Re: Ó-Attilan, Tibet

by **Amara** Szomb. 17 Szept. 2011, 17:09

Sikerül fedezékbe húzódnom, de hova? Már megint elfelejtettem körbenézni rendesen és a jutalmam a platform a nyakamba. Próbálom összehúzni magam annyira, hogy ha szerencsém van semmimet se találja el nagyon a lezúgó fémszerkezet, ha esetleg nem csak agyon helyben. Nagy csörömpölés végén körbe nézek... még élek de sok törmelék rajtam... megpróbálok megmozdulni, de felvonyítok igen hamar... fáj a testem, de a karom még jobban... nem vagyok orvos, de látom, hogy eltört... Mozgást látok így arra nézek, hogy ki jön oda... bár teljesen mindegy volt, hiszen ha robotok könnyű célpont vagyok, ha a társaim akkor se tudok sokat segíteni nekik, hogy kiszabadítsanak...
Mikor megpillantom Nestort azért megkönnyebbülök majd a férfit is meglátom aki segíteni próbál... angolul beszél így angolul válaszolok neki.
- Voltam már jobban is – mondom csendesen, s ha kitudok mászni akkor kivergődök a romok alól, ha nem akkor csak arra ügyelek, hogy a karomhoz ne érjen senki, meg lehetőleg a farkamhoz se. Ha a puskám ki tudom szabadítani és még használható, akkor magam után húzom, ha nem akkor egyenlőre ott hagyom. Még egy találathoz nincs nagyon kedvem, mert lehet nem lennék utána még ennyire se jó bőrben. Tekintetem aztán Draket keresi.

by **Thorhalla** Szomb. 17 Szept. 2011, 22:43

Résztvevők: Tyr-Xor, Drake K’oar, Nestor Stratos, Nephthys Boltagon, Amara Hinytia és Paul Pachner

A két nő odafent bemennek abba a helységbe, ahol korábban a robot volt. Még mindig három hatalmas fémkonténer volt odabent, ezeket azonban meglepően könnyű volt kinyitni. Alkatrészek voltak mindegyikben, Tyra-nak csak elképzelése volt, hogy mikre lehetne ezeket használni, mert elég sok gépet látott itt, aminek bármelyikéhez megfelelők lettek volna. Generátorokhoz, pajzsokhoz, számítógépekhez és robotokhoz is. Miközben pakolászott és keresgélt a két nő zajokat lehetett kintről hallani.
- Wuff! – ugatott valami.
Ha felnéztetek Lockjaw állt az ajtóban és idegesen pillantgatott abba az irányba, amerről jöttetek.

Nestor terve remek lett volna, de ahogyan lekapcsolta Paul energiacelláját az összes többi cella is lekapcsolt, nem volt már fedezék sehol sem, csak ágyak maximum, semmi egyéb. És a robotok útban voltak ahhoz, hogy oda lehessen jutni Amara-hoz, a helyzet úgy nézett ki, hogy a bejárathoz legközelebb Amara esett, utána egy robot, majd Drake a következő robot, majd a három Nestor és Paul.
Nestor két másolata elindult Amara felé, amikor az eredeti lőni kezdett lézerrel, amit mint eddig most is elnyelt a robot, és energiasugárral kente a falra a két másolatot anélkül, hogy azok akárcsak Amara közelébe jutottak volna, a másolatok pedig eszméletlenül zuhantak a földre. Paul később indult el, így őt ugyan nem kenték a falra, de ő sem jutott el a nőig, és a hátsó robot kezéből valami kékes sugár indult a férfi irányába.
Amara még mindig be van ragadva és egyre nehezebben megy a légzés neki, mert a törmelék még mindig rajta van és ő nem képes megmozgatni és a mellkasát is nyomja kifelé a nőből a levegőt egyre jobban és jobban.

//Tyler: máskor mindkét kariddal írj, ne Tyra-val 2x Razz

//

by **Quentine Constantine** Vas. 18 Szept. 2011, 13:13

A tervem becsődölt, és a két másolatnak is annyi, jobb visszaolvasztani őket most, mielőtt komolyabb sérülést szenvednek el, és hosszabb időre meg kell tőlük válnom. A másolatok egyszerűen eltűnnek, mintha csak kifakulnának a létből, és pedig... Én pedig szarban vagyok. Megfordul a fejemben, hogy szóljak az adóvevőn a többieknek, de ezzel egyrészt őket is lebuktatom, másrészt nem tudom, mennyire tudnának segíteni. Legfeljebb azt a böszme kutyát tudnánk használni valamire, de rajta persze nincs adóvevő.
Na most kéne okosnak lenni. Oké, hát a lövöldözés totál nem jön be, ők jobbak ebben, úgyhogy talán máshoz kéne folyamodni. Megpróbálok közel jutni a robothoz, amelyik hozzám közelebb van, és közvetlen közel férkőzni hozzá. Közben természetesen a kitérésre összpontosítok, ha rám lőne, félrevetődöm, kigurulok előle. Igyekszem szemügyre venni a robotot, van-e rajta valamilyen sebezhető pont, kábelek, kapcsolók, bármi, amivel hatástalaníthatnám. Ha közel értem, próbálok úgy helyezkedni, hogy a robot köztem, és a társa között legyen. A fegyvert tartó kezét/a kezét amiből lő igyekszem kikerülni, távol tartani magamtól, és ha találtam sebezhető pontot, megpróbálom bezúzni puskatussal.

by **Amara** Vas. 18 Szept. 2011, 23:22

Fekszek a romok alatt, s nézem a többieket... már amennyire látom őket... fáj mindenem, s egyre nehezebben kapok levegőt... elég szar érzés, hogy képtelen vagyok bármit is tenni azért hogy kijuttassam magam eme szorult helyzetből. Aránylag épp karomat próbálom úgy helyezni, hogy megpróbáljam egy kicsit megemelni a törmeléket, hogy könnyebben kapjak levegőt, s ezzel időt nyerjek a többieknek kimenteni... bár lehet csak fölöslegesen pazarlom az erőm de jobb, mint csak várni, s reménykedni. Nem akarok itt meghalni... most nem... De nem látom jelenleg a kiskaput... a menekülés lehetőségét... nem áll jól a szénánk.
- Meneküljetek ha tudtok... – mondom amilyen hangosan csak tudom... Ha megpillantom Draket akkor a szemébe nézek... Semmit nem érünk el azzal, ha őket is elfogják, miközben rajtam próbálnak segíteni főleg, hogy a robotok úgyse fognak rá elég időt hagyni...

by **Ziltor/Paul Pachner** Hétf. 19 Szept. 2011, 16:47

A két robotot látva Paul megszeppen. A közeledő kék sugár semmi jót sem jelent számára. Visszalép cellája romjai közé, így kerülve el a sugarat. Ott bent keres egy nagyobb fémlemezt, a felső szint padlózatából, amit még elbír. Óvatosan kitolja a cellából, épp csak annyira, hogy a cella ajtófélfája meg tudja tartani. Ha ez sikerül, akkor öklömnyi méretű fémdarabkákat szed össze. Végezetül a fémlemez fedezékében, vagy az ajtófélfa mögül kikandikálva megcélozza a hozzá legközelebb lévő robotot, annak is valami érzékenyebbnek tűnő részét, a lábát-alját vagy a fejét és elkezdi megdobálni fedezékéből a fémdarabokkal.

by **Ko-Rel** Kedd 20 Szept. 2011, 08:51

Semmi, továbbra sem találtak semmit sem, mármint aminek ténylegesen hasznát lehetett volna venni. Azon túl voltak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Unspoken itt van-e, mert tudták. A szabályt megszegték, hogy ne hagyjanak nyomot arról, hogy itt voltak, hiszen a robot szétszedése már elég sok nyom volt, ha eltűntetik is rájön a volt férje, hogy itt jártak. Alkatrészek, igazából Nebo nem tudta, hogy melyiket is mire lehetne használni, soha sem érdekelte és nem is értett hozzá. Lockjaw hangjára kapta a fejét az ajtó irányába, a királyi család tagja ott állt az ajtóban és kifelé nézegetett. Úgy tűnt, hogy gond lehet, különben nem lett volna ilyen ideges.
- Úgy hiszem, hogy a többiek bajban vannak – mondta.
Tudta, hogy a testőr képes megérezni ilyen dolgokat, mindig is tette.
- Nézzünk utána – javasolta.
Ha Tyra beleegyezik, akkor követi Lockjaw-t.

by **Tyler** Kedd 20 Szept. 2011, 09:37

Egy halom alkatrész, méghozzá elég komoly cuccok. Pajzsgenerátorokhoz, robotokhoz, elég sok mindenhez lehet ezeket használni. Az már biztos, itt készül valaki valamire, ennyire komoly felszereléssel nem is csoda, hogy ilyen robotokat gyártott. Lockjaw ugatására kapom fel a fejem a turkálásból.
-Rendben, fogadjunk, hogy ők is kaptak pár robotot a nyakukba....-
Feltápászkodok és intek a kutyának vezessen minket, vagy teleportáljon, nekem végül is mindegy, hogy is jutunk a többiekhez.

//Íííí bocsi, nem figyeltem Smile

Többször nem lesz ilyen, remélem:)//

by **Drake K'oar** Kedd 20 Szept. 2011, 10:24

Hiába próbál meg kitérni, a robot szinte hajszál pontosan ugyanolyan mozdulatokkal tér ki előle. Majd a másik hátba lövi. Reccsenés, érzi, hogy a páncélja darabokra tört. A földre zuhan, zihálva látja ahogy Amarát, maga alá temeti a platform. Próbál arrébb gurulni, a két robot közül és Amarához jutni, talán a két férfi lefoglalj a robotokat, míg ő kihúzza a a lányt a romok alól. A szavaira csak megrázza a fejét, nem fogja itt hagyni őt. Ha nem sikerül eljutnia, akkor megpróbálja az Amara előtt álló robot karját annyira arrébb lökni, hogy az ne találja el a férfit, akit Nestor szabadított ki a zárkából.

by **Thorhalla** Kedd 20 Szept. 2011, 10:49

Résztvevők: Tyr-Xor, Drake K’oar, Nestor Stratos, Nephthys Boltagon, Amara Hinytia és Paul Pachner

A fenti páros elindul Lockjaw után, az embertelen leviszi őket a lépcsőkhöz, majd ott a titkos járathoz és végig a folyosón, ahol egy zárt ajtóig érnek. Odabentről csatazaj hallatszik és a csapattársaik hangja időnként, de belátni nem lehet belátni az ajtón.

Nestor próbált kiszúrni a robotokon gyengepontot, de egyelőre igazából semmi ilyesmit nem talált. Fogalma sincs, hogy egy ilyen robot miként működhet és mi lehet a gyenge pontja, révén, hogy soha sem látott ilyet.
Paul sikeresen visszament a romokhoz így a sugár nem találta el és sikerült öklömnyi fémdarabokat találni. Az első betalált és sikeresen behorpasztotta a robotot, de ekkor aranyfény ment végig mindkettőn és a következő fémdarab már nem okozott kárt a robotban, csak lepattant róla.
Nestor ekkor ért oda a hozzá közelebbi robothoz, aminek puskatussal le tudta csapni a karját a helyéről, mire újra az aranyas fény jelent meg rajtuk. A robot ekkor visszakézből adott a férfinak egy akkorát, hogy ő is a falon kötött ki.
Drake próbált mászni, de nem jutott el, a másik robot, ami a lábainál ott volt megragadta és a nyakánál emelte fel miközben szorongatta a nyakát és a férfi fulladni kezdett.
Amara levegője lassan elfogyott a romok alatt és a lány fulladozni kezd, miközben ennek hála a fémdarab is jobban nyomta a lány mellkasát, ami különösen nehezítette a mozgást és a lélegzést is.

by **Tyler** Szer. 21 Szept. 2011, 13:08

Feszülten, izzadt kézzel szorítom a fegyveremet - nem mintha sokat használna - miközben próbálom követni a kutya embertelent, aki visszafelé halad amerről jöttünk. Lefelé a lépcsőn, majd egy titkos, ár most már nem túlzottan, folyosóra vezet, majd meg áll, egy zárt ajtónál.
-Benne vannak a pácban....-
Jegyzem meg, hallván a tompa zajokat a helységből, miközben körbenézek az ajtón. Nem-e tudnánk bejutni valahogy, vagy egy konzol, amit talán feltörhetne Nebo, vagy én a hiányos nyelvtudásommal.
-Ötlet, hogy jussunk be?-

by **Ko-Rel** Szer. 21 Szept. 2011, 19:18

Nebo is követte Lockjaw-t, ami a kissé még mindig kettős látása és a fejfájása miatt kissé nehézkes volt. Kimentek a folyosóról, amit még be is csukott maguk mögött, nehogy vissza lehessen követni azt, hogy ott voltak, nem mintha az összetört robot olyan szerencsés lett volna az útban, de nem tudott mit tenni. Odalent még lépcsőzni is kellett, aminek igazán nem örült, majd egy titkos járatnak tűnő valamin befelé. A falakon levő faragásokat és domborműveket felismerte, határozottan a nemesi családok temetkezési helye volt. Így voltak kissé fennártásai azzal kapcsolatban, hogy hova is készültek menni, de kellemesen csalódott, hiszen egy folyosóra értek, és ez határozottan nem tűnt a síremlék részének. Végül egy lezárt ajtóhoz értek, a csatazajt határozottan hallotta ő maga is a másik oldalról, csak jó kérdés, hogy a lentiek mibe futottak bele. Tyra kérdésére meglepetten fordult a nő felé, itt álltak egy teleportálni képes embertelen mellett, így aztán konzolt és hasonlót nem is keresett, csak megpaskolta Lockjaw fejét.
- Légy ügyes szépen és vigyél be minket – kérte a társukat.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szer. 21 Szept. 2011, 20:42

A dobálás jól kezdődik, de a robot meggyógyul. Paul nem örül. Látva, hogy harcostársa is hasonlóképpen jár, sőt még egy taslit is kap a másik robottól sziszegni kezd fogai között. Fél, hogy ez a szabadság igen rövid életű. Meneküljön? Hagyja sorsára megmentőjét és a többieket? Az becstelenség lenne, ami Loki sajátja, kit megvett. És tetteit is. Bátornak kell lennie! Erre esküdött fel Thornak: védeni Midgardot. Nem mondhat ellent esküjének. A végsőkig küzd, még ha látszólag vesztésre is áll.
Újra a romok között matat. Valamilyen fémrudat keres, úgy egy méterest. Ha talál, nagy levegőt vesz.
- Thor! Adj erőt, hogy sikerüljön! - hagyja el ajkait egy fohász és neki iramodik robotja felé, kezében a fémrúddal. Ha sikerül a robot közelébe érnie, a fémrudat megpróbálja a robot alsó részéhez/lábához berakni, és teljes erővel nyomja, remélve, hogy sikerül a robotot kibillenteni egyensúlyából, hogy eldőljön.

by **Drake K'oar** Csüt. 22 Szept. 2011, 13:53

Hiába próbál meg arrébb mászni, a robot egy gyors mozdulattal megragadja a nyakánál fogva, majd lassan kezdi kiszorítani a levegőt belőle. Fuldokolva próbálja megfeszíteni az izmait, hogy késleltesse a fulladást. Talán ezzel nyer egy kis időt. Aztán teljes erejéből megpróbál, az őt tartó robot kezére vágni. Talán elég lesz, annyira, hogy kiszabaduljon. Ha ez nem sikerül, akkor a robot őt tartó karjába kapaszkodva, teljes erejéből megpróbálja fejbe rúgni.

by **Amara** Csüt. 22 Szept. 2011, 21:00

Esélyem sincs menekülni... érzem, ahogy egyre kevesebb és kevesebb a levegőm... fulladozni kezdek a mellkasomon lévő nyomás miatt... Nem vagyok képes még annyi helyet se csinálni magamnak, hogy több levegőhöz jussak és a többiek sincsenek abban a helyzetben, hogy segíthessenek rajtam. Próbálom megőrizni a nyugalmam, hogy kevesebb levegőt használjak és kapaszkodjak az utolsó kis másodpercebe is de nagyon kevésnek tűnik az esély, hogy a két robot miatt bármit is tehessenek a többiek. Lehet végem... itt a romok alatt...Hát nem ez volt az álmom az tény... épp kezemmel fegyverem után nyúlok és ha úgy áll, hogy magamat, vagy a társaimat nem sebesítem meg és el is érem a ravaszt, akkor meghúzom... nagyon nem ronthat a helyzetemen már semmit, s egy próbát megér.

by **Quentine Constantine** Pént. 23 Szept. 2011, 14:08

Ezt hívják elbaltázott sikernek. Egy kő, és aranyvillanás. Letépem a karját, aranyvillanás. És utána már nem sérülnek meg.
-Ezek kibaszott alkalmazkodó robotok! - Nyögöm ki, miközben feltápászkodom a földről. Oké, szóval a lézerlövedék nem sebzi őket, bőven emberi erő felett immúnisak a fizikai sebzésre, valamint Drake képessége sem árt nekik.
teringettét. Nincs olyan fegyverünk, amit alkalmazhatnánk, nem tudunk trükközni, és nem menekülhetünk. Hát jó. Marad a remény, hogy Unspoken nem akar megöletni, ahogy a kampókéz barátunkat is csak börtönbe zárta. Talán kihallgat majd minket. Persze csak akkor, hogy nem harcolunk életre-halálra ezekkel a robotokkal. A puskámat az övemre akasztom, és felemelem a kezemet.
-Megadom magam - közlöm egykedvűen, és szemem sarkából a platform alá szorult embertelen felé pillantok. Fasznak küldték ilyen küldetésre ezt a zöldfülűt.

by **Thorhalla** Pént. 23 Szept. 2011, 14:33

Résztvevők: Tyr-Xor, Drake K’oar, Nestor Stratos, Nephthys Boltagon, Amara Hinytia és Paul Pachner

Lockjaw felnézett a két nőre, majd vakkantott egyet, hogy értette mit kérnek tőle. Éles fény ölelte a két nőt körbe és a következő pillanatban már lent voltak, látták a két hatalmas működésképtelen őrszemet, a leszakadt platformot és a harcolókat…

Paul talált egy normális fém rudat, amikor odaért a robothoz és próbálta feldönteni, akkor rúgta fejbe ugyanazt a robotot Drake is, így a robot a földre került és Drake is kiszabadult, igaz az ellenfelükben nem sok kár esett a földre esést követően. Nestor megadta magát és a másik roborból egy kékes sugár találta telibe. Kellemes zsibbadást érzett ennek következtében és egyre álmosabb lett.
A kupac alól robbanást lehetett hallani, ahogyan Amara meghúzta a ravaszt, a benti dolgok felrobbantak, a lány igen sok vágást és égési sebet kapott a robbanásnak hála, de végre szabad volt félig és most már tudott levegőt is venni, illetve kimászni is a romok alól.
Ekkor pedig fényes villanás töltötte be a helyet.
- RRRAAWWRR! – lehetett a mély morgást hallani. Ó-Attilan, Tibet - Page 4 Realmofkingsinhumans010

Ó-Attilan, Tibet - Page 4 Realmofkingsinhumans010

A következő pillanatban a kékes fény, ami tartotta Nestor-t eltűnt és ő is éber lett, a robot pedig darabokban került a földre annak hála, hogy a másfél méter magas Lockjaw darabokra törte a fogaival és a mancsával. Egy ellenféllel kevesebb volt már csak talpon és TYra, illetve Nephthys is itt voltak a helységben már.

by **Ziltor/Paul Pachner** Pént. 23 Szept. 2011, 20:13

A csapat munka eredményes, még ha nem is egyeztetett volt. A robotot sikerül fellökni, így végre van tér a továbbjutásra. Ám ekkor nagy villanás kíséretében újabb személyek jelennek meg. Meg valami hatalmas állat, ami széttépi a másik robotot.
- Ügyes! - jegyzi meg Paul és csak hátrapillant, nehogy újabb robotok legyenek az érkezők. Mikor látja, hogy élőlények, már fordul is bajtársához.
- Kösz a segítséget! - hálálkodik angolul és épp jobb karját nyújtja, barátsága jeleként és, hogy felsegítse a sérült fickót. Azután megy tovább a törmelék alá temetett nőhöz.
- Nyugalom, asszonyom! Jön a segítség! - próbálja nyugtatni akcentusos angolságával Amarát. Igyekszik óvatosan leszedni róla a törmeléket és ha kell kisegíteni a romok alól.

by **Tyler** Vas. 25 Szept. 2011, 13:59

-Hé én sem gondolhatok mindenre...-
Morgom ahogy Nebo furcsán pillant rám, mikor felejtkeztem arról, hogy Lockjaw képes teleportálni. Ami elég nagy hülyeségvolt, hisz eleve ő hozott ide minket. Elég amatőr dolog volt tőlem, de ezen nem fogok felakadni.
Egy újabb villanás, majd a helységben találjuk magunkat. Remek majdnem mindenki kiütve, illetve valami idegen, bár úgy tűnik épp azon van hogy segít a többieknek. Azonnal a törmelékhez futok és valamit keresek amivel jó nagyot üthetek, a földön fekvő robot fejére. Remélem Nebo is erre gondol, jobb ha kiütjük aztán foglalkozhatunk a többiekkel. Ha találok valamit, amit el is bírok, óvatosan próbálom megközelíteni a robotot, aztán bezúzni a fejét. Remélhetőleg persze sikerül is....-

by **Ko-Rel** Vas. 25 Szept. 2011, 15:13

Ahogyan beértek a villanás után egyből körbenézett, de nem igen volt odabent már túl sok minden, Lockjaw ugrott és szedte szét az egyik robotot, míg Tyra ment összezúzni a másikat. Az udvarhölgyet látta a romok alatt, de vele nem foglalkozott, nem az ő dolga, hogy a köznépet kihúzza valahonnan, főleg, hogy a nő harcos volt, oldja meg magának. Ahogyan körbenézett meglátta a hatalmas őrszemeket abban a mintában, amit nem tudott elfelejteni.
- Blackagar! – suttogta döbbenten.
Közelebb lépett az őrszemekhez és az egyiknek a lábára tette a kezét. Elmosolyodott, tehát emlékezett, teljesen biztos volt abban, hogy Unspoken is emlékezik arra az életre is, hiszen mi másért lettek volna itt ezek az őrszemek olyan mintákkal ellátva, amilyen ruhában a fiúk járt? Tudta, hogy vissza kell jönnie egyedül, hogy megtalálja a volt férjét, hiszen emlékszik ő is, és annyi, de annyi mindnet meg kellett a férjével beszélnie, amire nem volt korábban lehetősége.

by **Drake K'oar** Hétf. 26 Szept. 2011, 10:40

A rab, akit kiszabadítottak épp akkor taszítja meg, mikor ő is fejbe rúgja az alkalmazkodó robotot. Hangos puffanással a földre esik, kell neki néhány másodperc, hogy összeszedje magát. De a robbanás hangjára, felül.
-Amara.....-
Suttogja félve, s máris rohanna hozzá, de a fekvő robotra és a kree lányt nézve, összeszorított fogakkal fel áll, miközben egy kardot hoz létre, aminek U alakú éles végei vannak, kettőt, s míg a robot fekszik, megpróbálja a karját a földhöz szögezni a két karddal, míg a lány elintézi a robotot.

by **Quentine Constantine** Hétf. 26 Szept. 2011, 12:19

Jól sejtettem, a kékes sugár nem öl meg, csak elkábít, ám mielőtt elérne a jótékony sötétség, nos, feltűnik egy jótékony kutya.
-Felmentősereg, a legjobbkor! - Kiáltom el magam szinte kitörő lelkesedéssel. A helyzet persze még mindig nem éppen rózsás, egy robot is épp elég galibát tud okozni, és nem célunk megostromolni ezt a helyet, felderíteni jöttünk. Drake mellé ugrok, és elkapom a vállát, nem engedem, hogy harcba bocsátkozzon újra. A kampó kezű kiszabadítja Amarát, aki már kilőtt magának egy lyukat. Haladunk.
-Mindenki, VISSZA! Lockjaw, vigyél ki mindenkit!
Remélem nem kell kétszer mondani, és remélem, nem olyan hülye, hogy a robotot is kiviszi. Ko-Rel nem fog örülni ennek a kis csetepaténak. Láthatatlannak kellett volna maradnunk. De legalább az információ megvan, színtiszta bizonyíték mindenre, amire gyanakodtunk.

by **Thorhalla** Hétf. 26 Szept. 2011, 15:15

Résztvevők: Tyr-Xor, Drake K’oar, Nestor Stratos, Nephthys Boltagon, Amara Hinytia és Paul Pachner

Tyra azonnal rásújt a robotra, amin az ütés semmilyen kárt nem okozott. Szerencsére Nestor gyors reakciójának hála nem erősödött tovább a robot, mert elrántotta Drake-t onnan, miközben Paul végre kihalászta Amara-t a romok alól. A robot pedig már kelt volna fel a földről, amikor Nestor elkiáltotta magát, hogy Lockjaw vigyen ki mindenkit innen, fehér fény vette körbe a csapatot, és mire a fényesség eltűnt újra Attilan-on voltak.

Galaxis védelmezői; epilógus
Néhány nappal később…

Nem messze a főbejárattól, amit múltkor a csapat megtalált egy villanást lehetett látni, Lockjaw érkezett meg erre a helyre és Nebo-val jött. A nő, egy alkalmas időpontban rávette a „kutyát”, hogy hozza vissza őt ide a Genetikai Tanács és bárki más tudta nélkül. Talán most, hogy egyedül jött Unspoken felfedi magát és tud vele beszélni…

by **Ko-Rel** Hétf. 26 Szept. 2011, 15:25

Alig várta végre, hogy kiszabaduljon a gyengélkedőről és mehessen a saját útjára. Nestor kimenekítése számára a lehető legrosszabbkor jött, de azóta sem tudta azokat az őrszemeket kiverni a fejéből. Blackagar robotok voltak, Unspoken emlékezett a másik életre. Csak ezek a gondolatok jártak a fejében, a jelentést persze letette a Genetikai Tanácsnak, de a véleményük nem érdekelte. Ott, akkor kivégeztették, ugyanezt a tizenkét főt, mert nem volt rájuk szükségük. Lockjaw-t végül sikerült lefizetnie jó sok nyalánksággal és szép szóval, majd az embertelen az egyik éjszaka során visszahozta őt Tibetbe. A szakadó hóból a lehető leggyorsabban ment vissza az épületbe, ahol korábban is jártak, hogy ne a hidegben legyen. A társát a főbejáratnál hagyta, hogy ott őrködjön, nem kellett még az sem számára, hogy Lockjaw hallgatózzon és figyeljen. Elég lesz, ha ő egymaga találkozik Unspokennel. Izgatott volt, legalább annyira, mint amikor a másik életben körülbelül ugyanennyi idősen sikerült felhívatnia a későbbi férje figyelmét magára és az uralkodó feleségül kérte. Azon már jócskán túl voltak, ismerték egymást és, ha minden igaz, akkor a céljaik továbbra is közösek. Lady Nephthys vett mégy egy nagy levegőt, majd nekiállt a laborok és helységek között megkeresni a férjét és királyát.

by **Morsus** Pént. 30 Szept. 2011, 23:41

Lady Nephthys a folyosók labirintusán át talál egy hatalmas labort, ahol vörös fények villognak és komor füst terjeng. A füstből lassan lehet látni egy hatalmas férfi alakját. Az óriási férfi elrakja a laborbeli eszközöket és és a nő felé fordul.
- Úrnőm.
Szólítja meg komoran és feláll. A terjengő ében füstből lép ki Lord Unspoken, Attilan előző uralkodója, a száműzött király.
- Nem sokkára eljön a mi időnk. Visszatérünk Attilanra, mint Király és Királyné, ahogy annak lennie kellett volna.
Mondja komoran és a monitorokra néz, amiken a Barokkk univerzum eseményei játszódnak le újra és újra.
- Nem sokkára.

by **Ko-Rel** Szomb. 01 Okt. 2011, 00:19

Nem tudta, hogy mennyi ideje bolyongott már az épületben keresve Unspoken-t. Gyanította, hogy közel sem járták végig pár napja az egész helyet, mert túlságosan nagy lehetett és így is jó páran majdnem elhullottak önhibából. Végül egy olyan helyen talált egy labort, amit senki sem említett meg a Genetikai Tanács előtt, hogy megtalálták volna. Így jó eséllyel erről nem is tudtak egyelőre. Egy labor, ahol vörös fényeket és füstöt látott, majd abból kilépve Unspoken-t magát. Mintha csak tegnap lett volna, hogy együtt éltek le egy teljes életet és uralkodtak Attilan felett. Kissé meghajolt a királya felé.
- Királyom! – mondta.
Furcsa volt, emlékezett a száz évre, most mégis pontosan ugyanannyi idős volt, mint amikor Unspoken felesége lett annak idején. Közelebb lépett a férjéhez és a szavaira elmosolyodott, visszatérni, mint király és királyné, ahogyan volt és lesz is. egyelőre nem felelt a holomonitorokra nézett, ahol a barokk eseményei játszódtak le. A szíve összeszorult a látványtól, a soha meg nem született fiát vesztette el ott, de az emlékek ott voltak a fejében és szívében.
- A Genetikai Tanács már tud róla, hogy itt vagy – mondta a nő. – Próbáltam szépíteni a többiek jelentésén, akik hatalmas károkat okoztak a laborodban. Remélem mihamarabb eljön azaz idő, hogy visszatérjünk Lord Arcadius pusztulásba viszi a népünket.
Egészen Unspoken-ig sétát és a férje arcát saját maga felé fordította.
- Lockjaw egyből tudta, hogy hova kellett jönnie, a két hal itt bujdosott a másik létben. Melissa és a Genetikai Tanács Lyron McKenzie-t ültette Attilan trónjára – mondta undorral. – Bemocskolják azt, amit elértél, elértünk! Egy alsóbbrendű faj, amit mi teremtettünk, soha sem lett volna szabad ennek megtörténnie, ahogyan annak sem, hogy téged elűztek.
Mélyen Unspoken szemébe nézett, teljes határozottsággal.
- Emlékszel te is, tudod, hogy miért érkeztem a szövetségem és feltétlen hűségem felajánlásán kívül királyom. A halálom előtt nem sokkal azt mondtad, hogy másik fiad még lehet. Jöttem betarttatni az ígéretedet.

by Ajánlott tartalom