Közösségi és ifjúsági szoba

Minden szinten, ahol lakószobák találhatóak - azaz az elsőn és a másodikon - a folyosó végén található egy ifjúsági szoba. Egy nagyobb tanteremnek is megfelelne, a helységben kényelmes kanapék vannak, asztalok, néhány számítógép, tv, könyvek és társasjátékok. Ezekben a helységekben legalább harminc fő is kényelmesen elfér. A diákok közül sokan szokták itt tölteni a délutáni szabadidejüket, beszélgetés, játszás, vagy épp tanulás miatt.

Egy rövid séta, és máris megérkezünk erre a… Nos nem is tudom már hogyan hívják, igaz az előbb volt róla szó, de őszintén szólva nem a nevére koncentráltam, meg hát nem is tudom, voltam már itt egy párszor, de igazából ilyen téren még sosem foglalkoztam vele különösebben… Mindegy, a lényeg hogy itt vagyunk, és amíg a többiek lefoglalják magukat, nos én kihasználva a hely különös csendességét, mely abból adódik, hogy most csak a miénk, oda lépek az egyik könyvespolchoz, majd pedig… Csak nézek rá, magamban azon tűnődök hogy most megéri-e kutatni valami kertészkedéssel kapcsolatos könyv iránt, avagy sem? Lassan fentebb csúsznak a szemöldökeim, ugyan azt az unott fejet vágom, csak így még látszik rajta egy kis agyalás is, s ez így megy pár hosszas másodpercig, amíg végül úgy döntök, hogy most inkább lusta vagyok, így hát amilyen gyorsan jött a könyv olvasás ötlete, olyan gyorsan túl is lépek rajta, és elfordulva a polctól, leteszem magam az egyik kanapéra, amin ha fáradtabb lennék, talán még aludni is tudnék, de igazából nem vagyok fáradt. Amúgy így belegondolva, ez a hely… Az egész suli, nos nem igazán lesz egy hamar ismét zsúfolt, úgy értem, kint eléggé zűrösek a dolgok, és aki bejárós, nos az megszívta, nem mintha suliba járni egy hű de élvezetes élmény lenne, főleg nem egy suliban lakni, úgyhogy… A rohadt mázlisták! Kényszerszünet… Csak az életüket kell menteniük, de az már igazán mellékes. Hátra hajtom a fejemet, lehunyom a szemeim, majd pedig igazából csak hallgatom hogy miről beszélnek, vagy beszélhetnek, de… Nos nem igazán folyik még a társalgós része a dolognak, igazából felmerül egy kérdés, de arra csak a tarkómat tudnám vakargatni, és válasz sem igazán érkezik rá, így hát mondanom kéne valamit, hogy ne legyen kínos hallgatás a vége, és nekem már van is egy jó sablonosan beváló módszerem az ilyesmire.
- Politikai fogság? - Igen pontosan! Egy jó minőségű kitérő válasz, kérdés formájában, amúgy meg tényleg érdekel, hogy mire is gondolt pontosabban, mert hát politikai fogság… Ha valamiféle katonák lennénk és raboskodnánk valahol egy munkatáborban, vagy ilyesmi, akkor érteném hogy mire mondja, de igazából most lövésem sincs, és érdekel a válasza is, bár ennek nem sok jele van, mivel hogy a plafont bámulom, vagyis azt bámulnám ha nyitva lennének a szemeim, de akkor is felfele nézek.

Miközben pihentetem a szemeimet - Ami így meglehetősen jól esik, egyszerűen már úgy éreztem, hogy kérgesek, s így, hogy felfelé nézek, valamint hogy még csukva is vannak, egyszerűen mintha egy lágy patak futna át rajta, s nedvesítené meg a kiszáradt, töredezett felszínét. Igazi felüdülés ez most, s ha nem lenne éppen beszédtéma, talán képes lennék itt helyben elaludni, hiszen végül is minden megvan hozzá, ami most kell nekem, kényelmes hely, társaság, és tűrhető hangulat. Azonban nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy így egyszerűen álomba zuhanok, hiszen bár sikerült korábban jó kitérő választ adnom, a kérdés attól sajnos még továbbra is él, s nem sikerült tovább menni egy másik témára. Halk sóhajtással emelem a tekintetem a srácra, bár kissé kellemetlen így hirtelen kinyitni a szemeimet, és megfordul a fejemben hogy esetleg meg kéne dörzsölnöm, de eléggé gyorsan elvetem az ötletet, igazából bármiféle nyomós indok nélkül, vagyis de, talán mégiscsak van egy nyomós indok amellett, hogy ne csináljak a szememmel ez semmit, ez pedig nem más, mint a lustaság, ami továbbra is eléggé erősen ott munkálkodik a fejemben. Ama bizonyos elfoglaltsággal kapcsolatos kérdésen, most könnyen láthatóan elgondolkodom, azon információk töredékei alapján, melyek eljutottak az előbb elmondott dolgokból, nos azt hiszem talán hogy végül is van egy olyan válaszom, amit az agyam spontán dobott ki, és ilyen állapotban valahogy nem is tűnik annyira rossznak, mert hát minden jobb mint egy helyben ülni, és szép lassan bealudni, még ha arra is lenne most szükségem. Már nyitom is a számat, ám mielőtt még egy hangot is kipréselhetnék rajta, egy újabb szeméjre leszek figyelmes, és persze felé is fordítom a tekintetemet… Valóban nem is új, igaz, még ezelőtt nem találkoztam vele, mármint de, néhány perce a folyosókon, de úgy jobban még nem volt alkalmam megismerni, és eddig nem látszik olyan vészesnek, mint az a másik aki felhúzva az orrát tovaballagott, most azonban nem töltök vele időt, majd ha végre elmondtam ami megfogalmazódott bennem, nos majd akkor visszatérek rá, ez pedig nem lesz sokára, végül is eléggé gyorsan le lehet ezt tudni.
- Nos, ha foglyok vagyunk, akkor csináljuk azt, amit egy „erős” fogoly tenne most, lázadjunk. - És komolyan ez az első dolog, amit az agyam egy kisebb gondolkodás után kidobott, bár nem tudom hogy ez mond-e valamit a többieknek, lehetségesnek látom hogy majd csak lehurrogják amit mondtam, de az is lehet hogy nem, ez majd hamarosan kiderül, most azonban vissza nézek a lányra.
- Alicia Havana. - Mutatkozok be meglehetősen szolidan, a lánytól pedig nem várom el ugyan ezt, ő már korábban megtette, csak akkor annyira nem figyeltem rá, na de majd legközelebb, bár még egyszer kétlem hogy bemutatkozna, mert minek? Max ha olyan személynek bizonyul, hogy egyszerűen nem bírom majd megjegyezni a nevét, akkor lehet majd erre szükség, vagy ha egyszer olyan fordulatot vesz az életem, hogy elfelejtek mindent, amit addig megtanultam… Hmm, ebbe ijesztő egy kicsit belegondolni, és erről pedig az jut eszembe, hogy még ennek a másik nőnek sem igazán mutatkoztam be, de így már ő is tudja a nevem, és magamat ismételni nem fogom.

Nos, úgy tűnik hogy tetszik a többieknek a hirtelen ötlet, ami talán a nemrég átélt órának köszönhető, hiszen ott is pont ezt csináltuk, igaz ott az akaratunk ellenére cseppentünk bele a dologba, de működött, és ha ott mertem, és még jól is esett, akkor itt miért ne merném? Hiszen itt még csak fejbe se lőnének érte, nem úgy mint ahogyan ott megtették volna, így hát azt hiszem hogy komolyabb dologtól tartanom sem kell, mert hát mi lehet, kirúgnak? Azzal csak közelebb juttatnának ahhoz, amiért az apám ide küldött, mert hát egy átlagos bentlakásos iskolában könnyebb lenne ténykedni, bár kétlem hogy egy támadás közepén kitessékelnének az épületből, az kegyetlenség lenne, és az konkrétan egy gyilkosság is lenne a részükről, legalább is nagy valószínűséggel, és kétlem hogy bármely is tudna úgy élni közülük, hogy megöltek, vagy megölettek egy gyereket, vagy hogy nem léptek közbe, szóval igen, azt hiszem nem kell tartanom tőle, hogy kidobnak jelen helyzetben, nem mintha amúgy tartanék tőle, na de elég ebből, nem ragozom tovább. A bemutatkozásomra érdekes reakció érkezik, amire lassan felvonom az egyik szemöldökömet.
- Hogy mondod? - Lövésem sincs, hogy mit jelenthet, remélhetőleg elmagyarázza majd és a kérdésemet hallva nem csak megismétli még egyszer, az eléggé kellemetlen lenne, és magyarázhatnám hogy „ azért kérdeztem mert nem tudom hogy mit jelent, csak így volt kedvem feltenni a kérdést „. A következő ami bejelentésre kerül, az nem más, mint hogy… Nos szükség lenne a képességeink ismertetésére, és hát ezzel nincs problémám, bár nem tudom hogy az enyémmel mit lehetne kezdeni ilyen téren, valószínűleg semmit, mert hát mi? Növényeket növesztek és igazából ennyi, semmi extra nincs benne, bár lehet hogy nekik eszükbe jut róla valami használható, mármint ahol érvényesülni tudnék vele, de erősen kétlem, nem azért mert kételkedem az intelligenciájukban, egyszerűen csak kétlem.
- Nos, az én adottságom sem egy igazán harcra kitalált dolog, tulajdonképpen koncentrációval képes vagyok megnöveszteni a növényeket, minél kisebb, annál gyorsabban, meg függ attól is, hogy mennyivel próbálkozok egyszerre. - Eléggé érthetően magyaráztam el, bár szívesen be is ,mutatom, gyorsan végig nézek a szobán, majd pedig a tekintetem megállapodik az első növényen (mert feltételezem hogy vannak szobanövények a szobában ), ha figyelnek, felé bökök a fejemmel, majd pedig koncentrálni kezdek, és egy évvel megöregítem a kiszemelt „ áldozatot „, bár ez nem egy hű de nagy látványosság, de egy szobanövény esetében könnyedén felfedezhetőek a különbségek egy ilyen után, nem úgy mint például egy parkban lévő bokornál, vagy inkább fán, és ez még könnyedén is megy.
- Kétlem hogy mentek velem ilyen téren bármire is, de ha van ötlet akkor hallgatom. - Nos igen, konkrétan kimondtam azt, amin pár perccel ezelőtt gondolkodtam, vagyis inkább csak átsuhant a fejemen mint egy futógondolat.

Érkezik egy rövid magyarázat a lánytól arra, amit az előbb kérdeztem, és be is váltotta azt a kevés hozzáfűzött reményt, miszerint nem megismételni fogja magát a kérdésre, hanem elmagyarázni amit nem értek - s lám valóban így történt, kelemes pozitívum, mint ahogyan az a vigyor is az arcán, régen láttam valakit ennyit mosolyogni, vagy vigyorogni, vagy legalább is ilyen nagyon, de az idő gyógyítja az összeszedett sebeket, vagyis a nagy részét azoknak, majd csak ez is elmúlik. Mindenesetre is a lány vigyorgásától valahogy nekem is mosolyoghatnékom támad, nem egy olyan nagyon hatalmas, de egy kis sanda valami megjelenik a képemen reakcióként, már csak azért is, ahogyan reagált az adottságom bemutatására, igazából nem számítottam ilyen lelkes közönségre, gyakorlatilag semmilyen reakciót nem vártam senkitől ezt illetően, de jól esik a dolog.
- Valami olyasmi. - Válaszolom még az "elülteted és terülj-terülj asztalkám " felvázolására, így belegondolva hasonló dologra használom, de inkább úgy mondanám, hogy " elültetem és máris kész az örömfaktor ", igaz, ezt így nem akarom az orrára kötni, ha megtenném valószínűleg eléggé gyorsan rájönne a mögötte lévő, szinte visító utalásra, mint ahogyan ebben a szobában mindenki más is, és akármennyire lázadozóak, kétlem, hogy bármelyikük is jó szemmel nézné a dolgot, már csak azért sem, mert mindenkibe állandóan azt nevelik, hogy " hű de rossz mert csúnya, ijesztő emberek adják neked és az első kipróbálás után belehalsz, ha nem akkor meg csúnya leszel és boldogtalan.. ". Sorolhatnám, de ez erős ferdítés, persze az is, amit a dílerek mondanak, ha el akarnak adni valamit, az meg a pozitív irányba fedít nagyon, de én ezt mondjuk meg pont leszarom, már bocsánat így magamnak, hogy ezt ennyire nyers módon fogalmaztam meg, de én tudom hogy az igazság e között a két fedítés között van, ismerem, és amíg tudom, hogy mi az igazság, addig nem lesz igazából ilyenből bajom soha, mert lássuk be, fű, nekem csak az kell, bár azt mondják, hogy az a katalizátor, az egész lecsúszási folyamat kezdete, és arra ösztönöz, hogy durvább dolgokat próbálj ki... Hát nem, kiskorom óta szívom, hála a drága jó apámnak és a hatalmas vállalkozásának, de soha sem volt szükségem semmi másra, ami esetleg erősebb lenne, szóval jah, óvó szándékú kamu... Akkor is csak kamu, és amúgy honnan is indult ez az egész gondolatmenet?... Ó igen, szóval ezen okból kétlem, hogy bárki is jó szemmel nézne, esetleg Jonah mert ő az, aki minden szabáj ellen van, meg az-az " ezt mondták, de csak azért sem csinálom " fajta... De ettől függetlenül kétlem, így hát neki sem kell róla tudnia, majd idővel, ahogyan esetleg jobban megismerem őket, a bizalmasabbaknak talán elmondom. Ja amúgy közben meg alakul a téma, Jonah már magyaráz, hogy ő nem a születésünkkor kapott erőről beszél, hanem arról, hogy mit tudunk, mihez értünk, legalább is ha jól értem, nekem pedig ezen eléggé el kell gondolkodnom, mert őszintén szólva... Fogalmam sincs, vagyis de, egy dolog kapásból az eszembe jut.
- Értek a kertészkedéshez... - Eztán pedig megint csak el kell, hogy mosolyodjak, jelezvén hogy ezt valamiféle poénnak szántam, lévén hogy valószínűleg nem is erre volt kíváncsi, de más amúgy meg tényleg nem jut az eszembe, szóval ez van, én ezzel letudtam a választ erre a kérdésre, és remélhetőleg ennyiben is maradunk, legalább is velem ilyen téren, ha nem... Nos akkor erőltethetem az agyamat, de úgy sem fogok tudni mit mondani rá, ez pedig nagyon frankó önismeretre vallhat, bár én másnak tudnám be, de nem lényeg... Bár eszembe jut valami, ami talán hasznos lehet.
- Amúgy mind tudjuk, hogy egy Lupinenak, vagy esetleg egy állatias mutánsnak, tegyük fel Logan, milyen erősek az érzékszervei, például a szaglás... Nos tudok pár növényt, melyeknek virágának illata felér egy szörnyű rémálommal egy átlagos embernek is, és még a virág pasztörizálása után is hosszú napokig érezni lehet a keletkezett masszán, ami ráadásul benne is hagyhatja azt pár anyagban... Gyerekesnek hangozhat, de szívesen összekenném egyszer valamely ilyen személyünk szobáját vele, a szag miatt valószínűleg napokig, talán hetekig sem bírnák használni, ha csak nincs nagy akaraterejük, és gyomruk... Az egészben az a jó, hogy be is tudom szerezni, bár kétlem hogy jelenleg bárki is ide hozná, elnézve legalább is a kint zajló dolgokat.... És ha már kémia, ha valaki ért hozzá, tökéletes bűzbomba töltelék. - Ennyi hozzáfűzni valóm van, nem kevés, azt hiszem, vennem kell pár csendesebb, nagyobb levegőt miután elmondtam. Még Delre emelem a tekintetem, ha már hívhatjuk így, akkor magamban is becézhetem így, mert miért ne tehetném akkor? Szóval rá nézek, és így belegondolva, neki nem lesz problémája azzal, ha elrabolja egy kukutyinból idetévedt nomád paraszt törzs, és kényszerítik, hogy valamilyen úton módon áthaladjon egy adag szét terített forró parazson.
- Hívjatok csak Ciának, vagy Vanának... Vagy Aliciának, sokaknak baja van az előbbi két felsorolt lehetőséggel. - Csak tudnám, hogy miért.

Alakulnak a dolgok, formálódik valamiféle ötlet, én pedig máris hasznosabbnak érzem magam, mint pár percel ezelőtt, lévén hogy elő tudtam állni valami olyasmivel, amire többnyire rábólintottak, és még be is tudnám szerezni azt a fajta iszonyatosan szagos növényt. Ami ezután jön azonban, nos arra nem számítottam, tulajdonképpen Jonah azt akarja, hogy Logannek kangörcse legyen, ez pedig egy pillanatra végig fut az agyamon, és megjelenik előttem egy képként, ami pedig... Nem kellemes, nem, tényleg nem az. Hogy elhessegessem a képet, dörzsölgetni kezdem az arcomat, a szemeimet, majd pedig kicsit megrázkódok, ahogyan végig fut rajtam a hideg.
- Kangörcsös Logan... Wwwweh. - Annyria valahogy sosem rajongtam érte külsőre, és belsőre sem, persze a viselkedésével nincs bajom, mert végül is az kit érdekel, mindenkinek a maga dolga, hogy miként viselkedik, de a külseje valahogy annyira sosem volt szimpatikus.
- Tulajdonképpen... Fogalmam sincs hogy van-e egyáltalán olyan növény, ami okoz ilyesmit, de megkérdem neked most azonnal és ha van... Nos majd valahogy megpróbálom bejuttatni a városba a démonok ellenére. - Miután ezt gyorsan elhadartam, elő kotorom a telefonomat a zsebemből, majd egy kevés pötyögés után a fülemhez tartom, és hogy kivel beszélek? A drága jó apámmal, ő tud a legtöbbet a növényekről, és ha nincs is, vagy lealább is nem tud olyan növényről, akkor meg tud valami bogyót mondani rá úgyis. Miután felveszi a telefont...
- Szia... Tudom... Persze igen jól vagyok ne parázz... Igen tudom hogy a külföldi hívások többe kerülnek de mit érdekel ez téged? Úgy sírsz miatta mintha nem lenne rá keret... Jó igen bocsi csak.. Hagyjuk. Te figyelj, ne kérdezd hogy minek, de tudsz valami növényt ami állatoknál kangörcsöt vált ki?... Egészen biztos?... Jó rendben, várj egy kicsit. - Ezzel pedig elveszem a fülemtől a telefont és letakarom azt a... Beszélős részét.
- Nos, ő sem tud ilyen növényről és... Valamiféle bogyó megfelel helyette? - Feltételezem hogy a bogyó alatt értik, hogy mire gondolok, és ha a válaszok megérkeznek, ezt csak és kizárólag akkor folytatom, addig meg had menjen a pénz le a számláról, szüleimnek úgyis telik rá, megy a biznisz otthon szóval nem igazán aggódok a dolog miatt.

Folyik a téma és megy és megy és megy és nekem ezzel semmi bajom sincsen persze, csak a vonalat tartom, sokféle elhangzik, vagyis annyira nem de sokfelé kéne figyelni, de én igazából csak kettőre koncentrálok, az egyik a többiek bevonásával kapcsolatos, ami úgy tűnik, hogy nem lesz szükséges, erre én pedig egyszerűen vállat vonok, engem nem igazán érdekel, hogy mennyien akarnak esetleg velünk szarba keveredni, vagy mennyien elleneznék, esetleg köpnének, mert nem nagyon érdekel a büntetés, ha érdekelne, akkor nem is önmagam lennék... Na jó javítom, amíg nem egy börtönbe zárnak, addig nem érdekel a büntetés, de ez a maximum, és azt hiszem ez érthető is. Szóval igen, a másik amire figyelek, az Jonah magyarázása, úgy igazából több dologról is, olyan növényekről ami ilyen hatással van, és persze a felhasználási módokról.
- Nos ilyen téren én nem igazán tájékozódtam még a növények terén, talán ideje lenne. - Valóban, talán, akárhogyan is, a növények olyan dolgok amik komolyabban is érdekelnek, így hát ezek után úgy érzem, vár rám egy alaposabb áskálódás a dolgokban, most viszont van fontosabb is, mint ezen gondolkodni. Elveszem a kezemet a kagylótól, és a kezem felemelésével jelzek a többieknek, hogy ha lehet, most fogják halkabbra, nem minth engem zavarna, csak szeretném jobban érteni a témát.
<- Na vagyok, figyelj, ha lehet küldj nekem szerecsendiókat... Mondtam, ne kérdezd hogy miért, csak küld... Nem nincs szeretőm... Tényleg nincs... Oké csak küld őket jó? Remélem van valami itteni embered aki ide tudja hozni nekem... Rendben, akkor várom... Jó.. Szi.. Várj csak, még tartsd egy kicsit -> Ezzel pedig ismételten lefedem a telefont, itt pedig tulajdonképpen az anyanyelvemen beszéltem, spanyolul -mert Kubában köztudottan ez az anyanyelv -. Miután végeztem, a többiekhez fordulok.
- Ha minden igaz, és a futár nem dobja fel a talpát hála a kinti dolgoknak, és ha van egy kis szerencsénk, vagy talán épp neki, akkor meghatározatlan időn belül megérkezhet, általában mondanám, hogy órákon belül, ha valami olyan növényről lenne szó, de ugye mi most éppen valami háborús maszlag közepén ülünk... Szóval igen, majd egyszer csak lesz... Ja igen, akkor kell még valami szer ami ilyesmi levegős dolog, vagy sem? - Ennyi hozzáfűzni valóm van, továbbá pedig csak figyelek, kíváncsia, várom hogy mit mondhatok még a telefonba, meg persze kicsit mosolygok, nagyon kicsit, azon gondolkodom hogy apám miként idegeskedhet a számla miatt.