Re: Királyságok

by **Morsus** Pént. 18 Júl. 2014, 23:30

Kastély csúcsa: Doria
A csontváz ridegen kacagni kezdett.
- Még mindig nem látod. Nem baj. Maximum megöllek. Nekem sem kellett anya. Apám egy idióta volt. Miután legyőzte egy nem mutáns mániákusan csak mutánsokat gyűjtött és irtott minden mást. A mutáns túlszaporodott és meggyengült nem volt lovasnak méltó matéria, hát ellopta apádat. "A legerősebb éli túl". Nem érdekel mi az, ami a legerősebb. Az asgardiak nem voltak azok. A családod pedig most kap esélyt, hogy bizonyítson. Ahogy az enyém is.
Ezzel várt és újra lőtt, de most többször.
- A nyakörved gyengíti a fizikai erődet és zavar a vízuraló képességed alkalmazásában. A hibád ugyanaz, mint apámnak volt. Elfelejted, hogy a világ fejlődik.
A láncot elengedi majd az ágyúval kilövi magát a toronyból.

Kastélytól egy mérföldre: Apokalipszis Ikrek
Végzet éppen hogy elkapja a fivérét. A szárnyait kitárva csak enyhíteni tudja a zuhanás sebességét. A gyógyulás megkezdődik és az ikrek kínlódva kitárják a szárnyaikat, de most mindkettőt emésztik a kórok. Az égből újabb kések repülnek, amit a vörös bőrű nő kikerül, mire egy sugár telibe találja őket és így csapódnak a földbe. A testük éget és fáj. A fivér elájult, de a nővér át valami halovány csontvázszerű lényt közeledni. Holocaust. A lovasok túl messze vannak, hogy életerőt vegyen el tőlük és a hómezőn nincsen a közelben semmi mi élne.
- Semmibaj testvéreim. Eljött a Lovasok Kora.
Súgja a holtlélek. Skuld nem tudja megérinteni. Nehéz megmagyarázni, hogy a rokonság vagy furcsa élő-holt állapota Holocaustnak. Az alak rálő a mozogni alig bíró párosnak. Ezzel mindkettő elájul.
- Mester... Hórusz súlyos...
Szól Sanjar, aki a szőnyegen ülve fogja a kezében a rohadó madármutánst.
- Végezz vele. Nincs szükségem gyengékre.
A perzsa elhasítja a nyöszörgő Hórusz torkát és lerúgja őt a szőnyegről.

Börtön: Thorhalla
Az asgardi úrnő nem tud kilépni onnan. Ez nem varázslat, ezt ő maga érzi. Gyűlölet. Senki iránt sem érzett még ennyit. Apokalipszis, Holocaust, Loki, Zeró, Einar gyilkosai... egy sem ért fel azzal amennyire gyűlölte Lyront és azt, amit a férfi csinált. Szinte uralhatatlanul szorult ökölbe a keze mikor nézte a férfit és dühöngés ragadta el. Őrjöngés, mert majdnem elvesztette a szerelmét emiatt az átkozott hal miatt!!

Folyosók: Teddy és Wanda
Teddy egy adag rovart okád vissza ezzel feltartva az áradó bogár felhőt. Majd koncentrál egyetlen pillanatra és a kezei körül lilás fény jelenik meg. A japánnő hörögni kezd abbahagyja a bogarak hányását. Füstöt lehel majd apró égett kén fekete bogarakat köpköd a padlóra. Ahogy a ízeltlábúak kirepülnek a folyosóról úgy látszik egyre tisztában a földre zuhanó kimonós hölgy, aki füstölögve dől az oldalára. Ahogy a csapat talpra áll a nő holtan fekszik és a szájából lángnyelv emelkedik ki. Wanda egészen jól van, de úgy fest Hellstormot azért rendesen elkapták a csípések. A sérthetetlen férfi most törékenynek és gyengének tűnik, hiába húzza ki magát.

by **Ko-Rel** Szomb. 19 Júl. 2014, 11:37

Doria megrázta a fejét, ő látta, pontosan látta, jobban, mint Holocaust. De mi értelme lett volna a valódi igazságot elmondani? Úgysem értette volna meg. Amikor a férfi hozzá szólt és nevetett nem nézett rá, csak a távolba nézett még mindig, ahol a harc folyt.
- Azért veszed magad körbe csak mutánsokkal – jegyezte meg gúnyosan.
Az Asgardiak elesetek, igazából kinézte belőlük, hogy az embereket védték, mert ők maguk erősebbek voltak és ezért estek el, ez is erőssé tett valakit, de nem szólalt meg, nem akart veszekedni, sem feleslegesen jártatni a száját, Holocaust úgysem értette a lényeget. A legerősebb pedig jó ideje létezett, lényegében maga Apokalipszis hozta létre azzal, hogy üldöztette és űzte őt. A Varázslónő, a képességgel rendelkezők közül talán Doria volt az egyik legerősebb, ezzel tisztában volt, de egyébként elismerte, hogy Stephanie és Thorhalla.
- Még mindig ostoba gyerek vagy – mondta megvetően.
Amint elrepült a másik szólalt meg ismét a levegőben mondva a szavait.
- Még mindig azt hiszi, hogy a képesség a minden és csak azzal lehet győzni valaki ellen.
Még jó néhány másodpercig figyelte a távolt, majd Morsus és Sinister felé fordult.
- Remélem tisztában vagytok vele, hogy miatta fog elbukni a világ – mondta.
Nem az volt a célja, hogy ellentétet keltsen, vagy intrikázzon, azon már túl volt, ezek pusztán logikai tények voltak. Holocaust soha sem volt méltó arra, ami akart lenni és amit hitt, hogy az lenne. Ha képes volt arra, akkor a láncot letépte a nyakából az övet otthagyta, az nem érdekelte jelenleg.
- Jelentést akarok Sinister, részletesebbet, mint az kapott – mondta. – Egy homokvárat talán képes az erőlelátásával megvédeni, hogy régen ismert ellenségeit lekapcsolja, de a világunkat nem lenne képes soha sem, sem idegen ellenségek ellen. A világ védelme érdekében most utoljára elnézem az árulásodat Sinister, ha mellém állsz – nézett a férfi szemébe határozottan.

by **Thorhalla** Szomb. 19 Júl. 2014, 12:44

~ Folyosók ~
Wanda még mindig azzal volt elfoglalva, hogy a bogarakat próbálja leszedni, lesöpörni magáról, így fel sem tűnt neki egyelőre különösebben, hogy Teddy mit is csinál. Csak akkor , amikor már nem voltak rajta és meglátta a japán nőt, hogy holtan fekszik a földön és a lángcsóva állt benne. Most tudta csak összetenni a képet, hiszen látta már Új-Valhalla-ban a fogadóban is mindezt, hogy világítottak a kezei. Közelebb lépett Hellstorm-hoz, hogy megvizsgálja, hogy jól van-e a férfi.
- Köszönöm – mondta Teddy-nek. – Mióta rendelkezel Nagy Testvér képességével?
Mikor Latveria-ban voltak nem volt ilyesmi a fiúnak, amíg távol lehetett, akkor szerezhette ezt, de Wandát érdekelte volna, hogy miként.
- Jól érzed magad? – kérdezte még Edwardot is. – Fedezéket kell keresnünk, ki tudja, hogy még hány embere van Holocaustnak itt.

~ Kastélytól egy mérföldre ~
Az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a bátyját, igaz ezzel saját magát is nagyobb veszélynek és fájdalomnak tette ki, főleg, hogy ismét egy lövés érte őket. Ezúttal nem sikoltott fel, csak a körmeit mélyesztette bele a tenyerébe. Elkezdte átvenni a bátyja betegségét, ami miatt már neki is fájdalmai voltak, a hóba lezuhanva azonban a hideg kellemesnek volt mondható számára, némileg elnyomta a fájdalmat. Sajnálatára a lovasok mesze voltak és más élőlény meg nem igen volt erre, a baktériumok, vírusok és efféle apró lények túl kevesek voltak ahhoz, hogy elég életerőt tudjon elszívni tőlük. Érezte, hogy a fivére eszméletét vesztette, majd a kastély felől még valakit érezni, ott volt a közelben, de tőle nem tudott életerőt elszívni, Holocaust, a legidősebb bátyjuk, úgy tűnt Skuld számára, hogy családtagok immunisak a képességeikre. A férfi szavait még hallotta, majd elvesztette az eszméletét ő is.

~ Börtön ~
Léptem volna ki, mikor megtorpantam ismét, képtelen voltam megtenni. Szívem szerint itt helyben kivégeztem volna Lyron-t. Egykor vonzódtam hozzá s tán még szerettem is, persze közel sem olyannyira, mint Einar-t valaha is, de oly sok hasonlóság volt köztük. Lehet, hogy csak végig szerelmemet láttam benne? Mikor felé fordultam éreztem, hogy a gyűlöletem, a büszkeségem s minden, mit magamban tartottam egyszerre robbant ki. Atyám, Holocaust, Apokalipszis, Tao, Zero, senki, kik megölték Einar-t s Jonathan-t, feléjük sem éreztem sosem oly nagy gyűlöletet, mint most Lyron iránt. Még ha képes lettem volna sem próbáltam volna visszafogni magam s lendült a kezem, hogy ököllel üssem arcon.
- Én az életem adtam volna azért, hogy újra élj s ha hatalmamban állt volna leányod anyját, szerelmedet is visszaadtam volna! – üvöltöttem rá. – S te miként hálálod meg, magamra hagysz! Sosem voltál ott, mikor kellett volna, én támogattalak, de csak önön magaddal törődtél! Az embereim, a népem életüket adták népeid védelmében! S ara nem voltál képes, hogy néhány vigaszszót nyújts, s mindezek tetejében, ott akartad hagyni a férfit meghalni, akit szeretek! Gyűlöllek!
Vettem néhány mélyebb levegőt.
- Hallgatnom kellett volna April-re, ki a Főnix erővel végezni akart veletek s nem szembeszállni vele védelmetekben! Hagynom kellett volna, hogy véged legyen aznap!
Ha most már képes voltam megfordultok s távozok, hogy a fiamat kiszabadítsam s Einar-t is.

Királyságok - Page 6 00120

Karakterek:
Thorhalla Lokidottir
Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány
Skuld Sabah Nur / Végzet

by **Teddy** Szer. 23 Júl. 2014, 04:07

~folyosók~
Rideg tekintettel nézek végig a füstölgő, belülről égő lovasra, olyan szinten érzéketlen, gépiesen rideg tekintettel, hogy már én is fázom csak az érzéstől ami az arcomon húzódik végig, olyan, mintha évtizedeken keresztül viseltem volna ezt az arckifejezést és tudom is, hogy miért. Tehát... Képes voltam felhányni egy bogárrajt és felgyújtani az akaratommal, mindezt pedig úgy, hogy maximum sejtettem, hogy miként működhetnek ezek a képességek, szóval legalább nem csak érzem, hanem tudom is kezelni őket. Egy ideig még nem mozdulok, de végül Wanda szavaira gyerekesen elvigyorodva megvakargatom a tarkómat egy már majdnem szégyenlős és továbbra is gyerekes nevetéssel, ahogyan egyszerűen egy szótól minden felgyülemlett és még éppen füstölgésben lévő dühöm elpárolgott. Annak örülök, hogy már a gyomrom legalább nem olyan kellemetlen, igazi felüdülés, különben ahogyan most eszembe jut az érzés maga a hideg futkos a hátamon és kissé össze is rezzenek tőle, nem lehet egy mindennapi látvány a mutatványom... És ezúttal már biztosra merem venni, nem vagyok egyedül, mármint a fejemben... Mármint egyedül vagyok, de mégsem, itt vagyok, vagyunk, idegen egy másik életből aki mégsem idegen. Eddig nem éreztem ezt ennyire erősnek, de érdekes élmény egyszerre ketten lenni és nem tudom, hogy mit gondoljak most hirtelen erről, úgy értem az eddigi tapasztalatom, még visszamenőleg pár perccel ezelőttig, szóval ja nem tudom.
- Nem tudom... - Válaszolok kicsit értetlenül, majd folytatom sokkalta komolyabban.
- Ma találkoztam vele, fizikailag is pár másodpercre véletlenszerűen, akkor történhetett valami. - Ezen még pár másodpercig elmerengek nyugodtan, majd pedig a semmiből előpattan a fejemben a gondolat, hogy vajon ő egyáltalán amúgy milyen lehet? Úgy értem valahol mélyen tudom, hogy milyen lehet mert csak tudom, gondolom, sejtem, feltételezem? De így belegondolva sosem ültem le vele beszélgetni, éveken keresztül azt sem tudtam, hogy van esze, lehet nem is volt csak a Főnix csinált vele valamit. Egyszer majd beszélgetnem kell vele, de most van éppen fontosabb dolog is. A vigyort végül természetes módon eltüntetve az arcomról lépek közelebb Hellstormhoz és süt róla, hogy baj van, de úgy tűnik nem akarja, hogy ez látszódjon... Rendben, legalább is pár másodpercig rendben, amíg úgy tekintek rá mint aki irányzékot vár és nem aggodalmaskodik, de végül egyik részem sem bírja megállni és ez hamar átvált.
- Amúgy... Miről maradtam le amíg kint voltam? - Teszem fel végül is a kérdést a fejemet kíváncsian oldalra biccentve, mert azt leszámítva amit láttam, és aminek nem örülök de mégis, valamiről még lemaradtam, Hellstorm mindig magasabb volt, nem értem, hogy mi történt.

by **Morsus** Hétf. 28 Júl. 2014, 07:22

Kastély csúcsa: Doria
Sinister csendesen hallgatta Doriát majd elmosolyodott.
- Semmibaj úrnőm, de még nem látod az egész képet. A világot most mentjük meg.
Mondja a férfi határozottan. Mire Holocaust visszaér.
- Morsus helyezd el a testvéreimet. Lassan végzünk. A családja?
Kérdezi Sinistertől Doriára utalva. Az nem legesen bólint.
- Túlsokat reméltem tőlük.

Börtön: Thorhalla
Thorhalla megüti egyszer a férfit, de nem bír megállni újra megcsapja a keze lüktet a kíntól,d e nem számít a dühe csak nagyobb lesz tőle. Újra és újra üt, ameddig a nyitott tenyér ökölbe nem szorul és egy hatalmas ütésé nem válik. Halla alkarjáig törnek a csontok a kezében, de Lyron arca törött és véres. A hatalmas kíntól felsikolt és látomása lesz.
Látja az apját Loreleinél, Amora húgánál. A lány öleli a kígyónyelvűt. Az viszont gyermeksírást hall.
- Mi ez?
Kérdi.
- Semmi!
Vágja rá rettegve a lány. Loki végig simítja a szőke fürtökkel takart arcot.
- Rosszul hazudsz gyermek, de megbocsájtok. Senki se tud hazudni a hamis szavak istenének.
Ezzel a hajánál fogva rántja a földre és ott is hagyja.
- Loki ne!
Üvölti utána nyúlva, de már késő. Mire után ered, az már a baba szobában fogja az apró fiúcsecsemőt az egyik lábánál fogva. Undorodva nézi. Lorelei sírva pillant fel.
- Kérlek szerelmem... ő a mi gyümölcsünk. Áldás...
- Áldás? ÁLDÁS? - Kérdi egyre hangosabban üvöltve a dühös isten. - Egyik gyermekem midgardon kígyóként alussza örök álmát, egy a rangarököt fogja elhozni és az utolsó a Hel trónján ül! Nincs áldás ezekben a fattyakban! kígyók, kutyák és helfattyak! Szörnyetegek, mik hatalmasabbak, mint én! Gúnyos viccei Odinnak!
Szavait már köpködve ordítja a nőre, aki addigra a lábainál térdelve kapaszkodik a ruhájába. Loki csak lerúgja magáról a lányt.
- És te szülté még egyet...
Ezzel kivágta a szoba ablakán bele a vár tövében lévő tüskés bokorba.
- Hát nesze! Éljen! És szenvedjen! legalább ő tudja milyen az apja élete! Kín! Fájdalom!
A nő sírva nézte a csecsemőt a vértől vörös ágak közt, ahogy a gaz lassan elnyelte a testet. Loki dühödten hagyta magára ágyasát.
Este Lorelei benyúlt a bokorba, mi felhasította karján a bőrt és karmazsin vére zápporként öntözte meg a növényt.
- Tán életed kín lesz, de élni fogsz, ám ehhez el kell téged rejtenem.
Mondta és kihúzta a szemeit vesztett véres gyermeket.
- Oly helyre, hol ő nem talál.
Ezzel egy másik világra nyitott kaput és átlökte a kicsit. Húsz évvel később a gyermek a sivatagban sétált milliónyi sebét marta a homok.
- Nem bírom tovább... - súgta. - Kell. A...
Az erejével kiemelt a homokból egy vértet, ami ősi asgardi kovácsolás volt. Tüskék kívül és belül, mint egy kínzókamra. Azt építette magára mire a vértes nem fájdalomtól üvöltött, hanem gyönyörtől.
- A FÁJDALOM.
Mondta...
Thorhalla felriad. A karja már gyógyul, de végre kitud dülöngélni a teremből. Nehezen,d e a fájdalom elégé kijózanította. Pár zavart lépés után meglátja Einar termét, ahol a szerelme meztelenül hál az Embertelen nővel.

Folyosók: Teddy és Wanda
Hellstorm elmosolyodik.
- Jól van srácok. Túléltem már rosszabbat is. Nem a képességem tesz azzá, aki vagyok.
Mondta kicsit nehéz lélegzetekkel. Majd kihúzta magát.
- Nem állhatunk meg. A birodalom teli van sérültekkel és ártatlanokkal. Nem fogjuk őket cserben hagyni.
A szavai tőle szokatlanul nem voltak túl határozottak, de komolyan gondolta.
- A kölyök is túlélte erő nélkül, nehogy én essek pofára.
Mondta Hellstorm és megindult előre, az első pár lépésnél még bicegett aztán sikerült visszanyernie a normális járását.

by **Ko-Rel** Hétf. 28 Júl. 2014, 11:17

Dühösen és megvetően nézett Sinisterre. Megmenteni? Persze, mindenkit megöltek, mindenkit! Dühösen szorította ökölbe a kezét, ott volt a fejében, hogy Holocaustot nem érdekli jelenleg, hogy ki milyen fajba tartozik, csak az, hogy erős. Ezért ölt meg mindenkit? Undorodott ettől az alaktól és nem, még ha igaz lett volna, akkor sem akarta volna belátni azt, hogy így van. A saját számításai szerint éppen most ítélte halálra a világot Holocaust, azt a helyet, amiért annyira küzdöttek, amiért egy másik világot is elpusztítottak. Kettejük közül még mindig a férfi szenvedett kisebbségi komplexusban
- A világ megmentése nem abból áll, hogy megmaradnak rajta, akiken kísérletezgethetsz Sinister, sem abból, hogy olyanokon uralkodjatok, akik rettegnek tőletek és félelemből hajtanak felet. Az a pusztulás! – sziszegte. – A megmentés nem egy aranykor az uralkodóknak, hanem mindenkinek!
Dühösen kapta fel a fejét és hagyta ott a tetőn Sinistert és Morsus-t, nem érdekelték. Ha nem akadályozzák meg, akkor most tud először ki tudja, hogy mióta szabadon mozogni, tudta, hogy meg kell a gyermekeket mentenie, a sajátját és Donald-ot is. Egyik sem vétett semmit sem. Igaz egyelőre nem őket akarja megkeresni, hanem elindul a börtön felé, hogy ellenőrizze a családja életben van-e még és ha igen, akkor van-e esélye kiszabadítani őket.

by **Thorhalla** Hétf. 28 Júl. 2014, 14:06

~ Folyosók ~
Wanda elgondolkodott azon, amit Teddy mondott, pont kint volt, amikor történt a villanás. Lehetséges, hogy a fiú nem csak dolgokat látott, hanem átvette a volt fele képességét? Még azt is elképzelhetőnek találta, de most nem volt idő ezen gondolkodni. A következő kérdésen némileg elpirult, reménykedett benne, hogy idelent kellően sötét volt ahhoz, hogy a fiú ne lássa ezt.
- Semmit – vágta rá zavartan. – Vagyis semmiről. Csak mi is láttunk néhány képet, víziót.
Ez volt az igazság, az, hogy Edward megtudta, hogy mi volt a másik életben nem tartozott most ide. A férfi szavaira bólintott, valóban menniük kellett tovább, hogy segítsenek másoknak és nem a saját gondjaikon merengni, míg mások meghalnak. Aggódva nézett Hellstorm-ra, hogy az elején nem tudott rendesen haladni, mert még mindig gyenge volt, de nem akart túl aggódó és anyáskodó lenni.
- Igaza van, menjünk – mondta Teddy-nek.
Ő maga is elindul a folyosón tovább, ezúttal sokkalta óvatosabban, mint amikor megérkeztek, nem szeretett volna újabb ellenségben olyan váratlanul belefutni, mint a japán nőbe.

~ Börtönök ~
Megütöttem, nem hittem volna, hogy ily könnyű lesz, s utána nem tudtam megállni, csak folytattam, miközben a könnyeim végigfolytak az arcomon. Mikor megéreztem, hogy az egész kezem eltört egy utolsó ütéstől felsikoltottam s újabb képeket pillantottam meg. Megdermedve álltam s úgy figyeltem, az atyám volt, én is járhattam volna úgy, mint az a gyermek. Hát tényleg igaz volt s nem ámítás, hogy van egy fivérem. Lorelei gyermeke, a felismerés hirtelen hasított belém, nem csak az én félfivérem volt a gyermek, mostanra férfi, hanem Einar rokona is, hisz őt Amora szülte. Elfogott a hányinger, mikor láttam, hogy mi történt a gyermekkel, a férfi nem volt ismerős nem láttam korábban sosem még. A tény, hogy miként viszonyult a fájdalomhoz nem volt ismeretlen, én is szerettem érezni az, hogy okozhatom másnak, mert megtehetem, de Einar volt, ki élvezte, ha kaphatja. Ez is közrejátszott, hogy mért illettünk oly nagyon egymáshoz. A látomás feloszlott, még mindig szédültem s rosszul voltam, a karom sajogott.
- Sajnálom – motyogtam.
Sikerült kimenekülnöm a helységből, de mikor léptem néhányat Einar celláját pillantottam meg s ott volt az a nő s ők ketten. Könnyeim újra végigfolytak arcomon s lelkembe is fájdalom mart. Ő nem volt az enyém, csak egy álom s ábránd, az én Einar-om halott volt. de nem, nem igaz, nem lehet igaz, hazugság, nem teheti ezt velem s láttam miként nézett rám s miként csókolt vissza. Nem, nem, nem, ez illúzió s csalás, ily helyzetben sosem tenné! De nem éreztem mágiát s semmi sem, egyvalakit tudtam, ki családomon kívül képes erre. Slade… ő érzelmekkel… ő lenne? Megráztam a fejem s egyedül éreztem magam, oly nagyon mint még sosem. Próbáltam elfordítani tekintetem s tovább lépni, hogy fiamat megleljem s kiszabadítsam.

by **Teddy** Kedd 29 Júl. 2014, 03:22

~ Folyosók ~
A kérdésemre nem egészen olyan választ kapok, mint amire számítottam, igazából teljesen eltérő és pár pillanatig nem tudom hirtelen hova tenni az eleinte zavart majd pedig kissé talán félremagyarázottnak érződő választ. Kell néhány kellemetlen néma másodperc, hogy valamilyen konkrétabb érzelmet tudjak egyáltalán csatolni a dologhoz, ez az érzés pedig sajnos csalódottság és keserűség, főleg annak köszönhetően, hogy Wanda nem mond el valamit, úgy értem láttam amit láttam, aminek egy részem örül, a másik pedig nem, de Hellstorm felől érdeklődnék és olyan mintha nem tudhatnám.
- ...Értem. - Nyögöm ki végül valahogyan de eléggé lehangoltan. Néhány másodpercig még az is megfordul a fejemben, hogy csináltam valami ami miatt nem tudhatok róla és ez valamiféle következmény lenne, de végül érettebb, komoly gondolatok elűzik ezt az érzést és a helyén szimpla fájdalom marad mert ki vagyok hagyva és ha egy idegen személy lenne akkor nem zavarna, de rájuk másként tekintek és fáj, ez a fájdalom pedig a korábban látottak hatására két fél között vitával kialakult finom mércét lassan a negatív irányba kezdi mozgatni. Hellstormra tekintek, akinek a mosolya legalább megnyugtat valamilyen szinten, még ha a hangja nem is annyira magabiztos mint korábban volt, ismét ismeretlen okokból, de érezhető rajta, hogy komolyan gondolja, én pedig bólintok a szavakra és követem. Valakiknek itt még szüksége van ránk és talán jobb lenne most erre figyelni inkább, talán, nem tudom, nem vagyok benne biztos, de ezt akarom hinni, ahogyan azt is, hogy a kezdeti sántításoktól függetlenül Hellstormnak nincs komolyabb baja és hogy nem is lesz. Bár kicsit oldottabban mint korábban, de akkor is aggódom érte. Emlékszem, hogy milyen volt egyszer átélni az elvesztését, nem szeretném még egyszer.

by **Morsus** Csüt. 14 Aug. 2014, 07:43

Folyosók:
Az alsó szintekről az X-men három tagja a felsőkről Doria és Thorhalla érkeztek a börtönszint alsóbb részére itt egy cellába volt lezárva Thor-vell, akit könnyedén kitudtak szedni onnan, elégé elverték, de meg marad. Hellstorm a kapu feltörése után elmosolyodott.
- Az X-men újra együtt. Ez már szinte költői.
A börtön ablakából látták, ahogy Holocaust a gyerekekkel és Lovasaival elteleportál a levegőben. Hellstorm és Thori a két anyával együtt üvöltött az ablak felé és a félvér kree máris rohant a lézerpisztolyáért és kree felszerelésért.
- Megtaláljuk őket és...
A kastély megremegett. Hellstorm sóhajtott.
- Kezdődik - mondta keserűen. - Örülök, hogy ti vagytok velem most.
Mielőtt bárki rendesen rákérdezhetne mi is zajlik itt a férfi körbe nézve keres valami fegyvert, főleg egy nagyobb szigonyt és megroppantja a nyakát.
Királyságok - Page 6 912569-hellstormsonofsatan0116

Királyságok - Page 6 912569-hellstormsonofsatan0116

- Emlékeztek, hogy a főnix erő elvette a képességemet? A hatalom, amit szereztem... nem volt ingyen. A Buldózer ereje a.. lelkembe került. A démonok idővel többet akartak nem csak a gonoszt kellett volna elpusztítanom és ahogy fogytak a rosszfiúk és én egyre boldogabb lettem... ők elégedetlenek. Elvették az erőt, de ezzel már nem elégednek meg. Az életemet akarják. Tudom, hogy sokszor nem értettünk egyet, de nincsen rajtattok kívül senkim. Legyen bármennyire is elcseszett ti vagytok a családom és ha bárki mellett szembe kell néznem a pokollal... hát azok ti legyetek. Kivéve téged űrcowboy, téged alig ismerlek.
- Pedig imádnivaló vagyok.
Mondta mosolyogva Thor-vell. A kastély ismét megremegett. A várfal leomlott és kint megjelentek a démoni figurák, akiket egy fegyveres férfi vezetett.
Királyságok - Page 6 3091584-fearless00506

Királyságok - Page 6 3091584-fearless00506

- De cuki... vannak kis barátai az árulónak. Teljesen meghatódtam. Alkut kötöttél a Cyttroak-al és ő elégedetlen a szolgálataiddal így elküldött minket a fejedért. A legtöbben ok és fizetség nélkül is elhoznánk.
Hellstormon látszik számára ismeretlen a fiú hangja, ahogy a öt (a múmia, kiborg, púpos, csuklyás és rovaros) furcsa lény is mellette.
- Ez lesz a vesztőhelyed.
Thorhalla az égen látott valamit még nem tudta mi az, de olyan ismerős volt, de még halovány... gyenge.

by **Ko-Rel** Csüt. 14 Aug. 2014, 12:15

Szerencsére senki sem akadályozta meg a haladásban, így hamarosan leért a börtönökhöz. Már itt összefutott Thorhalla-val és követte a nőt még egy szinttel lejjebb Thori-t is. Már éppen boldogan ölelte volna meg a párját, hogy életben van és nem történt vele semmi vészes az összeverésen felül, amikor odakint meglátta Donald-ot és Gorgon-t Holocausttal, dühösen kiáltott fel, ahogyan az a féreg elvitte a gyerekeket.
- Szedje le valaki rólam ezt végre! – ragadta meg a nyakörvet a nyakában idegesen.
Szíve szerint Holocaust után ment volna, hogy megölje azt a rohadékot végre egyszer és mindenkorra. Ha valaki végre a segítségére sietett és levette a nyakörvet, akkor körbenézett.
- Hol van az apám? – kérdezte.
Nyugtalanította, hogy nem látja, remélte, hogy nem halt meg, vagy nem kínozták őt halálra. Arról pedig fogalma sem volt, hogy a két másik túlélte-e, az „anyja”, meg az asgardi férfi, így inkább arra nem kérdezett rá. Hellstorm-ra figyelt, hogy miként nyerte a másik az erejét és most itt volt az, majd megérkeztek a démonok. Egyelőre nem támadott, inkább végigmérte a megérkező lényeket és támadóállásba helyezkedett. Mutánsokkal, idegenekkel, a Főnixszel és még sorolhatta volna, hogy mikkel harcolt élete során már Doria, de természetfeletti lények nem voltak ebben a kategóriában, így egyelőre inkább csak felmérte őket. A külsejük alapján volt tippje, hogy mire számítson, de közel sem volt biztos, hogy mindaz jó is. Azonban, ha a lények támadnak, akkor próbál kitérni a támadás elől és visszatámadni a démonokra.

by **Thorhalla** Pént. 15 Aug. 2014, 09:32

Mikor a lépcsőkhöz ért meglátta a megérkező Doria-t és emiatt hatalmas megkönnyebbülést érzett. Azt tudta, hogy a fia életben van, hiszen érezte a jelenlétét, így nem is volt olyan nehéz megtalálni még egy szinttel lejjebb. Amint már Thori is kint volt Doria kérdésére nem volt képes felelni, hogy hol van az apja. Mit mondjon, hogy lényegében félholtra verte azért, amit a férfi tett? És képtelen volt megállni, sőt élvezte, hogy ezt teheti? Még „szerencse”, hogy pont ekkor történt, hogy Holocaustot meglátta a gyerekekkel. Felsikoltott és ahogyan Apokalipszis fia eltűnt a fiával valami eltört Thorhalla-ban. Önkéntelenül is könnyek folytak végig az arcán, szinte meg sem hallotta, hogy mit mondott Hellstorm. Ez volt az a pillanat, amikor belefáradt mindbe, mindenkit elvesztett maga körül, senkit sem volt képes megvédeni, sem a népét, sem a fiát. Dicstelen lett, ez már túl sok volt neki.
- Nem harcolok többé – felelte. – Ez a ti harcotok, nem az enyém…
Nem mondta ki hangosan, ő sem számíthatott másra, mikor kellett volna.
- Már nincs értelme maradnom, nincs kiért. Szerzek segítséget, ki megmentheti Donald-ot, ha már én képtelen voltam rá.
A megjelenő démonokra nézett, nem akart harcolni. Tudta, hogy mit akar tenni, az égen látott valamit, de már az sem érdekelte. El akart menni Helheim-be, a nővéréhez, a saját lelkét ajánlani olyasvalakinek, aki méltóbb volt nála az életre, arra, hogy Midgardon legyen és megtalálja Donald-ot és megmentse. Az anyja, vagy a nagyapja – Odin – volt az, akiket ki akart váltani. Főleg Odint, hiszen ő képes lehetett arra, hogy visszahozza az életbe az összes Asgardit. Felemelte a pörölyt és próbált a szabadba a jégmezőkre teleportálni, utána pedig ha ez sikerült hívni a Bifrost-ot, hogy azzal Hel-be mehessen.

Wanda nem szólt semmit, amikor a démonok érkeztek meg akkor sem, csak némileg hátrébb húzódott fedezékbe úgy, hogy ne nagyon lehessen látni, se észlelni őt. Ott nekiállt koncentrálni és egyetlen dolgot próbált elérni, visszaűzni a démonokat a saját világukba.

//Bocsánat, ez nem ment E/1-ben. Wandával meg többet nem tudtam írni… vhogy most nagyon nem érzem pár köre az AoA-s kalandokat Sad

//

by **Morsus** Csüt. 28 Aug. 2014, 02:36

Thorhalla elteleportált ott hagyva a csapatot. Wanda idézetére a lények mögött kitárult egy kapu, de azon egy fekete lovak húzta hintón száguldott ki a pokoltűzvértes nagy testvér, aki az égbe repült.
- percről-percre jobb.
A tudósszerű lény kezével látható rúnákat rajzolt a levegőbe, amivel Wanda idézetét hárította.
- De édes.
majd a csapat többi tagja nekik rontott. A koponyás direkt Hellstormnak, de az a lövéseket elkerülve a szigonnyal kicsapta a fegyvert a kezéből. A két férfi egymásnak ütközött és verekedni kezdtek mozgásuk szinte egyforma volt.
- Gyerünk vénember! Többet vártam volna el!
Teddyt nagyon megzavarják az erők, amik körbe veszik. Thori az anyja után néz majd gyorsan a púpost kezdi el lőni, aki a lézerek ellenére rohan tovább. A múmia szalagjai a föld alól karolják át Doriát. A rovaros és csuklyás Wanda és Teddy felé rohannak.

Thorhalla messze jelenik meg, ahogy készül megidézni a szivárványhidat. a másik világ Einarja érkezik meg mellette egy villámlása. Egy nadrág van rajta azt is éppen csak felhúzta.
< - Thorhalla! >
Kiállt a nő utána és nyúl felé. Ám Mire a nő bármit mondhatna villám táncol végig a testén és a földre borul.
- Fájdalom...
Súgja az ében és vörös a vértes alak.
- Oly sok fájdalom.
Einar vicsorítva fordul Penance felé.
< - ÁTKOZOTT!!!! >
Ahogy a páros készül összecsapni és Halla elveszti az eszméletét egy női hang szólal meg.
< - Odin szakállára, hát ennyire rossz a midgárdi lét kis húgom? >
Kérdezte cinikusan Hela és Thorhalla látja, hogy testén kívül lebeg a halál istennője mellett. Teste mellett pedig a tüskés vértű és a másik világbeli harcolnak.
< - Nem, nem vagy halott. Ne is kérdezd, de hívtál és én itt vagyok. >
Mondta békésen a Halál.

by **Ko-Rel** Csüt. 28 Aug. 2014, 10:02

Doria meglepve tapasztalta, hogy Thorhalla egyszerűen otthagyta őket. Döbbenten nézett utána, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy pont itt a harc kellős közepén tűnik el a nő. Főleg úgy, hogy az apjáról sem ad választ, kezdett ezzel kapcsolatban igencsak rossz érzése lenni, de a támadások miatt nem volt már arra ideje, hogy ezen kezdjen gondolkodni. Újabb ellenség érkezett, ami nagyon nem jónak a számára. Látta, hogy Hellstorm nekitámadt az egyiknek és Thori is, majd már ő is lendült volna, hogy megtegye, amikor a föld némileg remegni kezdett alatta, majd hirtelen múmiaszerű csápok tekeredtek rá és így próbálták lefogni. Próbálta minden erejét összeszedni és szétfeszíteni a köteleket, amik lefogták, mialatt a kezével megragadni azt és felfelé rántani a föld alól azt, aki ezt okozta. Ha a folyosók kellően magasak voltak ahhoz, hogy repülve felemelkedhessen, akkor teljes erővel lökte felfelé magát, hogy ezzel vagy eltéphesse a köteleket, vagy a föld alól kirántsa, ami ott volt. Arra ügyelt, hogyha a levegőbe sikerült kerülnie és a kötelek is vele nyúltak, hogy a tulajdonosa ne ránthassa le, majd ha ezek sikerültek, akkor teljes lendületből próbál a múmia felé repülni, hogyha megérkezik hozzá, akkor megüthesse azt az arcán. Arra egyébként mindvégig figyel, hogyha máshonnan is támadás éri, akkor azok elől is megpróbál kitérni.

by **Thorhalla** Csüt. 28 Aug. 2014, 10:58

Wanda meglepetten nézett, amikor a megjelent kapun nem eltűntek a démonok, hanem Nagy Testvér is megjelent. Már itt sejtette, hogy képesek arra, hogy a létrehozott valóságmanipulációját kifordítsák és úgy használják fel, ahogyan akarja. Azaz óvatosabbnak kellett lennie. Ketten pedig végül nekik is rontottak, ha látja, hogy Teddy nem tér ki a támadás elől, akkor próbálja a fiút félrerántani. A rovarszerű lényre és a csuklyásra pillantott. Ezúttal nem szándékozott tényleges realitásmanipulációhoz folyamodni, csak egy-egy boszorkánycsapást indított rövid koncentráció után mindkét feléjük közeledő alak felé, hogy hátrébb, biztonságba húzódhassanak. Látta, hogy Teddy meg van zavarodva, így először is őt szerette volna biztonságba juttatni mielőtt nekiáll harcolni a két démon ellen. Ha azok támadnak, akkor próbál kitérni, illetve Teddy-t védeni.

Miután kiértem a pusztaságba meglepődtem, mikoron Einar szinte azonnal mellettem termett. Azzal, hogy csupán egyetlen nadrág volt rajta nem törődtem. Mi késztette, hogy utánam jöjjön, mikoron azt láttam odalent, hogy együtt volt azzal a nővel? Valóság volt csupán, vagy tényleg csak képzeletem játszott velem? Megráztam a fejem, egy pillanatra megakadtam a Bifrost idézésében is, hiszen nevem kiáltotta s felém nyúlt.
< - E… ? – kérdeztem volna. >
Ám ekkor erős fájdalom járta át testem s felsikoltottam. Térdre rogytam s minden izmom görcsberándult, mint mikor villám csap belém. Próbáltam mozdulni, de minden izmom tiltakozott s már csak felnyögni tudtam. A hang s mit láttam, a fivérem? Miként s mikor került ide. Einar üvöltése volt, mit hallottam még s mintha… aggódott volna? Ez volt utolsó gondolatom mielőtt mindent magához ölelt volna a sötétség. A hangra kaptam fel fejem s kaptam irányába, azonnal felismertem nővérem, Hela hangját, kihez épp menni készültem. Ekkor pillantottam meg testemet s a lelkemet külön tőle. Kívántam a halált ismét, de nem ily módon, nem érhetett így véget, hogy hiábavaló legyen s nem múlhatnak el így fajom tagjai. Dühösen s vicsorogva pillantottam nővéremre, s mégis oly megnyugtató volt, hogy nem leltem még halálom, így még megtehetem mit kívántam.
< - Tudod, hogy igen – feleltem nyugodtabb hangon. – Így is szégyenbe kerültem s két esküm szegtem meg ma. Nem voltam képes megvédeni, kiknek úrnője voltam s a gyermeket sem. Dicstelen lettem… még ha harcban is esem el sem vár rám Valhalla, csak a te birodalmad. A lelkemet ajánlom s kiváltanék vele valakit, ki méltóbb a létre nálam, ki képes lenne az istenek dicsőségét visszahozni s megmenteni a gyermeket is Holocaust karmaiból. >

by **Morsus** Kedd 23 Szept. 2014, 11:41

X-men:
Doria a sikeresen a levegőbe repült mivel a falaka folyosó oldalán már leomlottak. Mikor neki repült a nőnek a végtagjait már betakarták a múmia kötéseit. mikor neki repült a nőnek, csak egy halom kötszerbe csapódott és mikor landolt a hóban már betakarta őt a múmia kötése. Érezte, hogy a tudatát lassan megmarkolja a démoni nő.
Thori rémülten nézett Doria után így a púpos felöklelte majd a falhoz szorítva verni kezdte a kreet.
Wanda a duót eltalálja, akik ettől elzuhannak, de hamar újra rohamozni kezdenek.
Hellstorm feje mellett sül el a koponyamaszkos puskája, amiből pokoltűz csapódik ki.
- Heh... pokoltűz. Szép.
Ezzel a férfi megragadja a puskát és ellövi pont a másik arca előtt. Az égő maszkot letépő alakot Edward elrúgja magától majd a Nagy Testvért találja el a puskával, akinek a lovai megrémülve elteleportálódnak szekerestül. Hellstorm kezeire tekerednek a kötszerek, amiket most Doria húz rá akarata ellenére. A rovaroktól eltelt alak ráront Hellstormra és a véres arcú Thorit is otthagyja a púpos, hogy befejezzék a volt Buldózert. Közben Wanda meglátja a maszkos arcát... a fiú pont úgy néz ki, mint egy fiatal Hellstorm...

Thorhalla:
Hela elmosolyodik. Odakint Penance és Einar csatájában villámok és lángok borítják be a jégmezőt.
< - Minő irónia. Te felajánlasz nekem mindent, miközben szeretőd mása és fivéred élet-halál harcot vívnak alélt tested felett. >
Einar Tűze a földre dönti a vértest, aki a lángokból lebegve emelkedik ki.
- Méééég...
- Surtur lángjaira mi vagy te?
Kérdi a fáradt harcos.
- MÉG!
Parancsolja Penance és a kezeiből villámok egyetlen óriásként csapnak a férfira,a ki éppen, hogy hárítani tud a pöröllyel. Körülötte, a föld repedezik az erőtől.
< - Legyen. Megadom azt, mire vágysz. Ám figyelmeztetlek ez nem lesz olyan egyszerű. Kit kívánsz az szabad lesz ezt megígérhetem ám, hogy mit is fizetsz érte... azt nem te döntöd el. >

by **Ko-Rel** Szer. 24 Szept. 2014, 11:04

Lassanként kezdtek a múmia kötései teljesen rátekeredni, amint becsapódott a nőbe, hogy megüsse, már nem volt senki a kötések alatt. Ezek után repült ki, mire kiért a hóba már mindenhol befedte a kötés, ekkor érezte meg, hogy a tudatába próbálnak hatolni. Volt már rá példa korábban is, így tudta, hogy akaraterővel kell ezt leküzdenie, mással nem tudott, hiszen nem volt telepata és nem voltak mentális képességei. Mikor kint volt mindenhol hó vette körbe, az pedig fagyott víz volt, a képességét próbálta használni, annyira, hogy az egész testét körbeölelje hóval, vízzel, hogy átnedvesítse a rajta levő kötéseket, hogy könnyebben le tudja szaggatni magáról azokat. Mivel itt kint valószínűleg jócskán fagypont alatt volt a hőmérséklet, így remélte, hogy a víz azonnal megfagy és még gyengébbé teszi a szövetek anyagát. Ha sikerült megtennie, akkor próbálta letépni magáról mindezt, miközben koncentrálni kezdett olyan dolgokra, amikből kellően sok akaraterőt meríthetett, az érzésre, hogy mekkora örömet érzett, mikor visszakapta az apját, illetve a gyűlöletre, amit Holocaust iránt érzett és az elszántságot, amivel vissza akarta szerezni a fiát. Ezeknek az érzések segítségével próbált mentális pajzsot építeni magának, hogy egyszerűen kilökje a tudatából a nőt, aki éppen megszállni próbálta őt. mivel tudta, hogy ez nem fél pillanatos feladat, így teljes erejével erre koncentrált és próbálta a kötéseket visszahúzni Hellstorm-ról, majd a démonok felé irányítani, hogy azok a saját társa, társai helyett az ellenséget gátolják és akadályozzák abban, amit tenni akarnak.

by **Thorhalla** Szer. 24 Szept. 2014, 11:36

Wanda egyelőre az őket támadókat figyelte és rájuk támadt. Sikerült az ellenfeleket eltalálnia, de azok csakhamar újra támadtak. Éppen támadt volna, amikor meglátta a maszkost, mintha Hellstorm lett volna egy fiatalabb kiadásban, mintha a férfi fia lett volna. Ez néhány másodpercre teljesen megzavarta, de utána kénytelen volt kissé odébb is mozdulni, hogy mindenkit jobban lásson és úgy tudjon. Koncentrálni kezdett, ezúttal nem boszorkánycsapást próbált létrehozni, az elől könnyedén kitérhettek volna az ellenfelek, így egy időhurok szerűséget próbált létrehozni Edward körül. A férfi normális időben legyen, míg a körülötte levő ellenfelek legalább tizedével lassuljanak le, mint jelenleg voltak, így sokkalta lassabban tudnak reagálni mindenre és mindenki aki rajtuk kívül volt tízszer olyan gyorsnak is tűnik majd számukra, így sokkalta könnyebben tud majd Hellstorm is védekezni ellenük, illetve támadni rájuk.

Minden sértettségem ellenére is aggódva figyeltem a harcot, mit Einar vívott s aggódtam érte, hogy ne essen semmilyen baja sem. Láttam fivéremet s elfintorodtam, ez nagyobb őrült volt, mint atyánk. S még Einar sem tudhatta, hogy nem csak nekem rokonom a férfi, hanem neki is, hisz unokatestvérek voltak.
< - Van asszonya – feleltem keserűen. >
Mikoron megláttam, hogy nadrágját igazgatta s úgy jött ki utánam nem lehetett kétségem, hogy nem csak képzeltem, hanem tényleg együtt voltak ott a cellában. Volt szeretőm hagyta volna meghalni, s csak Lady Doria miatt élt, s utána még… megráztam a fejem. Végül meglepetten emeltem tekintetem nővéremre, mikor kimondta, hogy teljesíti kérésem s visszaenged valakit. Viszont szavai után már tudtam, hogy nem lelkemet kéri azért a lélekért, hanem valami mást. Efféle szabályról nem volt tudomásom, vagy tán már maga hozta őket, hogy más nem létezett négyünkön, Stephanie-n s a fián kívül? S persze Thor, azon halandó féregnek befolyása alatt. De sokat nem tehettem, mintsem beleegyezni, mit kívánt, ha azt akartam, hogy valaki éljen, ki segíthet visszaszerezni fiamat.
< - Legyen – egyeztem bele. – Az anyámat akarom életben tudni, Lady Sif-et. >
Ő tán még segíthetett nem csak fiam visszaszerzésében, de abban is, hogy Thor ismét magára találjon, mit nekem nem sikerült megtennem, mikor utoljára láttam őt Afrikában.
< - S mit kívánsz fizetségül segítségedért cserében? – kérdeztem. >

by **Morsus** Szomb. 27 Szept. 2014, 01:25

X-men:
A vizes kötések lemásztak Doriáról majd a dühös avatár koncentrálva szétszaggatta a múmiát magáról, akinek lelkes és porhüvelye sikoltva szállt el a levegőben. A lassításban a púpost leszúrta Edward és a bogárembert szétlőtte az alig élő Thori. Teddy életerejét szívta el a csuklyás amikor ezt Hellstorm meglátta a szigonyát beledobta. A tudós készült misztikumával lebénítani Helsltormot és a két nő, de Thor-vell őt is kivégezte. A szigony így belecsapódott a lidércbe, aki üvöltve forogva tűnt el a síkról. Wanda látta, hogy Teddy még, de alig, szinte nem is kap levegőt. A maszkos kihasználva a káoszt neki ugrott a kree fiúnak felöklelve őt a páros végig gurult ashavas földön és mikor a fickó feláll... Hellstorm meglátta az arcát.
- Sebastian?
Kérdezte ámulva.
- Szia apa.
A lövés eldördült és hiába minden trükk a lézer gyorsabb volt. Pontosan Hellstorm szívét lőtte meg. A férfi egy hatalmas fekete folttal a mellén zuhant hátra.
- Viszlát apa.
Mondta majd pokoli lángok között pont eltűnt, ahogy Thori egy kést rántott volna a torkához. A csatatéren csend lett. Hellstorm nem mozdult, nem lélegzett, minden életjele leállt. Teddy kómában volt. Thori súlyosan megverték, de még ő volt a legkevésbé rossz állapotban. A kastélyok romjaiból léptek elő lassan túlélők és az élükén a véres arcú Lyron komor üres tekintettel.

Thorhalla:
Hela kacarászva hallgatta a húgát.
< - Még mindig oly apró az, amit te látsz drága Thorhalla. >
Majd elgondolkodva hallgatta a döntését.
< - Óóóó... a valkűrök legnagyobbját szólítod vissza. Érdekes. >
Mondta elismerően.
< - Az ára? Porhüvelyed elvés, ám lelkednek nincs helye Helheimben, sem Valhallában. Még nincs. Még messze van a távozásod. Szereped és értéked Midgardon más és nagyobb, mint hinnéd. Lelked helyére kerül, hogy végre folytatódjon a történet. >
Hela keze belenyúl a nőbe és lassan kitépi a lelkét. A sikoltás akaratlan, a kín felfoghatatlan, még a két férfi kinek nem szabadna hallaniuk azok is érzik.
- Fájdalom...
- Halla?
Hela jelenik meg előttük. Az örök és végtelen halála hanyagul kezét emeli a nő testére és egyetlen intéssel milliárdnyi porszemé változtatja. Einar könnyezve üvölt. A Halál rá sem néz csak eltűnik. A tűz istene térdelve nézi az égett jeget. Fejét lehajtva gyászol. Háta mögött Penance szikrázó kezekkel áll.
- Mire vársz? Fejezd be mit elkezdtél...
- Nem tudnék olyat tenni veled mi több fájdalmat okozna.
Ezzel a vértes alak megfordult és elsétált.

A valamikori skandinávia hegyei között. Az üres és kihalt havas sziklákban egy porfelhő lassan újra összeáll és egy gyönyörű meztelen asszony emelkedik ki.
Királyságok - Page 6 2476307-the_mighty_thor__3_018_19_2

Királyságok - Page 6 2476307-the_mighty_thor__3_018_19_2

Sif feltámadott!

Thorhalla feketeségben ébred. Fullasztó ébenség, mi megpróbálja elnyelni szinte ösztönösen úszik a felszínre próbál kijutni kapaszkodni elérni a messzeségben lévő fényt. A fényben látszik az harcos istennő, ahogy nyúl kifelé. A fény kékesen árad Stephanie szemeiből. A köpennyel egyesült Varázslónő setét lelkébe került vissza. Újra egy lett vele, de gonoszság mi most fertőzi elnyomja Halla hangját. Most még...

by **Ko-Rel** Szomb. 27 Szept. 2014, 12:16

Még megtudta tenni, hogy bevizesítette a múmia köteleit és így dühösen, amivel elsöpörte az elméje megszállását széttudta szakítani az őt fogva tartó „láncokat”. A sikolyt is hallotta, amivel a démon megsemmisült ezen az anyagi síkon és távozott. Doria győzött és ténylegesen önmaga maradt a testében, és a tudata is teljesen szabad volt. A többiek is nagyjából kikerültek a hóra, látta, hogy lassanként vége volt minden küzdelemnek, ahogyan a többiek is kivégezték az ellenfeleiket, akiknek a jelentős része lelassult, de nem mindenki. Teddy-t ő maga nem látta, de azt, hogy az egyik démon mellkason lövi Hellstorm-ot azt viszont igen. Látta, hogy mennyire rossz állapotban volt Thori is, az arca tiszta vér, Hellstorm-ot látta elterülve, Wanda és Teddy nem volt a látómezejében. Ekkor látta meg a romokból kilépő apját is, ő is véres tekintettel, de legalább életben volt, hiszen végig aggódott érte, mert nem kapott választ Thorhalla-tól arra, hogy merre is van a férfi. Úgy vélte, hogy Wanda mindjárt megy segíteni Hellstorm-nak, saját magának nem vették volna nagy hasznát, hiszen az elsősegélyhez úgysem értett túlzottan. Így inkább először Thori-hoz ment oda megnézni, hogy jól van-e, nem látta ki tudja, hogy mióta, napok óta ezelőtt, utána fordult az apjához.
- Jól vagy, mi történt veled? – kérdezte aggódva.
Ha választ kapott végignézett a túlélőkön, hogy kik is maradtak meg, kiket ismer fel közülük.

//Folytatás: Necropolis, Wakanda//

by **Thorhalla** Szomb. 27 Szept. 2014, 12:33

Még éppen időben sikerült megtennie, hogy lelassítja az időt. Ezáltal a többiek is sikerrel járhattak, több démont sikerült hirtelen megölni és semlegesíteni. Azonban látta, hogy elkésett és Teddy a földre zuhant. Már éppen indult volna oda, amikor látta, hogy a két Hellstorm összecsapott, segített volna Edwardnak jobban, de hiába lassította le az időt a lézerlövés sokkalta gyorsabb volt, szinte fénysebességgel terjed, így pontosan telibe találta a lövés a férfit.
- Edward! – sikoltott fel.
Emlékezett a múltra, tudta, hogy milyen érzés a férfi elveszteni és nem akarta újra átélni, egyszer megtörtént, még azelőtt, hogy megtudta, hogy a gyermekét várja, az a másik élet volt. most nem, még egyszer nem. Amint a kisebbik Hellstorm eltűnt Wanda futva indult meg az élettelen test irányába.
- Valaki segítsen Teddy-n! – hadarta pánikszerűen.
Egyszerre egy fő, a kettőn egyszerre nem tudott segíteni és Edward volt rosszabb állapotban amennyire látta ezt. Ha odaért Edward mellé, akkor lerogyott a hóba és a kezeit a mellkas seb fölé tette. Teljes erejével koncentrálni kezdett, hogy az erejével képes legyen begyógyítani a sebet, illetve ismét elindítsa a férfi szívét.

//Folytatás: Necropolis, Wakanda//

//Halla-val nem írok, az olyan lezártnak tűnt az utolsó mondattal, hogy már nem igazán kell vele ebben a kalandban.//

by **Morsus** Szer. 08 Okt. 2014, 23:12

Thori csak bólintott. Bicegve ment Skarlát felé. A nő koncentrált. Minden erejét bele adta. A realitás megrepedt. Újra alakult a vöröses fények szikrák és robbanások ezrében minden átalakult. Aszfalt, fű, fa, kristályok emelkedtek ki a nő körül. Lyron megsiette a lépteit. Wanda pedig a még mindig véres mellkasú szerelmét nézte. Újra neki kezdett. Újabb robbanás. A triót hátravette a valószínűség megtörése. A lány magát a realitást törte meg. A gravitáció elmúlt és a nő könnyei felfelé repültek. A levegő szivárványszínben pompázott. A seb eltűnt. A nő úgy érezte közel van. A társai lassan felálltak. Mutánsok, emberek, idegenek és atlantisziak egyként figyelték, ahogy Skarlát Boszorkány, Wanda Maximoff klónja üvöltve teszi kezeit a szerelme szíve fölé. Üvölt, ahogy a karját a ruha hamuvá válik és a könnyei füstként szivárognak. A jégtömb alatti föld megemelkedett. Formák nyúltak ki belőle. A nő mindent megtett. Sikolya csak egy gyönyörű éneknek hallatszott, dühe pedig sós ízt hagyott az emberek szájában. A föld kemény kővé alakult, majd szilárdabbá, sűrűbbé vált. Sosem látott fémé formálódott, amiből lassan formák nyúltak ki. Az első fa, ami alá bújt zápor alatt. Az öccse mindig mosolygó arca. Az apja büszke tartása vértjében. Vadóc sírva térdel, ahogy ígéri az eredeti Wandának, hogy túléli. Teddy játékosan üldögél egy széken és hallgatja a halált, amibe bemennek, de nem is zavarja. Thorhalla, az erős harcos, a világ őrzője, kimérten figyeli a világot. A hegy oldalain megjelent szobrokat végül Wanda mellett még kettő jelenik meg. Ő, ahogy a gyermekét fogja abban a másik világban, boldogan, győzessen. A másik oldalon Hellstorm, a mindig robosztus óriásember, a hős, az X-men. Wanda még próbálkozik. Még mindent belead, de már érzi a vállán Lyron kezét. Nem mond semmit. nem kényszeríti semmire. Nem tudja kimondani. Nem tudja azt mondani, hogy már késő. Talán már nincs minek visszatérnie. vagy csak nincs itt az ideje, hisz nem ez az első esett, hogy láttak valakit meghalni és feltámadni. Lyron áll a nő mellett, akinek hatalma csak fogy, mert már nincsen mit megváltoztatni. Hellstom teste sértetlen, de a szíve így sem kezd el verni. A király akár haláláig áll a nő mellett. Nem fogja ott hagyni. Egyszer megtette ezt és elvesztette a szerelmét. Most segíthet valakinek, aki úgy-színt elvesztette azt. Az X-men valamikori túlélői Wanda, Lyron, Doria, Thori állnak a toronynál Teddy pedig kómában fekszik... ahol elvesztették az utolsó X-mant.

by **Morsus** Kedd 03 Feb. 2015, 01:25

A betört képű kree csak remegve bólintott az nő parancsaira majd elrohant intézkedni. Bent Thori bort kostolgatva nézett egy hologrammot.
- Az első közös szobrunk, a shi'arok már építik is.
Mondja a férfi.
- Kérsz? - kínálja borral. - Korbonite vér-pezsgő. Azt se tudom miféle állat volt, de elvileg majdnem teljesen kihalt és iiiiiiiiiiiiisteni.
A férfi enyhén ittas és az arcán Lokit idéző széles vigyor van.
- Elküldtem Holocauszthoz egy seregnyi Kree őrszemet. Persze az csak az első hullám. Elég egységünk van, hogy a végtelenségig bombázzuk őket. Idővel kifulladnak vagy megdöglenek. Nem is értem mért nem tettük ezt meg eddig... jaaa persze... voltak elveink, de szar is volt az.
Legyint a kree hibrid félig kiöntve a borít majd gyorsan iszik az aranyserlegből.

by **Ko-Rel** Kedd 03 Feb. 2015, 10:27

//Előzmény: Necropolis, Wakanda//

Doria elégedett volt, amikor a kree végül remegve elsietett, a férfit szánalmasnak vélte, bár nem csodálkozott azon, hogy a kree-k szinte kihaltak. Legalább annak örülhetett, hogy Thori teljesen normális és életképes volt a többihez képest. Merte ajánlani, hogy a parancsát teljesítik mihamarabb és nem késlekednek. Ahogyan belépett a helységbe azonnal meglátta Thorit is, egészen közel ment a férfihoz és megcsodálta a szobrot.
- Kettőnkhöz méltó – értett egyet.
A shi’arok, mesélt róluk már a férfi neki korábban, így elgondolkodott.
- Átvehetnénk az isteneik szerepét, úgyis mi ketten megtestesítjük azt, amit a két istenük is megszemélyesített.
A jelenlegi helyzetben ez tűnt logikusnak és nem folytatta, de egyértelmű volt, hogy azért is, hogy ne fordulhassanak a megmaradt shi’arok ellenük. A bort hálásan elfogadta és belekortyolt. Bólintott arra, hogy végre megindultak az őrszemek Holocaust ellen.
- Remélem tudják, hogy Holocaustot élve akarom – mondta. – Mindent visszakap, sokszorosan… megemlegeti, amit velem és mindannyiunkkal tett az elmúlt évek során.
Végül megállt Thor háta mögött és masszírozó mozdulatokkal simított végig a férfi mellkasán.
- Mit terveztél a nap hátralevő részére – kérdezte.

by **Morsus** Kedd 03 Feb. 2015, 15:04

Thori legyint.
- Rég előtted járok édes. A kree katonáim már csak istenként szólhatnak hozzám. Hisz mégis csak Isten vére vagyok és te vagy az utolsó leszármazottja a fajnak, amit azért alkottak, hogy uralkodjon. Ez a világ... minden világ... a miénk, a mi örökségünk.
Majd a lányhoz fordul és megcsókolja.
- Persze szivi. Holobarom túlfogja élni, beprogramoztam a robotokat.
A nő kérdésére büszkén a fenekébe markol majd int a holovetítőnek, ami képet cserél.
- Bemutatom a Feket Vortexet.
Királyságok - Page 6 4203138-starlord2014005013-black-bea26

Királyságok - Page 6 4203138-starlord2014005013-black-bea26

Mutat a képre.
- Az univerzum egyik legősibb ereklyéje. Aki beletekint kozmikus erőket kap. Hatalma eléri a kozmikus maximumot. Eredetileg őrizték, de Galactus elpusztította a bolygót, amin volt, szóval arra gondoltam megnézzük mennyi maradt belőle. Mit szólsz?
Kérdi széles vigyorral.

by **Ko-Rel** Szer. 04 Feb. 2015, 08:32

Thori lehet, hogy megtette, hogy így szólíttatta magát, de Doria eddig nem is mert így rá gondolni, hiszen tény, hogy utolsó tagja volt egy olyan fajnak, de akkor is csak félvér, a másik felét pedig bemocskolta Lyron vére. A szavakra gonoszul mosolyodott el, mégis elégedetten.
- Arról nem is beszélve, hogy még Apokalipszis is engem jelölt meg utódául – tette hozzá.
Mindezek után pedig tényleg nem lehetett senkinek sem semmilyen szava az ellen, hogy minek is tartják magukat. Ha pedig volt, nos, akkor majd megölik és elteszik láb alól. A csókot szenvedélyesen viszonozta és átkarolta a férfit a nyakánál. Széles, örömteli mosoly jelent meg az ajkain, mint egy kisgyermeknek az ajándékra, ahogyan kiderült, hogy Holocaust életben marad és ide fog kerülni, mert idehozzák. Tehát voltak tervei a férfinak már, figyelmesen nézett a holoképre, ami megjelent előtte. Nem ismerte meg azt, amit látott, erről nem beszélt korábban Thori, vagy ha igen, akkor a képet nem mutatatta neki.
Roppant érdekesen hangzott, amit hallott, és igen, minden erőre szükségük volt ahhoz, hogy uralhassanak mindent.
- Nagyszerű ötlet, elmehetünk, ha bármi is maradt, akár egy kis erőt is tudunk gyűjteni, az esélyeink ezen a helyen sokkalta nagyobbra nőnek az ellenségeinkkel szemben – értett egyet. – Az embereid… szolgálóid megteszik a távollétünkben, amit kell tenniük?
Kérdezte, egyelőre nem tudta, hogy mennyire bízhatnak meg bennük, nem hibázhattak, mert nem lenne tök esély arra, hogy utána lépjenek ismét.

by Ajánlott tartalom