Re: Park

by **Adam Taylor** Szomb. 07 Ápr. 2012, 21:55

Adam mosolyogva néz fel a férfira amikor az kardot ránt.
- Öld meg a kérdezőt. - mondja hangosan. Nem adja meg neki az örömet, hogy megmutassa a belső félelmét. Nem tudja ki az a Mephisto, ahogy azt sem, hogy ez kicsoda. Viszont azt sejti, hogy a többiek ennél sokkal csúfosabb és véglegesebb halált halnak. A kard felemelkedik. Nem is próbál védekezni. Ismeri a határait. Most pedig ismét visszakerül majd oda ahol volt. Talán megint esélyt kap. Talán ő maga ölheti meg ezeket a rohadékokat. A kard végül elérte a nyakát. A démonúr egyetlen vágással választotta le a fejét a testéről. A férfi sebéből nem, folyt vér a lángoló penge kauterizálta a sebét. Ő maga már messze járt mire a teste földet ért.

// Nefi nem zavar a dolog. Csak poén, hogy konkrétan a kari tudatlansága miatt halt meg. Nem először. Mert a jelenlévők közül ő az egyetlen aki semmit nem tud a két fődémonról és arról, hogy ő Mephistó szolgája. Mivel csak egy árnytól kapott feladatot mint démon kb.: 20 percet volt a pokolban. Ami alatt semmit nem mondtak neki a démonokról. Very Happy

Szóval ez így azt hiszem kicsit handicap volt. Very Happy

//

by **Sarah** Vas. 08 Ápr. 2012, 02:31

Az eskütétel, vagy mi a szösz után szinte azonnal érezni valamiféle változást, úgy érzem, sokkal szabadabb vagyok, s nem köt semmiféle kényszeres feladat ehhez a világhoz, habár eddig sem tudtam mi lett volna az a bizonyos dolog, amely miatt visszaküldtek, de nincs problémám azzal hogy már nem fogom megtudni. Egy személy végül lefejezésre kerül, nem sajnálom, nem ismertem, s ha ismertem volna se tenném, s ezt úgy vélem ennyiben hagyhatom, vagyis nem egészen, hiszen egy másik személyre is rá kerül urunk "pecsétje", s a mi dolgunk hogy végezzünk az illetővel, nagyszerű! Nem késlekedek, ama bizonyos tőrrel a kezemben indulok meg a halálra ítélt alak felé, s egy hátulról indított, nagy lendítéssel próbálom meg alulról belevágni a koponyájába, s így bemocskolni a vérével. Kétlem hogy ennyibe belehal, de biztos hogy fájni fog neki, s hogy tetőzzem, megpróbálom ezzel a lendülettel tovább lökni a földre, majd attól függetlenül hogy halott-e vagy sem, önön erőből megpróbálom elfordítani a pengét, szétroncsolva így mindet ami az útjába kerül, s lehetőleg remélhetőleg ez arra is elég hogy szétszedje a torkát. Nincs kedvem most sokáig szórakozni az áldozattal, van már így is mivel játszanom, egy egész kis család vár engem otthon, csak idő kérdése hogy szép sorban végezzek velük... Már tudom is ki lesz az első.

by **Saelon** Vas. 08 Ápr. 2012, 10:09

Miután megtettem azt, amit a démonúr elvárt valami megváltozott. Valami mélyen bennem eltűnt, mintha már nem számítana parancsszónak a cél, aminek teljesítéséért visszatérhettem. De az üresség helyét valami más vette át. Egy új, furcsa érzés, egy új erőforrás… Mephistoval ellentétben Dormammu nem csak elvesz, hanem ad is. Nem hittem volna, hogy ilyen erővel ruházza fel alantas szolgáit. Rajtam kívül többen is teljesítették azt, amire a nagyúr felszólított minket. De nem volt mindenki olyan gyorsfelfogású, mint mi, az egyik démon egyszerűen nem vette a lapot. Azt hitte ez az egész csak játék és van lehetősége az alkudozásra. A nagyúr viszont gyorsan bebizonyította az ellenkezőjét. Hirtelen egy hatalmas, izzó kard termett kezében, és könnyedén szelte át vele a démon nyakát. Jól sejtettem, valóban csupán pillanatokba telik, hogy végezzen bármelyikünkkel. De ami talán fontosabb, hogy meg is kapjuk első feladatunk. Ez pedig az ellenkező ember likvidálása. S habár sosem szerettem értelmetlenül ölni, most meg kell tennem, hogy bizonyítsam, hogy valóban hű vagyok hozzá. Parancsa elhangzása után azonnal egy lángoló gömböt formázok jobb kezemben, és hajítom el a férfi teste felé. Ez ugyan meg nem öli, de az égett hús nem a fájdalom mentesebb és a mozgás is nehézkes ilyen sérülésekkel. További lépéseket valószínűleg nem kell tennem, mert a több démon is valószínűleg megindul.

by **Thorhalla** Hétf. 09 Ápr. 2012, 11:38

Résztvevők: Damien Solen, Alena Noble (Shadow), Ivi (Sakura), Bobby Carl Edwardson (Balthazar), Robert Burns (Axe), Tüske (Sarah), Saelon és Jester

Ebben a pillanatban vágja meg a karját Robert, de a halottsága ellenére tényleg kicsorog némi vér belőle, és pillanatokkal később érzi, hogy immáron semmilyen kötöttsége sincs az angyalok felé, és hihetetlen erő járja át, hogy erőt képes ő maga is meríteni Dormammuból és viszont. És a szabadság, többé nincsenek kötelékek, amik megszabnák, hogy beavatkozzon. Szabad volt már, bármit tehetett többé nem akadályozhatták, állíthatták meg az angyalok őt.
Ivi eltűnt az árnyékban és pillanatokkal később mér Bobby-t ölelve tűnt elő a semmiből, a férfit valóban kezdett a nő hatása alá kerülni, vágy lobbant benne a nő iránt. Így a villámok sem jelentek meg a kezében, csak néhány szikra formájában. Azonban nem maradt itt sokáig, Jester egyetlen intéssel magához rántotta Ivy karjaiból. A terv csak félig jött be, a férfi tiszta takony lesz a mutatvány után és az azonnal elkezdte bemarni magát Bobby testébe és lángra kapott a férfi arca és felsőteste, de eközben Jestert is a kirobbanó villámok méterekkel taszítják hátra és égetik meg kissé a felsőtestét.
Ekkora ér oda a lángoló alakhoz Tüske is, de a tűz miatt nem igen tud odakerülni a földön fetrengő emberhez és csak háton tudja szúrni, nem fejen, mert az jobban lángol. De egy szúrás után így is hátrálnia kell, nehogy megégesse őt is a tűz.
És végül Saelon is egy tűzgolyót hajít a földön fekvő Bobby-ra. A férfi immáron egész testében lángol és a fájdalomtól üvöltve vergődik a földön, de a lángokat képtelen eloltani.

Park - Page 2 00120

A macskaszerű figura pedig Jester volt.

by **Shadow** Hétf. 09 Ápr. 2012, 12:06

Figyelem a többiek játszadozását a halandóval. Tanulságos, hogy távolról se vagyunk képesek még együtt dolgozni, csak mindenki megy a saját feje után, egymást akadályozva. felkelek és tekintetemmel az ember tőrét keresem, majd míg a többiek játszadoznak oda megyek érte, s felemelem. Lassú léptekkel indulok meg a vonyító alak felé, miközben felemelem az egyik tört dobásra készen a pengéjét fogva ujjaim közé, majd a lángoló testbe hajítom szív környékre célozva. Ha nem is öli meg, ahogy forgolódik tuti elég kárt okoz, hogy kimúljon, majd a másodikat a sajátomat próbálom a nyakába beledobni. Egy arcizmom se rezdül közben, csak hideg tekintettel figyelem a célpontot… az áldozati bárányt. Nem szükséges ehhez gondolkozás, csak követni a parancsot, s megtenni, hogy a fickó végleg elhallgasson, ami talán most már megváltás is lesz neki… legalábbis valami olyasmi, mert lent se vár rá jobb ennél.
- Odalent egyszer valamikor találkozunk… ember… bár kétlem, hogy emlékezni is fogsz rám addigra… - hangom érzelmektől mentes, s biztos távból várom a kimúlását… farkam közben unottan húzom magam elé és guggolok le. Nem mondhatni, hogy túlzottan felkavarna a szerencsétlen haláltusája, vagy a bűz amit az égő ember áraszt magából…

by **Sarah** Hétf. 09 Ápr. 2012, 13:10

Tervem biztosnak tűnik, habár nem összetett, pusztán kegyetlenkedés, hogy kissé jobban szórakozzak, ha már így is ilyen hatalomhoz jutottam, azonban nem jön össze annyi, mint amennyit elterveztem, társaim alaposan közbeavatkoznak, s még a lotyó lépésével nem is lenne probléma, a volt szellemlovas lángba borítja az áldozat fejét, s így jobbnak látom ha nem közelítek ama felé a kezemmel, bár nem tudom, hogy ez pokoli tűz-e vagy sem, de ezt inkább nem kockáztatom meg. Egy agresszív felmordulással jelzem enyhe csalódottságomat, miközben belevágom ama pengét a hátába, majd eltávolodok tőle, s benne is hagyom a szerszámot, had szenvedjen, ha forgolódni kezd a földön, had vágjon benne mélyebbre és mélyebbre saját erejéből, vagy legalább csak mozogjon, s fájdalmasan roncsolja a szöveteket, melyeket ér. Haragom szép fokozatosan elül, s visszaveszem ama álcámat, melyet kénytelen vagyok fenntartani, nem mintha el különösebb problémám lenne, sőt, kifejezetten élvezem. Megigazítom az öltözetem, miközben a lángoló alakot figyelem, s számat enyhe mosolyra húzom.
- Milyen gyönyörű... Ostoba ember. - S ezen mondat segítségével, és a lángoló szerencsétlent nézve, eszembe jut valami, ami erősen piszkálni kezdi a fantáziámat, az újonnan szerzett hatalom, vajon miféle? Képes vagyok vele másra is, vagy csak a lelki erősítést célját, és a hűség megerősítését szolgálja? Ki kell próbálnom... Kicsit tűnődnöm kell, hogy mire lehetek képes, s végül úgy döntök, azzal próbálkozok, amire a gazdatest mindig is vágyott... Megpróbálom az öklöt acélkeménységűvé szilárdítani, habár, nem látok benne sok lehetőséget, hogy ez valóban működhet, s eme vonásban se sok értelmet vélek felfedezni, de egy próbába, nem fogok belehalni, remélhetőleg.

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 09 Ápr. 2012, 19:51

Arra várok, hogy a hirtelen cselekedetem után valami lesújtás következik, valami ami földre küld, így megfeszítem az izmaimat. De hirtelen mintha valami kiszabadulna belőlem. Tudom, hogy mi az, a feszültség, béklyóim a bűntudat és a kín. Megkönnyebbülök, a testem szinte súlytalannak tűnik hirtelen, kedvem támad felemelkedni. De nem a hagyományos módon. A kabátomat ledobom egy gyors mozdulattal, majd széttárom a szárnyaimat. Csak ekkor veszem észre, hogy fehér tollak borítják alattam a földet köröttem. Perifériából meg az árnyakat áttörik a halál angyalának szárnyai, hatalmas, fekete tollakkal borítva. Az első csapással állásba rántom magam. Végig nézek a testemen, élettel telinek érzem magam legyek akármennyire halott most.
- Dormammu! - Kiáltom diadalmasan a nevet aki ezt a szabadságot adta nekem. Nem gondolok a jövőre a pillanat az enyém. A következő szárnycsapás elemel a földről és tovább verem magam alatt a levegőt, hogy fenntartson. Akkor veszem csak észre magam mikor fölényesen kezdem el bámulni új társaim művét, a szabadságunk bizonyítékaként lelkiismeret nélkül öletjük az embert.

by **Jajjmár** Hétf. 09 Ápr. 2012, 20:10

Kicsit le vagyok sokkolva egy pillanatra a 220as találkozótól, de egy kicsit megrázom magam és máris démonian vagyok. De a gruppebbe már nem szállok vissza. A káosz ügynöke már elvégezte a dolgát és már csak néznie kell a munkát. Dormira, majd az angyalra tekintek. Az utóbbi már le is vetkőzte a két perccel ezelőtti mivoltát. Már érdemes volt meghívni a buliba. A nap egyre jobb és jobb lesz. Visszatértem erre a retkes földgolyóra, újra munkába állhatok és eddig egész jó a főnök. noha messze állunk még attól az ígért szabadságtól, de aki nagyon el akarja hinni, hogy megkapta az meg is kapja.
Kinyújtom a nyelvem, a kezem végig húzom rajta, majd azzal simítom vissza a hajam a rendjére, kicsit lángra is kap, de utána eloltódik mikor nincs hova beennie magát a testemen. Az élet szép...

by **Ammon Einarson** Hétf. 09 Ápr. 2012, 20:51

Könnyeden bújok a férfihoz mosolyogva rá. Szikrázó kezei egy pillanatra megakasztja kezeim mozdulatait de nincs időm tovább vele. Kezeimből kirántja egy erő s az előtt landol ki példa ként érkezett ide. A mosoly lekúszik arcomról s morcosan tekintek feléjük. Lángba borítják egészét s tőröket tűzdelnek bele.
- Mocskok...
Morzsolom el az orrom alatt miközben morcos arckifejezéssel sétálok vissza ki a többiek felé. Kezeim karba csapom mit kiemelve s kavargó füstömet szétzavarva egy pillanatra.
~A férfinak annyi én meg itt maradtam hoppon. Szép mondhatom...~
Mikor kiérek a többiek közé bal lábamra téve súlyom állok meg karba tett kézzel, duzzogó arckifejezéssel. Jól tudtára adom a bagázsnak, hogy jól belezavartak a dologba. Így elrontani nekem ezt. Mintha gyakorolták volna...
Az égő férfira nézek. Kár, hogy így lett vége. Élvezted volna az utolsó perceid s gyönyörtől üvöltöztél volna s nem lángoló tested miatt. Kellemetlen halál ez. De magad dugtad a fejed a bárd alá mikor visszautasítottad ezt a remek lehetőséget.
~Mmmm igen.~
Megborzongat újra a friss érzés mit a béklyóm mi nyakamban lihegve rontotta napjaim elszállt fejem felől s a helyére ülő felemelő érzés. Nyelvem kidugva megnyalom ajkaim s kezeim is kibontom füzéréből s csípőmre támaszkodom. Van elég hal a tengerbe, nem kell itt duzzogni egyért mi odaveszett. Az angyal ki ledobta kötelékeit teljesen kivetkőzik magából még fel is reppen egy picit. Komótos léptekkel sétálok oda hozzá. Aprócska szárnyaim kitárva, pár erősebb csapással emelkedem fel a bukotthoz, kissé magasabbra mint ő van s úgy lehajolok hozzá, hátam görnyedt fejem övével szembe kerül s jobb kezemmel finoman simítom végig arcát. Ajkaim mosolya közt halkan súgok. Szavaim neki szögeződve nincs szükség nagyobb hangerőre.
- Üdv a jobb oldalon.
Az angyalok kötöttek, lécet nyelt senkiháziak kik önnön szabályaikkal kötik maguk meg. Mindig is el akartam venni egy ilyennek az tisztaságát. Kár, hogy Dormammu nagyúr volt az ki tette ezt, de nem sajnálkozom, hisz úgyis túl sok van belőlük. Jut még felém is bizony elég. De az ifjú váltó se lehet rossz, nem elég rossz.

by **Cyrus Douglass** Hétf. 09 Ápr. 2012, 20:56

Bobby Carl Edwardson ügynök nem járt sikerrel a nő megsütését illetően. A démonnő átölelte, és erős vonzalom gyulladt az ügynökben, így csak szikrázott a keze. Azonban az egyik fickó magához rántotta. A takony égetni kezdte Bobby bőrét, de szerencsére támadóját már sikerült kicsit megpörkölnie. Igaz ezzel nem sokra ment, ugyanis a feje és felsőteste lángolni kezdett. Edwardson hatalmas fájdalmat érzett. Vergődött és fetrengett a földön, miközben üvöltött a fájdalomtól. Közben újabb támadás érte egy tűzgolyó képében, és onnantól kezdve mindene égett. Az ügynök tudta, hogy nem élheti túl. Bár hatalmas volt a fájdalom, erőt vett magán, előrántotta fegyverét, és főbe lőtte magát. Inkább választotta a gyors halált, mint ezt a kínszenvedést.

by **Saelon** Kedd 10 Ápr. 2012, 12:39

A cselekmények groteszk fordulatot vesznek, hisz mi, kik feladata az ellenkező kiiktatása, mint állatok rontunk a célpontra. Egymást akadályozva, s nem segítve támadunk. Lényegében most lettünk bajtársak, s habár ez valószínűleg az itt lévőknek egy fikarcnyit se számít, én vagyok oly régimódi, hogy kissé zavarjon a helyzet. A dolgok bonyolultságát az okozta csupán, hogy mindünknek megvan hozzá az ereje, hogy pillanatok alatt elpusztítson egy ilyen alantas embert, ezt pedig tudjuk is magunkról. Ennek következtében mind támadtunk, s mind egyszerre. A jó, hogy legalább nem voltak eltévedt támadások. Ezúttal nem, de lehet, legközelebb már nem leszünk ilyen szerencsések. Ismernünk kellene egymás hatalmát, hogy alapfokig számíthassunk társaink lépéseire. De be kell látnom, egy démon sem fogja megmutatni a többi számára a rejtett lapokat. Hisz én se tenném a helyükben, démonok vagyunk, alig egy perce árultuk el azt, aki az új életet adta nekünk, s habár mostani urunk jóval erősebb, és nem kutyaként bánik velünk, ki lehetne megmondója annak, hogy az itt lévők ki is tartanak mellette. Ha pedig egy elárulná mesterünk, a titkainknak lőnének. A legreálisabbnak az tűnik, ha figyelem a társaságot, és megjegyzem a látottakat. Így kissé könnyebb lesz a velük való együttműködés, ámbár az így megfigyelt erő, nem biztos, hogy jó következtetésekhez vezet, de jelenleg jobb megoldást nem látok. Az egyik lány pillanatok alatt lépett elő az árnyákból, így az ő képessége valami ilyesmi lehet. A férfi, akit Dormammu példaként hozott képes volt magához rántani a férfi testét, és aztán testnedveivel marta meg, eléggé furcsa erő, ha valóban erre képes. A többi semmit sem tett, amiből valamiféle erőre lehetne következtetni. Ezután az angyal felé fordulok. Eléggé furcsának tűnik, hogy egy angyal megtagadja eddigi létét, és démonként létezik tovább, de belegondolva már értelmet nyer a cselekedete. Az angyalokat több lánc köti, mint a démonokat. Nekünk csak a célunk kell szolgálni, azaz kellett, most belegondolva már nincsenek korlátaink, csak Dormammu segítése a feladatunk.

by **Thorhalla** Szer. 11 Ápr. 2012, 11:05

Résztvevők: Damien Solen, Alena Noble (Shadow), Ivi (Sakura), Robert Burns (Axe), Tüske (Sarah), Saelon és Jester

Shadow már nem ér oda Edwardson-hoz, a férfi utolsó erejével főbe lőtte magát, így biztosítva, hogy tényleg a pokolra kerüljön. Ivi csalódottságában pedig máris megtalálta magának Robertet és nekiállt a bukott angyalt elcsábítani. Ahogyan mindenki kiélte és összeszedte magát az ember megölése után Dormammu az ég felé emelte a kezeit, hogy figyelmet kér, amint ezt megkapta szólalt meg újra.
- Mindőtöket hadnagyi rangra emelem, parancsolni fogtok a démonok seregeinek és csak nekem, illetve a hat „gyermekemnek” tartoztok engedelmességgel. Először New York lesz a mienk, majd a világ. Válasszatok hát egy-egy területet, mi felett gyermekeimmel együtt uralkodtok majd. többen vagytok, mint New York felosztása, a határra, New York külterületeire két jelentkezőt várok.

Park - Page 2 00120

Résztvevő: Bobby Carl Edwardson (Balthazar)
Bobby utolsó tettével főbe lőtte magát, a fájdalom után csak a sötétség fogadta, majd forróság, újra és kénes bűz. Egy kacagást hallott, férfi hangot, majd pontosan az orra előtt jelent meg egy vigyorgó alak.
Park - Page 2 Scan10185

- Had mutassam be magam, Mephisto vagyok, az Alvilág ura, a Sátán, a Hazugságok hercege és még sorolhatnám ítéletidőig. Ó! Azon túlvagyunk, mindegy… ez pedig a személyes poklod, mert öngyilkosságot követtél el! – mondta elégedetten. – Minden bizonnyal jól fogod magad érezni, van minden, ami a szórakozáshoz és a szenvedéshez és a még több szenvedéshez elengedhetetlen. Az utóbbi időben nagy a konkurencia, így muszáj volt továbbfejlődni.
Miközben magyarázott a kezeivel szélesen gesztikulált.

by **Sarah** Szer. 11 Ápr. 2012, 13:55

Az égő alak főbe lőtte magát, halálára csak egy gúnyos, elégedett kacajt hallatok.
- Úgy tűnik valóban elég ostoba féreg volt... - Fűzöm még hozzá úgyszintén elégedetten, szinte már mondhatni hogy lenyűgöző volt a halála, hiszen letaknyoztuk, felgyújtottuk, megszurkáltuk, volt aki megpróbálta elcsábítani, és végül fejbe lövi magát, így belegondolva régen szórakoztam már így, s mellesleg úgy tűnik, hiába érzem magamban azt a misztikus erőt, melyet új mesteremtől kapok, nem vagyok képes új dolgokra, noha ez sosem baj. Uram jelzésére felé fordulok, s csendesen várom a közlendőjét, egy igencsak megtisztelő pozícióba emel mindnyájunkat, s ránk bízza a területválasztást, ami tömören fogalmazva is nehéz döntést, de végül is azt hiszem hogy megvan a választottam.
- Megtisztelő uram.... Legyen az választott Manhattan. - Az utolsó mondat furcsára sikerült, de valamiért tetszik, nem szokásom így beszélni, de ennek most így kellett történnie, így régiesen, mert ebbe a helyzetbe, részemről csak így illik bele, s sehogy máshogy. A többiekkel nem igazán foglalkozok, had legyenek el, had szórakozzon aki azt teszi, pusztán csak arra vagyok kíváncsi hogy ki jön majd mellém, remélem nem holmi langy szívű lesz az, bár a társaságon végig nézve, tán senki sem az, de nem tudni hogy kinek mennyire őszinte s esetleg fagyos az, amit most itt mutat magából, az idő úgyis előhúzza a valós dolgokat. Mindenesetre is, mint ahogy eddig is tettem, állok egy helyben s figyelek, igyekszem a szerep valamilyen részét még fent tartani, hogy legalább a ruhára vigyázok, ha már eddig össze nem kentem vérrel, s addig örülök amíg nem kell újra igazgatni, néha már a fala tudnék mászni tőle, s talán valóban, s bár itt nem lennék köteles ezt csinálni, mégis lételemmé vált már mindez, hiszen miféle gonosz lennék én ha ezzel teljesen felhagynék bármiféle körülmény között? Főleg hogy elloptam az életét, és a családját is szépen tönkre fogom majd idővel tenni, idővel... Egyenlőre kiélvezem azt a szenvedést amit így okozhatok, s csak aztán fogok majd mészárlást rendezni, ó igen, már alig várom... Már alig várom...

by **Saelon** Szer. 11 Ápr. 2012, 17:32

A férfi öngyilkossága egy eléggé komikus lépés volt. Igaz a szenvedés valószínűleg elviselhetetlen lehetett számára, de ha démonok végeznek veled, mert nem állsz egy démonúr mellé az akár még a fentiekhez is eljuttathat. De az öngyilkosság minden esetben a pokolra juttat bárkit, lehet akár a legnagyobb jótevő az illető, ha végez magával az egyenes út a kénköves pokolba. Kis ideig figyelem a lángoló testet, s egy apró érzelem, mint porszem kerül a gépezetbe. Nem együttérzés, de nem is sajnálat. Ez az érzés… szánalom? De tekintetem nem sokáig időzött az ostoba ember tetemén, mert mesterem ég felé emelte kezeit. Nem kell hozzá rafináltnak lenni, hogy mindenki ráeszméljen, hogy parancsolónk csendet és figyelmet kér tőlünk. Ezt azonnal meg is adom neki, hisz biztos vagyok benne, hogy fontos dolgokat akar tudtunkra adni. Csendesen figyelem a szavakat, melyeket felénk szegez, majd összegzem magamban, hogy mit is kell lépnem ezt követően. A hadnagyi rang, és az, hogy mostantól démon seregek fogják teljesíteni utasításaim eléggé meglepett, hisz lényegében csak egy egyszerű démon vagyok, s biztos vagyok abban, hogy vannak nálam sokkal erősebb lények is, akiket az uralma alá tudna hajtani. De emellett egyfajta büszkeséget is érzek, végül is ez egy hatalmas elismerés a démonúr részéről. A választás egy kissé problémásabb, de gyorsan fontolóra veszem a dolgokat. Ezt követően a parancsolóm felé fordulok.
- Köszönöm a bizalmát nagyuram, az általam választott terület Brooklyn. – mondom tisztelettudóan miközben kissé meghajlok. S ugyan az, hogy melyik területet választom nem is olyan fontos. A lényeg az, hogy képes legyek azt úgy kezelni, ahogy azt elvárja tőlem. Lássuk be, démonok vagyunk, ha a gyengeség legkisebb jelét is mutatja bármelyikünk, azt csúnyát megfosztják mindentől, elsősorban az életétől. De ez számomra nem lesz probléma, az érzelmek és szándékok észlelésével mindig tudni fogom, hogy ki, hogy viszonyul hozzám. Dormammu az egyetlen, akinél ez nem működik, de nála nem is szükséges, hiszen, ha valamit ő tervezne, akkor az ellen semmit sem tudnék tenni. Ezenkívül az érzelmek kimutatása sem az erősségem, így nagyrészt higgadtan, pókerarccal szemlélem a dolgokat. Tehát nem lesz könnyű fogást találniuk rajtam, egyenlőre biztonságban vagyok.

by **Shadow** Pént. 13 Ápr. 2012, 16:19

Már nem érek oda a buliba, mert végez magával az ember… vállat vonok, s unott képpel játszva a tőrrel nézem egy kicsit a tetemet, majd pedig új Uramra pillantok. Lassan fordulok felé, s hallgatom szavait, miközben tekintetem végig siklik a többieken. Az angyal és az egyik lány repked, míg másik a talajon vannak velem együtt. Hát érdekes társaság, de ez nem számít, hiszen céljaink közösek most már.
A nagyúr kérdésre elgondolkozok, majd a két lelőttem szóló után magam is megszólalok.
- Nagyuram én a külső területet választanám akkor – mondom egy enyhe fejhajtás mellett, majd várom, hogy ki lesz az aki még velem tart, s kíváncsi vagyok, hogy mikor fogunk találkozni a gyermekeivel, bár ha eljön az idő, akkor úgy is bekövetkezik ez is.
Derekamon lévő kis pánt és bőröm közé csúsztatom a tőröket, s várakozok, miközben farkam szépen lengedezik mögöttem ahogy várok, ahogy testsúlyom egyik lábamról a másikra helyezem át.

by **Ammon Einarson** Pént. 13 Ápr. 2012, 16:44

A fegyver dörrenése nem rezzentet meg se. Volt alkalom rá már, hogy megunt játékaim öngyilkosságra sarkaltam és volt köztük ki pont így tett. Mikor urunk, Dormammu figyelmet kér nem váratom s felé fordulva iszom szavait. Rangot kap mindnyájunk, s neki és gyermekei kiknek felelünk majd csupán. Előkelő pozíció ez s ehhez még egy választott terület is párosul.
~Dilemma~
A külterületek csábítóak ha magam mellé tudom húzni a bukottat bizonyosan jól fogok szórakozni, persze a munka után. De egy Queens mégis csak több lehetőséget ad.
Morfondírozok miközben Manhattan és Brooklyn kiválasztásra kerül és a kiszemeltem még nem döntött. A távolság úgysem akadály, hogy találjak egy új játékot akivel kéjeleghetek szóval... Ah fene... A nőstény dögre pillantok ki a külterületeket választotta. Édes kettes álmaimnak annyi. Queens úgy is szép terület, szépen tele emberekkel és kalandvágyókkal is talán. De bulizók is vannak errefelé bőven, talán nem lesz annyira rossz. És munka után majd átlátogatok valakihez, hehe.
- Queens felügyeletét vállalom Nagyuram.
Mondom kicsit bánatosan.

by **A Misztikus Pókember** Szomb. 14 Ápr. 2012, 13:55

A dörrenés egy pillanatra kizökkent a megfelelő válaszom adásából, a hölgyemény felé. Így csak a mosolyog jutok el felé. Kedves, büszke, szinte apai mosoly. Reagálni szeretnék a köszöntésére, de urunk figyelmet kér és én jobbnak látom ezt a tartozást leróni előbb, így elcsöndesedem és a hölggyel együtt én is rá figyelek.
Urunk bizalma bennünk hatalmas és ajándékai végtelennek tűnnek. Büszkén fogadom a posztot. Visszaereszkedem a földre és ismét féltérdre ereszkedem.
- Kezembe veszem Bronx utcait, tereit, a nevedben, Dormammu. - Fejezem ki a válaszom alássan, sok választásom ugyan nem maradt miként a többiek kiválasztották urunk földi tartományának szinte minden lehetséges kerületét. De mivel számomra egyik sem fontosabb, mint a másik, így dicsőség lesz Bronx utcáit birtokba venni a sereg élén.
Amíg más képp nem szól, térdelve maradok.

by **Jajjmár** Szomb. 14 Ápr. 2012, 14:34

- Hahh... Ennyi? - Döbbenek meg ezen a szörnyűségen, a fiatalember halála... vesztegetés. Ráhagyom a végét a többiekre azt így elrontják nekem... A tekintete így is elég szórakoztató volt, de a pazarlás szörnyű bűn.
Közben a nagy gondolataim közben mindenki elhallgat, körbe nézve észlelem, hogy nem miattam. Dormy el is kezdi a lényeget. Jól elhalmozza a srácokat a bókokkal, hogy nehogy olyasmire gondoljanak, hogy az üzlet csak átb@szás.
- Külső kerületek, nagyuram. - Jegyzem csak, miközben meg sem játszom a meglepettet. De a fattyakra még én is kíváncsi vagyok. A mellett, hogy annyira nem tetszik ez a többszörös felső vezetés dolog. De legalább menedzseli valaki a munkásságom és a beígért hosszú pórázzal szerintem el tudom feledtetni, hogy felettem is vannak páran...

by **Cyrus Douglass** Szomb. 14 Ápr. 2012, 22:32

Bobby Carl Edwardson utolsó mozdulatával meghúzta a ravaszt és fejbe lőtte magát. Sötétség jött, majd hirtelen forróság, és kénes bűz. Hirtelen férfi kacajra lett figyelmes, majd egy alak jelent meg. Edwardson meg se rezzent a feltűnésére, csupán ránézett. Ahogy hallgatta szavait egy pillanatra, lehajtotta a fejét, gondolkozott, majd újra ránézett és megszólalt.
- Helló, Mephisto. Takaros. Némi díszítés, meg egyéb kiegészítő és még jobb lenne. Oh. Jut eszembe. A csatlósaid éppen most álltak át Dormammu oldalára. Van egy olyan sejtésem, hogy kettőtök közül te vagy a kisebb rossz. A szemét ki akart nyírni, mert nem álltam mellé, és az új embereire bízta a piszkos munkát. Az öngyilkosság meg jobb, mint elevenen elégni. Úgyse sok esélyt látok rá, hogy megúsztam volna a poklot – mondta Bobby.

by **Thorhalla** Vas. 15 Ápr. 2012, 14:04

Résztvevők: Alena Noble (Shadow), Ivi (Sakura), Robert Burns (Axe), Tüske (Sarah), Saelon és Jester
A választások után mindenki érezhette az elégedettséget Dormammu felől amiatt, hogy a társaság az erőit nem egymásra fecsérelte és nem állt le egymással harcolni, hogy melyik területet kapja meg, hanem csak választottak és pontosan úgy tettek, ahogyan a nagyúr ezt elvárta tőlük. Mindenki érezte, hogy éppen belelát a fejükbe és tudja, hogy a legtöbben mire kíváncsiak, az pedig nem volt más, mintsem a „gyermekei”, akiket nem sokkal korábban említett. Felemelte a kezét és a füst emelkedett ki a földből, és ez kezdett formálódni. Hat némileg humanoidszerű lény formázódott meg ebből. Három férfi és három nő, a nők közül egy teljesen embernek tűnt, egy vörös bőrű szárnnyal és karmokkal rendelkező személy, az utolsó pedig teljesen sárkánynak tűnt. A három hím pedig noha két lábon állt, de a hüllő és sárkányszerű vonások voltak az erősebbek.
- A „gyermekeim”. Loki Laufeyson utolsó ajándékai ennek a világnak!

Park - Page 2 00120

Résztvevő: Bobby Carl Edwardson (Balthazar)
Mephisto arcáról eltűnt a megszokott vigyor és ezúttal már komoran nézett az öngyilkos jelöltre. Komoran ingatta meg a fejét, mint aki… nos mint aki hamarosan felrobban az idegességtől.
- Köszönöm „Captain Obivious”! Azt hiszem az emberek így nevezik ezt – mondta elgondolkodva. – Pontosan tudom, hogy mi zajlik fent, ezért vagyok itt! De azt hiszem, hogy tévesen… láthatóan nem fogtad fel, hogy ki is vagyok valójában és te pedig hol vagy. Hogy ezen a helyen én mindent megtehetek veled, amit csak akarok. És igen… ez az a pillanat, ahol neked el kellene kezdened félni tőlem.
Elfordult a férfitól, majd összecsapta a kezét.
- Nos, akkor kezdetnek tanulhatnál egy kis alázatot és tiszteletet – morfondírozott, majd újra elvigyorodott. – Úgy tíz évig mondjuk!
Ezzel Bobby testébe olyan fájdalom hasított, amilyet még nem tapasztalt korábban. Mielőtt elveszthette volna az eszméletét a fájdalom abba maradt. Majd pár perccel később újra kezdődött. Így ment ez tíz egész éven át, ami alatt Bobby mindvégig tudatánál volt és egyszer sem kellett pihennie, aludnia, vagy ehhez hasonló dolgot művelnie.
10 évvel később…
Egy villanás után a meggyötört Bobby előtt jelent meg az újfent vigyorgó Mephisto, mint aki igencsak jól szórakozott.
- Nos, tanultál valamit? – kérdezte.

by **Sarah** Hétf. 16 Ápr. 2012, 20:48

Elégeddtséget érzek hirtelen, de nem a sajátomat, Dormamnmuét, úgy tűnik ez a bizonyos kötelék amit a vérszerződéssel megalkottunk különösebb, mint ahogyan azt elsőre gondoltam, habár már akkor is elég érdekes volt, de nem gondoltam hogy még az érzéseket is képesek leszünk érezni azon keresztül, és ezek alapján úgy tűnik hogy jól teljesítünk eddig, megfeleltünk az összes dolgon amit elénk állított, nem mondanám hogy tesztek voltak, mert igazából egy csapatos gyilkosság meg a terület választás szerintem nem igazán mondható annak. A következő mit megérzek hogy nem vagyok egyedül a fejemben, s pozitívum hogy ez nincs "eltitkolva" előlem, még egy ok hogy az új uramban bízhatok, hiszen nem tudtom ellenére turkál az agyamban, ámbár nem is lenne rá szüksége hogy úgy tegyen, s be kell valljam, valamilyen szinten megtisztelve is érzem magam, amiatt amit éppen csinál, erős uralkodó, ki úgy tűnik hogy foglalkozik az alantvalóival, egy élmény lesz teljesíteni a parancsait. A megjelenő alakokon alaposan végig nézek, majd az államat megdörzsölve elismerően bólintok, szimpatikusak, sárkányfélék lehetnek, habár csak filmekből tudok tippelni, s az egyik különösen... Hogy fogalmazzak.. Tetszetős, nem " úgy " tetszetős, csak szimpatikusabbnak tűnik a többinél, ez pedig nem más mint a vörös bőrű nő, különleges átmenet az ember és a gyíkfélék, vagy sárkányok között, s úgy tűnik hogy a három nő alapból valami ilyesmit képvisel, úgy értem az egyik teljesen emberi, a másik átmenet a harmadik pedig teljesen annak néz ki, érdekes, felettébb érdekes, kíváncsi vagyok, hogy ki fog majd közvetlen parancsolni nekem, mert bár nem biztos hogy jól értettem, vagy hogy így van egyáltalán, de józan paraszti logikával azt mondanám hogy mindenhova jut majd egy, illetve valahova kettő, s mivel engedelmességgel tartozunk nekik, s ezt nem is csavarom tovább, egyszerűen így tűnik logikusnak, legalább is egyenlőre.

by **Cyrus Douglass** Szer. 18 Ápr. 2012, 14:34

Bobby hamar rájött, hogy hibát követett el. Mephisto tekintete komorra változott, majd hosszú szónoklatba kezdett, és mikor elfordult összecsapva kezét, Edwardson testébe olyan fájdalom nyilallt, amelyet még soha sem érzett. Ez a fájdalom még Dormammu okozta fájdalomnál is rosszabb volt. Mielőtt elveszítette volna eszméletét a fájdalom abbamaradt, majd kisvártatva ugyanezen szintig folytatódott. A Pokol ura tíz év szenvedésre ítélte a nemrég elhunyt S.H.I.E.L.D. ügynököt. Bobby Carl Edwardson tíz hosszú éven keresztül szenvedett a hatalmas fájdalomtól. Szünet nélkül, mindig jött a fájdalom, majd eszmélet vesztés előtt abbamaradt és újra érkezett. Nem aludt, nem pihent, nem csinált semmit, csak a fájdalmat érezte. Mikor letelt a tíz év és megjelent Mephisto, Bobby féltérdre ereszkedve hajtotta le fejét neki. Bár a mozgás nehézkes volt, nem érdekelte. Véget akart vetni a kínjainak.
- Megtanultam, hogy tiszteljelek. Megtanultam, hogy mi is az igazi fájdalom, amelyet okozni tudsz. Szolgállak amíg létezik a világ. Tied a lelkem, tied a testem. Rendelkezz velem, Mephisto nagyúr - mondta mindvégig térdelve és lehajtott fejjel.

by **Ammon Einarson** Szer. 18 Ápr. 2012, 18:29

Queens. Remélem sok érdekességet rejtesz magadban. Unatkozni nem fogok, nem hagyom magam. Urunktól érzem elégedettségét. Jól viselkedünk, ha ezt mondhatjuk így. Inkább én azt mondanám ha az úr a házban jódekéjű a szolgák sem szomorkodnak. Kíváncsiságunk viszont úgy tűnt megérezte, tudta, hogy "gyermekei" kiléte igen foglalkoztat minket. S bemutatja nekünk. A megjelenő alakok több mint érdekesek. Egyenlő arányban oszlanak meg a férfiak és nők közöttük ám ami igazán érdekes az külsőjükön viselt sárkány jellemzőik mely inkább dominál a "gyermekek" között.
Leszállok a földre s szárnyaim testem takarásába bújnak hátamon. Démoni farkam ide oda tekered izgatottságomban. Nagyon érdekesnek ígérkezik. Kíváncsian várom mely "gyermeke" Nagyurunknak lesz kinek felelek itt majd. Remélem egy lesz a három férfi közül, úgy mégis csak..érdekesebb lenne a felügyelet. Mosollyal arcomon méregetem őket de tekintetem hamar visszavándorol mellettem térdelő bukott-ra egy röpke pillanatra. Sajnálatos de az idő alkalmatlan most. Még el kell válnia a gyermekek közül melyikük hova fog kerülni s nem mondja Nagyurunk, hogy végeztünk egyenlőre addig várnom kell. De bizonyosan marasztalni fogom még pár órácskára utána. Addig is kisugárzása lényemnek minduntalan puhítani fogja, már amennyire kellhet.

by **Jajjmár** Csüt. 19 Ápr. 2012, 21:24

Megjelennek azok az említett ivadékok bizony, Loki utolsó ajándékai. Máris elkezdem magam ráhangolni a jól ismert "Jack in the Box" effektusra. Loki "ajándékai" sosem olyan egyszerűnek, mint amilyennek mindenki hiszi. Elégedetten el is vigyorodom rajta, hogy milyen zseniális vagyok a magam módján. A karjaim keresztbe fonom a mellkasom előtt, vizsgálódva tekintek az új főnökségre, ki is nézem magamnak egy pillanatra a félsárkány nőt, szimpatikus vonások, démoni, de mégse teljesen az meglehet még benne az emberi gyarlóság. Szinte érzem a leheletében. Elégedetten le is tüdőzöm. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy megpróbálok vele szemkontaktust teremteni. Majd ha sikerül ha nem (a szemkontaktus )dolog)Dormammura emelem a tekintetem.
- Kivel oszthatom meg a külső kerületeket a felszarvazott hölgyeményen kívül? - Kérdem azzal a szokásos alázatossággal a hangomban, miközben a tekintetem az említettre, majd vissza a félsárkány fazonú nőre irányul.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 19 Ápr. 2012, 22:10

A sarjak feltűnése arra késztet, hogy felkeljek. A kíváncsiság ami talpra állít, egy pillanatra kizökkent a démoni hölgy tekintete, de sikerül visszavezetnek a tekintetem Loki ivadékaira. A helyzetről Bulgakov démoni bálja rémlik fel előttem. Nem volt pont ilyen, de a sok megjelenő a pokolól erre a hasonlatra juttat. Mikor megtekintem a teremtés csúcsait, vezetőimet az új úton. Már most indulnék akárki lesz is a kalauzom Bronxban. Sóhajtok egyet az álomképekre. Meg akarom kérdezni, hogy ki lesz a vezetőm, de megelőznek egy hasonló kérdéssel. A kérdezőre tekintek, majd urunkra, de csak a nő után. Egyre jobban vonzza a tekintetem, furcsa. talán az új testnek új vágyai is vannak. Talán ezeket szabadon kéne kiélnem... lehet az ember valaha mindentől szabad? Nem valószínű... A gondola mégis enyhe mosolyt csal arcomra, ami ahogy jön megy is. Megadom a tiszteletet Dormammunak, várom válaszát.

by Ajánlott tartalom