New York állami erdőségek

A terep teljesen tiszta, ettől függetlenül minden szabályosan leellenőrzök. Hallgatom a többiek reakcióját a helyzetre és figyelem a mozgásukat is, nagyon érdekes, hogy ki mennyire máshogyan reagál egy ilyen lehetetlen helyzetre. A doktornő áll a legközelebb egy civilhez, bár ő is kapott képzést. Miller jól kezeli a helyzetet, Stephanie még mindig Stephanie, Redbow egészen otthonosan érzi magát. Ahogy én is. A parancsokra bólintok és elmosolyodom.
~ Ez egy teljesen új világ, túl sok új lehetőség, túl sok választás. Ha haza tudunk jutni, akkor is érdemes megfontolni, hogy vissza akarok-e jutni. De ez majd eldől, attól függően, hogy milyen ez a világ. A sajátomat imádom, minden őrültségével együtt. Végül is szerződtetett gyilkos vagyok.
A bal mutatóujjamon kezdem el pörgetni az egyik pisztoly és így haladok előre, megpróbálva felvenni Redbow tempóját. Ha túl gyors, akkor módszert váltok és én is gyorsabban követem magam. A pörgetést pár másodperc múlva elunom és csak fél kézzel tartom magam előtt a fegyvert. A képességem miatt teljesen felesleges magam elé tartva, szabályosan kezelve a fegyvert haladnom, ha találomra odarántom az is pontos lövés lesz. Én magam nem diktálom az irány meghagyom ezt a dínónak.
- Értettem uram. Megyek előre. És mi a hosszabb távú terv, ha kijutunk az erdőből, be a városba és tételezzük fel semmilyen támadás nem ér minket?
Igazán ez az egy kérdés foglalkoztat. Meglepően beszédes kedvemben vagyok, és ezt érzem gondolatban is, az új környezet némileg aktívabbá tesz. Haladás közben hátranézek, valakire aki képes figyelni rám.
- Gyógyszerek nélkül nem tudom mi fog történni velem. Valaki figyeljen rám ha kérhetem.
Ezen elmosolyodom. Vicces is lenne.

Redbow egyre inkább dinóvá válik és vezeti az irányt nagy szippantásokkal. Mikor az erdő vége felé jár teljesen emberé válik. Ramirez szavaira kicsit megszeppenve néz hátra.
- Öhm... gyógyszerek?
Kérdi kicsit nyugtalanul, de egy hatalmas kamion elszáguld és ez elnyomja a hangokat. Egy főút mellett vannak. Az autók folyamatosan járnak, de a világ normálisnak tűnik. Az autókban emberek, az égen madarak, a járművek kinézetük alapján egyformák, mint a saját világukban. A távolban még egy kamionstop-hamburgeres neon fényei is látszódnak.
- A jó hír, hogy nem vették át az uralmat a svábbogarak, vagy mitoménmik.

Továbbra is haladtam én magam is a megfelelő helyen, amit a kedves rokon kijelölt. Végig figyeltem az erdőt, aztán végignéztem az autópályán, amikor kiértünk oda. Unalmas. Pedig reméltem, hogy valami kis izgalom még lesz is, de egyelőre nem úgy tűnt, hogy lenne bármi is, minden pontosan ugyanolyan, mint otthon. Már amikor nem repkednek az égen sárkányok és nincs világvége. Azaz a nagyjából féléves időközökben. Bár itt nem láttam nagy építkezéseket sem, így még unalmasabbnak volt ez az egész mondható. Ramirez szavain gúnyosan felkacagtam, hogy vigyázni kéne rá, mert nem tudni, hogy mi lesz vele. Vajon az az agyalágyult dr. Stark erre gondolt? Kizártnak hiszem.
- Majd vigyázok rá – feleltem.
Kecskére a káposztát, Redbow szavaira nem reagáltam, ne én oktassam ki arról, amiről tudnia kellene, hanem elég, ha majd Jon megteszi, végtére is ő volt a csapatfőnök.
- Tao-t, vagy Bruce-t se hagyd ki a felsorolásból, úgy teljes a lista, nah meg Kovaccsal.
Amint kiértünk körbenéztem.
- Ami azt illeti én éhes vagyok – mondtam. – Megéheztem a Sanchez, vagy mi volt a neve a szendvicsező ügynök miatt.
Emiatt nem is igen vártam meg, hogy mit mond Miller, elindultam az étkező felé.

Jon végig hátul maradt és onnan figyelt, de egyelőre ő maga sem látott semmit sem, ahogyan a többiek sem a szavak alapján. Amikor kiértek az autópályához akkor ő maga is végigmérte a helyet. Megnyugtató volt látni, hogy itt is emberek éltek, az autók ugyanolyan, mint a madarak is. Igaz az multiverzum elmélet szerint eléggé valószínű volt, hogy egy hasonlót fognak ki, mint a sajátjuk. Ramirez szavai után a fiatal férfira nézett, nem volt megnyugtató, hogy nem volt gyógyszerutánpótlásuk neki.
- Nem Lysmith, ki van zárva – nézett a rokonára. – Mikor kezd kiürülni a szervezetéből és mit szed? Hátha a doktornő rájöhet, hogy mi lesz a következménye és mivel lehetne őket pótolni.
Redbow kérdésére és a hozzáfűzött megjegyzésre halkan sóhajtott fel és csóválta meg a fejét.
- A csapat tagjainak jelentős része pszichopata és/vagy szociopata. Illetve egy részük még skizofrén is volt, itt a jelenleg az ellenség oldalán álló Jet Li Tao-t, vagy Bruce Caulfiled-et is értem, meg természetesen Walter Kovacs-ot. Mit keresnek, kerestek a csapatban? Nick Fury-t és Danvers ezredest kéne megkérdeznie.
Ismét végignézett a helyen, majd Melissa sazvaira is válaszolt.
- Valószínű, hogy ebben a világban nem voltak olyan katasztrófák, mint nálunk – mondta. – A pihenőnél való megérkezést támogatom, nem tudjuk, hogy miként állnak ebben a világban a mutánsokhoz, sem a fegyverekhez, így nem megyünk oda fegyverekkel, sem mutáns alakban. Ha ott vagyunk, Redbow maga és a doktornő mennek be körbenézni és tájékozódni a világ dolgairól. Mi az egyenruhák és egyéb öltözködési viseletek miatt túl feltűnőek lennénk. Indulás!
Adta ki a parancsot a végén.

Élvezem a szabadság felemelő érzését. Itt már nincsenek korlátok, már amíg vissza nem jutunk a saját világunkba. Végignézek az autópályán és elemzem minden kis részletét. Amennyire tudom megfigyelem a környezetet, és próbálok információkat szerezni a közvetlen környezetből. Egyelőre nem látok semmi különösen érdekeset, egyedit. Ez nem tetszik. Stephanie válaszán elmosolyodom, hehe.
~ Nem is lenne rossz ötlet, telepata, képes lenne figyelni, és még néhány tünetem ismerné személyes tapasztalatból is. Csak a jelleme nem teszi ezt lehetővé.
Ismét Miller kezeli úgy a helyzetet, ahogy az elvárható egy képzett katonától. A parancsokra értően biccentek, nekem ezúttal nincs különösebb feladatom, így csak a terepet figyelem. Közben megpróbálom előszedni a ruhámba varrt listát a gyógyszerekről. Ha nem találom akkor fejből mondom el.
- A gyógyszerek nevét nem tudom, csak a hatóanyagokét, az orvosok azt használják. Zeldox, Depral, Amitrex, Thioridazin, Ariprazol, Sulpride, Amisulpride. Ezekből 90-375 mg napi adag. A Sulpride-Amisulpride naponként felváltva. Ha nem szedem őket akkor... vicces. Teljesen átalakították a személyiségem a baleset után, de ez nem egy stabil állapot ki tudok magamból fordulni. Unottság, szorongás, nyomott érzés, mazochista hajlamok erősödése, gyilkossági vágy és nagyon viccesnek találom ha valaki meghal vagy valami elpusztul. Annyira nem veszélyes ha figyelek rá.
Nyugodtan, közlően beszélek. Én ettől nem tartok, ha egyáltalán nem kapok gyógyszert akkor is csak unatkozni fogok és frusztrált leszek, amíg vért nem látok. Heh, egész jó hely. Követem a többieket az említett pihenőhelyhez, egyelőre nem teszek semmit, csak figyelek és próbálom feltérképezni a területet.

Miller és ramirez kint maradnak a két nő és Redbow lépnek be.
- Jónapot!
Köszön a pult mögül egy pincérnő.
- Mindjárt ott leszek.
A hely átlagos, útszéli hamburgeres. Redbow elvesz egy napilapot és leül. A dátum 2019. Május 12. a hírekben semmi új nincs. A legtöbb szereplő neve még csak nem is ismerős. A shield egy támadásnál van említve, de inkább úgy, mint egy hatóság. A pincérnő kiérkezik és önt kávét annak, aki kér.
- Szép ruha.
Mondja a két nőnek kedvesen. Majd étlapot ad.
- Szóljanak, ah bármire szükségük van.
A tévében sincsenek nagy hírek, kivéve egyet... Thorhalláról egy tévéműsor. Ahol a szőke istennő az SNL élő humor showt nyitja. Elkerülhetetlen az asgardi díszruhás nő. Látszik, hogy ez csak ismétlés lesz az adásból. Ez az egyetlen nyom, ami nem tűnik átlagosnak.

Végül én is a két újonccal mentem, nehogy valamit elrontsanak a hozzá nem értésükkel. Az nem különösebben volt érdekes számorma, hogy Andrew milyen dili bogyókat evett, nekem egyikre sem volt szükségem, már csak azért sem, mert jobban át tudtam verni a dokikat, mintsem ilyesmire szükség lett volna. Mióta telepata vagyok, azóta meg főleg, hogy teljesen felesleges volt az efféle színjáték. Odabent körbenéztem megszokottan, az íjamat és a tegezt még otthagytam hátul Miller-nek, hogy ne legyen gond belőle, ahogyan a pisztolyokat is, nem kellett az, hogy kihívják ránk a rendőröket. Ránéztem Redbow újságjára, 2019. időutazás és realitásváltás. Remek! Csakhogy fokozzuk és tetőzzük a dolgot, akkor itt minden bizonyára fejlettebb, mint a mi időnkben, egy-két új cucc megszerzése nem is jöhetett volna rosszul. A hírekre is figyeltem, minden rendben, teljesen nyugodt. Hát ez nem a mi világunk volt.
- Egy kávét elfogadok, köszönöm – mondtam a pincérnőnek.
A dícséretre nem figyeltem, de legalább jó ízlése volt, hogyha csinosnak találta. Akkor emeltem fel a szemöldököm, amikor egy ismerős nevet hallottam. Thorhalla. Minő véletlen, hogy magamnak ezt adtam a regényben. Bólintottam a hajasbabának.
- Valóban ezt adtam, ez egy jó pont, ahogyan az is Miller-nek, hogy van SHIELD.
Mintha a fejem fájna a kezemet a homlokomhoz érintettem és Miller-nek küldtem kintre egy telepatikus üzenetet.
~ Van egy kiindulási pontunk, kettő ~ gondoltam. ~ Létezik ebben a világban Thorhalla, minő véletlen! És van SHIELD is, leginkább egyfajta hatóságnak tűnik. ~
Majd elővettem a telefonomat, kommunikátoromat és próbáltam internethez csatlakozni, hátha a neten több dolog van fent, mint a tévében és a hírekben.

Megnyugtatónak találta, hogy Melissa tudta, hogy melyik gyógyszer mire is kellett, így legalább már össze lehetett állítani a koktélt, ha úgy alakul. Az azonban még mindig kétséges volt, hogy honnan is fogják ezeket megszerezni és milyen módon. Mert ez volt a nehezebb. Betörni valahova nem akart, hogy így szerezzenek, muszáj lesz tényleg valamilyen hatósággal kapcsolatba lépni, akinek nagyobb fennhatósága van és remélhetőleg értik is a dolgokat. Esetleg, ha itt van Különítmény, vagy Fantasztikus Négyes, ők is jól jöhetnének. Figyelte a lányokat és Redbow-t, ahogyan bementek az épületbe. Ő maga vette át Lyesmith fegyvereit, hogy ne vigye be őket az épületbe, utána fordult csak Andrew felé.
- Akkor az első dolgunk az lesz, hogy önnek szerezzünk gyógyszereket – mondta. – Nem akarom idegen terepen emiatt elveszteni önt.
Egyelőre idekint figyelt, ő maga is elővette a felefonját* és megpórbált hálózatot találni, internetre, vagy az itteni megfelelőjére felcsatlakozni, hogy arrafelé informálódjon. Ha megkapta Stephanie telepatikus üzenetét, akkor ez továbbítja Andrewnak is.
- Úgy néz ki, hogy találtak nyomokat – mondta. – Van SHIELD a világon és van egy Thorhalla. Mivel tudom, hogy nem igen követhette az eseményeket az utóbbi időben Lyesmith megjelentetett egy könyvet, amiben a Különítmény tagjainak új neveket adott és a csoport küldetéseit írta meg fantasy témában. Önmagát Thorhalla néven illette benne…

*Ultin a telefon kb. okostelefon volt, csak sokkalta fejlettebb és nagyobb adattárral, memóriával.

A helyzet kicsit túl van reagálva, ezen mosolyognék, de komolyabb annál a hangulat, én sem teszem. Amikor még semmilyen gyógyszert sem kaptam, ugyanúgy a csapat része voltam és a használhatatlanságom ellenére, csak magamban tettem kárt, másban nem. Zardának kizárt, hogy bármi baja lett volna attól a fegyvertustól. Eheheh. Redbow és a doktornő Lyesmithel együtt bemennek a pihenő éttermében. Én kint nyugodtan álldogálok Miller mellett és úgy teszek mintha nem lenne nálunk egy fél osztagnyi fegyverzet. Nem feltűnő, igazán. Kár, hogy nem vagyok tisztában a hatályos jogszabályokkal, akkor találhatnék megoldást, elég lenne csak visszakeresni mindent, de ez egy másik világ, jobb ha egyszerűen rejtve maradunk, logikusabb megoldás. Unottan várakozik, figyelem a közeli járműveket, épületeket, tetőket. Minden túl csöndesnek és békésnek tűnik, mintha egy átlagos Amerikáról lenne szó. Visszafordulok Miller felé és figyelek rá, amikor meghallom, hogy beszél.
- Köszönöm uram. De ha gondot okoz, nem sürgős a gyógyszerszerzés. Máshogy kezelem a tévképzeteimet, ha már tudom, hogy azok. A SHIELD nem minden őrült kezébe ad fegyvert.
És ez valóban igaz. A szervezetnek olyan őrültek kellenek, akik tág keretek között, de kontrollálhatóak. Nem jelentenek veszélyt a társaikra, vagy ha igen minimálisat és a legtöbb ami történhet velük, hogy az állukhoz rakják a pisztoly csövét és meghúzzák. Járulékos veszteség, amúgy is erre vannak tartva. Érdekes koncepció, hogy ezt Danvers jóváhagyta. Még érdekesebb, hogy csak egy idegen világban gondolkodok erről. Az információkra bólintok. Ezek szerint a világok közelebb állnak egymáshoz, mint hittem, de szerintem kicsit Miller is meglepődött.
- Értettem. A rehabilitáció során pótoltam a kimaradt időszakot, elolvastam a jelentéseket, a könyvből is olvastam.
Thorhalla, roppant érdekes. Akkor mégsem olyan nyugodt ez az USA, kell lennie valaminek a SHIELD-en kívül a játékban lennie.

Redbow furcsállva néz.
- A regényei világában vagyunk?
Kérdezi a fiú naivan. A tévében látnak pár paparazzi képet utána a Fantasztikus Négyesről.
- Ők... még élnek?
Kérdi meglepve Red. Sok mást nem látnak. Nincsenek hírek szuperlényekről. John hozz még egy újságot, amiben végre talál egy cikket a mutánsokról és a lehetséges elterjedésükről. A cikk egy tudóscsoportról ír, akik szerint a mutáció egy tinédzserkori betegség lehet. A fiú utána átadja a többieknek a cikket. A pincérnő lassan jön vissza.
- Választottak már kedveseim?

Egyelőre még a wifire sem sikerült felmásznom, vagy bármi eredményt elérnem. Várakozó, unott tekintettel néztem Redbow-ra, tényleg ennyire ostoba, vagy csak megjátssza mindezt? Nem, annyira nem tűnt értelmesnek, hogy azt mondhassam, hogy megjátszotta, azaz tényleg az volt. Még csak bele sem nézett a regényembe! Ez határozottan nem esett jól. Az újságban több minden nem volt, csak az, hogy itt is van a Fantasztikus négyes, vajon Sue itt is ugyanolyan mindenkinél okosabb vagyok ezért az van, amit én mondott típusú liba? Nem, inkább nem akarom tudni, azt pedig, hogy minek hitték a mutációt egyszerűen nevetséges. A kis tudóspalánták pedig ki is borult rajta. mikor a pincérnő megérkezett és ismét kérdezte, hogy mit kérünk felálltam a helyemről, azt hiszem, hogy itt végeztünk, ha a többiek nem így vélik, akkor nem elég hatékonyak.
- Nem, semmit – mondtam. – Végeztünk, ah igen, merre találok egy telefonkönyvet?
Mivel itt még a tudakozó számát sem tudtam, így ehhez kellett ragaszkodni. Ha megkaptam, akkor kikerestem benne a SHIELD számát Miller-nek, majd visszamentem hozzá és Ramirezhez.

Jon továbbra is odakint Ramirezzel várakozott, a többiek felől egyelőre az előbbi telepatikus üzeneten felül nem jött semmi és Miller sem volt képes arra, hogy wifit találjon, vagy egyéb hasonló dolgot, amit fel lehet törni, vagy fel lehet rá csatlakozni, hogy a neten nézzen utána a dolgoknak. Ramirez szavai nem nyugtatták meg, elvileg pszcihológián valami olyasmit tanultak, hogy aki tudja magáról és elfogadja, hogy elmebeteg és őrült, azt beszámíthatónak lehetett tartani és nem őrültnek.
- Rendben – mondta végül. – De azért örülnék, ha készenlétben lennének majd a biztonság kedvéért.
Nem akart kockáztatni, főleg nem egy idegen világban, ahol teljes mértékben az ő nyakába szakadt az, hogy vigyázzon és felügyelje a társait, az ő dolga volt, hogy hazajutassa őket egy darabban lehetőség szerint. Egyelőre mást nem kaptak odabentről, de ha minden igaz, akkor hamarosan meg is jelent Lyesmith kint, ami azt jelenthette, hogy mehetnek majd tovább.
- Jó hozzáállás katona – felelte arra, hogy Ramirez átnézte a történteket. – Maga is Valhalla-ban járt, mint Lysmith a halála utána?
Ezek a részletek nem voltak tiszták, sem nála, sem Boon-nál, ami érdekes is volt, hogy ő nem került ide, ellenben a kutya, aki nem volt velük igen. Azért remélte, hogy idővel erre a kérdésre is választ kapnak majd.

A vártnál jobban megy a passzív álcázás. Figyelem a környezetet és egyelőre senkinek nem vagyunk gyanúsak. Milleren egyenruha van és a fegyvereket is diszkréten viseli, első látásra mindenki egy hatósági emberre, SHIELD-esre gondol, az is valójában. Nekem csak annyi a dolgom, hogy itt maradok mellette. Nem hiszem, hogy bárki telefont ragadni és felhívná a rendőrséget miattunk, annál sokkal több furcsa eseménynek kell történnie ebben a világban is. A gyógyszerek kérdésére bólintok, mindig jó ha kéznél vannak, de akkor sem fog tragédia történni ha nincsenek. Legalábbis remélem, hogy nagyon vicces tragédia lesz, ha tévedek. A hozzám intézet dolgokra katonásan bólintok.
- Köszönöm uram. Nem jártam Valhallában, sőt egyik túlvilágban sem. Én nem haltam meg, mély kómába estem, élet és halál közötti állapotba. Klasszikusan az a vég, mintha egyszerűen elvágnák a filmet. Nincs sok választási lehetőség. De egyáltalán nem zavar. A mostani énem a valós, az eredeti, az azelőtti volt a súlyosan torzult, ez a természetesen más.
A kérdésnél több információt osztok meg, hogy tágítsam a képet a helyzetről. Ha több információja áll rendelkezésre velem kapcsolatban jobban tud dönteni és talán több lehetőséget is ad nekem. A többi most nem cél. Türelmesen álldogálok tovább és várom, hogy a többiek kijöjjenek valamilyen információval. Továbbra is figyelem a környezetem és próbálok nem túl feltűnő lenni.

A nő elgondolkodik.
- Persze. Ott is van.
És mutatja az egyik asztalon lévő könyvet.
- Kicsit régi. Sosem kellett újat vennünk.
A könyvben nem találják meg a shield címét.
- Úgy fest a cég új.
Mondta Redbow.

Kint egy kisbusz érkezett meg és két alak sétált ki, hogy beüljenek enni valamit. Millerék felismerték a régebbi fajtát. Egy enyhén kopott és kis 2000 elejei honda. Valószínűleg még riasztója sincsen.

A telefonkönyvben sincs, hát ez egyszerűen hihetetlen! Mivel a dinónk és a hajas baba láthatóan tényleg jól elvoltak és innen már megoldhatták maguk is. bár amilyen volt ez a csapat, akit Miller-re bíztak állandóan kizárt volt, hogy megtegyék. Eddig csak én voltam az, aki gondolkodni képes volt, más nem. Visszasétáltam Ramirez-hez és a drága unokatestvéremhez, majd magamhoz véve a fegyvereimet elnyúltam a fűben. Megismertem annyira már Miller-t az évek során, hogy tudjam, hogy valószínűleg szólni akar, így megemeltem a kezem.
- Reménykedj, hogy van eszük gondolkodni, már eleget megtettem helyettük, most máson van a sor, hagyj békén! – mondtam morogva nyűgösen.
Nyűgösen ásítottam egyet, most milyen jó lett volna aludni és egyebet csinálni Clint karjaiban, ha nem jön azaz ostoba Chang, hogy menjünk vele erre az ostoba feladatra, akkor milyen remekül szórakoztunk volna az este, de neeeem! Itt rohadunk egy másik realitásban és egyelőre egy rakás idiótával, vagy éppen őrülttel és karót nyelt személlyel vagyok körbevéve. A kocsira pillantottam és a szemeim megcsillantak.
- Ugye belemész, hogy elkössük? – kérdeztem ártatlanul.

Jon figyelmesen hallgatta Andrew-t, hogy mit is mond a fiatal férfi. szóval ő nem halt meg ténylegesen. Pedig tényleg megállapították a halálát és azért hagyták őt is a Pegazusnál. Erre mindkét ottani halott feltámadt.
- Rendben, értem – bólintott kimérten.
Nagyjából ekkor érkezett vissza Lyesmith, a lány szavaira egy pillanatra elfintorodott. Igazából jobban bízott a bent maradt két személyben mint a saját unokatestvérében. Az autóra pillantott, ami megállt nem sokkal távolabb tőlük a parkolóban. A fiatal nő szavaira határozottan rázta meg a fejét.
- Felejtsd el! – mondta ridegen. – Bárki, nem fogunk törvénysértést elkövetni ebben a világban. Ha nincs más lehetőségünk és nem sikerült kihívni a SHIELD-et, stoppolunk! Érthető voltam?!
Nem csak Lyesmith-től kérdezte mindezt, hanem Ramirez-től is.

A környezet megfigyelése teljesen unalmas, semmilyen fenyegetés nincs, ami rendkívül előnyös de személyes szempontból érdektelen is. Éber maradok, de koránt sem akkora a készültségi szintem mint néhány perce. Néha az eget is elkezdem kémlelni, bármilyen objektum után kutatva, ami eddig elkerülhette a figyelmemet. Tekintetem oldalra siklik a fekete kocsira, lassan fordítom a fejem a kiszálló alakok irányába és szemmel követem őket a kávézóig. Ez érdekes. Az ujjammal a fekete Hondára mutatok, aztán visszanézek Millerre.
- Ha nem venném be a gyógyszereim, valószínűleg beszállnék a járműbe és belehajtanék a kávézóba, mert viccesnek találnám.
Jegyzem meg a konkrét hatását annak ha nincs ami visszafogjon. Közben Stephanie kijön a kávézóból, a többiek nélkül, látom, hogy nyűgös és hisztis, ezért nem foglalkozok vele. Ez a legjobb amit tehetek, nincs szüksége rá, hogy még én is zavarjam. Miller parancsára bólintok. Nem lenne logikus ellopni egy járművet, könnyen követhető, felhívnánk magunkra a hatóságok figyelmét és amint rájönnek hogy más világból származunk, ellenségesnek fognak beazonosítani a viselkedés alapján. Ez túl sok hátrány egy kis előnyért. Továbbra is nyugodtan állok és szemlélődik.
~ Lehet be kellene kopogni a SHIELD-hez, ez egyszerűnek hangzik.

Redbow nézi, ahogy Steph távozik.
- A hideg is kiráz ettől a nőtől...
Morogja, de max Melissa hallhatja a szavait. Miközben a telefon kicsöng és egy gépi automata hang válaszol Melnek John elsétál mellőle.
- Fizetek addig.
Mondja megnyugtatóan, mivel ő még elégé rutintalan így zsebre vágott némi készpénzt ilyen esetekre. Ameddig a fiú még kér egy üveg ásványvizet is addig Medúza vagy harminc gombnyomás után kap egyemberi hangot.
- SHIELD központ, miben segíthetek?

A felvetésem pontosan olyan reakciót vált ki, mint amilyenre számítok, Steph gúnyosan és lenézően nevet, vagy csak kinevet, összemosódik a kettő, Miller a fáradt csalódottságának ad hangot. Önkéntelenül is elmosolyodom, jó látni, hogy mindenki úgy működik, ahogy azt várom, bár egy meglepetés is tetszene. Még szerencse, hogy képes vagyok kontrollálni magam és racionálisan cselekszem. Jelenleg csendben várakozok és kezdek unatkozni.
~ Hmm. Kellemesen csendes ez a világ. Van SHIELD tehát kell lennie sokféle különös eseménynek, személynek és lénynek, de koránt sem annyinak és olyan erejűnek mint a mi világunkban. Legalábbis ez lenne a logikus, de lehet, hogy éppen jókor vagyunk jó helyen, ezért elkerülünk mindent, akkor rossz a mintavételem és tévedtem. De mindegy, egyelőre nem látom nyomát Kovacsnak és ez kedvező. Néha elgondolkozom rajta miért nem álltam mellé, de a válasz egyértelmű, egy mániákus pszichopata nem dolgozok egy másik pszichopatának, főleg nem olyannak aki instabil személyekkel veszi magát körbe. Túl vicces felállás.
Félmosolyra húzom a szám, még egyszer ellenőrzöm a parkolót és a környékét, az épületek, minden más személyt a csapat tagjai kívül. A kávézót figyelmen kívül hagyom, az Miller területe. Ha relét kapok a rádión, akkor visszajelzem és én is ellenőrzöm a működését. Ha valamilyen furcsa személy vagy esemény tűnne fel, jelzem a többieknek. Mással nagyon nem foglalkozom.

A telefon túlvégén a hang picit megakadt.
- Értem asszonyom. kiküldök egy egy rendőrkocsit felmérésre, ha komolyabb a baj, akkor őket követi egy osztagunk. Kérem maradjon nyugodt és ne tegyen semmit a személyek ellen. Próbáljon mindenkit megnyugtatni. Sajnálom, de ameddig nem offenzívak nem küldhetek ki azonnal osztagos, de természetesen a helyi seriffék is elég effektívek lesznek.
Mondja a nő megnyugtató hangon miközben Redbow visszaáll Melissa mellé.

Millerék hamar rájöhetnek, hogy a rádiók tökéletesen működnek, mivel azok nem csatlakoznak semmiféle hálozathoz így még közeli rádió frekvenciákra is rátudnak állni és azokat is képesek meghallgatni.

A nézelődés továbbra sem hoz eredményt, nincs igazán olyan érzésem, hogy bárki is felfigyelne ránk, vagy foglalkozna velünk. Tévedhetek, de kicsi rá az esély, egyszerűen a külsőnkön kívül nem vagyunk feltűnőek, nem kavartunk fel sok vizet. A parancsra bólintok és kézbe veszem a kommunikátor rádió részét.
- Értettem.
Elkezdem módszeresen végigpörgetni a frekvenciákat, ez elvileg katonai rádió, a SHIELD technológiájával, kíváncsi vagyok, hogy az itteni szervezetét is tudja-e fogni. Először csak végigpörgetem a frekvenciákat. Semmiben nem hallgatok bele, csak azt figyelem, hogy mikor hallok a normál zajon, kattogáson kívül bármi mást is. Közben koncentrálok és memorizálom mikor hallok valami érdekeset. Ha ez megvan, elkezdem precízen visszakeresni a pontokat, ahol hallottam valami érdekeset. Mindegyiket most is megjegyzem, csak erre figyelek. Remélem sikerül ez és nem egyenként kell keresgélni. Sima rádióadóknál, biztonsági frekvenciáknál nem állok meg, célzottan a SHIELD, a rendőrség vagy a katonaság vonalait keresem. Érdekes lenne találni valamit, de sok reményt nem fűzök hozzá. Ha semmi nem sikerül, simán a rádióadók között váltok végig. Nem tudom miért szeretem az ilyesmit. Közben fel-fel nézek és figyelem a területet, hogy történik-e bármi változás, illetve feltűnünk-e valakinek. Rossz előérzetem van az étterem felől, de nem tartom fontosnak, nem teljese tiszta a tudatom.