Re: Necropolis (Wakanda)

by **Thorhalla** Szer. 10 Dec. 2014, 14:10

//Előzmény: Új-Valhalla//

~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
A megérkezésünk után egyből körbenéztem, három ismerős aurát észleltem, az egyik pedig lehetetlen volt, hogy itt legyen! És mégsem, a tömegben sikerült kiszúrnom őt, nem Jonathan volt az, hanem Einar. De ez nem lehetett a mi világunké, hiszen ő rendes szakállt hordott, nem csak bajuszt és nem volt efféle fegyvere sem. Atyja pörölyére kellett volna méltónak lennie. Roppant érdekes volt. A másik pedig az anyám, nocsak, mikor tért vissza az élők sorába? A harmadik pedig néhai apósom, Thor.
- Komolyan ez minden, mivel rendelkezel drágám? – kérdeztem a megjelenő Őrszemek után a mágust. – Eléggé szánalmas, ha azt hiszed, hogy ez bárkit megállít, ahogyan az is, hogy erővel elvetted a szemet, azt, ami engem illet.
Két X-men építette, még ismertem is őket a régi életemből, a Walker házaspár. És itt volt a „fiam” is, akkor hagyjuk, hogy pusztuljon el a sajátjaival. Telepatikus üzenetet a sajátjaimnak.
~ Vonuljatok hátrébb, hagyjátok a harcot a többire, ha kellően meggyengítették egymást, akkor támadunk és pusztítjuk el Rorschach-ot és Holocaust-ot. ~
Egyelőre, mikor támadtak az őrszemek hátrébb húzódtam, ha szükséges volt, akkor még kitérni is próbáltam a támadások elől, hogy ne találjanak el. Egyelőre vártam, már most untam ezt az egész nevetséges dolgot itt. Ha máshonnan is támadás ér, akkor próbálok kitérni és védőpajzsot emelek magam köré néhány kézlegyintéssel, hogy ezzel is védjem magam.

~ Einar Thorson ~
Az őrszem pontosan olyan könnyedén vált semmivé, ahogyan azt Einar remélte, látta, hogy a másik is tönkremegy, ahogyan az úrnő elintézi azt. A támadás után ő maga Lady Sif mellé érkezik meg. Ha lett volna ideje, akkor most tette volna fel a kérdéseit, türelmetlen volt, de ez nem volt a legjobb pillanat. Az ég felé kapta a fejét, amikor megérezte a szerelme auráját feltűnni arról. A remény erőt adott, így még fájdalmasabb lett a végeredmény.
< - Halla?! – kérdezte döbbenten. >
Nem, pillanatokkal később rájött, hogy mégsem ő volt az, csak a halandó énje lehetett. Az Őrszemek megjelenésekor próbált mágikus tűzzel támadni, de sikertelenül. Amikor azok támadtak, akkor akár a saját testével is próbálta óvni az úrnőt, miközben ő is próbált kitérni a rájuk zúduló támadások elől. Amit mondott a sötét varázsló és azok alapján, hogy rájuk nem hat a mágia, attól taktikailag helyes volt, hogy a föld alatt levő tüzeket, lávát megmozgatva egy vulkánt létrehozni és annak a lávájába elnyeletni ezeket és mindent, lejuttatni a bolygó magjába. Csak éppen egy ekkora rituáléra nem lenne ideje sem. Mivel egyelőre az úrnője volt a magasabb rangon nála, már csak azért is, mert a valkűrök vezetője volt, így arra várt, hogy a nő mondja, hogy ki legyen a tényleges ellenfelük a csatában, mert szíve szerint ő maga a Varázslónő után ment volna.

~ Lady Sif ~
Akárcsak Einar ő maga is könnyedén jutott át az őrszemen és ért ki a szabadba. A szemeivel végig próbálta szem előtt tartani. Mikor már kint voltak ő is megérezte a megjelenő aurát és arra nézett. Einar szavaira bólintott, hogy részben igaza van, noha nem teljesen.
< - A kígyónyelvű Loki átka – szólt Sif. – Az mérgezte meg lelkét a sajátja egy darabjával. A halandó énbe került valamilyen oknál fogva s leányom tiszta maradt, de az a szerencsétlen halandó nem. >
Amikor a támadások érték őket az őrszemek megjelenése után, akkor ő maga is igyekezett félreugrani, Thor-t továbbra is figyelte, ha őt is elérné eszméletlenül a támadás, akkor őt is próbálta kivinni előle, hogy ne lelje halálát. Ha sikerült mindent elkerülni, akkor végignézett a környéken a harcokon. Tudta, hogy jelenleg Rorschach a fő célpont, de ők más miatt voltak itt.
< - A narancssárga lesz a végső célunk, miatta vagyok itt, ő vitte el gyermeketeket – felelte. >
Keresett valami lándzsának használható tárgyat és teljes erőből hajította el Holocaust mellkasának irányába, hogy felhívja magukra a figyelmet, hogy ne érezze az a mosolygó majom olyan biztonságban magát.
< - Vigyük ki Thor-t biztonságos területre, utána harcolhatunk – szólt még Einar-nak. >
Így ha a férfi megy vele, akkor próbálnak mind a ketten odaérni Thor-hoz, hogy őt biztos helyre juttassák.

by **Szürke Eminenciás** Csüt. 11 Dec. 2014, 22:59

A vámpír végre tudott táplálkozni és ivott a martalóc véréből, erőre kapva és az életet jeelentő nedvet magához véve. A lény, ami hasonlított ahhoz, aki elrabolta őt és Amazont a sivatagból, keményen közölte, hogy még nincs vége. Lerois nem kívánt tárgyalni ezzel a gyökeres növénylénnyel. A fegyverét elvették, maradtak a képességei. Készült kibújni a marokból és támadni, mikor meglátta, hogy fölösleges lett volna Pusztulást hajtani. Visszatért, méghozzá a Varázslónővel, akit nagyon mélyen tisztelt a vámpír, őt szolgálta. Már a jelekből tudta, hogy életben van, visszatért, de látni őt hatalmas seregével, a valkűrökkel olyan volt, hogy a vámpír térdre borult volna legszívesebben. Harc volt, tudta, hogy nem tehette ezt meg.
Az Embertelen fizikum képességével megpróbált hátranyúlni és eltörni a beszélő lány karját vagy ha nem törött, akkor szétrántani, mint egy bokrot vagy moszatmezőt. Ezután újra madárrá alakulva igyekezett a Varázslónő seregéhez csatlakozni és odarepülni, hogy nézze, amint Holocaust és egyesített serege megküzd Rorschachhal. Szíve szerint megbosszulta volna az elrablását, de ennél fontosabb eseményeknek kellett itt történniük. Meg kellett még tudnia, miként tért vissza Stephanie Miller és mi ez az egyesült sereg, ami elég kárászéletűnek tűnt. Ha támadás érte volna, igyekezett fedezékbe húzódni.

by **Auaritia** Szer. 17 Dec. 2014, 18:26

Vetlanda
//köszönöm a felvilágosítás Smile

//

- Hvat nakkvarr ókræsi-legr ! (Micsoda kosz!)

Fakadt ki a számból, amikor megláttam ezt a sok lényt, akiket szemétként odafújt a szél. A szememben ezek férgek és alattvalók sokasága, az én...illetve az úrnőm alattvalói. Megérkezésünket nem úgy fogadják, ahogy terveztem.

- Hát így kell fogadni a királynőtöket? Hajoljatok meg az Úrnőm előtt alattvalók!

Ordítok a férgekre, ezek nem tisztelnek semmit és senkit. Dühömtől, nem tudok parancsolni erőmnek és ha sikerül fekete fellegeket teremtek a fellegekbe és megindítok egy kisebb vihart.
Királynőmhöz fordulok és tiszteletteljesen lehajtott fejjel hozzá intézem a szavaimat. Remélem nem lesz rám dühös.

- Királynőm kérlek ne vegye figyelembe ezeket a tiszteletlen patkányokat, nem tudják Kivel állnak szemben! Sújtson le rájuk vész!

Majd fejet hajtva hátrébb vonulok nézőtere elől.
A "csatán" minden olyan személy ott van, kiknek az elpusztítása örömet okoz számomra. Fanyarú gyűlölettel tölt el, hogy az ott lévők nem tisztelik az úrnőm. Oly csodálatos, oly magasztos. Most is itt áll és megvárja míg kijátssza magát Rorschach a gyerekes kis játékszereivel, pedig mindenki tudja, hogy egy új mozdításával legyőzné az egész sereget. Oh, milyen üdvös vagyok, hogy a szolgálatában állhatok. Vajon mit óhajt? Áldozzuk fel életünket Őérte? Harcoljunk kifulladásig? Nem, most türelemre int, hűvös és alattomos türelemre, mely előnyt szül mindannyiunknak.
Örömmel nyugtázom a döntést. A háttérbe állok, és kezeimet elől összefonom. A szememből undor sugárzik a harcolókra. Ha támadás jönne felénk kikerülőm őket.
Oh, mennyire szenvednek majd a végtől...a királynőm nem a jóindulatáról híres

by **Morsus** Szer. 24 Dec. 2014, 19:19

Szürke Eminenciás hanyagul megragadta a növényalakot és eltörte a karját majd magát a faszerű testet is ketté szakította és büszke ében hollóként repül a csatába. Ám az szinte esélytelenné válik a gépek egyszerűen lemészárolják őket. Szellemlovas tűzét elsöprik a robotok és a bosszúdémon métereket repül hátra. Pusztulás és Amazon találatot kapnak, amitől ők is a földre kerülnek. A lány hasa fájni kezd és a teste vérezni... A lovasok sorra buknak el. Az Asgardiak közben hátra vonszolják a megbabonázott Thort, akinek pörölyét érintve Sifet átjárja az erő.
Necropolis (Wakanda) - Page 2 4021796-7871054210-Wonde

Necropolis (Wakanda) - Page 2 4021796-7871054210-Wonde

Rorschach kacagni kezd.
- Gyenge elméjű szajha... azt hiszed nem készültek ellened is?
Ezzel az őrszemek kilőnek több gömböt, de a varázslónő könnyedén elrepül azok elől. Ám így a földön körülötte több fém gömb van, amik szétnyílnak és repeszdarabokat árasztanak. Köpeny ébensége elnyeli a kődarabokat és landolva kacagni kezd.
- Ennyi? Kavics eső?
- Nem. Mint mondtam... Thorhalla jól ismer téged.
A feketeség eltűnt Stephről. A nő levegőért kezd kapkodni. A köveken asgardi rúnák voltak vésve, amik most kiállnak a testéből. A nő szemeiből vér folyik és testét lüktető erekként fedi Köpeny, aki a kíntól elmenekült. A lány hatalma még így is megvan, de hihetetlenül meggyengült a rúnáktól. A fájdalomtól a nő jó messze taszítja magát, a három asgardi mellé.
A bamfokat kezdik el bombázni a lézerek, a kis lények hatalmas villanásokkal tűnek és fel, de egyre kevésbé sikerül nekik tíz társukat vesztik el, mire mind egy kupacban megjelenek az egyik rom tövében. Nagy Atya és Cukorember alatt a föld robban fel és a páros megannyi véres sebbel zuhan a földre. Judas M elkezdi módosítani az őrszemet, torzítani amikor Rorschach a tudatába nyúl és a férfi üvöltve válik milliónyi apró darabbá.
- Vége van. Slade lassan belehal az ellenállásba és győzök.
Mondja Rorschach és fájdalmat okoz új Apokalipszisnek. Az még így is térden kúszva megy tovább.
- Add fel.
- Soha...
Sziszegi a vérző szájú mutáns.
- Tudod mit mondott az apám? Azt, hogy te nem tervezel csak hódítasz erőből. Okkal várt ő évezredeket. Mert ha nem készülsz fel mindenre...
Az őrszemek már készülnek lőni rá amikor egy lézer eltalálja az energiával töltődő szemet és a fej felrobban. A robotok felkészültek Apokalpiszisre, de nem kree technológiára, mint Thor-vell pisztolya. Az X-men megérkezett. Lyron, Doria, Skarlát Boszorkány és Thor-vell.
- Elbíztad magad mágus. Elfeledted képeske vagyunk félre tenni büszkeségünket, hogy megóvjuk azt, ami számunkra a legfontosabb. A világunkat.
Wanda érzi, hogy a mágia eltörte a világot. A káosz és a rend felborult. Vissza kéne lökni, de a boszorkány csak a káoszt képviseli, mint Einar... a rendhez kell valaki és a legközelebb Steph áll. Ezzel Lyron legendás szigonyát Rorschachba szúrta, aki a földre zuhant és vállából a fegyver állt ki.
- Sok mindent nem tudsz, például, hogy Fájdalom kacatjai nem óvnak Atlantisz varázsától! Wanda segíts a társainkon! Thori intézd el az őrszemet! Doria végezz Holocausttal! Ez az idióta az enyém!
A király ezzel neki Repül Rorschachnak, aki egy telenetikus csapással löki vissza a tömegbe majd utána a szigonyát, amit még röptében el is kap.
- Mire vártok? Meghívásra? Öljétek meg!
Atlantisz királyának a parancsa égzengésként terjed a levegőben ahogy véres szigonyával a mágusra mutat.

by **Ko-Rel** Pént. 26 Dec. 2014, 17:47

//Előzmény: Királyságok//

Wanda teleportálása után megérkezett a társaság, Doria egyből körbenézett, nem csak a közös ellenség volt itt, hanem valaki más is. Holocaust. Emiatt egyből kizárt mindent és indult volna felé, csak éppen nem tudta, hogy mi is lesz apja parancsa. Roppant elégedettséget érzett, amikor végül tényleg azt kapta, hogy Holocaustot ölje meg.
- A legnagyobb örömmel! – mondta, majd Thori-ra pillantott. – Vigyázz magadra!
Azonnal a levegőbe emelkedett és repülni kezdett Holocaust irányába. Igencsak sok mindenért kellett megfizetnie annak az alaknak, a régi sérelmekért, elvitte a fiát is, és azért, amiket most követett el nem is olyan régen, amikor megtámadta a királyságokat. Arra ügyelt, hogyha támadás érte valahonnan, akkor az elől igyekezett félrerepülni. Ezúttal nem érdekelte a becsületesség, nem akart esélyt adni annak a féregnek, így hátulról igyekezett őt megközelíteni és ha sikerül eljutnia a férfi közelébe, akkor a saját szigonyával nemes egyszerűséggel próbálja hátba szúrni és így keresztül is az aranyvértet. Ha Holocaust azonban észreveszi, hogy közeledik és támad rá, akkor próbál kitérni és pusztakézzel megütni az arcán, arra ügyelve, hogy őt ne érje el a férfi és ne lőhesse meg a plazmával sem.

by **Thorhalla** Pént. 26 Dec. 2014, 17:48

//Előzmény: Királyságok//

~ Wanda Maximoff ~
A teleportálás után az X-men megérkezett Wakandába, ez volt az a hely, ahol saját maga lett és életet kapott Thorhalla-tól. Még mindig rémes állapotban volt, gyászolta az elvesztett szerelmét, Edwardot. Amikor már éppen egymáséi lehettek volna, akkor kellett ismét meghalnia a férfinak. A megérkezés után azonnal felmérte, hogy mi is a helyzet. Azt egyből megérezte, hogy a világ megtört, a mágia törte meg. Ismét. Rendbe kellett hozni, azonban ez nem volt olyan könnyű, mert saját maga a káoszt képviselte, ahogyan a másik világ káoszistene is, Einar. Egyvalaki volt, aki a rendhez közel állt, ironikus módon Stephanie Miller, a Varázslónő volt az. Mivel Halla elég sokat mesélt arról, hogy milyen is volt a nő, mit is tett azért, hogy ilyen lett. Látta a nőt is a másik két Asgardi mellett, éppen vérzett szinte minden testnyílásából. Az, ha őt rendbe hozza, akkor az mindenkinek segítség, az, amit Lyron kért. De ez nem volt túl könnyű, így egyelőre a többieknek várniuk kellett. Keresett egy biztonságosabb pontot, ahol az őrszemek őt nem találhatták el és mindenki mástól is nagyjából védett helyen lehetett és koncentrálni kezdett. A kezei valószínűleg ekkor vörösben izzottak fel és koncentrálni kezdett arra, hogy a Varázslónő rendben legyen, múljanak el a sérülései, ezenfelül törjön meg az átok, amit Loki lelkének egy része okozott neki, és a személyisége is álljon helyre, ne legyen az a megtört valami, amivé magát formálta, hogy megvédje a fiát és az X irtókat, ahogyan az emberi ellenállást annak idején. Erősen koncentrált, mintha az élete függött volna ettől, ha sikerrel jár, akkor Steph ugyanolyan marad, mint korábban, a hatalma is megmarad, csak a jelleme áll vissza arra, ami régen volt.

//Folytatás: Új-Valhalla (Latveria)//

~ Einar Thorson ~
Einar bólintott úrnője szavaira, hogy érti, hogy miért van itt és kit kell majd elintézniük a későbbiekben, hogy ki miatt halt meg Thorhalla. Az e világi apját nagyjából sikerült végül fedezékbe húzni, amikor éppen indult volna előre, akkor látta meg Stephanie-t feléjük csapódni, ha képes volt arra, akkor próbálta a sérült nőt elkapni, hogy ne legyen több sérülése és óvatosan a földre fektetni. Az előzőekkel szemben már nem csak egyvalakire kellett vigyázni, hanem két személyre. Valamilyen szinten ez a nő is a szerelme volt és neki volt kellő hatalmas arra, hogy visszahozza Thorhalla-t. Meglepetten nézett az ekkor a Mjölnirt megérintő Sif-re és tisztelettel hajtotta le a fejét.
< - A tied a sárga, én megyek a mágus után – mondta Sif. >
Einar bólintott a nőnek, majd amikor meggyőződött arról, hogy a lány és Thor biztonságban vannak, akkor megpörgette a pörölyét és Holocaust irányába repült. Ha bárki rátámad, akkor az ellen próbál kitérni, vagy a pöröllyel hárítani azt, ha megérkezik Holocaust-hoz, akkor a pöröllyel a nyakán, vagy fején próbálja teljes erőből megütni és arra is ügyel, hogy az se támadhasson rá sikeresen.

~ Lady Sif ~
Sif-et is meglepetten érte, amikor véletlenül a Mjölnirhez ért és megérezte azt, hogy a pöröly hatalma átjárja őt. Nem gondolta volna korábban, hogy méltó lehet a fegyverre. A lánya megérkezése után nézett Einar-ra, ha már eddigre biztonságban voltak mind a ketten. Szívesen maradt volna, hogy ápolja mindkét sérültet, de erre nem volt idő jelenleg, más feladatuk volt, ők pedig nem gyógyítók voltak, hogy hátul maradjanak.
< - A tied a sárga, én megyek a mágus után – mondta Sif. >
Nem is nagyon várt ő maga sem, hanem Rorschach után indult, amerre ment Lyron is. Ő mga nem ismerte még Atlantisz királyát, így fogalma sem volt róla, hogy a lánya volt szeretője a férfi és, hogy lehetséges, hogy a hasonlóság miatt összefogja őket keverni, hiszen Sif nagyon hasonlított Halla-ra érthető okokból. Úgy taktikázott, amint meglátta a két harcolót, hogy arra épít, hogy a halember remélhetőleg elvonja a férfi figyelmét. A földről még próbált valamilyen fém rudat, vagy efféle közelharci fegyvert felvenni, ha sikerült kellően közel jutnia – az őrszemekre és egyéb támadókra figyel, hogy kitérhessen – akkor a Mjölnir-t megpörgeti és Rorschach felé hajítja, majd ha kellően közel ér, akkor még a kezébe vett fegyverrel próbálja felnyársalni a másikat. Ha ilyet nem tudott szerezni, akkor reménykedett, hogy a pöröly visszaért hozzá és felülről próbálja fejbe verni a behatolót és belepréselni a földbe.

~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
Unottan figyeltem továbbra is, hogy mi zajlik, örömmel láttam, hogy a lovasok kezdenek szépen lassan alulmaradni. Csak akkor pillantottam fel, amikor Rorschach hozzám intézett néhány szót. Hűvös és megvető mosolyra húztam az ajkaimat. Mintha érdekelt volna, amit mond. Az őrszemek még rám is támadtak ekkor, a gömbök elől könnyedén félrerepültem, de azok felrobbantak és a fájdalmat azonnal megéreztem.
- Mi a…? – kérdeztem.
Vérezve kerültem a földre és a rúnák pedig a testemből álltak ki, sűrűn kapkodtam a levegőt Einar, az anyám és a mostohaapám mellett.
- Gyáva vagy Köpeny! – hörögtem.
Amikor realizáltam, hogy menekülni próbált, a hatalmamat éreztem, de gyenge voltam és a könnyek is végigfolytak a fájdalomtól az arcomon. Akkor fogtam fel, hogy nem könnyek, amikor az arcomról a kezemre csöppentek vér volt. Levegő után kapkodtam és a nagyjából eszméletlen Thorra néztem.
< - Egyenlítsük ki az erőviszonyokat – préseltem ki magamból a szavakat. >
Kinyújtottam a nagybátyám felé a kezeimet és koncentrálni kezdtem, a remegő kezeimmel felrajzoltam az eszméletlen fölé néhány rúnát, amikkel el kellett, hogy töröljem Rorschach átkát, ha volt elég erőm és a mágiám megfogant Thor-nak újra önmagának kellett lennie.
- Sok sikert nyomorult féreg! – lihegtem.
Valószínűleg ezzel fogyott el az erőm és rogytam a földre.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 28 Dec. 2014, 00:13

A vámpírnak a friss vér, amit kiszívott az egyik maralócból, adott elég erőt ahhoz, hogy elbánjon Rorschach emberével. Fogytak a csatlósok, a nagy mágus legénysége egyre kevesebb szolgából állt. Ennek a gyomlénynek a karja tört el először a vámpír keze nyomán, azután az egész test kettévált. Lerois nem volt biztos abban, hogy ez halált jelentett a lénynél, el tudta képzelni, hogy visszanő, összeforr, regenerálódik valahogyan. Neki arra viszont elegendő volt, hogy innen elrepüljön és csatlakozzon a Varázslónőhöz, aki telepatikusan már megüzente előzőleg, hogy mit akart. Hátra kellett húzódni, az új Apokalipszis seregére hagyni a csatát és a végén legyőzni, hogy az istennő győzedelmeskedjen az idegen világból érkezett hódító és a jól ismert, egykori férj alatt szolgáló, most önálló hatalommal idejött Holocaust felett is. Lerois hű volt Stephanie Millerhez, elismerte, nem vitatta, tisztelte és örült is, hogy újra láthatta. Ez nem a beszéd ideje volt és nem is akarta megzavarni Új-Valhalla úrnőjét kérdésekkel. Nem szándékozott tehát támadni, csak várakozott a seregben és ha tudott fedezékbe húzódott a gyilkos robotok elől, hogy ne haljon meg a csapásaiktól. Fél szemmel még látta, hogy Amazon, a harcias és agresszív nő, a terhes anya megsérült és földre esett Pusztulással együtt. Pusztulást nem féltette, az erejében bízott, Amazonból viszont dőlt a vér. A vámpírt ez megindította. Nem a legnemesebb szándékkal próbált odarepülni madár formájában. Ha meg tudta tenni és nem lőtték agyon közben, akkor Amazon mellett landolt és visszaalakult humanoid formájába, majd a nőhöz szólt:
- Ha ihatom a véredet, segítek rajtad és megvédelek!
Valami mégis megragadt benne azokból a szavakból, amiket a jövőben hallott, hogy ők ketten még sokáig együtt lesznek. A sivatagi bóklászás, a közös elrablás és jövőjárás is ilyen élmény volt. A legerősebb tényezőt a vér jelentette, amiből volt bőven a csatatéren, de Amazonnál látta azt, hogy élhet a lehetőséggel, könnyen, védelemért cserébe. Vagy csak egy pofont kap, amit a nő már beígért, mikor Asszonynak szólította a vámpír...
Ha ez nem sikerült, itt volt a vég és Stephanie Miller elvesztett egy hűséges alattvalót. Maradt neki még sok másik...

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 29 Dec. 2014, 12:53

Nagy Atya
A medvemutáns támadásai mit sem értek, sem a többieké. Nagyon lassan haladtak és a robotok eddig valóban úgy néztek ki, hogy sérthetetlenek voltak. Azzal az undorító Cukoremberrel együtt süllyedt a földbe a törzsvezér sebektől vérezve. Előtte még látta, mik mentek odafönt, hogy mennyire rosszul álltak Holocaust és a Varázslónő seregei. Rorschach emberei is fogyatkoztak, de ő állt nyerésre. A medvemutáns képes volt nagy átállásokra, megválni a korábbi uraitól és a túlélést keresni, mint igazi Apokalipszishívő. Ezt a gondolatot nagyon is támogatta mindig, sokkal inkább, mint a hősi, dicső halált. Rorschach mellé nem állt volna, mert úgy látta, ennek minden és mindenki csak játékszer volt. Meg kellett tőle szabadulni egy egyesített támadásban. Fontolgatta, mit tegyen és addig pihent a gödör mélyén, hogy meginduljon a regenerációja is. Ekkor érkezett meg az X-Men, akiknek régen örült már.
~Talán most lesz lehetőségem a csata után beszélni velük. Új világ jön megint és az lenne a legjobb, ha Holocaust is elbukna Rorschachhal együtt. Akkor visszatérnék azokhoz, akikhez tartoztam, mint megtudtam a Figyelő szemétől~gondolkozott magában.
A kalapácsos nő és a Varázslónő ténykedését figyelve és Lyront látva megjelent újra a remény, felcsillant a lehetőség, hogy velük fognak győzni. A Nagy Atya odaszólt a mutánsnak, aki régóta, mindig is Apokalipszis, az előző Apokalipszis, En Sabah-Nur hűséges szolgálója volt, de ennek ellenére szívből gyűlölte az undorító kinézete és a gúnyos, beképzelt stílusa miatt:
- Ha összetöpörödsz, kihajítalak innen biztos helyre vagy a csatába. Jobb, mint egy gödör mélyén vérezni, nem?
Elbírta volna teljes súlyával is, de egyszerűbb volt kis testet megmozgatni. Úgy érezte, ez még a sok seb mellett is menni fog és a Cukorember apróként még hasznos lehet a harcban, ha hajlandó csinálni valamit és nem viszket a tenyere a laborjáért, amit szeret, mindenki mással ellentétben. Csak akkor nyúlt hozzá, ha a mutáns engedte, különben csak nyugton maradt és hagyott időt a regenjének, hogy gyógyuljon, olyan állapotba kerüljön, amivel segíthet a csatában.

Szellemlovas
A pokoltűzzel lelkesen támadta meg a robotokat a koponyás lény, de visszaverték, a támadást is, őt magát is és repült métereket, hátravetve a csatából. Nem sikerült a tüzüket irányítani, hiába használták ugyanazt a forrást, valahogyan mégis más volt és hatástalan. FrankCastle most elővette a katonai képzettségét és a rendőri taktikákat, amiket tanult régen és amiket nem felejtett el. Igyekezett Rorschach seregének a leggyengébb pontját, a stratégiai fontosságú részt megtalálni, hogy azt támadja meg. A martalócok nem számítottak, ők csak őrkutyák voltak, akik fel lettek bérelve. A nagyobb erejűek, mint az imént széttépett gyomember vagy akár a robotok is csak a védvonalat képviselték, nanak az utolsó szintjét. Ki kellett őket kerülni és összefogni valahogyan az érkező X-Mennel, a legszimpatikusabb, legkevesebb bűnt hordozó támadókkal, akik messze felette álltak Holocaust seregeinek és Stephanie Millernek erkölcsi értelemben, ami a Szellemlovas lét óta nagyon is sokat, a régebbieknél is sokkal többet számított a férfinek.
Előhívta a tűzben égő motorját, amivel időt tudott nyerni, sebességben haladva és igyekezett a robotokat, a többi lovast és szolgát kikerülve Rorschachhoz hajtani, lóbálva a pokoltüzes láncát. A cél az volt, hogy mikor támadják az idegen mágust, ő a szemébe tudjon nézni és szembesítse őt minden bűnével, ami akkora megterhelést kell jelentsen, hogy teljesen összeomoljon tőle a végtelen, soha nem látott mennyiségű vétket maga mögött tudó Rorschach. Szellemlovas most ezzel akarta kiegészíteni Lyron és a többiek támadását a legfontosabb célpontra koncentrálva.

by **Auaritia** Hétf. 05 Jan. 2015, 23:21

Vetlanda

Támadás éri az úrnőt. Oh jaj, de viszont szenved a rajta lévő feketeség aminek jó magam örülök. De ő ezek a rúnák meggyengítették, érzem. Segítenek kell az Úrnőmnek. Mikor felé indulok a talaj megremeg alattam, s Cukorembert látom csak, majd a következő pillanatban a földön vagyok. Mi történt? Hol vagyok.
Nem nem győzhetnek le minket ezek a férgek.
Pusztulj Rorschach, éljen az Úrnő!
Megpróbálom újra aktiválni az erőn és egy vihart támasztani, hogy legalább a látásviszonyokat rontsam, majd kiáltok egyet:

- Dauði (Halál)

Amazon

Vége van egyszerűen vége...a káosz közepette valami eltalál és a földre zuhanok. A hasam..a hasam...vérzek. A gyermekem.Mit tettetek ti szörnyetegek?
Lehet meghalt a fiam, de hisz anélkül csak egy szánalmas bolond vagy. Neeee. A hasamat fogod és a földön vagyok, arcomat sűrű könnyzápor fedi el. Amikor megpillantom azt a kis prostit a seregével a gyűlöletem növekszik. De gyenge vagyok nem tudok felállni. Valahogy el kell innen mennem. De hogyan?
A fokozódó káoszban azonban más a helyzet. Úgy látom innen nincs hová menni...ez a világvége...
Ekkor megjelenik mellettem az eddigi kalandtársam és a véremet kívánja. Annyira nincs erőm már tiltakozni, hogy igent mondok, csak legyen már vége...

by **Morsus** Szer. 07 Jan. 2015, 01:23

Cukorember rávigyorog Nagy Atyára.
- Jó kutya! Hasznos Kutya!
Megpaskolja a mutáns fejét.
- Dobj minél messzebb a bulitól.
Amazon a fájdalomtól szólni sem tud, Szürke Eminenciás csak áll a fekvő nőnél, aki a könnyeivel küszködik.
Doria arcon csapja az új Apokalipszist, aki válaszként már lőné a lány testét mikor a tarkóját eltalálja Einar és a sárga mutáns a lányt fogva zuhan a romok közé.
Rorschachot megcsapja Sif, majd Vetlanda viharában egyensúlyát veszti. Majdnem minden lovas csapása eltalálta vagy sérülést okozott neki mikor is a földre szegezte a hátába álló szigony és Lyron fölé emelkedett. A varázsló törött maszkkal nézett a távolba...
Steph minden eddigi mágikus erejéhez nyúlt. Bár a rúnák felemésztették az életerejét, de törődött vele, csak az ébredező Thorra koncentrált, hogy azt ismét jó oldalra billentse. Ám közben rá pedig Wanda koncentrált, hogy megtisztítsa a lelkét. Rend és Káosz mágiája lüktetve ért össze.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!
Üvöltötte Rorschach és átkával visszafordító varázst mutatott a két nőre. A három varázslat... megrontott rend, megtisztult káosz és a rosszul használt pártatlan erők. A mágia robbanva ért össze és egy fénylő csík emelkedett ki Wakandából. A világosban csak a lassan emberré alakuló Szellemlovas lépett és megragadva Rorschach fejét és szembesítette a bűneivel. Lassan a fény torony betakarta a csatateret, csak a vezérek és harcosok maradtak ki, meg Hajó, amit Slade minden koncentrációjával megvédett.

FORDULÁS

A fény eloszlott, azok kik szívükben gyűlölettel éltek most megbékéltek, jót akarnak. Varázslónő felett Holocaust áll, aki kedvesen támogatja fel. A sárga mutáns arcán sebek vannak, de még él. Nagy Atya érzi a undort, ezek ellen a visszataszító gyenge korcsok ellen... Vetlanda aggódó jószívű lányként ébred fel. Frank Castle egyszerű emberként ébred fel. Fáradtan, de megkönnyebbülve, végre eltudja engedni a gyászt és a szeretteit. Sif dühösen ébred, mint egy gyilkos, aki mindegyik itt lévő mocskos halandó átkozott halálát akarja. Thor nem messze tőle Steph elé térdel.
- Köszönöm.
Mondja fejet hajtva. Einar a béke és rend isteneként áll fel, de a pörölye... az már nem szolgálja őt, hiszen az a tűz és kosz uráé. Szürke Eminenciás körbe néz, de nem látja Amazont, ellenben látja a napot fel kelni és az... már nem sebzi őt. Újra ember lett. A bamfok kékesek lettek és nyugisak, csak segíteni akarnak és jót tenni. Steph megérzi, hogy már nem nyomja őt Loki, szabad és testét fehéres ragyogás övezi, Köpeny vele együtt átfordult. Látja, hogy a világ kegyetlenjei most jó szívű nemesek, de... elvesztették Sifet és Nagy Atyát. Max Power lép urához.
- Rorschach eltűnt.
- Ahogy az X-men is. Gondolom velük van. Remélem nem bántják, bármit is tett megérdemli, hogy ítélőszék döntsön a sorsáról és nem dühödt lelkek.
Mondja aggódva Holocaust. A hajóból a vérző arcú Slade rohan ki.
- Nagyúr!
Egy hologrammot mutat, amin az X-men áll.
- Megakartalak ölni - mondja Doria. - De te rosszabbat tettél velem. Elvetettél tőlem mindent. Elérted, hogy megakarjam magamat ölni. Ezért én is ezt teszem veled.
A képen mögöttük az öreg Apokalipszist lassan egy tartályba engedik, amitől a mutáns üvölteni kezd.
- Atlantiszi sav, három nap alatt emészti fől, de végig magánál lesz és a felvételt élőben vetítjük, hogy lásd. Ne felejtsd el te csótány, ez csak a kezdett. El. Foglak. Törni.
Az új Apokalipszis rémülten nézi a képeket, majd Stephre néz.
- Hozzuk el a gyermekeket mielőtt nekik is bajuk esne!
A fű zöldülni kezd és egy remegő szőke férfi nyúl Steph felé.
- Úr... úrnőm...
A növényzet helyre áll körülötte és a csata résztvevőin az apró sebek elmúlnak, ahogy a valamikori Pusztulás lábra áll.
Necropolis (Wakanda) - Page 2 149865-5047-archangel

Necropolis (Wakanda) - Page 2 149865-5047-archangel

A valkűrök és törzsek harcosai legyűrték a martalócokat és a mutánsokat engedték szabadon. Erre a látványra érkezett meg Ronin a helyszínre.

X-men
Királyságokban a seregek sorakoznak ahogy Lyron monológját mondja.
- Még ma este, ez a bolygó víz alá süllyed és eljő Atlantisz kora!
A bomba mellett felsorakozó idegen lények és ó-atlantisziak ünnepelve tapsolják az Ében Királyt, akinek a lábánál Amazon térdel láncon, a nő alig emlékszik valamire az eseményekből, de a hasán egy hatalmas varrt seb van.
Doria szemeit forgatva hagyja ott az apját és sétál el a folyosókon Thorival.
- Még egy mondat erről a rohadt bombáról és esküszöm magam metszem el Lyron torkát.
Morogja a nő, mire Thori elkezd kacagni.
- Nyugi szivi, nem sokkára vége az egésznek.
- Megtaláltad klón ribancot?
- Nem, Wanda elment játszani, de lényegtelen. Menj érezd jól magad.
Doria megcsókolta Thorit majd bement egy terembe, ahol Ramirez volt kikötözve ében gyertyákkal és lefestette padlóval. A nő békésen vetkőzni kezdett a bekötött szájú férfi előtt.
- Három okból történik ez meg most. Egy: ezzel a rituáléval elveszem tőled a párduc erejét szép lassan. Kettő: a méhemben akarom Bastet végső bajnokát. Három: mert élvezkedni akarok. Ne mozogj és talán nem vágok le valamit belőled közben.
Az ajtó bezárult és Thori kacarászva lépett a kree katonákhoz.
- Tudjátok a helyeteket szerencsétlenek?
- Persze uram a robbanás után kivégezzük az Ében Királyt. Minden készen áll. De nem fog Doria úrnő a védelmére kelni?
Thori röhögve gyomron vágja a kreet majd rugdosni kezdi a földön.
- Idióta halandó... szerinted kinek az ötlete volt?
Majd a fiú elővett egy asgardi kardot és lefejezte a kree harcost.
- Most tegyék, amit az új istenetek parancsolt, vagy ind így végzitek.
A kreek bólogatva elrohannak mire Thori lenyalja a szájáról a vért.
- Minek játszottam meg a halandót valaha is....

Új-Valhalla
Az egyik Valkűr kifordulva esik a falnak, ahogy az útjába állt Wandának, aki besétál a Varázslónő könyvtárába és magához lebegteti az ősi könyveket.
- Végre. Hozzunk vissza pár hasznosabb szolgát nekem.
Mondja kacagva a nő, ahogy megragadta a Darkholdot, a legősibb fekete mágia könyvét és egyesült a teste és lelke Chthon-al az ősi istennel.
Necropolis (Wakanda) - Page 2 348995-42639-scarlet-witch

Necropolis (Wakanda) - Page 2 348995-42639-scarlet-witch

Necropolis (Wakanda) - Page 2 3129764-revengers00113

by **Thorhalla** Szer. 07 Jan. 2015, 13:44

~ Einar Thorson ~
Einar sikeresen megérkezett oda, ahova el akart jutni úgy, hogy támadás sem érte. Még pont időben érkezett ahhoz is, hogy a korábban látott hozzá képest fiatal lányt megmenthesse. Sikerrel csapta meg Holocaustot és nem tudott az támadni Doria-ra. Ellenben mind a ketten zuhanni kezdtek. A férfi már indult volna utánuk, amikor a robbanás történt. A következő pillanatban a fény őt is elérte, majd valami történt. A pörölye nem engedelmeskedett, az eddig ébenfekete színben levő Stephanie-t is megpillantotta fehér fényben, előtte Thor térdelt. Visszatért, így legalább Lady Sif megnyugodhat majd. A többiek nem sokat mondtak neki, hogy ki kicsoda, túlságosan is új volt még ezen a világon.
< - Atyám! – hajtott fejet az apja e világi énének. >
Egyelőre még össze volt zavarodva, fogalma sem volt, hogy ki kinek az oldalán áll egyébként, nem ismerte a jelenlevőket, azt tudta, hogy közelebb jutott ahhoz, amit akart, Lady Sif élt, Thor újra a jó oldalon, úgy nézett ki, hogy szerelme halandó énje is, így talán lehet esélye annak, amiért idejött.

~ Lady Sif ~
Sikerült még neki is megérkeznie Rorschachhoz és megütnie a pöröllyel. Az atlantiszi férfi is itt volt, illetve mások is. Már készültek volna megölni a varázslót, amikor az felüvöltött. Sif is arra kapta a fejét, ahol Thor és Steph volt. Noha a „lánya” romlott volt Loki átkától mégis saját gyermeke volt valamilyen módon, így nem hagyhatta, hogy halálát lelje, hiszen ő volt a kulcs arra, hogy Thorhalla is valaha visszatérhessen. Nem maradt ideje kiáltani, hogy vigyázzanak, a három mágia összeért és a robbanás őt is kiütötte. Mikor magához tért undorodva nézett végig az itt levő halandókon, most már megérette, hogy Odin és Loki is miért gyűlölték őket ennyire, míg az istenek halottak, ezek a férgek még mindig élnek és ők a felelősek ezért. Le akarta vezetni rajtuk a dühét és megfizetni mindenért. Ám, ahogyan végignézett a tömegen meglátta a lányát hófehér színekben, Einar is ott volt a közelben, és Thor. Ezúttal nem viharóriásként már, hanem úgy, ahogyan ő maga is emlékezett rá. fel sem tűnt neki, hogy a Mjölnirre már nem méltó, futva indult a férje felé. Ha megérkezik, akkor korát meghazudtolva meglehetően kislányosan ugrott Thor nyakába és boldogan csókolta meg őt.
< - Thor, férjem – suttogta. – Hát visszatértél végül? – kérdezte miközben végigsimított a párja arcán. >

~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
Éreztem továbbra is, hogy mennyire gyenge vagyok, de nem hagyhattam, hogy az a féreg győzzön és én veszítsek. Éreztem, hogy Thor-on a mágiám kezd megfoganni, majd a fények mindent beleptek. A gyűlölet és a harag mintha egy pillanat alatt szálltak volna el belőlem, atyám lelkének része sem nyomasztott már, és évek óta nem éreztem magam olyan tiszta tudatúnak, mint most. Az pedig akkor volt, amikor láttam Jon-t meghalni és utána a börtönben magam intéztem el, hogy kiöltem magamból mindent, mi rájuk, az X irtókra és az ellenállásra vonatkozott. A gyomrom felfordult, ahogyan felfogtam, hogy miket tettem, megcsaltam Jon-t, meg akartam ölni és láttam meghalni Zéró által. Gyermekeket szültem Apokalipszisnek és most is gyermeket vártam, Köpenytől. A fény lassan eloszlott és Köpenynek hála új külsőben pompáztam, hogy ő is megjavult.
Necropolis (Wakanda) - Page 2 3500816-tripand_cv9_52a0db5d2ecf45.03108836

Necropolis (Wakanda) - Page 2 3500816-tripand_cv9_52a0db5d2ecf45.03108836

Ahogyan felpillantottam a „fiamat” láttam meg, meglepett, hogy a kezét nyújtotta. A mágiám megvolt, az életerőm is, így az empátiám is, azonnal éreztem, hogy mi történt. Akik eddig romlottak voltak, most jók, és fordítva. Az anyám is köztük volt, Lady Sif, Thor újra jóként előttem és valaki, akit azt hittem, hogy nem látok soha többé.
< - Einar… - leheltem alig hallhatón, utána Thor-ra pillantottam. – Nem felség… nagybátyám. Én tartozom köszönettel neked. Kérlek állj fel, ne hozz zavarba. >
A hologramra néztem, amin az X-men volt. tényleg kifordult minden, a világ újra megbolondult, vissza kell változtatni, nem maradhatott így, ez a világ belehal abba, ha így marad, hogy akik erősek voltak, nem lesznek többé azok, mert más lesz a felfogásuk. A gyermekek! Félelem kúszott a szívembe, Donald, a fiam! És Thor-vell is, ő is az enyém volt, de most nem rá gondolt, hanem a Főnix babára.
- Igen – bólintottam. – Ki kell hoznunk őket.
Egy ismerős hangot hallottam meg, Pusztulás. Hát olyan lett, mint eredetileg kellett volna lennie. Odaléptem hozzá és rámosolyogtam.
- Minden rendben lesz, hűséges tábornokom – feleltem lágyan. – Vetlanda, Cukorember, Eminenciás, valkűrök! – szóltam az embereimnek. – Mindenki, aki sérülése van, jöjjön ide, hogy meggyógyuljon!
Bánatosan mosolyogva pillantottam arra, hogy anyám Thor nyakába ugrik, de a kellemetlenség ott volt. Telepatikusan szóltam Thor irányába, mielőtt túl késő lenne.
< ~ A világ kifordult s így az anyám, Lady Sif is megváltozott. Holtan akarja tudni a halandókat, kérlek vidd őt minél távolabb, amin tudok csatlakozom hozzátok. ~ >
Már szóltam volna, hogy miként menjünk a gyerekekért, amikor meghallottam és megéreztem…
- Nem lehet – nyögtem fel, a kezemmel a mellkasomhoz kaptam. – Thorhalla… él… és a kifordulás nem volt rá hatással.
- Él? – kérdezte Einar meglepetten. – Hogy lehetséges ez?!
- Itt van bennem, valahogy újra egyek lettünk… de mint korábban… azt hiszem újra külön tudom magunkat választani.
- Mi kell hozzá? – sürgette a férfi.
- Fiam, Pusztulás – néztem rájuk. – Ti kelletek, segítetek?
Ha igent mondanak, akkor gyorsan elmondom, hogy mit is kell tenniük, mert ők az életmaggal rendelkeznek így, hogy a halál kifordult. Az erejükre volt szükségem arra, hogy újraformázzuk Thorhalla fizikai testét, minek el kellett korábban pusztulnia, ha ez a létező porhüvely létrejött, akkor abba visszahelyezhetem a testet. Ha engedik, hogy az életerejüket és képességeiket felhasználhassam, akkor varázslásba kezdek, koncentrálva, szavakat mondva és rúnákat rajzolva, egészen addig, amíg újra teljes egészében vissza nem tudom hozni az életbe Thorhalla-t.

by **Auaritia** Csüt. 08 Jan. 2015, 14:18

Vetlanda

Az erőm végén jártam, vajon sikerül megnyernünk ezt a csatát? A földön a fejem, látom küzdeni ezeket a férgeket és közben azon gondolkozom, miért nem fogják már fől, hogy sohasem nyerhetnek? Minden szánalmas próbálkozásuk a porba hull. Csak egy Isten vagy és az a Varázslónő!
Éreztem ahogy az erőm hatni kezd és egy kisebb vihar támad. Bár nem volt senkire nagy hatással, de...azt hiszem Rorschachot kibillentette az egyensúlyából miután egy nagyot kapott. A következő percekben láttam, ahogy az Istenem beveti maradék erejét és szembeszáll vele. Győzni fogunk...áháháh.
A következő percek gyorsan teltek...mindent fehérség szőtt be. Csak fényt láttam. Fehér fényt...
Mi ez? Ez nem lehet...mi ez? A szívem, a lelkem...tiszta...ez...
Ekkor Vetlanda újra elvesztette az eszméletét, majd amikor felkelt már nem ő volt. Megváltozott.
Mikor volt úrnője szólította el kezdett a másik irányba rohanni és közben ezt mondogatta:

- Fény, fény ,fény....

Majd összerogyott és elkezdett nevetni. A szájából habzott a nyál. Majd hirtelen rázkódni kezdett. Egy kis idő után volt ereje felállni, majd szökdécselve próbált ismét távolabb kerülni:

- Fény, tiszta fény...

Majd leguggolt és csak ült. Közben nevetett, sírt. Egy újabb roham után azonban arca közömbös lett és csak feküdt a zöld füvön. Nem szólt, nem gondolkodott...csak volt. Nem, nem halt meg...megőrült. A lelke nem volt képes a jóra, a fény átjárta a testét, de oly nagy sokk volt számára.
Fekszik a mezőn a nevét sem tudja már, semmit sem tud már, csak van csak vár, hogy egyszer újra az legyen, aki volt...

Amazon

Csak feketeséget és elmosódott képeket látok. Mi ez? Itt vagy még Eminenciás? Hol vagy? Segíts!
Majd valami beszédet hallok és könnyebb lett a testem, mi ez? Víz talán? Újra a sötétség, aztán fényesség...kényeztető fény.
Mikor felébredek egy tömeget látok akik előttem vannak. A hasam szinte ég. A baba! Jaj a babám! Egy seb, mi ez? Ki ez? Hol vagyok?
A szemem felfogta amit látok, ám az agyamhoz később jutott el. Lánchoz verve fekszem itt. Atlantiszban vagyok. Hová tűnt a gyermekem..semmit sem értek. Vajon ez a pokol?...

by **Dr. Zield Jones** Hétf. 12 Jan. 2015, 23:33

Nagy Atya
A medvemutáns felajánlásával élt a Cukorember. A stílusa ugyanolyan undorító és beképzelt volt, mint mindig. A törzsvezér kihajította, de nem messze a csatától. A dobás célja az volt, hogy a Cukorember is tegyen valamit, ne csak meneküljön. Ha meghal, senki nem fogja sajnálni, Nagy Atya sem. A hatalmas sebek gyógyulásához idő kellett, ezért várakozott a gödör mélyén a medvemutáns. Hallotta az utolsó fájdalmas kiáltást, ami kifordította a világot és egy égbe nyúló fénycsík jelent meg. A mágiák találkozása kioltotta vagy összeadta az erejüket és a törzsvezér ettől már a hódító idegen bukását várta.
A fény elmúlásával odafent békés beszélgetések zajlottak. Ezt a csatát megnyerték, de még nem volt vége. A Nagy Atya azt érezte, hogy kiirtaná az összeset, aki odafent beszél fölösleges csacskaságokat a békéről. Gyengék voltak és buták, hogy erre gondoltak. A medvemutáns testén elmúltak a sebek, kiugrott vagy kimászott, ha tudott, hogy szemével is megnézze, kik álltak ott, milyen erőkkel és kit volt érdemes először megölni. Mindnek meg kellett halnia, aki gyenge korcs volt. Még nem kezdett támadást, csak felmérte az esélyeket. Ha őt támadta meg valaki, azt már visszatámadta, halálos sebet akart okozni.

Frank Castle
A Szellemlovas ügyesen vezette földöntúli motorját a csata résztvevői között. Elkerülte azokat, akik bűne eltörpült Roschaché mellett. Az események zajlottak, a sok halandó és isten, ismeretlen lény összefogott. Az egykori katona örült egy ilyen közös hadműveletnek, mert a seregben ugyanezeket gyakorolták és látta, hogy amit egy valaki nem tud elérni, azt több valaki már elérheti. Mindenki felfogta a világ sorsát és összefogtak. Óriási fizikai és mágikus erők szabadultak el, a fénycsík mellett elsétálva pedig Mephisto szövetségese teljesítette küldetését. A más dimenzióból jött hódítón átégette a bűnök súlyát és minden megváltozott.
A fényből boldog emberek és más lények emelkedtek ki. Frank Castle is boldog volt. Elhagyta őt minden, ami nem volt emberi és a gyász, a bosszú sem üldözte már. Elengedte a szeretteit, megbocsátást érzett. Az erő távozását nem bánta, mert cserébe megkapott valami sokkal értékesebbet. A lelke békét lelt végre. A fáradt katona leült Wakanda földjére és onnan hallgatta, nézte az eseményeket. Az egykori bűnösök most kíméletesen beszéltek, viselkedtek. A világ nem lett makulátlan, a jelekből lehetett következtetni. Nem a bosszú hajtotta, hanem a segítő szándék és Millerhez beszélt.
- Varázslónő! Frank Castle vagyok, egykori katona és ha elfogadod, segítek megvédeni a gyermekeid életét.

by **Morsus** Szer. 14 Jan. 2015, 20:43

Cukorembert sehol sem látni, de sérültek sorakoznak Pusztulás körül, majd Steph. Thor egy intéssel magához szólítja pörölyét majd egy villámmal az egyik közeli hegyben jelenik meg, hogy még lássák a többieket.
< - Drágám. >
Szólította meg és magához ölelte a nőt.
< - Ahogy te is >
Mondta boldogan.
Lent Steph, Pusztulás és Holocaust koncentrálni kezdtek. A nő egy húsba zárta a lelkében rejlő Thorhallát majd Pusztulás és Holocaust a testükben lévő kifordult halál magokkal, ami most az élet magjai a húsból újra növesztették a léleknek a régi testét. Steph közben észre vette, hogy bár Köpeny elcsendesedett és szinte ténylegesen eggyé vált vele, de azt is, hogy a fény, amit áraszt gyógyítja az embereket. A három regeneráció vissza adja Thorhalla életét, aki újra hús-vér, de a test emberi. Persze képességei csakis a legendás Amerika Kapitányához hasonlíthatóak, de halandóak.
Holocaust türelmetlenül nézett fel.
- Bocsáss meg anyám, de nincs több időnk. A gyermekink veszélyben vannak. Mindenki szálljon fel a hajóra és indulunk!
A férfi a tömeghez fordult.
- Hozzátok a rabokat és foglyokat! Ellátjuk a sebeket a hajón és keresünk helyett mindenkinek! Indulás!
Ahogy megindultak felfelé Holocaust azonnal az irányító panelekhez lépett és beprogramozta a célállomást. A hajó meg is indul és Holocaust egy új számítást kezd el kalkulálni.
Max Power közben Nagy Atyához ment.
- Jól vagy barátom? Kicsit zavartnak tűnsz.
/Csak az száll fel, aki a reagjában írja, hogy felfog, a többieket itt hagyja a hajó, hacsak valamelyik jk fel nem rángatja a személyt./
Hajóra szállt karaktereim: Holocaust, Pusztulás, Holocaust, Forge, Judas Slade (eszméletlen), törzsharcosok, felszabadított mutáns rabok és elkapott martalócok
Maradt: Cukorember, Thor

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2309-torzsek-foldje-valamikori-usa

X-men:
Lyron nagy szónoklatából keveset fog fel Amazon már csak azt érzi, amikor a nyakánál fogva a lánc megrezdül. A férfi rángatja erősen, hogy a nő tudja négykézláb kell maradnia.
- Gyere szolga. Az első sarjamat elvesztetted, de szerencsédre gyorsan gyógyulsz és még van mit tennünk. legalább gyakorlunk ameddig újra teherbe nem tudsz esni.
Mondja örömtelien az Ében király és húzni kezdi a lányt, ahogy elvonul az őt éljenző tömeg elől hátra az őrsége kíséretében.
- Hogy áll a bomba?
Kérdi meg az egyik remegő idegen lényt.
- Még nem teljes...
A férfi már a mondat felénél megragadja a karját és hallani lehet a felkarcsont törését.
- Talán nincs mi motiváljon űrszemét?
- De-de!
- Helyes, mert ezt csinálhatom az asszonyoddal és kölkeiddel is. Mutasd meg mire jutottál.
Parancsolja. Mikor Amazon látta Lyront, a Háború Lovasa volt, néma szolga, de büszke tartású, még megkötésen is látszódott a szemében a becsülete és nemessége. Tudta, hogy király volt, de jó király, ez az személy pontosan az ellentéte.
Közben Doria végzet nem is egyszer, véresen és boldogan sétál ki. Talán később újra próbálkozik, ha magához tért a férfi.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1737-kiralysagok

by **Viktória Studtheim** Csüt. 15 Jan. 2015, 01:02

~Ronin~

És, akkor még egyszer. Énekeljünk, hogy ne legyen ennyire unalmas a sétálás. 99 üveg sör a falon, 99 üveg sör, leveszel egyet, körbe adod, 98 üveg sör a falon. 98 üveg sör a falon, 98 üveg sör, leveszel egyet körbe adod, 97 üveg sör a falon. Jé, ez mi itt. Egy nagy bumm. Érdekes, közelebbről is meg lehet vizsgálni. Na lássuk csak mi van errefelé. Kiszabadított rabok. Az jó. Holocaust. Kevésbé. Mit keres itt egyáltalán. Meg rengeteg szörnyeteg össze vissza. Mi folyik itt. Közelebb lopakodok, ez kíváncsivá tett. Hm, érdekes. Mindenki....kedves. Mi folyik itt. Ilyen dolgok azok, amik furán vonzanak. Valószínűleg ezért kerültem a romok alá. Na mindegy, ideje nyomozni egy kicsit. Elkezdenek felszállni a hajójukra. Hát, megvan, hogy merre megyek. Közelebb lopakodok, nem bízok ezekben. Megpróbálok felkapaszkodni a hajóra. Nem akarok feltűnést kelteni, de tudni akarom mit csinálnak. Bármi is vesz egy csávót, akit Holocaustnak hívnak, arra, hogy aggódjon biztos nem jó jel a világnak. Szerintem legalábbis.

by **Ko-Rel** Csüt. 15 Jan. 2015, 12:35

Doria elégedetten sétált ki a helységből, ahol Ramirezt hagyta. Azért annyira igyekezett egyben hagyni a férfit, hogy később még használhassa abban az esetben, hogyha nem esett teherbe. Ha elunja a játszadozást, akkor pedig kellő mennyiségű mintát vetet le tőle, hogy évekig próbálkozhasson, noha számított rá a korábbiak miatt, hogy most is gyorsan és könnyedén fog menni a teherbe esés számára. Megvoltak a további tervei, mivel Lyron-t úgyis megöletni szándékoztak a nap folyamán, így még volt néhány elvarratlan szál az Atlantiszival kapcsolatban. Jelenleg abban az állapotban volt, hogy önmagát pusztán embertelennek tartsa, mert ők voltak az uralkodó faj, míg az atlantisziakat csak ők gyártották, kísérletként. Thori szárnya felé vette az irányt, hogyha megérzik, akkor a párja leghűségesebb és legmegbízhatóbb emberét hívatta magához. Ha ott volt, akkor szólalt meg.
- Lyron félretetette annak a szajhának a döglött fattyát – kezdte, mert ajánlani, hogy a katona tudja kiről, miről beszél. – Azt akarom, hogy tűntessétek el, essen egy „baleset” áldozatául, és ne maradjon belőle semmi sem, egy molekula sem.
Nem akarta, hogyha esetleg Lyron őt és Thori-t próbálja félreállítani, mert félti a trónt, akkor az a fattyú, vagy abból klónozott gyerek örökölje a birodalmat helyette. Így mielőtt ezt még megejthette volna Lyron azelőtt kellett a magzatot megsemmisíteni.
- Aztán, az a szajha is tűnjön el a színről, nem érdekel, hogy mit tesztek vele, de soha se kerüljön elő többé semmilyen része. Mindkettőt még a mai nap folyamán akarom!
Egyelőre türelmesen nézett a katonára.
- Világos? – kérdezte. – Ha igen, távozhatsz!

//Folytatás: Királyságok//
//Még ide írtam, ha már ezt is át kéne tenni oda, akkor szólj és megteszem.//

by **Thorhalla** Csüt. 15 Jan. 2015, 18:04

~ Einar Thorson ~
Einar egyelőre meglepetten és kíváncsian figyelte, hogy mi is lesz a végkifejlete annak, amit a többiek csináltak. Nem szólt bele a mágiába, ez soha sem az ő asztala volt a pörölyét kivéve. Örömtelien, kisfiús mosollyal vigyorodott el, amikor végre meglátta Thorhalla-t, ahogyan megjelent előttük. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, nehéz kő esett le a szívéről. Nem hitte volna, hogy ennyire hamar visszakaphatja őt, főleg, hogy látta meghalni. Vagyis, ezek szerint nem meghalni, mert akkor nem lehetne itt a nő most ennyire könnyedén.
- Én is megyek a gyermekért – jelentette ki.
Noha nem ismerte személyesen a gyermeket, de ha annyira fontos volt, hogy Thorhalla az életét adja érte, akkor mi sem volt természetesebb, hogy saját maga is megpróbálja őt kiszabadítani. Ha pedig valamikor megkapja Halla figyelmét, akkor odalép a nőhöz és megcsókolja, majd utána elindul a hajó irányába.

~ Lady Sif ~
Sif nem foglalkozott azzal, hogy teleportáltak, inkább csak örült annak, hogy kettesben lehet Thor-ral. Az ölelést örömmel viszonozta, majd a szavakra elmosolyodott. Igen, mind a ketten visszatértek, de ekkor jutott eszébe, hogy neki még kötelezettségei is vannak, nem ússza meg ennyivel a dolgot.
[b]< - Igen, mindketten – bólintott. – Leányom hozott vissza, életét adta, hogy újra éljek. Meg kell mentenünk az unokánkat a nyomorult halandóknál van. >
Hirtelen támadt benne a düh, nem amiatt, hogy a gyermeket meg kell védeni, hanem az undorral teli düh, hogy halandók mertek a közelébe menni és esetnek tehetnek a védtelen s ártatlan gyermekkel valamit.

~ Stephanie Miller / Varázslónő ~
Nehezen, de végül sikerült megformáznom Throhalla eredeti alakját, külsőre sikerült, de jelenleg nem volt időm többre és isteni mivoltát nem voltam képes visszaadni. Amennyire éreztem magamban nem változott meg a lelke, így elfogadja és nem fog dühöngeni azon, hogy átmenetileg halandóvá vált. A megjelenése után volt időm pár mély levegőt venni.
~ Köpeny élsz még? ~ kérdeztem. ~
Cukorember sehol sem volt, Vetlanda használhatatlan lett így, legalább is mintha megőrült volna úgy motyogott maga elé. Az egyik megjelenő férfira pillantottam és hálásan tekintettem rá.
- Köszönöm Mr. Castle hálás vagyok önnek, noha egyik gyermek csak az enyém, a másik a mostoha fiamé, Nemezisé, így ő csak az unokám végeredményben – mondtam – Huh, ennyire öreg lennék?
Néztem a fiamra, nem tudtam, hogy melyik nevét használja most, jelenlegi formájában a Nemezis sokkal jobban passzolt hozzá. Ha Halla-nak van még kérdése, akkor válaszolok neki haladás közben, amíg felmegyek a hajóra, de még előtte a valkűrökre néztem.
- Harcosaim, ti is jöttök! – mondtam.
Odafent még segítek ellátni a sérülteket, hogyha van olyan, aki erre szorul.

~ Thorhalla Lokidottir / Valkűr ~
S végre megtörtént, meghallotta szavaim. Újra a fájdalom, hogy különválunk egymástól, egy test, mi az enyém s mégsem. Úgy nézek ki, mint oly régen s mindig, de másképp éreztem magam, halandó lettem. De valami nagyon furcsa volt, Angyal-ra meredtem, mikor tért haza, de nem, nem ő volt. Stephanie oly furcsa, fényt s jóságot sugárzott, újra az volt, kinek lennie kellett, ki Jonathan halála előtt volt. mindenki, mintha kifordult volna s ellentéte lenne annak, ki… oly ismerős aurákat éreztem, Thor, az anyám, Einar. Oly nagyon vágytam csókjára, de mégsem ő volt, kihez elsőként léptem. Holocaust hangja, megvédeni s megmenteni a gyermekeket. Donald, Gorgon! S már indultak is a hajóra, elsőként hozzá léptem s akár szemből, akár oldalról, de teljes erőmből ököllel próbálom arcon csapni s betörni azt hol orrának kéne lennie. Ha sikerült szólalok meg.
- Tudod miért kaptad! – szóltam dühösen.
A gyermekekért fegyver nélkül nem mehettem, Einar kardja tört volt, s így csak a pörölyöm maradt.
< - Viharhozó! – mondtam ki nevét is. - Veðrala! >
Nem tudtam hol lehetünk éppen, bár a romok ismerősek, így időbe telhet mire fegyverem megérkezik. Ekkor fordultam oda Einar-hoz, majd a nyakába ugrottam s megcsókoltam. Utánam jött akkor, de már elkésett, gyászolt, képtelem voltam rá haragudni, mert együtt láttam azzal a halnémberrel.
< - Láttam… láttam mikor utánam jöttél – suttogtam. – De már nem tudtam szólni, láttam a párbajt is, míg nővéremmel beszéltem. >
< - Itt vagy, az a lényeg – csókolta meg a férfi újra. – Mennünk kell a gyermekért. >
Bólintottam s mikor elindultam vele kéz a kézben, remélve, hogy már fegyveremmel még Holocaustra s Stephanie-ra pillantottam.
- Egyikőtök sem kapja meg őket. Mint eddig is én nevelem mindkettejüket tovább. Nem érdemlitek meg őket!
Nem tudtam, hogy meddig lesznek józanok s meddig tart ez a kifordulás, de nem kockáztathattam.

Megy: Halla, Steph, Einar
//Folytatás: Törzsek földje//
Marad: Sif

by **Laura Slyen** Szer. 21 Jan. 2015, 23:07

~Bamfok~

A dolgok egyszer csak felgyorsulnak, majd a bamfok arra eszmélnek, fel, hogy valami robbant, méghozzá ne is kicsit. A robbanást vakító fehér fény kíséri, majd mikor ismét ki tudják nyitni a szemüket látják, hogy a csatának lassan vége, ők pedig kékek lettek.
- Bamf?
kérdezik egymástól, bár egyikük se tudja, mi változtatta meg a színűket, viszont egy új furcsa érzés kerítette hatalmukba őket, amiről eddig csak hírből hallottak.
~ Segíteni, segíteni?
Fordul meg a sok kis bamf fejében a gondolat, majd az emberek hangjára lesznek figyelmesek, akik azt kérik, hogy szálljanak fel a hajóra és majd ott ellátják a sérüléseiket.
A Bamfok eleinte haboztak, de aztán megfogták a sérült társaikat és velük együtt szálltak fel a hajóra.

folytatás: itt

by **Morsus** Kedd 03 Feb. 2015, 01:33

Thor örül, hogy Sifet mégse ragadta magával a sötétség annyira, de ahogy a nő beszél vágyai és kegyetlensége lassan meg.meg mutatkozik. Az isten aggódik így megfogja szerelme kezeit és maga felé fordítja a tekintetét.
< - Nem, kedvesem, bízd a lányunkra ezt a csatát. Ő képes rá. Nekünk más dolgunk lesz. Ez a világ halott. Új életet adhatunk neki végre. >
A mjolnir fehér fénybe borul, ahogy Thor "felmarkolja" a megmaradt életenergiát. A pöröllyel a bolygóhoz szól. Magát Gaiát ébreszti fel. Életet nyújt. A világ nagy részén záporozni kezd az eső. Virágok kinyílnak, a növények újra élednek. A romokat körbe öleli a flóra és új életet lehel belé. A vadak újra előbújnak, kihalt fajok csordában rohannak ki a friss levegőbe, ami elmossa az évtizedes háborúk hozta hamutól fullasztó levegőt.
< - Gaia! Halld Szavam! Nevem lészen Thor Odinson, Asgard örököse, a Viharok istene, a Mennyek Dörgője, a Villámok ura és Midgard őrzője! Visszatértem! Kérem világomat, hogy mégegyszer védelmére kellhessek! >
A kérésre a bolygó új életciklusba kezd.

by **Thorhalla** Kedd 03 Feb. 2015, 10:45

~ Lady Sif ~
Talán el is indult volna a halandók felé Sif, ha Thor nem fogja meg a kezét. Ez rántotta vissza oda, hogy a férjére figyeljen és ne mindenki másra. Egyelőre szerencsére Thor közelsége kellően elég volt arra, hogy elvonja nő a figyelmét gyűlöletről és a haragról. Bólintott arra, hogy a lánya s Thor fia képes lesz megoldani ezt, végül is erősek voltak, eddig életben maradtak, képesek lesznek megoldani azt. Midgard újra élni fog, vajon megérdemelték a halandók ezt a kegyet? Nem vélte úgy, hogy igen, hiszen ők tették tönkre, Asgardon az évezredes háborúk nem okoztak akkora károkat, mint itt ezek a férgek.
< - Asgard is feltámadhat újra? – kérdezte. – Ezek pusztították el, mi jobban megérdemeljük az életet s az új otthont, nem méltók arra, hogy újabb esélyt kapjanak! >
A dühe és gyűlölete ott volt még mindig, képtelen volt csillapodni. Azt már itt is látta, hogy Gaia felelt fia hívásának.
< - Vajon az ősi istenek meghallgatnák könyörgésünk s a teljes Kilenc világot helyreállítanák? – kérdezte reménykedve. >
Remélte, hogy unokájuk olyan környezetben nőhet fel ezek után, ahova tartozik, élhetne újra a fivére, az ura fivérei, atyja s mindenki, a barátaik, a teljes népük. Ha a korcsoknak járt még egy esély, az isteneknek is kellett volna.

//Juj nagyon fura, hogy nem kékkel írtál Thor-ral.//

by **Morsus** Csüt. 19 Feb. 2015, 00:07

Thor landol szerelme mellett.
< - Asgard kora véget ért. Midgardé most kezdődik. Megérdemlik az esélyt, sokat küzdöttek. Ahogy te is fogsz. A szavaid nem a tiéd, hanem a halandó kuruzsló átkáé. Tudom mily érzés hisz az én elmémet is elködösítette rúnáival, de ne hagyd magad. Te Sif vagy, a legendás harcos, aki megannyi csata győztessé volt. Egyszerű mágia ne törjön meg. gyűrd le ezt az átkot és vesd meg a kígyónyelvet, amit rád kényszerített. >
Mondja a férfi a nő vállait fogva és magához tartva őt. Próbál végig a szemébe nézni biztatni, hogy ellenálljon a sötét mágiának, ami most befolyásolja őt.
< - Sif a gyengék védelmezője volt. Ugye úrnőm? >

/De most fehér, mert nagyon jó fiú Very Happy

/

by **Thorhalla** Csüt. 19 Feb. 2015, 10:47

Sif megrázta a fejét, nem akarta elfogadni, nem akart beletörődni, hogy Asgardnak vége s ilyen könnyedén lemond róla Thor. Mintha ők maguk nem szenvedtek volna eleget, mintha nem a szánalmas korcs halandók miatt lett volna vége mindennek. A halandók csak úgy könnyedén öldökölhetik az isteneket s megtorlást sem kapnak érte, csak újabb esélyt. Minden erejére volt, hogy ne lökje le a válláról Thor kezét és csak a fejét rázza meg.
< - Nem! – mondta dühösen. – A halandók végeztek velünk, mindkétszer! Nem jár nekik több esély, az minket illet s Asgardot. S szavaim nem átoktól vannak, tisztábbak, mint valaha, ahogyan elmém is. >
Ismét megrázta a fejét.
< - Mindvégig atyádnak volt igaza a halandókkal kapcsolatban, ahogyan fivérednek is. >
Utalt arra, hogy még Odin is ki nem állhatta őket és nem sokat tett volna azért, hogy megmentse őket, azok után, pedig amit tettek velük le is igázta volna őket.
< - Ezek nem szorulnak többé védelemre, az istenek lettek a gyengék. Ily világot akarsz, hogy gyermekeink s unokáink ily világban éljenek, hol az istenek a halandók s mindenki kénye kedve szerint végezhet velünk? Én nem! >

by **Morsus** Kedd 31 Márc. 2015, 19:47

Thor komoran kihúzta magát.
< - Eddig is bárki végezhetett volna velünk, de apámék elrejtettek minket. Amiről te beszélsz az nem isteni lét, hanem vak arrogancia. Azért vagyunk mi asgard gyermekei, mert erősebbek vagyunk, de az erőnket nem vérünk, hanem a becsületünk adja. Ezt neked is be kell látnod! >
A szavai mellett másra is felfigyelt az istennő. Einar pörölyére. Rajta pedig egy ősi rúna írásra.
"Az ki méltatlan érdemli ki Thorr lángjait"
Emlékezett is rá, hogy ez az Einar tűzzel harcolt. A fegyvert enyhén ellepték a növények, ahogy Gaea felébredt, de még így is kiemelkedett ebből a temetőből.

by **Thorhalla** Szer. 01 Ápr. 2015, 10:35

Sif dühösen rázta meg a fejét, határozottan nem értett egyet azzal, amit Thor mondott.
< - S becsületből vállaljuk, hogy meghalunk, mert a halandók isteni szintre nőttek s mindent, mit elérhetnek önmaguk képére formálnak? Azt sem érdemlik, hogy emberek legyenek, nem most először tették tönkre Midgardot, de ezúttal a mi fajunk s népírtó vonásuk áldozatául esett. A szemükben gyengék vagyunk, minket is elsöpörnek. S miért? Mert te nem vagy hajlandó semmit tenni ellenük! >
A szavai közben látott meg valamit, azt a pörölyt, ami korábban Einar-nál volt. Elfordult Thor-tól és elindult a fegyverhez. Ha odaért, akkor a növényeket kitépkedni a közeléből, hogy kiszabadítsa a fegyvert. Furcsának találta a Thorr nevet, így még leírva nem látta. Azt már tudta, hogy a férfi másik világból származott, ott lehettek efféle változások. Ha sikerült kiszabadítania a fegyvert, akkor megpróbálja felvenni a földről, hogy jobban megvizsgálhassa. Mivel soha sem volt méltó a párja pörölyére, talán volt esély arra, hogy ezt képes legyen megemelni és szert tegyen valamilyen fegyverre, ha már az úgysem tért vissza vele a túlvilágról.

by **Morsus** Csüt. 02 Júl. 2015, 18:15

Thorr pörölye már szikrázik. mikor a nő nyúl felé az égen sötét felhők gyűlnek össze. A keze érinti a bőr kötést és szinte úgy simul bele, mintha a végtagja lenne. Az ég morogni kezd és a pörölyön a szavak kékes derengéssel izzanak fel.
< - Ezt fogom tenni ellene. >
Mondta Thor és megragadta Sif kezét elhúzva a fegyverről. lassan magához ölelte a szemeibe nézet mélyen magához húzva közben majd megcsókolta. Odinson a lelkét ölte ebbe a csókba Sif sosem érzett még ekkora szeretett, ha bármi ez képes volt felébreszteni a dühös harcos istennő világosabb oldalát. Csakis rajta múlott már képes elengedni a haragját egy új jövőért és ezzel a pörölyt is vagy magához öleli a sötétséget és vele Thorr meg-meg remegő fegyverét.
Ahogy Thor pörölyét apja megátkozta, hogy a fia csak akkor tudja megemelni, ha már megtanulta az élet értéket és felismerte méltó helyét a világban úgy most Sif is ez elé a próba elé állt. Ám az ő agendája pont fordítva volt. A férfi, aki ölelte az életet nyújtotta a lehetőséget az újra. A fegyver a bosszút, az igazságtételt a múltért.

by Ajánlott tartalom