Re: Királyságok

by **Ko-Rel** Kedd 25 Dec. 2012, 18:09

Nem a Varázslónő, Doria-nak is ez volt az első ötlete pedig, hogy ő lehet. A képre nézett, a kontinensek is mutánsok lettek, mármint valószínűleg egy darab mutáns. Így már érthető volt, hogy miként süllyedt el csak úgy a semmiből az a félsziget. Mintha az ősidőkben Atlantisz tette volna.
- Túlságosan sok a lehetőség – nézett fel. – Arra, hogy ki lehet. Bármilyen másik mutáns, aki nem viseli el Apokalipszis uralmát. Telepata, empata, vagy éppen olyasvalaki, aki feromonokkal képes másra hatni. Bár lehet, hogy az a mutáns önmaga teszi és egy újabb megváltónak hiszi magát, hogy így menti meg a világot.
A vallási fanatistákat nem volt szabad alábecsülni főleg, ha másképp vélekedtek, mint akik hatalmon vannak. Sokak szerint véget kellett volna érnie a világnak a főnix eljövetelekor, de újkort hozott a halála, a polgárháború meg visszahozta a régi rendszert, mert az újjal nem tudtak mit kezdeni a mutánsok és az emberek.
- Nem beszélve arról, ha a régi ilyen mutánsok számon is voltak tartva papnak, főpapnak, a főnix halálakor mások is kaphattak ilyen erőt, akiket viszont nem ismerni. Kik a lehetséges elkövetők?

by **Thorhalla** Kedd 25 Dec. 2012, 18:10

Tehát nem Stephanie. Katasztrófa, a képeket figyeltem, noha elsőre nem értettem, hogy mit kéne látni rajta, de végül szó került erre is. Az ősi istenekre! Ha ez igaz bármikor víz alá tudná süllyeszteni teljes Midgardot s amikor akarja akkor újra felszín felé emelhetné az egészet. A hercegnő szavaira bólintottam, túl sok az eshetőség s ha valaki tényleg befolyása alatt tartja a mutánst, akkor nem elég a mutánst megtalálni s megállítani.
- Még mindig nincs kizárva Stephanie – feleltem. – Mind tudjuk, hogy a mágia segítségével empata s telepata is. S azt is, hogy ezen világon nem csak egy oly személy van, ki istennek tartja magát, hanem kettő. S a második nem én vagyok. Mi sem szebb bizonyítéka isteni mivoltának, ha fitogtatja, hogy bármikor képes lenne teljes Midgardot kiirtani egyetlen gondolattal, mivel ráveszi azt, ki a kontinensekben lakozik.
Úgy véltem, hogy ez nyílt kihívás volt Apokalipszis s uralma ellen s figyelmeztetés.
- Úgy gondolom, hogy bárki is irányítja a mutánst nem mutáns, hanem egyszerű ember, gépember, esetleg Midgardon kívülről jött személy, bár nem valószínű. Határozottan azt óhajtja bizonyítani, hogy a mutánsok is uralhatók s nem ők a legerősebbek, a vallásodat alapul véve nagyúr – pillantottam rá. – Én magam is így tennék, úgy okoznék ellenségeimnek súlyos sebet, hol az a legfájdalmasabb.

by **Morsus** Kedd 25 Dec. 2012, 19:09

Sinister elmosolyodik.
- Az úrnő esze gyorsan vág, de hát ez genetikai adottság nála.
Mondja majd a videóval játszani Kezd. A szigetekre közeledik Egészen ameddig élő felvételt nem mutat az egyik eseményről. A rémes és hátborzongató videóban közeledni kezd egy alakra.
- Bemutatom az ellenségünket.
Királyságok - Page 2 850861-ror

by **Ko-Rel** Szer. 26 Dec. 2012, 07:57

Doria meglepetten nézett Thohalla-ra, amikor az végigsorolta a feltételezését. Nem is azon, hogy döbbent meg, hogy miként jutott erre, hanem a kifejtés végére. Eddig úgy tudta, hogy tisztességes a nő és végtelenül ad arra, hogy az is maradjon, még harcnál sem szívesen avatkozott olyanba, amiben az ellenfelének semennyi esélye sem volt és dicstelen lett volna. Most pedig azt mondta, hogy ő maga úgy tenne, ahogyan az, aki ezt tette. Alapjaiban alázná meg ellenfelét? Ez egyszerűen olyan szöges ellentétben állt azzal, amit eddig tudott róla, hogy milyen is a nő. Vajon mit nem tudtak még róla, Thori-ra pillantott, hogy vajon még mindig úgy gondolja-e, hogyha megtudná, hogy kiket is talált, akkor beleroppanna-e vagy sem. Végül a képre nézett, amit ekkor vetített ki Sinister. Az alak igencsak érdekesen nézett ki, arcát titkolta, a ruházata pedig igencsak régies. Soha sem látta még korábban, elképzelése sem volt róla, hogy ki is lehet ez.
- Ebből a képből egyvalami következik szerintem, a közelben kell lennie az eseményekhez – gondolkodott hangosan. – Hacsak nem annyira öntelt, hogy gyönyörködjön a pusztításában.
Volt jó néhány ötlete, hogy miként tudta elérni, amit tett, de egyelőre nem tudta, hogy mennyire állt volna mindez szilárd alapokon, így inkább nem mondta ki őket hangosan.

by **Thorhalla** Szer. 26 Dec. 2012, 08:06

Egy kedves ám mégis fenyegető s magabiztos mosolyt küldtem Sinister irányába a szavai után.
- Ne most vitassuk meg mily érdemeket köszönhetek, s mily erényeket örököltem atyámtól, bár biztosra veszem örömmel hallgatnád őket – feleltem.
Volt jó néhány, melynek egy részét már elvesztettem, de gyors észjárását s elméjét szerencsére örököltem. S ezért hálát adtam az ősi isteneknek, a többi részért már kevéssé, bár a kegyetlenség, mind másokkal, mind harcban anyám erényei közé is tartozott, s nem csak atyáméi közé. Igaz mindez szinte minden Asgardiban jelen volt, a hosszú élet s az, hogy harcos nép vagyunk megtette hatását s nyomot hagyott jellemünkben. A férfit figyeltem, de nem tűnt ismerősnek.
- Jómagam nem láttam még korábban – szóltam hangosan végül. – Nem tudom, hogy ki lehet ez az férfi.
A hercegnő szavaira bólintottam.
- Inkább győzelmi trófea – gondolkodtam hangosan. – Az ilyesfajta alakoknak beteges örömet okoz, ha láthatják mások szenvedéseit s gyönyörködhetnek abban, ha látják mit okoztak. Akkor abban egyetértünk, hogy nem mutáns, hanem más. Milyen lehetséges okokat találtatok arra, hogy mivel okozhatta mindezt? Nem szabad elvetni mit korábban szóltam, hogy mágiával, noha Fájdalom s Stephanie mellett nem tudunk más mágiahasználóról. Harci drogok, mik fogékonnyá tesznek még isteneket is mások befolyására, noha nehéz elképzelni egy ily kiterjedt mutánsra mindezt. Ereklyék lehetnek, mik képesek erre, úgy tudom, hogy a tizenhárom asgardi ereklyéből nem sikerült korábban mindet megtalálni. S még mindig ott van, mire oly büszkék vagytok, technológia, noha jómagam nem tudhatom, hogy azzal képes-e lehet ilyenre.

by **Morsus** Szer. 26 Dec. 2012, 13:57

Lyron ekkor előre lép.
- Szóval nem tudjátok ki ő. Nem létezett eddig a világunkban.
- Így van.
Vallja be apokalipszis.
- Apokalipszis genetikai tárolást végzett mindenkin. Szinte bárkit megtaláltak és felismertek. A személy előttünk... nem létezik.
- Sok új mutáns, ember és egyéb lény jelent meg a főnix esemény óta. No meg az sem segíti urunkat, hogy már nem dolgozunk együtt.
Mondja büszkén Sinister.
- Ezért is vagyunk itt. Úgy fest új veszélyes erők emelkednek ki a háború hamvaiból és ehhez szövetségbe kell állnunk. Két király, két hercegnő, egy herceg és egy tudós.
Jelezve ezzel, hogy Bestia nem több, mint szolgáló.
- Ez a személy ural egy mutánst vagy ő maga egy mutáns, aki képes a teljes bolygót elsöpörni. Tennünk kell valamit. Bármennyire is megvettem az ötletet, elsődlegesen uralkodók vagyunk és a bolygóra mindannyiunkra szüksége van. Ezért kell a szövetség. Először buktassuk el ezt a személyt és bárkit aki életünkre törhetne majd foglalkozhattunk egymással. Nos?
- Ezek nem a te szavaid, hanem Sinisteré. Nagyon nagy veszély lehet, ha már képes vagy másokra hallgatni - mosolyog a király. - Rendben. Hogy találjuk meg?

by **Ko-Rel** Csüt. 27 Dec. 2012, 10:29

Doria tovább figyelte azt, hogy ki mire gondol és mire jut. Meglepődött azon, hogy az apja mit mondott. Nem tudta, hogy mennyi mindent árult el, vagy kötött az orrára Apokalipszis, amíg évekig a lovasa volt, de úgy tűnt, hogy elég sok mindent tudott arról, hogy mi is zajlott arra. Már rákérdezett volna, hogy miért nem létezett, amikor a ki nem mondott kérdésre felelt az apja. Mindenkiről?! Vagy csak arról, akinek a közelébe jutottak? És mit takarhatott mindez? Mintákat gyűjtöttek és… nem tudta. Nem igazán értett a genetikához, sem pedig ez efféle tudományokhoz, pedig azt tudta, hogy az anyja igencsak járatos volt ezekben és briliáns elme volt ezen a téren. Vajon az apját érdekelte mindez miatta, vagy maradt csak a katona? Majdnem kibukott belőle a nevetés, szóval Sinister már független volt Apokalipszistől és mégis képes volt meggyőzni a nagy „mutánsistent”. Hova süllyed a világ. De a tény sajnos tény maradt, ha itt voltak, akkor tényleg nagyon nagy baj lehetett, hogyha ők itt voltak. szíve szerint hagyta volna Apokalipszist veszni, ahogyan Sinistert és Bestiát is, de az apját még egyszer nem akarta elveszteni, sem pedig azokat, akik itt voltak, azt a három fajt, akikért már felelősséggel tartozott trónörökösként. És miután az apja kimondta, hogy benne van, neki sem igen maradt más választási lehetősége.
- Benne vagyok – mondta ki hangosan ő is.
Egy oldalon harcolni ezekkel, még az ötlettől is megborzongott. Miért is nem lehetett az élet olyan, mint száz évvel korábban?

by **Thorhalla** Csüt. 27 Dec. 2012, 10:49

Elgondolkodtam azon, mit mondtak, szóval tényleg nem ezen világból származik, hanem egy másikból. Nem sokat tudtam ezen utazásokról, csak mit Stephanie emlékeiből tudtam, s ő pedig már tapasztalta, s én is csak a pörölynek hála jutottam át egy másikba, teljesen véletlen.
- Szóval másik realitás, ha mi eljutottunk egybe, ők miért ne… - vélekedtem. – Ezek után már igazán foglalkoztat egy kérdés. Mikor tettétek rá a kezeteket egy újabb M’kraan kristályra s lettünk részei a multiverzumnak? Még emlékszem a robbanásra, mi az előzőt elpusztította s vele együtt Tao-t is.
Meglepetten néztem Lyronra, ilyesmiről nem volt tudomásom, s leginkább arra hasonlított, mintha mindenki auráját másolták volna le s így keresnék meg őket. Igencsak érdekes s hasznos lehetett, ha midnenkit figyelemmel óhajtottak tartani. Gúnyosan mosolyodtam el Sinister szavain.
- Szóval a teremben a legnagyobb biztonságban Bestia van, hisz ő nem árulta el egyedül urát – jegyeztem meg Sinister-nek címezve szavain. – Mégis mi késztetett rá, hogy talpnyalóból a magad urának nevezd magad, az, hogy túlélted Fájdalom merényleteit?
Már tudtam, hogy ki lesz Apokalipszis következő célpontja ah ennek vége, nem mi leszünk az elsődleges célpontjai En Sabah Nur-nak, hanem az áruló. Én azt tenném, az árulóval végeznék s példát statuálnék, legalább is atyám nézeteivel, hisz az ily személyek a legveszélyesebbek. A javaslatra bólintottam, noha nem fogadtam még el egyelőre, a fiamra pillantottam s asgardi nyelven szóltam hozzá, ennyit már megértett, hisz tanítottam a nyelvünkre.
< - Nem kell elfogadnod, ha nem akarod – mondottam neki. >
- Legyen, elfogadom az ajánlatot – feleltem immáron angol nyelven. – Egy feltétellel, nem a csatlósaitok vesznek részt a csatában, hanem ti magatok. S ha bármelyikőtöknél is a legkisebb jele van, hogy cselszövésre s árulásra készültök a szövetségnek vége egyszer s mindenkorra!

by **Morsus** Csüt. 27 Dec. 2012, 12:33

Sinister elmosolyodik.
- Hosszútávon más céljaink voltak a nagyúrral. Így saját útra keltem.
Mikor mindenki belemegy Thor-vellre néznek.
- Nem.
Feleli egyenesen és nyersen.
- Nem állok szövetségbe az ellenséggel. Atyáim se tették a skrullokkal. Büszkén halok meg egyedül, mint éljek hála nektek.
Mondja és vár egy kicsit.
- De.... szolgálom anyámat holtamig, ha ő szövetségre lép veletek. Parancsa szerint követtem őt.

by **Ko-Rel** Csüt. 27 Dec. 2012, 17:32

Mint kiderült nem csak ő viseltetett úgy a szövetség iránt, ahogyan, hanem Thori is. Igaz ő nyíltan ki is mondta mindazt, amit Doria most nem akart az apjával előbb lefolytatott beszélgetés után. A férfira nézett, nem szerette volna, ha ez a mondat az életébe kerül és emiatt már korábban rátámadnak azzal, hogy ő is veszélyezteti őket. Igaz nem gondolta ellenségüket ennyire ostobának, de a kockázat sem érte meg, még ahhoz sem, hogy lovast faragjanak belőle, vagy vele zsarolják meg bármelyiküket. Ezért csak igyekezett elkapni Thori tekintetét és ha sikerült, akkor bíztatóan rámosolyog, hogy tudja a fiú, hogy nincs egyedül az érzéseivel és gondolataival és ő teljesen megérti azt. Szíve szerint kihívta volna már most Apokalipszist, de félt tőle, hogy az apja próbálná megvédeni és megóvni és nem hagyná mindezt. Azonban igaz, hogyha ez olyan veszélyes alak, akkor mindannyian kellenek ellene és nem saját magukért, hanem a világért, a jövőért. Azért kellett összefogni, nem pedig a saját életükért. Nekidőlt a falnak ott, ahol volt és várta, hogy végül anya és fia mire is fognak jutni a megbeszéléssel és Thori velük tart-e, vagy pedig itt marad egyedül, hátra..

by **Thorhalla** Csüt. 27 Dec. 2012, 17:47

Mások voltak a céljaitok, ó persze Sinister. Mindketten a maximális hatalomra vágytatok s ez együtt nem volt már összeegyeztethető. A fiamra pillantottam szavai után s egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy Einar is így reagált volna, s akár az ő fia is lehetne, de ez a makacsság s hozzáállás az anyai nagyanyjáé volt, az atyját nem ismertem oly jól, hogy mindezt tudjam. Csak néhány éjszaka volt, s nem több, néhány hónap, mik az én életemben oly kevésnek tűntek. De anyám, Lady Sif is hasonlóképp reagált volna, én atyám miatt képes voltam máshogyan.
< - Nem szabhatom meg, hogy miként dönts – feleltem asgardi nyelven. – Sem dönthetek helyetted, csak annyit mondhatok, hogy ne magad miatt hozz ítéletet. Még nem mondtak le a hercegnőről, láttad a mosolyát, neki szüksége van a támogatásodra s szeretetedre. Nem saját jólétünket kell szem előtt tartani, hanem Midgardét s az „öcsédét”, hogy nekik legyen hol élniük s legyen jövőjük. Ezeket gondold végig s így dönts arról, hogy elfogadod-e ezt a szövetséget, vagy sem. >
Bíztatóan mosolyogtam rá, tudtam, hogy helyesen fog dönteni mindezek után. Tudtam, hogy megérti, hogy nem a saját érdekeit kell már néznie, már nem a kree-k között élt s lassan meg kell szoknia, hogy ne kicsiben, mint egy halandó, hanem mint egy isten, nagyban tekintsen a történésekre.

by **Morsus** Pént. 28 Dec. 2012, 23:59

Thori egy pillanatra Doriára mosolygott. Majd anyjához fordult.
< - Döntésem nem változik. nem fogadom el a szövetséget, de azt teszem, amit kérsz. Ha azt mondod küzdjek az oldalukon, megteszem. >
- Örvendek, hogy a családi egyensúly megvan, de térjünk vissza a fontosabb részekhez. A bolygónkat kell megóvni.
- Nagyúr! - szólal Sinister. - Megjelent Afrikában az ellenség.
- A legnagyobb emberi tömeggel rendelkező kontinens.
- Máris mutánsok százai halnak meg.

by **Ko-Rel** Szomb. 29 Dec. 2012, 10:38

Doria elkapta Thori mosolyát és egy pillanatig még ő maga is viszonozta azt. Sinister hangjára kapta a fejét abba az irányba, úgy tűnt, hogy megvan az ellenség. Afrika? Nem volt az teljesen kihalt? Hiszen voltak ott korábban, Wakandában. Kissé megborzongott, amikor eszébe jutott, hogy milyen erő járta át akkor Bastetnek hála, nem igen kívánkozott az istennő halála után visszatérni arra a kontinensre, amit a Párduc istennő tudott magának. De úgy tűnt, hogy ezúttal sem lesz nagyon választásuk. A másik kellemetlenség arra, hogy ott volt a közelben Utópia is. Nem mintha az zavarta volna, hogy újra találkozik a többiekkel, számára ők úgysem voltak többek szövetségesnél, ami zavarta ebben az ügyben, hogy lehet, hogy velük is meg kell küzdeni felesleges, ha megtalálják egymást, mert kételkedett benne, hogy bármelyik is megértené, hogy miért harcolnak együtt Apokalipszissel.
- Engedelmeddel apám, elmennék fegyverkezni az indulás előtt – nézett az apjára.
Ha Lyron engedi, akkor sietve repül el a szobájáig és veszi magához a szigonyát, hogy azzal jöjjön vissza immáron készen az indulásra.

//Folytatás: Kánaán, Afrika//

by **Thorhalla** Szomb. 29 Dec. 2012, 12:37

A tekintem keserű lett, hogy ily helyzetbe hozott a saját fiam. Nem dönthettem helyette, hogy mit tegyen, nem mondhattam, hogy oly dolgot tegyen, mi akár örökre megváltoztatja. Túlságosan sokat volt távol Asgardtól s túl sok kree nevelést kapott. Felsóhajtottam.
< - Továbbra sem dönthetem ezt el helyetted – szóltam. – S így parancsba sem adhatom. Csupán kérhetlek, s kérlek is, hogy tarts velem. >
Dühös tekintettel pillantottam hátra Apokalipszisre, ha tekintettel ölni lehetett volna, ez az alak már rég Helben lett volna. De legalább nem kellett oly sokáig arra várni, hogy ismét feltűnjön s galibát okozzék. Afrika, érdekes hely, honnan útjára indult En Sabah Nur, hol a Főnix s Bastet elpusztult, hol a midgard népe új esélyt kapott s mégsem élt vele. bólintottam a szavaikra, nem tudtam, hogy Lyron elengedi-e a lányát, de nekem már nem kellett fegyver, itt volt a pöröly s a kard nálam, hisz ezeket magamhoz vettem, mikor megtudtam, hogy itt vannak. Kissé türelmetlenül pillantottam Sinister felé.
- Remélem készek vagytok minket is odavinni már most s nem azt várjátok, hogy mi juttassunk titeket is arra a kontinensre.

//Folytatás: Kánaán, Afrika//

by **Morsus** Csüt. 03 Jan. 2013, 23:13

Lyron biccentet és mikor a lánya visszatért akkor Sinister elővett egy kis irányítót.
- Ugyan úrnőm. Mikor hagynám önt cserben?
Kérdezte gonosz mosollyal és megnyomta a gombot amitől a teleportálás beindult.
Foyt. itt:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1771-kanaan-afrika#24067

by **Morsus** Szer. 22 Május 2013, 19:45

Az Asgardiak börtöne: Thorhalla, Doria, Thori
Az ősi romok árnyékában Thor-vell csendesen nézelődik.
- Sajnálom anyám. Bár tehetnénk valamit.
Mondja és közben karolja Doriát.
- A népünk öröksége... bűnözők. Asgard utolsó túlélői a száműzöttjei.
Mondja szomorúan a kree fiú. Majd a rádiója nyikorogva megszólal.
- Vé..zett... idegenek.. adás! Seg... kell!
- Ez apád hangja!
Mondja Thori Doriának. Azonnal kifelé repü, de megtorpan a látványtól. Atlantiszt és a jeges felszínt állandó bombázás alatt tartja egy hatalmas idegen űrhajó flotta.
- A Chitauri...
Királyságok - Page 2 2197789-hchitaurihips

Királyságok - Page 2 2197789-hchitaurihips

by **Ko-Rel** Csüt. 23 Május 2013, 10:38

//Előzmény: Kánaán, Afriak//

Doria Thori-val és az anyjával tartott a közelben levő romokhoz, ahol megtalálta a fiú a többi Asgardit. Ő már nagyon régen tudott róla, de még nem jött el ide korábban. A lány még mindig rosszul érezte magát amiatt, amit a szeretője tett. Megértette, hogy miért, csak ezzel mindenkitől megtagadta a bosszút, amivel Doria is élni akart, az apjáért, saját magáért, az atlantisziakért és az embertelenekért. Ezekért meg akart fizetni Apokalipszisnek és tudta, hogy képes lenne rá idővel. Ahogyan megérezte a derekán Thori karját ő is átölelte a fiút az egyik karjával, a másikat mellkasára tette és hozzábújt a fél asgardihoz és így nézelődött tovább. Saját maga örült volna, ha legalább ilyenek megmaradtak volna a népéből, bármelyikből a kettőből. Ebben a világban bárkinek örülni kellett, ha megmaradtak, nem számított, hogy milyenek is voltak korábban.
- Én csak egyet nem értek, miért itt a Földön vannak elzárva – mondta. – Miért nem a saját világukon? Eddig úgy tudtam, hogy az asgardiak védték a földieket, és ezzel pedig…
Nem tudta befejezni, mert a rádió ekkor szólalt meg. A támadás és a segítségkérésre mintha jeges tőrt szúrtak volna a szívébe.
- Apa! – mondta aggódva.
Azonnal repült ki ő maga is Thori után, de a romok kijáratánál ő maga is megtorpant a levegőben, ahogyan meglátta, hogy kik jöttek. Nem lesznek képesek visszaverni, ezt már most látta, túl sokan voltak az ellenség tagjai. A hajókat ugyan nem ismerte meg, de a nevet, amit Thori mondott igen.
- De az nem lehet! – nézett a fiúra. – Azt mondtátok, hogy végük van, te a háború végnapjaiban születtél, amikor ezek elpusztultak. Segítenünk kell apámnak!
Ha nem tartják vissza, akkor repülve indul a város felé, nem a bombák felől szándékozik majd a városba jutni, azaz nem a felszínről, hanem beleveti magát a tengerbe és víz alól próbál beúszni a városba.

by **Thorhalla** Csüt. 23 Május 2013, 11:23

//Előzmény: Kánaán, Afrika//

Csak a romokat figyeltem s nem tekintettem a fiamra, ha megtettem volna nem lettem volna képes a csalódottságomat s dühömet palástolni irányába. Nem voltam képes elfogadni azt, mit tett. Szégyent hozott mind a kree, mind az asgardi vérére, kétszeresen volt nemesi vér s mindezek után volt bátorsága, inkább gyávasága meglépni ezt? Kezeimet végighúztam a rúnákon s feliratokon, mik a börtönt képezték. A szavaira ökölbe szorult a kezem, hányszor vesztettem már el mindent? S mégis megvolt a büszkeségem s az, hogy soha, de soha sem hajtok fejet s nem hódolok be egy oly személynek, mint Apokalipszis. Mindünket gyávának s gyengének tűntetett fel.
- Nézd meg jól őket fiam s tudd, hogy a saját vérvonalad sem különb annál, mint kiket idezártak mostohanagyapám parancsára – pillantottam rá szigorú s rideg tekintettel. – S én is csak azért élek, mert száműztek. S én is idevaló vagyok, mint korábban szóltam már Stephanie s én egyek vagyunk, semmiben sem különbözünk. Az ő tettei az enyémek s az enyémek az övé. Összetartozunk, s most ő olyan, mint én voltam régen, ő fizet az Atyám bűneiért, s hibáiért. Az én bűneimért, s hibáimért… s most mi mind a tiedért fogunk!
A tekintetem lángolt a dühtől, mikor az utolsó szókat kimondtam, ha még lett volna mágikus hatalmam a tűz szó szerint lángolt volna szemeimben s nem csak dalokba illő jelzővel. Elfordultam tőle s Doria-tól, vissza a börtönhöz. Kétszeresen voltam királynőjük, Asgard úrnőjeként s atyám örököseként. Ők mind atyámat szolgálták, vagy az ő embereit.
< - Ők hozzám tartoznak – feleltem. >
A hangokra kaptam fel a fejem, Donald, Gorgon! Lyronról tudtam, hogy képes vigyázni magára, de a gyermekem, Stephanie gyermeke s a pici Gorgon még képtelenek. A páros után futottam s így választ sem voltam képes adni Lady Doria kérdésére. Odafent meglepetten álltam meg s az égre néztem, már láttam korábban ezeket, oly régen s nem lenne szabad itt lenniük…
- Nem lenne szabad itt lenniük – szóltam hangosan is. – S seregünk sincs ellenük, hacsak…
Kelletlenül néztem hátra a börtönre, lenne seregünk, de ahhoz ki kellene engednem őket s hadba vezetni őket, kik csak az erőből értenek s máshoz sem értenek, mint az öldökléshez. S ki állítja meg őket, kiengedem őket, mert menteni akarom kiket szeretek s fontosak nekem?

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Vas. 02 Jún. 2013, 22:42

Thori értetlenül néz.
- Mire én láttam őket... már nem is láttam ennyit belőlük. Ez... ez lehetetlen!
A kree válságban van, ahogy a szerelme elrepül. Az anyja pedig megindul vissza a terembe.
- Lehetetlen...
Ismétli magának a szót, a szinte dermedt kree.

A lány visszarepülve látta, a kissé esélytelen ellentámadást, ahogyan hajók, mindet szétbombázzák. Pár gép így is hatalmas krátereket hagyva zuhant a jégföldbe, de az egyetlen, aki az égben száguld, az Lyron, mire a lány megérkezik az apját több űrhajóból egyszerre találják el és a király füstölögve hullik alá.

by **Ko-Rel** Hétf. 03 Jún. 2013, 10:49

Doria repült, ahogyan csak tudott, senki sem követte, egyedül ment. A vízig egyelőre el sem jutott, és amit látott az katasztrofális volt. hatalmas kráterek, ahogyan a jégbe a robbanások ezt vájták ki. Ha ez az ostrom így folytatódik, akkor tudta, hogy Ős-Atlantisz lakóinak nem sok ideje van hátra, mert az egész birodalom meg fog semmisülni. A legnagyobb félelme pedig akkor igazolódott be, amikor a távolból már látta, hogy az apja repül a gépek felé. Riadtan sikoltott fel, amikor a lövedékeket meglátta, ahogyan a férfit találják el.
< - APA! – kiáltotta. >
Azonnal a zuhanó apja felé vette az irányt, a lehető leggyorsabban igyekezett repülni arrafelé. Arra ügyelve, hogyha a hajókból ismét lőnek, akkor őt már ne találhassák el, így azokat is próbálja majd kerülni, ha úgy alakul, hogy mindez szükségessé válik. Ha sikerül elkapnia a zuhanó apját, akkor vele együtt próbál kijutni a tűzvonalból, nem visszafelé a börtön felé, nem akarja azt a helyet kockáztatni, hanem más irányba halad, lehetőleg olyan felé, ahol a víz alá tud jutni és az apját is levinni oda, ahol a víz miatt a regenerációja is dupla olyan gyors lehet, mint a felszínen. Egyelőre az fel sem merült benne, bele sem mert gondolni, hogy a lövések végeztek Lyronnal.

by **Thorhalla** Hétf. 03 Jún. 2013, 11:37

Mikoron visszatértem a terembe tekintettem a megfelelő rúnákat kerestem, mik képesek megtörni a varázst s kiengedni kiket fogságban tart. Nem örültem, hogy csupán ily kevés lehetőségem van, de ők a népem voltak s immáron azok is, kiket a chitauri is mészárolt. Létezett oly hatalom, mi feljogosított arra, mit tenni készültem?
< - Ősi istenek segítsetek s adjatok erőt – suttogtam. >
Királynőjük voltam, minden tekintetben. Mint asgard királynője s mint atyám örököse. Fenrir s Jörmungand halottak, s nővérem Hel uralkodónője. Asgard rám maradt, hiszen Einar sem volt életben sem pedig egyik nagybátyám, miként atyám sem. Mikoron megtalálom a megfelelő rúnákat közelebb lépek hozzájuk s ujjaimat futtatom végig az ismerős, vagy ismeretlen jeleken. A szemükben azzá kell válnom, ki voltam egykor atyám révén. Erősnek mutatkozni s elnyerni azt, hogy parancsolhassam nekik asszony révén. Valkűrként.
< - Nagyapám, nagybátyáim bocsássatok meg azért, mit tenni készülök – suttogtam újra. >
Nehéz votl a lélegzetvétel s szaggatottan fújtam ki a levegőt, miképp én is megremegtem ugyanazon pillanatban. Kezdődjék hát s bíztam benne, hogy oly sok idő elteltével is képes leszek eljátszani azt, mi régen voltam. Mikor megvannak a megfelelő rúnák, hiába nem rendelkeztem már mágikus erővel nekiláttam felolvasni, vagy felmondani azon szavakat, igéket, mik megtörik a börtön védmezejét s kiket magában rejt, kiengedi őket Midgard földjeire hosszú időtlen álmuk után.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Pént. 07 Jún. 2013, 19:59

Az ősi szavakra a rúnák zölden felizzanak. A kérések után csak egy odinvér tudja megtörni a pecsétet. Így is történik. Mikor Halla vére a kövekre cseppen minden rúna a tárnában felizzik. A kamrák kitárulnak. A meztelen férfiak és asszonyok kisétálnak. A fekete hajú óriás lép legelőre. A férfin zölden varázslattal jelenik meg a vértje.
Királyságok - Page 2 Serpent_fi5

< - Gyermek. Mond el nekem, ki vagy te? És miért nem térdelsz már a Kígyó előtt? >

Doria cikázva száguld az apjáért. A lövéseket alig bírja elkerülni. Úgy tűnik pontosan erre számítottak a hajók. Az egész egy csapda volt. Egy lövés eltalálja, de nem égeti meg csak összezavarja. Szédelegve kezd zuhanni majd egy teleport fény borítja be. Egy űrhajó teleport szobájában jelenik meg. Három alak áll a sötétben.
- Mit gondolsz?
Kérdezi a kree, aki kisétál a sötétből.
Királyságok - Page 2 Galen-Kor_%28Earth-616%29

Királyságok - Page 2 Galen-Kor_%28Earth-616%29

- Az életjelek szerint.. fogalmam sincs mi a fene ez. igazi értékes rakomány. Igazi génállomány csoda.
Mondja a másik kree.
Királyságok - Page 2 Malakii_%28Earth-616%29

Királyságok - Page 2 Malakii_%28Earth-616%29

- Végre valami. Azt mondtátok a fajtátok kísérletezett ezen a rohadt planétán és csináltatok egy Embertelen nevű fajt... erre csak rákokat találtunk eddig.
Mondja a kapitány jelzésű skrull.
Királyságok - Page 2 Paibok_%28Earth-616%29

Királyságok - Page 2 Paibok_%28Earth-616%29

by **Ko-Rel** Szomb. 08 Jún. 2013, 18:20

Hiába minden igyekezete, hogy gyorsan repüljön és elkerülje a lövéseket nehezen ment és alig tudott az apja közelébe jutni. Már alig volt tőle távol, amikor egy lövés pontosan felé száguldott. Túlkésőn vette észre és nem volt képes kitérni előle. Már felkészült a fájdalomra és a kezeit is emelte maga elé védekezésre, de a várt fájdalom nem jött el. Az egésztől megszédült csupán és nem volt képes a levegőben maradni, zuhanni kezdett, ennek nem látta értelmét, hogy ez történt. Egy villanást látott, majd még mindig szédelegve nézett körbe, csapda volt, ekkor jött rá, a többi lövés nem is akarta eltalálni. A hangok felé kapta a fejét és próbálta összeszedni magát. végre meglátta a hangok tulajdonosát is, egy, majd még egy kree. Az egész teste megfeszült, amikor kimondták, hogy értékes rakomány és génállományi csoda. Ez volt az a mondat, amit mindennél jobban gyűlölt a világon, hála Holocaustnak. Így már pontosan tudta, hogy minek akarják és minek tekintik. Azt pedig nem hagyta, hogy úgy legyen. Ez nem az a helyzet volt, amikor mondania kellett volna, hogy de ő félig embertelen, félig meg más, csak rontott volna a helyzeten. A harmadik alakra pillantott meglepetten, egy skrull? Thori szidta őket, ellenségei a kree-nek, ez meg velük van? Már rájött, hogy mik ezek, kalózok, rabszolga-kereskedők. A „rákok” említésére összerezzent. Ha már kellően sikerült összeszednie magát és már úgy érezte magát, hogy képes lenne harcolni, akkor szólalt meg.
- Ha csak egy ujjal is hozzámertek bármelyik lent élő fajhoz, Neptun és Nagy Randac nevére esküszöm, hogy azt is megbánjátok, hogy megszülettetek! – sziszegte.
Ha bármelyik rátámadna, akkor kitérni próbál a támadás elől, majd az őt támadót próbálja megütni arcon.

by **Thorhalla** Szomb. 08 Jún. 2013, 18:25

Még vérre volt szükségem a megtörésükhöz, így némileg megvágtam kezeim s a vérem a rúnákra folyt. Mire végeztem ezzel már szinte el is tűntek a hegek. Az egyetlen, mi megmaradt régi életemből s a kortalanságom. Figyeltem miként a börtönök feltárulnak s megannyi nő s férfi ébredt évezredes álmából s sétáltak ki a terem közepére, hol jómagam is voltam. Már a rideg arckifejezéssel s tekintettel mértem végig őket s már most gyűlöltem magam azért, hogy így kellett tennem. Királynői pillantással, teljes méltósággal s ajkaimon némi megvető fintorral mértem végig a férfit, ki elém állt. Szavaira gúnyosan kacagtam fel.
< - Kígyó, ki vagy te, hogy nem térdelsz királynőd előtt s ily szavakkal illeted? – kérdeztem oly ridegséggel, mint a levegő körülöttünk. – Mivel most ébredtetek egyszer, s csakis egyszer mutatkozom be, hogy tudjátok ki úrnőtök e perctől halálotokig! >
Végigpillantottam rajtuk s újra a férfira emeltem tekintetem, belenézve a szemébe teljes magabiztossággal s határozottsággal.
< - Thorhalla Lokidottir vagyok, Asgard, Midgard, Jotunheim s Muspelheim királynője, Hel, Niffleheim s Skornheim* hercegnője. A had, a cselszövés s káosz istennője, a hazugságok s csalás úrnője, az utolsó Valkűr. Laufey s Odin vérvonalának egyetlen jog szerinti örököse, az ki megtörte átkotokat s az, kinek e perctől hűséggel tartoztok, s ha megtagadjátok évezredes álmotok tovább folytatódik az öröklétig. >
Kivártam néhány szívdobbanásnyi időt, hogy megemésszék, mit mondtam nekik s csak utána szóltam ismét.
< - S most, térdre! – parancsoltam. >
Mindvégig figyelem Kígyót, s a többit is, ha bármelyik kezet merne rám emelni s támadást indítani, kitérésre koncentrálok, s úgy próbálok mozdulni, nehogy valamelyikük közelségébe kerüljek, hogy az is így tehessen.

* Sif-ék származnak onnan és a hely híres a valkűreiről, ott van a képzésük is.
Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Pént. 21 Jún. 2013, 19:05

A szavak után a Kígyó nevetni kezd. Akaratlanul is leköpi a nő csizmáját, ahogy teli szájjal kacag.
< - Igen! - mondja örömtelien. - Egy Odinvér! Micsoda jutalom. Én vagyok a Száműzöttek Királya. Odin kitaszítottjainak ura! >
Mögött az egyik meztelen harcos a nő mögé néz.
< - Egyedül van. >
< - Hadak Istene! -kacag fel Kígyó. Hol van a sereged? >

A kreek felnevetnek.
- És mégis mit teszel velünk korcs?
Kérdezi az egyik könnyeit törölve.
- Megleckéztetsz minket még több fenyegetéssel?
- Elég legyen - szól a skrull. - Viselkedjetek, mintha lenne gerincetek - parancsolja le őket kapitány. - Te, leány, pedig hálás leszel pár hét múlva, ha kapsz pár darabot ezekből a "fajokból". Még nyersen is magamba fogod őket tömni. Hidd el.
Mondja minden fenyegetés nélkül.
- Siessünk mielőtt a Hírnökök megérkeznek.

by Ajánlott tartalom