Az AIM B-épülete, Queens
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Ultimate Világ / Újvilág :: New York és külkerületei
5 / 5 oldal • Megosztás
5 / 5 oldal • 
1, 2, 3, 4, 5
Re: Az AIM B-épülete, Queens
by Tyler Kedd 27 Dec. 2011, 09:45
Na jó, talán tényleg nem kellett volna kicserélni kettejüket, de a fene se gondolt a másik lehetőségre. Jon meg nem is mondott semmit, csak pislogott rám. Örüljön, hogy legalább megcsináltam, még ha kicsit rosszul is a dolgot. Jason-t elteleportáltam a fenébe, de Nero-t már nem tudom, túl gyorsan közeledik. Úgy hogy, szégyen a futás de hasznos elvet hasznosítom. Menekülés közben azért még egy nagyobb hatótávolságú lökéshullámmal próbálom eltalálni, hátha még idő előtt felrobbanna az a szemét. Utána pedig kiteleportálok a lehető legmesszebb, majd a többieket is elteleportálom a robbanás elől, ha van idő rá, és az előbbi trükköm nem jön be.
Tyler- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1026
Hozzászólások régi : 1774
Korábbi szint/kredit : 12. szint - 30 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 67
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Tyler Jackson
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: Az AIM B-épülete, Queens
by Henry White Kedd 27 Dec. 2011, 10:36
Bruce kikerüli a támadásaimat, de Steph ekkor lövi őt hátba. Mégis csak velünk van, igaz ezt nála soha nem lehet tudni. Jon rám parancsol, hogy ne támadjak rá, de nincs is szándékomban. Így felhagyok ezzel. Nero a páncélban támad ránk. Ilyen sebességnél, késekkel képtelen vagyok eltalálni. Sikollyal talán lenne esélyem, de túl gyorsan közeledik. Így a lehető leggyorsabban próbálok minél távolabb jutni a robbanás várható hatósugaránál. Minél több fedezék legyen a hátam mögött, így védve a robbanástól magamat. Legalábbis remélhetőleg.
Henry White- 4. szint - 10 kredit
- Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi
Síkok:
Re: Az AIM B-épülete, Queens
by Ultimate Guru Vas. 01 Jan. 2012, 20:25
9:15.
Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Carl Verrens, Emma Flower White, Bruce Caulfield, Jason Kariel, Jonathan Miller és Tyler Jackson.
Jonathan kissé bicegve, de megindul, hogy minél távolabb kerüljön a becsapódás helyszínétől, miközben Stephanie becélozza a páncélt egy robbanó nyíllal, Tyler pedig – szintén menekülés közben – lökéshullámokat küld Nero felé.
Tyler szerencsére elég gyorsan el tudja teleportálni társait, így mindenki elég messze kerül a becsapódás helyétől, de a páncél ráadásul Stephanie nyilaitól és Tyler lökéshullámaitól még idő előtt fel is robban, jó pár méterrel a föld fölött. A robbanás azonban még így is jókora, és a fiatalok szétszóródva, egymástól távolra zuhannak annak erejétől. Mindnyájan sérüléseket szereznek, Jason, Carl és Bruce eszméletlenül csapódnak egy-egy falnak, míg Stephanie, Emma, Tyler és Jonathan jó pár horzsolással és fejsérüléssel landolnak. Ha nincs Tyler teleportálása és a jó pár törmelék, amelyek felfogták a robbanás erejét valamelyest, akár meg is halhattak volna.
Amikor pár perccel később Stephanie, Emma, Tyler és Jonathan újra képesek mozogni, és nagyjából elmúlt a fülükben a csengés, homályosan láthatják, ahogy a páncél romjai közül Nero próbál előmászni, de a sérülései túl súlyosak, és végül eszméletét veszti. És ekkor… Walter ismerős hangja üti meg a fiatalok fülét.
- Elég volt. Ne gyógyítsd tovább, Amora. Nero elbukott.
Ekkor az egyik közeli épület párkányán megjelenik ugyanaz a szőke, asgardi nő, aki hajnalban Lokival és seregével együtt érkezett meg a Central Parkba.
Az ifjú ügynökök ekkor már azt is érezhetik, hogy képtelenek mozgatni a lábaikat, és ha letekintenek, látják is, hogy miért – a végtagjaik jégbe fagytak.
Nero testétől nem messze végre maga Küklopsz is alakot ölt – akármit is tett vele Ghost, valószínűleg Amora segítségével már újra talpon van, és két társa is vele van… az egyikük Rustin Parr, a másik pedig a rég látott, immár teljes testét jégbe borított Ian Nottingham, így az is világossá válik, ki fagyasztotta le a fiatalokat. Walter, Rustin és Ian zord, szánakozó arckifejezéssel nézik az ifjú ügynököket, miközben Amora egy varázslattal felemeli a földről Bruce-t, és maguk felé húzza.
- Nero talán elbukott, de beváltotta a hozzá fűzött ígéreteket, és titeket eléggé legyengített, hogy egy végső csapással megsemmisítselek benneteket. Ég veletek… árulók.
A Walter mellé állt Rustin és Ian mozdulatlanul figyelik, ahogy Küklopsz élesíti a vizorját, de mielőtt az ifjú ügynökök bármit reagálhatnának, újabb robbanás rázza meg a helyet… a fiatalok pedig mind elájulnak.
Egy sötét folyosón járunk. Csupán pár halkan ropogó fáklya világítja meg a helyet, és a lángok fényénél látni, hogy egy gyönyörű, díszesen megmunkált épületrészről van szó. A formák, a minták, az anyagok… A fiatalok nem először látnak ilyet álmukban: ez asgardi kezek munkája.
Asgard városában, a királyi palota egyik folyosóján zajlik az álom.
Egy alakot rajzolnak ki a fáklyák fényei. Egy siető, vékony, de magas és fenséges kinézetű alakot hercegi díszpáncélban. Jókora sisakja ellenére is jól látni komor, rideg arcát… Loki az, Odin gyermeke, Thor és Balder fivére.
Láthatóan egy jókora, csodás díszekkel megmunkált ajtó felé igyekszik, amely előtt egy jégóriás ácsorog. Hiába nagyobb, izmosabb és zordabb kinézetű nála, Loki meg se retten a jégóriás láttán, aki ezt kissé zokon veszi.
- Loki. Nem ez a megfelelő hely, sem a megfelelő idő, hogy beszélj vele, féltestvérem. Távozz. Menj, és ünnepelj a sajátjaiddal. Ünnepeljétek Asgard győzelmét Jotunheim felett.
Egy korábbi álomban szintén Asgard győzelmét ünnepelték abban a bizonyos arénában, amelyben Thor, Loki és Balder barátságos mérkőzést vívtak egymással a jégóriások képviselőinek részvételével. Asgard és Jotunheim között jelenleg béke honol tehát, és az asgardi királyi palota ad szállást a jégóriásoknak.
Loki hűvös hangon válaszol.
- Beszélni fogok vele, Mammoth… méghozzá most. Állj félre.
Bármily hihetetlen, mintha még a termetes jégóriás is összerezzenne Loki hangjától és tekintetétől, és szó nélkül áll el a férfi útjából, aki belép az ajtón.
Egy csodásan, királyi díszekkel és bútorokkal berendezett terembe kerülünk, ahol azonban egyetlen gyertya vagy fáklya sem ég – csupán a jókora kandalló tüzének fénye világítja be a szobát. A kandalló előtt pedig egy gyönyörű, ébenfekete hajú nő ül, akinek a szeméből több ezer éves fájdalom és düh tükröződik. Teljesen mozdulatlan, akár egy jégszobor, de korántsem hasonlít a jégóriásokra – sokkal inkább egy emberre vagy asgardira. Királyi öltözetet visel ő is, így kétségtelen, hogy ő nem más, mint a jégóriások királynője. A korábbi, arénában zajló álomban is ott ült már Odin és a jégóriások között az uralkodói páholyban.
Loki tisztelettudóan leveszi a sisakját a nő előtt, és lassú léptekkel közelíti meg. A királynőnek egyetlen arcizma sem rándul.
- Üdvözöllek, anyám.
A nő egy szót sem szól.
- Úgy tudom, egyetlen szó sem hagyta el az ajkaidat Jotunheim bukása óta. Vajon… azért, mert már nincs mit mondanod… vagy mert már nincs semmi, amit bárki mondhatna hasonló helyzetben?
A nő néma marad.
- Tán azért emészt a bánat, mert gyermekként ideküldtél engem Asgard földjére, abban a reményben, hogy ha az atyámmal együtt élek, baráti viszonyt alakíthatsz ki az asgardiakkal? Vagy azért, mert végül épp én végeztem férjeddel, Jotunheim hatalmas királyával néhány száz évvel később a végső csatánkban? Esetleg ez a néma düh nem más, mint az undor kifejeződése, amiért annál a férfinál kell élned, aki elnyomta a népedet?
Továbbra sincs semmi válasz.
- Igen, tudom, hogy a béke, amelyet atyám kierőszakolt, nem kedvez nektek… Tudom, hogy milyen megalázó, amiért el kellett fogadnod. Sajnálom. De nem tudhatom, mi jár a fejedben, amíg nem beszélsz. Nem segíthetek, ha nem mondod meg, hogyan tegyem. Jó fiad szeretnék lenni… Ha ez az ára, hogy halljam a hangod… kérj bármit, és a tied.
Loki hangja igen szokatlanná vált az utolsó mondataival… Szokatlan, hiszen a Cselszövés Istenét most először hallhatják a fiatalok – még ha csak egy álomban is – őszintén könyörögni és kérlelni. Még a tekintete is olyan, akár egy elárvult kisfiúé, aki epekedve vágyik a szeretet jelének legkisebb megnyilvánulására is édesanyjától.
A legutóbbi álomban, amelyben Thor és apja, Odin beszélgettek, melegség és családi szeretet áradt apa és fia minden szavából. Itt korántsem ez a helyzet. A királynő meg sem szólal, és az arckifejezése olyan fagyos, hogy bárki összetörne tőle, Loki pedig hiába próbál kicsikarni belőle bármilyen érzelmet is.
De aztán végül… hosszú, néma percek után… a királynő fia felé fordul, és egyetlen mondatot suttog neki érdes, rideg hangján.
- Hozd el nekem a köveket.
Loki felkapja a fejét, elkerekednek a szemei, de végül pár szívdobbanásnyi idő után bólint. Arcán a komor őrület jelei jelennek meg.
- Akkor… kezdődjék a káosz.
Majd hirtelen… Loki alakja Walterré változik, a királynőé pedig egy ismeretlen, rongyos kinézetű, ápolatlan asszonnyá. Küklopsz itt még fiatalabb, talán 9-10 éves lehet, még nem jelentkezett nála semmilyen mutáció, és ugyanolyan könyörgő pózban áll a nő mellett, mint Loki az anyja oldalán. Valahogy minden fiatal megérzi, hogy ez a nő Walter anyja, aki mindig is gyűlölte és elhanyagolta őt, és a fiú ugyanúgy nem kap tőle szeretetet, mint Loki a királynőtől.
És végül Walter felnéz… majd megszólal.
- A szülők bűneiért… mindig a gyermekek fizetnek.
Az álom pedig ezzel… véget ér.
Amikor a fiatalok magukhoz térnek, már nem az AIM épületénél, de még csak nem is a föld felett vannak – mélyen, egy sötét csatornajáratban találják magukat… kivéve Bruce-t. Ő egészen máshol, a Central Park közepén nyitja ki a szemét.
Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Carl Verrens, Emma Flower White, Bruce Caulfield, Jason Kariel, Jonathan Miller és Tyler Jackson.
Jonathan kissé bicegve, de megindul, hogy minél távolabb kerüljön a becsapódás helyszínétől, miközben Stephanie becélozza a páncélt egy robbanó nyíllal, Tyler pedig – szintén menekülés közben – lökéshullámokat küld Nero felé.
Tyler szerencsére elég gyorsan el tudja teleportálni társait, így mindenki elég messze kerül a becsapódás helyétől, de a páncél ráadásul Stephanie nyilaitól és Tyler lökéshullámaitól még idő előtt fel is robban, jó pár méterrel a föld fölött. A robbanás azonban még így is jókora, és a fiatalok szétszóródva, egymástól távolra zuhannak annak erejétől. Mindnyájan sérüléseket szereznek, Jason, Carl és Bruce eszméletlenül csapódnak egy-egy falnak, míg Stephanie, Emma, Tyler és Jonathan jó pár horzsolással és fejsérüléssel landolnak. Ha nincs Tyler teleportálása és a jó pár törmelék, amelyek felfogták a robbanás erejét valamelyest, akár meg is halhattak volna.
Amikor pár perccel később Stephanie, Emma, Tyler és Jonathan újra képesek mozogni, és nagyjából elmúlt a fülükben a csengés, homályosan láthatják, ahogy a páncél romjai közül Nero próbál előmászni, de a sérülései túl súlyosak, és végül eszméletét veszti. És ekkor… Walter ismerős hangja üti meg a fiatalok fülét.
- Elég volt. Ne gyógyítsd tovább, Amora. Nero elbukott.
Ekkor az egyik közeli épület párkányán megjelenik ugyanaz a szőke, asgardi nő, aki hajnalban Lokival és seregével együtt érkezett meg a Central Parkba.
Az ifjú ügynökök ekkor már azt is érezhetik, hogy képtelenek mozgatni a lábaikat, és ha letekintenek, látják is, hogy miért – a végtagjaik jégbe fagytak.
Nero testétől nem messze végre maga Küklopsz is alakot ölt – akármit is tett vele Ghost, valószínűleg Amora segítségével már újra talpon van, és két társa is vele van… az egyikük Rustin Parr, a másik pedig a rég látott, immár teljes testét jégbe borított Ian Nottingham, így az is világossá válik, ki fagyasztotta le a fiatalokat. Walter, Rustin és Ian zord, szánakozó arckifejezéssel nézik az ifjú ügynököket, miközben Amora egy varázslattal felemeli a földről Bruce-t, és maguk felé húzza.
- Nero talán elbukott, de beváltotta a hozzá fűzött ígéreteket, és titeket eléggé legyengített, hogy egy végső csapással megsemmisítselek benneteket. Ég veletek… árulók.
A Walter mellé állt Rustin és Ian mozdulatlanul figyelik, ahogy Küklopsz élesíti a vizorját, de mielőtt az ifjú ügynökök bármit reagálhatnának, újabb robbanás rázza meg a helyet… a fiatalok pedig mind elájulnak.
Egy sötét folyosón járunk. Csupán pár halkan ropogó fáklya világítja meg a helyet, és a lángok fényénél látni, hogy egy gyönyörű, díszesen megmunkált épületrészről van szó. A formák, a minták, az anyagok… A fiatalok nem először látnak ilyet álmukban: ez asgardi kezek munkája.
Asgard városában, a királyi palota egyik folyosóján zajlik az álom.
Egy alakot rajzolnak ki a fáklyák fényei. Egy siető, vékony, de magas és fenséges kinézetű alakot hercegi díszpáncélban. Jókora sisakja ellenére is jól látni komor, rideg arcát… Loki az, Odin gyermeke, Thor és Balder fivére.
Láthatóan egy jókora, csodás díszekkel megmunkált ajtó felé igyekszik, amely előtt egy jégóriás ácsorog. Hiába nagyobb, izmosabb és zordabb kinézetű nála, Loki meg se retten a jégóriás láttán, aki ezt kissé zokon veszi.
- Loki. Nem ez a megfelelő hely, sem a megfelelő idő, hogy beszélj vele, féltestvérem. Távozz. Menj, és ünnepelj a sajátjaiddal. Ünnepeljétek Asgard győzelmét Jotunheim felett.
Egy korábbi álomban szintén Asgard győzelmét ünnepelték abban a bizonyos arénában, amelyben Thor, Loki és Balder barátságos mérkőzést vívtak egymással a jégóriások képviselőinek részvételével. Asgard és Jotunheim között jelenleg béke honol tehát, és az asgardi királyi palota ad szállást a jégóriásoknak.
Loki hűvös hangon válaszol.
- Beszélni fogok vele, Mammoth… méghozzá most. Állj félre.
Bármily hihetetlen, mintha még a termetes jégóriás is összerezzenne Loki hangjától és tekintetétől, és szó nélkül áll el a férfi útjából, aki belép az ajtón.
Egy csodásan, királyi díszekkel és bútorokkal berendezett terembe kerülünk, ahol azonban egyetlen gyertya vagy fáklya sem ég – csupán a jókora kandalló tüzének fénye világítja be a szobát. A kandalló előtt pedig egy gyönyörű, ébenfekete hajú nő ül, akinek a szeméből több ezer éves fájdalom és düh tükröződik. Teljesen mozdulatlan, akár egy jégszobor, de korántsem hasonlít a jégóriásokra – sokkal inkább egy emberre vagy asgardira. Királyi öltözetet visel ő is, így kétségtelen, hogy ő nem más, mint a jégóriások királynője. A korábbi, arénában zajló álomban is ott ült már Odin és a jégóriások között az uralkodói páholyban.
Loki tisztelettudóan leveszi a sisakját a nő előtt, és lassú léptekkel közelíti meg. A királynőnek egyetlen arcizma sem rándul.
- Üdvözöllek, anyám.
A nő egy szót sem szól.
- Úgy tudom, egyetlen szó sem hagyta el az ajkaidat Jotunheim bukása óta. Vajon… azért, mert már nincs mit mondanod… vagy mert már nincs semmi, amit bárki mondhatna hasonló helyzetben?
A nő néma marad.
- Tán azért emészt a bánat, mert gyermekként ideküldtél engem Asgard földjére, abban a reményben, hogy ha az atyámmal együtt élek, baráti viszonyt alakíthatsz ki az asgardiakkal? Vagy azért, mert végül épp én végeztem férjeddel, Jotunheim hatalmas királyával néhány száz évvel később a végső csatánkban? Esetleg ez a néma düh nem más, mint az undor kifejeződése, amiért annál a férfinál kell élned, aki elnyomta a népedet?
Továbbra sincs semmi válasz.
- Igen, tudom, hogy a béke, amelyet atyám kierőszakolt, nem kedvez nektek… Tudom, hogy milyen megalázó, amiért el kellett fogadnod. Sajnálom. De nem tudhatom, mi jár a fejedben, amíg nem beszélsz. Nem segíthetek, ha nem mondod meg, hogyan tegyem. Jó fiad szeretnék lenni… Ha ez az ára, hogy halljam a hangod… kérj bármit, és a tied.
Loki hangja igen szokatlanná vált az utolsó mondataival… Szokatlan, hiszen a Cselszövés Istenét most először hallhatják a fiatalok – még ha csak egy álomban is – őszintén könyörögni és kérlelni. Még a tekintete is olyan, akár egy elárvult kisfiúé, aki epekedve vágyik a szeretet jelének legkisebb megnyilvánulására is édesanyjától.
A legutóbbi álomban, amelyben Thor és apja, Odin beszélgettek, melegség és családi szeretet áradt apa és fia minden szavából. Itt korántsem ez a helyzet. A királynő meg sem szólal, és az arckifejezése olyan fagyos, hogy bárki összetörne tőle, Loki pedig hiába próbál kicsikarni belőle bármilyen érzelmet is.
De aztán végül… hosszú, néma percek után… a királynő fia felé fordul, és egyetlen mondatot suttog neki érdes, rideg hangján.
- Hozd el nekem a köveket.
Loki felkapja a fejét, elkerekednek a szemei, de végül pár szívdobbanásnyi idő után bólint. Arcán a komor őrület jelei jelennek meg.
- Akkor… kezdődjék a káosz.
Majd hirtelen… Loki alakja Walterré változik, a királynőé pedig egy ismeretlen, rongyos kinézetű, ápolatlan asszonnyá. Küklopsz itt még fiatalabb, talán 9-10 éves lehet, még nem jelentkezett nála semmilyen mutáció, és ugyanolyan könyörgő pózban áll a nő mellett, mint Loki az anyja oldalán. Valahogy minden fiatal megérzi, hogy ez a nő Walter anyja, aki mindig is gyűlölte és elhanyagolta őt, és a fiú ugyanúgy nem kap tőle szeretetet, mint Loki a királynőtől.
És végül Walter felnéz… majd megszólal.
- A szülők bűneiért… mindig a gyermekek fizetnek.
Az álom pedig ezzel… véget ér.
Amikor a fiatalok magukhoz térnek, már nem az AIM épületénél, de még csak nem is a föld felett vannak – mélyen, egy sötét csatornajáratban találják magukat… kivéve Bruce-t. Ő egészen máshol, a Central Park közepén nyitja ki a szemét.
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4515
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
5 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Similar topics» Queens-i S.H.I.E.L.D. központ
» Queens folyó
» Queens College
» Queens feletti ég
» A vízművek épülete
» Queens folyó
» Queens College
» Queens feletti ég
» A vízművek épülete
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Ultimate Világ / Újvilág :: New York és külkerületei
5 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.