Királyságok
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Apokalipszis kora / Age of Apocalypse :: Helyszínek
1 / 7 oldal • Megosztás
1 / 7 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Királyságok
A hetekig tartó kutatás végén Lyron, Thorhalla, Doria, Thor-vell, Gorgon és Donald otthonra leltek az ősi atlantiszi városban. Ez az Antarktiszon áll, így még Halla is otthon érezhette magát a jeges végtelenben. Annak három népe az Uhari, a Chordai és a Mala, mind rengeteget vesztett Apokalipszis pusztításaiban. Így a népek nyitott karral várták a trónt jogosan kérelmező Lyron királyt. Mára a családok teljesen beköltözködtek. A város két részből áll.
A jégréteg feletti királyság:
És a víz alatti része:
Lyron és Halla lakosztálya a kettő között fekszik. Akárcsak Doria, Thor-vell, Gorgon és Donald szobái is.
A három faj:
A békés Uhari, az építők. Humanoid hallények, akik gyorsan tanulnak.
A vad Chordai. A vízisiklókra emlékeztető nép, büszke harcosok.
És a kemény Mala. A ráknépség, akik elégé visszavonultan élnek a legtöbben még nem Atlantiszon, hanem körülötte lévő barlangokban élnek.
A jégréteg feletti királyság:
És a víz alatti része:
Lyron és Halla lakosztálya a kettő között fekszik. Akárcsak Doria, Thor-vell, Gorgon és Donald szobái is.
A három faj:
A békés Uhari, az építők. Humanoid hallények, akik gyorsan tanulnak.
A vad Chordai. A vízisiklókra emlékeztető nép, büszke harcosok.
És a kemény Mala. A ráknépség, akik elégé visszavonultan élnek a legtöbben még nem Atlantiszon, hanem körülötte lévő barlangokban élnek.
A hozzászólást Morsus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 19 Feb. 2014, 20:10-kor.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
//Előzmény: Utópia//
Egy újabb hosszabb felszíni séta s felderítés után tértem vissza a városba. Szerettem azt a jeges s hideg helyet odafent. Asgard hegyeire s az otthonomra emlékeztetett, illetve még Jotunhiemre. Még mindig képes volt lenyűgözni e hely, hogy milyen csodásan nézett ki, noha egy Asgardi várost hagytam hátra mikor eljöttünk Utópiáról. Fél év s még mindig semmit sem tudtam Stephanie-ról, hogy merre lehet, s miket tesz. Túlélte-e egyáltalán a főnix eljövetelét, noha magamat ismerve minden bizonnyal. Hónapokkal korábban nem hittem volna, hogy családot fogok találni s úgy véltem, hogy Donald s én ketten leszünk sokáig, de aztán előkerült a fiam s utána a király. S lassanként én is képes voltam még magammal is megbékélni, noha a legfontosabb dologról nem mondottam le sosem. A népem s Asgard élni fog újra s megmentem a népemet, újra aranykort akartam elhozni számukra. Noha nem sikerült mindeddig hírt kapnom arról, hogy bárki is feltámadt volna mikor a főnix halálát lelte. Mégis megkönnyebbülés, hogy nem öltem meg a nővéremet s nem borítottam fel a köröket, mikor még képes voltam visszafogni Helheimben a Főnixet, noha Einar-t nem láthattam s azzal minden esélyem elszállt, hogy áldását s megbocsátását kérjem. Miután visszaértem a városba a fegyvereimet letettem egy biztos helyre s utána elindultam, hogy Donaldot meglátogassam, a reggeli felderítés miatt ma még nem is volt alkalmam látni őt.
Egy újabb hosszabb felszíni séta s felderítés után tértem vissza a városba. Szerettem azt a jeges s hideg helyet odafent. Asgard hegyeire s az otthonomra emlékeztetett, illetve még Jotunhiemre. Még mindig képes volt lenyűgözni e hely, hogy milyen csodásan nézett ki, noha egy Asgardi várost hagytam hátra mikor eljöttünk Utópiáról. Fél év s még mindig semmit sem tudtam Stephanie-ról, hogy merre lehet, s miket tesz. Túlélte-e egyáltalán a főnix eljövetelét, noha magamat ismerve minden bizonnyal. Hónapokkal korábban nem hittem volna, hogy családot fogok találni s úgy véltem, hogy Donald s én ketten leszünk sokáig, de aztán előkerült a fiam s utána a király. S lassanként én is képes voltam még magammal is megbékélni, noha a legfontosabb dologról nem mondottam le sosem. A népem s Asgard élni fog újra s megmentem a népemet, újra aranykort akartam elhozni számukra. Noha nem sikerült mindeddig hírt kapnom arról, hogy bárki is feltámadt volna mikor a főnix halálát lelte. Mégis megkönnyebbülés, hogy nem öltem meg a nővéremet s nem borítottam fel a köröket, mikor még képes voltam visszafogni Helheimben a Főnixet, noha Einar-t nem láthattam s azzal minden esélyem elszállt, hogy áldását s megbocsátását kérjem. Miután visszaértem a városba a fegyvereimet letettem egy biztos helyre s utána elindultam, hogy Donaldot meglátogassam, a reggeli felderítés miatt ma még nem is volt alkalmam látni őt.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
//Előzmény: Utópia//
Ismét rémálmokkal küzdött, a földön feküdt, a rettegő lányokat látta, akiket ágyasnak használt Holocaust. A teste sebes volt, amiket saját magának okozott, a fájdalom az egész testében ott volt, minden porcikája sajogott, a narancssárga füstöt látta, ahogyan körbevette és áthatolt rajta. Hirtelen váltásban a trónterem, ahogyan az apja lovas, majd most ő sárga annak hála, hogy Holocaust „vére” mocskolja be, amikor megölte. Apokalipszis dicsérete, ahogyan a lányának nevezi és a legerősebbnek mondja, Bastet szavai, majd az istennő halála, és az üresség, amit ezzel hagyott…
Doria sikoltva ébredt fel a lakosztályában, minden izma görcsben volt, a testén veríték látszott ő pedig sűrűn kapkodva vette a levegőt, a takarója darabokban, ahogyan álmában szétszaggatta azt. Remegve feküdt vissza az ágyra, majd fordult és kelt fel. A lábai megbicsaklottak, ahogyan a görcs miatt nehéz volt megállni és nehezen botorkált el a falig, amin megtámaszkodott. Az álmok továbbra sem akartak jobbak lenni és még mindig nem tudta, hogy hol van Apokalipszis. Természetesen nem tett le arról, hogy megölje, de egyelőre tanulni akar tőle, amikor Bastet avatárja lett megértette, hogy a mutánsisten miért tesz úgy, ahogyan és miért vallja azt, amit. Az a szörnyeteg pedig pontosan ezt akarta, Doria tudta. Dühösen csapott a falra, tanulni akart, meg akarta érteni Apokalipszis szemléletét, meg akarta őt érteni, azt, hogy miként jutott el oda, ahova. És igen, a férfi jól sejtette, ki fogja utána hívni és megöli. Ez volt az élet rendje. A jeges vízhez sétált, ami a tengerbe vezetett, egy rövidke folyosó a lakosztályból a tengerbe. Fejessel ugrott bele és úszott, a gondolatai elől, amíg ki nem fárad, remélve, hogy úgy egyszer rendesen tud majd aludni. Legalább két óra erőltetett tempójú úszás után tért csak vissza a városba, még a szárítkozással sem törődött, úgy indult el valami reggelit keresni magának.
Ismét rémálmokkal küzdött, a földön feküdt, a rettegő lányokat látta, akiket ágyasnak használt Holocaust. A teste sebes volt, amiket saját magának okozott, a fájdalom az egész testében ott volt, minden porcikája sajogott, a narancssárga füstöt látta, ahogyan körbevette és áthatolt rajta. Hirtelen váltásban a trónterem, ahogyan az apja lovas, majd most ő sárga annak hála, hogy Holocaust „vére” mocskolja be, amikor megölte. Apokalipszis dicsérete, ahogyan a lányának nevezi és a legerősebbnek mondja, Bastet szavai, majd az istennő halála, és az üresség, amit ezzel hagyott…
Doria sikoltva ébredt fel a lakosztályában, minden izma görcsben volt, a testén veríték látszott ő pedig sűrűn kapkodva vette a levegőt, a takarója darabokban, ahogyan álmában szétszaggatta azt. Remegve feküdt vissza az ágyra, majd fordult és kelt fel. A lábai megbicsaklottak, ahogyan a görcs miatt nehéz volt megállni és nehezen botorkált el a falig, amin megtámaszkodott. Az álmok továbbra sem akartak jobbak lenni és még mindig nem tudta, hogy hol van Apokalipszis. Természetesen nem tett le arról, hogy megölje, de egyelőre tanulni akar tőle, amikor Bastet avatárja lett megértette, hogy a mutánsisten miért tesz úgy, ahogyan és miért vallja azt, amit. Az a szörnyeteg pedig pontosan ezt akarta, Doria tudta. Dühösen csapott a falra, tanulni akart, meg akarta érteni Apokalipszis szemléletét, meg akarta őt érteni, azt, hogy miként jutott el oda, ahova. És igen, a férfi jól sejtette, ki fogja utána hívni és megöli. Ez volt az élet rendje. A jeges vízhez sétált, ami a tengerbe vezetett, egy rövidke folyosó a lakosztályból a tengerbe. Fejessel ugrott bele és úszott, a gondolatai elől, amíg ki nem fárad, remélve, hogy úgy egyszer rendesen tud majd aludni. Legalább két óra erőltetett tempójú úszás után tért csak vissza a városba, még a szárítkozással sem törődött, úgy indult el valami reggelit keresni magának.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
A gyereke szobájában Lyron állt, karjaiban az unokájával. Thorhalla hiába szólította meg az nem figyelt rá. Csak szótlanul nézte a kinti népek hétköznapjait. Nem reagált arra se, ha a nő Donaldhoz ment. Majdnem egy perc telt el mire megszólalt:
- A népem megfogadta, hogy kiírtja az ősi fajokat.
Mondja komoran.
- Ezek... a népek.... az atlantiszi nemzetség esküdt ellenségei voltak. Most.... őket kéne vezetnem egy büszke új jövőbe. Mintha a cápának kéne sügérrajt vezetnie.
Mikor befejezte akkor képes először megfordulni és a hercegnőre nézni.
Doria szobájába óvatosan kopognak majd, ha beengedik Thor-vell lép be. A férfi fáradt és megtört. hetek óta egy ereklyével keres túlélő asgardiakat. Arcán keserűség van.
- Találtam... túlélőket.
Mondja szomorúan.
- De anyám soha nem tudhatja meg.
- A népem megfogadta, hogy kiírtja az ősi fajokat.
Mondja komoran.
- Ezek... a népek.... az atlantiszi nemzetség esküdt ellenségei voltak. Most.... őket kéne vezetnem egy büszke új jövőbe. Mintha a cápának kéne sügérrajt vezetnie.
Mikor befejezte akkor képes először megfordulni és a hercegnőre nézni.
Doria szobájába óvatosan kopognak majd, ha beengedik Thor-vell lép be. A férfi fáradt és megtört. hetek óta egy ereklyével keres túlélő asgardiakat. Arcán keserűség van.
- Találtam... túlélőket.
Mondja szomorúan.
- De anyám soha nem tudhatja meg.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Beérve a gyermekek szobájába nem várt személy fogadott ott. Annak ellenére, hogy háttal állt az illem szerint lehajtott fejjel hajoltam meg térdeim behajlításával pukedliszerűen.
- Felség! – mondottam.
Odasétáltam a nevelt fiamhoz s letérdeltem mellé, ott hol éppen játszott az utópiáról elhozott játékaival. Oly gyorsan nőtt s mennyire örültem volna, ha az atyja s az anyja vele lehetne s ők foglalkozhatnának a fiúkkal. Nem mintha bántam volna, hogy ezen sors rám maradt, de tudta, hogy nem én vagyok az igazi anyja s hiányolta gyakran a szüleit is. Segítettem neki építkezni a játékkal s csak akkor néztem fel, mikor Lyron megszólalt, még nem álltam fel a gyermek mellől, csak mikor megfordult s rám nézett. Közelebb léptem hozzá, de jó néhány lépésnyire megálltam tőle. Értettem, hogy miként érez, hisz jómagam is hasonló helyzetben voltam s otthon is volt ilyen.
- Milleniákkal ezelőtt az asgardok háborút indítottak ősi ellenségeik Jotunheim népe ellen, atyám az ottani király fia volt, egy jégóriás. Odin nem ölte meg, magához vette s sajátjaként nevelte, bízván benne, hogy egyszer békét hoz a két nép között. Ott nem sikerült, de itt megvalósult szemeid láttára.
Felsóhajtottam, én mit meg nem adtam volna azért, ha bárkit, hacsak bárkit találok, legyen az óriás, elf, törp, ván, vagy asgard. Bárkit, csak élt volna valaki még a Kilenc világ népei közül, kik nem a midgardiak.
- Az a múlt volt felség s már nem létezik többé – folytattam. – Régen leányod sem lehetett örökösöd s most igen. Az ősi fajok is tudták, hogy ellenségek s mégis örömmel fogadtak téged s gyermekedet. Szükségük van rád, s neked is rájuk, ne érezz bűntudatot a miatt mit megtettél azért, hogy népeitek fennmaradjanak. Mindkét fél túl sokat vesztett ahhoz, hogy a régi nézeteket vallhassátok.
Végül gyengéden mosolyodtam el.
- Az egy igencsak erős s félelmetes sügérraj lesz – feleltem. – Kiknek nem kell tartaniuk ellenségeiktől. Mert vezetőjük erős s ezáltal ők is azzá válnak.
- Felség! – mondottam.
Odasétáltam a nevelt fiamhoz s letérdeltem mellé, ott hol éppen játszott az utópiáról elhozott játékaival. Oly gyorsan nőtt s mennyire örültem volna, ha az atyja s az anyja vele lehetne s ők foglalkozhatnának a fiúkkal. Nem mintha bántam volna, hogy ezen sors rám maradt, de tudta, hogy nem én vagyok az igazi anyja s hiányolta gyakran a szüleit is. Segítettem neki építkezni a játékkal s csak akkor néztem fel, mikor Lyron megszólalt, még nem álltam fel a gyermek mellől, csak mikor megfordult s rám nézett. Közelebb léptem hozzá, de jó néhány lépésnyire megálltam tőle. Értettem, hogy miként érez, hisz jómagam is hasonló helyzetben voltam s otthon is volt ilyen.
- Milleniákkal ezelőtt az asgardok háborút indítottak ősi ellenségeik Jotunheim népe ellen, atyám az ottani király fia volt, egy jégóriás. Odin nem ölte meg, magához vette s sajátjaként nevelte, bízván benne, hogy egyszer békét hoz a két nép között. Ott nem sikerült, de itt megvalósult szemeid láttára.
Felsóhajtottam, én mit meg nem adtam volna azért, ha bárkit, hacsak bárkit találok, legyen az óriás, elf, törp, ván, vagy asgard. Bárkit, csak élt volna valaki még a Kilenc világ népei közül, kik nem a midgardiak.
- Az a múlt volt felség s már nem létezik többé – folytattam. – Régen leányod sem lehetett örökösöd s most igen. Az ősi fajok is tudták, hogy ellenségek s mégis örömmel fogadtak téged s gyermekedet. Szükségük van rád, s neked is rájuk, ne érezz bűntudatot a miatt mit megtettél azért, hogy népeitek fennmaradjanak. Mindkét fél túl sokat vesztett ahhoz, hogy a régi nézeteket vallhassátok.
Végül gyengéden mosolyodtam el.
- Az egy igencsak erős s félelmetes sügérraj lesz – feleltem. – Kiknek nem kell tartaniuk ellenségeiktől. Mert vezetőjük erős s ezáltal ők is azzá válnak.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Doria nem jutott el addig, hogy újra kiérjen a szobájából éppen nyitott volna ki rajta, amikor kopogást hallott. Kinyitotta, hogy megnézze, hogy ki is az, meglepetésére Thor-Vell volt az, régen nem látta már a fiút, férfit, ki hogy nézi, hogy micsoda is ő.
- Gyere be Thori – mondta. – És ülj le pihenni!
Valami baj volt, ezt látta az első pillanatban, tudta, hogy mit is csinál a másik, hogy túlélőket keresnek, hátha vannak olyanok, akik feltámadtak a Főnixnek hála csak nem találtak még rájuk. Ő is reménykedett ebben, hogy hátha az anyja, vagy bárki más embertelen, vagy atlantiszi feltámad, de hiú ábrándnak minősült. Csak az ittenieket találták meg, senki mást, igaz már ez is több volt, mint amit remélhettek, de valahogy még mindig idegennek érezte magát itt. A szemei elkerekedtek, amikor a fiú kimondta, hogy vannak túlélők, meglepetten nézett rá, főleg, amikor nem örömteli hang volt mindez, hanem bánatos és keserű. A meglepettsége csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy Thorhalla soha sem tudhatja meg, hogy mit talált.
- De… ez volt minden vágya, hogy másokat találjatok – kezdte. – Megérdemli, hogy tudja, nélküle egyikünk sem lenne itt.
Annak ellenére, hogy féltékeny volt Thorhalla-ra az apja miatt hálás is volt neki, hiszen ő adta vissza az apját neki, amire ő maga képtelen volt.
- Kiket találtál Thori? És miért nem tudhatja meg? – kérdezte.
- Gyere be Thori – mondta. – És ülj le pihenni!
Valami baj volt, ezt látta az első pillanatban, tudta, hogy mit is csinál a másik, hogy túlélőket keresnek, hátha vannak olyanok, akik feltámadtak a Főnixnek hála csak nem találtak még rájuk. Ő is reménykedett ebben, hogy hátha az anyja, vagy bárki más embertelen, vagy atlantiszi feltámad, de hiú ábrándnak minősült. Csak az ittenieket találták meg, senki mást, igaz már ez is több volt, mint amit remélhettek, de valahogy még mindig idegennek érezte magát itt. A szemei elkerekedtek, amikor a fiú kimondta, hogy vannak túlélők, meglepetten nézett rá, főleg, amikor nem örömteli hang volt mindez, hanem bánatos és keserű. A meglepettsége csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy Thorhalla soha sem tudhatja meg, hogy mit talált.
- De… ez volt minden vágya, hogy másokat találjatok – kezdte. – Megérdemli, hogy tudja, nélküle egyikünk sem lenne itt.
Annak ellenére, hogy féltékeny volt Thorhalla-ra az apja miatt hálás is volt neki, hiszen ő adta vissza az apját neki, amire ő maga képtelen volt.
- Kiket találtál Thori? És miért nem tudhatja meg? – kérdezte.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Lyron arcán kedves mosoly jelenik meg.
- Köszönöm.
Mondja és finoman ágyába rakja a gyermeket.
- A szavaid nélkül nem tudnék tovább menni. A támogatásod többet jelent mindennél.
A király finoman meghajolt és megfogta Thorhalla kezét majd csókot lehelt rá.
Thor-vell az ágy szélére ült és fáradtan fújta ki magát. Kezében egy asgardi medált szorongatott.
- Kerestem őket. Mindenhol, de amit találtam...
Sóhajt egyet és a lányra néz.
- Olyan volt, mint egy kripta, de a medál azt mondta élő asgardiak vannak ott. Nem értettem. Majd a rúnák felfedték. Egy... börtön. Odin a legveszedelmesebb rémeit rejtette el oda. Asgardi gyilkosait és mészárosait egy örök kriptába zárta. Anyám népének utolsó tagjai, a legrosszabbak, mit nyújtani tudnak.
- Köszönöm.
Mondja és finoman ágyába rakja a gyermeket.
- A szavaid nélkül nem tudnék tovább menni. A támogatásod többet jelent mindennél.
A király finoman meghajolt és megfogta Thorhalla kezét majd csókot lehelt rá.
Thor-vell az ágy szélére ült és fáradtan fújta ki magát. Kezében egy asgardi medált szorongatott.
- Kerestem őket. Mindenhol, de amit találtam...
Sóhajt egyet és a lányra néz.
- Olyan volt, mint egy kripta, de a medál azt mondta élő asgardiak vannak ott. Nem értettem. Majd a rúnák felfedték. Egy... börtön. Odin a legveszedelmesebb rémeit rejtette el oda. Asgardi gyilkosait és mészárosait egy örök kriptába zárta. Anyám népének utolsó tagjai, a legrosszabbak, mit nyújtani tudnak.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
A kézcsók után jómagam is elmosolyodtam.
- Felséged túloz – feleltem. – S ebben a kérdésben nem értünk egyet, nélkülem is ugyanolyan jól boldogulnál, mint úgy, hogy itt vagyok melletted.
Most én néztem ki a városba s arcomról eltűnt a mosoly, s gondterheltség lett rajta úrrá. Óvatosan húztam el a kezem az övéből s mellette ellépve az átlátszó falhoz léptem, hogy én tekintsek le a városba.
- A fiam még mindig nem talált semmit – szóltam. – Egyetlen túlélőt sem a másik nyolc világból.
Nem tagadhattam, hogy némi féltékenységet éreztem mikor itt voltam, itt voltak túlélők, még ha ez olyan helyzet is volt, mintha én törpöket s elfeket találtam volna. De még azért is bármit megadtam volna az ősi isteneknek.
- S még mindig nem tudok semmit sem Stephanie-ról sem, mintha csak köddé vált volna.
Ő volt a másik, mi, ki aggasztott. Jobb örültem volna, ha még a Főnix erővel nézhettem volna szembe, hisz a hatalma oly nagy volt, az én erőmmel, mit elorozott tőlem. S míg távol volt magamat sem éreztem egy személynek, vhaj lesz ez másképp s megszokom, hogy a lelkem még egy része tőlem távol van?
- Jártam ma odafent őrjáraton, minden nyugodt s biztonságos. Oly érzés, mintha Asgard hegyei, vagy Jotunheim lenne – mosolyodtam el bánatosan.
- Felséged túloz – feleltem. – S ebben a kérdésben nem értünk egyet, nélkülem is ugyanolyan jól boldogulnál, mint úgy, hogy itt vagyok melletted.
Most én néztem ki a városba s arcomról eltűnt a mosoly, s gondterheltség lett rajta úrrá. Óvatosan húztam el a kezem az övéből s mellette ellépve az átlátszó falhoz léptem, hogy én tekintsek le a városba.
- A fiam még mindig nem talált semmit – szóltam. – Egyetlen túlélőt sem a másik nyolc világból.
Nem tagadhattam, hogy némi féltékenységet éreztem mikor itt voltam, itt voltak túlélők, még ha ez olyan helyzet is volt, mintha én törpöket s elfeket találtam volna. De még azért is bármit megadtam volna az ősi isteneknek.
- S még mindig nem tudok semmit sem Stephanie-ról sem, mintha csak köddé vált volna.
Ő volt a másik, mi, ki aggasztott. Jobb örültem volna, ha még a Főnix erővel nézhettem volna szembe, hisz a hatalma oly nagy volt, az én erőmmel, mit elorozott tőlem. S míg távol volt magamat sem éreztem egy személynek, vhaj lesz ez másképp s megszokom, hogy a lelkem még egy része tőlem távol van?
- Jártam ma odafent őrjáraton, minden nyugodt s biztonságos. Oly érzés, mintha Asgard hegyei, vagy Jotunheim lenne – mosolyodtam el bánatosan.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Doria is felült az ágyra, amikor a férfi oda ült le. Kedvesen ölelte át hátulról és a fejét a fiú vállára hajtotta, mintegy vigasztalás és nyugtatás képen. Döbbenten nézett rá, amikor végül kimondta, hogy mit is talált. Bűnözők? Ezek lennének egy letűnt faj utolsó képviselői? Egy börtön? Jó néhány másodpercig nem tudta, hogy mit is mondjon erre, még neki is elakadtak a szavai. Egyben volt teljesen biztos, határozottan tudta, hogy ezt nem szabad elrejteni és eltitkolni.
- Tudnia kell róla – mondta ki végül, amikor sikerült bármit is mondania. – Anyád kellően bölcs ahhoz, hogy ne akarja kiengedni őket, de ha ők ott vannak… mennyi idő, amíg az a másik is tudomást szerez róluk?
Már az X-mennél megtudta, hogy ki is a varázslónő. Tudta, hogy Stephanie kicsoda, hiszen miatta bukott el az egyik lovas, korábban a nő is X volt, mágiahasználó, aki végül egy rövid ideig az apja főpapnője is volt. Mikor Thorhalla odakerült derült ki, hogy milyen kapcsolat is van közöttük.
- Anyád védelmet szervezne szerintem, míg a Varázslónő… ő az, akitől igazán tartok ebben a helyzetben. Mi van, ha ő kiengedi őket, mi lesz, ha ő is isteneket keres majd, hiszen annak tartja magát…
Át tudta érezni, hogy mi játszódhatott le a férfiban, tudta, hogy miként érezne saját maga, ha ilyen atlantisziakat találnának. Átkozottul nehéz döntés volt, megsimogatta Thor-Vell arcát és egy puszit nyomott rá.
- Azonfelül látom milyen állapotban vagy már most – mondta. – Mit gondolsz el tudnád előle titkolni az igazságot örökre?
- Tudnia kell róla – mondta ki végül, amikor sikerült bármit is mondania. – Anyád kellően bölcs ahhoz, hogy ne akarja kiengedni őket, de ha ők ott vannak… mennyi idő, amíg az a másik is tudomást szerez róluk?
Már az X-mennél megtudta, hogy ki is a varázslónő. Tudta, hogy Stephanie kicsoda, hiszen miatta bukott el az egyik lovas, korábban a nő is X volt, mágiahasználó, aki végül egy rövid ideig az apja főpapnője is volt. Mikor Thorhalla odakerült derült ki, hogy milyen kapcsolat is van közöttük.
- Anyád védelmet szervezne szerintem, míg a Varázslónő… ő az, akitől igazán tartok ebben a helyzetben. Mi van, ha ő kiengedi őket, mi lesz, ha ő is isteneket keres majd, hiszen annak tartja magát…
Át tudta érezni, hogy mi játszódhatott le a férfiban, tudta, hogy miként érezne saját maga, ha ilyen atlantisziakat találnának. Átkozottul nehéz döntés volt, megsimogatta Thor-Vell arcát és egy puszit nyomott rá.
- Azonfelül látom milyen állapotban vagy már most – mondta. – Mit gondolsz el tudnád előle titkolni az igazságot örökre?
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Lyron megfogta a nő vállát finoman.
- A néped nagyobb és erősebb, mint sem, hogy nyomtalanul elvesszenek. Megfogjuk őket találni.
Mondja a férfi.
- Stephanie.... tán addig jó ameddig nem tudjuk, hogy mit is csi...
A szavait félbeszakítja egy futva lihegő Uhari hírnök. Meglátva az uralkodókat azonnal térdre borul.
- Uram, Úrnőm.
- Szólj.
- Apokalipszis, a kapuban van. Engedélyüket kéri belépésre.
Thor-vell nyugtalanul ül.
- Anyámat így is túl sok terheli. Ha ezt megtudja, tán végleg összetörik. Vagy rosszabb, racionalizálni kezdi a bűnösöket, hogy kiengedhesse őket.
Kint a tömeg zavarosan kezd el úszni és az ajtóból zajt lehet hallani. Vell azonnal odamegy és kinyitja, A tömeg felfelé rohan a felső szintekre. Egyet emgragad a kree.
- Mi folyik itt?
- Apokalipszis! Itt van a kapuban!
- A néped nagyobb és erősebb, mint sem, hogy nyomtalanul elvesszenek. Megfogjuk őket találni.
Mondja a férfi.
- Stephanie.... tán addig jó ameddig nem tudjuk, hogy mit is csi...
A szavait félbeszakítja egy futva lihegő Uhari hírnök. Meglátva az uralkodókat azonnal térdre borul.
- Uram, Úrnőm.
- Szólj.
- Apokalipszis, a kapuban van. Engedélyüket kéri belépésre.
Thor-vell nyugtalanul ül.
- Anyámat így is túl sok terheli. Ha ezt megtudja, tán végleg összetörik. Vagy rosszabb, racionalizálni kezdi a bűnösöket, hogy kiengedhesse őket.
Kint a tömeg zavarosan kezd el úszni és az ajtóból zajt lehet hallani. Vell azonnal odamegy és kinyitja, A tömeg felfelé rohan a felső szintekre. Egyet emgragad a kree.
- Mi folyik itt?
- Apokalipszis! Itt van a kapuban!
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Kissé összerezzentem, mikor a vállamhoz ért s anélkül, hogy rá emeltem volna tekintetem tettem rá kezem az övére. Hálás voltam szavaiért s:
- Minden vágyam, hogy így legyen, imádkozom az ősi istenekhez ezért.
S mi Stephanie-t illette, nem értette, hogy is érthette volna meg, hogy mit a halandó énem tesz, oly tettek, mintha én magam cselekedtem volna. A részem volt, oly módon mit Midgard egyik népe sem érthetett meg. Már épp hangot adtam volna ezen gondolatoknak, mikor az ő hangja is elakadt s egy másikat hallottam meg. Csak ekkor fordultam meg s megdermedtem a szavakra. Apokalipszis a kapunkban s bebocsátást kér, nem erővel tört be?
- Odin fél szemére! – szakadt ki belőlem. – Donald maradj itt s nem mozdulhatsz ki a szobából!
Szóltam a gyermekre s elindultam kifelé az ajtón, nem törődve azzal, hogy Lyron követ-e vagy sem. A kardomért mentem, mit nem is oly messze innen tettem le s vettem magamhoz. Azzal indultam a kapukhoz, itt volt. Tudta, hogy hol rejtőzünk, mért nem támadt eddig s mit akarhat? A gyermeket, Gorgont, csak erre tudtam gondolni. Ha megérkezem s ott van Apokalipszis, hol valóban mondták a kardom egyét szegezem a torkának.
- Hogy merészelsz erre a földre lépni?! – kérdeztem dühösen. – Azok után, hogy az életed köszönheted nekünk! Távozz, míg megtehedet!
- Minden vágyam, hogy így legyen, imádkozom az ősi istenekhez ezért.
S mi Stephanie-t illette, nem értette, hogy is érthette volna meg, hogy mit a halandó énem tesz, oly tettek, mintha én magam cselekedtem volna. A részem volt, oly módon mit Midgard egyik népe sem érthetett meg. Már épp hangot adtam volna ezen gondolatoknak, mikor az ő hangja is elakadt s egy másikat hallottam meg. Csak ekkor fordultam meg s megdermedtem a szavakra. Apokalipszis a kapunkban s bebocsátást kér, nem erővel tört be?
- Odin fél szemére! – szakadt ki belőlem. – Donald maradj itt s nem mozdulhatsz ki a szobából!
Szóltam a gyermekre s elindultam kifelé az ajtón, nem törődve azzal, hogy Lyron követ-e vagy sem. A kardomért mentem, mit nem is oly messze innen tettem le s vettem magamhoz. Azzal indultam a kapukhoz, itt volt. Tudta, hogy hol rejtőzünk, mért nem támadt eddig s mit akarhat? A gyermeket, Gorgont, csak erre tudtam gondolni. Ha megérkezem s ott van Apokalipszis, hol valóban mondták a kardom egyét szegezem a torkának.
- Hogy merészelsz erre a földre lépni?! – kérdeztem dühösen. – Azok után, hogy az életed köszönheted nekünk! Távozz, míg megtehedet!
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Doria elmosolyodott.
- Ha összetört volna, az Asgard pusztulása kellett volna, hogy legyen, ott voltam, téged a kree-k pusztulása jobban megviselt, mint őt az, ami ott történt. Vagy mint April tette, a Főnix miatt. Anyád mindkettőt nagyon jól kezelte. Idősebb, mint mi ketten összeadva, még apámat is hozzá lehetne ehhez számolni és éppen csak hárman lennénk idősebbek nála… tudná, hogy m…
Elakadt a hangja, amikor ő is meghallotta odakint a mászkálást. Ahogyan a fiú felkelt ős is felpattant az ágyról, hogy az ajtóhoz közelebb menjen. A szavakra a szemei elkerekedtek, az ajtóban? Nem volt támadás, nem hallották a hangját, nem támadni jött? Mit akarhatott? Itt volt az egykori lovasa, az, akire azt mondta, hogy egyszer legyőzheti, mert a legerősebb, és még két olyan személy, akik fajuk utolsó túlélői. A világ talán négy legerősebb személye. Azok, akik tökéletesek lennének lovasnak. Megrázta a fejét erre a gondolatra, önként soha sem lenne az. De mégis, ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna arra, amit régóta szeretett volna. Egy pillanatra nézett csak Thori-ra, majd futva indult a kapu felé, remélve, hogy a másik is vele tart és nem fogja visszatartani. A szíve hevesebben vert, nem a félelemtől, amennyire értette Apokalipszist, az támadott volna, ha az lett volna a célja, nem azért jött. Gyűlölte a férfit nem csak a népe miatt, amit velük tett, hanem, hogy ráébresztette, arra, hogy miért cselekszik és saját magát azért, mert megértette és valószínűleg a mutánsisten helyében maga is ezt tette volna. Ha megérkezik a kapuba ő is, akkor első dolga, hogy Halla-ra szóljon.
- Tedd le a fegyvert – mondta, majd Apokalipszisre néz. – Mit akar itt? Önt ismerve, nem csak az unokáját jött látni.
- Ha összetört volna, az Asgard pusztulása kellett volna, hogy legyen, ott voltam, téged a kree-k pusztulása jobban megviselt, mint őt az, ami ott történt. Vagy mint April tette, a Főnix miatt. Anyád mindkettőt nagyon jól kezelte. Idősebb, mint mi ketten összeadva, még apámat is hozzá lehetne ehhez számolni és éppen csak hárman lennénk idősebbek nála… tudná, hogy m…
Elakadt a hangja, amikor ő is meghallotta odakint a mászkálást. Ahogyan a fiú felkelt ős is felpattant az ágyról, hogy az ajtóhoz közelebb menjen. A szavakra a szemei elkerekedtek, az ajtóban? Nem volt támadás, nem hallották a hangját, nem támadni jött? Mit akarhatott? Itt volt az egykori lovasa, az, akire azt mondta, hogy egyszer legyőzheti, mert a legerősebb, és még két olyan személy, akik fajuk utolsó túlélői. A világ talán négy legerősebb személye. Azok, akik tökéletesek lennének lovasnak. Megrázta a fejét erre a gondolatra, önként soha sem lenne az. De mégis, ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna arra, amit régóta szeretett volna. Egy pillanatra nézett csak Thori-ra, majd futva indult a kapu felé, remélve, hogy a másik is vele tart és nem fogja visszatartani. A szíve hevesebben vert, nem a félelemtől, amennyire értette Apokalipszist, az támadott volna, ha az lett volna a célja, nem azért jött. Gyűlölte a férfit nem csak a népe miatt, amit velük tett, hanem, hogy ráébresztette, arra, hogy miért cselekszik és saját magát azért, mert megértette és valószínűleg a mutánsisten helyében maga is ezt tette volna. Ha megérkezik a kapuba ő is, akkor első dolga, hogy Halla-ra szóljon.
- Tedd le a fegyvert – mondta, majd Apokalipszisre néz. – Mit akar itt? Önt ismerve, nem csak az unokáját jött látni.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Apokalipszis érzéketlen, szinte mozdulatlanan szoborként fogadta a kapuból kiáramló hadsereget. Árnyékából Mr. Sinister és Bestia, a két legnagyobb tudósa lépett ki. Mindkettő elemző tekintettel figyelte az atlantisziakat, bár Bestia arcán valami beteges vigyor is megjelent közben. Lyron és Thori pedig asszonyaik elé landoltak fegyverüket fogva. A porhó fellebbent a becsapódáskor.
- Felelj a kérdésére, szörnyeteg.
Parancsolta Lyron az óriást, aki még mindig csak figyelt.
- Jöttem, hogy megóvjam életeteket.
Mordult mély tónusú hangján a mutáns-isten. A döbbenetre elmosolyodott.
- Fegyvertelenül és sereg nélkül jöttem. Kérlek fogadjatok vendégként, ha ajánlatom méltatlan lenne örömmel írtalak ki titeket, de nem vagytok elsődlegesek. Oly ellenségünk van, amihez ideje, hogy összefogjunk. Utána foglalkozhatunk kicsinyes bosszúinkkal. Ám ez nem szolgálókra tartozik. Befáradhatnánk?
Lyron arcán düh látszik mégis Thorhallához fordul és annak ítéletére vár.
- Felelj a kérdésére, szörnyeteg.
Parancsolta Lyron az óriást, aki még mindig csak figyelt.
- Jöttem, hogy megóvjam életeteket.
Mordult mély tónusú hangján a mutáns-isten. A döbbenetre elmosolyodott.
- Fegyvertelenül és sereg nélkül jöttem. Kérlek fogadjatok vendégként, ha ajánlatom méltatlan lenne örömmel írtalak ki titeket, de nem vagytok elsődlegesek. Oly ellenségünk van, amihez ideje, hogy összefogjunk. Utána foglalkozhatunk kicsinyes bosszúinkkal. Ám ez nem szolgálókra tartozik. Befáradhatnánk?
Lyron arcán düh látszik mégis Thorhallához fordul és annak ítéletére vár.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Nem kellett sok idő és Thori, illetve Doria apja is megérkeztek. A lányban ismét fellángolt a harag és a féltékenység, amikor az apja nem őt akarta védeni, nem ő elé érkezett meg, hanem az asgardi nő elé. Ökölbe szorította a kezét, szerencsére hátrébb volt, mint a többiek, így nem láthatták ezt a reakcióját. Megóvni az életüket? Apokalipszis arcát fürkészte, de nem látott most sem rajta semmit sem.
- Ezúttal nem ön távozna győztesen Apokalipszis és ezt ön is tudja – felelte ridegen Doria és tekintetét a férfi arcába fúrta. – És ne higgye, hogy kicsinyes bosszú lenne, köze nem lenne hozzá, ez pusztán evolúció!
Az erősebb marad életben, a gyengébb elhullik, ezt Apokalipszis remekül belénevelte, amíg ott voltak. A szavaiban semmi gúny, vagy cinizmus nem volt, pontosan úgy gondolta, ahogyan mondta. Talán jobban megértette mindezt, mint Holocaust tette és pont ez lett annak a veszte. Most koránt sem volt olyan, mint percekkel ezelőtt, amikor vigasztalni akarta Thorit, ismét olyan volt, mint azelőtt, amikor idejöttek, mielőtt némileg biztonságban lehettek. Ismét rosszul esett neki, hogy nem tőle várt az apja megerősítést, amikor ő volt az itteni népek trónörököse, az ő védelme alatt álltak.
- Neki ebbe nincs beleszólása apám! – nézett a férfira, amikor az Halla-tól várt véleményt. – Én vagyok az örökösöd, nem ő! Ön bejöhet, azok ketten kint maradnak!
Mondta ellentmondást nem tűrően, hátat fordított és elindult befelé, majd hátranézett a válla felett Apokalipszisre.
- Kövessen! – mondta és az egyik közeli tárgyaló felé indult.
- Ezúttal nem ön távozna győztesen Apokalipszis és ezt ön is tudja – felelte ridegen Doria és tekintetét a férfi arcába fúrta. – És ne higgye, hogy kicsinyes bosszú lenne, köze nem lenne hozzá, ez pusztán evolúció!
Az erősebb marad életben, a gyengébb elhullik, ezt Apokalipszis remekül belénevelte, amíg ott voltak. A szavaiban semmi gúny, vagy cinizmus nem volt, pontosan úgy gondolta, ahogyan mondta. Talán jobban megértette mindezt, mint Holocaust tette és pont ez lett annak a veszte. Most koránt sem volt olyan, mint percekkel ezelőtt, amikor vigasztalni akarta Thorit, ismét olyan volt, mint azelőtt, amikor idejöttek, mielőtt némileg biztonságban lehettek. Ismét rosszul esett neki, hogy nem tőle várt az apja megerősítést, amikor ő volt az itteni népek trónörököse, az ő védelme alatt álltak.
- Neki ebbe nincs beleszólása apám! – nézett a férfira, amikor az Halla-tól várt véleményt. – Én vagyok az örökösöd, nem ő! Ön bejöhet, azok ketten kint maradnak!
Mondta ellentmondást nem tűrően, hátat fordított és elindult befelé, majd hátranézett a válla felett Apokalipszisre.
- Kövessen! – mondta és az egyik közeli tárgyaló felé indult.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
A szemeim megvillantak, mikor megláttam a két vele levő alakot. Sosem értettem, hogy mért nem lett ezekből lovas, pedig oly hű csatlósai voltak Apokalipszisnek. Egy pillanatra megremegett a kardom a szavai után kezemben. Nagy önmegtartóztatásra volt szükségem, hogy ne horkanjak, vagy kacagjak fel megvetően a szavaira.
- Megóvni? – kérdeztem vissza gúnyosan. – Nincs szükségünk rád ehhez.
Csak egy szóra vártam s vérüket ontottam volna Asgardért s a népemért, mit velük tettek. Meglepődtem mikor Lyron elém érkezett, hisz tudta, hogy nem szorultam a védelmére, miként Doria sem a fiaméra. Mi voltunk négyen a tökéletes lovasok számára. Összefogni? Miféle beteges játék volt ez, hogy a mi segítségünkért jött volna ide, kiket szíve szerint megpróbált volna ismét leigázni? Nem hittem abban, hogy létezne oly közös ellenség, ki ellen mi kellenénk, hacsak nem még mindig Stephanie-tól rettegett s tudta, hogy hol volt. De ezen esetben csalódnia kell, nem fogok ellene fellépni, nem fogom megölni őt, inkább megpróbálnám újra egyesíteni magunkat, hogy ismét egy személy legyünk. Bólintottam Lyron-nak mikor rám nézett s már épp szóltam volna, hogy menjen Hel-be Apokalipszis, mikor Doria szólt közbe. Nehezen sikerült csak meglepettségemet s megrökönyödésemet palástolni, de nem szólhattam ellene nyíltan, abban igaza volt, hogy ő a trónörökös s nekem nincs a népük ügyébe beleszólnivalóm.
- Legyen, miként a hercegnő kívánja – egyeztem bele s leengedtem a kardot s hajtottam fejet Doria irányába.
- Megóvni? – kérdeztem vissza gúnyosan. – Nincs szükségünk rád ehhez.
Csak egy szóra vártam s vérüket ontottam volna Asgardért s a népemért, mit velük tettek. Meglepődtem mikor Lyron elém érkezett, hisz tudta, hogy nem szorultam a védelmére, miként Doria sem a fiaméra. Mi voltunk négyen a tökéletes lovasok számára. Összefogni? Miféle beteges játék volt ez, hogy a mi segítségünkért jött volna ide, kiket szíve szerint megpróbált volna ismét leigázni? Nem hittem abban, hogy létezne oly közös ellenség, ki ellen mi kellenénk, hacsak nem még mindig Stephanie-tól rettegett s tudta, hogy hol volt. De ezen esetben csalódnia kell, nem fogok ellene fellépni, nem fogom megölni őt, inkább megpróbálnám újra egyesíteni magunkat, hogy ismét egy személy legyünk. Bólintottam Lyron-nak mikor rám nézett s már épp szóltam volna, hogy menjen Hel-be Apokalipszis, mikor Doria szólt közbe. Nehezen sikerült csak meglepettségemet s megrökönyödésemet palástolni, de nem szólhattam ellene nyíltan, abban igaza volt, hogy ő a trónörökös s nekem nincs a népük ügyébe beleszólnivalóm.
- Legyen, miként a hercegnő kívánja – egyeztem bele s leengedtem a kardot s hajtottam fejet Doria irányába.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Lyron arcán komor düh lesz majd szigonyával dobbant egyet.
- CSENDET!
Üvölti el magát és a katonák megdermednek. Senki sem áll félre Doria útjából, hogy a kapun bemehessen.
- Tán te vagy a királyság örököse, de tanácsadót ÉN választok! Ameddig élek, a trón az enyém és a döntés joga is!
- De királyom! - szólítja meg Thori.
- Elég.
Parancsolja majd a gonoszul mosolygó Apokalipszisre néz. Vesz egy levegőt.
- Gyertek be. Hozd azt a két szörnyeteget. Legyenek a tenyerem közelében, ha úgy ítélném megöllek, akkor gyorsan végezhessek a kutyáiddal is.
Ahogy befelé fáradnak egy tárgyalóba irányítja őket Lyron fejével biccent Thorhalla és fia felé, hogy vezessék őket tovább. Ő maga Doriahoz fordul.
- SOHA ne szállj vitába velem szembe az ellenség előtt! Ezzel talán mindkettőnk és királyságunk halálát is elhozhattad! Talán jó harcos vagy, de még tudatlan vezér. Ne hagyd, hogy tudatlan terrorizálása befolyásoljon téged. Pusztán propagandával próbál megtörni és úgy fest jól megy neki.
Mondja a király majd a tárgyalóba megy nem is figyeli, hogy lánya követi vagy sem.
- CSENDET!
Üvölti el magát és a katonák megdermednek. Senki sem áll félre Doria útjából, hogy a kapun bemehessen.
- Tán te vagy a királyság örököse, de tanácsadót ÉN választok! Ameddig élek, a trón az enyém és a döntés joga is!
- De királyom! - szólítja meg Thori.
- Elég.
Parancsolja majd a gonoszul mosolygó Apokalipszisre néz. Vesz egy levegőt.
- Gyertek be. Hozd azt a két szörnyeteget. Legyenek a tenyerem közelében, ha úgy ítélném megöllek, akkor gyorsan végezhessek a kutyáiddal is.
Ahogy befelé fáradnak egy tárgyalóba irányítja őket Lyron fejével biccent Thorhalla és fia felé, hogy vezessék őket tovább. Ő maga Doriahoz fordul.
- SOHA ne szállj vitába velem szembe az ellenség előtt! Ezzel talán mindkettőnk és királyságunk halálát is elhozhattad! Talán jó harcos vagy, de még tudatlan vezér. Ne hagyd, hogy tudatlan terrorizálása befolyásoljon téged. Pusztán propagandával próbál megtörni és úgy fest jól megy neki.
Mondja a király majd a tárgyalóba megy nem is figyeli, hogy lánya követi vagy sem.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Korábban talán összerezzent volna az apja reakcióján és hangján, de azaz idő már elmúlt. Dacosan nézett a katonákra, akik nem mozdultak az útjából, de nem fordult vissza a király irányába. Vissza kellett fognia magát, hogy ne szóljon vissza az apjának azzal, hogy lehet, hogy éppen azért kellett volna őt is meghallgatnia és bevezetnie a dolgokba, nem pedig egyedül dönteni mindenben. Csak lecsukta fáradtan a szemeit, amikor az apja is végül beengedte Apokalipszist, nem haragot érzett iránta, valami egészen mást. Már öreg volt, eljárt felette az idő. Amikor megálljt parancsolt neki a király csak akkor állt meg és nézett szembe az apjával. A tekintetében nem volt félelem, sajnálat és szánalom csak. Ezt érezte, sajnálta és szánta az apját, már ő volt az erősebb kettejük közül, az apja felett eljárt az idő és szíve szerint szíven döfte volna a férfit azzal, hogy miként van joga dönteni azok után, hogy három birodalmat vitt sírba. Attilan megmaradhatott volna, de kiadta, a másik két birodalom a szeme láttára pusztult el. Félt, nem az apja haragjától, hanem attól, hogy mivé válhat, mit tett vele Apokalipszis, amiről nem tudott.
- Talán úgy kellett volna kiadnod a parancsot felség, hogy a nevelésemben ez is benne legyen, de te neveltettél királyi hercegnő helyett fattyúnak – mondta. – Anyám révén királynő vagyok az embertelenek királynője, vagy már el is felejtetted őt az új ágyasod kedvéért? Nekem is jogom lenne tanácsadónak lenni, nem csak neki!
Számított arra, hogy erre egy hatalmas pofont fog kapni, régebben legalább is így lett volna, nem tudta, hogy most mennyire számított ez, hogy az anyját hozta fel, de most benne volt a szavaiban, hogy féltékeny Thorhalla-ra. Féltékeny, hogy elveheti azt a helyet, amit az anyja birtokolt az apja szívében, hogy összetörik minden, amit a nevelőanyja mesélt a szüleiről. Megtörni? Nem, azt csak őt voltak képesek, Lyron-t, de Doria-t nem…
- Nem tud megtörni, korábban sem tudott! És tudja, hogy ki fogom hívni, tudja, hogy…
Az apja már elfordult és elindult, talán még szerencse, hogy nem folytatta, hogy ő lenne az ideális utóda, aki a fia helyett lánya lehet. Ez megrémisztette, de nem mutathatta ki. Igyekezett megemberelni magát és az apja mögé felzárkózni, hogy az etikett diktálta lépés távolságban érjen oda a tárgyalóhoz és lépjen be a király mögött.
- Talán úgy kellett volna kiadnod a parancsot felség, hogy a nevelésemben ez is benne legyen, de te neveltettél királyi hercegnő helyett fattyúnak – mondta. – Anyám révén királynő vagyok az embertelenek királynője, vagy már el is felejtetted őt az új ágyasod kedvéért? Nekem is jogom lenne tanácsadónak lenni, nem csak neki!
Számított arra, hogy erre egy hatalmas pofont fog kapni, régebben legalább is így lett volna, nem tudta, hogy most mennyire számított ez, hogy az anyját hozta fel, de most benne volt a szavaiban, hogy féltékeny Thorhalla-ra. Féltékeny, hogy elveheti azt a helyet, amit az anyja birtokolt az apja szívében, hogy összetörik minden, amit a nevelőanyja mesélt a szüleiről. Megtörni? Nem, azt csak őt voltak képesek, Lyron-t, de Doria-t nem…
- Nem tud megtörni, korábban sem tudott! És tudja, hogy ki fogom hívni, tudja, hogy…
Az apja már elfordult és elindult, talán még szerencse, hogy nem folytatta, hogy ő lenne az ideális utóda, aki a fia helyett lánya lehet. Ez megrémisztette, de nem mutathatta ki. Igyekezett megemberelni magát és az apja mögé felzárkózni, hogy az etikett diktálta lépés távolságban érjen oda a tárgyalóhoz és lépjen be a király mögött.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Lyron kitörése után jobbnak véltem, hogy nem szólok inkább. A családi vitákba nem volt jogom beleszólni s a fiamnak sem, ki láthatóan hölgye védelmére kelt.
- Thor-vell! – szóltam rá szigorúan jómagam is.
Nem kívántam tovább feszegetni sem pedig feszélyezni a helyzetet, így királyi vérem s származásom ellenére a megfelelő lépésszámot megtartva haladtam Lyron mögött s a fiamnak is intettem a fejemmel, hogy maradjon a közelemben. Biccentettem a királynak, mikor jelzett, hogy mi haladjunk tovább így Apokalipszisre s két szolgálójára pillantottam.
- Erre, kövessetek – szóltam nekik.
Nem szívesen hagytam a hátam mögött egyiket sem, de ez nem a helyzet volt, mikor tiltakozhattam volna, így is forrt a levegő a megérkezésük miatt. Amint beértünk a tárgyalóba a kezemmel mutattam szét.
- Foglaljatok helyet!
Egyelőre jómagam nem ültem le, csak vártam, hogy a király s leánya megérkezzenek, hiszen én is csak vendég voltam itt s nem tudtam, hogy csak hozzájuk, vagy mind a négyünkhöz érkezett-e a mutáns.
- Thor-vell! – szóltam rá szigorúan jómagam is.
Nem kívántam tovább feszegetni sem pedig feszélyezni a helyzetet, így királyi vérem s származásom ellenére a megfelelő lépésszámot megtartva haladtam Lyron mögött s a fiamnak is intettem a fejemmel, hogy maradjon a közelemben. Biccentettem a királynak, mikor jelzett, hogy mi haladjunk tovább így Apokalipszisre s két szolgálójára pillantottam.
- Erre, kövessetek – szóltam nekik.
Nem szívesen hagytam a hátam mögött egyiket sem, de ez nem a helyzet volt, mikor tiltakozhattam volna, így is forrt a levegő a megérkezésük miatt. Amint beértünk a tárgyalóba a kezemmel mutattam szét.
- Foglaljatok helyet!
Egyelőre jómagam nem ültem le, csak vártam, hogy a király s leánya megérkezzenek, hiszen én is csak vendég voltam itt s nem tudtam, hogy csak hozzájuk, vagy mind a négyünkhöz érkezett-e a mutáns.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Lyron ráüvölt a lányra:
- CSENDET!
Parancsolja és keze valóbban megindul.
- Legnagyobb sajnálatomra csak a szemeit örökölted anyádnak. Ő Soha nem beszélt volna így.
Ezzel leengedte a karját. Arcáról eltűnt a düh és csak szánalom és sajnálat maradt.
- Hallgasd meg miket beszélsz, mind Apokalipszis őrült önigazolásai. Egyszer én is így beszéltem, de engem hónapokig kínzott és genetikailag formált mielőtt rátudott kényszeríteni erre. Veled csak beszélnie kellett. Ezek után még erősnek tartod magadat?
A király végleg elfordult és már nem foglalkozott a lánya szavaival.
Tárgyaló:
Apokalipszis és két kísérője leül. Bestia érdeklődve nézte Thor-vellt.
- Kree és asgardi vérvonal. Érdekes. Milyen szórakoztató kis genetikai turmix van ebben a kastélyban.
Mondja kacarászva.
- Kihalt fajok utolsó egyedei keverve. Vajon Doria hercegnő és a kis űrlény párosa miféle porontyot teremtene?
Thori már remegve nézi a férfit amikor Apokalipszis szolgájához fordul.
- Csendet.
- CSENDET!
Parancsolja és keze valóbban megindul.
- Legnagyobb sajnálatomra csak a szemeit örökölted anyádnak. Ő Soha nem beszélt volna így.
Ezzel leengedte a karját. Arcáról eltűnt a düh és csak szánalom és sajnálat maradt.
- Hallgasd meg miket beszélsz, mind Apokalipszis őrült önigazolásai. Egyszer én is így beszéltem, de engem hónapokig kínzott és genetikailag formált mielőtt rátudott kényszeríteni erre. Veled csak beszélnie kellett. Ezek után még erősnek tartod magadat?
A király végleg elfordult és már nem foglalkozott a lánya szavaival.
Tárgyaló:
Apokalipszis és két kísérője leül. Bestia érdeklődve nézte Thor-vellt.
- Kree és asgardi vérvonal. Érdekes. Milyen szórakoztató kis genetikai turmix van ebben a kastélyban.
Mondja kacarászva.
- Kihalt fajok utolsó egyedei keverve. Vajon Doria hercegnő és a kis űrlény párosa miféle porontyot teremtene?
Thori már remegve nézi a férfit amikor Apokalipszis szolgájához fordul.
- Csendet.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Továbbra sem rezzent meg, akkor sem, amikor meglátta a lendülő kezet. Csak várta, hogy az apja nevelő célzattal arcon üsse és megkapja élete első ilyen ütését. Nem szándékozott felnyúlni és megakadályozni, pedig megpróbálhatta volna, földre küldhette volna az apját, mert nem valószínű, hogy számított volna ilyesmire. De nem tette meg, tudta, hogy túl messzire ment, még ha nem is érdekelte jelenleg.
- Én sem tenném, ha nem kellett volna mindenemet feláldoznom érted – mondta ezúttal már könnyeivel küszködve. – Mindent feladtam érted… mindent.
És ez megváltoztatta, sokkal jobban, mint hitte és szerette volna. Először a szövetség az emberekkel, majd az, hogy szándékosan megmutatta erejét és megsebezte Holocaustot és a lovasává vált, a megaláztatás, amit elviselt. Vajon az apja látta azokat a sebeket, vagy emlékezett rá, amiket magának okozott, amíg ott volt Attilan-on? Emlékezett, hogy miként bánt vele Holocaust és miként látta viszont őt, négykézláb, láncon vezetve? Emlékezett erre, vagy Thorhalla ezt is kitörölte emlékeiből? És utána csak az törte meg, hogy kiderült, hogy terhes lett, más nem tudta.
- Inkább azon mentem volna keresztül, mint amit ki kellett állnom… érted, hogy velem legyél újra – felelte halkan, majd hangosan szólt még a férfi után. – Szeretlek apa, mindennél és mindenkinél jobban.
Igen, erősnek tartotta magát, nem bűntudatot akart ébreszteni az apjában, de senkinek sem beszélt arról, hogy mit állt ki. Talán ezért kínozták még mindig azok a rémálmok. Nem akarta újra elveszteni az apját és a képek, hogy lovas volt ott voltak végig. Meg kellett őt védenie, saját magának kellett bizonyítania, hogy erős és jobb, mint Apokalipszis, hogy őt is képes megölni, hogy ezúttal képes arra, hogy megvédje az apját és a népét, ahogyan korábban nem sikerült. Ha az apja nem szól semmit a szavaira, akkor is megy utána, nem hagyhatja cserben és a kíváncsiság is ott volt, hogy Apokalipszis mit is akar tőlük igazából.
- Én sem tenném, ha nem kellett volna mindenemet feláldoznom érted – mondta ezúttal már könnyeivel küszködve. – Mindent feladtam érted… mindent.
És ez megváltoztatta, sokkal jobban, mint hitte és szerette volna. Először a szövetség az emberekkel, majd az, hogy szándékosan megmutatta erejét és megsebezte Holocaustot és a lovasává vált, a megaláztatás, amit elviselt. Vajon az apja látta azokat a sebeket, vagy emlékezett rá, amiket magának okozott, amíg ott volt Attilan-on? Emlékezett, hogy miként bánt vele Holocaust és miként látta viszont őt, négykézláb, láncon vezetve? Emlékezett erre, vagy Thorhalla ezt is kitörölte emlékeiből? És utána csak az törte meg, hogy kiderült, hogy terhes lett, más nem tudta.
- Inkább azon mentem volna keresztül, mint amit ki kellett állnom… érted, hogy velem legyél újra – felelte halkan, majd hangosan szólt még a férfi után. – Szeretlek apa, mindennél és mindenkinél jobban.
Igen, erősnek tartotta magát, nem bűntudatot akart ébreszteni az apjában, de senkinek sem beszélt arról, hogy mit állt ki. Talán ezért kínozták még mindig azok a rémálmok. Nem akarta újra elveszteni az apját és a képek, hogy lovas volt ott voltak végig. Meg kellett őt védenie, saját magának kellett bizonyítania, hogy erős és jobb, mint Apokalipszis, hogy őt is képes megölni, hogy ezúttal képes arra, hogy megvédje az apját és a népét, ahogyan korábban nem sikerült. Ha az apja nem szól semmit a szavaira, akkor is megy utána, nem hagyhatja cserben és a kíváncsiság is ott volt, hogy Apokalipszis mit is akar tőlük igazából.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Egyelőre minden rendben haladt, bár a király s Doria még mindig nem értek utol minket. Nem tudtam nem észrevenni. Figyelmeztetően néztem a fiamra, én nem fogok úgy kifakadni, mint Lyron tette, atyámnál volt elég időm arra, hogy megszokjam az efféle szurkálódásokat. Sőt, ez otthon mindennaposnak számított s nem is voltam oly rossz benne, sőt élveztem, még ha a gonoszabbik felem nem is volt már meg, atyám még mindig a káosz s cselszövés istene volt, így mindezek az én véremben is benne voltak, csak nagyon régen nem éltem velük, eddig a pontig, hol szükség volt rá. Bíztatóan tettem Thor-Vell vállára a kezem s utána Bestiára emeltem a tekintetem kihívóan, míg végül egy gúnyos mosoly jelent meg ajkaimon, mint már oly régóta nem.
- Látom kíváncsiságodnál már csak irigységed nagyobb – jegyeztem meg gúnyosan. – Oly gyermek születne minek létrehozásához kevés vagy s leszel mindig is halandó.
Tekintetem s hangom is magabiztosságot sugallt, mit nem csak a korombeli fölény jelentett ezzel a kettővel szemben, hanem, hogy vágytam arra, hogy szócsatát vívhassak újra valakivel. Megszorítottam a fiam vállát így próbálva őt nyugtatni s jelezve neki, hogy ez bízza rám, Apokalipszis figyelmeztetésével nem törődtem, ha engedik szavakkal mosom le a színtérről Bestiát.
- Látom kíváncsiságodnál már csak irigységed nagyobb – jegyeztem meg gúnyosan. – Oly gyermek születne minek létrehozásához kevés vagy s leszel mindig is halandó.
Tekintetem s hangom is magabiztosságot sugallt, mit nem csak a korombeli fölény jelentett ezzel a kettővel szemben, hanem, hogy vágytam arra, hogy szócsatát vívhassak újra valakivel. Megszorítottam a fiam vállát így próbálva őt nyugtatni s jelezve neki, hogy ez bízza rám, Apokalipszis figyelmeztetésével nem törődtem, ha engedik szavakkal mosom le a színtérről Bestiát.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
A király megölelte a lányát némán. Nem mondta, hogy ő is szereti, de nem is kellett mondania. Megsimogatta a fejét és megszorította őt. A lány választ kapott a kérdésére. Az apja tudott róla. Mindenről.
- Gyere. Ideje megtudni mit akar ez a torz szülemény.
Tárgyaló:
Apokalipszis csatlósára mosolygott mikor azt Halla kioktatta. Lyron és a lánya utána léptek be.
- Gyorsan beszélj En Sabbah Nur, még mindig több okom van végezni veled, mint megkegyelmezni neked.
- Sinister?
Sinister egy holovetítőt rak le. Azon a föld bolygó jelenik meg.
- Tizenkét órával ezelőtt az Európai félsziget, amit Apokalipszis előtt Spanyolországnak neveztek egy rázkódás után a az óceánba omlott.
Mondja a férfi és a képek megerősítik ezt.
- Tizenegy millió mutáns és kétszázezer ember halt meg. Nem volt robbanás vagy földrengés. A föld szimplán úgy döntött, hogy megteszi ezt. Valaki globális méretekben manipulálja a bolygónkat. Úgy fest elsődleges célja minden mutáns és nem ember lakta terület. Azóta húsz kisebb főleg déli sziget tűnt el nyomtalanul. Az egyik a maga királyságnak egy külső őrállomása felett volt. A sziget lakatlan volt, de tökéletesen úgy zuhant alá, hogy a birtokra essen.
- Gyere. Ideje megtudni mit akar ez a torz szülemény.
Tárgyaló:
Apokalipszis csatlósára mosolygott mikor azt Halla kioktatta. Lyron és a lánya utána léptek be.
- Gyorsan beszélj En Sabbah Nur, még mindig több okom van végezni veled, mint megkegyelmezni neked.
- Sinister?
Sinister egy holovetítőt rak le. Azon a föld bolygó jelenik meg.
- Tizenkét órával ezelőtt az Európai félsziget, amit Apokalipszis előtt Spanyolországnak neveztek egy rázkódás után a az óceánba omlott.
Mondja a férfi és a képek megerősítik ezt.
- Tizenegy millió mutáns és kétszázezer ember halt meg. Nem volt robbanás vagy földrengés. A föld szimplán úgy döntött, hogy megteszi ezt. Valaki globális méretekben manipulálja a bolygónkat. Úgy fest elsődleges célja minden mutáns és nem ember lakta terület. Azóta húsz kisebb főleg déli sziget tűnt el nyomtalanul. Az egyik a maga királyságnak egy külső őrállomása felett volt. A sziget lakatlan volt, de tökéletesen úgy zuhant alá, hogy a birtokra essen.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Doria már nem is várta, hogy az apja visszafordul, de megtette. A lány még szinte fel sem eszmélt, de az apja már átölelte. Ösztönösen ölelte át ő is a férfit és fúrta az arcát a mellkasába. Megremegett miközben az alsóajkába harapott, nem lesz gyenge és nem fogja elbőgni magát. Ez a néhány pillanat szinte mindent jelentett neki, védelmet, támaszt, vigaszt, szeretetet és a teljes világot. Főleg, hogy apja megtette, pedig az etikett szerint a kapcsolatuknak is formálisnak kellett volna maradnia, de a protokoll mögött az apja érző személy volt és mindig is hálás volt ezekért a röpke pillanatokért. Hiába nem szólt a másik, az Atlantiszi testbeszéd is bőven elég volt, hogy tudja a másik is úgy érez, mint ő és a simogatás, majd szorítás, annak ellenére, hogy ő maga nem beszélt róla az apja tudta, mindent, mindenre emlékezett. Végül felnézett az apjára a korábbi ridegség és szánalom helyett csak félelem volt.
< - Félek apa – mondta ezúttal embertelen nyelven, hogy gyengeségét és legnagyobb félelmét más ne érthesse. – Félek, hogy olyan leszek, mint ő… hogy úgy gondolkodom és cselekszem majd, mint ő. Tett valamit velem… teljesen megértem minden lépését amióta megöltem Holocaustot… >
A hangjából érződött, hogy nem ért vele egyet, de akkor is kimondta, amit eddig nem mert hangosan megtenni. Végül elengedte az apját és bólintott, hogy menniük kell, nem várathatták tovább azokat. Miután beértek a tárgyalóba hamar kiderült, hogy miért is érkeztek Apokalipszisék ide hozzájuk. Nem sok olyan személyről tudtak ezen a világon, aki erre képes lett volna erre. most nem szólalt meg, csak kérdőn nézett az apjára, volt egy olyan érzése, hogy erről még ő sem tudott, mert különben már hallottak volna erről.
< - Félek apa – mondta ezúttal embertelen nyelven, hogy gyengeségét és legnagyobb félelmét más ne érthesse. – Félek, hogy olyan leszek, mint ő… hogy úgy gondolkodom és cselekszem majd, mint ő. Tett valamit velem… teljesen megértem minden lépését amióta megöltem Holocaustot… >
A hangjából érződött, hogy nem ért vele egyet, de akkor is kimondta, amit eddig nem mert hangosan megtenni. Végül elengedte az apját és bólintott, hogy menniük kell, nem várathatták tovább azokat. Miután beértek a tárgyalóba hamar kiderült, hogy miért is érkeztek Apokalipszisék ide hozzájuk. Nem sok olyan személyről tudtak ezen a világon, aki erre képes lett volna erre. most nem szólalt meg, csak kérdőn nézett az apjára, volt egy olyan érzése, hogy erről még ő sem tudott, mert különben már hallottak volna erről.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Királyságok
Csak egy pillantást vetettem a megérkezőkre a szemem sarkából s úgy tűnt, hogy minden rendben van velük, vagy legalább is, amíg ezek az események lezajlanak úgy tesznek. A képekre pillantottam s figyeltem, hogy mit is mondanak. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért pont ide érkeztek. Mégsem az életünkért aggódtak, csupán gyávák voltak ahhoz, hogy maguk szálljanak szembe azzal, kire gondoltak, hogy elkövette mindezt. Mennyi értelmetlen halál s mily fölöslegesen.
- Feleslegesen érkeztél nagyúr – néztem Apokalipszisre. – Én lennék a legboldogabb Midgardon, ha tudnám, hogy Stephanie merre van. Rá gondoltatok ti is, hogy ő követte el, mindenki tudja, hogy féled őt s ezért nem lett lovas, mikor kérte. Emlékszem, hogy mivel küldted el őt Attilan-ról. Félsz, hogy egy újabb Fájdalom születne, ki letaszított a trónodról. Hisz a mágiát nem uralhatod s ők sem.
Villant a szemem a két csatlósára. Noha Steph emlékein át élt csak bennem, mert még egyek voltunk s nem két személy. Letámasztottam a kezeimet az asztalra minek a másik végén Apokalipszis ült s úgy néztem a szemeibe.
- S ezért jöttél, hogy minket kérj meg, hogy végezzünk vele, de mindez nem fog megtörténni. Senki sem végezhet azzal a leánnyal, nem érdekel, hogy miket követett el. Én fogok foglalkozni vele, ha megtaláljuk.
Fel sem merült bennem, hogy más megtehette volna, nem volt korábban ily személy Midgardon, hacsak nem valaki ily erőket kapott a Főnix pusztulásakor.
- Feleslegesen érkeztél nagyúr – néztem Apokalipszisre. – Én lennék a legboldogabb Midgardon, ha tudnám, hogy Stephanie merre van. Rá gondoltatok ti is, hogy ő követte el, mindenki tudja, hogy féled őt s ezért nem lett lovas, mikor kérte. Emlékszem, hogy mivel küldted el őt Attilan-ról. Félsz, hogy egy újabb Fájdalom születne, ki letaszított a trónodról. Hisz a mágiát nem uralhatod s ők sem.
Villant a szemem a két csatlósára. Noha Steph emlékein át élt csak bennem, mert még egyek voltunk s nem két személy. Letámasztottam a kezeimet az asztalra minek a másik végén Apokalipszis ült s úgy néztem a szemeibe.
- S ezért jöttél, hogy minket kérj meg, hogy végezzünk vele, de mindez nem fog megtörténni. Senki sem végezhet azzal a leánnyal, nem érdekel, hogy miket követett el. Én fogok foglalkozni vele, ha megtaláljuk.
Fel sem merült bennem, hogy más megtehette volna, nem volt korábban ily személy Midgardon, hacsak nem valaki ily erőket kapott a Főnix pusztulásakor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Királyságok
Apokalipszis némán figyelt.
- Nem halandó éned a tettes úrnőm.
Felelte Sinister.
- Az események mögött természeti katasztrófa áll és nem varázslat. Hadd mutassak valamit.
Ezzel a holoképen minden vörössé válik.
- Ők a planétai mutánsai.
Majd elkezd állítania képen.
- H kicsit érzékenyebbre rakjuk a detektort.
A képes látszik, hogy minden szárazföld mutáns.
- Valaki egy mutánst használ, hogy kiirtsa a saját népét.
- Nem halandó éned a tettes úrnőm.
Felelte Sinister.
- Az események mögött természeti katasztrófa áll és nem varázslat. Hadd mutassak valamit.
Ezzel a holoképen minden vörössé válik.
- Ők a planétai mutánsai.
Majd elkezd állítania képen.
- H kicsit érzékenyebbre rakjuk a detektort.
A képes látszik, hogy minden szárazföld mutáns.
- Valaki egy mutánst használ, hogy kiirtsa a saját népét.
_________________
"ha nem írtok, akkor én irtok" - Zspider/Morsus
Aktív kalandok: Kánaán Alfa
Apokalipszis Kora: Az Idő Kifut
Outsiders: 12. Ezüstkor - Új Mutánsok - Szuperhumánok
Alter: Gótika: Harmadik Évad - Ultron Kora - Eredeti Őrzők - Világ Vége
Morsus- Főnök
- Hozzászólások száma : 3218
Hozzászólások régi : 7460
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 20.szint - 70 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Morsus
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
1 / 7 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
X-Men Reneszánsz :: Alternatív síkok :: Inaktív síkok :: Apokalipszis kora / Age of Apocalypse :: Helyszínek
1 / 7 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.