Királyságok

Doria is felszállt a hajóra és elfoglalta a helyét rajta. Figyelmesen hallgatta továbbra is, hogy mit mond Thori neki, de amikor Holocaust került szóba a nő szemei megvillantak a dühtől és a gyűlölettől. Jobban, mint az eddig a kifordulás alatt bármikor is. A kezei ökölbe szorultak és látszott, hogy minden erejére szüksége van, hogy ne üsse meg Thori-t ebben a pillanatban.
- Az a csúszómászó féreg nem az exem! – vicsorgott. – Ha azt nézzük, hogy Apokalipszis engem nevezett meg örökösének, akkor Holocaust, vagy Nemesis, nevezi bárminek is magát az öcsém… és nem pedig az exem.
Kivárt néhány pillanatot.
- Szóval, ha még egyszer ilyet mersz mondani, akkor kivágatom a nyelvedet! – sziszegett.
Az indulás után került szóba Thorhalla esete.
- A nagynénéd kinek a lelkét fogadta volna el érte? – kérdezte. – A Varázslónőét, azért a Thor-ét, akit láttunk korábban, vagy a másik világból általam megmentett Einarét?
Másét nem tudta elképzelni, azok után, hogy miket hallott erről. Utána a válaszra várt, majd a gép rendszereit is ellenőrizte, hogy minden rendben legyen, mire megérkeznek a oda, ahova tartottak.

//Folytatás: Törzsek földje (Valamikori USA)//

//Legalább is, ha jól vettem ki.//

Az Idő Kifut

A MajomKirály és Jinx türelmetlenül állnak egy űrhajón, amire meg lettek hívva. Lassan kisétál két alak. Brutál, a rejtélyes Bestia egy másik világból.

Éhség, a valamikori Fenegyerek vagy Hood, Apokalipszis Éhség lovasa, aki saját útját járja azóta.

- Több embert vártam volna.
Mondja a gépes lélegzetű volt mutáns maszkkal a száján.
- Jobb pár effektív, mint sok hasztalan, nem gondolod?
Feleli a zöld mutáns majd megigazítja a szemüvegét.
- Barátaim már tudjátok miért vagytok itt. Pár hete nyílt tényé vált, hogy Mr. Sinister, Apokalipszis volt Lovasa védi a realitásunkat attól, hogy más realitások bolygójával összeomoljanak úgy, hogy egy sereget küld ki világról-világra majd megsemmisíti az ottani földbolygókat. Kis segítséggel megtudtuk hol van és most megsemmisítjük a hadseregét miközben elpusztítanak másik Földet. Ezzel leállítjuk az ördögi kört majd megoldást keresünk erre a realitás összeomlásra együtt. A mi dolgunk ebből (most) csak az, hogy leállítsuk Sinistert és elpusztítsuk a laborját itt a jeges sarkon a Királyságok árnyékában. Készen álltok?

~Jinx~

- Uncsi!!!!!!
Csak várunk itt és szinte senki sincs itt. Van mellettem egy majompofi aki plüss verzióban talán még cuki is lenne, de itt ez a várakozás kikészít. A hajam pörgetem és még az is izgalmasabb, mint itt várni. Nem azért jöttem erre az űrhajóra, hogy unatkozzak és várjak. Én bulizni akarok és robbantgatni. Állítólag lesz valami labor is, fúúúú az majd nagyot fog szólni.
Dörzsölöm össze már előre is a tenyereimet.
Kilép végre két alak, a volt apo lovas és bestia, bár ő eléggé bezöldült, talán megpenészedett itt a hajón. Hihihi.
Lökik a sódert, de egyelőre csak azt mondják amit tudjuk.
~ Bla bla bla. Hol van már a lényeg?
Teszem fel amagmban a kérdést, de végül meg is jön a válasz. Ekkor abbahagyom a hajam birizgálását és kaján mosoly húzódik az arcomra.
- Akkor hozom a stukkereket és a bombákat. Kis robbantásra nekem sose kell indok.
Mondom, majd a vállamra kapom a felszerelésemet, ami eddig a földön hevert mellettem.
- Egy jó kis robbantásra mindig kész vagyok.
Mondom kuncogással a végén, majd a "társamra nézek".
- Te készen állsz majompofi?

A csapat kénytelen indulni mivel a hely megremeg, ahogy a bombák becsapódnak. Majomkirály eltűnik a folyosókon, ahogy Jinx csak rohan és rohan lassan meglát egy furcsa torz labort, ahol idegen lények beteges félkész klónjai vannak több méter mélységig. A legtöbb kabin nyitva és üres, de egy most nyílik ki. A csupasz női alak szőrtelen még rózsaszínes babaszerű bőrével csúszkálva mászik ki.
- Agyar #252, végezz a behatolóval.
Parancsolaj egy gépi hang. A szemei sárgás fényt vesznek fel. Fején haj lassan kiemelkedik, de még alig pár tucat szál, mint egy újszülöttön. Sziszegése közben szemfogai kiemelkednek és ugrása közben a karmai is megjelenek.