Exiles 2: Kénkő és Pokol

New York, teli holdas este. A Pokoltűz Klub előtt jelenik meg a három túlélője az első küldetésnek. Velük szemben pedig az Időbróker áll.
- Gratulálok. Egészen jól ment a küldetés. Itt az ideje, hogy új társakat kapjatok ugye?

Sikerül mentemen az embereket, akik úgy néz ki hogy szép lassan kezdenek feleszmélni, ez pedig jó, nagyon jó, csak remélem hogy nem kezdenek el pánikolni, nem kell nekem egy tömeg a markaimba, akik esetleg hisztérikusan tapossák agyon egymást, főleg nem a szemem láttára, nem tudom miért de az ilyeneket sosem szerettem, lekéselnek valakit? Jó lekéselték, de az hogy valakit agyon tapossanak, nem, azt valahogy nem hiszem, hogy végig tudnám nézni. Az egyik személy, még mielőtt burokká formázhatnám a falakat, leugrik a vízbe, s én kapnék is utána, de nem igazán merek, tartok tőle hogy akkor le ejteném a többit, így próbálok finoman „ kutakodni „ a víz alatt, vagyis pontosabban a vízben úgy, hogy kisebb gömböket emelek ki belőle, de fölösleges, s nem is tudom ezt sokáig csinálni, mert egy lilás fényre leszek figyelmes, majd pedig egy teljesen más helyen találom magam. Kell egy kis idő amíg ebből felocsúdok, az egyik pillanatban még embereket próbálok menteni, aztán meg már csak itt vagyok, és ennek az alaknak nézek a szemébe. Mindenesetre is a mondandója alapján jók voltunk, bár a kapitány halott, és most hogy így végig nézek a csapaton, más is hiányzik, akire viszont emlékszem, hogy kifejezetten élő volt, és nem értem hogy miért nincsen itt… Szóval bennem két kérdés merül fel, függetlenül attól hogy itt most lesz folytatás, nem arról akarok kérdezni, inkább arról hogy:
- Mi lett azokkal az emberekkel, akik a hajón voltak, és.. Hol van Radoslava? - Igen, ez a két dolog nagyon érdekel, sok életről van szó, és a lány is sikerült megkedvelnem, ahhoz képest hogy én minden reményt feladtam ilyen téren az emberek irányába, de azzal hogy nem néznek rám furcsán, annyira másak a dolgok, bár otthon is ilyenek lettek volna, talán az életem teljesen máshogy alakulhatott volna… Akárhogy is, ez már csak múlt, és nem számít, kíváncsi vagyok hogy vajon ki lesz a két új ember, kit hozni szándékozik, de ezt nem kérdem meg, hiszen csak idő kérdése, hogy fény derüljön rá, s ezért tényleg fölösleges lenne jártatni a számat, a másik meg hogy arra úgysem kíváncsi senki, mármint nem az újakra.

Időbróker felpillant.
- Csak azokat hoztam el, akik még éltek.
Majd a szerelmes pára nézett.
- Nem a küldetéseteknek még messze nincs vége és a felszerelést magatoknak kell megoldani. De kaptok után pótlást.
A szavai után megjelenik Káosz, Black Jack és Alicia. Mielőtt még kérdést tehetne fel bárki az időbróker eltűnik.

Nos, az időbróker gyorsan letudja a választ, talán kicsit túlságosan is gyorsan,de végül is pont eleget mond ahhoz, hogy megértsem a dolgot, bár megmondom őszintén, eléggé meglep, úgy értem tényleg, nem tűnt volna fel hogy a női fáklyánk meghalt volna, lehet hogy megfulladt a víz alatt? Jó végül is ez így logikusnak tűnik, hiszen arra távozott, és víz alatt pedig az átlag ember nem igazán kap levegőt, na nem lényeg, talán jobb ha hagyom ezt a témát, nem vagyok vele előrébb, se én, se más, de azért nem tűnik valami jónak, hogy a csapat fele kapásból kiesett, úgy értem tényleg, ez volt az első akció, azok alapján pedig amiket mond, nos úgy tűnik hogy még sok várható, és ki tudja hogy mennyien fognak még meghalni, lehet hogy én leszek a következő aki kihullik a sorból? Nos remélem hogy nem, de már sikeresen elültettem magamban a félelem apró magvát, csak azt kéne elkerülni hogy kicsírázzon, mert különben okozhat majd még ez kellemetlen problémákat. A férfi eltűnik, s helyette három másik személy jelenik meg, végignézve rajtuk, nos nem tudom mit mondjak, egy furcsa kinézetű alak, akinek szarvak vannak a fején, a tekintete pedig nem valami barátságos, egy másik férfi, akit úgy tűnik hogy Namor ismer, nekem persze fogalmam sincs róla hogy ki ő, de eléggé illedelmesnek tűnik, mielőtt bármit reagálhatnék rá, kezet csókol, én pedig kissé zavarodottan tekintek vissza rá, ahogyan megnyerően mosolyog, konkrétan sikeresen zavarba is hoz, s a legszívesebben most elfordulnék, és kissé el is húzódnék, hogy aztán magamban valahogy kiéljem azt a sok furcsa érzést ami felgyülemlett bennem, hiszen ez volt a legelső hogy bárki is ilyet csinált, így hát annyira ismeretlen, s szokatlan ez a meglehetősen kellemes érzés. Nagy nehezen sikerül megállnom a dolgot, s így nem „menekülök” el a csapattól, helyette inkább, bár még mindig kissé zavartan, a harmadik személyre nézek, egy emberi nyúl valami, bőr ruhában, nos nem tudom hogy mit gondoljak így hirtelen vele kapcsolatban, de nincs is időm rajta eltűnődni, mert megjön az üzenet a feladatról, s van aki már rá is kérdez. Az előző alkalommal sem hazudtam, most sem igazán akarok, eddig azt bizonyította a társaság, hogy megbízhatóak mint csapat, bár most a három új tagban nem vagyok biztos, de ha olyanok, akkor maguk alatt vágják a fát, azt hiszem, bár lehet hogy nem, ezt még egyenlőre megkockáztatom, s majd eztán eldől, hogy legközelebb jobb lesz-e, ha megtartom magamnak, vagy csak párakkal osztom meg, vagy ha úgy alakul hogy sikerül addig elélnem, akkor nyugodt szívvel leközölhetem velük a feladatot.
- Buktassátok meg a belső kört. - Jelentem ki miközben megvakarom a tarkómat, majd pedig a fegyveres nőre tekintek, aki nem tűnik túlságosan barátságosnak, igazából talán valamilyen szinten megértem, de ez a viselkedés akkor sem tűnik számomra helyesnek, bár igazából nem csinálok semmit, csak kérdőn nézek rá, hagyom, had oldják meg a többiek a dolgot, ha van ezen egyáltalán mit megoldani.

Káosz örjöngő ordítással jelenik meg. Aztán körbepillant. Ez nem a démonok által ostrmolt New York. Egyetlen mozdulattal húzza elő kardját és néz a fegyverrel hadonászó felé. Nem tesz fenyegető mozdulatot de izmai harckész állapotba kerülnek. A férfi mosolyogva néz körül. A démoni alakja elkezd olvadni és egy 180 cm körüli fehér férfivé válik.
- Most szépen elmondjátok, hogy mi a jó büdös lószar van itt. Mondja a férfi és a pengén keresztül kinyúl a közelben lévő vérért. Ha van vér ami már senkié akkor ő azt birtokba veszi. Nem csinál vele egyenlőre semmit csak az uralma alá hajtja. Ha szükséges akkor a furcsa fegyveres nő felé ugrik. Az ugrás közben visszakezes fogásba váltja a kardot és a leérkezés pillanatában a nőbe vágja. Ezt csakis akkor teszi, ha a nő támadó szándék jelét mutatja.

Az érkezőkből káosz és Alicia dühösen fegyvert emelnek a többiekre. Közben Goria érzékeli hogy remek állapotban van és a közelben egy kölcsönzőt is talál.

Bár egy pillanatra úgy tűnik, hogy hamarosan egymás torkának esik a társaság, vagy legalább is ketten a hatból, de szerencsére mégis mellőzésre kerül az ilyesfajta kellemetlenség, egyenlőre legalább is, bár nem adnék nekik túl sok bizalmat, ezek után legalább is nem, de amíg türtőztetik magukat, addig azt hiszem hogy rendben vagyunk, de az első olyan alkalommal, ahol veszélyezteti bármelyik is a csapatot... Nos akkor kénytelen leszek letekerni annak a bizonyosnak a fejét, mert bár valamilyen szinten felelősséget érzek irántuk, mert hát elvileg én vagyok ennek a csapatnak a vezetője, bár talán nem vagyok eléggé felnőve ehhez a feladathoz, és néha eléggé kellemetlen, de remélem hogy sikerül belerázódnom, a lényeg az hogy mindenki aki ebben a csapatban van, az én felelősségem hogy életben maradjanak, de ha veszélyesnek bizonyul valaki a társaságunkon belül, akkor a többiek érdekében kénytelenek leszünk megszabadulni attól a bizonyostól, mielőtt kárt tehetne esetleg a többségben. Glóriára emelem a tekintetem, de mielőtt válaszolhatnék Namor megteszi azt helyettem, én pedig egyet értek vele, bár valószínűleg bonyolultabb lesz, mint ahogyan ő elképzeli, de ez most nem számít, egy pár percig legalább is biztos, hogy nem. Felmerül egy újabb kérdés is, az egyik új tagtól, aki eddig meglehetősen nyugodtnak tűnt, és valamilyen szinten elegánsnak is, érdekes személy lehet, és mivel eddig senki sem szánta rá magát arra, hogy válaszoljon neki, így azt hiszem rajtam van a sor, hogy mondjak valamit, bár szabályok... Konkrétan nincsenek, csak azok, amiket mi állítottunk magunknak eddig, az pedig két egyszerű szabály.
- Próbálunk "csendesen" dolgozni, és lehetőleg addig rejtve maradni, amíg nem szükséges felfedni magunkat, kerüljük a felesleges feltűnést, a másik szabály pedig... - itt a kardos alak meg a nyúl felé emelem a tekintetem. - ...nem veszélyeztetjük vagy fenyegetjük a többieket, értve vagyok? - Költői kérdés, tudom a választ, hiszen értik a nyelvet amin beszélek, már csak onnan is tudom, hogy korábban mind a ketten azt használták, és a kérdés eredetéből kifolyólag a válasz már nem igazán érdekel. Egyenlőre csendesen megyek tovább a többiekkel, már ha mozgunk valamerre. Nem vagyok egy vezér egyéniség, de ezen szeretnék változtatni, az első lépés pedig... Legalább is azt hiszem, hogy az első lépés nem más, mint a... Hogy is fogalmazzam, szigor, talán? A lényeg hogy tudják, hogy ki a főnök, és remélhetőleg ha ez a lépés sikeres, akkor a többi is menni fog, és lehet mire ennek vége, lesz valamennyi pozitív tapasztalatom is ilyen téren, amit majd esetleg használhatok, ha úgy alakul hogy sikerül visszatérnem az életembe.

Mivel este van így csak két őrt kellett Gloriának meggyőznie, Azok mindent elmondtak és megmutattak. Egy kis időbe tellett mire mindenkire találtak öltözéket. Persze így is van pár személy, akire Glroiának illúziót kell helyeznie, hogy bent senki se kérdőjelezze meg a kinézetüket, de ez se okoz neki gondot. Ez egyszerű trükk és az emberek kellően naivak. A bál szervezői 18. századi estélyikben és frakkokban üdvözlik a vendégeket és bent fehér maszkos egyenruhás őrök felügyelnek mindent, de biztos távból. Mindig egy szinttel feljebb vagy egy terem arrább járőröznek. Miller felismeri a mozgásokat ezek zsoldosok, kemény és jól képzett katonák. Bent mindenki nyílt és kedves, még ha kicsit túlságosan arrogáns is.

/Gondoltam ne nyújtsuk tovább és mivel Adam nem írt így úgy vettem, hogy ő is beöltözött és veletek tart szótlanul/

Egy kis győzködés, bár nem az én részemről szerencsére, majd pedig már bent is vagyunk valamiféle ruha üzletben, ami tele van alkalomhoz illő ruhákkal, legalább is feltételezem, hogy alkalomhoz illőek. Nem válogatok sokáig közülük, a ruha vásárlás sosem volt az én sportom, nem szeretek hosszas időt ilyen helyeken tölteni, ha nem muszáj, nem azt mondom, hogy elsietem a dolgot, csak nem macerálok hogy " ez ezért nem tetszek, az meg azért nem tetszik ". Pár perc után már magaménak is tudhatom az egyik öltözetet, amiben, nos fogalmazzunk úgy, hogy kissé még abban is feltűnő vagyok, de annyira nem vészes, Gloriának hála pedig biztos vagyok benne, hogy senkinek sem fog feltűnni a kinézetem. Most valamilyen szinten örülök, hogy semmiféle plusz felszerelés nincs nálam, valószínűleg ott kéne hagynom valahol, vagy cipelnem, számomra pedig mind a kettő egy hátráltató megoldásnak tűnik, az egyik azért, mert bármikor eltűnhet, a másik meg... Nos akadhatnak belőle kellemetlenségek, finoman szólva, ezért látom problémásnak, de mivel ez rám ugye sehogy sem vonatkozik, akkor sem ha csűrjük és csavarjuk a dolgot, így hát tovább is lépek, van itt most fontosabb dolog is amivel foglalkozni kell. Az ajtónál páran üdvözölnek minket, majd belépünk, bent pedig... Ámulok és bámulok, a hely hangulata egyszerűen magával ragad, bár az ámulást igyekszem nem feltűnően csinálni, és azt hiszem sikerül is, mivel itt mindenki valahogy sokkal... Nos nem is tudom milyenek az emberek, kedvesek, de valahogy mégsem, ezt a viselkedést nem igazán ismerem, nem vagyok hozzászokva a környezethez, de viszont elég "bátorságot" tudok meríteni belőle ahhoz, hogy legalább egy valódi mosoly csússzon az arcomra ettől az egésztől. Ez a hely most elég kellemes, lehet, hogy többet kéne emberek közé járnom? Vagy legalább ilyen helyekre, bár amíg bámulni fognak, addig nem, de hátha egyszer egy olyan helyre kerülök, ahol nem számítok furcsának, ott biztos, hogy szívesen tölteném az időmet egy hasonló... Ünnepségen talán? Mindenesetre is ahogyan elnézem, kezdünk oszlani, ami talán nem is baj, végül is minél többfelé megyünk, annál jobb, én viszont nem szeretnék egyedül maradni, akkor valószínűleg pánikolni kezdenék, ezért az egyetlen olyan ember után indulok - persze nem olyan hatalmas sietséggel, csak moderáltan - aki normálisnak tűnt és a stílusával magához ragadta a... Nem is tudom mimet, a fantáziámat talán? Nem tudom, a lényeg hogy követem Millert a tömegben, csak finoman.

A csapat szétválik. Ahogy a helyüket keresik az egyik lépcső tetejéről kopogást hallani. Mindenki elcsendesedik és felpillant. Ott négy alak van.

/Csak a fehér ruhás nő van ott. Az alján láthatóak az őrök egyenruhái/

/A középső férfin ilyen ruha van, szóval jelenleg nem félmeztelen. Sőt a legtöbb személyen ilyen díszes öltözék van. A fekete fűzős ruha a pincérnőkön van. A vendéghölgyek inkább szoknyát hordanak, mint ilyesfajta tangákat és bugyikat nyíltan./
A fekete hajú férfi kihúzva magát pezsgős poharat emel.
- Barátaim, társaim, gyűlölt riválisaim! - a kacaj hallatszik a tömegből - Üdvözöllek titeket a Pokoltűz Klubban. Ez a legfelsőbb osztály kis szórakozó helye, ahol a wall streeten elvesztett millióitokat vissza nyerhetitek egy póker asztalnál! Óvakodjatok Donaldtól, hisz még mindig az asztal ördöge és állítja, hogy nem is csal.
A szőke férfi legyint vigyorogva.
- Bárhogyan is kívánnom, hogy érezzétek magatokat jól és köszönöm, hogy ma is támogattattatok ezt a büszke több száz éves társaságot. Egészségétekre!
Ezzel poharát kiissza és sokan vele együtt így tesznek. A csoport megindul lefelé. Glory azonnal felismeri, hogy a szőke nő telepata, de az még nem kutakodik senki iránt így nincsenek veszélyben. "Donald" a szőke a férfi az egyik ingyenes asztalhoz megy megvereget pár hátat. A többi még csak a vendégekkel barátkozik.