Colorado Springs

Nos, úgy tűnik, hogy a srácokkal külön megy majd az utunk, már majdnem fel is írom a nevemet a bölcsészesekhez, amikor Archy ömlengeni kezd a horizontról és egyéb finomságokra. Elmosolyodok rajta, de a katonaság akkor sem igazán érdekel, na meg persze eléggé minimális annak az esélye, hogy valóban fogunk repülni is, ha pedig futni kéne... Hát... Nem tartozik a legkedveltebb időtöltéseim közé a futás, nagyon nem, ellenben a srác annyira fel van lelkesedve, hogy ilyesfajta információkkal nem akarom elrontani a kedvét, így pedig lényegében más opció hiányában...
- Na jó, lássátok milyen hatalmas, szörnyűséges, megnyomorítóan kínkeserves áldozatot hozok értetek. - Sóhajtom megadóan, mégis egy kevés mosollyal, majd pedig felírom a nevem a tengerészgyalogsághoz és megvárom, hogy ők is így tegyenek, ha már ennyire győzködtek itt, elég nagy pofátlanság lenne, ha utána mást tennének, bár nem úgy néznek ki, mint akik mást tennének de akkor is, valaki kapna érte az biztos.
~ Hát, unalom... Itt jövök. ~ Ennél jobban hirtelen nem tudok hozzáállni, mert nem akarom azt mondogatni magamnak, hogy igen, milyen jó lesz, meg a többi, ha erre éppen semmi garancia nincs.

Örültem, hogy mégsem sikerült annyira elrontanom Matt kedvét mint hittem. Csak mosolyogtam, mikor arról mesélt, hogy inkább büszkeséggel töltik el őt a történtek. Vagyis az a részük, hogy hogyan sikerült kikerülni egy ilyen szorult helyzetből.
Matt szerencsémre nem érdeklődött a nővéremről, ezért nem kellett elmesélnem neki, "elválásunk" szomorú történetét.
A fiú témát is váltott hamar, és én csak örültem, hogy ilyen sráccal futottam össze, aki nem akarja feszegetni azokat a témákat, melyeket nem kellene.
- Nem gond. Szívesen megmutatom őket.
Mondom, majd a hátamon lévő, kis táskát lekapom a vállamról. Amiben a rajzfüzetem meg a színeseim voltak, meg néhány apróság. Bár alig észrevehető a táska, mégis volt végig ott volt velem.
- Ha szeretnéd megnézheted őket még indulás előtt
Mondom, és ha szeretné, most megnézni a rajzokat, akkor oda is adom neki a füzetem. Amelyben a legkülönbözőbb rajzokat találja meg. Egyaránt, színes és fekete fehér rajzok, állatok, növények, képrészletek, sőt még portré is.

Peter érdeklődést mutat a zene iránt és kiderül, hogy ért is hozzá.
- Igen, az ének-zene is odatartozik. Én is sok mindent szeretek, popból például a Joseph Amazinget vagy a Holiday Art Sale-t, ezeket biztos ismered a rádióból, elég sok slágerük van. A rockért nem vagyok annyira oda, de a régi időkben voltak jó zenekarok, akiket hallgatok néha. Nirvana, Pearl Jam, meg úgy általában ez a seattle-i vonal jó 30 évvel ezelőttről.
Mikor meglátom, hogy ő is felírja magát a bölcsészkarra, még jobban örülök.
- És milyen hangszereken játszol? Nem hoztad el magaddal valamelyiket? Este jammelhetnénk majd a szobában egyet!
Peter elmondja, hogy szinte mindenféle sportot szeret.
- A korcsolyát én még nem próbáltam, de az olyan fura is. Én a bokszot szeretem, járok is a klubba.

Történet, rendben, jöjjön valami személyes, ami nem annyira unalmas maszlag, mint az átlagos dumák, itt meg ott voltam ilyen és ilyen g.ci érdekes volt.
- Múltkor hétvégére hazamentem -kezdek bele lazán, mintha nem is neki mondanám mert a többieket nézem, aztán azért felé fordulok- direkt megkértem apám, hogy úgy intézze, anyám véletlenül se legyen otthon. De nem, az öreg kitalálta, hogy ki fogunk békülni, mert ha négy éve nem sikerül, akkor most majd k.rvára igyekszünk majd. Úgy indított, anyám, hogy vesz nekem egy kocsit, egy repülőt. Mondtam felejtse el a baromságait, ha nagyon akarja maradjunk egy normál kocsinál és legyen használt. Erre totál kiakadt, hogy mit képzelek magamról, hogy már semmi nem jó neki. Két mondat között megpróbáltam neki elmondani, hogy az első kocsim biztos ripityára fogom törni, nem fogom kímélni, és jobb lenne ha nem zuhannék olyan nagyot, mondjuk mint Wright tette, de képtelen volt felfogni. Nem is tudom, hogy lehet ilyen s.gghülye ha egy céget kell vezetnie... Körülbelül öt perc múlva elküldtem az anyjába, és rávágtam a szobám ajtaját. Kellemes volt.
Mondom bólogatva, kicsit csalódott arcot vágva.
- Egyébként, pont Wright, nem értem, őt zavarja, hogy a szülei kollégiumba küldték, szerintem meg megváltás... De most legalább van egy felesleges jármű is nálunk, tuti megvették előre... igaz, hogy még vezetni se tudom rendesen, de ez nekik sose jelentett gondot.

Medve is jártas volt zenei téren ezt be is bizonyította nekem az ismereteivel.
- Én is jobban csípem a régebbi előadókat. Biztosan ismered Carlos Santana-t. Mikor még csak kezdő voltam azt tűztem ki célnak, hogy az ő és a Klippjeiben játszó csávó gitártudásánál a szintjét érjem el.
- 3 hangszeren is játszom. Hát a zongora meg a gitár elég nagy, ezért nem hoztam őket magammal, bár a gitár otthon pihen a koleszben. De azért ezt elhoztam.
Mondom és már a zsebembe is nyúltam, hogy előhúzzam a benne megbújó szájharmonikát.
- Tudom, hogy nem fogunk unatkozni, de azért ezt magammal hoztam az útra. A Jammelés sem hangzik rosszul, de azért ne éjfélkor álljunk neki.
Mondom Wynokának.

//Elején mérnökit írtam de később módosítottam, ezért ha lehetséges akkor már úgy írom.//

~USAF~
Csilla reakciójából leveszem egyből, óóó persze neki még nem mondtam, ő még nem tudja. Hát jó akkor ezen is essünk túl, nem hiszem, hogy a családi dolgaimmal kellene fárasztanom, de ezt meg kell magyarázni máshogy meg nem lehet.
- Pontosan. De azért ennek volt előzménye, már legalább fél évi mondom nekik, hogy nehogy eszükbe jusson, majd én megoldom magamnak, ha kell kocsi, előtte lerakom a vizsgát, legyen papírom és utána nézek magamnak. Direkt kértem tőlük, pontosabban anyámtól, ne tegyék, erre teljesen szándékosan az ellenkezőjét csinálja. Ezért voltam dühös. -még megköszörülöm a torkom a végén, majd egészen más hangon folytatom- Neked még nem mondtam, de elég érdekes viszonyom van a szüleimmel. Konkrétan apámat imádom, felnézek rá, tisztelem, ő is rendes velem és egyebek. De anyám... más kisgyerek korom óta annyira irányítani akar, hogy nem is érdekli, hogy nekem mi a véleményem vagy mit érzek. Minden apró kis részletét uralja akarja az életemnek és teljes sértésnek veszi ha ezt nem hagyom. Egyszer még be is vallotta, hogy bántja őt ha boldog vagyok, fáj neki ha a saját fia jól érzi magát. Gondolom te sem fogadnád jól. Volt egy időszak mikor egy teljes évig nem beszéltünk csak elmentünk egymás mellett. Szóval a szememben ő igazán már egy senki, így teljesen érthető ha rávágom az ajtót. Remélem már jobban érted.
Végig komolyan beszélek, igazából nem fáj a téma, csak a pénze kell a muternak meg a cége, semmi más egyszer valamikor valamibe úgyis bele fog halni. Természetesen felszállok az istenverte buszra, és várom, hogy induljunk. Ettől a témától mégis szar kedvem lett, a p.csába már.

~ Bölcsészkarok ~

- Persze, ismerem! Nagyon klassz, igényes zenét csinál az öreg mexikói.
Ahogy előhúzza a szájharmonikát és elmondja, hogy a koleszben még egy gitárja is van, ennek nagyon megörülök. Sikerült egy igazi multihangszeressel megismerkednem! Talán a zenészszellem vonzotta hozzám már a buszon is.
- Nem hát, de az esti tenisz után biztos lesz még egy kis időnk. Én is tudok egy pár számot Santana-tól, majd megnézzük.

Alig várom már a jammelést, de közben megkapjuk a figyelmeztetést, hogy húsz perc múlva indulunk is. Ez az átkozott sietség, mindig mindenki csak rohan! Én is hirtelen felállok a székről, majdnem el is esek ahogy a papucsom megcsúszik a parkettán. Meg tudok kapaszkodni az asztalban, de 1-2 tányért és evőeszközt lerántok a terítővel véletlenül. Szerencsére nem törtem el semmit, így gyorsan mindent visszarakok a helyére.

Visszamegyek a szobámba és megnézem, hogy nem száradt-e még meg a cipőm. Sajnos nem, úgyhogy ebben a majomfejes, Peter Calm által vudusnak nevezett papucsban megyek az egyetemre. Magamhoz veszem a zenelejátszómat, ami mindig jó, ha kéznél van.
Odamegyek a buszokhoz és megkeresem azt, amelyik a bölcsészkarokhoz, a belvárosba visz. Veres Nővér kísér minket és hamar megérkezünk, az egyetem főépülete előtt állunk meg. Megnézem, hogy kik jöttek még ide velem. Peter, aki végül ide írta fel magát, aztán az a vidám kis szőke leányzó, aki az ebédlőben is tőlem nem messze ült és gyümölcslevest evett. Itt van egy szőke fiú is, akit már több órán láttam, azt hiszem, még németen is. Szimpatikus társaságnak tűnnek, meg is kérdezem őket:

- Ti milyen szakok iránt érdeklődtök itt a bölcsészet fellegvárában? Waynoka Stevens vagyok egyébként, de szólítsatok nemes egyszerűséggel Rejtőző Medvének!

~Bölcsészkarok~

A kísérőktől húsz percet kaptunk arra, hogy összecsomagoljunk és ismét felszálljunk a buszra, ami majd elvisz minket az iskolákhoz.
- A buszon majd találkozunk Matt.
Köszönök el a sráctól, miután megmutattam a rajzaimat. Ezek után Évához megyek, mivel, nélkülem nem tud bemenni a szobánkban.
- Szükséged van valamire a szobából Éva?
Teszem fel a kérdést, majd ha válaszolt, akkor aszerint válaszolok neki.
(igen a válasz)- Nekem is kell néhány cucc, gyorsan szedjük össze és menjünk a buszhoz.
(ha nem a válasz)- Nekem viszont kell néhány cucc. Elkísérsz?
Akármit is felel, én megyek a szobánkba, vele vagy nélküle. Ha velem tart akkor megkérdezem még tőle, hogy:
- Nem baj, ha Matt mellett ülnék a buszon? Gondolom te meg szeretnél Vazilij mellé ülni. Vagy nem?
Bemegyek/gyünk a szobába, bepakolok néhány szükséges dolgot a kis táskámba, mint víz, papírzsepikendő, hajgumi. A rajzfelszerelésem pedig már eleve a táskámban volt néhány jegyzetfüzet társaságában.
Ha végeztem/tünk akkor bezárom az ajtót és elindulok/lunk a buszhoz. Gyorsan fel is szállok és elfoglalom az egyik ablak melletti ülést. Ha pedig meglátom Mattet akkor intek neki, hogy üljön mellém.
A busszal nem kell sokáig utaznunk, Tamara lett a kísérőnk aki leszállított minket.
Amint leszálltunk az egyik srác rögtön ismerkedni kezd. Emlékszem rá, ő neki toltam oda a gyümölcslevest.
- Üdv Rejtőző medve, az én nevem Tina Lea Sign. Engem a biológia szakterülete vonzott ide. Téged milyen szak vonzott?
Kérdeztem, majd a válasz után Matthez fordultam.
- Tényleg, téged milyen szakirány érdekel?

//Miután Peter medvével elkezdett a zenéről beszélgetni, Peter átírta magát a bölcsészkarokhoz.//

~ Bölcsészkarok~

Megkaptuk a figyelmeztetést, hogy 20 percünk van indulásig. Visszamegyek Medvével a szobánkba és mikor látom, hogy medve cipője még nem száradt meg, felteszek neki egy kérdést.
- Hányas lábad van? Nekem 44-es. Van nálam egy váltó sportcipő, ha gondolod, kölcsön adom. De ha lehet, ebben ne fürödj.
Ajánlom fel neki a lehetőséget, miközben igyekszem elfojtani a nevetést, amit a nemrégen bekövetkezett csobbanás emléke okozott.
~ Nehogy már ezekben a mamuszokban menjen az egyetemre.
Miután összepakoltam én is a hátizsákom. Benne: víz, jegyzetfüzet, toll, néhány kottám, zspik és egy csomag cukor. A szájharmonika, pedig ott figyelt a zsebemben.
Mikor végeztünk a pakolással, elhagytuk a szobát és felszálltunk a buszra.
Az úton 4 állomás volt, mi hamar leszállhattunk, a második megállónál.
Waynoka rögtön beszélgetésbe is elegyedett két szőke diákkal. Akiket nem is tudom, hol láthattam ezelőtt.
- Üdv. Peter vagyok.
Mutatkozom be, hiába nem érint engem Medve kérdése.

Peter felajánlotta, hogy kölcsönadja a váltócipőjét, de az 4 számmal nagyobb, mint az én lábam, merthogy 40-eset hordok.
- Nagyon kedves vagy, Peter, de abban a cipőben sajnos elveszne a lábam!
Valószínűleg elég furcsán festek ebben a majomfejes papucsban, de hát mit csináljak? Valamit fel kellett venni, hogy ne fázzak meg.

Peter egy egész táskával jött és a harmonikát is hozta. Jó lenne ott az egyetemen tartani egy kis zenei bemutatót, hogy mit tudunk. Át is gondolom, melyik Santana-dalt tudom legjobban és ha eljön a megfelelő pillanat, rá fogok zendíteni az Oye Como Va-ra. Most jut eszembe, hogy a cukroszsákomat ott hagytam a szállodában! Manitu kegyelmezzen, remélem, ki fogom bírni. Vagy ha van valami csokiautomata, akkor veszek 1-2 szeletet. Tina a biológia iránt mutat érdeklődést. Lehet, hogy az is van itt az egyetemen, bár az természettudomány. Szegény lány lehet, hogy meg fog lepődni, ha rossz helyre jött.
- Engem az irodalom és a zene érdekel. Pontosabban ének-zene - felelek a viszonzott kérdésre.

Lehet, hogy mégis sikerült megfáznom a vizes ruhákban, mert az orrom már kezd bedugulni és produkálja a tüneteket. A manó rúgja meg, zsebkendőt sem hoztam!
- Tudna adni valaki egy zsebkendőt? Nagyon hálás lennék érte! - szólok az egymással is szóba elegyedő fiúkhoz és lányokhoz, Veres Nővért is beleértve.

- Ha rendesek akkor tuti - kacsint Vaszilij a lányra. - Bár én tériszonyos vagyok, mondjuk ez terápiának se lenne utolsó.
A kajálás után mindenki felmehetett a szobájába összepakolni, majd húsz perc múlva már a busznál is voltak. Svarog azonnal Éva mellé ült, majd megszólalt.
- Van egy viccem. Dormammu és Loki találkoznak. Loki látja, hogy Dormammunak rossz a kedve. Megkérdezi, hogy mi a gond. Erre Dormammu azt mondja: Ne is kérdezd, néhány programozó került a részlegünkbe és a felét kiirtotta láncfűrésszel, mire megmondtam nekik, hogy ez nem a Doom legújabb része.
Elmosolyodott erre, majd várta a lány válaszát, vagy kérdéseit. A busz egy hosszú út után megérkezett az USAF akadémiájához. Vaszilij leszállt a buszról, majd kinyújtóztatta a tagjait.
- Már én is kezdem érezni, hogy pokoli meleg van - mondja azoknak akik vele jöttek. Majd a közelbe magasodó hegyek felé pillantott, majd Évára nézett. - Szerintem jó lenne rólad egy fotó, a hegyekkel a háttérben, mit gondolsz? - kérdezi a lánytól.

~USAF ~

Mi után, fel íratkoztam az USAF-ra, először Vaszilijhez fordulok.
- A buszon, találkozunk. - Mondom neki, aztán Tinához fordulok, aki kérdezet tőlem valamit. Egy picikét, el gondolkodom, hogy akarok-e valamit magammal vinni a légierőhöz. De, aztán eszembe jut, hogy semmit nem akarok magammal vinni, minek ha úgyis vissza fogunk jönni.
~ Bár, egy pulóver nem ártana. ~ Gondoltam magamban, és így szóltam.
- Csak, egy pulóverért megyek fel. - Mondom neki, és indulok vele, a szobánk felé. Miután, a szobánkba lépek, a szekrényemet ki nyitva, keresek egy pulóvert, méghozzá a kedvencemet, és azt kötöm a derekamra. Én, már készen is vagyok, de még megvárom Tinát. A szobában, egész idő alatt, arra gondoltam, hogy most, szeretnék Vaszilij mellé ülni. De, Tina kérdése amit hozzám intéz, eléggé meglep.
~ Talán, ez most egy nagyon jó barátság kezdete kettejük között. ~ Gondoltam, magamban majd válaszóltam is.
- Nem, egyáltalán nem baj, söt pont én is úgyan ezt akartam volna kérdezni. - Mondom neki, áztán együt megyünk a buszhoz. A buszon, le ülök az ablak melletti ülésre, és közben, a mellettem lévő ülést foglalom Vaszilij-nek. A srác, egyből mellém is ül, és egy viccel kezd. A viccet, végig hallgatom, majd a végén, egy jó izüt nevetek.
- Ez... Ez nagyon jó volt. Te, találtad ki? Vagy, a neten olvastad? És, van még ilyen jó vicced? - Kérdezem, miután abba hagyom a nevetést. Remélhetőleg, az egész utatt nevetéssel tőltöm. Miután, megérkezünk a légi erőhöz, az utolso csoport is le szált, a buszról. Én jól körbe nézek, és meg látom azokat a szép hegyeket. Hallom, hogy először a többiekhez beszél, aztán tőlem kérdez valamit.
- Ha, van nállad telefon, vagy fényképezö gép, akkor rendben, csak szój hogy hova álljak. - Mondom neki, aztán megvárom hogy mit mond.

~USAF~

- Király, akkor ez eldőlt!- mondom, miután Alice is beleegyezett a légierős megoldásba. Fel is írom magam, majd gyorsan belapátolom az ebédem maradékát. Kajálás után mindenki felmegy a szobába összepakolni délutánra, úgyhogy én is arra veszem az irányt. Készülődés közben, mintegy mellékesen megjegyzem Archynak:
- Egész aranyos csaj ez az Alice. Neked bejön?

A buszút elég hosszú, hiszen a mi állomásunk van a legmesszebb a szállástól. Az út végére már nagyon elegem van az üldögélésből, úgyhogy kitörő örömmel fogadom a hírt, hogy leszállunk. A helyszínből egyelőre még nem sokat látunk, de már ennyi is elég ahhoz, hogy lelkesedni kezdjek. A légierő végül is menő dolog, király lehet vadászgépekkel repkedni. Bár azt nyilván nem próbálhatjuk majd ki, attól még remélhetőleg egy meglehetősen izgalmas nap elé nézünk.
Leszállás után bevárom Alice-t és Archy-t, majd beállok a többiek közé, várva az eligazításra.

modify:USAF

- Akkor a buszon! - Mondom még lelkesen a lánynak, miközben elhaladok mellette a hátát enyhén simítom csak végig, mintha csak útban lett volna. Reflex szerű mozdulat, de utána el is sietek pár határozott és gyors lépéssel a teremből Shannel. Fel a szobába, hogy magamhoz vehessek egy pulcsit és egy napszemüveget. Az zippo és a cigis doboz alapfelszerelés , jelenleg a kenguru zsebben.
Shan kérdése viszont kicsit meglep és megállok a mozdulatomra, csak egy hamiskás mosolyt öltök fel mielőtt válaszolnék, majd fél szemmel nézek csak rá.
- Kellemes jelenség a híg f.s tengerében. - Jegyzem meg könnyedén, majd szembe fordulok a sráccal ahogy szerbre teszem a cuccaimat.
- De ha szeretnéd... - Nyújtom ki a tenyerem előzékenyen a kijárat irányába, míg a másik a zsebembe csúszik.

Ahogy leszállok kattan a zippo, és már tartom is a cigi alá. De még mielőtt megfordulna a lupin csaj eltüntetem őket a zsebembe és előkapok helyette egy nyalókát. Egy mozdulattal kioldom a csomagolását, mert nekem ilyen szuper erőm van. Majd lépek is be a népes társaság szélére, és várom, hogy csatlakozzék két jó barátom.
Nem szólalok meg csak nézek a távolban az épületre és környékére a szemüveg mögül, néha jelentőségteljesen megforgatva a számban az édességet.

~Még a szálláson, indulás előtt~

Archy megjegyzésére elmosolyodom, de egyelőre nem szólok semmit.Láthatóan meglepte a kérdésem, hiszen még a mozdulatot is abbahagyta. A felelete viszont nem árul el semmit, a tőle megszokott lazasággal válaszol. Amikor viszont egyenesen felajánlja nekem, hogy nyugodtan próbálkozzak be én, akkor már rajtam van a meglepődés sora.
- Jaa nem, nem azért, nekem inkább a szomszédlány-típus az esetem!- válaszolom gyorsan, mosolyogva.- Igazából azért kérdeztem, mert úgy láttam ti elég jól kijöttök.

//Bocsi hogy ilyen rövid lett a hsz, többször nem lesz ilyen, csak még körváltás előtt be szerettem volna fejezni ezt a beszélgetést.//

~USAF~

Mindenki örül és egyebek és kapok a hátamra simogatást amire nem igen tudom, hogy mit mondjak, szóval csak az egyik szemöldökömet felhúzva, de végül is mosolyogva nézek a srácok után, úgy veszem hogy ez "kárpótlás" akart lenni amiért velük megyek a tengerészgyalogsághoz ahelyett, hogy azzal foglalkoznék ami tényleg érdekelne. Mondjuk nem mintha számítana. Mindenesetre is megyek, összepakolom én is ami kell, ami nem sok, egy doboz cigi, öngyújtó és... Lényegében ennyi, fölöslegesnek látok bármi mást vinni mert éhes nem leszek, szomjas sem hiszem... De, szomjas leszek, szóval magamhoz kapok valahonnan egy kevés vizet és lényegében ennyi, nem hiszem, hogy jegyzetelni fogunk, ha mégis, akkor meg engem szimplán nem érint. Felszállok a buszra és úgy töltöm az út nagy részét, mint egy növény, nekidőlök az üvegnek és pihentetem a szemeimet, fotoszintetizálva a napfényben... Oké nem tudok fotoszintetizálni, nagy ügy, attól még hasonlíthatom magamat növényhez... Az út amúgy hosszú, a végén nyújtózok egyet, mikor leszállunk és csatlakozok a megszokott pároshoz, mert ugyan miért ne, aztán... Végignézek a társaságon, van aki jól érzi magát, ezt végül is csak értékelni tudom, a többiek pedig hulla csendben vannak köztük én is, legalább is addig, amíg ki nem szedek egy újabb szál cigit és rá nem gyújtok, meg persze pár szálat kényelmesen a zsebeimbe rakok, nem fognak szétesni és fel vagyok készülve arra, ha esetleg el akarnák kobozni az ilyesfajta földi jókat... Amikről tervezek leszokni, de tényleg le fogok, majd ha visszamentünk a suliba elkezdem. Beleszívok a dohányomba és kissé tétován fújok néhány könnyed karikát a levegőbe, ahogyan a többieket figyelem.
- Lemaradtam valamiről? Mintha mindenki meg lenne lőve... Kivéve őket. - Nézek a Vaszilij Éva párosra, ők megvannak.

~ Testnevelési főiskola ~

Túlságosan is elgondolkoztam, hogy most a légierőhöz menjek vagy sem és a végén a testnevelésihez kerültem be mert nem írtam magamat fel. Nem igazán bánom mondjuk. Nem tudom, hogy igazán mit is akartam volna kezdeni az USAF-nál. Mert nem mintha be akarnék lépni a katonaságba. Na mindegy is. A szobámba vissza megyek és a nagy táskámból kiveszek egy kisebb oldal táskát és abba szerzek egy fél literes üdítőt. Aztán irány a busz. A busz út most se tűnik olyan hosszúnak nekem és mikor a tesis megállóhoz érünk lepattanok a buszról. Az iskola főépülete mellett szálltunk le. És miután mindeki lent volt az ikrek kíséretével elindultunk is körbe nézni az iskolán. Nézelődgetek is jobbra balra, hogy milyen is itt.
Páran jöttünk csak ide. A legtöbban a légierőt választották. Mondjuk nem hittem volna, hogy ennyien érdekeltek lesznek benne. Jobb is, hogy ide jöttem végül mert így könnyebb mozogni kisebb létszámmal végtére. És ez úgyis még csak az első nap, úgyis lesz lehetőségünk a másik iskolákat is megnézni még.

Rossz hangulatomon némileg javít Csilla viselkedése, na jól van, elég a k.rva depiből, ha engedi, na nem mintha ez nekünk olyan nagyon nagy dolog lenne, akkor végigsimítom a vállát és utána az oldalát majd rámosolygok.
- Végülis nem baj, úgyse szoktam reklámozni, legalább már te is tudod. - némileg jobban telik ezután az út, rohadt hosszú de a témák vidámabbak. Mikor az épület előtt vagyunk végignézek a tömegen, egész normálisan festenek, kék egyenruha, meg normálisan néznek is ki az emberek, nem olyan jól edzettek mint máshol, de sokkal inkább beszédesek meg fegyelmezetlenebbek. Éppen rágyújtok egy szálra és körbenézek, van itt pár dohányos alkat, igaz a felükkel jobb ha nem ismerkedem, túl okosak, szépek, gazdagok nekem... és ekkor lép be a képbe a légierő illetékese, a tipikus őrmester, aki rögtön vigyázzal kezdi és utána az emberből az utolsó csepp f.st is kihajtja. Forma.
- Megjött a főnök. -mondom magam elé, majd a kérdésre is válaszolok- Nem volt jobb a listán, a légierő legalább érdekes. ~ Se.