New York állami erdőségek

A város közeli erdőségek a szigetek mellett

Svarog itt ébred fel. Úgy fest az elmúlt két hetet átaludta. A sárkányformának ez egy másik új tünete. Viszont felébredve erősebb és öntudatosabb, mintha mindent tudna a testéről, pusztán reflexből. A kérdés, hogy innen hova tovább. Ám a kérdését megtöri a látvány, ahogy négy őrszem repül ki New York városából.

Svarog felemelte a fejét, ásított egyet, majd kinyújtóztatta az izmait. Ott ébredt fel, ahol elaludt. Egy New York melletti erdőbe, és jó sokáig szundíthatott, mivel még nem érezte magát ilyen kipihentnek.
Jobban tudta irányítani az izmait, sokkal inkább ura volt az új testének. Próbaképpen megrebegtette a szárnyait, majd csapot néhányat velük, utána tűzet okádott. Ez is ment. Úgy festett, hogy a jégsrác által keltett hatás csak átmeneti volt.
Veszélyes ellenfél, de Svarog egyszer elkapja.
Azonban nem volt az a bosszúálló típus. A sárkányformának voltak más, kivételes előnyei. Például a félelemkeltetés...
Ekkor New York felé pillantott.
~ Az otthonom, most meg kitaszított vagyok. Csak egy valahogy térhettek vissza, a város új uraként.~ gondolta.
Ekkor négy őrszemrobot repült elő a felhőkarcolók közül. Svarog hallott már ezekről a robotokról...
Ellenállóak, erős fegyverekkel vannak felszerelve és mutánsok vadászatára tervezték őket. Lehet rá vadásztak, a számukból is látszott, hogy most valami nagyhalra mehetnek...
~ Vagyis rám.~
Svarog vaccilál, hogy megtámadja őket vagy sem. Helyette bármilyen szégyen is inkább meglapul, és úgy figyeli tovább őket. Ha valamelyik az ő területe felé jön, akkor lendül támadásba.

A robotok elkerülik őt. mennek tovább, be Amerika Szívébe. Lát köztük egy köpenyes férfit és a lilás köpeny olyan ismerős neki. Ő az, Király Visszatért. Magneto.

Közben a teste felfedi az erőit. jelenleg marmagassága 28 méter. Hátsó lábain eléri a 75 métert. A farkas és a nyaka is 12 méter hosszúak. Súlya 150 tonna. Bőre puskagolyónak is ellenáll. Képes tűzet lehelni, ha elég levegőt vesz, amit megtud gyújtani. Csak telepatikusan tud kommunikálni. Ereje meghaladja a 100 tonnás erőkategóriát. Képes regenerálódni, de csak hosszú és mély alvásokkal.

/Kérlek ezekkel egészítsd ki a karakteredet és írd meg mitől vannak az új erőid/

Svarog jobban megnézte az erdő felett elrepülő őrszemeket és kiszúrt köztük egy köpenyes férfit. Valahonnan ismerős neki, a híradásokból... Magneto, a testvériség egykori vezetője, akinek halottnak kellene lennie.
~ Nocsak, Skarlát alkalmatlanná tételével talán más vezetője lett a kócerájnak? Teszek rá, egyszer eljő a támadás pillanata.~
Azonban nem most, a robotok elhúztak a láthatár felé, majd szinte teljesen eltűntek. Svarog végignézett az új testén, majd magában felhorkant. Négy lábon állva 28 méter magas, de ha feláll a hátsó lábaira akkor eléri a 78 méteres magasságot is.
Vagyis akkora mint egy kisebb felhőkarcoló. A pikkelyei elég kemények, a kisebb ágak meg se sértik, Svarognak volt egy olyan érzése, hogy a puskagolyóknak is ellenállhatnak.
~ Ez jó, nagyon jó.~
Próbaképpen kitépett egy fát, de az úgy szakadt ki a talajból mint egy földbe döfött fogpiszkáló. Svarog megforgatta az ujjai között, és a földre dobta.
~ Vajon mekkora súlyt tudnék felemelni?~ kérdezte magától gondolatban, majd a tűzfújást próbálgatta. Elsőre nem ment, de aztán rájött, hogy be kell szívni a levegőt, a gyomrában vagy az újonnan kialakult tűzokádásért felelős szervben tartani és kiengedni. A keletkező lángcsóva eltalálta az avar egy részét.
Svarog a célzást gyakorolta, összpontosított az egyik közeli bokorra és lángot fújt. Ötödszörre sikerült eltrafálnia, majd égő csonkot hagynia a helyén.
~ Most már tényleg sárkány vagyok, talán első ezen a Földön.~
Ez egyszerre volt örömteli és nyugtalanító érzés, már mint a szaporodás szempontjából, de megoldja valamikor, valahogy azt is...
Kinyújtóztatta a tagjait. Még nem tudta, hogy kezdjen neki a város meghódításának, de volt egy sokkal gyakorlatibb problémája... Kaját találni...
~ Ez egy erdő, így tele kell lennie állatokkal, ergó vadásznom kell.~
Svarog így hát elindul, megpróbál észrevétlen maradni, a szemeivel a talajt lesi potenciális zsákmányállatok lábnyomai után kutatva...
Bár lábnyomokat így is fog hagyni.
Kíváncsi lesz, hogy az emberek majd mit gondolnak róla...

Svarog egy egész szarvas csordát mészárol le mire az étvágyát kielégíti.

A vadászat sokáig tartott, de nem azért mert olyan nehéz volt megtalálni a szarvasokat. Nagyon is sokat talált. Egy egész csorda nyomaira bukkant az erdőbe. A semmiből lepte meg őket, a karmaival és a fogaival támadt rájuk, tépte szét az állatokat, de nem nyersen falta fel a húst.
Előtte megsütötte.
Így már könnyebb volt a csontról leválasztani a húst majd lenyelni, és amúgy Svarog sem egy állat volt, viszont nem is ember. Miután jóllakott, majd a szomját csillapította egy közeli folyóból, elgondolkodott, hogy most tényleg mi is legyen.
Ha elfárad, akkor napokig vagy hetekig kell aludnia, tehát az ébren töltött időt bölcsen kell felhasználnia. Az első ötlete az volt, hogy Washingtonba kellene repülnie és felperzselnie az egész várost.
De azt a hadsereg védi.
Valami más kell. Először is meg kell néznie, hogy mi újság az üzlettel. Ide kell hívnia az embereit. Sorban felidézte a képüket, az emlékezetéből, majd jó erősen rájuk gondolt, próbált velük telepatikus kapcsolatot létrehozni és szólítani őket.
Megadta, hogy hol keressék és hogy mikor jöjjenek.
Az időpontot pontban délre mutatta nekik. Azonban azt is suggalta, hogy aki nem jön el vagy elmeri árulni másoknak a találka helyét is idejét, azokkal kíméletlenül végezz.

Délre lassan megérkeznek a kocsik a megbeszélt helyre és a fák takarásából Svarog látja a zavart embereit nézelődni. Páran pont arról beszélnek, hogy nem értik mi folyik itt. Svarog eddig sem volt egy egyszerű ember, de ez még tőle is szokatlan. Mivel szinte senki se tud a sárkány új formájáról így ők azt hiszik valami biznisz lesz itt. Sőt a másik tippjük, hogy poloska lehet a házakban és azért hívta őket ide Svarog.

Svarog a fák között bújva nézi a megérkező kocsikat és a kiszálló embereket. Ha az arcizmainak nem lenne új elrendezése akkor most mosolyogni, de csak egy halk és elégedett morgásra telik tőle.
Ahogy látta, mindannyian eljöttek, és láthatóan nem tudtak Dragunov új dizájnjáról. Akkor most megmutatja. Lassan és nyugodtan elősétált a fák közül, az emberei elé, majd kitárta a szárnyát, aztán telepatikusan szólt hozzájuk.
~- Nos, üdv mindenkinek. Én vagyok, az a főnök. Ne lőjettek, nem hat rám. -~
Hagyja, hogy az emberei kicsodálkozák magukat, majd újra megszólal.
~- A találkozót azért hívtam össze, hogy megtudjam, hogy mi történt a városrészembe ez alatt a két hét alatt, valamint ismertessem az új külsőmből következő üzletpolitika változást. Azonban előbb szeretnék mindenkitől hűségesküt kérni. Aki nem teszi le, az szörnyű tűzhalállal pusztul.-~
Becéloz egy közelben lévő kisebb facsemetét, majd egy lángcsóvát fúj rá. Sokat fejlődött a célzóképessége. Az embernagyságú fából csak egy égett kóró maradt.
~- Nos, láthattátok, hogy nem viccelek. Akkor ki esküdik nekem újra hűséget? Na? Aki ezt teszi, az lépjen előre nyolc lépést.~
Megvárja míg hűségesküt tesznek az emberei, akik esetleg nem lépnek előre, azok kapnak egy jól irányzott tűzgolyót. Ha ez megtörténik, ha nem.
~- Üljetek le, sajnos nem tudok semmivel se szolgálni. Megváltozott az anyagcserém, így csak ritkán kell ennem, de akkor sokat. Ezért cserébe sokkal erősebb lettem. Na akkor az új üzletpolitikánk a terjeszkedés. Az új formám, új célokat is adott nekem. Már nem csak félelmet, hanem pánikot is tudok az emberekbe kelteni és az új képességeimmel, hát igen. Szenet csinálhattok az ellenségeimből, ja igen a terv. Meghódítjuk New Yorkot, mi leszünk az alvilág urai. És aki velem tart, na az kap egy-egy körzetet irányításul. Akkor meséljetek csak, hogy amíg nem voltam távol, mi történt a városban. Hogy formálódott át az üzlet, az alvilág, vannak e új halacskák a tóban, vagy az eddigi kicsik nagyra nőttek e?-~
Kiváncsian mereszti a szemét rájuk, közben lefekszik az avarra.

Mind előlépnek és esküsznek a sárkánynak. Mind félnek egy kicsit,d e a legtöbbön látszik az őszinte támogatás szándéka.
- És mi lesz Hellstormmal főnök? New York nagy része az övé.
Mondja félve a férfi.
- Mi még meg se tudjuk karcolni, ha terjeszkedni kezdünk ránk küldi az embereit.
Magyarázza.

- New York nagy része az övé - mondja magának Svarog. Közelebb hajol a férfihoz, beleszaglászik a levegőbe, majd rávillantja a bal szemét. - Akkor mi azon a részén fogunk terjeszkedni, ami a nem az övé. Meg se lehet karcolni, ki mondta hogy kibérelek egy arénát és szemtől szembe küzdök meg vele. Vagy a te kis mesevilágodban így mükődik a maffialeszámolás? Mint valami rossz képregénybe? Mit hittél, hogy üzenetet küldök Hellstromnek, hogy itt is itt várjon, majd öltözzön be Arthur királynak?
Végignézz a bandáján. Mindegyik hűséges hozzá, szerencsére egyet sem kellett megpörkölnie. Bár lehet hogy ez a jövőben változhat.
- Nem arról beszéltem, hogy most kezdünk el terjedni rögtön. Ennyi emberrel nem is megoldható. Mondjuk mit szólnátok, hogy ha kezdetben hadsereget toboroznánk? Fű alatt? Na. Pénzt kell gyűjteni, zsoldosokat felfogadni. Ha ez meglesz, akkor a többi már jön magától. A hódításhoz emberek és pénz kell. Utána jöhet az érdemi munka.
Újra végig futtatja a tekintetét az emberein.
- Több külföldi zsoldossal és független bérgyilkossal kell felvenni a kapcsolatot. Nem szabad, hogy városbeliek legyenek.

A férfi rettegve és remegve bámulja hatalmas sárkányt. majdnem szívrohamot kap az egésztől. A parancsok végén az egyik embere előlép.
- Főnök.
Mondja picit fejet hajtva Svarog előtt.
- Miből? Úgy értem vannak félre tett lóvéink, de azok menekülésre és vészhelyzetre. ha elköltjük erre akkor kockáztatjuk a teljes családot.

Az egyik embere előrelép, látszik hogy retteg, menten elájul. Svarog ráemeli a szemét, majd feltápászkodik és végigméri a szerencsétlent. Persze a félelem hasznos segítőtárs lehet, egy béklyó ami biztosítja őket, hogy nem árulják el őt.
De lehet nekik is hasznos segítőtárs, ami miatt elborulhat szerencsétlennek agya végül botor módon merényletet szerveznek ellene. Persze ha egyáltalán megtudják karcolni. Egyensúlyba kell tartania ilyen téren az embereit.
~- Miért rettegsz? Láttom van miért. A családod az én családom is. Az én védelmem alatt állnak, szerettem őket. Te is az én családom tagja vagy, itt mindenki, ahogy ők is. Egy szép nagy család vagyunk és én vagyok az apuka, aki kaját add az asztalotokra, ha megsérültök kórházba visz, esetleg eltemet titeket, ha arra kerülne a sor. ~
Elkezd fel alá járkálni, közben a farka úgy tekergőzik, mint valami anakonda, a hosszú nyaka végén lévő hatalmas feje ide-oda leng.
~-Az a metamorfózis amin átestem egy jel, egy jel, hogy ideje nagyban gondolkodni. És igen, előbb ehhez pénzt kell szerezni. Megemeljük a védelmi pénzeket. Tartalékokat hámozunk fel, rejtettekre gondolok. Amikről csak mi fogunk tudni. Ja és kell néhány hely, ahol ezt a pénzt tisztára moshatjuk. És nyitnunk kell más piacok felé is. Hallottam, hogy a fajtámat, a mutáns fajt nem nagyon kedvelik. Megvan! Adjunk nekik menedéket, persze pénzért és szolgálatért. Új személyazonosság és még munkát is kapnak. El kell érni, hogy hálásak legyenek.~
Kiegyenesedik, majd végighordozza a tekintetét az emberein.
~ - Ja és a vésztartalékaitokhoz nem nyúlok, de mindenki köteles lesz innentől 700 dollárt beadni, havonta a közösbe. Ezt ne védelmi pénznek vegyétek, hanem a ti anyagi hozzájárulásotoknak a projekthez. Van kérdés?-~

A társaság mindent meghallgat a kérdező még mindig retteg, de látszik, hogy Svarog szavai megnyugtatják. Végig türelmesen figyelnek és pár ötletnék még elismerően is össze is suttognak. A végső kérdésre az egyik felnéz.
- Egy valami főnök. Szükséged van még bármi másra?
Kérdezi mosolyogva.

Svarog végigpillant az ő hűséges emberein. A hangulatuk látszólag megváltozott, félelem helyett, mintha tiszteletet látott volna megcsillani a szemekbe.
És nyugalmat. Mintha csak újra a régi lett volna, persze ez hazugság volt, a dolgok igen is megváltoztak, Svaroggal együtt. Persze ha valamelyik embere megpróbálja elárulni, ő azonnal hamuvá égeti. Megköveteli a tiszteletet.
~- Információkra. Az utóbbi két hétbe nem voltam itt, le merném fogadni, hogy a többi banda megakarta kaparintani a területét és talán azok vezérei lépéseket is tettek ez érdekében. - Közelebb hajolt az embereihez. - Nos, őket szeretném ha elhoznád, a vezetőiket. Mondjátok azt, hogy haldoklom és kinyílvánítom a végakaratomat, amibe nekik is szerepük lesz. Persze nem kell elfogadniuk, de akkor - az egyik bokor felé fordult, majd egy lángcsóvát küldött felé, felgyújtva azt, majd az emberei felé fordult, majd elvigyorodott. ~- Akkor fincsi húst sütünk. A találkozót velük a jachtomon, a Vizán tartom meg. Gondoskodjatok róla, hogy jó távol horgonyozzunk a parton. ~

A társaság bólint elismerően.
- Rendben főnök. Jövünk és hozzuk az árut, ahogy kérte, meg jelentkezünk a friss hírekkel, ha lesznek.
Jelentik be majd megindulnak vissza a kocsikhoz és, ha Svarog nem mond semmit akkor elhajtanak.

A kalandot végett ért a következő részben már a csapatod teljesíti a feladatokat és onnan folytatjuk.

Az erőd sötétjében egy vöröses fény villan fel a sötétben. Majd kialszik. Újra feléled a világos. Újra kialszok. Még egyszer, de már öt emberi alak jelenik meg benne. Még egyszer és utoljára jön a karmazsin áradat és egy robbanás utána a perzselt fűre zuhan az öt ember és egy kutya. A fák levelein még apró tüzek táncolnak. Melissa Mckenzie, Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Andrew Ramirez, John Redbow az öt mutáns és Lockjaw a kutya a fekete földre érkezik. A hamu és por még kaparja a torkukat. Egy pillanattal ezelőtt még a saját realitásukban az Ultrimate univerzumban voltak majd egy robbanás és idekerültek. Nehéz megmagyarázni, de érzik, hogy nincsenek otthon. Mások a szagok a világ elvan csúszva. Mind kormosak és kicsit fáj nekik a landolás.

/Kérek neveket és képeket /

~ Jonathan Miller / Black Jack ~
Éppen megkapták a parancsot és még látta a bombát, ahogyan véget ért a számolás, majd jött a robbanás és köhögve zuhant le valahol. Mindene sajogott, hogy mennyire gyűlölte mindezt. Ahogyan körbenézett nem az utcán voltak, nem voltak mindenhol roncsok, se semmi. Csak egy igencsak kellemetlen érzés, hogy nem otthon vannak. De akkor mégis hol a fenében? Ez lenne az N zóna, ahol Kovacsék rejtőztek? Nem, ebben kételkedett, bár fogalma sem volt, hogy ott milyen érzés lenne mindez. Próbálta a lehető leghamarabb rendbe szedni magát a fájdalom ellenére is és felkelni, a pisztolyát elővette, majd Melissa szavaira a nőre nézett.
- Nem tudom pontosan, de azt hiszem, hogy nem otthon vagyunk – mondta. – Ramirez, Lyesmith, biztosítsák a helyet és Lyesmith pásztázza körbe a helyet, hogy egyedül vagyunk-e!
Adta ki a parancsokat a többieknek. Körbenézett ő maga is és még megvárta azt, hogy Lyesmith mit mond, érez-e mást a közelben, ha nem, akkor ő is elindul bokrokhoz, fákhoz, ami itt volt, óvatosan, katonás mozdulatokkal, hogy felmérje a környéket, átnézni a fákon, hogy látni-e a távolban valamit, ami támpontot adhat arra, hogy hol is vannak valójában. Közben a rádiójához nyúlt próbaszerűen próbálta az otthoni SHIELD frekvenciát, hátha itt is létezik a cég.
- Black Jack a központnak, hallanak, vétel? – kérdezte.

Az öltözete ez, de a testelépítés és a külső ugyanaz, mint Reneszánszon és Out-on is, azaz inkább atletikusnak tűnik, mint izomkolosszusnak.


~ Stephanie Lyesmith / Sólyomszem (Hawkgirl, not the Hawkguy) ~
Hát persze, mert ki más járhatna úgy, ahogyan mi? Naná, hogy senki más. Tűz, legalább tüzet kaptunk és nem mást, kissé köhögve néztem körbe, megégett fű, fák és mi, meg a nyafogó korcs. Legalább Boon nem volt itt, de a többiek sem kellenének… egy pillanatra megakadtam, hol volt Clint és Steve? Azt, hogy Chang a levegőbe repült nem érdekelt, úgyis ez volt a cél, hogy ő lejárassa magát, nem fogom visszasírni azt a szajhát. Furcsa érzés, ilyet még Valhalla-ban sem éreztem, miután meghaltam, akkor viszont most határozottan élek.
- A civilek meg sírjanak a sarokban? – kérdeztem gúnyosan.
Ha az íjam nálam volt, akkor elővettem egy nyílvesszőt és az idegre helyeztem. Kémlelj körbe a helyet telepátiával.
- Feleségül ne menjek hozzád rokon? – kérdeztem újra csípősen. – Ilyenkor sajnálom, hogy a másodlagos mutációt nem blokkolod!
Vicsorogtam egy kört még. Az egyik fához igyekeztem lopózni, majd annak vetettem a hátam, hogy némileg védve legyek, majd lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem, hogy telepatikusan végigkémleljem a környéket, amennyit képes voltam megtenni.

~ Andrew Ramirez - Master, 99 ~
Arcom először elkomolyodik, amint meglátom a bombát, majd széles mosoly húzódik rá. Megtorló, ez már tetszik! A robbanás be is következik, felkészülök a következményeire, de nem érzem sem a hőt, sem a lökéshullámot és a testem sem szakad szét. Vöröses villanás vesz körbe, mintha teleportálnék érkezek meg valahova máshova. Hangosan nevetni kezdek, ez most fájt és nagyon élvezem, ráadásul a hely is teljesen idegen és szétcsúszott ami növeli az élményt. Ha már elég összeszedett vagyok hozzá elnyomom az érzést és abbahagyom a nevetést. Oldalra nézek, ellenőrzöm az ittlévőket, a csapat fele itt van, ezután jöhet a felszerelésem és a fegyverzetem. A HUD Miller miatt nem aktív, nincs automatikus ellenőrzésem. Végül a parancsra köhögök fel és fordulok a többiek irányába. Összeszedem magam és felállok.
- Értettem.
Ha van nálam fegyver akkor azzal, vagy ha nem akkor anélkül de elkezdem biztosítani az erődi biztosítható, ellenőrizhető részeit. A SHIELD-es módszer jut eszembe elsőre, de az inkább illik épületekhez és városi nyílt terekre, mint erdőre, ezért a saját módszerem használom és felosztom a teret szögekre. Elvileg ketten vagyunk, száznyolcvan fok az enyém, de Lyesmith képességét használja, enyém mind a három hatvan. Első lépésként távolabb kerülök a csoporttól, hogy szabályos módon biztosítsak egy közeli részt, majd amikor már kikerültem Miller körzetéből és nem blokkolja a képességem, felhasználom azt. Először a minimapot ellenőrzöm a szemem sarkában, hogy látok-e rajta vörös pontokat, ezután körbenézek az erdőben, szó szerint, csak végig kell néznem mindent, ha valahol ellenséget vagy veszélyt látok a célkereszt vörösre fog változni, külön nem kell vele foglalkoznom.
~ Ez egy másik világ lenne? Érdekes. Az N zóna után nem meglepő, inkább az a kérdés milyen korban vagyunk, lehetünk az őskorban is, egy alternatív világban, vagy éppen tíz évvel a jövőben, ahol Danvers lemondott és a SHIELD feloszlott. Ez kíváncsivá tesz...
Miután végzek a biztosítással visszasétálok a parancsnokhoz. Nem tudom mit akar kezdeni a helyzettel, de én biztonságos keretek között felfedezném a környéket, ez logikus. Mintha érdekelne a logika.

Redbow nehezen tápászkodik fel.
- Jól vagyok... kösz az aggódást.
Morogja oda a többieknek halkan. Körbe nézve értetlenül köhög párat majd a társaira néz nyugisan.
- Szóóóóvall.... ez megszokott a küldetéseken?
Kérdi hangosan és a ruhájáról veri le a port.
- Hol van a Kapitány és Sólyomszem? Mi történt? Miért ismerős nekem ez a hely?
Steph senkit se talál. A területen emberi lénynek nyoma sincs, de mozgást is csak pár állat teszi a közelben. Redbow elsétál minél távolabb Jontól, hogy egyre pikkelyesebb és vörösebb legyen. Nagyokat szippant a levegőbe.
- Rég nem járt erre ember és ez... - még nagyobb levegőket vesz. - Egy erdő New Yorkban. A fák és a vadak szaga alapján. Meg valahol kell lennie egy autópályának a benzingőz szagából ítélve.
Mondja a fiú meglepően tapasztaltan. Ha valaki csodálkozna ezen vissza fordul mosolyogva.
- Indián vagyok, egyetemen erről tanultam és dínóként nagyon jó a szaglásom.

- Minden tiszta, nincs rajtunk kívül más itt – mondtam.
Jon bólintott Steph-nek a válasz után és próbált úgy helyezkedni, hogy ne legyen senkihez sem túl közel, hogy mindenki képes legyen a saját képességeit használni és ne legyenek azok leblokkolva az ő ereje miatt. amennyire ő maga is körbe tudott nézni minden a lehető legnagyobb rendben volt. Lyesmith-től is ugyanezt az eredményt kapta, majd Redbow-tól is. eddig a saját világukban igencsak csöndben volt, de itt, hogy a szabadban voltak láthatóan otthonosabban mozgott. Bólintott neki, hogy rendben van, New York közelében vannak, akkor ez legalább jó hír volt, igaz azt nem tudhatták, hogy mire is számítsanak ebben a világban. Ebben egyet kellett értenie dr. McKenzie-vel. Az a kérdés benne is felmerült, hogy hova lettek a többiek, de már előfordult korábban is, hogy csak ők tűntek el, míg a rendes Különítmény nem, így előbb a saját csapatát kellett biztonságba juttatni, minden más kérdés utána jöhetett. Az autópálya jó cél volt elsőre.
- Redbow, Ramirez induljanak elöl, a cél az autópálya – mondta. – Elsődleges cél megtudni, hogy mennyire vagyunk New Yorktól és van-e itt SHIELD, egyelőre mindenkit ellenségként kezelünk, amíg nem tudjuk, hogy milyen ez a világ. Megtámadni azonban senkit sem szabad. Maradok hátul, tartva önöktől a tíz-tizenkét méter távolságot, hogy ne blokkoljam a képességeiket. Lyesmith, doktornő, önök mennek középen, én fedezem a csapatot. Indulás!

Sehol senki, minden tiszta, csak állatok és ezeknek a balfékeknek a tudatát éreztem, semmi mást. New York, legalább „otthon” vagyunk és ahhoz közel, nem mintha mindez olyan nagyon vigasztaló lenne a számomra. Redbow szavaira csak megvontam a vállamat.
- Az, megszokott – mondtam. – És még mindig barátságosabb, mint a túlvilág.
A Hela-nál tett látogatás közel sem volt ennyire kellemes, bár nekem tetszett, de ezeknek tuti, hogy nem nyerte volna el a tetszését Valhalla. Azt csak remélni tudtam, hogy elöl nem volt semmilyen robbanás és Clintnek nem esett baja, bár belegondolni abba, ha mi itt ragadunk akkor… nem, nem fogok elkezdeni lelkizni, vagy ehhez hasonló nyivákolásba átmenni.
- Végre, induljunk mielőtt elalszom itt állva – mondtam nyűgösen.
Amint megvan a parancs megvártam, hogy a fiúkák induljanak, majd reméltem a hajasbaba is összekapja addig magát és a nekem kijelölt helyen indultam a többiek után.
- A legjobb része, hogy itt vagyunk az, hogy nem liheg a nyakunkban se Chang, se Danvers.