Re: Utopia

by **April** Vas. 23 Szept. 2012, 18:49

Először nem értem, hogy kicsoda az alak a fekete párduc jelmezben, de hamar rájövök, ám mielőtt bármit tehetnék, rögtön Apokalipszis érkezik meg. Thorhalla a háttérből próbál még beleszólni a nagyok játszmájába, de a hatalmam nélkül, a Főnix ereje nélkül annyit sem számít a szava, mint egy haldoklóé. Figyelmemet Apokalipszis köti le, aki nagyzolva életről beszél, pedig a pusztításon kívül semmihez sem ért. Aztán mielőtt végezhetnék vele, ismét Doria lép elé... Ez már kezd nevetséges lenni. Mintha a fizikai valójuk távolsági sorrendje meghatározná, hogy melyikükkel kell, hogy harcoljak. Mintha ők dönthetnének bármiről is.
Ahogy Doria szavait hallgatom, érzem benne a dühöt, azt gondolja, hogy jót tesz azzal, hogy megvédi tőlem Apokalipszist. Az elméjét megfertőzte a gonosz, megőrült. Mégsem ölhetem meg, mert valóban ott van benne valami, ami egyszer majd örökli az erőmet. De az "igazi gazdatest"? Ugyan, kérlek. Én vagyok a Főnix. Én vagyok az erő!
Úgy kell legyőznöm őt, hogy nem okozok neki komoly sérülést, az rossz hatással lehet a magzatra, így óvatosnak kell lennem. Amikor száguldani kezd felém, egy tűzaurát hozok létre magam körül, teljes egészében lángokból áll, így nem lát majd engem, amikor beleér a gömbbe, és nem is tud pontos támadást intézni ellenem. Ahogy beér a gömbbe, én kisuhanok belőle. Nem harcolok vele, csak elsuhanok az útjából. A Főnix erejével bizonyára gyorsabban mozgok majd, mint ő, és igyekszem a város közelében maradni, hogy ne merje elszabadítani erejét. Épületek közt cikázok, és a környezetet használom, hogy lelassítsam őt, akadályokat gördítsek az útjába. A tűzgömböt viszont továbbra is körülötte tartom, folyamatosan mozgatom vele. A tűz így hamar felemészti az oxigént, ami a gömbben van, és másodperceken belül fuldoklani kezd majd, elájul reményeim szerint, és különösebb gond nélkül nézhetek majd szembe a valódi ellenségemmel.

by **Morsus** Szomb. 29 Szept. 2012, 20:34

A csapat menekülni kezd, de az atlantiszi hercegnő a főnixnek támad. A két nő megragadja egymást. Doria szorítja April torkát. A valamikori társnők most egymást kívánják megölni bármi áron. A levegőbe emelkednek és száguldva repülnek felfelé át mindenen. Apokalipszis fejet hajtva térdel le, amikor az avatárok távoznak. A rejtélyes Judas lép mellé.
- Mennünk kell.
Ezzel a páros teleportál. A romok között a túlélők láthatják a felhők közé érkező duót. Doriáról perzselődik le a jelmez és lassan a bőr is. A kín elmondhatatlan, de a lány nem is érkeli, semmivel sem törődik. Győznie kell. April pont az ellentéte. Érzi a torkán a kezet és csak dühösebb lesz tőle. A lángjai beborítják az eget. Afrika felett a felhők vörösbe takaróznak.
Az ereje aztán elhagyja. Szép lassan a lángok az erősebbhez fordulnak, Doriához. A lány megvadult dühe megtörik,ahogy érzi a bőre alá fészkelő tűzmadarat. A lányok magukhoz térnek a dühük elveszik és már csak bábok egy kozmikus sakkjátékban. Mikor a Főnix már Doriában van az égen formázódik a madár láng formában, de hirtelen egy fekete párduc ront rá és egy határozott karmolással kivégzi őt. Az égen egy hatalmas robbanást lehet látni. A tűz végig száguld a világon, vannak városok, amiket újra épít és vannak földek, amiknek új életet ad, mást lerombolt és porrá égett. Mutánsok százai kapnak új erőket, vesztik el hatalmukat és ezrek támadnak fel megmagyarázatlan okokból. Új világ született.

Két lány némán zuhan lefelé hatalmukat vesztve. Thor-vell repül értük és elkapva őket. A férfi landol a túlélőknél az eszméletlen lányokkal. A csapat és a világon mindenki pillanatokig a sárgás-vörös fényt nézi, ami az égen van. Érezni a változás szellét és a csendet egy kisbaba sírása töri meg. Lyron félve néz le és Thor-vell felemeli a gyermeket.
- Gratulálok nagypapa. Fiú lett.
Mondta a kree tartva az egészséges kisfiút.

Epilógus
A bolygót vöröses légkör borít be. A naprendszeren kívül is látni lehet a vörös csillanást. Az univerzumból is látni az apró fényt. A fényt, amire a kozmikus entitások, a Celestalok megfordulnak, figyelmük a Föld felé irányul.
Apokalipszis egyik titkos bázisára érkezik meg egy villanással a mutáns-isten és Judas. A nagyúr az égre pillant.
- Visszatérnek. Kezdődik.

by **Ko-Rel** Vas. 30 Szept. 2012, 07:52

Nem volt nehéz Doria-nak észrevennie, hogy April alábecsüli őt, hogy nem kíván vele foglalkozni. Pedig ő annál nehezebb ellenfél volt, mintsem így semmibe vegyék. Látta, hogy a Főnix tűzből kreál gömböt, de nem érdekelte belerepült és elkapta a másik torkát mielőtt az távozhatott volna onnan. Repültek tovább, felfelé az égbe. Érezte a fájdalmat, amit az váltott ki, hogy lassan a ruhája leégett róla és a bőre is perzselődni kezdett. Nem sikoltott fel, bármennyire is fájt, csak összeszorította a fogát, ahogyan egyre jobban szorította April torkát is. Nem szívesen ölte volna meg egykori társnőjét, de egyelőre úgy tűnt, hogy muszáj lesz. Viszont érezte, hogyha így megy tovább ő maga is itt hal meg, de ez az érzés eltűnt, ahogyan a Főnix őt választotta, az erősebbet. April gyenge volt, tudta, ahogyan csak ránézett, Apokalipszis soha sem hagyná őt életben és néhány pillanatig ő sem tudta, hogy miként maradhatott eddig életben. Érezte magában a Főnixet és a dühe is elszállt, ahogyan April immáron csak egyszerű emberként volt előtte. Érezte, hogy az entitás küzd ellene, hogy ő akar irányítani, de már tudta, hogy ő maga is csak báb, ő tudta magáról, ahogyan a másik kettőnek, háromnak nem tűnt fel korábban. Zavart volt, nem tudta, hogy mivé vált, mi lehet még belőle. Érezte, szinte tudta, hogy mikor ront neki Bastet a Főnixnek és így a saját vesztébe is rohant az istennő. Kitárta a karjait, még látta és érezte a robbanást, aminek ő volt a középpontja, érezte a benne levő két entitás halálát, vége volt. Ő győzött, megtette, amit tennie kellett, amire szánták, megmentette a világot, az új világot, amit ez okozott és újra saját maga volt, újra csak Doria, az, aki bement a barlangba, ugyanazokkal az erőkkel, de mégis más, mindez mássá tette. Ezek voltak az utolsó gondolatai, majd a küzdelemtől eszméletét vesztve kezdett alázuhanni, ahol egyelőre nem tudta, hogy a Főnixnek hála a gyermeke máris megszületett és Thor-Vellnek hála nem zúzta magát össze a romokon, hanem életben maradt.

//Folytatás: Ős Atlantisz//

by **Thorhalla** Vas. 30 Szept. 2012, 08:14

Végül Teddy segítségre siettem, hiszen nem boldogult oly könnyedén, mint hittem volna. Sikerült kellően távol jutni a két harcolótól s az átokba, Apokalipszis elmenekült. Most hatalmát vesztette, de még mindig oly sokan kívánták s vágyták a hatalmát, hogy újra erőre kaphat, nem kell ehhez sok idő. Jó pár méter után végül megtorpantam s az égre emeltem tekintetem, hol a társnőim is hadakoztak. A vörösbe s lángokba forduló ég Asgard bukását s halálát jutatták eszembe, akkor is lángolt minden. Minden, s végül nem maradt más csak a halál.
< ~ Az ősi istenek segítsenek nekünk! ~ gondoltam. >
S úgy tűnt, hogy imáim s remélem másoké is meghallgatásra találtak, April tüzei kezdtek alábbhagyni s Doria lehetett immáron a Főnix. S meg is jelent az égen, mikor a Fekete párduc neki rontott s megölte. a robbanás miatt el kellett takarnom a szemem s csak remélhettem, hogy mindketten életben maradtak ettől. Mikor a robbanás elült a tűz tovább száguldott, az ég vörös volt, s a szél is oly más volt. Egy új világ ébredt, virradt ránk. Erre utalt volna a nővérem Helheimben? Láttam a fiamat, mikor elkapta a két zuhanót s lehozta őket, de még képtelen voltam rájuk nézni, az eget figyeltem, hol a sárgás fény még mindig ott volt. Egy új kor, de még nem tudtam, hogy nekem lesz-e benne helyem, vagy az istenek ideje tényleg örökké lejárt. Összerezzentem, mikor gyermeksírás törte meg a csendet, arra kaptam a fejem s megláttam a csöppséget. Melyik tette vajon, a Párduc, vagy a Főnix?
- Gratulálok felség – mosolyodtam el Lord Lyron irányába.
Egy új világ s végre nekem is szembe kell majd néznem egykori halandó énemmel, Stephanie-val.

//Folytatás: Ős Atlantisz//

by **April** Hétf. 01 Okt. 2012, 10:19

A harc a végsőkig fog tartani, érzem, hogy nem történhet másképp, a Főnix ereje most a győzelemhez segít, vagy a világ oda fog veszni, ez az egyetlen esély. Átadom magam a dühnek, a harci láz fűt, és érzem, ahogy a kozmikus energia kiteljesedik. És akkor...Kitisztul az elmém. Már nem a tudatomban van, hanem a testemben, ő irányítja a mozgásomat, a képességeimet, ő birtokol, de a tudatom... Istenem, mit tettem.
Ahogy a hatalmas fényesség beteríti az eget, és a párduc összecsap a lángoló madárral, egy pillanatra elvakulok, aztán már csak a hűvös szelet érzem az arcomon, ahogy megindulok a föld felé. A testem az enyém ismét, de képtelen vagyok mozogni, a Főnix minden erőmet elszívta, és csak végtelen fáradtságot érzek, kimerültséget, mintha kétszáz éves lennék, és soha sem aludtam volna, mintha elégtem volna, de a hamvakból nem tudok felemelkedni, mintha meghaltam volna, és nem várna túlvilág.
Aztán szorítást érzek, és a földre kerülök - épségben. Már csak álmodom a világot, ezt már nem érzékelem, csak képzelem. Az képzelem, hogy leszállok a földre, hogy lefekhetek, és elalhatok, hogy évek óta először alszom. Azt álmodom, hogy álomból ébredek, és mindez sohasem történt meg. Alszom, ameddig a világ tart, és a pusztulás hajnalán ébredek csak fel, vagy átalszom majd azt is. Aludnom kell, hogy felejtsek.

by **Albert Shear** Vas. 07 Okt. 2012, 23:49

.....BEEEEP.....BEEEEP.....BEEEEP....Teddy fülei olyan ingereket küldtek az agya felé, ami az élet egyik legjellemzőbb érzését váltották ki belőle. Nem tudta megnevezni, nem tudta lereagálni úgy, ahogy talán kellett volna. Ez az érzés a fájdalom volt. Éktelen, végtelen és lerázhatatlan. A fejébe mintha tűk milliót szúrták volna. Reakciója olyan volt, amire nem számított és csak tetézte állapotát. Szemei kinyíltak és hatalmas kerekedtek. Azok a szemek, amik nemrég még gomb formában tekintettek a világra, most ugyanúgy kocsonyás gömbök voltak, mint bárki máséi. A fényt úgy gyűjtötték be, akár egy fényképezőgép lencséi. Az agya azonban nem volt képes egyelőre feldolgozni ezeket az információkat. Úgy védekezett, ahogyan csak képes volt rá. Fájdalommal és elsötétüléssel....

....beep....beep....beep....beep....a folyamatos csipogás már sokkal kevésbé bántotta Teddy fülét. Lassan, óvatosan nyitotta ki szemeit, már nem fájdalmától, hanem tudatosan. Az első pillanatban mindent beterítő fehérség árasztja el elméjét...aztán a kép lassan árnyékolódni kezd s végül az árnyékok alakokká formálódnak. Amikor kikristályosodik a kép, két maszkos-köpenyes személyt vesz észre. Fölötte, szinte rajta tevékenykednek. Ekkor veszi észre, hogy valami még megváltozott. Testén belül mintha tágult, majd összenyomódott volna valami...és arcán maszk volt, ami egy csövön keresztül a plafonba csatlakozott. Már nyúlt volna, hogy levegye magától. Ekkor a két fehér ruhás lefogta a kezeit. Aztán egy harmadik, addig "láthatatlan" fél, megcsípte...majd ismét előjött a sötétség.

....beep....beep....beep....beep....a már jól ismert hang ébresztette Teddyt. Ugyanakkor sok minden megváltozott. A szemén át beszűrődő fény már nem zavarta. A hangok sem vágtak élesen az elméjébe s mintha a csövek is eltűntek volna a szája elől. Óvatosan körülnéz és ekkor megpillant egy fiatal, vékony lányt. Hosszú barna haját lófarokba fogva hordta és égszínkék ruhát viselt. Ott ült Teddy ágya mellett a földön. Ahogy a volt plüssmackó rátekintett, a lány szeme felcsillant.
- Jó reggelt hétalvó! - csendült bájosan selymes hangja és szökkent mosolyra a szája.

by **Teddy** Kedd 09 Okt. 2012, 17:46

Furcsa... Finoman szólva furcsa zajokat hallok, tulajdonképpen azt sem tudom, hogy honnan, merről, vagy hogy miféle forrásból származhat, de egy dolgot egészen biztosan tudok, kegyetlenül pocsék érzést vált ki belőlem és nem tudom, hogy miféle jelenség is az, amivel jelenleg szemben állok, de tenni sem vagyok képes ellene, még csak azt sem tudom, vagy nem merem biztosan feltételezni, hogy miért lehet, csupán csak van és nem múlik, én pedig nem vagyok képes kizárni ezt az érzést, egyetlen, jelenleg továbbra is értelmetlennek tűnő reakcióként kinyitom a szemeimet, de ezt sem tudom, hogy miért, de az-az igazság, hogy ez sem javít igazán a helyzetemen, mert... Nem igazán értem, hogy mi történik jelenleg, de minden sötét és csak még rosszabb, legalább is egy darabig...

Ismételten figyelmes leszek arra a hangra, de ezúttal már nem annyira szörnyű, mint korábban, még most sem kellemes, de sokkalta tűrhetőbb. Óvatosan nyitom ki a szemeimet ezúttal, tudatosan, amivel pedig elsőként találkozok, az semmi más, csupán csak szín tiszta fehérség, bár ez idővel változni kezd... Furcsa árnyak jelennek meg, melyek tovább formálódnak jobban kivehető, de még így is különösen torz alakokká, majd pedig később már tisztábban kivehetővé válik a kép, elém pedig két furcsa alak látványa tárul, akik meglehetősen közel ténykednek hozzám, talán túlzottan is közel, amit pedig még észreveszek, bár ennek ehhez talán semmi köze sincsen, de valami... Nem is tudom mit csinál, talán tágul? Talán, mindenesetre is mozog odabent, ezt érzem, az arcomon pedig valamiféle maszk van. Nem értem, hogy mi történik s le szeretném venni az arcomról, de mielőtt megtehetném lefognak, majd valaki megcsíp és... És megint sötét van.

Harmadjára is ugyan arra a zajra kelek, amit még mindig nem értem, hogy mi generál, de ezúttal már egyáltalán nem hat fájdalmasként, illetve miután kinyitom a szemeimet, tulajdonképpen meglehetősen gyorsan kitisztul a kép és nem érzem zavarónak sem az egészet... Meglepett vagyok, még mindig nem értem, hogy mi történhetett, nagyon zavarosak az elmúlt dolgok. Körülnézek szép lassan, óvatosan, nem is igazán tudom, hogy miért pont így, de így teszem, végül pedig megpillantok egy fiatal lányt az ágyam mellett... Ahogyan rátekintek valami furcsát fedezek fel a tekintetében, felismerést talán? Nem tudom, mindenesetre is miután megszólal megborzongok, kellemes, nagyon kellemes hangja van, ráadásul mind-e mellé mosolyog is, ez a fajta viselkedés pedig valamiért az én arcomra is mosolyt csal, bár a zavartság miatt nem valami erőset.
- Helló... - Nyögöm ki végül, mert hát ha jól vettem észre, ő is köszöntött, nekem pedig szokásom az ilyesmire normálisan válaszolni. Egy kicsit várok, mielőtt bármit is mondanék még, bár látszik rajtam, hogy erőteljesen gondolkodom, hogy miként is essek neki a dolognak, de végül csak eszembe jut egy elfogadhatónak tűnő megoldás.
- Mi történt? - Teszem fel a kérdést, amin igen, el kellett gondolkodnom, hiszen sok más módon megkérdezhettem volna, de így találtam a legjobbnak, igen.

by **Albert Shear** Szer. 10 Okt. 2012, 13:56

- Hát aludtál te butus! - nevette el magát a kislány olyan természetességgel, hogy alig van a világon bárki, aki megkérdőjelezhetné válaszának jogosságát. Aztán felpattant és rádőlt Teddy ágyára. Arcuk szinte össze ér s mélyen egymás szemébe néznek. A lány gesztenyebarna szemei hosszan, mozdulatlanul kémlik Teddy tekintetét. Aztán hátra löki magát és mosolyog.
- Tamara vagyok! De mindenki Taminak hív. Hívj te is Taminak! Szóval láttalak, amikor behoztak. Volt körülötted nagy sürgés forgás...húúúú...olyan izgalmas volt. Nem szoktak itt ám rohangálni. Nyugi van meg béke. Körülöttem sose rohangálnak. Mondjuk én régóta vagyok itt és a doktorbácsik szerint maradnom is kell. Neked mi a neved? Honnan jöttél? Miért rohangáltak körülötted? Valójában ám nem lehetnék itt, de kiszöktem. Kettővel feletted vagyok. Mármint emelettel. Szóval... - de nem tudta befejezni, mert nyílt a kórterem ajtaja. Teddy csak most nézett körül igazán. Egy közel negyven ágyas helyiségben feküdt. Egyedül. Amint visszanézett a lányra, annak hűlt helyét találta. Viszont szeme sarkából észrevehette az érkező, fehér köpenyes személyt. Amikor a férfi odaér az ágyához egyből belevilágít Teddy szemébe.
- Frank doktor vagyok. Ön egy egészségügyi egységben van Utópiában. Emlékszik a nevére vagy arra, hogy mi történt önnel?

by **Teddy** Csüt. 11 Okt. 2012, 22:08

A lány válasza nem egészen az, amire számítok, valamiféle magyarázatot vártam, de tényleg, a csövekre meg a többire... Jó végül is kaptam is, aludtam... Rendben, aludtam akkor, elég furcsa az álmodás, nem nagyon csinálta még ezelőtt, vagy ha igen akkor csak nem emlékszem rá, bár én a dolgok nagy részére emlékezni szoktam, kivéve ami nem fontos, meg amire nem, szóval igen, ezt a kettőt leszámítva mindenre. Közel hajol, fura mód közelre és a szemeimbe néz... Érdekes és meglepő, hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak s most ezen gondolkodnom kéne talán, de nem teszem, mert hát annyira... Szokatlan pillanat ez, még sosem volt hogy valaki így nézett a szemeimbe, lehet hogy ennek most zavarnia kellene? Nos nem igazán zavar, vagyis talán mintha egy kicsit túlzottan közel lenne de ennek nem adom semmi jelét, egyenlőre nincs semmi bajom a lánnyal szóval had érezze jól magát. Végül mondhatni elhátrál majd mosolyogva beszélni kezd, sokat, nagyon sokat és ezen pedig már én is elkezdek mosolyogni, azt hiszem kedvelem és mond pár érdekes dolgot, de mielőtt végezhetne nyílik az ajtó, ő elhallgat, én pedig az ajtóra nézek, illetve gyorsan körbe kémlelek egy kicsit alaposabban is, hogy azért valami fogalmam mégiscsak legyen a dolgok mivoltáról, vagyis arról, hogy hol vagyok, ami pedig fura, hogy sok fekvőhely van de csak én vagyok itt, különös de nem hiszem, hogy oka lenne, csak így jött ki. Mindenesetre is a lánynak már hűlt helye, erre pedig láthatóan rá is csodálkozok, de gondolkodni megint nincs időm mert ez az alak is beszélni kezd és ráadásul még kérdez is, erre az egészre meg zavart leszek... Lelassultam és nem értem, hogy miért...
~ Brmhrh... ~ Azért ilyen értelmes, fáradtságot kifejező gondolatokra még mindig futja, remek!
- Ömm Teddy vagyok... - Itt pedig egy pillanatra beugrik a legutóbbi név, vagyis a legutóbbi másfajta név, ahogyan megneveztek, abból kiindulva pedig, bár itt ezzel most egy pillanatra megszakadta beszédem de azért folytatom ugyan onnan, nagyjából - ... Bár legutoljára April Theodornak hívott... Szóval azt hiszem hogy legyen Theodor... Igen és hogy mi történt?... Hát igazából nem tudom mert nem nagyon tiszta de emlékszem a tűzre meg arra a pusztulásra meg Thorhallára meg Apokalipszisre és a lovasaira! - Kissé lenyűgözve mondom, mert tényleg az volt végül is csak hát emlékszem a félelemre is amit April miatt éltem át, akkor nem pont a helyzet lenyűgöző mivoltával fogalkoztam. A kérdések közben már teljesen elvonták a figyelmemet a lányról.

by **Albert Shear** Hétf. 15 Okt. 2012, 22:43

- Nagyszerű. Köszönöm a történelem leckét. - mormog orra alá a Frank doktor. Aztán felrántja a Teddyn lévő takarót és megvizsgálja a mellkasát. - A tűz mondjuk jó emlék lenne...de nincsenek önön égés nyomok. Igaz a szövetei gyorsan regenerálódnak. A szervei pedig olyanok, mintha csak pár hetesek lennének. - ekkor a szemlevételezés után meg is tapogatta a fedetlen felsőtestét, majd letépte a rajta lévő drótokat. - Emlékszik arra, hogy testileg mi történt magára? - közben az ágy lábához sétált és a kórlapot kézhez véve írt valamit, amíg Teddy válaszolt. Aztán a helyére tette a lapot és elindult kifelé.
- Takarózzon be, mert meg fog fázni. Ha ilyen marad az állapota két-három nap és mehet haza! Meg ha már felébredt, akkor küldetek valami ételt. - az utolsó mondat szinte már a termen kívül hangzott el.
Teddy még vissza sem tudott fordulni az ajtó irányából, amikor Tamara már az ágyára is huppan valahonnan.
- Húúúúúúúúúúúúúúúúú....- bámulja közelről Teddy testét és megnyomogatja, majd betakargatja. - Nem is tűnsz olyan fiatalnak! És máris elmehetsz! Tök jó neked. Megégtél? Az fájt? És hova fogsz menni, amikor először kijutsz innen? Ugye meglátogatsz? Nekem még itt kell maradnom nagyon sokáig. Amúgy ki az a Troll Halla? És különben tudod, hogy női neved van? April az nem csak egy hónap, hanem egy női név is...

by **Teddy** Szer. 24 Okt. 2012, 15:17

- Igazán szívesen. - Válaszolom eme bizonyos Franknek talán kissé pofátlanul, de nekem sem igazán tetszett az, ahogyan válaszolt, szóval azt hiszem, hogy rendben vagyunk... Még nem akarom megfojtani, örülhet!
- Óh igen, azt hiszem Thorhalla volt aki megvédett ellenük... Látnia kellett volna. - Mosolyodom el, mondjuk lehet, hogy látta is, bár nem, akkor nem kérdezne furcsa kérdéseket, azt hiszem, vagy ez ennyire mindennapos az ilyen helyeken? Fogalmam sincs mert tulajdonképpen most járok itt elsőnek, egyáltalán nem is ismerős... Így végiggondolva legalább is nem az, mert én mégis minek jönnék ilyen unalmas helyre? Költői kérdés, tudom a választ, valószínűleg mindenki más is aki ismer, vagy jobban ismer, szóval... Miért tapogat? Kiráz tőle a hideg, nem rossz de annyira nem is kellemes, aztán meg leszed rólam pár drótot ami megint csak érdekes... Igen izé, még egy kérdés, hogy mi történt velem.
- Háááááát... - Kifogytam a levegőből, szokatlan, régen ezt képes lettem volna percekig húzni, de sajnos ez most nem megy.
- Nos nem nagyon, csak egyik percről a másikra ilyen lettem, nem tudom mitől vagy miért. - Ennyit erről, ő elindul kifelé, én pedig nézem ahogyan távozik, meg persze hallgatom, hogy beszél, bár annyira nem nagyon érdekel amit mond, de látok benne valami kis logikát, viszont mielőtt még bármit is tehetnék, talán így harmadjára egy negyed órán belül? Nem is tudom hanyadszor, olyan hirtelen történnek a "dolgok", hogy nem tudok rá mit reagálni hirtelen, mert még az ajtótól sem tudok visszafordulni, amikor valaki az ágyamra érkezik... Bár a reakcióm lassúnak mondható, a hang ismerős... Amint oda pillantok pedig meg is értem, hogy miért, ez az a lány aki pár perce csak úgy eltűnt... Honnan jött vajon így elő? Ő is piszkál és betakar... Most már egészen biztosan kedvelem, sokat beszél, nagyon sokat, ez pedig csak az egyik ok, ami kellemesebbé teszi a társaságát, a másik, hogy nem tűnik begyepesedettnek, nem mellesleg a félre értett dolgain jókat mosolygok.
- Nos eléggé forró volt ott a levegő de úgy tűnik, hogy nem és... Igen eléggé kellemetlen érzés volt. Valószínűleg vissza az x toronyba, a többiekhez, ki tudja lehet, hogy várnak is rám. - Nem hiszem. - Meg foglak. Thorhalla, ő egy amolyan viking istennőféleség. Amit pedig mondtam... Őőő.. April, az egyik ismerősöm, ő hívott engem Theodornak, ezért vagyok én most éppen Theodor. - Válaszolás közben végig mosolygok, élvezem a társaságát, mint mondtam.
- Te az előbb hova lettél? Miért vagy itt? - Nem tudok annyi kérdést feltenni még, pedig sok dolog érdekelne alap esetben csak most semmi sem jut úgy igazán az eszembe.

by **Albert Shear** Pént. 02 Nov. 2012, 22:11

- Hihihih...az előbb elbújtam! Nem láthatnak itt meg! Valójában nem is lehetnék itt. Talán ezért nem is találhatnak itt meg. De érdekes voltál, hallottam ahogy az orvosok meg a nővérek rólad beszélnek, gondoltam megnézlek magamnak! Vagy ezt már mondtam? Most elmegyek, majd visszajövök. Remélem te finom kaját kapsz. Én csak vitaminokat eszek, meg mindenféle egészséges folyadékokat. - megint hallani lehetett az ajtó kattanását s a lány mint az árnyék suhant az ágyak alá. Közben egy fehér ruhás férfi lép be a terembe, kezében egy tálcával. Lassan Teddyhez csoszog, leteszi a mellette lévő ágyra, majd hirtelen felrántja Teddy ágyát ülő helyzetbe.
- Egyen. - teszi a férfi ölébe a tálcát. Két darab, tenyérnyi rántott hús, köretnek pedig zöltség keverék foglalt helyet a tálcán. - Hangokat hallottam, már magában beszél? Ha társaságra vágyik, áttehetjük egy kórterembe ahol mások is vannak...

by **Teddy** Kedd 06 Nov. 2012, 16:52

- Á hogy úgy! - Ennyit tudok hozzáfűzni a helyzethez mosolyogva, értem, hogy miként volt képes olyan gyorsan eltűnni, nagyon gyorsan slisszant be az ágyak alá, mint egy árnyék, következőnek pedig egy orvos lép be az ajtón és nem értem, hogy miként volt képes ilyen jól kiszúrni, hogy most kéne eltűnnie, én pedig normálisabban ennek hála nem is tudok válaszolni, mert hát nem akarok én az lenni, aki miatt elviszik innen, mert még mindig kellemesnek vélem a beszédes társaságát. Az alak aki bejött, akiben már nem vagyok biztos, hogy orvos, hozott valamit, bár először fogalmam sincs, hogy mit, mert bár megfigyelném, amíg leteszi, de állít az ágyon amin fekszem, olyan lendülettel hogy a szívbaj kerülget és nagyon kevésen múlott, hogy nem kezdtem el rémülten ordibálni, viszont...
~ Még egy ilyen és beleharapok... ~ Ha ezt akár még egyszer eljátssza, akkor tényleg esküszöm, hogy kiharapok egy darabot vagy a kezéből, vagy pedig a valahonnan máshonnan, ahol elérem, most viszont egyenlőre csak kicsit szúrósan nézek, egy kis ideig, a tekintetem akkor vált át amikor megkapom azt a bizonyos tálcán, amin így már egyértelművé válik, hogy mi van rajta... Kaja... És megjegyzi, hogy magamban beszélek és hogy áthelyezzenek-e máshová. Kifejezéstelen arccal nézek fel rá és késleltetve válaszolok, bár nem agyon, csak egy nagyon picit.
- Úgy vélem nem szükséges. - Majd pedig miután befejeztem ezt az amúgy rövid mondatot, egy másodperces újabb késleltetés után gyorsan elmosolyodom, majd pedig visszatérek az ételhez és remélem, hogy távozik, mert... Nem akarom, hogy itt legyen, addig nem is igazán nyúlok hozzá, csak nézem, ami azt illeti eléggé tanácstalanul, esetleg finoman szagolgatom, mert ez is egy eléggé új dolog, a szaglás, kíváncsi vagyok rá, hogy ennek milyen... Izébizéje van, szaga? Annak nevezik?

by **Albert Shear** Kedd 13 Nov. 2012, 00:57

-Rendben van. - válaszol kurtán és sarkon fordul. - Ha végzett, csak tegye a szomszéd ágyra. Ha fel tud állni. - szól még hátra és a már megszokott halk kattanás jelzi, hogy a "kedves nővér" elhagyta a termet. Távozása hatalmas űrt hagy maga mögött. Néma csendet. Csak az illatok maradtak meg Teddynek. Valami szúrta. Ezt tökéletesen érezte. Ahogy körbe szimatolt azt állapíthatta meg, hogy ez bizony a környezete. Maga sem tudta megnevezni az anyagot, csak annyit, hogy irritálta. De ez jött a padlóból és a fém, a hideg fém bútorokból is. Valószínűleg valamilyen tisztítószer lehet.
Ahogy Teddy maga elé veszi a tálcát, a szúrós érzetű illat helyét átveszi valami egészen más, domináns és meleg érzet. Ahogy jobban a tálca fölé hajol, az orra összerándul és feje kissé hátra hőköl, reflex szerűen. Maga is meglepődik rajta, hogy az orr-rándulás, tágulással járt s a pillanatra kellemetlen szag, az agyát bizsergető illatot hagy maga után. Már óvatosabban szagolja meg a húst s már nem facsarja meg az orrát az illat. Próbál fűszereket elkülöníteni, de olyat érez, mint még soha. Az agyát bizsergető és az orrát felmelegítő illat folyamatokat indít el a testében. Gyomra szó szerint megkordul és finom fájdalom érzetet okoz...

by **Teddy** Kedd 13 Nov. 2012, 19:26

Legszívesebben legyeznék, hogy menjen már innen, de valamilyen oknál fogva nem teszem, valószínűleg azért, mert nincsen hozzá kedvem, igen tuti, hogy ez lehet az oka, szóval nem legyezgetek neki, ellenben távozik magától is, ahogyan pedig elhagyja a szobát... Valahogy magányosnak érzem magam... Nem mintha egy ilyen ember társaságára lenne szükségem, de most senki sincs sehol és csak én vagyok itt a szobában, ez annyira nem vicces, de mit lehetne tenni. Az étellel kezdek el foglalkozni, fogdosom az evőeszközöket, amik valahogy... Nem is tudom milyenek, sosem piszkáltam még a tárgyakat és annyira érdekes érzés, mint korábban az, amikor a levegőben repültem, a robbanásnak köszönhetően ugyebár, mert az-az volt, ugye?... Már nem vagyok benne biztos, mindenesetre is szagolgatni kezdek, ami pedig nagyon gyorsan feltűnik, az egy meglehetősen kellemetlen szag, zavar és mindenhonnan az jön... Szóval nem tehetek semmit sem ellene, az emberek vajon mindig ezt érzik? Remélem nem, vagy ha igen, akkor remélem, hogy nem leszek sokáig ilyen. Ahogyan viszont az ölembe veszem a tálcát, az egész helyét átveszi valahogy... Egy sokkal kellemesebb valami, egészen addig, amíg bele nem szagolok, ugyanis az hirtelen olyan dolgokat vonz maga után, amiktől akaratom ellenére is elrántom a fejemet az ételtől és nem igazán értem, hogy miért, de valahogy így utólag mégis kellemes, ezért szép lassan, óvatosan ismételten megszaglászom, ezúttal pedig sokkal jobb, oly annyira, hogy valahogy... Nem is tudom hogy magyarázzam, valami éppen kifolyik a számból és nem érdekel annyira, hogy letöröljem, ráadásul megkordul bennem valami, ami enyhén fáj is... Annyira furcsa, semmit sem tudok semmihez sem hasonlítani... Mindenesetre is most jön az a része, hogy valahogy enni kéne... Azt hiszem kézzel lesz a legegyszerűbb nekilátni, igen bizonyára.

by **Thorhalla** Szer. 26 Dec. 2012, 19:19

Felemelkedés
Résztvevők: Hellstorm, Teddy és Skarlát Boszorkány

Az X-men maradéka, vagyis akik maradtak, ez a három személy különleges összejövetelt tartott a közelmúltban történt események miatt. Ők is csak nemrég értesültek arról, hogy Apokalipszis újra visszavette a hatalmát és három lovast nevezett meg, hogy ennyin vannak, akik máris szolgálják. Kettő teljesen ismeretlen előttük, a harmadikat viszont már ismerték, mert ott volt Apokalipszis mellett, Judas M. a realitás manipulátor. Ez pedig igazából, hogy újra ő került hatalomra egyetlen egy dolgot jelentett, az elmúlt fél év során az emberek felbátorodtak és sok mutáns esett áldozatul a fajgyűlölőknek, most valószínűleg sokszorosan fizetik majd meg az árát. Amit még hallott a társaság, hogy New Yorkot és a keleti partot, akárcsak Észak-Amerika nagy részét az egyik lovas szó szerint vérrel vette vissza. Az emberek egymást ölték halálra a fegyvereikkel a férfi képességének hála, alig voltak, akik el tudtak menekülni. A megtorlás szörnyű volt az Észak-Amerika területeken, talán a legvéresebb az egész világon. Mindezek fényében Utópia és központja, ami hála Thorhalla-nak még mindig gyönyörű Asgardi kastély pompájában állt valószínűleg újra menedék hellyé fog válni.
- Az emberi tanács képviselőivel beszéltem reggel – kezdte Wanda az összejövetelen. – Úgy vélik, hogy Utópia újra menedék lesz és érdeklődnek arról, hogy újraszervezzük-e az ellenállást a segítségükkel, vagy háttérben maradunk. A szavaikból kiderült, hogy számítanak ránk.
Mindenki tudta, hogy miért nem X-ment mondott ezúttal, az felbomlott és most lényegében ő volt az egyelten mutáns erre és az ellenállás szó sokkal kifejezőbb volt ezúttal.
- Mihez kezdünk? – kérdezte a két férfit. – Révén a mészárlás miatt már most érkeztek menekültek.

by **Morsus** Szer. 26 Dec. 2012, 20:11

Hellstorm komoran felpillant.
- Ez nem kérdés kölyök.
Mondja a hatalma székében ülve.
- Az Ellenállás visszatér. Apokalipszis már térdre borult ideje, hogy földre vigyük, végleg.
Hangja magabiztos bolt még ha picit dühös is vagy komor. Nehéz volt eldönteni. Hazaérte óta mindig furcsán viselkedett. Agresszívabb és türelmetlenebb lett.

by **Teddy** Szer. 26 Dec. 2012, 20:26

Kényelmesen ücsörgök a magam székében, a lábaim az asztalon és még azok segítségével finoman hintázok is. Unatkozok, bár most van mivel lefoglalnom magam... Na jó, nincs mivel lefoglalnom magam, szóval még egy látványosat is ásítok közben. Megint helyzet van, persze mindig van, Apo visszatért nekünk pedig erről tényleg muszáj beszélnünk, vagyis szerintük. Gondolom az egyik lovas cselekedete miatt, meg persze az egész helyzetet komolynak lehet mondani azt hiszem, de én más lovas által elkövetett dologról nem igazán hallottam... Szóval gondolom ez a fő oka, de nem vagyok benne biztos, hogy értem a probléma mivoltát... Bár tény, hogy kicsit meg vagyok sértődve a dolog miatt, mert nekem miért nem szóltak, hogy valaki ilyesmire készül? Olyan szívesen megnéztem volna, tömegek ölik egymást! Engem mindig minden jóból kihagynak... Amúgy hova lett April? Én vagyok az egyetlen aki nem tudja, hogy mi lett vele? Igaz, lusta voltam megkérdezni másokat, szóval azt hiszem annyira nagyon ez még nem számít. Elmosolyodok Hellstorm szavain.
- És miután térdre borult, az emberek agyatlanul ölni kezdték egymást a hatalomért, majd pedig visszatért és leöletett egy másik rakat embert... Nem gondoltam, hogy más is el akarja érni ennek az ismétlését rajtam kívül... Szóval részemről mehet a történelem ismétlés! - Válaszom valamilyen szinten buzgó és őszintén boldog. Talán végre van valaki, aki ugyan olyan lenyűgözőnek tartja mások halálát? Remélem.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Dec. 2012, 11:10

Résztvevők: Hellstorm, Teddy és Skarlát Boszorkány

Wanda bólintott Hellstorm szavaira és elmosolyodott, majd ez eltűnt Teddy szavaira.
- Te vagy a vezetőnk továbbra is, te vagy itt a legrégebben, te ismered a szokásokat – mondta. – Theodor! Emlékezz, hogy mit tanultál az elmúlt hónapok alatt. Nem a vérengzés a lényeg, hanem az, hogy jót tegyünk és másoknak segítsünk.
Még megvárta, hogy a fiatal férfi mit is válaszol, majd utána visszafordult Hellstorm irányába.
- Hogyan akarunk belek…
Kezdte volna feltenni a kérdést, de nem maradt ideje arra, hogy megtegye. Odakint ugyanis dulakodás hangját lehetett hallani, az egyik itt élő mutáns, próbált szép szóval rávenni valakit, hogy maradjon odakint, mert a teremben megbeszélés van. A mennydörgés után, amit az ajtó felől hallani lehetett mindenkinek csengeni kezdett a füle, az ajtó kinyílt és a kint levő mutáns a földön csúszva érkezett meg az asztalig, ahol a hármas ült. Sérülése nem volt, nem bántotta az érkező, csak az ijedtség volt az arcán. Az ajtón egy hosszú szőke hajú férfi lépett be, egy elektromos pöröllyel a kezében megmagyarázva azt, hogy mi volt a mennydörgés.
Utopia - Page 4 2499437-u_03pg05

- Tudni akarom, hogy hol van a fiam és a feleségem! – mennydörögte.
A társaságból egyedül Hellstorm ismerte meg a férfit, ő volt kellően régen itt, aki nem volt más, mint az elvileg évek óta halott Jonathan Miller, a Varázslónő férje.

by **Teddy** Csüt. 27 Dec. 2012, 11:44

Őszintén mosolygok a magam következtetésén, egészen addig, amíg Wanda rám nem szól, amire egy kicsit megszeppenek és eléggé gyorsan eltűnik az arcomról a boldogság, a helyét pedig valami más veszi át. A boszi, vagyis a skarlát boszi, ami nem vagyok benne biztos, hogy most az egy szín, vagy mi a fene akar lenni, de a lényeg, hogy az itteniek közül az egyetlen személy, aki valamiért képes rám pozitívan hatni... Nem is tudom, hogy miért, vagyis tudom, de igazából fölöslegesnek látom most így magamban felemlegetni. Így életet adok egy lemondó sóhajnak, majd pedig...
- Bocsánat. - Nem sértetten, vagy felháborodva, még az arcom is valamilyen szinten szomorúvá válik mellé, már amennyire az arcom rugalmas... Szóval látszik a spontán szomorúság de azért annyira nagyon szívbe szúróan nemigazán, inkább a hangsúly az amiből jobban is érezhető. Eztán jönne a következő téma, egyértelmű, a hogyan akarok nekikezdeni, de mielőtt ez megtörténne, beszélgetés, aztán nagy zörej, majd pedig az ajtót álló fazon csúszik be az asztalig, de ahogyan elnézem sajnos semmi baja sincs... Izé... Semmi baja sincs, szóval a tekintetemet inkább az elektromos pörölyös szőkére emelem, aki belépdel utána az ajtón és mond valamit de igazából nem hallom... Szóval a kisujjammal egy picit belepiszkálok a fülembe, eléggé ráérősen, teszek pár " kidugító " mozdulatot, s csak aztán válaszolok.
- Nem értettem, mit mondtál? - Valóban nem értettem, nekem sok volt hirtelen ez a hatalmas zaj, vagyis a füleimnek, ha pedig elismétli újra, hogy mi is a nagy betörés tárgya, ha nem, egy idő után, amikor jónak tűnik az időpont úgyis Wandához fordulok, mert már meg kell kérdeznem.
- Amúgy egy ideje fúrja az oldalam, hova lett April? - Miért nem kérdeztem meg ezt én eddig? Ja igen tényleg, mert nem érdekelt annyira, mondjuk még most sem, de azért ez most egy tökéletes helyzetnek látszik hozzá.

by **Morsus** Csüt. 27 Dec. 2012, 12:13

Hellstorm masszírozza a halántékát.
- Istenem, Kölyök. Menthetetlen vagy. De végre megtehetem ezt.
Ezzel tarkón vágja.
- Tanulj meg emberként viselkedni, vagy szaporodni fognak a taslik.
Ekkor megjelenik Miller. Hellstorm már felállva vértjébe borul. Arcán állatias vicsor jelenik meg.
- Itt a boszorkány kutyájának nincsen parancsszava! Tedd le a fegyvert vagy kezeiddel együtt teszem ÉN le!
Már szavai közben meg a férfi felé félre állítva Skarlátot az útból.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Dec. 2012, 13:44

Résztvevők: Hellstorm, Teddy, Skarlát Boszorkány és Jonathan Miller

Teddy kapott némi fegyelmezést Wandától, majd még óvatosan Hellstorm is tarkón csapta. Nem volt különösebben fájdalmas, inkább csak kellemetlen érzés mindez. Ahogyan a férfi elindult Miller felé Wanda önként félreállt az útból, nem kellett félretenni. Az elektromosság eltűnt a pörölyről, bár még látszott a másikon, hogy a kutyára dühösen szorítja meg a fegyver markolatát, de aki kicsit is értett a harchoz láthatta, hogy nem fog támadni. Végül leengedte maga mellé és a földre helyezte a pöröly laposabbik felével, anélkül lépett közelebb Hellstorm-hoz.
- Látom az évek során a csöndes Eddy-ből szókimondó darab lett – mondta. – Ugyanúgy van beleszólásom mint bárkinek, életemet adtam Magneto elveiért, a kutyákat meg a szürke oldalán találod. Nem harcolni jöttem, tudni akarom, hogy mi lett a feleségemmel és a fiammal. Remélem itt kapok választ a kérdéseimre.

Kissé hátrébb Wanda és Teddy figyelték a párost és a nő most felelt a kérdésre.
- Börtönben, egy biztos helyen, megőrült és mindenkire veszélyt jelentett. Most olyan helyen van, ahol nem árthat senkinek – ekkor szólalt meg hangosabban is. – Edward, ki ez a férfi?

by **Teddy** Csüt. 27 Dec. 2012, 15:34

Végül mindenkitől megkapom a magamét, pedig eddig azt mondták, hogy egy bocsánatkérés csodákra képes... De most inkább már sértve érzem magam, mert én megtettem, mégis megütöttek, ami nem igazán fáj, de azért kellemetlen hatásokkal jár. Cserébe nagyon csúnyán nézek Hellstormra és már nem is érdekel a másik szőke emberke aki az imént bejött ide.
- Nagyobbat tudok ám most harapni... - Mormogom magamban, mert hát a következő ilyennél lehet, hogy megharapom, vagy legalább is megpróbálom, az biztos, hogy neki lesz kellemetlenebb. Az, hogy páncélozva, meg mit tudom én milyen indulatosan megy neki a másiknak, az pedig eléggé "lazán" fogadja, nos nem igazán hat meg, úgy értem láttam én már ennél jobb dolgokat is, szóval nem sokáig figyelem őket, igaz amúgy se sokáig tenném, mert hát most kapok választ a kérdésemre, ami viszont eléggé meglep és jó pár zavart pislogással válaszolok, eleinte legalább is csak ennyivel.
- És... Nekem erről miért nem szólt senki?? - Engem mindig mindenből kihagynak, ez nem fair, főleg azért, mert ez egy olyan dolognak tűnik, amire másoknak valószínűleg nem kellett rákérdeznie, hanem csak közölték velük... Nem is szeretnek.. POKOLRA VELÜK!... Izé... Nem tudom.. Nem tudom? Ez eléggé jól hangzik. akkor legyen ez... NEM TUDOM! Ennek volt valami értelme?... Nem tudom.

by **Morsus** Csüt. 27 Dec. 2012, 16:14

Hellstorm kifúja a levegőt.
- Ő itt Jonathan Miller, Stephanie Miller férje. Annak a Stephanie Millernek a férje. Meghalt küldetésben, de úgy fest él és Martalóc lett belőle.
Majd elgondolkodik.
- Azzal nem veszítek, ha megtudod a tényeket. A feleséged megőrült az Asgardiak megérkezésekor. Kinevezte magát Varázslónőnek és Apokalipszis, Tao, Fájdalom és az X-men ellenfordult. Sokakkal végzett.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Dec. 2012, 17:11

Résztvevők: Hellstorm, Teddy, Skarlát Boszorkány és Jonathan Miller

- Senkinek sem lett mondva, féltettek téged Thorhalláék, féltek, hogy túl nagy befolyással lenne rád, mert még mindig nem tudod milyen embernek lenni, mintha én tudnám – sóhajtott fel, majd meglepve nézett Miller irányába. – Ah, nem is tudtam, hogy férjnél volt…
- Csak minimális beültetés – mondta. – Amennyire szükségem volt, önszántamból. Igen, én is így hallottam, hogy Tao-val végzett. Nem csodálkozom, második párját veszette el ugyanúgy, Thorhalla is beleőrült, amikor hasonlóan vesztette el Einar-t – húzta el a száját.
Az Asgardiak említésére még komorabb arckifejezést öltött, mint korábban.
- Ezek szerint róla nem tudjátok, hogy hol van. Akkor a másik két személyt, akit keresek, Donald, a fiam és Thorhalla. Róluk bármi hír? – ezt már nem csak Hellstormnak tette fel, hanem mellette elnézett Teddy és Skarlát irányába is.
Odakintről ebben a pillanatban kiáltozást lehetett hallani, rohanást, majd egy fiatal tizenöt év körüli kislány érkezett az ajtóba halálra rémülten.
- Valaki… valaki megölt három embert a pár órája érkezett menekültcsapat tagjaiból…

by Ajánlott tartalom