Re: Királyságok

by **Ko-Rel** Szomb. 22 Jún. 2013, 00:12

A kree-k szavai magabiztosságot adtak neki, alábecsülték. A gyomra felfordult a két kree-től, egyáltalán nem erre számított azok alapján, amit Thori mesélt róluk. Egyedül a skrull szavai lepték meg, nem hitte volna, hogy pont ő lesz az, aki tisztességről és becsületről fog szólni ebben a percben, főleg nem a kree-ket okítja vele. Márpedig ez megtörtént. Mostanra remélhetőleg már az a zavartság is elmúlt, Doria pedig kihúzta magát és legalább annyira megvetően nézett a két kree-re, mint amikor Holocaust-ra néz. Tudta, hogy mit kell tennie, meg kellett mentenie a népét, akik az apját királynak, őt pedig trónörökösnek nevezték ki, akik rájuk bízták a védelmüket. Nem hagyhatta cserben őket, mint másokat már igen régebben.
- Ez a korcs az utolsó élő embertelen, a királyi Boltagon dinasztia utolsó tagja, a lent élő fajok trónörököse, és az a személy, aki egyedül megállította a Főnixet és megölte azt, aki a teljes Kree és skrull birodalmat elsöpörte könnyedén! – jelentette ki ridegen. – Ez a korcs a Föld védelmezője és inkább meghal, mintsem valaha is ártson azoknak, vagy egyen azokból, akiket védelmez!
Számított az újabb röhögésre, vagy pedig arra, hogy a hármas tagjai megrökönyödnek azon, amit mondott. És ezt a pillanatot szándékozott kihasználni, teljes erőből lökte el magát a földtől és az így szerzett lendületet repüléssel igyekezett továbbvinni a két kree felé. Az egyiknek a torkát igyekszik megragadni a másiknak a fejét megragadni az arcánál, a lendülettel pedig haladni tovább amíg a falhoz nem ér. Közben már próbálja szorítani a nyakat és a fejet, ha elér a falig, akkor a kree fejét annak tolja teljes erőből és így próbálja szétpréselni és eddigre a másik kezével pedig eltörni a másik kree nyakát, amit szorít. Ha sikerült akkor megszólal.
- Azok után, amit a fajodról hallottam szavaid meglepőek. Tőled számítottam az ő viselkedésükre – mondta. – És most, a népeimet engedd szabadon!

by **Thorhalla** Szomb. 22 Jún. 2013, 09:31

Mily mulatságosnak találják egyesek, mint szóltam. Ajkaimra csupán megvető s undorodó fintor kúszott, s így mutattam ki mit gondolok Kígyó szavaira. Csizmám s lábam kissé húztam hátra, mikor a nyála rákerült.
< - Odin így nem szólt sosem, főleg nem mikoron engem is száműzött Midgardra – feleltem. – S lám veletek ellentétben én végignéztem halálát s minden más asgardi halálát e világon s túléltem, mígnem én maradtam s lettem úrnője mindennek. >
Méla undorral tekintettem a megszólalóra s felkacagtam gúnyosan.
< - Látom némelyek az évszázados börtön alatt sem tettek szert józanészre – szóltam lesajnálón. >
S még Kígyó is egyetértett vele, tán jobban jártam volna, ha mégsem hívom őket elő, ezekkel kezdeni sem lehetett semmit. Felsóhajtottam türelmetlenül.
< - S királynak nevezed magad ki semmivel sem okosabb, mint az emberei, nem csoda, hogy téged is bezártak közéjük Kígyó – tettem hozzá gúnyosan. – Hát ily ostobák lennétek?! A seregem itt áll előttem, s ki megtagadja a szolgálatot visszatér a börtönbe. S legközelebb nem lesz oly személy, ki kiengedné őt. >
Elfordulok tőlük s elindulok kifelé, a szemeim sarkából esetleges támadásra ügyelek s próbálok kitérni. Néhány léptem után megtorpanok.
< - Odakint harc vár rátok, a chitauri újra feltűnt e világon. Kövessetek hát, nézzetek Kígyóra, ki csak száműzetést hozott fejetekre s állat módjára éltek istenek helyett. Mellettem újra azok lehettek. Utoljára kérdem kivetettek ki áll úrnője mellé s ki választja az örök börtönt ismét? >

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Csüt. 11 Júl. 2013, 21:56

A skrull karba tett kézzel figyelte, amikor a nő a kreekre támadt, egy már majdnem pisztolyt emelt, de a végén annak is a nyaka a lány kezei közt lett.
- Küzdelmed hiába való leány. Lehetsz te bármilyen büszke örökös, ölhetsz meg bármennyi kreet... a sorsod ugyanaz. Én csak esélyt adok az életre. Még hálás leszel nekem.
A skrull megnyom egy gombot és a hajó megrázkódik.
- Hipetérugrás kész.
A kapitány ridegen sétál e a lány mellett.
- Öld meg, hagyd élve, nem érdekel. Csak arra gondolj, hogy a galaxis egyik utolsó férfiát végzed ki... értelmetlenül.
Ha Doria követi a skrullt látja, hogy az űrben haladnak. A hajón éhező és sérült idegen lények serege van, mocskos sátrakban.

Halla szavai után egy füstölgő Thori mászik be.
- Késő.. elmentek... mind elmentek. Valami... jön...
A sérült kree egy krogent dob be.
- Gah-lak-tus....
Hörgi a lény. A rabok királynőjükhöz fordulnak. E nevet még az asgard is ismeri.

by **Ko-Rel** Pént. 12 Júl. 2013, 14:37

Doria mozdult, és erre a két kree nem számított, pillanatok alatt végük volt és kitört nyakkal feküdtek a lábainál. A skrull szavaira a férfira nézett.
- Most öltél meg – felelte.* - Nem maradok életben távol a világomtól.
A hajó megrázkódott. Hipertérugrás? Thori mesélt neki erről, most vitték el otthonról, ahova mindenképp haza kell jutnia, nem maradhatott itt, ahol most volt jelenleg. Ahogyan a skrull kimondta a szavakat, pontosan úgy nézett rá, ahogyan Holocaustra is tette azok után, amiket az vele művelt, azzal a mélységes megvetéssel és gyűlölettel és a lánynak már pusztán attól felfordult a gyomra, hogyha bele kellett gondolnia, hogy az előtte álló skrull egy férfi.
- Nem érdekelnek a férfiak – sziszegte. – Bármelyik is megpróbál hozzámérni, előbb fog meghalni!
Thori-t nem tudta férfinak tekinteni, mármint nem a szó szoros értelemben, ő Thori volt, a világon az egyetlen talán, akit nem az érdekelt, hogy rajta keresztül hatalmat szerezzen, vagy mennyire erős és milyen utódot remélhetnek tőle. Thori azért szerette, amilyen volt és ezek a dolgok hidegen hagyták, és majdnem egy év keserves munkájába került, hogy kiérdemelje a lány bizalmát. A másik ilyen, akit nem a férfiak sorába sorolt, az apja volt, vajon vele mi lett? jobb híján követte a skrullt, így tényleg kiderült számára, hogy az űrben vannak és pillanatról pillanatra távolabb kerülnek otthonról.
- Ezt nevezed életnek? – intett a kezével. – Ez… ez a halálnál is rosszabb! Engem arra neveltek, hogy harcoljak azokért, akik fontosak nekem, hogy védjem meg a népeimet, hogy a család a legfontosabb és te elszakítottál mindettől. Inkább halok meg egy harcban a szeretteim körében, oldalán, azokért, akik fontosak nekem, mintsem egy ilyen helyen, kiszolgáltatva, egy gyengélkedő ágyán, ahol nem tudnak semmit tenni értem! Nekik és neked is védelmet adhatunk, élhettek békében és félelem nélkül.
Elfordult a skrulltól.
- Ha mindez nem is érdekel, de van még benned némi gerinc, ami a kree-kből hiányzott, néhány nap múlva vidd vissza a testemet az apámnak és a páromnak, ha már meg kell halnom távol a világomtól, akkor legalább a testem ott nyugodjon, ahova való vagyok…

*Mivel reneszánsz Doria is csak napokat bír ki tenger nélkül, és benne több az inhuman vér, mint aoa-s verzióban, úgy vélem, hogy rá is pontosan igaz ugyanez, mert ő sokkal inkább atlantiszi, mintsem embertelen.

by **Thorhalla** Pént. 12 Júl. 2013, 14:43

S nem szólt egyik sem, mikor hangokat hallottam hátulról úgy helyezkedtem, hogy ne hátamat mutassam a raboknak csak féloldalt. S kit megláttam megérkezni… Thor-Vell!
< - Távoztak? – kérdeztem. >
Mindez nem vallott a chitauri-ra, korábban nem tettek így, nem távoztak, mígnem le nem győztük őket. Nem álltak meg s nem ismertek könyörületet. Egy furcsa lény landolt előttünk, elfintorodtam s mit mondott azt nem vártam. Gha-lak-tus. A bolygófaló. E név számomra sem volt ismeretlen s úgy tűnt új népem számára sem, nem tudhattam hány évszázada, évezrede voltak bezárva, de e név még nekik is ismerős volt.
< - Ha van, ki ért a gyógyításhoz, lássa el a herceget! – parancsoltam s a fiamhoz fordultam. – Hol a király s a hercegnő? >
Néhány lépést tettem kifelé s végül megtorpantam, úgy néztem vissza.
< - E harc méltó ahhoz, hogy elmossa bűnötöket örökre. Harc árán szerezhetitek vissza becsületetek, s te Kígyó, ha engedelmes vagy s jól szolgálsz, embereid helytartója lehetsz s csak nekem felelsz majd későbbiekben. Kövessetek, szükségetek van fegyverre, s ruhákra. Ha nincs itt elég, Asgard romjaihoz megyünk s onnan szerzünk. >
Még megvártam fiam válaszát, s ha megkaptam utána vezetem az egykori rabokat Atlantisz felé, hogy felfegyverezhessem őket. Ősi istenek segítsetek, hogy mindez ne ez legyen életem legrosszabb döntése.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Szomb. 20 Júl. 2013, 20:43

Hajón:
A skrul sóhajtott.
- Remélem idővel abba hagyod a nyafogásodat. Azt mondtad a néped a kreek vezérének lett alkotva. Kezdem látni. Ugyanolyan nyafogó gyermek vagy, mint ők. rendelkezünk víztartályokkal sós és édes vizekkel, mert nem minden faj él meg ugyanabban a környezetben. Nem fogsz meghalni. Ha megtennéd, nem esz Föld, amire a testedet küldhetnénk...
A skrull megadóan szinte megtörve dőlt a korlátnak. A kezei remegtek.
- Hidd el... tudom.
Nagy levegőt vett és megindult tovább.
- Szólj a legénységnek és rád csatlakoztatnak egy vízforgatót, amivel még a tartályban sem kell úszkálnod. Kérlek, ne ölj meg sokkal többet a legénységből, a kree kihaló félben van.

A romok:
Thori nehezen nyögte ki a szavakat.
- A király eltűnt a csatában... Doriát... elrabolták... Esélytelenek voltunk. Lőttek és mentek. Ennek semmi értelme... miért?
Kint valami becsapódott és az egyik kifelé tekintő asgardi felszólalt:
- Úrnőm! Valami érkezett.
Mikor mindenki megindult kifelé ott a füstből egy sziszegő lény emelkedett ki.
- Jól éresssztem, hogy itt rejtősszik valami... gyertek elő ész nésszetek sszembe Annihilusszal!
Királyságok - Page 3 148569-26756-annihilus

Királyságok - Page 3 148569-26756-annihilus

by **Ko-Rel** Szomb. 20 Júl. 2013, 20:55

Továbbra is gyilkos és megvető tekintettel nézett a skrullra. Kétségbe ejtette a tétlenség, dühös volt, hogy nem tud mit tenni és itt kell lennie, miközben otthon kellene lennie és harcolni. Arra, hogy ne öljön meg senkit a legénységből csak megvonta a vállát. Pontosan tudta, hogy egyiket sem fogja életben hagyni, ha megint előjönnek a génekkel és azzal, hogy milyen utódokat szülhetne nekik.
- Nem garantálom, hogy életben maradnak, ha csak úgy néznek rám, ahogyan egy nőre szokás, megölöm őket – jelentette ki fagyosan. – És nem fogok semmilyen segítséget kérni tőletek.
Tehát ez is belátta, hogy nem élet, ami itt van és kellene valamit tenni. Ahogyan a skrull elindult ő maga is lépett utána és igyekezett megragadni a férfit és a levegőbe emelni. Egyelőre nem akart benne semmilyen kárt tenni és ha sikerült felemelni a férfit, az láthatta és érezhette is, hogy a nő keze remeg az idegességtől és a tehetetlenségtől.
- Ha tudod, hogy nem élet, akkor figyelj már arra, amit mondok! – kiáltott rá. – A Föld megmarad! Támadta a Chitauri, legyőzték őket. Aztán ott volt a Főnix, ami birodalmakat döntött romba, galaxisokat irtott ki, a Földön megállítottuk! Bármi jön, a Föld az egyetlen, ami képes szembeszállni vele! A világon csak az erős maradhat életben… ebben más, mint bárki odakint. A gyenge már az elmúlt fél évszázadban elhullott. Neptun nevére skrull! Mit veszítesz azon, amit kérek?!
Vett egy mély levegőt és leengedte a földre és elengedte.
- Semmit, visszaviszel és harcolni fogok. Ha itt maradok sem kapsz tőlem semmit, soha! Ha visszaviszel és győzünk, elűzzük akitől rettegsz biztos otthont kapnak az embereid és te is. A birodalmunk védett és nem árthat a világon senki nekünk. Mibe kerülne ez neked, inkább szenvedsz egyik napról a másikra idekint a többi menekülttel és hal meg mindenki a tehetetlenséged miatt, vagy adsz egy esélyt nekik az életre. Egy biztos jövőt. Esküszöm, hogy megkapjátok ezt! Kérlek!

by **Thorhalla** Szomb. 20 Júl. 2013, 21:19

Mikor fiam kimondta, hogy mit tettek már tudtam, hogy mik voltak ezek. Így nyert értelmet, hisz chitauri nem tett volna így. Sosem tették. Felsóhajtottam, pont oly személyek voltak közelemben kik már tudhatták. Hisz ők maguk is így cselekedtek régebben.
- Kalózok – feleltem. – Rajtaütés volt s csak a zsákmányt akarták.
Kijárat felé kaptam fejem, mikor a becsapódás hangját hallottam. S hamarosan egy hang is szólt onnan kintről. Neve nem ismerős, de még az előző sereg utóvédje, vagy az új támadás első hulláma lehetett. A fejemmel intettem embereimnek, hogy maradjanak hátra.
< - A palotába, fegyverkezzetek fel, a fiam mutatja az utat, kinél van már fegyver marad s mi harcolunk! – osztottam a parancsokat. – Fegyverkezés után mindenki visszatér ide! Thor-Vell te is menj! >
Kezembe vettem fegyvereim s elindultam a felszínre. Mikoron kint voltam pillantottam meg a lényt, mi odakint várt ránk. Fémet láttam s mintha egy nagyra nőtt bogár állt volna szemben velem. Végigmértem, a gépszörnyek tűntek oly lénynek, mint ez, de mégis, mintha élt volna.
- Végzetes hibát követtél el gépszörny, utolsó perceid következnek, mit Midgardon töltesz – feleltem.
S nem is vártam soká támadásommal, lendülök is felé s a pöröllyel próbálom meg az arcát megütni s így villámokkal belecsapni. Ha támadna, igyekszem támadását elkerülni s úgy elérni hozzá, hogy ne érhessen el.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Hétf. 22 Júl. 2013, 18:43

Hajón:
A zöld férfi a levegőben tartva kezd el nevetni sírva.
- Chitari? Ők nem többek, mint a fajom egy apró kolóniája! Főnix? Az a tűz madár retteg attól, ami a Föld felé tart! A bolygód halott! Nincs háború! Ez nem valaki, akit csak úgy megölsz! Ez ő! A Bolygófaló! Ez nem egy kalóz hajó te arrogáns fruska! Ez egy mentő hajó, egy bárka a túlélésért!
A skrull egy sokkolóval megérinti a lányt, aki remegve engedi el a skrullt. Nem esik a földre csal kicsit eltántorodik.
- Láttam meghalni a lányomat és az asszonyomat. Láttam kétszáz bolygót elpusztulni! A skrull királyságot. AZ ANYABOLYGÓMAT! Olyan fegyvereink voltak, amit a néped évezredek múlva ér el. Esélyünk sem volt. Az egyetlen ok, amiért nem doblak ki a hideg az űrbe, az az, mert ezzel kiirtanék egy fajt.
Ezzel a skrull ott hagyja a lányt.
- Engem pedig az se érdekel, ha maga lennél Sl'gur't. Ne legyél annyira oda a nemedért és talán nem ölnek meg mások.

A romok:
Halla az égbe emelkedik és a rovar felé fordul. A kezéből arany fény csap ki pontosan a nő melle közé. A lézer a földre löki őt. Kígyó varázs igéjét felfogja a Annihilus pajzsa.
- Ennyi? Esz lenne a nagy haderő?
- Nem féreg!
Mondta Kígyó és az igéje után minden asgardin vért jelent meg majd a kezeikben fegyver.
- Ez, a hadsereg.
A katonák türelmesen várták, hogy a már felülés közben gyógyult űrnőjük elsőként támadjon a lénynek.

by **Ko-Rel** Hétf. 22 Júl. 2013, 19:00

- Kértem én, hogy harcoljatok? – csattant fel dühösen. – Én akarok harcolni! Ott van az apám, a párom, a fiam, a népem! Én nem fogok lemondani róluk!
Képtelen volt megtenni, az élte odakötötte, és ha meg kellett halnia, akkor tényleg azokért akarta megtenni, akiket szeret. És nem utolsó sorban még meg kellett ölnie Apokalipszist is, még ha ott volt az az átkozott békeszerződés, akkor is. Amikor a sokkoló elérte hátrébb tántorodott. A kezei dühösen szorultak ökölbe a másik szavaira. Féltek, de ő nem. A korábbi érzés, ami ott volt benne, hogy némi tiszteletet érez a skrull iránt a hozzáállása miatt, hogy miként szólalt fel tovaszállt. Ismét azok az érvek voltak ott a fejében, amiket Apokalipszis is tanít, hogy csak az erősnek van joga élni és azok maradhatnak életben. Ennek a gyáva féregnek az élethez sem volt joga, istenként viselkedett, elrabolták, hogy megmentsék. Valakit, aki nem akarta, hogy megmentsék. Kiszakították az életéből, megfosztották mindentől és még azt várnák, hogy hálás is legyen? Nem, ő nem volt az a fajta, makacs volt és nem tudta feladni, annyi mindent átélt már, hogy nem volt rá képes többé. Amikor a skrull elfordult és elindult, akkor kiáltott utána.
- Mégis igaz, amit a fajtádról mondtak, hogy gyáva alattomos férgek csak, semmi többek! – kiáltott utána, már remegett az idegességtől. – A Földön Celestial technológia van, ti voltatok a szánalmas gyenge faj és birodalom, nem a mienk! Ki vagy te, hogy azt hiszed, mert te elvesztettél mindent más beletörődik ebbe, hogy hagyni fogja, hogy istent játssz?! Én nem vagyok gyáva, mint te, és nem fogok meghátrálni!
Sűrűn kapkodta a levegőt, tudta, ha muszáj akkor akár a teljes hajóval végezni fog, mindenkivel rajta, aki képes harcolni és megtalálja a módját, hogy ezt hazavigye a menekültekkel együtt. Nem érdekelte, hogy ezek után ki lesz az, aki megölné, hogy a skrull fenyegette, hogy kidobja az űrbe, még az is jobb lenne annál, ami itt vár rá. Ha a skrull nem reagál arra, amit mondott, keresnie kell valakit, aki elirányítja a hajót, vagy magának rájönnie. De először is meg kell mentenie azokat, akiket úgyszintén elraboltak és ételnek akarják használni.
- Van itt valaki, aki tudja, hogy hova viszik, akiket ételnek szánnak? – kérdezte ingerülten.
Ha nem kap választ vakon indul el keresni, és ha valaki megpróbálja megállítani, azt ő megpróbálja megölni.

by **Thorhalla** Hétf. 22 Júl. 2013, 19:17

S még el sem értem hozzá, s olybá tűnt, hogy máris taktikát kéne változtatni, mikor támadása eltalált. Felnyögtem, mikor földre zuhantam. Pillanatokkal később ültem fel s már a seb is elmúlt, a főnix egyetlen jutalma, mit kaptam, míg minden mást elvesztettem. Miközben felálltam nyakam ropogtattam meg.
- Csak most kezdődik féreg – mosolyodtam el gúnyosan.
Megpörgettem pörölyöm s a férget céloztam meg vele, a mellkasát, mikor már kellően gyorsan forgattam engedtem el útjára a fegyvert remélve, hogy az most már eltalálja, még úgy is, hogy Kígyó átkát képes volt felfogni. A pöröly eldobása után közvetlenül kiáltottam fel, csatába induló szót s ugrottam előre. Már számítottam oly meglepetésre, mint mivel előbb lepett meg, így minderre figyeltem s bíztam benne, hogy a pöröly leköti figyelmét. Próbáltam minél közelebb férkőzni hozzá, támadása elől kitérni, ha oly nagy csapás lenne, mi visszalökne, ha nem, nem fáradtam ezzel s ha sikerült megérkezni hozzá úgy tűnt a karjai nem fémből vannak, így azon a részen, mi nem védett próbáltam lecsapni. A felkarja alsó része s a hónalja megfelelő célpontnak tűnt s oda próbáltam kardom beszúrni mélyen s végigvágni belülről kifelé a férget hátsó irányba, miként haladtam tovább a támadásom alatt.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Morsus** Vas. 01 Szept. 2013, 20:48

Hajón:
A skrull nem is fordul meg csak eltűnik a folyosó végén. Lent az idegenek fáradtan figyelnek a lányra az egyik kék bőrű nő nehézkesen áll fel.
- Meg... tudom mutatni.
Mondja bizonytalanul. Lassan sétálva mutatja az irányt.
- Te az egyik új megmentett vagy?
Kérdezte.

A romok:
Annihilus megcsapja a pöröly, de szinte meg se rezdül. Az asgardiak egy emberként rontanak rá és ő egy mindent elsöprő sugárral semmisíti meg őket. Tucatnyian válnak porrá a sárgás energia nyalábban. Ekkor vágja őt meg Thorhalla. A kar hajlatában majdnem teljesen levágva a kezét. A bogárember szájából egy sugár csap ki és teljesen telibe találja Hallát messze lökve őt. Majd kitépte a kezéből a kardot és a levegőbe repülve a királynő gyomrába szúrja azt. Kígyóék neki támadnak a szárnyasnak és az ismét egy sugárral hátra löki a tömeget.
- Végig nézzzzitek úrnőtök halálát!
Mondja és büszkén Thorhallához fordult, de akkor annak a szeme egy robbanásban fröccsen ki. Üvöltve hátrál el. Thor-vell oldalát fogva nehezen dülöngélve sétál az anyja felé szabad kezével a lényre célozva.
- Nem fejeztük be űrbogár.

by **Ko-Rel** Hétf. 02 Szept. 2013, 09:33

A skrull távozott és neki pedig egyre fogyott az ideje, otthon kellett volna lennie, nem pedig itt, ki tudja, hogy hol. Egyre rosszabbul érezte magát attól, ahogyan a helyi menekültek kinéztek és attól, hogy milyen állapotban voltak. Szerencséjére egyvalaki azonban úgy döntött, hogy segít neki. Ha a nőnek a nehezére esett a járás, akkor segített támogatni őt.
- Köszönöm – mondta.
A kérdésen önkéntelenül is elfintorodott. Megmentett? Sem most, sem soha máskor nem fogja így nevezni. Megmentik, aztán rákényszerítenék arra, hogy a saját népét megegye? A gyomra az egész gondolattól felfordult.
- Nem vagyok megmentett – mondta. – Engem elraboltak az akaratom ellenére, ahogyan a népemet is. A skrull meg akarja őket ölni. Én haza akarok menni, haza fogok menni. A világom nem hasonlítható össze a többivel, mindent visszavernek.
Egy ideig szótlanul követi a nőt, majd ismét megszólal.
- Felajánlottam a skrullnak, hogy vigyen haza, nem kell a bolygóra jönni, amíg a harc folyik. Ha győztünk mindannyiótoknak lesz hol laknia, biztonságban, védelemben. Nem kell többé éhezniük, nem lesznek betegségek, talaj lesz mindenki lába alatt, de meg sem hallgat. Ott van a családom, a világom, a szeretteim. mi nem mondunk le így az életről és nem kényszerítünk másokat sem ebbe a nyomorba… mit gondolsz, van esély arra, hogy meggyőzzem. Nem csak magam miatt, de nem tudod nézni, ahogyan a menekültek embertelen körülmények között sínylődnek és napok választanak el mindenkit a haláltól alultápláltság és kimerültség miatt.

by **Thorhalla** Hétf. 02 Szept. 2013, 11:24

Elhűlve s dühtől remegve vettem tudomásul, hogy mit művelt e szörnyeteg. Eddig, eddig viseltettem civilizált módra felé. Ettől a pillanattól kezdve mindez személyes volt s ez a féreg nem távozhatott innen élve. Egyetlen vigaszom lehetett, Valhalla várta őket, hisz küzdelemben s csatában estek el, dicsőn korábbi tetteik ellenére is. S a gyenge pont sikeresnek tűnt a karja majdnem levált helyéről. Felnyögtem mikor a sugár eltalált s odébb csapódtam a hóba. Hangtalan sikoly szakadt ki ajkaimból, mikor a kardom a gyomromba fúródott, ajkaimból csak vér buggyant ki, mi elnyomta hangom. Végignézni a halálomat? Fel szerettem volna kacagni, de először csak gurgulázó hangot hallattam a vértől s végül nevetést.
- A halálomat? – kérdeztem. – A nővérem a Halál, s még nem szólított magához.
Megragadtam a pengét s kitéptem Einar kardját magamból s nekiláttam felállni a hóban. Mire sikerül mindezt megtenni, úgy vártam a sebeim teljesen el is múlnak. S még fiam is segítségemre sietett. Ha sebeim eltűntek, akkor gyorsaságommal próbáltam a hátráló féreg mögé kerülni, halkan, ne hallja lépteim a hóban, ne számíthasson rám, s ha sikerült gyenge pontot keresve a hátán szárnyai között, hol nem takarja páncél próbálom megszúrni. A szárnya s háta találkozásánál, esetleg felette a tarkóján, nyakánál, belemártani pengém a húsába, át a hátán a bordákon a tüdőig, vagy szívig a szúrás helyzetétől függőn s mikoron a penge már benne van, aktiválom képességét a fagyot, hogy belülről fagyassza meg s végezze ki ezt a férget, ki népeim vérét merte ontani!

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység (ha sikerül, mit szeretnék, ha nem, még 50)

by **Morsus** Csüt. 12 Szept. 2013, 16:29

Hajón:
Az idegen arcán könnycseppek folynak végig. Nehezen vesz levegőt majd zavartan törölgeti le őket.
- Bocsánat... elfelejtettem, milyen a remény.
Mondta nehezen majd tovább ment.
- Skatarr Kapitány skrull, de a népe már nem az, amit te ismerhetsz gyermek. A kapitány látta a népét kihalni, a történelem során először és utoljára a skrull birodalom együtt harcolt. Négy milliárd csatahajó Ellene... nem volt túlélő. Skatarr csak azért van köztünk, mert egy korábbi csatában visszavonult, hogy az embereit mentse egy értelmetlen és öngyilkos ütközettől. Büntetésből evakuáló hajóra rakták. A legnagyobb skrull szégyen, asszonyok és gyermekek kapitányaként hátat kellett fordítania a galaxis legnagyobb ütközetének. Mikor a karavánhoz csatlakozott még ő is reményteli volt, mint te.
Ezzel megérkeztek egy hatalmas medenceéhez, amiben a rákok és rengeteg más tengeri lény úszkált.

A romok:
Thorhalla szinte már gyógyultan fut hangtalanul a rovar mögé és a szárnya tövénél szúrja hátba. A kard végigmegy, majd elől kiszakad. A torz bogárszerű rikoltás a velőket rázza meg. A teremtmény a földre térdel. A lila vérét nézi és hörögve kezd kacagni.
- Végre... egy kis kihívás...
Majd a teste élénksárgán kezd világítani.

by **Ko-Rel** Pént. 13 Szept. 2013, 08:47

Doria némileg szúrós szemmel, de mégis szánalommal nézett a lényre. Ezek mind megtörtek, ő viszont nem fogja feladni, haza fog jutni bármilyen áron, otthon van rá szükség, nem pedig itt, itt csak arra van szükség, hogy felnyissa ezek szemét és megvédje a sajátjait.
- Ez nem remény, hanem tudás – felelte. – Az én, a mi világunk más, mint bármelyik idekint az univerzumban.
Dühösen nézett fel a lényre és a kezét is összeszorította.
- A népemet arra hozták létre, hogy uralja a skrullokat! Én is láttam a népemet kihalni, mindkettőt! Félvér vagyok, mindkettő kihalt, nem roppantam bele, most vannak mások, akikre vigyáznom kell és akikért felelek. Hozzátok hasonlóan mindenemet elvesztettem, csak a bolygóm maradt és a családom egy kis része. De nem törtem meg, onnan, ahonnan származom mindezt nem engedhetem meg magamnak!
Ugyanazzal a ridegséggel beszélt most, mint ahogyan nem sokkal a fia születése után is tette, ahogyan azt Apokalipszis is elvárta volna. Beérve a terembe meglátta, hogy ott van mindenki, akiket elhoztak. A medence széléhez sétált és leguggolt ott.
< - Itt vagyok – a hangja, ahogyan a sajátjaihoz szólt lágy volt és nyugtató. – Haza fogunk jutni, ígérem, hogy mindenkit hazaviszek és nem engedem, hogy bajotok essék. >
Hátrapillantott a lényre, aki bekísérte.
- Mint mondtam a világom más. Ott folyamatosan harcban élünk, az erős maradhat csak életben a bolygó uralkodója szerint. A gyengének nincs joga az élethez. Nézz rám, én voltam a főnix utolsó gazdateste, aki végül megölte őt. Egyedül, miközben galaxisokat irtott ki és nem volt ki megállítsa. A bolygómon olyan technológia van, ami máshol nincs, celestial technológia. Erősebbek vagyunk mindenkinél, én nem azt kértem a kapitánytól, hogy ő harcoljon. Hanem engem engedjen és ha én meg is halok, ti élhettek, ha ezt életnek hívjátok. Ha mégis megállítjuk azt a lényt, akkor lesz hol laknotok, védelmet adok. Miért nem akarja meghallani ezt? Az életet kínálom, de nem… ő csak veletek akarja megetetni a népemet!
Felsóhajtott.
- Vannak olyanok a hajón, akik meghallgatnának és tudnának nekem segíteni?

by **Thorhalla** Pént. 13 Szept. 2013, 09:00

S végül pengém könnyedén hatolt át a lényen, hát mégsem volt mindenfelé teljesen védett páncéljától s gépi részeitől. A penge véres lett s így már az is bizonyosságot nyert számomra, hogy élőlénnyel van dolgom, legalább is egy részt. A pengét kirántottam belőle s készültem újra támadni mikoron világítani kezdett. A lila vérre pillantottam mi a havat áztatta már. Nem tudtam, hogy miféle lény lehet, de az efféle fények feltűnése semmilyen jót nem jelentett. Olybá tűnt, hogy robbanni készül egy hatalmast, hogy minden itt levő lényt, mi a közelében van megöljön.
< - Fedezékbe! – kiáltottam. >
Nem dicső tett, de ők velem ellentétben oly könnyedén halhatnak meg s az újonnan visszatért népemet nem kívántam máris halálba küldeni. Még korábbi tetteik miatt sem érdemeltek ily sorsot, hogy máris Valhalla-ba, vagy Hela-hoz kerüljön lelkük. Én magam nem szándékoztam menekülni, ha képes voltam s volt még tiszta célpontom a kardot felülről két marokra fogva próbálom a lényt tarkójánál, nyakánál megszúrni s lefelé vinni a pengét, a nyakánál, bordáin át egyenest a szívbe, vagyis azon helyre, hol a szívének kellett volna lennie.
Mindezt csak akkor teszem, ha látom, hogy fiam is engedelmeskedik parancsomnak, ha nem teszi s marad ott, hol volt, akkor a földre döntöm s saját testemmel óvom az általam várt esetleges robbanástól.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

by **Morsus** Szer. 02 Okt. 2013, 22:53

Hajón:
Az egyik ős-atlantiszi meglepve pillantott fel.
< - De a skrull megparancsolta, hogy senki sem bánthat minket úrnőm. Biztonságban vagyunk. Kérlek ne aggódj értünk. Tudjuk, hogy haza juttatsz minket.>
Mondta a rákszerű lény. Az idegen elgondolkodott.
- Talán... Ha átmész azon a folyosón ott beszélhetsz vele.
Mondta és a kapura mutatott. A folyosó végén egy terem ajtaja nyílt ki és egy nagyon emberszerű alak ült csendesen a monitorok előtt.
Királyságok - Page 3 2132125-gareth___starlord_special_edition__1

Királyságok - Page 3 2132125-gareth___starlord_special_edition__1

- Gyere be.
Mondta a férfi.
- Miben segíthetek?

A romok:
Thorhalla parancsára mindenki elhúzódik, de a rovar egyre világosabb lesz. Halla nyakon szúrja majd elkezdte a pengét végig vinni rajta. A fény hirtelen mindent beborít mielőtt a penge a szívhez érne. A robbanás mindent elnyel.

Mikor Halla felébred semmit sem hall csak érzi a hihetetlen fájdalmat. Látja Thorit felette aggódva. Egy asgardi próbálja gyógyítani lassan visszanőnek az idegek és a hús. Ekkor már képes felkelni, majd a bőr fejlődésével újra tud szólni. Halla akaratlanul is kifulladva és köhögve próbálhat pár szót kinyögni.
- Nyugalom... sokáig voltál szinte halott. És... a fegyvered...
Thor-vell felmutatja a pár apró darabot, amit megleltek.

by **Ko-Rel** Csüt. 03 Okt. 2013, 10:05

Doria keze akaratlanul is ökölbeszorult. Az a nyomorult zöldbőrű alakváltó gyík. Mi célja volt a hazugsággal, vagy csak így próbálta őket védeni, hogy ne támadjon rájuk senki, amíg fel nem dolgozzák őket? Nem számított, az egyetlen lényeg az volt, hogy megtalálja a leggyorsabb utat hazafelé. A kapu felé nézett, amikor az idegen mondta, hogy ott tudna valakivel beszélni.
- Köszönöm – mondta és a sajátjaira nézett. – Mindjárt visszajövök.
Elindult a folyosóra a kapun át, majd a végén belépett a kinyíló terembe. Végignézett benne, hogy mi van ott és honnan érkezhet felé támadás. Nem bízott az itteniekben egyelőre. Meglepődött, amikor meglátta a férfit, aki odabent volt. Ha nem tudná, hogy egy idegen űrhajón van, azt hitte volna, hogy egy ember férfit lát, de hát Thori is embernek tűnt és kree volt. Így ez volt az a lehetőség, amit gondolt, hogy a férfi is kree.
- Vissza akarok menni a bolygómra, és vinni a népemet is – mondta. – És ne jöjjön azzal, hogy megmentettek minket, a megmentés kérésre történik. Minket elraboltak. Mit kell tennem azért, hogy kapjak egy hajót, amivel hazamehetünk. Mert nem fogok itt ülni tétlenül, amíg mindenki más a bolygómon harcol!

by **Thorhalla** Csüt. 03 Okt. 2013, 11:21

S a robbanás túl korán érkezett, még nem ért pengém oly mélyre, mint kívántam volna. De tán még így is elégnek bizonyul majd. A fények után sötétség s fájdalom fogadott. Mikoron tudatomhoz tértem csak fájdalom volt, felsikoltottam, de nem hallottam a hangom, még nem voltam képes mindarra, hogy hangot adjak. Próbáltam szólni, mikor megláttam fiamat, de nem voltam képes rá. Láttam a testem s még bőr sem volt rajtam, a robbanás. Ezt az a micsoda sem élhette túl s engem is csak az erőm mentett meg a haláltól s Valhalla-tól. Felköhögtem.
< - Mi… - próbáltam kipréselni magamból. >
Sűrűn kapkodtam a levegőt s sípolt a tüdőm, míg nem működött rendesen. Sokáig? Vhaj mennyi idő telhetett el a robbanástól. A fájdalom kezdett alábbhagyni s próbáltam felülni. Thori-ra pillantottam s utána a fegyverre. A fájdalomtól nem szökött könny szemeimbe, de mikor megláttam a Fagymarok maradékát önkéntlenül is ez történt. Az utolsó, mi Einar-ra emlékeztetett az ő kardja s most már nem volt semmi nálam tőle, mi rá emlékeztethetne. Csak a régmúlt idők együtt töltött emlékei.
< - Tegyétek a szilánkokat egy védőmezőbe – kértem őket rekedten. – Einar Thorson pengéje volt az. >
Ha sikerül felkelni segítséggel, vagy a nélkül szólalok meg ismét.
< - Hányan élték túl? – kérdeztem, mikoron már képes voltam rá. – S hol van a király? >

by **Morsus** Vas. 03 Nov. 2013, 23:02

Thori érezte, hogy a fegyver elvesztése talán nagyobb ár volt, bárminél. Pillanatra fejet hajtott, mintha egy régi bajtársát gyászolná. A királynőjük kérdésére a százat el nem érő számú asgardiak törött vértekben és véres sebekkel fordultak felé.
< - Elegen. >
A távolban pedig harcra kész atlantisziak sétáltak feléjük. Élükön a perzselt és égett sebekkel borított Lyron, akin látszott, hogy minden lépte fáj. A bűnözők már fegyvert emelnének amikor Thori rájuk parancsol. Lyron letérdel Thorhallához és felsegíti.
- Úrnőm.
- Már iderendeltem a hajómat.
Jelenti be Thor-vell és az égen megjelenik egy kree hajó.

Hajón:
A férfi hallgatja Doriát majd legyint, hogy hallgasson.
- Segítek. De nem viszem vissza a társaidat a bolygóra. Ismerek embereket, akik képesek lennének meghalni, hogy még egyszer a minden felfaló démon szemeibe nézzenek, de a társaidért csak akkor térünk vissza ha... - egy pillanatra cinikusan elmosolyodik. - Csoda történik...
Mondja gonoszan.
- Összehívom a legénységemet. legyen a Q3H kijáratnál pár perc múlva. Köszönjön el a felsőbb hatalmaktól, amikben hisz.

by **Thorhalla** Hétf. 04 Nov. 2013, 08:47

Végig néztem embereimen, kik még életben voltak, alig maradt számuk, kik közül még oly sokan fognak elveszni az utolsó ütközetben. Szívem szerint parancsba adtam volna, hogy maradjanak hisz egy faj jövője múlt azokon, kik itt voltak s ha ők Odin csarnokaiba távoznak Valhalla-ba tényleg egymagam maradok. De ha megtettem volna mindezt mindnek dicstelen halál lett volna osztályrésze s Niflheim, mindezt pedig nem tehettem meg velük. Ha kell, harcban esünk el s Odin mellett töltjük napjainkat, mígnem el jő a végső Ragnarök. S távolban végre feltűnt Lyron is, legalább érte nem kellett aggódni. Vhaj tudta már, mit fiam nekem szólt, hogy leánya eltűnt s elrabolták? Később, nem az ütközet előtt, hisz ez oly tudás volt, mi könnyedén elvonhatta volna figyelmét arról, mi fontos. Elfogadtam kezét, mikor felém nyújtotta, hogy felsegítsen. Még nekem is fájt minden mozdulat, de velük ellentétben én magam gyorsan rendben leszek.
- Nagyuram – feleltem halkan.
Fiam szavaira a fémjárműre emeltem tekintetem s bólintottam, majd sajátjaimra néztem. Ideje volt, hogy megtörjem átkot, mivel nagyapám sújtotta őket. Kezem megvágtam, hogy vérem folyjék ki bőrömre.
< - Ki nem térhet vissza ide se búslakodjon, este már Valhalla-ban mulat a bajnokokkal együtt Odin oldalán, s nem nővérem birodalmában dicstelensége miatt. Büntetésetek, száműzetésetek s átkotok véget ért ezen percben. >
- Induljunk! – adtam ki parancsomat fiamnak s mindenkinek.

//Folytatás: New York//

by **Ko-Rel** Hétf. 04 Nov. 2013, 09:02

Doria elhallgatott, amikor a férfi leintette. Meglepődött, hogy nem ő volt az egyetlen, aki menni akart, hanem a férfi másokat is ismert, akik így tennének.
- Köszönöm – mondta. – Ők nem a társaim, a népem egy része.
A hangja most kivételesen hálát tükrözött, a kijavítást pedig szükségesnek érezte, mert ez fedte a valóságot és nem más.
- Nem kell hozzá csoda, ha eljön meglátja, hogy ez a világ más, több, mint odakint bármelyik. Ezt egy kree generális fiától tudom, ő mesélte.
Felsőbb hatalmak, nem mondta, hogy aki a bolygón uralkodik az már a legtöbb ilyet elpusztította, vagyis nagyon sokat. Neptun még élt, amennyire tudta, de most Bastet felé is elmormol egy imát, noha a macskaistennő már halott volt egy ideje, amióta a Főnix elpusztult. Bólintott, hogy megértette és elindult kifelé, az ajtóban torpant meg.
- Amikor győzünk, önöknek, mindenkinek a hajón lesz helye és otthona az apám birodalmában.
Nem használt feltételes módot, nem is tudta elképzelni az ellenkezőjét ennek. Tudta, hogy mit gondolnak, de ő hitte, hogy győzhetnek. Visszament a medencékhez és a népéhez szólt.
< - Most mennem kell, visszamegyek a Földre, amint biztonságos minden visszajövök és hazaviszlek titeket. >
Ezek után, ha még ott volt, aki ide kísérte, akkor megkérdezi őt, hogy merre találja a Q3H dokkot, kijáratot és ha ezt megtudja, akkor arrafelé veszi az irányt, magában pedig elmormol egy imát Neptunhoz.

by **Morsus** Pént. 22 Nov. 2013, 20:47

Az asgardiak hajóra szálltak. Kivéve kígyót és pár társát. Ő magát a földet emelte fel maga alatt és a hatalmas jégtáblán repült a cél irányába. Út közben több harcra kész atlantiszi csatlakozott. A csapat megindult.

Hajó:
A kész kis kalóz osztag indulásra készen elszakad a főhajótól és pár pillanattal később hipertérre vált. Másodpercek után... a földnél vannak. A Vénusz mellett egy hatalmas szerkezet lebeg.
Királyságok - Page 3 1525487-worldship

Egy része még el is éri a bolygót és abba grandkanyon méretű vájatot vés, ahogy ütköznek a pályájukon. A szerkezetből egy sereg repül ki a Föld felé. A kapitány dühösen nézi a hajót.
- Ez lesz a célpontunk. Maguk vigyék . Én... vállalom a hajót.
- De kapitány...
- Ezért hoztam a kreek összes negabombáját. Harminchét negabomba. Egy képes egy planétát megsemmisíteni azonnal. Az összes talán megsebzi a hajót.
- Menjenek - a gondolkozóknak ismétli a parancsot üvöltve. - Menjenek!
Mikor mindenki megindult végre Doria még látja, ahogy az ajtó bezárul és a kapitány bőre visszaválik zölddé. A kis hajó száguldva indul meg a lány otthona felé. Az öreg csatahajó és skrull kapitánya pedig a naprendszer méretű otthon felé tart.

by **Ko-Rel** Szomb. 23 Nov. 2013, 09:59

Végül megérkezett oda, ahova kellett mennie és már többen várakoztak ott, hogy induljanak. Doria is beszállt abba a hajóba, ami elindul majd haza. Ismét az a kellemetlen érzése volt a térváltásnak köszönhetően, mint legutóbb. Nem volt ehhez hozzászokva, és valahogyan nem is akart. Nem vágyott az űrbe, ő a tenger gyermeke volt, nem mesterségesen előállított tengert akart, hanem a saját világának tengerét, hogy ott lehessen Thori mellett. Ahogyan felnézett az ugrás után egy ismerős bolygót látott meg, a Vénuszt, de pillanatokkal később már valami más vonta magára a figyelmét. Az a hatalmas építmény, ami belelógott a bolygóba és eltakart mindent. Nyelt egy nagyot, erre valahogyan nem számított. Amíg a párbeszéd zajlott ő maga a hatalmas hajót nézte és bármiféle gyengepontot keresett rajta. A negabombákról nem hallott korábban, de ekkora pusztító erő, hogy képesek voltak egy bolygót elpusztítani eggyel félelmetesnek hatott még az ő számára is úgy is, hogy volt a Főnix gazdateste, látta, hogy mire volt képes a főnix erő, a saját bőrén érezte és látta a világában. Ahogyan a férfi elküldte őket, már tudta, hogy öngyilkos akcióra vállalkozott. A második menjenek felszólításra bólintott és szint utolsóként indult el.
Ahogyan még egyszer hátranézett a záródó ajtónál látta, hogy a kapitány kizöldül, a skrull volt az. Ezek szerint mégiscsak sikerült a hozzáállásával elérnie azt, amit akart. Így talán még hálásabb is volt neki. Beszállt a kis hajóba, ami pedig hamarosan el is indult a bolygó felé, vissza a Földre. A vele tartó lények felé fordult, amikor már haladtak.
- Mit lehet tudni erről az entitásról? – kérdezte. – Azonfelül, hogy mindenki retteg tőle és bolygókat fal fel…
A tények érdekelték, hogy miként lehet felvenni vele a harcot, hamarosan hazaérnek és addigra ezt tudni akarta, hiszen mindenáron meg akarta védeni az otthonát Galactustól.

by Ajánlott tartalom