Tanári

A tanárok gyülekezőhelye. Ha épp nem az irodáikban vannak, vagy órát tartanak, akkor itt lehet őket megtalálni.

Genosha Prológus

Három nappal a "Vad, ami Benned Van" eseményei után:
Serena Davidson, egy tolószékben lett betolva bár nagyon jól gyógyul és még sebei se fognak maradni a szimbiótájának hála mégis egy ideig még nehezen fog mozogni. A tolószék nem kötelező, de bestia ragaszkodott hozzá.
Hood a szoba kávézó asztalán ül a sarokban némán. Fejét lehajtotta és a kapucnijának hála még a szemét se lehet látni.
Az asztalnál ül Henry McCoy, Kallark, Forge, Veszély, Rozsomák/Logan, Zaphire, Gunnhild Morsus, Amelia, Long, Steph és Thorhalla. Az asztallal szemben pedig Hannah Morsus állt meg.
- Mind megvagyunk? Remélem volt időtök bemutatkozni. Ti vagytok az X-men és az Iskola vezetői. Most, hogy... Zack...
A nő az ajkaiba harapott és kicsit leszegte a fejét. Bizonytalanul a zsebébe nyúlt és egy apró lilás követ vett ki, amin ősi rovások voltak. Az asztalra rakta és hátrébb lépett.
- Ezt... üzenni nekünk. Azt mondta... tudni fogom mikor kell "bekapcsolnom".
Ezzel finoman megsimította a követ és abból köd kezdett kiáradni. A ködben pedig megjelent Zack.
- Öhm.... remélem jól csinálom ezt - zavartan felnézek. - Heló! Ha ezt nézitek akadt némi gond, de ne féljetek. Erre is felkészültem. Steph, azért hívtalak, hogy rakd rendbe és kérlek felügyeld a misztikus védelmeinket. Halla, te más miért vagy itt. Mindketten tudtuk, hogy eljön a pillanat. Szerintem te még vártad is. Ha nem esett volna le, akkor az súghat, hogy Hannah és a gyerekek összepakoltak már. Vigyázz rájuk.
Hannah döbbenten nézi a férjét.
- Jó... ez nem csak a családomról szól... vagyis de. Pontosan a családomról. Rólatok. Nem árullak el titeket. Legyek élő vagy holt. A helyemre találtam is valakit. Felügyeli a részleteket és segít nektek. Gabe...
Ezzel a szőke férfi besétál és az ökle tűzszerű lángba borul.

- Üdv. A nevem Gabriel Morsus, hívjatok Gabe-nek.
A misztikus kő füstje szétoszlik és Gabe nyugisan Zack székébe ül.
- Kezdhetjük az ülést?

//Előzmény: Metróállomás//

Három nap, ezalatt igaz Hank próbálta az információkat távol tartani tőlem, de már tudtam, hogy mi történt, hogy Zack eltűnt és nem tudni, hogy hol van, még az is lehetséges, hogy meghalt. Valamilyen módon vége lett az állatok inváziójának is és Brooklyn is újra teljesen békés volt. Hank ellátta a sebeimet és Adia is sokat segített abban, hogy jobban legyek, igaz még mindig fájt, de tudtam kisebb sétákat tenni. Akit vártam csak annyira jött el, hogy bocsánatot kérjen, de amikor beszélni akartam vele már távozott, talán ez a mozzanat fájt az utóbbi néhány napból a legjobban. Mikor Hannah összehívta a gyűlést próbáltam kérni Hanket, hogy felejtsük el a tolókocsit, de ő ragaszkodott hozzá. Olyan gyengének és esendőnek éreztem magam, mikor betolt a tanáriba, pedig a saját lábamon is tudtam volna jönni. Nem voltam túl jól, lelkileg, az elmúlt három napot végigsírtam, Zack elvesztése, és az, ami történt eszembe juttatott valamit. Odabent a tanáriban talán Thorhalla jelenléte döbbentett meg, hogy ő mit keresett itt, de hamarosan kiderült. Elviszi a gyerekeket és Hannát? Már semmi sem lesz a régi. A beérkező férfira néztem, még egy Morsus, legalább marad néhány a háznál. Nem szólaltam meg, csak bólintottam, hogy kezdhetjük.


//Előzmény: párhuzamosság végett, majd ha végeztünk kap csak linket//

Mikor megtudtam, hogy anyával mi történt jöttem, hogy mellette legyek. Utána tudtam meg, hogy mi történt, Zack bácsi olyan volt nekem, mintha a nagyapám lenne és most nem volt itt. Nem tudta senki, hogy örökké, vagy csak időlegesen, de akkor sem volt már itt. Csak anya, mármint tényleges anya mosolya sejtetett valamit, hogy talán vissza fog jönni, meg Gunnhildé. Szörnyű tud lenni, hogy te is jövőutazó vagy, de mindenki többet tud nálad.
- Kezdhetjük – mondtam végül én is.


//Előzmény: ARMOR főépülete//

A negyed szabad volt már, amikor jött a hír, hogy mi történt. Logannel és Hankkel együtt jöttünk vissza a kúriába. Velem ez nem történt meg, ekkor már tudtam harcolni hála Logannek, mert jártam hozzá órákra, legalább is az én időmben, de ez már más hely volt, és nem mellékesen nem futottam össze soha sem Victor Creed-del. Zack egy időre nem volt itt, ez legalább stimmelt és Thorhalla jelenlétéből pedig tudtam, hogy most jött el a pillanat. Már régen is nehéz volt elfogadni, most is az lesz. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy jó embert farag Michaelből a fiamat és a lányomat soha sem bíztam volna rá egyetlen percre sem. Zack helyettese sem volt meglepő, ugyanaz, mint korábban.
- Kezdheted Gabby-boy – mosolyogtam rá.

//Előzmény: Thor palotája//
//Előzmény: ARMOR főépülete//

A SHIELD védőpajzsai helyükön voltak, tudtam végre a lányommal is lenni egy kicsit neki hónapok után, mondanom sem kell, hogy nehezen akart felismerni. Mígnem jött, hogy itt mi történt. amióta egymagam voltam Halla nélkül Zack a mentorom volt és a barátom, ő tanított mindenre, amit csak tudtam. És most nem volt itt. Nem volt kétséges, hogy miért voltam ma itt, ahogyan volt egy rossz érzésem, hogy Halla miért. Nem tudom, hogy mennyire rossz ez, vagy sem, de ez még kiderül később, majd a jövő eldönti. Bólintottam Zack szavaira, hogy igen, továbbra is folytatom, már mindent tudtam, amit ő, így nem lesz olyan nehéz ez. Maximum Halla-t segítségül hívom, már ha jön még ide most, hogy Michael végre hozzákerül. A szőke férfira néztem, még egy Morsus. Hány volt ezekből? Nem igen beszélt a klónjairól, vagy rokonairól Zack. Megadóan sóhajtottam fel és belekortyoltam a kávémba. Hosszú nap lesz ez.

Vicces, szó szerint vicces volt a találkozásom Gladiátorral, révén ő mephistizoidnak nézett, én meg élből Majestornak hívtam, aztán mikor kiderült, hogy nem Praetor-nak, ami már úgyszintén nem. Háromból három mellé lövés két fél részéről. Itt Lilandra halott, vagyis nem egészen az egyik diákunk lett a klónja, és még mondja valaki, hogy nem fordult a feje tetejére a világ. Nagyapa eltűnt, nem mintha nála ez nem lenne mindennapos, vagy legalább is pár évente megszokott.
- Csak azt nem értem, hogy miért lógatja mindenki az orrát – mordultam fel. – Nagyapa mindig visszajön.
- Látom Halla, a lányod pontosan a te tapintatosságodat örökölte – néztem rá szúrós szemmel.
- Tévedésben vagy drágám – jegyeztem meg gúnyosan. – Az apjáét! Tán elfelejted, hogy félig Morsus?
- Az ősi istenek kegyelmezzenek nekünk – leheltem.
Széles vigyor jelent meg az arcomon, amikor kiderült, hogy apa most kerül fel Asgardra, úgy emlékeztem, hogy kissé később, de végül is az is egy nagyapa féle eltűnés során volt. végignéztem mindenkin, megannyi ismerős személy, volt akiket ismertem a saját időmben is, de volt, akiket nem, csak hallottam róluk, mint Szehmet. A „nagybátyám” szavai után már többen kérdeztek és feleltek, így még én is hozzáfűztem valamit.
- Mi lenne, ha nem szólalna meg senki már, hanem csak nekiállna beszélni Gabe? – kérdeztem morogva.

A teleportálás után megérkeztem s undorral néztem végig a helységen. Nem gondolták komolyan, hogy ennyi halandóval osztom meg túl sokáig a helyemet? Lehet, hogy csak kivetülés formájában kellett volna megjelennem s akkor a halandók bűze sem zavart volna oly nagyon. Morsus szavaira megengedtem egy gúnyos mosolyt, persze, hogy tudtam, hogy miért hívott s azt is, hogy vártam rá. Valóban vártam már arra, hogy végre kimondja ezt a néhány nyomorult szót, hogy Michael velem jön, a maradékot szívem szerint itt hagytam volna, de erre most nem volt lehetőség. Később is elérhetem, hogy ők ne legyenek ott, ha úgy alakul. A kérdés után felvontam a szemöldököm.
- Remélem nem várod el, hogy itt maradjak s végighallgassam a jelentéktelen ügyeiteket – szóltam közbe a leányom szavaival mit sem törődve. – Erre nincs időm jelenleg, Hannah, ha lenne oly kedves hozza a gyermeket, mert indulunk. Had nyugtassam meg a jelenlevőket, tudni fognak kommunikálni az itteniekkel s ha akarnak lejöhetnek családi ebédre is. de jelenleg háborúra készülünk Apokalipszissel, így az X-men s az iskola ügyei már nem tartoznak ránk.
A nőre pillantottam s felálltam a helyemről jelezvén, hogy én indulni óhajtok végre.

//Előzmény: ?//

Kissé megszeppenve, csöndben ülök az asztalnál. Itt vagyok hát végre, az X-men tagjaként, és nem érzem ide valónak magam. Néhány napja még csak egy hősi ábrándokat dédelgető csavargó voltam, ma meg olyan társaságba kerültem, akik a világ sorsát alakítják. Ki vagyok én ilyenek mellett? De az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy szükségem van rájuk. A segítségük kell, hogy irányítani tudjam az erőmet. Három napja majdnem megöltem valakit, mert nem tudtam kontrollálni magam. Ez nem történhet meg többször. Nincs más hátra, be kell bizonyítanom nekik, hogy méltó vagyok a bizalmukra. Barátságosan fogadtak, és egyértelmű volt, hogy örömmel veszik, hogy csatlakoztam az ügyükhöz, ráadásul rögtön meg is hívtak erre a tanácskozásra, de mégis van bennem egy kisebbségi érzés, hiszen ők már mind annyi mindent tettek le az asztalra. Egy gyorstalpaló továbbképzést kaptam ugyan arról, hogy ki kicsoda, de még így is tele van homályos pontokkal a beszélgetés. Az viszont biztos, hogy rémes felfordulás közepébe kerültem, így jobbnak látom, ha nem kérdezek rá egyértelmű dolgokra. Különösen azok a pontok nem stimmelnek, hogy ki kinek a klónja, vagy egy másik világbeli énje. Annyi mindent hallani mostanában, hogy szinte már nem is jogos meglepődni az ilyesmin, de most, szembesülve vele, mégis elég sokkoló. Ijesztő belegondolni, hogy belőlem is rengeteg különböző változat létezhet.
Nem tudván hozzászólni a beszélgetéshez, csak figyelek, és próbálok minél több hasznos információt leszűrni. Közben nagyon reménykedem, hogy valaki elárulja, hogy mi is lesz az én szerepem ebben az egészben.

Hannah megölelte Gabet.
- Bármennyire is szörnyűek az asgardi tyúkok, igazuk van. Zack mindig visszatér.
Hannah bólintott majd ős és Halla távoztak.
- Zack azért kért fel, hogy pótoljam őt. Én vezetem az óráit és helyette az iskolai papírjait is átnézem. Sajnálom, hogy ezt mondom, de a tesókám csinált pár hülyeséget. Túl nagy veszélybe rakott titeket. Én nem játszok ilyet. Most is kaptunk egy küldetést, de nem mentek rá egyedül, én vezetem a csapatot. Én vigyázok rátok. Zack házas volt és gyerekei voltak, akire vigyáznia kellett. Én szabad vagyok és gyönyörű. nincs miért aggódnom. Ha golyó jön elkapom ti csak menjetek tovább. Persze a változások nem azt jelentik, hogy nincsen beleszólásotok. Szeretném gördülékenyebbé tenni az iskolát és az X-ment is. Nem akarom, hogy minden küldetésünk egy gyászmenet legyen.

Máskor talán képes lettem volna arra, hogy mosolyogjak a civódáson, de most képtelen voltam rá. Megrökönyödve néztem Gabe-re, annyira megdöbbentem a szavain, hogy kijavítani sem tudtam, hogy Zack-nek nem voltak órái, csak Mrs. Millerrel foglalkozott és őt tanította, de mást nem. A további szavai után éreztem, hogy megint könnyekkel telik meg a szemem és nem tudom visszafogni őket, éreztem, ahogyan a forró gömbök végigfolynak az arcomon. Szemeimmel könyörgően néztem hol Hank-re, James-re és Charlie-ra, de senki sem szólt, senki sem állt ki azért, hogy megvédjen, vagy szóljon az érdekemben. Most érkezett és mindent kritizál és megaláz mindenki előtt, aki itt volt. nem emlékszem, csak arra, hogy már sírva, remegve állok fel a tolószékből, ha próbált valaki visszatartani, akkor félrelöktem a kezét és sírva távoztam a tanáriból. Ahogyan kiértem zokogva rogytam le a fal mellett.

Az arcomról a mosoly egy pillanat alatt fagyott le. Erre még én sem számítottam. Mikor Serena kirohant, pontosan tudtam, hogy mit érez, ez az egész legalább nekem is annyira fájt, mint neki. A kezeim az asztalon csattantak, ahogyan az ajtó is becsukódott és kissé felemelkedtem a helyemről.
- Anya… - kezdtem volna.
- Ne szólj bele lányom, több, mint 20 évig voltam az X-men vezetője ismerem a csapatot! Ide figyelj Gabriel, az összes létező Morsus közül te vagy a legnagyobb szemétláda és a legtapintatlanabb disznó, akit ismerek. A lány, aki kirohant Serena volt, az X-men vezetője. Elárulod, hogy mégis miként képzeled, hogy idejössz és fél perc alatt mindenki előtt megalázod és mindent egyetlen mozdulattal eltörölsz azok után, hogy közel három évig úgy vezette az X-ment, ahogyan Zack és Logan elvárták tőle? Fél perc alatt zúztad valakinek össze mindenét, amibe a lelkét és szívét beleadta. Mégis mi alapon? Nem érdekel az a kifogás, mert Morsus vagy! Most kimész és bocsánatot kérsz attól a lánytól, ha nem, én rángatlak oda, de abban nem lesz köszöneted fiacskám!

Halla: //Folytatás: Hyrrokkin birtok//

A tanári kar előtt felesleges volt rejtegetni, hogy kicsoda is az egyik diákunk, hamarosan a tananyagban úgyis a Shi’ar birodalomhoz érek, és akkor úgysem hagyhatom ki Lilandra-t, mert túl sok mindent tett a haláláig. Felmordultam Gabe szavaira.
- Legalább annyira vagyok Morsus, mint asgardi – morogtam.
A tarkóm mögött fontam össze az ujjaimat, majd hátradőltem a székben, a vita nem tartozott rám, ami miatt Serena, Amelia és Gabe éppen készültek összekapni. Erre az egészre, nem igazán volt jogom sem beleszólni semmibe, de talán valóban kellett volna pár napot várni, vagy a helyettessel beszélni, itt nem uralkodók voltak, akiknek egyedi döntései voltak, hanem más. Újabb feladat? Vagyis nekem az első lesz X-men színekben. Gabe-re néztem, hogy vajon kimegy-e, ahogyan Amelia mondta, vagy pedig nem is fogja-e érdekelni, de csak néhány másodpercet vártam végül is.
- Ha visszajöttél, akkor beavathatsz abba is végre minket, hogy milyen feladat.

Csak pislogni tudok, miközben elszabadulnak az indulatok. Ez a Gabe nevű alak félelmetesen nagyképű, és úgy látszik figyelmetlenül súlyos sebeket szakított fel. Döbbenten nézem, ahogy Serena sírva kirohan. Kicsit összehúzom magam a székben, és azon gondolkozom, hogy biztos jó ötlet volt-e idejönni. Amíg az utcán éltem erősebb voltam másoknál, és ez magabiztossá tett. Itt ellenben neves hősök civakodnak körülöttem, és nem tudom, hogy mit kezdhetnék a helyzettel.
De elég az önsajnálatból, azzal semmire sem megyek. Biztosan van valami oka annak, hogy idehívtak. Muszáj legyen. Ha pedig van, akkor azzal, hogy azon kesergek, hogy mennyire kevés vagyok hozzájuk képest, csak ártok magamnak. Azért tudtam megélni az utcákon, mert minden helyzetből képes voltam a legjobbat kihozni. Nincs más dolgom, mint ezt tenni most is. Magabiztosabb pózba kényszerítem magam, de továbbra is csak figyelem az eseményeket.

Gabe az orrnyergét kezdi el masszírozni feladón.
- Ehhh - sóhajtja. - Nők.
Ezzel kihúzza magát.
- Visszahozom, de ezzel elég legyen. Nagyobb bajaink is vannak, mint valaki lelki világa. Miközben én itt Doctor Philt játszom a világ másik felén emberek és mutánsok haldokolnak. Örülnék, ha a rendbe tennétek a prioritásaitokat.
Ezzel Morsus zsebre vágta a kezeit és kisétált Serena után.

Folyosók:
A lány vállát Gabe megfogta finoman.
- Várj - mondta Gabe. - Figyelj én nem vagyok Zack... én nem látom azt, amit ő nem éltem meg azt, amit ő. Olvastam rólad és nekem csak az jött le, hogy minden férfi volt olyan kedves és életveszélybe rakott téged. Én... csak a egy törékeny kislányt látok, aki többet érdemel és akiért úgy kezdtem el aggódni, hogy olvastam belőle egy aktát.

- Nem nők… - néztem még mindig rá.
Engem ezzel nem tudott volna megsérteni, régen igen, de ma már közel sem. Nagyon rég volt, amikor én voltam az a kislány, aki kirohant a tanáriból, mert teljesen összetörték.
- Ez nem egy katonai csoport Gabe – mondtam. – Ha azt akarsz, akkor csak azokat hívd el, akik Angyalok is, és nem csak X-men tagok. Mert amíg X-ment akarsz igenis a csapattagok lelki világával is törődnöd kell, nem csak a haldokló és odakint levő mutánsokkal. Nem vagy Zack igen, de neked többet is kell tanulnod, mint neki kellett!
Ő családnak képzelte el a csapatot, egy nagy családnak, és én is ahhoz tartottam magam mindig is. És ha valóban van bármilyen beleszólásom is ebbe, akkor ez így is fog maradni, mert Serena-nak nem lesz bátorsága ehhez. Én megküzdöttem és az életemet adtam egyszer a csapatért, a lányomért, a világért, Gabe nem fog csak katonai csapatot faragni az X-menből.

Vettem egy mély levegőt, igazából nem tudtam, hogy én, vagy akár Danny mit keres itt. Igaz voltam majdnem egy évig a csapat vezetője, de ez most nem rám tartozott hanem rájuk. És főleg nem Danny-re, aki alig van a csapatban öt perce! Anyát megértettem, persze, hogy meg, ha nincs itt valószínűleg én is ezt tettem volna és kiállok „anya” érdekében. Danny felé fordultam és bíztatóan mosolyogtam rá, bár volt egy érzésem, hogy inkább csak kínos mosoly lett belőle.
- Ez időnként előfordul – szabadkoztam. – De szerintem mindjárt visszajönnek és végre elmondja, hogy mi a gond. Egyébként Stephanie Davidson vagyok, vagy Zaphire, üdv a csapatban.

Arra néztem fel odakint, hogy valaki a vállamra helyezi a kezét, titkon reméltem, hogy James lesz az, aki utánam jön, de nem ő volt. Megcsóváltam a fejemet
- Ők nem katonák, sem Zack, sem James nem akarta, hogy azok legyünk – mondtam szipogva. – Mi segítünk másoknak, nem bánhatsz velük úgy, mintha nem ez lenne a fő nézőpontunk. Én mindig próbáltam emberséget tartani bennük, hogy ne öljünk meg senkit sem, gyerekek példaképei vagyunk és segítünk nekik… betegeknek, rászorulóknak. Nem szeretném, ha ez változna. Mi család vagyunk Gabe, mindig is azok voltunk, amióta Zack rám bízta őket és már előtte is. kérlek, ne akarj katonákat csinálni belőlük, Amelia, Logan és Gunnhild azok, de itt máshogy viszonyulnak a dolgokhoz, mint az Angyalok között, ez így van helyén.
Megtöröltem az arcomat és próbáltam nem mutatni, hogy a hirtelen mozdulatoktól megint fájni kezdett a Kardfog okozta sebem.
- Ha már úgyis elvetted tőlem a csapatomat – néztem rá bánatosan. – Ígérd meg kérlek, hogy olyanok maradtok, mint eddig, hogy ezen nem változtatsz.

Miközben a többiek ráveszik Gabe-et, hogy vigasztalja meg Serenát, a mellettem ülő csinos, szőke lány felém fordul. Örülök, hogy végre egy korombeli arcot látok, pláne, hogy ilyen szépet. Látszik, hogy kicsit szégyelli az eseményeket, és ez jól áll neki. Az tény, hogy nem egészen így képzeltem el az X-ment. Valahogy sokkal szervezettebb, talán katonásabb jellegű csapatra számítottam, de nem biztos, hogy baj, hogy valójában nem ilyen. Itt próbálnak törődni az emberrel, és egy családot akarnak kialakítani, ami nagyon tetszik. Remélem, hogy ezt Gabe sem fogja majd megváltoztatni. Kedvesen visszamosolygok a lányra. Amikor bemutatkozik, kicsit azért megijedek. Még egy Davidson? Amennyire tapasztaltam ez nem egy egyszerű család. Vajon ő is a jövőből jött? Persze ezt nem kérdezem meg tőle.
- Én is örülök. -mondom neki. - Azt hiszem nem a legjobb időpontot választottam a csatlakozásra. Úgy látom elég sok minden változott itt nálatok az elmúlt napokban, én meg nagyon hirtelen csöppentem bele. A felét nem is értem annak, amiről beszélnek. Te tudod, hogy miért vagyok itt?

Bent:
Logan feláll. Elővesz egy szivart majd meglátja a nem dohányzó táblát.
- Csodás...
- Miattad raktuk ki Logan.
Erősíti meg Bestia mire az X-men zsebre vágja és sóhajt egyet.
- A küldetést én hoztam. A SHIELD megfigyelése szerint furcsa események voltak egy szigetországban Genoshában. Ez egy Afrika melletti valamikor erősen Amerika párti terület volt, de a Bukás óta elzárkózóak lettek. Bár külpolitikájuk nyílt, de mégis találtunk réseket az egészben. A dolog nem stimmel. A mutáns populációjuk eltűnt. Először lincselésre gondoltunk,d e kaptuk furcsa utalásokat. Minden mutáns eltűnik, ha ott jelenik meg. Nem valószínű, hogy ölik őket, de valamit csinálnak. Ezt kell kivizsgálni. Ezért kértelek ide téged is Long. Ismerem a képességeidet és adataidat. képes vagy egy ilyen akcióra és az X-mennek kellenek bátrabb fiatalok. Gabe és én egyetértettünk abban, hogy ez egy remek kezdő tréning lesz neked.

Kint:
Gabe a szavak hallatára elveszti a türelmét.
- Szerinted mi a francért teszem ezt?
Üvölti el magát és kicsit olyan lesz a hangja, mint az aggódó Zacké volt.
- Minden tudok rólad. Ez nem egy katonai csapat, de hadvezérként vonulsz előre. Embereket vesztesz, szerelmeket és barátokat mégis mosolyogsz a diákokra és mennél még őrültebb küldetésre. Féltelek, hogy cseszné meg! Még gyerek vagy! Menni akarsz? Oké, de akkor én is veled megyek. Mások talán beveszik ezt az erősebb vagyok dumát, de én tudom, hogy idővel összeomlasz és senki sincs ki elkapjon, mert te kapsz el mindenkit. Ezért választott engem Zack. Az én dolgom, hogy megvédjelek és inkább sértelek, inkább vállalom, hogy örökre gyűlölködő szemekkel megvetve néz rám, mint hogy elveszítsünk! Zack volt a jó fej apuka, aki engedte, hogy hazahord a pasikat, és én vagyok az, aki kirúgja a bőrkabátos orr pirszinges faszokat még akkor is, ha azt hiszed ez igaz szerelem. Dönthetsz, eljössz velem a küldetésre vagy itt maradsz velem az iskolába, de addig nem engedlek el ameddig nem tudom, hogy jól vagy!
Gabe szabályosan kifullad a monológjától és hátra dől a falnak kicsit zavarba is jön a nagy kirohanásától, ami csak onnan látszik,. hogy a fülei vörösé váltak.

- Zack bácsi tűnt el – mondtam a kérdésre. – És így a sulinak új vezető kellett. Az X-eknél nem hiszem, hogy nagy változás lenne, szóval inkább úgy mondanám, hogy pont időben érkeztél.
Így talán könnyebben feltudja venni a ritmust velünk együtt, ha olyan nagy változások lesznek, bár nem gondoltam erre. Logan szavaira megborzongtam.
- Ijesztő – mondtam. – Kísérletekre gyanakodtok Jon bával?
Nem rémlett egyébként Genosha, hogy mi is lehetett ott, a mi idővonalunkban nem volt ilyesmi, nem volt jelentősége.
- Anya, neked rémlik azzal a hellyel valami? – néztem anyámra.

- Ezzel egyetértek – bólintottam Logannak. – Jó, ha nem csak a lányom van a fiatalabbak közül a csapatban.
A kérdésre megcsóváltam a fejemet, nem tudtam erről.
- Nem, a világ szinte összes országát bejártam annak idején, hogy különféle X-men csapatokat hozzunk létre és jó diplomáciai kapcsolatot ápoljunk a kormányokkal. De Genosha soha sem volt közöttük, ők elvoltak magukban.

A kiabálásra összerezzentem és ijedten léptem hátrébb, vagyis oldalra egy-két lépést távolabb Gabe-től. Könnyes szemmel néztem fel rá a beszéde után, ha akartam volna sem tudnék rá gyűlölködve, vagy haragudva nézni, nem voltam rá képes, senkire sem.
- Nem haragszom, megértem – mondtam végül. – Én csak vigyázni szeretnék rájuk és mindenkire.
Mondhattam volna, hogy erősebb vagyok, de nem lett volna igazság és ő is pontosan tudta volna, hogy nem az. Most is tudta, hiszen kimondta.
- Igazad van – ismertem be végül, nem lett volna értelme tagadni, vagy mást mondani. – Most még maradok itthon, így nem tudok elmenni segíteni…
Egy zsebkendővel megtöröltem közben a szemeimet, bár a vörös szemeimtől és az arcomon a könnyektől megjelenő foltok miatt úgyis látszott, hogy sírtam.

Nem tudok válaszolni Stephnek, mert Logan elkezdi felvázolni a küldetés részleteit. Közben még egy pillanatra eszembe jut, hogy mit mondott Amelia a lányáról. Azt, hogy Johnny Strommal jár. Annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy Ameliának nem tetszett a dolog, valószínűleg súlyos hiba lenne kikezdeni vele. Nem lenne túl jó bemutatkozás.
Figyelmesen hallgatom az információkat, és egyáltalán nem tűnik egyszerűnek a feladat. Helyesebben fogalmazva öngyilkosságnak tűnik. Minden mutáns eltűnik, aki odamegy? Ez nagyon nem biztató. Őszintén szólva meglep, hogy ilyen hamar kifejezetten engem választank ki egy feladatra, de mi tagadás, jól esik, hogy elismerik a képességeimet. Az már más kérdés, hogy kezdő tréningnek szerintem ez elég erős, de hát ez van. Éltem már túl rossz dolgokat.
- Ha így gondolod, természetesen elvállalom. Nem fogtok csalódni bennem.
Nem mindenki teszi túl magát ilyen egyszerűen a feladat nehézségén, és amikor a macskaszerű nő, kizárásos alapon valószínűleg Gunnhild Morsus, felszólal, el kell ismernem, hogy igaza van. Nem mintha akár ő, akár én meg akarnánk futamodni, de van logika az megjegyzésében. Megjegyzem magamnak az arcát, mert vele valószínűleg fogok tudni beszélni az átváltozásomról.

Bent:
Bestia a tarkóját vakarta.
- Úgy tudom, hogy csak fenntartani kell a dolgot. Zack próbálta informatikaként magyarázni és azt mondta csak "frissíti a programot". Ha ebből te értesz bármit is.
Logan Kallarkhoz fordult.
- Természetesen menj csak. ha mindent megfelelőnek találtál. Balti már kész a papírjaiddal.
Majd a többiekre néz.
- Köszönöm. Ó!
Jut eszébe valami és elmosolyodik.
- A jegyeket és hamis személyiket mi biztosítjuk, Akiknek szükséges a maszk, azoknak azt is biztosítunk, bár a legtöbben nem igazán vagytok feltűnőek.
- És a haza út?
Kérdi hood a hátsó sarokból. Most először szólalt, meg. A hangja olyan, mint egy szellemé. A szavai megvetéssel teliek és a szeméből sugárzik a gyűlölet.
- Vagy nem gondoltátok ti zsenik a shieldnnél, hogy betáncolunk egy mutáns ellenes országba kiszabadítunk x mutánst és haza repülünk velük.
- Nem.
Zárja rövidre a választ Logan.
- Kaptok egy kommunikátort, amivel elértek minket és egy speciális angyal osztag érkezik a segítségnek, ha baj lenne.
- "Ha".
Idézte Hood majd elment Rozsomák mellett és kitépte a kezébőla saját papírját. Minden ellenkezés ellenére kivonult a teremből mindenki tekintete elől csuklyájával elrejtőzve.
Logan egy pillanatra felvonta a szemöldökét majd visszafordult a többiekhez.
- Az X-men önkéntes csoport. Ez nem kötelező feladat. Megértem, ha valaki nem vállalja.

Kint:
Gabe megkönnyebbülve fejet hajtott.
- Köszönöm. Ha bármire szükséged van kérlek szólj. ha nem teszed addig zaklatlak ameddig el nem mondod.
Mondja mosolyogva. Majd látta Hoodot távoznia kártyájával. A fiú rájuk se néz csak elindul a másik irányba a folyosón.
- Logan kiadta a küldetést, ha gondolod mi leülhetnénk egy kávéra inkább? Azt hiszem sokat nem tudok még.

Figyeltem Hood-ot, ahogyan kirohant a helységből, nem ismertem annyira, hogy tudjam, hogy miért érinti ennyire érzékenyen, de anya mondott néhány dolgot, amiből el tudtam képzelni. Anya alatt most a jelenkorit kellett érteni és nem a ténylegest, hiszen a mi idővonalunkban nem volt közöttük annyi sem, mint most. Akkor most már nem volt más, mintsem, hogy én is jelentkezzek, bár ebbe elsőként belezavart, hogy Gladiátor is távozott.
- Logan, én is megyek – mondtam.
- Nem mész te sehova kisasszony – néztem a lányomra. – Itthon maradsz ezúttal, ehhez még túl fiatal vagy!
- Már majdnem húsz és voltam már veszélyesebb küldetésen!
- Az egy dolog, hogy az apád mit engedett meg, de Donald felelőtlen. Nem nyitok vitát! – néztem rá szigorúan.
Ha az van ott, amire számítunk, akkor nem akartam, hogy lássa.
- Én viszont megyek – mondtam. – Még repülőre sem lesz szükség, ha szükséges teleportálással megyünk be és jövünk haza. A megmentett mutánsokra ugyanez igaz lehet, már ha a Főnöknek is megfelel, hogy így megyünk be.
Főnök alatt határozottan Miller-t értettem, eléggé biztosra vettem, hogy ő küldte Logan-t.

A sírást lassan sikerült abbahagynom és elmosolyodnom Gabe szavain. Megadóan bólintottam neki. Mi mást tehettem volna, Zack és James tényleg mindent rám hagytak, ha tanácsot kértem, segítettek.
- Köszönöm – feleltem. – Valószínűleg élni fogok vele és…
Nem tudtam folytatni az ajtó kivágódott és Charlie lépett ki rajta. Aggódva néztem utána, amikor bármiféle szólás és hasonló nélkül távozott. Mi zaklathatta fel ennyire? A következő, aki kijött az idegen volt és ő is köszönés nélkül távozik. Úgy látszott, hogy ez ma megszokott volt. A feladat kiosztva, szívem szerint mentem volna én is, de még mindig sérült voltam, így nem tudtam megtenni ezúttal.
- A kávé remek ötlet – értettem egyet. – Beszélnem kell néhány szót Jamesszel. Ha előre mész, akkor néhány perc múlva csatlakozom a konyhában hozzád, addigra a kávé is megmelegszik.
Csak ehhez még meg kellett várnom, hogy mindenki távozzon, mert nem szerettem volna, ha bárki is hallja majd, amit mondani szeretnék neki.