Re: Bandon, Oregon

by **Phobia** Csüt. 22 Dec. 2016, 18:07

- OREGON -

Emily Emerald

Kissé fáradtan rogyok le az egyik székre és csak nézek. Nézem, ahogy mindenki elmegy, ahogy hátrahagynak, mert felesleges vagyok. Igyekeztem elmerülni, de már megint ugyanaz történik, mint Salemben. Kolonc vagyok, egy hátráltató tényező. Salemben nem voltam senkinek se a hasznára, de most ennek tetejében még hátráltatom a többieket. Ake-nek is itt kellett maradnia miattam, mert Atkinson tanárúr ezt akarta. Igaz, nem vagyok benne biztos, hogy akart-e menni, de ez most nem számít. Hátráltatom a többieket. Azt se értem, minek jöttem el egyáltalán. Igaz, nem tudhattam, hogy mégis mi várhat rám, és ez hogyan fog érinteni, de akkor is. Nincs önmagamban túl nagy hasznom.
A széken ülök és csak a csatjaimat nézem. Vajon mit szólna ehhez az anyám, ha még élne?

by **Cody Atkinson** Csüt. 22 Dec. 2016, 19:22

Nem maradtak magukra a gyerekek. A szárnyas mutáns is itt marad. A kocsiban Cody hallgat hisz Godlaw jó kérdéseket tesz fel. Amit hallanak az pedig tényleg egy hasznos információ lehet. Fura, hogy erről eddig még nem hallottak semmit. A golfpálya ahova érkeztek egy természetes közeg és ez tetszik Cody-nak. Itt van egy kicsi előnye neki is. Körbeszaglászik kicsit. Azzal, hogy ne távolodjanak nagyon el egymástól egyet ért. Nem akar sérüléseket. Mégis Godlaw egyenesen belesétál egy gödörbe. Cody először meg is ijed, de úgy látszik nem olyan nagy az és a kollégának sincs semmi súlyos sérülése.
-Jól vagy Godlaw? Maradj ahol vagy mindjárt mi is lemegyünk. Mit látsz ott lent?
~Földrengések és egy föld alatti valamilyen járat megjelenése. Fogadni mernék rá, hogy ezek összefüggenek. Akár azzal is ami az emberekkel történt. Viszont mégis mi történt itt. Ez egyre kuszább kezdd lenni. A választ meg gondolom majd ott lent fogjuk megtalálni.~

by **Akerman** Csüt. 22 Dec. 2016, 20:10

:: Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város
:: Játékos társak: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Cody Atkinson, Emily Emerald

Felszerelés / egyéb:

Emily végül Atkinson úr szavai után némán besétált a házba, én az igazgató helyettes úrra nézek miután már megkérdezte is, hogy maradok-e itt velük. Megrázom a fejemet lassan, nemlegesen.
- Inkább magukkal megyek. Ott több hasznom lesz úgy is.
Végül így is teszek és megyek a többiekkel oda ahonnan a telepata érezte, hogy onnan indulhatott ki vagy ott lehet az okozója. Autó út következik és meg is érkezünk egy golfpályára. Szóval innen volt az érzése vagy mi. Godlaw úr kiosztotta a feladatot, átfésüljük a területet és így egymás mellett szétszóródva, egy vonalban haladunk amíg nem találunk valamit ami érdekes lehet nekünk.
Végül Godlaw úr az aki "talál" valamit. Egyszer csak a hangját hallottam meg ami meg is ijesztett, a telepata, Tom úr is kiáltott, hogy találtak valamit. Oda siettem én is ahol ez az egész történt és egy pár lépésnyire megálltam a beszakadás szélétől. Nem akarok én is bele esni mert tovább omlik. Elgondolkodtató, Godlaw úr azt mondta, hogy ha találunk valamit ne csináljunk vele semmit. Ez vajon számít? Áh, nem igazán direkt ért hozzá bármihez is, csak beleesett egy gödörbe.
Tom úr elindult már kötélért szóval én csak hallgatom hogy Atkinson úr és Godlaw úr mit fog mondani egymásnak.

//Emily: Ake sem maradt ott, hanem ment a többiekkel. Nefi posztjának a végén jelezte is, hogy JK nem maradt ott Emily-n kivül.//

by **Godlaw / Tao** Csüt. 22 Dec. 2016, 20:17

A kutatás gond nélkül indul, de mint általában, most sem kerül el a baj. Körülbelül öt perc kell hozzá, hogy valamibe beletenyereljek, és a következő pillanatban a fenekemen találom magam. Mire rájövök, mi történt velem, már Tom hangját hallom fentről. Körbenézek, hogy felfogjam, hová is estem, de nem sok mindent látok. Miközben felkászálódom, már intek felfelé.

-Minden rendben, kutya bajom - válaszolok Codynak, de közben már rá is jövök, hogy a szóhasználat talán kissé furán veszi ki magát ebben a helyzetben.

Miután megbizonyosodom róla, hogy tényleg semmi gond, csak egy kicsit megrándult a bokám, megpróbálom ráhelyezni a súlyomat. Nem esek össze vonyítva - megint kutyás hasonlat -, úgyhogy megnyugszom. Közben előhalászom a zsebemből a mobilomat, és bekapcsolom a zseblámpát rajta, hogy körülnézhessek. Mindkét irányba bevilágítom a folyosót, és a falakat is megnézem, meg a padlót. Elsőre arra vagyok kíváncsi, hogy látok-e valamilyen feliratot, jelzést, ami egyértelműen utalhat arra, hogy hová kerültem. Aztán a földet is megvizsgálom kicsit, csak futólag keresek rajta nyomokat, hátha vastag a por, amiben kiszúrhatom, ha valaki nem rég járt errefelé.

-Ez biztos nincs rajta a városi tervrajzokon, de elég régóta kell itt lennie, hogyha a golfpálya már ráépült. Talán egy földalatti kísérleti terület, valami kormányzati szerv tulajdonában, vagy ilyesmi. Ha végrehajtottak itt valamilyen kísérletet, az megmagyarázná a földrengéseket, és azt is, hogy miért küldene valaki telepatikus jeleket egy golfpályáról.

Egyelőre nem indulok egy egyik irányba sem, segítek a többieknek lejönni, ha Tom visszaér a kötéllel, és majd aztán eldöntjük, merre érdemes indulni. Kettéválni mindenesetre nem biztos, hogy jó ötlet lenne.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 23 Dec. 2016, 00:00

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

Résztvevők: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Emily Emerald, Cody Atkinson,

Rain Akerman és Eshana Swati Khan

Következő körváltás: 2016. december 27. (kedd)

”Gyertek minél többen, legyetek tanúi új istenetek és uratok felemelkedésének!”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles úgy döntött, hogy ő maga is megy a küldetésre, csak mindenki előtt ért oda a repülőhöz, abban pedig elbújt egy tároló egységben a gép oldalsó falában és elaludt. Csak most ébredt fel, amikor nekidőlt a falnak és az kinyílt, így ő maga a Blackbird belső folyosójára esett. Amit láthatott, hogy a gép teljesen üres és az ablakon látszott, hogy egy tengerparton szállt le a gép. A nap magasan járt, így nagyjából dél körüli idő volt. A helyszínből és a nap állásából könnyedén kikövetkeztethette, hogy valószínűleg megérkeztek Bandonba, bár arról, hogy mennyi ideje vannak itt és hol vannak a többiek hirtelen semmit sem tudott. Azt tudta, hogyha az X-ek kimennek küldetésre, visznek rádiót/kommunikátort és azoknak a helyzete nyomon követhető volt például innen a repülőből.

Emily továbbra is csak ült és nézett ki a fejéből nagyjából. Danielle miután megette a szendvicset kért még hármat Joe-tól, és ásványvizet is. Így ők hátramentek a konyhába újra, hogy ezt megcsinálják, az ikrek pedig nem jöttek elő, így Emily teljesen egyedül maradt.

Tom hamarosan megérkezett a kocsival és abból szállt ki úgy, hogy a kötelet is hozta. Mivel máshova nem igen lehetett kötni – túl messze voltak a fák – így jobb híján a kocsi lökhárítójához kötötte a kötelet és úgy dobta le. Így kellően erős volt a megtartás ahhoz, hogy mindenki le tudjon mászni. Ha mások is mentek, akkor Eshana is lemászott, Tom pedig még fénylő neoncsöveket – light stick – dobott le, hogy fény legyen odalent. Amint mindenki lent volt még mielőtt megszólalhatott volna komolyabban valaki hirtelen fények gyúltak. Mintha a hely érezte volna a jelenlétüket. A bal oldalra menő oldalon lezárt folyosó vég látszódott úgy húsz méterrel odébb, ajtó sem volt rajta. A jobb oldalon viszont nagyon távol jó ötven-hatvan méterrel odébb erős fényforrás látszott, itt a folyosón pedig mintha csillagképek jelentek volna meg világítás gyanánt.

folyosó:

- Gyönyörűen néz ki, de elég ijesztő is – motyogta Eshana az orra alá. – Odamegyünk megnézni?
Még a nagyon jó szemével Cody sem láthatott semmit sem a fényben, hogy mi lehet ott, az biztos, hogy mozgás nem volt, nem zavarta/törte meg semmi sem a fényt.

template nélkül:

”Gyertek minél többen, legyetek tanúi új istenetek és uratok felemelkedésének!”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles úgy döntött, hogy ő maga is megy a küldetésre, csak mindenki előtt ért oda a repülőhöz, abban pedig elbújt egy tároló egységben a gép oldalsó falában és elaludt. Csak most ébredt fel, amikor nekidőlt a falnak és az kinyílt, így ő maga a Blackbird belső folyosójára esett. Amit láthatott, hogy a gép teljesen üres és az ablakon látszott, hogy egy tengerparton szállt le a gép. A nap magasan járt, így nagyjából dél körüli idő volt. A helyszínből és a nap állásából könnyedén kikövetkeztethette, hogy valószínűleg megérkeztek Bandonba, bár arról, hogy mennyi ideje vannak itt és hol vannak a többiek hirtelen semmit sem tudott. Azt tudta, hogyha az X-ek kimennek küldetésre, visznek rádiót/kommunikátort és azoknak a helyzete nyomon követhető volt például innen a repülőből.

Emily továbbra is csak ült és nézett ki a fejéből nagyjából. Danielle miután megette a szendvicset kért még hármat Joe-tól, és ásványvizet is. Így ők hátramentek a konyhába újra, hogy ezt megcsinálják, az ikrek pedig nem jöttek elő, így Emily teljesen egyedül maradt.

Tom hamarosan megérkezett a kocsival és abból szállt ki úgy, hogy a kötelet is hozta. Mivel máshova nem igen lehetett kötni – túl messze voltak a fák – így jobb híján a kocsi lökhárítójához kötötte a kötelet és úgy dobta le. Így kellően erős volt a megtartás ahhoz, hogy mindenki le tudjon mászni. Ha mások is mentek, akkor Eshana is lemászott, Tom pedig még fénylő neoncsöveket – light stick – dobott le, hogy fény legyen odalent. Amint mindenki lent volt még mielőtt megszólalhatott volna komolyabban valaki hirtelen fények gyúltak. Mintha a hely érezte volna a jelenlétüket. A bal oldalra menő oldalon lezárt folyosó vég látszódott úgy húsz méterrel odébb, ajtó sem volt rajta. A jobb oldalon viszont nagyon távol jó ötven-hatvan méterrel odébb erős fényforrás látszott, itt a folyosón pedig mintha csillagképek jelentek volna meg világítás gyanánt.

folyosó:

- Gyönyörűen néz ki, de elég ijesztő is – motyogta Eshana az orra alá. – Odamegyünk megnézni?
Még a nagyon jó szemével Cody sem láthatott semmit sem a fényben, hogy mi lehet ott, az biztos, hogy mozgás nem volt, nem zavarta/törte meg semmi sem a fényt.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 25 Dec. 2016, 11:45

Charles Dialin

Az öregdiák vagy ifjú művész, ahogy vesszük, hallgatott a tanárokra. Biztatták, hogy mozduljon ki, mert túl magányos lesz a végén és ahhoz még nagyon fiatal. Azon kívül sokat tudott segíteni legutóbb is, amikor a sebesültekhez minden kéz jól jött. A javaslat találkozott a véleményével, mert ő is érezte, hogy jó érzés volt segíteni másokon, azokon, akik ugyanolyanok voltak, mint ő. Eljött erre a küldetésre is, csak sokal hamarabb, mint kellett volna. Eléggé kelekótya tudott lenni, elnézte az időt. Már nem akart visszamenni, úgyhogy elbújt inkább a repülőn. Nem volt rá oka, magukkal vitték volna. Valószínűleg. Mégis inkább elrejtőzött, nehogy valaki kitalálja, hogy az örök bajkeverőt inkább leszállítja, annak ellenére, hogy már nagyon régóta nem volt bele baj.
A telefonját hozta el, olvasgatott, képregényes oldalakat nézegetett, végül belealudt, tekintettel akorai kelésre. Arra ébredt, hogy éppen kiesik a folyosóra. Sikeresen átaludt mindent, amit nem volt érdemes, úgy látta. Senkit nem látott, nem hallott, az ablakon át kinézve pedig rájött, hogy már rég megérkezhettek. Vagy nem olyan régen, ebben nem volt biztos.
- Hahóóóóóóóóóóó! - kiabált egyet, hátha valaki mégis maradt itt.
Számított arra, hogy semmi válasz nem jött. Megpróbált keresni valamilyen módszert, hogy a többieket elérje. A repülőn olyan részt keresett, ahol talált kommunikációs eszközt, amit ő is tudott kezelni. Egy pillanatra az eszébe jutott, mekkora buli volt, mikor Évával összefestették a repülőt. Kottákat rajzolt a festékfújóval és utána kapta el a szerelő. Az volt az utolsó balhéja. Elmosolyodott, mert így indult el a rajzolás útján, a kötelező feladattal. Most nem tervezett hasonlót. Ide nem rosszalkodni jött.
- Vétel. Halló. Zűrzavar a gépről. Hol vagytok? Vétel. Halló - szólt bele a készülékbe félig álmos hangon, ha megtalálta és be tudta kapcsolni.

by **Thorhalla** Vas. 25 Dec. 2016, 19:05

//Mivel sokan jelezték, hogy nem tudnak írni, nem lesznek, én is fáradt vagyok, szombaton lesz új kör.//

by **Phobia** Kedd 27 Dec. 2016, 17:28

- OREGON -
Emily Emerald

Elmentek. Mind elmentek, és nem térnek vissza egy ideig. Ake is elment a többiekkel a golfpályára, akik meg itt maradtak, a hármasikrek, a börtönben talált lány, és a szárnyas férfi, ők hátramentek miután ettek. Én pedig itt maradtam teljesen egyedül. De mégis mit vártam? Teljesen kiborultam, a csapatnak nem vagyok hasznára, a túlélőknek pedig megvan a maguk baja. Igazából nekem kellene nyugtassam a többieket, hiszen én jöttem a felmentősereggel, nem? Azonban én nem csinálok mást csak ülök és rettegek. Rettegek attól, hogy látok másokat meghalni, vagy hogy én halok meg. Hiszen az, aki ezt tette biztosan vissza fog térni, hogy befejezze a munkát. Ha módja lesz rá, biztosan végez velünk is. Én pedig csak ülök és várok. Egyáltalán azt se értem, minek jöttem el. Azonban most már nincs értelme ezen keseregni, hiába túrázok az egészen.
Lassan fellélegzem, majd felállok és teszek pár kört bent. Stresszoldásként megérintek valami kemény anyagot, felszívom és átalakítom a kezemet. Az mindig jó érzéssel tölt el. Szeretem csinálni.

by **Cody Atkinson** Kedd 27 Dec. 2016, 18:24

Godlaw nem sérült meg. Sőt még viccelődni is van ideje.
-Rendben az a fő.
Ezek után még egy kis bemutatót is kapnak a helyről. Cody figyelmesen hallgatja.
~Szóval már egy régebben ideépült helyről van szó. Mint mindig kevés infót kaptunk. Bár az is lehet, hogy tényleg még a S.H.I.E.L.D. sem tudott erről. A helyiek meg biztos. Mindenesetre addig üsd a vasat amíg meleg. Még most megnézzük mielőtt megint történne valami.~
Ezek után megérkezett a kötéllel a telepata és a kocsit is hozta. Cody megkötötte a csomót, ellenőrizte majd lemászott, majd lent segített a többi mászónak. A fények kigyúlására gyanakvón körbenézett.
-Ez elég modern helynek tűnik.
Állapította meg majd Eshana kérdésére válaszolt.
-Természetesen odamegyünk megnézni. Közben pedig figyeljetek a hátatokra is. A bezárt ajtó nem tetszik nekem.
Ezzel jó példával előállva elő is állt és vezette a társaságot mivel így elsőnek veszi észre ha valami mozgás történik, de ha valami rájuk támad az is elsőnek őt éri. Ha a kommunikátor megszólal akkor Cody elsőnek meglepődik és nem is érti miről van szó.
-Miféle zűrzavar? Ja, hogy te vagy az! Mit keresel itt? Egyedül vagy?

by **Akerman** Pént. 30 Dec. 2016, 15:58

:: Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város
:: Játékos társak: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Cody Atkinson, Emily Emerald

Felszerelés / egyéb:

Tom úr vissza ért, jött a kocsival és a kötéllel, a kocsi végéhez kötötték a kötelet és úgy dobták azt le a beszakadt részen ahol Godlaw úr volt. Egymás után lemásztunk a kötélen, én is mentem a többiek után le. Pár light stick is lekerült de ahogy lent voltunk már szinte rögtön felgyulladtak fények amitől nem kicsit ugrottam meg és kaptam a tekintetemet jobbról balra nézve, hogy mi történik vagy mi fog most történni, de csak a lámpák kapcsoltak fel és most már látunk is valamit, semmi más nem történt már utána.
Az egyik irányba le volt zárva a folyosó vége, a másik irányban meg vezetett csak előre az út. Ebbe az irányba indul meg előre Atkinson úr elsőnek. Meg vártam míg Godlaw úr is és Tom úr is elindulnak utána és csak akkor kezdtem el követni őket. Egyáltalán nem bizalomgerjesztő a hely. Nem tetszik, hogy a föld alatt vagyunk és úgy jöttünk le, hogy beszakadt a plafon egy részen, szinte várom, hogy valami még össze dőljön itt, remélve persze közben, hogy nem fog mégsem ránk szakadni a mennyezet még valahol.
A kommunikátoron keresztül valaki megszólal hozzánk, nem tudom, hogy ki lehet az se hang alapján se találomra hisz mindannyian itt vagyunk akik jöttünk, kivéve Emily-t akinek a hangját megismerném viszont. Atkinson úr viszont úgy néz ki, hogy tudja, hogy ki az aki beszél hozzánk és egyébként is, a tanárok intézzék csak ezt a váratlan hívást. Nem nekem kell még messze se.

by **Godlaw / Tao** Pént. 30 Dec. 2016, 18:00

Amíg a többiek a kötéllel bíbelődnek, és a folyosót vizsgálgatom, és kisebb szívbajt kapok, amikor hirtelen fények gyúlnak ki mindenhol. Elrakom a telefonomat, és újra végigkémlelek a folyosó két irányában. Most már látom, hogy az egyik irányba nem tudunk elindulni, lezárt folyosó, zsákutca vár minket. Nem egészen értem, miért épít valaki zsákutcát egy létesítménybe, de az is lehet, hogy rejtett ajtó van ott, vagy utólag volt talán szükség a lezárásra. Elég különös. A másik irányban viszont szabad az út, és vagy félszáz méterig is ellátni a fényeknek köszönhetően. Ott viszont valami nagyon világít, úgyhogy egyelőre többet nem tudunk kisilabizálni innen. Elteszem a napszemüvegemet, mert ezen a helyen azért nem teng túl az UV sugárzás, aztán arrébb megyek, hogy a többiek lemászhassanak a kötélen.

-Modernnek? - Kérdezek vissza Cody megállapítására. - A net szerint a golfpálya a kétezres évek környékén lett átadva, ha jól emlékszem - újabb információ morzsa, amit idefelé jövet szedtem össze, bár akkor még nem tűnt fontosabbnak, mint az áfonyafesztivál.

-És kétlem, hogy észrevétlenül idefúrhatták az alagutat, miután megvolt a pálya.

Egyszer már felmerült a gondolataim közt, hogy talán az idegenek rabolták el az embereket, de a porlasztás és a telepatikus zaj másra utalt aztán. Most viszont úgy érzem, megint aktuális lehet az eshetőség.

-És mégis igazad van. Ez a hely egyáltalán nem úgy néz ki, mintha a kétezres évek előtti technológiával készült volna. Vagy legalábbis nem emberi technológiával - jegyzem meg, ahogy a csillagképeket kirajzoló világítást nézegetem.

Miután mindenki lemászott, Cody előre indul, hogy vezesse a csapatot. Én is felzárkózom hozzá, mivel kétlem, hogy a mögöttünk lévő lezárt folyosó irányából bármilyen veszély fenyegetne. Meglátjuk, mi az a fényforrás, aztán majd kiderítjük, merre tovább.

-Érzékel valamit, Tom? Van nyoma annak a telepatikus zajnak, amit korábban hallott?

Én magam is éreztem megérkezésünkkor, hogy valamiféle telepatikus hullámzás van a környéken, de a képességem nem alkalmas ezeknek az olvasására, úgyhogy azt hiszem, jobb lesz inkább Tomra hagyni ezt a részt.

//Mesélői információ alapján Godlaw nem hallja az adóvevőn érkező üzenetet, mert lent a folyosón nincs vétel.//

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 31 Dec. 2016, 00:00

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

Résztvevők: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Emily Emerald, Cody Atkinson,

Rain Akerman, Charles Dialin és Eshana Swati Khan

Következő körváltás: 2017. január 4. (szerda)

”Még nem készültél fel? Pedig minden az eljövetelemről regél.”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles könnyedén megtalálta azt, hogy a rádiót hogyan kellett aktiválni, így ezt meg is tudta tenni. A rendszer azonban összesen egy darab másik jelet érzékelt, neki pedig tudott is üzenni. Ez a jel a radaron is megtekinthető volt, eléggé messze volt Charles-tól. A Black Bird-n volt úgymond GPS is, így láthatta, hogy Bandon északi részén van jelenleg a géppel, a jelzés pedig szinte pontosan a város másik végéből jött, a térkép szerint egy étteremből. A kapcsolat létrejött, el is tudta küldeni az üzenetet annak, aki ott volt.

Emily egy idő után felállt és nekilátott körbesétálni a helységet és keresett valamilyen keményebb anyagot. Az épület maga fából volt, az neki nem volt jó, így lényegében a rézevőeszközök voltak a legkeményebb anyagok. A tenyere belső fele fel is vette ezt az anyagot, ebben a pillanatban meg is szólalt a rádiója, amit a suliból hoztak/kaptak.
- Vétel. Halló. Zűrzavar a gépről. Hol vagytok? Vétel. Halló!

A kint levők nem kapták meg Charles üzenetét, így zavartalanul tudtak tovább beszélgetni és tervezni, hogy mit kéne tenni.
Az pedig az volt, hogy elindulnak előrefelé a fény forrása irányába. Közben még néhány mondatot is váltanak egymással a társaság tagjai. Godlaw valóban nem alkalmas a telepatikus dolgok érzékelésére, de Tom pedig az empatikusakat nem tudja olvasni, azt csak Godlaw.
- Előről érzem erősebb azt, amit eddig – mondta. – De semmi kézzelfogható, csak egyre inkább olyan, mint a rádióban a statikus zaj…
Hasonlót érzett Godlaw is ugyanúgy előről. A nagyjából ötven métert könnyedén megtette a táraság Cody vezetésével, semmilyen támadás nem érte őket a fényen pedig könnyedén betudtak sétálni, amint ezt megtették és a szemük hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy egy nagyobb csarnokba érkeztek, aminek a közepén egy nagyobb energiamező volt. Onnan jött a fény és Godlaw is onnan érezte az empatikus zavarást. Ha Tom-ra néztek, akkor ő a fejéhez kapott, láthatóan neki kellemetlen volt itt lenni és bólint, ha rákérdeznek, hogy az energiamező felől érzi ő is a gondot.

a terem:

Ha Alethea érzékel mágiát, semmilyen mágikusság nincs itt, Cody pedig saját magukon kívül semmilyen más illatot nem érzékelt, csak dohos levegőt, mintha évek, vagy sokkal régebb óta nem járt volna itt senki sem.

template nélkül:

”Még nem készültél fel? Pedig minden az eljövetelemről regél.”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles könnyedén megtalálta azt, hogy a rádiót hogyan kellett aktiválni, így ezt meg is tudta tenni. A rendszer azonban összesen egy darab másik jelet érzékelt, neki pedig tudott is üzenni. Ez a jel a radaron is megtekinthető volt, eléggé messze volt Charles-tól. A Black Bird-n volt úgymond GPS is, így láthatta, hogy Bandon északi részén van jelenleg a géppel, a jelzés pedig szinte pontosan a város másik végéből jött, a térkép szerint egy étteremből. A kapcsolat létrejött, el is tudta küldeni az üzenetet annak, aki ott volt.

Emily egy idő után felállt és nekilátott körbesétálni a helységet és keresett valamilyen keményebb anyagot. Az épület maga fából volt, az neki nem volt jó, így lényegében a rézevőeszközök voltak a legkeményebb anyagok. A tenyere belső fele fel is vette ezt az anyagot, ebben a pillanatban meg is szólalt a rádiója, amit a suliból hoztak/kaptak.
- Vétel. Halló. Zűrzavar a gépről. Hol vagytok? Vétel. Halló!

A kint levők nem kapták meg Charles üzenetét, így zavartalanul tudtak tovább beszélgetni és tervezni, hogy mit kéne tenni.
Az pedig az volt, hogy elindulnak előrefelé a fény forrása irányába. Közben még néhány mondatot is váltanak egymással a társaság tagjai. Godlaw valóban nem alkalmas a telepatikus dolgok érzékelésére, de Tom pedig az empatikusakat nem tudja olvasni, azt csak Godlaw.
- Előről érzem erősebb azt, amit eddig – mondta. – De semmi kézzelfogható, csak egyre inkább olyan, mint a rádióban a statikus zaj…
Hasonlót érzett Godlaw is ugyanúgy előről. A nagyjából ötven métert könnyedén megtette a táraság Cody vezetésével, semmilyen támadás nem érte őket a fényen pedig könnyedén betudtak sétálni, amint ezt megtették és a szemük hozzászokott a fényekhez láthatták, hogy egy nagyobb csarnokba érkeztek, aminek a közepén egy nagyobb energiamező volt. Onnan jött a fény és Godlaw is onnan érezte az empatikus zavarást. Ha Tom-ra néztek, akkor ő a fejéhez kapott, láthatóan neki kellemetlen volt itt lenni és bólint, ha rákérdeznek, hogy az energiamező felől érzi ő is a gondot.

a terem:

Ha Alethea érzékel mágiát, semmilyen mágikusság nincs itt, Cody pedig saját magukon kívül semmilyen más illatot nem érzékelt, csak dohos levegőt, mintha évek, vagy sokkal régebb óta nem járt volna itt senki sem.

by **Phobia** Hétf. 02 Jan. 2017, 11:38

- OREGON -
Emily Emerald

Mivel az üldögélés nem vezet semmire, így felállok, hogy kicsit megmozgassam az izmaimat. Rövidesen elkezdek keresni valami kemény anyagot, hogy felszívhassam, de az étteremben szinte csak fát találok, ami egyáltalán nem jó. Nem kedvelem annyira a fát, talán azért, mert gyúlékony, én pedig félek a tűztől. Lehet, a régi házunk is fából volt, azért égett le olyan könnyen, de ezt nem tudom biztosan. Nem emlékszem.
Szerencsémre találok pár réz evőeszközt, amiből az egyiket azonnal fel is használok. Békességgel tölt el, mikor a tenyerem felveszi az anyagot, ahogy a réz a részemmé válik. Ez olyan...csodálatos érzés, mámorító. Hogy ezt fokozzam, előszedem a zsebemből a fémgolyót, de már felszívni nem tudom, mert megszólal a kiosztott rádióm. Az üzenet eléggé zavaros, a kérdésre szinte én se tudom a választ.
- Helló? Itt Emily....Emily Emerald. Egy...étteremben vagyok, a többiek pedig...a városon kívül azt hiszem...egy golfpályán...de ki beszél? - szólok bele a rádióba kissé összezavarodva. Mondjuk, ha én megkaptam az üzenetet, biztosan a többiek is. Talán kapcsolatba lépnek velem, és kérhetek valami utasítást. Még mindig félek, de attól jobban rettegek, hogy csak egy kolonc leszek a küldetésen. Eddig semmi hasznosat nem csináltam...az egész életemben.

by **Cody Atkinson** Kedd 03 Jan. 2017, 17:43

Godlaw jól utánajárt a dolgoknak. Ha az egyik diákja lenne akkor Cody megdicsérné, de így elvárható a helyes felkészülés. A gondolatra, hogy idegen technológia lenne Cody elgondolkozik.
~Van benne valami, de érdekelne, hogy mi okból. A mutánsokat miért kímélte meg? Miért most? Mik voltak a földrengések? Ez az egész ügy eléggé zavaros és nem nagyon akarnak a szállak kijjebb bogozódni, de a megoldás azt hiszem itt van.~
A telepata mondatára, hogy olyan ez mint a statikus zaj Cody nem nagyon tud mit mondani. Főleg, hogy nem is érti, hogy ez mit jelent. Talán valami telepata szleng amit egymás közt megértenek, de ő nem. A lényeg azért átjött, hogy ez valami amit nem ért. A folyosó végén lévő teremben Cody értetlenül néz az energia mezőre. A telepatát látva kezdi sejteni, hogy az mi lehet.
-Jól van Tom? Az, felől érzi a zajt?
Az igenlő válaszra Cody megpróbál az energiamező közelébe menni. Nem nyúl a dolgokhoz mert nem akar semmit sem összezavarni hisz nem ő a szakértő a jelenlévők közt. Godlaw-hoz fordul.
-Értesz ezekhez a dolgokhoz?
~Ez olyan mint valami energiaforrás. Csak tudnám mit üzemel és miért van itt és kik építették és miért most?~

by **Godlaw / Tao** Kedd 03 Jan. 2017, 19:18

A folyosón haladva elfog az az érzés, hogy egész máshol járok, mint egy nyugati parti városka golfpályája alatt. A falakon lévő csillagképek rossz érzést keltenek bennem, valahogy nem illenek össze semmi mással. Ez csak dekoráció lenne? Vagy jelentett valamit annak, aki építette? Mire jók ezek? A csillagképeket régen tájékozódásra használták, de nyilvánvaló, hogy a technológia azon szintjén, amikor valaki mesterséges csillagképlámpát készít, már nem szorul az illető a csillagképekre a tájékozódáshoz. Inkább szimbolizálni akarhattak ezzel valamit. Talán vezetnek valahova, ha jobban értenék a csillagokhoz, lehet, hogy megfejthetnék valamilyen titkos üzenetet belőle, vagy belsőbb jelentést.

Tom válaszára bólintok, úgy tűnik, ő sem okosabb ebben a helyzetben. Talán az érzelmekre ható kisugárzás is pont annyira zavaros, mint a tudati. Amikor végre elérünk a teremhez, már érzem, hogy gyorsabban szedem a lábamat, mint az elején, nyilván kíváncsi vagyok rá, hogy mit találunk.

A terembe érve megállok Cody mellett, hogy felmérhessem, mit is látunk. Tom megerősíti, hogy a fénylő erőtér felől érzékeli a kellemetlen telepatikus sugárzást. Nekem nem okoz fájdalmat, inkább csak háttérzaj, valószínűleg azért is, mert a képességem elsősorban nem az érzelmek olvasására, inkább befolyásolására használható.

-Ezekhez a dolgokhoz? Úgy érted, a titkos földalatti bunkerekben lebegő, agyhullámokat kisugárzó földönkívüli szuperfegyverekhez? - Kérdem cinikusan Cody-t, ahogy mellette sétálva megközelítem a gömböt. - Már hogyne értenék. Három dolgot rögtön meg tudok róla mondani.

Körülnézek a szobában valami érintőképernyő, holografikus kijelző, irányítópult, kapcsolószekrény vagy bármilyen eszköz után, ami arra lehet használható, hogy beállításokat végezhessenek a teremben.

-Először is: külső energiaforrásról működik. Az elhelyezése nem véletlenszerű, körülötte kábelek vannak, tehát energiával, talán egyszerű elektromos árammal működik. Másodszor: ebből kifolyólag ki lehet kapcsolni. Ha rájövünk, hogy honnan jönnek ezek a kábelek, és mi vezérli bennük az energiát, akkor megszakíthatjuk az erőtér működését. De jobb, ha nem próbálunk csak úgy nekiesni, ha egy kisvárosnyi embert tud elporlasztani, akkor rengeteg energia lehet benne. Egyszerűbben fogalmazva: felrobbanhat. Harmadszor, és ez a legijesztőbb: ezt valaki bekapcsolta. Eddig nyilván nem ment, különben egyrészt sosem épült volna itt város, nemhogy golfpálya; másrészt Tom érezte volna korábban is a telepatikus zavart. Akárki is építette ide ezt a bunkert, elhelyezte benne ezt az eszközt, azzal a céllal, hogy a kellő időben kiirtson minden embert. Azt tippelném, hogy agyhullámok alapján szelektálja ki azokat, akikkel végeznie kell. Talán a mutánsok agyhullámai kissé eltérnek az emberektől, és amikor a gépet építették, még nem voltak elterjedve a mutánsok, így ránk nem kalibrálhatták a fegyvert. Én továbbra is az ufókra szavazok.

A valódi kérdés persze az, hogy hány ilyen lehet még elrejtve a világon? Vagy mi van akkor, ha a hatótávolság kiterjeszthető, és nem csak egy városnyi, de akár sokkal több emberrel is végezhet egy ilyen gép? Az biztos, hogy egyesek ölni tudnának érte, például...

-Vagy Apokalipszisre. Túlfejlett technológia, megöl minden embert, de életben hagyja a mutánsokat, beleillene a képbe. De nem tiszta, hogyan és miért hozta éppen ide.

by **Thorhalla** Kedd 03 Jan. 2017, 23:19

//Mivel a fele társaság szólt, hogy nem ér rá, nem tud írni... vasárnap lesz új kör.//

by **Szürke Eminenciás** Pént. 06 Jan. 2017, 19:13

Charles Dialin

A diák babrált a rádióval, hamar sikerült bekapcsolni. Egy helyre tudott üzenni, megragadta a lehetőséget és üzent oda, bárhol is volt. Ez nem volt túl okos ötlet, de nem bírt már várni. Unta az egyedül létet. A hely északi részének üzente azt, amit üzent. Charles megnézte a helyet, megpróbálta fejben megjegyezni és elindulni arrafelé.
- Heló? Halló! Szia Emily! Látom, hogy ott vagy. Szólj a golfozóknak, hogy jövök! Mondtam, Zűrzavar vagyok. Ezek szerint nem ismersz. Charles Dialin. Hamarosan találkozunk. Jövök. Szia!
Charles igyekezett megjegyezni az információkat, hogy egy Emily Emerald nevű lányt kellett keresnie. Próbálta felidézni, hogy ismerte-e az órákról. Étterem, golfpálya, ezek jártak a fejében, hogy el ne tévessze. Igyekezett az irányt tartani.

by **Akerman** Pént. 06 Jan. 2017, 22:17

:: Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város
:: Játékos társak: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Cody Atkinson, Emily Emerald

Felszerelés / egyéb:

Lemásztunk Godlaw úr után és a hely ijesztő, egyáltalán nem bizalomgerjesztő ezzel a furcsa világítással is még ami van. Az egész csak egy folyosó amiben az egyik irányba semmi a másikban meg egy ajtó. Persze megyek a felnőttek után mert nem akarok lemaradni tőlük ezen a helyen de nagyon nem vagyok kíváncsi sem arra, hogy mi lehet az ajtó mögött. Mi van ha ott van az ember vagy valami ami ezt csinálta az emberekkel?
Bármennyire is nem tetszik a hely nem mehetünk el addig, nem mehetünk haza addig amíg nem derítettük ki teljesen a dolgokat. Én már megelégedtem azzal, hogy már tudjuk, az emberekkel mi történt itt. Ennyi, meghaltak, porrá váltak. Ez történt. Mi meg itt vagyunk most lent valami ijesztő hi-tech folyosón az ajtó meg vezet valahová. Ezzel a tudattal követem a felnőtteket, egészen az ajtóig amin ők be is mennek. Én megállok az ajtóban és onnan nézek be a terembe hitetlenkedve. Mégis mi a fene ez? Atkinson úr és Godlaw úr olyan egyszerűen beszélgetnek a dologról.
- Ez már igazán nem a mi dolgunk...akárhogy is nézzük ez nem mutáns hanem gép..
Motyogom/mormogom magamnak az ajtóban. Remélem jobban elvannak foglalva egymás szavaival mint, hogy én mit csinálok.

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 08 Jan. 2017, 00:01

Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város

Résztvevők: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Emily Emerald, Cody Atkinson,

Rain Akerman, Charles Dialin és Eshana Swati Khan

Következő körváltás: 2017. január 12. (csütörtök)

”És eljött hát a nap, amikor végre ebben az új világban is mindenki megismeri a nevemet, s könyörgéseikbe, imáikba foglalja azt!”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles-nak bármennyire is törte a fejét nem volt ismerős Emily neve, de úgy döntött, hogy elindul. A GPS szerint már maga az étterem is a városka másik oldalán volt, így célszerű volt egy robogót, vagy biciklit elkötnie a fiúnak, hogy azzal gyorsabban odaérjen. Bármelyiket is választotta, talált és a végén, hála annak, hogy teljesen forgalommentes utak vannak, csak pár helyen kell kocsikat kerülgetni meg is érkezik a tengerparthoz közeli étteremhez, ahol elméletileg Emily is van.

Ha Emily abban az 5-10 percben – járműtől függően – próbálja a többiekkel felvenni a kapcsolatot, akkor nem sikerül megtenni, egyszerűen nem jön létre. Végül pedig megérkezik Charles, akit ugyan személyesen nem ismert, de látásból és pletykákból igen. Ő az a srác, aki állítólag már 21 éves, de még mindig nem végezte el az iskolát. Hátulról egyébként még mindig nem jöttek ki Danielléék, de a lány sülő ételek illatát érezhette, így legalább lehetett tudni, hogy miért is nem jöttek előre.

A föld alatti csapat tovább diskurált és próbálta kitalálni, hogy mi is lehet ez, amit látnak. Rain most már tényleg szívesen távozott volna innen másra hagyva a dolgokat. Közben Godlaw is körbenéz, hogy talál-e valamilyen panelt, vagy konzolt, de semmi efféle nem volt a környéken. Több lehetséges gondolat és lehetőség hagyta el a jelenlevők száját, amikor hirtelen homályosodni kezdett a környék. Már nem voltak egyedül, sok apró olyan 140-160 cm közötti sárga lény dolgozott azon, hogy itt minden rendben legyen. Godlaw érezte, hogy az érzelmek ezektől jöttek, most már nem zavar volt, hanem teljesen érezte, félelem, aggodalom, megkönnyebbülés áradt belőlük. Kissé távolabb az ajtóban egy furcsa férfi és egy nő állt.
- Ezt éreztem, ez volt a furcsa „háttérzaj” – mondta Tom is. – Egy visszhang a múltból…

akik ott vannak:

A sárga lényeket Cody egyből megismerte, az Angyal program szigetén látott hasonlót, a férfi és a nő pedig Alethea és Godlaw számára volt ismerős, Végsők voltak.
- Egy korszak véget ér, Vanath többé nem szabadul – mondta a férfi elégedetten.
A nő összerezzent a szavaira.
- Lord Vanath – javította ki félelemmel.
- Még mindig félsz tőle? – kérdezte a férfi.
- Ostobaság nem így tenni nagyúr! – mondta ingerülten. – Még mindig képes lenne mindannyiunkat könnyedén elpusztítani, ahogyan a teljes világot is!
- Elvettük minden képességét, nem fog tudni ártani már. Moloidok, távozás, lezárjuk a helyet az örökkévalóságig! – parancsolta. – A számítások szerint néhány éven belül úgyis földrengés éri a térséget, elsüllyed a tengerbe, soha sem találja meg senki sem. Ha meg mégis az időkapszula kellő figyelmeztetés lesz, hogy ne jöjjön ide senki sem.
Ezzel elindultak kifelé, a helységben levő energiák ekkor álltak össze a gömbbé, amit a társaság látott korábban, elnyelte az érzelmeket, az emlékképeket. Látszott, hogy elindulnak kifelé, végig a folyosón, amin most jött be a társaság, a folyosó végén ott volt az ajtó, még a szabadba nyílt, nem a föld alá, így már volt értelme annak is, hogy ott van. Ma már a föld alatt volt, de amikor ez a visszhang történt még nem így volt. Az emlékképek elhalványultak az energiamező még erősebb lett, körbeölelt mindenkit és elvakított. Mikor a fények eltűntek és a szemük kitisztult, egy furcsa helyen voltak, nem a komplexumban.

a hely:

//És akkor az eddigi idézeteket mind-mind az övéi voltak, így mostantól nem ismeretlen személynek lesznek ott, hanem a rendes nevén, azaz Lord Vanath-ként.//

template nélkül:

”És eljött hát a nap, amikor végre ebben az új világban is mindenki megismeri a nevemet, s könyörgéseikbe, imáikba foglalja azt!”
- Ismeretlen személy

Bandon, Oregon - Page 3 00120

Charles-nak bármennyire is törte a fejét nem volt ismerős Emily neve, de úgy döntött, hogy elindul. A GPS szerint már maga az étterem is a városka másik oldalán volt, így célszerű volt egy robogót, vagy biciklit elkötnie a fiúnak, hogy azzal gyorsabban odaérjen. Bármelyiket is választotta, talált és a végén, hála annak, hogy teljesen forgalommentes utak vannak, csak pár helyen kell kocsikat kerülgetni meg is érkezik a tengerparthoz közeli étteremhez, ahol elméletileg Emily is van.

Ha Emily abban az 5-10 percben – járműtől függően – próbálja a többiekkel felvenni a kapcsolatot, akkor nem sikerül megtenni, egyszerűen nem jön létre. Végül pedig megérkezik Charles, akit ugyan személyesen nem ismert, de látásból és pletykákból igen. Ő az a srác, aki állítólag már 21 éves, de még mindig nem végezte el az iskolát. Hátulról egyébként még mindig nem jöttek ki Danielléék, de a lány sülő ételek illatát érezhette, így legalább lehetett tudni, hogy miért is nem jöttek előre.

A föld alatti csapat tovább diskurált és próbálta kitalálni, hogy mi is lehet ez, amit látnak. Rain most már tényleg szívesen távozott volna innen másra hagyva a dolgokat. Közben Godlaw is körbenéz, hogy talál-e valamilyen panelt, vagy konzolt, de semmi efféle nem volt a környéken. Több lehetséges gondolat és lehetőség hagyta el a jelenlevők száját, amikor hirtelen homályosodni kezdett a környék. Már nem voltak egyedül, sok apró olyan 140-160 cm közötti sárga lény dolgozott azon, hogy itt minden rendben legyen. Godlaw érezte, hogy az érzelmek ezektől jöttek, most már nem zavar volt, hanem teljesen érezte, félelem, aggodalom, megkönnyebbülés áradt belőlük. Kissé távolabb az ajtóban egy furcsa férfi és egy nő állt.
- Ezt éreztem, ez volt a furcsa „háttérzaj” – mondta Tom is. – Egy visszhang a múltból…

akik ott vannak:

A sárga lényeket Cody egyből megismerte, az Angyal program szigetén látott hasonlót, a férfi és a nő pedig Alethea és Godlaw számára volt ismerős, Végsők voltak.
- Egy korszak véget ér, Vanath többé nem szabadul – mondta a férfi elégedetten.
A nő összerezzent a szavaira.
- Lord Vanath – javította ki félelemmel.
- Még mindig félsz tőle? – kérdezte a férfi.
- Ostobaság nem így tenni nagyúr! – mondta ingerülten. – Még mindig képes lenne mindannyiunkat könnyedén elpusztítani, ahogyan a teljes világot is!
- Elvettük minden képességét, nem fog tudni ártani már. Moloidok, távozás, lezárjuk a helyet az örökkévalóságig! – parancsolta. – A számítások szerint néhány éven belül úgyis földrengés éri a térséget, elsüllyed a tengerbe, soha sem találja meg senki sem. Ha meg mégis az időkapszula kellő figyelmeztetés lesz, hogy ne jöjjön ide senki sem.
Ezzel elindultak kifelé, a helységben levő energiák ekkor álltak össze a gömbbé, amit a társaság látott korábban, elnyelte az érzelmeket, az emlékképeket. Látszott, hogy elindulnak kifelé, végig a folyosón, amin most jött be a társaság, a folyosó végén ott volt az ajtó, még a szabadba nyílt, nem a föld alá, így már volt értelme annak is, hogy ott van. Ma már a föld alatt volt, de amikor ez a visszhang történt még nem így volt. Az emlékképek elhalványultak az energiamező még erősebb lett, körbeölelt mindenkit és elvakított. Mikor a fények eltűntek és a szemük kitisztult, egy furcsa helyen voltak, nem a komplexumban.

a hely:

//És akkor az eddigi idézeteket mind-mind az övéi voltak, így mostantól nem ismeretlen személynek lesznek ott, hanem a rendes nevén, azaz Lord Vanath-ként.//

by **Szürke Eminenciás** Vas. 08 Jan. 2017, 10:52

Charles Dialin

A régi diákokat nagyon jól ismerte, más évfolyamokból is soknak tudta a nevét. Mert régen érdekelte, kivel mit lehetett megcsinálni, kit hogyan lehetett megviccelni. Mostanában bezárkózott a szobájába és az órákon sem azzal foglalkozott mndig, hogy kit hogy hívtak. Ennyi év alatt nagyon sok diákot ismert már és megcsömörlött. Most kezdte újra ízlelgetni a társas életet, de megint elég furcsán. Elbújva egy repülőn.
Fogott magának egy biciklit. Hajtani akarta, hogy eljusson ahhoz az Emilyhez. Szerencséjére talált is egyet és indulhatott a város másik vége felé. Forgalom nem volt. Néhány autót kellett kikerülnie, azzal nem volt gondja. Biciklizni minden gyerek tudott, az ilyen öregdiák még jobban is, mert régebb óta csinálta. A tengerpartot is megnézte, mert az is érdekelte. Annyira nézelődött, hogy a végén a biciklivel nekiment valaminek, úgy állt meg.
- Jaj! Te vagy Emily?
Integetett és futva közeledett a lányhoz, ha az ott volt.
- Mi történik? Összefoglalnád?
Bemutatkozni elfelejtett, de a stílusból a lány bizonyosan rájött, hogy azzal volt dolga, akit rádióban hallott. Eléggé zűrzavaros volt, most megint illett rá a régi neve.

by **Akerman** Vas. 08 Jan. 2017, 18:15

:: Kree Invázió – Prológus / A Kihalt város
:: Játékos társak: Jackson Godlaw, Alethea Faust, Cody Atkinson, Emily Emerald, Charles Dialin

Felszerelés / egyéb:

A tanárok keresgéltek, én csendben álltam az ajtóban, pár lépést tettem csak meg, hogy ne álljak benne pont. Valamiért elkezdett minden homályosabb lenni és furcsa sárga lények jelentek meg közben, megint hallucinálok? Nem, a többiek is reagálnak rá. Nem csak én látom! Rémülten hőköltem hátra a falnak neki és kaptam fel az egyik kezemet magam elé míg a másikkal a falat fogtam mögöttem. Mégis mik ezek, két ember szerű alak is megjelent és beszélgetnek, valamit csinálnak. Mégis mi folyik itt?!
Nem úgy csinálnak mintha látnának minket, nem reagálnak ránk de ettől még ijesztő, hogy mégis mi történik itt, ezek a semmiből megjelentek csak.
Elhátrálok az ajtótól messzebb ahogyan arra halad a két alak ki és értetlenül állva csak bámulom őket amíg az erős fény nem kezd el elvakítani. Felemelem a kezemet a szemeim elé, be csukom is őket, hogy védjem az erős fénytől. Miután eltűnni látszott a vakító fény lassan lestem ki a kezem mögül majd a kezem leejtve hitetlenkedve néztem az ismeretlen helyet.
- Mi történt -kezdek bele halkan először - MI ,mi történt? Hol vagyunk?
Jóval hangosabban fojtatom körbe kapva a tekintetemet keresve a többieket, hangomban a rémület érződik. Egyáltalán nem vagyok nyugodt, fogalmam sincsen, hogy hol vagyok, a kezeim pedig ökölbe szorulnak.

by **Cody Atkinson** Hétf. 09 Jan. 2017, 13:04

Godlaw cinikussága nem tetszik Cody-nak, de nem teszi szóvá. Ahhoz képest így is tudott olyan megállapításokat tenni amit Cody nem.
-Csak többet tudsz ezekről mint én. Múltkor mikor ilyen pulzáló, modern kütyüt láttam akkor úgy kapcsoltam ki, hogy hozzávágtam egy kocsit. Akkor nem ufók voltak.
A következő tippre ő is bólint.
-Ő már nekem is eszembe jutott, de az okokat én sem láttam.
A hirtelen elhomályosulás meglepte Cody-t és a keze a fegyverére csusszant. Mikor a kis sárga lényeket is meglátta elő is kapta. De azok úgy látszik nem is törődtek vele. Tom mondatára értetlenül nézett.
-Ez mit jelent?
A társalgásból kicsit többet is megértett már. Viszont új kérdései is lettek. A helyszínváltás őt is meglepte, de nem annyira mint a diákját.
-Nyugodj meg Rain. Ha jól vettem ki akkor az nem is egy fegyver volt hanem egy időkapszula vagy egy börtön egy nagy hatalmú lény számára. Ha tippelnem kéne akkor talán a földrengések hozták működésbe. Ami fura számomra, hogy olyan sárga lényeket láttam már, viszont akkor Apokalipszis szolgálatában voltak. Ha pedig tippelnem kéne, hogy most hol vagyunk akkor az egyik tippem az volna, hogy a börtönben ahova az a Vanath-ot zárták, a másik pedig, hogy egy biztonságos helyen ahova valami kimentett minket. Ezek csak tippek, de a lényeg, hogy van levegő és gravitáció. Ha az adóvevőink is működnek akkor semmi gond. Ha nem akkor máshogy kell értesíteni a többieket vagy a S.H.I.E.L.D.-et.
Ezek után meg is próbált egy hívást intézni a kommunikátorán.
-Emily! Emily hallasz minket?

by **Godlaw / Tao** Kedd 10 Jan. 2017, 10:46

A vizsgálódás közben nem sok bíztató dolgot találok, sehol egy vezérlőpult, vagy hasonló. Egyik pillanatról a másikra viszont megváltozik minden, az érzelmi hullámok, amiket korábban éreztem, most még egyértelműbbek, és ezúttal kiderül, hogy mi a forrásuk. Tomra sandítok, aki úgy fogalmaz, ez egy visszhang a múltból. Nem tudnám megmondani, hogy ez mit jelent pontosan, de elképzelhető, hogy olyan kozmikus erők járják át ezt a gömböt, amelyek megváltoztatják a téridő normális működését. Erre még rá is játszik az, amiről az idegenek beszélnek, ha bezárnak valakit egy helyre, talán egy másik dimenzióba, az is okozhat efféle torzulásokat. Aztán végül az is kiderül, hogy egy időkapszula az, ami okozhatta az emberek halálát. Ez volna hívatott távol tartani a betolakodókat, de úgy tűnik, hogy az építők nem számoltak mutánsokkal. Bár valójában semmi mással sem számoltak túlságosan, csak remélték, hogy örökre a föld alatt marad ez a hely. Hát tévedtek.

-Ezek olyanok, mint a... - Mielőtt kifejthetném a meglátásomat, a lények kezdenek eltűnni, mi pedig fényárban úszva teleportálunk el. Oké, így már még ismerősebb az egész helyzet. Mikor újra látok a fénytől, szerencsésen megállapítom, hogy most legalább nem ájultunk el, mint a Végsőkkel való legutóbbi találkozásomkor.

-Már megint... - Sóhajtok, ahogy megérkezünk a semmi közepére, de most legalább nem kell órákat túráznunk, hogy találjunk valami nyomot, ami civilizációra utal.

-Ezek úgy néztek ki, mint a Végsők, akikkel hatvanötmillió évvel ezelőtt találkoztunk a kupolavárosban - jegyzem meg, és közben Alethea felé fordulok.

Ha jól emlékszem, volt egy kósza gondolatom még a gépen idefelé, hogy talán közük lehet az esethez, elvégre már megint földrengések történtek, megint eltűntek emberek, és egy egész városnyi ráadásul. De akkor elvetettem ezt, és nem is egészen az a helyzet, amire gondoltam. Úgy tűnik, az emberek azért haltak meg, mert a Végsők így akartak mindenkit elűzni a gép közeléből. De a mutánsok túlságosan hasonlók a Végsőkhöz, így ránk nem hatott ez a fegyver. Hát ez most a legújabb elméletem legalábbis, talán a következő öt percben nem fog megdőlni.

Cody gondolom olvasta a beszámolónkat a kupolavárosban történtekről, úgyhogy nem kezdem neki magyarázni, kik azok a Végsők. Az egy érdekes kérdés lenne, hogy vajon mikor történtek az imént látott események, azelőtt vagy azután, hogy mi ott jártunk.

-Nem fogadnék az adóvevőkre, de egy próbát megér - válaszolom Cody felvetésére, és közben azon gondolkodom, amit mondott. Ez tényleg egy börtön lenne? Ide zárták volna Vanathot? Van itt pár épület, de nem tűnnek cellának. Talán tényleg egy másik dimenzióba kerültünk, így értelme sem lenne egy börtönnek. Persze, ha elvették minden képességét, akkor már a dimenzióbörtön is eléggé túllő a célon, de úgy tűnt, hogy a nő még így is nagyon félt ettől az alaktól.

Ha az adóvevők nem működnek, ahogy számítok rá, akkor felvetem, hogy esetleg induljunk el, nézzünk körül.

-Az épületek elég jó állapotban vannak. Nézzük meg, hátha találunk valakit. De legyünk óvatosak, ha tényleg ez Vanath börtöne, akkor nem lenne jó összerúgni vele a port. Az elsődleges cél, hogy rájöjjünk, hol vagyunk, és hogy juthatunk haza. És a biztonság kedvéért, szólítsuk Lord Vanathnak, ha mégis összefutunk vele. A nő szavai alapján úgy tűnt, mintha sokat adna az ilyen formaságokra.

Na ez már tiszta deja vu, amikor a kupola alatt ébredtem, ugyan ezzel próbálkoztunk. Végülis akkor bejött a dolog, bár nem sokat tudtunk meg a Végsőkről. Talán most kiderül néhány dolog még, mielőtt újabb millió éves hibernációra kerülne sor. De kétlem, hogy egyszerűen csak az időben utaztunk volna ezúttal. Az más hatással volt rám legutóbb. Abba egyelőre meg inkább bele sem akarok gondolni, hogy ha ez tényleg Vanath börtöne, akkor nagyjából mennyi esélyünk lehet kijutni innen - valószínűleg nulla.

by **Phobia** Kedd 10 Jan. 2017, 20:48

- OREGON -
Emily Emerald

Közvetlenül az ismeretlen diák kapcsolatfelvétele után várok pár másodpercet, hátha a többiek is beleszólnak a rádióba. Utasításra van szükségem, vagy legalább is arra, hogy valaki végre hozzámszóljon a többiek közül. Elmondhatnák, mit találtak, vagy valami ilyesmi. Azonban mikor s várakozást megunva én szólok bele a rádióba, semmi válasz nem érkezik. Semmi, még egy suttogás se, hiába próbálkozok többször is. Nagyon fura, mert nem hinném, hogy csak heccből nem válaszolnak. Nem, biztosan történt valami, talán valami barlangban lehetnek...vannak itt barlangok egyáltalán?
A válaszok hiánya csak jobban felzaklat, így előkapom a zsebemből a fémgolyót, de ekkor a tekintetem a kommunikátorra téved. Vajon ez a ketyere miből készülhetett? Tesztelésképp megpróbálom a kommunikátor anyagát felszívni, miközben elteszem a fémgolyót, meg az egyik réz evőeszközt, majd visszaülök a székre.
Az idegen srác felbukkanása meglep, de azonnal fel is ismerem. Láttam már őt párszor, meg hallottam róla pár pletykát, de a neve nem ugrik be. Egyáltalán tudtam én azt valaha is? Nem, nem tudom.
- Helló...izé, hogy mi is történt? - szólalok meg kissé lassan, mert amit kérdezett, arra egyáltalán nem akarok válaszolni. De muszáj lesz, így veszek egy mély levegőt és elkezdem.
- Az emberek itt állítólag eltűntek, ezért is jöttünk ide. Nemrég azonban kiderült, hogy nem eltűntek...hanem porrá váltak. Kővé dermedtek és elporladtak, csak pár túlélő maradt, azok is itt vannak, de az egyikük elvezette a többieket egy golfpályára, ahol talán rábukkannak a tettesre, de én nem mentem velük, hanem maradtam, mert nagyon féltem és most is, nem is válaszolnak semmire se, és... - a végén már nagyon gyorsan beszélek, és újra elkezdek remegni. Az arcomat ismét a tenyereimbe temetem.
- Félek...mi van, ha a többiek is meghaltak? Mi van, ha mi is meghalunk?

by **Serenity** Szer. 11 Jan. 2017, 04:38

Alethea Faust
Előtörténet
Játék: A Kihalt város
Társ(ak): Jackson Godlaw, Cody Atkinson, Eshana Swati Khan, Emily Emerald, Rain Akerman

Az autóba űlést követően az egész olyan volt számomra, mintha hullámvasútra ültünk volna fel. Először jött a golfpáya, ahol keresgélés közben Godlaw a lehető leghatékonyabban művelte ezt. Konkrétan beleesett a sűrűjébe, ahova jó pajtások módjára követtük őt mi is. Éljen a kaland. Az ezt követő dolgok viszont már cseppet sem voltak a kedvemre. Se a szerkezet, ami feltehetőleg az időkapszula volt, sem pedig a végsők látványa, valamint a konkrét figyelmeztetés, hogy megint tilosban járunk. Aztán a teleportálás, vagyis azt hiszem, hogy az volt.
- Azt ne mond, hogy megint öregedtem 65 millió évet. Már az elsőt is nehéz lesz megmagyaráznom a szüleimnek, hát még a másodikat. - szólalok meg miután Godlaw elég nyilvánvalóan jelezte, hogy a közös kis időutazásunkra kell visszagondoljak, nem mintha azelőtt nem ezt tettem volna már meg.
- De mindezt félretéve deja vu-m van. Megint ugyan ezekkel a személyekkel kapcsolatos helyre kerültünk, és megint tilosban járunk. Remélem, hogy a farkaspofa nem fog a semmiből megjelenni és ismételten a domináns idiótát játszani. - ezt már inkább csak Godlaw közelében és annyira halkan mondom, hogy azért megértse, bár nem kizárt, hogy Atkinson úr is hallani fogja, már a képességeiből kiindulva. A kutyáknak amúgyis sokkal jobb a hallásuk nem?
- Szerintem inkább azt kéne megkeressük aki beindította ezt az egész dolgot, hisz nem hiszem, hogy magától történt volna. Valamint ha már itt vagyunk, akkor keressük meg Harry Pottert is, mert ez Lord Voldemort börtöne, bár nem is tudtam, hogy a Végsők olvasták a Harry Pottert. - adom a lovat Godlaw alá, hogy induljunk el és fedezzük fel azt a helyet ami biztosan több veszélyt jelent számunkra Vanath szeméylén kívül is, hiszen a börtön biztosan nem fog meleg vacsorával és puha ágyikóval várni minket, vagy épp őt, ha kifelé tart.

Képesség
Felszerelés
Megj.

Credits

Mutáció: Teleportáció. Egy maximum 5 méter távolságra levő, vele egy súlyú vagy +/- 5 kg-ú személlyel tud helyet cserélni. Látnia kell azt a személyt.
Mágia:
- Alapképesség: Koncentrációval érzékeli a mágikus tárgyakat, személyeket.
- Tűzgömb: Egy maximum kézilabda méretű gömb megidézése varázsszavak használatával.
Sugárzás:Az Örök város c. kalandon való játék közben Alethea szervezete sokáig volt kitéve erőteljes sugárzásnak - több fajtának - aminek következtében nem képes többé egyetlen szimbionta sem megszállni őt, ha megpróbálja a test immunrendszere kilöki az szimbiontát és megöli.

- Telefon
- Inhaláló

Template by Kuroya of THQ & GS.

by Ajánlott tartalom