Az AIM B-épülete, Queens

-Nahát ki gondolta volna, hogy ki akartok csinálni......
Morgom dühösen ahogy a bájos kis Emma, Walterhez beszél. Szerencsére Walter még nem akarja, egyenlőre a kizsigerelésünket. Próbálok elhúzódni ahogy simogatni kezdene, mintha valami értéktárgya lennék.
-Hogy miért? A szavaidban ott a válasz is. Mutáns, emberfeletti és különleges képességű egyének úgy nevezett Messiása vagy. Mi lesz az emberekkel? Persze itt most jöhetsz azzal, hogy gonoszak stb...
De mi lesz a gyerekekkel, ártatlanokkal? Lenne-e helye a húgomnak a te szép és új világodban? Nyilván nem mert te csak egy eltiporandó porszemnek látod, mert nincs semmilyen képessége. Xavier professzor nyilván büszke lenne rád, ha most látna....-

Húha, na most aztán beszélhettem, nem is érdekli a mondani valóm. viszont, ő mondott egy-két érdekes dolgot. Nem lesznek emberek, és egy tökéletes létformát akar elérni, nyilván valami olyasmit, mint az idegennek. Vagy egy olyat ami szerinte isteni létforma lehet. De mindegy is, mert máris ropogósra lézerez minket.....
.....nem még sem, Ghost itt van! Soha nem örültem még ennyire ennek a szemétládának. Jon cselekszik, ez fájdalmas lehet baromira, és én is követem a példáját, ha nincs idő arra, hogy megvárjam míg ő szabadít ki. Ellenben ha Ghost lefoglalja őket akkor megvárom míg Jon szabadít ki. Mindegy melyik következik be, ha sikerül kiszabadulnom, kirángatom az infúziót, és azonnal megpróbálom Frostot Jason helyére teleportálni, ha nem megy akkor egy jól irányzott ütéssel kiütni, mielőtt babrálhatna az agyunkkal....

Már épp lezúznám Frostot, mire Ghost kezd el, integetni nekem hogy ne tegyem. Megtorpanok és majdnem mondok valamit, de elhallgatok ahogy a nanobotokról beszél. Remek, legalább a csaj ki van ütve. Póknőhöz lépek és azonnal eloldozom, kiszedem belőle is az infúziót majd kicsit fanyalogva a többieket is kiszabadítom, ha van rá lehetőségem. Attól függetlenül, hogy az előbb még nem voltak túlzottan barátságosak. A többiek után indulok kifelé, hátrálva, hogy ha Walter támadna akkor egy-két lökéshullámmal telibe trafáljam, legalább annyira hogy az optikus sugarai lehetőleg célt tévesszenek, ha azzal támadna.

Kirángatok akit csak tudok az asztalról, és kifelé hátrálok. Jon parancsának megfelelően, de Ghost és Walter párbeszédére csak megtorpanok és rájuk bámulok. Talán végre tényleg van esélyünk ez ellen az őrült ellen.
-Fenébe....-
Szakad ki belőlem ahogy, Walter elteleportál minket az épületből. Ráadásul Pókiék nincsenek sehol. Walter meg Ghost pedig a tetőn kötött ki.
-Nem kellene valahogy segítenünk neki.....add ide majd én....-
Kikapom Jon kezéből az övet és a lehető leggyorsabban és fájdalom mentesen rögzítem, ne kelljen többet szenvednie vele. Utána pedig a tetőn lévő eseményeket próbálom k9vetni.

Hajajj lesz itt csihi-puhi a két gonosz között! Adj nekik Ghost! Mutasd meg ki a legfaszább főgonosz a környéken! Tömeges teleportáló izéé??? Mi a tö... Szabadban vagyunk és itt a páncélom! Szabadulás és még a félig szétvert drágaságomat is visszakapom! Ez aztán a hawaii! Jon közbe megkér, hogy mindenféle hülyeséggel terheljem a kicsikémet, de előbb az állapotáról kéne gondoskodnom.

- Vinci! Átállás hangutasításra! - adom ki a parancsot a páncél felé fordulva.
- Várom az utasításokat... - hangzik Vinci géphangja a ruhából.
- Ellenőrzés, mely funkciók aktívvak, utána életjel keresés, amekkora sugárban csak tudsz. Célpontok: Otto Octavius, póknő, Pókember és a többi AIM-es, aki bent volt.
- Ellenőrzés folyamatban...

Ha a páncél motorikus funkciói nem sérültek meg, akkor amilyen gyorsan csak tudom magamra öltöm azt és a többiek után loholok. Természetesen megosztom Jon-nal Vinci eredményeit, már ha vannak. Ha nem működik Vinci, akkor otthagyom a páncélt az út közepén, majd összeszedi valaki...

A kérdésre Tyler-re nézett, most tényleg a társa azt fontolgatta, hogy melyik szuper gonosznak segítsenek? Jon egy mesterlövészpuskának örült volna, hogy egy-egy lövéssel leszedje mindkét alakot.
- Nem segítünk – mondta.
Hagyta, hogy a társa lássa el a kezét, miközben fel-fel nézett a tetőre, ahol a két ellenségük harcolt egymással. Egy villanás, már nyúlt a fegyveréhez, de csak a többiek érkeztek meg. Ekkor. A következő villanásnál Nero érkezett, most már tényleg elővette a fegyverét és a közeledőt célozta be. Most nem akart halottat, mint a múltkori esetben. Walter szavaira nem figyelt, nem hagyhatta, hogy elvonják a figyelmét.
- Tyler, szabadítsa meg a fegyvereitől – kezdte osztogatni a parancsokat. – Emma, vonja el a figyelmét, Verrens, Kariel, jussanak a háta mögé valamilyen módon és onnan támadjanak, akik itt maradnak, azokra figyeljenek. Bruce, ha úgy érzi, hogy boldogul vele közelharcba menjen, ha nem, maradjon távol tőle. Lyesmith minden bizonnyal van néhány trükkje magának is – pillantott a teli tegezre. – Tegye, amit kell!
Gyorsan körbenézett és próbált fedezékbe húzódni, két pisztolya volt, sok tárral, főleg, hogy a másik kezét nem tudta most használni, így a tárak kétszer olyan hosszú életűek lesznek. Ha be tudott fedezékbe húzódni, ha nem, akkor is mellkason igyekezett Nero-t meglőni, nem vaktában lövöldözött, egy-egy halálpontos lövést engedett el. Illetve figyel az ellenfelükre, ha az támadni készül, akkor azonnal tér ki a támadás útjából.


//Előzmény: Triskelion, Manhattan//

A nagybátyám hallgat, az unokatestvérem könyörög azért a féregért. Legalább egy kis tartás lenne benne és belemenne, hogy igen öljük meg szépen. Elvettem egy teljesen új tegezt a szekrényből és a fegyveremhez is legalább öt új tárat. Utána villanás, Miller és a többiek megvannak. Körbenéztem, megvan a rokon és Ghost. Egy pillanatra néztem fel rájuk.
- Remélem mindkettő beledöglik, redukálni kéne a rokonságot, túl sokan lettünk hirtelen – mondtam.
Újabb villanás, abba az irányba néztem és megláttam a kedves bátyámat, ahogyan közeledett felénk egy robbanás után. Gonosz mosollyal mosolyogtam irányába. Igazából nem nehezteltem rá, sőt! Örültem, hogy megölt, talán meg kellene kérnem újra, főleg, hogy most már Clint sem él… Eddig sem volt túl sok oka, hogy éljek, ezek után…
< - Ezek szerint apuci nem küldött szobafogságra, hogy közvetlen közelről sem voltál képes véglegesen megölni a húgocskádat – mondtam gúnyosan svédül. – Ó! Vagy talán mi vagyunk a büntetésed bátyus? >
Walter hangja a fejemben, kérlek drága rokon, annyira szánalmas vagy, ha gonosz vagy, megöltél volna minket. Személy szerint, ha én vagyok a helyedben ezek a nyomorultak már nem élnek. A bátyám sokkal tökösebb volt, mint te. Ő nem félt bemocskolni a kezét, ahogyan én sem. Szóval ez a különbség Balder és Loki vérei között. Miller szavaira biccentettem, noha nem akartam harcolni vele… nekem csak Walter-rel volt bajom, apával és a bátyámmal nem. Őket nem akartam holtan látni. A tegezből egy hálós nyilat vettem elő és céloztam Nero-ra, valahol a szegcsontja magasságában.
Majd lőttem, a nyílnak pedig a kilövés után két-három másodperccel egy hálóvá kellett bomlania, reméltem, hogy ezen idő alatt elér a bátyámig és beteríti őt. Persze figyeltem is rá, ha támadni készülne felénk, azonnal kitérek, vagy fedezékbe húzódom.

Megvonom a vállam, ahogy gondolja. Mellesleg jobb lenne, ha kinyírnák egymást, az lenne a legtisztább. Gyorsan rendbe tesszük Jon karját, majd a többiek is megjelennek. Láthatóan jobban vannak, mint mi. De már nincs is idő, mert egy régen várt nem túl kedves ismerős jelenik meg.
Remek remélem, most már végleg ki tudjuk csinálni ezt a szemetet. Bólintok Jon-nak és máris megpróbálom kiteleportálni a kezeiből a fegyvereket, valami szemétre, abból úgy is van itt bőven. Ha nem menne, akkor fedezékbe ugrok, és onnan tüzelek rá, a lábaira. Plusz kiteleportálgatom a többieket, ha kutya szorítóba kerülnek, illetve Jason-t és Carlt megpróbálom Nero háta mögé teleportálni.

Jon nem örült annak a hírnek, hogy még más is volt itt velük, akit eddig nem láttak. Ó úgy gondolta, hogy lehetséges, hogy Frost jelent meg még itt újra, hogy a két társát segítse valamiben. Másról nem tudott, hogy az ő oldalukon állt volna. A többiek nem hajlandóak egyszerre támadni, így viszont nem fognak tudni győzelmet aratni és itt fognak meghalni.
- Ne akciózzon senki külön! – kiáltotta. – A parancsokat kövessétek! Kariel, Verrens hátulról, a sebességet és a repülést használják ki végre, Tyler maga hagyja őket! Emma, vonja el továbbra is a figyelmét! Bruce továbbra is tegye, amit eddig! Tyler szedje el a kardját is Vincenzotól, nem maradhat nála fegyver! Figyeljen a társaira, ha valaki veszélyben lenne, csak akkor teleportálja el! Mindenki figyeljen a másikra! Ne egymást öljük meg, már egyikőjük sem amatőr, ne most kezdjenek el akként viselkedni! Lyesmith hűtse le a betont, ha ez megvan Bruce hátráljon onnan!
A fedezék mögött volt még mindig és onnan figyelte az akciót, robbanótöltetet tett a másik tárába, a másik fegyverbe, majd ha a lány lehűtötte a betont és már Bruce sincs ott, akkor a lehűlt betonba lő bele a robbanótöltettel kettőt egymás után, remélve, hogy így a beton is feltörik és igensúlyos sérüléseket fog a robbanás okozni a felette térdeplő Vincenzo-nak.

Gúnyosan mosolyodtam el Nero átkozódó szavain, amiket a fejemben hallottam.
< - Sajnálom, hogy nem kellettem, amikor önként csatlakoztam volna hozzád. Erre te megöltél! – kiáltottam felé ezúttal norvégul, nehogy véletlenül Tao megértse. – Veled és apával nincs bajom Nero, én csak „kedves” unokatestvérünket, Waltert akarom holtan látni. Menj innen! Nem akarlak bántani, ne kényszeríts rá! >
Nero sérül, ahogyan tőlünk is az újonc. Aki ráadásul hangosan kimondja, hogy átállna hozzájuk. Szánalmas féreg, vajon mennyire lepődne meg, ha most hátba lőném egy nyílvesszővel? Nem tettem meg, a bátyám felé fordultam, amikor a talajra csapott és az izzani kezdett alatta. Ekkor hallottam meg Walter hangját is a fejemben. Gúnyosan mosolyodtam el, hogy próbál menekülni, amikor vesztésre áll. Ha a parkban Clint nem csókol meg, akkor gondolkodás nélkül a többiek ellen fordultam volna, de így? Így nem, miatta éreztem először úgy, hogy tarozom valahova, és megérdemelte, hogy ne játsszam el a bizalmát!
~ Eljátszottad a bizalmamat! ~ gondoltam próbálva üzenni Walter-nak. ~ Mikor csatlakoztam volna, megölt a bátyám, utána te löktél el magadtól! De amikor gond van, máris kellék, mi? Főleg úgy, hogy te és én is tudom, hogy az apám soha sem hagyna életben. Valamiért fontos vagyok a legyőzésében. Az apád küldött rokon, Balder Odinson! Még van esélyed, ha most velünk jössz! ~
Még mindig nem akartam bántani a bátyámat komolyabban, így úgy véltem, hogy lehűtöm a hangulatot. Az egyik folyékonynitrogénes nyílvesszőt vettem elő, majd rövid célzás után a vörösödő betont céloztam meg nem sokkal a bátyám előtt, majd útjára engedtem a nyílvesszőt.

-Jason, te marha! Ne minket robbants már fel, ha lehet!-
Üvöltöm ingerülten neki, miután a lövéseimből az a mocsok simán felgyógyul, ráadásul valaki még arrébb is teleportálgatja. Nincs idő megkeresni ki is segít neki, egyszerre kell akkora sérülést okoznunk amiből már nem tud felgyógyulni. Újra kiteleportálom a kezéből a kardját, a lehető leggyorsabban, majd most már csak a többiek védelmére koncentrálok. Feszülten figyelem Nero-t és a többieket, hogy ha megint teleportálná az a valaki, időben tudjak rá reagálni én is egy-egy teleportálással.
~Innen már nincs visszaút Walter...mellesleg árulásra buzdítani nem szép dolog...alaposan megváltoztál. Egy kérdés mivé akarsz válni, milyen magasabb létformává, amiért megéri elpusztítani a világot?~
Kérdezem gondolatban tőle, miközben Nero-t figyelem árgus szemekkel.