A vízművek épülete

Ritkán nézek tv-t, de követem a híreket úgyhogy valószínűleg onnan lehet ismerős még a páncélos alak de a nevének találgatása itt most részletkérdés úgyhogy inkább a bejutással foglalkozok. Szerencsére mindenki benne van a csapatmunkában, mondjuk épp eszű ember egy halom felfegyverkezett ellenség ellen nem rohan egyedül, már 2 társ is több mint a semmi.
El is érkeztünk az első kupaktanács idejéhez, a maszkossal egyre jár az agyunk, fel is ajánlja hogy elintézi őket csak a fényt kéne kiütni hozzá. A lámpa kitörése/kilövése nem hiszem hogy túl célszerű lenne mert lehet hogy ő jól lát a sötétben de van aki nincs ilyen képességekkel megáldva, bááár ha nem más a fülem és az orrom követve sikerülne tájékozódni valamennyire, csak a tárgyak lennének útban. Na mindegy, a vaskatona vissza is lép, szupi, na most vagy feldobom hogy keressen egy kapcsolót és üsse ki az áramot és én meg a maszkos ugrunk, ami annyira nem tetszik, rohadt nagy sérülés lehet és sajnos engem nem olyan nehéz megölni mint vihogó barátunkat, ahogy mondta. Na meg felfedni se akarom még a képességeim, meg megsérülni se akarok, meg nehogy már a a legtörékenyebb menjen a talpig páncélos helyett, nem ettem meszet. Fel is dobom az ötletem.
-Szóval, akkor a lámpát szerintem nem kéne végérvényesen kiütni, megpróbálok keríteni egy kapcsolót és addig lecsapom amíg akcióztok. Viszont ha egy kapcsoló felel az egész rendszerért akkor nem tudom sokáig biztosítani a sötétséget úgyhogy igazán gyorsan kell lennetek, menni fog?
Ha kaptam megerősítő választ, akár egy bólintást, már épp indulnák amikor vissza fordulok.
-Ja igen, a másik eshetőség ha nem találok semmit amivel letudom kapcsolni a fényeket akkor viszont marad hogy kiütöm, ledobom valamivel vagy nem tudom, csak nem jár akkora zajjal mint egy lövés...
Sóhajtok egyet majd indulok ha megtaláltam a kapcsolót azzal ha nem akkor egy tárgyal oldom meg a fényproblémát.
Hú, tényleg nagyon gyors a pasi, na meg az érzékei jók neki is asszem, talán olyan lehet mint én, mondjuk azt éreznem kéne, említette az esetleges állatias viselkedést, de hogyha nem bundás mutáns akkor mi? Majd később kiderül vagy titok marad ez se olyan fontos kérdés, kivéve hogyha veszélyeztet, de a saját társam csak nem ugrik nekem szándékosan.
Őrök kipipálva, elszedek az egyiktől minden fegyvert és tárat a tartókkal együtt és magamra csapom őket, nem lehet tudni mi lesz, jobb ha van nálam is fegyver, ajánlatos lenne hogy a többiek is kövessék a példát, legalábbis a páncélosnak lehet beépített fegyvere így ez inkább a maszkosnak szól, aki még előbb lazított a maszkján, kíváncsi vagyok az arcára de nem kezdem el bámulni meg ilyenek max egy rövid lopott pillantás, mondjuk a szájánál többet nem láthatok belőle, amúgy sincs erre idő.
Egy keskeny folyosót rejt az őrzött ajtó, nem akarok én menni előre, sőt baljós ez a szűk helység, más ajtót kéne keresni, száj húzva végig nézek a folyosón és a többiekhez fordulok, közben próbálok hallgatózni hogy mi lehet az ajtó mögött. Félek hogy pont a banda karmaiba sétálnánk, a vastag falak nehezítik a hallás után történő tájékozódásom, így már nem csodálom hogy a rövid zajongásunkra nem figyeltek fel. Úgy döntök kifejezem véleményem a folyosóval kapcsolatban.
-Hát,...-méregetem a folyosót miközben beszélek- nem tudom ki hogy van vele de én egy ilyen kis helyen nem igazán akarok benyitni egy szobába ahol a banda lehet, esély sincs sebesülés nélkül megúszni ha golyózáport zúdítanak a nyakunkba, ajánlatosabb lenne egy másik ajtó....szerintem.
Nem akarok szemből szembe rohanni velük, sunyi módjára hátból támadni, igen, ők létszám és felszereltség fölényben vannak, ilyenkor él a tisztességtelen meglepi, legalább ennyi előnyünk hadd legyen már nekünk is. De van egy olyan sanda gyanúm hogy a fiúk itt akarnak majd bemenni, nem állok az útjukba de akkor én itt várok amíg benyitnak, futásra és lövésre készen.

Beugrott rögtön Jacknek, hogy a páncélos úriember nem mást mint egy ünnepelt hős.
" ÓóóÓóó, Mr.Hero... csak ne akadályozz a tervemben, és piszi puszi barátok leszünk." - gondolta önfeledten, szórakozottan.
Majd később Jack elmosolyodott a nő válaszára, és ezt felelte rájuk:
- Természetesen - válaszolta elégedetten, majd az jött amire számított, a fém ember előhozakodott a védem hátad eshetőséggel, no meg valamilyen telepatával.
" Minden a tervek szerint, szóval egy... telepata... kutakodott, ez az eggyel nem számoltam " - állapította meg magában elégedetlenül. Azután amikor mindenki készen állt, ő akcióba lendült, mögötte később a többiek is. Legnagyobb sebességre kapcsolt amit a lábai engedtek, nem kellett sokáig, ugyanis tervei szerint ráugrik az egyik őrre, a többi, harapásokra, rúgásokra, ütésekre, vágásokra, kés dobásokra, és lövésekre terjedt ki, majd utána gyorsan az ajtóhoz sietett, hallgatózott nem e jön valaki a történtek után, de csak környezeti zajokat hallott, éppen hogy, mintha szigetelve lenne az épület.
" Persze, erre nem gondoltam, egyértelmű, a víz zubogását ki kell zárni amennyire lehet, így a helyiségek hang szigeteltek egy bizonyos szinten. " - gondolta kicsit mérgesen, hogy erre nem gondolt. A nő csakhamar felfegyverkezett.
" Remélem nem szedi el az összes, dráága, értékes, uh, fegyvereket." - gondolta izgatottan, majd a történtek után vissza sietett a ruha darabjáért, közben eltette az egyik őr ruhájával megtisztított kését. A ruhát a derekára kötötte, egyenlőre ott gondolja a leginkább nem zavart keltőnek, jelen esetben.
Visszasietve, magához vesz egy rohampuskát, lőfegyverekkel, nem sokkal, hogy azért tudjon mozogni. Széleskörű fegyver ismeretének köszönhetően használta már párszor a kiképzések során azt a típust amit ezek a korábbi célpontok használtak.

Majd csakhamar feltárul a következő lehetőség, egy szűk folyosó.
- Nos, nos, a helyzet érdekessé válik. Drága nemzeti hősünknek kellene előre mennie, mi pedig kirohanunk mögüle. A kétkezes lőfegyvereket sokkal percízebben tudom használni mint a kis pisztolyokat, amivel szinten elég jó vagyok, no meg a túszokra is figyelnünk kell, éés nem szabad, hogy mindegyik bajkeverő életét veszítse, hátha tud mondani valamit... nekünk - magyarázta. Emberként öröklött tehetsége volt céllövészetben, mozgó célpontok eltalálásában, több célpont pontos egymás utáni eltalálásában, a mesterlövészetben is, és a gyors tüzelésben. Ezt csak tovább növelte, hogy vámpír lett, és emberfeletti érzékei, gyorsasága, ereje, és kitartása lett, ráadásul sötétben is lát.
A rohamfegyverekkel, és a géppisztolyokkal azért bánik jobban, mert azoknak nagyobb tára mint a pisztolyoknak. Természetesen gyakorolt eleget, ahhoz, hogy gyorsan tudjon tárat cserélni, mindössze nem szereti a szünetet, akció közben.
Nagyobb tár, nagyobb lehetőségek.
- Szerintem a remek fém emberünk után, jómagam következek a sorban, így ha netalántán lepattan valami golyó a barátunkról, akkor nem magára fog esni - ajánlotta fel a hölgynek, boldogan... Nem azért mert annyira udvarias lenne, dehogy, mindössze már vágyna a folytatásra, a korábbi kis akciók után csak még többre vágyik, noha zavaró tény, hogy emberek ellen kell küzdenie, meg egy vámpírból négyet egyszerre elintézni... még ha mind kevés ellenállással rendelkeznek. Nem lenne kis pálya, tudja jól. Kitartóak, ha nem célzol pontosan akkor véged, még ha vámpír is vagy. Emberként ( lényegében mutáns volt) erre még jobban megtanították, ugyanis akkor könnyebben meghalhat... kevésbé ellenálló testtel. Szóval oda csakugyan komolyabb felszerelések, felkészülés lenne szükséges. Bombák, hálók, szenteltvizek, termés szemek, karók, szentelt vizek, ezüstök minimum.

Ha minden jól megy akkor elindulnak, Jack mint mindig, mindenre kész, és ha rajta múlik, biztosan életben hagy egy, maximum kettő őrt, no meg a túszokat is figyelembe veszi. Gyorsnak kell lenni, és ő bevett mindent, hogy ez megtörténjen!

~ Úgy tűnik a maszkost se véletlenül, hívta meg Wiedler. ~ Gondolja magában a Jack által véghezvitt mészárlás láttán. ~ Ez nem csak a képessége volt, hanem egy profi munkája. ~ Több fegyverre neki nem volt szüksége de a többiek kiszolgálták magukat a holtakéval. Közben pródálta megtervezni a[url=#70354940] következő[/url] lépésüket, és a többiek szavai alapján, ők is hasonlóval foglalkoztak.
- Egyelőre úgy tűnik hogy nem vettek minket észre, legalábbis egyelőre. Kereshetünk másik bejáratott, de az időbe telik és ha nem teljesen amatőrök, akkor hamarosan keresni kezdik majd ezeket itt. – Mutat körbe a nem túl diszkréten lemészárolt ligatagokon. -  Azelőtt kellene lépnünk, hogy felfedezik őket. Azt tudom hogy az ajtó mögött vannak a túszok több ilyen társaságában. Esetleg megpróbálhatnánk azzal, hogy ketté válunk és a „csapat egyik fele innen hatol, be addig a másik megpróbál  egy másik bejáratot találni és a hátukba kerülni. Mivel a gyorsan és csendesen való mozgás nem az én műfajom és innen fogok próbálkozni, ha valaki velem tart az használjon nyugodttan élő fedezékként, legalábbis amíg mást nem talál erre a célra.
Ha a többiek a bekerítő hadmozdulat mellett döntenek akkor vár egykét percet, más esetben azonnal az ajtóhoz lép, közben egy intéssel jelzi hogy a többiek kicsit maradjanak hátrébb amíg nem derül ki mekkora „meglepetés” fogadja a túloldalon őket, majd vesz egy mély levegőt és megpróbál minél óvatosabban benyitni és benézni. Kevés de van rá esély, hogy épp senki nem figyeli az ajtót belülről és akkor lesz egy kis idejük felmérni a helyzetet mielőtt elindul az agresszív vélemény csere. Arról nem is beszélve hogy a túszok miatt a terroristák helyzeti előnyben is voltak.

//Kaptok egy szabad kört, hogy megbeszéljétek a taktikát, lehet benne - szerdáig - több kört is írni, ha nem tudtok egy reagban megegyezni. Mert ez jelenleg így elég kusza, hogy Connor mondott egyet, és Aegis is, és nem tudni, hogy miben is egyeztek meg végül. //

Oké ez most ciki, ők biztosra tudják hogy ott vannak a a maffiások és túszaik is vannak, vagyis én tudok a legkevesebbet, eddig mindig én indultam előnnyel, a jó érzékeim miatt, ez most így nem fair. Semmi gond hamar túl teszem magam a dolgon, jelenleg én vagyok a leghasznavehetetlenebb, tudatlanabb, törékenyebb elem a csapatban, sóhaj. A fiúk ragaszkodnak a közvetlen betöréshez, én ezt annyira nem pártolom, abban igaza van a bádogembernek hogy nincs időnk kolbászolni az épületben ugyais feltűnik majd hogy a 4 jómadár eltűnt és az se nyugtat meg hogy élő pajzs ként használhatom, illetve hogy a másik tag majd köztünk áll plussz biztonság kedvéért hogy a lepattanó lövedékek se érjenek, dupla emberi pajzs.
-Oké, nekem még mindig nem jön be ez a közvetlen ajtó törés de ha maguk így akarják nyugodtan, viszont én próbálok ravaszkodni egy kicsit, úgyis csak hátráltatnám magukat -pedig pontos lövész vagyok elképesztő reflexekkel és gyorsasággal, de erről nem kell tudniuk ugye- tehát, amíg maguk ledarálják a rossz fiúkat és előkészítem a b tervet ha rosszul állna a szénánk, egy kis bosszú amiért ránk robbantották az épületet, vissza kapják, na meg ha menekülni próbálnának se lenne esélyük, legalábbis próbálom kicsit megviccelni a furgonaikat hogy max lábon legyen esélyük meglépni. Ha a ravaszkodással meg vagyok, sikerült feltörnöm a kocsikat és indulás képtelenné tenni, felpakolok az ottani cuccokból, hátha találok nyalánkságokat és vissza jövök persze egy hátsó bejáraton, hogy meg legyen a meglepi ereje is.
Figyelem a reakciókat.
-Óriási hülyeségnek tűnik, vagy látnak rá esélyt hogy hasznos és megérné? Ha nem, mondják meg bátran és akkor megyek én is darálni jobb híján, vagy folyosót próbálok tisztogatni vagy nem tudom, egy feladat hogy ne legyek láb alatt.

// Eléggé cikis ez így, elnézést, hogy nem bocsátkoztam részletezésbe harc terén. Nefi leírta a lényeget, így nem tartottam helyesnek, hogy leírok valamit és az került volna minden nélkül, visszamenőleg eredményezve. Amúgy elkezdtem elírni de félúton abba hagytam... Nos igen, számítottam még egy körre ahol mindenki leírja mit fog csinálni, de végül más lett, így majd máskor azt is hozzá csatolom ha lesz másik kör ha nem. Megértéseteket köszönöm, és elnézést. //

Események tovább haladása helyett aggódás vette át a helyét, Jack-nek ez nagyon nem tetszett, noha ő már inkább kockáztatna, és nem érti miért aggódik ennyit a két lábon járó tank, pont a szerepét kellene játszania - semmi lopakodás-, és arra is nemet mond, majd a nő is beveti a magáét, aminek hatására a maszkos csak megfogta saját tartóját, hátra döntötte fejét, majd vissza, ezzel olyan benyomást kelthet mintha el lenne gémberedve a nyaka.
- Ugyan már, ugyan már! Túlbonyolítják a helyzetet. Itt van egy útvonal - mutatott kezével a szűk folyosóra. -, amin már rég haladhatnánk. Helyette szétválást javasolnak. Fittyet hányva arra, hogy megtisztításra került egy része, további rajtunk áll - ismertette a helyzetet türelmetlenül, és kelletlenül. Majd a jobb kezét a talaj felé enyhén döntött maszkos fejének a homlokát érintette meg három ujjal, és folytatta:
- Na de kérem, lehet az egész helyzetet túlértékeljük, ez a négy útonállók nem jelentettek nagy kihívást. Persze szét is válhatunk vagy marad a libasor terv. Ha szétválunk, ha már ennyire aggódnak, akkor számolják bele az időt, ismeretlen helyen vagyunk kitudja mikor találunk helyet, kitudja tudnánk e időben egyszerre kiérni, kitudja hogyan tudnánk kommunikálni egymással, a falak nem csak hangokat szigetelhetnek, szerintem. Összességében több gondot okozna mintsem megpróbáljuk a libasort. Ugyan az-az eredmény lenne mintha szétválnánk, és keresnénk egy másik járatot - állapította meg morcosan, hogy vesztegetik az értékes másodperceket ilyen dolgokra.
- A jármű kérdés egyenlőre hanyagolhatónak néz ki, de ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor csak nyugodtan. Egy apróság még: ön kedveském nincs láb alatt, hárman vagyunk, három lehetőséggel, Kitudja mikor melyikünk tudására... képességére lehet szükség. Amíg ez nem tisztázódik addig én nem szívesen nélkülözném a drága jelenlétét - tette hozzá vigyorogva, ami csakugyan látható, ahogy a szemfogai is ha olyanok a fényviszonyok, a látványosság 1,5 másodpercig tart, majd a fém úrhoz fordul kérdéssel:
- No, uram, kérem szépen avasson be minket abba miért nem akar élő fém pajzsot játszani velünk? Nem kell lopakodni, futunk, rájuk rontunk, és a meglepetés erejével letudjuk az egész akciót. Szerintem könnyedén kibír pár esetleges lövedéket az öltözete. Vagy mi az igazi probléma? - kérdezte kíváncsian, és még ezt hozzá tette:
- Lehetőleg gyorsan egyezzünk meg, mert nem lenne jó elszalasztani a lehetőséget, ráadásul túszok vannak, az ő életükkel játszunk ha húzzuk az időt, amint a másik út keresése nem feltétlenül segít - tette hozzá végezetül.

+ Nem került felajánlásra, hogy amikor másik útvonalat keresnek akkor Jack vérlátással nézné hol tart Jenna, és szólna a Aegisnek, hogy most menjenek. Ugyanis akkor csak Jenna, és Aegis tudna reagálni, Jack pedig nem látna egy darabig a vérlátás utóhatása miatt. S noha nem lenne probléma az, de a maszkos vámpír tevékenykedni akar, önző módon.

//A fiúk kérték, hogy legyen halasztva a kör, így csütörtökön lesz új.//

Sam megjegyzésére az a fickó a szobából megjegyzést tett. Igaza van, de Sam azzal nem törődik. Csak azzal, hogy nem ért egyet vele.
-Ja. De a mutáns csajt lőtte le helyettem. Baró fickó.
A mentők pedig megérkeztek és elkezdték újraéleszteni a nőt.
~Remélem megdöglik.~
A fickó kérdése meglepi.
-Ja veled, de mégis mit akarsz csinálni?
Majd követi az ismeretlen fickót.

A maszkos leszavazta amit mondtam, nem igazán csípi a szétválás ötletét, még arra is hajlandó hogy meggyőzzön értékes tagja vagyok a csapatnak, de éédes, örülne ha velük mennék, jaj ooolvadok mondjuk ezt a szemfog villantós rövid mosolyt nem tudom mire vélni de, bleee nekem is vannak szemfogaim, nem ijesztettél meg. Gondolom neki nem azért mert bundás mutáns, azt érezném rajta úgyhogy marad a másik alternatíva, a démon vész óta se tűnt el mind, ő is egy szemfogas éjjeljáró lehet, de nem hinném hogy az én véremre van kiéhezve, max ha nem lesz más jó leszek tartalékba, "drága", mi? Rajtad tartom a szemem haver, lehet hogy nem vagy olyan törékeny de én akkor is nagyobbat tudok harapni...ennyit erről, most koncentráljunk a tervre.
Úgy teszek mintha a kivillantott szemfogait észre se vettem volna, csak karba teszem a kezem és forgatom a szemem.
-Jó, vágjunk bele, maradok.-sóhajtok, majd felkiáltok, nem túl hangosan de határozottan-Stipi-stopi, leghátul!
Bár a maszkos már felajánlotta hogy ha libasorba megyünk a vasember megy előre, ő utána és én leghátul de azért biztos ami biztos kijelentettem hátha feledésbe merült.
Át nézem a zsákmányolt cuccaim, a fegyverem, a tárakat, a saját kis pisztolyom és a szintén saját kis pillangókésem, meg esetleg a késeket ha tudtam zsákmányolni, egy próbát még megért hogy az egyik fickónál hangtompítót keressek, ha találtam fel is szerelem a fegyveremre és magabiztosabb vagyok valamivel. Megtanultam egy életre hogy ezentúl a glock-om mellé nem árt egy hangtompító se, ki tudja mikor lehet rá szükség, pl most.
-De ha kilyuggatják a bőröm és túl élem, - közben még végzek egy gyors ellenőrzést majd felnézek a maszkosra -magán fogom leverni...
A pármásodperces farkasszem után, már ha méltatott arra hogy rám nézzen, lépek pár lépést még közelebb a folyosó felé de megállok az ajtóban, biztos nem küldenek előre.
-Akkor hajrá! - mutatok a folyosó felé aranyosan mosolyogva mint egy hostess a díszvendégeknek.
Ha bementek megyek utánuk, csak kullogok mögöttük és várok, húzzuk az időt meg túszok, honnan tudják ilyen pontosan, mindegy, már nincs idő a kérdezgetésre. Az ajtóhoz érve elér minket a felismerés hogy nem valami új és modern ez az épület és nem olyan egyszerű kinyitni azt az ajtót de én a srácokra bízom a meló nehezét. Az ajtó csikordulására összeszorítom a szemem és elhúzom a szám, kb a holtak is felébredtek erre, de reménykedtünk hogy elnyomta a hangot a víz. Belépünk egy nagy folyosó szerű terembe, csövek, oszlopok meg ilyenek mindenütt, ja meg 3 őr, remek, ugrok is takarásba és ha a fiúk nem kapcsoltak rántom magammal őket is, aztán jöhet a kövi terv, ha van érdemleges dobókésem vagy a szemfogas hajlandó kölcsön adni egyet akkor felajánlom hogy kettőt megpróbálok elintézni úgy hogy megpróbálok oda lopakodni, révén ügyes lopakodó vagyok és elég gyors is és ha elég közel értem a lépcsőfordulón állónak torkába vagy a homlokába dobom a kést, ha a páncélja lehetővé teszi egy másikat pedig hátulról elkapok és megpróbálom eltörni a nyakát míg a másikat, gondolom a maszkos elintézi. Ha ez nem lehetséges bizonyos okok miatt és ez szemmel látható nem dobom fel az ötletet hanem max egyet vállalok be, ha nem látom akadályát vázolom az ötletem halkan.
-Oké, akkor 3 ember, igaz 3-an vagyunk de itt most lopakodásra lesz szükség úgyhogy kell egy jó dobó kés és megpróbálok elintézni kettőt. Oda lopózunk ketten és a lépcsőn álló torkába vágok egy kést, vagy ha ön jobban dob átadom a posztot.-nézek a maszkosra - Az egyiket meg megpróbálom elkapni hátulról és elroppantani a nyakát, meg van a kellő erőm hozzá...azt hiszem.Sikerülhet maguk szerint? Vagy jobb ötlet?- nézek rájuk felváltva.
De ha van hangtompítóm csak szimplán kiszedem őket, gyors reflexeimben bízva ez a legbiztosabb választás, de nem biztos hogy meg van a kettő felszerelés ehhez, sajnos.

Ha nincs takarás akkor viszont rögtönözni kell és mielőtt észrevesznek, vagy a zsákmányolt vagy Connor egyik kését tulajdonítom el és indulok meg halkan mondva.
-Aki kapja marja!-és indulok is a lehető leghalkabban de leggyorsabban megkísérelve az előbbi esetben felvázolt tervet, de ha hirtelen nem úgy alakulnak a dolgok ahogy terveztem az ösztöneimre hagyatkozva próbálom szét kapni az ellenségem bízva a többiek segítségében is.
Ha van hangtompítóm ebben az esetben is a céllövöldés módszerrel próbálkozok.
Csak reménykedni tudok hogy nem mutánsok aminek persze szintén ott van az esélye, akkor megszívtam egy kicsit és kimenekülök a szituációból ha fenn áll a sérülés nagy veszélye és van rá lehetőségem. Valószínűleg a vasembert használom pajzsként mögé húzódva és csak annyit szólok.
-Bocsi, én megpróbáltam.
Ha nincs más választás muszáj lőnöm, hang ide vagy oda, nem fogok itt megpusztulni.

Választ nem kapott Jack, legalábbis a fém úrtól nem. A nőtől igen, sikerült meggyőznie, noha tudta, hogy sikerülni fog így vagy úgy. Mindössze a nő kerülni akarja a harcot, ez nyilvánvaló, legalábbis Jack számára, másfelé ment volna, most meg gyerekeskedik a sérülések miatt. Az esetleges elrettentő szituáció a maszkos vámpírnak mindegy, eggyel több sebhely a száz darab mellé.
A nő tovább fokozta biztonság érzetét a temérdek fegyverrel korábban, ami lehet, akadályozná inkább a gyors mozgásban, lövésben, mintsem olyan lehetőségeket nyújtana, hogy könnyedén használhatná mindegyiket, a jó elhelyezkedésük miatt, ugyanis kézre állnak.
Jelen esetben nem igazán törődött vele, csak ne álljon az útjába, és amíg nincs túl messze, mehet a háta mögött. Az rendkívül bizonytalaníto tény a vámpír számára, hogy valaki a háta mögött távolabb csinál valamit, akármit. Főleg ha falak választják el attól a személytől, nem tudja, mit csinálhat. A mostani helyzetben pedig tisztában van vele, erősebb érzékei miatt hallja mikor ki mit csinál környezetében, egy bizonyos fokig, ugyanis nagy a háttér zaj. Ami előny egy bizonyos szinten, hátrány pedig a harctéren, ha csapatban kell dolgozni, ha hallani akarják az ellenséges csapat szavait.
Kisvártatva beérnek a további épület részbe, egy csarnok szerűségbe. A nő csakhamar felvázol egy ötlet, amire Jack csak közelebb lépett, hogy hallják, amit mond:

- Lássuk csak, háromból egy tiszta célpont, valószínűleg rálátnak egymásra. Valaki intézze el a lépcső lévő tiszta célpontot, lehetőleg úgy, hogy a fej legyen a célpont, és annak védtelen része. A sí maszk lehet akár fém is. A csendes kivégzés jelen esetben nem működne, látszik rajtuk, hogy több szituációra kaptak kiképzést, vagy csak ezzel növelik önbizalmukat, majd meglátjuk – jelentette ki majd, gyorsan hozzá tette, miközben elővette kését:
- Tessék, ez kicsit nagyobb kés, mint a dobó fajta, használhatja, de ha elvész, vagy megkeresi, vagy kifizeti nekem az árát! – tette házzá még kicsit nyersen. Utált átadni másnak fegyveréből bármely darabot, megharcolt értük, és pénzügyileg sincs a helyzet magaslatán, s jelenleg nincs más vágófegyvere.
- No, jelen esetben én most lőfegyvert fogok használni, ha közelharcra kerülne sor, lehet a rövidebbiket húznám. Látják? - Mutatott a szürkület uralta jobb oldali széles, járható részt.
- Ott fogok én végig futni, lopakodva, kiérve fejre, nyakra, rosszabb esetben kezekre fogok célozni. Ott kiérve a másikra is rálátok, aki szintén takarásban van. A többit magukra bízom, hátul maradnak, és onnan céloznak, és lőnek, vagy jönnek majd velem, ha el van intézve a lépcső hídon álldogáló. Nem fogom megvárni, amint mindenki kész, én már szaladok is – mondta halkan a többieknek, és újfent vigyorogva várt, noha most a megbújó célpontokra. Lehet, látni, hogy ez inkább ösztönös, mintsem jelzésszerű nála. Megszokta, hogy a maszkja takarja, így bármit megtehet, mondhatni ez is az egyik rossz szokása.
Ha oké a terv, akkor neki leselkedik, használja kicsit az emberfeletti sebességét, míg nagyjából meg nem ékezik hozzájuk. Utána csak fut, majd amikor kiér, céloz, és lő gépfegyverével, a korábban említett fej, nyak, vagy karra. Utóbbira akkor, ha például adóvevőért nyúl az egyik, vagy olyan dologért, ami nagy károkat okoz.
A fejcélzása, adott esetben a maszkok lehetnek védelmi eszközök, azért ha nem fordulnak a hídon álldogáló társuk felé - amikor ő meghal, s nincs szabad felület a fejükön-, akkor leginkább a nyaki részre céloz, esetleg még a fűl részekre, és az melletti részekre, ha azok nincsenek lefedve. Továbbá ha pazarolna valami oknál fogva a lőszerrel, akkor nem fog tárazni elengedi a kétkezi lőfegyvert, és a pisztolyáért nyúl, és azzal lő az ellenfélre, elkerülve a páncélzatot. Ha az is kifogyna, vagy kikerülne kezéből, akkor maradt a fizikai ereje, és gyorsasága. Harapások (nyaki részek állcsontok lefelé területe, karok, csonttörések (könyök, váll, nyak, kéz, boka, térd, csípő – mind rúgással, kivéve a kéz, amit kézzel tőr ), csavarások ( karok, láddal stabilizált ellenfél lábak, és test csavarás esetleg ilyen módon csípő csavarás), falhoz-vashoz dobások – neki vágások. Ököllel való ütéseket kerüli, sok ideig tart, mintsem egy csavarás, több esetben az össze szorított ujjak akadályozó tényezők lehetnek, hiába vámpír, ha egy küzdelem van, elég sok reakció időt vesz igénybe annak ki be nyitogatása.
Továbbá kombinálások: Csavarás okozta ideiglenes tétlenségi állapot kihasználása, harapással kiegészíti. Csonttörés, és csavarások, vagy fordítva. Falhoz vágás, dobás, majd csonttörés rúgással. Falhoz vágás, dobás, majd harapás.

Persze minderre kevés szükség lehet, ha jól összejátszik a csapat, és ha egyáltalán nem ütköznek blokkba, esetleges ügyesebb ellenfelek miatt.

Felszerelés:

Lerois többet nem is időzött el Auaritián, a démonnőn gondolkodva. Később még biztosan eszébe fog jutni, mert nem minden nap találkozik igazi démonnal, amióta vége az inváziójuknak - hála az égnek! Vagy a mélységnek, amihez ő mindig közelebb volt. Hála Vishantinak. A függő a szokásos stílusában beszélt és az ex-vámpír kezdte unni, hogy csak így megy. A kérdésre válaszolt, mert az fontos volt.
- Kaptunk egy halálos fenyegetést, amit komolyan kellene venni. Érdemes megkeresnünk a többieket, hogy jutottak-e már valamire, mert együttesen több esélyünk van megoldást találni, mint külön. Ha járatos az üzleti életben, akkor ezt bizonyára maga is tudja.
Követte a szagokat és Sammel együtt el tudtak jutni az épülethez. Megnézte, hogy voltak-e őrök és ha nem, akkor látott-e bármi mást, ami érdekes volt vagy szagban érzett-e ilyet. Fedezékbe húzódott, ha támadás érte volna őket, ellenkező esetben igyekezett követni a többi meghívotta. 
~Kár, hogy Wiedlert kiütötte a robbanás. Többet tudna mondani nekünk. Remélhetőleg hálás lesz, hogy gondoskodtunk róla még ha nem is tudott mindenki részt venni ebben. Küldetni fogok neki a kórházba virágcsokrot és bonbont meg görög édességet a cég terméklistájáról~gondolkodott némán.

-Először is páncél valóban kibír sok mindent , de azért ennek is vannak határa és jobban szeretem ha tudok mozogni is a harctéren nem csak állni és várni hogy mikor találnak elég nagy „konzervnyitót”. – Magyarázza Connor-nak, hogy miért nem akarja egyedül játszani a rögtönzött fedezék szerepét. – Másodszor: Ha a lábam alá dobnak teszem azt egy gyújtóbombá azt én meg sem érzem de magét ropogósra süti he mögöttem áll éppen akkor is.
A kis csapat némi tanakodás után végül a frontális behatolás mellett döntött amit mint az egyetlen akit nem fog a golyó, Aegis vezetett.  Belépve a roppant méretű csarnokba, bár a rengeteg cső és lépcső miatt mégse volt ideális a páncélos számára. Az összképet tovább rontotta a három állig felfegyverzett terrorista.
~ A fegverzet profi, a tulajdonosaik is valószínűleg azok, legalábbis ahogy elhelyezkednek és figyelik egymás erre utal. Éppen csak az ajtót felejtették ki, úgyhogy mégse, de ahol három van kell lennie többnek is.~ Az hogy eddig nem vették észre őket bíztató volt mert egyelőre övék volt a meglepetés előnye, de ez nem marad sokáig így, most kell tenni valamit. Látszólag a többiek is erre a következtetésre jutottak mert ők is arra készültek hogy akcióba lépnek .
- Rendben, enyém a lépcsőn lévő. Elég hangos a víz talán le tudom szedni anélkül hogy riadót fújnának. – Egyezik bele a többiek tervébe a ligások likvidálására. Az érzékelőket figyelve megvárja amíg a többiek közel érjenek a célpontjukhoz, majd ő is akcióba lendül. Athena segítségét kérve a célzásban a lépcsőn álló katona fejét veszi célba. A maszkos fickónak igaza lehet abban, hogy a fejük is védett lehet de egy teljes erejű repulsor találatot nem valószínű hogy megússza koponya sérülés nélkül, és persze jó időre ki is vonja a forgalomból már ha túléli.

Gyorsan ment minden, a nyikorgó ajtónak zaját korábban elnyomta a víz, a gépfegyverét nem, ami bizonyos esetben meglepő lehet. A lebukás követve egy túsz meghalt, Jack-et nem túlzottan érdekelte, úgyis meghaltak volna így vagy úgy, minél kevesebb szemtanú annál jobb.
- Chh, na persze - jelentette ki halkan, lenézően a helyzetre. Azután nem szaladt rögtön fel, vagy golyózáporba futna, vagy ha később akkor a menedékükből lőnének rá. Ezért úgy döntött átvizsgálja az őröket. Kését egyenlőre nem kérte vissza a nőtől, noha most már úgysem kell majd használni. Az eszelős vámpír átnézi a három hullát olyan módon, hogy ha van náluk robbanószer, villanó gránát, vagy belső fülre ható mozgás korlátozó gránát , egy vipera, akkor azokat elveszi. Mondván ha már egyszer zajt csinált akkor már az egész helyet szívesen felrobbantaná, csak a hangulat kedvéért, egy jó zene mellett de azt most nélkülöznie kell. Azután az egyik kevésbé megsérült páncélzatú, símaszkos emberke ruháját átveszi, ha van rajta vér maradék azt letörli nagyjából. Átöltözéskor, a leggyorsabban a maszkját cserélte át, a bőrmaszkot ami korábban rajta volt, elrakta, ahogy az öltönyt, és nadrágot is. Szerencséjére a múltjának köszönhetően erősen valószínű, hogy gyorsan át tudott öltözni, és természetesen háttal. Viszont muszáj volt a haját letakarnia egy levágott fekete ruha darabbal, hogy ne látszódjon a paróka vörössége, ha pedig az egyik őrnek a haja vörös volt akkor semmi probléma e téren.
Majd amikor elkészült, ami feltehetőleg eléggé gyorsan megtörtént, akkor megmutatkozik a többieknek a mutatóujját a szájára szeri, jelezvén, hogy halkan, és mutatja, hogy ő fölmegy. Valakinek fel kell, így vagy úgy. Az, hogy most ő meghal el kérdéses, szívét védi az a fém, és most az a páncél is amit magára öltött, kérdés használnak e nehéz gépfegyvereket, nagy kaliberű lőszerekkel. Ha igen akkor lehet rajta akármilyen páncél, korlátozott a bíróképessége.

Felőle követhetik, vagy ők is lépcsőn vannak, és ha eldurvul valami akkor becsatlakoznak. Mondván akkor most ő játssza az őrült élő pajzs szerepet.
Ha nem húzzák vissza, mondván van más terv, akkor előre siet híd felé, felszalad, és ezt mondja:
- A betolakodóknak vége, akadtak veszteségek, de túléltem - jelenti ki a fenti Omegásoknak. Tisztában van vele, hogy biztos nem jön össze de pár másodpercre talán összezavarja őket annyira, hogy nála legyen az előny, és lelője őket. Ha ez nem jön össze akkor feljutáskor menedéket keres, ha fent nem talál akkor vissza hátrál. Vagy ha már félúton, vagy kicsit feljebb már lövedékek fogadják akkor a robbanó szerért nyúl, ha az nincs akkor a lépcső bizonyos takarásából lő kifelé, kitartva fegyverét és arra lőni emerről a lövéseket lehet hallani. Ha van nála villanó gránát vagy belső fülre ható, akkor azokat dobja fől, és utána ront be a helyiségbe.
Ha minden nem a tervek szerint halad akkor vagy a lépcső takarásában marad, és onnan lő, vagy a fenti egyik esetleges vas oszlopot használja takarásnak, és onnan lő ki a célpontokra időközönként.
Természetesen amikor gyors cselekvésről mozgásról van szó, akkor használja az emberfeletti sebességét, hogy gyorsabban tudjon szaladni az adott célponthoz, vagy menedékhez.
Bármilyen eshetőség is van, egy Omegást életben hagyna, sebesülten, a vallatásra előkészíteni, már ha odáig él e a maszkos.

Ha van jobb ötletük a többieknek akkor azt csinálja.

Azt a magázódó hangnemet amit a másik fickó használt olyan sznobnak találta Sam, hogy az már undorította.
-És mégis, hogy találjuk meg őket? Amúgy is mire jutottak volna? Mit tehetnének ez ellen?
Ekkor jön rá, hogy mégis milyen pesszimistán beszél.
-Csessze meg!
Azért követi a fickót aki valami elhagyott kísérteties helyre viszi őket. Itt már Sam valahogy gyanúsnak látja a dolgot.
-Öhm. Ez meg mi? Miért pont ide?

Remek, megbeszéltük ki mit tesz majd, kaptam egy kést is amit a szemfogas legalább annyira félt mint én a testi éppségem, erre csak mosolygok és válaszolok neki halkan.
-Nyugi vigyázok rá, de ha esetleg mégis eltűnik majd gyere be az üzletembe és választhatsz 2 másikat.
Eztán megindulunk mind, igaz az eredeti célpontomat lenyúlta vasember de semmi gond van még másik és így elég csak egy fickót elintéznem. Na, akció indul. Aegis kiszedi az egyiket szép csöndben és mielőtt a másik oda kaphatná a fejét kapja ő is a kést a fejébe. Kettő pipa, szép csöndben elintézve ahogy a nagykönyvben meg van írva, maradt egy....A maszkos pszichopata elkezd lőni. A fülemnek nem igazán esett jól a zárt térben még erősebbnek ható gépfegyver hangja amikor a baromarcú elsüti, ezt tuti azok is hallották akiket épp meglepni készültünk. Nézek rá vegyes érzelmeket mutató tekintettel, a vastag fal mögött ahol talán nem hallották volna 4 emberrel szemben persze tudott hangtalanul szépen ölni, de itt, itt a sárkány fészke alatt, b*zdmeg muszáj volt lőni. Most tapsolnék hogy fokozzam a drámai hatást, de elkattant bennem valami és kissé felhúztam magam így csak legalább 4szer kivégeztem a fejemben, legszívesebben lelőném a g*cibe de nem, úgyse döglik bele, lőszerpazar és csak a saját fülem k*rom szét. Remegek az idegtől, ezt nem vállalom, főleg amikor ledobják a túszt is, oké, kiszálltam.
-Gratulálok, idióta! -morgom halkan és irányba veszem azt ahol bejöttünk, talán nem vagyok olyan távol és még nem értek oda.
Igazából nagy ívben teszek rá, elhúzok innen a p*icsába, ha ilyen ügyes intézkedjen maga. Lövöldözzél idióta! Ahhoz legalább értesz...., a késed meg majd a hullától kérd vissza.
Szóval a sebességem kihasználva iramodok meg az ajtó felé és keresek valami biztos fedezéket ha jönnek addig amíg elvonulnak, aztán ki vissza a nyílt terepre. Ha összefutok a kintiekkel nagy vonalakban vázolom.
-Hali, jó hogy jönnek, mehetnek is haza, a maszkos barom elcs*szte az egészet, szépen halkan alakult minden terv szerint amíg a barom nem kezdett lövöldözni, nem ajánlom hogy bemenjenek de maguk tudják. -főleg ha sikerül amit most tervezek.
Ezzel otthagyom őket és biztos távba merészkedek, azért még nem egészen adom fel, jövök egy bosszúval, nem igaz? A kocsikhoz próbálok eljutni, egyelőre még csak figyelek van-e mozgás biztos takarásból és ha úgy alakul hogy szabad a terep, megbizonyosodok róla hogy nincs senki a furgonokban és ténylegesen közel merészkedek. Közben persze a környezetemre is figyelek nehogy meglepjen valaki. Mondjuk úgyis lefoglalják őket oda bent de idő kérdése meddig bírják tartani a frontot, a bádogembert azért sajnálom, ő tényleg nem tehet róla, de áldozat nélkül nincs győzelem, ő is jöhetett volna ha akart volna, ha jött is szinte biztos nem vettem észre mert épp durrant az agyam és a saját tervemre összpontosítottam. Megnézem van-e riasztó a kocsikban, bár a nagy zaj és a benti lövöldözés csak elnyomja és van jobb dolguk is amire figyelhetnek. Megpróbálom feltörni a furgonokat és keresni némi robbanó szert, hogy robbantsam az épületet, ami nem biztos hogy okos ötlet de próba cseresznye, ezt még pontosabban ki kell tervelnem.
Ha nincs nem gond, egy puska és némi tár társaságában beülök az egyik bokorszerűségbe vagy valahová ami takar és jó helynek bizonyul menekülés szempontjából is, de előtte kiszúrom a kerekeket, elvégre legalább egy kést biztos találok, szét szedem az otthagyott fegyvereket és a tárakból is kiszedegetem a golyókat. Ha ez mind sikerült, elégedetten elsétálok az ideális helyemre amit kinéztem magamnak, persze minél szaporábban, aztán amíg nincs kint semmi mozgás, reménykedek hogy a cigis dobozom nem ázott szarrá, illetve már...ohh isten áldja a bőrkabátot semmi baja, így nyugodtan rá gyújtok, ha mozgást vélek felfedezni azonnal eltaposom a csikket hogy a füst ne árulja el a hollétem.

~Ez a másik, Sam biztosan nem vágyik semmi másra, csak az újabb adag belövésre. A Föld legmérgesebb embere. Borzasztó~gondolkodott magában az ex-vámpír.
Ő tartotta a szokását, udvarias volt még egy ilyen paraszttal is, akinek semmi keresnivalója nem lett volna szerinte Wiedlar udvartartásában.
- Uram, ha jobbnak látja az eseményeket menni a maguk folyásában, akkor nyugodtan távozhat. Nem fogok megsértődni. Ha nem teszünk a megoldásért, akkor viszont biztos, hogy nem fog eljönni magától.
Leroisnak mindegy lett volna, ha egyedül kellett megkeresnie a többieket. Sam nem hátráltatta komolyan, csak bosszantotta. Ezt tudta kezelni.
Az épületnél nem jutottak többre, mint hogy nagy szél volt, rengeteg víz, ami elvonta az érzékek figyelmét a szagokról. A finom hölgy illatát érezte nyomokban. Nem akart magyarázatot adni, csak minimálisat.
- Mert erre jöttek. Keressük meg őket!
Elindult az épület felé. Ha támadás érte őket, fedezékbe húzódott, addig pedig a szemeivel nyomokat keresett, hallgatózott és a szagokra is próbált figyelni, hátha már tisztult, amit érezni lehetett. Jenna nyomát próbálta követni, mivel gondolta, hogy együtt ment a többiekkel.

A másik szavai kicsit megzavarták Sam-et. Mondhatni az ő egyszerű agyának túl bonyolult volt. Ez látszik is rajta mert egy darabig megpróbálja értelmezni majd mikor rájön, hogy erre nem képes mert a mondat nagy részét el is felejtette akkor idegesen visszakérdez.
-He?
A másik kérdésére sem kap túl egyértelmű választ.
-Hát persze. Az is lehet, hogy csak az erdőben sétálnak.
Viszont meglepő módon igaza volt a fickónak. A négy holtast látványától Sam előkapta a stukkerét, hogy kézben legyen. A vörös csaj megjelenésére és a közlendőjére pedig meglepetten néz.
-He? Most mi van?
Kérdezi a fickótól hátha ő kivette ebből a lényeget.

// Bocsi mindenkitől, egy hétre tervezett intenzív építkezésből kettő lesz lassan... ma a vihar miatt mégis volt időm írni. //

A talált rádiót eltette, hirtelen nem hitte, hogy fog itt olyasmit találni, hiszen maga a víz környező zaja, és az esetleges épület leszigetelések okozhatnak adászavarokat. Végül is örült neki, és majd használja, ha esetleg nem tud feljutni. Feljutása előtt megérkeztek a korábban látott két személy, a már túlságosan udvarias nem vámpír, ex-Társaság tag. A másik pedig a… szóval, a súlyfeleslegtől szenvedő… kérdéses milyen viselkedésű úriember. Jack szerencséje mindössze annyi lehetett, hogy felmutatta nekik a korábban levett maszkját, amit még magánál tartott nem dugva el nagyon. A megmutatás után csöndre intette őket a szája elé tett mutatóujjával, és elrakta a bőrmaszkot, helyette most fém van rajta. Az, hogy most miért aludt be a vasas ember, nem foglalkoztatta sokáig. A nő távozása meg csak megkönnyebbítette, de legalább volt kis haszna, jelen eset nem igazán neki való úgy néz ki. Túl sokat vártak el Jack-től, ő utálta az ilyesmit, lopakodni, és izélni össze-vissza, nem erre képezték ki. Túszok meg igazából hidegen hagynák, de valószínűleg ide is el fog érni a rendfenntartás keze. Csakugyan figyelni kell rájuk mégis. Várhatóan csak félig tudott felmenni a lépcsőn, és valamiért már tudták, hogy ott volt, elkezdtek tüzelni. Ennek hatására lehajol, megragadta a lépcsőn feküdt halottat, és elkezdte lefelé húzni a lépcső aljára, utána megállt, ez a vámpír alap erejének köszönhetően valószínűleg könnyedén, gyorsabban tudta húzni a holtestet. Megálláskor a vérlátást használva felnéz a plafonra ami felett a fenti ellenségek tartózkodnak, és tüzelnek, csak addig használja, amíg észre nem vette az összeset, és memorizálta nagyjából helyüket, utána megszüntette a vérlátást, minél hamarabb vége legyen a hatásának, és mellékhatására.
„ Még itt lenne a telepata? Akkor hogyan lehetséges, hogy nem szúrt ki minket egyből? Vaagy csakis irányítva lehet tele-pattogatott agycsalást használni??? Óóó Lehet, megtudom, hogy működik ez a sutyerák képesség. „ – Állapította meg unottan, rá egy másodpercre rá elővette övéről a rádiót, bekapcsolta, és belekiabálta az alábbi szavakat:
- Szerencsétlen idióták, mi a fenét csinálnak? Kézben tartottuk a dolgokat, amíg az egyik túsz meg nem halt, engedjenek fel, most! Jelentenem kell a veszteségeket, és mutatnom kell valami fontosat, ami az egyiknél volt, egy jelvény, lehet hamisítvány, de, látni kellene… vége! – kiabálta, majd várta a választ. Ha nem jön semmi, csak a további tüzelést akkor ajándékokat kapnak:

Ránézett a hullára, aminek a fejében ott volt a kések, emlékek törtek fel benne a látványát illetően.
Huszon kettő évvel ezelőtt:
- Janus, örülök, hogy eljöttél a boncterembe, mint kértem – mondta örömtelien a magas, vékony testalkatú férfi. Akinek kócos szőke haja volt, kék szeme, és ruházata a megszokott kórboncnokok öltözet képezte.
- Igen Viktim atya, kis időbe telt, tudja az apám… ragaszkodott pár dologhoz a kiképzés befejezését illetően – magyarázkodott a fiatal Jack, szintén kórboncnok ruházatban.
- Óó? Majd meséld el, úgyis érinteni fog engem is - emlékeztette tanítványát, majd válaszra nem adva időt gyorsan bele is kezdett. Kihúzta az egyik fém ágyat, és fejével biccentett Janus felé, hogy segítsen a halott arrébb rakásában. Kisvártatva megfogták, és egy nagy fém asztalra tették rá. A tanítvány lihegett egy sort, majd megtörölte a homlokát. Nem az erő kifejtése izzasztotta meg, hanem a látvány, amit elé fog tárni Viktim atya, aki kórboncnok is.
- … Janus, figyelsz te rám? – Kérdezte bosszúsan, miközben a kezében már ott voltak a szükséges szerszámok.
- Ööö, elnézést, elbambultam – mentegetőzött leizzadva. A „tanár” egy darabig rá meredt, majd lerakta az egyik szerszámot, majd át adta tanítványnak azt, ami a kezében volt. Majd ő hátat fordított nekik, és egy kerekes kicsi fém szekrényt vitt a nagy fém asztal mellé. Csikorgó, és súrlódó hangok sokasága után állt meg, és jobbjával a holtest mellkasára intett.
- Látod, ez az ember, pár napja halt meg, de ha jó helyen van tartva, akkor konzerválható egy darabig. Ám ez csak apróság, neked nem ezt kell igazán tudnom, hanem azt, hogy ha szükséges, akkor el tudd távolítani az adott testrészt a testtől, fertőzés, roncsolódás, vagy hasonlók miatt. Ezt alkalmazhatod máson is, de leginkább magadon kell, ha szükséges. Neked kivételes a helyzeted, hogy tudod magadat irányítottan regenerálni. Ám ha komoly a helyzet elvész az előnyöd… - szakadt félbe mondata, mert tanítvány egyre nyugtalanabb lett.
- Magamon, minek kell ezt tudnom? Boncolásról nem volt szó! – emlékeztette Viktim atyát, aki fejcsóválással konstatálta az egész próbálkozást.
- Nem boncolnod kell, hanem csonkítanod. Sok esetben nem ugyanaz a kettő, nem kell kórboncnok lenned, de meg kell tanulnod, hogyan tudod leválasztani a fejeket, karokat, lábakat, és ezeken található szakaszos részeket. Ez elősegíti a közelharcodat is, ne félj, ez a holtest nem fog fröcskölni, ha ettől tartasz – magyarázta a tanítványnak, és mutatta hol kezdenek, majd pedig nekiestek.

Az emlék felevelenítése végéhez közeledett. Mind történetileg, mind szakterület emlékileg hasznos volt számára az látottak, hallottak. Nem gondolta, volna, hogy egyszer még igazán hasznát fogja venni az áruló Viktim bíboros tudásának, noha akkor mind a ketten emberek voltak.
Valószínűleg még mindig lövöldöznek, így elpazarolják a lőszerüket, ami csak kedvező Jack-nek. Kiszedte a kést az őr fejéből, megtörülte a ruhájában, majd azokat felszakította a kar, láb, fej hajlatoknál, hogy könnyebben lehessen lehajtani őket, hogy tiszta munka felülete legyen.
- Essünk, nékije – mondta vigyorogva, késsel nekikezdett az egyik fontos területnek.


18+ kezdete

Jack távol feltette a kezét, ami megállt parancsolt azoknak, akik esetleg odajönnének hozzá, a piszkos munkához. A vámpír tudta jól, hogy feltehetőleg a holtest erősen fog vérezni, fröcskölni. Vámpír léte okozta alap erő megnövekedésének (vámpírrá válásától kezdve) köszönhetően könnyebben, és annál hatékonyabban tudja leválasztani a fejet a csigolyákról, a karokat a váll csatlakozásánál, a lábakat a combcsontfejnél. Recsegés, ropogás, vér fröcskölés, csöpögés, és egyéb olyan dolgokat lehetett hallani, ami egy csonkításnál… hallható.
Látványilag azt lehetett csak észrevenni, hogy az eszelős vámpír élvezi az egészet, szórakoztatja, és mintha dudolászna is közben. A munka végeztével, a karokat, lábakat, hona alá vette, és azokat fogta bal karjával, míg a fejet a jobbjával az oldalához tartozott, és fütyülve haladt előre, miközben a testrészekből feltehetőleg vér néhol erősen kifolyt, néhol kevésbé csöpögött ki belőlük. Mint a megbillentett festékes bödön egy félrelépés miatt, ám aki tartja még időben vissza fogta, és a hullámzott erő miatt ide oda libbent, és néhol kisebb nagyobb cseppeket, csíkok hagyták el korábbi tartójukat.
Odamegy a lépcsőhöz ahol korábban volt a holtest, oda tette le testrészeket, majd az egyik halottat megragadta, és magával vitte szintén a lépcsőhöz, s letette. Megfogta a vértől csöpögő fejet, és mintha egy labda lenne feldobta a fentiekhez, ha tehette, akkor magasra. Utána a karokat, és lábakat, amolyan bizalmi ajándéknak szánja.

Utána maga elé tartja a holtestet, előkészíti a feldobásra. Az előszítése védelmi pozíció is lehet, és úgy halad fel addig, amíg fel tudja dobni teljes erejéből a holtestet. Ha nem tudja, eléggé felmászni miközben pajzsként van maga előtt a holtestet, akkor onnan a lépcső felétől, amíg tud, menne onnan dobja föl, kiabálva, hogy itt jövök.  Tekintve, hogy 250-300 kilót könnyedén felemel vámpír létének köszönhetően. Így egy nyolcvan – száz kilós holtestet egy darabig előre, fölfelé tud dobni két kezével.
Feltehetőleg a túszokat megrémítheti az egész, nem érdekli, csak az, hogy ezek a sutyerákok eltűnjenek a föld színéről, és ha teheti, kilép az egész szituációból, és egy darabig meghúzza magát, elköltözik, magával viszi a páncélos rejtekhelyén lévő vadász felszereléseit, persze előtte közölné az eseteket a Társasággal, lévén dolguk, hogy Barbara kérését teljesítsék, de nélküle, neki egy komoly dolga van… eltűnni egy időre. Ha túléli az egészet.
A feldosásoknak összezavarás, és lövésirány elterelése akár pár másodpercre. Ha a lövések nem igazán csökkenek, akkor valószínűleg a lábainál fogja meg a holtestet, és lendülettel úgy eldobja, hogy mint egy gellergén átrepülne a lövedékeke fölött így kevés érné el, így meglehet, hogy a plafonra esne, és onnan le. A fejek, és más testrészek dobása mind időzítésen múlik csak. ( meg eljut e odáig, lentebb említem majd miért )

18+ vége


A feldobások után felszalad, és rejtekhelyet keres magának olyan gyorsan, görnyedten, becsúszva egy cső, vagy oszlop mögé, ahol csak pár másodpercig van, meg, ha nem eléggé vastag nem maradhat ott két másodpercig sem. Utána teszi, amit tennie kell, felmérni a területet, ellenfeleket, hol van torkolattűz, hol mozognak, fénylik-e a páncéljuk, maszkjuk. Ezek alapján, és a hangok hallásával, forrásának behatározásával, és a szagokat érezve, de erre támaszkodik a legkevésbé, bizonyára a sok tüzelés miatt többnyire központi szerepet kap a puskapor szag. Ügyel arra, hogyha tud, akkor pajzsként használja az ő testét is, addig, amíg nem válik hátrányára. Ha azzá válik, akkor elengedi, és abban a másodpercben elrúgja magától, esetre, ellenfelére.
Ha pedig felengedik, amint képes rá ellenfeleit a számára legközelebbivel kezdi a lelövést, de persze amikor az övére illeszthető (általában lehet, ha tényleges katonai szettje van ezeknek az Omegásoknak. ) fegyveréért nyúlna, akkor rögtön helyzetet kell váltania, és utána akcióba lendülni. Ha teheti, akkor az ellenfelének egyikét pajzsként használja, még mielőtt összesnek. Ügyel arra, hogyha tud, akkor pajzsként használja az ő testét is, addig, amíg nem válik hátrányára. Ha azzá válik, akkor elengedi, és abban a másodpercben elrúgja magától, esetre, ellenfelére.


// Csomó a szöveg, mint látni. Ez természetesen úgy fog módosulni, ahogyan a többiek reagálnak, amit Nefi enged, amit Nefi mesél, stb. Tehát lehet, hogy a nagyja csak mi lenne, akkor mit tenne lesz. Mint a korábbi hozzászólásnál, és körváltó posztnál. Tehát pl kb odáig is rövidülhet a hozzászólás, hogy Jack vérlátást használ. Mindegy is, Nefi kezében van az egész. Gondoltam ezt hozzáteszem, noha valószínűleg egyértelmű.
Apróság: A gránát érkezését úgy vettem, hogy akkor érkezik, ha ott marad, vagy ha visszalő. Ha tévedek e téren is, majd úgyis megtapasztalja a karakter //

- A tetteiből ítélve én úgy vélem, hogy értette a mondandóm lényegét - válaszolt Lerois hasonló stílusban.
Nem mulattatta, hogy nem értették. Sam jött vele, tett valamit, meg akarta oldani az ügyet vagy rábízta magát az idősebbre, ez számított. A titokzatosságot fent tartotta a vallon. Nem magyarázta meg, honnan tudta, amit tudott. Ott voltak a tetemek és hamarosan megjelent a hölgy is.
A vámpír korában már rengeteget holttestet látott és gyártott is, mivel máshogy nem tudott táplálkozni. A Társaság mesterséges, hűtött véradagjai csak későn jelentek meg, addig ölt és ivott. Neki itt semmi megrázó nem volt. Az ex-vámpír nagyon is kíváncsi volt, hogy fog a nagyszájú férfi reagálni annyi lemészárolt ember testére. A Klubnál is történtek borzalmas dolgok, egy épület összeomlásával jártak ilyenek, az Omega jelet viselők nem voltak kíméletesek, itt viszont még töményebb volt minden.
- Üdv, kisasszony! Kérem, mondja el, mi volt az eredeti terv, amit a bentiek még folytatnak kis módosítással és hogy Ön mire készül idekint! Megtudtak valami használhatót a Ligáról és a fenyegetőinkről?
Az ex-vámpír át akarta látni a lehetőségeiket, az ellenfeleket és a stratégiákat. Volt közöttük egy önfejű, aki már a Klub szobájából is önkényesen akart távozni, mikor még szédelgett a rengéstől. Itt is alkotott szépen Jenna elmondása szerint. Samnek nem válaszolt külön, mivel még ő is kérdezett és a választól várta a folytatást. Ha Jenna megindokolta, miért szúrta ki a kerekeket, akkor Lerois is segített, a kardjával könnyedén meg tudta ezeket tenni. Egyelőre kint maradt és meghallgatta a nőt, hogy miket látott odabent, mi történt és hogy álltak pontosan, ezek alapján mérlegelt, hogy menjen-e vagy maradjon.

Sam örömére a fickó inkább a csajjal tartott. Valahogy az ír díler úgy gondolta kint biztonságosabb lesz számára. Nézte ahogy a nő feltöri a kocsikat.
-Te aztán értesz ehhez.
Az egyik kocsiban még fegyverek is voltak. De még mennyi.
-Azta rohadt. Ezeket megérné eladni nem? Milyen árban lehetnek?
A jókedvének a robbanás vet véget. Akkor hirtelen lehasal és idegesen kérdi.
-Ez meg mi a f@sz volt b@sszameg?

Ott hagytam a baromarcot, eszembe sincs vissza fordulni semmijen körülmények közt. Útközben találkoztam is kt fickóval, szerencsére nem ellenségek voltak hanem a klubból két alak az asztaltól. Fel is vázoltam nekik a helyzetet gyorsban és ahogy vártam a nagydarab pasi értetleknedve vissza kérdez ilyen semmitmondó módon a másik meg mintha fordítana neki konkrétat kérdez. Közben persze haladok kifelé, gondolom loholnak utánam, úgyanis kint veszem észre hogy megfogadták a tanácsom és rám hallgatva kifelé vették velem az irányt, ügyes fiúk. Amikor megállok hogy kicsit kifújjam magam és elszívjak egy szál cigit válaszolok a férfi kérdésére.
-Elnézést a rohanásért, gondolom látszik milyen hatással voltak rám a bent történtek. - hatás szünet amíg rá gyújtok és beszéd közben sietősen szívom a koporsó szögemet - Szóval, az eredeti terv az volt hogy síri csöndben  bemegyünk és meglepjük a bandát és megpróbáljuk őket lefegyverezni...illetve kinyírni, amelyik sikerült de a lényeg hogy feltűnésmentesen és rendezetten letudjuk a kis problémát. A kis módosításról meg annyit hogy előálltam egy éppkézláb tervvel ami tökéletesen 3-unkra lett szabva, erre a zakkant önkénxesen megváltoztatta a rá ruházott szerepet a többiek kárára, erre ott hagytam őket mert miatta biztos isten hogy nem fogok szívni.
Közben eltaposom a csikket és intek a fejemmel hogy merre szándékozok indulni, menet közben még kiegészítem a dolgot.
-Ráadásul túszaik vannak, nem tudom hány, egyet már kivégeztek a magán akciónak hála. Ami az új tervet illeti még nem akarom lelőni a poént ha nem baj.
Közben oda érünk a kocsikhoz és elkezdem feltörni, tön mindegy, amúgy le is téphettem volna az ajtót de már mindegy. Persze közben megszólalt a riasztó de azt is elég hamar sikerült lerendezni, nem mintha hallanák oda bent. Közben a vörös pasi megjegyez valamit.
-Aha, ilyen világban muszáj...-jegyzem meg nyugodtan majd indulok hátra és nyitom a hátsó ajtót, van egy pár fegyver, de robbanószer sehol, elhúzom a szám, majd azért feltöröm a többi furgont is ugyan így, mondjuk nem mindben volt riasztó és egyik ben sem volt bummbummpor, gáz. De a fegyverek is jobbak mint a semmi.
-Hát persze túl egyszerű lett volna. -jegyzem meg halkan, de egyenlőre csak felkapok egy kést és megfordulok - nos, ami a tervet illeti, első lépés, kocsik kerekeinek leengedése, ne tudjanak elmenekülni a rohadékok. -bájosan mosolyogva át nyújtok az udvariasabb úrnak egy kést, de mint kiderült van saját szúrókája, úgyhogy a késsel fordulok a vörös fickóhoz szintén kedvesen mosolyogva- Segítesz te is? - kérdeztem.
íHa a válasza nemleges, nem gond, megvonom a vállam és kiszúrkálom a kerekeket magam, majd pontosabban megnézem a fegyvereket, van pár darab.  
-Kövi lépés - már ha itt maradtak velem- Mindenki válaszon magának szimpatikus fegyvereket, annyit amennyit használni fog illetve elbír, ja és persze a megfelelő tárakat se árt vinni.
A drogos pasi egyből csorgata a nyálát a fegyverekre, illetve a pénzre amit érnek, válaszolok is neki, miközben kinézem azokat amiket magamnak szeretnét tudni az akció alatt.
-Hát...én maradok a legális üzletnél, de ha találsz rájuk vevőt és nem kapnak el, akkor igen. A jó minőségű fegyverek mindig sokat érnek és ezek ingyen vannak úgyhogy mindenképp plusz a zsebnek, csak ügyesnek kell lenni.
Közben robbanás hangja rázza meg a teret, őszintén szólva számítottam hasonlóra úgyhogy meg se lepődök csak nézek higgadtan a kért pasira majd folytatom mintha semmise történt volna miután elül a hang, persze kissé sietve, előtte megköszörülöm a torkom.
-Tehát, ha még maradni akarnak azt ajánlom kövessék a példám.
Fordulok a kocsihoz újra és ha van magamhoz veszek egy puskát és meg tartom a gépfegyverem amiről szinte meg is feledkeztem, ja meg van nálam egy pisztoly is, a sajátom, de azt hiszem célszerűbb egy másikat használni úgyhogy egy nagyobb pisztolyt is magamhoz veszek és persze az ezekhez tartozó póttárakat, majd arrébb állok szabd utat engedve a többieknek addig a földre lerakva a kiválasztott fegyvereket, csak a nagyobbakat persze amit a kezemben tarthattam. Miután ők is meg vannak a válogatással neki esek a maradék fegyvereknek és elkezdem őket szét szedni, a megmaradt tárakból is kilökdösve a golyókat, majd ha ez meg volt gyorsan körbenézek, közben azért a kés is elteszem, legutóbb se jött rosszul.
-Utolsó fázis, keresünk egy megfelelő helyet ahonnan tudunk támadni ha kijönnek viszont el is tudunk menekülni ha nagy a túlerő.-közben ki is szúrtam egy szimpatikus helyet és elindulok oda és elfoglalom a helyem, előtte ellenőrizve hogy elférünk e mind illetve tényleg olyan előnyös a hely vagy csak annak tűnt messziről. Majd az épületet figyelve megszólalok újra.
-És most várunk. - leteszem a fegyvereket magam mellé úgy hogy kézre essenek közben előhúzom a cigis dobozom és körbe kínálom majd kilökök egy szálat az ujjammal amit az ajkaim közé csípek és meggyújtom, immár sokkkal higgadtabban mint az előbb.
-A robbanáson azért nem lepődtem meg mert számítottam rá , úgyanis lebuktunk a lövöldözés miatt és tudtam hogy kapni fog vaami viszonzást, éééés ez csak megerősítette hogy jól döntöttem amikor otthagytam a francba, nem mintha ez amúgy kétséges lett volna. -kifújok egy karikát - De nem akarom megtorlatlanul hagyni ezt az egészet, mert ha ezeket elengedjük megtalálnak minket és úgyanúgy megajándékoznak majd mint a klubban és nem szertném ha tüzijátékot csinálnának belőle, a lakásomból az üzletemből, szóval mindenből amim van és büszke vagyok rá. -közben továbbra is figyelek. - Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.