardi, Loki utódainak vezetésével, mindannyian Dormammut szolgálva. Alig néhány perc alatt lett szinte éjszakai sötét a felhők miatt, amiket mindenfelé a fellobbanó lángok világítottak meg.
AIMville - Page 2 Demonwarbyfpeniche

A hordák pedig nem várakoztak túl sokat, teljesítették az alku rájuk eső részét, minden fontosabb épületet és központot folyamatos ostrom alá vettek, ami számított ezeken a helyeken, többek között a SHIELD negyedet, Raftot, Baxter-toronyot, a Kúriát és a mutáns gimit, noha az védve volt Zack és Stephanie mágiája miatt egyelőre, az Olimposz kaszinót, az Akkaba Metropoliszt, ENSZ központ és minden más fontosabb hely is. Emberek százai, ezrei estek áldozatul a mészárlásnak eddig, de ez csak a kezdet volt, mert:

A sötétség és a tűz kora kezdetét vette!

AIMville - Page 2 00120

Az eső hamar eláll, de időnként mindig lesz zivatar hasonló mellékhatásokkal. Azonban a felhők nem tűnnek el New York és New Jersey környékéről, így a sötét megmarad, ennek köszönhetően a vámpírok éjjel-nappal tudnak közlekedni ezeken a területeken.

by **Morsus** Pént. 03 Aug. 2012, 21:11

Spartan a nő mögött jelenik meg, nem rémisztően. Szinte természetesen, mintha besétálna a szobába.
- Madame Hydra. Még mindig nagyon szeretem ezt a nevet.
Mondja elismerően.
- Miben is lehettek a segítségére, hölgyem?
Kérdezi kedvesen hátra dőlve és a kezeit karba téve.

by **Thorhalla** Pént. 03 Aug. 2012, 21:38

Démonok, újabb katasztrófák, Johanne már nem is számolta ezeket, elég sok minden történt a közelmúltban. Spartan hangjára csak hátrafordult, hát végre megérkezett. Nem kelt fel a helyéről, a terhességének nyolcadik hónapjának elején járt, már igencsak nehézkesen volt képes mozogni, a székét pedig így is ki kellett párnáznia, hogy ne fájduljon meg a háta a sok üléstől.
- Kivételesen mellőzön a formalitásoktól – mondta a nő.
Már nem tudott rendesen aludni sem, és ideges is volt amiatt, ami történt. Nem a démonok zavarták, azokkal még ilyen állapotban is könnyedén elbánt, már ami a közelébe jött, sokkal fontosabb dolgok is történtek. Már pontosan tudta, hogy micsoda, így kész tényekkel tudott Spartannak előállni és nem csak találgatni.
- A démonok támadása viszonylag jó időben jött, így nem tűnt fel sokaknak, de a férjem eltűnt – kezdte. – Egészen pontosan nem tűnt el, elrabolták. Apokalipszis, agymosták… jelen pillanatban ő mutánsisten lovasainak vezetője, Halál!
Vennie kellett egy mély levegőt, a terhesség miatt sokkal, de sokkal ingerültebb volt a megszokottnál.
- Meddig akarjuk eltűrni Apokalipszisnek, hogy azt tegye, amit akar? Szükségünk van a férjemre a polgármesteri székben, ezt a Hydra is tudja. A következő nem biztos, hogy olyan könnyen szemmel tartható és befolyásolható lenne.

by **Morsus** Szer. 08 Aug. 2012, 16:54

Spartan nyugodtan kihúzta magát.
- Nyugodjon meg kedves. Maradjunk annyiban, hogy nem sokkára Apokalipszis és a hozzáhasonlók egyáltalán nem fogják befolyásolni az eseményeinket. Talán a férjét elvesztettük, de lehet, hogy nem. Ez még idővel kiderül.
Mondja a férfi gonosz mosollyal.
- Van még ok, amiért felkeresett?

by Ajánlott tartalom