Kert és erdő a birtok körül

~ Kayla Norwood ~

Nem vagyok késő érő, elég kerek vagyok...kapom védekezően a felső kerekdedségeim elé a kezem.
- Nem úgy, te...! - kiáltok rá, be is pirultam, fújtatok egyet - Lelkileg!
Aztán haladt tovább a beszélgetés, kezdtem neki megnyílni, sötét közép sulis kor, hogy mibe kötöttek bele. Erre gondol egyet és közelebb hajol, csak furán nézem hogy mit akar és ösztönösen hajolok hátrébb. Megdicséri az arcom közben.
- K.köszi..-mondom bizonytalanul, és hajol még közelebb, jó itt már a szemem kerekedik, mit akar?
Megnézne smink nélkül, hát a családomon kívül már egy jó pár éve nem nagyon látott senki smink nélkül, minimum egy minimális mint most. Azért durva, hogy alakult ki ez a rutin, valójában a foltok eltüntetésere szolgált, most már megszokás. Ja, de most erre mit mondjak?
- Öööö...-ahogy ül vissza a helyére én is vissza ülök rendesen, mert már a pad beleállt a hátamba - A családomon kívül senki nem látott még smink nélkül. - legalábbis mióta rákaptam, nyögtem valami választ.
Aztán folytattam a megnyílást, még a karcaimat is megmutatom neki, szerencsére nem mond rá semmit, de csak szontyolodik el felé ahogy mesélek.
- Ajj, ne nézz így, már régen volt. - meg amúgy se nagyon érdekeltek, ők voltak a kisebb bajom, de nem keseregtetem tovább Sam-et, még totál lelombozom, főleg ha ennyitől szomorú lett - Azóta itt már sokkal jobb, jobban is érzem magam sokkal.
- De ezek hatására találtam rá a szenvedélyemre, úgyhogy...-megvonom a vállam - Viszont ha így elszomorodsz tőle, nem mesélek többet...-magamról.

~ Kayla Norwood ~

A hirtelen reakciómra csak felnevet, ez közös a testvérével, szeretnek kínos helyzetbe hozni vagy legalább egy kicsit bepirítani. Aztán belehajol az arcomba, én meg csak pislogok rá nagy szemekkel hogy mit akar, de csak megvizsgált, megdicsért és feldobta hogy megnézne smink nélkül, mire közlöm vele a csúnya valóságot hogy még senki nem látott családon kívül. Mintha kicsit meglepődött volna, rá is kérdez, hogy a fürdésnél mi van.
- Pedig nem. Tudod, egyszerűen képtelen vagyok együtt tusolni idegenekkel, úgyhogy akkor járok tusolni, amikor üres a fürdő és elenyésző az esélye, hogy bárki betéved. - amikor már vagy még mindenki alszik, de az időpontokat nem kötöm az orrára, mert még megvár egyszer - Ha mégis belebotlok valakibe a folyosón, akkor meg csak lehajtom a fejem, a hajam eltakar. - egyelőre még nem nagyon állnak le velem beszélgetni random a folyosón ha meglátnak, meg olyan embertelen időpontokban nem igazán járkál kint senki. Max ha valaki éjjel meglepne a szobámban, de olyan szerencsére nincs.
Amikor elszomorodik, kicsit rá szólok, hogy te tegye és ha így lehangolja, nem mondok el többet ilyet. Mire annyit válaszol, hogy nem lehet elzárkózni a rossz dolgok elől, mert attól még ugyanúgy ott vannak, ez igaz. De amit meséltem, az már régi dolog, túl vagyok rajta, csak elmondtam, miért lettem olyan amilyen, vagyis nem egészen, az csak rásegített, vannak rosszabb dolgok, de azt hiszem azoktól egyelőre megkímélem. Örül, hogy elmeséltem, erre nem tudok mit mondani, csak engedek egy kis mosolyt. Kezdek megnyílni, igaz már nem olyan nehéz elmesélni, mint amikor először húzták ki belőlem ezeket, szerintem nem kell mondanom ki volt az. Jó, volt akinek már korábban elmondtam, még frissen, de ő más, vele azért bizalmasabb volt a kapcsolatom, mint az itteniekkel. Alice, most is felhív pár naponta, megkérdezi "mi a helyzet", örül, hogy ennyit javultam és szeretne már találkozni velem, egyszer lehet meglátogatom, valamikor a közel jövőben, csak nem lesz olyan egyszerű kivitelezni. Lehet, hogy lassan ideje lenne a körülnézni a sulin kívül is, mióta itt vagyok nem igazán hagytam el a birtokot magamtól, úgy, hogy ne lett volna muszáj vagy ilyesmi. Lehet, hogy egyszer élek Sandy ajánlatával is és elmegyek vele Coloradóba, azt mondja szép hely, de még nem vagyok rá felkészülve. Egyelőre elég lesz Salembe kimozdulni, csak az a baj, hogy egyedül képes vagyok eltévedni, magammal rángatni meg nem szeretnék senkit. De egyszer élünk, vagy mi, úgyhogy lassan el kéne kezdenem értékesen tölteni ezt a kis időt, mielőtt még lejár. Annyi mindent kihagytam, kicsit irigylem is Sandyt amikor meséli a sztorijait. Sóhajtok is egy nagyot.

~ Kayla Norwood ~

Felfedem a nagy titkom, miért nem látott még itt senki smink nélkül, mire megjegyzi, hogy biztos szép lennék smink nélkül is. Végülis, ugyanígy nézek ki, csak jobban fénylik a bőröm, meg állítólag kicsit másnak tűnik a szemem formája, a fekete keret hiánya miatt, a szám, azt meg most nincs rajta semmi, szóval láthatja, hogy milyen a fekete rúzs alatt, van egy kis természetes színe. Így kicsit megvonom a vállam, hogy ki tudja.
- Azért köszi. - mégis csak dicséret volt.
Kicsit mintha látnék az arcán egy gyenge elszántságot vagy kíváncsiságot, vagy keveredve, remélem nem fog éjjel settenkedni, ha megijeszt, felsikítom az egész kúriát és azt senki nem akarhatja hajnalok hajnalán.
Pont azon gondolkodom, hogy világot kéne kicsit látni, vagy legalább a kúrián kívül merészkedni, mire, mintha olvasna a gondolataimban, rá kérdez a testvére ajánlatára. Meg is lepődök hirtelen.
- Hát, igen, gondolkodtam már, de szerintem ahhoz még nem vagyok elég edzett. Meg ez még csak egy hirtelen ötlet, nem beszélte meg az anyukátokkal, nem biztos, hogy örülne neki, ha haza vinne egy...idegent. - kicsit mentegetőzés szaga van, pedig tényleg mennék - Majd ha eljön az ideje, és még él az ajánlat, szívesen elmegyek. - de nem sok időm van rá, 1 év és ők végeznek, aztán nem tudom mennyire fogjuk tartani a kapcsolatot.
- Nektek már van valami tervetek az x-suli után? - most, hogy így eszembe jutott nem soká végeznek.

[/color]

~ Kayla Norwood ~

A smink témát elhagytuk végre, remélem el is felejti mire vége a napnak és visszavonul. Aztán rá kérdez Sandy ajánlatára, én meg azon kapom magam mintha tudat alatt ki akarnék bújni, bár abban van igazság hogy hívatlanul nem állítok be sehova, legalábbis biztos nem szívesen, nm okoznék bosszúságot a legapróbb mértékben sem. Mire Sam ad egy rövid leírást, milyen is az anyukájuk, amikor vendég hír van. Nehéz lehet neki...Azt állítja. hogy a tökéletes családképet mutatni akaró anya, akik a látszatra szoktak menni, nem hiszem, nekem inkább olyannak tűnik aki próbálja összetartani a családot, és csak pár dolgot takarni ami nem egy külsősre vonatkozik, minden esetre egyikőjük sem néz ki úgy mint akik feszengnek a megfelelni vágyástól. Csak rájuk kell nézni, tetkók, piercingek, festet haj. Bocsi srácok, de nem így néznek ki az áldott jó gyerekek, akik olyan baromira megszeretnének felelni a szülői elvárásnak. Vagy csak szimplán nem akarnak beállni abba a skatulyába amit az anyjuk kitalált nekik, elég nagy szájú szabad szellem mind a kettő, nincs az a felsőbb hatalom aki megmondja nekik mit csináljanak...vagy csak túl laza a póráz. De csak bólogatok, hogy felfogtam. Aztán inkább a jövőbeli tervekre terelem a szót. Ő úgy néz ki itt akar maradni, belép az x-menek közé, de még nem mondta el senkinek. Mutatom is a jelet, hogy cipzár lesz a számon, nem mintha tőlem kéne félteni bármilyen titkot, ha kérdezik se mondom meg, nem még kifecsegjem.
- Ha majd tanár leszel, azt azért sose feledd, hogy te is ültél azokban a padokban. - mert a legtöbb elfelejti, de szerencsére akadnak akik nem, kevesen de vannak, na őket becsülik igazán a diákok.

[/color]

~ Kalya Norwood ~

Azért megjegyeztem valamit, amit ha észben tart később is, a leendő diákjai hálásak lesznek érte. Amúgy se hiszi hogy szigorú tanár lesz, nem vagyok abban a korban és nincs is olyan ismeretségi köröm, hogy azt mondjam "ja, ezt már sokszor hallottam", de nyakam a tőkére, volt már aki kijelentette ezt, aztán gestapo lett belőle, aki miatt vért izzadtak a diákok. Rajta áll mi lesz, én valszeg már akkor nem leszek itt, hogy szóljak, ha elkanyarodna. Aztán elkezd negatívba menni az eszmecsere megint, de most meglepő módon nem én húzom le a hangulatot. Szerep csere? Most rajtam a sor a vidítási kísérlethez, meg bátorításhoz, hát megpróbálhatom.
- De hát ide minden mutánst felvesznek, - mondjuk nem, engem valszeg nem, kicsit oldalra néztem ahogy belegondoltam - vagyis, majdnem mindet -javítom magam - téged biztosan. Meg van benned ez az...önfeláldozó hajlam - mit mondtam? javít - ööö vagyis, hogy megvédj másokat, ha kell a saját testi épséged árán is, ami manapság elég ritka. - fhu, lehet jobb lett volna csöndben maradni? Meglátjuk. A statisztikás részt meg remélem poénnak szánta.
- Áh én nem félek, engem úgy se visznek el. - legyintek hozzá, próbáltam valami poén félét elsütni, csak hogy minden poénban van egy kis igazság. Igen, kicsit láthatatlan vagyok, aminek most, hogy változni akarok, érzem a hátul ütőit, de magamnak harcoltam ki anno, úgyhogy..., de legalább látom a pozitív oldalát.
-Inkább örüljünk, hogy van jobb dolguk mint ezzel a szerencsétlen iskolával foglalkozni. - bár engem eddig a legtöbb baj elkerült, biztonságból figyeltem az eseményeket, úgyhogy...max a látottak lehettek rám sokkoló hatással, de csúnya mód hamar túl tudom tenni magam az ilyen dolgokon, lehet más lenne a helyzet ha olyanokkal történt volna akiket ismerek is, nem csak láttam őket néha a birtokon és nekem csak egyszerű idegenek. Na látod, amellett, hogy használhatatlan vagyok harctéren, ezért sem lennék én jó x.

[/color]

~ Kayla Norwood ~

- Egy biztos, hamarabb leszel x-men, sőt tanár, mint én. - mondom miközben megint lefekszik a padra, hmm, ez ilyen önvédelmi mechanizmus lenne?
Közben közelebb húzom a rajzom, nézegetem kicsit, szerintem ezt is felrakom a firkálmányos mappámba, túl aranyos lett ahhoz hogy megtartsam magamnak, mondjuk Sam is látta, sőt, újra alkotta. Azért figyelek rá is, miközben beszél, végülis elmondja ugyanazt ami egy normális tanár célja, általában, aztán meg hogy készülni fog meg minden, most úgy néz ki, tényleg komolyan gondolja, aztán meglátjuk mi lesz. Ha elég elszánt, szerintem simán megcsinálja. Max a tetkóiban köthetnek bele, hogy "nem lesz jó hatással a fiatalokra", de ha olyat fog tanítani még fel is fognak rá nézni, plusz akiben nincs meg a halvány hajlam se, hogy magától varrasson magára, az ennek hatására se akar majd, mint ahogy én se. Aztán felvázol egy képet, hogy hogy nézne ki, ahogy dogát javít.
- Gyakorlati tanárnak, jobban el tudnálak képzelni. Mondjuk önvédelem, vagy valami komolyabb. - egyszer "nyugdíjba" kell vonuljanak a mostani tanárok - Ha jelzed, szerintem biztos van valami mentor program, vagy hasonló, ahol kaphatsz némi segítséget. - illetve elmondják alkalmasnak találnak e.
- Miért? Engem el tudsz képzelni ahogy egy nagydarab állatát hátát varrom? - kivárok kicsit - Mert most még én se, de megcsinálom! - nesze neked motiváció.
- Azt mondják semmi sem lehetetlen, merj nagyot álmodni, sose add fel, tudod a szokásosak. Egy időben azt mondtam ez mind csak közhely, már hiszek bennük, legalábbis igyekszek...de majd úgyis csak a végén fog kiderülni volt e értelme.  - szerintem elég nagyot álmodtam amikor kitaláltam hogy tetoválni fogok úgy, hogy nem bírom az érintést, de még így is bízom magamban eléggé ahhoz hogy azt mondjam meg fogom csinálni, elérem az álmom, sóhaj.

[/color]

~ Kayla Norwood ~

Én próbálom vidítani meg ilyenek, erre ő meg a kedélyeimet kezdi borzolni, amit nem is hagyok szó nélkül.
- Ajj Sam, normális ember olyan helyre nem varrat!!! - csattanok ki - Nem tudom kinek a beteg agyszüleménye volt, de hogy nem volt tiszta, az is biztos...- támaszkodok az asztalra és fogom a fejem - Cseszd meg a kesztyűt...! - kicsúszott, ez káromkodásnak minősül?
- Ez most olyan, mint amikor valaki állat orvos szeretne lenni és az arcába vágják, hogy szét cincált beteg haldokló állatokat fog látni! Tudja! Ha nem más rá jön és mire oda jut, jó esetben, lesz elég elhivatott ahhoz, hogy ez nem rémiszti el és ennek ellenére folytatja és mindent meg tesz...Én is tudom, csak egyelőre "elraktam", nem holnap fogok kezdeni, lesz időm rákészülni, plusz egy újoncot nem hiszem, hogy egyből ilyen mély vízbe dobnak.
Olyan szalont szeretnék választani, ahova normális emberek járnak, igényesek, akik nem netről szedett képeket akarnak lenyomni a torkomon és nem csináltatnak olyan helyre ami...Most gondoljunk bele, a tetoválás fáj, már a bordákkal megszokott gyűlni a bajuk, ahogy üti a csonton a vékony bőrt, valaki azt se bírja, remeg, minden baja van, nehezíti a munkát is, simán bele lehet rontani, ha rándul egy nagyobbat mondjuk. Ezek után azt kell mondjam, hogy egy barom aki a farkát varratja, nem kérek bocsánatot....
Egyelőre ez a téma még az amitől falra bírok mászni, nyilván tök mindegy hova megyek, jó esetben is, egy két ilyen vendéget úgyis kikap élete során az ember. Ha nem lennék ilyen baromi vizuális típus, talán nem verte volna ki ennyire a biztosítékot...De legalább ő jól szórakozik.
- Hihetetlen vagy...- nézek morcosan - Én próbálok jó fej lenni, te meg leégeted az agyam. - nem Sandyvel állsz szemben, bár ezt már nem teszem hozzá.

~ Kayla Norwood ~

Vigyorog, vigyorog bele az arcomba, mintha örülne, hogy kiakasztott, összeakadtam egy trollal, legalábbis a testvére leírása szerint, ami most illik is. Meg tudnám ölni a szememmel. Nem hallott még káromkodni, na ne mond.
- Még gondolatban sem szoktam, de te még ezt is kihozod belőlem! - és még mindig fel vagyok háborodva! És fogom az arcom.
Aztán magyarázza, hogy rá nem szoktak konkrétan, ha nem a közelébe, neki is van ott egy, ez utóbbi információhoz nem fűzök külön semmit.
- Az más! Azokra gondoltam akik konkrétan rá...meg is érdemlik a napokig tartó hegesedéssel járó plusz kínlódást. - minden egyes percet.
Aztán magyarázza, hogy az övé hogy készült, leengedem az arcomról a kezem és össze fonom inkább a másikkal, veszek egy nagy levegőt, kicsit oldalra döntött fejjel gyilkolni vágyó szemekkel nézem és hallgatom.
- Elég sok helyen fáj... - mondom ridegen - ha például a mellekre gondolok, egy nőnél, az sem lehet kellemes. - de akad még bőven kényes terület, fájdalom küszöb függő is szerintem, hogy ki mit vállal be.
Láttam már pár videót, láttam olyat amin fa arccal tűrte a vendég, de olyat is amin látszott, hogy eléggé megszenvedi. Egyelőre úgy gondolom vannak határok, aztán később lehet megváltozik a véleményem, ha látok pár érdekes dolgot. Most kibuggyanna belőlem a kérdés, hogy miért jó neki egy olyan tetkó amit még a nap se ér, de nincs olyan isten hogy feltegyem ezt a kérdést.

~ Kayla Norwood ~

Nem akart felhúzni...
- Nem húztál fel, -sóhajtok - csak kiakasztottál.
Nem tudok parancsolni a morcos arcomnak, bár már nem olyan gyilkos hangulatú a tekintetem, inkább ilyen "mért tetted ezt velem" egy kis méreggel párosulva.
Rá jött miattam a cigizhetnék, látom én is jó hatással vagyok rá. De jó alkalom kimozdulni Salembe, legalább így meglátom nagyjából merre kell menni, aztán legközelebb nem lesz annyira nehéz egyedül.
- Úgy se nagyon jártam még kint. - enyhülök fokozatosan.
De, bízhatok benne vagy majd ott is valami kellemetlen helyzetbe fog hozni? Közben ajánlgatja, hogy nem kell gyalog mennünk mert van jogsija, de ha elkezd száguldozni, amit újabban "sportos vezetésnek"mondanak, menten sírva fakadok. Hezitálok kicsit.
- Menjünk. - mondom viszonylag határozottan - De előtte még felugrok a táskámért. - meg át öltözök, gyorsan.
Fel is kelek a padról, össze szedem a cuccaim.
- 10 perc múlva? Bejárat? - kérdezem mielőtt még lelépnék, aztán ha hajlandó várni és rá bólint, el is tűnök.
A szobámba érve fel is kapom a kis oldal táskám, bele teló, pénztárca, iratokkal, más nem is nagyon kell. Nem bírom tovább, úgyhogy a másik legsötétebb bordó fénnyel kihúzom a szám, kikapok valamit a szekrényből, felöltözök és már sétálok is lefelé, pont 10 perc múlva lent az ajtónál várok.